Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Freshkills Park
by Marcus Van Beest Yesterday at 22:49

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Long Island villa
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 18:53

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 22:42

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Szomb. Nov. 10 2018, 19:40

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

» Reinald Raoul Carlmichael
by Admin Szomb. Nov. 03 2018, 23:39

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Szentpétervár

    Share
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Szentpétervár

    on Hétf. Júl. 02 2018, 23:38




    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Szentpétervár

    on Hétf. Júl. 02 2018, 23:57

    Vitaly – Damien

    Nagyon odafigyelek minden rezdülésemre, mert tudom, Vit érezni fogja. A közöttünk lévő kapocs az évtizedek alatt sem homályosodott, sőt, erősödött. Nem gondoltam volna, hogy lesznek ilyen érzéseim, mint ahogy azt sem, képes leszek szeretni valakit. S egyszerre kaptam két olyan lényt az életemben, akit csordultig szerethetek, a szüleimen és testvéreimen kívül.
    Több napra érkeztünk, s ebbe belerejtettem azt, amiért valójában terveztem ez az utat. Le se tagadhatnám az izgalmamat, de erre jóval több magyarázatom van.
    Az évek alatt visszatért erőm, s ezt csakis Vitalynak és Doriannek köszönhetem. S ki is próbáltam azon, aki megérdemelte. Azóta fejetlen Tavaszudvar, s azóta ragyog régi fényében az örökségem. Az eskünk a trónnak szól, idők kezdete óta, így mindegy, ki ül rajta, a hűségünk a tróné, s nem az uralkodóé. Teljesítettem kötelességem, s bosszút is álltam.
    Csak azok tudnak róla, akik a trónt védik, ámde talán nyílt titok. Nem foglalkozom vele. Már nem kell bujdosnom, emelt fővel jelenhetek majd meg az új uralkodó előtt. Még ha több száz évig is tartott esküm beváltása. Szégyen? Ugyan, nekünk tündéreknek az idő holmi kacat. A mi játékunk a türelem, furmányos módon.
    A kastélyba könnyű volt lakosztályt kérni, nem foglalkozom azzal, ki mehet és ki nem. A tündérvilág előnye a kapcsolat, s itt volt bőven.
    Leugrok a hintóból, s nyitva tartom Vitnek a hintó ajtaját, mely fedetlen. Arra kértem, hogy ezzel fussunk be az épület elé.
    - Meg is érkeztünk. A lakosztályhoz sokat kell fáradnunk lábainkkal – nézek sokat sejtetően Vitalyra. Élvezem, mikor varázsol, ez is felborzol, jó értelemben. Kezem a derekára siklik, hol érdekel a konzervatív világ, mely körbevesz? Tündéreknek mindent szabad...



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Szentpétervár

    on Kedd Júl. 24 2018, 20:09

    Roadtrip of a Lifetime


    Hosszú évek óta nem voltam ilyen izgatott. Nem így. Persze rengeteg izgalmas dolog történt velünk a másik dimenzióban: Dori első lépései, első szavai, első nap az iskolában… szülinapok, évfordulók (különösen a tizedik évfordulónk Damiennel, az csodálatos volt), családi kiruccanások és annyi minden más! Ezek mind sokat jelentettek nekem, a mostani alkalom mégis más. Ez a néhány napos nyaralás teljesen más, mint az elmúlt évek eseményei. Először is: ismét az általam ismert világban vagyunk. Másodszor: nagyon régen töltöttünk pár napot kettesben a kedvesemmel. Imádom a kisfiamat, és apukának lenni varázslatos dolog (főleg, ha valakinek egy fiatal tündérkére kell vigyáznia), de néha még a szülőknek is kell egy kis szünet. Most pedig, hogy visszajöttünk, és Dori szeretett volna a nagyapjánál maradni pár napot, megkaptuk a tökéletes lehetőséget.
    Az utazás, bármilyen lehetetlenül hangzik, Damien ötlete volt, és én szinte teljesen kiszorultam a szervezésből. Szinte csak annyit tudtam, hogy Szentpétervárra megyünk.
    Már az is egy édes meglepetés, hogy hintóval megyünk a szállásra. Értékelem az ilyen kis részleteket, amikre a tündérem mindig olyan alaposan odafigyel. Mikor azonban megállunk a palota előtt (először azt hittem, hogy csak várost nézünk, és ezért hajtunk el előtte), leesik az állam. Lakosztály, itt? Lehetséges ez egyáltalán? Hitetlenül nézek körbe, majd mérem végig Damient, miután lemászok az ülésről.
    - … Itt? - kérdezem a kedvesemtől, teljesen letaglózva. A palotában megszállni… ilyen agyafúrt és döbbenetes meglepetéssel is csak az én tündérem képes előállni. Gondolkodás nélkül simulok az oldalához, ahogy átkarol. Eszembe sem jut, hogy ez a látvány esetleg kiválthatja mások nemtetszését, ehhez túlságosan leköt szülőhelyem pompája és csillogása. Az épületet renoválták és újrafestették mióta utoljára láttam. A homlokzat zöldje, fehérje és sárgája vibrál a szemem előtt, az egésznek olyan hatása van, mintha egy mesebeli kastély elevenedett volna meg előttünk. Talán az egész csak álom, vagy tündércsíny.
    - Tényleg itt fogunk megszállni? - torpanok meg a bejárattól néhány lépésnyire. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy elintézte ezt.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Szentpétervár

    on Pént. Júl. 27 2018, 22:04

    Az, hogy Vitaly velünk tartott a másik dimenzióba, s bevállalta mindazt, amit sokan nem, mélységes hálára és tiszteletre sarkallt, a meglévő érzéseim mellé. Ahol csak tudtam, s alkalom adódott, a tenyeremen hordoztam. Kevés gyönyörű dolog jutott részemül életemben, Vitalyval való éveim a leggyönyörűbbek közé tartoznak. Nem hittem, hogy valaha lehet ebben részem, mégis megtörténik velem.
    Boldogan mosolyodom el a meglepődésén.
    - Igen – ember be nem léphet oda, tündérbűbáj rejti el előlük. Lehet akármilyen múzeum, csarnok vagy hivatal, megbújtathatjuk szállásunkat bárhol.
    A mozdulat természetes, ahogy átkarolom, s a megnyugvó lélegzetvétel, ahogy hozzám simul.
    - Igen – felelem ismét türelmesen. – Régebben itt éltem – régen volt, ám igaz volt. Élveztem az itt létet. S ugyanaz a lakosztály lesz a szállásunk, mint amit akkor megalkottam magamnak. Csak sokkal tágasabb, s kényelmesebb.
    - Szeretnéd megnézni?
    Azzal lépek a lépcsőkön felfelé, s egészen addig lépkedek, míg az egyik beugróban meg nem állunk egy sötétbarnára festett ajtó előtt. Hiába olvad bele a barna fafaragású falba, a tündérek számára ott egy jel, amely tudatja, kinek a lakhelye, s hogy csilingeléssel illik bekéredzkedni.
    Mivel a lakhelyem, ezért szinte azonnal kinyílik, ahogy a bűbájt körénk vonja az ajtó, hogy eltűnjünk a halandók szeme elől, mintha csak bemennénk egy szobába.
    Régi pompájában, s tágasabban vár bennünket a hely, szolgáló személyzettel együtt.
    - Mit szólsz?
    Egészen más, mint a másik világ, ahol évtizedekig voltunk. Ez a világ az én világom, herceg vagyok, s leszek is egy ideig.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Szentpétervár

    on Csüt. Aug. 16 2018, 23:50

    Roadtrip of a Lifetime


    Muszáj megállnom, és vennem egy nagy levegőt, mielőtt belépünk az épületbe. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez az egész tényleg az, aminek tűnik. Újra meg kell kérdeznem Damient, hiába kaptam már egyszer helyeslő választ. Felfoghatatlan számomra, hogy itt vagyunk, kedvesem válasza pedig újabb áramütésként ér. Őszinte, gyermeki rácsodálkozással nézek fel rá, ahogy megadom magam és átlépem a palota küszöbét, továbbra is szorosan a tündérem oldalánál maradva.
    - Mit jelent a régebben? Mennyire régen? - faggatom tovább. Lehetséges, hogy ismerte az anyámat és a testvéreimet? Vagy annál régebben lakott itt? Bárhogy is legyen, egy kicsit bánt, hogy ezt még nem mesélte el nekem. Pedig tudja, mennyit jelent számomra ez a hely.
    - Még szép! - vágom rá azonnal, mikor azt kérdezi, hogy szeretném-e látni a lakosztályt. A döbbenetem lassan átcsap lelkesedésbe, ahogy sikerül feldolgoznom a meglepetések hadát. Ruganyos léptekkel szelem a lépcsőket kedvesem mellett, és kíváncsian várom, hol kötünk ki. Nem ismerem a kastélyt, talán kétszer, ha jártam itt, és akkor is leginkább a bálteremre korlátozódott a mozgásköröm. Amit azon kívül láttam az épületből, arra nem igazán emlékszem. Sötét volt, elfogyasztottam már néhány pezsgőt, és valami egészen más kötötte le a figyelmem éppen.
    Most viszont minden figyelmem a lépcsőké és folyosóké, ahogy Damien a szobánk felé vezet. Aztán megállunk egy rejtett ajtó előtt, és másodpercekkel később már egy titkos tündérlakosztályban állunk. Tudtam róla, hogy léteznek ilyenek, azt hiszem, már jártam is egy hasonlóban (de mint említettem, sötét volt és nem is igazán érdekelt, hol vagyok), de ami most a szemeim elé tárul, az leírhatatlan.
    - Ez… ez gyönyörű! - fordulok körbe ámélkodva. Az ember azt hinné, hogy közel 20 év együttélés után már mindent tud a párjáról, de Damien még mindig meg tud lepni. Még mindig alig találok szavakat.
    - Miért nem meséltél eddig erről? - nézek a tündérem szemeibe. Igyekszem nem szemrehányó hangsúlyt megütni, nem szeretném, ha azt gondolná, hogy haragszom. Leginkább kíváncsi vagyok, bár egy kicsit rosszul esik, hogy én minderről semmit sem tudtam egészen idáig.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Szentpétervár

    on Vas. Szept. 30 2018, 23:32

    Értetlenül tekintek rá.
    - Hiszen elmondtam, amikor említetted, mennyire fontos neked ez a hely. Ezért is jöttünk ide.
    Nem értem a bántottságát és a nekiinduló mimózaságát. Vajon jól döntöttem, hogy idehoztam? Kezd rossz érzésem lenni.
    Ez viszont némileg eltűnik, ahogy látom, kezdi élvezni a körutat, vagy sétát a lakosztályban.
    - Örülök, hogy tetszik – mosolyom ismét a régi és ennek nagyon örülök.
    - Ezt neked szántam, meglepetésnek. Hogy érezd jól magad, s felfedezhesd a várost, ahogy szeretnéd.
    A mosolyom ugyan marad, de nem tudok Vitalyra tekinteni. Benne van mindaz a szomorúság és csalódottság, amit régóta nem éreztem szintén.
    Nem ilyen volt az elmúlt tizenhét év. Úgy tűnik az emberi világba visszajőve, eltűnt a varázs, ami összekovácsolt bennünket. Számonkérés, sértettség, rosszul esik neki.
    Érzem, hogy valami nem jó.
    - Nem tudom, mi történt veled, Vitaly. Mióta idejöttünk, számon kérsz, olyanra kérdezel rá, amit már mondtam és most meg szememre veted ismét azt, amit már mondtam, hogy mondtam – szomorú a hangom, hátrébb lépek két lépést.
    - Nem látok rajtad bűbájt, ami ez okozná. Nem értem, mi ütött beléd – szomorú a hangom.




    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Szentpétervár

    on Hétf. Okt. 01 2018, 01:46

    Roadtrip of a Lifetime


    Imádom a meglepetést, akkor is, ha egyáltalán nem értem, miért nem tudtam eddig ilyen részleteket. Damien viszont ahelyett, hogy válaszolna a kérdéseimre a múltjával kapcsolatban, csak furcsán néz rám. Azt mondja, mesélt róla, de én egyáltalán nem emlékszem rá. Pedig biztos vagyok benne, hogy egy ilyen információ megmaradt volna!
    - Én… csak arra emlékszem, hogy a városban éltél. Egy... oh. OH! Amikor azt mondtad, hogy kastély, nem gondoltam, hogy ez a kastély! - világosodik meg minden hirtelen. Eddig abban a hitben éltem, hogy valami kis kastélyban lakott a város szélén. Nem a téli palotában! Ez hogy nem esett le nekem hamarabb?! De ez nem is számít, mert most itt vagyunk és minden gyönyörű, és ez a világ legszebb nyaralása! Amikor felérünk a lakosztályba és kicsodálkozom magam, megint megpróbálok puhatolózni, de a tündérem rossz néven veszi, és ellenem fordul. Ez meglep, a szavai hidegzuhanyként érnek. Megszidott kiskutyatekintettel nézek rá.
    - Nem történt velem semmi. Nincs bűbáj. Nem akartalak megbántani, kedves. Csak kíváncsi vagyok. Sosem esett le, hogy erről a kastélyról mesélsz, amikor beszélgettünk. Szeretném újra hallani a történeteket! Mert... ez a kastély egészen más. Csak próbálok többet megtudni a helyről, ahol születtem. - magyarázom oldalra billentett fejjel. El sem hiszem, hogy azonnal átkokat keres rajtam. Én nem akartam semmi rosszat mondani. Nem szeretném, hogy haragudjon rám, ezért odalépek hozzá, és megölelem, próbálva kiengesztelni a rosszul fogalmazott szavakért.
    - Sajnálom, kedvesem! Köszönöm, hogy elhoztál ide, ez a legszebb meglepetés, amit kaphattam!
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Szentpétervár

    on Hétf. Okt. 22 2018, 23:04

    Várakozva tekintek rá, ahogy gondolkodik, majd elmosolyodva bólintok.
    - Erről meséltem, igen. Miből nem? – Döbbenek le.
    Kezdek összezavarodni és nem érteni a helyzetet. Hiszen... hiszen ezért hoztam ide, mert annyira szereti a helyet és mert...
    Értetlenül állok. Mindaz a közvetlenség, amivé alakult az elmúlt tizenhét év, távolsággá vált. Emlékszem arra a gyengédségre, ahogy először szólított meg. Pedig egyáltalán nem érdemeltem volna akkor meg, az akkori énemmel gondolva.
    Kezem megszokásból fonódik köré, ám mintha nem érezném azt, amire eddig vágytam. Behunyom a szemem egy pillanatra.
    - Örülök, hogy tetszik!
    Kibontakozom az öleléséből.
    - Készülődj, pihenj, nézz körbe. Másfél óra múlva várlak az előtérben.
    Nem vágyom arra, hogy lássa a tekintetem.
    Nem hivatalos vacsorával akartam nyitni, amúgy is messze még abban az idő, bőven körül tudunk nézni a városban.
    - Arra gondoltam, körbenézhetnénk a környéken. Hintóval vagy sétálva?
    A kérdésem akkor címezem neki, mikor már leért a lépcsőn, mellém.




    Ajánlott tartalom

    Re: Szentpétervár


      Pontos idő: Hétf. Nov. 19 2018, 07:14