Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Pince
by Ryan Elvestaad Today at 00:27

» Étkező
by Theodore Miles Hudson Today at 00:07

» Szentpétervár
by Vitaly Rayt Yesterday at 23:50

» LaGuardia Reptér
by Noah L. Harwey Yesterday at 23:22

» Utopia Parkway
by Ryan Elvestaad Yesterday at 22:39

» Vitaly lakása
by Admin Yesterday at 18:19

» Terasz
by Erick Lamothe Szer. Aug. 15 2018, 22:22

» Forest Hills
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:24

» Kinti medence
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:21

» Kapu
by Lucius Evans Kedd Aug. 14 2018, 18:59

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Konyha - Jackson lakás

    Share
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Konyha - Jackson lakás

    on Vas. Ápr. 01 2018, 19:11

    To my family
    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Nem vágytam alvásra, hogy átléptem a valóságba. Sokáig sem töprengtem, mit és hogyan kéne tennem. Meg kell védenem őket, s addig nincsenek biztonságban, míg én élek.
    Nincs varázserőm, ám nem szerettem volna, hogy Vitaly átérezze, amin most és majd halálomkor keresztülmegyek. Állok egy ideig, miután az utolsó kristályt letettem magam köré. Mert fáj, nagyon fáj, hogy Vitalynak megint fájdalmat okozok. De a gyász egyszer el fog múlni. És biztonságban lesz, élni fog. S képes lesz majd újból szeretni valakit. Én sem hittem benne, ám Vitaly megérkezése az életembe, felülírta ezt.
    Tündérhonban akartam megtenni, de így esélye sem lesz Vitalynak és Niquének, hogy lezárják a velem való kapcsolatukat.
    Vannak rúnák, melyek megakadályozzák, hogy eredeti tündérformámat vegyem fel halálom után. Megcsúfolom így saját fajtámat, de nem önzésből teszem. Kettejükért. Még ha fájdalmas is. A jel megírása hosszú és fájdalmas, legalábbis érzetre számomra, valójában nem több öt percnél sem.
    A levél megírása ... a kis üvegcsére többször meredek, miközben rónám a sorokat. Sok mindent szeretnék nekik elmondani. Anyámék megértik majd a döntésemet, még ha mérgesek is lesznek miatta.
    Lezártam a borítékot, s egyáltalán nem habozok az üvegcséért nyúlni. Éppen ráteszem a tetejére a kezem, mikor kopogtatást hallok. Rendőrség? Nem tettem semmi rosszat. Ha felhajtom az üvegcse tartalmát, még hívni sem kell senkinek, mire benyitnak, addigra halott leszek. Nincsenek valójában már gondolataim sem. Csak az üvegcse tölti ki a tudatom.
    Az erősebb dörömbölés azonban az ajtó felé kapatja a figyelmem. Beáramlik valami az ajtón, s beleborzongok. Kilépve a körből, az ajtó felé indulok, s az ajtó mögé rejtett kezembe teszem az üveget, úgy nyitom ki a fakabátoknak az ajtót. Az üvegcsét visszarejtettem a fiókba, s gyorsan elpakoltam a kristályokat is. A levelet eldugtam a rejtekhelyre. Kell majd az, ha már nem leszek.


    Sápadt arccal ülök a kocsi hátsó részén. Próbálom ismét kutatni Niqué nyomait, ám sehol sem érzem, mint ahogy eddig is, mióta elment tőlem. Adjátok szivárványok, hogy valaki más legyen! Nem akarom újra átélni azt, hogy elveszítem azt, aki az életem párja lett! Ne legyetek ilyen kegyetlenek! Őhozzájuk... velük...


    Teljesen lefagyva állok a test mellett. Újból megtörtént! Kis idő után érintem arcát, miután a rendőrök már kimentek. Beazonosítottam. Ez Niqué. Kértem pár percet, hogy vele maradhassak. A rendőr sejthetett valamit, mert az ajtón ugyan kiment, de nem lépett tovább. Már nem rejtettem vissza a fájdalmat a hangomban. Rá kellett döbbennem, akármi is történt kettőnk között, szerettem Niqét, még ha nem is voltam szerelmes belé. Megsimítom arcát, ajkát. Túl csendes... és már nem lehet visszahozni, megmenteni.

    A folyosónak dőlve tartom a fülemhez a mobilt. Nate az első, Niqué őt emlegette a legtöbbször. És még mindig lelkiismeret furdalásom van azzal kapcsolatban, mit akartam vele tenni, akaratán és beleegyezésén kívül. Úgy tekintek rá, mintha a fiam lenne, hiszen egy ideig valóban vele és benne élt ő. Behunyom szemeim, míg kicsöng a vonal. Még őt sem gyászoltam meg...
    - Hallo, Nate. Itt Damien. Azért hívlak, mert ... Niquét baleset érte.... – rövid csend után folytatom. – Niqué... Niqué meghalt.
    Csak akkor folytatom, ha tud figyelni. Bediktálom a címet, hová tud jönni, megnézni őt.
    A vonal bontása után a hajamba túrok, s pár levegővétel után újra tárcsázok. Ezúttal Jacksont hívom.
    - Jackson, itt Damien. Elég hamar teljesül a kérésed – kiegyenesedek, hogy levegőt tudjak kapni. – Niquét illetően. Baleset érte. Nem élte túl.
    A cím bemondása után csak leengedem a telefont a kezemben. A szemközti fal bámulása egészen megnyugtató tud lenni. A hozzám lépő rendőr felém nyújt egy pohár vizet, amit hálásan fogadok el, majd egy mappát tesz a kezembe, s átadja a helyét a halottkémnek. Nincs mit igazán vizsgálnia rajta, a halál oka egyértelmű. Azonnal meghalt.
    Inkább lefoglalom magam a papírokkal. El akarok tűnni, mielőtt ideér Niqué vér szerinti családja. Mert pontot akarok tenni az i-re. Vitalynak élnie kell! Ezt pedig csakis a sajátom árán fog megtörténni. Őt nem veszíthetem így el!



    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Szer. Ápr. 04 2018, 22:19

    Az álom hajnalban ér véget, én pedig különös, de ezúttal földi örömben, az álomtalan alvásban keresem a pihenést, a megnyugvást, az örömet. Kipihenten ébredek, de már borotválkozás közben az aznapi listát állítom össze magamban.
    A listát aztán cafatokra cincálja egy telefonhívás. Először gőzöm sincs, ki az a Damien. Ő magát álomban Corraichnak, Nathaniel pedig Jamesnek nevezte, de alighanem ez egy újabb álnév.
    Amint ezt kimatekozom, az arcomba tolja az újabb megoldásra váró feladványt, mint bohóc a tortát. Nem vacakol, tiszta tényeket közöl érzelemmentesen. Mintha csak a beosztottam riportolna.
    - Hol vagy? - kérdezem azonnal, és miután megadja a címet, egyértelmű utasítást adok: - Ne mozdulj onnan.
    A lehető leggyorsabban befejezem a készülődést, és egyből az említett rendőrségre hajtok. Én vezetek, és útközben lebonyolítok néhány telefonhívást, és van, akit csak az elmémmel kell megérintenem, hogy üzenetet és információt szerezzek arról, mi is történt. De a leggyorsabb módja az információszerzésnek még mindig az lesz, hogy odaérek, és kifaggatok mindenkit.
    Nem kavar fel, ami történt, nem hagyom. Érzelem, gyász, düh háttérbe szorul most, míg cselekednem kell. Leparkolok valahol az épülethez közel, a jövőbe látás képességével találva parkolóhelyet (nem túl fair, de máskülönben lehetetlen lenne), és a szokásosnál fürgébb és hosszabb léptekkel megyek be az épületbe. A nyugalom álcája persze töretlen, ezen kívül más nem látszik rajtam.
    Meghalt az egyetlen lányom, és én olyna vagyok, mint egy darab fa.
    Kudarc vagyok, mint apa.
    Lefelé indulok, hiszen a holttesteket a föld alatt tartják hidegen. Amint odaérek, és megpillantom a tündért, felkavarodik bennem a harag. Vajon az ő műve? Van köze hozzá?
    De ez egy pillanat alatt elcsitul, hiszen tudom, hogy nincs. Álomban volt, velem.
    Odalépek elé, nem szólok, csak nézek rá. Különösen cseppfolyósnak tűnik az aurája, mintha nem egészen ebben a világban volna most, ráadásul kifelé tart. Feltartóztatom.
    - Mégis hová készülsz? - kérem számon, köszönés nélkül, és ha kell, megragadom a karját.

    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Pént. Ápr. 06 2018, 22:31

    to Jackson & Damien
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Kábán nézek egy ideig a plafonra. Apával álmodni... aztán meg a Forrás...
    Megsimítom az arcom, mielőtt felülnék. És erős hiányérzetem van, elszédülve ülök az ágy szélén, elmerengve, tudattalanul morzsolgatva a másik kezemmel a Thomastól kapott karkötőt.
    Halkan zörgök a konyhában, hogy ne ébresszem fel Theot. Nagy nehezen tudtam felkelni az ágyból, de súlyt érzek a mellkasomon.
    Kávézás közben ér a telefon, az sem érdekel, hogy a barna lötty kifolyik. S annak sem tudok most örülni, hogy nem a pultba épülve végezte.
    Nem zavar, hogy nem borotválkoztam, s az sem, hogy miként nézek ki. Kapkodva öltözök fel, s iramodok az ajtó irányába, amikor ráébredek.
    Minek siessek? Ő már nem fog elszaladni. Tehetetlenül dőlök neki egy fél pillanatra az ajtófélfának, megértve, mi is nyomja annyira a mellkasomat, s érzem, hogy hiányzik valami. Ő hiányzik.
    Mélyet sóhajtva indítom a motort a kocsiban, s elég hamar eljutok a kapitányságra. Üresnek nem üres a fejem, a húgom tölti ki a gondolataimat.
    Összevonom ugyan a szemöldököm, mikor meglátom apát a... tündérrel. De nem akarok jelenetet, és megakadályozni sem szeretnék senkit, semmiben.
    - Sziasztok – rekedt a hangom. – Hol van?
    Egyedül akarok maradni vele. A kezét keresem, hogy megfoghassam. Amit, mikor utoljára voltam vele, dühösen szakított ki az enyémből. Megrohannak az emlékek és az érzelmek. Sokáig csillognak szemeim, mire legördül az első könnycsepp. Szakmai ártalom, hogy nem sírhatok. A húgomért viszont elsírnám az összes óceánt. De nem itt és nem most.
    Elengedem a kezét. Olyan nehezen megy. A testvéri kapocs megroggyant már egy ideje, de hogy végleg elszakadt, most érzem igazán. Ezért van ott a hiány a mellkasomon. A szívemben.
    Figyelem, s tekintetem másra fókuszál, s időbe kerül, míg feleszmélek, mit látok. A kartotékot keresem, s elkezdem lapozgatni. Ő is kétszer ébredt fel... amikor én... és én túléltem, míg ő...
    Lassan teszem vissza a kartotékot, az asszisztenst sem veszem észre egyből, időbe kerül, míg ráébredek, arra kér, távozzak. Egy intéssel, majd a könnyeim letörlése után, még mindig kábán lépek vissza a folyosóra.
    - Ő is... – nézek apára, benne mindazzal az értelemmel, amit rejthet. Ő is Az. Volt.
    - Hogyhogy te itt vagy? – vetül a tekintetem a volt sógorra, ha még ott van.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Pént. Ápr. 06 2018, 23:16

    to Jackson & Damien
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Nem találtam semmi olyat Niquénél, ami arról árulkodna, létezünk. Vagy azt már eltűntethették gondos kezek, nem foglalkozom vele.
    Leróttam utolsó előtti tartozásomat, értesítettem az atyját. Már csak egy maradt, amibe a rendőrség kopogtatott bele. Elgondolkodva tekintek vissza az ajtón keresztül Niqué felé. Pár óra múlva talán éppen én fogok itt feküdni. Sietnem kell. Egyvalakit nem akarok soha ott látni.
    Kis híján beleütközöm Jacksonba. Egy másodpercig fókuszálok, mire ráébredek, ez Jackson. A valóságban.
    - Nincs már itt keresnivalóm – csendes a feleletem, s nem rázom le a kezét a karomról, de nem is fordulok vissza. Mert valóban nincs keresnivalóm már ebben a világban. Niquét már nem tudtam megmenteni, de Vitet még igen!
    Megjelenik Nathaniel is, s egy pillanatra még mindig látom a fiam benne, pedig már ő sincs. Összeszorul a torkom, holott éreztem, mennyire gonosz is a fiam lelke. De ez nálunk nem számít. A tündérek számos huncutkodásai az emberi morál szármára undorítóak és gonoszak.
    Nem tudok visszaköszönni neki, inkább elfordítom a tekintetem róla.
    - Megtettem amit kértél – színtelen a hangom. S éppen lépnék, hogy végre haladjak a végcélom felé, amikor egy fémesen kopogó cipőpár és egy aktás pár jelenik meg.
    - Melyikük Damien James McCormack?
    Megállok a mozdulatban. Meghagyta a házas nevét? Nem emlékszem rá.
    - Én.
    Mielőtt folytatnám, kinyitja a kezében lévő aktát.
    - Ön Dominique McCormack volt férje?
    Türelmetlen kezdek lenni. Mehessek már végre!
    - Igen, de mit jelent ez az egész?
    - Tehát még nem kapta meg a volt neje holmijait.
    Egy papírlapot vesz elő és fordítja felém.
    - Az apasági nyilatkozat szerint, amelyet Dominique McCormack tett, ön Dorian McCormack-Montgomery vér szerinti édesapja.



    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Hétf. Ápr. 09 2018, 23:07

    A tündér aurája olyan fakó, mintha hó hullott volna rá, fagyos, szürke, élettelen, pedig teljesen biztos vagyok benne, hoy nem ilyennek kellene lennie. Egyszerre látom őt, és pegazus alakját, melyet akkor viselt, mikor először találkoztunk. De az állat beteg, szőre fénytelen, sörénye kócos, szárnyaszegetten hever, mint aki...
    - Miket beszélsz? - kérdezem fojtott hangon, bár idelent nincsen senki, csupán a hullák az ajtók mögött. Azonban hiába meredek rá választ követelve. Úgyis tudom, hiszen már az álomban is láttam, mire készül. Egy pillanatnyi kétely van bennem, ugyanis láttam, láttam azt a gyereket a karján, de mi van, ha nem a jövőt láttam? Mi van, ha a múltat? Hiszen tündér, velük még csak most kezd a képességem ébredezni.
    Mielőtt azonban túlzottan elbizonytalanodnék ezzel kapcsolatban, Nathaniel befut, és én meglepődöm, mert őt nem láttam előre. De Damien bizonyára őt is értesítette. Vagy talán maga a rendőrség. Mindegy is.
    - Erre - mutatom, és magam is bemegyek vele a helyiségben, ahol még én sem voltam, de egyszerűen tudom, hogy hol fekszik a lányom holtteste. Mert, a sors iróniája: most már látom őt.
    Végigtekintek rajta, ahogy ott fekszik. Jó gyomrom van, bírom az ilyesmit, de most azért erőltetnem kell azt a pókerarcot. Egy pillanatra sem veszem le a szemem a halott, sápadt arcáról, amelyről a vért már letisztogatták nagyjából, de azért még mindig foltos itt-ott. Csak akor, maikor azután Nathanielre nézek. Szörnyen zaklatottnak tűnik, úgyhogy magam felé fordítom, mélyen a szemeibe nézek, majd megszorítom a vállát.
    Aztán kimegyek. Hagyom, hogy kettesben legyenek. Szoros volt köztük mindig is a testvéri kötelék. Még akkor is, amikor Dominique senki mást nem akart látni a Montgomery családból. Visszalépek a folyosóra, mert úgy érzem, történni fog itt valami, és én mindig, szinte mindig az ösztöneimet követem. Míg Nathaniel a tiszteletét rója le odabent, én egész különös híreknek vagyok a fültanúja. És rájövök, a látomás mégsem a múltat ábrázolta. Még mindig jól működik a képességem. Ez elégedettséggel tölt el, és egyben izgatottan megnedvesítem az ajkam.
    - Jó reggelt. Jackson Montgomery vagyok. Az elhunyt édesapja - lépek előre kezet nyújtva az úrnak, és aztán kezet fogok a nővel is, ha felajánlja. - Láthatnám a dokumentumot? - nyúlok érte, majd egyetlen pillanat alatt bescanneli az agyam az információt.
    A lányom terhes volt, szült egy gyereket úgy, hogy egyikünk sem tudott róla. Harag lobban bennem, melyet mételyes elkeseredettség olt ki. Hogy fajulhattak idáig a dolgok?
    - Hol van most a fiú? - térek egyből a lényegre, miközben Nathaniel visszatér.
    Magamhoz hívom, és odaadom neki is a papírt, hogy megnézhesse, és ebből egyből érteni fogja ő is, mi történik. Ne felelek neki, jelezve, hogy ez most fontos, még annál is fontosabb, hogy Dominique meghalt. Ugyanis valaki más még él.
    Az élet mindig szolgál meglepetésekkel, és mi épp most kaptuk a kezünkbe az egyik legdíszesebben csomagolt, mesteri meglepetés, amit láttam valaha.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Csüt. Ápr. 12 2018, 20:19

    to Jackson & Damien
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Fogom Niqué kezét, a másikkal az arcát, haját simítom, gyengéden. Nem tudom elhinni. Még így sem. Apa kezét érzem a vállamon, s mikor maga felé fordít, semmi sem akadályozhatja meg, hogy a kezem lecsússzon a húgom kezéről. Anya kezét is így fogtam. Tartom még vissza a könnyeim, de tudom, hogy el fognak majd indulni. Nem fogom megakadályozni.
    Szabad kezemet a vállára teszem apának. Az, hogy ezt teszi velem, tudom, mennyire zaklatott ő is. Nem omolhatok össze, már csak miatta sem. Pár percig egyedül maradok a testvéremmel, de tudom, hogy az igazi búcsú majd akkor lesz, amikor...
    Nehéz kilépnem, ellépnem a húgom mellől, ám az élet halad tovább, s végül kilépek a folyosóra. Döbbenten meredek a két új emberre, és nem értem, mi történt.
    - Milyen fiú?
    Figyelmemet némileg leköti az ex-sógor is. Furcsa érzésem van mellette, a közelében. S nem tetszik. Sajogni kezd a mellkasom, s nem ott, ahol Niqué hiánya fáj.
    Átveszem a mappát, mielőtt kinyitnám, bemutatkozom a két érkezőnek. És megértem. És valahogy ez nem érdekel és rettenetesen fáj. Mert nem mondta el Niqué. Nem érdekelnek a papírok, becsukom és visszaadom apának. Lélekben még mindig a húgom mellett állok és fogom a kezét.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Csüt. Ápr. 12 2018, 22:26

    To my family
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Nehéz már kifelé hallanom bármit is a külvilágból. Figyelmem már csak egy cél felé fókuszál, hiszen tudom, hogy meg kell tennem. Ezt beszédemen és tekintetemen is látni. S tündérénemen is, ha látja.
    Szemeim az övébe tekintenek, de már valójában nem látom őt. Mégis megállít keze a karomon.
    Bevonulnak a terembe, s csak nézek egy ideig. Éppen elég ahhoz, hogy mire ismét nekiindulnék, addigra a gyámügyes nő és az ügyvéd férfi megérkezzenek.
    A képre meredek, ekkor harsan fel szinte számomra Jackson hangja mellettem. Összerezzenek. És valahogy mégsem.
    - Van... egy fiam? – Kérdezem döbbenten, a nőre tekintve.
    Nem ellenkezek Jacksonnal, hogy előbb én szeretném látni az aktát. A lánya volt, sokkal nagyobb joga van ehhez, mint nekem valaha is volt, s lesz. A fiam...
    Bársonyként csorog végig Nate hangja a gerincemen, még halványan is. Még ha kérdése bántó is.
    - Niqué engem jelölt meg értesítendő személynek, ha történik vele valami. Most már tudom, miért – tekintek vissza a képre. Íriszeim átváltanak tündér írisszé, ahogy volt apósom felteszi a kérdést.
    - Magamhoz szeretném venni – még messze az éledés, de megállt az elvonulás szele, csend honol bennem.
    - Mikor tehetem meg?
    Nem zavartatja magát a gyámügyes és az ügyvéd sem.
    - A dada nem sokára megérkezik, az épület elé, iderendeltük. Ha lehet, kint találkozzanak.
    Egyszerre válaszol a két kérdésre a nő, íriszeim még inkább változnak. Érezni akarom a fiam. Éreznem kellett volna. Tudnom kellett volna. Mi van, ha...?
    Mennék, viharozva mennék a bejárathoz, de a nő felemeli a kezét.
    - Előbb szeretnék még mondani pár dolgot – akta nélkül beszél, hol hozzám, hol Jacksonhoz.
    - Egyelőre addig maradhat, míg teljesen meg nem állapítjuk, hogy megfelelő helyen van a gyerek a neveléshez. Ehhez minden segítséget megadunk, ami a feltételek ismeretét jelenti. A teljesítése már az ön feladata – néz rám. – Ha pedig önök az egyenes ági családtag, önökkel is szeretnénk majd beszélni – az ügyvéd átveszi a szót, de ő sokkal inkább Jacksonra figyel, mint rám.
    - A végrendelet felolvasásáról hoztam értesítést. A temetés napjára kérte, így kérem, értesítsenek az időpontjáról.



    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Vas. Ápr. 15 2018, 15:00

    A tündérnek előbb esik le, mit jelentenek a kapott információk, mint Nathanielnek, akit vakká és süketté tesz a gyász. Damien vak és süket volt eddig, most azonban gyermeke hírére megelevenedik, mint egy félezred éves templom szélén ülő gargoyle.
    Az, hogy ő sem tudott a gyerekről, számomra egészen döbbenetes. A lányom mindig is mestere volt a drámának, és a konfliktusokat is szerette - ebben rám ütött, de az eszét nem tőlem örökölte. Mérhetetlenül dühös vagyok rá, de ezt az érzést most elteszem későbbre.
    A nő minden egyes szavára figyelek. Tekintetem az épület kijárata felé vezető ajtóra ugrik, mikor azt mondja, kint fogunk találkozni a gyerekkel, de mégis maradunk, mert akad még elintézendő dolgunk. Bólintok, ismerem a dolgok menetét, életem során épp elég gyámügyi eljárásban volt részem... De ezt talán jobb jelenleg elhallgatni. Nincs az a gyámügyi hivatal, amelyik távol tudna engem tartani az unokámtól, amennyiben Damien nem lenne együttműködő... Akkor is, ha Dominique nem ezt akarta volna, most már halott, és neki nincs ebbe beleszólása.
    Mélyen beszívom a levegőt, bólintok.
    - Ez csak természetes - tekintek a hölgyre. Aztán az ügyvéd felé fordulok. Végrendelet? A lányom végrendelkezett? Mégis miről, valami roncs autóról? Nem hinném, hogy az ő világról alkotott elképzeléseivel túl sok vagyonk halmozott volna fel. Fenntartom a pókerarcot. - Hogyne. Ha kapok egy névjegyet, az ügyvédem haladéktalanul fel fogja venni önnel a kapcsolatot.
    Hiszen erre vannak az ügyvédek kitalálva: intézkednek dolgokról. Ki fogja deríteni, pontosan milyen vagyonról van szó, na nem azért, mert különösebben vizet kellene hordanom a tengerbe, hanem mert nem szeretem a meglepetéseket.
    - Ha egyetértenek, akkor menjünk fel - indítványozom. - Damien... - szólítom meg, magamhoz intve, és ha odalép, megérintem megint a karját. Közel hajolok hozzá, és annyit mondok neki: - A szemed.
    Végül Nathanielt is magam elé terelem, mint egy farkasfalka derék vezetője, és nagyon ajánlom, hogy lóduljanak meg a hivatalnokok a kijárat felé.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Vas. Ápr. 15 2018, 20:57

    to Jackson & Damien
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Ahogy Damienre nézek, meghökkenek a szemein. Az én szemeim is ezért ennyire világosak, egy ideje már tudom és nagyon nem örülök neki. A bennem lévő tündér halálával ez nem múlt el. S nagyon feltűnő, én meg nem szeretem, ha nagyon megnéznek. Ha kicsit, azt sem.
    Teljesen máshol vagyok. Nem érdekel az előttem kibontakozó jelenet. Ha valami fájt eddig a húgomtól, ez fáj mind közül a leginkább, s az, hogy már nincs velem. Velünk. Nem tartott annyira értékesnek, hogy megossza ezt az örömet velem.
    Apámmal szeretnék lenni, támasza lenni. De most azzal tudok a legjobban segíteni, ha megteszem itt lent, amit tudok. Orvosként és ... mágusként. Furcsa gondolat és érzés. Csakhogy nincs menekülő út, itt már mindent megtettem, amit tudtam. És meg kell tennem a lépést. Elhagynom ezt a helyet.
    A világosság szinte mellbe vág, megáll a lélegzetem is. Csendes szemlélőként maradok a háttérben, mégis, érzékelhető támaszként. Nem tudok miben segíteni, mit tenni, s ettől hasznavehetetlennek érzem magam. És érzem, egy részem ott maradt lent, Niqué mellett. Már ott is fog maradni.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Vas. Ápr. 15 2018, 21:45

    To my family
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Azzal, ahogy az ügyvéd beszél Jacksonnal, számomra végérvényes az, hogy ők szervezik a temetést. De ez ebben a világban így is zajlik. Engem a fiam érdekel. Nem érdekel most semmi más. Hiszen akkor őt is veszély fenyegeti! Meg akarom védeni. Mint ahogy Vitet is.
    Mindenre bólintok, mindennel egyetértek, de az érzékeim már a fiam után tapogatóznak, s ennek látható jelei is vannak, ami egyáltalán nem szerencsés. Még a figyelmessé váló nézések sem, amelyek a tekintetemre irányulnak. Csak akkor esik le, mikor Jackson figyelmeztet erre, miután közel hajoltam hozzá. Sóhajtva bólintok s visszaváltoztatom az „eredeti” színére íriszeim. A kutatást azonban nem hagyom abba. Legszívesebben elsőként érnék ki, belül szinte remegek, mert minden előttem van, mi baja történhet addig a fiamnak, aki... Elkaptam a nevet a papíron és dobbant a szívem akkor is rajta. Dorian. Kedves név számomra. Talán egy utolsó gesztus volt ez Niquétől? Vagy fricska az orrom alá? Nem érdekel.
    A kocsi éppen akkor fordul be, s azt már úgy érzékelem, hogy ismerős energiák gyűrűznek felém, de valami zavarja. Összevonom szemöldököm, s megértem, mikor kilép a dada a gyerekkel a kocsiból. A fiammal. Niqué egy másik tündért fogadott fel dadának. De már nem foglalkozom ezzel sem. Szinte vonz a gyermek, a tekintete, mindene. Tündér! Hófehér pegazus, kristálylelkű, színű!
    Nem érdekel, ki lát és mit reagál. Ahogy a fiam elé kerülök, térdre hullok. Megadásként. Véget akartam vetni ma az életemnek, ám a sors nem engedi. Van egy fiam, akit felnevelni és óvni vágyok. Az én akaratom mit sem számít már.
    - Szia – apai tekintetek fürkészik a gyermekét. – Én Damien vagyok.
    Hagyom, hogy lássa tündér-pegazus alakom, aki, bár megviselt, mint ahogy a seb sem tűnt el nyomtalanul emberi alakomról, most mégis őt nézi. Nehezen jön ajkaimra a következő szó.
    -Az édesapád vagyok.
    Nem tudom, mennyit ért  a szavakból, a megérzéseire hagyatkozom. A felismerésére.
    Atalálkozás röpke pillanatú, ámde számomra végtelen hosszúságú.  Kinyújtom felé karjaim, s ha nem ellenkezik, akkor megęrintem, karjaimba veszem. Csoda számomra, amiben sosem hittem, részem lesz, s most itt van velem.
    A dadától átveszem a csomagokat. A feladata véget ért. A két hivatalnok is távozóra fogja a hivatalos szavak után. Holnap hivatalos látogatást tesznek nálam.
    Szeretném Vitalyval megosztani ezt, most azonban úgy nézek ki magamból, mint akit most élesztettek újjá.
    - Szeretnék segíteni.   Ha engedik - tekintek a két mágusra. Akik most így ténylegesen a családom részei, s én az övéké, még ha az első kapocs hiányzik is. Aztán eltűnni a fiammal és Vittel olyan helyre ahova a királynő keze, átka már nem érheti el őket.



    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Szomb. Ápr. 21 2018, 17:55

    Elindulunk ki a halálosan hideg proszektúráról, ahol a többiek ugyan nem, de én rengeteg kétségbeesett vagy épp dühös szellemet látok, gyerekekéit is, de rutinosan úgy teszek, mintha lángoló pallos volnék közöttük.
    Felzárkózom Nathaniel mellé, és mivel van egy kérdés, amire még nem kaptam választ ma, odaszólok neki halkan:
    - Hogy aludtál?
    Ha nem emlékszik az álmunkra... Csalódott leszek, de el tudom fogadni. Nem érzek rajt semmit, de azt látom, hogy a Chairman-karkötőt nem viseli. Visel azonban valami mást a csuklóján, ami fogalmam sincs, mi lehet, talán divatékszer.
    Mindeközben háborítatlanul felérünk, és a lányom ügyvédje rögtön kimenti magát, mi azonban tanúi lehetünk egy nem mindennapi jelenetnek tündér és gyermeke között.
    Még engem is meghat a látvány. Látom magam és Nathanielt, azzal a különséggel, hogy a gyermeket ott nem holmi dada, hanem a saját édesanyja tartotta. Most pedig itt áll elsőszülöttem az oldalamon, és annyira le van törve, mint a bili füle, ami mondjuk nem csoda. De ez a jelenet engem kicsit...
    Kijózanít.
    Gondom van rá, hogy ha a gyermek vagy esetleg maga Damien bármi furcsa tündér-dolgot tenne (a fene se tudja, mi náluk a szokás), az avatatlan szemek elől rejtve maradjon. De nem megyek közelebb, nem töröm meg az első találkozás és a bevésődés pillanatát. Halkan súgom oda a fiamnak:
    - Elhiszed, hogy minden apa pontosan ugyanezt érzi az első pillanatban? - kérdezem, és amint kimondom, rájövök, hogy mennyire közhelyes vagyok. Ettől meglepődve pillantok Nathanielre, majd átfogom a vállát egy rövid időre. Aztán elköszönök a gyámügyestől nagyon is udvariasan, a dadától, és átveszem Damientől a rengeteg holmit, amit amúgy se tud a gyerekkel együtt cipelni. Az udvariaskodás végeztével megnézem magamnak ezt a csecsemőt.
    Annyira hasonlít Dominique-re, hogy muszáj levennem róla a szemem. Inkább az apját nézem, aki a föld felett lebeg egy hüvelykkel, és közben látom, ismét lángol benne valami, aminek odalent még nyomát sem láttam. Bólintok.
    - Rengeteg megbeszélnivalónk van. Azt javaslom, menjünk fel a lakásomra. Az esik a legközelebb. És itt parkolok. Nem bánod, Nathaniel? - kérdezem. Neki is lehet dolga. Sürgős műtét, vagy akármi. Valamiért az az érzésem viszont, hogy nem fog semmi közbejönni.


    A hozzászólást Jackson Montgomery összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 24 2018, 16:59-kor.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Vas. Ápr. 22 2018, 21:35

    to Jackson & Damien
    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Odahajolok apámhoz, ahogy szól felém, s a kérdése összezavar. Nem tudom elképzelni, hogy jön ez ide. Zavartan tekintek rá, mire megértem, vagy legalábbis sejtem, miért kérdezi.
    - Emlékszem. Ahogy mondtad – bólintok végül.
    Nézem a gyereket és ledöbbenek. Annyira a húgom, annyira ő! És James egyáltalán nem olyan, mint mikor...
    Rettenetesen hiányzik Niqué.
    Aztán jön apa kérdése és teljesen lesokkolódok. Egy ideje már feladtam, hogy saját családom legyen. Nem hiszem, hogy valaha lesz gyerekem akár. És ez a jelenet, ami előttem játszódik, éppen most, önmagában is felkavar, apám kérdése még egyet ránt lefelé.
    - Tapasztalni szeretném, nem elhinni – suttogom, a hirtelen kimondásért pedig összeszorítom ajkaim. Hangosan gondolkodtam. A mondat pedig annyira én vagyok, minden téren. Ezért sem hittem a mágia világában sokáig.
    Ahogy átfogja apa a vállam, szomorúan mosolyodom el, tenyerem a hátához érintem válaszul. Megint azt érzem, kívül rekedtem egy olyan dolgon, ahová szerettem volna tartozni. Valahogy ez jut osztályrészül számomra.
    Meglepődöm azon, amit James mond, s késve válaszolok apa felvetésére is.
    - Menjünk – bólintok. Bármi is lett volna ma, a reggeli hívás teljesen törölte.
    Átveszek dolgokat, amiket vihetek a kocsiig, s le nem tudom venni a szemem a gyerekről. Mágnesként vonz. Éppen olyan a tekintete, mint a húgomé.
    A csomagtartóba teszem a holmikat, majd az anyósülésre ülök be, helyet adva a volt sógoromnak és ... az unokaöcsémnek.
    Útközben nem igazán tudok beszélgetni, egy kórházi hívást kapok, amelyben megadom a megfelelő utasításokat a mai napot illetően. Nem zavarnának, ha nem lenne ez élet-halál kérdése. De így mások életben maradási esélye nő. Niqué meg már halott, azon nincs mit segíteni.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Vas. Ápr. 22 2018, 21:58

    To my family
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    A helyzet számomra rendkívüli. Mégis, meg akarom oldani, mert nem hagyhatom, hogy még egy valaki meghaljon miattam. Az érkezés varázsa megtörik és újfent meg kell lepődnöm. Nem utasított el a két mágus, még ha éppen nem is repesnek az örömtől. Most nem ez a lényeges.
    - Köszönöm – a segítség jól jön, van mit elpakolni, még ha nem is olyan sok, mint gondolná a tündér. Nem érzékeltem Jackson mágiáját, ahogy körbefon bennünket, csak most, s erre is biccentek egyet köszönettel.
    A kocsiba ülve azonban meg kell fognom az alkaromat, ahová a jelet véstem. Mostanra már nem kellene élnem, s a tündérénemnek kezd szűk lenni a hely, főleg most. Megtörlöm a homlokom, s közben el nem engedném Dorian kezét. Tudni akarom, hogy itt van velem.
    Megérkezve, követem őket, ám a jelet minél előbb le kell vennem magamról, ami nem kevés művelet lesz, mert a kevés mágiát, ami voltaképpen nincs, mind beleöltem a jel megalkotásába.
    - Szeretném használni a mosdót, ha lehet – s mennyire rettegek, hogy mire visszaérek, megvalósul az összes rémálmom!



    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Kedd Ápr. 24 2018, 18:06

    Megnyugodva lélegzem fel, amint Nathaniel megerősíti, hogy emlékszik az álomra. Megpaskolom a hátát, jól van, fiam.
    Ma feltűnően sokszor érek hozzá. Eddig ez egyáltalán nem volt így, sőt, úgy kerültem az érintést, mint a tüzet. A múlt éjszaka valóban minden megváltozott.
    Kívánságát hallva (az apaság tapasztalásáról) nagyon fegyelmezetten tartom a pókerarcot. Ilyesmiről nem beszéltem neki sosem. Heloise szabálya az volt: családtagnak nem jósolgatunk. Ez egy nagyon okos szabály, és azóta is követem. Igaz, az ő jövőjében leginkább egy szőke férfit láttam, de ez még azelőtt volt, hogy ő vált volna a Forrássá. Azt hitte volna, hogy rettentő dühös leszek rá, de én el tudom ezt fogadni és meg tudom érteni. Főleg a saját... ígéretem tükrében, amit egy vénséges vén vámpírnak tettem, mikor olyan fiatal voltam még, hogy mit se tudtam az életről, és legyőzhetetlennek hittem magam. Hibáztam, ő megvédett, és életemért életem ígértem cserébe.
    Miért jut ez eszembe éppen most? Talán túl közel vagyunk az épülethez, amelyhez olyan sok emlék fűz. Felnézek. Valóban...
    Rádöbbenek, hogy ezzel a gondolatmenettel is annyira távol tartom a gondolataimat a lányom halálának esszenciális tényétől, hogy az már szinte nevetséges.
    Fókuszálj, Jackson!
    Beterelek mindenkit a kocsiba, és miközben nyugtázom, hogy a tündérgyermek Nathanielre is nagyon erős hatással van, kiállok a parkolóhelyről, és a fekete Mercedesszel elsuhanunk a lakásomig, ahol beállunk a mélygarázsba, majd a babaholmikkal felmegyünk a lifttel egész a legfelső emeletig. A kilátás panorámás, a hatalmas terasz leszállópályaként is funkcionálhat sárkányoknak, démonoknak, angyaloknak és egyéb szárnyas lényeknek.
    Corraich egész úton nagyon feltűnően csendben volt, és nem kerüli el a figyelmem, hogy rosszul van. Valami pecsét van az alkarján, amit olyan feltűnően szorít. Felnézek rá, miközben a kávégéphez lépek.
    - Lehet. Ott van az ajtó mellett jobbra. De ha a karodon lévő pecsét a gond, akkor inkább maradj itt, és hatástalanítjuk. Gyere, ülj le - intek a fejemmel a konyhaasztal felé. - Kávét?
    Bekapcsolom a teljesen standard Nespresso masinát, amelynek a kezelése pontosan annyi energiát igényel, amennyit hajlandó vagyok reggel rááldozni. Szinte csak fekete színű kapszula van a dobozban, de azért akad zöld és barna is, bár fogalmam sincs, mit jelentenek azok a színek. Mindent Craig intéz, az asszisztensem, aki most épp azon fáradozik, hogy a lányom testét mielőbb elszállíttassák a rendőrségről.
    Szóval én egy bögrét a megfelelő helyre teszek, és lefőzök egy fekete kapszulát, és miközben a gép búg, odalépek Corraich elé, feltéve, hogy visszajött és leült. De ha a fürdőszobát választotta, akkor oda is utánamegyek, mert ezzel kezdeni kell valamit.


    A hozzászólást Jackson Montgomery összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 26 2018, 14:29-kor.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Szer. Ápr. 25 2018, 21:40

    to Jackson & Damien
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Zavarodott értetlenséggel tekintek vissza rá. Lélekben a gyász köt le, s Niqué hiánya. Ám apa érintése nagyon jó, ezért hamar szomorú mosollyá változik a nézésem, s mimikám.
    Többször pillantok hátra féloldalasan, mint kéne. Még mindig nem tudom felfogni, mi történt, ám néha megakad a tekintetem Jamesen. Nincs jól. De ez érthető. Vagy annyira mégsem? Nem értem. Számomra a kézzelfogható és megmagyarázható dolgok voltak eddig az irányadók, s a Forrás közelében, majd benne lenni, számomra egyszerre volt kész káosz és maga a rend.
    Lepakolok mindent, s körbepillantok. Azonban meglepve kapom tekintetem apámra, majd a sógorra. A volt sógorra, a karjára. Hát persze, ez volt a furcsa! S rájövök, megint tanulhatom azt a keveset is elölről, amit eddig tudtam. Most sokkal másabb az érzékelésem, és végre nincs semmi mozgásban az érz.. elharapom magamban a szót. Nem akarok gondolni erre.
    - Addig átveszem – nyújtom a kezem a gyerek felé. Nem tör ki frász, hogyan fogjam, hiszen Niquét is sokszor tartottam a karjaimban. Mint ahogy sok más olyan gyermeket, akiket később eltemettek...
    - Szeretném, ha anya mellé lenne temetve – kezdek neki, mikor minden lezajlott.
    - Elég nagy a házam, de nem hiszem, hogy Theo el tudná viselni a tömeget.
    Mert hiszem, hogy sokan eljönnek majd.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Szer. Ápr. 25 2018, 22:25

    To my family
    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A lakás hatalmas, elszoktam ekkora tértől. Bezzeg régen! Még azért is panaszkodtam volna, ha háromszor ekkora tér lett volna. Most meg egy kis lyukban lakok, ahogy az emberek mondanák. Pedig még ennyit sem érdemlek.
    Már mondanám a választ, mikor rájövök, Jackson látta rajtam. Persze, miből is gondolhattam volna, hogy nem látja meg. Habozok, korántsem a büszkeség, a tanácstalanság okán. Nem is tudom, miért vagyok az, hiszen képtelen lennék még pár napig levenni magamról a jelet, amit én tettem oda. Pontosan azért, mert én tettem oda. Felhasználtam minden, egy csepp mágikus erőmet rá. Nem is tudom, mennyire működött volna. Balga voltam megint.
    Kezem önkéntelenül még jobban Dorian hátára simul, ahogy Nathaniel megszólal. Nem akarom adni, a világ minden kincséért sem. Aztán, ha Dorian is elfogadja, akkor az ő karjaiba teszem, s leülök oda, ahová Jackson mutatott.
    Azon viszont meglepődök, hogy azért erősre sikerült a jel. Márpedig nem hiszem, hogy ilyen rövid idő alatt visszajött volna a mágikus erőm. Nem hiszek abban, hogy valaha ismét a régi lesz. Felszabadultabban, de kimerülve ülök. Ismét. De mitől lett ilyen erős a jel? A tekintetem ahogy vándorol, megakad Nathanielen. Tágra nyílik, ahogy felfogom az álomvilág és a mostani világban látottakat.
    - Ezért sikerült olyan jól a jel – suttogom döbbenten, ahogy Nathanielre meredek. – Ez igaz?
    Ez nekem sok. Szinte menekülök Dorianhez lélekben is, hogy ismét velem legyen, a karjaimban.
    - Köszönöm, Jackson – mostanában túl sokat köszöngetek. És éppen neki.
    Csendben hallgatom a diskurzust. Nem hiszem, hogy lehetne beleszólásom.



    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Csüt. Ápr. 26 2018, 15:24

    Nathaniel átveszi a gyereket, ami, megjegyzem, igen jól áll a kezében. Remélem, tényleg ő is megtapasztalhatja majd egyszer az apai örömöket. Én most épp a nagyapai örömök elé nézve, előbb odaguggolok Corraich elé, hogy megvizsgáljam és ellássam a karját, mintha egy szimpla horzsolás volna ott csupán, nem több.
    A felismerésére elvigyorodom, és egyetértő, vidám hümmögést hallatok, meg bólintok.
    - Igen. Nathaniel évszázadok óta az első Forrás - közlöm büszkén, felnézve a fiamra, majd Corraich mágikus jelével foglalkozom. Felteszek egy-két halk kérdést, majd az ujjammal feloldó jelet rajzolok a bőrére. Ez hat, és a tündér már mehet is vissza a csemetéjéhez.
    - Szívesen - nyugtázom hálálkodását, és abba inkább nem most megyek bele, hogy mit keresett ez a jel rajta, és hogy min is ügyködött ébredés óta reggelig. Fogalmam sincs, tündérként hogyan reagálna ezt a büszkeséget igencsak összezúzó témára, de az tény, hogy én üvöltenék azzal, aki felhozza ezt nekem, akárki is legyen, akármilyen szándékkal.
    Felkelek, és a kávémhoz megyek, majd beterelek mindenkit a tágas, bőrgarnitúrás, világos nappaliba. Leülök a fotelbe, és Nathanielre nézek. Bólintok.
    - Ez így helyes. Theodore el fogja viselni. Ha mégsem, áthozhatod hozzám arra a pár napra.
    Odafordulok Corraich-hoz, és elmagyarázom, bár talán ismeri a szokásokat:
    - Amikor egy máguscsalád tagját búcsúztatják, az egész család összegyűlik, hogy lerója a búcsúját. A családom nem annyira terjedelmes, de rengeteg közeli barátunk van. És én vagyok a bostoni Harvey Család családfője. Mivel házasok voltatok, a te rokonságodat is elvárjuk, Corraich. Minél többen búcsúztatják, annál nagyobb békére lel a lelke, és annál kisebb az esélye, hogy szellem, poltergeist, lidérc, vagy valami még rosszabb váljék belőle a túlvilágon. Az összes fivérednek itt kell lennie - viszem vissza a pillantásom Nathanielre, és beleiszom a kávéba. - Bizonyára jobban szeretnél csendes búcsúztatást, de mivel ő is felébredt a.... baleset előtt, ezért nem kockáztathatunk. - Egyelőre nem akaródzik kimondanom, hogy "meghalt". - De a tömeges esemény előtt lesz időnk... Lesz időd elköszönni tőle, megígérem.
    Kiiszom a kávét aztán a gyerekre nézek, és az apjára.
    - Képes vagy felnevelni az unokámat? Van most valakid? Milyen körülmények közt élsz? Mivel foglalkozol? - kezdem el kifaggatni a tündért. Ugyan elkezdtem látni bizonyos dolgokat róla, még elég homályosak a dolgok. Tündér. És az unokám is tündér.
    Az unokám.
    A fenébe is, Dominique...
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Hétf. Ápr. 30 2018, 15:17

    to Jackson & Damien
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Sokfelé kell a figyelmem megosztani. Elbűvöl Dorian, annyira Niqué, s egyben annyira elszomorít, hogy nem tudtam erről, csak most. Megdöbbenve kapom a pillantásom ugyanakkor apára is, mikor elmondja, mi is vagyok. Csak a friss erőt érzékeltem, s emlékszem arra, miket is kaptam a Forrásnál útmutatóul. Ám a hátterét nem tudom, így elsőre ledöbbenek.
    - Első?
    Aztán hagyom, hogy apa levegyen egy jelet a tündérről. Kezdem nem érteni, ám valami azt súgja, hogy ne kérdezzek rá.
    Kávét nem kértem, de töltök friss, hideg vizet magamnak és Jamesnek is, elé téve az asztalra az övét, s leülök az egyik fotelbe, meghagyva a nagy helyet az apa-gyerek kettősnek. Vajon mikor fogok a nem értem, mi van helyzet végére érni?
    - Vagy... legyen inkább otthon? Ha már anya mellé temetjük.
    Hazamenni. Valahogy most vágyom rá. Összeszorul a torkom, de nem hagyom, hogy az érzelmek vigyenek, mert erre most nem alkalmas a hely és az idő sem.
    Meghívni James rokonait? Tündéreket? A tündérem halálával okozott űr és seb még bennem tátong, akaratlanul összébb húzom magam. A fájdalom ott van még, a hiánnyal együtt. Rá kell döbbennem, hogy nem csak Niqué hiánya van bennem. Felhajtom a pohár vizet, amitől némileg lenyugszom.
    Nem kerülte el a figyelmem az ív megtörése, bennem is megreked a levegő, hogy aztán lassan kiengedjem.
    - Beszélek velük – bólintok. Végül is, mégis csak féltestvérek voltak. Hogy utána eljönnek-e, vagy nem, azt már rájuk bízom.
    - Sokan ismerték Niquét. A volt kollegái közül is biztosan el akarnak jönni páran... már megtettem – lent, ott az a pár perc elég volt. Honnan is sejthetném, hogy ez a gyász nem olyan, mint anyánál volt, s a sok seb, és törés ami bennem van, lassítja a feldolgozást, s szükségem lesz majd arra, hogy vele legyek egy kis időre egyedül?
    - Apa... – kapom el a kérdések özönét, s rosszallás van a hangomban, kérleléssel vegyesen.
    - Inkább azt kérdezd meg, miben tudunk a segítségére lenni, hogy a gyereket felnevelje.
    Fogalmam sincs arról, hogy a hangszínem és tónusom, valamint a szavaim szinte egytől egyig anyámét másolja.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Hétf. Ápr. 30 2018, 17:22

    To my family
    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Néma megilletődéssel figyelem, ahogy elém guggol a mágus.
    - Azt hittük... – ahogy a jel megszűnik, a tündérénem, a korlátai megszűnésével, felveszi emberformájú tündér alakját, mintegy csakazértis folyamatként – nyúlánkabb alkat, barna, opálos tekintet, a füleim hegyei megnyúlnak, mint ahogy szemeim vonásai is mandulább formájú válnak, ujjaim is megnyúlnak. Teljesen felszabadulok, ezen a téren legalábbis. Dorian máris hiányzik, így a mondatom folytatása közben magamhoz veszem ismét a fiamat. – már sosem jön el az idő, hogy az emberek világa megerősödjön.
    Doriant az ölembe ültetem és lefoglalom, hol lovacskázva, hol a kispónit adva a kezébe. Niquének volt humora. Vagy ez nem az volt? Vajon látta őt tündér-állat formájában?
    A vízre feltekintek Natere. A fiam lehetett volna ő is... inkább elfordítom a tekintetem, majd tovább siklik Jacksonra.
    Sosem gondoltam volna róla, s hogy megtudtam, melyik Családhoz tartozik, s kinek is a családfője, végképp szeretném a nyúlcipőt felkötni, mert ha tudtam volna, kivel szórakozom, vagyis kinek a gyerekeivel.... az akkori énem még rá is tett volna egy lapáttal, hogy megszívassa őket. Jobb, hogy így alakult.
    Válaszolnék, ám a válaszom függőben marad, mert máris Natehez fordul.
    - Egy gyermek születésével igazán házasság a házasság nálunk. Így köszönettel fogadom, hogy a családom is eljöhet. Niquét a családunk tagjának tekintjük Dorian megérkezésével - s lettem megint özvegy Niqué halálával.
    - Ezt... – de a fia... Nate közbevágására elhallgatok. Kíváncsi vagyok, mit és hogyan reagál Jackson, s csak az után válaszolok.
    - Pár éve még sértésnek vettem volna ezeket a kérdéseket. Jóval régebb óta van lehetőségem megteremteni egy gyerek nevelésére a körülményeket, mint neked.
    Aztán becsukom a szemem. Valahogy nem ezt akartam így mondani. A régi én néha még visszaköszön.
    - Elnézést – veszek egy nagy levegőt, sóhajtok. – Fel fogom nevelni a fiamat. S szeretném, ha ti is az élete része lennétek. Nate – fordulok felé. – tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom, de elvállalnád a keresztapaságot? Tudom, hogy ez az embereknél is nagyon fontos rang. A többit megbeszéljük később.
    Miért vágyom látni az arcán, vagy legalább a tekintetében a boldogságot?



    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Szomb. Május 05 2018, 22:59

    Nem sok időnk volt még beszélni Nathaniellel az új erejéről. Ma akartam átmenni hozzá, ébredés és sürgős dolgok elintézése utá, de az élet közbeszólt, vagyis Dominique.
    Amint leveszem a jelet Corraich-ről, rögtön átalakulásba kezd. Felveszi tündér alakját, amin őszintén elcsodálkozom, természetesen csak belül, kívül tartom a pókerarcot, legfeljebb kissé tovább időzik rajta a tekintetem a megszokottnál. De itt nem láják illetéktelen szemek, senkit nem zavar ez a külső.
    Kicsit átgondolom Nathaniel javaslatát a temetés helyszínére vonatkozóan, és végül bólintok. Teljesen ésszerű.
    - Igen. Otthon. A kollégái elrepülhetnek Bostonba, ha akarnak, de én nem ragaszkodom hozzá. Csak a rokonság számít. De Craig majd elintézi ezt is - utalok az asszisztensemre, akit Nathaniel mindig is ki nem állhatott.
    Látom, nem tetszik neki, ahogy a tündérrel bánok, de ez valójában a tündérnek se tetszik. Hirtelen kettővel találom magam szemben egyszerre, és emiatt hátradőlök a kanapén. Nathaniel pontosan olyan, mint Heloise volt. Ez kicsit elgondolkoztat. Aztán kiiszom a kávém egy húzásra, majd a csészét leteszem magam elé a dohányzóasztalra.
    - Nem sokat tudunk az unokaöcséd apjáról - mondom Nathaniel felé fordulva. - Ennek az egésznek úgy kellett volna kinéznie, hogy a lányom randevúzni kezd vele, a fiút elhozza nekünk bemutatni, megismerem, engedélyezem, hogy találkozgassanak, egyre többet találkozunk, elhívjuk karácsonykor, és minden más mágus-ünnepkor, aztán megkéri tőlem a lányom kezét, én neki adom, tartunk egy esküvőt - sorolom részletesen, ugyanis fáj, nagyon is sérelmezem, hogy nem történt meg mindez. A lányomnak már nem tudom a szemére vetni, de Corraich-nak még megtehetem. Felé tekintek. - Természetesen lehet, hogy a Sidhe másként szokta intézni ezt, és minden jel valóban erre mutat. Elhiszem, hogy rendelkezésedre állnak az anyagi források, de ha nem, arról is tudnom kell. Tudni akarom, lesz-e a gyereknek mostohaanyja, ha igen, akkor ki. Tudni akarom, hogy ki fogja felnevelni az lányom fiát. Azt sem tudom, hány éves vagy. Fedd fel a nemzetséged, az udvarod, és pontosan itt az ideje annak is, hogy eláruld, miért üldöz a királynőd bosszúja. Biztonságban akarom tudni a gyermeket, és ha kell, elpusztítok mindenkit, aki az életére tör, vagy akar törni.
    Elhallgatok, mikor a keresztapaság szóba kerül. Ez nagyon kedves, de ezzel remélem nem képzeli, hogy kitérhet a válaszok elől. Sötét tekintettel várom, hogy beszélni kezdjen.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Vas. Május 06 2018, 15:07

    to Jackson & Damien
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Nem tudok sokáig tekinteni a tündérre. Akaratlanul az az arc néz vissza bennem rám, akit láttam. Őt láttam. Félrefordítom a tekintetem, s inkább a gyermekkel foglalom le magam, visszaadva apjai karjaiba.
    - Én intézem – Niqué a húgom. Mindent én akarok rendezni ebben, ha már apa nem akar foglalkozni ezzel.
    Amit apa mond, a saját szavaimat hallom némileg vissza, amikor Niqué közölte, mi is történt. Nem tudtam akkor eldönteni, mi nem tetszik, az, hogy nem a megszokott módon hozta be a férjet, vagy hogy nem is szólt érte. Valószínűleg mind a kettő.
    Aztán teljesen lefagyok, amikor kíméletlen részletességgel... nem Niquével kapcsolatosan kérdezi. Mintha nem is létezne máris a számára az egész.
    - Elég – vágok közbe apa szavaiba. – Megint rohansz, még el sem temettük Niquét – elég fagyos és némileg kemény a hangom. - A gyermek most is biztonságban van, itt van velünk, jó ... – azért elidőzik ezen kicsit a tekintetem. – kezekben van, mondhatni. De ha te ezzel akarsz foglalkozni, tegyed, addig foglalkozom a húgom temetésével. Ha megbocsátotok – felállok és lépés közben ér el a tündér kérése.
    - Úgy tudom, a tündéreknél, még inkább, bár ott a keresztanyaság a fontos – kicsit éles a hangom, aztán észreveszem és visszaveszek. – Köszönöm a felkérést, nem is engedném, hogy más legyen a keresztapja. Előbb viszont intézkedem a húgom temetéséről – remélem, senki sem állít meg, egy másik helyiséget keresek, míg el tudom indítani a teendőket, még ha nem is mindent egyszerre. És mert rettentően fáj az iménti jelenet.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Vas. Május 06 2018, 17:40

    To my family
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    A korholás és számon kérés enyhe kifejezés, amit érzékelek az idősebb mágus részéről. És pillanatok alatt kialakul a feszült légkör. Korábban élveztem volna, imádtam gerjeszteni és benne forogni, viharmadárként. Most azonban csak hallgatok és figyelek, miközben megérintem Dorian hátát, és biztatóan rámosolygok. Figyelmem aztán Nathanielre irányul.
    - Szeretném, ha te is hallanád ezt, Nathaniel. Ugyanannyira van jogod tudni, mint apádnak. Megértem, hogy gyászolsz. Az élet azonban sok szálon mozog ugyanabban a pillanatban, s érdemes figyelni rá. Utána segítek én is, szívesen, amiben tudok.
    Ó, ezt én mondtam? Olyan régen voltam már ilyen... eltűnt mindez a jegyesem halálakor. De már mégsem ugyanaz. Már nem vagyok olyan, mint akkor.
    Jacksonra tekintek. És a tündér énem megnyílik.
    - Valóban sokat szeretsz kérdezősködni, ezt látni rajtad – tekintek az ősz hajára és szakállára. – Rád ütött ebben a lányod, noha a kérdőjel nála inkább pont volt. Megóvni szeretném a mostani állapotod szépségét, csupán csak annyit mondhatok, hogy Árvalányhaj Hercegségről bizonyára hallottál már. Tagjai előszeretettel jönnek el emberi és mágus csatákban is részt venni, hogy gyarapítsák ismereteiket a harcról, mágiáról, mindenféle téren és szinten. A teljes nevem Corraich l’Lninsheede – hagyok egy kis szünetet. Ha Családfő, a név bizonyára ismert a számára. A Hercegség elsőszülött fia, s most már a gyerekkel és véglegesített házassággal annak valódi hercege.
    - A királynő a párválasztó bálon, mikor felfedte fátylát, egy árvalányhaj volt a kontyába tűzve. A választása egyértelmű volt. Ezzel kimondva a halálos ítéletet akkori jegyesemre, akihez már nem jutottam el, hogy megmentsem – eltűnik a piszkálódó él a hangomból.
    - A királynői választást a választott fél köteles elfogadni. Elfogadás helyett azonban örökös szolgálatra jelentkeztem a Lovagok csoportjához, akik a harcosok között egy olyan csoport, amely a semlegességet és nőtlenséget fogadja meg. A királynő sem rendelkezik felettük. Nem érhetett hozzám. Ám azokhoz igen, akikhez csak egy kicsit is közel kerültem. Ha már az övé nem lehettem, másé se. Pár éve, egy támadásban a mágiám teljesen megszűnt, s a tündérvilág úgy tudja, meghaltam, ezzel feloldva a köteléket a vadászok felé. Ha a királynő megtudja, hogy nem csak, hogy élek, de fiam is van... – nem fejezem be a mondatot, egyértelmű . – A házasságom Niquével azonban a királynő műve. Varázslatot bocsátott ránk, s olyan volt az anyakönyvvezető, mikor azt hittük, mámorunkban fogadunk örök esküt, hogy az az eskü tündér eskü volt. Csak a halál tépheti el – érek oda az ujjamhoz, ahol a kapcsolat tetoválása volt, ám a saját halálommal, mely során elszakadt a kötelék közöttünk, a jel is eltűnt. Vannak kérdések, amiket tudom, hogy nem válaszoltam meg. Tündéri trükk!



    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Szomb. Május 12 2018, 18:18

    A fiam durván félbeszakít, kissé hisztérikusan is. Sok mindent tolerálok neki mostanság, de ezt nem fogom. Felvont szemöldökkel és rosszallón nézek rá. Én megértem, hogy alig több mint egy órája tudta meg, hogy a húga meghalt, de ez még nem jelenti azt, hogy így viselkedhet és így beszélhet velem. Most nem.
    - Maradj - szólok utána magam is kissé szigorúbban, mint a tündér. - A halottnak már mindegy, az élőkkel foglalkozz! - nézek rá parancsolóan, még akkor is, ha ez majd gyermeteg lázadást fog kiváltani belőle. Teljesen felesleges sietve és kapkodva felhívni a temetkezési ügynököt, vagy hát mégis mi a fenét akar? Közölni másokkal is a halálhírt? Kinek mi köze hozzá, jobban, mint nekünk négyünknek? Ésszerűtlen a viselkedése, ez teljesen egyértelműen jelzi, hogy érzelmileg instabillá vált. Talán mást is jelent, nem tudom, de a vádja, hogy megint a jövőbe rohannék, alaptalan. Hiszen én itt vagyok. Ő rohan.
    Ha ennek ellenére is elrohan, felkelek, és egy bocsánatkérés kíséretében utána megyek.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Szomb. Május 12 2018, 21:16

    to Jackson & Damien
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Még nem fordulok meg James szavaira. Abban igaza van, hogy sok minden történik egyszerre, s mi vagyunk azok, akiknek tovább kell lendítenie ezt a kereket. Már kezdenék enyhülni, apa szavai azonban ostorként csapnak végig rajtam. Felé kapom a fejem.
    - Ne merd folytatni – szavaim azonban egyszerre fagyos hidegek, s egyszerre fájdalmasan kérlelőek.
    Leengedem a telefont tartó kezem, s remélem, apa nem folytatja.
    - Félóra – azzal visszaülök.
    Egyszerre szégyellem magam, s egyszerre fáj, s vagyok dühös. S egyben meglepett. Most nem kell odafigyelnem, hogy az érzéseim ne érjék el az eget, s lám, máris az Univerzum másik végébe lövelltek érzelmeim. Nem vagyok ilyen, s ahogy erre ráébredek, a nyugalom megérkezik, a dolgok a helyére kerülnek. Remélem, legalábbis. Igazuk van abban, hogy Niquén már semmi sem segít, ellenben, ahogy James mondja a történetet, itt annál inkább. Csakhogy mindezt Niqué miatt gondolom így, s nem a gyermek miatt. Még nehéz elfogadnom, hogy mi történt, ugyanakkor felébred bennem az, amit azt hittem, elvesztettem. Segíteni. Józan ésszel, ha lehet. Nem tud meghatni, hogy ki végül is Niqué férje. Nem volt vele túl kedves, és ezt nehezen emésztem meg. Ugyanakkor más lett. Hol maradjak, s min menjek tovább? A gyermekre siklik a tekintetem, s megértem. Nem mi számítunk már. Hanem egyedül ő.
    Ugyanakkor ez a világ még mindig idegen számomra, s magam is meg lettem vezetve, így sem kérdéssel sem segítséggel nem tudok előállni, ezt apára hagyom. Az én feladatom a húgom temetése. De nem mondani, hogy nem vitás. Mert azzal, hogy mágus gyerekei vagyunk, s felébredettek, már nem csak a halandó világ felé van ebben is tennivalónk. S ebben, be kell látnom, Craig is sokkal tapasztaltabb. Feleslegesnek és hasznavehetetlennek vélem magam. S ez elkeserít. Egy pillanatra. Régen megragadtam volna ebben és ezen a szinten, most azonban igyekszem továbblátni, nagyobb kép szintjén. S szinte abban a pillanatban, minden mágikus jel, ami a házban és házon található, fokozott működésbe lép. Az erőm, s érzékeléseim szükségesnek találták a jelen helyzetben, így azokhoz kezdett több erőt irányítani. Zavartan dörzsölöm meg az állam, mert csak érzékelem, mi történik bennem, de csak részben azt, hogy mit indítottam el. Kérdőn tekintek apára, hiszen ehhez ő ért.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Konyha - Jackson lakás

    on Szomb. Május 19 2018, 23:01

    A teljes megrökönyödés ül ki az arcomra. Elképzelni se tudom, mit mondtam vagy tettem, ami ezt a reakciót váltja ki a fiamból.
    - Mit ne merjek folytatni? Milyen fél óra? - kérdezek vissza.
    Egészen csalódott leszek, hogyha mindazt követően, amin az álomban keresztülmentünk, visszatérünk pontosan abba a hisztérikus gyűlölködésbe, amiből hetekkel ezelőtt elindultunk. Mindezt csak azért, mert Dominique halálhírére ébredtünk.
    Elképzelhető, hogy a lányom szelleme máris elszabadult, és kifejti áldatlan tevékenységét rajtunk. Szerintem ő lenne a lehető legboldogabb, hogyha Nathaniel és én soha nem békülnénk ki egymással, vagy ha az utolsó alkalom, amikor egyáltalán képesek voltunk egy helyiségben meglenni egymással, az éppen a temetése napja.
    De hogy juthatott volna be egy ártó szellem a lakásomba? A falakon, plafonon és padlón lévő jelek szigorúan megtiltják ezt, akkor is, hogyha az a szellem éppenséggel a saját lányom. Szóval a fiam valójában csak érzelmi sokkot kapott, ezért támad. Sóhajtok egyet.
    - Kint a teraszon ki tudod szellőztetni a fejed, ha mégis szükséged van rá - teszem hozzá az iméntihez békülékenyen.
    Nem akarom, hogy a gyerek veszekedést lásson maga körül. Már csak azért se, mert akkor bömbölni kezd majd, amit mindenképp szeretnék elkerülni. Bűbájokkal meg tudom nyugtatni, de nem jó, ha már csecsemőkortól befolyásolom egy gyermek érzelmeit. Nathaniellel és Dominique-kal többször is megtettem, mint kellett volna.

    Ajánlott tartalom

    Re: Konyha - Jackson lakás


      Pontos idő: Pént. Aug. 17 2018, 02:26