Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Konyha - Jackson lakás
by Theodore Miles Montgomery Today at 18:58

» Long Island villa
by Raul Dessauge Pént. Szept. 21 2018, 23:16

» Sheridan Hotel
by Jackson Montgomery Csüt. Szept. 20 2018, 22:12

» Will apartmanja
by Noel Wyard Csüt. Szept. 20 2018, 14:28

» Pince
by Sam Kerrington Szer. Szept. 19 2018, 22:20

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Szer. Szept. 19 2018, 20:29

» Iroda
by Noah L. Harwey Kedd Szept. 18 2018, 23:01

» Vendéglakosztály
by Gabriel Skoglund Vas. Szept. 16 2018, 23:47

» Folyosók
by Caleb Shayeh Vas. Szept. 16 2018, 23:00

» Shake Shack
by Richard Lucius Warren Pént. Szept. 14 2018, 22:53

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Folyosók

    Share

    Folyosók

    on Vas. Feb. 25 2018, 00:51

    ...
    avatar
    Connor Shayeh

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Tanuló

    Re: Folyosók

    on Szomb. Márc. 03 2018, 04:30



    Caleb & Connor
    A nap tündöklően ragyog az égen, úgy, ahogy az augusztusi kánikula idején szokott, én mégis mindjárt odafagyok a járdához. A látszatra pompázatosan kellemes időjárás kemény mínuszokat rejt, ami egyáltalán nem tetszik. Amikor ébredés után kinéztem az ablakon, egyből lelkesen vágytam a szabadba, de hamar megbántam az ötletet. Sálban, sapkában és vastag télikabátban vagyok, és még így is szinte vacogok.
    ~Holnap busszal jövünk!~ közlöm telepatikusan Calebbel, aki szorosan mellettem sétál. A gyaloglás közös ötlet volt, mert én szeretek ráérősen haladni és mindent megnézni, a testvérem pedig kikészül, ha járműbe kell szállnia. Teljesen megértem, sosem bírta a szűk helyeket, és a száguldó fémdobozokat egyelőre én sem tudom hová tenni magamban. Igaz, engem fűt a gyötrő kíváncsiság, szeretnék megtapasztalni mindent, amit ez a világ tartogat számunkra, így az autók, buszok, villamosok és vonatok is szerepelnek a listámon. Még csak három hete vagyunk itt, egyelőre rengeteg a kipróbálni való.Sajnos kettőnk közül csak én vagyok lelkes, úgy veszem észre, hogy Caleb inkább vissza akar menni a régi otthonunkba, neki egyáltalán nem tetszik itt. Próbálom rávenni, hogy legalább adjon a dolgoknak egy esélyt, de ez sem mindig segít.
    Most épp az új iskolánkba tartunk. Kézen fogva sétálunk szorosan egymás mellett, ahogy általában tesszük már kiskorunk óta. Szeretek az ikertestvérembe kapaszkodni, így teljesen biztos lehetek benne, hogy történjen bármi, nem hagyjuk el egymást. Nagyon fontos nekem, hogy mellette legyek, egyetlen napot sem akarok úgy eltölteni, hogy ne legyünk együtt. Mindig velem volt, és el sem tudom képzelni, hogy ez megváltozzon.
    Lassan elérjük az Akadémia területét, besétálunk a kapun és én sietősebbre veszem a lépteimet, magammal húzva a tesómat. Be akarok érni az épületbe most azonnal! Már nem érzem az orromat. Lendületesen vágunk át az udvaron és szinte berontunk a főépületbe, ahol RENGETEG másik diák beszélget vagy siet valahová. Én csak eleresztek egy megkönnyebbült sóhajt, és élvezem a meleget, más egyelőre nem érdekel. Kell pár perc, míg bármire is tudni fogok koncentrálni.
    avatar
    Caleb Shayeh

    Faj : Cambion
    Foglalkozás : Tanonc

    Re: Folyosók

    on Vas. Márc. 11 2018, 11:40

    Igyekszem nem mutatni, mennyire honvágyam van. Csak elvenném Connor kedvét, pedig annyira édesen készült egész reggel, szinte táncolt, hogy végre iskolába mehetünk. Ami, tekintettel rá, hogy ez egy iskola, kicsit furcsa volt, de a féltékeny szörnyeteg bennem emlékeztetett rá, hogy alighanem a többi diák miatt ilyen lelkes, akikkel meg fog ismerkedni, és barátságokat tud majd kötni. Legszívesebben pórázt adnék a nyakára, szegecsekkel, hogy mindenki lássa, ő az enyém, és ne akarjon a közelébe menni senki... De ezzel megfojtanám a fényét, agyonnyomnám, megölném. Szóval csak csendesen őrlődöm, és fogom a kezét, amíg foghatom.
    - Vagy talán repülhetnénk - javaslom egy kaján vigyorral. Egy sárkány és egy nephilim átszeli a buzgó nagyváros egét reggel 8 és 9 óra között. Biztos nem lenne furcsa senkinek. Nem tűnnénk föl a helyieknek, és az iskolában sem bámulnának meg minket. Stílusos belépő volna.
    Érzem, mennyire didereg, úgyhogy minden egyes átkelést tiltó piros lámpánál felé fordulok, és a két tenyerem közé véve a kezeit, forró levegőt lehelek rájuk. Én nem fázom, gyakorlatilag a Pokol legmélyebb és örökké fagyos részén kellene évtizedeket eltöltenem, hogy valaha is kihűljek. Apa mesélt régebben az oda bebörtönzött sárkányokról. Akkor, még gyerekként elhatároztam, hogy majd kiszabadítom őket, mert bár én nem tudom, milyen, de Connort elnézve a fázás az egyik legrosszabb dolog lehet. Útközben az öcsémnek is felidézem ezt a történetet, megkérdezem, emlékszik-e, milyen buzgón fogadkoztam, még egy kezdetleges kardot is készítettem, hogy majd azzal.
    Mikor végre elérjük az épületet, én egy kicsit megtorpanok a kapuk előtt. Nem nagyon akarnám bevallani, de... tetszik az Akadémia épülete. Grandiózus, patinás és olyan ősinek tűnik. Érzem a mágiát rezegni a levegőben, szinte feszül, dalol. Most először érzem azt, mióta idejöttünk, hogy ez az egész talán nem is lesz olyan rossz. De Connor máris előre rohan, és húz magával, úgyhogy követem, hiszen a kezét semmi áron sem engedném el. Még nem vagyok arra felkészülve.
    Amint beérünk az ajtón, a tekintetem körbevillan. A menekülési útvonalat keresik függőleges pupillájú sárkányszemeim. Egy óriási kupola alatt állunk, azt sárkányként gond nélkül ki tudnám törni, ha úgy adódik. Ettől kicsit megnyugszom, és magabiztosan húzom ki magam, megszorítva Connor kezét.
    - Rengetegen vannak itt - állapítom meg a nyilvánvalót. Próbálok nem panaszkodni. Azt akarom, hogy Connornak szuper első napja legyen. - Érzed ezt a mágikus vibrálást? Kíváncsi lennék, ki itt a leghatalmasabb mágus... Szívesen kihívnám egy párbajra - szegezem rá a pillantásomat néhány diákra egyenként, miközben halkan beszélek a testvéremhez. Valószínűleg kicsit ellenségesen meredhetek rá egyesekre, ugyanis a legtöbben elfordulnak. Az egyik boszorkány egyenesen sarkon fordul, és felsiet a lépcsőn, amin eddig lefelé sétált.
    Előveszem a hátizsákomból az órarendemet, amit megkaptunk előre az internet nevű dolgon keresztül, amihez Connor egyelőre jobban ért, mint én. (Szerintem ez egyfajta mágikus módja az üzenetek küldésének és fogadásának, de szerinte a dolognak a mágiához semmi köze, és sokkal több mindenre jó, nem csak levelezésre. Egyelőre még vizsgálom a kérdést.) Teljesen biztos vagyok benne, hogy ő otthon felejtette a saját órarendjét, úgyhogy az övét is leírtam a biztonság kedvéért.
    - Nos, merre? - kérdezem, ugyanis remélem, hogy ennyi idő alatt már elég telepatikus üzenetet váltott a többiekkel ahhoz, hogy képbe kerüljön. A képessége ilyenkor jól jön.
    avatar
    Connor Shayeh

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Tanuló

    Re: Folyosók

    on Kedd Május 01 2018, 16:07



    Caleb & Connor
    A repülést jó ötletnek tartom, és ezt tudatom is a testvéremmel, de sajnos ez nem ilyen egyszerű ebben a világban. Itt nem repkedhetünk csak úgy, kedvünkre. Mindig használnunk kell a rejtőző varázslatot, amihez még hozzá kell szoknunk. Én inkább nem repülök, csak el ne felejtsem. Nem akarok galibát okozni. Ha a varázstalanok meglátnak repkedni, abból pedig száz százalékos galiba keletkezne. De olyan nehéz mindig emlékezni az óvintézkedésekre!
    Jobbára meg sem nézem az iskola épületét, csak a főbejáratot látom magam előtt, ahogy keresztülrángatom Calebet az udvaron. Tudom, hogy az ajtón túl kellemes meleg vár, és ez az egyetlen cél, ami a szemeim előtt lebeg. Egy icipicit talán túldramatizálom a helyzetet, de fogalmam sincs, mikor fáztam ennyire utoljára, és csak véget akarok vetni ennek.
    Odabent végre megnyugszom, ahogy a végtagjaim lassan kiolvadnak a szobahőmérsékletű folyosón. Lehunyom a szemeimet és csak erre a jóleső érzésre koncentrálok. Hallom, hogy a testvérem közben hozzám beszél, de nem látom, mit csinál közben. Feltételezem, hogy máris ellenségesen méregeti a diáktársainkat. Persze csak 99% az esélye, hogy ez valóban így van.
    ~ Szerintem ebben a világban nem így kell barátkozni. A párbajokat tiltja a házirend. Kivéve persze az órán, szigorú megkötések közt zajlóakat. Az más ~ magyarázom teljesen nyugodtan. Igen, én elolvastam a házirendet, mert fontos, hogy tudjak az összes szabályról. Az ajánlott olvasmányok a tanulmányaink megkezdéséhez… az már teljesen más tészta. Azokat meghagytam Calebnek.
    Mikor elengedi a kezem és matatni kezd a táskájában, felnézek. A kezeimet dörzsölgetve figyelem, ahogy előveszi és szemügyre veszi az órarendet. Mindkettőnként. A saját példányom az asztalon maradt, ugye? Vagy a fiókban? Vagy a nappaliban? Hirtelen nem is tudom. Tanácstalan arccal nézek vissza az én drága testvéremre, amikor tőlem kérdezi meg, merre tovább. Ezt sajnos egyáltalán nem tudom jobban, mint ő.
    ~ Nem tudom. Még sosem jártam itt. Melyik terembe megyünk? Megkérdezek valakit!~ ajánlom fel, ahogy közelebb lépek hozzá, hogy én is vethessek egy pillantást arra a beosztásra. Még mindig nem értem, hogy mit takar a tantárgyak fele, amiket felvettem, a nevük mellé írt kicsi betű- és számkombinációkról, amelyek az órák helyét jelölik nem is beszélve.  
    ~129Sz és 135TSz … mi a csudát jelent ez?~ tanakodok, ahogy az első óránkat vizsgálom. Rögtön külön kezdünk és ez nem tetszik.
    avatar
    Caleb Shayeh

    Faj : Cambion
    Foglalkozás : Tanonc

    Re: Folyosók

    on Vas. Május 20 2018, 10:33

    Pislogok kettőt, mikor rám szól, hogy talán nem kéne máris összerúgnom a port mindenkivel, és kicsit meghátrálok, épp mint egy pokolkutya, aki morog mindenkire, de ennek nincs is a tudatában, amíg fel nem hívja rá a mestere a figyelmét.
    - Ha nem párbajozhatok, akkor mégis hogy döntsem el, hogy kivel érdemes szövetséget kötnöm és kivel nem? - kérdezem, mintha ez egy kész ostobaság lenne. A démonok és kisdémonok közt ez a rend. Aztán rájövök, mit is mondott, és csodálkozó elismeréssel nézek rá. - Te elolvastad a házirendet?
    Én, bevallom, nem. Illetve megpróbáltam, elkezdtem, tényleg, de aztán úgy felbosszantottam magam rajta, hogy lángra lobbant a kezemben véletlenül. Nem úgy, mint az ajánlott olvasmányok listája. Azon bekarikáztam a műveket, amiket több órára is ajánlanak, és sorba rendeztem őket aszerint, melyik érdekel a legjobban, szóval amint lehet, egész biztos, hogy a könyvtárba vezet majd az utam.
    - Miért nincs itt egy fia famulus sem? - zsémbelek egy kicsit, ugyanis csak telik az idő, és még mindig fogalmunk sincs róla, merre tovább. Már réges rég mellénk kellett volna szegődjön egy szolgaállat. Gyorsan kerítenem kell egyet.
    - Nem tudom, milyen szisztéma alapján keresztelték el a termeiket. De otthon épület, emelet, terem sorrendben voltak a számok, emlékszel? Itt tizenegy ház van... - próbálom feltörni a kódot, de érzem, hogy nem kerülünk közelebb a megoldáshoz, hiszen az sem biztos, hogy ez az 1-es számú épület. Az a Nap Háza, ha jól emlékszem. (Mindig jól emlékszem.) Más segítséghez kell folyamodnunk.
    Mellettünk sokan közlekednek, hiszen a bejárattól nem messze állunk. Megragadom az egyik mellettünk elhaladó mágus karját, aki történetesen egy fél fejjel magasabb nálam. Ettől mondjuk nem rettenek meg, mert valójában itt mindenkinél tízszer nagyobb vagyok sárkány alakomban.
    - Megállni! - szólok rá, de ez láthatóan nem rémíti meg. Félig felvont szemöldökkel néz rám.
    - Mit akarsz?
    Felmutatom neki az órarendet.
    - Hol van ez a hely?
    - Hűha, ha segítségre van szükséged, ennél kicsit kedvesebbnek kell lenned.
    avatar
    Connor Shayeh

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Tanuló

    Re: Folyosók

    on Hétf. Jún. 18 2018, 04:41



    Caleb & Connor
    Tudom, hogy az ő ösztönei máshogy működnek, és azt is, hogy élénken élnek benne a démon-szabályok, amiket apa tanított neki, de nem hagyhatom, hogy az otthoni előírások alapján próbáljon meg itt érvényesülni. Itt máshogy működnek a dolgok, nagyon kevés a démon, nem sokan értenék meg. Egy kicsit vissza kell vennie.
    ~ Mondjuk kezdhetnéd úgy, hogy odamész, bemutatkozol és megpróbálsz beszélgetni. Biztos vagyok benne, hogy találni fogsz valakit, akit kedvelsz, ha nem támadsz meg mindenkit, aki szembe jön! ~ magyarázom kedvesen és türelmesen, egyik kezem a karjára téve, hogy kissé csitítsam a lendületét. Szeretném bátorítani, megmutatni neki, hogy igenis találhat barátokat, ha szeretné. Csak egy kicsit más szemszögből kell megközelítenie az ismerkedést.
    Bólintok, mikor a házirendről kérdez. Igen, kivételesen szorgalmas voltam. Mondhatni. Az órarenddel viszont egyáltalán nem boldogulunk, pedig mindketten próbáljuk megfejteni a kódot. Most nagyon hiányoznak a famulusok, egyedül lehetetlen itt boldogulni.
    ~ Sajnos azt hiszem, hogy itt nem így jelölik a termeket. Szerintem a betűk a végén jelentik az épületeket… vagyis csak tippelek, de szerintem úgy több értelme le… Mit csinálsz?! ~ kapom fel a fejem, mikor a testvérem hirtelen csak megragad valakit, aki épp el akart menni mellettünk. Ez nagyon nem tetszik. Ezt így nem illik!
    ~ Caleb, mit művelsz? Legyél kedvesebb! ~ morgok rá erélyesen, de mivel a hangom csak a fejében létezik, a velünk szemben álló mágus az egészből csak a szúrós pillantást észlelheti, amivel a testvéremet illetem. Megfogom Caleb kezét, megszorítom, és megpróbálom hátrébb húzni, hogy hagyja abba a modortalankodást, mielőtt túl késő. Inkább magam veszem át az irányítást, és szólítom meg az idegen fiút telepatikusan.
    ~ Elnézést a bátyám miatt! Néha kissé nyers tud lenni… Kérlek, ne haragudj! A nevem Connor! Újak vagyunk az iskolában és nem tudjuk, hol lesznek óráink. Segítenél nekünk megtalálni ezeket a termeket, kérlek? ~ mosolygok rá kedvesen. Először kicsit meglepődik, azt hiszem meg is ijedne, ha nem tudnám, hogy nyugtassam meg azokat, akik először szembesülnek az erőm természetével. Szerencsére elég egy sugallattal elmagyaráznom mindent, nem kell szóban, részletesen kifejtenem, hogy mi történik. Minden annyival egyszerűbb a gondolatok világában!
    A mágus fiút eléggé váratlanul éri a képességem ahhoz, hogy elfeledkezzen Caleb modortalanságáról elég időre ahhoz, hogy segítsen a termekkel. Szóban elmagyarázza nekünk, hogy merre kell keresnünk őket, és mivel én eközben látom magam előtt a megfelelő folyosókat és ajtókat, amelyek képeit akaratlanul közli felém, nekünk nem is kell több ennél.
    ~ Látod? Ennyit jelent, ha egy kicsit kedvesebb vagy másokhoz. Ha gorombán szólítod meg a többieket, nem fognak segíteni ~ karolok bele a testvérembe, miután megköszöntem a mágusfiú segítségét és elindulunk a Szaturnusz épület felé. Az újonnan szerzett vizuális tudásom segítségével ügyesen elnavigálom magunkat a megfelelő folyosóra. Mindkét teremnek ott kell lennie valahol. Felajánlom Calebnek, hogy megmutatom, hova kell mennie és aztán megyek a saját utamra, de ő mindenáron el akar kísérni az ajtóig, szóval oda megyünk először.
    ~ Azt hiszem, ez az én termem. Biztos ne segítsek megtalálni a tiédet?~ torpanok meg a 129-es számot viselő ajtó mellett. Aggódom a testvéremért, nem akarom egyedül hagyni ebben az új világban. Nem rögtön az első nap első óráján. Olyan érzékeny és annyira nehéz neki itt… Hiába is próbálná eltitkolni előlem, pontosan tudom, hogyan érez. Nem rejthet el előlem semmit.
    Mivel teljesen hajthatatlan, a nyakába borulok és szorosan megölelem búcsúzásképp. Nem akarom egyedül hagyni. Vigyáznom kell rá!
    ~ Legyél jó! Kérlek ne szerezz ellenségeket szánt szándékkal már az első napon! ~ tárom elé a legfontosabb kérésemet, még hozzá bújva. Elnyújtom az ölelést, ahogy lehet, csak hosszas bújás után engedem el lassan.
    ~ Oh, és… próbálj meg nem leégetni semmit, amíg nem vagyok ott, jó? ~ mosolygok rá, ahogy ellépek tőle. Ezt viccnek szánom, de azért talán akad némi valóságalapja is.
    avatar
    Caleb Shayeh

    Faj : Cambion
    Foglalkozás : Tanonc

    Re: Folyosók

    on Szomb. Jún. 30 2018, 13:32

    Connor nagyon édesen és türelmesen vezet be a barátfogás rejtelmeibe, és ez csak azért kár, mert engem egy fikarcnyit se érdekel. Eddig is megvoltam barátok nélkül és ezután is megleszek. De mivel Connor ennyire aranyosn magyaráz, megsimítom a kezét a karomon. Viszont amikor rám kiált - fejben -, morcosan fújtatok egyet, az orrlyukaimból pedig felszáll egy kis füst. Sárkányszemeim függőleges fekete pupillái ellenségesen tágulnak rá az idegen mágus fiúra, akit faggatni kezdtem, ám nem akar, nem hajlandó beszélni.
    Bezzeg Connornak azonnal és kedvesen válaszol. Rámosolyog, és végigméri, és én legszívesebben azonnal megütném. Megfeszül a karom, ahogy az öcsém hozzáér, de végül a fiú magunkra hagy bennünket ismét. Nagyon gyanúsan biccent Connor felé. Nem tetszik.
    - Nekem nem segítség kell, hanem egy famulus - morranok. Legszívesebben megkérdezném, hogy mit beszélt még a fiúval azon kívül, amit én is hallhattam, de nem féltékenykedhetek ilyen nyíltan. Ennek ellenére egyszerűen megőrjít a tudat, hogy Connor úgy tud kommunikálni bárkivel, hogy arról senkinek semmi tudomása nincs. Főleg nekem.
    Miközben elindulunk, a fejemben térképet rajzolok az épületről. Felteszem, szimmetrikus az alaprajza, szóval egyúttal az épület másik szárnyát is le tudom képezni. Azt hiszem, egy mágikus jelre hasonlít.
    Odakísérem Connort a terméhez, és természetesen nem nyugodnék addig, míg be nem ment és le nem ült a helyére. Legszívesebben beülnék vele együtt és gondoskodnék róla, hogy senki se tudjon ártani neki (vagy esetleg túl közelről barátkozni vele), de sajnos mennem kell. Mielőtt azonban ezt megtehetném, a nyakamba veti magát, úgyhogy én is átölelem óvatosan, hiszen ő egy törékeny kicsi nephilim. Imdáom a karjaimban tartani. FInom fahéj és vanília illata van mindig.
    - Ne aggódj miattam! - simogatom meg a hátát a szárnyainál. - Egy pillanat alatt megtalálom a termet.
    Megforgatom a szemem, mikor elválunk. Ezek az óvatosságra és megfontoltságra intő megjegyzések annyira... angyaliak!
    - Megpróbálom. Nekem egész délelőtt "Mágiaelmélet a gyakorlatban" órám lesz, de ebédnél találkozunk. Tessék, az órarended - nyomom a kezébe a papírját. - Az ebédlőben találkozunk!
    Nehéz tőle elválnom, de sajnos szorít az idő. Szóval amint bement, én is elindulok, hogy megkeressem a 135TSz-t.
    Az órán nem vagyunk sokan, aminek nagyon örülök. A tanár pedig elképesztően jól magyaráz. Aggódom Connorért, de a tanulás beszippant, és nagyon élvezem. Mikor azonban végzek, egyből rohanok az ebédlőbe. Igen, sikerült megkérdeznem valakitől - kedvesen -, hogy merre találom. A tekintetem egyből Connort keresi, aki persze rögtön szerzett új barátokat, és épp velük nevetgél az egyik asztalnál, akik közt ráadásul ott van a reggeli fiú is. Mérgesen indulok meg feléjük.
    avatar
    Connor Shayeh

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Tanuló

    Re: Folyosók

    on Vas. Júl. 01 2018, 15:32



    Caleb & Connor
    Nem akarom otthagyni a bátyámat a folyosón, de muszáj órára mennem, ezért megteszem. Átveszem tőle az órarendemet, majd elköszönök és bemegyek a terembe.
    Az első órám mágiatörténet. Az osztálylétszám velem együtt huszonegy, ami szerintem tökéletes. Nem vagyunk hűdesokan, de azért olyan kevesen sem. Ez így pont jó. Alig várom, hogy mindenkit megismerhessek, de erre sajnos nem nyílik azonnal alkalmam, mert elkezdődik a tanítás.
    Az óra nem köt le különösebben, de jófiú módjára végigülöm, szépen csendben. A tanár nagyon elmerültnek tűnik a magyarázásban, látszik, hogy tényleg érdekli ez az egész, és ezt értékelem, azonban akárhogy is szeretném, én képtelen vagyok érdeklődést mutatni a tananyag iránt. Kimondhatatlanul megkönnyebbülök, amikor kicsengetnek, és végre odamehetek a többiekhez, hogy megismerjem őket. A következő óra máshol lesz, és meg kell kérdeznem, hol találom a termet, ami tökéletes indítás egy beszélgetéshez.
    A szünet alatt négy osztálytársammal is összebarátkozok, egy kis csapatot alkotva sétálunk át a másik épületbe, ahol a délelőtt hátralévő részét fogjuk tölteni. A telepátia teremben azzal a fiúval is összefutok, aki reggel útbaigazított. Megtudom, hogy a neve Keith és több órára is együtt fogunk járni. Olyanokra is, ahol Caleb is ott lesz. Ennek nagyon örülök, és már tervezgetem is, hogy majd összebarátkoztatom a két fiút. Szerintem jóban lehetnének, ha kicsit megismerik egymást.
    A telepátia tananyag is nagyon unalmas, nem is értem, miért kell elméletet tanulnom valami olyasmihez, amit minden nap használok. Szerintem jobb vagyok benne, mint a tanár. Remélem, hogy ezt nem hallotta… Valahogy végigszenvedem ezt az időt is, és amikor végre vége, Keith és két másik diák társaságában megyek le az ebédlőbe. Mind leülünk egy asztalhoz, ahol még többen csatlakoznak hozzánk. Mindenki kedves és barátságos, és nagyon jól érzem magam a társaságban, de Caleb nélkül nem az igazi, ezért félpercenként körbenézek, hátha megtalálom őt a tömegben. Megérzem, amikor közeledik, és ekkor már gyorsan meg is látom. Vidáman kezdek integetni neki, már nagyon hiányzott.
    ~Itt vagyok! Erre! Milyen volt a délelőttöd? Tanultál valami érdekeset? Szereztél barátokat? Ugye minden rendben?~
    Az összes kérdésem egyszerre vetül felé, annyi mindent el szeretnék mondani neki, nem tudom visszafogni magam, és észre sem veszem, hogy ezzel a sok mindennel talán összezavarom. Én csak annyira örülök neki!
    avatar
    Caleb Shayeh

    Faj : Cambion
    Foglalkozás : Tanonc

    Re: Folyosók

    on Kedd Júl. 10 2018, 22:37

    Én nem is tudom, mit képzeltem. Hogy a gyönyörű és csodálatos fivéremet majd nem veszik észre a többiek? Hogy nem fogják azonnal körberajongani? Ugyanez volt a másik iskolában is, de ott ismertek annyira, hogy nem nagyon mertek a közelébe menni. Mindenki félt tőlem, ő meg kilógott, mert nephilim volt a cambionok és kisdémonok között.
    De itt mindenféle faj megtalálható. Nincs túl sok nephilim, legalábbis jelenleg az ebédlőben nincs olyan sok, és az órámon se volt egy sem. A diákok főleg mágusok, boszorkányok, és néhány cambion akad csupán. A cambionokkal ha szembetalálkozom, hosszan nézünk farkasszemet, és soha nem én vagyok az, aki előbb pislog, vagy előbb szakítja el a másikról a tekintetét. Van egy sötét hajú, elképesztően kék szemű cambion lány is, na ő végül addig meredt rám, míg valaki közénk nem lépett. Őt majd még meg akarom keresni, mert ez nem egy lejátszott meccs.
    Szóval én így barátkozom, Connor viszont egyáltalán nem. Nagyon mérges leszek, mikor meglátom azt a rengeteg senkiházit körülötte. Az egyikről innen látom, hogy épp annyi mágikus erő szorult belé, mint egy parafadugóba. Ez teljesen méltóságon aluli! A másik meg a reggeli fiú. A többiek teljesen átlagosak, de a képét mindegyiknek megjegyzem.
    ~ Ennyi kérdést! ~ Egy kicsit magam elé mosolygok. Egy hangyányit el tudja terelni a figyelmem arról a tényről, hogy konkrétan hódolók veszik körül, de csak egy pillanatig. Az asztalok közt lavírozva indulok feléjük.  
    Persze egyáltalán nem értik, Connor kinek és miért integet ilyen lelkesen. Mind felém fordulnak, és van, aki egyenesen vág egy fintort, na meg persze ott van a reggeli srác, aki mérgesen szusszan. Amíg oda nem érek, kíváncsian kérdezgetik Connortól, hogy mégis ki a csuda ez, honnan ismer, meg satöbbi. Ostobák!
    ~ Minden rendben. Szuper órám volt. Ki ez a sok alacsonyrendű halandó? ~ Kérdezek vissza az öcsémtől válaszok helyett, míg odaérek. Végigmérem az egyiket. ~ Ennek gyümölcs szaga van. ~ Nem szeretem a gyümölcsöt, túl édes. A gyerek is tipikus cukorfalatnak tűnik. Nem szeretem a cukorfalatokat.
    - A helyemen ülsz - morgok rá az egyik világosbarna bőrű fiúra, aki közvetlenül Connor mellett ül, olyan, na de olyan közel, hogy legszívesebben azonnal sót szórnék az öcsém köré, hogy távol tartsam tőle. Szerencsére a fiú odébb ül eggyel, és nem nekem kell arrébb tennem a saját kezemmel. Leülök, és az asztalra teszem a táskám.
    - Na mi lesz? Távozhattok. Most már megjöttem - próbálom meg elhessegetni Connor társaságát, mivel szentül hiszem, hogy csak ideiglenes csevegőpartnerek voltak, hogy a testvérem ne unatkozzon nagyon.
    Erre az egyik... elkezd nevetni. A többi meg hirtelen csatlakozik hozzá, mintha csak tréfáltam volna.
    Pedig nem. Nagyon nem.


    A hozzászólást Caleb Shayeh összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 05 2018, 10:56-kor.
    avatar
    Connor Shayeh

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Tanuló

    Re: Folyosók

    on Szer. Aug. 01 2018, 23:50



    Caleb & Connor
    Mosolyogva nézem, ahogy átvág az étkezőn. Nem veszem le róla a szemem, akkor sem, amikor hallom, hogy mindenki tőlem kérdezgeti, hogy ki az a fiú, akit ilyen lelkesen várok.
    ~ Ő az ikertestvérem, Caleb ~ válaszolok mindenkinek egyszerre, de mivel közben a bátyám is beszél hozzám, gyorsan váltanom kell. Egy kicsit olyan ez, mint másik csatornára kapcsolni a tévét. Át kell hangolódnom az asztaltársaságtól Calebre.
    ~ Na, ne beszélj így róluk! Ők az új barátaim. Együtt vannak óráink ~ magyarázom neki, és kicsit elhúzom a számat közben. Nem szeretem, amikor rögtön így indít. Nem kell azonnal bunkónak lenni mindenkivel.
    ~ Nekem is gyümölcs szagom van. Általában… ~ hívom fel a figyelmét erre a kicsi részletre. Ha pedig nem így van, akkor nem működik a samponom.
    Caleb végre odaér az asztalhoz, és leül mellém. Igaz, ezt is démonmód intézi, ami közel sem udvariast vagy kedvest jelent.
    ~ Ne legyél goromba! ~ bököm finoman oldalba a könyökömmel. De ha ez még nem lenne elég, a következő megszólalása tényleg kiveri a biztosítékot. Szégyenkezve hajtom le a fejem. Ez olyan ciki. Még kétszer oldalba bököm a testvéremet, persze sosem durván.
    ~ Senki nem megy sehova, Caleb. Kérlek, legalább adj nekik egy esélyt! Megtarthatod a pudingomat, ha szeretnéd ~ kezdek el alkudozni, hátha ezzel legalább arra rá tudom venni, hogy ne zárjon ki mindenkit még mielőtt esélyük lenne akár egy szót szólni. Tudom, hogy ő nem akar ilyen sok barátot, de nem is arra kérem, hogy legyen jóban mindenkivel.
    avatar
    Caleb Shayeh

    Faj : Cambion
    Foglalkozás : Tanonc

    Re: Folyosók

    on Vas. Aug. 05 2018, 12:59

    - Hogy mi?
    - Hiszen nem is hasonlítotok.
    - És ez egy cambion.
    - Talán adoptálták.
    Nagyjából ezek a mondatok fárasztják Connort, míg odaérek. Én meg csak megforgatom a szemem.
    ~ Nagyszerű, két órára hagylak magadra, és máris szerzel három új barátot ~ morgolódom az öcsémnek. Az igazság egyébként az, hogy jobb szeretem, amikor kettesben vagyunk. Olyankor nem kell megosztania a figyelmét, tud kizárólag rám fókuszálni, és senki se zavar bele a beszélgetésünkbe... Amellett pedig nem nagyon szeretem az "új" dolgokat úgy nagy általánosságban. Kivéve az új könyveket, és az új tanulnivalókat.
    Pislogok kettőt, ugyanis Connornak nem gyümölcs szaga van. Számomra sokkal inkább... Szerelem és Connor szaga van. De ezt semmiképp se tudhatja meg, szóval csak annyit reagálok:
    ~ Tényleg? ~
    Lehuppanok az asztalhoz, majd első dolgom, hogy mindenkinek ellenségesen a szemébe meredek egyenként. Na, hát ennek már nincs olyan nagyszerű hatása a reggeli sráccal szemben, de a többiek azért elég hamar félrenéznek. Cseppet se zavar mindeközben, hogy Connor valószínűleg lyukat fúr az oldalamba a könyökével. Az annál inkább, hogy mókamesternek hisznek a többiek.
    - Na jó. - Odanyúlok Connor pudingjáért, és felbontom. - Én Caleb Shayeh vagyok, Connor bátyja. Ha azon tűnődnétek, hogy lehetséges, hogy különbözik a fajunk, akkor legyen elég ennyi: semmi közötök hozzá. És most halljam a neveiteket.
    Beledöföm a kanalat a pudingba, és enni kezdem. A puding az egyik kedvenc dolgom ebben a dimenzióban. Főleg a csokis-mogyorós, mogyoró darabkákkal. Ez sajnos csak sima csokis, de azért megteszi. Tekintetemmel a társaságot pásztázom, és persze a reggeli csóka szólal meg legelőször.
    - Neked mindig ekkora az arcod?
    - Az arcom mérete teljesen normális.
    Ezen is nevetnek. Ördög és pokol! Ebben a dimenzióban nem értik a keménység lényegét! A végén még egy pojáca leszek.
    - Én Sam Tumblefog vagyok - nyújtja oda a kezét a szőke srác, az, akinek gyümölcsillata van, és csekély varázsereje. Kezet fogok vele, és ekkor megcsap valami furcsa érzés. Azt hiszem, mégsem mágus, mint ahogy elősore gondoltam, de akkor mégis mi lehet?
    Aztán a szürke szemű srác is odanyújtja a kezét:
    - Jason Cardoza.
    Egyedül a reggeli srác marad hátra, aki valamiért vonakodik bemutatkozni. Aztán végül mégis megteszi.
    - Keith Sato, a Chairman családból.
    Kezet fogunk. Kissé zsibbadni kezdenek az ujjaim, amint megérintem, szerintem kaptam egy aprócska átkot. Csodálatosan kedves!
    - Remek. Akkor most megyek, és szerzek ebédet - fordulok Connorhoz. - Kérsz valamit?
    Megvárva a válaszát, felkelek és elindulok arrafelé, ahol az ételek vannak kirakva tipikus kantin jelleggel. Ez legalább ismerős, otthon is ilyen rendszerben kaptuk az ebédet, csak nem volt ennyi opció az ételre.
    Amint beállok a sorba, megpillantom megint a kék szemű lányt. Ott áll előttem. Bámulni kezdem.


    SamJasonKeithCaleb
    avatar
    Connor Shayeh

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Tanuló

    Re: Folyosók

    on Vas. Aug. 19 2018, 23:21



    Caleb & Connor
    Nem hallok meg mindent, amit a többiek mondanak, most első sorban Calebre koncentrálok. Érdekelnek a válaszai és nekem is bőven akad mesélni valóm, a többiek kérdéseire meg úgyis válaszolok később. Akkor is, ha a testvérem csípőből elutasítja, hogy bármilyen magyarázatot adjon magunkról. Nekem nem kell ehhez tartanom magam.
    Mindenki bemutatkozik, hamar teljes lesz a kép és ez az én szememben azt jelenti, hogy egy lépéssel közelebb állunk ahhoz, hogy mind jó barátok legyünk. Viszont Calebnek még nincs ebédje, és többet kell ennie annál a pudingnál, amit én adtam neki, úgyhogy megint odébb kell állnia egy kicsit. Megkérem, hogy hozzon nekem egy almát, mert abból egy soha nem elég, akkor sem, ha valószínűleg tele leszek, mire mindent eltüntetek, ami még a tálcámon van. Egy pót alma sosem árt. Egészen addig szemmel tartom a testvéremet, amíg beáll a sorba, csak utána fordulok vissza az új barátaim felé, és kezdek el válaszolgatni a kérdéseikre.

    A lány kettővel előrébb áll a sorban, és látszólag egyedül van. Nem beszélget senkivel, csak türelmesen várja, hogy megkaphassa az ebédjét. Legalábbis eleinte így tűnik, de hamar megérzi, hogy valaki figyeli, és hátrafordul. A tekintete azonnal találkozik Calebével, és eszében sincs elfordulni. Kilép a sorból, és odasétál az új cambion fiúhoz.
    - Szia! Jesse vagyok - nyújt kezet kifejezetten barátságosan, de nem szakítja meg a szemkontaktust. Érti, hogyan működik ez a hatalmi játék, és nem fog egykönnyen behódolni. Vagy inkább nem is fog.
    avatar
    Caleb Shayeh

    Faj : Cambion
    Foglalkozás : Tanonc

    Re: Folyosók

    on Csüt. Aug. 23 2018, 22:58

    Bármennyire is nincs ínyemre, sajnos magára kell hagynom az öcsémet az új "barátaival". De előtte ellenállhatatlan fivérem kér tőlem egy almát, én pedig komoly küldetéstudattal bólintok. Imádja az almát. Szóval akkor is kapni fog egy almát, ha egy kisgyerek kezéből kell kicsavarnom.
    Bár azt valószínűleg visszaadná, engem pedig nagyon ronda pillantásokkal illetne.
    Most azonban csillogó szemekkel néz, én pedig alig bírom megállni, hogy arcon ne csókoljam, mielőtt elindulok a pult felé.
    Annyira éhes vagyok, hogy egy lovat, és mellé még egy egész jávorszarvast is fel tudnék falni. Ez annak köszönhető, hogy a gyomrom pillanatnyilag ugyan nem akkora, mint egy sárkányé, de a tudatomban mégis úgy tűnik. Persze akármennyit is eszem, nagyon ritka, hogy jól lakjam, ezért inkább nem is viszem túlzásba. Minek? De azért a marhahúst véresen szeretem, a zöldségeket meg csak módjával. Elvégre ragadozó vagyok!
    Magamon érzem Connor pillantását egészen a kiszolgáló pultig, ott azonban valami más teljesen eltereli a figyelmem, méghozzá ez a boszorkánymester lány az óriási zafírszemeivel. De akárhogy is bámul, engem nem tud arra kényszeríteni, hogy meghátráljak. Ám ahelyett, hogy szépen behódolna, mint a többiek, csak néz, majd el is indul felém, és... Bemutatkozik. Ez egy kissé fejbe kólint.
    - Üdv. Én pedig Caleb. - Tény és való, hogy a szociális érzékeim nem éppen fenomenálisak, és csak a behódolás/dominancia viszonylatban vagyok képes értelmezni a kapcsolatom mindenki mással (Connoron kívül), de azért köszönni tudok. Nem vagyok egy ősember.
    Nem veszem le róla a szememet, de megfogom a kezét, ami aprónak és törékenynek tűnik, ahogy megszorítom. Most már egyre kíváncsibb a pillantásom, kutatva nézem. Kék sárkányszemeimnek nincs szüksége a pislogásra, tehát előnyben vagyok.
    - Miért nem nézel félre? - kérdezem meg végül, mert a sor elhalad mellettünk, én meg csak állok és fogom a kezét, és közben egy kicsit éhesebb leszek minden másodperccel.
    avatar
    Connor Shayeh

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Tanuló

    Re: Folyosók

    on Szomb. Aug. 25 2018, 18:37

    Jesse



    Az újfiú elfogadja a kézfogást, ami egy jó jel. Lehet, hogy feltűnően magabiztos, de legalább nem bunkó. A hierarchiai kérdést azonban még nem játszották le, úgyhogy esze ágában sincs elfordítani a tekintetét. Viszont mivel az ő biológiai felépítése nem teszi lehetővé, hogy örökké nyitva tartsa a szemét, néha belepislog a szemkontaktusba.
    - Te miért nem nézel félre? - dobja vissza a kérdést, ahogy a szája sarkában megjelenik egy pimasz mosoly. Nem akarja feldühíteni a másikat, csak játékosan piszkálódik. Ő így szokott barátkozni. Az ebéd már nem is olyan fontos, hiszen rengeteg idejük van még a következő óra előtt, bőven belefér a barátkozás és az evés is. Ráadásul később úgyis rövidebb lesz a sor, nem maradnak le semmiről.
    avatar
    Caleb Shayeh

    Faj : Cambion
    Foglalkozás : Tanonc

    Re: Folyosók

    on Vas. Aug. 26 2018, 14:54

    Úgy kérdez vissza, mintha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy mi lenne a dolga. Szépen meghunyászkodni, és tovább menni! Ehelyett csak érdeklődik, sőt, azt hiszem, épp ugrat.
    Lenyűgöző!
    - Soha nem nézek félre - válaszolok, és most már egészen lelkessé is válok. Ugyanis ha ez alapján nem jutunk dűlőre, akkor... - Párbaj?
    Tudom, tudom. Ez itt tilos. De képtelen vagyok ellenállni a kísértésnek, ráadásul nem kell feltétlenül mindenkinek tudnia róla. Én bármit titokban tartok, ha kell.
    Egyébként, nagyon szép arca van. Olyan, mint valami porcelánbaba.
    avatar
    Connor Shayeh

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Tanuló

    Re: Folyosók

    on Vas. Szept. 16 2018, 01:09

    Jesse

    Felveti, hogy párbajozzunk, mire megvillannak a szemeim. Tetszik a stílusa. Persze ez egy tiltott dolog, de hogyan is mondhatnék nemet egy kihívásra? Ennyi erővel el is fordulhattam volna! Na nem, ezt nem hagyom ennyiben!
    - Kettes gyakorlópálya a suli mögött, délután háromkor! Ne késs! - vigyorgok rá, majd hátrálok egy lépést. Ezt ezzel el is intéztük.
    - Akkor beálluk a sorba, vagy már nem vagy éhes? - biccentek a töbiek felé, akik az ebédjükre várnak. Most, hogy letudtuk a dominancia-kérdést (egyelőre), akár ehetnénk is.
    avatar
    Caleb Shayeh

    Faj : Cambion
    Foglalkozás : Tanonc

    Re: Folyosók

    on Vas. Szept. 16 2018, 23:00

    Felcsillannak a szemei, de nekem is. Azt hittem, utálni fogom, ha valaki egyszerűen nem lesz hajlandó behódolni és elismerni hogy én vagyok a legerősebb boszorkánymester itt. Jesse nem ismeri el, és egyszerűen úgy érzem, nem is lehetne tökéletesebb folytatása a napnak, mint ez a párbaj-kihívás, meg az, hogy ő ezt elfogadta.
    - Rendben! - bólintok, noha még fogalmam sincs, hogy hol van a kettes gyakorlópálya, de majd addigra kiderítem. Lehet, hogy én vagyok az újonc, de nem vagyok hajlandó ostobának tűnni.
    Hátralép, én pedig elengedem a kezét, amit hülye módon még mindig fogdostam. Próbáltam kipuhatolni az erejét. Na igen, azt mondom magamnak, hogy ezért, de amúgy szerintem ez nem igaz.
    - Éhen halok - közlöm válaszul, majd mivel lány, és mert engem anyám udvariasságra nevelt, magam elé engedem a sorban. Elveszek egy tálcát, és miután alaposan szemügyre veszem a három különböző főételből álló kínálatot, végül a dupla húsos hamburger mellett döntök. És kérek pudingot, meg almát Connornak. Mikor sorra kerülök a kasszánál, kissé összezavarodva válogatok a papírpénzek közt, de végül a legnagyobb címletet adom oda, amiből egy csomó érmét visszakapok, és ezeket zsebre vágom.
    A szemem sarkából Jesse-re pillantok, majd visszaindulok Connorék asztala felé, magamban sóhajtva egy nagyot, amiért a három fiú még mindig ott van az asztalnál, sőt, csatlakozott hozzájuk egy lány is. Mi a fene folyik itt?

    Ajánlott tartalom

    Re: Folyosók


      Pontos idő: Vas. Szept. 23 2018, 19:04