Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 23:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 22:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 21:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. Dec. 16 2018, 23:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 22:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. Dec. 16 2018, 21:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 21:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 20:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. Dec. 16 2018, 20:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 19:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Cox professzor irodája

    Share
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Cox professzor irodája

    on Szomb. Okt. 06 2018, 23:02

    ***
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox professzor irodája

    on Szomb. Okt. 06 2018, 23:11

    Több mint egy év telt el azóta, hogy Briannel ismerjük egymást, és hogy én fülig beleestem. Nagy utat tettünk meg a rántott sajtos este óta, de az életünk mostanra beállt a békés, nyugodt és boldog mindennapokra. A legnagyobb kizökkenéseket az olyan események jelentették például, mint az érettségim és a továbbtanulásommal kapcsolatos döntések meghozatala. Vagy az, hogy megismerkedtem az öcséimmel és a biológiai apámmal. Hogy rá kellett döbbennem, se Nathan, se Gabriel nem tér vissza többé az életembe. Hogy Briant végül valahogyan rávették, hogy elkezdjen tanítani az Akadémián, és én már nem is tudom, hogy kinek volt ebben a legnagyobb szerepe. Leo halála óta Brian kicsit más lett, de az is lehet, hogy csak én aggódom túl - vagy az is lehet, hogy ez a változás Dominónak köszönhető, Leo kutyájának, akit magunkhoz vettünk, és akivel soha egy percig se lehet unatkozni. Mivel Brian meglepett egy motorral a születésnapomra - és én hiába bizonygattam, hogy ez túl nagy ajándék -, sikeresen letettem a jogosítványt is az idén nyáron.
    A szeptembert együtt kezdtük az Akadémián - a sok gondolkodás és tervezgetés eredményeképpen végül is beláttam, hogy ha rendőr akarok lenni, sokkal hasznosabb lenne, ha már ismerném és teljes mértékben ki tudnám aknázni a nephilim képességeimet. Jelenleg minden energiámat, vagy legalábbis annak nagy részét erre fordítom. A karácsonyra kapott ötmillió dollár több mint felét egy alapítványnak adományoztam, akik a hátrányos helyzetű, bántalmazott vagy drog- és alkoholproblémákkal küzdő kamaszoknak segít a városnak azon részén, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ez az alapítvány anno nekem is sokat segített. Briannek köszönhetően én már soha többé nem szorulok rá, mások viszont igen, és azt akarom, hogy legyenek forrásaik a segítséghez.
    Most van vége az óráimnak, viszont én nem akarok hazamenni Brian nélkül. Elméletileg nem verjük nagy dobra a kapcsolatunkat, nem mutatkozunk egymással itt nyilvánosan. De az irodájába mégiscsak bemehetek, vagy nem? Épp ezen filozofálok a folyosón állva, a csukott ajtaja előtt. Már épp nyomnám le a kilincset, mikor kinyílik a Briannel szomszédos helyiség ajtaja, és kilép rajta egy idősebb hölgy. Vérfarkas, tudom, már láttam máskor is. Motyogva köszönök neki, majd még mielőtt elhaladna mellettem, benyitok az irodába, befordulok, és már csukom is be az ajtót, amelyet még jól meg is nyomok, hogy biztos bezáródjon. Aztán kicsit hallgatózom, de végül a nő cipőjének kopogásai elhalnak.
    - Tiszta a levegő! - közlöm megfordulva nagy komolyan Briannel, és nagyon remélem, egyedül van az irodájában, mert ha nem, nos magyarázkodhatnék, hogy miért rontottam be kopogás nélkül, és miért viselkedem ilyen nevetségesen. - Mit csinálsz? Zavarlak? Milyen napod volt? - kezdem el faggatni, de persze csak akkor, ha kettesben vagyunk, és közben odalépek hozzá, és lehajolok, hogy adjak neki egy szerelmes csókot.
    Annyira elképesztően jól néz ki, és annyira jól tanít! Én nagyon féltékeny vagyok titkon, szerintem ezért is vettem most a bátorságot, hogy most felkeressem. Köszöntés után helyet csinálok az asztal szélén és felhuppanok, hogy szemben üljek vele, kicsit oldalt, ne legyek azért teljesen útban.
    - Szép irodád van.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox professzor irodája

    on Szer. Okt. 10 2018, 21:15

    All that has changed
    Még mindig nagyon idegen számomra az Akadémia légköre. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még beteszem a lábam egy ilyen intézménybe, nemhogy tanítani fogok. A mai napig azt vallom, hogy én vagyok a világ legrosszabb tanára, de még nem hallottam túl sok panaszt, és feladni ilyen rövid idő után gyengeség lenne, ezért egyelőre kitartok. Így legalább közel lehetek Tommyhoz, és ez a munka összességében hasznosnak tűnik számomra. Azért fogadtam el az állásajánlatot, mert kellett valami, ami leköti a figyelmem, ha Tommy újra iskolába megy az ősszel. A Galéria túl sok szabadidőt hagyott nekem, és tudtam, hogy ha egyedül maradok otthon (vagyis kettesben Dominóval), akkor súlyosan megnő az esélye, hogy ismét rosszabbodni fog az állapotom. Leo halála után volt egy nehéz időszakom, csak Tommynak köszönhettem, hogy nem nyelt el újra a betegségem. Azóta nem olyan stabil a mentális állapotom, amilyennek szeretném, ezért sokkal óvatosabb vagyok a hétköznapokban. Nem hagyhatok időt magamnak csendes elmélkedésre, a nap minden pillanatában le kell kötnöm a gondolataimat, hogy kiszűrjem a hangokat. Ez mostanra napi rutinná vált, és a tanítás rengeteget segít. Kinek van ideje depressziós gondolatokkal terhelnie magát, miközben óratervet ír és dolgozatokat javít? Nekem szerencsére nincs.
    Mindeközben pedig itt van nekem az én őrangyalom, életem szerelme, akit minden erőmmel támogatok, és szeretnék boldoggá tenni. Ő mindig itt van nekem, és kimondhatatlanul sokat köszönhetek neki, amit nem is tudom, hogyan fogok valaha is viszonozni. Nélküle már biztosan eszemet vesztettem volna.
    Az egyik osztályom első dolgozatát javítom az irodámban, amit még mindig nem igazán érzek magaménak. Igaz, az én egyik festményem lóg a falon (Tommy ötlete), és megpróbáltam berendezni a helyet egyéb személyes holmikkal (egy régi könyvtámasz, avarázsige könyveim és verseskötet-gyűjteményem mind ott figyelnek a polcon), de a tér mégis idegen. A javítás viszont érdekes feladat, szeretem összehasonlítgatni, hogy milyen hibákat követtek el a tanítványaim. Persze egyelőre mindenki kitűnően szerepelt, az első dolgozat kérdései könnyűek voltak, mind az ő, mind pedig az én érdekemben. Egyelőre mindannyian csak belerázódunk ebbe a tanévbe (én pedig az egész tanításba), nem szeretnék rögtön mindent túlkomplikálni. Éppen áthúzok egy típushibát az egyik dolgozaton, és elégedetlenül megjegyzem magamnak, hogy ezt mégegyszer el kell magyaráznom, amikor Tommy beront az irodába. Meglepetten nézek fel rá, nem értem, mire fel ez a felhajtás.
    - Szia, kicsim! - köszönök neki felvont szemöldökkel, próbálva elrejteni a mosolyomat, miközben figyelem, ahogy titkosügynököset játszik. Odajön hozzám, és kapok egy üdvözlő csókot, meg néhány kérdést. Oyan édes!
    - Dolgozatokat javítok, egyáltalán nem zavarsz, a napom pedig rendben volt. De ugye tudod, hogy nagyobb feltűnést keltesz, ha úgy jössz be az irodámba, mintha épp betörnél valahová? Legközelebb csak sétálj be, mint akinek minden joga megvan hozzá - javaslom mosolyogva, miközben odafirkantom az összpontszámot a dolgozatra, és magam elé veszem a következőt. Egyelőre nem kezdek hozzá, hanem felnézek a kedvesemre, és az ő tökéletes arcvonásaiban gyönyörködöm.
    - Köszönöm. Nem is értem, hogy nem jártál itt eddig. Már egy hónapja itt vagyunk - csóválom a fejem - A kép, amit választottál egészen feldobja a falat. Neked milyen napod volt? Hogy teltek az óráid?
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox professzor irodája

    on Kedd Okt. 16 2018, 14:11

    Annyira komoly, ahogy ott ül az óriási asztal mögött, és papírmunkát végez! Egy kicsit ábrándosan nézek rá, és belegondolok, mennyire szexi is valójában ez, hogy az egyik tanárral járok... De aztán felvilágosít, hogy mennyire feltűnő, ahogy próbálom a feltűnést elkerülni, én pedig kénytelen vagyok igazat adni neki.
    - Ebben van valami. Legközelebb majd csak úgy bejövök. Csak nehogy épp össze légy melegedve valakivel - jegyzem meg sandán, bár teljesen feleslegesen, hiszen nem lenne szabad féltékenykednem. Hiszen az égvilágon semmi okot nem adott rá. De akkor is... túl szép, túl okos, és... hallottam, mit beszéltek róla a diákok a folyosókon.
    Belekukucskálok a dolgozatba, amit épp félre tett. Kicsit örülök, mert ezeket én már rég tudom! Na nem mintha annyira átfogó mágikus ismereteket szereztem volna korábbi életemben, de azért szépen lassan leestek a dolgok. Például tudom, mi a különbség az átok és a rontás közt, nem úgy, mint Priscilla Jane MacGavin.
    Visszafordulva Brian felé észreveszem, hogy épp engem néz. Rámosolygok és megállapítom, hogy borzasztó szerencsés flótás vagyok.
    - Tudod, csak úgy mondom, hogy most is hívatlanul érkeztem - jegyzem meg.
    Fenézek a falra, és elmosolyodom.
    - Szeretem ezt a festményedet. Nekem... Hm... Érdekes. Ma gyakorlati nap volt, szóval csak ketten vagyunk a legtöbb órán, Connor meg én. De mindenben sokkal jobb nálam - közlöm kicsit elkeseredetten, majd vállat vonok. - Végül is, neki volt normális tanára.
    Kicsit irigy vagyok, meg egy kicsit szomorú is emiatt, de nem keseredem el. Csak egy kicsit.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox professzor irodája

    on Szomb. Nov. 10 2018, 19:40

    All that has changed
    Az én drága Tommym olyan megjegyzést tesz, amire felszalad a szemöldököm. Néha vannak olyan megnyilvánulásai, amire nem hiszem, hogy rászolgáltam. De nem haragszom érte, akkor sem, ha semmi okot nem adtam efféle féltékenykedésre.
    - Igen, mert pont olyan vagyok, aki úton-útfélen összemelegszik valakivel… Honnan jött ez a gondolat, kicsim? - kérdezem, sokkal inkább kíváncsian, mint neheztelve. Nem tudom, mi jár abban a csinos fejében, de szeretném tudni, mi alapján gondolja, hogy ez a jövőkép egyáltalán megtörténhet.
    A combjára teszem az egyik kezem, míg körülnéz, egyelőre teljesen lemondva a javítás folytatásáról. A dolgozatok várhatnak egy kicsit, és egyébként is, jót fog tenni nekem egy kis szünet.
    - Neked invitálás kell ahhoz, hogy meglátogass? - mosolygok hitetlenül- Legközelebb írásos meghívót küldök, ha ezen múlik, hogy gyakrabban gyere - közlöm vele tréfásan. Nem gondoltam, hogy erre vár. Már rég hívtam volna, ha ezt tudom.
    - Nos, igen… Azt se felejtsd el, hogy az ő szülei egy erős angyal és a pokol egyik hercege… Nem kis előnnyel indul. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól teljesítesz a gyakorlaton! - szorítom meg a térdét kedvesen. Nem szeretném, hogy rosszul érezze magát, amiért a másik nephilim erősebb nála. Connornak tényleg irdatlan előnye van vele szemben. Szeretném, ha Tommy büszke lenne a saját képességeire. Én az vagyok. Nagyon is.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox professzor irodája

    on Vas. Nov. 25 2018, 19:20

    Hogyha elképzelem Briant valaki mással, az olyan érzés, mintha csomót kötnének a gyomromra, és lélegezni se vagyok képes. Mégis, gyakran látom ezt magam előtt, meg azt is, hogy hazamegyek, és az üres lakás fogad majd... Újra és újra ez jár a fejemben, mintha csak kínozni akarnám magam, de valójában rettegek. Képtelen lennék elviselni, ha ő is egyszerűen csak eltűnne az életemből minden magyarázat nélkül. Ilyen volt az üres ház a város szélén. Ilyen volt a hivatalos irat arról, hogy a gyámságomat Jackson Montgomery vette át. Ha Brian is ugyanezt tenné velem, azt már... tényleg nem lennék képes elviselni.
    Szóval csak lesütöm a szemem, félrefordítom a fejem, és nem válaszolok arra a kérdésre, hogy mégis honnan jött az a gondolat, hogy majd esetleg mással kapom rajta, ha benyitok a privát irodájába. Ezzel a gondolattal gyötröm magam, képtelen vagyok kiverni a fejemből, de tudom, hogy én vagyok igazságtalan.
    Felemelem a kezem, és a kezére teszem a combomon. Összefűzöm az ujjainkat, miután kicsit játszadozom velük.
    - Nem kell meghívó... Mostantól gyakrabban jövök.
    Szerintem mostanra már rájött, hogy nincs túlságosan jó kedvem, és hogy többek között vigaszért is jöttem, amit részben meg is kapok. Elmosolyodom, és visszanézek rá szégyellősen. Nemigen hiszem, hogy ez így van, de jó Briantől hallani ezt. Hisz bennem, és ez jó érzés, kicsit megmelenget mindazok ellenére, amik mostanában történtek.
    - Köszönöm. Képzeld, hallottam rólad ezt-azt a folyosókon. A diákoktól - váltok témát, mert önsajnálgatni egyedül is lehet, amikor a szerelmem és életem egyetlen értelme nincs ott, hogy így nézzen rám a gyönyörű zöld szemeivel. - Az egyikük azt mondta, hogy szerinte tuti saját bájitalt főzöl, és azzal mosod a hajad, mert annyira tökéletes.
    Hallottam még sok egyebet is, de ez tetszett a legjobban. Persze lehet, hogy minderre ő nem is kíváncsi, akkor persze nem szórakoztatom tovább az ilyen elképzelésekkel.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox professzor irodája

    on Vas. Dec. 16 2018, 20:38

    All that has changed
    Annyira édes, hogy invitálásra várt! Nekem ez eszembe sem jutott, azt hittem, hogy egyértelmű, hogy akkor jön ide, amikor csak szeretne. De ez olyan sok mindent megmagyaráz! Viccesen fel is ajánlom neki, hogy legközelebb küldök neki meghívót, de ezt visszautasítja, és megígéri, hogy ezentúl gyakrabban benéz az irodámba.
    - Helyes! - emelem a számhoz a kezét, hogy szeretetteljesen megpusziljam a kézfejét. Érzem, hogy valami bántja, és szeretnék segíteni. Amikor kiderül, hogy az iskola miatt érzi rosszul magát, azonnal megmondom neki, hogy verje ki az aggodalmaskodást a fejéből, mert igenis nagyon ügyes és nagyon büszke vagyok rá. Nem tetszik, hogy a másik nephilimhez hasonlítja magát, aki annyival előrébb jár nála mindenben, mert kiskorától kezdve tanítják. Szegény Tommynak ez nem adatott meg, és ez az egyetlen oka annak, hogy egy kicsit el van maradva. Én tudom, hogy mindent megtesz, ami tőle telik, és senki sem vár el tőle ennél többet.
    Mikor témát vált, felvont szemöldökkel nézek a szemeibe. Nem vagyok biztos benne, hogy tetszeni fog nekem, ahova ez a beszélgetés tart.
    - Rólam pletykálnak? Biztos szörnyűséges dolgokat … Mit mondtak? - kérdezem, hiszen azért érdekel. Egy kicsit félek a diákjaim véleményétől, nem hiszem, hogy túlságosan kedvelnek, hiszen szinte azt sem tudom, hogy mit csinálok. Éppen ezért döbbent le annyira, amit Tommy ezután mesél.
    - Ezt terjesztik rólam? Biztos nagyon unatkoznak. Hallottál mást is? - faggatom tovább, tágra nyílt szemekkel. Nem tudom, mit gondoljak erről a kritikáról. Azt hiszem, hogy pozitívnak minősül, de mégis. Sosem gondoltam volna, hogy pozitív pletykák keringenek rólam az iskolában. Akkor sem, ha csak ilyen butaságok, aminek semmi alapja sincs. Ez annyira letaglóz, hogy muszáj többet hallanom. Nem mintha sokat számítana, de mégis… Világ életemben csupa rossz dolgot hallottam vissza magamról, nem lehetséges, hogy minden szép legyen, amit Tommy hallott.

    Ajánlott tartalom

    Re: Cox professzor irodája


      Pontos idő: Kedd Dec. 18 2018, 19:28