Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Freshkills Park
by Marcus Van Beest Yesterday at 22:49

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Long Island villa
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 18:53

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 22:42

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Szomb. Nov. 10 2018, 19:40

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

» Reinald Raoul Carlmichael
by Admin Szomb. Nov. 03 2018, 23:39

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Zyanya Ixchel

    Share

    Zyanya Ixchel

    on Vas. Okt. 07 2018, 22:39


    Zyanya Ixchel


    „We may encounter many defeats
    but we must not be defeated.”


    Faj:
    Vámpír
    Klán:
    Staten Island-i Klán, NYC
    Rang:
    -
    Képességek:
    Eztli
    Születési hely:
    El Mirador (a mai Guatemala területén)
    Születési idő:
    i. e. 100 körül
    Látszólagos kor:
    20 év körül
    Beölelés
    i. e. 100 körül (16 éves volt)
    Avataron:
    Zendaya Coleman
    Kinek alkotom:
    Az elnyomott és elpusztított maja leszármazottaknak, akiknek szüksége van a bosszúmra



    Jellem:

    Hedonista, élvhajhász, mégis józan. Akaratos, elkényeztetett és szeszélyes. Hozzá van szokva ahhoz, hogy szolgák hada lesi minden kívánságát, hogy imádják, hogy a tenyerükön hordozzák. Szívének egyetlen vágya van, az, hogy gyermeke lehessen, ám ennek sosem jött el az ideje. Mélyálomba merült, most ébred, és nincs rá felkészülve, hogy a világ gyökeresen megváltozott.



    Történet:

    Papnőnek születtem. Az életem gyönyörű volt, boldog, bár nem voltam szabad soha. De a templomaink óriási játszóterében úgy lopakodtam, mint a macskák.
    Tudod, mit tesznek a papnőkkel, amint elég idősek lesznek?
    Feláldozzák őket.
    A halálom éjszakáján felöltöztettek díszes ruhákba, királynői ékszerekbe. Virágba borították a templomot. Mindenhol tüzek égtek, zene szólt, óriási mulatságot rendeztek. Aztán megérkezett az istennő, anyám, és magához emelt. Megölt. És feltámasztott. Istennővé tett.
    Onnantól kezdve minden gyermek éjszaka született a Maja Birodalomban. Nem tudom, azért-e, mert a születés istennője lettem - vagy épp fordítva, ezért lettem a születés istennője, de vegül minden állapotos lány, minden beteg gyermekéért aggódó anya, minden gyermekre vágyó nő hozzám imádkozott. Mind vért áldoztak nekem, én pedig segítettem rajtuk cserébe. Egy idő után a dicsőség a fejembe szállt... zsarnoki lettem, önző és szeszélyes. Évszázadok teltek és múltak. A születés istennője gyermekre vágyott, ám ez az egyetlen olyan dolog, amit nem kaphattam meg soha.
    A Birodalom növekedett, gyarapodott ésvirágzott. A többi istennel együtt boldogságot és virágzást hoztunk a népünknek. Más istenek is érkeztek, jöttek, majd megntek, köztük titokzatos fehér bőrű utazók is. Volt, akire szemet vetettem, azonban tovább állt... Engedtem, hiszen menni akart, pedig gúy bántam vele, mint egy királlyal.
    Azzal párhuzamosan, hogy a szívem rabul ejtették, majd összetörték, a Birodalommal is történt valami. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi... egyikünk sem tudta, sem az istenek, sem a papjaink, sem a vajákosok, vagy a nép. De a Birodalom hanyatlani kezdett. Betegségek tizedelték a népet, külső támadásokkal szemben gyengébbekké és sérülékenyebbekké váltunk, természeti katasztrófák következtek be. A nép elfordult tőlünk, nem dicsőítettek úgy többé. Végül úgy döntöttem, akárcsak anyám és testvéreim, én is álomra hajtom a fejem.
    Búcsúm napján felöltöztettek, aranyba borítottak, hatalmas ünnepséget rendeztek. Tüzek égtek és zene szólt.

    Re: Zyanya Ixchel

    on Szomb. Nov. 03 2018, 21:55


      Pontos idő: Hétf. Nov. 19 2018, 07:14