Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 22:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 21:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 20:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. 16 Dec. - 22:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 21:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. 16 Dec. - 20:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 20:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 19:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. 16 Dec. - 19:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 18:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Livia Virágboltja

    Share

    Livia Virágboltja

    on Szomb. 28 Ápr. - 10:00

    ......
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Livia Virágboltja

    on Szomb. 28 Ápr. - 12:29

    Ez a mai nap csodás. Sikerült időben beérnem, ráadásul bringával, amit végre-valahára sikerült megszerelnem a lakótársam segítségével. Még Liviát, a bolt tulajdonosát és a főnökömet is sikerült lenyűgöznöm, hogy mire beért, már az összes virágot kipakoltam, megspricceltem, felhúztam a redőnyöket, meg minden.
    Vannak vendégeink korán reggel, például Mr. Bennett, aki minden reggel bejön a kórházba és meglátogatja a feleségét, már két hónapja. Mindig visz neki egy szál vörös rózsát, és szerintem ez a legromantikusabb dolog, amit valaha hallottam, pedig már több mint nyolcvan évesek.
    Aztán jön Vivie minden nap, aki szobalány a szomszédban lévő igen puccos házban, akinek az úrnője minden reggel látni akar egy szál friss virágot a tálcájára a reggelihez. Mindig elő van készítve neki, kis fehér szalaggal átkötve. Szoktunk váltani pár szót, igazán kedves lány.
    Aztán vannak azok, akik látogatják a betegeket a kórházban, de nem menetrend szerűen; vannak, akiknek semmi köze a kórházhoz, és vannak, akik kórházból kifelé jövet vásárolnak csokrot a randevújukra. Ők általában orvosok, és drága dolgokat vesznek. És vannak, akik temetésre kérnek koszorút.
    Akárki akármit kér, mindannyiuk kap egy kicsi kedvességet tőlem, egy boldogság-jelet vagy szerelem-jelet a szalagba, a kötésbe, bárhová. Remélem, mindenkinek szép estéje lesz ettől, szép napja, vagy csak szép élete a jövőben akkor is ha többé nem látom őket. Még soha nem buktam le, ennélfogva azt hiszem, többnyire mondének a vásárlóink. Persze, igaz - a többiek mit keresnének egy kórház környékén?
    Épp annak járok a végére odakint, hogy vajon hány szál nőszirom van még a vödörben, ugyanis szerintem kevesebb, mint kellene, ez azt jelenti, hogy egynek vagy kettőnek lába kélt. Némelyek úgy gondolják, hogy a virágok azért vannak kirakva, hogy bárki vehessen belőlük, a krétával felírt számok pedig csak viccből vannak odaírva, nem pedig az árukat jelentik. Sóhajtok, igen, lenyúltak tőlünk két nőszirmot és egy tulipánt is. Micsoda disznóság!
    avatar
    Nathaniel Eryl Deschamps

    Faj : Mágus
    Rang : Tanítvány
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Livia Virágboltja

    on Hétf. 30 Ápr. - 14:03

    to Celeste
    Fáradtan, ámde annál elégedettebben lépek ki a műtő ajtaján. Tizenegy órás műtét elméletileg nem kimerítő számomra, de nem olyan régen tértem haza, s elszoktam attól, hogy több órát álljak.
    Megváltoztam. És nem hiszem, hogy megváltoztam.
    Valahogy most sincs kedvem a felszínes diskurzusok alá csúszni, így hamar veszem a zakóm és leadom a munkát. Nem várta senki Mrs. Adinát, hogy felébredjen. A férje tavaly halt meg, a gyerekei pedig rá se néznek. Mégis, szeretném, hogy amikor felébred, várja valami. Mégpedig a kedvenc virága. Sokszor hozott nekem, hálája jeléül, míg az előző, többi műtéteit elvégeztem. Csak a nevét sosem jegyzem meg. Egyszer vittem neki egy elég hasonlót, s nevetve mondta, hogy a kertjét azt nem bízná rám. Jó volt hallani a nevetését.
    A délelőtti napfényt szeretem, ahogy átsüt mindenen. A reggelieket szeretem a legjobban.
    A bolt előtt nem találok olyan virágot, így belépek. A virágok illata szinte azonnal elbódít, sokkal érzékenyebb vagyok egy ideje a gyönyörű színekre, a finom illatokra. A köszönés után körbenézek, keresve a virágot. Mert a nevét sem tudom.
    Muszáj vagyok megérinteni pár virág szirmát. Csodálatos a textúrájuk, s ahogy a napfény rájuk süt, szinte sajnálom, hogy vannak közöttük vágott virágok.
    Megtalálom a virágot, biztos nem vagyok benne, viszont elbűvöl a fehérsége. Föléhajolok és mélyen belélegzem az illatát, lassan, élvezettel, félig behunyt szemekkel. Szükségem volt erre, a hosszú műtét után.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Livia Virágboltja

    on Szer. 2 Május - 20:14

    A virágok közt guggolva talán teljesen észrevétlen vagyok. Alighanem így van, ugyanis a legújabb vásárló úgy sétál el mellettem, mint egy zombi. Egy kicsit összébb rendezem a vörös rózsákat, ugyanis a hozzá hasonlóak általában mindig abból kérnek, egy egész csokorral. De nem sztereotipizálok, inkább követem. Halkan és puhán lépek be a boltba a nyomában, arcomon kíváncsi mosollyal. Egy kicsit hunyorítva meglesem az auráját. Szörnyen ki van merülve, de máskülönben kiegyensúlyozott, nem zaklatott. Mint valaki, aki megtalálta a belső békét, a nyugodt erőt. És mágus. Anya tuti, hogy ismerné... Nézem, hogy cirógatja a virágokat, amik mind szomjasan fordulnak utána. Érdekes, ilyesmit csak tündérekkel szoktak csinálni.
    Én igazán nem akarom megzavarni, de teljesen elcsábítja a virágaimat ezzel a szimatolgatással.
    - Üdv! - köszöntöm kedvesen a háta mögül, a hátam mögött összekulcsolt kezekkel. Kertész farmer nadrág, egy világos sárga póló, és egy hófehér kötény van rajtam, a bolt nevével hímezve, a hajam a vállamon pihen fonatban. Nem szoktam sminkelni. Minek? Csak egy eladó vagyok egy virágboltban, nem férjet keresek. - Tubarózsa. Nagyon csábító az illata, igaz? - kérdem egy kis hamiskás csillanással a szememben, ugyanis ez nem véletlen. Ez a vágy virága. Persze ezt nem mondhatom ki, a végén még azt hinné, perverz vagyok.
    Nem akarom zavarni, sem sürgetni, szóval nem kérdezem meg, hogy kér-e valamit, vagy hogy segíthetek-e. Szeretem hagyni, hogy a vásárlók felfedezhessék a boltot. A nekik kellő virág meg fogja szólítani őket,nem biztos, hogy a legelső lesz az.
    avatar
    Nathaniel Eryl Deschamps

    Faj : Mágus
    Rang : Tanítvány
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Livia Virágboltja

    on Szomb. 5 Május - 19:30

    to Celeste
    A köszöntésre kiegyenesedek, némileg hirtelen jön, annyira elmerültem az illatban és látványban.
    - Jó napot!
    Megfordulok, s az amit érzékeltem, most látványban is elém tárul. Tökéletesen beleolvad a környezetébe. A mosolyom még szélesebbé válik, s valahogy a kimerültségem sem olyan erős. Otthonosan érzem magam itt. Az pedig ritka alkalom volt eddig az életemben.
    - Tubarózsa? – Elgondolkodva fordulok vissza és nézek a virágra. – Édes és tömény.
    Fullasztónak így fullasztó, ha kint szagolnám meg, talán nem. Nem értek a virágokhoz, ezt látni rajtam. Lehet, hogy nem ez a virág az, amit keresek?
    - Nagyon szépek a virágok. Tele vannak élettel... rezgéssel – valami hasonlót érzékelek az eladó körül, mint amit Thomasnál, de mostanra már nem kötöm le magam azzal, hogy felismerjem, ki kicsoda. Gyakorlásnak kiváló volt, de szeretem meghagyni mindenkinek a saját inkognitóját. Talán túlságosan is védem a privát szférámat, hogy máséba sem tolakodom be.
    - Lehet, hogy mégsem ezt keresem. Annak furcsább neve volt. Pedig nagyon hasonlít rá. Még egy kicsit az illatuk is.
    Mert honnan is tudnám, hogy a fehér fréziátkeresem? S hogy nem tudom levenni a tekintetem az eladóról és zsongani kezdek belül? Sok egyszerre az illat és virágözön látványban, s érzékeim kezdenek fokozottabb szintre váltani, ahogy érzékelik a környezetet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Livia Virágboltja

    on Vas. 6 Május - 19:18

    Kedvesen és udvariasan köszön, és nálam már ez is nagyon sokat nyom a latban. Nem gyakori, hogy engem, mint személyzetet, észrevesznek valójában, de a mostani vevőm mosolya szélesedik.
    Kedves és szelíd a mosolya.
    - Igen, és rengeteg parfümben használják pont emiatt - kezdek rögtön csacsogni. - Köszönöm! - mosolyodom el szélesen, hiszen megdicséri a virágaimat. - Nos igen, kicsit különösen viselkednek. Többé-kevésbé minden vásárlónak örülnek, de önnek énekelnek.
    Nem mondanék ilyesmit, ha nem érezném körülötte a mágiát, és nem súgnák azt a növénykék is, hogy mellette akarnak lenni. Mintha minden szirom átváltozott volna hirtelen pillangószárnnyá, és izgatottan rebegnének. Persze valójában nem mozognak.
    - Hmm... - gondolkodom el egy picit, majd odébb sétálok két asztallal, hogy felemeljek egy vázát, amely telis-tele van fréziákkal, öt különböző színben.  - Hunyja be a szemét, és esetleg szagolja meg ezeket.
    Ha nem tiltakozik, az orra alá dugom a vázát. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ez lesz az, amit keres. Van köztük fehér is, ami valóban nagyon hasonlít a tubarózsára, de a színekkel válik igazán széppé minden frézia csokor.
    Nagyon remélem, erre gondolt, de ha nem, akkor vannak még további ötleteim.
    avatar
    Nathaniel Eryl Deschamps

    Faj : Mágus
    Rang : Tanítvány
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Livia Virágboltja

    on Szomb. 12 Május - 18:58

    to Celeste

    Zene

    Derűsen fordulok most már teljesen felé. Kedvessége és nyíltsága nem arra sarkall, hogy megvegyem a virágot és máris menjek.
    - A parfümök világa rejtélyes számomra.
    A válaszára kissé megilletődve tekintek körbe, s figyelni kezdek a virágokra. Élnek. Rezegnek, s ezek a rezgések körbetáncolják a teret, s nem csak ezt. Elmosolyodom újfent.
    - Valóban. Csodálatos.
    Elmerülök ebben a rezgésben. Már nem veszek el bennük, hanem úgy érzékelem őket, ahogy léteznek, ráhangolódva, de nem általuk uralva. A kérésére nem fordulok addig felé, míg be nem hunyom a szemem, így viszont szinte majdnem beletemetem az arcom virágokba, mire fojtottan elnevetem magam, majd figyelni kezdek az illatra.
    Ahogy igyekszem megérezni az illatot, a velem tartó rezgésekbe az eladó rezgései is hozzákapcsolódnak, s bár erős kényszerem van, hogy hátrébb lépjek, hiszen ....
    Teljesen elveszek a látványban, s mindabban az érzésben, ami körbevesz. Hogyhogy nem láttam még ennyire gyönyörű nephilimet?
    Hosszas ideig hallgatok, majd megköszörülöm a torkom zavaromban, ami el is múlik. Kezem határozottan nyúl az egyik szálhoz, noha szemeim csukva vannak.
    - Igaza van. Ez az – s az ujjaim közé veszek gyengéden egy szál fehér fréziát és mintha csak magam is gyakorlott virágkötő lennék, kiveszem a szálat. Az energiák rezgései teljesen láthatóak számomra.
    - Csak csodálni tudom, hogy ennyi finom illatot hozzá tud kapcsolni ennyi gyönyörű virághoz.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Livia Virágboltja

    on Hétf. 14 Május - 21:41

    Furcsa, hogy nem ismeri a parfümöket. Ott van a nyelvem hegyén, hogy "pedig nagyon jó az illata", de szerencsére sikerül visszafognom magam. Az emberek pont azért nem barátkoznak velem, mert ilyen furcsaságokat mondok. Legalábbis egész kamaszkoromig így volt.
    Ragyogóan elmosolyodva nézem, miként ízleli és tapasztalja meg a bolt auráját, kortyolva nagyot az energiákból itt. Általában a mondénok is érzékelnek itt valami jót és pozitívat, de most először látom, hogy valaki ténylegesen érzi, miről is van szó.
    Kicsit nagy lendülettel dugom oda a virágokat, az arcát elborítják a szirmok és virágok, mire halk bocsánatkérést súgva eresztem a vázát kicsit lejjebb. És aztán várok, figyelek, felismeri-e. Olyan soká hallgat és szimatol, hogy egy kicsit zavart, de várakozó kuncogás kerekedik bennem, ahogy figyelem. Teljesen kisimul a homloka, ahogy ott áll, most először eltűnik az aggodalom ránca róla. Sokat aggodalmaskodhat.
    Fejben már rajzolgatni kezdem a bűbáj apró jelét, amellyel útjára bocsátom majd.
    Végül óvatos szakértelemmel kiemel egy szégyellősködő szál hófehér fréziát a vázából. Művészkeze van. Nagyon szép.
    Kicsit zavarba hoznak a szavai, nagon költőiek.
    - Ez cseppet sem nehéz, ha virágok közt nő föl az ember. Anyának óriási gyógynövényes kertje van... - kezdek szabadkozni, és most is, mint mindig, Anyát emlegetem. A lakótársam megjegyezte már egy párszor, hogy néha próbáljak meg másról is beszélni, ne csak róla, de...
    Félrepillantok, majd vissza. A szemeim mosolyogva nézik. A kékemben csillámok ragyognak, miközben belenézek az ő élénkzöldjeibe. Kicsit hosszabban és mélyebben, mint ahogy illene.
    - Igazán rendkívüli szemei vannak - szalad ki a számon végül a gyermeteg megjegyzés.
    Nagyon nem kellett volna ezt mondanom! Bele is pirulok.
    avatar
    Nathaniel Eryl Deschamps

    Faj : Mágus
    Rang : Tanítvány
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Livia Virágboltja

    on Csüt. 17 Május - 17:04

    Valamit mintha mondani akarna, de aztán mégsem teszi. Nem faggatom, hiszen nem véletlenül nyelte vissza a szavakat, így inkább csak rámosolygok ismét, s a boltra figyelek, a virágokra, hogy végül teljes egészében lenyűgözve álljak a nephilim lénye előtt. Kápráztató.
    - Nem történt semmi – mosolygok szélesebben a bocsánatkérésére.
    Hát persze, sejthettem volna! Vagyis annyira nem. Számomra furcsa kettősség van a nephilimek felé, éppúgy, mint az angyalok felé. Számtalan várakozik a műtőasztalnál, míg védettjét műtöm. S bár még nem láttam, de sejtem, hogy vannak keménykezű, ítéletet végrehajtók is. Nekik az a feladatuk. Az előttem állóról el tudnám hinni, hogy vele született a növények iránti gondoskodása s ismerete.
    - Úgy vélem, inkább önben rejlik az ismeret. S hogy édesanyja is ismerősen forog a növények között... Szép emlékek lehetnek – akaratlanul ellágyul a hangom. Anya orvosi ismerete, tudása az, ami elindított a pályán.
    Folytatnám még, ám ahogy rám tekint, elakad a lélegzetem. Képtelen vagyok a tekintetétől elszakadni. Annyira, hogy önkéntelenül kérdezek vissza halkan suttogva egy pardon, mit mondott kérdést, még mindig elmerülve a szemeiben. A pirulásra azonban észbe kapok és gyorsan félre tekintek, érezve, hogy meleg az arcom.
    - Elnézést.. csak a tekintete... – zavartan köszörülöm meg a torkom.
    - Ezt szeretném kérni – nyújtom felé a virágot. – Kérhetek hozzá egy.... Halványzöld vázát is?
    Nem emlékszem, volt-e váza. Most a nevemet sem tudnám megmondani.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Livia Virágboltja

    on Vas. 20 Május - 19:25

    Történik egy aranyló pillanat. Nem tudom pontosan megmagyarázni, mi és hogyan, csak érzem, hogy megtörténik. A szárnyam mintha lángra lobbanna, a szívem ki akar ugrani a helyéről. Sose éltem át még ilyesmit, de magával ragad.
    Mély levegőt veszek, ugyanis elfelejtettem időközben lélegezni. Egyszerre tekintünk félre, egyformán lángoló arccal és csillogó szemekkel. Me történik? Mintha szédülnék.
    Most bocsánatot kellene kérnem, de nem fogok. Őszinte voltam. (Mindig irigyeltem a tündérek tilalmát, az igazság nagyon felszabadító.)
    A tornádó felkapott, megpörgetett, és ledobott vissza a boltba, éppen a vásárlóm elé, és most azt se tudom, mi történik.
    - Vannak vázáink. De nem lesz magányos ez az egy szál frézia szegény egyedül? - kérdezem egy kicsit hunyorogva és egy apró mosollyal, miközben a virágért nyúlok, megérintve finoman a kezét az ujjaim hegyével.
    avatar
    Nathaniel Eryl Deschamps

    Faj : Mágus
    Rang : Tanítvány
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Livia Virágboltja

    on Hétf. 21 Május - 14:51

    to Celeste
    A zavar még nem múlt el. Még nem voltam ilyen, s ami történik velem, amit éppen átélek, az semmilyen örömhöz és szépséghez nem fogható. Azt sem tudom, mit csinálok, annyit érzek, hogy a bénultság örömből fakadó, de ez a nyelvemre is áthelyeződik, így időbe kerül, mire egyáltalán ki tudom nyilatkoztatni a vázát. Milyen vázát? A virágra pillantok, ahogy elhangzik az egy szál, de egyszerűen nem bírok elszakadni az eladó tekintetétől. Átnyújtanám a virágot, mikor megérint.
    Mintha pillangó repült volna az ujjaim összes hegyére, hogy aztán a villám gyorsaságával cikázzon végig ez a milliónyi érintés rajtam. Hát bizony, egy ideig nem megy szó a nyelvem hegyére, a bizsergető, mindenfelé, bőröm alá hatoló érzés sokáig megmarad.
    - Öhm... igen... nem... azaz – hú, Nate, kapd már össze magad! De ha nem megy! Még mindig táncot járnak az érzékeim. Megköszörülöm a torkom.
    - Az egyik páciensemnek lesz. S szerinte, csak akkor lesz két szál fehér frézia, ha azt a férje hozza – a férjére utal, akit elveszített már. Így egy szál fréziát viszek magam is. Elkomolyodni nem megy, pirulni és mosolyogni, igen!
    - De talán nem tilos más virágokat mellé tenni... – nem, hogy én slussz, megvegyem a virágot és menjek is, máris? Most nem megy...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Livia Virágboltja

    on Kedd 22 Május - 21:32

    Édesen mosolygok rá. Soha nem voltam még ilyen hatással egy férfira sem, és ez... Nem is tudom szavakkal leírni. Pedig nincs bennem semmi különleges, csak egy virágboltos lány vagyok. És ez nekem egészen... ijesztő. Ő pedig csak hallgat és néz... Miért nem mond már valamit?
    Elbizonytalanodva húzom vissza a kezem a fréziával, de a mosolya mindenért kárpótol. Nem lesz itt semmiféle gond, azt hiszem, nem kólintottam fejbe véletlenül valami kósza mágiával, vagy ilyesmi. Megnyugszom, a virágok meg röhögnek rajtam. Ők már pontosan tudják, mi folyik itt.
    - Áh, értem... - Miért örülök ennyire annak, hogy nem randevúra viszi a virágot? Mondjuk nem tipikus randivirág, de engem el lehetne vele kápráztatni, mert egyszerű és gyönyörű.
    És így a "szeress belém" bűbájt is elvetem, amit eddig terveztem a csokorba kötni. Valami sokkal kedvesebbet fogok rajzolni.
    - Más virágokkal nem annyira jön ki a frézia. Tudja... El akarják nyomni. Ő pedig mindig hagyja magát, mert ilyen szerény. Szóval azt hiszem, inkább olyasmit teszek mellé, ami kiemeli a szépségét - kezdek el magyarázni ábrándos hangon. Elindulok a sorok közt, tekintetem keresi a megfelelő kísérőt ennek a kis szende gyógyítónak. Végül ráakadok.
    - Hm, szokatlan, de... Miért ne? - morfondírozom halkan, miközben kiemelek egy szál ezüstérme eukaliptuszt egy vázából. Aztán a két szépséggel a karomon elindulok jobbra, ahol a vázáink sorakoznak, egész a plafonig.
    Csakhogy én sajnos törpilla vagyok ehhez.
    - Megtenné, hogy leveszi azt ott? - kérdezem, és remélem, hajlandó lesz segíteni nekem. Egy üvegvázáról van szó: az üvegnek halvány palackzöld színe van, ami harmonizál majd az eukaliptusz ezüstös színével, és persze a frézia fehér szirmaival. De akadnak még más zöld vázák is a polcon, jádezöld, szögletes, vagy klasszikus. De azt, amit kiválasztottam, egy kedves tündér ismerősöm készítette, akitől néha hozok ilyesmit. Már önmagukban ezeknek is varázslatos hatásuk van, sokkal tovább marad bennük élénk mindenféle csokor, meg... Meg egyéb turpisságra is képesek, de ez a váza talán nem fog dudorászni, mint a legutóbbi.
    - No és... mit gyógyít? - kíváncsiskodom, miközben mindent az asztalra készítek magam elé, és elkezdem összeállítani ezt a bájos és illatos, gyógyító csokrot a bűbájjal.
    avatar
    Nathaniel Eryl Deschamps

    Faj : Mágus
    Rang : Tanítvány
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Livia Virágboltja

    on Szer. 23 Május - 19:28

    to Celeste
    Az öröme megérint, még inkább boldogság tölt el, s még derűsebbé válik az arcom, noha a tartózkodó és teret adó magatartásom, nos, az talán sosem fog kikopni belőlem.
    - Ó – a virágokhoz nem értek, ezt sosem tagadtam. – Értem. Most már ezt is tudom – zavarban lennék, de miért lennék zavarban a tudásomat illetően? Ha a virágokhoz értenék, akkor most én állnék az ő helyében... és így megint elidőzik rajta a tekintetem... ahogy halad a sorok között, s ahogy a virágok szinte meghajolnak felé. Ahogy magához veszi a virágokat. Mint egy gyönyörű, szivárványszikrákkal teli égboltot szórna tele, melyen hétágra süt a napfény...
    - Igen? – Kérdezett valamit. De mit kérdezett? Követem a tekintetét, s rájövök, mi is lehetett. – Igen, természetesen – odalépek hozzá, s leemelem a vázát. Amit kis híján kiejtek a kezemből, de még csak nem is látszik. Mert elér hozzám az eladó illata. Csodásan megborzongató, legszívesebben repkednék...
    De előbb odaadom a vázát, mert a váza némileg észhez térít. Megértettem és elfogadtam a tündérek mibenlétét. Megkedveltem a sógorom, akit most már így nevezek, hiába váltak el a húgomtól. A tündérekkel tartom a tisztes távolságot. Ám a vázát ez nem érdekli, az érdekli, hogy a kéz, amely fogja, majdnem maga is tündér lett és szinte dalol nekem.
    - Egészen egyedi váza – lépek hátrébb, utat és teret engedve a számára.
    Elmerülök a kezei foglalatosságában.
    - Sebész az idegosztályon – a munka a lelkem része, még ha nem is a mindenem. Volt egy idő, amikor a lábam hagyott el, csak mert annyi túlórát vállaltam, ami sok volt. Az észhez térített, hiszen életek és épségek múlnak a szikét tartó kezeim alatt.
    - S közben azon csodálkozom, hogyhogy nem bukkantam az Ön boltjára előbb.
    Szavaim őszinték. Annyira magába fogadó és elragadó a hely, hogy legszívesebben idejárnék minden nap.
    - Gyönyörű. Nagyon szép lett – vonzza a tekintetem a kompozíció.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Livia Virágboltja

    on Kedd 29 Május - 21:49

    Kicsit túl sokat fesegek a virágokról. Mindig ez a baj velem, de egyszerűen nem tudom megállni. A virágok annyi mindent jelentenek, mindegyiküknek személyisége van... de ezt nem sokan értik. Csak szélesen elmosolyodom felcsillanó szemmel. Hát érzi! A váza mágiája kuncog kicsit a vevőm érintésétől, mintha az csiklandoznák az ujjai de szerencsére nem kezd neki most itt formát változtatni. Az is előfordult már Jazz alkotásaival... Egészen egyedi személyiségük van.
    - Köszönöm - veszem át az üveget, és félreteszem, míg megkötöm a csokrot. Csak lazán illesztem össze a kiválasztott szálakat, hogy legyen lehetőségük elterülni a vázában.
    - Ez nagyon... szomorúnak hangzik - pillantok fel rá. Idegosztály! Valójában nem is tudom, mit takar ez pontosan, de inkább nem fedem fel előtte tudatlanságom, a végén még teljesen ostobának nézne. Felmosolygok rá. - Pedig nagyon rég óta itt vagyunk! - felelem a bolttal kapcsolatos megjegyzésére. - Bár, talán túl sokat dolgozik, és annál kevesebbet jár idekint nyitvatartási időben. Egyébkéntnem az enyém a bolt. De egyszer én is szeretnék egy sajátot - csacsogok tovább, közben pedig elkészülök. Az apró kis "gyógyulj meg hamar és légy egészséges sokáig" pecsétet is sikerült belecsempésznem a szalagba.
    Örülve nézek fel rá, hiszen tetszik neki, ez a legfontosabb.
    - Köszönöm. Remélem, hogy annak is tetszik majd, akinek szánja. 28 dollár 35 lesz - közlöm vele az árat kicsi fejszámolást követően. - Ha más nem lesz - teszem hozzá, de ami azt illeti, nem akarom, hogy ő is csak így elmenjen, szóval ahelyett, hogy rendes eladó módjára elvenném a pénzt és odaadnám a nyugtát, kijövök megint a pultból, és előveszek még egy szál aprócska fréziát, ami valószínűleg úgysem vinne el senki, mert túl pici. Nagyon rövidre töröm a szárát, és odalépve a vevőmhöz, a gomblyukába tűzöm. Rávarázsolok valamit, egy apróságot, észrevétlenül.
    - Ez ajándék.
    avatar
    Nathaniel Eryl Deschamps

    Faj : Mágus
    Rang : Tanítvány
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Livia Virágboltja

    on Vas. 3 Jún. - 19:41

    to Celeste
    - Szomorúnak? – Nézek rá csodálkozva és értetlenül, aztán elmosolyodom. – Jó látni, amikor egy, nyomorékként eltöltött élet helyett mozgást kap valaki. Amikor a baleset után, amely megnémíthatta, vakíthatta volna egy életre, újra lát és beszél...
    - Igaz. Kevés időm van – de mire is? Csak a munkámnak élek, abba menekültem, míg a család, testvérek formájában, meg nem érkezett. Még ha egy el is távozott, már egy egészen más családom lett, mint előtte volt. Vagy én változtam? A gondolatmenetembe a mágia megmozdulása szakad bele, s figyelem, ahogy a csokor, pontosabban a szalag köré csoportosul.
    - Kedves Öntől. Nem az öné? – Utalok vissza a boltra. – Pedig járna Önnek. Csodálatos – de már mondtam ezt, így inkább zavartan elhallgatok.
    - Ó igen, persze – a tárcámért nyúlok, s egy ötvenest veszek ki, s teszem a tartóba. – Köszönöm – vagyis nem kérek vissza.
    A kezemben tartom már a csokrot, ügyelve a mágiára, s meglepetten tekintek a hozzám lépő eladóra, s már nyitnám a szám, mikor újfent elér az illata. Aztán az érintése. A fülem elég piros lehet, érzem, hogy ég.
    - K... köszönöm – ezt legalább még ki tudom mondani. – Kedves Öntől – ezt is mondtam már, jaj, Nate!
    - Szép napot kívánok a továbbiakban! – nem merem megköszörülni a torkom, érezni akarom még az illatát.
    Az ajtó felé megyek, azt nem mondhatom, hogy menekülök, szerintem egy alvajáró mozgása van bennem. Az utcán még megérintem a virágot, vagyis pontosan azt a helyet, ahol a keze hozzám ért. És elfelejtettem mondani, hogy a viszontlátásra. Mert biztos vagyok abban, még fogok idejönni.

    //Nagyon köszönöm a játékot! wow //
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Livia Virágboltja

    on Kedd 5 Jún. - 20:24

    Bizonyára butaságot mondtam, szóval gyorsan elhallgatok, és inkább nagy szemekkel figyelem, mit mesél a munkájáról. Bólogatok.
    - Így már egészen más. Máshogy képzeltem el. De szerencsére sose jártam még kórházban - fűzöm hozzá magyarázkodva, miért is nem tudom, mi a különbség a pszichiátria és az idegosztály közt.
    Megüti a fülem a "kevés időm van" mondat. Nagyon sok kérdésem volna ezzel kapcsolatban, de nem teszek fel egyet sem, ami tőlem egyébként nagyszerű eredmény. Inkább befejezem a csokrot és a csomagolást, és elkészítem a számlát. Ötvenessel fizet, én meg hirtelen azt is elfelejtem, hogyan kell ötig elszámolni. Inkább csak elpirulva megköszönöm a hatalmas borravalót, amint leesik, mit is mond, és gyorsan a kasszába dugom a bankjegyet.
    Aztán nem is tudom, mi üt belém, mikor a mellére tűzöm azt az aprócska fehér fréziát a "térj vissza hamar" bűbájjal, de megteszem, és utána csak egy helyben maradva nézem, hogyan menekül ki a boltból.
    - Önnek is szép napot! Viszlát!
    A virágok még mindig gúnyosan nevetnek rajtunk, én viszont úgy állok ott, mint akit fejbe kólintott a meleg. Végül mélyet sóhajtok és visszatérek a munkához, de a gondolataim az iménti vendégen jának.
    Ugyan, Cel, hiszen a nevedet se kérdezte meg, mégis mit áltatod magad?


    Én is köszönöm hümm

    Re: Livia Virágboltja

    on Vas. 10 Jún. - 19:28


    Ajánlott tartalom

    Re: Livia Virágboltja


      Pontos idő: Kedd 18 Dec. - 18:31