Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Vas. Jan. 13 2019, 00:10

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Szomb. Jan. 12 2019, 23:07

» Felix Cordero
by Felix Cordero Szomb. Jan. 12 2019, 21:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Jan. 06 2019, 23:03

» Long Island villa
by Admin Vas. Dec. 30 2018, 15:52

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Csüt. Dec. 27 2018, 20:42

» Barclays Center
by Admin Hétf. Dec. 24 2018, 19:06

» Jody's
by Satarel Shayeh Vas. Dec. 23 2018, 19:27

» Conrad New York
by Zyanya Ixchel Szomb. Dec. 22 2018, 12:07

» Folyosók
by Caleb Shayeh Szer. Dec. 19 2018, 00:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Reinald Raoul Carlmichael

    Share
    avatar
    Reinald Carlmichael

    Tartózkodási hely : New York City
    Foglalkozás : Chief - OTD

    Reinald Raoul Carlmichael

    on Szomb. Nov. 03 2018, 22:47


    Reinald Raoul Carlmichael


    „Don't try me - you lose”


    Faj:
    Mágus
    Alfaj:
    -
    Család:
    Carlmichael
    Rang:
    Családfő
    Fókusz:
    Védelmező/Tudomány/Szimbólum
    Születési hely:
    New York City
    Születési idő:
    1878. január 09.
    Látszólagos kor:
    47 év
    Avataron:
    Peter Stebbings




    Jellem:

    Melyiket szeretnéd előbb hallani? A nagyzengzetű, én vagyok a főnök és úgy is viselkedek részt, vagy .. tök mindegy.
    Rugalmasan kezelni a helyzetet és megmaradni önmagadnak, ez az igazi kihívás szerintem. Ehhez pedig őszintének kell lenned önmagadhoz, legfőképpen önmagaddal kapcsolatban. Továbblapozhatsz, ha éppen kezdenél belealudni a sorokba, amely minden sarkon rád mosolyog. Ezzel tovább lapozol az esélyeden az igazi életedre. Ezért csakis te vagy a felelős.
    Humor a legjobb orvosság mindenre. Ha meg nincs baj? Éppen azért van humor.



    Történet:

    Már vagy egy perce nézek a beosztottam legjobbjára és csak annyi érkezik az agyamhoz, hogy wabadaba.. kell egy palack víz, inkább gyorsan ki is nyitom. Az első pár korty mennyei, végre a wabadaba ...
    - ... kellett neki éppen ezt megtennie?
    - Ezt nem neked kéne tudnod, hiszen állítólag ez a feladatuk titkos ügynököknek. Ki tudnád ezt nyitni? - és a fenébe, hogy nem tudom kinyitni az aszpirines dobozt. Nem, mintha az segítene a jelenlegi állapoton.
    Tegnap oltári buli volt tündéréknél. És a mai vesztemre, megtaláltam azt a koktélt, ami végre... szóval érted. Szerintem most élvezem eddigi életemben harmadjára ezt az állapotot.
    - Talán nekünk is egy gyógyító kört kéne megalkotnunk.
    Áhhh, inkább mosolygok, kis híján elnevetném magam, de az most, juhú!
    - Szóval a hazugságok nem működnek és csakis az igazat mondhatják.
    Muszáj vagyok agyi szünetet tartani, mert a víz megint kell, nem csak a pirula.
    Észrevette. Észrevette! Jahhjj...
    - Csak nem...?
    - Másnapos vagyok? Igen - megvan, vissza tudtam rendes időben csavarni a kupakot a vizes palackra!
    Őszinte vagyok. Nem csak azért, mert látni rajtam, éppen szenvedni készülök.
    - A tegnapi tündérporos buli kissé... hogy is mondjam ...
    - Beletalált?
    - Inkább belémfolyt... és a szemem-fejem minden másodpercben éppen fel tudna... - a kezemmel mutatom az eredményt. Kiváló mágus a beosztottam, nem csak hírből tudja, mi volt tegnap. És szerencséjére, vagy az enyémre, nem talált rá a koktélra.
    Csak összekapom magam, és a leesett fonalszál is megvan.
    - Szóval, azt mondod, hogy Long Island keleti csücskébe utazott?
    - Igen. És beszélt ...
    - Aminek az eredményeképpen pontott tettek neki a mondata végére.
    - Vagyis a bizonyítékokkal valaki babrált. Meglátom, mit tehetek.
    - Rendben.
    És már ki is lép az ajtón. És becsapja maga után..
    Olyan nyögést adok ki, hangot adva nem tetszésemnek, hogy az iroda végén is hallani szerintem.
    - Bocseszkaa! - És még üvölti is. Szirénaként robog végig a hangja az irodám becsukott ajtaján túl, hozzám is. Fantasztikus!

    - Kerületi ügyészek mindenhol és mindenki a hírekben akar szerepelni - cseppet sem vagyok elkeseredett, vagy mogorva. ez az emberek világa és ott az ego, na az működik. Itt is, ha már itt tartunk. De hol érdekel? Egészen más dolog miatt dolgozom itt.
    Magamat humorosan csak takarító brigád vezetőjeként szokásom emlegetni. Itt futnak össze úgy a szálak, hogy a hírt szinte megelőzzük, nem szinte. Meg. És máris tudom ugrasztani azt a részt, amelyiket kell. Függöny mögül, vagy az emberek közül. Vagy egyszerre mind a kettőt, ha olyan a helyzet. Ebben vagyok jó, és abban, kit küldjek ki, aki hatékonyan is teszi, amivel megbíztam.
    - Azt hiszik, ellopták a tölté...
    Na tessék, a kerületi boszorka, akarom mondanki az ügyésznő be is viharzik, se puszi, se pacsi.
    - Azt mondtam a sajtónak, hogy elkaptuk a fickót, talán úgy nézek ki, mint egy idióta?
    Hát bocsi, te akartál jó színben tündökölni, konzultáció nuku.
    Mivelhogy a tiszteletet szeretem megadni, felállok és be is gombolom az öltönyöm. Tuti hosszú beszélgetés lesz.
    - Minden tiszteletem az Öné, nem én voltam, aki ezt mondta.
    - Hogyan engedhették meg, hogy kicsússzon a markukból?
    - A bíró...
    - Vallomást kellett volna tennie!
    - Azon dolgozunk ...
    - És elbukott.
    - Mi a javaslata?
    Taktika a javából? Még szép. A védekezés rossz taktika, eddig csak a lasztikat dobáltam vissza, beljebb nem mehetünk, mert a sár is ránk borul. Másfelé evezek a témában. Nyalok.
    - Azt akarom, hogy hozza ezt helyre.
    - Nos, azon a részen, hogy megtaláljuk az elkövetőt, mi dolgozni fogunk - és figyelem, csavart laszti! - Azt, hogy ne nézzék magát idiótának, azon magának kell dolgoznia. Uram.
    Úgy elviharzik, hogy csak a villámait hagyja itt. Becsukom az ajtót, mögötte, mintha éppen kávéznának, a két beosztottam ül tök nyugiban.
    - Ez egész jól ment, nem?
    - Aha.
    Merthogy ezt is be kell ismerni. Hogy mit is? Nos...

    Re: Reinald Raoul Carlmichael

    on Szomb. Nov. 03 2018, 23:39

    KÓD:

      Pontos idő: Csüt. Jan. 17 2019, 17:21