Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Folyosók
by Connor Shayeh Today at 19:08

» Kórház
by Noel Wyard Yesterday at 23:57

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:16

» Emerlad Wrímans
by Admin Yesterday at 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Yesterday at 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Yesterday at 14:11

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Yesterday at 03:15

» Long Island villa
by Noel Wyard Hétf. Okt. 15 2018, 23:22

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Hétf. Okt. 15 2018, 00:18

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Művészeti és tudományos negyed

    Share

    Művészeti és tudományos negyed

    on Pént. Jan. 16 2015, 12:08

    Mozgóképek Múzeum
    Noguchi Múzeum
    New York Tudomány Csarnoka
    Queens Botanikai Kert
    Queens Művészeti Múzeum

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Vas. Feb. 01 2015, 13:33

    Emily & Zach

    Újabb havazás és újabb lapátolás. Mivel nagyon nem mindegy, hol lapátolgatok, ide jöttem el. Naná, hogy ide jöttem el! Király parkok, király grafitik – már amiket meghagynak – és itt tök más az élet. Laza, tudod, mint amikor nem számít, hogy három óra alatt melózol, tök vidáman és boldogan, vagy félóra alatt letolod és csók, mehetsz haza, majd szólunk.
    Önkéntességből vállalom fel a lapátolást, szerintem tök buli, a múltkor is két méteres hóember párt építettünk, egy csajszit, meg egy pasit. Szemléletően… eléggé szemléltetően. Aztán barikádos hócsata ezerrel és kezdhettük előlröl a lapátolást, de nagyon király volt!
    Már nagyjából félórája lapátolgatunk és az egyik kávézónál bekapcsolja a csajszi a külső hangfalat. Még szép, hogy csak köbö fél percig lapátolgatom csendben a havat, de a ritmus megvan. És aztán dalra fakadok, végül következik a tánc, amihez a többiek is csatlakoznak. Nem kímélek senkit: lapátoló, járókelő: tánc! Alaposan megforgatom, aki a közelembe kerül. Élvezni kell az életet emberek és szeretni egymást!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Hétf. Feb. 02 2015, 23:23


    Zach és Emmy

    Épp, hogy megérkeztem New Yorkba máris egy bosszantó hírrel vártak. Valamit elkevertek az itteni rendőrségen így véletlenül nem Brooklyn egyik szállodájában sikerült szobát foglalniuk nekem, hanem Queens egyik művészeti negyedében. Remekül hangzik, ~ zsörtölődtem magamban ~ nem elég, hogy átutaztam a fél világot még átvergődhetek egy másik kerületbe. Azt ígérték hamarosan orvosolják a tévedést, de valamilyen konferencia miatt -  a leendő munkahelyem közelében -  minden szálloda megtelt. Miközben igyekszem átvágni a művésznegyed hömpölygő tömegén elképedve veszem észre, hogy egy furcsa külsejű srác megfeledkezve magáról táncolni kezd és minden közelébe kerülő gyalogost elkap egy táncra. Mivel bal lábbal keltem fel meglehetősen bosszantott, amit láttam. Miközben két bőrönddel a kezemben próbálom túlélni a napot másnak semmi dolga, csak a szórakozás.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Kedd Feb. 10 2015, 20:03


    Emmy & Zach

    A vidámság jó dolog, ha havazik, akkor azért, ha süt a Nap, akkor azért, ha esik az eső, akkor azért. Amire mások bosszankodnak, nekem előhozza a boldogság és újdonság érzését, így aztán nem izgat, hogy ki mérges vagy unja a banánt.
    Sorra pörgetek meg mindenkit, eljutok Emmyhez is. Bőröndfogás ide morci arc oda, ránevetek és őt is megforgatom.
    - Gyönyörű hófehér minden, de a hófehér bőrödhöz nem is tudom hasonlítani, túlragyogod!
    Forgok vele, szándékaim szerint, a dallal éneklek.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Vas. Márc. 01 2015, 11:38


    Zach és Emmy

    - Na persze, ez a szöveg van akinek bejön? Valami jobbat is kitalálhattál volna morogtam vissza, miközben próbáltam kitépni a kezem az Övéből. Már ne is haragudj, de ismerlek téged. Mindent lazán veszel, és azt hiszed az élet komolytalan játék. Hidd el nem az. Ha megbocsájtasz megyek mert hosszú úton vagyok túl és pihenni szeretnék.

    Végre sikerült kiszabadulnom a szorításából, és hátat fordítva elindultam tovább.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Vas. Márc. 01 2015, 19:15


    Emily és Zach


    Az első szabadulási kísérlete is sikeres, hiszen nem szorongatom, mint egy baltás gyilkos. A jókedv és a mások engedése az elsőőő! Még ha olyan is kerül az életembe mint ez a kedves hölgy. Csajszi.
    - Szép a mosolyod, bár még nem láttam, mint ahogy látszatra is ítélsz. Majd egyszer biztos látom a mosolyod. Kellemes pihenést, legyen szép a napod.. és mosolygós! – integetek neki az ujjaimmal, mosolyogva, majd kis csoporthoz fordulok és táncolok tovább. A vidámság csak azokhoz jut el, akik képesek meglátni a szépet és a boldogságot a gondok közepette is. Ha számára ez most nem az, máshol biztosan megtalálja.
    - Éééés akkor…! – kezembe visszaveszem a lapátot és a sorba állok vissza, ütemre lapátolok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Vas. Márc. 22 2015, 23:09

    Emilynek és Zachnek egy kis "szeretetcsomag"


    Szeretem, hogyha kuszák az érzelmek, a vidámság legalább annyira feldob, mint a harag, a bánat vagy akármi. Ezek ketten itt egész kellemes eledelnek bizonyulnak számomra, hát jólesőn terpeszkedem a síkon kívül, de mégis benne, a szemek számára láthatatlanul, s már épp csemegézni kezdenék a bimbózó ismeretségből, amikor az egyik jobbra, a másik balra indul el. Legszívesebben tombolnék, az egyik párhuzamos síkon csomókban tépem ki mindkettőnek a haját, de persze itt egyiknek sem görbül semmije. Épp csak mindketten érezhetik azt a sugallatot, hogy márpedig muszáj a másikhoz szólniuk. Amolyan "találkoztunk mi már" érzés kerítheti őket hatalmába, s én pedig kedvtelve várom, mi lesz ebből. A csevegésüket akarom, mert éhes vagyok. Mundanek, hjaj, de könnyű is velük játszani!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Kedd Márc. 24 2015, 21:05


    Zach és Emmy

    Tovább indulok, miközben magamban mosolygok kissé. Egyszerűen nem értem, hogyan képes néhány ember ilyen szintű lazaságra. Nem vagyok én merev típus, igazából bármilyen szórakozásban benne vagyok, de ezt a már - már "nem érdekel a világ" jeligéjű hozzáállást nem értettem soha.
    Bár nem mutattam ki mulattatott a szövege, még ha elég gyenge és sablonos is volt. "szép a mosolyom.." Te jó ég, van aki még ezzel próbálkozik- bazsalyogtam.
    Az először érzett unszimpátiám ellenére valamiért mégis megkísért a gondolat, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, ezért útközben megfordulok és utána kiálltok.
    -  Ha már ennyire szeretnéd, hogy szép napom legyen, nem segítenél cipekedni? Jól jönne egy kis lovagiasság a mosoly mellé. Meg esetleg ki is tudom fújni magam a recepcióig. Ne aggódj nem rabollak el sokáig a mulatságból - mosolygok rá.
    Te jó ég, még a végén félreért, nem is tudom mi ütött belém, hiszen a bosszankodáson kívül nem jutott eszembe semmi mikor megláttam. Most mégis azt érzem meg kell ismernem őt. Ha szerencsém van nem él vissza a helyzettel, és teljesen  hibbantnak sem tart majd.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Kedd Ápr. 07 2015, 21:39

    Emily & Zach


    Furcsa érzés fog el, ahogy ismét ránézek a másikra, majd a táskájára. Bőröndjére. Ismerősnek tűnik. Sokfelé jártam, sok arcot láttam, így nem vagyok biztos benne, hogy valóban láttam-e vagy az emlékeim szórakoznak.
    Gondolatban nye-nyenye-nye-nye-nyézek egyet vigyorogva, ahogy bazsalyog rajtam, akkor is jókedvű vagyok, ha éppen tornádó zuhan rám a maga F3-asával.
    Ránézek a bőröndre, majd lekanyarintom a vállamról a laptátot és ráteszem a bőröndöt kerekestül, mindenestül. A jeges havon ez működik igazán!
    - Mulatság az egész élet. Néha tartósítani kell, akkor meg jól jön az ecetes uborka. – kacsintok felé, de nem azzal a fel akarlak csípni típussal. Jókedv, semmi több.
    A szálloda felé kormányozom a lapátot és magunkat.
    - Hosszú volt az út? – forgatom a nyakam egy másodpercig a cetlire, de aztán már az útra figyelek, hogy át is jussunk.
    - Mondd, találkoztunk mi már? Tökre ismerős vagy. Oké, ez sablonos. Deee….. – gondolkodok el, hol láttam. – Chicago? Denver? Ööö… Vancouver? – sorolom, hol csattogtam sokat. – Meeeg Washington D.C. – a hajam huzigálom vakarás helyett gondolkodás közben.
    Arra nem kérdezek rá, mitől az előbb tengeri hörcsög, a jót akarom előtérbe domborítani. A jókedv! Aaaaz kell!
    - Ja, Zach vagyok. Zachary Burton. Hátha névről ismerősebb. - ránézek, majd majdnem orra bukok egy hódarabban.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Vas. Ápr. 12 2015, 23:31


    Zach és Emmy

    - Én pedig Emily vagyok, Emily Winchester.  - mosolygok vissza rá.
    Ha már annyira vidámak vagyunk, hát legyünk azok rendesen. Nem vagyok én semmi jónak az elrontója. Nem is értem miért húztam fel magam azon, hogy jókedvű. Lassan már én is olyan leszek mint a sok hárpia, akitől viszolygom.
    Megint egy közhelyes duma:”találkoztunk már” Jaj, a férfiak.
    Mi van ha bevallja, hogy bejövök neki. Végülis megértem. A hisztis tyúkok erre vágynak.
    A megjátszásra, az udvarlásra. Nem ismer, én egész másra vágyom.
    - Nem hinném, hogy találkoztunk. Hacsak nem jártál már Broadchurch közelében. Ugyanis onnan jöttem, méghozzá most. Persze ki tudja eddig merre sepertél. - kekeckedem vele.
    Komolyan mesterfokon űzöm az ismerkedést, még meg sem érkeztem máris egy idegen pasit fűzök. Végülis miért ne élvezhetném itt is az életemet. Otthon is így tettem. Itt legalább nincs, aki megszóljon érte - gondolok a nővéreimre. Nem értem  magam egészen, hiszen az előbb még attól tartottam, hogy félreért, most meg kikezdek vele.
    - Azt hiszem meg is válaszoltam azt, hogy hosszú volt-e az út. Nézd el nekem ha mogorva voltam, de elég fárasztó napom volt. Egy munka miatt jöttem, ami közel sem ebben a negyedben van, mégis ide foglaltak nekem szállást. Így épp a  nem létező tököm is ki kivolt a mai napból amikor beléd botlottam.- magyarázom neki a korábbi savanyú szőlő hangulatomat, mert  ki nem mondott kérdésként lógott a levegőben.
    - Nincs bajom amúgy az élvezetekkel, sőt…. - nyújtom el a szót.
    Mielőtt jobban belemerülhettünk volna odaértünk a szálloda elé, így szembefordulok vele, és egy gyengéd, de spontán csók kíséretében rámosolygok.
    - Nagyon köszönöm a segítséget. Igénybe vehetem még a szolgálataidat a szobámig, már ami a csomagokat illeti, vagy menned kell? . - kérdezem miközben rákacsintok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Hétf. Ápr. 13 2015, 21:20

    Emy & Zach

    - Emily? Jajj, szeretem az Emily nevet! Az olyan mosolygós, jókedvű név. – csillog fel a szemem.
    Gondolkodok a neven, majd belecsapok a tenyerembe, miután a bőröndre is figyeltem.
    - Júj, arra jártam! Tök jó! Akkor onnan ismerjük egymást! – várok egy kicsit, majd folytatom. – Az ott van Dorset közelében, előtte át kell menni South Gloucestershire-n, utána meg Bristol következik. Értem én a csíziót… - konkrétan hülyére vett. – Hány részt láttál belőle?
    Nem szoktam sorozatot nézni, Julia rajong a brit sorozatokért, amit általában rozmár mozgással közvetítek. Csúcs a kiejtésük, nagyon élvezem!
    - Aha, biztos North Somersetben kéne lenned. Tény, messze van.- aztán vállvonok. Az utazás és a fáradtság sosem volt nálam elnézésre adó ok, hogy valaki hörcsögben tolja. A jókedv a lényeg, s ha nem jókedvű valaki, okolja magát! Carpe Diem!
    A csókból puszi lesz. A mozdulat spontán, s az arcomat teszem oda, fordítom felé. Megköszönni puszival is lehet valamit.
    - Az élvezetek azért vannak, hogy élvezzük! Ott van például a sör, a pogó, a raggie és a korcsolya. Tényleg, tudsz korcsolyázni? – tekintek rá érdeklődéssel.
    - Az a fél perc, már oszt-szoroz, és nagyon szívesen. – a kacsintásra visszakacsintok, vigyorogva. Mégis csak jó fej. A bőrönddel nyugodtan várakozom, közben a boyjal bratyizok, míg Emily becsekkol. A recepcióst ismerem, nyáron szedtem már le párszor nyau kedvencét a fáról, mert felmászni, lefelé csak gravitációval. Ahogy meglátom lódulni a liftek felé, máris gurítom magam a bőrönddel együtt lift felé, megnyomva a hívó gombot.
    - Hanyadikra is? – tartom neki, hogy ne csukódjon be az ajtó. Megnyomom a gombot.
    Az ajtó halkan csukódik be.
    - Óhha, micsuri díszítések vannak itten. Afene. – egy kicsit dob a lift, majd megáll. – Egyszer jövök lifttel, akkor sem akar működni.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Pént. Május 01 2015, 03:06


    Zach és Emmy

    –Én is szeretem a nevem, de a Tied sem rossz. Zach…hmmm..titokzatos név.
    Egyébként pedig ne kezd már Te is. Mióta itt vagyok - pedig ez nem túl sok idő - mindenki ezzel húz. Számtalan létező város nevével csináltak már sorozatot. Attól még igazat is mondhatok, mert láttad már a sorozatot, amit a mi városunk nevével fémjeleztek. Nem rossz sztori, de azért nem olyan nagy szám. Hidd el a valóságban a város nem csak egy partból és egy sziklafalból áll. Rengeteg sokkal szórakoztatóbb hely is van arra.
    – kacsintok rá.
    Elhúzza az arcát, így meggátolva a csókot. Milyen kis ijedősek vagyunk. Na, sebaj. Jön még kutyára dér. Nem adom fel ilyen könnyen. De nem is szorulok rá. Lesz, ami lesz. Ez is csak egy lehetőség, semmi más.
    - Elárulok egy titkot, de ígérd meg, hogy köztünk marad. Nem tudok hazudni. - szóval, ha akarnálak sem tudnálak átverni a származásomat illetően.
    És, kérlek, ne nevess ki, ez komoly
    - néznék rá jelentőségteljesen, de nem bírom megállni nevetés nélkül. Rég szórakoztam ilyen jól valakin úgy, hogy igazából nem csinált semmit.
    - Korcsolyázni?  Miért pont korcsolyázni? Egyébként, ha a fenékre esés is számít, akkor nagyon jól megy nekem ez a sport. És te tudsz? Gondolom neked jól megy , mert elég laza srácnak tűnsz, az ilyen embereknek mindig jól megy. Már csak a táncmozdulatokból is látszik.
    Odaballagok a recepcióshoz, de azért még egy mosolyt megeresztek. Bár ezt már inkább magamnak mint neki. A korábbi rossz hangulatomnak nyoma sem volt. Szinte dúdolászok miközben várom, hogy az előttem álló vendég végezzen.
    Gyorsan elintézem a formaságokat, utána rá sem nézve Zachre elindulok a lift felé. Nehogy azt higgye már, hogy futok utána. Van ám azért bennem is büszkeség.
    - A Hatodikra legyen szíves. Egy igazi lovag veszett el önben uram   – vigyorgok rá, miközben beszállok a liftbe.
    Még szinte el sem indultunk mikor a lift beremeg, majd megáll. Természetesen két emelet között. Nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak. Ez aztán már tényleg a nap csúcsa. Segond, hozzuk ki ebből is a maximumot. Benyomom a vészjelző gombot, majd a fülemhez emelem a beszerelt telefon kagylóját. Szinte azonnal bejelentkezik egy hang a vonal másik végén és tájékoztat, hogy elment az áram a szállodában, és dolgoznak a problémán. Sűrű elnézést kért, nem tudja mennyi időbe telik míg újra elindul a lift. Megköszönöm a tájékoztatást majd Zach felé fordulok.
    – Mit is mondtál? Fél perc? Úgy tűnik kénytelen leszel tovább élvezni a társaságomat. Van ötleted mivel töltsük el az időt? Elmesélhetnéd mivel is foglalkozol,amikor nem az utcán táncolsz. Persze én más időtöltést is el tudok képzelniiiii – nyújtom el szándékosan ismét a szót és nézek várakozóan újdonsült társaságomra.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Szer. Május 06 2015, 14:36

    A névre nem tudok mit mondani, mindenki lecukrozta régebben. Biztos ez hatott a személyiségemre.
    - Aha. Ja. – vigyorgok rá. Ráhagyom, hogy nézzen madárnak, úgyis szeretem őket. Ha meg hazudni akar vagy füllenteni, hát váljon egészségére. Engem nem zavar, az igazság úgyis kiderül előbb vagy később. Hinni meg a templomban és azon kívül. Szóval: Keep smiling!
    Aki nem tud hazudni, az hazudik a legnagyobbat! Valami pszichomókus mondta ezt egyszer és szerintem tökre igaza van. De, így szép az élet, nem igaz!
    - Nnna! Ez így szuper! Sirály a nevetésed és klassz a mosolyod! Csináld többször! – kacsintok rá nevetve.
    - Nem is tudom. Meeert… tél van? Korcsoly időszak? Ha nyár lenne akkor gördeszkát kérdeztem volna.
    Vigyorgok. Meg bólogatok.
    - Lazának kell, elég beton az élet e nélkül is, akkor legalább mi legyünk gumilabdák! – tartom fel a kezem egy tenyérbecsapásra.
    Bekormányozom a bőröndöt, még cseresznye, hogy gurigás, majd megállok. Se sarok, se közép, ahol éppen megállok, ott.
    - Kérem, kisasszony. – etikett nálam nulla. A rendesség elve vagyok, amit nem szeretem, ha tesznek velem, én sem teszem mással. Néha nem jön össze, ettől vagyok ember.
    A telefonhoz akarok nyúlni, de megelőz, így aztán kézmozdulattal átengedem a helyzet irányítását. Ő van közelebb.
    Az időeltöltésre felcsillan a szemem. Arra mindig van ötletem! Belenyúlok a zsebembe és kiveszek hat kockát, ebből az egyik zöld, a többi fehér! Leülök és a kockákat a földre teszem.
    - Igen, én is! A kocka tök jó időtöltés. – direkt teszem magam kakaduvá. Értem én a csíziót, csak kakadu vagyok kéremszépen. – Nézd! – feldobom a zöldet, közben elkapom az egyik fehéret, hogy mire a tenyerembe érkezik a másik már az is mellette legyen.
    - Tök jó móka! Amúgy meg zenélek. És te?
    Feldobom a következő kockának valót majd visszarakom a fehéreket és átnyújtom a zöldet Emilynek.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Hétf. Jún. 15 2015, 18:52


    Zach és Emmy

    – Ha nem hiszel nekem az a te bajod. Azt hittem nem vagy az a típus. Tudod olyan korlátolt srác, aki nem hisz semmiben csak abban, amit lát. De lehet mégis. Ami elég vicces, ha a laza külsőt és megjelenést is hozzáadjuk ehhez a kérdéshez. - nevetek rá amiatt, ahogy a hazugság témára reagált. Nem vártam mást, de jólesik húzni vele.
    A mosoly emlegetésére már nem reagálok. Ha még egyszer megdicséri a mosolyomat isten a tanúm rá orrba verem. Nem azért, mert nem esik jól, de akkor is. Ennél lehetne kreatívabb. Főleg ha tartjuk a távolságot.  Bosszankodom kissé magamban. Nem vagyok az elutasításhoz szokva. Annál viszont okosabb vagyok, hogy ezt kimutassam. Nehogy már a nyúl vigye a puskát.
    – Végülis innen nézve mindegy is, hogy a korcsolyát vagy a gördeszkát kérdezted. A gördeszkában sem lehetek túl jó. Legalábbis szerintem. Mert igazából még nem próbáltam. De ha meghívsz, szívesen kipróbálom egyszer. Még az is lehet, hogy leverlek benne.  - kacsintok rá.
    Annyira nem vagy laza szívem, mint mutatod magad. - mosolygok magamban.
    Mivel újfent úgy tesz, mintha nem értené, a szavaimat elkönyvelem magamban, hogy ebből nem lesz semmi. Persze az is lehet, hogy nem vagyok az esete, vagy simán foglalt. Arról nem is beszélve, hogy akár a saját nemét is szeretheti. Lényeg a lényeg, akkor csevegjünk.
    Ha már itt ragadtunk el kell ütnünk az időt, nem igaz? Férfiakkal nem szokásom csak barátkozni, de ki tudja. Valami jó is kisülhet belőle.
    – Zenész vagy? Ez jól hangzik. Szeretem a zenét. Főleg a gitár alapúakat. És milyen stílusú zene a műfajod? Egyedül egy szál gitárral vagy egy bandában játszol?  Remélem nem valami modern, elektronikus alapút nyomsz. Attól rosszul vagyok. - nézek rá érdeklődve.
    Várom a válaszát, közben pedig elveszem a kockákat és sorra dobálom körbe-körbe őket. Különböző alakzatokban esnek vissza a kezembe, majd újra távolodnak el tőlem. Egész gyerekkoromban kockáztam a testvéreimmel, jó vagyok benne. Ha azt hitte ezzel megfog, hát nagyon tévedett. Vigyorgok rá és hallgatok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Hétf. Jún. 29 2015, 18:26

    Emily és Zach

    Felnevetek a válaszára. Ha tudná, mi sok mindent akar a hiszem, ha látom elv! Higyjen, amit akar, a vita és a mások feletti erősködés és meggyőzés éppen nem az asztalom és nem is foglalkoztat.
    - Próbáld ki, biztos jól fogod érezni magad. Nyeréstől vagy akármitől függetlenül. – versenyezzen a halál, az a szűklátókörűeknek lett kitalálva, a helyett, hogy élveznék és együtt rötyögnének, naaaagyon komoly képet vágva erőlködnek, hogy legyőzzék a többieket. A helyett, hogy megfognák egymás kezét és nagyon jókat szórakozva buliznának egyet.
    - Vegyes. Garázszenekar. Raggie, indie… acapella stílben. Az a legjobb, szerintem. Ez is modern, meg elektronikus. Erősítők nélkül nem is engednek el minket. Meg a gitárom is inkább eletromos, mint a hagyományos latin gitár. Milyen zenékre buksz?
    Nézem, mit csinál a kockákkal. Egy ideig.
    - Te mit csinálsz? Nem ismered ezt a játékot? – megmutatom neki még egyszer. – Kiváló koordinációs fejlesztő cucc.
    A tető részre pillantok, ahogy kicsit lejjebb huppan a kóceráj.
    - Héé, nem ér csalniiii!!! Te jössz. – adom vissza a kockákat, de kintről már hangokat hallok. Üvöltözés helyett a kagylóra teszem a kezem, leemelem és ülve szólok bele, a kamerába integetve.
    - Bocs, ha nem kiabálok, mint a fába szorult féreg, úgyse lehetne hallani. Meg itt van ez a szépség, használjuk. – hallgatok a telefonba. – Nem, senki sincs rosszul, ahogy látod és senkinek nem szorult seeeee… - hirtelen lejjebb megy egy emelettel a lift.
    - Húúú, öregem, ez súlytalanság volt! – kapok Emily felé a kezemmel, ha esetleg dőlne. – Aha. Jó, köszöntem! – visszateszem a helyére a kagylót. – Két perc és kinyílik az ajtó. Pont emeletnél vagyunk. – vigyorgok egy jót. – Minden oké?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Szomb. Júl. 04 2015, 20:35


    Zach és Emmy

    – Mi a baj a nyeréssel? Akik tudnak küzdeni és menni előre ők a befutók. Én pedig szeretem érezni a győzelem ízét a számban. Az igazi kihívás az, ha el is akarsz érni valamit. Nem pedig az ha ténferegsz a világban.
    Persze a buli egészen más. Ugyanis most csak poénból mondtam ezt a leverés dolgot. Bármilyen hihetetlen, a gördeszkázást még én sem veszem komolyan. Értem én, hogy laza vagy de azért a poént még érted ugye?
    - vágok vissza neki mosolyogva.
    Továbbra is furcsállom az életfelfogását, mert a léhűtést nem szeretem. Ugyanakkor nem az én dolgom megváltoztatni. Szíve joga, ha neki így jó. Az zavar csupán, hogy úgy viselkedik, mint aki lenézi a máshogy gondolkozókat. Azokat,akik komolyan veszik az életüket. Pedig lehet az ember  laza úgy is ha van célja.
    – Nincs olyan zenei stílus, ami meghatároz. Többfélét szeretek. Hangulatfüggő. Van hogy zúzós rockot, máskor acapellát vagy éppen klasszikus zenét hallgatok. A gitáros zenéket például nagyon kedvelem, de amolyan „hagyományos gitár” párti vagyok. Az elektromos zenéket egyáltalán nem csípem.
    Kockákat dobunk a beszélgetés alatt. Még hogy csalás. – mosolyodom el. Hangokat hallunk odakintről.
    Zach beleszól a kagylóba, és tájékoztatja a vonal másik végén lévőket arról, hogy jól vagyunk. Zuhan egy emeletet a lift, én pedig elveszítem az egyensúlyomat. Utánam kap, ezért nem esem el. Nem sokon múlt. Elvileg mindjárt kinyitják az ajtót – vigyorog rám.
    – Igen, köszi. Még szerencse, hogy elkap..- – nem tudom befejezni a mondatot, mert újra zuhanni kezd a lift, én pedig nekiesem  az egyik falának. Ijedtségemben Zach után kapok, így Őt is magammal rántom.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Hétf. Júl. 06 2015, 22:48



    Emmy & Zach @
    - Nekem nem kell védened a magad igazát. A te döntésed, hogyan éled le az életedet és ezt tiszteletben tartom.  – vigyorgok rá.  
    Mondhatnám, hogy vérig sértett az egésszel, valójában azt veszem ki, hogy maga is vágyna arra, hogy végre a nagyon komolyra tartott problémáit hátrahagyva, szabadon lehessen boldog. Ebből születnek az irigységek, a lenézések és minden nem kellemes dolog, a helyett, hogy felmarkolna egy gördeszkát és robogna egyet. A gondok és problémák, ha úgy hiszi, vannak, megvárják, azok utána is ott lesznek az ő általa kreált világában.
    Mindenkire ráhagyom a véleményét, a világnézetét, nem szokásom lesajnálni vagy irigyelni az életüket, az ő választásuk, ettől függetlenül ugyanúgy felpattanok a szánkóra, szörfdeszkára, és élem a saját magam által felépített, boldognak tartott életemet.
    Véletlenek azonban nincsenek, a találkozásunk sem az. Majd rájövünk, mi az.
    - Sokfélék.  – bólogatok a válaszára.
    - Szintén sok mindent szeretek hallgatni. Jöhetnek a klasszikusok, swing, jazz és a gregorián ének is.   – éljen a kórusműveltség! De nagyon csíptem, amíg nem közölték, hogy a rasta nem kelléke az öltözetnek.
    Mondanám, hogy szívesen, a nincs mit sosem szerettem, mert ezzel úgy, ahogy van nullába, semmibe veszik a másik tevékenységét az emberek és igen csak sértő válasz.
    A magával rántás nem megy, ahhoz az alapállásom túlságosan is stabil, viszont a legjobb ilyenkor a lift padlója. Éppen ezért reflexből kapok Emily után, átkarolom, főleg a fejére figyelek, és a padló felé küldöm magunkat, átnyalábolva, ahogy tudom.
    - Nnna. Innen lejjebb már nem fogunk tudni esni. Minden oké?  – nem szokásom pánikolni, éppen a munkámból fakadóan.
    - És mivel nem kell már tartani attól, hogy lejjebb zuhan a drágaság, ezért…   - felállok, majd az egyik panelfalat megütöm, előtte egy bocsi arckifejezést tolok a kamera felé, hátha látják. A panel enged, kinyitom, majd kinyitom a liftajtót vele. Semmi kosz, semmi víz, semmi nem zuhan befelé, ellenben egy ember szélesség az, amin ki tudunk mászni.
    -Ha minden okés, akkor tartok bakot, ki lehet mászni.  – az út szabad kifelé, elvégre a legalsó részt is szokás használni.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Pént. Aug. 07 2015, 21:58


    Zach és Emmy

    Megint ez a gúnyos vigyorgás. Ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy letöröljem az arcáról ezt a bamba mosolyt. Fogalmam sincs, hogyan lehet valaki ennyire kettős. Okoskodó és laza egyszerre. Van képe azt mondani, hogy nem kell védenem magam. Nem is ezt tettem. Egyszerűen ilyen vagyok. Próbálom megértetni a véleményemet másokkal. Ez nem önvédelem.  Inkább hitetlenség. Lehet, hogy fura, de én teljesen más vagyok mint Ő. Nem hiányzik az életemből ez a fajta életszemlélet. Néha talán túl komolyan veszem a hivatásomat, de összességében tényleg jól érzem magam így.  És nem vagyok képes elhinni, hogy vannak emberek, akikben nincs semmi felelősségtudat. Mint például ez a díszpéldány előttem. De hát az Ő élete. Ha így boldog én nem vetek rá követ. Nem vagyunk egyformák.
    – Gregorián? Azt nem néztem ki belőled. Kész meglepetés vagy. – mosolygok rá.
    Még épp időben elkap, így nem esünk akkorát. Az is igaz, hogy egymáson kötünk ki a végén.
    – Jól vagyok, köszi – nyögöm ki a választ, mert túl szorosan tart. Sokáig nem marad meg ez az állapot. Szinte azonnal elenged, és kinyitja a liftajtót. Bakot tart nekem. Nem ijedek meg könnyen. Szinte azonnal elfogadom a lehetőséget és kimászok. Amint kint vagyok, kinyújtom a kezem, hogy kiadhassa a cuccaimat, majd neki is segítek kimászni. Vajon velem jön tovább, vagy elvállnak az útjaink. Nem dönthetem el helyette. Ha menni akar, én bizony elengedem. Nem jó ha egy nő túl erőszakos. Szabad az út. Talán mégsem vagyok olyan merev, mint amilyennek gondol.
    – Feljössz velem a lépcsőn keresztül vagy már menned kell? Megköszönöm, ha segítesz, de egyedül is meg tudom oldani. Azt hiszem most egy időre elegem van a liftekből. – nézek rá a csomagokra.
    Megadtam neki a távozás lehetőségét, de felajánlottam a folytatást is. Én még mindig benne vagyok egy kis kalandban. Persze ezt nem kötöm az orrára.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Pént. Aug. 14 2015, 20:31



    Emmy & Zach @

    Visszamosolygok rá. Mit tehetnék? Nem mondom neki, hogy korlátolt, mert miért mondanék olyat, ami esetleg nem igaz? Hiszen azzal én is dobozolós lennék, márpedig szrintem bárki lehet bármi s kedvelhet bármit.
    Minden rendben, ennél lejjebb úgysem tudunk esni. Leporolom a nadrágomat és a kabátot is.
    - Azt hiszem, a kávészünet eddig tartott. A nénik nem fognak várni a cekkereikkel, hogy magától ellapátolódjon a hókupac. –   tárom szét a kezem nevetve.
    - A lift hasznos dolog csomagok szállítására. –   berakom a liftbe a csomagot.
    - Azok legfeljebb csak puffannak. –   megnyomom az ajtók összezáródása gombot és kikapom a kezem.
    - Az út szabad felfelé, nem kell cipelni. És most már megyek, szép napot! Élvezem a kalandunkat. –  intek még egyet, majd a recepciósnak is integetek még egyet, hogy a bejárat felé induljak, folytatni hólapátolást.

    //Köszönöm a játékot! Szívek //


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Vas. Aug. 16 2015, 19:14


    Zach és Emmy

    Elutasítja a további közeledésemet. Sebaj, majd máskor. Nem tudhatjuk, merre visz az utunk tovább.  Simán lehet, hogy még összefutunk. Talán egy másik időben és helyen. Ezekkel a gondolatokkal karöltve nevetek vissza rá.
    – A hókupacok valóban nem tűnnek el maguktól. Jobb, ha sietsz még a végén átesik egy néni rajtuk és eltöri a bokáját.
    Csendben figyelem, ahogy bepakolja a csomagomat. Mondhatnám, hogy vissza a liftbe. Hiszen nemrég még ott volt. Nincs már mondandóm számára. Örülök, hogy összefutottunk. Ebben az idegen városban Ő volt az első társaságom. Mókás időtöltés volt. Még ha nem is lett belőle más.  A kezdeti nehézségeket feledtette velem. Ez pedig több mint a semmi.
    – Köszönöm, hogy elkísértél. Igazán élveztem a csevegést. - mosolygok rá még egyszer, majd elindulok felfelé.
    Nem nézek hátra. A sóvárgás nem jellemző rám. Nehogy azt higgye, hogy futok utána. Kéne már egy pasi, de van még vagy száz, akit ki lehet fogni. Ő is csak egy a sok közül. Valljuk be mindenki pótolható. Nem hiszek a mindent elsöprő szerelemben. Ostoba gyermekálom buta és naiv lánykáknak. Én pedig egyik sem vagyok.

    //Köszönöm a játékot!  I love you  //

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Vas. Feb. 26 2017, 18:26

    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Kancellár
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Csüt. Ápr. 26 2018, 22:20

    Marianne Boesky Gallery
    _________________________

    Nem kifejezetten szeretem a modern művészetet. Én valahol a vintage plakátoknál leragadtam, és minden, ami azután történt a képzőművészetben, nekem érthetetlen. Viszont a fotókat szeretem. Igaziak. És nem kell őket túlmagyarázni, mert önmagukért beszélnek.
    A mai Elíziumot Catherine az egyik pártfogoltja tiszteletére a fiú első saját fotókiállításán rendezte meg. Elegánsan kicsit késem, úgyhogy a megnyitó beszédről és az artisztikus performanszról lemaradok, de legalább az indusztriális zene lüktetését itt hagyták az előadók. A galéria nem igazán van kivilágítva, sőt kimondottan sötét van, csupán a képek vannak hátulról megvilágítva, mintha kihelyezett óriásplakátok lennének a város különböző pontjain. A kiállítótermet zegzugokra bontották különböző paravánokkal, itt is és ott is akad benne felfedeznivaló. A kiállítás témája Vér és szerelem, csak hogy kellően sokatmondó és inspiráló legyen a vértestvérek számára. Sosem fogy ki a Nehelamite az ötletekből és az inspirációból, úgy tűnik.
    Köszönök néhány ismerősnek, csevegek kicsit (még mindig a Forrás felbukkanásáról van szó, meg arról, hogy egyre több démont érzékelnek a város egyes negyedeiben - mindez már kezd kissé unalmassá válni számomra), aztán nekiindulok, hogy körbejárjam a helyet.
    Egyébként, Catherine (a kiállítás rendezője és a galéria kurátora) felcsigázott azzal, hogy az egyik fotón én is szerepelek. Most ezt a művet keresem, ugyanis soha nem álltam modellt senkinek, ennélfogva kizárólag valami jól elkapott pillanat lehet.
    És az is. Mikor végre megtalálom a képet, nem is tudom eldönteni, hogy mit érezzek. Ennél arcpirítóbb látványban még sohasem volt részem, de azt hiszem, nincs már mit tenni, nem lehet csak úgy levenni a képet. Még akkor is itt marad néhány hétig, ha most azonnal megveszem az egy négyzetméteres óriásnyomatot, amin az látszik, hogy prédám a falnak tolva táplálkozom (ez szerencsére csak vámpírok számára egyértelmű) egy eksztázisban lévő fiatal fiúból, aki hálistennek legalább nem a diákom, viszont olyan erotikusan túr a hajamba és simul hozzám, hogy teljesen félreérthetetlen a szituáció. Ráadásul felindultságában még az inget is félig félretolta rólam, látszik a hasam és a derekam.
    Szégyenemben nem is tudom, merre meneküljek.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Csüt. Ápr. 26 2018, 22:43

    Kevesen tudják róla, hogy kedveli a művészetet, legyen szó festészetről vagy fotózásról, olyan mindegy. Az egyetlen amitől szó szerint hülyét kap, az a kortárs vagy modern művészet, amiről meg merne esküdni, hogy még a mű készítője sem tudja, mit ábrázol.
    Azt sem tudja megérteni, hogy az ilyen alkotások kinek kellenek, kik azok, akik képesek áldozni rájuk, mikor egy fiatal gyerek is simán hasonlót készít, ha arról van szó.
    Viszont a fotókiállítás felkeltette az érdeklődését, szereti őket, a kendőzetlen igazság, amiben minden benne van, mégsem tudja senki az előzményt sok esetben.
    Vér és szerelem, már a címe is mosolyt ébreszt egy vámpírban, legalábbis benne mindenképp, bár elsőként megint Leo villant be róla nála... Tökéletesen illett volna rájuk.
    Még véletlenül sem a hirdetett időpontban érkezik, nem kedveli az unalmas, kötelező sallangos megnyitókat, ahol egekig magasztalják a művészeket... nekik is jár 15 perc hírnév, hogy aztán eltűnjenek a süllyesztőben.
    Jókedvűen lép a galériába, szerencsére tényleg lemaradt mindenről, már csak a nézelődés marad, és ezt elégedetten nyugtázza.
    Minden képet megnéz, valamelyiknél elidőzik egy kicsit, egyhez viszont még közelebb sem kell lépnie, hogy azonnal felvonja a szemöldökét. Mielőtt közelebb sétálna az ismerős vámpír mellé, előbb a tulajdonost keresi fel, és pár perc csevegés, valamint "papírcsere" után tér vissza a képhez, most már megközelítve azt.
    Meglepő dolog lenne, hogy itt találja Willt, pláne ilyen laza metál bandás pólóban, akárcsak egy rocker, de még meglepőbb az, ami a képen szerepel, így a prof megjelenése tökéletesen érthető. Széles mosollyal az arcán lép mellé, és úgy szemléli tovább a képet, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
    -Szívesen lennék a fiú helyében. Irigylem ezért a pár pillanatért.
    Köszönés helyett csupán ennyit mond, a vigyor pedig marad, letörölhetetlen.
    -Ugye nem bánja, hogy a kép már elkelt?




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Kancellár
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Csüt. Ápr. 26 2018, 23:43

    Miközben ott állok, lassan kezdek megbarátkozni a sorsommal. Próbálom racionálisan nézni a dolgot. Vajon hányan játnak a diákjaim közül galériába? És hányan nem tudják a vámpírok közül, hogy van egy ilyen oldalam is? 111 éve élek ebben a városban, akinek ez újdonság, az nem ismer eléggé. Arra is gondolok, hogy beperelem a művészt, ezt a hogyishívják Pault, de alighanem semmi pénze nincs, nekem meg nincs szükségem a pénzre. És elvégre, ez művészet. Ez egy fotó. Ez igazság.
    De hát látszik, hogy áll szerencsétlen fiú farka, az ég szerelmére!
    Annyira le vagyok taglózva, hogy egyrészt öt perc elteltével még mindig ott ácsorgok a rólam készült kép előtt (micsoda egoizmus és önimádat), másrészt észre sem veszem, hogy valaki közeledik. Ráadásul... Ó, a francba! Ennyit az imént gyorsan elvégzett kockázatelemzésemről.
    A pupilláim óhatalanul kitágulnak Noel szavainak hallatán.
    - Maga szörnyen... Pimasz! - felelem, kicsit elgondolkodva a megfelelő jelzőn. A pofátlan, bátor, szemtelen és szexi egyaránt megállták volna a helyüket a mondatban.
    Na de felnőtt férfi vagyok. Nem viselkedhetek úgy, mint egy szűz kamaszlány. Szóval kihúzom magam, és a diákom felé fordulok, aki immár minden határt túllépve, nyíltan hív az ágyába gyakorlatilag. Pedig a félévnek még csak most lesz vége.
    Felvonom kérdőn a szemöldököm, de a következő pillanatban leesik, hogy miért is mondja ezt.
    - Megvette? Hát, ha nem lógatja ki az egyetemen, akkor nem bánom. Gratulálok! Mennyit ért meg a zilált külsőm és a kompromittáló póz? - kíváncsiskodom, hiszen na, nem tudom letagadni a természetem. Valamint úgy érzem, meg kell köszönnöm neki, amiért ezt tette. Nem tudom, miért, biztos butaság.
    Beletúrok a hajamba, mintha ezzel a fotón látható kócolás eltűnne.
    - Valójában szörnyen zavarba ejtő - vallom be lehalkítva a hangom. - Nem bánnám, ha odébb mennénk. Úgy tűnik, mintha külön reklámozni akarnám.
    Intek a fejemmel, és el is indulok, de csak a következő képig megyek el. Azon egy nő és egy férfi találkozása látszik a Brooklyn-híd tetejéről. Be kell ismernem, az, amin én vagyok, kissé izgalmasabb. Egy fiatal lány oda is lép hozzá, és kirakja rá az "eladva" cetlit.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Művészeti és tudományos negyed

    on Pént. Ápr. 27 2018, 00:24

    Derűs ábrázattal szemléli azt a fotót, halandó szemnek lehet, hogy megbotránkoztató és polgárpukkasztó, no de egy vámpír számára... ez az igazság. S bármennyire is kényelmetlenül érzi magát Will, nincs mit szégyellnie, tulajdonképpen egy beállított, megrendezett jelenetnek is elmenne, mert vannak itt olyan fotók is, amikről lerí, valójában nem a pillanatot kapták el, hanem a kívánt szituációt.
    A szavai pedig őszintén csengenek, nem viccelt, kimondta amire gondolt, bumm neki.
    -Így is lehet... fogalmazni, bár nem pimaszságnak szántam.
    Egyáltalán nem érti, hogy mi a probléma a kijelentésével, csak azt mondta, amire gondol, félretéve minden egyebet, így azt is, hogy Will a professzora. Tulajdonképpen ez eszébe sem jutott amikor megjegyzést tett, és még most sem. A kérdésre bólint.
    -Meg. Ott sosem látja viszont, ezt megígérhetem. Köszönöm. Üzleti titok, de ez... mindent megért... és nem a kompromittáló mivolta miatt.
    Ha minden jól megy, a kép már nem sokáig lesz itt, ez egészen biztos, az árat viszont nem árulja el. Kompromittáló póz... most esik le neki, kinek és mit is mondott, zavarában megvakarja a fejét, majd enyhén elpirul. Ebből sem mászik már ki, inkább követi Willt, hogy ne a fotó előtt álldogáljanak,
    -Az előbb... az előbb én azt nem így... úgy... mindegy. Már mindegy.
    Csípőből mondta a véleményét, még ha az igencsak merész is volt a részéről. Ahhoz képest, hogy 1 évvel ezelőtt még boldog tudatlanságban élt, konkrétan a második férfit is úgy szólítja le, úgy flörtöl vele, mintha évtizedek óta ezt csinálná, vagy ebből élne.
    Willnek zavarba ejtő a fotó? Miért? Ezzel nem ért egyet, nincs ebben semmi.
    -Miért tekinti annak? Semmi kivetnivaló nincs benne, ami szép az a szép, azt el kell ismerni. Halandó nem hiszem, hogy erre jár, a többiek... tudják, hogy ez így működik. Ne mondja nekem azt, hogy ettől jön zavarba, mert ha még én teszem meg, az rendben van, ifjú és hajlamos vagyok rá. A múltkor még a véremet akarta az íze miatt, most meg zavarba jön? Neeee, ugrat.
    Elneveti magát halkan, annyira abszurdnak hat ez az egész, még mindig nem akarja elhinni, sima álcának véli.





    A halál csupán a kezdet.

    Ajánlott tartalom

    Re: Művészeti és tudományos negyed


      Pontos idő: Szer. Okt. 17 2018, 19:30