Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    E36th Street

    Share

    E36th Street

    on Pént. Jan. 16 2015, 12:09




    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 03 2015, 00:11-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Csüt. Jan. 22 2015, 16:34


    *Amint eltűnik a háta mögött a ház, és úgy ítéli meg, hogy frissen megtalált családjából már senki nem láthatja, futásnak ered. Nem zavartatja magát attól az aprócska ténytől, hogy a magas sarkú csizmát nem épp erre találták ki: ő nem esik el, a lábbeli meg bírja ki, különben a kukában végzi, s jön a helyére a következő. Nehogymár egy cipő dirigáljon! Fut, szökell, amíg szúrni nem kezd az oldala, s csak amikor lassít, jut eszébe az aprócska tény: nem ártott volna figyelni, merre csámborog. Aztán követi a következő gondolat: ha más nem, szag alapján majd csak visszatalál, nem? Megborzong, ez még mindig idegen. Annyira... nem emberi. Inkább hagyja is a fenébe. Majd taxizik. Van egyáltalán pénze? Naná, hogy nincs, felindultságában nem vett magához semmit, most meg hiába forgatja ki a nadrágja zsebeit, csak néhány szem rágót talál. Egyet be is kap, ha már így alakult, aztán visszasüllyeszti a kezét, és most már kényelmes tempóban sétál tovább. Végtére azért jött, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét. Azt bárhol megteheti.*
    *Lépdel, időnként sóhajt, vagy a fejét csóválja. Tegnap ilyenkor még egy másik városban, egy másik családban volt, az eredetiről mit sem tudva. Nem volt éppen boldog, de... legalább nem kellett azon gondolkodnia, hogy hogyan előzhetné meg, hogy néhány pszichopata beállítson, és megölje a nővérét. Nyalánk kilátás, mondhatni. Komor gondolatai között észre sem veszi, ha kihívó ruháza miatt beszólnak vagy utána füttyögnek. Na ja, erős smink, mélyen dekoltált felső, feszülős bőrnaci, lezser kabát, mindez feketében... nem szokott meglepődni rajta, ha utcasarokra valónak gondolja egy felületes szemlélő.*
    *Az lenne az egyetlen okos lépés, ha haladéktalanul vonatra szállna, vagy inkább repülőre, és estére már Carmennél lenne. Akkor talán lenne rá esélye, hogy nem fedezték fel az eltűnését, és nem kell töredelmesen, megalázkodva bocsánatért esedeznie. Csak éppen... beleszakadna a szíve, és az enélkül is eléggé repedezett. Nem biztos benne, hogy kibírná, ha itt kellene hagynia Dee-t. Húsz év után... alig néhány hónappal ezelőtt a dolgok jelenlegi állása nem aggodalommal töltötte volna el, hanem felhőtlen boldogsággal. Nem tudott volna hova lenni az örömtől. Most meg nem tudja, mit tegyen, csak éppen az aggodalomtól. Megint felsóhajt. Faramuci helyzet. Hogy keveredjen ki belőle? Hogyan vesztegesse meg magát, hogy ne hozzon bajt másokra a saját önzősége miatt? Dilemmák...*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Csüt. Jan. 22 2015, 21:28



    - utak, s miegyéb -

    Újabb slukk. Ez az egy nem érdekelt az idők folyamán: mennyire lehet dohányozni. És hol. Ha rám szóltak, akkor eloltottam, ha bírságot kellett érte fizetni, szó nélkül kifizettem. Arrébb dobom az asztalon a cigis dobozt, hátradőlve fújom ki az utolsó füstáradatot, végül elnyomom a csikket. A kártyám visszaérkezik, a kabátomat magamra kanyarítva a szomszédós órás felé veszem az utam.
    Már rég nem dolgozom az emberek világában, de a régi megszokások megmaradtak: önfelhúzós karóra, régi tűzgyújtó és nyakkendőtű. Most azonban nem öltönyben vagyok, a fekete, combközépig érő bőrkabát alatt csak egy póló és egy sál van, a farmert sosem fogom megszokni, de a bőrcípő az elengedhetetlen. Mást nem is bírok magamon.
    A füttyögésre ugyan a fülem hegyezem, de mégsem ez miatt figyelek fel a helyzetre. Idegen szag, idegen érzés, még így is, a sok mindenen keresztül és egyértelműen érzem, hogy még egy farkas van rajtam kívül, viszont nem ismerős. Megállok, mintha errefelé tartana. Tehát úgyis szembe fogunk találkozni. Még ha hülyén is nézek ki, sem érdekel.
    Ha a látómezőmbe ér, alaposan megnézem. A külső nem számít, a környéken meg szoktak hasonlók mászkálni és némely farkastárs is előnyben részesíti ezt a külsőt. A szégyentelenek. A szajhák öltöznek így. Ezek a vélekedések azonban sosem ülnek ki az arcomra. Érzésnek nagyjából olyan, mint egy betonoszlop: kemény és szilárd. De nem szigorú, s nem megvető.
    Akárhogy is alakul, az első szavaim mindenképpen ezek lesznek:
    - Talán eltévedtél? – nézek rá komolyan. Innen már nincs semerre sem út, míg nem tisztázza magát.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Csüt. Jan. 22 2015, 21:44

    [Ahol nincsenek véletlenek]

    *Annyira elmerül a gondolataiban, hogy csak akkor néz fel, amikor már szinte nekiütközik valakinek, aki egyszerűen lecövekelt az utcán. Már-már biggyesztené az ajkát, hogy magában elhorjda mindennek az ilyen modortalan alakokat, amikor orrába csap a szag, s általában is meglátja az illetőt. Fél lába a levegőben marad, szeme nagyra tágul a rémülettől. Bundás, ez biztos. Nem sokat lógott velük - épp csak annyit, amennyit muszáj volt -, de egy életre megjegyezte, milyen ez. Hiába nem ismeri ezt az alakot, tudja, hogy micsoda, s ez elég, hogy torkon ragadja a pánik. Néhány másodpercig még küzdenie kell, hogy visszanyerje az irányítást a saját teste felett, bár a kérdést furcsállja. Minden ordas tudja, hogy nem beszél. Tudja, és jól szórakozik rajta. Bizonyára ez a fickó is azért tesz fel neki kérdést: élvezi, hogy a lány képtelen válaszolni. A maga módján azért megteszi: finoman, alig láthatóan megrázza a fejét, s lassan, óvatosan felemeli mindkét kezét, tenyérrel kifelé, hogy jelezze, nem akar, nem akart rosszat... közben a térdét berogyasztja, és a szeme cikázva méri fel a terepet: merre tud elugrani, ha lecsap rá a másik, hogy ne kapja telibe. Befelé pedig cinikusan mosolyog. Indokot akart, hogy miért repüljön haza? Tessék, itt van. Ha most kap néhány pofont (jó esetben csak annyit), azt úgyse tudná kimagyarázni Dee-nek.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Pént. Jan. 23 2015, 13:44



    [Ahol nincsenek véletlenek]

    Nézem a jelenetet, a felismeréssel együtt. Fél? Tény, hogy a megjelenésem nem egy tüllszoknyás balettáncosé. Feltűnőek vagyunk, eléggé, de itt ezen a környéken, megszokott.
    Nem a kezeit figyelem, a szemeit. Nem felel szóban, csupán jelzi. Ezzel pont engem nem lehet meglepni. Emlékeztet Mo-ra. Nem zavartatom magam, közben a keze a kabátom belső zsebébe nyúl és kihalászom a doboz cigit, felé nyújtom.
    - Cigizel? Velem biztonságban vagy. – mintha a világ legtermészetesebb mozdulata lenne, a szavakkal együtt. Az is.
    - Sétáljunk egyet. – a hangszínem semleges. Körbenézek, van-e vele valaki, nem érzem, hogy lenne. Farkas legalábbis nem. Rágyújtok a cigimre, ha előtte tüzet adtam hirtelen jött társamnak.
    - Úgy látom, hogy beszélni nem óhajtasz. Azt nem mondanám, hogy nem ismered a nyelvet, szóval ez a része nem jött be, sajnálom.
    Megvárom még a reakcióját. Nekem bőven elég volt, hogy nem adott ki hangot a tiltakozásnál. Noteszem van valahol. Toll is. Mindkettő a múlt emléke és ragaszkodom hozzá, ez még némileg emberivé tesz.
    - Legalább hordanál magaddal mást. A telefonod, akármid. Addig ez is megteszi. – nyújtom át neki.
    Természetes, hogy a Praetor Lupus ház felé tartunk. Már nem hagyom elfutni, ha már sikerült szó szerint belém szaladnia. Már ha hajlandó velem jönni és még nem futott el.
    - Wei vagyok. És neked mi a neved?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Pént. Jan. 23 2015, 22:31

    [Ahol nincsenek véletlenek]

    *Hogy félne? Ez csöppet enyhe kifejezés. Majd hogy el nem zöldül. Az elég nyilvánvaló, hogy pusztán a másik kinézete nem váltana ki ilyen reakciót, farkasság ide vagy oda, meg kell legyen ennek a maga története. Hát még, amikor eltűnik a fickó keze a zsebében... megbabonázva mered a mozdulatra, s hallhatóan fújja ki a levegőt, amikor csak a cigi kerül elő. A szál felajánlására tovább ingatja a fejét, előbb jobbra, majd balra mozdítja alig észrevhetően, aztán ismét. Egyszerű, azonos ritmusú mozdulatok, gépiesen. A séta, az már más kérdés... lázasan jár az agya, hogy tudhatna kibújni ez alól anélkül, hogy magára haragítaná a másikat. Próbaképpen óvatosan hátrál egy lépést, hogy leszűrje a reakciót. Ha Wei a harag vagy az elégedetlenség legkisebb jelét mutatja, azonnal visszakozik, visszaáll az eredeti helyére, és kétségbeesetten pislog körül, mintha a mitikus megmentőjére várna. Nem mintha nem tudná, hogy az nem jön - sose tette, miért éppen itt kezdené el. Végül feltehetően hallható sóhajjal megadja magát, lehajtott fejjel indul, amerre mutatják az utat. Sem ereje, sem ötlete a hathatós ellenkezéshez. A beszédre bólint egyet, jelezve, valóban nem az ő asztala. Mostanában legalábbis, de ezt a másik már nem tudhatja, ő meg nem is próbálja megértetni magát. A cuccai felemlegetésére csak a szemét forgatja. Naná, hogy általában van nála efféle kommunikációs eszköz... a táskájában, főleg. Csak éppen most fogalma sincs, hogy az hol van, akár több száz mérföldnyire is lehet, otthon Carmennél. Egy éve sehová sem ment volna telefon nélkül, ma már észre sem veszi, hogy elmaradt. Hová fajul a világ?! Azért bólintva megköszöni az írási lehetőséget, bár erősen elgondolkodik, mielőtt lefirkálná a nevét. Nincs róla meggyőződve, hogy jó ötlet bemutatkoznia, de hát... ez a legkevesebb, amiért eddig ilyen könnyen megúszta.* "Deborah" *írja menet közben.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Szomb. Jan. 24 2015, 18:22

    [Ahol nincsenek véletlenek]

    Nincs miért zavartassam magam, amikor a kabátom zsebébe nyúlok. Ha rosszat akarnék Debbienek, akkor sem. Sosem voltam félős nyuszi.
    - Akkor nem. – én viszont rágyújtok, viszont a füstöt nem fújom rá.
    Érzem a menekülés ízét a számban, és ahogy keresi a lehetőséget. Már amikor indulna a lába, a cigivel a kezemben szólalok meg, nem érdekelve, hogy kifújtam-e a füstöt.
    - A helyedben nem tenném. – ha megáll, csak akkor folytatom. – Mondtam, hogy mellettem biztonságban vagy.
    Szerencsére van esze és végül velem tart. Nem értem az egészet, de majd megértem. Van elég türelmem hozzá. Átveszem, s elolvasom az írást. Az, hogy forgatja a szemeit, nem zavar. Nem tudom, mi történt, így aztán az elvárt dolgok közé tartozik, hogy ez is legyen nála.
    - Deborah. – nem kérdezem, valós-e. Sokan váltogatják a nevüket.
    - Egyedül vagy? Honnan jöttél? Még nem láttalak erre. – megállok a kocsim mellett. – Szeretném, ha velem jönnél. – nem éppen ellenkezést elfogadó a hangom, de nem is erőszakos.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Szomb. Jan. 24 2015, 21:14

    [Ahol nincsenek véletlenek]

    *Debbie viszont semmit sem tud Wei-ről, így minden gyanakvása - mondhatni - jogos. Persze, ennek bizonyításához a múltját kéne ismerni, az meg esélytelen. Nyilvánvaló, hogy a lány nem az a mesélgetős fajta. S főleg erről nem fog beszélni. A füstölést is szó nélkül hagyja (haha, még jó, hogy!), és még halvány késztetést sem érez rá, hogy felvilágosítsa a másikat, hogy pár évtizeden belül tuti kinyiffan tüdőrákban, aki ilyen bűzrudakat szipkáz. Tavaly még megtette volna, világmegmentő hévvel. Sok minden megváltozott azóta.*
    *A figyelmeztetésre természetesen mozdulatlanná dermed, és elképedve bámul a másikra. EZt meg hogy...? Mi...? Meg sem mozdult! Honnan tudta? Gondolatolvasó is, vagy mi? Debbie ismét nyel egyet, és nyilvánvaló mozdulattal a kabátjába törli izzadó tenyerét, a keze reszket egy kicsit. Akármi is a magyarázat, jó nagy slamasztikába került. A fenébe a sétával! A házban kellett volna maradnia, amíg ki nem találja, hogy mihez kezd. Most persze jócskán leszűkültek a lehetőségei. A biztonság emlegetésére gúnyos félmosoly kúszik az arcára. Na igen, majd pont egy bundás mellett lesz biztonságban, mi? Röhej.*
    *Miután a másik leolvasta a nevét, nyújtja a kezét a noteszért, mintha tartana tőle, hogy Wei elteszi, s elvágja ezzel a kommunikáció lehetőségét. Valahol tényleg tart tőle - megnyugtató a tudat, hogy ha akarna, írhatna. A gond csak az, hogy nem akar. Az írásnak megvannak a maga szabályai, s ez a helyzet, érzése szerint, már nem sok írnivalót tartalmaz. A neve elismétlésére bólint - igen, ő volna az. Fura, de az álénév meg sem fordult a fejében. Egyszerűen... nem jutott eszébe. Emberként sosem szorult rá, s azóta meg? Kisebb gondja is nagyobb volt, mint a bemutatkozás egy idegennek. Indul mellette, lehetőleg kicsit lemaradva, a háta mögött. Nem rosszindulatból vagy sunyiságból, szimplán ő nem akarja a saját háta mögé engedni Wei-t - na meg hozzászokott, hogy egy ordast előre kell engednie, ez a szabály.*
    *A további kérdésekre homlokát ráncolja. Na, remek. A következő nagy amerikai regényt ne írja meg neki? Komolyan az lenne az elvárás, hogy első kérdésre mesélgessen? Dacosan összeszorítja a száját, s felemeli a mutatóujját (egy, jelenti), majd magára mutat. Igen, nincs vele más. Legszívesebben a másik képébe ordítaná, hogy van ám neki családja, most már kettő is. De előbb kínoztatja magát halálra, mint hogy ezt az apróságot elárulja egy farkasnak. Nem szolgáltatja ki őket néhány pszichopatának. A megállapítást pedig csak vállvonással jutalmazza. Igen, Debbie se látta magát erre korábban, lévén életében először jár itt, sőt, azt is csak a metróból tudja, hogy az "itt" New Yorkot jelenti. A vele menetelre pedig egyszerűen bólint (rájött már, s nem ellenkezik, hisz azt nem szabad), s nagyon ügyel, nehogy hátranézzen. Úgysem látná Dee házát, és ne tudja meg Wei, hogy van bármi a háta mögött, ami elég kedves lenne ahhoz, hogy visszanézzen rá. Helyette inkább kérdőn kitárja két oldalra a kezét: Hová?, akarná jelenteni ez a mozdulat.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Vas. Jan. 25 2015, 17:39

    [Ahol nincsenek véletlenek]

    Elégedetten dörmögök egyet, mikor látom, megáll és nem illan el az egyik sikátorban. A gúnyos félmosoly se vág képen, és bizonygatni sem fogom, hogy valóban biztonságban van. Nem feltétlenül a szavak embere… farkasa vagyok.
    Azt viszont elégedetten veszem tudomásul, hogy kommunikálni akar és csak „némán” oldalog mellettem. Biztatóan tekintek rá, még ha mosoly nem is honol a képemen. Szoktam, de egyre kevesebbet és azt is inkább Mo felé, ha kettesben vagyunk. Ahogy mögém akarna kerülni, megállok.
    - Ha a hátam mögött kullogsz, ugyan hogyan tudnálak beszélgetőpartnernek tekinteni? – magam mellé mutatok közben. Ott a helye, s nem máshol. És bolond sem vagyok, hogy hagyom magam mögé kerülni.
    Nézem, ahogy összeszorítja a száját. Nem szólok semmit. Ha megteszem, a maradék lehetőséget is elveszem. Az erőszakhoz pedig csak a végső esetben nyúlok.
    - Rendben, tehát egyedül vagy. – hagyom nála a noteszt és a tollat. – A vállvonogatást nem tudom értelmezni.
    Megállok a kocsim mellett. Nem terepjáró, azt másoknak hagyom. Ezt a jó szokást is átvettem a régi időkből. Sedan-típusú autó, messze nem a csóróságról beszél, de nem is magamutogató. Annyira.
    - Ezzel hamarabb oda tudunk érni… a merre is kérdésedre. Ami jelen pillanatban az otthonom, s nem csak az enyém. Szeretném, ha találkoznál valakivel. – nyitom ki az anyósülés ajtaját, s én is beszállok, ha megtette, hogy beült.
    - Kérdezhetsz is, habár vezetés közben nem szeretek papírokat olvasgatni. Az út nagyjából egy órás. – az utóbbit már akkor mondom, amikor már sebességgel halad az autó. Tudom, nem fair dolog.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Vas. Jan. 25 2015, 18:14

    [Ahol nincsenek véletlenek]

    *Nem is lenne értelme magyarázkodni, vagy bizonykodni, a meggyőzés pillanatnyilag esélytelen. Főleg, mivel erőszak nélkül ugyan, de éppenséggel Debbie elrablása folyik... éreztetve van, hogy nem mondhat ellent, mennie kell a másikkal, pedig hát semmi kedve hozzá. A kényszerhez nem kell bilincs, se fogcsattogtatás: elég volt ennyi is, hiszen Debbie tudja, hogy esélye sem lenne Wei ellen. Ez persze a bíztatónak szánt gesztusokat is megkeseríti Debbie szemében, s inkább gúnyossá, ha nem éppen erőfitogtatóvá válnak az ő értelmezésében. Nem mintha számítana...*
    *Legalábbis egészen addig nem, amíg a fickó maga elé nem akarja küldeni a lányt. Debbie megtorpan, és fürkészőn szemléli, próbálja eldönteni, mit tegyen. Tudja, hogy tilos, tilos, tilos egy farkas elé lépnie, előtte sétálnia. Mellette sem éppen ildomos, erre is harapnak, az új lánynak mindig is mögöttük volt a helye. Akkor miért kér ilyet Wei? Bizonyára csapda vagy teszt lesz, nyilván, már csak a hozzáfűzésből is látszik, hiszen teljesen egyértelmű, hogy Debbie abszolúte nem partner semmilyen beszélgetésben. Hogy itt mások lehetnek a szokások, nem jut eszébe. Tipródoik, tépelődik, percekbe is beletelhet (ha Wei meg nem unja és el nem vágja valamivel a kínos epizódot), mire döntésre jut, s lehajtott fejjel lép a mutatott helyre, Wei mellé. Azzal a szándékkal, hogy mint lassabb, úgyis lemarad néhány lépés múltán. Az egyedüllétre bólint, határozottan, s kissé beharapja az ajkát. Lehet, hogy ezt mégsem kellett volna elárulnia? Nincs is kiszolgáltatottabb a magányos nőknél. Persze, ezt inkább a neveltetése mondatja (gyanúsan az apja hangján duruzsol a kisördög), a gyerekkorban belé plántált félelmek. Az értelmezés hiányára ismét vállat von. Nem az ő baja, ha Wei nem tudja hová tenni a gesztusait - vagy megszokja, vagy nem foglalkozik többet a lánnyal, mert beszélni sem nem tud, sem nem akar. De azért lekörmöli a kérdését:*
    "Hová?"
    *Takarékosan, persze, csak a legfontosabb kérdőszó érdemes rá, hogy papírra kerüljön, ennyiből érteni kell a kérdést. Ismét elhessenti magától a régi fóbiákat, hogy ne üljön be idegen autójában. Az előzmények ismeretében mi rosszabb történhetne még vele? Az égvilágon semmi. Engedelmeskedik.*
    "Kivel?"
    *Tolja wei orra alá a papírt, amikor az beszáll, még mielőtt beindíthatná a motort, fél kézzel az ajtónyitóba kapaszkodva. Nem tudja eldöndeni, mi lenne a jobb válasz... ha ismerős nevet hallana, vagy ha idegent. A kérdésre újabb szemforgatással válaszol, egyre gondolnak: vezetés közben nem fog cetliket dugdosni senki szeme elé, a gesztusait meg Wei nem érti. Az út időtartamának emlegetésére kissé elsápad, láthatóan lejjebb süpped az ülésben, és elfodulva kibámul az ablakon. Nem tudja eldönteni, mi a rosszabb: ennyi időt egy autóban összezárva tölteni egy bundással, vagy a tudat, hogy Dee aggódni fog érte. A francba! Tud egyáltalán bárhogy jelezni neki, anélkül, hogy az ordasoknak elárulná a létezését? Nem jut eszébe semmi épkézláb ötlet, s ez még jobban elkeseríti, mint a saját helyzete. Próbál felfelé pislogni, próbálja tartani magát, de minden igyekezete ellenére lepereg az arcán előbb egy, majd még egy könnycsepp... Nem változik a légzése üteme, és nem fordul Wei felé, reménykedik, hátha a másik nem veszi észre a gyengeséget.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Vas. Jan. 25 2015, 21:00

    [Ahol nincsenek véletlenek]

    Nem hagyom, hogy mögém lépjen, maradjon. Amint csak egy milliméterrel hátrébb érzékelem, lassítok, s ha kell, meg is állok, míg egy vonalba nem ér velem. Szavakkal nem, de ezzel a gesztussal állítom magam mellé. Az, hogy meddig vacillál részemről a kivárás kérdése. Hagyom, hogy döntsön, bár a helyzet az, hogy túlzottan sok választása nincs.
    Az újabb vállvonásra a papírra bökök.
    - Vállvonogatás helyett a választ írd le.
    Azt, hogy egyedül van, el is hiszem, meg nem is. Finom a szimatom és van, amit nem lehet csak úgy lekoptatni.
    - A Praetor Házba. – felelem teljesen egyértelműen. – Hallottál már róla?  
    A noteszre pillantok, és látom a kezét az ajtó gombján. Nem fog menni, ha kiugrana is.
    - A Praetor Lupus vezetőjével.
    Tudom, hogy tőlem még a vallatók vallatója is megpusztulna, hogy ennyire nem vagyok bőbeszédű, de jártattam eleget a számat emberként. Vagyis nem annyira.
    Az autópályán a gázra taposok, így az egy óra nem is egy óra. Egészen jól elvagyok addig a némaságomban, míg meg nem szimatolom a könny illatát.
    Ó, csak ezt ne! Mo is ezzel tud megvenni kilóra. A női könnyek, ha valóban valósak, teljesen taccsra tudnak vágni. Egy ideig hallgatok, majd sóhajtok egyet.
    - Arra kérnélek, hogy várd meg, míg odaérkezünk. Amint látod, nem vagyok olyan típus. Habár… ezt is mondhatom, végül is, sejtem, hogy semmit sem érek el ezzel.
    Inkább csendben maradok.
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Magnus & Chris - átmenetileg zárt topik

    on Vas. Ápr. 26 2015, 17:11

    Magnus & Chris


    Ódon épület, az új tulajdonos felújíttatná, aminek nem hogy kifejezetten örülök, de ott csaptam volna tarkón, ha közli a tervek megbeszélésénél, hogy egy teljesen új házat akar, új stílusban.
    Kilépve a kissé kopott bejárattól, a hónom alá csapom a tervrajzokat tartalmazó hengert, és a kocsi felé indulok.
    Kinyitni már nem fogom a kocsiajtót, ugyanis nincs, amit kinyissak. Pedig nem is puccos kocsival jöttem. De úgy látszik, éppen ezzel keltettem fel a kíváncsiságot, hogy ajtóstul rontsanak a kocsimba.
    - Hát ez igazán szép. Legközelebb limoval jövök. Annak szedjétek le az ajtaját. – dohogok.
    - Picsába. – nem dobom be a kocsiba a hengert, hanem kilépek mögüle és taxi felé intek.
    Egyszer csak azt veszem észre, hogy a kocsim egyre távolodik tőlem.
    - Hej, francba! – a kiszedett ajtóhoz ugrok, majd be, hogy meghúzzam a kéziféket, ami nincs. – Basszameg! – megállítom egy szempillantás alatt, a nélkül, hogy bármihez érnék. Viszont más döccenést is érzek, ami elölről érkezett. Felbukkan a fejem, az előtte lévő helyet pásztázva. Ha elütöttem valakit…
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Pént. Május 22 2015, 21:50


    Run away from me...






    Nem tudok megmaradni otthon, eléggé hiányérzetem van, szóval ezt az egyetlen lehetséges módon orvoslom, elmegyek vásárolni. A városban kószálok, a magam sajátos szerelésében, amihez még mindig csillogó fekete-narancs sörény tartozik épp csak olyan hosszan hogy össze tudom fogni. Most ez tetszik, a többség véleménye meg nem érdekel. Fényes fekete kígyóbőr mintás nadrágban sétálok egy egy ehhez tökéletesen illő fekete-ezüst ingben. Számtalan ékszerrel kiegészülve, az árnyvadászok szerint már "jellemző" a megjelenésem. Éppen az egyik üzletből lépek ki, és nem is tudom mi vett rá hogy átsétáljak az út másik oldalára ahol egy hiányzó ajtajú kocsira pillantok és az ismerős morgolódásra, és vénséges warlock személyében akit van szerencsétlenségem ismerni és aki mindjárt elüt, és végül el is üt, hiába kiáltok hogy álljon meg. Növesztek a földből három kis oszlopot ami megállítja a kocsit, de nem égig érő, és nem túl feltűnő, és lassan feltápászkodok.
    - Értem én hogy örülsz nekem, de azért annyira ne örülj hogy el is ütsz... - morgolódom ahogy felkelek és leporolom magam, nem úgy tűnik mint aki teljesen ura a helyzetnek, inkább mintha kissé szétszórt lenne.


    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: E36th Street

    on Vas. Május 24 2015, 18:45

    Nagyot sóhajtok, hogy mégis megállt a kocsi, viszont attól ledöbbenek, hogy kit és inkább hogyan látok. ~ Ki ez a kanári? ~ meredek a fazonra, a sok káromkodás közepette.
    Végül leesik, hogy ki is az. Tudhattam volna.
    - Bane? Mi a frászt keresel te itt? A kocsim előtt. – kimászok belőle, magamhoz kapva a hengert.
    - Lehengereltelek a személyiségemmel, ne is tagadd. De, ha gondolod, továbbgurulhatok.
    Nem fogom megkérdezni, minden rendben van-e. Alapvetően szerintem aki ilyen megjelenéssel rohangál… vagy is nem… vagyis. ~ Áh, a fenébe is! ~
    A zsebemben kezdek kotorászni a mobilom után, hogy vontatót hívassak és egy taxit.
    - Amúgy neked is szép napot. Az enyém szebb is lehetne. – bökök a kocsi felé. Legszívesebben itt hagynám, hogy szedjék csak szét. Mi az, hogy csak egy ajtó kell belőle?! Akkor szedték volna teljesen szét.
    - Nem láttad a morgós medvét? – Kátyát tudnám még fokozni egyéb jelzőkkel, de inkább kihagyom. De ha már itt vagyunk… - Mondd, ha már így összefutottunk. Volna pár perced? Furcsa pletykákat hallok és nem igazán örülök a dolgoknak. – bővebben nem fejtem ki, csak ha olyan helyre jutunk, ahol már ezt szabadabban megtehetem.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Szer. Jún. 03 2015, 22:12


    Run away from me...





    Végül megállítom ezt a fékevesztett járművet, ami még csak nem is egy luxus kategóriás cucc és felkelve leporolom magam, egyszerű kis bűbáj, de hasznos, és szeretem alkalmazni takarításoknál is. Főleg a kiadós partyk után amiket mindig rendezek. Látom az arcán hogy hirtelen nem tud hová tenni, így rávillogtatom a sárga macska szemeim, elég jellemző tulajdonságom.
    - Át akartam jönni az úton amikor elütöttél, mit csinálnék, közeledni próbálok - mormogom, ahogy kiegyenesedek és minden figyelmem felé fordítom sárga szemeim megint álcázom. Csak mundane-ek ellen, ellene nem kell, ő régi ismerős. Azt nem mondom hogy olyan kedves, de rossz sem, tulajdonképpen talán ő a legöregebb élő warlock jelenleg.
    - Lehengereltél a kocsiddal, nem a személyiségeddel, azért ne túlozzunk na - nevetek fel, ahogy közelebb lépdelek hozzá, és a kezem nyújtom neki köszönés gyanánt. Hagyjuk a formális sablon kérdéseket, nincs rá szükségünk és csak biccentek, hát valószínűleg tényleg nem élete legjobb napja lehet ez a mai, ahogy elnézem a kocsiját.
    - Hát nekem jobb is egy kicsit, ami azt illeti, bár nem irigyellek, szépen lekapták az ajtód - szemlélem meg ahogy viszont kérdez elnevetem magam, naná hogy tudom kire gondol.
    - Ahha, nem rég iszogattam vele a Pandemoniumban, egészen hozza a régi formáját, ugyanolyan kedves és tapintatos mint mindig - jegyzem meg, nem kevés ironiával, hiszen Kátya meg a tapintat, hát inkább hagyjuk egymást. Aztán ahogy kérdez felhúzom kissé a szemöldököm.
    - Persze, ráérek, mondjad mi nyomja a válladat - indulok el mellette, hagyom hadd vezessen, amerre akar.


    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: E36th Street

    on Pént. Jún. 05 2015, 21:35

    Magnus & Chris


    - Legközelebb néz körbe, mielőtt az útra lépsz… vagyis le a járdáról. – szusszantok egyet mérgesen, ami inkább magamnak szól.
    - Azért nem szeretném, ha útjelző matrica lennél. – de már nevetek, s viszonzom a kéznyújtást. Nem ismernek kedves személyiségnek, de attól még nem mondhatom magam rossznak. Apám nagy bánatára és dühére.
    - Áh, egy kocsi csak. Még szerencse, hogy nem a másikkal jöttem. – azt mondjuk fel sem tudnák nyitni. De akkor is idegesít.
    - Szuper. – azért annak örülök, hogy még eljön oda. De hogy mindig egymás haját tépjük, az nonszensz. Angyali türelem kell ahhoz a boszihoz, komolyan.
    A közeli kis utca felé veszem az irányt, majd az egyik beugróban ülök le. Gondoskodom arról, hogy más ne lásson, s halljon bennünket.
    - A negyedben mostanában sokat pletykálnak valami repülő dolgokról, és nem ember alkotta. Queensben pedig egyre több helyen futnak össze démonokkal. Nem tudom, mi van Brooklynban, de mindenképpen szükségesnek tartottam szólni, járj nyitott szemmel.
    Szóltam és egyben kíváncsi is vagyok, ám ha nem mond vagy nincs olyan, amit elmondana, akkor még tovább haladunk a mozaikok összerakásában.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Csüt. Jún. 25 2015, 19:13


    Run away from me...





    - Jól van, körül szoktam amúgy de a halál se gondolta hogy pont akkor indul el a kocsid amikor át akarok előtte szaladni - morgolódom, de nem sokáig, hiszen minek tenném? Chris az egyetlen warlock akit ismerek és öregebb nálam is. Talán éppen ő az első, nem tudom. Csak azt hogy amúgy Manhattan a körzete.
    - Azt én se szeretném, meg azt se ha olyan lapos lennék mint egy matrica, így jobban tetszem magamnak - nevetek fel hiszen ismerjük egymást, ha az ember örökké él, a többi halhatatlannal akaratlanul is közösködnie kell, bár ez esetben egyáltalán nem teher, mert Chris legalább olyan széjjel szórt mint én, és többnyire kijövünk egymással, nincs sok közös ügyünk. Megrázom hát a kezét, mert nincs okom elutasítani, és megállok.
    - Jah csak egy kocsi, de azért bosszantó - helyeslek, hiszen ismerős érzés, bár az én kocsim nem tudnák feltörni, mert megharapja őket. Mint a pénztárcám. Az szokott olyasmit csinálni, mundane biztos na. Az egyik kis utca felé megyünk, és követem mert miért ne tenném, és végül mellé telepedek, hogy senki nem láthat és nem hallhat minket, az csak kapóra jön.
    - Repülő dolgok amik nem emberalkotta? Repülő démon vagy valami más? Te mit gyanítassz erről? Mindenesetre nyitva tartom majd a szemem és leadom az enyémeknek a drótot. Félek hogy talán a rémálmaim kezdenek ismét valóssá válni - sóhajtok fel, ahogy hallgatom mit mond, hiszen az én álmaim nem mindig csak álmok, és mostanában meg is osztottam Caterinával az aggodalmaim a visszatérő vörös álomról. Csak.... ne váljon valóra.


    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: E36th Street

    on Csüt. Júl. 02 2015, 21:46

    Chris & Magnus


    Már éppen morognék, amikor megteszi az ominózus megállapítását, felnevetek. Na, éppen ezért megyek el a bulijaira. Az, hogy elengedni nehezen tudom magam ott is, az már a lényegtelen kérdések egyike.
    - Az nem jó, ki rendez akkor jó bulikat? – vigyorgok vissza.
    Sóhajtva túrok bele a hajamba. Valóban nem lát minket senki, s nem is fog hallani.
    Morfondírozok magamban egy ideig.
    - Többféle leírást kaptam eddig, hol fekete, hol fehér, de a sebessége is változó. Általában csak egyet láttak. Hogy méretre mekkora, nem tudom. Mindenesetre nem csak mi láttuk, – utalok magunkra, mint alvilágiakra – hanem emberek is. Rendben, a héten én is körbehirdettem, mert ha ezt nem annak való látja meg, akkor takaríthatunk az illető után.
    Az utolsó mondata azonban szöget üt a fejembe.
    - Rémálmaid? – mindenkinek van, de ha neki van egy ehhez hasonlatos, sokat tud segíteni.
    - Én inkább attól tartok, hogy olyas valaki tudja meg, akinek nem kéne.
    Egy hangra kapom fel a fejem.
    - Talán nem is is itt kellene megbeszélnünk. Ha látsz valami hasonlót, és én is, akkor jelezzük egymásnak. - nyújtok felé kezet, majd a kocsimhoz megyek vissza, muszáj leszek vontatót hívni. Hurrá.

    //Amennyiben nincs más, köszönöm a játékot! I love you //
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Szomb. Aug. 08 2015, 21:54



    Emily & Weston





    Brooklyn egyik nem túl központi részén ácsorgom éppen, két adag kávéval a kezemben az autóm oldalának támaszkodva. Most éppen nem dolgozom és nem is teljesen hivatalos ügyben várakozom itt. A héten nagyon beleástam magam az aktákba és szembesültem vele, hogy nem csak a mi ügyeink között akadnak olyanok, amik némi magyarázatra szorulnak. Lezárásuk után is hagyva kérdések az emberben. Pont ez az én nyomom, ezeknek az ügyeknek kell, legyen valami összefogó erejük, valami mélyen rejlő magyarázatuk, amikre minden áron szeretnék fényt deríteni. Bármi is legyen az ami rám vár, bármennyire hihetetlen is szükségem van az információra, szinte égek érte. A forró nyomon elindulva tárcsáztam azt a kollégát, aki a legtöbbet foglalkozott ezekkel az ügyekkel, név szerint egy hölgyet, Emily Winchestert. Itt beszéltem vele meg egy találkozót, ahol a legtöbbet jár terepen és biztos ő is látott egy s mást, mint ahogy én is. Nem hivatalosan, nem papírra vethetően, de szeretnék vele elbeszélgetni. Kötetlenül és őszintén. Nem tudom, még pontosan hogyan fogom elé tárni, hogy mire is lennék kíváncsi pontosan, nem szeretném, ha sült bolondnak nézne. Viszont ha egy hullámhosszra tudnánk kerülni és ő is sejti, amit én. Bármi is legyen az a titok, ami meghúzódik minden mögött, talán fényt deríthetünk rá. Vagy legalább picivel közelebb kerülhetek az igazsághoz.
    Itt nem leszünk feltűnő jelenség senki számára, nem fog az iroda fülébe jutni, hogy mi itt találkoztunk és konzultáltunk, pláne nem azt, hogy mivel kapcsolatban is pontosan.
    Az órámra nézek, ami lassan elüti a kettőt. Ha minden igaz lassan meg kell érkeznie. Csak egy képet láttam a hölgyről, de biztosan megismerem majd.






    ▲ music: Road To Glory▲ ▲ Words: 260 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Emily Winchester

    Faj : Ember
    Tartózkodási hely : New York - Brooklyn
    Kor : 29
    Foglalkozás : Nyomozó

    Re: E36th Street

    on Vas. Aug. 16 2015, 21:12



    Weston & Emily






    Sokszor megkapom, hogy munkamániás vagyok, pedig nincs így. Egyszerűen ez amolyan kötelességtudat. Régen, amikor még kezdő voltam minden alkalmat megragadtam, hogy segíthessek. És nem csak ezért. Azt akartam, hogy valaki legyen belőlem. Ennek ellenére mióta elismert nyomozó vagyok, azóta sem tudom levetkőzni azt a szokásomat, hogy igent mondok egy új ügyre. Ilyen volt a lehetőség, hogy távol a hazámtól New Yorkban dolgozzak egy ügyön, vagy akár Honora esete is. Most pedig itt ez az újabb telefon. Meglehetősen furcsa hívást kaptam egy kollégától, akit főként a lezárt ügyeim foglalkoztatnak. Egyelőre nem mondott túl sokat, de arra kért, hogy találkozzak vele. Felkeltette az érdeklődésemet. Miért érdekelhet bárkit is egy régi ügy. Főleg hogy a legtöbbet megoldottam. Nemsokára kiderül. Az utcán beszéltünk meg találkozót, Brooklyn egyik nem túl központi részén. Érdekes választás volt a részéről. Ezek szerint szinte biztos, hogy nem hivatalos ügyben keres. A legtöbb nyomozó beülne valahova, kivéve, ha magánakciót folytat. Az utcán könnyebb elvegyülni. A pontosság alapelvem, így kettő előtt néhány perccel érek a megbeszélt helyszínre. Körbenézek, de nem igazán tudom kit is keresek. Rengetek embert látok. Egyesek sétálnak, mások futnak. Vannak, akik beszélgetnek.  Egy fickó az autójának támaszkodva nézelődik. Két kávé van a kezében. Lehet, hogy Ő vár engem. Közelebb lépek és ránézek. Egyelőre nem szólítom meg. Ha jól tippeltem úgyis rám köszön. Ha nem, akkor nem futok felesleges köröket.


    ▲ music: Road To Glory▲ ▲ Words: 260 ▲▲ Note: xxx




    Az igazságot néha eltemetik,



    de a hazugság mindig kiderül.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Hétf. Aug. 17 2015, 19:28



    Emily & Weston





    Igazából olvasgattam kicsit Emily után, már amit a hivatali aktákból és a feldolgozott ügyeiből meg lehet tudni. Annyi biztos, hogy egészen elszánt fajta és mindent megtesz, hogy segíthessen, ott ahol csak tudok. Na, ebben nagyon egy hullámhosszon vagyunk, mert én pont ugyanígy állok a világhoz, ezért is kerestem fel azt hiszem pont őt. Meg persze, nyilván azért mert a kezei alatt futottak olyan ügyek, amik engem igazán érdekelnek. Még akkor is, ha szinte mind lezárt fajta, a végkimenetel, vagy épp a módszer különössége az, ami felkeltette az érdeklődésem és párhuzamot tudtam vonni azon nem hétköznapi ügyek között, amik az én kezem alatt futottak.
    A helyszín választása szándékos volt, nem akartam túl zsúfolt városrészen és nem is egy étterembe vagy hasonlóba akartam elcibálni. Nem hivatalos ügyekről itt szabadabban lehet beszélni, és ha még rögeszmés őrültnek tartana le is tagadhatom az egészet. Remélem ez nem fog előfordulni azért. Elsőre igent mondott a hívásomra így nem kérdés hogy itt lesz. Az órámra nézek és pontosan a találkozó előtt két perccel érkezik a helyszínre és én hamar ki is szúrom. Szememmel követem őt végig, láthatóan nem volt olyan alapos, mint én, mert nem ismer fel, csak gyanítja, hogy én vagyok az aki hívtam. A két kávé a kezemben persze árulkodó jel. Nem halogatom tovább a dolgot, amint elég közel ér ráköszönök.
    - Szép napot, üdvözlöm kolléga! Weston Varner nyomozó. Egy forró kávé a frissességért remélem, szereti. Örülök, hogy eljött.
    Próbálom a legkedvesebb formámat hozni, szépen bemutatkozom neki és átnyújtom a dobozos kávét, remélem, nem nyúltam vele mellé. Bár meglepne, ez a nyomozók igazi energiaitala a tapasztalataim szerint. Biztos nem véletlen hogy tonna számra fogy irodánként.








    ▲ music: Road To Glory▲ ▲ Words: 271 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Emily Winchester

    Faj : Ember
    Tartózkodási hely : New York - Brooklyn
    Kor : 29
    Foglalkozás : Nyomozó

    Re: E36th Street

    on Hétf. Szept. 14 2015, 21:56



    Weston & Emily





    Nem hagy sokáig kétségek közt. Szinte azonnal rám köszön. Ezek szerint legalább egyikünk tudja hogyan is néz ki a másik. Legtöbbször én is felkészültebb vagyok a mainál, de most nem volt időm alaposan utánanézni. Annyit tudok róla, hogy különc, magának való nyomozó hírében áll. Ez persze még nem gátolt meg abban, hogy elfogadjam a meghívást. Sőt, még kíváncsibbá tett. Arról nem is beszélve, hogy nem szeretem a pletykákat. Látatlanban sosem ítélkezem.
    – Üdv, Weston. Én Emily Winchester volnék, bár ezt bizonyára már tudja. Köszönöm a kávét, igazán figyelmes magától. Ha őszinte akarok lenni, nem vagyok nagy kávés, de most jól fog esni. Elég fárasztó napjaim vannak.
    Elhallgatok. Elvégre Ő hívott ide, és nem barátkozni jöttünk. Lassan, kényelmesen iszogatom a kávémat és kérdő tekintettel nézek rá.
    Telnek a percek, és egyikünk sem szólal meg. Vajon miért nem böki már ki miért keresett meg. Végül mégis én töröm meg a csendet.
    – Amikor felhívott, azt mondta a régi ügyeim miatt szeretne találkozni velem. Milyen ügyekről lenne szó? És miért fontosak a lezárt akták?
    Egyből a dolgok közepébe vágtam. Tudom, hogy bájosan cseveghetnék még vele, de az nem az én műfajom. Semmi kedvem megjátszani magam. És ha úgy alakul később is megismerkedhetünk.



    Az igazságot néha eltemetik,



    de a hazugság mindig kiderül.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: E36th Street

    on Vas. Szept. 27 2015, 14:48



    Emily & Weston





    Az alaposság az egyik fontos fegyvertényezőm, ez az alapja annak, hogy jól tudjam végezni a munkámat. Nem akartam kémkedni Emliy után, vagy bármi hasonló csak tisztában akartam lenni, hogy jó emberhez fordulok, és úgy érzem ez maradéktalanul teljesülni fog. A java persze még hátra van, de a kezdés egyelőre nagyon bíztatóan hat. Eljött és érdeklődik ez már nekem elég.
    - Igen, képen már találkoztam az arcával, de személyesen sokkal jobb.  Én sem mondanám, hogy azért kezdtem el inni, mert a kedvencem, de tudjuk, hogy a mi munkánk 24 órás és néha csak az tartja bennünk a lelket pár átvirrasztott éjszaka után.
    Mosolyodok el haloványan, és kortyolok is párat a még enyhén gőzölgő fekete koffeinbombából. Fárasztó napok vannak mögöttem, éjjeleken át bújtam a régi aktákat hasonló ügyeket keresve és ezért is vagyunk most itt. Szerencsére Emily nem sokat teketóriázik, szeretné tudni, hogy miért is érdekelnek ezek a lezárt akták, ami nem csoda, így jobb, ha én is előhozakodom a feltételezésemmel. Elő is kapok pár papírost, ami az aktákból lett kinyomtatva főleg az áldozatok sérüléseinek hogyan létét taglalja.
    - Volt pár hasonlóan különös ügyem, amik szintén lezárultak, már de valami nem hagy nyugodni bennük és az ön aktái között is véltem felfedezni hasonló momentumokat. Túlzott erőszak, karmolt és harapott sérülések itt a belvárosban. Szokatlan állattámadásnak feltüntetni vagy tévedek?
    Nézek rá sokatmondóan még csak pedzegetve a szálakat. Hátha ő is látott vagy vélt felfedezni valami szokatlan. Nem fogom rögtön az arcába nyomni, hogy farkasokat láttam, akkor biztos bolondnak nézne. Mindent csak szépen lassan.









    ▲ music: Road To Glory▲ ▲ Words: 250 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Emily Winchester

    Faj : Ember
    Tartózkodási hely : New York - Brooklyn
    Kor : 29
    Foglalkozás : Nyomozó

    Re: E36th Street

    on Vas. Nov. 22 2015, 08:50



    Weston & Emily





    -  Na igen, az átdolgozott éjszakákat ismerem. Ha belegondolok, mióta dolgozom a legtöbb éjszakám ilyen volt. Szeretem átnézni az ügyeimet a sötétség leple alatt, amikor nem zavar meg senki. Mit szólna, ha tegeződnénk? Egyszerűbb a beszélgetés.
    Látom rajta, hogy nagyon mondani akar valamit, mégis hezitál.
    Aztán felhozza azt a témát, amit anno én is szokatlannak találtam. Emlékszem azokra az ügyekre. Szinte vadállatias támadások, meghurcolt testek. Hallgatom és közben újra magam előtt látom azokat a maradványokat. Nem lehetett megállapítani mi történt azokkal az áldozatokkal. Hosszú időbe telt, míg végül lezártam magamban ezeket az ügyeket. Nem kedvelem az elvarratlan szálakat. Mégis elengedtem a nyomokat, mert nem tudtam merre tovább. Mindenesetre nem akartam azok közé a kollégáim közé tartozni, akik évtizedekig, szinte az őrület határán próbálnak megoldani egy bizonyos ügyet. Vajon tud valamit ezekről az esetekről.
    - Valóban voltak ilyen ügyeim, de sosem derült ki, hogy pontosan mi történt azokkal az emberekkel.  Esetleg tudsz ezekről valamit?
    - nézek a szemébe miközben felteszem a kérdést. Egy másodpercre sem engedem el a tekintetét. Érzem, ahogy beindulnak az ösztöneim. Bármit is tud, mindenképp előveszem azokat az aktákat. Lehet, hogy nem vettem észre valamit? Teszem fel csupán magamban a kérdést.



    Az igazságot néha eltemetik,



    de a hazugság mindig kiderül.

    Re: E36th Street

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:41


    Sponsored content

    Re: E36th Street


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:37