Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Riverdale Avenue

    Share

    Riverdale Avenue

    on Pént. Jan. 16 2015, 12:09

    First topic message reminder :



    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 01 2015, 17:19-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Riverdale Avenue

    on Szer. Aug. 19 2015, 20:41


    Damien & Sophia ©


    *Maga sem tagadhatná le, bármennyire is szeretné, hogy ezt a menetet Damien vitte, ám ettől még nem fogja elismerni. Inkább úgy tesz, mintha mi sem történt volna, azt ítéli a legbiztonságosabbnak. A kedves edzője pillanatnyilag mindenestül irritálja, de hát elég valószínű, hogy csak különösen pokróc napja van ma. Vállat von.* - Tőlem aztán egy szál fecskealsóban is rohangálhatsz *szögezi le határozottan, ám a szeme villanását aligha rejtheti el, hiába nem a másik tekintetébe fúrja éppen a magáét. Szívesen elnézegetné, mindenhol olyan dekoratív-e, mint azt az arca és a ruházat által láttatni engedett sejtések mutatják, az a nagy helyzet. Mindent a szemnek, semmit a kéznek, természetesen, de hát ha zárdából szalajtották volna, akkor sem tagadhatná le, hogy ami szép, az biza szép. És Damien az, hogy esne belé a fene.*
    *A jogos meglátásra felhorkan. Igen, ő lépett oda, de ami azután történt, azért már közel sem ő a felelős.* - Vagy épp a természetes ellentéte *mormolja. Igenis hátra kellett volna lépnie, és punktum! De erről nem fog nyitát vitni. Vagy folytatni. Lényegtelen. Franc vigye el az összes laza erkölcsű férfit. Meg a kicseszettül magabiztosakat is. És Damien ráadásul a két halmaz keresztmetszetébe esik, szóval őt duplán vigye el.*
    - Nem magamból indulok ki, hanem belőled, már ha rólad van szó *vonja meg a vállát, s tekint le saját italára. Nem kíváncsi a performanszra, amit a másik művel. Óvatosan kortyol újabbat. A rosszullét még mindig késik. Nem stimmel ez a lötyi, nagyon nem... aztán már nem is törődik vele, ahogy húzza fel magát a tirádán. Tudja, hogy Damien fel akarja idegesíteni, és ez egy ilyen nap: prímán sikerül is neki.* - Ha már ilyen szépen akarsz beszélni, szart se tudsz rólam még mindig, idióta! *emeli fel ő is a hangját, hogy aztán vissza is fogja magát, csak a keze finom remegése árulkodik. De hát annak ezernyi oka lehet.* - Vádolj hazugsággal mást. A sport levezeti a feszültséget és energiát ad, ezt neked nem kellene magyaráznom, és sok tucatnyi orvosi tanulmánnyal is bizonyítható állítás. Én sem vagyok ez alól kivétel. És amikor azt mondom, hogy nem bírom ki futás nélkül, azt is értsd úgy, ahogy mondom. De ha erre még egyszer azt mondod, hogy hazugság, hát akkor könnyes búcsút veszünk egymástól *Nem tudja megállni, gúnyos a vége. Az, hogy nem mond el mindent, bőven nem meríti ki a hazugság fogalmát. Még az elhallgatás vádja sem feltétlenül állná meg magát, hiszen nem tud olyasmit elmagyarázni, amit maga sem ért... és a saját állapotával kapcsolatban sok minden így van. A biológiai, fizikai része persze egyszerű. De a mentális...* - És amíg nem beszélsz velem normálisan, addig miért is kéne neked egyáltalán válaszolnom?! *teszi hozzá, s szinte hisztérikusan felkacag. Abszurd az egész. Mint a dolgok, amik mostanában történnek a szeme előtt. Kezd elmenni az esze, ez van, nem baj, amíg el tudja titkolni... csak akkor jön majd a problémás rész, ha erre sem lesz képes. A fenyegetésre pedig megvonja a vállát.* - Figyelsz te rám egyáltalán? Nekem kell a futás. Ha nem edzőteremben, akkor leszarom, és kimegyek az utcára, legalább hamarabb megkésel valami barom *hajtja az arcát az asztalra, a beszélgetés máris erősen leszívta az energiáját, hirtelen nagyon nehéznek érzi azt is, hogy megtartsa magát, miközben állnia kell Damien tekintetét. Néha igazán nem érti, miért ment bele ebbe az egész szarságba az edzővel. Annyival egyszerűbb lett volna lelépni, mielőtt belebonyolódott volna! De azzal eljátszotta volna ezt az utolsó esélyt, és különben is... szeretne ő beszélni. Csak... nehezen megy. Vagyis, egyelőre sehogyan sem, de... már egészen közel került hozzá, ha csak pillanatokra is. Ez már több, mint amit a két pszichológus, egy sportpszichológus és három orvos elért, akikkel dolga volt pályafutása során.*
    - Aha *legyint, ha Damien nem hisz neki, az se baj. Nem lesz az a csaj, aki minden atrocitással rohan a főnökhöz árulkodni, és kibírja, ha a főnök kurvájának nézik, és ezt szóvá is teszik. Amire volt precedens Damien távollétében. Az alvilágiak talán tudják, mi zajlik az irodában, de egyszerű emberek is járnak ide, akik meg hisznek, amit hisznek... Az utolsó kijelentésre viszont felemeli a fejét, s megereszt egy vérszegény mosolyt.* - Csak kettő? Jó vagyok, egy átlagember napi tizenhét hazugság alá nem szokta adni... *ironizál, mert mi mást tehetne? Tényleg nem hazudott. Az ajtós megjegyzésen viszont elrágódik, nem tudja, hogyan értse, de a gyomra görcsbe rándul a lehetőségektől. Az irodában nagyon is szabados viselkedést engedett magának az általános, külvilág felé fenntartott tartásához képest. Damien olyasmit is láthatott belőle, amit amúgy nem szívesen mutogatna, és nem csak fizikai értelemben, bár tény, hogy a ruhái kencézés miatti levétele sem a mindennapos rutin része. És a lehetőség, hogy erről ne csak az edző tudjon... hát ez lesápasztja a lányt erősen, s ahogy a vér kiszalad az arcából, úgy érzi távozni minden eddigi bizalmát is.* - Ezt az ajtósat... hogy értetted, Damien? *teszi fel a kérdést, vészjóslóan higgadt és színtelen hangon, nem is néz rá a másikra, ám olyan görcsösen kapaszkodik a poharába, mint egyszer sem. Még a kifakadása alatt sem. Egyelőre nem tudja, hogyan fog reagálni, bármit is halljon...*


    "Az élet győzelmei nem mindig azokéi, akik a leggyorsabbak, vagy a legerősebbek. Előbb vagy utóbb az lesz a győztes, aki úgy gondolja, hogy ő győzni képes."

    Fireflies - Owl City

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Riverdale Avenue

    on Szomb. Aug. 22 2015, 00:09


    Hopp...





    - Honnan tudod, hogy van fecskealsóm? – hunyorítok a szememmel, benne derüvel. Nem akartam, de ösztönösen kibukott.
    - Egy frászt. –  kontrázok.
    – Azt hiszed, hogy tankerként viselkedsz, majd félreállnak az utadból. Tudod... –  biccentem oldalra a fejem. – létezik tankcsapda és létezik szikla. Meg víz is. Egyik sem a legjobb közeg egy tank számára. – vigyorodom el. Hallottam ám a mormogást!
    - Ha nem lennének, nem mondanád ki. –  kapok be újabb adagot jelentöségteljesen. Eszemben sincs rákontrázni, hogy nem ismer, azt még a hülyes is tudja, hogy nem. Akkor meg minek mondjam.
    - Mmmm.. lássuk csak. – emelem a plafon felé a szemeim müviesen, leteszem a kanalat és az ujjaimmal számolok.
    - Most már így az ötödik hazugságodnál tartunk. – nem részletezem, melyik az a plusz három, és egyáltalán nem zavar, hogy kifakadt. Akarom bántani, mert a gennyes lelki sebnek ki kell fakadnia. És jódgöze sincs, hogy esetemben véges megoldás nem létezik, amit ö meg tudna tenni. Én annál inkább. És mert tudni akarom, valóban feláll-e, s távozik, s hogy valóban vissza fog-e térni, ha nem holnap, akkor jövö héten, hónapban, akármikor.
    - Érdekes. Úgy beszélek veled, ahogy te kezelsz engem, megmutatva neked, hogy miként is viselkedsz másokkal és önmagaddal szemben. És én vagyok a normálatlan. Ezt is hozzáírom a listához.
    Megforgatom a maradék kis fagyiban a kanalat.
    - Ha nem figyelnék rád, akkor itt sem lennék és nem dobálnák süket füledre és bezzegi lelkedre borsót, ami olyan jegesen pattog le rólad, mint a kecskeszar a szikláról.
    Kajánul elmosolyodom. A paranoia az paranoia, és milyen jó, hogy oda rajta kívül egy szál ember se jár...
    - Úgy, hogy ismernek. Nem azért csukom be, hogy valakivel keféljek. –  csak, hogy ne kerülgesse a mimózaszavakkal a sértett büszkeségét.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Riverdale Avenue

    on Vas. Aug. 23 2015, 21:51


    Damien & Sophia ©


    - Alap darab, akár lányoknak a kis fekete ruha *felel, pislogás nélküli komolyan. Nem mintha ténylegesen komolyan gondolná, de ha Damien hülyét akar csinálni belőle, abban Sophia nem partner. Legalábbis igyekszik, hogy ne legyen az. A tagadásra pedig csak vállat von, és most ő könyveli el, hogy amennyiben ennél elmésebb riposztra nem futja az edzőtől, akkor ezt a kört tulajdonképpen döntetlennek tekinthetik. És akkor kedves meg engedékeny volt.*
    - A tanker, az nem egy hajó? Akkor annak nem árt a víz, és... *kezd a fennakadós okoskodásba rögtön, hogy ezen a ponton torkán is akadjon az okfejtés, s helyette a felháborodás szolid pírja színezze meg az arcát.* - Damien James McCormack! Te most egy tankhoz hasonlítottál engem?! *akad ki, mint a kakukkosóra. Legalább valami kiderült: tényleg megtanulta a nevét. Mondjuk jót aligha jelent, hogy használja, s ráadásul így, nem mintha a másikat érdekelné, borítékolhatóan. Persze létezhetnek csodák.*
    *"Ötödik hazugság". Sophia legszívesebben puszta kézzel fojtaná meg ezt az idegesítő alakot, de ehhez sem fizikuma, sem mersze nem lenne a valóságban. Helyette kapja az italát, a pohár még kábé feléig van a belé töltött édes löttyel, s egy lendülettel a másik arcába borítja, ha meg nem akadályozza valahogyan. A szeme ég, ha pár évvel korábban lenne, talán sírna, de már maga sem tudja, mióta nem vetemedett ilyesmire. Összeszorítja a száját, vvesz két zihálós lélegzetvételt, hogy ne szaladjon ki semmi csúnya, aztán elfojtott dühvel szólal meg, felületes szemlélő akár higgadtnak is hallhatná. De csak ha nagyon felületes. Viszont legalább csendes.* - Örvendtem a szerencsétlenségnek, Mr. McCormack. Ha lenne szíves, és kihozná a korábban szignózott szerződést, amit ideje megsemmisítenünk, mert ezennel alkalmatlannak nyilvánítom arra, hogy az edzőm legyen, és a személyes véleményem szerint általában az emberi kapcsolatokra is, de ez már a magánügye. Széttépjük a papírt, elválunk békében, és nem zavarom többet az edzőterme köreit *adja elő, minden egyed szóval egyre higgadtabban, a kitörni készülő vulkánt ugyanúgy szorítja vissza a lelke legmélyére, ahogyan mindennel szokta tenni. De anélkül, sajnos, nem mehet el, hogy azt a nyamvadt szerződést el ne intézné, úgyhogy ugrott az egyszerűen felpattanva kisétálós magánszám. Sebaj, hatásos kivonulást még így is produkálhat majd a végén. Paranoiás fele már össze is állította a "kész tényeket": Damien bizonyára időközben belátta, mennyire macerás a lányt az edzőteremben tartani, így direkt hergelte fel annyira, hogy önként távozzon. Ebben az esetben pedig aligha fog balhézni, hogy a lány megteszi. És hát egy megszegett ígéret ide vagy oda mit számít már a lánynak, ha képes szisztematikusan kinyírni magát beteg elméje szeszélyéből: marad az utca. Feltéve, hogy Damien valóban képes lenne megakadályozni, hogy más edzőtermek elfogadják tagjuknak Sophiát.*


    "Az élet győzelmei nem mindig azokéi, akik a leggyorsabbak, vagy a legerősebbek. Előbb vagy utóbb az lesz a győztes, aki úgy gondolja, hogy ő győzni képes."

    Fireflies - Owl City

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Riverdale Avenue

    on Szer. Aug. 26 2015, 22:14


    Hopp...





    - Szar látvány mind a kettö. –  a fekete a mi színünk, és ennyi. Az árnyvadászok feketéjét is utálom.
    A kérdésre elkezdem ingatni a fejem, a pírra pedig elégedetlen képet vágok.
    - Még mindig nem tudsz rendesen odafigyelni. És tényleg tudod a nevem. Sophia Manezzi.  
    Egyben nem válaszolom meg, mihez is hasonlítottam, hagyom, had rágódjon.
    Az érkezö italra becsukom a szemem, hagyom, hogy képen öntsön vele, miközben a kezem már a szalvétákhoz nyúl, hogy letöröljem a ragacsos levet.
    - Ha akarod a szerzödést, gyere be érte. –   mosolygok rá pimaszul, cseppet sem hatott meg sem a lé, sem a kifakadása. Mindenki szar alaknak tart, aki a felszínt látja belölem. Nem háborgok rajtuk, mert akik így gondolnak rólam, azoknak a felszínt is mutatom, nem mutatva meg, mi is van a felszín mögött.
    - Te sem vagy különb, saját magadra is megállapíthatnád ugyanezt. De hát én csak egy edzö vagyok. –  könyökölök a tisztára törölt asztalra.
    - Bizonyítsd be, hogy alkalmas vagy, az edzöterem tagja legyél. És akkor a szerzödést is megsemmisítem, és olyat kötünk, amilyet te szeretnél. –  dölök hátra és tárom szét a karom.
    Makacs és én is. Föleg, hogy a szerzödést, mivel csalafintaként került aláírásra, nem semmisíthetö meg csak úgy.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Riverdale Avenue

    on Vas. Szept. 06 2015, 18:07


    Damien & Sophia ©


    *Egy pillanatra elkerekedik a szeme - abszolúte nincs hozzászokva, hogy bárki a megjelenését kritizálni merészelje, de épp ezért nem is tudja komolyan venni. Így a következő minutumban már elnézően mosolyog.* - Képzelem, egyszer pillantanál meg koktélruciban, utána hetekig rémálmaid lennének *ironizál, hiszen mi mást tehetne. Komolyan venni nem tudja a másikat, most legalábbis nem.*
    - Remélem, sokszor hallottad már, hogy bunkó vagy, de azért én is elmondom, nehogy kétely maradjon felőle *reagál szárazon. Komolyan kell az neki, hogy ez a tuskó sértegesse? Úgy tűnik, igen, mert ezen szóváltások alatt élőbbnek érzi magát, mint hétköznapjaiban - a futás perceit leszámítva - bármikor. De ez nem jelenti azt, hogy a másik mindent és bármit megengedhetne magának, sőt... Megvannak a határok, ha nem is kőbe vésve, de semmiképpen sem futóhomokba rajzolva. Azt persze nem kezdi el fejtegetni, hogy ő igenis figyel. Meggyőzni úgyse tudja azt, akinek más a véleménye.*
    *Az "invitálásra" azonnal pattan fel. Talán az adrenalinnak köszönhető, talán a lenyelt kortyoknak, de nem szédíti meg a hirtelen mozdulat, stabilan áll a lábán.* - Ezer örömmel, Mr. McCormack. *A továbbiakban semmi Damien vagy cukiszemű, a szigorúan távolságtartó magázásnál és vezetéknévnél tervez maradni. Persze az ilyen elhatározások általában addig tartanak, amíg fel nem bosszantják annyira, hogy megint elguruljon a gyógyszere.* - Lehetséges, uram, nyilván megvan az oka, miért tartom magam távol az emberektől... ám kétlem, hogy ez akár edzőként is a hatáskörébe tartozott volna, így pedig pláne *vonja fel a szemöldökét, továbbra is kimérten, és türelmetlenül dobol ujjaival az asztalon a kényelmes könyöklés miatt. Rövidre akarja zárni a helyzetet, s ha ehhez az irodába kell menni, akkor semmi keresnivalója már ennél az asztalnál. Arról meg fogalma sincs, milyen igazak a szavai, valóban sikerül elkerülnie az embereket. Azon alkalmakkor, amikor mégis beszélgetésbe elegyedik másokkal, jellemzően nem emberekkel sikerül ezt abszolválnia. De erről ő, tudatlanként, mit sem sejt.*
    *A következőre viszont mindkét tenyerével letámaszkodik az asztalra.* - Nem látom be, miért kéne bizonyítanom bármit, Mr. McCormack. Azt sem, ezek után miért kellene ragaszkodnom az edzőterméhez, vagy magához. Jöjjön, az irodában van dolgunk, ha jól értettem a szavait *egyenesedik fel ismét, s húzza gerincét olyan feszesen egyenes tartásba, hogy szinte reccsen. A fejét is felszegi, magasra. Nem fog vert seregként elkullogni, az egyszer biztos, ő még meghalni is talpon akar. Sose vonzotta az "ágyban, párnák közt" opció; még azután sem, hogy ilyen közelségbe került. Nem néz hátra, hogy Damien követi-e, csupán akkor áll meg, amikor már az iroda közelében járván az egyik (emberi) látogató merészel utánafütyülni. Akkor szájára varázsolja legelbűvölőbb mosolyát, hogy aztán látványosan lefagyaszthassa az arcáról és a leglenézőbb ajakbiggyesztésnek adhassa át a helyét, miután látványosan végigszemlélte a merészet. Majd folytatja útját, mintha mi sem történt volna, az iroda ajtajáig. Nem fog benyitni, azt Damienre bízza, magánterület meg minden. Nem fog kiskutyaként ugrálni neki, ha a fickónak épp fütyülni támad kedve!*


    "Az élet győzelmei nem mindig azokéi, akik a leggyorsabbak, vagy a legerősebbek. Előbb vagy utóbb az lesz a győztes, aki úgy gondolja, hogy ő győzni képes."

    Fireflies - Owl City

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Riverdale Avenue

    on Kedd Szept. 08 2015, 21:21


    Hopp...






    Olyan élesen röhögök fel, hogy elég sokan felénk fordulnak.
    - Neked fogalmad sincs, miket láttam eddig életemben. –  villannak a szemeim sötéten, gúnyos vigyorral. Nem csak vadászként, de tündérként is vannak olyan fajtársaim látványában részem, akikhez képest Sophia túlsúlyos egyéniség. Szó szerint.
    - Te pedig élvezed, hogy bunkó vagyok veled. –   rántom meg a vállam. Az már eddig is lejött, hogy erösen mazochista jellemü. És inkább tartsanak bunkónak és keménynek, mint lágyszívünek. Egyböl rám telepedne a királynö, az biztos.
    - Nocsak, most már nem cukiszemü vagyok, meg Damien, kedves Sophia? –  fogom vissza a kezembe a kanalat.
    - Ha te így gondolod. –  vonok vállat. Egy csapattagnak minden rezdülése fontos, ha másképpen gondolja, akkor ennyi volt.
    Kényelmesen rákönyökölök az asztalra és folytatom a nassolást.
    - Kérdezek. Hogy alszol mostanában? Szédülsz mostanában? Van energiád a nap végére is, hogy megtedd, amit beterveztél? Hogy érzed magadat mostanában? Elégedettebb vagy? Hamarabb gyógyulnak a sebeid? Már nem vagy annyira rosszul, ha eszel? És sokkal könnyebb teljesíteni az edzési terveket is? –  kapok be egy újabb adagot, miközben a szemeibe tekintek.
    - Ma szabadnapos vagyok. Munkaidömben fel lehet keresni. Addig is egy gyümölcskehely megfelelö lenne még neked. –   mutatok az ülöhelyre, velem szemben, hogy ha kedve van, visszaülhet.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Riverdale Avenue

    on Kedd Szept. 08 2015, 23:36


    Damien & Sophia ©


    *Megvetően biggyeszti le a száját. Úgy tűnik, nem volt elég egyértelmű az irónia a hangjában, s ráadásképpen szinte hasogatja a fülét ez az öntelt, férfias röhögés, amit a másik megeresztett. Szívére szorítja a kezét, s e gesztust gúnyosnak szánt mosollyal is kíséri, hogy mutassa: kihordja lábon a lelki infarktust, mit a szavak okoztak. Ám mondani bármit... hát magyarázkodjon, akinek van rá ingerenciája - neki, mainapság, nincsen.*
    - Kösz, hogy ilyen egyszerűen patologizáltad jellemem és elmeállapotom. Remélem, legalább egyéni diagnózist állítottál fel, s nem minden nőt általánosan illetsz e tévképzettel *utánozza le a másik vállvonását ő is. Túlzás lenne azt állítania, hogy nincs igazság a szavaiban, de hogy ilyen egyszerű lenne a helyzet... sosem az. A valódi életben legalábbis nem, bármit is sugalljanak a cukormáz amerikai filmek. Lehet, hogy szükséges ez a bánásmód, és felrázza a lányt, de épp annyira fel is húzza, és elviselhetetlenné teszi - még inkább. De ez van.*
    - Nem. És hasonlót javaslok a másik oldalnak is. A "kedves Sophia" eléggé hamisan cseng amúgy is... *húzza el a száját kissé. A maga részéről, ha nem is fizikálisan, de szép fokozatosan hátrál, távolodik el. Amit mond, meg nagyon is igaz, végtére ő sosem volt kedves, és nem rémlik, hogy Damien túl sokszor használta volna a keresztnevét eddig is... röhejes lesz, ha épp most csinál belőle rendszert. Az viszont biztos, hogy a sürgetés tökéletesen hatástalan, bár miért is számított másra? Sophia látványosan forgatja a szemét, és hangosan, színpadiasan sóhajtozik, de hajlandó visszazökkenni ültébe, mert baromira semmi kedve még percekig vagy órákig az asztal mellett szobrozni. Arra viszont tényleg ügyel, hogy kihúzza magát, véletlenül se görnyedjen, miként elő szokott vele fordulni időnként. Ez nem annak az ideje.*
    - Én is kérdezek. Ön miben hibátlan? Ha már alaptalanul is úgy érzi, beleárthatja magát a dolgaimba, ámbár az edzői megbízatását visszavontam. Szóval: otthon sepert már? Lepókhálózott? Magát tökélyre vitte? S ha nem, úgy milyen lovon ülve óhajt engem szondázni és vizsgáztatni? *firtatja, épp csak annyira agresszív stílben, ahogyan Damien is beszélt hozzá az imént (bár a magázás ad neki némi pikantériát). Válasszal épp ezért természetesen nem fárad. Miért is kéne beszámolnia - akár az edzőjének! - az elalvási szokásairól, vagy az elégedettségéről? S főleg valakinek, akit nem tekint az edzőjének? Na ugye. És mégis... amikor leteszik Sophia elé a gyümölcskelyhet, felveszi a villát, és kedvetlenül hegyére tűz egy bánatos körteszeletet, majd bekapja. A gyümölcsök jelentette akadályokat viszonylag simán veszi... viszonylag. Ha sikerül épp nem gondolnia arra a sok fruktózra. Most sikerül, hiszen másfelé figyel, éppen Damienre mutat a villával. Mit sem sejtve róla, hogy nem száz száézalékosan önszántából mozdult ekként, s hogy a nyelvét is megoldó tündérbűbáj áldozata éppen, s minden étel vagy ital, mit itt fogyaszt, növeli ezt a hatást.*
    - Az épelméjűek is átélik időnként a mentális kínt, amikor a sötét érzület az elmében elrákosodik. Ilyen karcinogén lehet például a gyűlölet: akiben éppen ez kattan be, az e burjánzás következtében már semmi egyébre sem képes gondolni, éjjel-nappal a sérelmén és annak megtorlásán agyal. Szerencsés esetben az illetőnél hamar jönnek a pszichoszomális nyavalyák: gyomorvérzés, tüdőrák, és a többi. Tök mindegy, hosszú távon úgyis beledöglik mindenki, aki nem lábal ki e mocsarakból, miként higiénikusabb lelkületű embertársaink. Sőt, néhányan koruk, érzelmi-értelmi fejlettségük előrehaladottságával bele se mennek. *Idáig jut a magyarázatban, amikor elhallgat, rájővén, miről is kiselőad éppen. Lebámul a gyümölcskehelyre, leteszi a villát, ajkát beharapja, aztán merészen felveti fejét, hogy állja a pillantást, bármilyen is az, mit kap e monológért. S áldja a szerencsét, hogy az önvédelem hamarabb megfékezte nyelvét, mielőtt kimondta volna a kimondhatatlanul nyilvánvalót: ő sem nem koros, sem nem higiénikus lelkületű, ellenben nagyon is a bomlott elméjű delikvensek táborát gyarapítja.*


    "Az élet győzelmei nem mindig azokéi, akik a leggyorsabbak, vagy a legerősebbek. Előbb vagy utóbb az lesz a győztes, aki úgy gondolja, hogy ő győzni képes."

    Fireflies - Owl City

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Riverdale Avenue

    on Kedd Szept. 15 2015, 22:57


    Hopp...





    A mutatványa cseppet sem érdekel, éppen olyan, amit felé mutatok, így hát nagy aggályaim nincsenek.
    - Ha nem élveznéd, nem állnál szóba velem. – vonok vállat nemes egyszerüséggel.
    - Drága Sophia, te nem is akarod tudni, milyen vagy. Hát akkor ne akard. – vágok erre egy képet.
    Ha neki így jó, én nem fogom magam törni. Nem adok neki fél évet sem és már alulról fogja szagolni az ibolyát, vagy így, vagy úgy. Ha annyira ragaszkodik a téveszméihez, ugyan ki vagyok én, hogy megakadályozzam ebben?
    A kifakadó kérdezésre elég gonosz mosoly jelenik meg az arcomon, mint aki felfedni készül önmagát. Ami igaz is. Tündér vagyok, félig démon, sosem akartam angyal lenni teljesen.
    - Sokkal tökéletesebb vagyok, mint te. – halk a szavam, ám annál nagyobb súlya van, tudom.
    Eszik. Legközelebb is fel fogom húzni, hogy végre egyen valamit.
    - Te most magadról beszéltél. – jelentem ki. – És a legjobban magadat gyülölöd, ezért pusztítod önmagad. Csinálj, amit akarsz, többé már nem az én feladatom vagy. – állok fel az asztaltól.
    – Sajnálom, hogy ennek így kellett lennie. – a bejárat felé veszem az irányt.




    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Riverdale Avenue

    on Szer. Szept. 16 2015, 23:02

    - Ha nem lenne edzőtermed, alighanem valóban nem állnék szóba veled... *dünnyögi, bármennyire sznobnak hangzik is ez, attól még tény. Ennyi az összekötő kapocs, a mozgás és amit jelent Sophiának. Semmi köze holmi személyes élvezetekhez. Elvileg legalábbis - de azért az is elég meglepő lenne, ha a másik elég mazochistának bizonyulna ahhoz, hogy csörtéiket hangosan élvezetesnek nyilvánítsa.*
    *A megjegyzésre fintort vág.* - Képzeld, pontosan tisztában vagyok vele, milyen vagyok, drága Damien *válik maróan gúnyossá a hangja a végére. Ezek a megszólítások... egek. Irónia a köbön.* - Megsúgom, abszolúte téveszme, hogy a magamfajták nem látják magukat a tükörben ugyanúgy, mint bárki más. Épp attól lesz igazán kínzó ez az egész, hogy látjuk *feszíti az asztal lapjának a kezét, szorítja elfehéredő ujjakkal, ahogy az arcában sem maradt túl sok szín. Lehet, hogy vannak olyan betegek, akik áltatják magukat, készségesen fenntartja ennek a lehetőségét, de ő nem tartozik közéjük. Bizonyára egyszerűbb dolga is lenne, ha nem tudná magáról tűpontosan, hogy nem egészséges. Nagyon nem, semmilyen szinten nem. És hamarosan meg is fog halni, ha valami csoda nem történik addig. Tudja... csak ez semmire sem elég.*
    *Állja a másik pillantását.* - Attól tartok, a tökéletesség egyik ismérve a sok közül, hogy nem érez késztetést rá, hogy mások magánügyeiben vájkáljon *húzódik szája vérszegény mosolyra. Sophiánál nem nehéz jobbnak lenni - legalábbis bizonyos tekintetben -, de hogy DJ tökéletes lenne?! Oké, nyilván úgy néz ki, mint egy görög isten, és piszok jóképű, amiről még mindig nehéz elfelejtkezni... de az még nem minden. Éppen ő ne tudná, hogy a külső milyen csalóka lehet? És eszik, valóban, bár az egy szem körte után ennyiben is marad a dolog, hiszen utána túlságosan leköti a villávbal mutogatás, illetve a beszéd, semhogy az újabb gyümölcsszeletet legyűrje.*
    - Általánosságban beszéltem *vágja rá élesen, s épp ilyen ferdén néz is a másikra, mint amit hangsúlya sugall.* - Bármilyen hihetetlen, de nem gyűlölöm magamat. Az állapotomat igen, de nem áll szándékomban ezzel azonosítani magam, és ha megpróbálja, Mr. McCormack, ki kell majd kaparnom a szemét *teszi hozzá, az elején még érezhetőek elfojtott indulatai, hogy aztán hűvösen távolságtartóvá váljon ismét - pillanatnyi szünet az indulatai között, mielőtt az étekbe csempészett bűbáj ismét felülkerekedne az évek alatt csiszolt önuralmon.* - Feladatod?! Ó, tehát mégis elfogadod, hogy felbonsuk azt a bizonyos szerződést?! Milyen nagylelkű! De hadd emlékeztessem, hogy Ön ragaszkodott hozzá, hogy azt a megállapodást így és ekként kössük meg, szóval ne tegyen úgy, mintha én erőltettem volna, hogy foglalkozzon velem! *emelkedik fel kissé ültében, az asztalra támaszkodva. Nem hagyja, hogy most csak így elsétáljon ez az öntelt alak... ha kell, utánakap, hiszen nem a másik hátához akar beszélni.* - Így? Mit is akar ez jelenteni?! Netán azt hiszi, hogy ez nekem öröm? Higgye el, Mr. McCormack, az elmebetegség a legkevésbé sem szórakoztató, első kézből állíthatom! Komolyan azt hiszi, hogy olyan hülye vagyok, hogy nem látom, mit teszek? *nevet fel kissé hisztérikus hangszínnel.* - Nincs ilyen szerencsém. De az ember hiába tud, vagy akár ért egy folyamatot, ha nincs meg a szükséges ereje, hogy közbeavatkozzon, akkor az csak rizsa marad, és semmi nem változik. Az égvilágon semmi. És ne jöjjön nekem azzal, hogy ki tudna segíteni, mert elárulom: senki. Az erre szakosodott ellátórendszer szart sem ér! A klinikák és egyebek nemhogy segíteni nem tudnak, még arra is képtelenek, hogy feltegyenek megfelelő kérdéseket. Például ezt: belülről kifelé akarok meghalni, vagy kívülről befelé? Talán tudna erre válaszolni, Mr. McCormack? Akkor talán elhinném, hogy lehet számomra mondanivalója *pirul ki a beszédtől, s csillog a szeme is lázas dühében - igen, ha már a korábban emlegetett mentális nyavalyák, a gyűlölet helyett a harag sokkal jellemzőbb lenne rá -, s még egy almagerezdet is bekap a nagy oda nem figyelésben. Az ereiben szétszaladó, bizsergető meleg figyelmeztethetné, utólag talán le is fog esni neki, hogy valami szokatlan itt, valami történik... de most Damienre koncentrál, nem magára.*
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Riverdale Avenue

    on Kedd Szept. 22 2015, 14:29


    Hopp...





    - Aha. – ja, mert el is hiszem. Élvezi a vitát velem, e felöl kétségem sincs. Én meg adok erre.
    - Azt hallottam, hogy az örültek is azt hangoztatják magukról, hogy ök normálisak. – kapok be egy újabb falatot. Látom, hogy önmagának is hazudik, egy teljes álvilágot épített fel a maga számára, áligazságokkal, amik nem igazak, de ezzel úgy érzi, neki van igaza. Nem fogom ebben meggátolni, csupán azokat cáfolom, amiket ki is ejt a száján. Persze, csak ha akarom, akkor cáfolom meg.
    - Nem avatkoztam a magánügyeidbe. Erre célzol? Rejtélyesen, utalgatva, hogy ha esetleg betalált a válaszom, visszatáncolhass? Nem érdekel, ki a barátod, miben hiszel, várod-e a Mikulást. A hatásköröm addig terjed ki, ameddig a szerzödés engedi. A többi nem érdekel. – újabb falat.
    - Ha át akarod vágni magadat, tedd. – ebben sem akadályozok meg senkit, ha neki ez felel meg, hagyom. – Engem nem tudsz.
    Rejtélyesen mosolygok a szavaira. Ó, ha tudná, hogy mi is van a háttérben.
    - Mindenki haldoklik, vagy a felé tart, nem mondtál ezzel különösebbet. – vagy már halott, de létezik, ezt azonban nem kötöm az orrára.
    - Látni látod, de nem akarod észrevenni. A nem akar és nem tud kifejezést pedig te magad vagy. Saját magad gátolod ebben és körbeveszed ezt szép rinya szövegekkel, csak hogy a felelösséget saját magadról levedd. Hajrá. – nem vagyok megmentö lovag. De Markot sem véletlenül vettem magamhoz. – Majd valaki más megteszi. – állok, nem ülök vissza. Valami történt, amit nem tudok megmagyarázni, csak értem, mi történik. És a szavaihoz ennek semmi köze nincs, a tetteihez annál inkább.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Riverdale Avenue

    on Szomb. Okt. 24 2015, 00:27


    Damien & Sophia ©


    - Ebben az esetben nem lehetek őrült, hiszen tisztában vagyok vele, hogy az vagyok? Huszonkettes csapdája, nemde? Jó könyv egyébként *teszi hozzá egy vállvonás kíséretében, a szabad asszociáció miatt. Talán szorosan a tárgynál kellene maradnia, de az mindig sokkal több energiabefektetést igényel, mint a csapongás - a főiskolai feladatok is ettől olyan nehezek, nem azért, mert írni vagy kutatni vagy dolgozni kell, hanem azért, mert arra az egyetlen egy dologra kell fordítani az energiát... és az többnyire nem egyszerű feladat.*
    - Céloztam valamire? *nyitja szemét ártatlanul tágra, majdnem hihető lenne a meglepődése, ha hangszíne nem árulkodna róla, hogy maga sem veszi komolyan - sem a helyzetet, sem önmagát. Mostanra nagyjából sejti, mit is művel tulajdonképpen: szellőzteti a rég lezárt, s ezért dohos zugokat a lelkében. Damien lett ennek a minimális felszabadulásnak az áldozata, Sophia pedig óvatosan bár, de nyit. S majd utóbb kiderül, jól tette-e, vagy meg kell bánnia az ajtót résnyire nyitó mozdulatot, s ismét bezárkóznia, még szorosabban, mint addig, egészen a végjátékig.*
    - Van egy olyan sanda gyanúm, hogy időnként túllépi a szerződéses kereteket, Mr. McCormack *felel végül ekként.*
    - Kevés annál idegesítőbb dolog van a világon, mint ha valaki mindent jobban tudni vél rólam, mint én magam *sóhajt, hangjában éppúgy vibrál indulata, mint izmaiban, hiszen szinte remeg tőle, s a következő pillanatban kap is Damien arca felé körömmel. Ahogy mondta: kénytelen lesz szemkikaparni, vagy legalább megkísérelni, ha a másik a betegségével óhajtja öt azonosítani. Bár sok reményt nem fűz a dologhoz, lévén a másik sokkal erősebb és edzettebb nála, és nyilván a futóversenyt sem véletlenül nyerte meg: alighanem gyorsabb is. De Sophiának azért már lenne oka magát még jobban gyűlölni, ha üres fenyegetőzésekkel hiteltelenítené el a szavait.*
    *Normális esetben ez a nyegle válasz elég lenne, hogy a lány ne is akarjon többé szóba állni az illetővel, akitől kapta, de most nem normális eset van. Most düh van és indulat, ami elhomályosít minden tisztánlátást. Ám ez sem haszontalan, hiszen ez is egy módja a lelki méregtelenítésnek: ha csak egy kis részét is, de képes a kiköpött szavakkal eltávolítani magából. Marad még mindig bőven elég, ami rágja belülről, de... sok kicsi ad majd ki egy nagy egészt, már ha lesz belőle sok.* - Volt már ilyen helyzetben, Mr. McCormack?! Mert ha nem, akkor mégis milyen jogon óhajtja nálam jobban tudni, mit élek át, mit látok vagy nem látok, és mit tudok vagy nem tudok megtenni?! Kíbicnek semmi sem drága, igaz-e? De ha a saját farkával kellene verni a csalánt, az már egészen másként festene, azt lefogadom! Mégis mikor toltam én bárki másra a felelősséget? Mikor hallott tőlem olyat, hogy az apám-anyám-tanárom-társadalmam lenne felelős bármiért?! *talpon van, s előtör származása: olyan hevesen gesztikulál, mintha épp Rómában kirándulna, s a nagynénjével keveredett volna heves szócsatába a spagettiszósz főzési idejét illetően. Mintha nem a véréhez képest visszafogott amerikaiak között lenne. Egy óvatlan mozdulata le is sodorja a gyümölcskelyhet az asztalról, s az üveg csilingelve törik össze a földön.* - Osztogatni az észt, az megy! De sem a kérdésre nem képes válaszolni, sem... túllátni a saját egóján! *törik meg szavai lendülete, s roskad vissza a székbe. Tekintete szinte ösztönösen találja meg az üvegszilánkokat, hogy azt fixírozza. Egyszerű volna, nem igaz? Ökölbe szorítja a kezét, mintha ezzel semmissé tehetné a régmúltból suttogó kísértést.*


    "Az élet győzelmei nem mindig azokéi, akik a leggyorsabbak, vagy a legerősebbek. Előbb vagy utóbb az lesz a győztes, aki úgy gondolja, hogy ő győzni képes."

    Fireflies - Owl City



    A hozzászólást Sophia Manezzi összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 28 2015, 23:41-kor.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Riverdale Avenue

    on Szer. Nov. 18 2015, 21:55


    Hopp...






    - Ezt csak úgy mondod. – legyintek. A lényegen nem változtat.
    Leteszem az evöeszközt, mélyen a tekintetébe fúrom az enyémet.
    - Ezt te jobban tudod, mint én. Miss Okoska. – fojtottan felröhögök. – Mert aztán nem léped át a bunkóság kereteit. Ne várj elismerö hátba veregetést érte.
    A kezét elöbb kapom el, fonom bele az ujjaim az övébe, mint hogy elérjen.
    - Kevés idegesítöbb dolog van annál, mint hogy nyíltan másokra zúdítod a saját korlátoltságodat és még a másikat hibáztatod érte, ha kimondja helyetted. Szenvedj, ahogy jólesik, engem hagyj békén. – valójában kíváncsi vagyok, hogyan reagál rá. Nagyjából egy köpéssel értek fel a szavai, ami, ha nagy lélekturkász lennék, ami nem vagyok, azt mondanám, haladunk. Engem viszont voltaképpen cseppet sem érdekel.
    - Vertem. – mosolyodok el elég veszélyesen. – Most is azt teszed. – utalok a felelösség áttolására.
    A kelyhet elkapom, szép minták vannak benne, ahogy a nap fénye átsüt rajta, kifejezetten szeretem. Visszarakom az asztalra.
    - Ezt vedd úgy, hogy éppen magadra mondtad. Legalább jó önismerettel rendelkezel. A szerzödést felbontó papírokat holnap megkapod postán. – teszem az asztalra jobb kezem ujjainak hegyét, legyezöszerüen egy pillanatra, majd sarkon fordulok és távozom, remélve, hogy nem jön utánam.

    //Ha nincs más, nagyon szépen köszönöm a játékot! wow //


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Riverdale Avenue

    on Hétf. Dec. 28 2015, 23:13


    Damien & Sophia ©


    *A másik ráhagyja, hát jó. Sophia gúnyos mosollyal konstatálja, hogy megfutamodik az összecsapás elől. Helyes! A lány elkönyveli ezt saját győzelmének, s ezért kivételesen nem forszírozza tovább a témát. Legyen ennyi öröme a férfinek, nem dörgöli az orra alá a helyzetet...*
    - Nem tudok róla, hogy a szerződésünk udvarias viselkedésre kötelezett volna *szögezi le hűvösen.* - Elismerést pedig nem várok az égviágon semmiért *teszi hozzá enyhültebben, híven az őszinteséghez. Rég rossz lenne, ha ilyen igényei volnának, ám ő egészen másképpen viszonyul a környezetéhez. A többségnek eleve semmit nem kell tennie, csak békén hagynia. Damientől is ezt kérte kezdetben, csak az edző ragaszkodott ahhoz, hogy nem maradhat felügyelet nélkül, s ezzel borította a papírformát, amiben Sophia mindaddig létezett.*
    - És még ön nevez engem Okoskának *csóválja a fejét. Ez a beszélgetés egyre szánalmasabb irányba kanyarodik, s Sophia ezt nehezen viseli.* - Nem én voltam az, aki kierőszakolta munkakapcsolatunkat *teszi hozzá az igazsághoz híven. Most meg hagyja békén? A kettő együtt nem megy, akkor tényleg meg kell semmisíteni azt a fránya szerződést, ő meg kénytelen lesz másik edzőtermet keresni. Megint. Sóhajtva konstatálja a helyzetet. Egyre gyakrabban kerül ebbe a helyzetbe. Ha pedig a másik mosolya veszélyt sejtet is, Sophia túl feldúlt - vagy túl ostoba? - ahhoz, hogy észrevegye. Számára az csupán egy mosoly, semmi több.* - Ha valóban így gondolja, akkor nem találkozott még az igazi önsajnálós, felelősséget áttolós hisztivel *neveti el magát örömtelenül. Biztos a maga igazában, hogyne lenne? Hiszen minden napját önnön bűntudatában éli le, nem hibáztat senki mást, csupán magamagát. S ez még csak nem is önsajnáltatás, azt kikérné magának, ugyanúgy, ahogy ezt a vádat is kikérte. Ez színtiszta öngyűlölet. De nem fog leállni egy süketet szolmizálni tanítani.* - Magam is úgy vélem, hogy az önismerettel nincs bajom. Ellentétben egyesekkel *veti oda foghegyről, s bólintva veszi tudomásul a papírok ígéretét, majd néz a távozó után. Eszében sincs köveetni, igaz, maradni sem. Ül még egy-két percig mozdulatlanul, aztán - csakazértis - földre söpri a kelyhet, hadd törjön szanaszét, s csak magában morogja mellé átkait. Aztán kifizeti a fogyasztást és az okozott kárt is, természetesen, majd maga is a távozás hímes mezejére lép.*

    //Én is köszöntem a játékot! Smile Folytatás? Wink//


    "Az élet győzelmei nem mindig azokéi, akik a leggyorsabbak, vagy a legerősebbek. Előbb vagy utóbb az lesz a győztes, aki úgy gondolja, hogy ő győzni képes."

    Fireflies - Owl City

    Re: Riverdale Avenue

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:29


    Ajánlott tartalom

    Re: Riverdale Avenue


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:57