Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Battery Park
by Noel Wyard Yesterday at 23:10

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Kedd Jún. 19 2018, 23:26

» Étkező
by Dorian M. Montgomery Hétf. Jún. 18 2018, 20:41

» Ethan és Marcus lakosztálya - Nappali
by Ethan Keon O'Brien Hétf. Jún. 18 2018, 18:55

» Folyosók
by Connor Shayeh Hétf. Jún. 18 2018, 04:41

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Jún. 17 2018, 23:41

» Hudson Heights
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:07

» Fort Tyron Park
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:06

» Nappali
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:05

» Konyha - Jackson lakás
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:04

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Marcus lakosztálya

    Share
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Marcus lakosztálya

    on Vas. Feb. 18 2018, 19:37

    First topic message reminder :

    Tágas, modern, fényűző, de egyszerű. A vakablakokba rejtett lámpák a természetes fényt imitálják. Egy nappaliból, egy hálóból és egy fürdőből áll.
    Kissé rumlis, főleg a fürdő, amben még soha nem rakott rendet, de a személyzet szerencsére elintézi. A nappali egyik sarka tele van a róla készült alkotásokkal (festmények, fotók, plasztikák) - ezek azonban nincsenek kihelyezve, egy tartóban vannak egymás mögé rendezve. A hálóban az ágyrácsról bilincsek lógnak le, a plafonba kampó van fúrva, de ezen kívül egy teljesen normális hálószoba párnákkal, takarókkal. Semmi koporsó.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Márc. 19 2018, 22:03

    Muszáj, hogy új bútoraink legyenek. Kicsi Ethannek fogalma sincs, miket láttak már azok a kanapék és azok a kárpitok. Szerintem UV lámpa alatt egy merő világító folt lenne minden egyes négyzetcentimétere. Ezt azonban inkább eltitkolom előle, hiszen hát olyan kis lelkes.
    Felnevetek, hiszen nagyon jól illusztrálja a gasztronómiai tudását. Valahogy azt hittem, hogy a mai gyerekek már mindent tudnak, hiszen ott a You Tube, a tévé, meg a sok szar. Még applikációkon keresztül is meg lehet tanulni akár nyelveket is.
    Bólogatok a tanácsaira. Téglához sötét járólap. Azt motyogom, antracit, vagy grafit, esetleg sötétbarna? De inkább a szürke árnyalatoknál maradok, aztán felkapom a fejem.
    - Lambéria kizárt! Ez nem a hetvenes évek! A többi tetszik. Tudsz rajzolni? Rajzold le, ha igen - kérdem, miközben lassan a lift felé húzom a pórázánál fogva. - Írd be a kódot - biccentek az emeletválasztó érintőképenyője felé. Remélem, emlékszik még, milyen számkombinációval juthat fel a lakosztályomba.
    Ha sikerrel jár, elégedetten elmosolyodom. Ha nem, akkor szó nélkül beütöm a kódot, hogy lássa ő is. Aztán otthon rögtön ledobom a dzsekimet és a bakancsomat, és hatalmasat nyújtózom. Aztán magamhoz húzom a pórázzal, egészen közel.
    - Nagyon jó fiú voltál ma. Mi a ma esti kívánságod? - kérdezem, hiszen megígértem neki: ha a kedvemben jár, lehet minden éjjel egy kívánsága.
    Kíváncsi vagyok arra is, mi lesz az első kérése. Ez sokat elárul majd a személyiségéről. Közben a nyakához nyúlok, kicsatolom a pórázt, majd leoldom a nyakörvet is szép fehér hattyúnyakáról.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Márc. 19 2018, 22:35

    Új bútor, új bútor, akkor legyen, erről le van a gond, de akkor meg méricskélni is kellene, nem? Mert az sem mindegy, mi hogyan vagy hol fér el.
    Az már csak a hab tortán, hogy még a főzés is szóba kerül... az én főzőtudományommal egy vendég sem fog jól lakni, ez biztos. Utolsó esélyem, ha kaját rendelek, na de az meg milyen már? Tényleg meg kell tanulnom főzni? Reménytelen vagyok, azt hiszem.
    Nem úgy a lakberendezésben, mert azért van stílusérzékem, ha csak egy minimális is, és örülök annak, hogy Marcusnak tetszik az ötletem.
    -Oké, akkor lambéria nem lesz. Tudok, igen, szoktam ruhát is tervezgetni.Deeee... úgy nem tudok, ha megfojtasz.
    Még éppen a másik irányba nézek, mikor Marcus már a másikba húz a pórázzal. Kód... milyen kód? Először elgondolkodok, aztán felragyog az arcom. Azt megjegyeztem ám, gondolván soha többet nem mutatja meg, és akkor kint alszom. Beütöm, remélve, hogy jól ütöttem, nem kevertem semmit. Ha nem, akkor vigyorgok egy sort.
    Valamit még mondani akartam, de arra már nem jut időm, mert Marcus magához húz. A dicséretnek nagyon örülök, de amikor elhangzik a kérdés...
    -Öööö... Aludj velem, kérlek.
    Nagyra nyílt, csillogó szemekkel nézek fel rá, azért finomítottam ám, mert ahogy odahúzott, hát nem mondom, hogy nem mértem végig ismét és naná, hogy egészen más fordult meg a fejemben. Remélem, azt nem vette észre.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Kedd Márc. 20 2018, 23:10

    Nem tudhatom, hogy kicsinyem olyan gyakorlatias dolgokra gondol, ami nekem meg se fordul a fejemben - például, hogy le kéne mérni a teret... Én nem vagyok ennyire aprólékosan praktikus gondolkodású. Ahogy lesz, úgy lesz jó, ha kicsi, ha nagy... Mindegy, nem? Legfeljebb ha valami nem válik be, akkor lecserélem.
    Édesen mosolyogva üti be a kódot, alighanem büszke magára, és mi tagadás, én is rá. Okos fiú.
    A kérése azonban meglep. Nagyon édes, és teljesen ellenállhatatlan így, hogy beveti a kiscica szemeket. Vajon tudja, hogy mennyire az? Alighanem, csak ma két monológot hallgattam meg arról, mennyire gyönyörűnek tartja magát. Ettől atyaian elmosolyodom. Végigfuttatom szöszke haján hosszú ujjaimat. Érzem, látom rajta, mennyire tetszem neki, de ez természetes, hiszen az atyja vagyok.
    - Ha megteszel még valamit, veled maradok, míg elalszol. - Az ugyanis teljességgel kizárt, hogy egész nap az ágyban heverjek mozdulatlanul, míg ő föl nem kel. De lehet, hogy az este leszálltakor visszabújom mellé, csak hogy örüljön. Csak el ne bízza magát!
    - Keress ki egyet a régi kontaktjaid közül, és hívd ide holnap estére. Ő lesz a vacsorád. Ideje elkezdened kiépíteni az állandó kelyheid körét. Nehogy a végén éhen maradj!
    Megfogom az állát, majd megpaskolom az arcát kicsit, és elengedem. Már nincs rajta se nyakörv, se póráz, szóval szabadon szaladhat, amerre csak akar.
    - Egyébként hogy tetszett a póráz? - érdeklődöm csak úgy könnyedén, miközben elteszem az egyik polcra a két kis játékszert.
    Oh, még az j ruháit is fel kell próbánia! Bár talán nem fog beleférni, lassan hajnalodik, ő pedig be fog ájulni.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szer. Márc. 21 2018, 02:37

    Szépen megbeszélem ám magammal, hogy ha lehet, akkor majd visszajövök és lemérek mindent, mielőtt kiderül, hogy Marcus olyat rendel, ami nem fér be, vagy olyan zsúfoltságot eredményez, hogy aki ide belép, azt hiszi, egymásra hajigáltak mindent. Oké, galériázni is lehet, de gondolom nem ez a célja. Megvonom a vállam, erre majd visszatérek.
    Olyan boldogan veszem tudomásul, hogy igenis jól jegyeztem meg a kódot, mintha most kaptam volna karácsonyi ajándékot. Jobb, ha mindenre odafigyelek, mert sosem tudhatom, mikor jelenti be, már megmutatta, már elmondta... aztán meg kapok, hogy nem is foglalkozom azzal, ha nekem beszél. Még mit nem. Én nem megyek Kyle elé, mert aztán megint megpofoz, és akkor megint hetekig fáj a fejem, és jegelhetem.  Pedig első látásra olyan rendesnek tűnt, és akkor... akkor tessék... a falban végeztem. Hát nem, én nem vagyok fali dísz, és nem fogok ilyen miatt sírni, mert akkor sírtam, igen.
    Az, hogy kérhetek valamit, attól szinte ragyogok, és nem, nem azt mondom ami elsőre megfordul a fejemben, csak az enyhébb verzióját, de úgy nézek rá, hogy ne akarjon nemet mondani... ha lehet. Belehalnék, ha most közölné, hogy ő megy, majd jön.
    -Mi az? Igen? Jó, de mi az?
    Most olyan mindegy, mit kér, az se érdekel, ha még nyolc nyakörvet elővesz, csak mondja máááár. Annyira azért mégsem leszek lelkes a kéréstől... vívódni kezdek. Pont le akarok számolni mindennel, és akkor hívjam ide egy régi kuncsaftomat? És igen, de összeáll a kép, és mosolyogva bólintok. Lesz egy kelyhem, de jó, ahogy az is, hogy nem azzal indítottam, hogy "Marcus, ezt nem kérheted tőlem". Egyszer, egyszer végre időben fogtam be a számat.
    -Oké. Máris. Hm... de ki legyen az? Maxim nem, őt nem, ő rendes volt. Akkor ki van még? Nézzük. Bárki lehet?
    Azért még egyszer visszakérdezek, nehogy legyen valami kritérium, és előszedem a telefont a zsebemből, hogy ezerrel böngészni kezdjek.
    -Adam, Alec, Allan, Andre, Anton, Artur, Avery, Benny, Berry, Brad, Brandon, Brian, Buddy, Byron, Calvin, Carl, Cedric, Charles, Clark, Cliff, Clyde, Craig, Cristopher, Curt, Dale, Danny,  Darren, David, Dean, Denis, Dominic, Donald, Douglas, Drew, Ed, Edwin, Elijah, Emmet, Eric, Erin, Fabian, Felipe, Floyd, Frances, Frank, Franklyn, Fredric, Fritz, Gabe, Gale, Gaston, Gary, Gavin, Gene, Geoffrey, Gino, Gordon, Graham, Grant, Gregorio, Grover, Hank, Harley, Harris, Hector, Henry, Homer, Howard, Hugh, Hugo, Hunter, Ian, Ike, Irwin, Isaac, Ivan, Jack, Jacob, Jake, Jamal, James, Jarod, Jason, Jayson, Jeff, Jeremy, Jessie, Jim, Joey, Jorge, Joseph, Josh, Joshua, Juan, Justin, Keith, Kelvin, Kenneth, Kevin, Kim, Kirk, Kurtis, Lamar, Lane, Larry, Lee, Leonard, Leslie, Lyonel, Louis, Luther, Mac, Malcolm, Marco, Mario, Marvin, Matthew, Max, Melvin, Milan, Mitch, Morton, Neal, Nelson, Nicholas, Noe, Norbert, Norman, Oliver, Oscar, Otto, Pablo, Patrick, Pete, Philip, Pierre, Preston, Prince, Quinn, Rafael, Randy, Raymond, Reed, Rene, Reynaldo, Rick, Riley, Robert, Roger, Roland, Ronald, Roy, Ruben, Sam, Santos, Scott, Sean, Sebastian, Silas, Simon, Sonny, Spencer, Stephan, Stewart, Taylor, Ted, Terry, Tim, Timothy, Titus, Toby, Tod, Tony, Travis, Troy, Tyler, Tyson, Val, Vaughn, Victor, Vincenzo, Vito, Waldo, Walter, Walton, Warner, Wayne, Wesley, Wilbert, Will, William,  Willy, Wilson, Winston, Wyatt, Xavier, Young, Zachary, Zane...
    Miután Maximot kihúzom a listáról, végigpörgetem a névsort, vajon ki lenne a megfelelő erre az egészre. Az, hogy közben hangosan felsorolom a neveket, azt fel sem tűnik, de őket bent hagytam a névjegyzékben, és milyen jól tettem. Kb. 200 név kapásból, közülük válogathatok. Végül Milan nevénél állok meg, őt kedveltem. Gyorsan felhívom, szerencsére róla tudom, hogy még mindig az éjszakában él, így nem fogja rám nyomni a telefont, hogy mit akarok hajnalban. Lebeszélem vele a holnap esti randit, bár szegény... ha tudná, hogy most vacsora lesz, és nem más... na mindegy.
    -Kész. Milan itt lesz. A póráz? Az aranyos volt, az bejött.
    Ragyogó pofival nézek Marcusra, sikerült kelyhet szereznem holnapra, a póráz pedig tényleg nem zavart, abban semmi kivetnivalót nem találtam, és szép is volt.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szer. Márc. 21 2018, 23:21

    Türelmetlenülköveteli utolsó feladatát, és mégis, mikor kimondom, mintha megfagyna a lelkesedése. De szerencsére csak egy pillanatra. Kíváncsi lennék, hog ymégis miért, elvégre az imént még olyan büszke volt rá, hogy neki saját ügyféllistája van, és hogy eladta magát... Megint az az érzésem, hogy valami megváltozott. Ki akarom puhatolni, hogy micsoda. Erre persze nem a legjobb módszert választottam, de majd megtudom, amire kíváncsi vagyok, csak türelemmel kell lennem.
    - Felőlem bárki - vonok vállat. - De tartsd észben, hogy nem egyszeri alkalomra kell - figyelmeztetem. Bár felőlem mindegy, hányszori, én csak megmutatom neki, hogy kell ezt elkezdeni. Ő nagyon könnyű helyzetben van. De vannak antiszoc vámpírok is, akik akkor se tudnának kit áthívni, ha történetesen lennének ismerősei.
    Elkezdi sorolni a neveket, de az én agyam a Briannél felakad egy horogra, és kihalásszák az ábrándjaim egy horgászbottal. A többi név közül feltűnik még egy pár, mivel nekem is vannak ilyen nevű kelyheim, mint Christopher, Gavin és Jason, de szinte azonnal kizárom, hogy ezek ugyanazok lennének, akiket én is ismerek. New York City óriási város.
    Mikor magamhoz térek, még mindig csak sorolja és sorolja a neveket, én meg egyre furább fejjel nézek rá.
    - Oké, elég lesz - szólok közbe, majd ha nem hagyja abba, kicsit hangosabban megismétlem: - Elég! Az egész ábécét fel akarod sorolni? Mi vagy te, névlexikon?
    A szemem forgatva kezdem el keresni a cigimet, és elindulok az erkély felé, mire végül leszervezi magának a holnap estét. Felnézek.
    - Pompás. Én még szívok egyet, mielőtt feljön a nap. Készülj a lefekvéshez! - küldöm a szobába és a hálóba, hiszen neki nemsoká beakasztják a kampót. Bár felőlem ki is jöhet velem. Két perc alatt elszívom a bagót, és nézelődöm, nyújtózom egy sort, majd visszamegyek a lakásba, és azon belül is a hálóba.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Márc. 22 2018, 01:33

    Izgatottan várom a feladatot, bár amikor kiderül, hogy régi partnerrel kell felvennem a kapcsolatot, nem éppen úgy festek, mint aki annyira odavan az ötletért, egészen addig, míg rá nem jövök, hogy ezzel elkezdhetem kiépíteni a saját "hálózatomat". Valami instrukcióra várok, mégis milyen habitusú felel meg erre vagy valami, mert az sem mindegy.
    -Oké. Akkor olyan kell, aki hosszabb távon is elviselhető.
    Bólintok, akkor siessünk, mert a végén Marcus mégis elvonul és abba én belehalok. Innentől kezdve ragyog az arcom, és úgy böngészem a névjegyzékemet, mint valami főnyereményt, felolvasó estet tartva.
    Az első figyelmeztetést meg se hallom, annyira belemerülök a keresésbe, csak a másodiknál nézek csodálkozó fejjel Marcusra. Mi történt? Kuncsaftot keresek. Akkor esik le, hogy tulajdonképpen kedves apámat megörvendeztettem azzal, hogy végig soroltam a névjegyzékemben található partnereimet. Mindet.
    -Én? Neeeeeem. A telefonom? Igen.
    Kétségbeesetten mutogatok a telefon kijelzőjére, ott vannak a nevek, nem bennem. Végül kiválasztom Milant, és azonnal egyeztetek vele. Úgy tűnik, ő boldog ettől, én kevésbé, de sebaj, egy dolog lebeg a szemem előtt. Illetve kettő. Az egyik a kehely, a másik pedig Marcus. Ezért megéri.
    -Megyek.
    Még zuhanyozni szeretnék, így inkább a bevonulást választom, de olyan álmodozva nézek Marcus után, hogy csak na. Annyira szép és annyira szexi. Na de erre nem érek rá, vagyis rongyolok a fürdőbe, és villám üzemmódra váltva készülök el.
    Mire atyám bejön, már készen is vagyok, de most egy piros, igen rövid nadrágot és hozzá illő felsőt veszek fel, és úgy ülök az ágy kellős közepén, mintha én lennék az ajándék. Még nem vagyok álmos.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 23 2018, 19:31

    - Aha, meg akit legalább kicsit kedvelsz. - Bár azt hiszem, azt mondta, hogy megválogatta a partnereit, és csak olyanokkal feküdt le, akik tetszettek neki. Nem várom meg, míg megbeszéli, elvégre a címet tudja. Minden vacsorának át kell esnie egy motozáson a kapuknál, szóval igazából nem tartok tőle, hogy véletlenül idehív majd egy vadászt. Legfeljebb ha mégis, majd a vadász nem távozik innen, élve.
    A magyarázkodására megforgatom a fejem, és megpaskolom a fejét, jól van kicsi cica, mondjad csak a magadét. Nem haragszom én rá, nem kell kétségbeesni, csak ne legyen idegesítő.
    Azért az is biztos, hogy több faszt fogott már életében, mint kilincset. Heti egy kuncsaftja biztosan volt, ha nem több. Csoda lenne, ha nem kapott volna el valami nemi betegséget, elvégre tizenkét évesen azért nem olyan okos az ember, hogy csak gumival csinálja. Szerencsére ez már mindegy, de azért a harapása még lehet fertőző. Ezt ellenőriznem kell, mielőtt túl sok zsákmányt ejtene.
    Kezet és arcot mosok, mielőtt bemennék a hálóba. Úgy ül ott, mint egy kis piros vércsepp-bonbon, igazi nyalánkság. Tud csábítani a kis dög. Felmászom az ágyra négykézláb, arcomon ragadozóvigyorral. A nyakához hajolok.
    - Jó illatod van - dörmögöm, majd egy hirtelen mozdulattal megfogom a vállát, és hanyatt borítom, pont ahogy a kismacskákat szokták a nagymacskák. A kezem rajta tartom, ahogy fölé hajolok.
    - Na és mondd csak, miért haboztál a régi kuncsaftok közt kutakodni? Mi jár a szép kis fejedben? - kezdek neki faggatni. Én is tudom, hogy van még idő hajnalig, még ha minden kinti fénysugarat ki is zártam, ezt a vámpírok érzik.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 23 2018, 21:04

    -Olyan lesz még.
    Máris vigyorgok, mert volt jó néhány olyan partnerem is, akiket kifejezetten megkedveltem. Persze az se ártott, hogy ha azért jól is nézett ki, de azért nem voltam annyira nagyon kényes, bár ez csak a korra értendő.
    Amint rádöbbenek arra, hogy megint bakit követtem el, megijedek, hogy Marcus itt hagy, mert berág rám, és azt nagyon nem szeretném most. A találkát hamar lebeszélem, és egyedül tényleg csak a kehelygyűjtés miatt lettem lelkes... ezen kívül ez az egész úgy hangzik, mint azok a matricás albumok, amikbe gyűjtöttük a képet.
    A végén még ilyesmit fogok csinálni, hogy követni tudjam, ki kehely, ki meg nem. Ugyan előny a névlistám, de annyiban nem örülök neki, hogy tényleg magam mögött akartam hagyni ezt az életet, amire most már cseppet sem vagyok büszke, sőt.
    Inkább zuhanyozni rohanok, hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat, és azért sietek, hogy előbb beérjek a hálóba, mint Marcus. Legalább ez sikerül, mert mire bejön, én már az ágyon várom.
    Kivételesen semmi de semmi hátsó szándékom nincs, tényleg nincs, alvást kértem, nem egyebet, de nem mondom, hogy nem mosolyodok el arra, ahogy felém közelít. Jó illatom van, tudom én, de többnyire mindig az van, erre ügyelek.
    Amikor azonban hirtelen hanyatt dönt, megijedek, annyira váratlanul ér a mozdulata.
    -Mert... mert amikor azt mondtad, hogy sokkal többet érek pár száz dollárnál, akkor eldöntöttem, hogy befejezem végleg. Így meg nehezebb lesz, ha közülük kell választanom.
    Vallom be halkan. Kicsit szégyellem is magam, mert sosem gondoltam végig, mit csináltam eddig, és azt sem, hány évesen kezdtem.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 23 2018, 21:24

    Kitágul a pupillája, látom, hogy meglepődött, talán meg is ijedt, pedig tudnia kell, hogy nem akarom bántani.
    Bár igazából honnan is tudhatná? Az, hogy bízik bennem, nem más, mint a kötelékünk hatása, és a naivitásának keveréke. Mondjuk ez nem baj, megkönnyíti a dolgom, de majd szép lassan megtanulunk ténylegesen bízni egymásban.
    Szemeim az övébe fúródnak. Lehetetlen nem válaszolni nekik, mikor kérdeznek. Pislognom sem szükséges, ezért nem is teszem, csak bámulom őt zagyvaszín macskaszemeimmel.
    Örülök, hogy elsőre elmondja az igazat.
    - Hmmm... - dorombolok kicsit elgondolkodva. - Ha abba akarod hagyni, akkor tedd. De én nem ítéllek el, amiért ezt csináltad. Nem arra céloztam korábban, hogy én is voltam zsebtolvaj. Hanem arra, hogy én is voltam kurva. Azt akarom, hogy nézz szembe a múltaddal. Ezért kellett idehívnod egy régi ügyfelet.
    A kezem már nem fogja le a vállát, inkább csak rásimul a mellkasára. Aztán elindul lefelé, és végigsimítom egész lapos kis hasáig, majd a lenge pólója alatt vissza.
    - Sok olyasmit kell majd csinálnod miattam, amit nem akarsz. De összességében nem vagyok gonosz.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 23 2018, 21:43

    A pillanatnyi rémületem elmúlik, mikor érzem, Marcus nem bántani akar, csak beszélgetni. Fura módja, de ha neki ez így jó, akkor nekem is. Pláne, hogy annyira édes ahogy fölém hajol, és rám néz. Az más kérdés, hogy rabul ejt a tekintete, de amikor olyan szép, ez sem tud zavarni. Vagy tudna, csak én vagyok kicsi hozzá? Mindegy, ezen nem fogok rágódni.
    Kérdez én pedig válaszolok, bár eszembe sem jutott volna hazudni, de lehet, nem is tudnék, most viszont nem fogom próbálgatni, mert egyszerűen nem megy.
    -Abba akarom. Elég volt. De emiatt ha csak szégyellem magam... akkor mire jó? Te azért idősebb voltál, nem?
    Értem én, hogy lesz bázisom, csak... csak... sokkal nehezebb így kilépni, lezárni, főleg ha még amolyan kelyhek is lesznek majd.
    Megdermedek, ahogy Marcus keze elindul a hasam felé, majd vissza a póló alatt. Most úgy, de úúúúgy átölelném a nyakát, de nem merem megtenni, csak vágyakozva nézem őt.
    -Mire gondolsz? Ugye nem kell ölnöm? Nekem nem?
    Egyből a legrosszabbra gondolok, minden más jobb ettől, csak ezt ne. Ha véletlenül meghal valaki miattam, akkor bajba keveredek én is, Marcus is, meg mindenki,és Kyle megint megpofoz.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 23 2018, 22:54

    Szinte ragyognak a szemei, ahogy rám néz. Ez még a romlatlan, őszinte, gyermeki rajongás. Annyira vágytam látni ezt újra! De Romeo érzéketlen cinizmusa után már azt hittem, soha többé nem lesz részem ebben, de most itt van. Pici, fehér és szőke, szöges ellentéte mindenben az előző gyermekemnek, aki óriási volt, fekete és kopasz.
    - Annyi idős voltam, amennyinek látszom. Az atyám azért ölelt be, mert léha voltam. Meg akart javítani. Később aztán azért csináltam, hogy vérhez jussak. Aztán meg csak úgy simán, hobbiból. De egyiket se szégyellem. Neked is megvolt akkor az indokod. Nincs mit szégyellned. Ha el akarod felejteni őket, felőlem kereshetsz új kelyheket is. De Milannal holnap éjjel szembe kell nézned.
    Finoman siklik selyempuha bőrén hűvös kezem. Aggódó kérdésére, hogy kell-e majd ölnie, nem felelek azonnal. Ebből sejtheti, hogy mi lesz a válasz, de végül ki is mondom.
    - De, elképzelhető. Miért, félsz? - kérdezem, és megáll a simogatás, épp mikor félig körberajzoltam már a köldökét.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 23 2018, 23:20

    Valahogy nem reménykedek abban, hogy Marcus válaszol, bár ő sokkal könnyebben beszélt a múltjáról mint én. Két napja még halál büszke voltam magamra, de most már nem. Nekem ez túl közeli még, lehet, pár év múlva máshogy látom majd, de most még valahogy nem megy.
    -Ő is ezért tette meg, egyrészről. Ki akart ebből az egészből szakítani, csak arra nem jöttem rá, hogy így vért is szerezhetek, azaz nem tartottam itt. Jó, csak... csak láttam mennyire elképedtél azon, mikor elmondtam, hány évesen kezdtem, de igen, akkor ez volt a legkönnyebb pénzkereseti lehetőségem. Azért... azért ügyes voltam benne. Milan a jobbik eset, nagyon szép fiú ám, és neeeeem, nem szőke.
    Lash nevét nem merem kimondani, arra Marcus ugrik, ettől függetlenül nagyon jól esik, hogy azt mondja, nem kell szégyellnem, ami viszont biztos, hogy gyakorlatot azt szereztem. Nem is keveset.. Pajkos kis mosoly jelenik meg az arcomon, mert előnye is volt ám az egésznek, nem csak hátránya. Gyorsan tisztázom a helyzetet, mielőtt probléma lenne abból is, hogy esetleg Milan hasonlít Lashre, de nem, nem így van.
    Élvezem Marcus érintését, és még mindig vágyakozva nézek a nyakára, de nem, nem éhes vagyok, csak szeretném magamhoz ölelni. Ingerel, ahogy simogat, nagyon is ingerel.
    -Azt nem szabad, vagy de? Azt mondták a nagyok, hogy ha balesetet okozok, vagy megölök valakit, na akkor kezdjek aggódni, mert Alexander az ilyesmit nem igazán szereti. Én nem szeretnék bajt Marcus, de ha azt mondjátok, hogy lehet, az más. Mi van akkor, ha képtelen vagyok megtenni? Utálni fogsz? Haragudni rám?
    Nagyra nyílt szemekkel figyelem őt, belehalnék, ha most azt mondaná, hogy igen. Tényleg, mi van akkor, ha nem sikerül? Azt sem tudom, mitől félek, a haragjuktól, vagy attól, hogy valakinek az életét esetleg el kell vennem.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Márc. 24 2018, 10:30

    Látom, hogy belül vívódik, szomorú és agyal. Azt hiszem, kell neki egy kis idő, mire mindent megemészt. Egy felnőttől se várhatom el, hogy gyorsan és hamar leszámoljon a korábbi életével csak azért, mert én mondtam neki valamit. Ez egyszerűen nem így megy.
    - Tényleg elképedtem. És felbasztam az agyamat azon, hogy vannak olyan perverz disznók, akik rávetik magukat egy kisfiúra, és széttépik az ártatlanságát. Tizenkét évesen még gyerek voltál. Tudom, hogy vannak gyerekek, akik már ötévesen a szexről fantáziálnak, és hogy az egész a te ötleted volt, de akkor is csak egy gyerek voltál. - Próbálom lecsillapítani magam, mert meg fogom ijeszteni. Visszahúzom az elmémről az árnyakat, hogy ne lássam a világot olyan sötéten, de azért még hozzáteszem morogva: - Legszívesebben mindnek feldugnám a letépett farkát a seggébe.
    Látom a mosolyát, és ettől végleg elmúlik a haragom. Ez emlékeztet rá, hogy nincs ő teljesen tönkretéve. Sőt, nagyon is jól érzi magát, és most már biztonságban van. Sose mondanám ki, hogy örülök, amiért Lash rátalált, de azért annak örülök, hogy így alakultak a dolgok, ahogy.
    - Nem kétlem, hogy ügyes voltál - biztosítom róla, majd csak hunyorgok egyet arra a tényre, hogy a fiú nem szőke. Díjazom az odafigyelését.
    Kicsit összezavarodott ettől a gyilkolás-dologtól, jobb, ha tisztázom.
    - Nem arról a fajta gyilkolásról beszélek, amikor elszabadul a bestiád. Hanem a hidegvérű gyilkosságra. Nem tudom, mennyit tapasztaltál eddig a világunkból Ethan, de a létezésünknek van sötét oldala is. Vannak ellenségeink, van politika, van intrika... És néha ölnöd kell, hogy ne öljenek meg. De ehhez te még nagyon kicsi vagy - teszem hozzá.
    Mellé heveredem, de felkönyökölve továbbra is rá nézek. Újra simogatni kezdem a hasát lassan, mint egy édes kiscicának.
    - A gyermekem vagy. Nem tudsz olyat tenni, amiért megutálnálak. Alexander szava viszont szent, ő nem szeret vagy nem szeret dolgokat. Ha mond valamit, azt csináljuk, akkor is, ha nem értjük, mert ő a klán vezetője. Ez szabály. Tartsd be.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Márc. 24 2018, 20:35

    Mégis hogy mondhatnám azt Marcusnak, hogy hagyja az egészet, már túl vagyok ezeken, mikor ráébredek, hogy azért annyira nem.
    -Sokkal több van mint gondolnád, sokkal de sokkal több. Akár olyanok, akik igencsak magas pozícióban vannak. Lehet, hogy az voltam, de akkor nem így láttam, nem ezen gondolkodtam.
    Tudnék mesélni magas tisztséget betöltőkről is, akiknek semmi nem szent, és kifejezetten minél fiatalabb fiúkat kerestek. Sokan vannak.
    Érzem, hogy Marcus kezd ideges lenni, és ezt nem szeretem, nagyon nem, mert akkor jön az, hogy kiabál. Azért annyira nem volt szörnyű, legalábbis nekem, de ezt már elmondtam neki.
    -Segítek annál aki olyan, Marcus, de én a szerencsések közé tartoztam, és sokat tanultam.
    Nem állom meg kaján mosoly nélkül, hát nem mondhatom azt, hogy csak hátrányokkal járt ez az élet, főleg, hogy szerettem is, és amikor azt mondtam az előbb, hogy azért ügyes voltam benne, az így is volt.
    Mekkora szerencsém van, hogy Milan nem hasonlít semmiféle szőkére, így máris elkerülök egy újabb vitát. Ahogy szóba kerül a gyilkolás, na az az a pillanat, amikor félig lefagyok. Az milyen dolog már? Csak úgy elvenni valakinek az életét? Oké, van olyan, hogy az éhség nagyobb, de jobb elkerülni. Aztán kiderül, nem is arról az ölésről van szó. Kétségbe fogok esni, csak azt nem tudom, most azonnal kezdjek pánikolni, vagy ráérek akkor, amikor olyan célpontot is kapok.
    -Ó jaj. Eskü csak azért vagyok hidegvérű, mert fajt váltottam. Én megijedek még ilyen helyzetekben, persze lehet, hogy ha tényleg meg akarnak ölni, azaz izé... úgy kiiktatni, akkor képes lennék rá, de így belegondolva biztos nem.
    Nem tudom, nem tudom mit tennék, félő, hogy el is buknám, én ezekhez túl izé vagyok, olyan... olyan érzelgős vagy talán pacifista. Lehet, a bestiám más, vagy vele együtt másképp viselkednék, de így egymagamban... félek attól, hogy most Marcus csalódni fog bennem.
    -Biztos? Akkor sem fogsz, ha egy ilyet... egy ilyet elbukok? Az nem lesz nehéz nekem. Alexandert én a múltkor se értettem, most se értem, ezután se fogom.
    Egyből közelebb fészkelődök Marcushoz, mikor megins simogatni kezdi a hasamat, és aggódva nézek rá. Mi van, ha azt mondja, csalódott, megbánta, és nem is ilyen gyerekre vágyott? Akkor majd tuti kidob. De nem mondja, egyáltalán nem mondja, és ettől felragyog az arcom. Amikor azonban Kyle kerül szóba... van olyan a klánban aki érti? Én sose, szóval ez nekem nem újdonság.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Szomb. Márc. 24 2018, 21:52

    Sokkal több rohadék mászkál az utcákon szabadon,m int ahánynak kellene. Nem lepődöm meg, hogy a pedofilok közt is sok a galléros bűnöző. Hogy rohadnának meg mind. Ezért kedves, hogy segítene.
    Sikerül lenyugodnom. Még csak tegnap öleltem be, ezért nagyon furcsa, hogy Ethan ilyen erős hatással van rám. Elmosolyodom, sót halkan nevetek is egyet, pedig a gyilkolásról beszélünk, az annyira nem egy vidám téma, de aranyos, amit mond. Nagyon kis naiv.
    Bárcsak ilyen maradhatna! De akkor hamar életét veszítené kegyetlen közösségünkben, attól tartok.
    - Hiszen te herceg vagy. Te nem végzel piszkos munkát, igaz? - kérdezem játékosan, visszautalva egy korábbi beszélgetésünkre, ahol már épp elég alaposan kifejtette, mennyire kényes.
    Szinte könyörög, hogy újra és újra elmondjam neki, hogy nem fogom elhagyni, nem fogom megutálni, nem megyek sehová és nem tágítok tőle. Vajon hányszor kell elmondanom, mire megérti? Vagy mire elhiszi? Kicsi kóbor macska. Azok ilyen szeretetéhesek.
    - A gyermekem maradsz, akármit is teszel, vagy nem teszel.
    Abbahagyom a simogatást, és inkább megfogm a derekát, hogy magamhoz közelebb húzzam. Átölelem karcsú testét, és hagyom, hogy olyan közel húzódjon hozzám, amennyire csak akar.
    - Mi van az igazi családoddal? - kérdezem. Még mindig van egy kis időnk.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Vas. Márc. 25 2018, 01:07

    Nem szeretem Marcust, ha ideges, akkor előjönnek az árnyai, mint ott az erkélyen is. Tudok neveket mondani, és tényleg segítek neki, ha gondolja, csak ne legyen morcos. Jó, akkor is nagyon tetszik, de sokkal jobban, ha mosolyog.
    A gyilkosság gondolata viszont megrémít, meg kell tennem, ha Marcus kéri, és most nem tudom eldönteni, hogy én erre képes leszek vagy sem.
    -Neeem vagyok az, csak... csak... jó, akkor az vagyok.
    Csillogó szemekkel nézek rá, és még abban is elbizonytalanodok amit az előbb mondtam. Olyan édesnek találom, lassan már azon sem fogok tudni meglepődni, ha ilyesmire is rábólintok... miatta. No de nem csak azért, mert ő kéri, hanem azért, mert akkor mindig van egy kívánságom. Hű, ez roppant nehéz.
    -Oksa, de.. de azért majd igyekszem, jó?
    Annyira szeretném, ha elégedett lenne velem, és nem csak gondot okoznék, hogy csak na. Abbahagyja a simogatást, amin meglepődök kicsit, de amikor átöleli a derekam és odahúz magához, olyan boldogan fészkelem be magam a karjaiba, ahogy csak lehet.
    -Nem tudom. Nem kerestek azóta, ő pedig nem mondott semmit sem.
    Fogalmam sincs, mit van a szüleimmel, nem láttam őket azóta, de nem is mondta senki, hogy kerestek volna.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Márc. 26 2018, 22:32

    Hát persze, hogy herceg. Felesleges ellenkeznie. Éppen olyan, mint én, bár én az évszázadok alatt már megtaultam, hogy nem olyan nagy baj, ha piszkos lesz az ember keze, mert mindent le lehet mosni.
    - Helyes. Igyekezz is.
    Vajon eléggé motiválom? Vagy csak elkényeztetem? Na mindegy, legyen ez a jövő problémája. Hiába neveltem fel három fiókát, még mindig nem tudom, mi ennek a titkos receptje. Hiszen mindegyikük annyira más.
    Édesen hozzám bújik, és átölelem. Közeleg a hajnal, érzem, úgyhogy leteszem a fejem a párnára.
    - Ha el akarsz tőlük búcsúzni, szólj. De úgy hallom, nem tombol a családi szeretet. De most aludj.
    Cirógatom kicsit a derekát, aztán csak figyelem, hogyan alszik el, amint felkel a Nap. Én is kicsit fáradtnak kezdem érezni magam, épp csak egy kis szundikálás... az még belefér, de aztán dolgom van. Beszélnem kell a munkásokkal és az uzsonnámmal és a vacsimmal is és persze át kell néznem Ethan minden egyes felsorolt kontaktját abban a hülye telefonban. Furdalja az oldalamat a kíváncsiság.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Márc. 26 2018, 22:48

    Lesz min törni a fejem, mert ha tényleg lesz ilyen kérése Marcusnak, akkor jobb, ha most esek kétségbe és nem akkor. Ezért csak bólintok, tényleg igyekezni fogok, de a gondolata is rémítő egyelőre.
    -Jó.
    Ismét bólintok, mert ha Marcus ennyire bízik bennem, akkor nem okozhatok neki csalódást, ez pedig elég motiváló erő kell, hogy legyen. Ahogy odabújok hozzá, annyira jó érzés, elgondolkodva kezdem birizgálni a felsőjét, mindenféle hátsó szándék nélkül.
    -Annyira nem fontos. Nem, nem volt olyan jó, hogy annyira hiányoljam ám. Nincs kedvem, kár hogy fáradt vagyok.
    Megrázom a fejemet, azért nem volt akkora családi idill nálunk, hogy el akarjak köszönni. Pár hónapja még szerettem volna őket látni, de ma már nem. Ezt sem tagadom Marcusnak, mert minek? Semmi értelme, úgy is kiderülne, hogy ha azt állítanám, minden szép és oké volt.
    Viszont tényleg elfáradtam, és hiába szeretnék ébren maradni, az nem megy. Másodpercek alatt beájulok, de mosolyogva, boldogan, abban a tudatban, hogy a karjaiban tart.

    Re: Marcus lakosztálya

    on Hétf. Márc. 26 2018, 23:26

    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Csüt. Márc. 29 2018, 22:19

    Pár napja fel vagyok dobódva, szinte lebegve közlekedek, hiszen jól sikerült az az éjszaka Milannal, azaz van egy kelyhem vagy mim. Pedig nagyon izgultam, hiszen féltem attól, hogy a volt kuncsaftom azt hiszi majd, akkor minden mehet úgy, mint régen, de szerencsére nem így alakult.
    Még Marcus is elégedett volt, legalábbis azt hiszem, mert megint vele aludhattam, és én ezt imádom, nagyon de nagyon, mert ennek is úgy tudok örülni, mintha mindig karácsony lenne.
    A baj az, hogy nem tudom eldönteni, észrevette-e rajtam, hogy álmodozni is szoktam vagy sem. Ha igen, akkor az ciki, mert róla szoktam, és amikor magához ölel, hűűű, hát nem csak befészkelném magam a karjaiba.
    Már egy ideje felkeltem ám, csak nem mentem ki Marcushoz, hanem a róla készült képeket néztem a telefonomban, illetve amikor mégis kimerészkedtem, akkor pedig őt néztem kiskutya szemekkel. Annyira helyes, annyira szexi, és nekem annyira tetszik. Lehet, majd ölnöm kell... ugyan nem barátkoztam meg a gondolattal, mégis ahogy ránézek, hát lehet, mégis képes lennék megtenni. Érte, miatta.
    Az ajtóban állok még mindig, olyannyira belefeledkezek Marcus bámulásába, hogy valószínűleg azt sem venném észre, ha már rég a hátam mögött lenne.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 30 2018, 00:28

    Ma hozattam pár dolgot napközben. Kijöttem a hálóból, hogy ne ébresszem fel Ethant, és amíg ő édesen szundikált, én videochateltem egyet Emanuellel, a legidősebb gyermekemmel. Lehet, hogy meglátogat majd nemsoká, amit a maga kimért és félénk modorában vezetett fel, de én azonnal meghívtam magunkhoz. Ethannek is jót tesz majd, ha megismerheti a legidősebb vérfivérét. Legalábbis, én ebben bízom, aztán ki tudja, lehet, hogy féltékenységi jelenetet rendez majd mindkettő. (Azt mondjuk élvezném.)
    Érzem, hogy fiókám felébredt, de még nem dugja elő az orrát, hát legyen. Én tovább netezgetek a kanapén, a hasamon a laptoppal, elvagyok, mint a befőtt a polcon. Már épp arra gondolok, hogy kimegyek rágyújtani, mikor végre felbukkan az ajtóban.
    De nem jön kintebb. Mi a fenét művel? Rásandítok, de nem mozdulok, úgy teszek, mint aki nem vette észre, lejjebb görgetek a honlapon, amit épp böngészek, várok.
    Még mindig néz. Érzem benne kavarogni a vágyat és a rajongást, tipikus gyermek-érzelmek, de attól még meghatóak, és nagyon kedvesek nekem.
    - Na mi az, kismacska, megdermedtél? - szólalok végül meg, megunva a csendkirályt.
    Leteszem a gépet a földre és felkelek, nyújtózom egyet feltartott karokkal. Egy most divatos, túlméretes, kinyúlt hatású és ráadásul kötésszálaiban hiányos pulóver van rajtam, meg pengével megszaggatott farmer. Csöves hatást keltenek, de mindkét ruhadarab elég drága volt. Elfordulok tőle, és egy pillanatra kilépek a fürdőszobába kezet mosni, majd odamegyek a dohányzóasztalhoz egy kis fém aktatáskáért, amit magamhoz veszek.
    - Gyere, ülj le. Vért akarok venni tőled, mielőtt ennél - intek neki a fejemmel, miközben felnyitom a táskát, és előveszem a fecskendőt, steril tűt bontok, előkészítek két fiolát, satöbbi.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 30 2018, 18:42

    Ahogy a képeket nézem a telómon, sok minden kavarog ám bennem. Belegondolok, hogy Marcus sem néz ki többnek 25-nél és van 3 tesóm mégis, na ez azért így első hallásra kemény. Másodikra is, főleg, hogy a legfiatalabb 180 éves. 180... öcsém, mint egy autó sebessége, amikor nem nagyon száguld, csak kicsit.
    Arra már rég rájöttem, hogy itt mindenki gyönyörű, de azért az nem azt jelenti, hogy nekem mindenki bejön, de ő például igen, ezért vagyok képes úgy nézni őt perceken keresztül, hogy meg sem mozdulok, csak... csak álmodozok.
    Mint most is, mikor végre ráveszem magam arra, hogy kitaláljak a hálóból, és folytassam azt amit bent elkezdtem, csak most már élőben. Pont úgy fest, mint akin szíved szerint egész nap lógnál, csimpaszkodnál, és amikor nyújtózik... nagyot sóhajtok, hát annyira cuki. Végül csak lebukok, de bánja fene, ragyogó arccal sétálok oda hozzá.
    -Jó reggelt! Nem, csak gyönyörködtem.
    Olan fesztelenül felelek, mintha nem attól szenvednék minden egyes alkalommal, hogy ne Marcusra gondoljak, hát persze. A nyújtózkodást is szemmel kísérem, ki nem hagynám, még véletlenül sem. Azonban a bejelentés meglep. Vért... tőlem... minek?
    -A véremet akarod? Ráadásul annyit? Hát jó.
    Nem tudom, miért kell, de mindegy, maximum kipakolom a hűtőt, mert még éhesebb leszek mint úgy egyébként.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 30 2018, 19:48

    - Gyönyörködtél! - ismétlem meg, amit nagyon büszkén és teljesen fesztelenül kimond. Hallatlanul tetszik, hogy ennyire nyílt és őszinte, úgyhogy ott marad egy mosoly az ajkamon, miközben előkészítem a vérvételt. - Örülök, ha tetszik a látvány. Na gyerünk, tedd le a formás kis feneked! - szólok rá ismét, és a kanapéhoz hívom, majd leültetem rá.
    Odaguggolok elé, hogy egy szintben legyünk. Megfogom a karját, és kifordítom a belső felét. Végigsimítom rajta az ujjam a vénáját keresve, bár ez nekem igazán könnyű. Gyakorlatilag vámpírként mágnesként vonzanak az erei. Egyetlen gyakorlott mozdulattal beledöföm a tűt, reményeim szerint egy picit se fáj neki, és aztán csapolni kezdem. Egy kicsit felszívok az első ampullába, majd kicserélem, és a másikba is kerül egy adag vér. Közben figyelem, mennyi marad benne. Nos, nem sok, valószínűleg. Félre teszem a két lezárt ampullát, végül kihúzom belőle a tűt, és odahajolok, hogy adjak egy puszit az apró sebre a könyökhajlatában. Ez még embereken is hamar begyógyul, de a nyálamtól azonnal bezárul majd.
    - Meg akarom vizsgáltatni, hogy hordozol-e betegségeket. Amellett most szinte semmi vér nincs benned - teszem hozzá, és felnézek rá. - Hogy érzed magad?
    Elővigyázatosan félreteszem a használt fecskendőt is a tálcára, amit előzetesen odakészítettem, és a tálcát leteszem a földre a kanapé mellé. Ha Ethan esetleg most rám akarna ugrani, az eszközök és a levett vérfiolák nincsenek veszélyben.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 16
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 30 2018, 20:40

    -Igen. Muszáj volt.
    Nanááá, mert van miben, azaz kiben. Egyáltalán nem tartom arcpirítónak, hogy ezt be is valljam, mert ez amúgy is teljesen nyilvánvaló.
    -Jaj, sokkal könnyebb lenne, ha nem tetszene.
    Felsóhajtok, még mindig szoktam, de most ténylegesen mennyivel egyszerűbb dolog lenne, nem? Akkor nem rajta járna az agyam, nem rá gondolnék, nem álmodoznék egy percet sem, és lehet, hogy talán figyelni tudnék másra is. A mondat másik felével meg tökéletesen egyetértek, így le is huppanok, essünk túl rajta de gyorsan.
    -Milyen betegséget? Most még éhesebben, szóval... most vagy elrongyolok a konyhába néhány tasakért, vagy téged kérlek meg, hozzál nekem, vagy valakit, deeee baj lesz.
    Milyen izé lehet még bennem, most tényleg? Elképedek ezen, végül úgy döntök, nekem mindegy, ha ez most Marcust boldoggá teszi, legyen, csapoljon le.
    Viszont ennek az egésznek van nagyon nagy hátránya, mégpedig az, hogy nem elég, egész nap nem ettem, de még azt is elveszi tőlem, ami bennem van, azaz volt.
    Nagyon éhes vagyok, muszáj mennem kajálni, azt most nem akarom, hogy könyörögjek neki, adja oda a nyakát.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Marcus lakosztálya

    on Pént. Márc. 30 2018, 22:35

    - Nekem is könnyebb lenne, ha nem tetszenél - kontrázok rá a sóhajára egy hamiskás mosollyal, majd egészen vidáman leveszem a vérét.
    - Nem tudom, minden alkalommal használtál-e gumit, míg kurtizánkodtál, de elképzelhető, hogy van benned valami, ami fertőz. Hallottam már ilyesmiről, szóval jobb biztosra menni. Nem akarom, hogy egy csapat AIDS-es váljon a nyájadból, mert akkor viszonylag gyakran kellene őket cserélned a halandósági arány miatt - magyarázom neki, már ha tud egyáltalán figyelni.
    A szemeibe nézek. Egyelőre nem vörösek, szóval még nincs elborulva az agya. Jó, még van egy kis időm.
    - Üres a hűtő. Nemsoká megjön a vacsoránk, addig próbálj meg küzdeni az éhséged ellen - mondom neki.
    Felkelek, elteszem a két fiolát a hűtőbe, a többit meg kidobom, aztán visszamegyek hozzá.
    - Mesélj valamit. Az eltereli a figyelmedet. Akármit, csak beszélj - szólítom fel, és leülök a karfára mellette a kanapén. Le tudom fogni, ha kell, és az is be van kalkulálva, hogy talán nekem ugrik, vagy elrohan a hűtőhöz.
    Azt akarom, hogy ismerkedjen meg a Bestiájával.

    Ajánlott tartalom

    Re: Marcus lakosztálya


      Pontos idő: Csüt. Jún. 21 2018, 12:23