Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Pince
by Ryan Elvestaad Today at 00:27

» Étkező
by Theodore Miles Hudson Today at 00:07

» Szentpétervár
by Vitaly Rayt Yesterday at 23:50

» LaGuardia Reptér
by Noah L. Harwey Yesterday at 23:22

» Utopia Parkway
by Ryan Elvestaad Yesterday at 22:39

» Vitaly lakása
by Admin Yesterday at 18:19

» Terasz
by Erick Lamothe Szer. Aug. 15 2018, 22:22

» Forest Hills
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:24

» Kinti medence
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:21

» Kapu
by Lucius Evans Kedd Aug. 14 2018, 18:59

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Marcus lakosztálya

    Share
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Marcus lakosztálya

    on Vas. Feb. 18 2018, 19:37

    First topic message reminder :

    Tágas, modern, fényűző, de egyszerű. A vakablakokba rejtett lámpák a természetes fényt imitálják. Egy nappaliból, egy hálóból és egy fürdőből áll.
    Kissé rumlis, főleg a fürdő, amben még soha nem rakott rendet, de a személyzet szerencsére elintézi. A nappali egyik sarka tele van a róla készült alkotásokkal (festmények, fotók, plasztikák) - ezek azonban nincsenek kihelyezve, egy tartóban vannak egymás mögé rendezve. A hálóban az ágyrácsról bilincsek lógnak le, a plafonba kampó van fúrva, de ezen kívül egy teljesen normális hálószoba párnákkal, takarókkal. Semmi koporsó.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Ápr. 28 2018, 23:08

    Olyan, mintha a csábító, vonzó és örvénylő mélység, ami mindig leránt, most nem vonzana olyan erősen. Mintha valami megállította volna a forgást és megtartott volna. Nem zuhantam le az aljára, és a mellkasomon is enyhül a nyomás. Lassan megnyugszom, képes vagyok mozdulni, vele menni, cselekedni.
    Imádnivaló, ahogy odapattan mellém, és hozzám bújik. Jó illatú, apró és szép. Most először kezdek el úgy tekinteni rá, mint egy lehetséges partnerre. Talán most követem el azt a hibát, amit a többiekkel is elkövettem. Hogy túl korán, túl hamar, vagy hogy egyáltalán lefeküdtem velük. De a vérmérsékletemnek nem tudok parancsolni, talán csak ideiglenesen.
    Megfogom a derekát, és hanyatt borítom, fölé hajolok. Számtalan keserű és végtelenül szomorú, na meg önsajnáló választ tudnék adni neki erre, de inkább nem teszem.
    - Most csak az érdekel, hogy te itt legyél - mormolom, azután tekintetem a szájára siklik.
    Nem kellene ezt csinálnom. Kihasználom a naivitását. Később gyűlölni fog ezért.
    Mégis a kezembe veszem hófehér arcát, és aztán lehajolok, hogy megcsókoljam.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Ápr. 28 2018, 23:29

    Szeretném megvigasztalni valahogyan, lelket önteni belé, nem mintha bennem most olyan sok lenne, de ő sokkal rosszabbul érzi magát nálam.
    Ezt még akkor is látom rajta mikor mellébújok az ágyban és átölelem. Egyszerűen süt belőle, hogy mennyire maga alatt van, mennyire összezuhant, és én nem tudom a pontos okát, így nem is mondok már semmit, mert semmi értelme nem lenne. Ő nem akar beszélni róla, én pedig nem merem megkérdezni, min ment keresztül, vagy hogyan hagyták el a többiek.
    Csak ölelem szorosan, szavak nélkül tudatva vele, hogy higgyen nekem, itt maradok vele, mellette. Hanyatt dönt, és most először nem tudom megállni, hogy ne simítsak végig azon a szomorú arcon. Így is gyönyörűnek találom, ha nem mosolyog, így is szexi és őrülten csábító.
    -Engem is. Mármint... hogy itt maradj velem.
    Látom, ahogy a számra pillant és ajkaim vágyakozóan nyílnak el egymástól, a tekintetem ugyanerről árulkodik. Őrülten kívánlak Marcus, de ezt régóta tudod.
    Ahogy kezébe fogja az arcomat és megcsókol, odaadóan viszonzom, átölelve a nyakát, szinte magara húzva őt.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 29 2018, 13:04

    Még annyira emberi, hogy a teste illata is megváltozik, annyira kíván. Ez hallatlanul bájos, sőt... Hirtelen egyáltalán nem olyan, mint egy aranyos kölyökmacska, nagyon is vadító és csábító. Hagyom apró ujjait végigsiklani az arcomon, nézem egyetlen pillanat alatt kitáguló pupilláit, gyönyörű. Most már én is megőrülnék, hogyha nem ízlelhetném. A szám az övére préselem, ő pedig úgy ölel körül a karjaival, mintha mindig is ezt csináltuk volna, mintha otthon lenne, szenvedély és biztonság, belőlem pedig minden görcs kisimul. Hosszan csókolom tovább, egyre mohóbban, mélyebben, ismerkedve vele, mit is tud. Érezni rajta, hogy rengetegszer csábított már, érezni, hogy nem most kezdte, és sokféle partnere volt. Nagyon technikás, odaadó, édes és kedves.
    Úgy csomagolom ki, mint egy szuper ajándékot. A kezem a fölsje alá siklik, végig, fel a hasán, a mellkasán, majd vissza le, át a derekára majd a fenekére, amelybe belemarkolok. Nincs már időnk szexelni, mert el fog ájulni, de azért szép álmokat akarok adni neki.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 29 2018, 17:53

    Erről a pillanatról álmodozom azóta, mióta megláttam, de az elmúlt időszakban egyáltalán nem vett komolyan. Most pedig egy kiadós veszekedés és vigasztaló ölelés után úgy ölelhetem át, úgy csókolhatom meg, mint a szerelmemet, még ha ez egyáltalán nem biztos, hogy részéről is így van. Nem érdekel, most csak azzal szeretnék foglalkozni, hogy itt van és velem van.
    Boldogan simulok az ölelésébe, minden érzelmemet beleadva a csókba, hogy még véletlenül se legyen kétséges, mennyire kívánom őt, mennyire odavagyok érte.
    Imádom az érintését, tagadhatatlanul hatással van rám, de nem akarom eltitkolni, mennyire felizgat.
    Szeretném levarázsolni róla a fölsőt, a hátát simogatni, a nyakát és mindenét, de egyelőre megelégszem a hátával is, hogy utána a fenekébe markoljak.
    Az egyetlen bajom, hogy nagyon fáradt vagyok, pedig nem szeretném, hogy véget érjen ez a pillanat, de tudom, hogy most sajnos így lesz. Mohón csókolom tovább, néha-néha finoman az ajkaiba harapva, vagy éppen a nyakába úgy szorítva magamhoz, hogy nehogy eltűnjön a következő pillanatban.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 29 2018, 21:09

    Lelassulva peregnek a percek, elfolynak a kezeink közt, mint a simogatások a csókok közti szünetekben. Nem akarok gondolkodni, de a tegnap éjszakai emlék úszik a gondolataim közé, amikor az ölembe mászva tisztogatott le, és arra gondolok, tudhattam volna már akkor, hogy ez nemsokára meg fog köztünk történni. Már akkor is szépnek és izgatónak láttam, de a holtponton pontosan húsz perccel ezelőtt lendültem át.
    Imádom az aprócska harapásait, mosolyra kunkorodik a szám a csókok közben. Viszont észlelem, hogy lassulnak a mozdulatai, bár ébren van még és a vágyakozását is érzem a hasamon, de már nincs elég időnk.
    - Tudok időzíteni, mi? - kérdezem, és a nyakába puszilok, megállva. Hátrasimítom a haját és égszínkék szemeibe nézek.
    - Tegyük ezt el későbbre - súgom az ajkára még egy rövid csók erejéig. - Nem akarom, hogy elaludj szex közben.
    Nem szívatni akarom, de tényleg. Nincs is annál hervasztóbb, mikor ez történik. Akkor is, ha érzem, menten szétrobban a vágytól. Ez a legjobb abban, ha a gyermekével szexel az ember. Élő egyenes adásban érzékelheti, hogy mennyire jó, és mennyire élvezi a másik fél.
    Kicsit eltávolodom tőle, de nem kelek fel. Ma reggel én is elalszom vele együtt. Mikor pedig lemegy a nap, itt leszek mellette.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 29 2018, 21:28

    Mindent neki szeretnék adni, mindent ami én vagyok, ami bennem van, amit iránta érzek, amit kivált belőlem, vagyis tényleg mindent. Ezt soha senki mással nem szeretném megosztani, csak vele, hogy boldog legyen, és soha többé ne kelljen szomorkodnia.
    Annyira szép és annyira édes, és ahogy rám néz... hát én attól is elolvadok, és ahogy a bőréhez érhetek, az ajkaihoz... végem van. Egyszerűen tökéletes, az igazi Adonisz, legalábbis számomra az, és órákig tudnám simogatni, kényeztetni, ha nem venném észre, hogy már a karomat is nehéz megtartanom.
    Ne már, csak most ne, csak még egy kicsit ne... végül Marcus is észreveszi ezt, én pedig legszívesebben most elsüllyednék valahová nagyon mélyre... az ágy alá, vagy akárhová.
    -Túl sokáig veszekedtünk.
    Tényleg. Ekkora vitánk még nem is volt, és lehet, ez nem végződött tányértöréssel sem verekedéssel, de azért nem volt szép így sem.
    -Ne haragudj.
    Szégyellem magam. Annyira ciki, hogy én még képes vagyok bárhol és bármikor beájulni, és nem tudom kitolni az időt, ahogy ő. Mennyire gáz lenne, ha közben sikerülne elaludnom, te jó ég. Kicsi el is pirulok, mert szeretnék már nagyobb lenni, hogy ne legyen ilyen gond, és ne sötétben keljek fel, hanem jóval előbb. Egyelőre még nem megy, pedig annyira de annyira kívánom őt.
    Felsóhajtok és bólintok, most már nem halok bele, ha várnom kell. Marcus ugyan kicsit arrébb fekszik le, de azt nem tudom megállni, hogy ne bújjak oda hozzá így is, fél karommal átölelve.
    Valamit még mondani akarok neki, de mire kinyitnám a számat, elnyom a fáradtság és azonnal elalszom. Biztos, hogy vele fogok álmodni, bár mikor nem.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 29 2018, 22:48

    - Igen - értek egyet a veszekedés hosszát tekintve. Most már egyszerűen nem is értem, min voltunk képesek annyit vitatkozni. - Legközelebb ha veszekszünk, emlékeztess rá, hogy jobb lenne inkább szexelni.
    Magamhoz ölelem, és a szemeibe nézek, hosszan, félrepillantás nélkül. Elmosolyodom azon, hogy bocsánatot kér, és intek a fejemmel.
    - Egyáltan nem tehetsz róla - súgom neki csendesen, hogy ne zavarjam meg az elalvás bágyadtságát.
    Miután végre lehunyja a szemeit, még megpuszilom az ajkát, aztán betakarom magunkat aaposan, és én is alszom vele. Szükségem van a pihenésre, de 4-5 óra elteltével felébredek mellőle. Miután veszek egy hosszú és nyugtató fürdőt, üzengetni kezdek, meg telefonálni, hívok magamnak uzsonnát, és tárgyalok egy sort az egyik informátorommal. Egy futár hoz nekem egy csomagot, Bob hozza fel a lakáshoz, akit behúzok a nappaliba egy kis smárolásra és nasira.
    Mikor kezd sötétedni, sikerül megbeszélnem végre azt a találkozót, amiből minden ki fog derülni. De előtte visszabújom Ethan mellé az ágyba, és úgy simogatom, úgy csókolgatom a nyakát, az arcát, hogy erre ébredjen majd fel.
    - Jó reggelt - súgom neki, amint kinyitja a szemeit.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Ápr. 29 2018, 23:25

    Így alakult, de ha most megkérdezné tőle, hogy miért vitáztak ennyit, hát nem tudna rá felelni.
    -Jóóóó, de nehogy azt mond, hogy elodázom a vitát.
    Egyből felcsillan a szemem, nekem aztán nem kell kétszer mondani, de ha Marcus olyan dühös lesz, hogy nem lát a pipától, és emiatt azt hiszi, hogy kibúvót keresek majd, akkor én leszek morcos.
    Szórakozottan játszom a tincseivel, annyira nem akarok még aludni, ez nem igazságos. Az idősebbek miért bírják úgy?
    -Azért... azért nem örülök neki.
    Szeretnék már előrébb tartani, mert ezek olyan alap dolgok, én pedig még ezekkel is bajlódok.
    Olyan gyorsan alszom el, hogy az is kimarad, Marcus betakar, erre már nem volt erőm figyelni, bár megfázni már nem fogok. Azt tudom, hogy úgy is vele álmodok, mindig vele szoktam, még akkor is, ha nem emlékszem rájuk.
    Mikor felébredek, már rég este van, de életem legszebb ébresztésében van része, hiszen Marcus itt van mellettem. Boldogan ugrom a nyakába, azaz ölelem át gyorsan, mielőtt kiderül, hogy ez még mindig csak az álom része. Nem, nem az, megtapogatom, és ezt egy csókkal, valamint egy bájos mosollyal nyugtázom.
    -Jó reggelt! Sokat aludtam, ugye?
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Ápr. 30 2018, 22:10

    Úgy ébred, mintha épp csak egy percre hunyta volna be a szemét. Nekem egy egész nap eltelt, de ez így szokott lenni az öregekkel és fiatalokkal. Megcsókol, amitől furcsa mód még nekem, vénséges vén perverznek is megmoccan valami belül, és megsimítom az arcát, úgy csókolom vissza. Rég láttam már így ébredni bárkit. Túl rég.
    - Csak amennyit szoktál. Éhes vagy? - kérdem, mert van itt egy tasak vér, még én készítettem oda magamnak nassolni valóként délután, de aztán Bob miatt nem volt szükség rá.
    Elképesztő. Több hónapja hulla, és még mindig édes alvásillata van, amikor ébred.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Kedd Május 01 2018, 16:48

    Az egész annyira szürreális, olyan mint a mesékben, és amíg nem csókol vissza, addig azon gondolkodom, hogy ez tényleg igaz? Tényleg itt van mellettem és átölel? Csillogó szemekkel nézek rá, remélve, hogy már nem olyan rosszkedvű mint tegnap volt.
    Szinte szégyellem magam, hogy nem tudok korábban kelni, pedig szeretnék.
    -Kár. Egy kicsit igen.
    Jó lenne, ha elég lenne pár óra is, ahogy Marcusnak is, de még nem így van. Mennyire vagyok éhes? Nem is tudom, de azt igen, hogy ha meg nem eszem ébredés utána, akkor kicsit később meg éhen veszek... nem, nem verem szét a nappalit. A zacskót persze azonnal elmarom és úgy falom be, mint aki nem evett napok óta. Most már sokkal jobb.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Május 06 2018, 17:16

    Úgy veti rá magát a vértasakra, mintha még sose látott volna ételt. De remélem, alkalmazza a tegnap tanultakat, és nem a gyomrába nyeli le az összeset. Hogy ezt elkerüljük, emlékeztetőül a hasára teszem a tenyerem, és figyelem, ott kezd-e a folyadék lötyögni. Ha nem, akkor minden oké, és akkor csak le kell cserélnem a zacskót a számra, amint végez.
    A kezemet lejjebb csúsztatom a hasáról a pizsamaalsójába, amit igazából jobb is lesz, ha leveszek róla. Nagyon remélem, nem ütközöm majd ellenállásba, hiszen mégis miért pironkodna? Százszor is megtették már ezt vele, persze, ez nem azt jelenti, hogy ez az alkalom nem lehet neki különleges.
    Ha hagyja magát, néhány pillanat alatt a fölsőjétől is megszabadítom, aztán hanyatt borítom, és végigtekintek rajta. Baromi jól néz ki hófehéren, szőkén a sötétszürke lepedőmön. Mintha pontosan a kontraszt miatt lenne most éppen ez felhúzva. Megfogom az arcát, és végigsimítom a testét újra, egész addig míg az öléig el nem érek. Nem tudom, tudja-e, hogyan irányítsa a vért a testében, de ezt a leckét nem most fogom neki megtanítani.
    Tőlem teljesen szokatlan figyelemmel, gyengédséggel és odaadással támaszkodom fölé, és mártózom meg abban a másik kontrasztban, hogy bár naivnak és szűziesnek kellene lennie, egyáltalán nem az. Ez egészen zavarbaejtő. Puhán csókolom végig a testét és húzom végül az ágyékomhoz, és nagyon is tudja, mi a dolga. Összekapaszkodunk, és kicsit aljas módon addig nyújtom ezt az első együttlétet, ameddig csak tudom én is anélkül, hogy megőrülnék. Remélem, jól megjegyzi, mert nagyon de nagyon ritkán vagyok ilyen, a múlt hajnal azonban ezt hozza ki belőlem most, így akarom szeretni, nem kapkodva, gyakorlatiasan és gépiesen.
    Lustálkodva nyújtózom el, miután végeztünk, ésfélig kimászva az ágyból, elkúszom egy cigiért. Ethant is megkínálom, ha kérne. Idebent elég ritkán gyújtok rá, de pár nap múlva úgyis költözünk, szóval teljesen mindegy. Hemepregve nézem kaján kis mosollyal, azt figyelve, hogy érzi most magát, de egy szót se szólok.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Május 06 2018, 20:57

    Az első pillanatokban elfeledkezem arról, hogy nem zabálunk, hanem szívunk, és ez csak akkor esik le, mikor Marcus a hasamra teszi a kezét.  Jé… még így is érezhető a különbség, és erre én eddig nem jöttem rá?  Ettől függetlenül úgy teszek, mintha mi sem történt volna, és ugyanúgy kiürítem a zacskó tartalmát, mint eddig is tettem. Azért ez nem azt jelenti, hogy csökkent volna az étvágyam… ugye.
    Még megtörölném a számat, helyette egy csókot kapok, ráadásul hosszút és forrót, amit ugyanígy viszonzok, karjaimat Marcus nyaka köré fonva azonnal, de amint a pizsamámba nyúl… megremegek az érintésétől.  Hatással van rám, és ezt tudja jól, nem is kicsit. Szívem szerint megelőzném, előbb vetkőznék le, mint ahogy ő odáig jut, így viszont én róla fejtek le mindent. Annyira szexi, annyira tökéletes, nem állom meg, hogy ne kezdjem el simogatni azonnal… mindenhol, játékosan, hagyva, hogy visszadöntsön az ágyra.
    Úgy, de úgy végig tudnám csókolni minden porcikáját, most mégsem ad rá lehetőséget, de nekem így is jó, már az is boldoggá tesz, hogy megkaphatom őt. Az újabb simogatás még inkább felizgat, a csókjai pedig csak rátesznek egy lapáttal, tagadni sem tudnám, hogy mennyire felajzott.
    Amint az öle felé húz, pajkosan elmosolyodok, nem hoz zavarba, igen rutinosan reagálok mindenre. Szorosan fonom magamhoz, egy álmom válik valóra ezzel, és egyáltalán nem zavar, hogy ő irányít, sőt. Sokkal jobban élvezem, még azt is, hogy mocskos módon játszik velem, az utolsó pillanatban visszafojtva a kitörni készülő orgazmust, hogy utána újra kezdje az egészet.
    Szinte teljesen kifacsar, de soha senkivel nem éltem át még ilyen gyönyört, kár lenne hazudnom. Boldogan nyúlok el mellette az ágyon, megvárva, míg visszakúszik és rágyújt. Csillogó szemekkel figyelem, a mosolyára én is elmosolyodok, és a mellkasára telepszem, hogy ujjaimmal  fedezzem fel magamnak minden egyes porcikáját,  szépen lefelé haladva.  Nagyon szeretem őt, még akkor is, ha ezt képtelen elhinni nekem. Jelenleg pedig egy jól lakott, boldog, szerelmes és kielégült kis vámpír vagyok, aki kismacska módjára fúrja oda magát a "gazdihoz".
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Május 06 2018, 22:56

    Szex után jól vagyok. Minél többet szexelek egy nap, annál hosszabb ideig vagyok jól. Ez az iménti egy óra egy időre feltöltött. Hamarosan újra szükségem lesz rá, hogy valami történjen, valószínűleg még reggel előtt, de addig ez elég.
    Visszadőlök a párnára, és közben kicsit se foglalkoztat, hogy be vagyok-e takarózva. Engem nem zavar a pucérság, sőt kifejezetten szeretem. Úgy tűnik, Ethan se szégyellős, mert ő se siet felöltözni. Meggyújtom a cigit, és beletúrok a hajába, amit már amúgy is összekócoltam, most már mindegy neki.
    Szeretem, hogy a mellkasomhoz bújik. Nagyon édes, ragaszkodó és kellemes. Egészen megnyugtató.
    - Gusztustalanul elégedettnek tűnsz - szólalok meg végül mégis nagy sokára, miközben a kiürült véres tasakra hamuzok, amit ledobtunk a földre.
    A testemen kószáló ujjacskái kicsit sem zavarnak, bár itt-ott azért cseppet csiklandoz. Nem lenne ellenemre még egy kevés kényeztetés, sőt, arra igazából bármikor kapható vagyok.
    - Jó irányba tapogatózol... - dorombolom félig lehunyt szemmel.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Május 06 2018, 23:18

    Imádom a szexet, és hiába botránkozik meg mindenki a koromon és azon, hogy milyen fiatalon kezdtem, pláne, hogy hogyan, akkor is nagyon szeretem.
    Marcussal azonban egészen más volt, annyira figyelmes volt, annyira kedves, és annyira profi. Erről álmodoztam mióta, és most már semmi nem tudja elrontani a kedvemet, semmi de semmi.
    Jól eső érzéssel bújok hozzá, ez olyan jó, főleg, hogy nem tol el magától, hanem hagyja, hogy így maradjak.
    -Ennyire látszik?
    Kicsit elpirulok attól, hogy lebuktam, végül széles mosollyal nézek fel rá. Az is vagyok, gusztustalanul elégedett, mert így még soha nem elégített ki senki.
    Az ujjaim egyre lejjebb vándorolnak, amikor elhangzik az "iránymutatás". Pajkos vigyorral az arcomon váltok át csókokba, ugyanúgy lefelé haladva, egészen a férfiasságáig. Nem kell elmagyaráznia, mire gondol, és én boldogan elégítem ki a vágyait.
    -Így elég, vagy még szeretnéd?
    Végignyalok az ajkaimon, nem tagadom, hogy tetszett amit éreztem felőle, a végeredmény is, és simán megismétlem, ha erre van igénye. Ribanc voltam, nem fogom megjátszani az ártatlan szüzet.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Május 07 2018, 22:26

    Ebben, amit most átélünk együtt, az a legjobb, hogy még szorosan össze vagyunk kötve. Érzem minden rezdülését, és érzem benne magamat. Érzem a gyönyörét, a vágyát, és a kielégülését ugyanúgy, mint ahogy ő az enyémet. Oda-vissza ring a kéj közöttünk, míg el nem éri a csúcspontot, benne ugyanúgy, mint bennem, többedik nekifutás után. Kimerülök, és mégis teljesen feltölt energiával. Annyira szépen ragyog hófehéren, hogy elűz minden árnyat, és egészen meztelen vagyok, miközben ölel.
    Ha költő volnék, bizonyára nagyon szép verset tudnék írni erről. De nem vagyok, csak kéjenc, épp ezért nagyon nagyra értékelem, hogy tudja, mit szeretnék. Desszertet a főfogás után. A testem engedelmesen hajol ívbe munkálkodása révén, a hajába túrva irányítom épp csak egy kicsit, hiszen nincs rá szükség, mert nagyon is jól tudja, hogy kell ezt csinálni.
    - Ethan...! - sóhajtok fel mélyen, és miután véget ér a mámor, rögtön felhúzom magamhoz, és csókolni kezdem hálásan és örömmel. - Újra és újra megdöbbentenek a képességeid.
    Lassan kezdek lehiggadni, és már csak fekszem, lustálkodva és magamhoz ölelve őt.
    - Nagyon-nagyon rég nem volt ilyen tehetséges partnerem.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Május 07 2018, 22:53

    Lehet, majd gyerekesnek tűnök a szemében, de ezt a napot be fogom keretezni a naplómban, sok-sok szívecskével körberajzolva. Jó, melyik napnál nincsen szív azóta, de ez más. Ahogy ez az együttlét is az, különleges és mindent elsöprő, annyi érzelemmel, amennyi már elképzelhetetlen, és mégis létezik.
    Marcus olyan szerető, akivel még sosem találkoztam. Minden benne van, mindent tud, és annyira figyelmes... imádom.
    Szükségem van pár percre, hogy kicsit összeszedjem magam, és ez nagyon jól esik Marcus mellkasán, de nem kell kétszer magyarázni, hogy mégis mit szeretne, és én olyan boldogan elégítem ki így is, hogy csak na.
    Szeretem, ha örül és jól érzi magát, ha nem morcos, és nem depis, mint volt. Naná, hogy repetát is ajánlok rögtön.
    -Szeretlek Marcus, az a baj.Még soha senkivel nem éltem át ilyet.
    Ahogy felhúz magához, halkan súgom a fülébe, mit érzek iránta, mert szeretném, ha hinne nekem. A képességeimen elmosolyodok, volt időm gyakorolni, de azért nem vagyok rá annyira büszke, már nem.
    -Örülsz neki? Egy kicsit szégyellem már... egy kicsit.
    Na jó, nem kicsit, mert nem tudom elfelejteni, hogy kiakadt azon, mióta vagyok az utcán éjszakánként. Persze azért elvigyorodok, mert valahol jól is esik ám a dicséret, de nem azt szeretném, hogy esetleg emiatt tekintsem rám másként és ne csak a gyermekeként.[/color]


    A hozzászólást Ethan Keon O'Brien összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 10 2018, 22:54-kor.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Május 10 2018, 22:52

    Ha tudnék róla, hogy naplót vezet, tuti minden reggel elolvasnám suttyomban, és utána visszatenném pontosan ugyanoda, ahonnan elvettem. Akkor is, ha nyálas és tinilányos, én szeretek magamról olvasni, és tuti hogy tele van a naplója velem.
    Persze, ha tudnám, hogy van neki naplója.
    Felhúzva magamhoz ölelem, ő pedig úgy suttog, mintha tudná, hogy nem akarom ezt hallani. Lehet, hogy az a mondat csak kiszalad a száján, de nekem nem úgy tűnik. Utálom ezt a szót. Viszont szerencsésen felülírja azal, hogy utána a szexről meg az orgazmusáról beszél, úgyhogy nem akadok ki. Most nem. Csak vigyorgok, és magamhoz ölelem.
    - Nem szégyen, ha jó vagy a szexben - közlöm vele lazán, és még mindig vidáman, noha az előbb egy pillanatra lefagytam, annak már nyoma sincs. - Nekem is nagyon jó volt, szóval ezt gyakran megismételhetjük.
    Legszívesebben egész este őt hempergetném magam alatt, de... nem lehet. Egy darabig még cirógatom a derekát, olykor megcsókolom hosszan, majd rövidebben, de végül muszáj elszakadnom tőle.
    - Bármennyire is szeretném így tölteni az egész éjszakát, sajnos akad még dolgom - szólalok meg végül. - És valamiben neked is segítened kell. Azt mondtad, hogy fel tudsz törni dolgokat, ugye?
    Én tényleg baromi jól érzem magam, de sajnos az óra ketyeg, és már nincs 24 órám arra, hogy mindent Alexander elé tegyek. Ez most talán illúzióromboló a kicsinyemnek, de ez van... az élet nem felékig tejfel.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Május 10 2018, 23:13

    El tudnék időzni így egy jó darabig, bár az nem esik jól, hogy Marcus csak a szexre reagál. Na de most ezen miért lepődök meg? Idős már, hát mondom, hogy nincsenek érzései, már ilyen téren. A végén csak igazam lesz.
    Hamar túllendülök a problémámon, pláne hogy meg leszek dicsérve a teljesítményem miatt. Titkon kicsit büszke vagyok rá, de csak nagyon kicsit, még ha a mosolyom elárul, akkor is.
    -Akkor jó. Tényleg? Szuper.
    Egyből fellelkesülök, bárhol és bármikor megismételhetjük, akár majd most is, és boldogan csókolom Marcust, mert... mert mégsem vagyok számára közömbös, és lehet, hogy fiatal vagyok, de ha elégedett velem, neki is jó volt, akkor én megint boldog leszek.
    -Jó, hát sejtettem, és miben? Óóóó, hát igen, de pszt, ezt nem reklámozom.
    Szívesen segítek, addig is vele lehetek és nem hagy magamra. Mit kell feltörni vajon? Mindegy, megoldom, és mivel Marcus is elszakad tőlem, felkelek, hogy készülődni kezdjek.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Május 11 2018, 22:41

    Szörnyen ragaszkodó és tele van érzelmekkel. Annyira áthallatszanak a boldog és szerelmes kiáltások belém belőle, hogy kicsit már nem is tudom megállapítani, hogy hol végződnek az ő érzelmei és hol kezdődnek az enyémek. Ez azonban most egyáltalán nem zavar, sőt. Régen éreztem már így magam, túlságosan rég, legutóbb több mint egy évszázada Romeóval, de akkor annak nem lett túl jó vége. És ő azt hiszem sosem táplált ilyen intenzív érzelmeket irántam. Épp ezért esik most ennyire jól Ethan rajongása, még akkor is, ha a felszínen ennek nyoma sincs. Azért, elengedni őt éppenséggel nem sietek, a csókjai édesek és hosszúak, ő pedig nagyon vonzó még mindig.
    De véget kell vetnem ennek, mert máskülönben, ismerem magam, egész éjjel csak itt hemperegnék vele. Szóval felülök, majd felállok, és nyújtózom egyet. Majd belebújok egy nadrágba, összehúzom az övet a csípőmön, és felé fordulok.
    - Hozott a futár ma egy telefont. Szeretném látni az üzeneteket benne.
    Kimegyek a csomagért, és kiveszem belőle a telefont. Egy szinte teljesen új, sérülésmentes sötétszürke iPhone van benne elegáns, fekete bőrtokban. Nekem is ilyen modellem van, csak épp ezüst, másféle tokban. Amúgy én nem sokat értek a kütyükhöz ezen kívül, szóval leülök az ágyra és várom a csodát.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Május 11 2018, 23:07

    Még mindig nem tudom eldönteni, hogy most Marcus komolyan gondolta amit mondott vagy sem, de én készpénznek veszem, és be fogom hajtani rajta.  Akkor is szeretem, ha gyűlöli kimondani, elég, ha én tudom.
    Viszont érdekel, miért lett ennyire depis, vajon milyenek a tesóim, ha ennyire kiborult? Én nem vagyok olyan, majd... majd megvédem, vagy valami.
    Annyira de annyira jó volt az elmúlt pár óra, szívesen maradnék a karjaiban egész éjjel, sőt... tovább is, élvezem a csókjait is, de akkor átmegy ünneprontóba. Na nem mintha annyira zavarna, segíteni kell neki, így már robogok is öltözni.
    -Milyen telefont? Aha, szóval ellopattad valakiét, és fel akarod törni? Hát jó. Kérem szépen.
    Átveszem a készüléket, hát én nem tudom ez kié, de az biztos, hogy nem éppen csóró.
    -Neked az a szerencsét, hogy szinte egyen töltők vannak hozzájuk, különben nézhetnénk egész éjjel. Kérem szépen azt is.
    Gyorsan összedugom, pár perc várakozás után kapcsolom be, de már hozom is a saját kütyüjeimet, amiket ugyancsak hozzájuk csatlakoztatok egy elosztóval együtt. Nem telik sok időbe, hogy sikerüljön feltörni, bár cseles a gazdija, mert igyekezett levédeni, csak nem jött össze.
    -Nnnnaaaa, ez kész. Szóval mi kell belőle? Üzenetek? Tessék.
    A kis monitoromon meg is jelennek szépen, lehet csemegézni.
    -Kié ez a telefon?
    Persze, hogy megkérdezem, muszáj, maximum Marcus nem válaszol... deeee érdekel.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Május 13 2018, 22:59

    - Ellopattam? Ezt meg honnan veszed? - kérdezek vissza, miközben odaadom neki a töltőt, ám farkasvigyor ül a képemen, és egy pillanatig sem próbálom tagadni a dolgot.
    Nem tudom, Ethannek honman vannak ilyen ráhibázásai, de nagyon tetszik, hogy kezd megismerni.
    Tegnap éjjel, vagyis az iménti szex óta van ilyen érzésem. Mert az semennyire nem győzött meg eddig, hogy tudtam, bámul, ábrándozik és fantáziálgat rólam. Úgy gondoltam, ez természetes, hiszen a gyermekem, de most már tudom, mi a különbség Romeo és Ethan közt. Tűz és jég. Mindez talán csak egy kellemes, álmokból táplálkozó, kényelmes hazugság... De valahogy mégis érezni vélek valamit, ami nagyon furcsa nekem is, ennyi év után.
    Amint minden kütyüt odahoz, és leül, mögé telepszem. Magamhoz ölelem a hasát, a nyakát birizgálom a fogaimmal, a lábaimat pedig félig felhúzva, félig magam alá húzva tartom a combjai mellett. Nem tudom, mit csinál, nem is figyelem, csak annyit tudok, hogy baromi ügyes és gyors. Szinte pillanatok alatt sikerül feltörnie a telefont, ami... sokkoló. (Pedig a készüléken még mágikus védelem is van, de egy kis technokrácia, vagyis a megfelelő patch ezt is kiüti.)
    - Szuper vagy! - mosolyodom el, és a nyakába csókolok, majd kézbe veszem a telefont, és pörgetni kezdem az üzeneteket.
    De ennek a rohadéknak egyszerűen annyi de annyi üzenete érkezik, hogy képtelenség eligazodni rajta.
    - Az apádé - felelem kárörvendően, ugyanis épp az imént segített megsérteni Jackson Montgomery privát szféráját.
    A leggyakoribb kontaktja Craig, az asszisztense, akivel szinte óránként kommunikál valamilyen formában. Craig, ugyanakkor, a szeretőm. Ő segített megszerezni a telefont is. Ez persze nem tartozik Ethanre - de ő volt az, aki megszervezte az Ethan-Jackson randevút is tegnapelőtt éjszaka.
    Az üzenetváltások közt nagyon sok üzleti témájú van, találkozók lemondása, ilyesmi... Van viszont pizza rendelés, nahát, az öreg nagyon ügyesen használja a technológiát (és a pizza pepperonis). A gyakori kontaktok közt szerepelnek számkódok is: 6 jegyű számok, egyelőre elég randomnak tűnnek, de biztos, hogy van bennük valami logika. Az egyik ilyen beszélgetésben pont azelőtt volt az utolsó üzenetváltás, mielőtt én megérkeztem volna a Kabuki Színházba. Azóta semmi, tehát ez a kontakt az egyikük lesz onnan. Van egy nagyon mocskos szájú szeretője, egy nő, aki perverz szelfiket is küldött magáról neki... És a kontaktok közt szerepel a fia, Nathaniel is, tegnap váltottak üzenetet egy közös ebédről, amelyen Jackson jó híreket akart közölni Nathan egyik öccséről. Ez felteszem Ethan.
    Igazából ez a csemegézés baromi izgalmas, de nem kerülünk közelebb ahhoz, mi is történt.
    - Ki tudod deríteni, hogy kit takarnak a számkódok? A telefonszám, vagy ilyesmi alapján?
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Május 13 2018, 23:24

    -Marcus, ha a te telefonod lenne, akkor nem akarnád az üzeneteket látni, és nem lenne szükség a feltörésére.
    Mindjárt felháborodok, komolyan, a napnál is világosabb, hogy elorozta valaki készülékét, és nagyon is keres valamit.
    Illetve még ki is nézem belőle, főleg azután, hogy milyen zabos lett a találkám miatt... meg egyébként is.
    Most már engem is érdekel, miért ennyire fontos, és próbálok sietni, hogy mielőbb láthassa amit akar. No meg én is mazsolázzak., de azért az ölelés és a nyakam ingerlése akadályoz a koncentrálásban... mégis muszáj.
    Amint készen van, máris odafordítom a fejemet, de azt nem értem, hogy Marcus miért a telefonon kezdi el pörgetni, amikor a monitoron is ott van, ráadásul nagyobb is.
    -Ott egyszerűbb, többet látsz egyszerre. A kié? Ellopattad az apám telóját? Marcuuuus. Mutiiiii, miket írogat?
    Először a monitorra bökök, aztán amikor bejelenti, hogy az apám telefonja, kiakadok... aztán mégsem, mert engem is érdekel, és naná, hogy simán elfelejtem, mit is mondtam az előbb, a buksim simán befurakszik az övé mellé.
    Onnan figyelek mindent, néha azért a monitorra lesek... a női üzeneteken meg egyenesen vigyorgok., főleg a képeken. Aha, apa ezzel a csajjal kavarhat.
    A számokra én is felfigyelek, van ismétlődés is, de mit jelent, azt így fejből nem tudom.
    -Megpróbálhatom. Muti. No... 4 szám van összesen, mindegyik 6 számjegyből áll. Ezek biztos, hogy 4 különböző dolgot takarnak. Nézzük... haaaaa átkonvertálom, illetve a telefonszámokat nézem, akkor... akkor mindjárt kiderül, honnan küldték helyileg. Pillanat.
    Gyorsan pötyögök, bemérve a telefonszámok tulajdonosainak mostani helyét, illetve azt, ahonnan akkor az üzenetek érkeztek.
    Az érdekessége az, hogy egy időpontban volt egy helyen 3, a többi külön, ahol most is.
    De kiket vagy miket takarnak a kódok?
    -Oké. A Kabuki színházban volt 3 telefonszám tulajdonosa, mindegyikük elküldte ezt a számkódot... ott támadtak meg, ugye? Azt hiszem ez te leszel. A kérdés az, hogy a másik 3... az őket jelöli? Ők ott voltak?
    Will felé fordítom a monitort a telefonszámokkal és nevekkel együtt, amelyek mellé a kis programom bekonvertálja a 3 megmaradt kódszámot is, már betűkkel kiírva.
    -Téged meg akartak ölni Marcus. Tényleg meg akartak ölni, de látod az apa által küldött számot? Megtiltotta.
    Elszorul a torkom, mert erre nem számítottam, nagyon nem. De miért? Apát sem értem, semmit sem értek.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Május 14 2018, 21:16

    Rásandítok morcosan.
    - Ezzel arra célzol, hogy sose válaszolok az üzeneteidre? - kérdezem egy bujkáló mosollyal, mert a helyzet valóban így fest. Én nagyon lusta vagyok a telómon pötyörészni órák hosszat, így csak azokkal szoktam üzikézni, akikkel csak így tudom tartani a kapcsolatot.
    Felnézek a monitorra, és csak ekkor jövök rá, hogy ugyanúgy mozdul, mint ahogy a telefonon görgetem a képet. Csodálkozva gurítom az üzeneteket ide-oda, miközben a monitort nézem.
    - Honnan tudjam, hogy kell ezt a vacakot kezelni? - morgok, és inkább továbbra is a kezemben levő eszközre fókuszálok. - Így egyébként is hangulatosabb. - Főleg így, hogy ő is odadugja a kobakját. Kuncogva rápuszilok a feje tetejére, és úgy nézem tovább az üzeneteket.
    Néhány információ kiderül, viszont ezek a kódok baromira idegesítenek. Mégis ki kommunikál kódokban manapság? Hát ez nem a hidegháború! Miközben én ezen puffogok, Ethan nekilát feltörni a kódokat, én meg türelmetlenül várok.
    A fejem az öklömre támasztva nézem, miközben lemagyarázza, hogy mit tudott kisilabizálni a számokból.
    - Milyen gáláns az öreged. Vajon miért gondolta meg magát?
    Nem különösebben húzom fel magam rajta, elvégre már volt eleve egy ilyen sejtésem, mindez csak bizonyságot nyert. És Ethan számára szintén. Ez az, ami a legfontosabb az egészben. Látom, mennyire kiakadt, szóval csak elhúzott szájjal bólogatok, hogy hát igen, ez ilyen. És a vámpírok világa csak még ilyenebb. Hagyom, hogy ez az egész kicsit leülepedjen, aztán szólok neki, hogy vegyen elő egy üres lapot, már a gépen. Diktálni kezdek neki.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Május 14 2018, 21:28

    -Neeeeem célzok, ez pontosan így van. Írhatok én neked bármit, de tényleg bármiiiit.
    Csak azért nem vágom csípőre a kezemet, mert ülök, és úgy kényelmetlen lenne.
    Mindent beizzítottam, majd értetlenül meredek Marcusra, minek szórakozik a telefonnal, amikor itt van előttem minden? Tudom, hogy úgy izgalmasabb, de na. Viszont ahogy rácsodálkozik, hát annyira cuki, hogy elolvadok tőle.
    -Nem vártad meg, hogy elmondjam.
    Persze én is mellette kötök ki, mintha nem bíznék abban, hogy a kettő egy és ugyanaz lenne, még át is ölelem Marcust.
    Jaj, de türelmetlen... nekilátok a kódszámok megfejtésének, és én is elcsodálkozom azon, ami kiderül. Gyorsan beszámolok róla neki, és még mindig elképedve nézek rá, de megnyugodva, hogy apa nem is akarta megöletni.
    -Nem tudom. Lehet, hogy miattam? Marcus, én ezt nem értem, mi ez az egész?
    Mibe tenyerelt ő és mibe tenyerelt apa? Miért akarták megölni, és miért nem tették meg akkor? Egyáltalán miért utálják Marcust ennyire? Remélem, hogy elmagyarázza, legalább ő.
    Azon jót mosolygok, amikor arra kér, vegyek elő egy üres lapot a gépen, de nem szólok egy szót sem, csak nyitok egy dokumentumot.
    -Hosszú lesz?
    Kíváncsian várom, mi sül ki az egészből, és lehet, a felét nem értem, de azért igyekszem megjegyezni a részleteket is. Az viszont nem tetszik, amiket apáról mond, és most én kezdek bemorculni.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Május 20 2018, 11:29

    - Elővette a telefonját, míg ott voltál? - kérdezem, hogy rámutassak, mi lehetett a hátterében annak, hogy Montgomery végül meggondolta magát. - Persze elképzelhető, hogy miattad volt. Nem egészséges hónapról hónapra elveszíteni a nemződet - simítok bele a hajába, és kap egy homlokpuszit.
    - Mindjárt elmesélem. Az egész ott kezdődött, hogy a drága apád úgy döntött, hogy a kényelmes és legfőképpen távoli Bostonból átköltözött New Yorkba. Elkezdett szervezkedni, jobbra-balra kavarni, és ki tudja, mi mindent kavar még meg, amiről még nem is tudunk... Arról van szó, hogy a vadászok mindig szemmel tartották a vámpírokat. Azt viszont kevesebben feltételezik, hogy mi is szemmel tartjuk őket. Ennek a klánnak én vagyok a szeme és a füle. Nem Montgomery lenne az első, aki meg akart öletni, maradjunk ennyiben - mondom mindezt felvezetésként.
    Míg megnyitja a fájlt, kinyitom a szellőzőt, és odahozok egy hamutartót, hogy rágyújthassak. Kicsit gondolkozom, majd az első mélyebb slukk után végül diktálni kezdek.



    2018.
    Január
    - Michail Vasilyev átadja a Család irányítását Micha Vasilyevnek és ő a háttérbe húzódik mert öreg és beteg. Ez sok Családtagnak nem tetszik (patriarchista felfogás, új politikai irányzat)
    - A Család 40%-a Krayevsky Makarovich-ot támogatja aki nyíltan fellép Misha minden intézkedése ellen
    - Makarovich célja a Család radikalizálása, mely főként a vámpírok ellen irányul (indíték: a szeretőjét ért vámpírtámadás 2016-ban, klán: Manhattan-Bronx, vérvonal: Eztli, nő volt a vámpír; a lány meghalt)
    - Jackson N. Montgomery áthelyezi a székhelyét Bostonból Manhattanbe
    - Esther merénylet áldozata lesz, az elkövető továbbra is ismeretlen, a Grimoire eltűnik




    Lebetűzöm neki az orosz neveket. Itt megállok egy kicsit gondolkozni, hogy sorba rendezhessem az eseményeket, és közben válaszolok, ha van kérdése vagy hozzáfűznivalója, de ha nincs, jöhet a következő szakasz.

    Ajánlott tartalom

    Re: Marcus lakosztálya


      Pontos idő: Pént. Aug. 17 2018, 02:29