Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Battery Park
by Noel Wyard Yesterday at 23:10

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Kedd Jún. 19 2018, 23:26

» Étkező
by Dorian M. Montgomery Hétf. Jún. 18 2018, 20:41

» Ethan és Marcus lakosztálya - Nappali
by Ethan Keon O'Brien Hétf. Jún. 18 2018, 18:55

» Folyosók
by Connor Shayeh Hétf. Jún. 18 2018, 04:41

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Jún. 17 2018, 23:41

» Hudson Heights
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:07

» Fort Tyron Park
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:06

» Nappali
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:05

» Konyha - Jackson lakás
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:04

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Saten Island Ferry

    Share

    Saten Island Ferry

    on Pént. Jan. 16 2015, 12:16


    [You must be registered and logged in to see this image.]


    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 07 2015, 00:22-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Saten Island Ferry

    on Pént. Feb. 13 2015, 20:54

    Twins


    Kedvelem a kikötőt, mindig szerettem. Valahogy mindig azt juttatta eszembe, amiben soha nem volt részünk: az utazást. Nem voltunk az a világjáró család, nem is mehettünk volna, hiszen a szüleink nem ismerték a szabadság fogalmát. Jó lenne azt mondjam, hogy sose panaszkodtunk nekik, de ez egy nagy hazugság, hiszen mi is voltunk gyerekek, s a tapasztalataim azt mutatják, hogy gyerekesebb gyerekek voltunk, mint amilyen Hans most. Neki ez természetes, emlékeim szerint nekem viszont nem volt az. A morgás időszaka elmúltával azzá vált, de ahhoz fel kellett nőni. És nem csak ahhoz.
    Farmert húztam, csizmával és télikabáttal, így az alattuk viselt megannyi pulóverréteg nem szúr szemet senkinek. Fázós lévén nem aprózom el a dolgokat, engem a téli napsugár nem ver át. Volt már, hogy bedőltem, de amióta a modern technika vívmányai között szerepel az okostelefonra letölthető időjárás-alkalmazás, azóta nagyon is képben vagyok. Ha megjelennek a mínuszok a képernyőn, akkor előkerül a 3. harisnyanadrág is, amit felveszek. Engem aztán nem érdekel ki lesz az, aki kiröhög.
    Nem rágtam Casey szájába, hogy itt szeretnék találkozni vele, de szerintem tudja, hogy hol keressen. Amióta anya bejelentette, hogy beteg, azóta vagy az Intézetben voltam, vagy itt, s ma is úgy viharzottam el otthonról, mint annak a rendje. Nem tudom, kicsit fullaszt a családi légkör, pedig nem lenne szabad, hogy haragudjak anyára.
    A lelkiismeret-furdalást ki lehet szellőztetni vajon?
    Fogalmam sincs, de próbálkozom nagyon.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Saten Island Ferry

    on Pént. Feb. 13 2015, 22:23

    Nem tudom, mit akarhat Claire, de jövök, mert hívott, igazság szerint akkor is jönnék, ha nem így tett volna, egyszerűen ilyen vagyok, mindig igyekszem a társaságában lenni, kivéve, ha érzem, hogy a magány lenne a legtökéletesebb társ a számára. Jelenleg nem így van, nem fogom hagyni, hogy valahol egyedül legyen, s sírja ki magából a keserűség cseppjeit. Tudom, hogy azért megy el, mert előttünk már nem bír erősnek lenni, vagy csak nem akar kifakadni, hogy miért a nagy vidámság, hisz anyával az van, ami. Én még most is hiszem, hogy a legjobb gyógyír a nevetés, hogy az mindent megold, és lehet, hogy az adott pillanatban ez nem látszik, de később meglesz a gyümölcse. Bízom benne, másként nem tehetek, a családban én vagyok az ügyeletes bohóc, ha én nem tenném, hát ki igen? Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy kétségbeesek anya miatt, többek között azért sem, mert félek, belehalnék a hiányába, és ezzel a gondolattal nem szeretnék szembesülni.
    Gyorsan felöltöztem, sál, sapka, kabát és csizma, én sosem lihegtem túl az ilyen dolgokat, ha fázom, nekem teljesen mindegy, hogy egy vagy nyolc harisnya van rajtam. (Tudom, nincs az a nadrág, ami alá befér annyi, maximum akkor, hogy dupla akkora, mint ami egyébként a méretünk lenne.) Elindultam, tudtam, hol keressem, majdnem mindig tudom, ha akad némi kapaszkodóm. A feldúlt elrohanásából tudható, hogy olyan helyre ment, ahol képes lesz lenyugodni, úgyhogy mentem a kikötőbe. Az intézet ilyenkor nem üres, és nem hiszem, hogy hiányozna neki a kérdezősködés.
    Tíz perccel utána érkeztem meg, és léptem mögé, hogy hátulról megöleljem, mert van az úgy, hogy a szavak fölöslegesek, és nem vezetnek sehová, mint jelen pillanatban is. Egyszerűen nem akarok semmit mondani, mert félek, minden szavam csak tovább rontana a helyzeten, így csak annyit teszek, hogy itt vagyok, ha kellek, csak értem kell nyúlnia, de ezt tudja, mindig így volt.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Saten Island Ferry

    on Pént. Feb. 13 2015, 23:08

    Twins


    Ahogy apának is mondtam, hogyha nem tartanám magam, akkor nem tudom hogy sikerülne összekapnom darabjaimat a padlóról. Félek tőle, hogy anyát elveszíthetjük, s legutóbb már majdnem arra vetemedtem, hogy halálra égessem magam az Intézetben azzal a kérdéssel, hogy mennyit kéne fizetni egy warlocknak ahhoz, hogy meggyógyítsa az édesanyámat. Szerencsére még éppen idejében visszafogtam magam ahhoz, hogy ne forgassák rám a szemüket. Tudom én, hogy az ilyesmi nem játék, s nem is gondoltam igazán komolyan. Én csak.. csak nem gondolkodtam akkor, azt hiszem.
    Veszek egy nagy levegőt, hallom, hogy közeledik. Belefordulok az ölelésbe, átfonom karjaimat a húgom körül és hosszú percekre elveszem a mozdulatban. Mindig tudja, hogy mire van szükségem és nem is kell beszélnünk egymáshoz, akkor is értjük a másikat. Ugyanígy reagálnék én is, hogyha valami baja lenne, éppen ezért vagyunk annyira ikrek, amennyire senki más. Nem véletlen, hogy a parabatai szertartással is összekötődtünk. El nem tudom képzelni, hogy enélkül - egymás nélkül - létezzünk.
    - Hans még az oviban van?
    Jut eszembe a kérdés, mely talán elég semleges ahhoz, hogy hangremegés nélkül ki tudjam mondani. Anya a napokban fogja megkapni a biopszia eredményét. Kissé csomósak az idegeim.
    - Nem fagysz meg?
    Piszézem meg az orrát, mely legalább olyan hideg, mint az enyém. Ez a "köszönöm, hogy utánam jöttél" az "aggódom érted" és még megannyi ki nem mondott mondat mellékese elemekbe öltöztetett kivetülése.
    - Mára valami alkotás?
    Könnyebb a hobbijáról beszélnem, mint a gondokról. Azok megvannak, a mieink. Talán kéne tárgyaljunk róluk, de nem merek beléjük kezdeni. Ezért csavarom a szavakat a kellemesebb vizek felé.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Saten Island Ferry

    on Csüt. Márc. 05 2015, 20:34

    Csak tartom, s ölelem, mert erre van szüksége, és mert tudom, hogy mit él át, én is ugyanazt érzem, csak épp az a szemernyi másság, ami bennünk van, nekem nem engedi, hogy búskomorságba forduljak, most én vagyok mindenki kapaszkodója, és ez így van jól, máskor majd ő fog vigyázni rám, tudom jól.
    - Igen, bár ma én vagyok a soros, de szerintem sejtik, hogy nem biztos, hogy meg tudom valósítani a dolgot.
    Suttogom, szeretem az öcsénket, de őszintén, ezt most közel sem találtam lényeges kérdésnek, bélyegezzenek gonosznak, egyáltalán nem tud érdekelni. Most csak Claire számít, senki más a világon.
    - Nem sülsz meg?
    Kérdezek vissza mosolygós arccal, ami talán nagyon nem illik a jelenlegi helyzethez, ám a felcsapott stílusomhoz, mi olyannyira az enyém, nagyon is. Ismer, tudhatja, ez közel sem jelenti azt, hogy nem veszem komolyan anya dolgát, nagyon is, olyannyira, hogy fogalmam sincs, életben maradnék-e, ha eltávozna közülünk, de ha ezt beismerem hangosan, én is összeomlok, és ezt egyszerűen nem tehetem meg.
    - Nincs alkotás, ma tiszta víz a pohárban van, mert… attól még, hogy próbálunk szemet hunyni felette, ott van, s kötve hiszem, hogy így könnyebb lenne.
    Említem meg, és addig tartom a karjaim közt, amíg csak szükséges, de ha elszakadna, hát hagyom, s a szemeibe nézek. Nem biztos, hogy erőltetnem kellene, de úgy érzem, így lesz a jobb, máskülönben sosem tudunk majd úgy anyára nézni, míg köztünk van, hogy ne sírjon le rólunk az elvesztésének fejünk fölött lebegése okán a szomorúság.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Saten Island Ferry

    on Szer. Márc. 11 2015, 17:18

    Twins


    - Azért szegényt nem kéne magára hagynunk.
    Próbálkozom elég erőtlenül terelni a témát. Persze nyilván nem akarom én átverni Caseyt, csak olyan szokatlan, hogy egy gödörben ülök és nem tudok kimászni belőle, hogy szinte már azt sem tudom, miket is beszélek.
    - Írjak apának, hogy menjen érte ő?
    Nem haragudna szerintem. Tudná az okokat, nagyon is jól ismeri a lányait.
    Szórakozottan játszom ikrem egy hajtincsével, nem akarom és nem is tudom elengedni őt, fél kézzel ölelésben tartom magam, a másik kezemmel simogatom a haját. Tudom, hogy ő is szenved, hogy ő is aggódik és neki is fáj a dolog, ami anyával kapcsolatos. Mégis, most ő a váll, amire borulhatok, s nem én vagyok az övé. Így megy ez, tökéletesen kiegészítjük egymást.
    - Dehogynem. Már tiszta ropogós vagyok.
    Jegyzem meg kis nevetést hallatva. Imádom, akármikor meg tud nevettetni. A hőérzetes visszakérdezéssel simán sikerült neki.
    Elengedem végre, a kikötőkorláthoz lépek, odatámaszkodom. Tekintetemet a víztükrön nyugtatom. Belefagynék azt hiszem, hacsak a lábujjamat a jeges nedvességbe kellene dugjam. De szeretem nézni, ahogyan megcsillan a vízen a fény.
    - Igaz.
    Elhúzom a számat. Nem mondom, hogy nem számítottam erre a reakcióra. Felsóhajtok.
    - Anya nem mond semmit, a vizsgálat eredménye még nem érkezett meg, de szerintem arról se kegyeskedne szólni, hogyha kézhez kapná a híreket. Apa reménykedik, de nagyon fáradtnak látom. Sosem volt még ennyire megtört. Segíteni szeretnék neki, de nem tudom, hogyan is tehetném meg. Tegnap Alec kiabált velem, amiért az edzésen nem koncentráltam eléggé. Belerúgtam a bokájába, amikor nem számított rá. Szerintem kezd elmenni az eszem.
    Megengedek magamnak a mesedélután mellé egy fáradt mosolyt is. Alec megérdemelte, pláne azt, hogy a többiek kiröhögték. Az igazat nem mondhattam el neki, de ennyit arról, hogy ő mennyire koncentrált rám.
    - És ha már itt tartunk, az is zavar, hogy nem tudom mi lenne velünk anya nélkül. Nem akarom, hogy fájjon neked, hogy fájjon apának, hogy fájjon Hansnak. És akkor ott van még Debbie néni is. Még csak most került elő..
    Meg el is tűnt. De ebbe nem merülök el. Nyilván Casey is érezte rajta azt, amit én. Likantróp lett, ami azért valljuk be, nagyon fura.
    - Elmondod, hogy mit te érzel?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Saten Island Ferry

    on Szomb. Márc. 28 2015, 22:01

    - Nem egy rossz ötlet.
    Jelentem ki halkan, megtehetném, hogy hagyom kibújni a helyzet alól, de úgy hiszem, semmiképpen sem lenne túlságosan nyerő a dolog, egészen bizonyosan itt az ideje beszélnünk rólam. Nem máskor, most. Hetek múlva semmivel sem lenne alkalmasabb, az embernek sosem alkalmas arról beszélnie, hogy az édesanyja rákos. Ám ha mi egymás elől is elrejtjük a fájdalmunkat, ott már valami nagyon nagy baj van.
    - Csak nehogy leteszteljem.
    Válik nevetőssé a hangom, de úgyis tudom, mindez hamar elillan, van, mikor nincs itt a jókedv ideje, ezt még én is tudom. Ám amíg képesek vagyunk rá, nevetni akár egy kicsit is, addig nem lehet nagy gond. Végül kimondom, amit ki kell, máskülönben nem haladunk előre, és tartom én évekig akár, ha kell, de ezenkívül is vannak kötelességeink, a világ nem fogja megvárni, hogy túltegyük magunkat ezen a híren.
    - Azért, akármennyire is szeretnél rá haragudni, amiért úgy kezeli a dolgokat, ahogy, be kell látnod, hogy ez neki lehet a legnehezebb. Nem hiszem, hogy olyannyira örülne a ténynek, hogy itt kell majd hagyjon bennünket. Anya is szenved, Rosie, és szerintem előbb el kell fogadnia ezt az egészet, csak aztán lesz képes beszélni róla.
    Gondolkodtam már rajta, hogy elé állok, de azt hiszem, képtelen lennék arra, hogy erős maradjak, miközben ott áll előttem rezzenéstelen arccal, mintha nem érezne semmit, de én tudom, hogy szenved.
    - Ha még egyszer bokán rúgod, még fizetek is érte.
    Nem bírtam kihagyni, alapvetően nem volt bajom Aleccel, de vicces elképzelni, hogy a nagy és rendíthetetlen árnyvadászt bokán rúgta a testvérem. Amúgy is, mi az, hogy nem számított rá? Hát nem számítanunk kell mindenre?
    - Ez mindenkinek fájni fog, akár akarjuk, akár nem, de ha azzal töltjük az időt, hogy kesergünk, hamu marad a szánkba a búcsú után.
    Rá fog jönni, mire gondolok, ebben nem kételkedem, épp ezért igyekszem tartani magam, és a kérdésére felsóhajtok. Remek, ha őszintén válaszolok, akkor nagyjából mindent szemen köpök, amit az imént mondtam. Ám neki akkor sem bírnék hazudni, ha az életem múlna rajta.
    - Úgy érzem, hogy bele tudnék halni a fájdalomba, de… nem lehetek ennyire önző, egyikünk sem. Én csak… azt szeretném, ha anyának ez az időszak szép lehetne… csodálatosabb, mint az eddigi élete valaha is volt.
    Hogy méltóképp búcsúzhassunk el tőle, de ezek a szavak nem jönnek a számra, hisz azon vagyok, hogy ne sírjak, ám ha kimondanám, nem lenne esélyem a könnyek ellen.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Saten Island Ferry

    on Hétf. Jún. 08 2015, 18:33

    Twins


    - Persze, hogy nem örül! – kapom szám elé a kezemet.
    - Nem úgy értettem, hogy örülne, egyszerűen csak zavar, hogy nem oszt meg velünk dolgokat. Mert ugye azért attól, hogy olyan kemény, mint egy szikla, még van lelke és nem hiszem, hogy pont a családja elől kellene titkolnia. Oké, hogy apa is ilyen és mindig ilyenek voltak, de azért mégis..
    Nem nagyon tudom ennél mélyebben elmagyarázni, de szerintem Casey pontosan érti majd, hogy mi is az, ami kifejezetten zavar. Egyek vagyunk, abszolút és maximálisan, szóval nem hiszem, hogy gondot jelentene számára dekódolás. Anya nem nyitott, oké, sosem volt. De legalább egy pár könnycseppet vagy valamit ha láttam volna tőle, akkor nem is tudom, valahogy kevésbé érezném azt, hogy nem is törődik vele. Hogy nem bízik bennünk annyira, hogy kimutassa a fájdalmát. Furcsán összerakott család vagyunk, ezt nem vitathatja el tőlünk senki, ám azért jelen helyzetben nem annyira vigasztal.
    - Nem hiszem, hogy esélyem lenne a repetára, szóval előfizetésedre szerintem nem tudnék előállni produkcióval, de mindenképpen megpróbálom.
    Kacsintok rá. Sokáig nem voltam képes erre a műveletre, de mára már nem okoz gondot. Mondják, hogy mindent meg lehet tanulni, s bár nem hittem, amikor ezt mondták, mégis kénytelen voltam bevallani magamnak, hogy tény. Lám, a kacsintás is sikerült, s azóta megannyi más is.
    - De mégis hogy tegyük széppé? – kérdezem kissé tanácstalanul. Casey őszinte, tiszta lelke amellett, hogy lenyűgöz, még ráadásul szégyenérzetet is generál bennem. Hisz én pedig önző voltam, állatira az. És ha lehet, emiatt úgy gondolom, hogy a pokol kénköves bugyrában fogok elégni. Meg is érdemelném. Ha nem tudnám mi van az árnyak mögött, akkor talán komoly fenyegetésnek is érezhetném ezt magamra vonatkozón.

    Re: Saten Island Ferry

    on Vas. Jan. 15 2017, 23:28

    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Ajánlott tartalom

    Re: Saten Island Ferry


      Pontos idő: Csüt. Jún. 21 2018, 12:25