Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Freshkills Park
by Marcus Van Beest Yesterday at 22:49

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Long Island villa
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 18:53

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 22:42

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Szomb. Nov. 10 2018, 19:40

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

» Reinald Raoul Carlmichael
by Admin Szomb. Nov. 03 2018, 23:39

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Emerlad Wrímans

    Share
    avatar
    Emerald Wrímans

    Kor : 130
    Foglalkozás : Boncmester

    Emerlad Wrímans

    on Hétf. Okt. 15 2018, 21:37


    Emerald Wrímans


    „Csöndet, csöndet gyerekek! Nem démonok ezek, nem ördögök…Rosszabbak. Ezek emberek.”


    Faj:
    Cambion
    Alfaj:
    ---
    Falka/Klán/Királyság/Család:
    ---
    Rang:
    Gyakorló
    Képességek/Irányzat/Fókusz:
    Anyagmanipuláció
    Születési hely:
    Tornio
    Születési idő:
    1888.03.20.
    Látszólagos kor:
    28
    Beharapás/Beölelés
    Tündérré válás/Családba kerülés ideje/helye:
    ---
    Avataron:
    Alex Hogh Andersen
    Kinek alkotom:
    ---


    Különleges ismertetőjegy (a csoportból fakadón):

    A démoni forma,amit az apjától örökölt. Ezt most már könnyen el tudja rejteni de hatalmasabb erővel rendelkezők, látják olló alakú kezeit a rejtőzködő varázslat ellenére is.


    Jellem:

    Nem vagyok az ellenfeled. Amíg nem hiszel annak vagy amíg nem azt a stílust harcolod ki. Nem szokásom mások félelemben tartása. A magam világában is elvagyok. Azonban nem vagyok zárkózott fajta. lehet velem beszélgetni bizonyos kereteken belül. Vannak dolgok amiket jobb ha megtart magának olykor a cambion. Bár szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Változó és szeszélyes fajta vagyok, de szeretem adni a láthatatlant. A sötétség elrejt mindenki elől. Ha olyannal beszélgetek könnyedén lehetek barát és kedvelt ismerős. De ennek a fordítottja is elsülhet pár pillanat alatt. Nem félek megmutatni a fogam fehérjét ha kell. Nem félek attól sem, hogy valakit közel engedjek. Azok is bántanak akik fontosak akkor miért tartsak ha újabb sérülés ér? A sebek begyógyulnak és tanulunk belőle. Szeretem a munkám. Szeretem amit követhetek és érdekel. Ami nem kelt bennem érdeklődést annak esélyt sem adok. Ugyan így vagyok a személyekkel is. Minden esetre a macskám kedvel a többi pedig nem érdekel.

    Történet:

    Finnország. Gyönyörű vidék. Gyönyörű élet. Egy csodálatos ország tele élettel. Főleg Tornio városában. Mindenki boldog éli a sok kellemes csendes évet amit lehet. Egy csendes időszak mikor a világ zajától távolabb eső területen az élet nyugalomban zajlik. Azonban egy éjszaka valami váratlan érkezik a városba. Férfi alakot hord magán, és megnyugvást keres Európa zajától. Meg is találja azt a megnyugvást, egy asszony keblén az éjszaka folyamán. Célja is volt-e ennek a dolognak, talán látott engem akkor az apám? Nem tudom soha nem mondta meg nekem, és soha nem válaszolt erre a kérdésre. Mindenesetre ahogy jött úgy ment én pedig nem sokkal 9 hónappal megérkeztem. Nevelkedtem, anyámmal és a szüleimmel de másságom miatt betegnek és szörnynek hittek. A kezeim. Mint egy skorpió ollói. megnyúltak és a gyűrűs és kisujjam egymásba olvadtak ahogy a hüvelyk, a mutatóval és a középsővel. A nagyapám ez miatt megvetett, a nagymamám félt tőlem, de anyám…ő szeretett. Még ha rejtve is éltem velük, mintha meg sem születtem volna. Nem mehettem sehova a kerten kívül oda is csak azért mert a kerítés fából volt így nem láthatott meg senki. A szemem pedig ahogy egyre idősebb lettem, úgy kezdett besötétedni és végül vér színt felvenni. Tökéletesen láttam vele, sőt sokkal jobban mint ahogy azt bárki is hitte. Azonban 7-dik születésnapomon furcsa dolog történt. Az apám visszatért. Minden kérés és mondat nélkül jelent meg és hozzám intézte szavait. Nem kérdezte se anyám, se az ő szüleit, hogy számomra mi lenne a megfelelő. Ő kérdezte tőlem, hogy vele akarok-e tartani? És hogy mi volt akkor meggyőző? Az ígéret, hogy segít megtanítani eltüntetni a „jegyeimet” és nem csak egy udvar lesz a világom amiben élhetek. És még egy érv. Az ő keze is olyan volt mint az enyém. De ezt csak akkor én láttam, senki más. Én láttam azt a hatalmas olló kezet. Ezek voltak akkor a legnagyobb érvek gyermeki gondolkodásomban. Finnországból Spanyolországba utaztunk, ahol megtanultam eltűntetni a jegyeimet. Apám elmondta, hogy ki is vagyok igazából, mibe is tartozok  valójában és kinek a vére vagyok. Ő volt a Skorpió. Mindig más névvel az emberek között, de az alvilágiak számára mindig csak a Skorpió volt. Sok mindent megtanított nekem, egy hatalmas köteléket alakítottunk ki mint apa és fia, de a kellemes idill nem tart örökké. Talán 50 éves lehettem mikor Indiába utaztunk. Apám ügyei mindig a nyomában loholtak de most utolért minket…
    Sokat mozogtunk az nap este. Nagyon keveset tudtam pihenni, és fáradt voltam, kimerült. A karomon a seb sokkal lassabban gyógyult mint hittem. A méreg nagyon gyorsan terjedt a testemben. Soha nem faggattam apámat arról, hogy mik ezek az ügyek, és kik azok akik folyton a nyakunkra járnak. De most iszonyatosan szerettem volna megtudni a nevüket. Ahogy újabb ösvényre tévedünk, most lassítva követjük azt és jutunk ki egy elhagyatott raktárhoz. Itt tüzet raktunk és a kevés élelmünket igyekeztünk beosztani. De amire a legjobban vágytam egy meleg ágy lehetett volna. Azonban most nem tudtam ezt megállni. Lenyomtam a fáradtságot és apámra pillantottam a tűzön keresztül.-Kik ezek apa?-kérdezem ahogy szemeit figyelem amit lassan felemel rám és vissza néz a lángokba.-Vadászok, Emerald. Engem keresnek, egy titok miatt. Egy nagyon mély titok miatt…-mondja válasz képen.-És elárulod nekem ezt a titkot?-kérdezem ahogy figyelem kék szemeimmel majd elmosolyodva néz rám.-Hamarosan megfogod tudni drága fiam.-mondja és lassan feláll.-Aludj. Kipihentnek kell lenned…
    Ez volt az mikor utoljára beszéltem apámmal. Pár nappal ismét harcba keveredtünk a vadászaimmal. Angyalok, akiktől apám lopott. Egy szívet, ami…az övé volt…
    Pusztulás mindenhol, és tollak szállnak. Iszonyatosan fájnak a sebeim de apám nagyobb gondban is van…Ahogy lassan mellé csúszok halkan zihálva le nézek rá és ismét vért köhög majd szemeimet figyeli, és megragadja a karom.-Emerald…neked…neked kell, megtenned…-suttogja és a kést amit eddig szorított a kezemhez emeli.-Edd meg a szívemet….-egy szavát nem értettem de nem hagyott beszélni.-Skopriónak mindig kell lennie, fiam…-suttogta és lassan mellkasa fölé vezette a kezét én pedig nyeltem egyet ahogy figyeltem kék szemeimmel és éreztem ahogy könnyek kezdenek lecsorogni az arcomon. Éreztem ahogy elönt a fájdalom, de apám bíztató mosolya a kést úgy lökte magába mintha az mindig oda illet volna. Szétfeszítettem a mellkasát és még lassan de verő szívét kiemelve téptem el testétől, és miközben a fényt figyeltem ami kihunyt elégedett szemeiből én az alatt megettem apám skorpió szívét.
    Azóta egyedül jártam be a világot. Tanultam, vagy tanítottam. Éltem és mindig más vezetéknévvel de keresztnevemet soha nem dobtam el magamtól. Az alvilágban az angyalok irtásával, és tollak, szívek gyűjtésével át vettem egy nevet. Egy nevet ami csak az én családomat illeti. Én lettem a következő Skorpió. Az emberek között Emerald Wrímans néven találsz meg. New York egyik rendőrkapitányságán, mint boncmester, bukkanok fel. Szoktam beszélgetni a hullákkal, de az már egy másik fejlődés lenne, én pedig lusta vagyok tovább mesélni.

    Re: Emerlad Wrímans

    on Kedd Okt. 16 2018, 22:28


      Pontos idő: Hétf. Nov. 19 2018, 07:14