Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Pince
by Ryan Elvestaad Today at 00:27

» Étkező
by Theodore Miles Hudson Today at 00:07

» Szentpétervár
by Vitaly Rayt Yesterday at 23:50

» LaGuardia Reptér
by Noah L. Harwey Yesterday at 23:22

» Utopia Parkway
by Ryan Elvestaad Yesterday at 22:39

» Vitaly lakása
by Admin Yesterday at 18:19

» Terasz
by Erick Lamothe Szer. Aug. 15 2018, 22:22

» Forest Hills
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:24

» Kinti medence
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:21

» Kapu
by Lucius Evans Kedd Aug. 14 2018, 18:59

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Marcus lakosztálya

    Share
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Marcus lakosztálya

    on Vas. Feb. 18 2018, 19:37

    First topic message reminder :

    Tágas, modern, fényűző, de egyszerű. A vakablakokba rejtett lámpák a természetes fényt imitálják. Egy nappaliból, egy hálóból és egy fürdőből áll.
    Kissé rumlis, főleg a fürdő, amben még soha nem rakott rendet, de a személyzet szerencsére elintézi. A nappali egyik sarka tele van a róla készült alkotásokkal (festmények, fotók, plasztikák) - ezek azonban nincsenek kihelyezve, egy tartóban vannak egymás mögé rendezve. A hálóban az ágyrácsról bilincsek lógnak le, a plafonba kampó van fúrva, de ezen kívül egy teljesen normális hálószoba párnákkal, takarókkal. Semmi koporsó.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Ápr. 21 2018, 19:22

    Már a másodperceket számoltam, mikor Marcus hazaért, végre, és nem kell tovább aggódnom miatta. Végig arra koncentráltam, hogy érzek-e hasonlót a tegnapihoz, vagy sem, de ez szerencsére elmaradt. Figyelem, ahogy leveszi a dzsekijét és odalép hozzám, muszáj szemügyre vennem. Mindenhol.
    -Oké, de azért megnézem.
    Felpillantok rá bólintva, ám ennek ellenére akkor is ellenőrzöm, tényleg jól van, tényleg nincsen semmi baja. Ekkor nyugszom meg, hogy nem szerzett újabbakat, senki nem akarta kipréselni belőle a szuszt úgy, mint tegnap.
    -Menjünk ki?
    Egészen meglep, hát azt írta a papírra, hogy szobafogság. Oké, annyira kilógtam, hogy kicseréljek mindent, de akkor ennek így most mi az értelme? Végül is... szerintem tök igazságtalan, ezért még annyira terelgetni sem kell, máris az erkélyen vagyok a nyugágyon.
    Marcus viszont... hát nem kiharapja a zacskót? Minek hoztam én szívószálat?
    -Ezt nem dísznek hoztam, ej.
    Most már azért is a kezébe nyomom. Még ilyet. Megterítek és akkor... akkor ez.
    -Nem. Azaz csak annyira szöktem ki, hogy legyen friss jég és ilyesmi, de amúgy nem. Miért? Jaaaa, azt nem írtad oda. Jó, tudom, de... miért voltam veszélyben?
    Tessék, ha ezt tudom... végül is nem is szegtem meg semmit, de a fene gondolta, hogy egy szoba alatt Marcus az egész lakást érti. Ettől függetlenül akkor sem értek egyet ezzel, de így azért más, nem is tiltakozom, csak bólintok.
    Már csak az az egy érdekel, hogy miért kellett volna tartanom apától? Semmi bajom nincs, láthatja, egy karcolásom sem. Akkor?

    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 22 2018, 11:33

    Nem gondoltam bele még, hogy amit én érzek, azt Ethan is érzi, ugyanúgy, ahogy én őt. Valahogy azt gondoltam, az atya-gyermek kapcsolat nem olyan szoros és erős még. De az én érzéseim általában fakóak, felületesek, sekélyesek, kivéve a dühöm. Ma éjjel nem voltam dühös, és az éjszakai szexpartnerem sem volt egy kifejezetten nagy szám. És valahogy nem is volt úgy kedvem hozzá. Szóval nem sokat érezhetett, talán csak a feszítő kíváncsiságot és azt, hogy mennyit agyalok. Néha a fogam helyének fantomsajgását.
    Kényelmesen elnyűjtózom a széles és többszemélyes raklap-nyugágyon, párnákkal halmozva tele azt a részt, amire rádőlök. Értetlenül nézek a szívószálra.
    - Hát akkor minek? Kicsim, ha ezzel iszol, az olyan, mintha nem is innál. A vért a fogadon át szívod fel - magyarázom meg neki. - Kicsiként persze néha megy a hasadba is, az nem olyan nagy baj, de próbálj legközelebb lassan inni, és mindent a fogadon át. A vért azért tárolják ezekben a zacskóban, mert ez imitálja a legjobban, hogy átharapod a bőrt, és onnan táplálkozol.
    Iszom még néhány kortyot a tasakból, amin csak egy lyukat ütött egyetlen fogam. Kész röhej. Közben Ethant figyelem, és egy kis félmosoly jelenik meg a szám szegletében. Beletúrok a hajamba, hátrafésülöm, és beleszívok a cigibe.
    - Bele a közepébe, mi? Azért voltál veszélyben, mert beleültél egy idegen által küldött kocsiba - kezdek el számolni a kezemen, és már nyitom is a következő ujjamat. - Mert a ghoult, aki aznap éjjel kísért, Bobot akkor láttad először, tehát akár lehetett volna egy idegen is. Azt mondta, egy szót se váltottál vele. Legközelebb győződj meg róla, hogy az én emberem. Három: Jackson Montgomery egy erős mágus. Egy varázslócsalád feje. Egy vadász. Tudod, mit jelent ez? - kérdezem, és leeresztem a kezem, mert tulajdonképp csak eza három dolog az, ami miatt veszélyben volt tegnap éjjel. Ja, nem. Van egy negyedik is, de azt, hogy velem mi történt, majd kicsit később mesélem el neki. Ha elmesélem egyáltalán. De úgyis lesz kérdése, mert mindig van neki (szerintem külön listázza ezeket az agyában).
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 22 2018, 16:32

    Az ágy is nagyon kényelmes és a kanapé is, na de a nyugágy, azaz a raklapos párnák amin Marcus van, az sokkal de sokkal. Már annak is tudok örülni, hogy nem morog és nem akarja leszedni a fejemet semmiért sem, naná, hogy boldogan fészkelem oda  mellé magamat a párnákra.
    Épp elnyúlnék, amikor látom, hogy semmibe véve a szívószálamat, egyszerűen kiharapja a zacskót. Még ilyet! Úgy fogom a kezemben mint valami olimpiai fáklyát, és mérgesen nézek rá, mikor olyan magyarázattal szolgál, hogy azonnal a hátam mögé rejtem.
    -Ó. Ez most komoly? Hát ezért vagyok mindig éhes, mert a hasamba megy az összes? Ezt eddig miért nem mondta senki? Marcus, tudom, hogy nem évek óta vagyok vagy lettem ilyen izé... de az senkinek nem tűnt fel, hogy amikor zabálok, mindig azt mondom, hogy tele van a hasam? Én nem szívtam, azaz nem úgy, hanem nyeltem. Szívni mást szoktam, de most izé, azt hagyjuk...
    Olyan szintű döbbenet ül ki az arcomra, amiből tisztán látszik, nem viccelek, én eddig sosem gondoltam erre és sosem úgy "ettem", ahogy most ő mondja. Az a szerencsétlen srác is azért akadhatott ki ott a bárban, mert... mert... de ciki. Ezért pakolom ki a hűtőt szinte naponta, mert sosem elég amit vacsizunk, muszáj nasiznom.
    -Akkor máskor, ha ilyen van, akkor fecskendőt hozzak meg tűt?
    Megvakarom a fejemet, ez most nagyon kellemetlen, mert úgy festek, mint aki még az egyik alap dolgot sem tanulta meg. Nesze neked majd erős vámpír, tessék apa. Kiderül, még enni sem tudok.
    Ami viszont ott motoszkál bennem tegnap óta, naná, hogy ez a veszély tábla. Kérdezek is azonnal.
    -Igen, mert érdekel. Ez igaz. Nem tudtam, ki van a kocsiban, tényleg nem. Ezt elrontottam. A ghoult viszont már láttam itt a folyosón többször, és klánterületre csak nem jön be idegen. Vagy de? Persze, hogy nem, mert nem tudtam neki mit mondani. Nem volt se helyes, se semmi, végül is nem érdekelt, de köszöntem neki.
    Oké, a kocsiban tényleg igaza van, hát el is rabolhattak volna. Na de ki akarna elrabolni pont engem? Na ugye? A ghoullal meg többször is találkoztam már, bár sosem társalogtunk, de mégis hogy jutott volna be, ha nem a klán embere? Áruló lenne? Azt azért gyorsan hozzáteszem, hogy köszöntem, mielőtt azért kapok, mert esetleg illetlen voltam, mert nem, nem voltam az.
    -Igen, tudom. Én maffiavezérhez hasonlítottam. Marcus, könyörgöm, ő maga akarta, hogy vámpír legyek, akkor szerinted le akart volna vadászni, mikor teljesült a kívánsága? Csak meg akart ismerni. Ez egy előre kigondolt, tervezett, szervezett dolog. Okos mágus. És roppant mázlista, mert... mert mágus.
    Nem állok neki elmagyarázni, hogy miket tudtam meg, ahogy azt sem, hogy Alexanderrel régóta ismerik egymást, meg a jelek szerint mindenki tudott mindenről, még Lash is, csak én nem. Meg ezek szerint Marcus sem. Itt minden előre meg volt tervezve, mint egy nyomorult sakkjátszmában.
    -Az pedig, hogy neked pont akkorra volt elfoglaltságod az azért volt, mert konkrétan megtiltottad neki, mikor engedélyt akart kérni tőled, hogy velem találkozhasson. Nem kiiktatni akart, csak... csak megoldani, hogy láthasson. A szüleimet ne keresd, halottak, ráadásul nem is a szüleim ugye, és ki ölte meg őket? Na ki? Hát Lash. Vagyis, ha azt gondolod, hogy apa a legveszélyesebb a világon, akkor javaslom, hogy ebbe vond bele a klánt is, mert ezek a szálak összefutnak. Alexandert keresd, ő mindent tud, ez biztos, maximum a másik szemfogadat is kitépi, vagy az enyémet, újdonság már nem ér, de más baj nem lehet. Jó, tudom, előre nem tudhattam, hogy így alakul, ebben igazad van azért.
    Befejezem a kis monológomat, hogy Marcus lássa, nem apától kell tartania leginkább, főleg, hogy ő maga akarta, a vámpírok táborát erősítsem. Ugyan szerintem éppen hogy gyengítem, de sebaj.
    Kylehoz irányítom Marcust, mert nem egy éve ismerik egymást apával, és az sem a véletlen műve, hogy ebbe a klánba kerültem, és így már teljesen egyértelmű, hogy nem azért hagytak életben mert annyira rendesek, hanem azért, mert oka volt. És ez az ok apa.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 22 2018, 22:15

    Kicsit értetlenül pislogok legkisebb gyermekemre. Nem tud... Nem tudja, hogyan táplálkozzon? Mégis mi a jóistent tanított neki az a félnótás Lash egy nyomorult hónap alatt, ha még azt se tudja, hogyan egyen?! Ha nem háborodnék ennyire fel ezen, egész biztos értékelném ezt a pajzán kis beszólást a kifakadás végén. Így azonban inkább beküldöm egy tasak vérért, és akkor oktatást fogok neki tartani. Amint visszatér, leültetem magammal szemben, és elkezdek neki magyarázni, hogy hogyan is kell ezt a dolgot csinálni. Közben az én véres tasakom is kiürül, miközben szemléltetni próbálok, fél foggal, nagyon jó.
    Ha ezen túl vagyunk, végre beszélhetünk arról, amiről amúgy is akartam, de ő magához ragadja a kezdeményezést a faggatózásával. Válaszommal aligha ért egyet, mint ahogy ki is fejti, részletesen és szószátyárul, de nem baj. Szeretem hallgatni a csacsogását, most pedig - talán maga se tudja - olyan információkat hint el, amelyekre nagyon is szükségem vagy, hogy összeillesszem a teljes képet a tegnap éjszakáról. Bár már így is sok minden világos, azért némi árnyalás és extra információ mindig jól jön.
    - Elméletileg nem jöhet be idegen. De a biztonság kedvéért mindig gondolkozz úgy, mintha bármi lehetséges lenne. Például minden éjjel több vendég is jár ki-be, akik csak a vacsoráink, és bármelyikük lehet titokban orgyilkos. Kicsi az esélye, de megtörténhet. - Most lebbentem fel először a fátylat arról, hogy mennyire paranoiás is vagyok. És arról is, hogy még itt is elképzelhető, hogy veszélyben van. Belecirógatok szöszke hajába finoman megnyugtatásképp. - Mind vigyázunk rád, hiszen Gyermek vagy. Az egész klán és az összes ghoul. De nem ismersz mindenkit név szerint, arcról... Ez persze idővel nem így lesz, de addig is légy óvatos és gyanakvó. És légy kedves velük. Valamennyi ghoul képes és hajlandó lenne az életét áldozni érted. Szolgálj rá és háláld meg ezt, amennyire teheted.
    Azután csak hallgatom csapongó válaszát. Rengeteg mindent elárul. Komolyan figyelem őt, az arcát, a hangját, a gesztusait, mindent analizálok. Olykor összevonom a szemöldököm, néha nagyot nézek, aztán meg füstölgök egy kicsit, mikor Montgomeryt ajnározza. De nem szakítom félbe.
    Újabb cigire gyújtok, de előtte felkelek mellőle, és járkálni kezdek a méretes teraszon. Így könnyebben megy a gondolkodás.
    - Nem tudtam, hogy ő az. Mikor felhívott, hogy látni akar, végig se hallgattam. Hiba volt, hogy nem jártam utána, de dühös lettem. - Márpedig Ethan első kézből tudja, milyen, amikor dühös vagyok. Spontán, haragvó és irracionális. Ez nem a legjobb tulajdonságom, elismerem, meg is nehezíti az életemet olykor, de hát mindenkinek vannak hibái, ezzel együtt kell élnem.
    Viszont tovább gondolkodom, és felteszek néhány kulcskérdést Ethannek.
    - Miért akarta, hogy vámpír légy? Elmondta neked, hogy ki akart iktatni engem, hogy találkozhasson veled? Lash miért ölte meg a szüleidet? És ki az anyád? Szolgált bizonyítékkal arra, hogy ő az apád, vagy csak ezt mondta? Hazudott neked? - teszem fel ezt az utolsó kérdést, mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy ezt minden vámpír meg tudja állapítani egy halandóról. Én meg tudom. De ő még kicsi, talán nem.
    - Mit mondott még neked? Mondj el mindent az elejétől.
    Próbálom a higgadt logikát követni, és ehhez árnyakat hívok segítségül, akik rendszerezik a gondolataimat.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 22 2018, 22:41

    Oltári, ma este kiderült, hogy marhára nincs fogalmam arról, hogy a fogam nem csak arra való, hogy harapjak, hanem szívjak vele. Hát jó... ez nekem valahol kimaradt, én haraptam és nyeltem, ami nagyon de nagyon nem tápláló.
    Még jó, hogy nem vettek elő azért, hogy többnyire miért ürítem ki a készletet, csak nyugtázták, hogy gyermek vagyok... ha ez kiderül... az életben nem szerzek annyi vért mint amennyit én felzabáltam a semmiért.
    Vérért rohanok, én is éhes vagyok, így pár zacskóval térek vissza már megszokásból. Nekem úgy is sok kell, mert még fejlődök, vagy mi. Aztán hallgatom Marcust arról, miért is veszélyes vadidegennel elcsászkálni. Ilyet utoljára a szüleim meséltek amikor még egészen kicsi voltam... most meg tök ugyanott tartok.
    -Oké, de ők halandók sok esetben, nem vámpírok. Azért tök idegen ghoullal biztos nem megyek sehová. A többi stimmel... de akkor miért jöhetnek be? És ha tényleg elrabolnak? Na nem mintha ennek nagy esélye lenne, de na...
    Matricás albumot fogok kérni, és mindenkit beleragasztok, aki a klánhoz tartozik, bár nincsenek túl sokan. Viszont ha kell, így fogok beazonosítani mindenkit és akkor Marcus is nyugodt lesz, hogy nem vagyok könnyelmű.
    -Okééééééé. Majd mindenkinek megkérdezem a nevét, meg megnézem az adatbázisban, hogy megbízható-e. Úgy jó lesz?
    Semeddig nem tart leellenőrizni a rendszerben, hogy melyik ghoul akar átverni ilyesmi, de csak nem.
    A többire bólogatok, én mindig kedves vagyok és cuki, azzal nincsen baj.
    -Na ez az. Végig se hallgattad, a nevét se jegyezted meg, pedig bemutatkozott ám. Hallgasd vissza, kérd ki a szolgáltatótól... vaaagy majd megmutatom.
    Emiatt viszont haragszom Marcusra, mert lehetett volna egy nyugis találkozó, de a jelek szerint az számára is elképzelhetetlen dolog. Mindig kell valami, hajtja az adrenalin meg a tudom is én micsoda.
    -Hjaj. Mert anélkül csak egy szerencsétlen ember lennék, aki még egy nyomorult mágiát sem örökölt. Mégis hogy néz ki, ha egy mágus becsődöl és sima mezei halandó fia lesz? Na, pont úgy, ahogy én. Nem, pont ezt mondom, hogy nem akart kiiktatni, szerintem ő sem tudta, hogy akárhol is voltál, baj lesz, csak távol akart tudni, hogy láthasson.
    Azért, mert így érték el, hogy ne kutassanak utánam. Ugyanis a rendőrséggel kerestettek... volna. Azt nem tudom. Egy szőke skandináv nő, akinek a nevét sem tudom kiejteni, de még leírni sem. Szolgált, és nem, nem hazudott, igazat mondott. Szóval kérdezd Alexandert, hátha neked elárulja, hogy mi és miért történt pontosan, mert a felét még én sem tudom szerintem.

    Sok dolgot én sem tudok még, mert apa nem mondta el, hiába kérdeztem. Többek között azt sem, hogy Alexander ebben mennyire volt benne, azon kívül, hogy szerintem nyakig.
    Ahhoz képest, hogy átolvastam az aktát, tényleg vannak dolgok, amiket nem sikerült megjegyeznem, többek között az anyám nevét, de arról mélyen hallgatok, hogy nemesi vér csörgedezik az ereimben. Nem kell a balhé, nekik.
    A szüleim pedig... értem én, hogy miért kellett meghalniuk, abból lett volna az igazi botrány, ha a rendőrség is szimatolgat, bár azt meg apa nem érti, hogy Lash miért nem volt képes várni még egy kicsit. Nem mondtam el neki, hogy ha Lash akkor nem ölel be, akkor New York egyik leghíresebb selyemfiúja lennék... igaz, az is egyfajta karrier, de na.
    -Marcus, sok dologról volt szó, leginkább én akadtam ki azon, hogy miért nem tudhattam az igazságot, miért lett helyettem eldöntve, hogy vámpír leszek, meg ezekhez az O'Brienékhez kerülök, és miért gondolja mindenki azt, hogy ez nekem így jó? Apa mindent tud rólam, a legutolsó gördeszkás versenyen át a modellkedésig meg a prostiságig mindent. Tényleg mindent. Magától akart megvédeni, azért nem vele éltem, azért alakult ez így, hogy örökbe lettem adva vagy mi. Tesóim vannak, de ezeket szerintem te is tudod, ha ismered őt, azaz tudod, hogy vadász. Azt tudom, hogy O'Brienék haláláról még a rendőrség sem tud, és lehet, hogy vadász, de sosem akart nekem ártani, hidd el.
    Zsong a fejem, de többet nem tudok mondani, a láncról pedig egyelőre nem beszélek, mert nem. Azt kaptam és akkor sem veszem le, ha most Marcus megkér rá. Apa megvédte nekem.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Kedd Ápr. 24 2018, 22:31

    Nyugodtan és türelemmel magyarázom el neki a betolakodókkal kapcsolatos kockázatokat, mert még soha nem gondolt bele ebbe, nem is volt rá szüksége, és mert nem tudja, hogy mi hogyan is működik a vámpírok világában. Szerettem volna, ha ez így is marad, és olyan sokáig óvhatom meg a véres valóságtól, amennyire csak lehet, de ha az épsége forog kockán, akkor bizony komolyan el kell erről beszélgetnünk.
    - A halandók is lehetnek veszélyesek. Nagyon helyes - bólintok arra, hogy idegen ghoullal nem megy sehová. - Ha elrabolnak, akkor légy olyan, mint mindig: okos és cuki, és működj együtt. Nyerj nekem időt, hogy megtaláljalak, és hazahozzalak. Milyen adatbázisban? - kérdezem. Tudtommal egyik öreg sem vezet katalógust a ghouljairól... Hacsak nem a könyvelőnk, mert ő mindenről katalógust vezet...
    De aztán felcsillan a szemem, mert eszembe jut valami. Kicsinyem alighanem a belépőkártya-vendégkártya adatbázisra gondol. Mert az bizony van. Viszont erre eddig én se gondoltam, pedig milyen rohadtul kézenfekvő!
    - A belépőkártya-adatbázisban vannak fényképek és nevek is. Abból az nem derül ki, hogy melyik kinek a ghoulja, de kiindulásnak jó lesz. Majd elkérem a recepciótól. Te meg szépen bemagolod.
    Töprengek egy kicsit, és elismerem, hogy nem hallgattam végig a rejtélyes telefonálót, mikor Ethanről akart beszélni.
    - Honnan tudod, hogy bemutatkozott-e vagy sem? - kérdezek vissza egyből szúrós szemmel. Aztán legyintek. - Egyébként biztosan nem. A nevére odafigyeltem volna, ugyanis jól ismerem.
    Tovább töprengek, kötöm össze a vonalakat gondolatban.
    - Nem te lennél az első gyerek a családban, akivel az öreg befürdik. Se a lánya, se a fia nem mutatott mágikus képességeket. Mármint, a törvényes gyerekei - teszem hozzá gúnyolódva. Bár nem tudom, minek szúrom ezt közbe, hiszen csak kárörvendek a tényeken. - A fia azóta felébredt, azt hiszem - fűzöm hozzá, hogy teljes legyen a kép, bár a jelen beszélgetés témáját tekintve ez tényleg lényegtelen. El is legyintem, miközben újabb cigire gyújtok.
    - Azért voltunk a város két legtávolabbi pontján, hogy beszélhessen veled a jelenlétem nélkül - kommentálom a szavait, helyretéve egyúttal az elképzeléseit. - És azért iktatta ki a nevelőszülőket, mert már nem volt rájuk szükség. Tipikus Montgomery.
    Megőrjít ez a gyerek, komolyan! Mégis minek védi azt a vén pókot? És miért hazudik nekem miatta? Nekem! A kibszott teremtője vagyok, az isten szerelmére!
    - Ethan. Nem tudhatod, de figyelmeztetlek, hogy pontosan tudom, mikor hazudsz nekem. Ha nem akarod megint felcseszni az agyam, azt ajánlom, legyél olyan pontos és olyan őszinte, amennyire csak a memóriád engedi! - Jó távolról mondom ezt neki, és a dohányzó asztal is köztünk van, nehogy megint teljesen berezeljen. - És ne ajánlgasd nekem, hogy kérdezzem Alexandert! Elhiheted, hogy meg fogom kérdezni, de most nem ő a téma, hanem a kibaszott hazug apád, meg az, hogy mi áll ennek az egésznek a hátterében!
    Tessék, megint kiabálok és veszekszem vele. Pedig ő csak az eszköz, ő csak a jelzőlámpája annak, hogy valami történik, vagy történni fog, és igazából hálás lehetnék azért, hogy van egy ilyen közeli és ilyen jó információforrásom Montgomeryhez. Lehetnék, de nem vagyok az, mert Ethant nem így akartam bevonni... Nem így! Még annyira fiatal ehhez! És még nem is volt időm kiélvezni az atyaságot, ez a nagyképű rohadék idepofátlankodik, és mindent el akar venni tőlem.
    Nem fogom hagyni.
    Lecsillapodom, az árnyak hűvösen masszírozgatják az agyam.
    - Magától akart megvédeni? Micsoda süket duma. Hazudott neked - állapítom meg helyette is. - Azért adott örökbe, mert törvénytelen gyerek voltál, és nem akarta, hogy kiderüljön, hogy félrekefélt. A néhai felesége brutál boszorkány volt, letépte volna a farkát és feldugta volna a seggébe. Milyen tesóid? Csak a két Montgomery-gyerekről tudok.
    Pokolian sérti az önérzetemet, hogy ezt be kell ismernem. De Montgomery szerencsére nem a mi városunkban rontotta eddig a levegőt, így kívül esett a látókörömön. Most azonban úgy tűnik, ismét fel kell tennem a térképre, pedig rohadtul semmi kedvem hozzá. Az ilyen báránybőrbe bújtatott farkasokat jobb a kerítésen kívül tudni. A fenébe is!
    - Mondj el mindent az elejéről. Újra, és ne hagyj ki semmit - szólítom fel. Addig fogom vele elismételtetni a sztorit, amíg nem kapok meg minden információt, amit akarok. Még az is érdekel, hogy milyen volt a lakás, ahol találkoztak, és hogy mennyit fizetett az a vén kujon a randevúért.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Kedd Ápr. 24 2018, 23:20

    Szeretek én Marcussal beszélgetni, nem igaz, hogy nem, de ha ma éjjel végig ez lesz a téma, én fogok eret vágni magamon... nem is egyet. Tényleg. Oké, valamit meg kell, elismerem, mert igaza van tökre, hibáztam, de azért naaaa.
    -Lehetnek, deeee... azért annyira már nem. Jó, akkor majd cukiskodok, de ha nem vevő rá, akkor... akkor meg fogom harapni, jó? Milyen adatbázis.... Marcus, neked is van kártyád, nem?
    A halandókat sokkal könnyebb megtéveszteni, ezt mondja mindenki, akkor most tőlük miért kell annyira félni? Na mindegy. Oké, ha elrabolnak, akkor majd jó gyerek leszek, ezért bőszen bólogatok. A kérdésre viszont vigyorogni kezdek. Na mégis milyen adatbázis.
    -Azt nem szükséges elkérni, rendszerben van. A ghouloknak is van, vagyis akinek nincs ide bejárása, nem fog rendes kártyát kapni, csak vendéget.
    Tovább vigyorgok, hát minek kimozdulni akkor pillanatok alatt fel is lehet törni? Na jó, maradjunk a legális úton... egyelőre.
    -Biztos, hogy bemutatkozott Marcus. Különben nem döhödtél volna fel és nem vágod rá a telefont. Név nélkül csak röhögtél volna egy jót az egészen.
    Most ha telefonbetyárkodok és felhívom, hogy én vagyok az ő akárkije, és találkozni akarok vele, feldühödik? Nem. Ez csak akkor lehetséges, ha hallotta a nevet, csak úgy begőzölt, hogy nem is jegyezte meg.
    -Komolyan? És ha kiderült volna rólam is, hogy van bennem, csak nem várták meg... akkor én roppant ideges leszek, de tényleg.
    Mi van, ha mégis volt bennem mágus vér? Mi van, ha lehettem volna az, és nem kellett volna vámpírnak lennem? Én akkor megverek valakit, még nem tudom kit, de megverek.
    -Ez logikus, de biztos, hogy nem akart megöletni. Te is átmennél mindenen, ha eltiltanának a  gyerekedtől, nem?Persze, hogy nem volt rájuk szüksége, mégis kinek lett volna? Ha most a rendőrök elindulnak keresni akkor is meghalnak, nem? De. Szóval mindegy, hagyjuk.
    Apa elmondta, hogy a rendőrökkel kerestettek, hát kellett a fenének az a nyomozósdi. Még eljutnak a klánhoz, akkor meg én vagyok a hibás, hát nem.  
    -Jaaaaaj, hát hívd fel és kérdezd meg tőle, tényleg. Már hogyne ajánlgatnám Alexandert, amikor rajtam kívül itt mindenki tudott mindenről, csak én nem? Még jó, hogy megteszem és akinek igazán joga van kiakadni, az én vagyok. Nem a te sorsodat sakkozták ki előre, hanem az enyémet. Nem rólad döntötték el, hogy mivel szerencsétlen ember vagy, majd vámpír leszel. Nem rólad döntötték el, majd ki ölel be, és hová, hanem rólam. És nem Lashnek kellett volna, ezt elárulom. Itt mindenki hazug, Marcus, mindenki. És tudod mi a legbosszantóbb? Hogy én sem tudok minden részletet, ez, ez az, ami felcsesz, szóval ne te legyél felcseszve, elég, ha én vagyok, jó?
    Marcus már megint kiabál, én meg elhátrálok a falig, és az a legszebb az egészben, hogy én is kiabálni kezdek.  Annyira de annyira kezd elegem lenni ebből az egészből... komolyan mondom, hát inkább mentem volna Lash után a napra, ha ezt tudom, csak az a baj, hogy szeretem Marcust.
    -Magától. Jaj, hát nem mindegy? Fogalmatok nincs, milyenek voltak, fogalmatok sincs, mennyire szar volt. Milyen kettő? 5 fia volt, meg a tündér, aki az unokaöcsém, de mégis idősebb. Egy fia meghalt, az vérfarkas volt, a többi él. Kezdem azt hinni, hogy még a bundások élete is jobb.
    Most már csípőre teszem a kezem. Nem teljesen mindegy, hogy törvénytelen vagyok vagy sem? De, pont hogy de. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy végig hazugságban éltem.
    -Ez most komoly? Egész éjjel ezt fogjuk játszani?
    Kínomban megfejelem a falat és leülök a tövébe. Ezt nem hiszem el, tényleg nem.
    -Értem jött egy kocsi. Mindennel felszerelt luxuskocsi. Megálltunk az isten tudja hol, 4. emeleti lakás volt, bérelt. Nem giccses, de nem is lepukkant. Apa bort ivott, rögtön bemutatkozott, majd közölte, nem fogunk lefeküdni egymással, és azt hittem azért, mert beszélgetni akar. Akkor elmondta, hogy ő az apukám. Skandináv nő az anyám, ne kérdezd a nevét, akkor se tudom. Láttam egy mappát, minden benne volt rólam. Szó szerint minden a születésemtől kezdve. Innen tudom, hogy vannak testvéreim, nem is egy. Azt is tudja, hogy Maxim volt mellettem, mindent tud Marcus. A portfóliómról is volt nála egy példány, szerinted? A szüleim, mikor eltűntem, bejelentették ezt a rendőrségen, de a halálukról nem tudnak. Ekkor tudtam meg, hogy tulajdonképpen örökbe fogadtak, és az egész eddigi életem egy hazugság volt. Csak azért, mert nem szorult belém mágia. Emellett meg örült annak, hogy befejeztem a prostiságot. A testvéreim közül 2 élt vele, a többiek nem. Nagyjából tényleg ennyi. Mindig is vámpírnak szánt, amitől nem vagyok boldog. Meg... kaptam tőle egy láncot, és nem, nem fogom levenni, bármennyire kéred is. Ez az egyetlen emlékem tőle.
    Lassan már hason fekszem, mert unom ezt az egészet, és ha most még egyszer el kell mondanom, én itt fogok elaludni.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szer. Ápr. 25 2018, 19:28

    - Nem igazán voltam humoromnál - morgok neki, és biztosisten, hogy az örege nem mutatkozott be. Vagy a másik opció, hogy nem is ő telefonált, hanem a titkára. De ez most már tényleg édesmindegy.
    - Lehet, hogy kiderült volna később - vonok vállat. Van, hogy a mágikus képességek csak sokkal később, kamaszkorban mutatkoznak meg. Körülbelül pont most lett volna itt az ideje nála. Lehet, hogy ezért nem lett volna szabad Lashnek még beölelnie.
    Elképesztő, hogy védi az apját, akit csak múlt éjjel ismert meg. Aki több mint 16 éven át magasról leszarta, hogy létezik. Ez a kis hülye meg velem veszekszik, velem, hogy megvédje őt. De aztán kibújik a szög a zsákból. Szívom a cigit, nézem őt, és még több árnyat szívok magamba, úgy, mint a füstöt a cigarettából.
    - Én sosem hazudtam neked - jegyzem meg halkan. Lehet, hogy mindenki más igen, de ugyanazok, akik neki nem mondtak igazat, azok nekem se. Elsősorban Alexander. És ez fáj, bár leginkább az egomnak, de akkor is fáj.
    Szükségem volna az adatokra a testvéreiről, az anyjáról, meg minden egyébről, amit még Montgomery elmondott neki. Ezért újra felteszem neki a kérdést, nem érdekel a hiszti, amit levág. Meg kell tanulnia elemezni az adatokat akkor is, amikor felfokozott érzelmi állapotban van.
    Végighallgatom, és jönnek a kérdéseim. Az igazság-érzékelőm berezonált, mikor az anyjáról beszélt, hogy nem emlékszik a nevére, de mindegy. A pasi ízlését ismerve biztos egy balerina hosszú, szőke hajjal.
    - Hol van az a mappa? Kik a testvéreid? És miért mondta mindezt el neked? Miféle nyaklánc? - kérdezem, és ekkor kapcsolok: az a fénylő lánc a nyakában mégse bizsu. Azt kapta az apjától. És máris kincsként őrzi, hát nagyszerű.
    Legszívesebben fognám, letépném a nyakából és lehajítanám a pokolba, a rohadék apjával együtt, aki egy manipulatív szemétláda, és sikerült úgy bepörgetnie a kismacskámat, hogy most itt szomorkodik és engedetlenkedik nekem. Most már mindig ez lesz?
    Kiengedem az árnyakat. Félrematatták a dühöt a fejemből, most már elég elcsigázott vagyok ahhoz, hogy egyszerűen csak leüljek Ethan mellé a falhoz. Kinyújtom a lábaimat, az ölembe ejtem a két kezem, és ránézek.
    - Hát ez aztán a plot twist, mi? - kérdezem egy ironikus kis félmosollyal. - Mit szólsz hozzá?
    Akármi is történjen, ő akkor is az én fiókám. Már most, szűk egy hónap alatt is jobb apja voltam, mint Montgomery valaha is lesz, ez teljesen biztos. De akkor se tetszik ez az egész kialakult helyzet.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szer. Ápr. 25 2018, 20:42

    -Pont akkor, amikor kellett volna?
    Döbbent arccal meredek Marcusra, hát ekkora hibát. Ő profi, és akkor... akkor nem tudja, ki kereste. Bezzeg tőlem meg elvárja itt, hogy arra is emlékezzek ami ott sem volt, vagyis nem láttam, de ez. Na jó, hagyjuk.
    -Már mindegy, már minden mindegy, mert mások eldöntötték, hogy nekem ez a faj lesz a jövőm. Úgy, hogy esetleg baromira nem akartam, érted? Legalább... legalább választhattam volna.
    Ennek még mindig nem örülök, mert annyira jó lett volna, ha mágus lehetek, de nem, még véletlenül sem, áááá, mert jó ez így. Oké, Lash  úgy tette meg, hogy nem lett volna szabad beölelnie, de most már nem tudom visszacsinálni. Marcussal meg azért jó ám.
    Aztán kiakad, és én is kiakadok azon, hogy ő mire fel akad ki, amikor nem is őt verték át végig.
    -Azt tudom, te vagy az egyetlen aki nem. Ezen kívül viszont mindenki más igen.
    El is szomorodok rendesen, mert ezek szerint csak én voltam olyan naiv, hogy azt hittem, vannak még rendes emberek, legalább családon belül. Nincsenek.
    Végül annyira unom ezt a folytonos ismétlést, hogy már mindenféle pózt felveszek a földön ami csak létezik.
    -Ja, az? Azt ott hagytam apánál, mert féltem attól, hogy elveszed. Egyébként nekem akarta adni. Van egy cambion, azt hiszem Theo. Van egy nephilim, ő Thomas, meg Nathaniel, aki mágus, és van az unokaöcsém, Dorian, aki meg tünci. Miért ne mondta volna el? Végül is ez az igazság, akkor legalább tudhassam, vagy nem? Az ami a nyakamban van, és nem, nem veheted le. Ezt az egyet nem engedem Marcus, ezt én kaptam.
    Amikor rákérdez a mappára, hát van egy olyan érzésem, hogy ha eddig nem volt ideges, majd most lesz, mert tényleg elhozhattam volna... csak... csak izé.
    A tesóimra nagyjából emlékszem, őket fel is sorolom, és látszik rajtam, mennyire örülök annak, hogy vannak. Utána jön az értetlen fej, miért is ne tudhattam volna meg? Végül a nyaklánc, amit még meg is fogok. Az az enyém.
    Ahogy Marcus mellém ül, félve nézek rá, mert ha most nekem ugrik, akkor még elfutni sem tudok, bár egyelőre nem tervezi. Remélem.
    -Igen. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen, hogy ilyenkor kell megtudnom mindent, nem ám előbb, neeeem. Igazából nem vagyok boldog. Tudod, az, hogy szinte mindenki benne volt ebben az egészben, azaz be volt avatva... ez nem kellemes. Pont azért nem, mert végül is én azért élek még, mert ezt előre megtervezték. Semmiféle rendesség nem volt benne mikor Lasht megölték, érted? Semmi. Csak tudnám mit látnak bennem, hogy én erre jó vagyok.
    Legyintek, mert ez így röhejes. Kicsi vagyok, vékony vagyok, oké, hogy tökéletes alakkal és gyönyörű, de ennyi. Semmiféle olyan pluszom nincs, ami miatt megérné. Na de nem dughatok az egész világgal, mert ez az egy megy.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szer. Ápr. 25 2018, 21:19

    Annak örülök, hogy belátja, hogy én nem vertem át. Minden más mellékes. Rájövök, hogy hiába próbálom érzelmileg távol tartani tőle magam, nem megy. Pedig eleve óvatos akartam lenni és távolságtartó azok után, ami Romeoval történt, ugyanis vele annyira nem sikerült erős köteléket kialakítanom, hogy szinte csak akkor látom, ha én utazom oda, az meg az elmúlt két-három évtizedben nem igazán történt meg. A tegnap éjjeli merénylet is azért következhetett be, mert túlságosan bíztam Danilovichban, és magamban. Hagytam, hogy csapdába csaljanak, pedig tudhattam volna, hogy ez lesz. Na de mindegy. A lényeg az, hogy Ethantől valahogy nem sikerül távol tartanom magam. Talán azért, mert ennyire fiatal, és ennyire védtelen.
    Megforgatom a szemem.
    - Sose hagyj hátra információt - morgom oda neki, aztán végighallgatom, amennyire emlékszik még a fivéreiről. Mindent alaposan megjegyzek, és még a szám sarka is megrándul felfelé, mikor azt mondja, "tünci".
    - Nyugi már, nem akarom elvenni. Mitől félsz, hogy szarka vagyok, elveszem és beadom a zaciba, vagy mi? Mutasd! - szólítom fel rá, és tényleg nem teszek fenyegető mozdulatot, elvégre nincs rá okom. Majd leszedem róla, ha alszik.
    Tulajdonképpen mókás, mennyire leképezi Ethan dilemmája azt, amit egyébként minden kamasz átél ebben a korban. Azt, hogy ő szerencsétlen, ő semmire se jó, az ő élete felett mások döntenek, neki nem tetszik az élete, mindenki szar szemét, őt senki se érti meg, és egyébként is minden szörnyű. Ezt hívják tinédzserkornak, de ha ezt most közölném vele, újabb hisztirohamot rendezne, és bármennyire is aranyos olyankor, nem hiszem, hogy lenne energiám végigasszisztálni. Annyi a különbség, hogy az ő problémái a halálából erednek, meg abból, hogy az apja egy nagyhatalmú mágus, az atyja meg egy nagyhatalmú vámpír, és ő áll sajnos a középpontban.
    Felemelem a kezem, és belesimítok a hajába, majd odavonom finoman magamhoz. Átkarolom, és továbbra is a haját buzerálom.
    - Rengeteg időd van még rájönnöd, mire vagy jó. Tudtad, hogy a vámpírok közt is vannak varázshasználók? Ha halandóként megvolt benned a potenciál, azt áthozhattad az öröklétbe is. Vérmágusnak lenni sokkal menőbb, mint hülyeségeket csinálni mindenféle füvekkel meg kristálygömbökkel.
    Tényleg felvidítani próbálom? Hát oltári rendes vagyok ám.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szer. Ápr. 25 2018, 21:47

    Igazából azt csodálom, hogy Marcus ezeket megtudva nem passzol le, nem ad vissza vagy át, vagy tudom is én hová, mikor végül is ő is át lett vágva.
    Vajon, vajon szeret kicsit, és azért nem teszi? Nem tudom eldönteni, nem tudok rajta kiigazodni, ezért titkolom előtte annyira, hogy mennyire tetszik és mennyire szeretem. Ciki lenne beégni, és nem, ezt a hibát nem követem el.
    Magint meglep, mikor végül nem is akad ki azon, hogy nem hoztam el a mappát, hanem apánál hagytam.
    -Jó, csak... csak... tuti elvetted volna.
    Igen, ezért mondtam azt, hogy nem hozom el. Azért abban vannak rólam is képek, meg úgy minden, hát nem láthatja csak úgy mindenki.
    -Biztos? Marcus, ahogy apára reagálsz és reagáltál, nem vagyok arról meggyőződve, hogy nem akarod nem rajtam tudni.
    Azért megmutatom a láncot, és most majd kiderül, apa tényleg le tudta védeni rendesen? Mert ha igen, akkor rajta kívül soha senki nem tudja majd leszedni, csak a fejemmel együtt.
    Aztán kifakadok, mert egyelőre nem látom a kiutat a saját szerencsétlenségemből. Legyek erős vámpír, a legjobb. Kösz apa, mert ez annyira könnyű, mikor szinte mindenki legalább csak úgy 1000 évvel idősebb tőlem. Mi az nekem? Semmiség.
    Odabújok Marcushoz, ő legalább itt van nekem, és remélem, hogy nem is fog hazudni majd sosem. Annyira édes ahogy vigasztalni próbál, és értem amit mond, csak... csak minden olyan távolinak tűnik egyenlőre.
    -Tényleg? Akkor... akkor az is lehet, hogy belém is szorult, és majd még előjöhet? Akkor kiderülhet az is, hogy apa tévedett? Azt nem tudom, milyen, ez az árnyas is elég buli.
    Hirtelen felnézek rá, mikor azt mondja, hogy lehet, ha van mágiám, akkor az jött velem. Nem is tudom, mi lenne jobb. Ha kiderülne, hogy van, akkor lehet, még szomorúbb lennék, de az is, hogy nem. Olyan határozott vagyok ám, magam sem tudom, mi a jó.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 26 2018, 11:09

    Megemelkednek a szemöldökeim.
    - Persze, hogy elvettem volna. Miért, te el akartad ezt az egészet titkolni előlem? - kérdezem meglepetten. Ez bennem eddig fel sem merült, hogy esetleg ő szándékosan tartott volna tőlem vissza információt.
    Annyira kis naiv.
    - Akkor ne mutasd meg, irigy kutya - forgatom meg a szemeimet. Hát bánomisén, milyen gagyi láncot kapott az apjától! Tüntetően elfordítom a fejem, de aztán csak odasandítok, mert kíváncsi vagyok. - Hallod, ez egy kibaszott háromszög - közlöm vele, mintha ő amúgy nem látná. - Azt hittem, legalább brilliánsokkal lesz kirakva egy nagy szív, benne apád fotójával, "i love my daddy" felirattal.
    Gúnyolódom, hát persze. Mert érzem a láncon a mágiát, csak azt nem tudom, mit rejtett bele az a vén pók. Nagyon ajánlom neki, hogy semmi olyasmi ne legyen benne, amivel a) árt a fiókámnak, b) megfigyel bennünket.
    Cirógatom szöszke fejecskéjét, és közben bólintok. Olyan reménykedve néz fel rám, hát tudnék neki nemet mondani? De azért őszinte maradok, miközben magyarázok, lenézve rá.
    - Elképzelhető. És ne aggódj, mert az a képességed fog előbújni, amelyik a legjobban illik hozzád. Egyik se jobb vagy rosszabb a másiknál, csak az a kérdés, hogyan használod azt, amid van. Bármi is lesz belőled, akkor is az én fiókám maradsz. Az enyém vagy, emlékszel?
    Nem fogom hagyni, hogy Jackson elvegye tőlem. Minden erőmmel meg fogom védeni az ármányaitól.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 26 2018, 18:45

    -Na, hát tessék, tudtamtudtamtudtam. Az az enyém Marcus, apa nekem akarta adni, nem neked. Fogalmam nincs, illetve amikor apa mondta, hogy megtiltottad neki, hogy találkozhasson velem, igen.  Akkor úgy voltam vele, nem mondom el, mert kiakadsz, és kiabálsz és veszekszel velem, meg ilyesmi, és hidd el, hogy erre most aztán a legkevésbé sincs szükségem.
    Én örültem, és annyira jó lett volna, ha Marcus is örül neki, nem kezd el kiborulni azonnal, és nem akar felakasztani az árnyaival. Már csak azt szeretném tudni, hogy miért gyűlöli ennyire apát? Oké, mágus. Oké, vadász, de semlegesek a klánnal szemben, akkor mi a baja?
    -Legyek az, tessék, de ezt ajándékba kaptam. Te se örülnél neki, ha én elvennék valamit, amit kapsz valakitől, aki esetleg csak fontos neked. Mi? Ja, az.
    Nem akarom mutogatni, mert nem tudom, apa hogyan védte meg nekem, és tartok tőle, hogy Marcus csak úgy leszakítja a nyakamból. Látom ám, hogy azért megnézi magának, és amikor kijelenti, hogy az csak egy háromszög, hát én azonnal megnyugszom. Ezek szerint neki fogalma sincs arról, mi ez a jel, mit jelent. Ez jóóóóó… és egészen véletlenül elfelejtem felvilágosítani róla.
    -Te… te… te… de izé vagy már. Nekem ez a háromszög is sokat jelent, jó? Mindenféle berakás, kirakás, szívecske és felirat nélkül, jó?
    Felháborodva meredek rá egy pillanat alatt, mikor becsmérelni kezdi a láncomat azért, mert nem csillog, meg nincsenek benne gyémántok, és még gúnyolódik is. Ezt most miért kell?
    Aztán teljesen elmegy a kedvem amiatt, hogy nekem semmi extrám nincs, míg mindenki másnak igen, míg el nem hangzik egy reménykeltő mondat. Abban a pillanatban boldogan bújok az ölelésbe, mert akkor mégsem vagyok teljesen használhatatlan, csak kicsi.
    -De jó, legalább kiderülne, hogy nem vagyok egy szerencsétlen ember. Aha, és mégis mi illik hozzám? Most komolyan? Olyan képesség szerintem nem is létezik még. Biztos? Nem fogsz haragudni, ha nem lesz tök menő, mint a tiéd? Igen, azt nem felejtettem el.
    Olyan képesség, ami hozzám illik, aha, hát jó. Arról nem tudok, hogy nincs túl sok lehetőség, nekem aztán minden megfordul a fejemben az ügyeletes Adonisztól kezdve minden.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 26 2018, 20:59

    Kezd egy kicsit nem tetszeni az, ahogy reagál. Szúrósan nézek rá.
    - El se akartad az egészet mondani, mert féltél, hogy majd kiabálok? - ismétlem el lassan, csodálkozva. - Miért nem tudod olyan formában elmondani, hogy ne akadjak ki rajta? És egyáltalán, mégis miért akarnál bármit is eltitkolni előlem? - Miért nem bízol bennem?
    Ez az, amit egyáltalán nem értek. Annyira nem értem, hogy meg se tudnám magyarázni, hogy hányezer irányból dühítő, felháborító, elkeserítő és sértő ez. Egyre különösebben viselkedik, és egyáltalán nem értem, miért ilyen.
    - Nem nyúlhatsz a cuccaimhoz engedély nélkül. Ez teljesen evidens.
    Látom, beduzzog a cikizés miatt. Elképeztő, mennyire nem tudja értékelni sziporkázóan csodás humoromat.
    - Amúgy komolyan, minek adott neked egy háromszöget? - kíváncsiskodom, mert tudom, hogy ez az öreg mágus mindig sántikál valamiben.
    Annyiszor fogom elmondani neki, hogy ő az enyém, míg meg nem jegyzi. Azt akarom, hogy ezzel keljen és ezzel feküdjön. A vámpír képességekre majd kitérek később, most azonban ezt akarom tudatosítani.
    - Tudod, általában ezért nem ölelünk be gyerekeket. Mert túlságosan kötődnek az eredeti családjukhoz. Neked szerencsére ilyen kötődésed nem volt, emlékszel, furcsálltam is, de nagyon örültem neki. Most viszont felbukkan az apád, és hirtelen részt követel az életedből. Nem vagyok köteles ezt megadni neki. Te az én felelősségem vagy, minden, amit teszel, rajtam csattan, minden kihágásodért engem büntetnek meg, és minden lépés, amit teszel, olyan, mintha az én ötletem lett volna, és én is léptem volna meg. Egy lyen helyzetben teljesen evidens lenne, hogy megölöm az apádat, aki az engedélyem nélkül lépett a képbe. Szóval mondj egy jó okot, hogy miért ne tegyem meg.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 26 2018, 21:29

    -Ahaaaaa. Féltem attól, hogy nagyon dühös leszel, és esetleg bántasz is.
    Lassan bólogatok, mert tényleg tartottam Marcus haragjától, és azért nem is tévedtem olyan sokat.
    -Mégis hogy mondanád el, hogy összefutottál valakivel, aki az apád, akinek megtiltották, hogy kapcsolatba lépjen veled? Ezt nem tudod másként. Mit kellett volna mondanom? Találkoztam a télapóval és kiderült a mikulás az apukám? Mert... mert feldühödsz mindenen. Olyan, mintha féltékeny lennél mindenkire.
    Ezt nem lehet szépen, virágnyelven elmesélni, hiszen amikor elhangzott, hogy Marcus megtiltotta, borítékolható volt, hogy ebből veszekedés lesz, azaz ő veszekszik velem. Igazából nem tudom, mi az oka. Lashnél is kiakadt, most is, mintha tényleg féltékeny lenne arra akivel szóba állok. Annyira szeretnék benne bízni, mert tényleg figyel rám és nagyon szeretem, csak... csak a dührohamaival nem tudok mit kezdeni.
    -Oké, és ha ez evidens, akkor neked miért nem az, hogy nem veszed el a mappámat?
    Elvigyorodok, mert ez jelenleg úgy fest, neki mindent lehet, nekem meg semmit.
    A medálnak pedig nagyon örültem, hiszen apától kaptam, erre Marcus kifigurázza, na szép.
    -Minden tesómnak van, és azt mondta, ez az enyém. Mert mint testvérek, összetartozunk, és ez is ezt szimbolizálja. Viszont legalább nem olyan csillivilli nőies darab. Nekem tetszik.
    Ha most Marcus agyonver, sem tudom, miért kaptam. Kaptam és kész, én meg rögtön felvettem, még szép. Nem csicsás darab, olyan kis egyszerű.
    Megint befészkelem magam az ölébe, és valahol igaza van, de mégsem olyan könnyű a helyzet.
    -Ne legyél ilyen szigorú. Értem én, hogy nem most kellett volna ennek megtörténnie, azt is értem, hogy most felkavar, hogy apa felbukkant, de egyszerűen érzem, hogy nem akar nekem ártani, tudod? Ő is szeretné, hogy tanuljak, nem csak én. Most ha megölöd, nagyon de nagyon szomorú leszek. Tényleg.
    Nem tudok olyan indokot mondani, amit Marcus komolyan venne a részemről. Lassan úgy tűnik, hogy itt ez a szokás. Akit beölelnek, annak pusztuljon a családja... nem akarom elhinni.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 26 2018, 23:04

    Megforgatom a szemeimet.
    - Bántottalak már valaha? - kérdezem, mert őszintén, én nem hiszem, hiszen egyszer se fektettem a térdemre, és fenekeltem el. Nem emlékszem, hogy pofont kapott-e már, a többi meg normális. Azt a klisét mondjuk nem sütöm el, hogy "ó ugyan, sose tudnálak bántani", mert sajnos nagyon jól ismerem magam. Tudnám. Lehet, hogy fogom is. De ahhoz valami megbocsáthatatlant kell tennie.
    - Én úgy mondanám el, hogy "Szia, Ethan. Beszélnünk kell, mert történt valami, amiről tudnod kellene...", és így tovább. De te el akartad sumákolni az egészet, és ez nem tetszik. Ez nem őszinte. Pont az előbb mondtad, mennyire eleged van abból, hogy mindenki hazudik neked. Hát, nekem is rohadtul elegem van belőle. És tőled nem ezt várom. Többé ne csináld ezt.
    Oh, igen, és ezzel remekül kikerülöm, hogy reagálnom kelljen arra a gyanújára, hogy vajon féltékeny vagyok-e vagy sem. Az vagyok. És dührohamaim is vannak, igen. Majd hozzászokik.
    Vagy nem, és akkor megszökhet.
    - A kérdés inkább az, hogy neked miért nem evidens, hogy odaadd és megmutasd a mappát - felelem barátságtalanul, hiszen az imént már kifejtettem az álláspontomat ebben a kérdésben, ugyanazt akár ide is beilleszthetném fénymásolóval.
    Végül nem fogom meg a medált, de ettől függetlenül nem értem.
    - Nagyon bájos. Tudtad, hogy ez a hímnem jele? Meg a tűzé. A tűz meg a vámpírok eleme. Mert elpusztít minket, és életben tart. Tudod, nagyon remélem, hogy Montgomery nem az előbbi miatt adta neked. Vicces lenne, ha holnap estére szép háromszöget égetne a szép mellkasodra, nem? - ijesztgetem egy kicsit. Amúgy még csak nem is viccelek. Abból a vadászból bármit kinézek.
    Elképesztő, hogy Ethan szerint a fickó nem akar neki ártani. Jó, neki talán nem, de én tegnap éjjel majdnem meghaltam a drágalátos apjának köszönhetően. Legalábbis ez a gyanúm.
    - A múlt éjjel hét mágus becsalt egy varázskörbe, amit körberaktak tükrökkel, csak hogy mindenképp fényárban ússzon az egész szoba, és egy fikarcnyi árnyékom se legyen, amit használhatnék. Tervezett támadás volt egy olyan családtól, akik elméletileg még csak nem is vadászok, hanem védelmezők. Meg vagyok róla győződve, hogy az apádnak köze volt hozzá. Még nem állt össze a teljes kép, de tegnap majdnem megöltek. Apádnak is ennyit mondtál volna, ha sikerült volna neki? Hogy "nagyon szomorú lennék, ha közöd lett volna hozzá"?
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Ápr. 26 2018, 23:24

    -Nem, eddig még nem.
    Ez igaz, tényleg nem emelt rám kezet, azaz nem bántott úgy, de félek a dührohamaitól, meg éreztem az őrjöngését is, és lehet, hogy ő messze volt, de akkor is félelmetes volt.
    -Akkor is ezt mondanád, ha megtudod menet közben, hogy megtiltottam a másik félnek, hogy veled egyáltalán beszéljen? Nem hiszem, Marcus. Tudod milyen érzés volt ezt hallani? Még akkor is, ha hibáztam, és tényleg nem tudtam, kivel találkozom? Persze, hogy el akartam titkolni, így is kiakadtál, hát ha így kezdek, akkor mit csináltál volna? Megint mehettünk volna vásárolni, mert romba dől a lakás. Nem akarom ezt, tényleg nem, csak ne legyél morcos. Azt nem szeretem.
    Talán nem is lett volna probléma, és el is mesélem, ha nem derül ki, hogy szó szerint közölte apával, nem találkozhat velem. Így azért más volt az egész, mert várható volt, hogy tiszta ideg lesz, még ha úgymond engem is "csőbe húztak".
    -Mert minden benne van Marcus. A származásomról, az életemről... Vagyis az már nem csak engem érint, és amilyen dühös vagy... ha még téged is elveszítelek a forrófejűséged miatt...
    Félek attól is, hogy egyszerűen elrohanna, és meggondolatlanságot tenne azért, mert végig olvasta. Akkor veszélybe sodornék mindenkit magamon kívül. Őt is. Márpedig ha emiatt Marcust is megbüntetik, azt nem élem túl.
    -A tűz jele, igen. Ez illik hozzám, ezért kaptam. Nem fogja megtenni Marcus, hát ha azt akarta, hogy vámpír legyek, akkor szüksége van rám.
    Bólintok, tudom mit jelent a szimbólum, és biztos vagyok abban, hogy apa nem fog bántani. Pontosan amiatt, mert előre eltervezett mindent.
    Az, hogy a mellkasomba éghet... lehet, a felsőmet közé és a bőröm közé helyezem majd, vagy fogom, és akkor megelőzöm ezt is.
    Az a baj, hogy szeretnék még apával találkozni, megismerni a testvéreimet, de egyelőre ez esélytelennek látszik, mert ha ezt megemlítem, akkor Marcus megint kikel magából. Amit mond, attól viszont megrémülök. Szóval veszélyben volt... nem, ez nem lehet apa műve, ez kizárt dolog.
    -Akkor azért éreztem azt, amit? Majdnem elveszítettelek? Apa nem akarhat ilyet, tudja, hogy egyedül nem élek túl, nem akarom elhinni, hogy ő lett volna a ludas. Neeeem, ha ő lett volna, akkor... akkor nekiugrok, mert elvette azt akit szeretek.
    Teljesen ledöbbenek ezen az egészen, mégis miért akarták Marcust megölni? Apa csak találkozni akart velem, ő nem akarta ezt,, hiszen akkor nem így beszélt volna, hanem egészen másképp. Vagy nem? A kérdésen felháborodok, olyannyira, hogy mire kibököm, mit tettem volna, ha tényleg apa műve, hogy kimondtam azt, amit eddig végig titkoltam Marcus előtt. Úgy kapom a szám elé a kezemet, ahogy csak lehet. Ugye nem hallotta? Ugye nem?
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Ápr. 27 2018, 23:22

    Kész, én végeztem. Én nem tudom már ennél jobban elmagyarázni, hogy miért nem akarom, hogy hazudjon nekem. Hogy titkolózzon előttem. Egyébként sem tudom, miért kell, de ő alighanem így védi meg magát. Bizonyára egész eddig erre szüksége volt.
    Majd leszokik róla. Talán. Ha úgy érzi, még mindig szüksége van rá, akkor majd tovább fogja csinálni, és én akkor se tehetek ellene semmit.
    Távol tart tőlem egy hosszú rúddal, és nem tehetek ellene semmit.
    Leveszem róla a kezem, és újabb cigit veszek a számba. Ezt is meggyújtom. Teljesen keserű a füstje a számban.
    - Lehet, hogy neki szüksége van rád, de neked nincs szükséged rá - morgok, de inkább befogom a szám.
    Szívom a cigit, nyugtat, eltakar. Hallom, amit mond, értem, érzem. Mégis, az a legjobb, ahogy a szája elé kapja a kezét. Ezen kicsit nevetnem kell.
    - Mi baj van? Talán ezt is el akartad titkolni? - kérdezem kissé karcosan. Félrenézek, felfújom a füstöt, aztán élesen ránézek. Követelem a választ, erre legalább.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Ápr. 27 2018, 23:38

    Felsóhajtok, már nem tudom jobban elmagyarázni, hogy mitől félek, miért félek, és miért nem akartam elmondani mindent neki, de tudom, hogy nem ért meg.
    Vagy nem akar, vagy én nem tudom normálisan elmesélni, de nem megy, mert... nem tudom miért. Biztos bennem van a hiba, mégsem tudok ellene tenni semmit. Érzem, hogy Marcus megint mérges egy kicsit, csak azt nem tudom eldönteni, hogy rám, vagy amiatt amibe keveredtem.
    Lehet, emiatt most meg fog utálni és eldob? AHogy leveszi a kezét rólam, azt máris az első jelnek tudom be, és kezdek megrémülni. Mi van, ha bejelenti Alexandernek, hogy nem boldogul velem? Mi van, ha Alexander azt mondja, hogy a második esélyemmel sem tudtam élni? Nyelek egy nagyot... én nem ezt akartam, nem így akartam.
    -Ezt nem tudom. Igaz, hogy eddig nem volt sehol... csak... csak... nem tudom.
    Halkan reagálok, nem akarok tovább veszekedni, elég volt belőle, ez sokkal jobban fáraszt, mint bármi más. Csak azt nem szeretném, hogy Marcus is eltűnjön az életemből, legalább ő ne, és a történtekre reagálva simán elszólom magam, amit ugyancsak nem akartam megtenni. Nevet rajta... nem esik jól.
    -Igen, mert... mert... mert ez biztos egyoldalú.
    Bólogatok, ha valamit nem akartam, hogy kiderüljön, az pontosan ez. Az persze még véletlenül sem jut eszembe, hogy ezerféle módon árultam el magam, de bevallani... na azt nem. Ez annyira ciki. Én szeretem őt, és nem úgy, hanem úúúgy, és félek attól, hogy erre megint lesz valami magyarázat, miért érzek így, holott tudom, hogy ennek semmi köze semmiféle kötelékhez. Csak rá kell nézni, hát irtó helyes, szexi pasi, olyan, akiről álmodozni lehet, legalábbis szerintem.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Ápr. 28 2018, 01:02

    - Én tudom. Nincs szükséged rá, mert már van atyád. A kurva életbe Ethan... Semmit nem értesz.
    Elhallgatok. Fogalmam sincs, miért nem érti, de belefáradtam. Dühös vagyok, de már csak halványan. Fáradtan. És nem rá. Csak inkább magamra, amiért újra és újra hinni kezdek abban, hogy majd...
    Majd mi? Mégis mi?
    Mardos belül az éhség, üvölteni tudnék.
    Felkelek mellőle, és elnyomom a cigit a hamutálban. Hosszan fújom ki a füstjét, és esküszöm, nem megkomponálni akarom ezt a jelenetet, de muszáj közölnöm vele a tényeket. Jobb most, mint később. Mindenesetre nem nézek rá, nem bírok.
    - Az "ez", amiről beszélsz, nem létezik. Azért érzel így, mert én vagyok a teremtőd. El fog tartani egy ideig, de aztán rájössz, hogy végig megtévesztettelek, engem okolsz majd mindenért, és el akarsz költözni a világ másik felére. Én egy darabig nem engedlek, aztán egyszerűen csak összepakolsz és elmész.
    Odavonszolom magam az ajtóhoz, ám mielőtt bemennék, még hozzáteszem:
    - De nyugi, utána neked sokkal jobb lesz.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Ápr. 28 2018, 01:16

    -Jó, akkor te tudod, én meg nem, mert most össze vagyok zavarodva.Tudom, hülye is vagyok.
    Már csak enerváltan legyintek mindenre, mert elbeszélünk egymás mellett. Én nem értem, hogy Marcus miért ágál ennyire apa ellen, ő meg nem érti, hogy én miért örülök a felbukkanásának. Meddő vita. Pedig értem amit mond, igen, ő az atyám, és rendes meg minden, még ha néha morcos is, szeretem is, csak... csak ez más.
    Egy kicsit más, de már nem mondok semmit, mert megint kiabálni fogunk, és azt már nem akarok, tényleg nem.
    Miután kibukik belőlem, mit érzek Marcus iránt, félek a válaszától, na de amit mond... az viszont kiveri a biztosítékot.
    -Neked nem létezik Marcus, nekem még létezik. Tudok szeretni, szerelemmel tudok szeretni, még ha te nem is. Köze nincs semmiféle atyai kötelékhez ennek, értsd már meg. Még nem is voltál az atyám mikor rám törtél és a falhoz szorítottál... hát én már akkor éreztem, érted? Nem érted. A micsinálok? Miért akarnék elköltözni? Én nem akarok elmenni innen, most mi a baj? Én nem tudom, hogy a vértestvéreim mit csináltak vagy nem csináltak, de ha valaki sosem szakad le a nyakadról, az én leszek... és... és ezt vedd ígéretnek nyugodtan.
    Fújtatok egyet, de amikor faképnél hagy, na hát szép, kezdem felhúzni magam, és már épp kifakadnék, amikor valami olyasmit mond, amin elképedek. Ezt most mégis honnan vette? Látja a jövőt, vagy ő fog elzavarni?
    Kezdem azt hinni, hogy idővel minden vámpír bekattan, de tényleg. Felállok és utána indulok, mert ezt nem gondolhatta komolyan, és igyekszem megelőzni, hogy beálljak közé és az ajtó közé, ahol átölelem, ha hagyja. Jobb lesz nekem nélküle, hát persze.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Ápr. 28 2018, 14:07

    Elég, elég, csak hagyjuk végre abba ezt az éjszakát, én már csak ezt kívánom. El akarok menni. El akarok menni, megdugni valakit, aki legalább egy percre elhiteti velem, hogy érdemes élni, aki legalább addig őszinte, amíg élvez, és utána már semmi nem érdekel.
    Ethannek meg hiába mondom el újra meg újra, hogy ezt az érzést ne tévessze össze a szerelemmel, mert nem az, nagyon nem, noha pontosan ugyanúgy néz ki a kettő. Mindenki összetéveszti őket, még én is az atyjaként, de negyedszer már nem fogom elkövetni ugyanazt az átkozott hibát. Nem szerethetek bele a gyermekembe, nem hihetem el, hogy sosem lesz vége, nem képzelhetem azt, hogy őszintén és igazán szeret, mert nincs így. Csak a gyermeki rajongást látom, ha ránézek, de azért időről időre ez is elér sötét szívemhez.
    Most is.
    A karom alatt bújik az ajtófélfához, és nem enged be. Nem is értem, mit akar, hát azt hiszi, hogy az ígéretnek majd hiszek, ezerkétszáz év elteltével? De átölel, szorosan és állhatatosan, és nem enged mozdulni se.
    Leeresztem a karom, a vállára téve a kezem, és arra gondolok, hogy megpróbálom eltolni, hiszen útban van, de aztán mégsem teszem. Nincs ehhez sem erőm. Mélyen és lassan lélegzem egyet, beszívom a haja illatát, és egyre szorosabban ölelem magamhoz. Belekapaszkodva állok, átölelve a vállát és a derekát, úgy préselve magamhoz, mintha két ragasztóval bekent felületet akarnék rögzíteni egymáshoz. Persze ilyen ragasztó nem létezik, de attól még az ölelés megnyugtat. Kisimítja becsavarodott árnyaim, leolvasztja a fagyos sötét falakat magam körül.
    Azt akarom, mondani, hogy semmi sem marad viszonzatlanul. Hogy köszönöm. Hogy ne hagyja abba, amit csinál, és hogy szükségem van rá, hogy szeressen. De egyiket se tartom megfelelőnek, képtelen vagyok kinyitni a számat, így végül nem mondok semmit, csak remélem, hogy amúgy is érti majd.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Ápr. 28 2018, 18:54

    Kezdem feladni, nem bírom tovább. Bármit mondok, süket fülekre talál. Marcus nem érti, miért nem bízom benne, mikor ő sem bízik bennem, sosem bízott. Ha így lett volna, akkor már rég mesélt volna a testvéreimről, nem titkolná el, hogy meddig voltak vele és miért mentek el. Elhinné végre, hogy már akkor beleszerettem, mikor beállított hozzám, és nem vonná kétségbe, hogy tényleg így történt.
    Mindenáron arról győzköd, hogy ez nem igaz, és csak azért van minden, mert ő a nemzőm. Egyszerűen nem értem, miért csinálja ezt, mitől fél? Az utolsó szavaiból arra következtetek, hogy a testvéreim ezeket vágták a fejéhez, csak azt nem tudom, hogy a vita hevében, vagy tényleg összevesztek, és így alakult. Én nem vagyok egyenlő a testvéreimmel, és lehet, nem vagyok vele 500 éve, sem 100, de tudom, hogy nem akarom elhagyni. Ő a mindenem, annyira vágyok rá, annyira kívánom, úgy örülök egy érintésének is, és tessék, nem is vesz komolyan.
    Elé furakszom és magamhoz ölelem, hozzá bújok, azzal sem foglalkozva, hogy esetleg eltol, vagy nem viszonozza. Ebben az ölelésben mindenem benne van, az érzelmeimtől kezdve minden, nem akarom elengedni, nem akarom, hogy ilyen rossz kedve legyen, és nem tudom, hogyan vidíthatnám fel.
    Ahogy visszaölel, életem egyik legboldogabb pillanata, csak átjön belőle, hogy azért szeret, még ha a maga módján is, és érzem, hogy úgy szorít magához, mint aki tényleg attól fél, el fog veszíteni. Csak ölelem őt, és remélem, tudja, hogy nem, sosem fogom elhagyni, vele akarok maradni, és ez így lesz évtizedek, évszázadok vagy ezredek múltán is.
    -Menjünk aludni? Vagy… vagy kérsz vért?
    Pillantok fel rá, hogy ha kell, hozzam is a zacskót, vagy csak elrobogjak zuhanyozni, hogy utána hozzábújva aludjak el.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Ápr. 28 2018, 21:59

    Azt hiszem, érti, vagy legalábbis érzi, hogy mennyire sokat jelent nekem ez az ölelés, ugyanis nem mozdul, hacsak annyit nem, hogy még közelebb simul hozzám és még szorosabban ölel. Aztán végül mégis megszólal, eltelt egy perc, talán öt is? Nem tudom, de azt tudom, hogy lassan hajnalodik, ezért tényleg jobb lenne végre bemennünk.
    - Semmi se kell, csak te - szalad ki a számon, mielőtt bármiféle görcsös öngyűlölet és bizonytalanság megakadályozhatná, és végül is örülök, hogy ez a néhány szó átcsusszant a blokkok minden zsilipjén. Legalább ez. Ezt tudnia kell.
    - Menjünk be - mondom halkan, színtelenül, megadva magam neki és a ragaszkodásának. Fokozatosan húzom vissza róla a karjaimat, és benyitok az ajtón, előre engedve őt.
    Amint visszalépünk a lakásba, igyekszem nem számba venni a holnap éjjeli teendőket, nem gondolni se Jackson Montgomeryre, se Misha Vasilyevre, se a hét mágusra, akiket lemészároltam.
    - Feküdjünk le - kérem, aztán megfordulok, hogy gondosan és alaposan bezárjam az erkélyajtót, elzárva a nappalit a fénytől. Tudom, ő lefekvés előtt szokott zuhanyozni, én meg ébredés után, szóval adok neki egérutat, és közben összepakolok kicsit a lakásban. Nincs kifejezetten rumli, csak épp mindenhol elintézetlen ügyek várnak.
    Bemegyek a hálóba, levetkőzöm, és az alvó cuccomba bújva bemászom az ágyba, miután leoltottam minden villanyt. Pötyögök kicsit a telefonomon, de mindenkitől kaptam üzenetet, csak attól a három férfitól nem, akiktől igazán szeretnék. 35 napja, 12 napja, 4 napja.
    Mikor Ethan bejön a fürdőből, lezárom a telefont, az éjjeli szekrényre teszem, és várakozva nézek a fiókámra. Nem érdekel a nyakában lógó lánc se, csak magamhoz akarom ölelni újra.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Ápr. 28 2018, 22:29

    Egyszer majd talán megértem, hogy milyenek gyermekei, akik már nincsenek vele, és megértem azt is, miért ezt váltottam ki Marcusból. Ha kiderül, hogy a testvéreim akárcsak szavakkal is bántották, biztos, hogy bosszút állok érte.
    Tudom, hogy naiv vagyok és kicsi, de mindig úgy gondoltam, hogy egy atya és a gyermeke között jó a viszony, szeretik egymást, és nincsen ellenségeskedés. Azonban Marcus szavai annyira szomorúak, annyira de annyira megkeseredettek... mint akinek csak bánatot okoztak a gyermekei, és rácsapták az ajtót.
    Oké, tudom, hogy ő is hajlamos a kiakadásra, meg irtó féltékeny, de attól még nem rossz, nem érdemli meg, hogy egyedül hagyják. Amikor megszólal, meglepődök, de boldog mosoly kúszik az arcomra.
    -Én itt vagyok.
    Azt mondta? Azt mondta, hogy én kellek neki? Jól hallottam? A bőrömből ki tudnék ugrani örömömben, hát csak megértett, csak elhiszi végre ami nekem kicsúszott a számon? Érzem, hogy neki az kell, szeressék, ahogy nekem is, ebben hasonlítunk, és nagyon de nagyon szeretem őt.
    Bólintok a bemenetelre, még mindig fáradt vagyok, de most Marcust sem merném magára hagyni. Olyan, mint aki éppen most zuhan mély depresszióba. Oké... és egy vámpírt abból hogyan kell kirángatni? Holnap majd megkérdezem valamelyik idősebbet, hátha van egy jó ötlete.
    -Jó, szaladok zuhanyozni.
    El is iszkolok, hogy mire beér a hálóba én már készen is legyek, most még azzal sem foglalkozom, hogy áll a hajam, csak kicsit beletúrok, a kis rövid pizsamámat felrángatom és már kint is vagyok. Marcus pedig csak megelőz, már rég ágyban van, ez nem éééér. Mosolyogva bújok oda hozzá, ölelem át úgy, mint kint a jó előbb.
    -Ne legyél szomorú Marcus. Ők nem tudják, kit hagytak itt, de majd... majd bánni fogják egyszer, főleg amikor látják, hogy én akkor is itt vagyok melletted.

    Ajánlott tartalom

    Re: Marcus lakosztálya


      Pontos idő: Pént. Aug. 17 2018, 02:29