Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Central Park - Harlem Meer
by Noel Wyard Today at 00:55

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Yesterday at 19:30

» Faunok Terme
by Jackson Montgomery Yesterday at 13:05

» Folyosók
by Caleb Shayeh Yesterday at 11:13

» Kórház
by Gabriel Skoglund Szomb. Okt. 20 2018, 21:13

» Long Island villa
by Noel Wyard Pént. Okt. 19 2018, 22:41

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Pént. Okt. 19 2018, 18:01

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Csüt. Okt. 18 2018, 10:58

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Terasz - Jackson lakás

    Share
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Terasz - Jackson lakás

    on Csüt. Jún. 14 2018, 01:21




    Nagypapi

    &

    Dorian


    Az úgy volt, hogy elvonultunk Theoval a szobájába, és némi beszélgetés után egy csomó filmet kiválasztottunk, hogy azt majd megnézzük együtt. Egyet be is tettünk, hogy ne zavarjuk apuékat, de Theo végül elaludt, aztán én is, így végül ott töltöttem az egész éjszakát. Kemény 4 napja se, hogy ide jöttünk, és házat kell találnunk, mert nem akarok apáékkal aludni egy szobában. Ha lehet, és remélem, hogy lehet.
    A lényeg, hogy nagypapi felajánlotta, hogy költözzek oda hozzá, én pedig úgy örültem neki, mint majom a farkának, még akkor is, ha ebből csak pár nap lett.
    Vidáman indulok a megkeresésére, persze Theohoz is belestem, de már aludt, így inkább nem ébresztettem fel, de arról nem tettem le, hogy megtaláljam nagyapát, nem vagyok még álmos. Ez a ház… esküszöm, eltévedek benne, és a jó ég tudja, hogy keveredek a teraszra, de az biztos, hogy ha vissza akarnék menni, akkor tuti másik útvonalat találnék, de amit itt találok… nem most fogok visszaindulni.
    A látvány szinte azonnal felkelti az érdeklődésemet, mert itt minden van, de tényleg minden, nem is gondoltam volna. Mintha egy gyönyörű kertbe tévedtem volna, briliáns elrendezéssel. Fák, virágok, szökőkút, sövények, sőt, még egy kis kerti tavacska és csobogó is van, ízlésesen megvilágítva, hogy még éjszaka is látni lehessen. Álomszép.
    Azonnal kikötök a szökőkút mellett, gyermeki rajongással figyelem, aztán máris rohanok az egyik [You must be registered and logged in to see this link.], aztán a [You must be registered and logged in to see this link.]. Itt már le is ülök, nem tudok betelni a látványával, annyira gyönyörű. Még világít is, és az a kis kerék az oldalán... csillogó szemekkel figyelem, és így el is felejtem, hogy éppen nagyapát keresem, azaz nem teljesen, de ezt nem tudom itt hagyni.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Csüt. Jún. 14 2018, 23:15

    Hosszas beszélgetsen vagyok túl a cambionnal. Nem volt túlságosan szószátyár az elmúlt 17 évükkel kapcsolatban, de amit kellett, azt megtudtam. Majd Corraich-ot is kifaggatom alkalomadtán. Most azonban örülök, hogy sikerült meggyőzni arról, hogy hagyja itt a fiút, az unokámat, akivel végre együtt tölthetek egy kis időt úgy, hogy csak kettesben vagyunk. Nagyon vártam már erre, és akkor is remek, hogyha másnap estig várnom kell rá, hogy kicsit leszakadjon Theo-ról.
    Odakint pipázgatok, és a telefonomon olvasom az embereim jelentéseit a Családon belülről. Rengeteg e-mailem és üzenetem érkezik még mindig, de én akarom, hogy ez így maradjon. Hiába kellett volna már nagyon régen elszakadnom, nem megy. Büszkeségből sem.
    Megérzem a tündér jelenlétet magam körül, ezért felemelem a fejem, hgy körülnézzek. Először éber leszek és tettre kész, de aztán rájövök, hogy ez az ismerősen idegen aura Dorianhez tartozik. Még meg kell őt szoknom. Felkelek, és elindulok felé a pipámmal a számban.
    Hát persze, hogy a csobogót bámulja. Elmosolyodva nézem egy darabig. Nagyon ártatlan és naiv. Mintha angyal lenne a vibráló aurájával, hófehér paropájával, hajával, bőrével. Holdfény gyermek, szóltak rólad jóslatok...
    - Engem is megnyugtatnak - szólalok végül meg, bár amúgy is ráeszmélhetett már a jelenlétemre, hiszen a pipadohány illata velem érkezett. A háta mögé lépek, és a fejére teszem a kezem. Annyira szokatlan, hogy legutóbb még kisgyerek volt... És alig telt el nekem két nap!
    - Örülök, hogy ennyire megérted magad Theodore-ral. Nagyon megkedvelt. Te hogy érzed magad itt? Nincs honvágyad?
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Csüt. Jún. 14 2018, 23:51




    Nagypapi

    &

    Dorian


    Önfeledten figyelem a kis kerék forgását, ahogyan hajtja a víz, és hallgatom, ahogy a cseppek zubognak lefelé, megcsillanva a világítás fényében. Lehet, másnak ez amolyan apróság vagy természetes, nekem mégis csodálatos, gyönyörű látvány.
    Nincs két egyforma lecsorgás, azok a kis egyenlőtlenségek minden egyes kis csermelyt eltérítenek egészen más irányba, így még a kerékre sem egyformán érkeznek, és ahogy onnan kipattannak, élvezem, mint egy kiskölyök.
    Meg nem tudnám mondani, meddig figyelem minden részletét, mert olyan érzés, mint amikor megszűnik az idő, vagyok én és a csobogó, azon kívül semmi más. Simán el tudnék hasalni és akár aludni is mellette, azzal sem törődve, hogy néhány csepp engem talál el.
    Észre sem veszem, hogy nagyapa kijött, pedig a pipája illata elég jellegzetes, vagyis a dohányé, és én mégis csak akkor figyelek fel rá, mikor megszólal.
    -Te is szoktad nézni? Annyira szép, annyira csodálatos, nem? Hiába alkotta ember, a természet akkor is beleszól, ha csak egy kicsit is.
    Hirtelen felé kapom a fejemet mosolyogva, aztán már fordulok is vissza a csobogóhoz. Még nem tudok elszakadni tőle, egyszerűen imádom.
    -Theodore irtó aranyos, és annyira, de annyira intelligens. Persze nem akarja mutatni, de egy csomó mindenről beszélgettünk. Én is nagyon kedvelem. Nagyon jól, köszönöm, hogy megengedted, maradjak. Dehogy van, apáékat szinte minden nap látom, téged ritkán, így eszem ágában sincs hazamenni.
    Theo nagyon édes és nagyon szép fiú, nem értem, miért ennyire visszahúzódó, mikor még humora is van ám, csak erről mélyen hallgat. Azt az egyet sajnálom, hogy apu nem egyezett bele abba, hogy hosszabb ideig itt lehessek, pedig… nem tudja, mit hagy ki. Kibírnának nélkülem pár hetet, vagy nem? A jelek szerint nem. Ami viszont jó, hogy sokkal gyakrabban láthatom nagypapiékat, azaz majdnem minden nap, nem kell éveket várnom. Mármint nekem… mindegy, ez még mindig bonyolult kissé.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Szomb. Jún. 16 2018, 19:25

    Egy pillantást vetek a csobogóra ismét, amelynek látványában Dorian ennyire elveszett. Engem inkább most a terasz kertjébe érkező néhány apróbb tündérfajta és manó érdekel, akik azóta kerültek ide, hogy Dorian is itt van. Vonzza őket, és bár nem bánom a jelenlétüket, azért reggel okozott némi fejtörést, hogy a borotvahabos flakont megtaláljam.
    Leülök a padkára Dorian mellett, és kinyújtóztatom a lábaimat. Miközben megpiszkálom a pipámban a dohányt egy kicsit, bólogatva hallgatom a fiatal kis lovacskát.
    - Szerintem is nagyon intelligens. Gyakran száll velem vitába - jegyzem meg, ugyanis ez olyasmi, amit nem kifejezetten kedvelek, főleg, hogy a saját fiamról van szó. - Szívesen. Örülök, hogy itt vagy, és itt legalább kényelmesen elférsz. Nem az apád lakására gondolok, hanem Tündérhonra. Itt bizonyára egész más minden neked.
    A számba veszem a pipát és pöfékelek egy kicsit, miközben kedvtelve nézem, miként csodálkozik rá a csobogóra.
    - Emlékszel a legutóbbi találkozásunkra? - kérdezem, egy kicsit vágyva a nosztalgiára. És persze kíváncsi is vagyok, hiszen neki az nagyon régen volt már.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Szomb. Jún. 16 2018, 20:31




    Nagypapi

    &

    Dorian


    Nekem fel sem tűnik, hogy nem vagyunk egyedül, annyira megszoktam már, hogy mindig van néhány vendégünk apa miatt is, miattam is, így eszembe sem jutott, hogy esetleg ez nagyapának kényelmetlenséget okoz. Pedig arra figyeltem, hogy én ne kezdjek el viccelődni, ahogyan szoktam, hiába szeretek.
    Ahogy leül, felé fordulok és törökülésbe helyezkedek. Ugyan csak pár napja érzem a pipadohány illatát, de tetszik, egyáltalán nem büdös.
    -Szoktatok vitázni? De fura. Ezt nem is gondoltam volna.
    Meglepődve hallom, mert Theoból ezt nem is néztem volna ki, na de nagyapából sem, hogy ezt engedi, bár biztosan nem teszi.
    -Megváltás nagyapa, tényleg az. Együtt aludni velük kész rémálom, már a gondolata is… pedig szeretem őket. Neeem, talán annyiban, hogy sokkal kevesebb a tündér, szinte elenyészően kevesen vannak, ott pedig sokan. Illetve annyiban, hogy nincs hatalmas terület, ahol nyugodtan nyargalhatok vagy repkedhetek kedvemre.
    Vissza-visszalesek a csobogóra, szerintem rágni fogom apáék fülét, hogy ilyet készítsünk mi is, vagy szerezzünk, mert kertet amúgy is tervezünk, akkor oda bőven elfér majd. Nagypapitól lehet ötleteket meríteni.
    -Igen, 4 éve volt. Mármint… nekem 4 éve. Alig vártam, hogy megérkezz, apáék semmivel nem tudtak lefoglalni. Akkor még nem értettem, miért nem maradsz velünk, örültem volna. Rengeteget meséltél különböző jelekről, erre is emlékszem
    Nevetve nézek rá, mert bár nekem nagyon kevésnek tűnt az az alkalom, amikor őt láthattam, de apáék elmagyarázták, hogy ahonnan ő jön, az olyan, mintha délelőtt és délután is meglátogatott volna. Olyannyira emlékszem rá, hogy azért is hoztam azt a könyvet, még ha menet közben kiderült az is, hogy bizony-bizony most már úgy fest, mintha én azt eltulajdonítottam volna.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Szomb. Jún. 16 2018, 22:53

    - Persze, hogy szereted őket, de van olyan, hogy túl közeli viszony. Negyven év házasság után a feleségemmel, a te nagyanyáddal is így volt.
    Pöfékelek a pipán, és körülnézek.
    - Talán el tudunk pakolni innen néhány dolgot... bár attól tartok, neked még így is nagyon kevés lenne a hely. Elmehetünk a Central Parkba. Ott rengeteg természetfeletti van, nem tűnnél fel senkinek. Persze muszáj lenne álca alatt nyargalásznod, de ez egyébként is alapvető a városban.
    Látom, nehéz rám fókuszálnia. Ez cseppet sem zavar most. Nem vizsgáztatom, és nem is tanítom épp, szóval felőlem kalandozgathat a tekintete.
    - Hát igen. Az a pár nap, amit veled töltöttem, szörnyen kimerített. Nagyon el voltatok rejtve és nagyon nehéz volt eljutni hozzátok. De szerettem veletek lenni. Ó igen, mágiát tanultunk... Hagytam is ott neked rengeteg könyvet, hogy tanulj. - Jól emlékszem, hiszen nekem néhány napja volt csak. - Végeztél velük?
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Szomb. Jún. 16 2018, 23:16




    Nagypapi

    &

    Dorian


    -Valahogy így. Velük aludni… azért nem vagyok már olyan kicsi. Tényleg? Mesélsz róla? Milyen volt nagymama?
    Nevetve bólogatok, mert nagypapi érti, miről beszélek. Oké, mikor kisebb voltam, nem zavart, sőt, be is másztam apáékhoz néha, de az már a múlt. Felnőttem, és így azért nem olyan buli velük egy szobában, még akkor sem, ha ez átmeneti dolog.
    -Nehogy, ez a kert így tökéletes, de köszönöm. A parkba kimehetek majd akkor? Az nem baj, ha rejteni kell, csak tudod, néha jól esik megmozgatni a másik felemet is. Te láttad kicsinek?
    Visszafordulok nagyapa felé, arra is emlékszem, hogy imádtam a történeteit és mindent, amit mutatott vagy tanított. Felvillanyoz, hogy van hely errefelé is, ahol rohanhatok egyet, azt hiszem gyakori látogató leszek ott.
    -Tényleg? Ezt nem tudtam, csak apáék mondták, hogy neked nálunk pár óra is éveket jelent itt. Azért ezt sajnáltam. Igeeeen. Annyira érdekesnek találtam. Perszeeee, többször is elolvastam őket, és tetszett, hogy mennyire mást jelent ez az egész, mint amit tanítanak róla, vagy a köztudatban van. Az is érdekes volt, hogy a családban milyen kombinációk voltak, mint nálad a rúna és a szellem, és ilyesmi. Tudod mennyit gondolkodtam azon, hogy mi alapján alakul ez ki? Rengeteget. Azon is agyaltam, hogy mennyi, de mennyi tehetséges mágus került ki közülünk. Mármint közületek, ez annyira szuper. Amikor kaptam tőled a medált, akkor utánanéztem annak is, és rájöttem, hogy ez a legérdekesebb téma, amit valaha olvastam.  Az iskola könyvtárában mindent feltúrtam a jelek, jelmágia és szimbólumok után.
    Azt nem tudtam, hogy nagypapinak sok-sok erőbe telt, hogy hozzánk eljöjjön, ezt nem mondták, vagy én felejtettem el. Ahogy megemlíti a könyveket, egyből felcsillan a szemem. Jaj de vigyáztam rájuk, azokat külön csomagoltam, és betekertem egy csomó pokrócba, nehogy megsérüljenek a költözés alatt.
    Lelkes bólogatásba kezdek, még szép, hogy olvastam őket, azzal kezdtem, és mentem szépen sorban. Amint végeztem, kezdtem előröl, mert egy olvasás után csak felületesen maradtak meg a leírtak, nem a legapróbb részletekig.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Kedd Jún. 19 2018, 22:57

    - Egyáltalán nem vagy kicsi.
    Kicsit elmosolyodom, és a távolba tekintek. Az égen oszladozik éppen egy felhő. Nagyon szerettem Heloise-t, ám a kapcsolatunk egy ponton zátonyra futott. Onnan már nem lehet megmenteni, bármennyire is szerettem volna. Ez nem az ő hibája, nem is az enyém, egyszerűen csak lejárt az időnk.
    - Naná, hogy láttalak! Volt egy időszak, amikor minden alkalommal átváltoztál, amikor csak tüsszentettél. Négyéves voltál. Akkor voltam nálatok először - nosztalgiázom továbbra is. - Viszont szívesen megnéznélek most is - hunyorgok rá. Noha a képességemnek köszönhetően nagyjából dereng paripa alakja, mégis egész más érzékelni, mint látni a valóságot. Látni a szememmel, nem csupán a hatodik érzékemmel.
    - Fordítva: ott pár év, itt percek.
    A pipa végét szívogatva hallgatom, miként mondja fel a leckét. Nahát, tényleg elolvasta őket, és tényleg emlékszik. Na jó, nem is vártam kevesebbet. A lelkesedése azonban egészen megdöbbentő. És felvillanyozó. Elégedetten bólintok.
    - A feleségem révén tündér vér is került a családba. Ezt nem olyan rég tudtam meg. Ezért vagy, azt hiszem, egészen tündér, nem csupán félig. Milyen iskolába jártál? - faggatom tovább, bár felőlem aztán bármiről beszélhetne, örömmel hallgatnám, legyen akár üres locsogás, akár a saját kis mágiaelmélete így fél-tündérként.
    Közben a csobogó egyik köve mögül előkukucskál egy aprócska tündérféle, épp olyan, mint egy rajzfilmfigura. Doriant nézegeti hatalmas csillogó szemekkel.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Kedd Jún. 19 2018, 23:26




    Nagypapi

    &

    Dorian


    -Nem, nagyon nem. Oké, akkor nem kérdezek többet nagymamáról.
    Megrázom a fejemet, mert legalább nagypapi megérti, mi a problémám. Bármilyen jó is a viszony apáék és köztem, akkor is, inkább külön aludnék, ha lehet. Feltűnik, hogy nagypapi nem felel a kérdésemre, biztos, hogy oka van, így nem is faggatom tovább.
    -Igaz, voltak balesetek, de utána hamar megtanultam kezelni. Tudod, akkor szabadnak érzem magam, igazából örülök annak, hogy ilyen alakot kaptam. Tényleg? Akkor megmutatom.
    Nevetve bólogatok, pár évig minden furcsaságot alkottam, akár nevetéssel, akár tüsszentéssel, és nem két év volt, mire sikerült mindent szabályoznom. Felragyog az arcom, amikor nagyapa azt mondja, hogy szívesen megnézne most is. Ő már nem láthatta, a pegazusom is felnőtt, nem csak én.
    Felugrok a földről és pár pillanat sem kell ahhoz, hogy felvegyem a tündéralakomat, hogy és kinyújtóztassam a szárnyaimat. Türelmesen hagyom, hogy alaposan szemügyre vegyen, még kommunikálni is tudok így, csak egy picit nehezebb. Persze ha nagypapi int, akkor visszaváltozom és leülök mellé.
    -Hogy tetszik? Már nem kis pelyhes és nem bukdácsol. Ó, igen, fordítva. Ne haragudj, néha még összekeverem. Nem könnyű megszokni, hogy elméletileg alig múltam 1 éves, közben meg már mégis 18 vagyok. Kicsit… zavaros.
    Mosolyogva kérdezem nagyapát, fehér maradt a paripám, nem feketedett be, mint apáé. Azt persze sikerült összekevernem, hogy hol év és hol perc, na de emiatt fáztam rá a könyvekre is. Kikölcsönöztem, időben voltam bőven. Ott. Itt meg már egy nap után is régen lejárt.
    -Egészen az vagyok, teljes mértékben, igen.  Ezért lehetek úgymond herceg, apa után. Az iskola ott olyasmi, mint ez az akadémia, ami a szigeten van. Minden tündér odajár, ahol specifikusan tanítanak, de az első évben csak az alapok vannak, mert abból is akad bőven. Utána csoportokba kerülünk, és úgy tanulunk tovább, hogy a tündéralakunkat is tudjuk kezelni, fejleszteni, de hangsúlyt fektetnek arra is, hogy azért ne legyen elszigetelődés. Rengeteg közös program van.
    Nagyon szeretek tanulni, már ha érdekel a téma, mert ha nem, akkor felőlem ott lehet. Az iskola is tetszett, főleg, hogy sokszor nyargalhattam, és azért is, mert a könyvtár lehet, szigorú volt, de sokszor elértük, hogy ritka könyvekhez is hozzájussunk. Már ha persze a tanáraink akarták, mert ha nem, úgy eldugták, hogy sosem találtuk meg.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Vas. Jún. 24 2018, 13:16

    Csak akkor tűnik fel, hogy nem mondtam semmit ki hangosan Heloise-ról, mikor megígéri, hogy nem kérdez többé róla. Kicsit meglepődöm ezen, mert a fejemben valójában rengeteg történet lezajlott, sok kedves mondat és gondolat, némelyik keserű is.
    - Majd ha idősebb leszel, elmesélem, mi történt a nagyanyáddal - ígérem meg neki, mert amúgy érdekes. Neki különösen érdekes lehet majd, ha rájön, máshonnan is kapott tündér gyökereket, nem csak az apjától, bár kétségtelenül az a vérvonal az erősebb.
    Óhajomnak megfelelően már ugrik is, hogy felvehesse pompás pegazus alakját. Nekem tágra nyílnak a szemeim, és elragadtatva nézem. Pontosan úgy, mint ahogy a lovász nézné az új telivért az istállóban. Megérintem a nyakát, majd elkezdem lassan körbejárni, kezem a szőrén vezetve. Minden porcikája tökéletes, a szőre makulátlanul hófehér, az izomzata kifogástalan, a szőre puha és egészséges. És a szárnyai! Alaposan megnézem, megvizsgálom, és végigsimítom a szárnya fehér angyaltollait. Lassan körbejárom, és óriási büszkeséggel tölt el a látvány. Végül megállok vele szemben, és belenézek ragyogó szemeibe, végigsimítom az állát, majd a sörényét.
    - Gyönyörű vagy - közlöm vele szégyenkezés nélkül, majd hagyom, hogy visszaváltozzon, és én is leülök ugyanúgy. - És a szárnyaidat is tudod már használni? Milyen gyorsan tudsz vágtázni? És milyen magasra tudsz repülni? - faggatom ki a képességeiről. Hiába, a lelkem mélyén tudós vagyok, az információgyűjtés nekem az egyik legfontosabb.
    Halkan kuncogok arra, ahogy belezavarodik a számokba.
    - Elég, ha úgy fogod fel, mintha csak elköltöztél volna. Mivel itt nem ismertél senkit, aki még életben lenne, így valójában nem számít, hogy itt mennyi idő telt el mindeközben. Az idő teljesen relatív. Ezt Vitaly tudná neked a legegyszerűbben lemagyarázni. Ő úgy utazik a térben és időben, ahogy csak akar. A dimenziók képlékenyek. Kellő varázserővel és szakértelemmel bárhová eljuthat egy hozzá hasonló, ahol csak akar. A hozzám hasonló embereknek szerencsére ritkán van ehhez hasonló képessége. Nekem sincs. - De ismerek olyat, akinek van... Ezért is volna olyan fontos, hogy a nephilim fiam végre idedugja az orrát. Ugyanis a párja képességeit tudnám mire használni...
    Felfigyelek egy dologra, amit eddig a gyerek egyik apja se kötött az orromra. Azt, hogy Dorian végül is herceggé vált. Legutóbb, mikor Tündérhonban jártam, a királynő halála után még túl nagy volt a fejetlenség a Birodalomban a Sidhe között.
    - Mikor lettél herceg? - kérdezek vissza. Ez ugyanis azt jelenti, hogy történtek olyan politikai változások, amelyek feltétlenül kedvezőek, ám veszélyesek is - és amelyekről engem nem értesítettek. Ez hiba. De talán pont ezér nem akar Corraich a szemem elé kerülni.
    Tipikus tündér...
    - Máshogy kezeltek téged, mint a többi tündért az iskolában? - kíváncsiskodom tovább. Mindent de mindent tudni akarok.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Vas. Jún. 24 2018, 19:19




    Nagypapi

    &

    Dorian


    Kíváncsi vagyok nagymamára is, és izgatottan várom, hogy nagyapa meséljen róla is majd, bár egyelőre még a többieket sem ismerem, lehet az előbbre való, illetve még nem vagyok elég érett hozzá. Vajon milyen titkokat rejteget?
    -Rendben.
    Könnyedén beleegyezek, tudom, ha nagypapi megígér valamit, azt be is tartja. Lelkesen ugrok fel, mikor szeretné látni a tündéralakomat, mert nem okoz nehézséget. Kicsi voltam, mikor látta, és azóta fejlődött is, nem mellesleg én is imádom.
    Büszke tartással hagyom, hogy körbejárjon, hiszen nem minden nap láthatja, illetve ha jól sejtem, a családban nem is nagyon van más, aki ilyesmit birtokolhat, neki pedig joga van látni ezt is. Szeretném is, miért is titkolnám el előtte? Még a szárnyaimat is széttárom, hogy teljes valójában szemlélhesse meg, hiszen már nem olyan pici a fesztávolsága, mint volt régen.
    -Köszönöm. Nagyot nőtt, ugye?
    Kérdezem, amint mellette ülök ismét. Még mindig nem teljesen kifejlett példány, inkább úgy fogalmaznak, hogy még csikó, de már úton a felnőtté válás között.
    -Ó, hogyne. Nagyon, de nagyon szeretek repülni. Már nem csak esetlenül verdesek velük. Azt még sosem mértem le, de elég sebesen, és lassan beérem apát is. Szinte bármeddig felszállok, még a kitartáson kell javítanom, mert hamarabb elfáradok, mint a felnőttek, bár ez érdekes, mert ha játékról van szó, akkor meg nem fulladok ki.
    Érdekes kérdések nagypapitól, de sosem foglalkoztam sem a sebességgel sem a magassággal, de ezek szerint ez is fontos. A kedvéért egyszer megmérjük, mert most már engem is érdekel.
    -Jaj nagyapa, azon vagyok, ám mégsem olyan egyszerű ez a dolog. Láttad, hogy jártam a becsületesen kikölcsönzött könyvekkel is. Vagy ott vannak a nagybátyáim, akik közül van, aki most így fiatalabb tőlem. Igaz, apu ezt tudja, és remélem, egyszer majd tényleg megértem. Te sem tudod használni? Pedig biztosan csodálatos lehet.
    Nevetni kezdek, mert tényleg furcsa ez a rész nekem is, és nem igazán tudom eldönteni, hogy akkor most ki az idősebb például, Theo, vagy én? Utazni dimenziók között… látni mindent… nekem nem ez jutott, de ahogy nagyapa beszél róla, sokaknak nem.
    Mindent elmesélek az iskoláról, amit ott tapasztaltam, és ezért is vagyok kíváncsi arra, hogy ez az új milyen lesz. A régit szerettem, ezt nem tudom.
    -Igazság szerint amióta az eszemet tudom, az vagyok. Miért?
    Nagypapi nem tudja, hogy apa után örököltem én is a címet? Ez fura. Vajon miért nem mondták el neki? Vagy lehet, ez nem akkora szám, hogy beszámoltak volna róla, biztos ez lehet mögötte.
    -Ez egy érdekes kérdés. Voltak pillanatok, mikor figyelembe vették a származást. Tudod, az udvarok és a felosztott birtokok miatt több herceg is van, és ez néha fontos ott, honnan jössz. Főként az egyes ünnepek alatt, hiszen máshol kell ülnöd, de szerencsére a tanulásnál ez nem érdekelt senkit. Legalábbis nem tudok róla. Persze olyan szempontból más volt, hogy a cím miatt nekünk plusz dolgokat is tanulnunk kellett, elvégre egy nemes a rangjához mérten kell, viselkedjen, jelenjen meg. Inkább plusz kötelezettségekkel járt.
    Most már engem is érdekel a kérdés. Vajon élveztem úgy előnyt, hogy nem is tudtam róla? Csak nem. Tessék, még a végén kiderül, hogy saját magamról nem tudok semmit sem.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Vas. Júl. 01 2018, 23:08

    Komoly bólintással nyugtázom, hogy gyors, erős, és hogy mennyire felnőtt. És még mindig nőhet, még mindig erősödhet, hiszen tündér léptékben számolva még csupán egy süldő kölyök, aki előtt századok, ezredek állnak még. Gyümölcsöző, sikeres, csodálatos korok. Fel is nevetek csendesen, ugyanis teljesen természetes, hogy a játékban nem fullad ki. Hiszen gyerek. Kifulladásig és még utána is képesek játszani. De aztán kifakad, és még ezt is olyan tündérien csinálja, hogy képtelen vagyok neheztelni a komolytalansága miatt.
    - A nagybátyáid... Igen, Theo fiatalabb nálad. És van még valaki, aki egyidős veled most. De ha eltűnnél még tizenhét évre, akkor szinte mindegyiküknél idősebb lennél, csak Nathanielnél nem.
    Szerintem ez pofonegyszerű, bár az én elmém igencsak rugalmasan kezeli a szabályokat... És akkor még finoman fogalmaztam. A szabályoknak ugyanis az én szememben kvázi nincs létjogosultságuk. Természetesen csupán akkor, hogyha rám vonatkoznak. Minden más esetben - mindenki másra vonatkozóan - nagyon is fontosak.
    Mély levegőt veszek, amint közli, hogy ez mindig is így volt, ő hercegnek született. Azt hiszem, ideje egy esti mesének, de előbb hagyom, hadd válaszoljon az iskolával kapcsolatos kérdésemre, mert ez is egy-két dolgot elárul nekem. Például azt, hogy Corraich már azelőtt hercegnek nyilvánította Doriant, mielőtt a királynő merénylet áldozatává vált volna. Ami szerintem kissé rizikós, de hát az idő az ő igazát bizonyítja, mivel a gyereknek semmi baja.
    - Igaz, hogy az apád után örökölted a címet. De apád amolyan titkos herceg volt egy darabig. Ugyanis először törvényen kívülivé helyezte magát, mikor csatlakozott a Lovagok rendjéhez, azután pedig ebbe a dimenzióba menekült. Sokáig halottnak hitték, a családja néhány tagját, például a másik nagyapádat kivéve. - Kedvelem Corraich apját. Ragyogó elme, és nagyon ért az intrikához. Meg sajnos a sakkhoz is. Minden alkalommal csúnyán elvert. - Emiatt nagyapádékra kicsit rájárt a rúd, de ő ügyesen manőverezett a királynővel szemben. Ennek ellenére a hercegség lassan sorvadni kezdett, nem volt örökösük, és ez a tündéreknél óriási balszerencse. Egy rövid ideig kérdéses volt az is, hogy az Árvalányhaj Hercegség egyáltalán legitim-e vagy sem. De a néhai királynő halálával helyreállt a rangjuk és a jóhírük is. A királynő halála előtt téged azonban nem kellett volna örökössé nyilvánítaniuk, mivel ezzel veszélybe sodortak. Apád nem volt épp az öreglány kedvence... - pillantok a szemébe.
    Mivel már idősebb, mint egy gyerek, megállom, hogy felkoccoljam a kerek kis állát, pedig megérdemelné most. Nem tudom, érti-e, amit a sorok közt próbálok neki elmondani. De szeretettel várom a kérdéseit.
    Az viszont biztos, hogy a részletekbe nem fogok belemenni, míg ez a kis molytündér itt repked Dorian válla mögött. Hallgatózik. Márpedig vannak olyan dolgok, amiket jobb, ha titokban tartunk, a szerencsés végkifejlet ellenére is.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Hétf. Júl. 02 2018, 19:32




    Nagypapi

    &

    Dorian


    Vannak olyan részletek, amiket még mindig nem sikerült megértenem a tündérvilágban, legfőképpen azért, mert sosem foglakoztunk ilyesmikkel. Valahogy természetes volt, hogy mindenkinek akad egy másik alakja, és soha nem jutott eszünkbe olyasmiken merengeni, hogy vajon mekkora lehet a sebessége.
    Aztán csak kifakadok, mert ami nekem éveket jelentett, az itt csupán napot, napokat, ehhez pedig nem tudok hozzászokni egyelőre. Zavaros az egész, miért is tekintsek valakire úgy, hogy fiatalabb, ha hivatalosan nem is az, és mégis.
    -Ami azt jelentené, hogy az nektek itt egy nap és nem több, igaz? Nem akarok eltűnni, ha lehet, szerettem nagyon, de ez nem normális, hogy szinte 20 éveket ugrok hozzátok képest. A végén még téged is lekőrözlek.
    Elnevetem magam, mert ez akkor is abszurd, és ezt egyelőre nem fogom tudni megszokni. Főleg, hogy apuval vissza akarjuk vinni a könyveket is, de a múltba, és nem tudom, hogy ez hogyan fog belekavarni ebbe az egészbe.
    Az meglep, hogy nagyapa rákérdez arra, mikor is lettem herceg, mikor eleve annak születtem apa után. Ő nem tudta ezt? Fura. A végén kiderül, hogy a családban is akadnak titkok rendesen. Pláne ahogy mesélni kezd… rá kell döbbennem, hogy tényleg így van. Apa ezt miért nem mondta soha?
    -Apa törvényen kívüli volt és idemenekült? A királynő elől? Már van örökös, éééén. Ja, hogy ez sem volt okos húzás, vagy… apáék akkor már tudtak valamit? Tudod, erről sosem mesélt nekem, én úgy nőttem fel, hogy csodás gyerekkorom volt, vagyis ha azt nézem, akkor azért igyekezett megóvni mindentől. Jól csinálta, ha én ebből soha semmit nem vettem észre. Hol van a másik nagypapám? Vele nem emlékszem, hogy találkoztam volna.
    Belegondolok, ezt mindenki más is elhallgatta előlem, nem tudtam, hogy veszélyben voltam. Viszont ahogy az örököst említem, azaz magamat, felragyog az arcom. A probléma megoldva, van utód, hát nem? Azonban az tényleg érdekelne, hányan szerettek volna a életemre törni, és mégis hogy a fészkes fenébe tudták ezt előlem rejtve tartani olyan szinten, hogy még csak nem is sejtettem? Nem ám csak apáék részéről, hanem úgy senkinek a részéről sem. Az iskolában is úgy kezeltek, mint herceget, ez fura. Egyébként mi lett a másik nagyapámmal? Róla sem tudok semmit.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Szomb. Júl. 07 2018, 19:49

    Felnevetek mély, dörmögős nevetésemmel.
    - Lehet, hogy lekörözöl. De minden dimenzióban máshogy telik az idő. Ha másikba mész, mást tapasztalsz majd, lehet, hogy ott öt perc telik el, itt pedig három év. Ezért veszélyes a dimenzió ugrás... Igaz, a te életvonalad százszor hosszabb az enyémnél. De azért nem szeretném, ha hirtelen eltűnnél, és nem látnálak viszont halálomig.
    Úgy tűnik, Dorian rácsodálkozik a történetre, és persze rögtön feltesz egy fél tucat kérdést. Én azonban nem látok hozzá a válaszoknak addig, amíg a kis molyt el nem kaptam. Kiiszom a whisky maradékát a poharamból, majd egy hirtelen mozdulattal csapdába ejtem a kis lényt egy alkalmas pillanatban. A csobogó peremén ejtem foglyul, ami egyáltalán nem tetszik neki, de az alkohol illatától hamarosan elkábul majd.
    Addig is pöffentek egyet a pipából, és kíváncsi kisunokámra tekintek újfent.
    - Igen, te vagy az apád egyetlen örököse. Nem a dinasztiáé, ettől eltekintve, de apád a legidősebb fiú a generációjában. Egyébként a jelek szerint okos húzás volt, amit tettek, hiszen te túlélted, senki nem próbált meg ártani neked, és azt mondod, a gyerekkorod mesés volt, semmi sem árnyékolta be. Pontosan ezt akartuk elérni, és örülök, hogy így történt. Talán nincs értelme már bolygatni a múltat. A nagyapád él és virul, amennyire én tudom. Igazgatja a hercegségedet a visszatérésed napjáig, és politizál, gondolom. Azt mindig is élvezte.
    A kis molytündér levedlette teljesen állati alakját, és msot már csak egy pöttöm kis lény, barna molyszárnyakkal és halványan pislákoló lágy fehér fénnyel. Megpöckölöm a poharat.
    - A kérdés most inkább az, hogy mit csináljunk ezzel a kis fürkésszel itt, aki a gyanúm szerint utánad kémkedik. Mi az óhajod, hercegem?
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Szomb. Júl. 07 2018, 22:09




    Nagypapi

    &

    Dorian


    Még belegondolni is fura, hogy egyszer esetleg azt mondom majd, idősebb vagyok a saját nagyapámnál.
    -Aaaazt én sem, vagyis én már nem megyek sehová, nem szeretnék, mert még most sem szoktam meg igazán, de akkor zavarodnék bele végleg.
    A fejemet rázom, ha lehet, nem utazgatok sehová, hiszen nagyapa már nem fiatal, arra meg tényleg nem szeretnék visszajönni, hogy valaki bejelenti, nem várt meg.
    Amit viszont mesél apáról és az egészről, azzal olyan meglepetést okoz, hogy csak na, és persze ezernyi kérdésem van azonnal. Türelmetlenül várom a választ, és végignézem, ahogy nagyapa valami molylepkét kerget és zár a pohárba.
    -Igen, azt hiszem. Tényleg? Tulajdonképpen akkor csak veszélyben voltam? Semmit, de semmit nem érzékeltem belőle, senki nem viselkedett úgy, mintha mindenáron óvni akarna Tényleg ezen dolgoztatok? Óóóó. Igen? Azért örültem volna, ha látom, legalább egyszer. Vajon miért nem jött el sohasem? Nem baj, te ott voltál. Jaj, a politika csúnya dolog. Annyi intrikát, cselszövést, ami ott van, hihetetlen. Nem is tudom, hogy ezt miként lehet kibírni. Borzalmas.
    Mint egy kisgyerek, úgy csodálkozok rá mindenre, mert szinte új az összes információ. Vak voltam vagy valóban nem érzékeltettek velem semmi olyat, amiről nagyapa beszél? A politika említésétől borzongok, tudom, hogy egyszer nekem is kell vele majd foglalkoznom, na de nem most, amikor még annyi, de annyi felfedeznivaló vár. A másik nagyapám meg politizál? Ez csúcs.
    A pohárra pillantok, és elcsodálkozok. Szoktak lenni körülöttem, de nagyapa miért fogta el? Biztos zavarja.
    -Kémkedik utánam? Honnan tudtad, hogy ő igen? Hiszen még vannak páran. Azt hittem, idegesít. Neee mondd ezt, kérlek. Most azért, mert az vagyok, nekem ez nem kell. Te mit tennél vele? Ilyenkor mi a szokás? Megtudjuk, mit akar, és kinek?
    Meglep ez is. Nagyapa hogyan tudta kiszűrni, hogy ez az egy példány nem csak azért van itt mint a többiek… rejtély. Azonnal érdekel, hogy ő mit tenne vele, ilyesmiben nekem semmiféle tapasztalatom sincs.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Szer. Júl. 11 2018, 22:22

    Halványan elmosolyodom szakállam rejtekében. Örülök, hogy nem akar elmenni innen, még akkor is, ha nem ez a dimenzió az otthona. Sokat tud tanulni ezen a síkon, ami úgy hsizem, a javára lesz majd a későbbiekben.
    - Valójában lehet, hogy pont azáltal hárították el a veszélyt, hogy a nyilvánosság előtt éltél. Az, hogy a társaid ismernek és elismerik a rangod, bizonyos szempontból érinthetetlenné tesz. Egy névtelen senki, ha eltűnik, senkinek se szúr szemet - jövök rá végül Corraich logikájára, mely ütötte az enyémet. Én még mindig képes vagyok elhitetni magammal, hogy okosabb vagyok mindenkivel, pedig ez nincs így. Még mindig hajlandó vagyok azt képzelni, hogy amit én el akarok titkolni, azt soha senki nem fedi fel a büdös életben. Mint például a fiaim létezését.
    De az igazság mindig kiderül. Néha annál kellemetlenebb formában, minél inkább titkolni igyekeztünk.
    - Nem látogatott meg? Soha? - Ezen kicsit csodálkozom. Miért is ne tette volna?
    Felnevetek megint. Doriannel nagyon szórakoztató beszélgetni. Lehet, kell az a plusz egy generáció. Valahogy egyik fiammal sem tudok ilyen kötetlenül beszélgetni. De miért? Önkéntelenül is elpillantok Theo szobájának ablaka felé. El van húzva a függöny. Vajon kijön majd hozzánk?
    - Tündér vagy, Dorian. Előbb vagy utóbb, de bele fogsz kóstolni az intrikába és a cselszövésbe. Lehet, hogy száz, lehet, hogy ötszáz év múlva, de te is politizálni fogsz.
    Ez már nem azért mondom, mert látnám a jövőt. Nem látom. De ez csak egy barátságos jóslat, olyasmi, ami valószínűségre alapul. A róka megváltoztathatja a szőrét, de nem a természetét.
    Dorian totál le van döbbenve attól, hogy kémkednek utána. Te jó ég, annyira naiv! De ez az ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire felhőtlen gyerekkora volt.
    - A képességem egyik velejárója, hogy felismerem mások szándékát. Látom az aurájukat. És ez a kis fürkész itt cseppet sem derűs kíváncsiságból legyeskedett a vállad körül. - Elmosolyodva nézem, mennyire zavarban van a rangjától. Na, erről majd később még beszélgetünk, de egyelőre bólintok. - Igen, pontosan ezt. Neked engedelmeskednie kell. Szóval kérdezd meg, hogy hívják, és ki küldte.
    Ha megteszi, a kis moly egy ideig makacskodni fog, de végül sajnos kénytelen engedelmeskedni, hiszen Dorian mégiscsak herceg. A neve Pitypang. Bevallja, hogy a Lenvirág Grófság helytartója küldte, de ennél többet nem tud elárulni, mert mágia akadályozza benne. Meg hát, elég makacs kis teremtmény.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Szer. Júl. 11 2018, 23:04




    Nagypapi

    &

    Dorian


    Egyelőre még nem találom a helyemet ebben a világban, de biztos, hogy a suliban jobb lesz. Most még csak felfedezek mindent, és próbálom megérteni, hogy miért viselkednek más fajok másképp, mint mi.
    -Hű, ez is igaz. Mert így mindig figyeltek ránk, sosem voltunk úgymond egyedül. Ez mekkora húzás, nem is gondoltam volna. Nagyapa, senkire nem mondhatjuk, hogy névtelen senki. Mindenkinek van családja, vagy legalább valakije. Vagy nem?
    Még mindig emésztenem kell, hogy végül is meg akartak védeni valamitől, azaz a királynőtől, és ledöbbenek azon, hogy apáék pontosan azt tették, amit a legkevésbé vártak volna tőlük. Zseniális ötlet. A névtelen senkire megrázom a fejemet, ez csúnya kifejezés szerintem, így nem lehet hozzáállni senkihez sem.
    Aztán már rázom a fejemet rögtön.
    -Nem. Nem emlékszem rá, hogy láttam volna, pedig… pedig ő is ott volt akkor. Vajon miért? Jól ismered őt? Ez igaz, de akkor sem szeretem. Huh, akkor erre fel kell készülnöm, igaz? Majd tőled megtanulom, jó? Megtanítod nekem, ugye?
    Most már kíváncsi vagyok a másik nagyapára is, apát is ki fogom faggatni rendesen. Muszáj mesélnie róla. A cselszövés annyira nem az én világom, és be kell látnom, hogy nagyapának megint igaza van. Kénytelen leszek politikával is foglalkozni, no meg megvédeni az egész hercegséget, az meg nem fog menni úgy, ha mosolygok. Nagypapinak pedig biztos van ötlete, ezt hogyan is kell csinálni.
    A molyt nézem, és annyira hihetetlennek tűnik, hogy kémkedik, mert egyáltalán nem úgy néz ki, és mégis.
    -Tényleg? Abból meg tudod mondani? Ez szuper. Én is láttam régen az aurát, még most is, de akkor sem szúrtam volna ki. Ez milyen már. Miért nem kérdez? Az sokkal egyenesebb.
    Mérges vagyok, mert ez milyen dolog már, hogy nem egyenes, hanem így kutat utánam. Nagyapát kérdezem, mit is kellene tennem, és amint megkapom a választ, máris így teszek. Ami zavar, hogy túl sokat nem tudok meg, viszont érzem, hogy ebben a mágia gátolja, de nekem nincs akkora erőm, hogy ezt megtörjem.
    -Most mondd meg. Mondott is valamit és nem is. Mit kezdjek vele? A valódi szándékát nem fedte fel. Viszont jó tudni, hogy onnan figyelnek.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Szomb. Júl. 14 2018, 18:53

    Teljesen ledöbbenek rajta, hogy kioktat az illendő beszédről és arról, hogy kedvesen illik hozzáállni másokhoz. Annyira meglep, hogy muszáj egyet pislognom, mielőtt válaszolnék:
    - Nincs mindenkinek családja. Egyébként nem ismerem olyan jól. Csak kétszer találkoztam a másik nagyapáddal.
    A szőke feje búbjára teszem a kezem. (Az összes fiam és unokám szőke. Ezt imádom.)
    - Vannak dolgok, amiket nem lehet megtanítani. Tapasztalatot kell szerezned, hogy jó legyél benne. De amire lehet, arra megtanítalak.
    Már a kis fürkésszel vagyunk elfoglalva, én meg csak pipázgatok tovább.
    - Hogy érted, hogy látod az aurákat? Pontosan mit látsz? - ráncolom a szemöldököm. Újra és újra meglep ez a fiú a képességeivel. De végül is valamennyi utódommal ez a helyzet, és mindannyiukra ugyanannyira büszke vagyok.
    - A felderítők nem kérdeznek, csak figyelnek - magyarázom derűsen neki.
    A molytündér végül nem bír ácsorogni és leül a kis fenekére a csobogó szélén. Megmossa az arcát a hideg vízben, aztán válaszol Dorian kérdéseire. Utána csak ül szerencsétlenül, és azt várja, mikor mehet végre el. Kicsit meg van ijedve.
    - Ismersz valakit onnan? - kérdezem Doriant. - Próbálkozz másfajta kérdésekkel. Más megfogalmazással. Talán csak beszélni nem tud, igent vagy nemet jelezni a fejével igen - biztatom unokám.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Szomb. Júl. 14 2018, 20:56




    Nagypapi

    &

    Dorian


    Aztán meglepődök, mikor nagyapa azt mondja, nincs mindenkinek családja. Sajnálom őket, az nagyon rossz lehet.
    -Jaj, az nem jó. Igen? Kedvelitek egymást? Ő kedvel téged, nem tudod? Mert ha nem, hát akkor morcos leszek rá.
    Elszomorít a tudat, hogy valaki tényleg egyedül van, és nincsenek szerettei. Aztán máris az foglalkoztat, hogy vajon a másik nagyapa kedveli-e ezt a nagyapát? Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne így legyen, ezért is mondtam Theonak, hogy csak azért érzi úgy, mert nem ismeri eléggé.
    [color=#ff6000]-Igyekszem majd. Köszönöm. color]
    Nagyapa sok mindent tud, így örömmel veszem, hogy segít ebben az egészben. A tapasztalatra bólintok, meg fogom szerezni azt is, minden bizonnyal, de nem szeretném ezt sem rosszul csinálni, ha lehet.
    -Szoktam látni ilyen színes sávokat, foltokat az emberek körül. Gondolom az az, vagy nem? Bár nem tudom, hogy ebből melyik a rossz. Igazából még nem futottam össze azt hiszem olyannal, aki ártani akart volna.
    Kíváncsi vagyok arra, nagypapi mit lát, mire kell figyelni, mert most én simán elsétáltam volna a moly mellett, ha ő nem kapja el. Óvatlan vagyok ezek szerint, és ez nem jó, nagyon nem.
    -Ja, ezt nem tudtam. Igen, az egyik hercegüket, velem járt az iskolába.
    Bólintok, és ezek után megpróbálok úgy kérdezni, hogy a moly ne tudja kikerülni a választ, és mégis minél többet megtudjunk. Kiderül, hogy bizony tényleg kémkednek utánam, mert tudni akarják, mekkora veszélyt jelentek majd rájuk. Őrület, teljesen ledöbbenek.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Pént. Júl. 20 2018, 21:32

    Derűsen hunyorgok rá. Úgy patronál, mintha az őrangyalom lenne, vagy valami hasonló. Nincs szükségem rá, de azért megmelengeti szikkadt szívem.
    - Kedvelem. Briliáns elme. A szóviccek és talányok mestere. - Úgy látom, nagyon kíváncsi az apai nagyapjára, amit cseppet sem csodálok. Amit inkább csodálok, az az, hogy miért nem találkoztak soha, bár lehetséges, hogy ez valamiféle tündér szokás. Nem családoznak nagykorúságig... Vagy valami efféle babonás butaság, amivel tele van a Sidhe-kézikönyv.
    Összeszaladnak a ráncok a szemem körül, ahogy hunyorogva és feszülten figyelem, miként írja le azt, amit ő auralátásnak vall. Eközben emlékeztetem magam, hogy járt tündériskolába. Bizonyára nagyon is jól tudja, miről beszél, szükségtelen mindent ellenőriznem mágiaelméleti szempontból.
    - Igen, ez az. Sok türelemmel és gyakorlással egyre pontosabban látsz majd mindent, ha van hozzá érzéked.
    Velem úgy volt, hogy a mágikus világból a szellemeket láttam először. Azután az aurákat. Az álmaimra nem emlékszem, de mindig is éberen álmodtam. Valójában nekem nem volt felébredésem. Születésem pillanatától kezdve ébren voltam. Az igen ritka Szellem ösvényét járók körében ez viszonylag gyakori.
    Nem súgok Doriannek, mit kérdezzen meg, ezt most teljességével őrá akarom bízni... aha, ez a terv, de aztán nem bírom megállni. Megkérdeztetem, hogy a herceg maga küldte-e őt, akiről Dorian beszélt, vagy valaki más a családból. Kiderül, hogy nem, hanem a herceg húga, akiről sokan azt mondják, hogy ő lehet a következő tündérkirálynő. Furcsa módon erre születéskor válnak esélyessé a lány újszülöttek, a szépségük, a szemük színe és az alapján, hogy milyen körülmények közt jönnek világra. Emlékezve Corraich történetére a kényszerházasságról, eszembe jut megkérdeztetni Doriannel, hogy azért küldte-e őt ide a hercegnő, mert szerelmes belé.
    Ha Dorian hajlandó ezt megkérdezni, a moly a könnyeit ököllel törölgetve bólogat végül, mert minden titkot kiszedtünk belőle, és egészen biztos kemény büntetés várja majd.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Pént. Júl. 20 2018, 22:00




    Nagypapi

    &

    Dorian


    Nagyapát nem lehet nem kedvelni. Nem is igazán értettem Theot, de megmagyaráztam, hogy nem ismerik egymást, azért van ez. Remélem, mert szerintem igen, ez nem kérdés.
    -Örülök neki, bár nem tudom, ki ő, de akkor is. Azért remélem, most már sokkal többször találkoztok majd, és akkor rendezhetünk családi társasjátékokat és hasonlókat.
    Máris tervezgetek, hiszen nekem annyira evidens, hogy akkor mindig összeülünk, vagy szervezünk hétvégéket, napokat, amikor szórakozunk.  Apáékkal legalábbis ezt csináltuk, még ha más ebbe nem is csatlakozott hozzájuk. Majd most, ha minden jól megy.
    Az auralátás pedig nem annyira az enyém, hogy sokat gyakoroltam volna, így nem is mélyedtem bele sosem igazán. Valamit szoktam érzékelni, és eddig azt tapasztaltam, hogy azok, akiket figyeltem, ők jó szándékkal bírtak.
    -Igen? Miként fogom tudni megkülönböztetni, hogy ki az, aki ártó szándékkal közeledik? Azt tudom, hogy ha valaki hazudik, akkor úgymond ereszt az aurája, na de olyat a tündérhonban még nem találtam.
    Ez is érdekes ám, mert ezzel sok dolgot ki lehet szűrni azonnal, még akkor is, ha meg sem szólalt az illető. Érdekel, és bólogatok is nagypapinak, mert akkor gyakorolni fogom.
    Aztán a kis mollyal foglalkozom, próbálok belőle minél többet megtudni, de gyorsan kiderül, hogy egyáltalán nem jól közelítem meg ezt sem, nagyapa kérdései viszont tökéletesek. Szinte egyből mindent megtudunk, és úgy, hogy a végére nekem még a szám is tátva marad.
    A Lenvirág Grófság hercegnője… szerelmes belém? Ez nekem új, és hirtelen nem is tudom, mit kezdjek ezzel. Én nem akarok még megnősülni, egyáltalán azt sem tudom, hogy meg akarok-e nősülni. Döbbenten nézek nagyapára, mert most mégis mit kezdjek ezzel? Aztán a molyt is megsajnálom, mert sír. Elárult mindent, és ezért nem fogják megdicsérni. Na jó, nagyapa kérdései voltak jók, mert ha ez rám marad, akkor még éjjel is ülünk, és fele ennyit nem tudunk. Most figyeltem, mit és hogyan csinál.
    -Akkor most elengedhetjük? Ésésésés én most bajban vagyok?



    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Vas. Júl. 22 2018, 15:15

    - Családi társasjáték? Ti ilyesmivel múlattátok az időt apádékkal odaát? - kérdezek vissza elhűlve. Micsoda butaság! Soha egyszer sem társasjátékoztam a gyerekeimmel. Az egyetlen megengedett játék a sakk volt. Mindketten utálták, úgyhogy soha se kellett játszanom velük szórakozásból.
    - Nos, csak annyit tudok mondani erre, hogy örülök, ha nem láttál még rossz szándékot a környezetedben - jegyzem meg. Szívesen beszélek neki az auralátásról, de nem most. Délután tanultunk már eleget. Theo unta is eléggé.
    A kicsi moly küszködve tesz vallomást Doriannek. Minden szó miatt hadakozik önmagával, ám végül Dorian karizmája győzedelmeskedik, és Pitypang mindent beismer. Látom, unokám frászt kap a hírektől. Én is egy kicsit, ugyanis a tündér nők nagyon veszélyesek, amikor szerelmesek. Pontosan ezért nem volt soha tündér szeretőm.
    - Elengedheted, de szerintem halál vár rá, vagy egy szörnyű átok. Miért nem tartod meg? Biztos rengeteg dolgot tud még elmondani a gazdáiról. Szerintem a megkötő bűbájokat le tudjátok szedni róla Theoval. Veszünk neki egy szép kis kalitkát - adok neki egy ötletet, de persze ha el akarja engedni, felőlem elengedheti. Csak előbb megpróbálok valamit a memóriájával.
    - Bajban? Nem hiszem. A kislány még csupán csak királynőjelölt, a mostani királynő pedig meg olyan régóta ül a trónon. A Lenvirág Grófság pedig, akárhogyan is nézed, csupán egy grófság, nem hercegség, mint az Árvalányhaj Hercegség. Rangban a lány alattad áll, tehát semmiféle hatalma nincsen feletted. De mondd csak... Apád mesélt valaha arról, mi volt közte és az előző királynő közt? - puhatolózom.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Vas. Júl. 22 2018, 16:52




    Nagypapi

    &

    Dorian


    -Persze. Vagy sakkoztunk, vagy kvízjátékokat játszottunk, vagy ilyen logikai társasjátékokat, miért? Van egy csomó. Mágiaelméleti, mágiatörténeti… rengeteg. Ti sosem játszottatok ilyet?
    Ez egészen meglep. Már az, hogy nagyapa meglepődik azon, hogy mi mindig játszottunk. Mi ebben a rossz? Jól szórakoztunk és közben gondolkodtunk is. Ez baj? Csodálkozva nézek rá.
    -Tényleg nem emlékszem ilyesmire, de kezdem azt hinni, hogy mindez azért van, mert mindent elrendeztetek, és nem is engedtetek a közelembe olyat, aki bármennyire is ártani akart volna. Máskülönben… nem lehetek ennyire vak.
    Még mindig próbálom feleleveníteni azokat, amiket odaát tapasztaltam, végül pár perc után véglegesen megrázom a fejemet. Nem, nem volt ilyen, egyetlen egyszer sem. Ez rosszat jelent, mi?
    A kis moly beszámolója után már nem is annyira, mert most éppen attól hűlök el, hogy a hercegnő engem szeretne. Nagyapa sem éppen úgy fest, mintha ez túlságosan jó hír lenne, sőt.
    Ráadásul meg is sajnálom a kis kémet, ez annyira gáz. Ahelyett, hogy haragudnék, még képes lennék megvigasztalni meg elengedni, de nagyapa felvilágosít, az nem éppen jó ötlet. Megtartani? Egyből elvigyorodok.
    -Azt lehet? Akkor, akkor tartsuk meg, így őt sem bántják, és ő sem kémkedik tovább. Jó, akkor majd ha Theo felkel, akkor nekiállunk összeszedni, hogyan is csináljuk.
    Mindent begyűjtök, ez tény. Otthon is, ha találtam valamit, akkor hazavittem, de most különösen örülök annak, hogy megtarthatjuk a molyt. Érdekes lesz, de megpróbálok rá vigyázni. Alig várom, hogy keressünk neki egy szép nagy kalitkát, ahol majd ellakhat.
    -Ez megnyugtató. Nem szeretnék így… kapcsolatot. Különben is. Apa? Nem, sosem beszélt erről. Gondolod, hogy volt köztük valami, ami ezt az egész ellentétet okozta? Igaz, logikusan hangzik. Egy sértett királynő bármire képes lehet.
    Pillanatnyilag örülök a hírnek, hogy semmiféle kötelezettségem nem lesz a hercegnő felé, persze ahogy nagypapi szavaiból kiveszem, erre azért majd nem árt odafigyelni. A kérdése viszont jó. Fogalmam sincs, hogy apa valaha is kavart volna a királynővel vagy sem. Azt se tudom, milyen volt köztük a viszony. Ellenséges vagy sem… a végén biztosan az, na de előtte? Egy csomó mindent nem tudok a saját apámról. Szuper.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Vas. Júl. 22 2018, 18:14

    - Sose hallottam még mágikus társasjátékokról. Ez valamiféle tündér dolog lehet. Nem vagy vak, talán csak egy kicsit naiv még, de ez a korral jár.
    Igyekszem pókerarccal fogadni a fürkész minden újabb szavát, de Dorian empatikus készségeit nem tudom becsapni. Látja és érzi rajtam, hogy valami nem tetszik nekem Pitypang történetével, de a hercegnő érzelmei egyelőre mégse tűnnek olyan veszélyesnek, mint elsőre tűntek. És Dorian a kis háziállat ötletétől is fellelkesül. Nem hátrány, ha rendelkezik valaki efféle remekül kihasználható és intelligens eszközzel. Bólintok a döntését hallva.
    - Akkor közöld vele, hogy itt marad, és mostantól téged szolgál. És hogy meg fogod védeni. Vagy ez, vagy a biztos halál.
    Megvárom, míg tündér nyelven kommunikált a kicsi molytündérrel. Aki Dorian szavaitól úgy tűnik, hogy megnyugszik, és a sírást is abbahagyja. Már csak éppen hogy szepeg egy kicsit, és hatalmas barna szemekkel néz Dorianre, körülbelül mint egy istenre.
    - Így nem? Hát hogyan szeretnél? - kérdezem derűsen. Kíváncsi vagyok, zavarba tudom-e hozni ezzel a kíváncsiskodással, vagy ez se billenti majd ki a kis boldog és lelkes hangulatából.
    - Óh, nem kell ahhoz királynőnek lenni, hogy veszélyes legyen egy nő! - nevetek. - Az apádba beleszeretett a királynő. Össze kellett volna házasodniuk, de apád ezt nem akarta, szóval ellenszegült. Ez egy esti mese története. Jobb lenne, ha ő mesélné majd egyszer el, ha elég idős leszel.
    Mivel kialszik a pipám lassan, elkezdem kikotorni-kapirgálni belőle a parazsat és az elégett dohányt.
    - Szerinted Theo hogy érzi itt magát? - teszek fel még egy számomra fontos kérdést, mielőtt elindulnánk be, hogy helyet keressünk az apró molynak.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Terasz - Jackson lakás

    on Vas. Júl. 22 2018, 19:46




    Nagypapi

    &

    Dorian


    -Nem? Nem baj, elhoztam őket, majd megmutatom, jó? Jópofák, én nagyon szerettem őket. Most megnyugodtam, azért kellemetlen lett volna, ha kiderül, hogy semmire sem figyeltem oda, amire kellett volna.
    A kis molyt figyelem közben és nagyapát. Vérprofi, én az életben nem szedtem volna ki belőle semmit, és a tanácsa, hogy megtartsuk, nem csak azért lelkesít fel, mert szegényt kezdem megsajnálni, hanem azért is, mert látom nagyapán, hogy valamire még gyanakszik. Akkor pedig jobb, ha tényleg megtartjuk őt és nem engedjük vissza.
    Azt persze majd ki kell derítenem, hogy mégis mit eszik és ilyesmi, mert azt se szeretném, ha éhen halna a kalitkában.
    -Máriiis. Csak nem olyan buta, hogy vissza akarjon menni.
    Lelkesen közlöm a mollyal, hogy mi az ábra, és mától itt fog lakni, meg nem is bántja majd senki, ő meg olyan hálás ezért a hírért, mintha karácsonyi ajándékot kapott volna. Bár ahogy nagyapa mondta, hát… megölnék, ha elengednénk.
    -Neeem, így nem. Mert mi van, ha megsértem azzal, hogy megmondom neki, nem tetszik nekem? Bonyolult dolog ez. Úgy szeretnék majd kapcsolatot, hogy… hogy jól érezzem vele magam és ő is velem, ott legyen az a.. a kis szikra, tudod? Na, hát így szeretnék majd kapcsolatot.
    Álmodozni kezdek erről, mert elképzelésem az van. Itt van például Theodore. Annyira édes és gyönyörű, és olyan jól elbeszélgettünk mindenről… valami ilyesmit várok vagy keresek, azt hiszem.
    -Megrémítesz. A nők ennyire szeszélyesek? Rémes, ezt inkább akkor elkerülném, ha lehet. Az igen. Szegény apa. A királynő azóta tudja, hogy apa apuval van együtt? Mármint biztosan tudja, csak… jaj. Hihetetlen. Ha nem lenne elég bonyolult maga az élet, akkor még a párkapcsolat is beleszól.
    Nem hangzik túl jól nagypapi nőkről alkotott véleménye, már csak azt nem értem, hogy a női testbe került lelkek mitől őrülnek meg? A suliban is volt néhány megszállott, de ők nem voltak királynők. Egyre problémásabbnak hangzik ez az egész világ. A Theot érintő kérdésre egyszerre sóhajtok fel és mosolyodok el.
    -Érdekesen. Kettősség van benne. Haragszik rád nagyon, mert nem voltál jelen az életében 15 évig, valami Naomira volt bízva. Mondtam neki, hogy csak azért érez így, mert még nem ismeritek egymást. Azt hiszem meg kell szoknia ezt az egészet, hogy most már nem egy pincében van vagy hol. Szokatlan számára ez az egész, hiszen ott csak a könyveire volt utalva. Nagyon okos ám, csak dacol. Azt hiszem, idővel majd rájön arra, hogy mennyire jó, melletted lehet. Tudod mit hiányol? Az olyan programokat, amiket mi apáékkal csináltunk, mert azt mondja, hogy ti mindig tanultok. Nem akarta elhinni nekem, hogy az is nagyon jó, mert ahogy te magyarázol el valamit, hát azt meg fogja jegyezni.
    Még erről is képes vagyok lelkesen beszélni, bár először megijedtem, mikor Theo alig akart nekem válaszolni. Aztán a szobájában kifejtette, hogy ő nem csinál semmi olyat, amiket én apáékkal. Nagyon mérges nagypapira, de szerintem majd meg fog nyugodni, én biztos, hogy segítek neki benne.



    Ajánlott tartalom

    Re: Terasz - Jackson lakás


      Pontos idő: Hétf. Okt. 22 2018, 06:48