Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Battery Park
by Noel Wyard Yesterday at 23:10

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Kedd Jún. 19 2018, 23:26

» Étkező
by Dorian M. Montgomery Hétf. Jún. 18 2018, 20:41

» Ethan és Marcus lakosztálya - Nappali
by Ethan Keon O'Brien Hétf. Jún. 18 2018, 18:55

» Folyosók
by Connor Shayeh Hétf. Jún. 18 2018, 04:41

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Jún. 17 2018, 23:41

» Hudson Heights
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:07

» Fort Tyron Park
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:06

» Nappali
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:05

» Konyha - Jackson lakás
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:04

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Marcus lakosztálya

    Share
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Marcus lakosztálya

    on Vas. Feb. 18 2018, 19:37

    First topic message reminder :

    Tágas, modern, fényűző, de egyszerű. A vakablakokba rejtett lámpák a természetes fényt imitálják. Egy nappaliból, egy hálóból és egy fürdőből áll.
    Kissé rumlis, főleg a fürdő, amben még soha nem rakott rendet, de a személyzet szerencsére elintézi. A nappali egyik sarka tele van a róla készült alkotásokkal (festmények, fotók, plasztikák) - ezek azonban nincsenek kihelyezve, egy tartóban vannak egymás mögé rendezve. A hálóban az ágyrácsról bilincsek lógnak le, a plafonba kampó van fúrva, de ezen kívül egy teljesen normális hálószoba párnákkal, takarókkal. Semmi koporsó.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 12 2018, 22:16

    - Én minden szart megveszek. Néha rám tör a vásárlási mánia. A múltkor rendeltem egy zoknit a neten. A Guccitól. Találd ki, hogy mennyibe került - mesélem neki, és csak csevegek és csevegek vele.
    Már a bolt felé tartunk, én viccelek vele, ő veszi a poént. Már majdnem olyan, mintha régóta ismernénk egymást. Annyira jó természete van, igazán örülhetek, amiért ilyen. Szeretek vele lenni, mert rendkívül kellemes társaság. Érzem az örömét, érzem a félénkségét, és hogy mindjárt kiugrik a bőréből, amikor hozzám bújik. Szörnyen aranyos.
    - Nem érdekel. Hadd nézzenek.
    Végigheveredem vele néhány ágyon. Persze egy olyat se próbálunk, ami ne kétszemélyes lenne. Annak egyszerűen nem értem, mi értelme volna, hiszen csak vicceltem. Én végül egy nagyon masszív dupla és erősített rugós, óriás méretű, és viszonylag alacsony ágyat választok magamnak. Kanapé tekintetében már nem vagyok ilyen határozott, de a méregzöld szövet nagyon nagyon tetszik. Vagy a fekete bőr. Ezek között vacilálok és alaposan meg hányom-vetem a dolgot Ethannel.
    Megrendeljük aztán az ő ágyát, amekkorát és amilyet csak akar, bár azért megpróbálom elbizonytalanítani, nem szeretne-e inkább mégis koporsót, mert igazán luxus modelleket is gyártanak. Miután végre sikerül kanapét választanunk, hosszasan tesztelem azt. Elnyújtózva kifekszem rá, és ha Ethan nem tiltakozik, őt is magam mellé húzom. Egy pár pillanatig csak relaxálok, aztán álmoskás hangon, de nem kevésbé komolyan felteszem a kérdést:
    - Megbékéltél már vele, hogy én vagyok az atyád?
    Hogy ez a kérdés csapda lenne? Talán. Magam sem tudom, de őszintén érdekel, hogyan érez.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 12 2018, 22:46

    -Jó, de neked már szabad, nekem még gyűjtenem kell. Majd úgy 200 év múlva már lehet, hogy én is mindent megveszek. Hű, Gucci zokni? Azok drágák ám. Mennyit kértek érte? Hány száz dolcsit?
    Egyszer majd el fogok jutni én is odáig, de ha most tanulni szeretnék, akkor nem költhetek el mindent. Igaz, hogy imádok ruhákat nézegetni, és tényleg vannak olyanok is, amiket csak azért nem veszek meg, mert drágák, de többnyire fel szoktam őket próbálni. Az, hogy végre átölelhetem Marcust, hát a föld felett lebegek tőle vagy két méterrel, mert ezt eddig így sosem engedte, én pedig el sem engedném sosem. Az opciók közül tényleg ez a hihetőbb, sejtem, mekkorát néznének, ha leapuciznám... de ő is.
    -Nem zavarna az sem?
    Meglepődök a válaszon, azért én ezt nem tudnám ilyen könnyedén venni a helyében, bár akárhonnan nézem, akkor meg büszke lehetne arra, hogy milyen jól tartja magát. De nem?
    Az ágyak próbálgatása vicces dolog, de örömmel megyek bele, hiszen tényleg nem mindegy, mennyire kényelmes és ilyesmi. Egyszemélyes ágyat nem is nézek, azon nem lehet normálisan elférni és piheni... meg egyebek, amiket inkább nem is részletezek, csak elvigyorodok a gondolaton.
    Megfelelő kanapét sokkal nehezebb választani, én próbálok a praktikusságra is gondolni, mert lehet, hogy a bőrt könnyebb letakarítani, viszont sokkal kényelmetlenebb sok szempontból, de a szövet meg könnyebben szakad és koszolódik. Vagyis végül a bőrre szavazok, de ajánlok mellé egy pont ráillő huzatot is, méregzöld színben.
    Az én ágyamat pedig már nem sokat kell keresni, mert beleszerettem egy nagy kétszemélyes, mélykék színűbe, de mivel nem vagyok szakértő, ugyanolyan paraméterekkel szeretném, mint Marcusé. Akkor az talán nem törik majd össze... ha... ha... szóval nem törik össze. Ráadásul nem esek nagyot róla, minél közelebb van a földhöz, mert tudom az milyen érzés.
    A koporsó ellen lázas tiltakozásba kezdek, engem nem érdekel, mennyire modern, felőlem neonvilágítás is lehet benne vagy masszázs matrac, de én abba az izébe be nem fekszem. Mégis hogy festenék kialvatlanul? Na ugye?
    A kanapéra fáradtan dőlök le Marcus mellé, annyira jó így, bőven van hely, és simán el tudnék aludni.
    -Igen. Azt hiszem.
    Most ez komoly? Komolyan feltesz nekem egy ilyen kérdést? Úgy nézek ki, mint aki annyira bánja ezt az egészet? Mindjárt megőrülök. Felülülök a kanapén a sarkaimra, úgy nézek Marcusra. Azt hiszem rajta is el tudnék most feküdni, bevackolnám magam, és majd egyszer felkelek.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 15 2018, 20:34

    Elmesélem neki, hogy a zokni a Guccinál 150 dollár, aztán meg nemcsak hagyom, hogy átöleljen, hanem még magamhoz is vonom még jobban. Tetszik a keze a derekamon, de ettől még nem néznek ránk kevésbé furán, hiszen bár colos, azért nagyon fiatal és ez látszik mind a mozgásán, mind a viselkedésén. És közlöm, hogy nem zavar se az, hogy bámulnak, se az, ha az apjának néznek. Kifejezetten szeretem, ha bámulnak. Mindig, mindenféle helyzetben. A fekete bőr mellett teszem le a voksomat végül én is, de a huzat nem kell, helyette választok méregzöld párnákat és egy takarót, ugyanebben a színben. Nevetek, amiért kiakad a koporsón, és elmesélem, hogy nekem volt nem is olyan rég egy fekete lakkozott, szegecses koporsóm, belül vörös bársonnyal, hangulatos LED-világítással.
    Aztán már csak fekszünk a kanapén, de amint felteszem a kérdést, el is húzódik. Ezt már önmagában válasznak kellene tekintenem?
    Végül kissé bizonytalan a válasza. Ez nem baj, hiszen még csak egy hét telt el, de azért remélem, nemsokára már egészen határozottan tudja majd erre azt mondani, hogy persze. Felülök én is, majd felkelek a kanapéról. Miután mindent megrendeltünk - házhoz szállítást kérek két hét múlvára, mert tuti, hogy a Jaguar nem fog semmit fuvarozni. Egyébként is kell egy kis idő nekik a gyártásra.
    A következő üzletben ruhákat shoppingolunk. Kiadom neki, hogy csábítson be valakit az öltözőbe, és igyon belőle. Én is ugyanezt fogom tenni. Ki is nézem az egyik eladót az öltöny osztályról.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 15 2018, 20:50

    A zokni árára bólogatok, azok bizony nem olcsók ám, ha márkásat vesz belőlük az ember, na de szinte mindennel így van. Boldogan ölelem át Marcus derekát, pláne, hogy nem tol el, nem taszítja el a kezemet, hanem még közelebb is húz magához. Azt hiszem most két méterrel a föld felett lebeghetek, bár igyekszem eltitkolni, amennyire csak lehetséges.
    Én is szeretem ám, ha megnéznek, de ne azért tegyék márt, mert bejelentjük, hogy Marcus az apukám, mert semmi kedvem magyarázkodni. Különben is, sokkal jobban tetszik az az opció, hogy a pasim. Nincs igazam? Jaj, de jó lenne, ha ezt úgy mondhatnám, hogy nem csak magamnak... ám sajnos nem így van, pedig őrülten tetszik nekem, és nem is olyan félelmetes, mint az elején hittem.
    Szegény kanapén csak sikerül megegyeznünk, bár nem értem, miért csak a takaró a megfelelő, de legyen. A koporsó viszont a halálom, én olyanba akkor sem fekszem be, ha zenél, forog, masszíroz, vagy akármit is csinál.
    El tudnék heverni még vagy pár órát az ágyon, ha nem érkezik az ominózus kérdés, amire döbbenten kelek fel. Inkább... inkább nem is mondok már rá semmit. Mire meg visszafeküdnék, ő is felkel, ezt pedig egy nagy sóhajjal veszem tudomásul, de meg is értem, indulnunk kell, közel sem végeztünk.
    Még ruhát is válogatunk, arra viszont nagyon is felvillanyozódok, hogy ehetek a próbafülkében, így jó pár ruhával együtt masírozok befelé édesen kérve az egyik eladót, segítsen nekem. Azt nem mondom, hogy hű de jól lakok, de nem ism merek sokat inni, mert ha most itt megölöm, azt az életben nem magyarázom ki.
    Bájos mosollyal az arcomon jelenek meg, Marcusra várok. A hasam tele, a ruhák jók, és azért válogattam csábos darabokat is, legalábbis szerintem.
    Amint ő is előkerül, máris rohanunk tovább, ugyan nem tudom hová, legalábbis először, de rájövök, hogy haza, ami egyáltalán nem zavar, olyannyira nem, hogy még azt is megmutatom Marcusnak, hogy áll rajtam az általa választott fűző és a többi. És nem, nem töröm ki a bokám, bár bevallom, az a tűsarkú... rühellem. A többi meg nem számít, mert megint hová jutunk? Alvás... kezdem utálni.

    //Köszönöm a játékot! wow//


    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 15 2018, 21:09

    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 15 2018, 21:23

    Nagyon jókedvűen indultam kifelé és lefelé még akkor is, ha a kísérőm enyhén szólva morcos is volt, mert nem az első kopogásra rohantam. Sikerült egy kicsit megenyhítenem, mikor elmagyaráztam neki, hogy sajnos nem úgy megy, hogy hopp, felugrok és otthagyom a vendéget, de azért elnézést kértem, ha nagyon is lassúnak tűntem volna.
    Körbevigyorgom a fejemet egész úton, annyira örülök annak, hogy megismertem apát, meg megtudtam, hogy van egy csomó testvérem. Még az idős vámpírral is egész jól elbeszélgetek, mikor érzem, hogy baj van. Azaz... Marcussal lehet baj, mert én ettem, a hasam tele, de mégis érzem, hogy őrjöng, ugyanúgy, mint én akkor.
    Kétségbeesetten nézek a kísérőre, aki próbál nyugtatni, hogy nincsen semmi baj, de érzem, hogy van, hát értse már meg.
    Amint visszaérünk, és sietnék a szobába, akkor viszont olyan pokoli fájdalom keletkezik a fejemben, hogy ordítani tudnék. Ez... ez olyan, mint amikor Lashnek kitépte Kyle a szemfogát, ugyanolyan.
    Úgy remeg a kezem, hogy majdnem elütöm a kódot és majdnem felakadok az ajtón is, mert gyorsabb akarok lenni, mint ő. Ahogy bejutok, rémülten nézek körbe. Marcus nincs itt... de akkor hol van? És én hová bújjak? Mert ha most ő őrjöng, akkor baj van, és akkor nekem menekülnöm kell, de a fejem meg szétesik. Úgy rohangálok a lakosztályban mint a mérgezett egér, aki nem tudja eldönteni, kifelé menjen, vagy rejtekhelyet keressen, mikor rájövök arra, hogy már nincs az az érzés, csak a fájdalom.
    Kiiszkolok a lakosztályból, egyenesen a hűtőhöz, ahol begyűjtöm az összes létező jeget amit csak találok, vért és szívószálat is viszek, hátha kell, azzal rohanok visszafelé, hogy még megelőzzem Marcust, ha lehet.
    Kimerülten rogyok a kanapéra, és a saját képemre teszek egy jeget... még jó, hogy neki hoztam, de ha nekem is fáj? Vajon Alexander bántotta? Esküszöm, ennek a vámpírnak ez a fétise, de miért mindig én szívom meg?
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 15 2018, 22:19

    Fáradt vagyok. Fáradt, fáradt, fáradt. Minden végtagomban érzem az ólom súlyát, azét, amit Alexander bűvölt ki belőlem, és azét, amit csak képzelek talán, de keveredik benne a szégyen, a harag, az üresség és a fájdalom. Noha tele vagyok vérrel, mégis minden energiám az köti most le, hogy elvergődjek a folyosó végéig, majd a liftig, beüssem a kódot, és hazavigyelm magam.
    Amíg emelkedik a felvonó (huszonkét emeletet), Ethan illatát kezdem érezni, és az jut eszembe, hogy nem volt otthon. Nem volt a lakosztályban, mikor bementem a Grimoire-ért, se akkor, amikor letettem azt. Hol a fenében lehet? Egy pillanatra egészen megrémülök, hogy vajon miért nincs itt, és ez összefüggésben áll-e bármivel, ami ma éjjel történt. Lassan hajnalodik. Itthon kell lennie.
    Amint kinyílik a lift ajtaja, szinte berontok a lakosztályba. Aztán abban a pillanatban, amikor meglátom a hülye szőke fejét a kanapén, megnyugszom. Ettől még rosszkedvűen tántorgok be, és levetem magam a kanapéra, elveszem tőle a jeget és a képemre nyomom. Ez segít. Nyöszörgök.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 15 2018, 22:33

    Még mindig nem tudom, hogy Marcus hová ment, mert lehet, nem vagyok vele régóta, de így még sosem viharzott ki mint tette azt ma este.
    Ahhoz viszont nem kell lángésznek lennem, hogy tudjam, baj van, az őrjöngése rám is hatott, és megsérült, bántották, azaz egy sokkal idősebb vámpírral futhatott össze. Na de kivel?
    Ha kiderül, hogy előttem ért haza, akkor bajban vagyok, bár azt is mondhatom, hogy nem tudtam neki szólni, mert elrohant egy szó nélkül. Kísérővel mentem, még ez sem lehet gond, az viszont igen, hogy ha nagyon morcos, akkor tuti leszedi a fejemet.
    A nagy rémületemben kell pár perc, míg felfogom, hogy már rég nincs őrjöngés, csak jeget kell hoznom és azt minél előbb, persze, hogy így teszek, és úgy teletömöm a hűtőt, hogy két percig azzal küzdök, egyáltalán be tudjam csukni.
    Épp összeomlok a kanapén, mikor végre Marcus is megjelenik, és én olyan kétségbeesetten nézek rá, hogy csak na. Még meg sem szólalok, a jegem már az ő arcán van...még jó, hogy elhoztam az összeset.
    -Szia! Jól vagy? Nem vagy jól. Hoztam jeget, vért meg szívószálat.
    Aggódva figyelem, még vizes törölközőért is elszaladok, hogy azt tegyem a homlokára, és magamnak is szerezzek még egy zacskót, elvégre az én képem is fáj, nem csak az övé.
    Mit mondhatnék? Jobb, ha meg sem szólalok talán, inkább összehúzom magam és az ölébe fekszem, átölelve a derekát. Remélem, nem alszom el addig, míg cserélni nem kell a jegét.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 15 2018, 23:03

    Ethan aggódó hangja úgy verdes körülöttem, mint egy apró denevér. Engem nem izgat, csak jöjjön már vissza, és hadd kapjam el. Egyébként nem lehetek szép látvány. Az arcom véres, a szám, az állam véres, a fölsőm is véres, és a kezeim is, legalábbis a körmöm alatt és mélyen a barázdákban, ahonnan nem olyan könnyű kimosni.
    Egyetértően nyöszörgök és morgok egyszerre. A nedves törölközőt elveszem, mielőtt a fejemre borítaná, és megtörlöm vele a nyakam és a szám egy kicsit, majd inkább Ethan kezébe nyomom, hogy folytassa. Egy szót sem szólok, nem akarom, hogy pöszén halljon, bár túl kell tennem magam ezen, mert rengeteg dolgom van még, a fogam pedig két hétig egész biztos nem fog begyógyulni, vagyis kinőni.
    Kitépett fogam helyét nyelvemmel tapogatom egy darabig, és örülök, hogy csak az egyik hiányzik, és nem mindkettő. Kicsit fel is dagadt, ez bizonyára az elfogyasztott rengeteg vértől van. Olyankor produkálok ilyen egész emberi tüneteket, amikor a testemnek még erre is van energiája. Hát, nagyszerű, mit ne mondjak.
    Ethan az ölembe hajtja a fejét, ami nagyszerű. Bizonyára az övé is mindjárt szétrobban a pulzálva sajgó fájdalomtól. Mindent érez, amit én, bizonyára az őrjöngést is érezte, meg a harcot is... Ezért lehetett annyira megrémülve, mikor hazaértem.
    - Hol voltál? - szólalok végül meg, miután kicsit pihentünk mind a ketten, és csillapodik a jégtől a fájdalom. Észreveszek a nyakában egy láncot, ami eddig nem volt ott, de egyelőre nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, hiszen a kis majom mindig divatol.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 15 2018, 23:14

    Borzalmas... így tudnám leírni egészen pontosan azt a látványt, amit Marcus nyújt. Persze a vér rajta... hát még az is szexi szerintem, de akkor is rémesen néz ki összességében.
    Nem tudom, mi történt, nem tudom, miért történt, egyedül az ijedtségem szűnik egy kicsit, de még kérdezni sem merek most, inkább hozok mindent amire szüksége lehet.
    A törülköző a kezében landol, aztán az enyémben, én meg elrohanok egy tálért, vízért, ruháért és minden egyébért.
    Megpróbálom finoman lerángatni róla a fölsőt is, mert így adok a szarnak egy pofont, és mivel úgy férek hozzá a legjobban, ha beülök az ölébe, meg is teszem, úgy folytatom a vér lemosását róla.
    -Én meg itt aggódok érted, és érzem, hogy baj van, aztán a fájdalmat. Hihetetlen. Ki tette ezt veled?
    Morgok inkább magamnak, és miután alaposan lecsutakoltam Marcust, eltakarítok mindent, majd máris az ölében kötök ki a saját jegemmel.
    Aztán érkezik a kérdés... vagyis tudja, hogy nem voltam itthon... hát jó.
    -Volt egy utolsó vendégem. Akartam szólni, csak elrohantál, és így nem tudtam, de kísérővel mentem.
    2000 dollár, ezért nem hagytam ki, az más kérdés, hogy közben kiderült, hogy a saját apám volt az. Többet nem mondok, mert nem tudom, hogy a kísérő mit ecsetelhetett neki vagy mit nem, arról meg végképp nincs fogalmam, hogy Marcus már rég járt a lakásban, és tudta, hogy nem vagyok itt. Arra meg úgy is rájön ha hazudok, de nagyon remélem, hogy a láncomat békén fogja hagyni, apa megvédte nekem.


    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Ápr. 16 2018, 20:44

    Még mindig szaladgál. Villámgyors a gyerek, vagy csak én vagyok belassulva? Olyan nagyon fáradt vagyok. Hagyom, hogy levetkőztessen, az egyik kedvenc fölsőm landol a földön egy véres rongykupacként. El is szakadt. Amúgy is mindegy. Némán nézem a gyermekem, miközben a nedves törölközővel tisztogat. Nincs kedvem felelni. Nincs erőm felelni. Valójában nagyon intim és kedves ez, hogy itt ül az ölemben, és próbál helyrehozni, olyanféltő gonddal, mint a bábukészítő a törött porcelánbabát.
    Végül már képes vagyok az arcomnál tartani a jeget magam is, és ő bevackol az ölembe, és most minden olyan békés, csendes, pihentető. Mindjárt elalszom, olyan idilli ez az összebújás és annyira megnyugtató a közelsége.
    Felel, én pedig egészen meg is nyugodnék a válasszal. Tényleg. Nagyon csinosan van felöltözve, még parfümöt is érzek rajta. Meg egy idegen szagot.
    Egy ismerős szagot.
    Elkapom a nyakát hátul, mint egy rendetlen kölyökmacskát.
    - Még egyszer megkérdezem Ethan. Hol voltál?! Kivel voltál?!
    Éber leszek egy pillanat alatt. És dühös. Főleg azért, mert hiába próbálok rájönni, hogy kié ez a szag, nem sikerül, de éreztem már, ez egészen biztos. Arra egyelőre nem térek ki, hogy létezik mobiltelefon, és kurvára kéredzkedjen el, hogyha menni akar valahová, és hogy ha tudta előre, hogy elmegy, akkor mi az istenért nem lehet időben szólni nekem? A kísérőjét is szájon fogom verni.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Ápr. 16 2018, 21:00

    Mindent intézek nagyon gyorsan, egyrészt azért, mert Marcus jelenleg egy horrorfilmbe is elmehetne szereplőnek, másrészt annyira rossz ránézni ilyen állapotban.
    Azt hamar felmérem, hogy szegény felsőjének annyi, mert elszakadt, és úgy, hogy azt már megvarrni sem lehet, tehát felesleges kimosni is.
    Inkább szépen lemosom az utolsó csepp vértől is, aztán szárazra törlöm, a pólót pedig félreteszem, ha akarja, akkor segítek felvenni is.
    Fáradt vagyok ám, egyrészt én sem voltam itthon éjjel, és ez a fájdalom sem tesz túlzottan jót, de olyan megnyugtató elfeküdni Marcus ölében és így átölelni.
    Egészen addig, amíg nem kérdez, mert akkor már érzem, hogy baj lesz, nagyon nagy baj, főleg ha kiderül, hogy megismertem az igazi apukámat.
    -Mondom, hogy az utolsó vendégemnél. Helyileg nem tudom hol, kocsit küldött értem, és csak azt is ott tudtam meg, hogy tulajdonképpen kicsoda.
    Megijedek, mert Marcus egy pillanat alatt dühödik fel, és most nem tudom, mit mondjak. Azt nem merem elárulni, hogy apával találkoztam, de nem hazudok, tényleg nem tudtam, hogy ő az, még akkor sem, amikor beléptem a lakásba, addig csak az asszisztensével beszéltem. Tudom, hogy Marcus rá fog jönni, ezt mondtam is apának, hogy nem fogom tudni előle eltitkolni, de ha most emiatt bánt, én elköltözöm, ez biztos. Még nem tudom hová és kihez, de el. Egy kicsit... sokáig úgy sem bírnám nélküle.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Ápr. 16 2018, 21:09

    Érzem, hogy megrémül, érzem, hogy titkolni akar valamit, érzem, hogy menekülne, de nem fog. Megtanítom rá, hogy ha kérdezek, arra jobb, ha azonnal és kielégítően válaszoljon, mert különben nem állok jót magamért.
    - Ki volt az? - sziszegem dühödten, és fenyegetően meredek rá. Árnyak kezdenek táncolni mögöttem, a szoba sötétebb lesz, a lámpa a fejünk felettrrettegve pislákolni kezd.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Ápr. 16 2018, 21:16

    Ez így nem lesz jó, ő egyre mérgesebb én meg tartok attól, hogy a falhoz vág. Tudom, hogy addig nem hagy békén, míg el nem árulom, ki volt az, így amikor felteszi a kérdést ismét, nyelek egy nagyot.
    -Az igazi apukám.
    A nevét sem mondom, mert tudom, hogy tudja, elolvastam az aktát, apa is említette... de nem értem, hogy miért haragszik. Olyan boldog voltam, legalább megtudtam az igazat, ez is baj? Nem szeretem, ha Marcus mérges rám, az árnyait meg még kevésbé...
    -Most vertük szét a nappalit, nem kéne újból.
    Teszem hozzá aggódva, mert még egy olyan pusztítás, pláne velem... össze fogok törni.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Ápr. 16 2018, 23:18

    Továbbra is csak köntörfalaz, én pedig ezt elég nehezen tűröm. A nappalira sötét köd ereszkedik, melyben csak a szemeim világítanak. Nehéz füst préseli a falhoz Ethant. Szerencséje, hogy nem lélegzik. Egész biztos megmérgezné magát.
    - Tudhatnád már, hogy a kibaszott nappali érdekel a legkevésbé. Azonnal mondd meg a nevét annak a rohadéknak! - dörrenek rá, teljesen a frászt hozva szegény gyerekre, pedig végtelenül kifáraszt ez a tajtékzás.
    Annyira nem figyeltem oda, hogy még ez is elkerülte a figyelmem? Tudom, hogy adoptálták, de a gyámügy feljegyzéseiben semmi nyomát nem találtam soha a vér szerinti szüleinek. A lépcsőn találták egy árvaház előtt, és ennyi, pontosan úgy, mint egy Dickens-regényben.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Ápr. 16 2018, 23:47

    Most nem értem mi a gond. Marcus tudja, ki az apukám, hát tudja, vagy nem? Most akkor miért lett még dühösebb? A falat nem szeretem és mégis ott kötök ki most már remegve, mert félek attól, hogy bántani fog, amikor nem is csináltam semmit. Itt mindenki akkor bánt mindenkit? Komolyan ez a normális?
    Ráadásul ahogy rám kiabál, összerezzenek és sírni tudnék, annyira biztosra veszem, hogy meg fog verni csak azért, mert megismertem apát.
    -Jackson... Jackson Montgomery. De nem rohadék.
    Remegő hangon felelek, féltem apát, sokkal jobban mint most saját magamat, és még mindig nem értem, hogy Marcus miért kelt ki ennyire magából. Miért féltékeny? Miért baj, hogy megtudtam az igazságot? Az persze eszembe sem jut, hogy esetleg ő tényleg nem tud semmit, csak azt látom, hogy annyira nincs is rosszul, mint ahogy akkor volt, mikor megérkezett.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szer. Ápr. 18 2018, 21:56

    Reszket. Reszket a félelemtől, de én csak arra tudok gondolni, hogy MONDJAD MÁR, majdnem rá is ordítok, de azelőtt nyílik ki a pici szája, hogy ez megtörténne.
    Amint kimondja a nevét, a sötét szmogfelhő a padlóra zuhan, mintha csak egy adag eső lett volna. Eloszlik, és a fény is visszatér a csillárba. Én pedig állok ott vele szemben, teljesen letaglózva, csüggedten, mint aki lába alól kirántották a talajt.
    - Az a nyomorult féreg... - motyogom magam elé, de azon kívül, hogy a kezem ökölbe szorul, már nincs energiám dühöngeni. Inkább hátravetem a fejem, és nevetek. Sok kirakósdarab a helyére csusszan most, és baljós sejtelmeim kerekednek azzal kapcsolatban is, ami ma éjszaka történt.
    De az éjszaka hamarosan véget ér, Ethan össze fog csuklani, és én is, ha így megy tovább. Már csak az hajt, hogy tele van a szervezetem vérrel.
    Tudom, hogy be kell osztanom, mert jópár napig képtelen leszek normálisan étkezni. De ez most mind nem számít. Várhat.
    - Gyere ide, Ethan - hívom oda magamhoz. A dühnek már nincs nyoma bennem, csak elcsigázottan állok ott, a tekintetem le sem véve róla.
    Vajon retteg annyira, hogy ne jöjjön ide? Vajon egyből ideszalad majd? Akárhogy is, amint karnyújtásnyira ér, magamhoz húzom, és átölelem.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 19 2018, 14:14

    Még sosem láttam Marcust ennyire ingerültnek, rémisztő és félelmetes, persze, hogy megijedek tőle, tartva attól, hogy bántani fog, és nem éppen csak egy pofon erejéig.
    Utálom az árnyait, pláne, hogy lassan ordít velem, mert neki éppen még rosszabb hangulata van a kelleténél... félénken mondom ki a nevet, még a szememet is becsukom, várva a pofont.
    Az viszont elmarad, helyette a hangját hallom. Óvatosan lesek rá, de addigra eltűnik minden feketeség és füst, csak Marcus áll ott, de már nevetve. Szívem szerint megint szólnék neki, hogy apa nem féreg, ne beszéljen így róla, de... de inkább lenyelem.
    Meddig akar még erről beszélgetni vagy számon kérni, megtippelni sem merem, viszont nagyon fáradt vagyok, szeretnék aludni, csak egy kicsit. Egyelőre azonban moccanni merek, még akkor is hezitálok, mikor magához hív. Mi van akkor, ha odamegyek és megüt? Mi van, ha nekivág a falnak? Bár már nem érzem azt a mérhetetlen haragot, mégis lassan, félénken kezdem megközelíteni, számítva arra, hogy menekülnöm kell.
    Felsikkantok, mikor elkap, szentül meg vagyok győződve arról, hogy most jön a verés, és ezért ér meglepetésként, hogy helyette odahúz magához és átölel. Úgy bújok a karjaiba mint egy rettegő kismacska, nem is akarom titkolni, hogy tényleg az vagyok.
    -Nagyon haragszol rám?
    Félénken és halkan kérdezek, remélve, hogy ezzel most nem dühítem fel ismét.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 19 2018, 22:35

    Nagyon fél, érzem a remegését, érzem, hogy utálat és ellenkezés keveredik benne a bizonytalansággal, de mindezt teljesen megértem. Én is hasonlóképp reagálnék, ha az ezeréves atyám dührohamot rendezne a szoba közepén. Bár az én atyám alig száz évvel volt nálam idősebb. Akkoriban még más szelek fújtak - bár, a mi klánunkon kívül jelenleg is egész más szelek fújnak. Ez most teljesen mindegy, csupán a gondolataim szaladnak ezer felé, mint egy marék üveggolyó, amit a markodból leejtesz a padlóra.
    Végül csak odaszenvedni magát hozzám, én pedig magamhoz rátom. Szőke és illatos hajába túrom kezem vérmaszatos ujjait, beszívom az illatát, és magamhoz szorítom, amíg a remegése el nem csillapodik. Ez a kis fattyú most már az én kismacskám, nem érdekel, ki dobta ki, ki hagyta az út szélén, ő az enyém, és gondoskodnom kell róla.
    - Nagyon - morgom némi megfontolás után, egy mély sóhajjal kísérve le. - Mert nem szóltál, és nem tudtam róla, és veszélyben voltál. De ezt majd holnap megbeszéljük - válaszolom türelmesen. Egyvalamit azonban muszáj tisztáznom vele:
    - Lefeküdt veled, mielőtt elmondta az igazságot?
    Mert ha igen...
    Ha igen, akkor letépem a pöcsét, ledugom a torkán, és a saját vérén csúszva vonszolom el idáig, hogy utána karóba húzzam Alexander ajtaja előtt. Nem Ethant, hanem Montgomeryt. Természetesen.


    A hozzászólást Marcus Van Beest összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 20 2018, 19:36-kor.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Ápr. 20 2018, 00:44

    Legalább lenne valami elképzelésem arról, hogy mire számítsak tőle, ha tudnám azt, hogy nem fajul tettlegességig a dühe, ami rajtam csattan, akkor biztos, hogy sokkal bátrabb lennék, és nem úgy festenék, mint egy elcseszett kriptaszökevény.
    Márpedig most úgy érzem magam, kicsinek, gyengének, védtelennek, aki még arra is alkalmatlan most, hogy elfusson a saját atyja elől, vagy legalább sikerüljön az a homokká válásos izé -ami még eddig sosem-, ha éppen beindul.
    Olyan lassan közelítem meg centiről centire, hogy a saját lábam is belezsibbad, ám nem merem gyorsabban, még mindig remegek. Ezen még az sem segít, hogy odaránt magához, de ahogy átölel és én odabújok hozzá, már érzem, hogy nem fog bántani, ez egy kicsit megnyugtat.
    -Bocsánat.
    Nem akarom, hogy haragudjon, tudom, hogy nem szóltam, de nem voltam egyedül. Aggódott értem? Ez annyira édes, még egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, ahogy azt a mellkasába fúrom és átölelem a derekát szorosan.
    -Veszélyben? Nem akart bántani.
    Bólintok, már semmit sem értek. Apa nem volt ellenséges, odaadta az aktát is, elolvastam mindent. Ő csak meg akart ismerni, semmi több. Akkor... akkor miért voltam veszélyben?
    -Dehogyis. Szinte azonnal kijelentette, hogy nem fogunk lefeküdni egymással. Akkor azt hittem, oké, olyan vendég, aki csak beszélgetni szeretne. Utána derült ki, hogy ő az apukám.
    Megrázom a fejemet, semmi ilyen nem történt, apa tényleg korrekt volt végig, sőt, már azelőtt, hogy beavatott volna az igazságba.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Ápr. 20 2018, 19:53

    Rögtön bocsánatot kér, és ez tovább csillapítja a dühömet, amelynek már nincs ugyan fizikai kivetülése, de azért még rohadtul bosszant. De már nincs erőm, nincs erőm dühöngeni. Szorosan átölel ő is, épp ahogy én is ölelem őt, de aztán végül lazulnak a karjaim körülötte.
    Elképesztő naivitás tőle azt feltételezni, hogy egy olyan manipulatív, veszélyes vadász, mint Montgomery, majd nem akarja bántani. De bizonyára a kicsim még életében nem hallott se a vadászokról, se Montgomeryről.
    Bárcsak ez így is maradt volna!
    Nagyot sóhajtok-morranok arra, hogy legalább, legalább nem fektette le a saját fiát. Azért az még tőle is nagyon durva lett volna.
    - Holnap éjjel mindent megbeszélünk. De te mindjárt elájulsz, és én is. Elmegyek zuhanyozni, addig feküdj le - hagyom meg neki, majd elengedem, és sarkon fordulva, félmeztelenül kimegyek a fürdőbe, ledobom magamról a maradék ruhákat, és beállok a zuhany alá.
    Megtapogatom a nyakam, a mellkasom, melyek táplálkozás előtt még tele voltak zúzódásokkal. Megnyomom a derekam, ott, ahol a golyó ütötte seb apró nyoma látszik, de ezekben a pillanatokban is gyógyul. Alaposan megmosom a hajam, és mindenem, majd csak állok a zuhanyzóban, és engedem magamra a forró vizet.
    Eddig nem hagytam az agyamnak pihenőt, most azonban, amint behunyom a szemem, a régi színház árnyas terme van előttem, a hét mágus, és az ádáz rituálé minden kelléke: a tükrök, a tűz, az a szag, és a mágikus béklyók. A támadás, a fájdalom, az ébredő Fenevad. Üvöltést hallok az emlékben, a sajátomat, és gyorsan kinyitom a szemem.
    Még mindig a hófehér fürdőszobában vagyok, minden rendben. Elzárom a vizet. Még fogat is mosok, de a tükörbe nem nézek bele, sőt, kinyitom a fürdőszoba szekrény tükör-ajtaját, hogy én se látsszam benne. A nyelvem egyfoltában kitépett szemfogam helyét érinti.
    Dühös vagyok.
    Fáradt vagyok.
    Elárultak.
    Sokkal, sokkal óvatosabbnak kell lennem a jövőben. Még annyira se engedhetek közel magamhoz senkit, mint amennyire most tettem. Ránézek az alvó Ethanre, aztán inkább kihúzom a kanapét, és azon alszom el egy alsóban, egy pólóban, mélyen bevackolva magam egy vastag, puha takaró alá.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Ápr. 20 2018, 20:56

    Úgy örülök, hogy Marcus már nem dühöng és nem akar kiabálni velem, így már nem is remegek a végére, csak jólesően bújok hozzá, mint aki sosem akarja már elengedni.
    Tényleg nem akartam rosszat azzal, hogy nem szólok, hiszen jött velem kísérő is, nem lógtam el, és nem is voltam szerintem felelőtlen.
    Már csak az nem fér a fejembe, hogy ha apa nagyjából mindenbe beavatott, akkor Marcus miért gondolja, hogy veszélyben voltam? Ő hol volt? Azt sejtem, hogy ott bántották főként, deee furcsa.
    Azt is tudom, hogy apa szervezhette meg, hogy pont ma legyen dolga neki is, és én is ma találkozzak vele, viszont még mindig nem értem, hogy Alexander miért titkolta el előlem, hogy ez az egész meg volt tervezve. Kinek volt ez jó? Miért volt ez jó?
    Mindenki tudott mindenről csak én nem... és akkor veszélyben voltam. Jobban belegondolva szerintem folyamatosan abban vagyok, főleg így, hogy mindenki mindent elhallgat, azaz hallgatott.
    Értetlenül szemlélem Marcus arcát továbbra is, mire alapozza ezt az egészet, de ma nem fogja már elárulni, ez egészen biztos. Nagyot sóhajtok, tudomásul kell vennem, hogy csak holnap magyarázza el, ám legyen, de remélem, hogy addigra a fejem kevésbé fog fájni mint most.
    -Nagyon, de nagyon fáradt vagyok. Megyek.
    Nehezen bontakozok ki az ölelésből, ahhoz sincs erőm, hogy zuhanyozzak, pedig szívesen Marcussal tartanék, de leteszek róla. Úgy tervezem, hogy megvárom az ágyban, annyit már csak kibírok még, de valószínűleg tévedek, mert a gyors pizsama átvétel után egy darabig bámulom az ajtót, és így vége is, ez az utolsó emlékem.

    Másnap úgy ébredek, hogy Marcus már nincs ott, és ezen úgy elcsodálkozom, hogy a szám is tátva marad. Gyorsan elrohanok zuhanyozni, és még a jegeket is kicserélem, hogy legyen friss, ha kell. Vért is készítek oda, még a szívószálat sem felejtem el. Óvatosan visszamászok az ágyba, és nem egészen értem az általa írt cetlit sem. Most miért vagyok szobafogságban? Ne mááár. Ő pedig hogy képes ilyen állapotban eltűnni mint már hajnalban? Már nekem hajnalban. Hihetetlen.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Ápr. 20 2018, 22:42

    Nem sokat pihenek, mivel tudom, hogy a három nap baromi kevés, ha a várost behálózó összeesküvésre kell fényt derítenem. De kezdem először is Ethan tegnap éjjeli kísérőjével, Bobbal, aztán folytatom, követve a nyomokat. Mindeközben baromira éhes vagyok, na meg morcos, szóval ma éjjel nem a csáberőmmel fogok hódítani.
    Mindent összevetve elégedetten térek vissza Staten Islandre, a vámpírfészekbe. Az Ethannek hagyott cetlin annyi állt, hogy szobfogságban van, hogy mikor érkezik a vacsorája (az egyik ghoulom, Martin ugrott be hozzá, egy széles vállú és nagyon magas, fekete srác), és hogy mikor érkezem. Azt hiszem, 2 vagy 3 órát írtam neki. Most 3:12 van, mikor bégül a lift ajtaja a lakosztály előtt kinyílik.
    Kiroppantom a nyakam jobbra és balra, miközben besétálok, tekintetem fiókámat keresi, de az ösztöneim úgyis felé visznek, már ha itt van egyáltalán.
    - Megjöttem - szólalok meg, és leveszem a dzsekimet, ami alatt ezúttal fehér marilyn monroe-s póló van, az egyik kedvencem.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Ápr. 20 2018, 22:52

    Úgy nézem az órát, mintha attól gyorsabban telne az idő, pedig nem. Közben még a vacsim is megérkezik, azaz egy ghoul, akinek édesen megköszönöm a felajánlást, és nem hagyom ki a lehetőséget, mert a hasam előbbre való. Sajnálom.
    Amint Martin távozik, ismét az órabámulását tartom a legjobb elfoglaltságnak, mert lehet, nem érzem azt amit előző este, de akkor is aggódok Marcusért.
    Nincs jól, valahol gyenge, és akkor képes elvonulni itthonról, ahelyett, hogy pihenjen. Szobafogság... még mindig nem hiszem el, most miért?
    Alig várom, hogy hazaérjen végre, le kell ellenőriznem, hogy jól van, nincs baja, nem verték meg, megvan a másik szemfoga és nem kell azonnal ágyba dugni.
    Amint nyílik a liftajtó, villámként jelenek meg az ajtófélfa mellett, és úgy mustrálom Marcust, mintha kötelező lenne.
    -Szia! Jól vagy? Nincs sérülésed? Nem vagy fáradt? Van vér, szívószál, jég. Ha levetkőztél, idejössz?
    Úgy örülök neki, hogy csak na, és hadarom is amit meg akartam kérdezni. Várom, hogy odajöjjön, nem lépek ki a szobából, és ha megteszi, azonnal megvizsgálom mindenhol, felhúzom a pólóját is, lássam, tényleg minden rendben van. Amint megbizonyosodok róla, vígan robogok egy zacskó vérért, nyomom Marcus kezébe és ölelem át megnyugodva.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Ápr. 21 2018, 16:19

    A kismacskám rögtön előkerül, amint belépek, ez megnyugtató. Úgy tűnik, majd' kicsattan az energiától, amit én nem annyira mondhatok el magamról, de azért nem nézek ki olyan szarul. A fogam helyét árnnyal pótoltam, ami működik is, nem érzem, hogy fáj, és a hangokat is képes vagyok normálisan artikulálni.
    Csak a dzsekim veszem le, és odaballagok Ethanhez, nem értve, miért hív oda, miért nem jön ki? Aztán leesik, hogy végülis szobafogságra ítéltem, ő meg most... Hát... Betartja a szabályokat. Majdnem nevetnem kell, de ehelyett odamegyek hozzá, és hagyom, hogy megvizsgáljon.
    - Jól vagyok - próbálom lecsillapítani, és megfogom a két kicsi kezét, de az ujjai fürgék, és alaposan átkutat velük. Végül csak elveszem tőle a vért és a jeget, amikkel előttem terem.
    Meggyőződhetett róla, hogy nincsenek rajtam sebek, sem zúzódások, sem vérfolt, sem semmilyen más folt, bár érezhet rajtam idegen illatokat. Belesimítok a hajába, halványan rámosolygok, majd intek a fejemmel.
    - Gyere, üljünk ki. Rá akarok gyújtani a hideg koktélod mellé - emelem meg a véres zacskót, majd magam előtt terelgetve kinyitom az többszörösen fénybiztos erkélyre vezető ajtót, és levetem magam a raklapokból épített, több személyes nyugágyra, amit nemrég újítottunk be. Ethan mellém fér. Azért egy kicsit óvatosan közlekedem még, lassan mozogva, mert a fájdalom, mint egy rossz szerető, hol itt, hol ott markol belém.
    Beleharapok a vérzacskóba fél fogammal, és kiiszom, bár annyira nem szeretem hidegen, de azért tűrhető. Finom, legalább.
    - Egész éjjel nem jöttél ki a szobából? Tudod, nem ezt jelenti a szobafogság, hanem azt, hogy nem hagyhatod el a lakást. De az elkövetkező egy hétben ez lesz a büntetésed, amiért anélkül mentél el, hogy nekem előre szóltál volna - tájékoztatom, miközben előveszek egy szál cigit. Odahúzom egy árnnyal a hamutartót magamhoz, és rágyújtok.

    Ajánlott tartalom

    Re: Marcus lakosztálya


      Pontos idő: Csüt. Jún. 21 2018, 12:15