Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Konyha - Jackson lakás
by Theodore Miles Montgomery Today at 18:58

» Long Island villa
by Raul Dessauge Pént. Szept. 21 2018, 23:16

» Sheridan Hotel
by Jackson Montgomery Csüt. Szept. 20 2018, 22:12

» Will apartmanja
by Noel Wyard Csüt. Szept. 20 2018, 14:28

» Pince
by Sam Kerrington Szer. Szept. 19 2018, 22:20

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Szer. Szept. 19 2018, 20:29

» Iroda
by Noah L. Harwey Kedd Szept. 18 2018, 23:01

» Vendéglakosztály
by Gabriel Skoglund Vas. Szept. 16 2018, 23:47

» Folyosók
by Caleb Shayeh Vas. Szept. 16 2018, 23:00

» Shake Shack
by Richard Lucius Warren Pént. Szept. 14 2018, 22:53

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Vendéglakosztály

    Share
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Vendéglakosztály

    on Vas. Szept. 02 2018, 23:02

    .....
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Vendéglakosztály

    on Vas. Szept. 02 2018, 23:22

    Gabriel - Noel

    Van egy nephilim náluk, azaz pontosabban Gabriel, akit ismer még a buliról is, illetve mindenki tudja róla, hogy Richardé.
    Lehet, nem kellene zavarnia, viszont mégis úgy dönt, hogy meglátogatja. Egyrészt érdekli, hogy van, másrészről viszont szeretne vele beszélni néhány dologról. Willnek említette a nephilimeket, s bár azt mondta, ne bízzon bennük, az egyetlen, akiről nem hinné, hogy elárulná valaha is, az pont Gabriel.
    Egyszerűen érzi, hogy ez a nephilim nem tenné meg, főleg, hogy épp a klán vendégszeretetét élvezi, mást meg amúgy sem ismer. Kopog az ajtón, mielőtt belépne, és ha válasz érkezik, akkor meg is teszi.
    -Szia! Hogy vagy? Hoztam némi kaját. Azaz kivettem az egyik ghoul kezéből, ha már úgy is erre jöttem.
    Leteszi a tálcát ahová lehet, és elmosolyodik. Tavaly látták egymást utoljára, de az semmit nem jelent, s bár Gabe még nem tűnik túl acélosnak, de van még bőven ideje. Miért jött? Talán mondania sem kellene, ez is egyfajta gyakorlás lehetne a nephilimnek, de semmi oka titkolóznia.
    -Szeretnék veled komolyan beszélni valamiről, már ha van némi szabadidőd rám.
    Egyszerűen muszáj tudnia, hányadán állnának bizonyos esetben, mert egyelőre nem tudni, mikor borul minden. Ha pedig borul, akkor nem késlekedhet. Ha nem, akkor pedig már most szervez.
    Mivel Gabriel itt van, még kósza pletykák sem indulnak el arról, miért is találkoztak ők ketten, ezért is akarta kihasználni az alkalmat.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Vendéglakosztály

    on Hétf. Szept. 03 2018, 23:58


    Örömmel nyugtázom, hogy hiányzik Thomas, Nate, Connor, Caleb, s mindenki más, akivel eddig összefutottam ebben a városban úgy, hogy barátokká váltunk.
    Végre tartozom valahová. S ugyanakkor nem aggódom Nathanielért. Fiatalabbként még aggódtam volna érte, most már bízok abban, bízok az erejében, erősségében. A találkozásunk, majd formálódásunk a közös út során, mind mind erre készített fel bennünket, s ez is erőt ad.
    Az első nagyon mély hullámvölgy megviselt, s nem viselt meg.
    Sokkal letisztultabb lélekkel bírom el majd a feladatokat, ami korántsem a tisztaságról szól. Mégis, az árnyoldalam ereje meglepett. Hamar elaltatta bennem a dolgokat, s csak a mostani munkálkodás által értettem meg, van még min dolgoznom.
    A munka ugyan kimerített, a Nap ereje segített, még ha csak a teraszra is sikerült kiülnöm, s egyben feltöltött. Koránt sincs vége a teendőknek, ám az üzenetek valahogy egy hajszálnyival már könnyebben jönnek, s tudom átadni.
    Már a tovább finomodott képességem sem gyötör annyira, itt is be tudom határolni, merre is vagyok a végtelenben, legyen az tér vagy idő. Richard látogatásai is sokat segítenek.
    - Fáradj be, Noel, nyitva van – még mielőtt felemelné a fiú a kezét a kopogásra, már tudom, ki érkezett, s az okait is sejtem. Ám, ahogy Noel sem tokostul rontott a helyiségbe, úgy én sem tehetem meg. Mindent a maga idejében. Ez Noel számára is a tanulás és tapasztalás.
    Egy csésze teával állok az egyik állvány előtt. A szépírás megnyugtat. A fal nagy része tele van aggatva különféle nyelven íródott szövegekkel, több időből száramzóakkal, és más dimenziókéból is. Van, amiket nem bír el a papír, és ez a sík sem, azokkal foglalkozom, lelkem nem kívánja magában tartani azt, amiket kapott. Most először vágyom arra, hogy képes legyek a dimenziók között fizikailag is utazni.
    - Szervusz!
    Örömtől csillog a tekintetem, s már nem olyan eltévedt, mint pár hónapja volt. Lassan, de biztosan kezdem megtalálni önmagam.
    - Köszönöm!
    Az étel az egyik legnagyobb gondom. Inni és a napfényen lenni napkeltekor, s nyugtakor, ez elég. Lassan egy hónapja csak iszom, s mivel a munka megterhelő a testemnek, tudom, hogy hozzá kell szoknom, enni kell. Még nem megy.
    - Jobban, köszönöm.
    Elnevetem magam, ez Noel. Őszinte, s szeretem ezt benne. Kivéve, amikor nem az, ahhoz viszont jó oka van, s megértem.
    - Ha szeretnél, foglalj helyet, nyugodtan.
    Nekem most jó állni. S még inkább átölelni Noelt. Szeretem az érintéseket, adok ezek által, s elfogadok.
    Már az első szavainál Noel felé fordulok, s leteszem a csészét, végül leülök.
    - Van, Noel. S segítségem is, ha ezért jöttél. Kérdezz, s ha kérdésed helyes, akkor helyes válaszokat kapsz rá.
    Láttam, hogy jönni fog, s most azt is, milyen döntések vannak előtte, s azok kikre, s mikre vannak hatással. Ám nem mondhatok el mindent. Ez a sík nem a gyors megoldásokról szól. Az idő nemessége az, s a múlandóság, mely miatt oly értékes ez
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Vendéglakosztály

    on Kedd Szept. 04 2018, 00:33

    Kedveli Gabrielt, már amennyire megismerte eddig, és tényleg kíváncsi rá, hogy érzi magát. Azon mosolyog, hogy még be sem kopog, de máris megkapja a választ, azért betartja a formaságokat.
    -Tessék enni. Ahogy nézem ezek olyanok, amik hamar felszívódnak, nem is macerásak, amolyan falatkák. El fogsz fogyni, ha csak iszol.
    Tudja, hogy ez lehetetlen, erre a ghoulok is figyelnek, de azért na, nem léböjt kúrára jött ide a nephilim, hanem egészen másért. Vagy közben változott a terv és lemaradt róla?
    Megöleli Gabrielt, tényleg örül annak, hogy már nem akar összeesni fél méterenként, és még mosolyt is lát az arcán.
    -Ha nem haragszol meg érte, ehhez leülök.
    Ott ahol van, azaz egyenesen a földre törökülésben. Szokása, sosem zavarja, ha nincsen párna, szék vagy semmi egyéb, megoldja.
    -Nem, nem a jövőt szeretném kifürkészni, de ezt tudod, bár néha jó lenne tudni. Egészen más oka van annak, hogy felkerestelek.
    Össze kell szednie a gondolatait, hogy érthetően megfogalmazza, úgy, hogy azt a helyén lehessen kezelni.
    -Tudod, évekkel ezelőtt, mikor idejöttem, volt egy álmom. Mármint nem olyan, mint a tiéd, inkább célom, és erről nem tettem le a mai napig sem. Mivel fiatal vagyok, nem hagyatkozhatok az erőmre, ésszel kell csinálnom, okosan. Ugyan ráérek bőven, addig is építkezem, azonban ehhez, szükségem van támogatásokra, támogatókra. Nem kertelek, majd Manhattant szeretném Gabriel. Ezzel szeretném meglepni az Atyámat. A kérdésem az, hogy számíthatok-e a te vagy a nephilimek támogatására, vagy sem.
    Összefoglalta, mindent elmondott, és továbbra is érzi, hogy Gabe sosem árulná el.
    -Amit tudnod kell, erről senki nem tud a klánban, senkinek nem mondtam el. Illetve... hallom, hogy valami készülődik, ami érint minket is. Ezért úgy gondoltam, hogy ha tényleg kitör a káosz, és fennáll a lehetőség, akkor már most megpróbálnám megszerezni a várost. Sejtem, hogy sürget az idő.
    Kemény fába vágja a fejszét, nem vitás, de ahogy Willnek is mondta, ha ehhez egy démon szövetsége szükséges, akkor egy démon lesz a szövetségese. Egyet szeretne elkerülni, hogy szerelme ne kerülhessen bajba miatta.
    Gabrielre pillant, nem lepődne meg azon, ha totálisan őrültnek tartaná most. A megérzései viszont azt súgják, egy próbát megér. Maximum ha nem lesz balhé, akkor vár, ha pedig mégis lesz, de nem jár sikerrel, akkor is leteszi a névjegyét.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Vendéglakosztály

    on Pént. Szept. 07 2018, 00:00

    Halvány mosollyal nézek hol az ételre, hol Noelre, még nem nyúlok hozzá.
    - Kedves tőled, köszönöm.
    Túl nehéz még ez az étel is. Hiába bírom ki azonban hónapokig is akár, most igénybe vesznek a gyakorlások és az állapotom is. Noelnek igaza van. Még idő szükséges, hogy menjen magamhoz venni ételt.
    Az érintés változatlan maradt a számomra, ebben viszont már haladtam, legalábbis nem kalandozok el folyton a másik emlékeiben, érzéseiben.
    - Persze, hogy nem, hiszen ezért is kínáltalak meg vele – bíztatom, s érzékelem, hogy most fog megtörténni, amiről tudok.
    - Igen, tudom – bólintok komolyan, s most már én is leülök, vele szemben, kissé oldalt fordulva, úgy fordítom felé a fejem. Figyelve, hogy a szárnyam ne legyen számára útban.
    Türelmesen, csendben ülve várom, hogy összeszedje az erejét hozzá. Ha eddig türelmes voltam, most még inkább gyakorlom, még inkább részemmé vált. Mint ahogy a remény és a jókedv is.
    Figyelmesen nézek rá, láthatóan folytatni kívánja a szavait, így hagyom, csorogjanak ki belőle mindezek. Mint egy olyan vallomás, amire már nagyon régóta vágyik. Szeretettel figyelem, s azt is, ahogy valóban jók az érzéseim, ajándékként akarná odaadni annak, akinek a második esélyét köszönheti.
    A lehetséges jövők mellett más, sokkal konkrétabb dolgok és következmények jelennek meg előttem. Ő fent, már tudja rég, mi lesz. Én pedig nem mondhatom el. Súlyos teher.
    - Sorban felelek, Noel.
    Fontos dolgok ezek, már csak azért is, mert a fajom jövője is változóban. Tenni akarok értünk, már jó ideje. Ezért is örültem a nagy háznak, ami részemre jutott. Nem volt véletlen.
    - Milyen áron, minek vagy kiknek az árán tervezed megtenni, Noel? Nem féltem a fajunkat, még ha olyan kevesen is vagyunk. A jövőnkre gondolok, mikor ezt kérdezem.
    Hallgatok egy rövidet.
    - Nem vagyok a nephilimek vezetője. Nem dönthetek a fajom nevében. Viszont...
    Igen. Elmondom.
    - Az utóbbi időben számos nephilim jött el hozzám. Érzik a változást és egy ideje már érik, hogy ismét csoportokba gyülekezzünk. Itt elkezdődött.
    Ismét hallgatok. Pihenek. Nehéz szavakká formálni még a szálakat, még ha ez nem is az. De kapcsolatban van vele.
    - Az a célunk, hogy Elíziumot hozzunk létre a nephilimek számára. És mint tudod, a mi fajtáink között különös kapcsolat van. Amit Richarddal tapasztaltam meg, hogy lehet másképp is, mint régebben volt. Nem egymás ellen, hanem egymást erősítve. Ugyanakkor... szeretnénk semlegesek maradni a fajok irányába.
    Voltaképpen kirekesztettek voltunk, vadásztak ránk. Jellemünk azonban megbocsátó, s könyörületes. Nem vágyunk és én sem vágyom visszaadni, bosszút állni, azon végképp nem, aki vétlen ebben, pusztán az adott fajhoz tartozik.
    - Éppen ezért, amit adni tudok, tudunk, az az oltalom. A házam nyitva áll, ám csak míg épültök sérülésből, vagy tárgyaltok a többiekkel. S figyelembe kell venned, hogy ugyanezt felajánljuk a többi fajnak is, s az embereknek is, nem csak a Látóknak közülük. Közvetítünk is, ha szükséges. Pártatlanok vagyunk.
    Egy pohár vízért nyúlok az asztalra, s felhajtom, majd nézem az üres poharat.
    - Sok mindent nem mondhatok el, Noel. Neked sem, s tisztában vagyok vele, hogy tudod. S tudom, azt is, hogy nem mondom el. Nem csak egy dolog készülődik, Noel. Ami a városban történik, azt a fajunk tisztulásnak nevezi. Ám, van egy másik, amit emelkedésnek, s számosan érintettek lesznek benne. Nekik nem itt lesz a helyük, mikor a káosz kitör a városban. Készülj fel arra, hogy kevesebben lesztek, mint akikre számítottál. Számukra más feladatot jelölt ki a Világ.
    Összeszedem magam, amit elcsendesedéssel teszek. Nem itt fog véget érni ez a beszélgetés.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Vendéglakosztály

    on Hétf. Szept. 10 2018, 15:43

    Gabriel nem nagyon akar enni, ezt hallotta, ezért próbál legalább pár falatot belediktálni. Arra már csak bólint, hogy a nephilim azt is tudja, miért jön. Nem könnyű megfogalmazni, főleg úgy, hogy eddig csak magában érlelte ezt a tervet, magában tervezett, és egyedül Will előtt fedte fel, mik a szándékai valójában.
    Sok dolog van amit át kellett értékelnie, számba vennie azokat a hiányosságait, amik esetlegesen még 50 év múltán is ott lesznek sokakkal szemben.
    Ezek egyike az erő. Erre nem támaszkodhat, nem számíthat arra, hogy erővel bárkit is lenyom, vagy megver, mert egyszerűen képtelenség. Ha számítana, kinek a leszármazottja, talán, de anélkül esélye sincs.
    Ezért kell olyasmit keresnie, amivel egyensúlyozhatja a hátrányát olyan szinten, hogy abból még fölényes előnyt is kovácsolhat. Ezek pedig a kapcsolatok, a szövetségek építése. A kapcsolatokkal halad, de még nem aknázta ki teljesen, ami nem csoda, hiszen ifjú.
    -Csupán annyit kérek, hogy ha eljön az idő, akkor mellettem tegyétek le a voksotokat. Mindketten tudjuk, hogy akkor van esélyem, ha be tudom bizonyítani, hogy a jelenlegi vezér alkalmatlan a posztra. Akkor van esélyem, ha meg tudom kérdőjelezni a hatalmát... márpedig... Manhattan nem az övé. Nem küzdött meg érte, egyszerűen csak ott van. Cserébe annyit ígérhetek, hogy mindent el fogok követni azért, hogy a területen sose vadászhassanak rátok. Tudom, mennyit ér a nephilim vér, és azt is, hogy sokan pályáznak rátok, a mágusok és cambionok pedig nem éppen kérik.
    Attól nem tart, hogy a nephilimek egy esetleges harcba bármi más módon belefolynának, ha itt egymásnak esnek a fajok, viszont a támogatásuk jelentős ütőkártya lenne a kezében.
    -Tudom, milyen veszélynek vagytok kitéve Gabriel. Éppen ezért dolgoznék azon, hogy ne így legyen.
    Mást nem tud ajánlani, csak egy esetleges védelmet, bár nehéz menet lenne elérni, hogy a mágusok ne gyilkolni akarják őket, vagy éppen vért orozni, de szerinte nem kivitelezhetetlen. Azt tudja, hogy Gabe Richardé, ő védett, de a többiek nem, legfőképp a fiatalok nem. Pártatlanok... számított ilyen válaszra.
    -A tárgyalásokra semleges terület... köszönöm, de a pártatlanságotok... ezt nem értem. Meddig Gabriel? Értem én az Elíziumot, azt is, hogy csoportban erősebbek vagytok, de attól nem szűnik meg a vadászat rátok.
    Megrázza a fejét, mert hiába a csoportosulás, ha a többi faj is esetleg így tesz. Máris vagy kiegyenlítődnek az erőviszonyok, vagy elbillen a mérleg nyelve.
    -A tisztulásnak itt az ideje, tudom. Kevesebben... ettől kevesebben? Az igen viccesen festene.
    Nevetni kezd. Mitől kevesebben? Jelenleg van ő maga, és Will. Ennyi, itt kifújt, Ketten indulnak harcba Manhattanért. Ettől kevesebben nem nagyon lehetnek. A legrosszabb verzió ami bekövetkezhet, hogy ahogyan egyedül tervezett eddig, egyedül is marad.




    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Vendéglakosztály

    on Kedd Szept. 11 2018, 20:41

    Érdeklődéssel tekintek rá.
    - Mikor jön el az az idő? – Aztán hallgatok egy rövidet.
    - Mint mondtam, a fajom nevében nem beszélhetek, nincs vezetőnk.
    Újfent hallgatok, némileg elveszve mindenben, figyelek. Aztán ismét Noelhez fordulok.
    - Ezzel még csak Juliát mondattad le. Hogyan szerzed meg a vezérséget? S ha meglesz, hogyan tartod meg? S ha megtartod, mennyi időd lesz azzal foglalkozni, hogy a feltett ígéreteidet megtartsd, betartsd?
    Szemmel láthatóan nem az foglalkoztat, hogy mi lesz a fajunkkal. Ránk mindig is fognak vadászni, ha hagyjuk. Ha nem fogunk össze. Aztán, ki tudja. Lehet, alapvetően is ez a sorsunk.
    Szavaim sokkal inkább a törődő léleké, aki észrevételezésekkel segítené azt, aki hozzáfordul, segítségként.
    - Csak ott van? Ki nevezte ki? Úgy tudom, Alexander tette meg javaslatnak a posztra, ám a döntést a klánra hagyta, hiszen függetlenek lettek egymástól. Nem véled úgy, hogy ezzel az ő szavait is megkérdőjelezed? – Kíváncsian tekintek rá.
    Vajon minden körülményt, döntést, én annak következményét kellően átgondolta?
    - Kedves tőled, Noel, hogy ennyire figyelsz ránk. Nagyon sokat kell majd bizonyítanod és dolgoznod azon, hogy a saját klánodban megtartsd a pozíciód, ha sikerül mindez. S egy olyan fajjal foglalkozni, akik számára az összetartás csak pusztulást hozott eddig még inkább, a legnagyobb energiapazarlás. Miért van szükséged olyan elemekre egy csatában, amelyek sokkal inkább hátráltatnak, mintsem erőddé válnának?
    Szavaim lágyak, törődőek. Nem vagyok a mentora. Nem az utódom. De fontos számomra.
    - A vadászat ránk sosem fog megszűnni. Ettől hiába akarsz bennünket megvédeni, s ez nem is a te feladatod. Nem azért tömörültünk eddig sem, mert meg akartuk védeni magunkat. Mi is vágyunk egymás társaságára. Így tudjuk még inkább támogatni, fejleszteni egymást, támaszai lenni egymásnak. Nem harcolni akarunk másokkal szemben, a tömörülés okán. Hanem egymást építeni. Mindig is másokért harcoltunk. A festményeken az ábrázolásokon, a szobrok...
    Sok nephilimet angyalként gondoltak, ahogy megjelentünk a csatákban. De ez már csak inkább akkor volt, mikor az emberek elveszítették a Látást. Harcoltam magam is, nem egy csatában s háborúban.
    - Mit meddig, Noel? Valóban érted az Elíziumot, Noel, amit szándékozunk megalkotni? – Csendes a kérdésem.
    A nevetésre megértem, hogy a szavaimat félreértette.
    - Ezek szerint eddig egy támogatód sincs?
    A szemeibe tekintek.
    - A fajom nevében nem beszélhetek Noel, tudod, miért – rövid ideig hallgatok, majd folytatom.
    - A magam nevében tudok csupán.
    Mert a barátom. Mielőtt bármit is mondana, feltartom a bal kezem mutató ujját egy pillanatra.
    - Julia és Frank is főként azért kapott támadást, mert vezérnek fiatalok éveik számában, a klántagok némelyikéhez képest. Én melletted vagyok Noel, még ha tisztában is vagyok azzal, nagyon fiatal vagy vezérnek. Támogatlak. Mint olyasvalaki, aki, ha oltalom kell, menedék, várlak. Ha meglátásra vágysz, vagy tanácskozásra. De őszintén? Sültbolond vagy, ha belevágsz. De talán éppen ezért sikerülhet. Ki tudja...
    Ah, ezt nem kellett volna így mondanom, a szálak ismét elindulnak, a végkifejlet felé. Becsukom szemeim, a harmadikat még inkább kinyitom. Noel eltűnik jó időre, mint ahogy minden más is. Nem mondhatom ki, nem adhatom jelét mindennek. Mert ezek még nem szólnak neki. Másnak annál inkább. Fel kell keresnem. Arcomra tapasztom tenyerem, alsó részét ajkaimra, mostanra már jó reflex lett belőle. Még nem tudom csak úgy megállni, hogy ne adjak ki hangot, ha kinyitom ajkaim.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Vendéglakosztály

    on Szer. Szept. 12 2018, 21:53

    -Nem tudom, Gabriel. Ez lehet, hogy hónapok kérdése, évek kérdése vagy évtizedeké. Jobban tudod nálam, azt hiszem.
    Azt még nem gondolta át, hiszen azt sem lehet tudni, hogy ténylegesen felfordulás lesz, vagy sem. Ha nem, akkor logikus, hogy vár, kivár, míg kellő erővel léphet fel.
    -Bejelentem az igényemet a városra, abban viszont nem vagyok olyan biztos, hogy Julia csak úgy lemondana. Az még a jövő zenéje, de addigra tervem is lesz rá. Soha nem szegem meg az ígéreteimet, eddig sem tettem, ezután sem fogom.
    A nephilim szavaira érdemes figyelni, ugyanis azt sehol nem mondta, hogy a lemondatás lenne a célja, viszont ha kellő támogatottsága van, akkor esetleg el is érheti. Elraktározza magában az információt.
    Amit pedig kimondott, ahhoz tartani fogja magát, ez sem kérdés.
    -Valóban. Most őszintén, tedd a szívedre a kezed. Adva van egy matuzsálemi korú vámpír, aki ajánlást tesz. Mutass egy másik, főként fiatalabb vámpírt, aki ellentmondana neki. Ha káosz lesz, forrongás, és tényleg megalapozottnak látszik, hogy ezt Julia nem tudja kezelni, nem hiszem, hogy Alexander az alkalmassága mellett tenné le a voksát.
    Annyira nem hülye, hogy úgy tegyen próbát, ne lenne rá nyomós indoka, vagy bizonyítéka. Felelőtlenül, holmi hóbortól nem lép ő sem, erről szó sincsen.
    -Tudom jól, Gabriel. Nem lesz könnyű, erre nem is számítok, de már körvonalazódik néhány dolog a fejemben. Az lehet, hogy ti úgymond hátráltatnátok, viszont... az sem mindegy, hogy adott területen mekkora a más fajok támogatása. Az is sokat nyom a latba, hogy mennyien vannak a még klánvezér mellett és mennyien a kihívó mögött.
    Erre alapoz, és ezért kezdett azzal, hogy felkeresse azokat, akik esetleg melléjük állhatnak. Mert ha ez megvan, akkor legalább kívülről nem éri meglepetés, és akkor ezzel párhuzamban dolgozhat azon, hogy kivívja az elismerést, hogy elfogadják.
    Azt álmában sem gondolta, hogy minden simán megy majd, egyébként sem erről "híres", inkább arról, hogy tuti a bonyolultabb utat választja.
    Elmagyarázza, miért indult onnan, hogy támogatókat szerez, és csak utána foglalkozik belső ügyekkel, ami így teljesen logikusan hangzik. Reméli, így Gabriel is érti.
    -Mégis úgy vélem, hogy ha legalább Manhattanban és Bronxban nyugalmatok lenne, azzal ti is előrébb lennétek.
    Hiába önfeláldozó faj a nephilimeké, de nekik sem árt, ha egy kicsit pihenhetnek úgy is, hogy mások szemet vetnének rájuk.
    -Azt hiszem, értem Gabriel. Egy zárt világ, de nem hiszek abban, hogy azok, akik titeket akarnak, előbb vagy utóbb ne találnának utat oda is.
    Ez az igazság, ez a véleménye erről, bármennyire is örülne annak, amit a nephilimek szeretnének. Hogy kik juthatnak be oda, most más kérdés, de arról is tud, hogy sok mágus és cambion dolgozik a dimenziók közötti ugráláson is. Akkor ne próbálnák meg ezt is? Dehogynem.
    -Végül is... mondhatom azt, hogy biztosan nincs. Mivel eddig erről nem igazán beszéltem senkinek, vagyis nem kürtöltem tele a várost, nem is lehetne. Barátaim vannak, jó viszonyaim vannak, kapcsolataim talán már vannak, de konkrétan támogatóm... csak egy.
    Elvigyorodik, nem fogja szépíteni a dolgot, ez van. Egyenlőre Will támogatja, na de másnak még nem beszélt a terveiről, nem is lehetne több.
    -Sejtem, hogy így van, valahol talán értem is, ám ez nem rettent el. Még mindig vallom, hogy nem minden a kor és az erő, persze nem elhanyagolható tényező. Köszönöm a támogatást Gabriel. Azt is tudom, sőt, biztosra veszem, hogy többen is így fognak vélekedni majd, de most mondd meg, ha tényleg ott a lehetőség, akkor kihagynád? Én nem. Örök életemben bánnám, ha veszni hagynék bármilyen kínálkozó alkalmat.
    Bólint, tisztában van a kockázati tényezőkkel is, mégis örül annak, hogy a nephilim mellette áll. Sokat jelent neki. Ahogy az az elejtett megjegyzés is, amit Gabriel a végén mond. Ez nem azt jelenti, hogy elbizakodottá válna, de lehet, mégsem hamvában holt ötlet a terve.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Vendéglakosztály

    on Vas. Szept. 16 2018, 00:32

    - Elképzelhető, hogy tudom. Az a kérdés, te tudod-e? De már válaszoltál is rá – bólintok.
    Komolyan tekintek rá. Nagy horderejű szavak, s fiatalként magam is olyan nagyon könnyen jöttek ki belőlem. Noelnek van még mit tanulnia, az elszántság viszont megvan benne. Sokan nem tudnak kitartani, Noelnél ezt másként látom. Az aggodalmam azért megvan. Túl fiatal. Ki hisz neki? Ki fogja követni, s elfogadni?
    - Vagyis ez esetben van pár dolog, ami fontos. Ha Julia valóban alkalmatlan a vezéri posztra, akkor többé senki sem fog bízni Alexander szavaiban. Ha Julia alkalmas mégis a posztra, akkor nagyon nyomos indokot kell találnod, hogy a te szavaid fogadják el. Ha elfogadják és alkalmatlan a posztra, saját nemződ erejét ingatod meg, a hitelességével együtt.
    Mutatok rá a dolgok nagyon törékeny és érzékeny pontjára.
    - Hajlandó vagy mindezek tudatában is megtenni, hogy Julia jogát a posztra, megkérdőjelezed?
    Nagy próba. S élt át hasonlót már Alexander. Ez viszont az ő keresztje. Nem akarok ebbe a jövőbe belenézni. Tulajdon múltam és Alexander fájdalmai köszönnek vissza, a múltban tett döntései és tettei okán szerzettek. Nem adja fel ő sem, ugyanúgy, mint Noel. Igazi apa-fia vonás. Elmosolyodom. Apám sokkal szabálykövetőbb, mégis, elmondhatom, az utóbbi idő kivételével, melynek nyomós oka volt, hogy nem ért el hozzám, törődött velem.
    - Vannak, akik élnének ezzel a lehetőséggel. Ha szeretnéd, felveszem velük a kapcsolatot, amikor úgy véled, itt az ideje.
    Noel szavai alatt kibontakozik az a kép, amitől tartottam. Nem, sosem akartam vezető lenni, s nem is leszek. Ám a változások valóban magukkal fogják azt hozni, hogy csoportokba tömörülhetünk. Nekik jó lehetőség lesz ez, kezdésnek. Számomra ismét a kívülálló szerep jut. De már nem vagyok szomorú. Megértettem végre, hogy így tudom a legjobban beteljesíteni a feladataimat.
    - Éppen ezért kérdem, miből gondolod, hogy a ti területeken lévő helyünkre ne találnának utat? Amit meg akarnak szerezni, nem foglalkoznak a fizetett árral. A haszon kell nekik.
    Bólintok a szavaira, ahogy figyelem a kapcsolati szálainak alakulását.
    - Ezek az évek nem voltak elvesztegetett évek, Noel. Ott is találsz kapcsolatot és támogatót, ahonnan már nem gondolnád.
    Elnevetem magam, levéve a kezem végre arcomról.
    - A te nevedben nem tudok nyilatkozni. A magam nevében azt tudom mondani: nem tenném meg. Mind mások vagyunk, s éppen ezért másként is cselekszünk. Mint ahogy az idővel változott sok minden. A vele való haladás tud gondot okozni. Ebben Alexander tudna segíteni és Richard is. Magam is, bár nem vagyok olyan tapasztalt, mint ők.
    Soha nem is leszek, azokat az éveket nem lehet behozni, amivel ők megelőztek.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Vendéglakosztály

    on Vas. Szept. 16 2018, 01:05

    -Jó játék, Gabriel. Tudjuk, hogy te tudod, én pedig nem tudom, csak azt, hogy te tudod.
    Nevetni kezd, ezzel el lehetnének egy darabig, legalábbis ő kedveli a szójátékokat, de lehet, a nephilim nem annyira.
    Amikor idejött, eldöntötte, hogy egyszer klánvezér lesz, saját klánja lesz, de akkor még sok dolog volt, amit nem tudott eldönteni. Maradjon New Yorkban, vagy keressen máshol területet? Ám amikor látta Manhattant, vagyis az atyja rezidenciáját, akkor minden eldőlt. Akkor már tudta, hogy Manhattant akarja, hogy visszaadhassa annak, akit jogosan illet.
    -Gondolhatod, hogy nem úgy szeretnék odamenni, hogy ott minden rendben van. Abban bízom, hogy ha káosz lesz Manhattanban, és Julia nem tudja kezelni, azaz hibázik, akkor... akkor van esélyem. Hiszen ezt Alexander sem láthatta előre, hogy esetleg végzetes hibát követ el, ezért senki nem okolhatja őt.
    Érti Gabriel aggodalmát, és erre különösen oda fog figyelni. Azonban reméli, hogy ha tényleg áldozatokkal jár ez a felfordulás és pont abból a klánból, vagy akár az övékéből, akkor jogosan kérdőjelezheti majd meg Julia hatalmát. Hiszen milyen vezér az, aki a sajátjait sem tudja megóvni, mert nem jól szervezett? Nem beszélve más klánbeliekről.
    -Azt megköszönném. Bár tény, hogy eddig senkinek nem beszéltem erről egyvalakin kívül, azaz senki nem tudja, mit tervezek, és igazából nem is óhajtom nagy dobra verni. Inkább a meglepetés erejére támaszkodnék majd, ha lehet. Kevesen vagytok, nem kellene, hogy célpontok maradjatok.
    Titokban készül, így dolgozza ki a megfelelő stratégiát is, és fel akar készülni b és c tervvel is, ne tudják megingatni, vagy meglepni semmivel. Hosszú még az út, de egyszerűen érzi, hogy nem lesz rá 20 éve, legalábbis az első próbáig, mint ahogy Will mondta, mennyi kellene még.
    Érzi, hogy most lesz egy lehetősége arra, igenis bejelentkezzen, és kezdjék komolyan venni, ne csak félresöpörni a szavait. Ezzel fel fogja hívni magára a figyelmet, ez nem kérdés, de az is biztos, hogy már nem veszik majd félvállról.
    -Az a területen élő fajok megállapodásától függ. Az elsők között szeretném elérni, hogy a többi faj vezetője, akiknek nem érdeke a nephilim vér megszerzése, az támogassa azt, hogy ne lehessen rátok vadászni büntetlenül, ne vehessék véreteket engedély nélkül.
    Hisz abban, hogy egy fajjal szemben a többi komoly erőt képvisel. Pontosan ezért nem foglalkozott eddig azzal a kérdéssel, amit jó előbb Gabriel felvetett, hogy adott klánból mégis ki támogatná.
    -Tudom, célirányosan készülök Gabriel. Az első perctől kezdve ezt tervezem, figyelem a kapcsolatokat, ki kivel van jóban, és társai. Azt is tudom, hogy idő kell hozzá, józan ésszel ki is várnám, na de ha esélyem nyílik rá előbb, akkor nem várhatok, bármennyire is kockázatos. Kik támogatnak majd... elválik. Egyelőre próbálok biztosra menni, hogy idő előtt ne derüljön ki a tervem, ha lehet.
    Kemény évek vannak a háta mögött, és nem csak a beilleszkedési problémája miatt. Folyamatosan sakkozott, legózott, figyelt, jegyzetelt és tanult. Az reményre ad okot, hogy esetleg olyan helyről is támogatást kaphat, ahonnan nem is remélné, de amit biztosan tud, hogy egy démonnal le kell paktálnia. A démoni erő az, ami egyensúlyozhatná az erőhiányát, azt, amivel még nem rendelkezik.
    -Nem? Tényleg nem tennéd meg? Érdekes, nekem ez eszembe sem jutna, hogy parlagon hagyjam. Ebben igazad van, no de... egyelőre egyiküket sem kereshetem fel ezzel. Utána persze, minden tanácsot szívesen fogadok. Bár akkor már atyámé lesz ismét... remélem.
    Szép is lenne, ha bevágtatna Kylehoz vagy Richardhoz azzal, hogy akkor pályázna Manhattanra, mit javasolnak, hogyan cselekedjen. Biztos, hogy viccesen jönne ki, de ez csak azután lehetséges, ha sikerül ez az őrült, majdhogynem lehetetlennek tűnő terv.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Vendéglakosztály

    on Vas. Szept. 16 2018, 23:47

    - Ilyennel nem játszom, Noel – felelem, s nem tudok vele nevetni ebben. Komolyan mondtam. S elfogadom, hogy így vette, ez így alakult. Figyelmem már tovább irányul.
    - Értem – bólintok ismét.
    Amit fejlesztenem kellett magamban, az az, hogy ne aggódjak, ne vegyem át mások döntéseinek következményétől való félelmet és aggódást. Még akkor sem, ha ez a döntés rám van hatással. A döntésre visszafelé is van következmény, még ha nem is akkor, abban a pillanatban érkezik meg. És az utóbbi időben már ezek nélkül vagyok képes látni, nézni mások szálainak alakulását.
    - Tőlem nem tudja meg senki – jó hallgató vagyok, még ha mostanában, a nagy változás okán néha kiugrik pár dolog, az, aminek bent kell maradnia, bent marad.
    - Talán lehet, hogy a mi időnk lejárt – ezzel is számolni szükséges, figyelembe venném ezt a lehetőséget is. Nincs bennem szomorúság. Fiatalként talán lett volna bennem.
    - És akiknek érdeke? Azoknak továbbra is szabad préda lennénk? – Mutatok rá a válaszának mibenlétére.
    - S nem gondolod, hogy ez a mi dolgunk? Fordított esetben miként gondolnád az imént elmondott szavaidat? - megvárom a válaszát.
    - Értem – figyelemmel hallgatom. Érzékelem, tudom, hogy segítség miatt van itt. Hogy mindez nagy horderejű lesz, s nem csak az ő számára, őt érintve. S hogy túl nagy falatot akar.
    - Fontos dolgok előre, Noel. A nephilimek támogatásával semmit sem érsz. A mi fajunk olyan faktor ebben, ami elenyésző. Nincs erőnk. Nincs befolyásunk. Rengeteg energiát kell beleölnöd, hogy az működjön. És ott van a tényező is, hogy jogosan fogják a többiek az orrodra vetni, hogy ez nem a te dolgod. Ha akarják, kivívják és megoldják magunknak. Ezzel is erősödnek. S hogyan tisztelnének bennünket, ha tudnák, ezt nem önerőből értük el? Te elismernél olyan vezért, akit csak úgy odatettek?
    Ebben még tudtam segíteni, s itt meg is állok.
    - Mert mások vagyunk, Noel, éppen ezt mondtam – mosolygok. – Téged más vezérel, s lelkületed is más, mint az enyém, vagy általánosságban a fajtánké.
    - Atyádé? – Kérdezek vissza, megértve sok szálat, ami elveszni tűnik, vagy éppen máshogyan összekötődve.
    - Csak kérdésekkel szolgálhatok, Noel. És... olyan üzenetekkel, amik csak téged illetnek.
    Fáradok, s érzékelem, hogy ismét jön, közeleg. S hogy ismét nem Noelnek szól. De ez erős lesz. Mély levegőt veszek.
    - Nehéz ezeket a szavakat kimondanom, Noel. Csakis önmagadban bízz, ne higgy el mindent, amit mondanak neked mások. Igen, ebbe én is beletartozom. Önmagadra hagyatkozz. S hogy figyelj arra, akikkel játszol, azok jóval idősebbek. Jobban tudják a bolondját járatni veled.

    Ajánlott tartalom

    Re: Vendéglakosztály


      Pontos idő: Vas. Szept. 23 2018, 19:04