Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Noel Wyard Yesterday at 22:41

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Yesterday at 18:01

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Csüt. Okt. 18 2018, 10:58

» Kórház
by Nathaniel Montgomery Szer. Okt. 17 2018, 21:35

» Folyosók
by Connor Shayeh Szer. Okt. 17 2018, 19:08

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 14:11

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Long Island villa

    Share
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Long Island villa

    on Pént. Aug. 24 2018, 23:09

    [You must be registered and logged in to see this image.]



    #cc3300
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Long Island villa

    on Pént. Aug. 24 2018, 23:11

    Miután mindent elrendeztem a vámpírok portáján, már másra sem vágytam, csak egy kis pihenésre és csendre. Ugyan nem nagyon volt megerőltető sem átlépni erre a kontinensre, sem levenni a kis vámpírról az átkát, sem minderről beszámolni, és még egy kicsit politizálni... Azért egy idő után lefárad az agyam. Le kell olvasztani, mint egy sokáig nyitva tartott hűtőszekrényt.
    Milyen idétlen hasonlatok jutnak eszembe, te jó ég.
    Szóval felkerestem régi barátom rezidenciáját, ezt a teljesen átlagos Long Island-i villát, amely ha jól saccolom, elgutóbb a boldog húszas években volt lakott utoljára. Tisztára, mint A nagy Gatsby-ben. Minden fehér lepellel letakarva, a kor minden giccsével és patinájával együtt öreglik a ház... És kong az ürességtől.
    Mindegy. Ezzel majd holnap foglalkozom. Aludnom kell.
    Másnap rejtélyes módon felbukkan a személyzet. Szellemek. Ők tartják karban a házat. A komornyik, az inas, a szakácsnő. Mind itt vannak, még egy szobalány is. Ettől most meg kicsit úgy érzem magam, mintha A szépség és a szörnyeteg kúriájában élnék. A lényeg, hogy a ház másnap reggel már ragyog, és forró croissant vár, meg meleg kávé, épp ahogy szeretem. Még friss újság is van az asztalon.
    Rövid csevejt követve megejtek egy üzenetet Noelnek, megadva neki a címet meg egy telefonszámot is, amin hívhat. Mivel barátom megkért, hogy intézzek el neki valamit egykori otthonában, egy-két napig biztosan itt leszek, míg nem végzek. Szóval utam a könyvtárba, majd a pincébe vezet, addig is, várom Noel hívását. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem ma éjjel, talán nem is holnap éjjel fog befutni, ugyanis a két jómadár túlságosan szerelmesnek tűnt ahhoz, hogy bármelyikük is az öregével foglalkozzom.
    Noel egyébként sem keresett volna fel, ha nincs ez az ügy a pasijával. Mondhatni, nekem kapóra jött. Már untam kicsit a várakozást arra, mikor lesz elásva a csatabárd, és mikor lesz kíváncsi egyetlen jóapjára.
    Az a jelenet, mikor elrohant... Nem szívesen emlékszem rá.



    #cc3300
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Long Island villa

    on Szomb. Aug. 25 2018, 16:15

    [Két nappal a puccs előtt]

    Izgatottan várta az estét, 8 éve már, hogy nem találkozott az apjával, és a telefon ezt nem volt képes visszaadni. Régóta tervezte, hogy meghívja őt Staten Islandra, és valahol lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy végül is ez az egész azért jött létre, mert Will bajban volt. Nem így akarta, hanem külön, az más kérdés, hogy szerelme állapota miatt ez tényleg nem tűrt halasztást.
    Aznap este csak egy rövid ölelésre futotta, aztán Willt támogatta haza, és igen... azóta szinte ki sem szálltak az ágyból, mi tagadás. Pedig tervük volt, másnap mindketten fel akarták keresni az atyjaikat, apjukat, de másként alakult... talán megbocsájtható.
    Most viszont... miután beszéltek telefonon, és megérkezett a cím is, pillanatok alatt készült el.
    Nagy izgalmában még azt is elfelejtette, hogy már nem kell jeleznie senkinek, hová megy, és nem kell kísérőre várnia, így amikor erről röhögve felvilágosították, vigyorogva rohant el.
    Sok mindent meg szeretne beszélni az apjával, azt az ominózus éjszakát is, amikor mindenre rádöbbent, de a forró fejűsége miatt meg sem hallgatta, aminek ez lett a következménye.
    Szeretné-e meg nem történtté tenni? Azt a részét igen, viszont a többit nem, mert akkor talán sosem ismerte volna meg Leot, és nem ismerte volna meg Willt.
    Végül is nem téved el, megtalálja a villát, és amint odaér, azonnal hívja az apját, megérkezett.


    A hozzászólást Noel Wyard összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 12 2018, 21:17-kor.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Long Island villa

    on Vas. Aug. 26 2018, 14:40

    Rengeteg könyvet néztem már át, de valahogy nincs köztük az, amit Leroy szerint keresnem kellene. Épp arra jövök rá, hogy talán jobb volna mágiát alkalmaznom már a kereséshez is, mikor felbukkan előttem Jones, a szellem komornyik. Kifogástalan öltözékében olyan, mintha az egész fickó élére lenne vasalva.
    - Egy bizonyos Mr. Wyard érkezett, uram. Nincsen vizitkártyája.
    - Áh! - Annyira megörülök ennek, hogy a kezemben tartott könyveket kis híján a kísértet kezébe nyomom, de még időben kapok észbe. Minden az asztal sarkán álló stóc tetejére kerül. - Köszönöm, Jones. Máris megyek.
    - A szalonba kísértem.
    - Remek!
    Elindulok ki a könyvtárból, csakhogy aztán rájövök, hogy ötletem sincs, merre van a szalon, szóval inkább teátrális antrét választva átjárót nyitok. A szalon ajtajában bukkanok elő, éppen Noeltől egy méterre. Kissé gyűrött inget viselek, a hajam kócos fonatban ül a vállamon, de az arcomon széles vigyor ül.
    - Hát te meg mivel jöttél? Ha előbb ideszólsz, nyitok neked egy átjárót - közlöm vele azonnal az anyanyelvünkön, franciául. A köszönés teljesen mellékes most. Egyszerűen csak örülök, hogy látom.
    A szalon egyébként egy nagyon patinás helyiség, a közepén egy óriási kristálycsillárral, amely ezerfelé szórja szét a ragyogó fényt. A tapéta jádezöld, a biedermeier kanapé és karosszékek pávakékek, a szőnyeg perzsa, a behúzott függönyök súlyos bársonyból vannak. Az elegancia sugárzik az egész helyből.



    #cc3300
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Long Island villa

    on Vas. Aug. 26 2018, 19:55

    Azon már meg sem lepődik, hogy nem emberi alak nyit ajtót, hanem egy szellem, ez most mind nem érdekes, az apja a legfontosabb, így nehezen állja meg, hogy ne robogjon egyből utána és vetődjön be az apjához.
    Türelmesen vár, közben azon vigyorog, hogy az öreg nem hazudtolta meg magát, ez a hodály is van akkora, mint a párizsi otthonuk. Ahogy a komornyik visszatér, és a szalonba kíséri, mosolyogva köszöni meg, és lehet, leülhetne, de nem teszi meg, mindenképp megvárja az apját.
    Aki szokásához híven miért is ne lepné meg, hogy hirtelen jelenik meg... hát persze mágia. Gyors és hatásos... hogy szerette.
    Széles vigyorral néz rá, és mielőtt bármit mondana, egyszerűen átöleli. Most van idő rá, nem úgy mint ott a parkban, sietősen. Éveket szeretne pótolni, még ha lehetetlen is.
    -Amikor rájöttem, hogy azért nincs közel, megkértem az egyik társamat, hogy egy darabon dobjon el. Á, az eszembe sem jutott... felejtek.
    A saját hülyeségén is képes nevetni, tényleg egyszerűbb lett volna és pillanatok alatt itt van, nem kell keresztül vágnia a fél városon.
    -Tartozom egy bocsánatkéréssel és köszönetnyilvánítással. Akkor... akkor hülye voltam, nem hallgattalak meg. Nagyon bánom. Amit pedig Willért tettél, nem tudom, hogyan fogom meghálálni.
    Lehet, hogy telefonon már többször is megtette, de személyesen még nem volt alkalma ezeket elmondani. Őrülten hiányzott az apja, de az elején félt attól, hogy megtámadja, a baleseteit látva.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Long Island villa

    on Szomb. Szept. 01 2018, 11:53

    Valójában időm sincs megszólalni, még a kapu is tárva-nyitva van a hátam mögött, de Noel már a karjaimba vetette magát. Gyorsabb, mint cambionként volt, erősebb is, és... halottabb. Ettől megszakad a szívem. Meg kellett volna ettől védenem. Képtelen vagyok azóta ezt a gondolatot kiverni a fejemből.
    Szorosan magamhoz ölelem. Már huszonnégy éves, és kész férfi lehetne. Tény, hogy boszorkánymesterként sem öregszünk, de ez más. Egész más.
    Nevetve borzolom össze a haját. Még azt is úgy viseli, ahogy én. A kiköpött másom. Fogalmam sincs, hogy gondoltam, hogy majd el tudom titkolni előle az igazságót. Így visszatekintve minden olyan nevetséges.
    Mennyi elpocsékolt év!
    Sóhajtva hagyom abba Noel ölelgetését és nézegetését, legalábbis egyelőre.
    - Mindent azért csak nem felejtettél el. Például a halottkeltést - teszek egy nagyon is egyértelmű célzást, hogy miről is fogunk ma (többek közt) beszélgetni ma éjjel. Ha nem érünk a végére, itt is marasztalom. Épp elég pincehelyiség van a villában. Meg amúgy is. Mindenki más rengeteg időt töltött el vele az elmúlt hét évben, engem kivéve. Szóval most aztán igazán én jövök.
    Kissé megemelem a szemöldökeim.
    - Hát ezt nagyon gyorsan eldaráltad. Előbb üljünk le! - intek a kanapéra, és én is leülök.
    Amint helyet foglalunk, Jones ismét megjelenik a semmiből.
    - Hozhatok esetleg némi frissítőt, uraim?
    - Hát persze, Jones! Noel, egy kis vérnarancsot? Véres hurkát? Boeuf au bleu? - kínálom meg még véres marhaszelettel is, és közben elégedetten mosolygok. Egek, mindig is el akartam sütni ezeket a pocsék vérszívós poénokat!
    - Kérem, hozzon fel egy palackkal a burgundi vörösborból nekem. A legrégebbi évjáratból. A fiamnak pedig kétféle vért - fordítom komolyra a szót, majd miután a szellemszemélyzet eltávozik, ismét Noelhez fordulok.
    - Hogy van Will? - érdeklődöm. Mivel ő itt van, és nagyon hálás, rossz hírekre nem számítok, de azért tudni szeretném, mik a hírek.



    #cc3300
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Long Island villa

    on Szomb. Szept. 01 2018, 19:48

    Sok minden változott az elmúlt években azon kívül, hogy már más faj képviselője -és mint kiderült, erről meg kellett volna kérdezni őt is-, komolyodott is, de egy dolog változatlan maradt, mégpedig az apja iránt érzett szeretete. Hányszor hiányolta őt még ott Párizsban, mikor épp Gerardot bosszantotta, mégsem kereshette fel, mert félt attól, hogy bajt csinál, nem tudja uralni az ösztönöket, amiket kapott.
    Mióta idejött, azóta dédelgette azt az álmot, hogy találkozhassanak, és ha nem is ilyen körülmények között szerette volna, legalább sikerült. Persze, hogy az öleléssel minden elmulasztott percet szeretné kitölteni, hiszen sosem feledte el az öregét. Hogyan is tehette volna.
    A dorgáláson elvigyorodik.
    -Egyszer valaki arra tanított, hogy ha nem kockáztatok, nem lépek számomra ismeretlen útra, amikor szükséges, csak a biztosra megyek, akkor soha nem győzhetek. Tudom, rizikót vállaltam, de muszáj volt megtennem.
    Nem lehetett biztos abban, hogy sikerrel jár, hiszen már nem cambion, azóta pedig egyszer sem kezdett bele hasonlóba, de Will miatt bármit megtett volna. Tudta, hogy óriási kockázatot vállal, hiszen ha elszúrja, akkor arra mindannyian rámennek, akik ott voltak. Mégis hazárdírozott, bízott a tudásában és abban, hogy képes lesz megcsinálni.
    Ezt viszont akkor is meg kell beszélniük, hiszen biztos, hogy van olyan, amire nem figyelt oda eléggé, és lesz idejük bőven, hiszen sehová nem rohan. Mindenkivel tudatta, hogy hová megy, és azt is, hogy ha ez napokba telik, akkor napokba, hiszen évek óta nem látták egymást.
    Annyi mondanivalója lenne egyszerre, hogy szinte elhadarja a legfontosabbat izgalmában, nehogy valamit elfelejtsen véletlenül.
    -Bocsi.
    Lehet, bővebben ki kellett volna fejtenie, de majd később megteszi, főleg arról az éjszakáról, ami elszakította őket egymástól.
    -Ebben a sorrendben jó is lenne.
    Nevetni kezd, néha még vágyik az emberi táplálékra, főleg azokra, amiket szeretett, de nem él velük, nem élhet sajnos. A vérválasztékot megköszöni.
    -Akkor fáradt volt, de másnapra kialudta magát. Azóta szinte ragyog. Kivirult, tele van energiával és fáradhatatlan. Neked köszönheti. És te hogy vagy?
    Boldogan mesél Willről, akit az óta mintha kicseréltek volna, tele van tervekkel, erővel, lelkesedéssel, aminek nagyon örült.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Long Island villa

    on Pént. Szept. 07 2018, 23:12

    Olyan pimaszul vigyorog, mint... Mint én.
    - Áh, Noel, ezt megtiltom! Nem használhatod fel a saját szavaimat ellenem - fenyegetem meg feltartott ujjammal.
    Megnézem magamnak, megnézem jó alaposan. Egyetlen hajszála sem változott azóta, hogy aznap éjjel az az átkozott Gerard elvitte magával. Ugyanolyan ifjú, kiforratlan az összes arcvonása, mint akkor. A tekintete azonban merőben más. A tekintete most már egy tapasztalt ifjú férfié.
    Lenyűgöző.
    Megpaskolom a hátát, ahogy a rökaméhoz terelgetem. Elegánsan és könnyedén foglalok helyet, hátradőlve és a karfára téve a könyököm. Amint leadjuk a rendelést - látom, Noel legalább értékeli az apupoénokat -, csak rajta felejtem a szemem, és élvezem a látványt.
    Gyönyörű, erős, agyafúrt és szenvedélyes. Egy vérbeli francia nemes, minden amerikai lendülettel, amit itt szedett magára.
    - Nagyon helyes. Igazából neked köszönheti, és remélem meg is köszönte. Jó alaposan - húzom ismét egy kis pajzán vigyorra a szám. - Nagyon jó látni benneteket együtt. Richard már említette, hogy mennyire boldogok vagytok. És a második atyád is. A saját szememmel is láttam. Nagyon örülök, hogy ilyen fiatalon megtaláltad a szerelmet Noel, ráadásul olyasvalaki személyében, aki hozzád hasonlóan örökéletű. Legyetek boldogok sokáig - bocsátom rá, rájuk személyes atyai áldásomat.
    Aztán rátérek a kérdésére.
    - Én nem vagyok jól - jelentem be drámaian. - Nem vagyok jól hét éve, 3 hónapja és 4 napja - közlöm vele pontosan, hogy mennyi idő telt el a... halála óta. A számra simítom az ujjam, mert meg kell fontolnom, mit is mondok neki. Nem, egy percig sem akarom kárhoztatni. Vagy talán egy kicsit mégis igen, de... nem így. Előbb én tartozom neki valamivel.
    Előtte azonban megvárom, míg Jones megjelenik a tálcával, mindent lepakol, és utána meghajol és szó nélkül eltűnik. Noel megkapja a két kupa langyos vért, én meg a boromat. Még nem érek hozzá. Inkább újra felveszem a szemkontaktust a fiammal.
    - Soha nem akartam, hogy elkövesd a hibáimat, Noel - fűzöm tovább a szavakat, és noha kicsit távolról indítok, hamarosan minden világossá válik majd. - Én évszázadokat fecséreltem az időmből arra, hogy az apám nyomdokaiba akartam lépni. Felül akartam múlni őt mindabban, amit csinált. Ez megmérgezte a kapcsolatunkat, keserűen gondoltam mindig rá, mert természetesen sose tudtam olyan jó lenni, mint ő. Azért neveltelek úgy, ahogy... - Kicsit elakadok. De veszek egy mély lélegzetet, folytatnom kell.
    Sosem voltam ilyen őszinte még vele talán. Talán évszázadok óta senkivel.
    - Azért nevelt a közösség talált gyermekként, hogy ettől megkíméljelek. Nem akartam, hogy rivalizálj velem. Nem akartam, hogy az apádnak higgy. És bevallom őszintén, minden egyes alkalommal, amikor a bálványozást, az őszinte gyermeki rajongást láttam a szemedben, úgy gondoltam, megérte. De tévedtem. És ennek a tévedésnek nemcsak te fizetted meg az árát, hanem én is. Elvesztegettük életed, valódi életed tizenhét évét, Noel, és ezt már soha nem tudom neked visszaadni. Sajnálom.
    Nagyon de nagyon sok mondanivalóm van még, de megállok kicsit, hagyom, hogy mindez ülepedjen és hagyom, hogy szóhoz jusson.



    #cc3300
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Long Island villa

    on Szomb. Szept. 08 2018, 18:14

    Az apja nem mondhatja, hogy nem jegyezte meg a tanításait, hát dehogynem. Majdnem szóról szóra, még ha kicsiként, akkor nem is értette az értelmét sokszor, csak jóval később.
    -Nem állt szándékomban, csak tudd, hogy nem volt hiábavaló a tanításod.
    Nevetve ül le a kanapéra, ha az apja szavaira nem figyelt volna, valószínűleg nem is éli túl azt az 5 évet, amit Gerard mellett töltött. Sőt, biztos, hogy nem, azok tartották "életben".
    Raul semmit nem változott, ugyanúgy fest, mint ahogy az emlékezetében élt, az egyetlen, amit érzékel, az az, hogy sokkal erősebb, mint volt annak idején.
    Hasonlít rá, erre megint rá kell döbbennie, sőt, nem csak hasonlít, hanem pontosan úgy néz ki, mint ő kamaszként. A kép ezt nem adta vissza annyira, és mégis, nem figyelt fel rá időben.
    Hiányzik neki a csoport, az a közeg, amiben élt, azt sem tudta feledni sosem, de kénytelen volt elfogadni a változást. Már nem az, aki volt régen, viszont ugyanúgy szereti Rault, ahogy anno tette.
    Willre terelődik a szó, egyből felragyog az arca, le sem tagadhatná, mennyire szereti a férfit.
    -Én nem tudtam volna levenni róla az átkot. Megköszönte, rendesen.
    Vigyorog, igaz nem aznap este, de másnap végül is ki sem szálltak az ágyból, bár más terveik voltak. Az apjukig, atyjukig egyikük sem jutott el, de talán megbocsátható bűn.
    -Nagyon szeretem őt. Nem hittem, hogy Leo halála utána egyszer még boldog leszek, és mégis. Mellette azt érzem, hogy bármire képes vagyok, semmi nem tud megállítani. Remélem, hogy én is hasonló támaszt tudok nyújtani neki.
    Azt nem gondolta volna, hogy Richard és Kyle is így vélekedik, azt meg pláne nem, hogy az apja is. Meglepi, de hálás is ezekért a szavakért. Azonban érdekli, hogy Raullal mi történt, mi a helyzet, mert személyesen egészen más ezekről beszélni, ráadásul nem telefon téma.
    Amit viszont Raul mond, az megrendíti. Az, hogy napra pontosan számon tartja a halála napját… ez többet mond minden szónál. Nem, ez nem az apja hibája volt, hanem az övé.
    -Sajnálom. Én okoztam. Akkor nem lett volna szabad elrohannom... csak annyira felkavart, mikor ráébredtem arra, hogy az, akit az apámként tisztelek és szeretek, tényleg az apám. Ráadásul úgy, hogy végig ott volt a szemem előtt, és nem esett le. Soha nem örültem még annyira semminek, mint ennek, hiszen min változtatott volna? Addig is apámnak tekintettelek, és így csak boldogabb lettem… de... persze az a nyomorult dac erősebb volt, hogy miért nem mondtad el. Gerard vadászott rám különben. Ha nem akkor teszi meg, máskor csap le. Ez egy előre megtervezett támadás volt a részéről. Téged akart, azaz tőled valamit, csak túl nagy falatnak bizonyultál neki.
    Visszagondolva… tulajdonképpen tipikus kamaszként viselkedett, aki fellázadt csak azért, mert a sérelmét helyezte előtérbe. Ha meghallgatja Rault, akkor nem következik be az, ami, illetve nem akkor, aznap este. Mivel sokat járt az éjszakában egyedül is, nem tudta volna elkerülni a vámpírt.
    -Soha? Az egész világ ismeri a nevedet és félik is... és azt mondod, nem tudtad felülmúlni? Dehogynem. Sokszorosan is. Még ha pályát változtattál, akkor is. Akárhogyan csináltad, jól csináltad. Egy szavam sem lehet a gyermekkorom miatt.
    Meglepődik. Bár tudja, hogy Raul apja egy fődémon, de ha közvélemény kutatást tartana, kit ismernek jobban, kiről hallottak többet, az nem a démon lenne. Ez pedig hatalmas dolog. A gyermekkora boldog volt, tényleg mindent megkapott, amire egy kölyöknek szüksége van, sosem cserélte volna el senkivel sem. Mosolyogva beszél róla, szerette nagyon is. Azonban a következőkre megrázza a fejét.
    -Nem tudtad volna megakadályozni. Amióta az eszemet tudom, megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek a holtak iránt. Mármint nekromanta értelemben. Már akkor tudtam, hogy ezt nekem találták ki, imádtam minden egyes percét. Egész kicsiként a fejembe vettem, hogy egyszer leszek olyan jó, mint te, vagyis ezen semmit nem változtatott volna, ha tudom az igazságot. Ezt én nem rivalizálásnak fogtam fel, hanem egészen másnak. Egyfajta bizonyítéknak, hogy megérte az idő, amit a tanításba fektettél, mert képes vagyok arra, amire ti, képes vagyok esetleg valami újat alkotni. Semmit nem vesztegettünk el, sokkal többet kaptam és tanultam, mint mások.
    Elkerülhetetlen egy egészséges versengés, de ez számára nem arról szólt, hogy azért akarja lekőrözni az apját, mert versenyként fogja fel, hanem arról, amit a mondás is tart. Egy mester akkor jó mester, ha a tanítványa túlszárnyalja őt. Így tekintett erre az egészre.
    Elvesztegetett idő? Ugyan. Soha sehol nem szedhetett volna fel ennyi tudást, mint Raultól és a többiektől. Hatalmas előnnyel indult sok nekromantához képest, akik szinte még csak akkor kezdték tanulni az egészet, mikor már ő majdhogynem készen állt. Az erő volt az egyetlen, ami hiányzott hozzá, de elméletben sokakat lekőrözött már akkor, és ezt nem tudják tőle elvenni.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Long Island villa

    on Hétf. Szept. 10 2018, 21:58

    A könnyed és vidám témákat nagyon hamar követi a zuhanórepülés, melynek köszönhetően eljutunk Noel gyerekkorának legsötétebb pontjára, és a leggyötrőbb titkokhoz.
    Azonnal magára vállalja a felelősséget, én viszont csak ingatom a fejem.
    - Nem gondolhatod, hogy a te hibád. Gyerek voltál, és én felelősséggel tartoztam érted. - Sóhajtok. - Azóta sem tudom, miért zaklatott ennyire fel. Nem örültél neki - szögezem le. - Egészen másként reagáltál volna, ha igen.
    Ez sajnos vitathatatlan tény, azonban nem vethetem a szemére. Az efölött való kesergés helyett azonban düh lángja lobban bennem, amint Gerard szóba kerül.
    - Az a nyomorult vámpír!... Tudnom kellett volna, mire készül. Rá kellett volna jönnöm, hogy te leszel a célpontja. Az egész Crâne-nak te voltál az egyetlen gyenge pontja, mindenki odavolt érted... És nekem is te voltál a legfontosabb. Jobban kellett volna vigyáznunk rád, de azt hittem, hogy a függetlenség felelőssé tesz majd... Nem azt, hogy egy rohadék vámpír elragad majd, és megöl.
    Felemelem a kezem, és megmasszírozom a halántékom, eltakarva félig az arcom, a szemem. Aztán türelmetlenül intek, ezzel hessentve el Noel szavait, melyekkel engem minősít a kvázi ismeretlen apámmal szemben. A hírnév nem minden. Az apám világokat teremt.
    Felnézek rá újfent. A szeme csillog a lelkesedéstől, nekem pedig megjelenik egy apró mosoly az arcomon.
    - Igen. Roppant tehetséges voltál. Mindig is tudtuk, hogy nagy jövő áll előtted. A szellemek is körbezsongtak, a halottak pedig szinte reszkettek, hogy szólítsd őket. Remegtek a csontok a földben, amerre jártál... - idézem fel az első temetői látogatását. Alig volt hároméves. Utána nem sokkal kapta a saját kis koponyáját... Akit Francisnek nevezett el.
    - Én vagyok a felelős a halálodért - jelentem ki újra, és már nem akarok ellenkezést hallani. - És azért is, hogy nem mentem utánad. Se a veszekedés után, se akkor, amikor értesültem róla, mi történt veled. Meg akartam ölni Gerard-t, de mivel már a gyermeke voltál, ezzel megöltelek volna téged is. Erős vámpír, és nagyon szorosan kötött magához. De már nem így van... nem vagytok összekötve - közlöm derűsen, és a számhoz emelem a poharat. Iszom belőle egy jó agy kortyot. A bor erős, testes, fanyar, épp, ahogy szeretem. Francia.
    - Csakis azért hagytam életben, mert neked jár, hogy bosszút állhass rajta. Akarod? - kérdem könnyeden. Ha esetleg nem, az se baj. Akkor amint hazatértem, eltaposom Gerard-t, mint egy férget.


    A hozzászólást Raul Dessauge összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 21 2018, 21:57-kor.



    #cc3300
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Long Island villa

    on Hétf. Szept. 10 2018, 22:51

    Az apja mentegetőzik, de hiába, ez igenis az ő hibája volt. Akkor nem ezt mondta volna, vagy inkább úgy fogalmazott volna, hogy kettejük felelőssége, de ma már tudja, hogy ez nem így van.
    -Mégis hogyan állítottál volna meg? Egy lázadó kamasz voltam, akit éppen sérelem ért, és látni sem akart senkit. Mégis akkor kinek a hibája? Az enyém.
    Ez az igazság, nincs mit szépíteni rajta, ezt magának okozta akkor, még ha később nem is kerülhette volna el.
    -Mert dühös voltam magamra. Egy kamasz reakciója sosem az, amit vársz. Ott volt a fényképed, napi szinten láttalak, néztem tükörbe, és nem jöttem rá hamarabb. Ezért. De, boldog voltam, csak magamra haragudtam igazán, hogy egy ilyen nyilvánvaló dologra nem figyeltem fel. Azt se értettem, miért nem mondtad el, és ezzel még jobban felhergeltem magamat.
    Dehogynem örült, igaz, addig is Raul volt az apa számára, és amikor ráeszmélt, hogy nem csak a nevelő apja, hanem a vér szerinti, madarat lehetett volna vele fogadni.
    -Igen, én voltam. Miután nem kapta meg tőled amit akart, eldöntötte, hogy akkor majd megkapja tőlem. Azt hitte, hogy ha engem elkap, akkor a malmára hajtja a vizet, és megtör téged. Miután ez sem jött be, és én sem mondtam neki semmit, akkor úgy gondolta, hogy ott szúr beléd, ahol a legjobban fáj. Nem tanított meg semmit, táplálkozni sem, hullahegyeket hagytam magam mögött. Szerinted? Végül is magamra hagyott, és abban reménykedett, hogy majd olyan hibát követek el, ami miatt egy másik vámpír majd megöl. Ezzel az ő keze tiszta marad, két legyet üt egy csapásra, és még kártérítést is követelhet, hiszen elvették a gyermekét tőle. Erre akkor jöttem rá, amikor elszólta magát, hogy ne kövessem el azt a hibát amit az apám, és amikor ráleltem egy levéltöredékre, amiben megemlítette, hogy alig várja, végleg hulla legyek, hogy te belerokkanj. Akkor leléptem tőle Angliába, de hazavitettek, mert egy ilyen fiatal vámpír nem lehet a nemzője nélkül. Onnantól kezdve minden lépésemet figyelte, így nyugton kellett maradnom, de folyamatosan a szökésemet terveztem. Végül megléptem tőle ide.  Azóta nem jelent meg. Felelőssé tett és önállóvá... aminek Alexander azt hiszem nem mindig örült. A levéltöredék egyébként nálam van, azt elhoztam.
    A végére nevetni kezd, mert megküzdött rendesen a szabályokkal és minden egyébbel, de ha sokára is, csak sikerült valamennyire beilleszkednie.
    Elmesél mindent az apjának, hogy tudja, milyen vámpír valójában Gerard, mennyire aljas és sunyi, hogy bármire képes a céljaiért.
    Azt a kis fecnit eltette gondosan, de le is fényképezte, és mentette végül olyan helyekre, ahol nem veszhet el.
    -Lehet, hogy a mágiám már nem olyan erős, és soha nem is lesz az, de azért nem tettem le a kísérletekről. Azt hiszem, haladok.
    Túl sok emléke nincs kiskorából, néhány foszlány igen, és legfőképp Francis, aki mindig is vele volt, és naná, hogy most is megvan, őrzi gondosan.
    -Nem, ezt verd ki a fejedből apa. Mindenképp levadászott volna, akármit teszel. Ha utánam jössz, akkor megöl, ez biztos, élvezte volna, hogy személyesen nézed végig, hogyan nyír ki. Erősnek tűnik a kora miatt, de maradjunk annyiban, hogy nem éppen az eszéért létezik még. Az volt a furcsa, hogy hiába kötött magához, soha, de soha nem volt meg az a kötelék köztünk, mint amit ő gondolt. Atyámnál éreztem a különbséget. Közöm sem volt Gerardhoz, megváltás volt a ragadozó kitépése.
    Raul nem tudta volna megvédeni, az a féreg kivárt volna addig, amíg kell, hiszen az idő nem érdekelte. Az tény, hogy valószínűleg belehalt volna Gerard halálába ő is, bár nem bocsátkozik találgatásokba inkább. Csak a különbséget tudja elmondani, mennyiben más egy igazi kötelék, mint az, ami valami miatt soha nem alakult ki közte és az első beölelője között.
    -Nem, már semmi nem köt hozzá, még annyira sem. Amióta itt vagyok, erről álmodok, az az igazság. Szeretném, igen. Hogy lássa, az teszi meg vele, akit halálra ítélt, és soha többé ne tehesse ezt meg senkivel.
    Hálás azért, hogy életben hagyták eddig az öreget, feltett szándéka, hogy most ő fogja levadászni őt. Igaz, mint ezt Kylenak is mondta, ehhez segítségre lesz szüksége, hiszen erővel nem éri fel.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Long Island villa

    on Pént. Szept. 21 2018, 23:16

    Rávillantom a szemeimet, ugyanis még mindig alkudozik.
    - A fenébe is, te buta kölyök, azt hiszed, nem tudtalak volna megállítani, ha nagyon akartalak volna? Boszorkánymester vagyok, a pokol szerelmére - dorgálom meg kissé, szelíden. Velem nem szerencsés ellenkezni úgy egyébként, de Noel... Vele mindig kivételeztem. Talán nem vált a hasznunkra, így utólag belegondolva. Viszont kezd mókás lenni ez a "kinek a hibája" huza-vona. Nevetek is rajta egyet. Röhejesek vagyunk néha.
    Széttárom a kezeimet, és kissé megvonom a vállam. Hogy miért nem mondtam el neki...
    - Azt hittem, jobb lesz neked, ha nem tudod, ki az apád. Most már belátom, hiba volt eltitkolni.
    Elnémulva hallgatom Noel verzióját a történtekről. Ezt még sohasem mesélte el. Persze, nem telefontéma. Körbe-körbe lögybölöm a bort a pohárban, noha legszívesebben a falhoz vágnám a kristályt, hadd törjön ezer apró darabra. Amint szóba hozza, hogy a levél nála van, kinyújtom a kezem. Ha valóban nála van a papír, akkor a kezembe idézem, még akkor is, hogyha a legmélyebb zsebébe van elrejtve, vagy a tárcájában összehajtogatva. Végigfutom a sorokat, és felfortyanva káromkodom egy szép hosszú sort.
    - Micsoda egy pitiáner gazember! Soha nem fogom neki elárulni, amit tudni akar, akármivel is próbálkozik. Én meg végig azt hittem, azért szöksz Párizstól egyre messzebb és messzebb, mert előlem menekülsz. Mikor Kyle tudatta velem, hogy itt vagy... Onnantólt udtam, hogy biztonságban vagy, de azt is, hogy mindketten emberetekre akadtatok. Csodálom, hogy atyád megúszta ősz hajszál nélkül... És azt, hogy te sértetlenül. - Vigyorgok. De tényleg.
    Nem tudhatom minden részletét annak, miként töltötték el az elmúlt néhány évet és hónapot. De mind a ketten megúszták ép ésszel, ez bizonyára jelent valamit.
    - Helyes. Soha ne mondj le a kíváncsiságodról és a felfedezés vágyáról, Noel. Holtként még közelebb is vagy a holtakhoz, mint élőként, és ez nagyobb előny, mint gondolnád. Próbáltad már megidézni azokat a lelkeket, akiket te öltél meg? - érdeklődöm, ugyanis számomra mindig is ez volt az egyik legfontosabb. Amíg valaki tudni akar és fejlődni, addig bármelyik faj képviselőjeként megállja a helyét.
    Apának szólít. Ilyen egyszerűen, puritánul. És én elmosolyodom. Baromi jó érzés hallani.
    - És Kyle-lal más a kapcsolatod? Ez érdekes. Vajon miért? Hiszen ti is olyanok vagytok, mint a tűz és a jég.
    Bólintok egy nagyot. Értem, hogy bosszút akar állni Gerard-n, és örülök is neki. Nem úszhatná meg az a rohadék másként, mert én végeznék vele, lassan, gyötörve. Talán évekig is.
    Most azonban ideje félretenni ezt a gerinctelen férget, aki vámpírnak titulálja magát. Visszatérek az eredeti beszélgetéshez, mely hét év szívfájdalmának katalógusa is lehetne. Csak a tételeknek kellene sorszámot adni, és kész is lenne.
    - A Cráne egy kicsit felbolydult a "halálodat" követően. Volt, aki megkérdőjelezte az autoritásomat, mivel a saját fiamat rabolták el a saját orrom elől. Teljesen igazuk volt, de ők ma már nem tagjai a csoportnak. Pierre és Jacques azonnal Gerard után akart menni viszont, őket visszatartottam. Később emiatt ők is távoztak. Szóval a kör szűkült, de azóta bővülni látszik. Maxime-nak és Leroy-nak gyermekei születtek. És emlékszel Adnot-ra? Aki azt mondta, hogy soha többé tanítvány, és téged is folyton elhajtott? Most két tanítványa is van. Ikrek. Nagyon tehetségesek. Életet hoznak a távozásod óta csendes kastélyba. - Kortyolok a borból.
    -Miután elmentél Párizsból, nagyon sokáig reméltem, hogy visszatérsz majd, ám sose tetted. Miért? - teszem fel a soron következő kérdést, a szemeibe nézve.



    #cc3300
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Long Island villa

    on Hétf. Szept. 24 2018, 22:08

    Képtelen elfogadni, hogy Raul magára vállaljon olyasmit, amiben nem hibás.
    -Nem ezt mondtam, sőt, biztosan, képes lettél volna rá. No de hány éjszaka vonultam el úgy, hogy nem történt semmi? Az egy kivételes alkalom volt olyan szempontból, hogy minden egyszerre ütött be.
    Érti ő az apja szavait, a végén el is vigyorodik a dorgálásra, viszont az is tény, hogy nem az első alkalom volt, hogy így eltűnjön éjszaka valamerre. Az, hogy a vámpír akkor csapott le rá, az már a "véletlenek" egybeesése volt. Ettől függetlenül egyre viccesebb, ahogy mindketten mentegetőznek, és játsszák a kinek a hibája volt játékot... el is neveti magát.
    -Nem, nem volt jobb. Szerintem semmit nem változtatott volna, na mindegy.
    Már megtörtént, az igazság is kiderült, s bár nem úgy reagálta le ahogyan kellett volna, de határtalanul boldog magától a tudattól is.
    Elmesél mindent az öreg vámpírról, hogyan jött rá arra, mi a célja, mit akar elérni, és milyen aljas tervet eszelt ki akkor, amikor már tudta, hogy nem jut előrébb.b A levelet nem titkolja, bár az apja most gyorsabb, előbb nála van, mint ahogyan elővehetné.
    -Előled? Dehogyis. Tőle akartam megszabadulni úgy, hogy ne vihessen haza, hogy ne legyen hozzá közöm, vagy ha mégis odamerészkedik, esetleg... számon kérje a saját faja. Az első perctől kezdve tudtad, hogy itt vagyok? Sejthettem volna...no, azt én is, bár egyszer kapott egy hajfestéket tőlem... és ha megkérdezed tőle, szerintem nem sokon múlt, hogy még vagyok.
    Ó, sosem menekült volna az apja elől, nem volt miért, nem is érti, ez hogyan fordulhatott meg a fejében. Miért is lepődik meg... hiszen Kyle és az apja ismerik egymást. Kívülről akarja kettejük kapcsolatát szemlélni, akkor azt mondaná, csoda, hogy elviselték egymást valahogyan, az pedig még inkább, hogy atyjának tényleg ugyanolyan ében színű a haja, mint volt a legelején. Azt nevetve teszi hozzá, hogy festéket azért vett neki.
    -Valahol előny, de a mágiám hiánya legalábbis azé, ami ezelőtt megadatott, az sok. Nem, még nem, Jasmine volt az első, bár őt nem én öltem meg. Akkor még abban sem voltam biztos, hogy sikerrel járok, de azóta tudom, hogy ez legalább megy.
    Raul ötletet adott most, nem is kicsit, hiszen holtként sokkal egyszerűbb dolga van valóban, mint egy élőnek. Hogy erre miért nem gondolt eddig? A kérdésre bólint, bármennyire fura, de határozottan ez a válasza.
    -Igen. Valószínű, hogy ez csak a felszín. A ragadozója olyan szinten illeszkedett hozzám, vagy én hozzá, hogy engem is meglepett. Egy percig nem volt kérdés az, hogy el tudjuk fogadni egymást. A mai napig nem tudom megmondani, hogy Kyle milyen valójában, egyszerűen nem.
    Tűz és a jég... milyen találó. Ő még pörög ezerrel, hiszen fiatal, míg az atyja már pihenne, és tényleg olyan mint egy jégszobor. Mégis az az érzése, hogy lehet, sokkal több közös tulajdonságuk van, mint azt a legelején gondolta. Másként nem lett volna azonnal harmonikus a kapcsolata az új bestiával.
    -Épp akartam kérdezni, hogy otthon mi újság? Micsoda? Ők nem tudják, hogy ez megtervezett dolog volt. Pierre... sajnálom. Végül is kicserélődött a társaság, pedig... pedig úgy alkotott egy egységet. Komolyan? Ez jó. Á, a vén hóhányó. Mindig tiltakozott, és mégis bevállalt kettőt is?
    Nem túl boldog a hírektől, nem hitte volna, hogy 4 ember elmegy, mert egy ilyen dolog képes megbontani az összhangot. Annak örül, hogy gyermekek is születtek, és annak is, hogy az öreg Adnot beadta a derekát.
    -Már amikor ott voltam is, volt egy olyan érzésem, hogy Párizs túl zsúfolt, nem biztos, hogy nekem találták ki. Amikor először elszöktem, akkor még túl fiatal voltam, féltem attól, hogy megtámadlak, mert erősebb az ösztön. Aztán amikor idejöttem... még mindig gyermek voltam, bár nem sokkal később már felmerült, hogy meghívnálak ide, aztán mire eljutottam oda, hogy nem a saját létemmel játszottam, akkor kaptam új Atyát, és kezdhettem előröl mindent. Megint nem volt önuralmam... és addigra megfogalmazódott bennem az is, hogy nem Párizs lesz az otthonom. Valahogy... itt több lehetőséget láttam mindenben. Párizsban hatalmas a konkurencia minden téren, és szükségem volt arra a nyugalomra, ami itt fogadott. Itt lettem szerelmes először, itt van Will is. Egyedül ti és az otthonunk hiányzik. Ingázni fogok, de valószínűleg nem térek vissza oda, ne haragudj, azaz, most így látom, de ismersz... bármi lehet.
    Nagyon hülyén alakult minden, pedig Kyleal hányszor beszéltek arról, hogy mennyire hiányzik neki az apja, és meghívhatja, persze. A sima telefonbeszélgetések nem adhatták vissza az élő, személyes beszélgetéseket, bármennyire szerette volna. Párizs volt az otthona, de már akkor tudta, hogy nem nagyon fog tudni labdába rúgni az öregek mellett, volt egy olyan opciója is, hogy esetleg mást választ. Gerard viszont végérvényesen döntésre bírta, mert tőle nem tudott másként elszakadni.
    Most már talán elég felnőtt ahhoz, hogy uraljon mindent és szabadon járkáljon a nagyvilágban.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Long Island villa

    on Szomb. Okt. 06 2018, 22:48

    Na, erre már felkapom a fejem.
    - Na? Mégis hány éjszaka szöktél ki a tudtom nélkül? - kérdezek vissza éberen, mint egy vadászkutya. Nem lehet igaz, hogy minden éjjel kilógott a kastélyból! Azt biztosan észrevettem volna! Egy-két kóborlásáról tudok, főleg mert a holtak elmesélték, na de azért mindennek van határa.
    Azért egy kicsit elégedetten kunkorodik fel a szám széle. Ha nem előlem akart menekülni, akkor minden rendben. Vagyis hát nem, hiszen mégiscsak külön töltöttünk rengeteg időt, de most már egyre inkább úgy látom, hogy ez pótolható lesz. Valahogyan. Nem akarok ideköltözni, de... Az utazások gyakoribbak lesznek.
    - Nem, nem az első perctől, de Kyle értesített. Hogy micsoda? - kérdezek vissza tágra nyílt szemekkel. Hajfestéket? Ez most komoly? Kitör belőlem a nevetés. Noelnek nem kell a szomszédba mennie pimaszságért, az egyszer biztos. De kurázsiért sem.
    Azon viszont meglepődöm, hogy nem idézett holtat mostanában. Talán amíg gyermek, nem gyakorolhatja a képességét?
    - Miért nem? Muszáj gyakorolnod a képességeidet, máskülönben elsatnyulnak, mint egy izom, amely nincs használatban - riogatom atyaian.
    Tovább mesél az atyjáról, én pedig mosolyogva hallgatom. Őszintén örülök, hogy jó kezekben van.
    - Hát, az mindenesetre biztos, hogy ez egy különleges kapcsolat gyermek és nemző közt. Bár azt hiszem, már nem gyermeknek számítasz, igaz? Milyen posztot töltesz be most a klánban? - kérdezem, hiszen erről eddig senki nem beszélt. Lehet, hogy nehéz a matuzsálemek klánjában egy kisvámpírnak labdába rúgnia, de az én fiam igenis focista legyen, ha törekvésről van szó.
    Én kérdés kélkül is mesélek róla, mi hír van otthon a Cráne-nal, tudom, vagy legalábbis bízom benne, hogy egy kicsit azért van honvágya, és érdekli, mi a helyzet a Renddel. De mi jól megvagyunk. Egy csoport vén mágus és boszorkánymester vagyunk, sok minden nem történik velünk - ez mondjuk ilyen szinten nem igaz, Európa forrong, de csak csendesen gyöngyözve, mint egy jó húsleves. Az áramlatok állandóak, ám a mélyben zajlanak, nem a felszínen okoznak változásokat.
    Szóval pontosan ezért teljesen megértem, hogy Noel miért akar távol maradni. Bólintok, de azért viccesen meg is jegyzem egy korty bort követően:
    - Csöbörből vödörbe, nem igaz? Itt is hatalmas a zsúfoltság. Sehol a világon nem él ennyi vámpír, sőt ennyi vén múmia sem, mint konkrétan azon a szigeten ott, ahol most a rendházatok vagy mi van. a Business Park. Egyébként nagyon elszomorít a döntésed, de az életünk hosszú! Hagyd nyitva a lehetőséget. Nálam mindig van otthonod, neked és Willnek is, vagy akárki is legyen szíved választottja akkor épp, száz vagy ötszáz év múlva...
    Bár hiszek az örök szerelemben (hajaj, de még mennyire), sajnos nem vagyunk halhatatlanok. Ők sem azok... Bármennyire utálatos is ebbe belegondolnom.



    #cc3300
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Long Island villa

    on Vas. Okt. 07 2018, 19:23

    -Egy ilyen sem volt, mindegyikről tudtál, de ahogy azokon nem lett semmi bajom, ezen az utolsón igen.
    Vigyorog, mert mégis mit tudott eltitkolni Raul előtt? Soha semmit, így azt is mindig tudta, mikor jár a tilosban.  Azon az éjszakán sem úgy tervezte, hogy már nem tér vissza, csak ki akarta szellőztetni a fejét. Jól sikerült. Menekülni Raul elől? Sosem tenné, hát, ha egyszer nincs miért. Biztos, hogy sokkal többet fog utazni, de egyáltalán nem bánja.
    -Először azt sem hitte el, hogy a fiad vagyok, vagyis nem úgy. Bár így visszagondolva, azt hiszem roppant jó színész. Igen, hajfestéket kapott, hogy kibírja velem, és ne őszüljön bele.
    Akkor még simán úgy hite, hogy a vámpírok is képesek megőszülni, akkor még hiányában volt jó néhány információnak. Először nem pimaszságnak szánta, csak később jött rá, hogy ez bizony az volt, akár tetszik, akár nem, de Kyle emlegette az Ébent, naná, hogy szerzett ilyen festéket. Persze annak más jelentősége volt, bár már mindegy.
    -Fogalmam sem volt, hogyan működik most a mágiám, mennyire tudok koncentrálni úgy, hogy még önuralmam sincsen. Kockáztatni így nem akartam, viszont dolgoztam máson. Sikerült megtalálnom a módját, hogy se a nap, se a tűz ne gyújtson meg minket azonnal, legyen idő menekülésre. Pár percnél járok most jelenleg.
    Bólint, az apjának igaza van, gyakorolnia kell, különben sosem fejlődik úgy, ahogyan szeretne. Most, hogy már nagyjából belőtte, mire képes, már bátran nyúl mindenhez, míg régebben ez nem egészen így volt. Addig mással kísérletezett, és lehet, nem akkora haladás, mint Raul várta tőle, de mégis úgy érzi, hogy nagy szó, ennyit is kifejlesztett.
    -Nem tudom, milyennek kellene lennie, mivel Gerarddal nem volt meg, még azt sem tudom mondani, hogy össze tudom hasonlítani a kettőt. Most már nem, bár… nem sok híja volt. Sima tag vagyok. Tudod, amikor ideérkeztem, akkor kijelentettem, hogy klánvezér leszek. Aztán mivel ezt már ellőttem, és Alexander egyszer rákérdezett arra, milyen posztot tudnék elképzelni magamnak, akkor emiatt a Kancellárit mondtam. Á, az nem az enyém különben, komolyan mondtam, hogy egyszer klánvezér leszek. Már tervem is van, város is van, csak a kivitelezés várat magára… de az is lehet, nem sokáig. Maximum elbukom most, de le akarom tenni a névjegyemet. Ha pedig összejön, akkor… akkor elértem a célomat.
    Különleges… az apjának igaza lehet. Kapott egy olyan Atyát, akiről más álmodik csupán, és lehet, óriási a szakadék kettejük között a generációkat tekintve, mégis örülhet annak, hogy így alakult. A sima tag résznél elvigyorodik, ám nem azért, mert lenézné ezt, hanem azért, mert sokkal ambiciózusabb annál, hogy itt megálljon, és ezzel elücsörögjön a léte végéig. Abban nincs semmi izgalom.
    Az apja a második, akit beavat a titkába -szerző próbál időrendet tartani. xD-, Willel már beszéltek erről. Ezen kívül csak azokkal akar erről beszélni, akiket egy esetleges támogatással meg tud nyerni maguk mellé. Nem lesz könnyű, de muszáj, szüksége van rájuk.
    Ami a csoporttal történt… nem, ez nem lehet lefutott ügy. Akik azért távoztak, mert nem ölhették meg Gerardot, azokkal beszélni fog, ahogyan azokkal is, akik azért mentek, mert Raul nem indított azonnal hajtóvadászatot… azaz mind a négyükkel. Meg kell érteniük, hogy az apja a lehető legjobb döntést hozta akkor, különben ő már nem létezne.
    -Valahogy így. Ideszöktem, mondván itt sokkal kevesebb a nekromanta, nagyobb eséllyel tudok alkotni, erre kiderült, hogy annyi vámpír van, mint égen a csillag. Ráadásul pont a matuzsálemek közé jöttem. Tudok választani, igaz? Apa, ismersz, mondtam. Nálam aztán bármi lehetséges. Párizs az igazi otthonom, sosem felejtem el, hogy onnan jöttem, és nem is akarok semmit felégetni a hátam mögött. Nem tudom, mit hoz a jövő, az is lehet, a végén Párizsban kötünk ki, és ott szerzünk területet. Ha mégsem, akkor is sűrűn fogunk látogatni, most már mehetek kísérő nélkül, nem macerás az egész, Will pedig szerintem örömmel velem tartana megnézni, hol nőttem fel. Ő lesz az, nagyon remélem.
    Azon nevetni kezd, hogy sikeresen beválasztott, mert majd itt könnyebb dolga lesz, no persze, majdnem sikerült. Visszatérjen Párizsba… egyelőre nem merné azt mondani, hogy így lesz, de nem is zárja ki a lehetőséget. Képes egyik pillanatról a másikra olyan döntést hozni, amivel bárkit meglep, vagyis nála tényleg minden elképzelhető. Willel tervez, nem szeretne mással élni, mással lenni, és ugyan nem lát a jövőbe, nem tudja, mennyi adatott nekik, de mindketten fiatalok, így nagyon reméli, hogy 500 év múlva is ő lesz a szerelme, sőt, tovább is.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Long Island villa

    on Hétf. Okt. 08 2018, 21:04

    Elégedetten bólintok. Ha egy olyan szökés se volt, amiről nem tudok, akkor az határozottan jó eredmény mind mint a Rend vezetője, mind mint apa.
    - Tényleg? Milyen módszert találtál fel? - kérdezem félrebillentett fejjel, élénk érdeklődéssel. - Csak azt nem értem, miért nem bízol a saját erődben. Jasmine megidézése ékes bizonyítéka annak, hogy az erőd működik. Használd! Most, hogy itt vagyok, dolgozhatunk ezen együtt. Nem sok Khenti-Amentiu van ebben a városban, vagy ha igen... azok is pitiáner csempészek. Volt kitől tanulnod?
    Hátradőlök a karosszékben, kortyolom a borom, a számra simítom az ujjam, miközben hallgatom - és kissé elkerekedik a szemem, mikor közli: klánvezér lesz.
    - Hát Noel, nem mondhatnám, hogy nem számítottam erre... - vigyorodom el. - Szép cél! Célozd meg a Holdat, és ha elhibázod, még akkor is a csillagok közt landolsz, nem igaz? Melyik várost nézte ki magadnak? - tudakolom. Az apja vagyok, az a dolgom, hogy mindenben segítsem, még az ilyen őrültségekben is. Bár nem, az őrültségekben talán nem... Ahh, pancser egy apa vagyok. De előbb halljuk a tervet, utána majd ráérek azon gondolkodni, milyen álláspontra helyezkedjem.
    Ezen a szituáción azonban csak nevetni lehet. Noel mindig beleválasztott a dolgokba. De elképesztően jó látni, hogy ilyen boldog, felszabadult, és hogy ilyen sok terve van. Rengeteget nevet. Nagyon... örülök ennek. Tényleg.



    #cc3300
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Long Island villa

    on Hétf. Okt. 08 2018, 22:01

    Vigyorog, az apja arról a kilógásáról is tudott mindig, amikről sosem számolt be neki, de az lett volna a meglepő, ha nem így van.
    -Érdekel? Mutatom. Ezek a jegyzeteim. Tudtam, hogy van olyan kombináció, ami működik a tárgyak esetében, és arra gondoltam, hogy akkor ezt miért ne tudnám átültetni ránk? Innen indultam el. Ezt kezdtem el variálni, mert tudtam, hogy ez az a pont, amivel az idővel lehet játszani, és ezt is, mert ez meg az anyagra hat. Az első problémám ott kezdődött, hogy az sem mindegy, élő, holt, vagy tárgy. Néhány patkány ráment, bocs. Végül sikerült. Igaz, pár másodperc volt akkor még csak, de sikerült, így akkor már tudtam, jó nyomon vagyok, csak ez a pár másodperc nem lesz elég semmire.
    Lelkesen kezd magyarázni, az összes jegyzetét elhozta magával, amiket azonnal kipakol, és olyan elánnal kezdi Raul orra alá tolni az összes irományát, hogy szegény csak győzze követni.
    -Most már tudom apa. Akkor úgy vágtam bele, hogy fogalmam nem volt arról, sikerül vagy sem. Viszont hittem abban, hogy tudom minden egyes mozzanatát, minden egyes lépését, akkor mennie kell. Gerardnál nem volt meg ez az erő. Olyan volt, mintha kiszívták volna belőlem, igaz, akkor a túlélésre figyeltem, nem másra. Tényleg? Dolgozhatok veled? Nem, senkitől sem tudtam, csak folyamatosan gondolkodtam és ismételtem azt amiket megtanultam.
    Vakon nem mert belevágni, egyedül, társ nélkül, Jasmine-nél volt az első igazi visszacsatolása annak, hogy igenis működik, van esélye arra, hogy folytassa a gyakorlást, tanulást és erősödjön.
    A felajánlásra egy pillanatra ledermed, majd olyan elánnal veti magát az apja nyakába, hogy utólag jön rá, lehetett volna finomabb is. Az, hogy együtt dolgozhat vele, ez mindennél többet jelent neki.
    A bejelentésével először azt gondolta, meglepi Rault, de nem úgy tűnik, mintha váratlanul érte volna. Igen, ez a terve, és ezt mindenáron véghez akarja vinni, legyen bármikor is az az ugrás.
    -Számítottál rá? Mégis hogyan? A végén kiderül, mindenki tudta, én meg itt titkolom ezerrel? Igen, így gondolkodom. Manhattant.
    Minek indítana kicsiben? Rögtön Manhattan, na de ezt a várost már akkor kinézte, mikor meglátta Kyle székhelyét. Talán őrültség, sőt, Gabriel szerint az, de mi van akkor, ha mégis igaza lesz és bejön a számítása? Aki nem kockáztat, az sosem nyerhet, nem igaz?



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Long Island villa

    on Csüt. Okt. 11 2018, 11:52

    Félreteszem a boros poharat, és odahajolok a dohányzó asztalra kikerült jegyzetek fölé. Kézbe veszem a lapokat, tüzetesen átnézem őket, és tekintetemmel felfedezem a hibákat logikája szövedékén.
    - Ezeket mindig magaddal hordod? Ez a számítás szerintem nem stimmel - teszem félre az egyik lapot, majd egy másikat rosszalló tekintettel. A következőn viszont elidőzik a pillantásom, átgondolom elejétől a végéig... Odaidézek egy tollat vörös tintával, és belejegyzetelek, áthúzok pár vonalat innen oda. Kicsit belemerülök, és elnémulok egy-két percre.
    - Ezt majd gondoljuk át újra. Legközelebb a prototípust is hozd el. Nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen, és hogy működik.
    Elhúzom a szám, és bólintok. Elég rossz hír, hogy nem volt tanítómestere, viszont az halálosan édes, hogy a nyakamba veti magát.
    - Ohó! - nevetek fel, és megpaskolom a hátát. - Persze. Otthon még túl fiatal voltál, hogy bármi komolyba bevonjunk. De ami azt illeti, nagyon ritkán van alkalmam nekromanta vámpírral együtt dolgozni. Tehát külön felkérlek a közös munkára, fiam!
    Elengedem. Töltök magamnak még bort egy csettintéssel, majd belekortyolok. Egy kicsit ütős. Kezd jókedvem lenni.
    - Tudod, vannak emberek, akiken látszik, hogy sokra hivatottak. Kyle is ezért mondott neked igent. Mert látszik benned a potenciál. De nem akarom hájjal kenegetni a májad. Mondd inkább el, mi a terved. Manhattanben tölt be Will is pozíciót, nem? Őt is félre akarod állítani?



    #cc3300
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Long Island villa

    on Csüt. Okt. 11 2018, 17:14

    -Kettő perc… ennyit sikerült elérnem. Tudom, hogy ez rengeteg, de valami nem stimmel. Elméletileg a terveim szerint, már rég ott kellene tartanom, hogy nem, mi sem gyulladunk meg a napon, és a tűz sem tesz bennünk kárt órákon át, azaz kimehetünk nappal is. És nem… valahogy nem áll össze, de nem tudom, hogy hol.
    Rengeteg munkája van ebben az egészben, ám elakadt, és egyszerűen képtelen tovább tolni az időt, és hiába nézi át minden egyes alkalommal, nem jön rá, hol hibázott. Az apját pedig érdekli, és ez olyan örömmel tölti el most, hogy nem is akarja titkolni.
    -Nem mindig, de valamikor igen, még ha nem is az összeset. Van, hogy hirtelen beugrik valami, és akkor azt muszáj felírnom. Hol?
    Azonnal figyeli, mit jelöl az apja, mit nem vett észre, mi fölött siklott el, hiába nézte már át ezerszer, mégis képtelen volt rájönni. Kínjában elvigyorodik. Már az elején nem jó a számítás, akkor nem csoda, hogy nem áll össze. Pláne amikor az öreg még a terveibe is belejavít… pár vonal… bőven elég ahhoz, hogy elakadást eredményezzen. Ezért nem tudott tovább játszani az idővel, ezért állt meg úgy, mintha falakba ütközött volna, most már érti.
    -Rendben, köszönöm. A végső célom, hogy szabadon mászkálhassunk nappal is anélkül, hogy figyelni kellene az időt, és a tűz ne jelentsen fenyegetést.  Patkányokkal kezdtem, aztán holtakkal folytattam a temetőben, végül vállalva a kockázatot, megnéztem magamon is, bár ott azért nem vártam meg pontosan az idő leteltét.
    Jó ideig nem gondolkodott azon, hogy bevállalja a rizikót, és saját maga legyen a tesztalany, de nem volt más választása. Másként sosem derül ki, hogy a vámpírokon is ugyanolyan a hatása, mint más holtakon. Mondhatni mázlija volt, de ennél sokkal többről van szó. Nem felesleges kockázatot vállalt, akkor már tudta, hogy működik a terve.
    Az apjával dolgozhat… ezt álmaiban sem gondolta volna, hogy egyszer bekövetkezhet, és most tessék, mégis így van. Ez óriási megtiszteltetés, akárhonnan nézi, az örömét pedig nyakba ugrással fejezi ki.
    -Tudom. Haragudtam is ám kicsit, hiszen elméletben sok mindent tudtam, és nem vehettem részt komolyabb dolgokban. Ma már értem, hogy miért, de akkor... még nem találkoztam nekromantával a köreinkben. Biztos, hogy vannak, csak nem itt, így pedig nehéz volt. Igazság szerint nem is annyira kedvelik az ilyesmit, a többiek mondták, hogy elég sokan vannak, akik veszélyesnek ítélik ezt a kombinációt. Köszönöm apa, szeretnék veled dolgozni.
    Már most izgul azon, hogy miket fognak együtt alkotni, de egyelőre igyekszik elhessegetni ezt, mert még egy csomó mindenről szeretne vele beszélni, és kiélvezni minden pillanatot, amit vele tölthet.
    -Tényleg? Azt már hallottam több helyről, hogy hatalmas szó, hogy ő lehet az Atyám. Ó, vannak. Tessék? Dehooogy. Tulajdonképpen Will mindenről tud, és támogat, együtt agyalunk. Eszem ágában sincs félreállítani, igazság szerint vele együtt képzeltem el. A tervem az, hogy ha Julia hibázik, akkor megpróbálkoznék vele. Azt még nem tudom, hogy ez mikor következik be, hiszen fiatal vagyok és gyengébb sokaknál. Azonban azt is számításba vettem, hogy ha kitör a káosz, akkor nem szalasztanám el azt a lehetőséget sem, mert tudom, hogy később bánnám, alakuljon bárhogyan is.  Szóval a tervem az, hogy megvárom, míg Julia végzetes hibát vét, és akkor egyszerűen felszólítom a város átadására és bejelentem az igényemet Manhattanra. Amire figyelnem kell, hogy őt maga Alexander ajánlotta a posztra, tehát nagyon okosan kell sakkoznom, hogy ne az legyen, Atyám döntését megkérdőjelezem. Ezért lenne szükségem egy olyan hibára, aminél senki nem mondhatja, hogy ez a kétely felmerül. Willt óvni szeretném attól, hogy bárki is árulással vádolhassa, rájöjjön arra, hogy végig tudott a tervemről és esetleg segített is. Ezért jelenleg támogatókat gyűjtök minden fajból, akik érintettek Manhattan és Bronx területén.
    Kis szünetet tart, hogy az apja megeméssze az információ áradatot, mert az nem kevés. Sőt, nagyon is sok.
    -Úgy gondolkodtam, hogyha a külső támogatás megvan, és ők, amikor ez a végzetes hiba bekövetkezik, ott velem megjelennek és egyértelműen nem Julia mögé állnak, akkor mázlim lehet. Hiszen melyik klán szeretné azt, hogy elinduljon egy csatározás, mert a többi faj nem fogadja el a vezért. Persze ehhez szerencse is jól jönne, Will szerint, ha a káoszban kihal a fél faj, akkor sima ügy, és hát őrültnek van szerencséje, nem? Tudom, hogy ez csak a kezdet, és oké, megszereztem a várost, akkor hogyan tovább, de pont ezért tervezünk Willel már előre. Azt szeretném, hogy abban a pillanatban, amikor Juliát sikerül elmozdítani, akkor kijelenthessem, hogy két vezére lesz a klánnak. Will és én. Ami még játszik, az az, hogy ez a terület Atyámé volt, tehát minimálisan úgy illik, hogy felajánlom neki, mert őt illeti. Azt sejtem, hogy két területet nem fog vállalni, de mégis hiszem, hogy ezt kívánja a becsület. Willel együtt rendet tudnánk tenni, ezt tudom, hogy ne legyen vérengzés és ne legyen esetleg még nagyobb káosz. Háááát… ez a tervem.
    Kicsit hosszúra nyúlik a beszámolója, de az apja elől egy részletet sem hallgat el. Frank eltűnése már sejteti, hogy ez nem békés úton fog végződni, de nem lát a jövőbe, csupán kalkulál. Kíváncsian várja, mit szól ehhez Raul, lassan 3 éve tervez, kombinál és szervez úgy, hogy csak most beszél erről másnak. Mindent titokban tartott, senkinek sem szólt, nehogy idő előtt kitudódjon, és esetleg ezzel megnehezítse majd a saját dolgát.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Long Island villa

    on Hétf. Okt. 15 2018, 22:40

    - Noel... Nem akarlak elkeseríteni, de a vámpíroknak ez az igaz természete. Nem bírják a napfényt, akármekkora is a szürkület. A tüzet, azt meg semelyik evilági élőlény se képes hosszútávon elviselni! Ennek fényében óriási meggondolatlanság, hogy saját magadon kísérletezel! Soha többé ne tedd ezt! Mi van, ha nem tudsz bármi miatt időben fedezékbe vonulni? - pirítok rá atyaian. - Lehetsz tudós, tarthatnak is őrült tudósnak, de soha, soha ne legyél az!
    Úgy gondolom, hogy a természet törvényei ellen teljesen felesleges küzdeni. Persze nem arra gondolok, mint amikor a Wright testvérek elkészítették az első repülőgépet, és mindenki azt mondta, hogy nem vagyunk mi madarak... Persze ki tudja, lehet, hogy Noel megtalálja majd a megoldást. A tudomány és a mágia együtt sokra képes. Csak nem akarom, hogy ez elvonja a figyelmét a nekromanciáról. Hiszen ez az, amire született, s amiért meghalt.
    - Szerencsére amíg te vagy veszélyes, nem ők, addig lépéselőnyben vagy.
    Kényelembe helyezem magam, és úgy hallgatom meg Noel történetét és terveit, mert ez nagyon is hosszúnak és kacifántosnak ígérkezik.
    - Két klánvezér? - kérdezek vissza és ekkor mosolyodok el először, de nem kommentálok, csak figyelek, meg a jó erős bort kortyolgatom. - Hát, ha Will melléd áll, nem pedig a klánvezére mellé, akkor az sajnos árulás, bármelyik irányból nézed. De a veszteseket hamar és előszeretettel felejtik el... - élcelődöm kissé a leendő vesztes, Julia McNamara kárára.
    Ám Noel még nem végzett a sztorival.
    - Kihal a fél faj? - kérdezek vissza kissé elkerekedő szemekkel. - Hát ezt mégis hogy tervezed elérni? Leölitek az ellenkezőket? És mi a tervtek Juliával? Ő áll majd az áldozatlista élén? - érdeklődöm.
    Na nem mintha ez távol állna a természetemtől. Minden győzelem áldozatokkal jár... a franciák nagyon is jól tudják ezt. Nem véletlenül került feltalálásra a guillotine.



    #cc3300
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Long Island villa

    on Hétf. Okt. 15 2018, 23:22

    -Tudom apa, de annyiszor hallom, hogy idejét nem tudják, mikor láttak napfelkeltét például. Így pedig szabadon megvárhatnák anélkül, hogy meggyulladnának. Igaz, na de nem találtam mást. Más vámpírhoz nem mehetek oda, hogy áldozza már be magát, hogy tesztelhessem. Ennyit muszáj volt megtennem. Arra akkor nem gondoltam, de megígérem, többet nem csinálom.
    Megvakarja a fejét, az öregnek igaza van, na de mekkora fegyvertény lenne, ha megjelenhetnének nappal is, főleg amikor néhány bolt még nyitva van. Az tényleg nem jutott eszébe, hogy balul is elsülhetett volna az egész. Ciki.
    -Ezen vagyok, azaz lennék. Fiatal vagyok, és tudom, hogy sokan lebecsülnek emiatt, de valahogy mindenki figyelmen kívül hagyja, hogy itt nem tolonganak a nekromanták. Ne érts félre, nem vagyok elszállva, csak talán tudok meglepetést is okozni.
    Bólint, Raulnak megint igaza van. Nem volt elég körültekintő, így figyelnie kell, hogy ne csináljon marhaságot, és tényleg meglephesse az idősebbeket.
    -Igen, kettő. Á, nem. Úgy szeretném intézni, hogy még véletlenül se kerüljön gyanúba, ezért jönne jól a szerencse. Ha sikerülne elérni, hogy Julia hibázzon, és olyat, amire nincs mentség, akkor Will nyugodtan előadhatja a protokoll szerinti eljárást, miszerint tehetetlen, mert teszem azt, igazam van. Akkor máris nem áruló, csak nem őrült, hogy együtt haljon a vezérrel, mert ő mondjuk nem hajlandó beismerni. Utána már nyugodtan lehet azt mondani, hogy Manhattannak innentől kezdve két vezére van, még el is ismerik, hogy megérdemli. Valahogy így tervezném. Ez igaz. Ha meg kell vele küzdenem, akkor marad a nekromancia, amivel operálni tudok. No meg a rúnáid, amiket tőled kaptam. Nem tudják, hogy azok is védenek.
    Ez is egy opció, azaz a fő opció, és ezért keres támogatókat is. Willt senki nem kérdőjelezheti meg vagy vádolhatja majd, abban pedig nem kételkedik, hogy ügyes színész. Amire talán senki nem számít, hogy használja a tudását, azt, amit eddig senki nem láthatott tőle, így fogalmuk sem lehet arról, mire lehet képes. A rúnákról pedig még úgy nem beszélt senkinek sem, az pedig azért komoly előny a számára, ha eljut addig.
    -Igen, Will ezzel viccelődött, hogy jelen esetben így még össze is hozhatom, ha valami mázli folytán, eltűnik a fél faj, már ha nem éveim vannak hátra a cselekvésig. Őszintén? Le. Ha ez az ára, akkor le. Juliánál mondhatnám, hogy kegyelmet is kaphatna, na de ki az a hülye, aki életben hagy valakit, aki utána egyértelműen bosszút akarna állni? Nos, én nem. Sejtem, hogy bármi történjék is, tiltakozni fog, és nem vállal felelősséget, lemondani, illetve átadni a várost pedig még úgy sem. Azzal viszont beismerheti a bűnösségét is. Minden eshetőségre kell egy terv, ez biztos, nem találhatnak fogást.
    A fél faj kihalásán nevetni kezd, amikor Will ezt kimondta, akkor is majdnem röhögőgörcsöt kapott. Azért az úgy igen erős lenne. A kérdésre bólint, ha nincs más módja, akkor ez következik, mert ennek kell jönnie. Julia már egészen más kérdés, őt csakis alapos indokal vádolhatja bármivel is, azt nem feledi.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Long Island villa

    on Csüt. Okt. 18 2018, 23:39

    - Ugyan! - legyintek. Az elfogyasztott alkohol mennyisége fordított arányosságban áll az empatikus készségemmel ma éjjel. - Nézzék a napfelkeltét livestream-en...
    Örülök, hogy megígéri, hogy nem fog semmi ehhez hasonló őrült ön-kísérletet végezni. Ettől már kissé megnyugodva kortyolok ismét, de lassan félre kéne tennem ezt a bort, mert érzem, hogy a bunkó-faktorom emelkedik. Kicsit elragadtattam magam.
    - A szerencse forgandó, fiam... - jegyzem meg titokzatosan. - Nem szeretek semmit sem a szerencsére bízni, Fortuna nagyon hűtlen szövetséges - pillantok rá, és remélem, sikerül arra ösztönöznöm majd, hogy ezt gondolja át.
    Egy kicsit a gondolataimba merülök, miközben a levegőbe felrajzolom Noel tervének elemeit. 1-1 körben megjelennek a new york-i klánok: Staten Island, Manhattan-Bronx és Queens-Brooklyn. Ezek a város térképét is kiadják, nagyjából, különböző színekben.
    - Itt Julia regnál, és a helyettese a te Willed. Itt Kyle a klánvezér, a helyettese Richard. Itt pedig Frank az úr, a helyettese Gordon. Akármi történjék az első emberrel, automatikusan a második kerül hatalomra, kivéve, ha a másodpilótával is történik valami. Akkor indul el a belviszály. Na most, Franket túszul ejtették, hogy puccsot hajtsanak végre. A túszejtő személyében nem vagyok biztos, de abban igen, hogy nem elégszik meg a QB-területtel. Az a célja, hogy Kyle Chairmant elpusztítsa, lehetőleg úgy, hogy közben ne őt gyanúsítsák. És akkor... Ezek voltak a vámpírok. Ezen kívül látnod kell a többi fajt, akik még bármilyen tényezőt is jelentenek ebben a városban - vagyis a nephilimeket, az angyalokat, a tündéreket és a cambionokat ki is húzhatod a listáról, ők nem számítanak. Maradnak a démonok, a vérfarkasok, és a mágusok.
    Felvetítek a meglevő vámpír-uradalom térképre egy másikat, amely a városban tartózkodó 3 démonherceg illetve hercegnő birtokának határait mutatja meg. Szinte szabályosan 3 részre osztja a várost: északi, középső és déli részre.
    - Ez a terület itt a káoszdémoné. Ez a kéjdémoné. Ez pedig a kételydémoné. Az a terület, amely téged érdekel, Pandóra területe, és kívül esik Daryl herceg területén. A kételydémon régóta nem tartózkodik ezen a síkon, de a gyermekei, egy csoportnyi cambion, a helytartói. Ennyi az, amit a démonokról tudni érdemes, de szerencsére nagyon kevéssé érdekli őket ez a dimenzió mostanában.
    Hát, megint oda kell idéznem a bort a kezembe, mert száraz torokkal ezt a beszélgetést nem lehet folytatni. De eszembe jut még valami.
    - Tudod, mi kéne még ide? Will. Ha együtt vagytok benne ebben a levesben, akkor a mondanivalóm mindkettőtöknek szól, és mindkettőtök véleményét is hallani akarom. Van nála valami, ami a tiéd? - érdeklődöm, ugyanis sajnos szomorú tény, hogy vámpírt megtalálni nem képes szinte senki, semmilyen módszerrel. Ezért van az is, hogy lehetetlen őket lefesteni. A fotó az már más kérdés, de sokáig az se volt egy könnyű művelet. Na de ez most nem is érdekes.
    Ha Noelnek esetleg nem jut semmi eszébe, akkor nekem viszont eszembe jut, hogy az átoklevétel nyoma még talán rajta van. Minden mágia, amelyet elvégzek, nyomot hagy azon, akin elvégeztem. Ez a varázs-kézjegyem, ha úgy tetszik. Ennek segítségével sikerül lokalizálnom, és portált is nyitnom, hogy a következő lépésével belelépjen, és csodák csodájára itt találja magát.
    Eléggé meg van lepődve, egy hosszú pillanatig csak áll, és figyel, mint egy ugrásra kész párduc. De aztán rájön, hogy én csak én vagyok, meg hogy Noel is itt van, szóval egy vigyorral köszöntöm.
    - Üdv szerény hajlékomban, fiam egyetlen szerelme! Foglalj helyet. Épp a puccsotokról beszélgettünk Noellel - közlöm, visszaváltva angolra, ugyanis eddig az anyanyelvünkön folyt a társalgás, franciául.
    - Ez szuper, de épp úton voltam valahová. Mégis hogy kerültem ide?
    - Cambion mágia, ne is törődj vele. Akármi dolgod is volt, az most várhat. Hidd el nekem.
    Will felnéz a levegőbe rajzolt térképekre, majd Noelre, végül odaül a fiam mellé, és a kezéért nyúl. Közben a füléhez emeli a telefonját, és miközben az kicsöng, Noelnek halkan odaszól:
    - Mindent elmondtál neki?
    Félre is fordítja a fejét rögvest, amint Noel válaszol, hogy beleszóljon a telefonba rejtélyesen, héberül. Néhány szót mond csak, de mindketten értjük, hogy arról van szó, az illető ne várjon rá, majd hívja, ha tudnak beszélni. Néhány óra. Én, amint meghallom, hogy milyen nyelven beszél, kérdőn felemelem a szemöldököm. Nahát, Noel, nemcsak, hogy egy szexi fiút találtál magadnak, de ráadásul egy szexi zsidó fiút? Ez igen! Időközben Will elnézést is kér, leteszi, és felnéz ránk.
    - Szóval? Min matekoztok?
    - Épp a vérfarkasok területi hálóját terveztem felrajzolni...
    - A vámpíroké és a démonoké mellé, igen...
    - Úgy van. De a szót át is adom Noelnek, mert ebben biztos sokkal inkább otthon van... Vagy talán tévesek az információim?



    #cc3300
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Long Island villa

    Yesterday at 22:41

    -Kösz, apuci. Livestream-en... hát persze, hogy ez nekem miért nem jutott eddig az eszembe.
    Ismét elneveti magát, lehet, ő is szeretné még látni, de ez nem érdekes. Majd nézi neten a végén 5D-ben, és akkor visszaadja az élményt is.
    Most gondolja végig először, hogy tulajdonképpen mekkora veszélynek tette ki magát valójában azzal, hogy magán is ellenőrizte az addigi munkáját. Ha ott elporlad... na az lett volna az igazán ciki.
    -Tudom, tudom, de néha elfogadnám, ha mellém állna. Azért nem erre alapozok, de ha a mérleg nyelve éppen emiatt billen egyik oldalra, akkor örülnék, ha én lennék az.
    Kíváncsian figyeli, az apja mit alkot, de hamar levágja, hogy csak stratégiai térképet készít.
    -Igen. És kivéve, ha bejelented az igényedet a városra. Will akkor lenne automatikusan a helyébe lévő utód, ha Julia lemondana önként. Nero? Ő az, ugye? Alexandert akarja? Azért az kemény dió lesz, ez a fickó tényleg őrült. Igen, tudom. A farkasok... remélem, hogy ápolok velük olyan kapcsolatot, hogy támogatni fognak. Démonok... igazság szerint eldöntöttem, hogy lepaktálok velük, ha a szükség úgy kívánja.
    Figyelmesen hallgatja végig Rault, aztán bólint, és hozzáfűzi a maga információit is. Mennyivel egyszerűbb így látni mindent, mint papírokon... mert abból is van egy csomó.
    -Őket nem tudjuk így bekategorizálni, mert lényegében ha itt vannak, akkor csak használják a területet, de ezen felül bárhol felbukkanhatnak. Legyen szó üzletről, vagy bármiről. Darylt ismerem, Samuelt ismerem. Kettejükre gondoltam úgy indításul. Komoly ütőkártya lenne az ő szövetségük.
    Felsóhajt, nem olyan egyszerű ez, bármennyire szeretné is. A démonokat belőni... sajnos semmit nem jelent, kinek hol van lakása vagy bármije, mert azt kéne tudni, hová köti őket üzleti érdekeltség. Ezen felül ők valószínűleg letojnak mindent... kivéve, ha káoszt ígér a tervük is, mert akkor talán Daryl is másként áll hozzá.
    -Ez igaz. Nincs... nem gondoltam, hogy kelleni fog.
    Már kezdi sejteni, hogy az apja mire készül, de nem kezd el röhögni, csak vigyorog. Szegény Will hogy meg fog lepődni, ha itt találja magát... így is van, először nem is érti, mi történt, de talán egy csók bizonyítja neki, hogy nem rossz helyre került.
    -Portálon keresztül Will, de apa elmagyarázza.
    Visszaül és alig várja, hogy szerelme is odaüljön mellé. A telefonban nem akarja megzavarni, de a kérdésre bólint, igen, Raul mindenről tud az utolsó részletig. Azt nem tudja, Will kit hívott, de igen, reméli, hogy néhány óra után tisztábban látnak.
    -Nem, nem tévesek. Tehát, a queensi falka van ugye Queens-Bronx területen, azaz Dantéék, míg Garreté Manhattan-Brooklynban érdekelt. Ez pont átfedi a vámpírklánok részét, azaz mindkét falkának fontos az, hogy ki a klánvezér a két klán esetében. A queensiek Bétájával, Josh-sal jóban vagyok, és Garrettel is, azt hiszem, bennük kételkedek a legkevésbé, hogy nem mellénk állnának. Ők különösen érintettek lennének az esetleges csetepatéban. Dantééknak Bronxban már volt vitájuk néhány ifjúval, annak csúnya végkimenetele lett, összeakadtak az egyik testőrrel, provokálták, ő meg nem tűrte szótlanul. Mivel Manhattan és Bronx egy fennhatóság, illetve sejtve, hogy a két falka nagyon is jóban van egymással, nem gondolom, hogy ellenünk állnának fel.
    Nagyjából vázolja a helyzetet, fel is rajzolja szépen a két falka elhelyezkedését. Frank már egyezkedett Dantéval az incidens miatt, ezt hallotta, végül a brooklyniak vitték el a balhét.
    -Vannak a mágusok. Nekik sincsen kimondottan területük, ahogy a cambionoknak sem. Van egy fő székhely a Családoknak, de szabadon mozognak. Inkább az a kérdés, melyik Család miben és hol érdekelt. Ami biztos, hogy a Bath Családot elfelejthetem Leo miatt. Ketoék talán meggyőzhetőek, és a Qureshi Család is. Armandot ismerem, nagy fazon, csípjük egymást, ő is tanít.
    A többi képlékeny. Fogalmam sincs, Jackson Montgomery mit tervez vagy mit nem, Alexandernél járt már, ezt tudom. Ennek ellenére nem ismerem, rá nem mernék alapozni. A mágusok kapcsolati hálója eleve érdekes és szerteágazó, kivel milyen viszonyban vannak. Sahlbergék... Ők jók lennének, mert a központjuk itt van Manhattanban, és rúnások főként. Ketoékkal nincs bajuk, de a kérdés, hogy ha gebasz van, akkor melléjük állnak vagy sem. Ha igen, akkor elméletileg megnyerhetjük a Takahashi és a Carmichael Családot, mert őket is támogatják. Carmichaelék is Manhattanban vannak központilag, ők főként védenek,de a központ ugye semmit nem jelent. Ők Keotékkal amolyan semlegesek, de ami necces, hogy Ketoék meg támogatják Bathékat. Szóval ez bonyolult. Ők Queensben vannak központilag, és amolyan renegátok, a Takahashi egyik része úgymond.

    Sajnos a központ nem elég, bár tény, hogy ha van valami itt gyűlnek össze, de szétszóródtak a világban, így mindenfelé megfordulnak.





    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.

    Ajánlott tartalom

    Re: Long Island villa


      Pontos idő: Szomb. Okt. 20 2018, 14:02