Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Pince
by Ryan Elvestaad Today at 00:27

» Étkező
by Theodore Miles Hudson Today at 00:07

» Szentpétervár
by Vitaly Rayt Yesterday at 23:50

» LaGuardia Reptér
by Noah L. Harwey Yesterday at 23:22

» Utopia Parkway
by Ryan Elvestaad Yesterday at 22:39

» Vitaly lakása
by Admin Yesterday at 18:19

» Terasz
by Erick Lamothe Szer. Aug. 15 2018, 22:22

» Forest Hills
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:24

» Kinti medence
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:21

» Kapu
by Lucius Evans Kedd Aug. 14 2018, 18:59

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Marcus lakosztálya

    Share
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Marcus lakosztálya

    on Vas. Feb. 18 2018, 19:37

    First topic message reminder :

    Tágas, modern, fényűző, de egyszerű. A vakablakokba rejtett lámpák a természetes fényt imitálják. Egy nappaliból, egy hálóból és egy fürdőből áll.
    Kissé rumlis, főleg a fürdő, amben még soha nem rakott rendet, de a személyzet szerencsére elintézi. A nappali egyik sarka tele van a róla készült alkotásokkal (festmények, fotók, plasztikák) - ezek azonban nincsenek kihelyezve, egy tartóban vannak egymás mögé rendezve. A hálóban az ágyrácsról bilincsek lógnak le, a plafonba kampó van fúrva, de ezen kívül egy teljesen normális hálószoba párnákkal, takarókkal. Semmi koporsó.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 30 2018, 23:05

    -Óóóó.
    Azért ez jól esik a kis lelkemnek, olyannyira, hogy szinte körbemosolygom a fejemet angyalian. Milyen édes, hát csak tetszem neki... azt hiszem csodásan indul a napom, nagyon is.
    -Miért nem kérdezed meg? Használtam, még mindig van egy csomó kotonom, ha kell, de ha ez megnyugtat, akkor vizsgáld meg.
    Kezdek aggódni, az a mennyiség szerintem sok, most már az sincs bennem, és én eleve éhesen keltem, azaz most már ez az éhség nőtt, és valószínűleg igen hamar megint fokozódni fog.
    -Tessék? Nincs kaja?
    Na most kezdek el pánikolni, és máris azon gondolkodom, hogy azért megnézzem, hátha akad ott pár cseppnyi, vagy azonnal rongyoljak az utcára, mert éhen halok. Talán a klán hűtője, ott mindig van, az sosem fogy ki, az nem... azonnal talpon vagyok.
    -Marcus, az most nem fog menni, azaz nekem kell menni, mert most már kilyukad a gyomrom. Érzem. Muszáj enneeeeem.
    Elrohanok a hűtőhöz, de tényleg üres, és a pánikom egyáltalán nem segít abban, hogy a kódot is jól üssem be, legalább a klán konyhájába eljutva. Ma minden összeesküdött ellenem? Ne már.
    Kínomban Marcus nyakában kötök ki, egyelőre még nem estem neki, még nem, de közel a vég.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Márc. 31 2018, 00:17

    Látom, hogy a kis flört nagyon boldoggá teszi. Nem kell sok hozzá, hogy felviduljon, de sajnos az, amit ma éjjel tervezek vele, korántsem lesz ennyire vidám és könnyed.
    - Nagyon okos kis kurtizán voltál akkor. A gumit tartsd meg, jó lesz még későbbre.
    Tudom, hogy kegyetlen, amit csinálok vele. Én nagyon utálok koplalni, nem is teszem túl gyakran, sőt, az elmúlt tíz-húsz évben egyszer sem voltam üres. Sőt, általában túltöltekezem vérrel, mert sose elég. Figyelem, hogyan rémül meg, és pattan fel, hogyan kezd el fel-alá rohangálni. Mikor a lifthez indul, utána indulok, de nem sikerül eltalálnia a kódot. Már nem tud tisztán gondolkodni, és amikor a nyakamba ugrik, már majdnem bezárult a vörös gyűrű a szemeiben. Onnan már csak egy pár másodperc, és átveszi rajta az uralmat a Bestia. Szorosan magamhoz ölelem, megsimítom a hátát és kap egy puszit az arcára, de aztán eltolom magamtól kíméletlenül, mert tudom, hogy támadni fog.
    - Ne küzdj ellene. Csak engedd el. Éld át, hogy milyen erős. Ismerd meg! - beszélek hozzá, mintha még hallaná és értené.
    Ha megtámad, küzdeni fogok vele. Alul fog maradni, de ez nem baj. Kicsit később aztán engedem, hogy megharapjon. Én tele vagyok vérrel, és imádom, mikor megharapnak, amúgy is. Inni fog majd belőlem, de előbb ki kell tombolnia magát.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Márc. 31 2018, 00:35

    Tudom, hogy gyerek voltam még akkor, ezt már hallottam sokszor, de azért hülye nem. No meg Maxim is felvilágosított, tehát soha senkivel nem vállaltam gumi nélkül. Semmit.
    Úgy, de úgy bevásároltam belőle, hogy egy teljes kis bőröndöm van tele velük, mindenfélével.
    -Naiv vagyok, tudom, meg álmodozó, de azért szoktam gondolkodni is, még ha nem is úgy tűnik.
    Jelentem ki sejtelmes mosollyal, aztán kezdődik a rémálom. Még valahogy talán túltettem volna magam azon, hogy azt a kevés vért is elveszik tőlem, ami bennem van, na de azt közölni, hogy nincs egy csepp sem a hűtőben... attól kiborulok.
    A kód sem sikerül, és nem jutok ki innen, ami egyenlő egy olyan pánikkal, ami Marcus karjaiba hajt. Esküszöm, nem akarok rátámadni, nem akarok, de a nyaka, és ott az ér, és én látom... ráadásul finom is volt, erre emlékszem.
    Egy pár pillanatig még sikerül ellenállnom, de az éhségem győz, és én egyszerűen nekiugrok Marcusnak. Hallom, hogy valamit mond, de azt nem, hogy mit, őrjöngve akarok vérhez jutni, olyan erővel mint még sosem. Ennem kell, és ő nem engedi, ez pedig szenvedéssel jár és még nagyobb őrjöngéssel, még nagyobb erőt hoz elő, amivel küzdök azért, hogy elérjem a nyakát.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Márc. 31 2018, 13:50

    Szinte pillanatok alatt elragadja az elméjét az őrjöngés. Az arca eltorzul, és egészen biztosan teljesen ki lenne borulva, hogyha tudná, mennyire csúnya ilyenkor. De a vörös szemei, a hoszú, hegyes agyarai tetszenek, ragadozószerűek, vadak.
    Nincs sok időm elemezgetni, hogy válik fehér kiscicám egy vérmes hóleopárddá. Túl vadul és túl agresszíven támad, én hanyatt esem, felborítjuk a kanapét és átesünk rajta. Nagyot esünk, de főleg Ethan. Ez azonban nem csillapítja a lendületét, máris újra nekem ugrik, és ordít. Nekiesünk a tévének, ami szintén leborul, és képernyővel előre a földre esik, amitől apró szilánkokra törik. Felborul az egyik állvány, amelyben a rólam készült vagy az általam ihletett festmények vannak, miközben dulakodunk. Nem árt egy kis edzés nekem sem, márpedig mi tartaná karban jobban a képességeimet egy éhező újszülöttnél?
    Miközben elfantáziálok róla, milyen jó lenne, ha felakaszthatnám a kampóra az ágyam felett, milyen szép és vad volna, végül megesik rajta a szívem, mert már folynak a könnyei a rémülettől. Nagyjából fél órán át kergetőzünk és hagyom kínlódni, de most megfogom, magam alá fordítom a padlón, felfeszítem két karját a feje fölé, és aztán odatartom neki a csuklóm.
    - Tessék, harapj - biztatom. A nyakam kínálni neki, miközben ilyen állapotban van, túl kockázatos lenne, a végén véletlenül letépi a fejem.
    Amint inni kezd, érzem, hogy görcsösen feszülő izmai kezdenek ernyedni, de azért még szorosan fogom, és ránehezedek a testsúlyommal.
    - Jól van - súgom neki, hogy megnyugtassam, miközben nagyokat kortyolhat.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Márc. 31 2018, 16:53

    Megpróbáltam, én tényleg megpróbáltam mindent, de se kijutni nem tudtam, se vért nem találtam, és az egyetlen egy lehetőségem Marcus maradt. Azaz a nyaka, mert benne van vér, és az finom, erős is, már amennyire emlékezni tudok jelen pillanatban.
    Odáig megvan, hogy ráugrok, és a nyakát veszem célba és mindenáron meg akarom harapni. Nála van vér, azaz benne, és akármibe kerül is, én azt meg fogom szerezni.
    Rémlik, hogy óriási hadakozásba kezdtünk és én hatalmasat estem, aztán az is megvan, hogy hatalmas kergetőzés vette kezdetét, aminek köszönhetően valószínűleg ami törhető az el is tört, és az is, hogy Marcus nem adja oda nekem azt, amiért küzdök.
    Én viszont nem adom fel, újra és újra rárontok, reménytelenül és egyre kétségbeesetten, érzem, hogy a könnyeim patakokban folynak. Abszurd látvány lehet… sírva támadni, mint akinek már minden mindegy és mégis alul marad. A következő pillanatban pedig mozdulni sem tudok, Marcus lefog, ám ezzel azt éri el, hogy a rémületem fokozódik.
    Mindenáron ki akarok kitörni, miért nem érti meg, hogy vérhez kell jutnom? Éhen halok, szenvedek, ő pedig nem enged. Pánikrohamot kapok, képes vagyok levegő után kapkodni úgy, mint aki most akar megfulladni, mikor Marcus megkönyörül rajtam, és a csuklóját nyújtja. Nem tudok finomkodni, szeretnék, de a vérszomjam sokkal nagyobb most, vadul harapok, és úgy kortyolok, mintha attól tartanék, a következő pillanatban megszűnik a forrás. Fogalmam sincs, mennyi vér jut a szervezetembe, de már nem pánikolok annyira csupán a remegés marad és a sírás.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Márc. 31 2018, 23:27

    Azt hittem, szenvtelenül végig tudom csinálni. Hogy ez csak egy lecke lesz arról, hogy ő igazából csak egy szörnyeteg, és hogy a vérszomja irányítja. Hogy nem képes küzdeni az éhség ellen, hogy ez mindannyiunknál erősebb, és tök mindegy, mit csinál.
    Ez csak egy lecke keleltt volna, hogy legyen. Az előző gyermekeim valamiért mások voltak ebben.
    Ethanért megszakad a szívem.
    Fáj, ahogy feltépi a karomat, hogy vérhez jusson, de nem vártam, hogy majd finoman megharap, és kiscicásan lenyalogatja a kiserkenő vért a karomról. A harapása erős, brutális, és cseppet sem törődik vele, hogy ez kinek a karja.
    Túlságosan ellágyulok tőle és ez nem jó. Meg kell keményednem, különben gyenge vámpír lesz, mert el fogom kényeztetni, és akkor egy percig sem éli túl majd a new york-i éjszakát.
    Mikor úgy vélem, eleget ivott, elveszem a karomat, majd feltápászkodom lassan. A csípőjén ülök, és úgy nézek le rá. Az arca csupa vér. A szeméből kezd visszahúzódni a vér, már csak egy vékony gyűrű jelzi, hogy az imént még nem volt önmaga.
    Szó nélkül nézek rá, bámulom, ahogy folynak a könnyei és nem teszek semmit.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Márc. 31 2018, 23:53

    Talán fel sem fogom, mit teszek, egyszerűen csak az eret vagyok képes felfogni azon a csuklón, azt nem, hogy kihez tartozik. Ott van a vér, az a vér amire nekem szükségem van, és én azt most elveszem, vadul, mohón, semmivel sem törődve.
    Marok és tépek, hogy utána végre hozzájussak a vérhez, amit szinte zabálva szívok magamba, nehogy eltűnjön előlem, mert még éhes vagyok.
    Még inni szeretnék, csak egy kicsit, de a kar eltűnik előlem, mégsem zavar annyira, sokkal jobban vagyok, de remegek és sírok, mikor ráébredek arra, hogy ezt az egészet Marcus tette velem.
    Felnézek rá, de nem mozdul rólam, az arcomat próbálom letörölgetni, kevés sikerrel, végül minden erőmet és dühömet összeszedem, hogy ezt a fájdalmat rajta töltsem ki.
    -Engedj el, engedj el, majdnem megöltél, hagytad volna, hogy éhen haljak, engedj el!
    Neki akarok esni, ütöm ahol érem, ami nagyon vicces lehet hiszen mozdulni sem tudok alatta, így csak ököllel verem, és legalább kiabálok. Azt hiszem.
    Valószínű, hogy sokra nem megyek ezzel, így taktikát váltok, a karját akarom ismét a magamévá tenni, mert ott még van vér, és azért még tudnék enni. Lehet, ha kitisztulok, ezt nem szeretném látni majd, remélem, nem rögzítette semmivel sem.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 01 2018, 21:54

    Vergődni kezd alattam, először csak úgy, mint egy partra vetett hal, de aztán erő kerül a mozdulataiba és cél. A célja az, hogy fájdalmat okozzon, az erőt pedig a véremből kapja. Milyen paradox helyzet, majdhogynem nevetséges. De ilyenek a gyerekek...
    Izeg-mozog, meglehetősen bosszantó, sőt még a karomhoz is odatekeredik újra. Na ezt már nem. Elrántom előle, nem haraphat meg megint.
    - Elég! - szólok rá. - Fejezd ezt be. Most! - parancsolom meg neki, és a balommal a földnek szegezem a mellkasát.
    A karjaival kalimpálhat tovább, az nem zavar. De ha nem nyugszik le, akkor kénytelen leszek lekeverni neki egyet. Az árnyak a földhöz szegezik helyettem majd a karjait és a lábait.
    - Már eleget ettél. Most szedd össze magad, és térj vissza! A Bestiád átvette feletted az uralmat, de már nem vagy éhes. Koncentrálj rám! - beszélek hozzá folyamatosan, hátha magához tér.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 01 2018, 22:20

    Hamar rájövök, hogy erőm is van, amit be tudok vetni annak érdekében, hogy kiszabaduljak, és egy cseppet sem érdekel, hogy egy teljesen esélytelen küzdelembe kezdek.
    Főleg, hogy a legfőbb hajtóerőm a vér megszerzése, ami egy karnyújtásnyira van tőlem, és arról nem fogok lemondani semmiért sem.
    A számításaim azonban nem jönnek be, egyrészt azért, mert még mindig őrjöngök, de már a pániktól, másrészt azért, mert Marcus elhúzza a csemegémet előlem és megint lefog.
    -Éhes vagyok.
    Ennyit tudok csak kinyögni, mikor újabb rohamot indítok, majd végül feladom. Gyenge vagyok ehhez, nem megy.
    Nagyjából felfogom amit nekem mond, azt hiszem értem is, de utána meg azért kapok dührohamot, mert ezt ő intézte így.
    -Akkor minek csináltad? Akkor engedj el és hagyj enni. Ezt akartad, hát tessék.
    Hallom ám Marcust, szó sincs róla, hogy nem, alkalmi süket vagyok éppen, és akkor már ki akarom élvezni a bestia tombolását, vagy mit.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Ápr. 02 2018, 22:43

    - Lehet, hogy éhes vagy, de többet nem kapsz enni - közlöm vele a tényeket úgy, ahogy vannak. Ezzel meg kell bírkóznia. - Biztos küldtek a szüleid ágyba vacsora nélkül, hát ez most pont olyan.
    Tovább küzd, verekszik velem, aminek cseppet sem örülök, szóval egyre morcosabbá válok, de az árnyak tudják a dolgukat. Szorosan lefogják a csuklóit és a bokáira is ráhurkolódnak, meg egy vékony csáp a nyakára is rátekeredik. Ezt azonban inkább csak azért, mert szerintem szexi.
    - Akkor engedlek el, hogyha lenyugodtál - közlöm vele, és várok egy kicsit, hogy vajon tényleg sikerül-e lecsillapodnia vagy sem. - Muszáj volt megismerned, hogy milyen érzés. Mert ez bármikor megtörténhet veled, és megtörténhetett volna eddig is, ha nem kapnál minden este vacsorát.
    Megint várok egy kicsit, és fürkészőn nézek az arcába.
    - Na, kezdesz jobban lenni? - kérdezem, de még mindig eszemben sincs leszállni a csípőjéről.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Kedd Ápr. 03 2018, 20:07

    Arra a kijelentésre, hogy nem kapok többet enni, bevágom a durcit, akkor pedig még inkább, mikor elhangzik, hogy a szüleim is küldtek úgy aludni. Ez annyira gyerekes szerintem.
    Nem elég, hogy miatta volt ez az egész, nem, még ezt is a fejemhez vágja, persze, hogy mindenáron ütni kezdem, még akkor is, ha ez nem igazán tetszik neki.
    -Fú, te annyira, de annyira izé vagy.
    Nagyon nagy sértést vágok a fejéhez, hogyne, azt se tudom mihez akartam hasonlítani, de sebaj. Az viszont megint nem tetszik, hogy az árnyait használja és azok lefognak. Ez így nem ér, azaz megint bevágom a durcit.
    -Már rég semmi bajom, csak berágtam rád.
    Közlöm morogva, és arra várok, hogy végre elengedjen. Dacosan nézek farkasszemet vele, a magyarázatra pedig fújtatok egyet.
    -Marcus, azért van kísérőm, hogy ez ne fordulhasson elő. Azért kell figyelnem arra, hogy egyek, hogy ez ne fordulhasson elő.
    Ez volt a legelső amit elmondtak, hogy be kell tartanom, de nem, a saját atyámnak tesztelnie kell. Csodás... most úgy, de úgy meg tudnám pofozni, de tényleg.
    -Az előbb mondtam, hogy már rég semmi bajom.
    Morgok még egy sort, mert ez így kezd kényelmetlenné válni. Nem az zavar, hogy rajtam ül, nem, hanem az egész helyzet.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 05 2018, 22:38

    Amikor a szemembe mondja a világ legnagyobb sértését, szélesen elvigyorodom, és innentől fogva tudom, hogy nincsen semmi súlyos vagy komoly baj. Kicsit felzaklatta magát, kicsit megéhezett, kcisit megütötte magát, és a nappalim romokban áll, de hé... néhány hét és úgyis költözünk, nem?
    - Nem lesz mindig kísérőd, Okostojás - emlékeztetem, miközben a mellkasán lévő árny az álla alá kúszik, és kicsit megcsiklandozza. - Gondolod engem nem ér el néha az éhség? Van fogalmad róla, mi történik, ha egy olyan vámpír, mint én, őrjöngeni kezd? Ez, ami az imént történt, őrjöngésnek hívják, és ha nem jutsz vérhez, egészen elképesztő méreteket ölthet. Bizonyos körülmények között tartóssá válhat, és az, kicsim, nagyon brutális - tanítom. Közben eszem ágában sincs leszállni róla, nagyon tetszik nekem itt a hátán fekve, alattam. - Vannak mágusok, és más vámpírok is, akik képesek ezt előidézni bennünk, meg persze némelyik kifejezetten genyó tündér. De a tündérek általában bűbájosak. És nagyon finomak. Még mindig be vagy rágva rám? - kérdezem, olyan aranyos mosollyal, amit egész biztos nem tud majd haraggal szemlélni.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 05 2018, 22:48

    Úgy szerettem volna visszavágni valami frappánssal, de az se sikerül, Marcus meg vigyorog rajtam, de jó nekem. Ezt majd gyakorolni fogom, mert ez most így ciki. Még egy nyamvadt sértés se jutott eszembe.
    -Jó, de az sokára lesz.
    Van még időm addig, akkorra már tök erős leszek meg ügyes, és nem lesz ilyen problémám. Vagy de? Hát de... ahogy hallom.
    -Tényleg? Nem tudom. Akkor mindent földig rombolsz? Juuuuj.
    Én még nem mertem körbenézni a nappaliban, nem mintha fel tudnék kelni, mert Marcus még mindig rajtam ül, de ez így most roppant kényelmes, na.
    -Komolyan? De köcsögök.
    Ezen elgondolkodok, erre nem is gondoltam volna, de ez nem etikátlan? Na jó, de, az, csak a jelek szerint ezzel senki nem törődik. Persze ahogy rám mosolyog, szívesen vágnám hozzá, hogy de... de nem megy.
    -Igen... nem.
    Kisfiúsan szégyellem el magam, nem, nem tudok rá haragudni, olyannyira nem, hogy egy pajkos kis mosoly költözik az arcomra.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 05 2018, 23:22

    Annyira édes, mint egy pihe-puha, bolyhos kismacska. Ezt már megállapítottam párszor, de újra és újra megteszem. Egy finom kis vattacukor, ami elolvad a szájban.
    - Mindent. És mindenkit megtámadok, válogatás nélkül. De szerencsére ilyesmi nagyon, nagyon régen történt. Utána napokig depressziós vagyok. Mert nagyon megalázó. Főleg, ha lát valaki.
    Azt hiszem, ezzel rátapintottam a lényegre, vagyis hogy miért érzi most ő is pocsékul magát. De nem baj. Én az atyja vagyok, előttem semmit nem kell szégyellnie.
    Hát én mindjárt elolvadok ezektől az édes szemektől! És ez a ravasz kis mosoly... Emlékeztet nagyon valakire, de kire? Felkelek róla, majd nyújtom a kezem, hogy felsegítsem. Csak ezt követően nézek körül, és csüggedten eresztem le a vállaimat.
    - Hát... Ezt kár volt... Minegy. Írj fel mindent a bevásárló listára, amit összetörtünk.
    Odalépek a festményekhez, és összeszedem őket. Mivel az állvány összetört, jöobb híján a falnak támasztom neki őket. Örülök, hogy egyiknek sem esett baja. Némelyik kifejezetten értékes, mert nagy művészek készítették őket.
    - Éhes vagyok...
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Ápr. 06 2018, 01:11

    Amit Marcus mesél, az nem hangzik túl jól, sőt, és egy pillanat alatt elfelejtem, hogy a jó előbb én is ugyanezt tettem, egészen addig, amíg az utolsó szavait ki nem mondja.
    -Ha ilyen van, hová bújjak? Depire régen jó volt a forró csoki, de most? És... és... de te most láttad, én mit csináltam.
    Komolyan kérdezem, mert ha Marcus beindul, akkor nekem menekülnöm kellene, azt hiszem. A depi részét megoldanám, az nem gond, de az, hogy ő így látott, ez most kellemetlen.
    És nem tudok rá haragudni, bármennyire szeretnék, nem tudok, mert olyan édeeees.
    -Nagy a pusztítás?
    Még nem merek körbenézni, még nem, előbb megvárom míg felsegít, és csak utána tárul a szemem elé, mit is műveltünk.
    -Szerintem egyszerűbb lenne összeírni, mi nem kell, de nézd, most már két fekhely van háttámla nélkül.
    Rémes látvány, tényleg. A tévé is összetört, a kanapé... azt ugyan nem tudom, hogy sikerült, de az biztos, hogy a háttámla és az ülő része külön van. Hozzuk ki belőle a legjobbat... két fekhely, nem?
    -Akkor megyünk vacsizni?
    Egyből fellelkesülök a hírre, és olyan gyorsan jegyzetelek, ahogyan csak lehet.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Ápr. 06 2018, 22:15

    Egy kicsit meglepetten nézek rá, és közben önfeledten megnyalom a szám. Nahát, hogy ő arra gondol, hová meneküljön? Nagyon praktikus észjárása van.
    - Bármelyik klántaghoz futhatsz. Meg fognak védeni tőlem és tudni fogják, mi a teendő. Forró csoki... - sóhajtok egyet. - Az finom. Hát... Mostantól kénytelen leszel velem beérni, ha vigaszra van szükséged. Igen, láttam, mit csináltál. Szégyelled magad? - kérdezem, otrombán beletenyerelve a szégyenébe, ha van ilyesmi benne. Kettőnk közt nincs helye tapintatnak, engem nem érdekel a finomkodás, mindent naturálisan és őszintén akarok tudni. Épp elég finomkodás és titkolózás vesz körül a munkám során. Ethantől nem ezt akarom...
    Halkan nevetek, ahogy körbenézek. Kicsit belerúgok a kanapé egyik darabjába.
    - Nagyon praktikus, ketten tudunk lustálkodni egyszerre. Igen, menjünk innen... Mire visszaérünk, remélem, feltakarítják.
    Megyek, és venném a dzsekimet, de rájövök, hogy Ethan biztos ki akarja csípni magát, ráadásul még pizsamában volt az imént. Azt mondjuk félig letéptem róla, mármint a fölsőjét. Kicsit elszakadt, na.
    - Rágyújtok, amíg elkészülsz.
    Így is lesz, bár előtte hívom a személyzetet, hogy tegyen rendet és takarítson ki. Elszívom a cigit, aztán én is beállok Ethan mellé fogat mosni, meg megfésülöm a hajam, belövöm, meg ilyenek, mert kicsit rajtam is nyomott hagyott az iménti verekedés.
    - Hol együnk? Választhatsz, kárpótlásul.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Ápr. 06 2018, 22:51

    Muszáj tudnom, hogy Marcus elborul, hova rohanjak, mert sokkal erősebb nálam, és én nem fogom tudni megállítani, maximum rajtam is átgázol.
    -Biztos? Igen, forró csoki.
    Mit tudom én, hogy itt ki mit tud. A másikra meg bősz bólogatásba kezdek, én tudom, hogy finom, bár régen ittam.
    -Jóóóó, szavadon foglak. Tudom, hogy láttad. Naaaaaaaaaaa.
    Ezt megjegyzem és akkor be is fogom hajtani ám, még szép. Tessék... még nem tettem túl magam ezen az egészen, és akkor egyből belém gázol. Ez milyen már? Bevágom a durcit.
    A nappali tényleg romokban van, ezen nincs mit szépíteni, de a kanapét így is ki lehet használni, már ha úgy vesszük.
    -Ez most... ez most egy jó ötlet.
    Rossz nézni, mi van itt, azaz én nem akarom látni, mert így szétverni mindent... ilyet még sosem csináltam. A vacsinak viszont örülök, legalább az jó a mai napban.
    Döbbenten nézek Marcusra, hát nem gondolja komolyan, hogy így indulok el? Oké, nem fázok meg, de ez egy fél pizsama rajtam, mert a felsőm kuka.
    -Rohanok.
    Szó szerint, mert beviharzok a fürdőbe, zuhanyzok is, aztán még a hajamat is be kell állítani, nem úgy megy az. Biztos sokat bíbelődök, mert még Marcus is bejön, de nem zavar, viszont ahogy végzek, már rohanok is öltözni, azaz kipakolom az összes létező ruhámat, mire eldöntöm, mit veszek fel. Most a feketéhez van kedvem nadrág ügyileg, a felsőm meg szép kék.
    -Kész vagyok, mehetünk. Mindegy, csak... csak ne lássam ezt itt.
    Olyan mereven bámulom Marcust, mintha attól félnék, ha még egy pillantást vetek a romhalmazra, még a falak is leomlanak.



    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 08 2018, 12:01

    Derűsen villannak pocsolyaszín szemeim. Imádom ezt az agresszív veréb fejét, amikor beduzzog, nagyon aranyos. Megfogom az állát, és legszívesebben adnék neki valami jutalomfalatot, hogy kiengeszteljem, de hát nem házimacska.
    - Előttem ne szégyelld magad semmiért - mondom bocsánatkérés helyett, a lehető legkevésbé nyálas hangnemben, inkább parancsolva, mintha a kicsi és tapasztalatlan szubom lenne, hiszen végül is az.
    Elviharzik készülődni. Engem nem zavar, ha sokáig pepecsel, el tudom foglalni magam, és miután a tükörbe nézek, rájövök, hogy nekem sem árt egy kis igazítás. Szóval mindketten összekapjuk magunkat. Úgy sétálok be a fürdőbe, hogy ö még ott pucérkodik a tükör előtt, de egy cseppet sem zavartatom magam. Végigtekintek a testén, így még úgysem láttam, de végül elszalad, szóval gondolom, talán zavarba hoztam. Vigyorgok ezen.
    Odakint épp a telefonomat veszem le a töltőről, és elpakolok mindent a zsebeimbe, kocsikulcs, pénztárca, satöbbi, mikor megjelenik kék-feketében.
    - Jó ez a cucc. Kiemeli a szemed - dicsérem meg, majd a felvonó felé terelem.
    Lemegyünk egész a garázsig, és a kocsiban megkérdem:
    - Nincs kedved shoppingolni?
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 08 2018, 20:14

    Rettentően kellemetlen élmény, hogy nem elég, félig, bár inkább majdnem teljesen szétvertük a nappalit, nem, ezt azért még muszáj felhánytorgatni. Naná, hogy durci van, olyan szívesen elfelejteném, én nem szoktam ilyesmit csinálni. Ebből még akkor sem veszek vissza, mikor Marcus megemeli az állam, most őt nézem ugyanígy.
    -Hááááát jóóóó.
    Amilyen édesen néz rám, nem bírom ki, egy kis mosoly azért ott bujkál a szám sarkában. Ám ez sem tart sokáig, mert rohanok készülődni, és az nálam azért nem két perc, bármennyire sietek is.
    Vígan zuhanyozok és még a tükör előtt tollászkodok, mikor Marcus besétál. Ezen olyannyira meglepődök, hogy amikor még végig is mér, hát úgy iszkolok kifelé onnan, mintha üldöznének.
    Pedig... pedig. Olyan hülye vagyok, hát semmi szégyellnivalóm nincs, róla álmodozok, és akkor kirohanok amikor ott van... most már ciki lenne visszamenni, most már mindegy.
    Azonban a ruháim kipakolása, majd visszapakolása nem megy olyan gyorsan, hiba sietek, de azért iparkodok, és frissen, üdén jelenek meg.
    -Köszi.
    Kicsit elpirulok, úgy örülök a dicséretnek, és mielőtt megint álmodozni kezdenék, máris a felvonó előtt találom magam. A kocsiig már vidáman sétálok, ahol úgy bekötöm magam, hogy mozdulni sem tudok. Marcus múltkori vezetési stílusából kiindulva ha lenne még pár darab, azt is magamra tekerném.
    -Az a baj, hogy azt mindig van. Mire gondoltál?
    Kíváncsian fordulok felé, mit szeretne venni, és legfőképpen hol.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 08 2018, 22:19

    Nem tudom eldönteni, miért is menekül előlem, de egy ideje máshogy viselkedik, mint előtte. Valójában összesen egy hete a gyermekem (gondosan felírtam a pontos dátumot), szóval eléggé meglepő, mennyit alakult a kapcsolatunk már ennyi idő alatt is. De nyilván, mivel teljesen össze vagyunk zárva, csaknem bilincs van a kezeinkre erősítve, ez így elég intenzív. Azon csodálkozom, hogy még nem vesztünk össze úgy igazán. Vagy az is lehet, hogy már igen, csak én nem vettem észre? Nehéz kiigazodni ezeken a kamaszokon.
    Jó alaposan beszíjazza magát a kocsiban, ez bájos igazából, és megintcsak villantok egy filmsztár-vigyort, de nem kommentálom a dolgot. Csak gyújtást adok, kihajtok a mélygarázsból, és már suhanunk is a városba vezető úton.
    - Arra gondoltam, hogy nincs-e szükséged valamire. Új cuccokra, vagy sminkekre? Nekem miután összetörtük a berendezést, egy bútorbolt lenne, ahová benéznék. - Hirtelen eszembe jut valami. - Otthon felejtettük a pórázodat.
    Úgy pillantok rá, mintha emiatt most mindketten halálos veszélyben forognánk. De persze csak viccelek.
    - Oh, mondani akartam valamit a szüleidről. Úgy tűnik, elhagyták az államot. Összepakoltak, kivettek a munkahelyükön pár napot, és elindultak nyugatra. De ennek már két hete. Készültek valahová?
    Elkezdtem megmozgatni a kapcsolataimat, hogy kiderítsem, mi a helyzet O'Brienékkel, de minden nagyon furcsa és titokzatos. Nem akartam mondani semmit neki, míg ki nem derül, de sajnos egy pletykás srác vagyok, főleg, ha nem boldogulok egy feladattal.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 08 2018, 22:37

    Annyira de annyira visszacsinálnám az egész jelenetet a fürdőben, és ezt elszúrtam rendesen, pedig olyan lehetőség volt... haragszom magamra. Mégis mit várok? Na jó, ha Marcus is zuhanyozott volna, biztos nem rohanok sehová, mert a tükörből mindent látni ám, de ez most elmaradt.
    Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Magamban morgok egy kicsit, végül befejezem, mert indulás van.
    Lopva figyelem Marcust, hát annyira szexi, mikor vigyorog, meg úgy egyébként is... úgy tud nézni rám, hogy én attól egyből elolvadok.
    -Még van, köszönöm. Milyen új cuccra gondolsz? Olyan fűzőre? Jó, akkor kezdjünk bútorboltban, a nappali az rémesebb állapotban van, mint én.
    Hirtelen nem tudok olyasmit mondani, amire szükségem lenne, persze érdekelne, Marcusnak mégis milyen az ízlése. A bútorok azonban most fontosabbak, mert katasztrófa állapotot idéztünk elő szó szerint.
    -Ó. Akkor most visszamegyünk? Van övem.
    Ki a fene gondolt a pórázra? Én nem, és amikor Marcus ezt bejelenti, egy picit meg is rémülök.  Két opció van, vagy mehetünk fel érte, vagy megfelel az övem.  
    -Tessék? Miért hagyták el? Nem tudok róla, soha nem mondták, hogy költözni akarnak.
    Meglepődök az információ hallatán, erről nem is tudtam. Elmentek simán és nem is szóltak? Ez milyen már? Miért költöztek el egyáltalán?
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Ápr. 09 2018, 21:20

    Kicsit hitetlenül nézek rá oldalra.
    - "Még van"? Hallod, neked aztán nem könnyű a kedvedben járni! Nem fétisruhákra gondolok. Hanem csak úgy...normális ruhákra. Ó, nekem majd szükségem lesz edzős ruhákra. Van fogalmad róla, milyen szexi pasik kocognak a parton minden este? - jegyzem meg csak úgy mellékesen. Az izmos pasik a zsánerem, ezt már észrevehette. - Öved? - vonom fel a szemöldököm. - Mit csináljak az öveddel, szépségem? Fenekeljelek el?
    Ez a gondolat mondjuk tetszik, de neeem, még nem elég érett rá, hogy ilyesmit játsszunk. Viszont eszem ágában sincs visszafordulni, csak szívattam.
    Már akkor bánom, hogy felhoztam a témát a szüleiről, szívom a fogam, és még meg is simítom a számat bosszúsan. Aztán egy piros lámpánál rámosolygok inkább.
    - Ne törődj vele. Majd kiderítem.
    Csaknem a hajába is belekócolok, de attól biztos dedósnak érezné magát, szóval inkább megkímélem ettől. Lassan elérünk egy nagy bevásárló központba, ami több épületből áll, baromi nagy, és van minden, könyvesbolttól kezdve divatmárkákon át csokipalotáig. Keresek egy parkolóhelyet a bútoráruház előtt, majd kiszállok vele.
    - Vajon úgy nézünk ki, mintha az apukád lennék?
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Ápr. 09 2018, 21:32

    Értetlenül nézek Marcusra, most nem értem, éppen mi a baj, de már ki is fejti.
    -Normális ruháim vannak. Vagy szerinted nem? Ó. Oda én nem megyek, mert akkor tutira megint elcsábulok, meg ilyesmi.
    Fétisruha... hát szólja már le a ruhatáramat, esküszöm szétbokszolom a vállát. A szexi pasik említésére azért felfigyelek ám, mert azért szoktam nézelődni. Persze, majd oda fogok menni, és ha kinézek egy szőke pasit, akkor megint áll majd a bál. Na neeeeem. Pedig... pedig nem is hangzik olyan rosszul.
    -Aha, övem. Jó, arra is lehet használni, tudom, de most nem arra gondoltam. Hagyjuuuuk.
    Sejtelmes mosollyal fordulok el az ablak felé, nem vagyok én prűd, sem konzervatív, és na, volt olyan partnerem, akinek ez jött be. Azt meg sosem vallottam be, hogy nekem is tetszett. Marcustól persze más lenne, így megint ábrándozni kezdek, míg fel nem hozza a szüleimet.
    -Oké. Tényleg nem tudok arról, hogy költözni akartak volna.
    Ez nekem is érdekesen hangzott, sőt, kicsit gyanúsan. Mintha arra vártak volna, hogy eltűnjek és mehessenek? Nem, ez kizárt. Amint megállunk, már ki is pattanok a kocsiból, a kérdésen pedig nevetni kezdek.
    -Hogyneeee. Pont úgy. Hát nem. Úgy nézünk ki, mintha a bátyám lennél vagy a pasim.
    Először azt hiszem, Marcus viccel, aztán rájövök, hogy nem. Apukámnak nehezen tudná eladni magát, erre még azt sem lehet ráfogni, milyen jól tartja magát. Egyáltalán honnan jött ez az abszurd ötlet?
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szer. Ápr. 11 2018, 22:54

    - Nem így értettem - lépek vissza, veszélyt jelez a mutató. Nem akartam kritizálni a gardróbját. - Csak nehezen hiszem el, hogy olyasvalaki, mint te, ne akarna mindig beújítani egy-két új darabot. Vagy tévedek?
    Hümmögve vezetek tovább. Az övet emlegeti, és nekem az jut eszembe, hogy az ember mindig vicelve mondja ki azt, amire vágyik. Talán vannak ilyen mazochista hajlamai? Az kezd teljesen jól körvonalazódni, hogy abszolút szubmisszív, némi rebellis gőggel, és a szecuális nyitottsága egészen elképesztő fiatal kora ellenére - igazi csemege.
    De még nincs itt az ideje, hogyezt a szépséges selyempapírba borított bonbont kicsomagoljam.
    Ejtem a szülő témát, és inkább a kocsiból kiszállva valami kérdést felteszek, az elsőt, ami eszembe jut. A válaszától és a nevetésétől függetlenül azért a vállára teszem a karom, miközben a Jaguar riasztója csippan egyet, és mi besétálunk az áruházba.
    - Jól van, kisfiam, akkor először is válasszunk bútort a gyerekszobádba... Egyszemélyes ágy elég lesz, nemde? - játszom egy kicsit a szerepem komolyan összevont szemöldökkel, de aztán inkább hagyom a fenébe. - Maradjunk az utóbbi szerepnél, az a leghihetőbb.
    Feltolom a napszemüveget a hajamba (igen, az éjszaka közepén napszemüveget viselek), és nem veszem le a karom a válláról, de elkezdem a kanapék és ágyak felé terelni. Jónéhányat megnézegetek, kipróbálok, rájuk huppanok, hemperget rajtuk, van, amire őt is odarántom magam mellé.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szer. Ápr. 11 2018, 23:11

    -Akkor hogyan?
    Őszintén kérdezem, de amikor választ kapok rá, nem tudom titkolni, hogy igaza van.
    -Az a baaaaaj, hogy ez így tényleg így van, deeeee csak akkor, ha az a darab tökéletesen áll rajtam, és megéri.
    Imádok vásárolni ám, de ez nem azt jelenti, hogy ész nélkül veszek meg minden ruhát ami szembejön velem. Sőt, nagyon is megválogatom, mi az amire rábólintok, és bizony az árukat is megnézem. Arról inkább hallgatok, hogy simán elmegyek egy turkálóba is, és ha egy darabról úgy ítélem, hogy kis átalakítással gyönyörűvé varázsolhatom, akkor nem hagyom ott.
    A póráz említésére valóban úrrá lesz rajtam a pánik, hiszen az azért volt, hogy meg tudjon fogni, ha baj lenne, erre otthon hagyjuk. Jobb meg nem jutott eszembe mint az öv, Marcusnak persze erről egészen más, és az a gond, hogy most már nekem is.
    -Jó, de csillámpónit nem kérek, köszönöm. Mekkora egyszemélyes? Olyan, amint elférnek azért ketten is?
    Nem merem még viccből sem leapucizni, mert ha most itt pofoz meg, akkor tényleg vonszolhat keresztül az egész épületen, mert behúzom a kéziféket.
    Ahogy a vállamra teszi a karját, jaj, úgy átölelném a derekát, de úúúgy, és egyelőre habozok.
    -Szerintem is, akkor nem néznek ránk furcsán.
    Persze fogalmam sincs, Marcus melyik verzióra gondolt, de én természetesen a pasimra asszociálok, és most már lelkesen ölelem át, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
    Az ágyakat nézzük, és naná, hogy olyat keresek, ami nem teljesen egyszemélyes, mert... mert... még mindig reménykedek.
    A próbálgatásban benne vagyok, sőőőt, ez így tetszik, az meg különösebben nem foglalkoztat, hogy ki mit szól hozzá, éppen mit művelünk.

    Ajánlott tartalom

    Re: Marcus lakosztálya


      Pontos idő: Pént. Aug. 17 2018, 02:29