Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 22:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 21:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 20:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. 16 Dec. - 22:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 21:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. 16 Dec. - 20:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 20:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 19:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. 16 Dec. - 19:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 18:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Fangtasia

    Share
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Fangtasia

    on Vas. 25 Nov. - 18:44

    Ez a night club állítólag a sötétség démonáé.
    Valójában ez egy bordélyház, és egy vámpíré. Rolling Eyes

    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Fangtasia

    on Vas. 25 Nov. - 22:01

    Hosszas előkészületek előzték meg ezt az éjszakát.
    Na meg persze hosszas hisztik, duzzogások, veszekedések is. Jazz elültette a bogarat a fülemben, és megmakacsoltam magam: a szextilalmat komolyan vettem onnantól, hogy belevágtam. Egy kis idő eltelte után azonban már tudnom kellett: Ethan vajon csak szexelni szeret velem, anélkül pedig megszűnik a vonzalma? Nem derült ki egyértelműen, de az biztos, hogy mindent bevetett annak érdekében, hogy megváltoztassam a döntésemet.
    Nem tettem.
    Ethan 18. születésnapjára készül egy ideje a Fang teljes személyzete. Erre az éjszakára zártkörű rendezvényt hirdettünk. A hely elég nagy, hogy New York összes vámpírját vendégül lássa. Catherine-t meggyőztem, hogy ma éjszakára nyilvánítsa a helyet Elíziummá, hogy mindenki nyugodtan ünnepelhesse a fiókámat, meg persze a szerelmet. Rengeteg ghoul és sok más egyéb csemege is szerepel a meghívottak listáján, többek közt tündérek és egy-két nephilim is. Szülinapi torta is lesz - lesz olyan, amiből előugrik egy táncos, meg lesz igazi is azoknak, akik fogyasztanak emberi táplálékot. Rengeteg ital, és sokféle egyáéb más csemege is terítékre kerül: falatokat lehet leenni pucér modellek testéről, italokat szolgálnak majd fel apró ledér megbűvölt akt szobrok, meg sok más ehhez hasonló apróság.
    A meghívottak közt továbbá szerepel Ethan összes korábbi kuncsaftja, az összes nyamvadt testvére, meg még az apja is. És a vértestvérei, mármint a gyermekeim, akik közül csak ketten fogadták el a meghívást: Emanuel és Luc. Romeo sajnos egyéb elfoglaltságokra hivatkozva lemondta az utat, de most ezzel nem vagyok hajlandó foglalkozni. Idősebb gyermekeim a helyszínen várnak majd minket.
    Otthon Ethan lelkére kötöttem, hogy csípje ki magát. Még ki is sminkelem, persze ha hagyja, és nem duzzog épp. Mikor végre elindulunk, természetesen késésében vagyunk, de ez az ünnepelt előjoga. Már baromira várom, hogy lássam az arcát. És egy kicsit izgatott vagyok.
    Neki lesz a városban a legmenőbb 18. születésnapi bulija, az fix.
    Mikor megállok a Jaguarral a klub előtt, kiszállunk, odadobom a kocsikulcsot a parkoló fiúnak, aki leviszi a mélygarázsba a cicámat. Én megragadom Ethan kezét, és megkerülve a sort (a rengeteg meghívottat azért be kell engedni valahogy - bár aki kezében nemcsak meghívó, hanem arany kulcsocska is van, az már rég bemehetett hátul a VIP bejáraton) bemegyünk az épületbe, ahol dübörög a zene, mindenki táncol, iszik, és jól érzi magát. A nagyterembe érve azonban, amint megérkezünk, lekapcsolják a zenét, és egy rövid hatásszünetet követően belerobbantanak legalább 5 tölcsér konfettit az arcunkba. Mindenki azt kiáltja, "Meglepetés!", majd elkezdik énekelni a boldog születésnapot dalt, ami szörnyen hamis, de hát nem vagyunk zenészek.
    Magamhoz ragadom Ethant, átkarolom a derekát és nagyon hosszan megcsókolom, amit tapssal jutalmaz a közönség, majd odajönnek többen is egyesével gratulálni.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Fangtasia

    on Vas. 25 Nov. - 23:01

    Annyira de annyira haragszom Jazzre még mindig, hogy csak na. Ennek ellenére persze arról nem mondtam le, hogy ne aludjak Marcussal, mert az egy kis vigaszt nyújtott, hogy odabújhattam hozzá és átölelhettem. Ami még segített benne, hogy az elején is így kezdtük, amikor nem hitte el, hogy szeretem, és akkor sem volt még szex, csak később. Most is valahogy így próbáltam felfogni, de ez nem azt jelenti, hogy ment is, sőt. Nehéz volt, nagyon nehéz.
    Ma viszont felvillanyoz, hogy szülinapi randira megyünk, csak mi ketten. Egész nap ezzel voltam elfoglalva, már előre megterveztem, mit veszek fel, aztán átterveztem, és megint és megint, végül nem tudtam eldönteni és kétségbeestem.
    Marcus a lelkemre kötötte, hogy csípjem ki magam, na de ezt mondania sem kellett volna, egyébként is megtenném. Ennek örömére az összes létező szettemet kicipeltem elé, hogy válasszon, de ahelyett, hogy megvártam volna, mit mond, már döntöttem is.
    Egy halványkék bő ujjú selyeminget emeltem ki hófehér, testre simuló nadrággal. Persze mindennek passzolnia kell, így a tangám is halványkék, bár ezt senki nem látja. A blézerem sötétebb kék árnyalatú, amihez tökéletesen passzol az ugyanolyan színű cipőm is.
    Kész vagyok, már ami a ruhámat illeti, na de a smink, az sem hiányozhat. Engedem Marcusnak, hogy ő tegye meg, egyszer régebben úgy is megígérte, hát akkor most övé a terep.
    Mire mindent rendben találok, és a parfümöt is kiválasztom, persze olyan késében vagyunk, hogy öröm nézni, de cserébe makulátlanul és tökéletesen festek, így talán megbocsátható.
    Boldogan masírozok a kocsihoz, és így is szállok ki onnan, bár egy kicsit csalódott arcot vágok, mikor egy hatalmas tömeget látok a bejáratnál. Azt hittem, kettesben ünnepelünk majd, vagy csendesebb helyen. Itt viszont egyenesen ricsaj van, és rengetegen vannak, de amikor elhallgat a zene, és kiderül, hogy ez a sok ember azért van itt, mert Marcus szülinapi partit szervezett nekem, annyira meghatódok, hogy majdnem elsírom magam. Az egyetlen ami visszatart, hogy el ne kenődjön a sminkem, de az örömöm leírhatatlan, úgy bújok oda Marcushoz, és úgy csókolom meg, mint még soha.
    Mindenkit meghívott, apáék is itt vannak, az összes testvérem, a klántagok és az összes volt kuncsaftom, ami egyáltalán nem zavar, sőt.
    -Marcus, köszönöm szépen. Ez... ez... sosem volt ilyenem még.
    Körbevigyorgom a fejem szó szerint, most még Jazzre sem tudok haragudni... na jó, egy kicsit azért orrolok rá, de akkor is. Ekkora meglepetést. Sosem fogom tudni meghálálni.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Fangtasia

    on Hétf. 26 Nov. - 21:59

    Ethan egészen rabja a tökéletességnek, ha a külsejéről van szó. Én is piperkőc vagyok, szó se róla. Például ma éjjelre azzal az új színezett waxszal lőttem be a hajam, amitől az egész ezüstnek tűnik most, épp csak a tövét hagytam feketének. Csak ez a dühítő fonat idegesít... egyszerűen nem tudom kifésülni, se kibontani... Levágni meg nem fogom. Én is kihúztam a szemem, mert megy a démoni szettemhez, meg mert nincs is annál szexibb, amikor a szex hevében a smink elkenődik és teljesen szétmaszatolódik az arcon.
    Úgy látom, a meglepetés bombasiker. Ethan teljesen el van ájulva, és meg is van hatódva. Felbéreltem egy fotóst, remélem nagyon jó felvételeket készít majd az éjszaka. Direkt úgy fordítom csók közben a fiókámat, hogy az előnyösebb oldaláról is lekapják. Egyszerűen ragyog és sugárzik, és miközben a ceremóniamester bemondja, hogy mi is az esemény apropója, meg hogy ajándékokat a bejárattól jobbra levő hosszú-hosszú asztalra lehet elhelyezni, felkonferálja a következő programot (néhány frissítő elfogyasztása után hamarosan érkezik Justin Bieber privát koncertje az egybegyűlt New York-i alvilágiaknak, melynek a vége meglepetéssel zárul majd. Eközben az élők eszegethetnek, de nem ajánlja, hogy a buborékszobát kipróbálja bárki is közvetlenül vacsora után. Mindenkinek jó szórakozást kíván, majd visszateszi a szuper zenét a pultba és a hangszórókba.
    - Ma éjszaka minden kívánságodat teljesítem, kicsinyem - súgom a fülébe, miközben édes pici füléhez hajolok a szenvedélyes csókunk után. Aztán rávigyorgok Ethanre, és kicsit kiengedem az ölelésemből, hogy fogadni tudja a gratulációkat. Mindenkivel közös kép készül, akárcsak egy jól szervezett esküvőn.
    Néhány random vendég után odalép hozzánk Luc, akit kitörő örömmel fogadok. A nyakamba borul, én szorosan átölelem és a nyakába csókolok, az arca csupa vigyor. Megszorítom a vállát, és büszkén fordulok vele Ethan felé.
    - Ő itt a fivéred, Ethan. Luc Desreumaux.
    - Cső Ethan! - köszönti őt lelkesen másodszülöttem. Baromira könnyű vele szót érteni, közvetlen, laza és vidám stílusa mindenkit magával ragad, egyszerűen imádnivaló. - Alig vártam már, hogy megismerjelek. Boldog szülinapot! Még sok ezer ilyet!
    Akármennyire is örülök Luc jelenlétének, tekintetem a sóvár hiányt próbálja orvosolni. A jelenlévőket pásztázom, ám hiába.
    - Em veled utazott? - kérdem Luc-től, talán egy hangyányit aggódva.
    - Igen... - komolyodik el kicsit Luc arca. - Igen, ő is itt van, csak eltűnt valahová.
    - Még mindig szörnyen hazudsz atyádnak - forgatom meg a szemem rosszallóan, ám nem tudok tovább faggatózni, ugyanis felbukkant nem más, mint a nagy Jackson Montgomery, a Harvey család korábbi feje.
    - Gyűlölném, ha meg kellene szakítanom a családi idillt, azonban Ethannek üdvözölnie kell a családját. Az igazit - teszi hozzá hangsúlyosan, majd kinyújtja a kezét Ethan felé, hogy rögvest odaterelje őt magukhoz.
    - Nahát, Jackie, micsoda meglepetés - morranok fel, és látványosan megforgatom a szemeimet. Te jó ég, én mindjárt megütöm, mindkét kiskölyök gyereke orra előtt, esküszöm!
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Fangtasia

    on Kedd 27 Nov. - 20:31

    Kell pár perc, mire felocsúdok és felfogom, hogy ez az egész miattam van, mert Marcus óriási bulit szervezett nekem, csak azért, mert betöltöttem a 18. életévemet. Ez annyira de annyira megható, hogy megszólalni sem tudok, csak szorosan ölelni őt és bújni hozzá, kímélve a ruházatát, amennyire lehet.
    Soha nem volt még ilyen szülinapom, sőt, azt se tudom, hogy mikor tartottuk meg utoljára, de ez, ez a mostani, ez mindent felülmúl.
    Megköszönni sem tudom Marcusnak azt, hogy ezt így összehozta, hogy apát is rávette, eljöjjön, meg úgy mindenkit, aki itt van.
    Még be is mondják, hogy a ma este a szülinapomról szól, és itt már szipogok, ez életem legnagyobb meglepetése.
    A Justin Bieber koncerten ismét meglepődök, mert elképzelni sem tudom, hogy őt ki szereti errefelé, és arra emlékszem, hogy nagyon csúnyán beszólt Marilyn Mansonnak, volt is belőle botrány. A buborékszobára felkapom a fejem, hát olyan is van? Marcus tényleg mindenre gondolt, és fogalmam sincs, hogy ezt mikor hozta így össze, és legfőképp hogyan.
    -Tényleg? Én csak... csak veled szerettem volna lenni, senki mással.
    Na persze egy dolog azonnal beugrik, egyszer régebben orgiáról beszélt Marcus, de aztán megtiltotta, na azt majd szeretném behajtani rajta valamikor. Nem akarom őt elengedni, de muszáj, mert mindenki odajön, és én még mindig hitetlenkedve nézem, hogy mennyien jöttek el.
    Az egyik fickó ölelgetrni kezdi Marcust, de nem kezdek zsémbeskedni, és milyen jól teszem, kiderül, ő Luc, aki remélhetőleg itt is marad, mert majd tőle fogok tanulni. Asszem. Adok én neki kápolnát, ha ezen múlik, csak ne menjen vissza.
    -Szia Luc! Én is örülök, és ugye itt maradsz? Egész lakosztályt kapsz, eskü.
    Meg is ölelem gyorsan, nehogy elmenjen. Meg kell állapítanom, állati dögös, és már kezdem érteni, hogy Marcus miért őt választotta. Emre terelődik a szó, először csak sejtem, hogy az Emanuel lesz, akiről kiderül, végül nem jött el. Sajnálom Marcust, látszik rajta, hogy csalódott, így a fülébe súgok.
    -De mi itt vagyunk neked addig is.
    Sokat ez ugyan biztos nem segít, hiszen gondolom, hogy régen látta a gyermekeit, neki is hiányoznak.
    Sokáig ezen nem tudok keseregni, mert jön apa, és olyan boldogan tartok vele, hogy csak na, egyelőre nem reagálva arra, amit mondott. Na az nem volt szép, mert nekem Marcus is a családom, sőt, most már Luc is. Ezt majd megbeszélem vele, de most simán odarobogok a többiekhez, mert... mert csak a testvéreim vannak itt.
    -Mindjárt jövök.
    Mutogatom Marcusnak, hiszen azért az idő többségét vele tölteném, ha lehet, nem mással.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Fangtasia

    on Szer. 28 Nov. - 22:26

    Hát én mindjárt megzabálom Ethant! Kis híján elpityeredik itt nekem. A kezembe fogom az arcát és rámosolygok. Semmi nincs amiért most érdemes lenne sírdogálnia. Egy kicsit meglep azzal, amit az ajánlatomra válaszol. Bármit kérhet, ő pedig azt emlegeti, hogy kettesben szeretne lenni?
    - Ha azt akarod, mindenkit hazaküldök - ajánlom fel neki, hiszen azt ígértem, minden de minden kívánságát teljesítem. Súgva kérdem: - Vagy szökjünk meg?
    A meghitt pillanatunk véget ér a gratulációk hada miatt, de ott maradok a fiókám közelében. Lucnek határtalanul örülök, és úgy tűnik, Ethan is. Elmosolyodva nézem őket. Nagyon édesek együtt! Mintha valóban báty és öcs volnának. Mindkettejük szőke és gyönyörű és Eztli. Az atyám is az volt. Emanuel hiánya azonban szöget üt a fejembe. Tudom, hogy együtt érkeztek, bejelentkeztek a reptérről, amint leszálltak és biztonságban kiértek a reptérről az éj leple alatt.
    Átkarolom Ethant, hiszen vigasztalni próbál, és ez kedves tőle, noha semmi szükség rá. Tudom, hogy Emanuel itt van a közelben, szóval nem bánom legvégső soron, hogy még az a kutyaütő Jackson is felbukkan.
    - Menj csak! - engedem Ethant útjára. - Tartsd rajta a szemed a vén kecskén! - hagyom meg Lucnek. - Megkeresem Emet.
    - Odakint lesz - javasolja Luc. Bólintok, és elindulok, hogy megtaláljam duzzogó elsőszülöttemet.

    A vámpír nagyon nagy felhajtást csinált ebből a születésnapból. Ha nem ismerném, azt hinném, nem engem akart felülmúlni és/vagy lenyűgözni ezzel az egésszel, az arcomba tolni, mennyivel jobb gondját viseli a fiamnak, mint én. Mondjuk, az biztos, hogy ha rajtam múlik, a 18. születésnap egy elegáns étterem fehér abroszánál kerül megünneplésre, nem ilyen körülmények közt. De azért ajándékot hoztunk, és mindenki ki is csípte magát.
    Mire visszaérek Ethannel, Theodore eltűnik. Állítólag mosdóba ment.
    - Dorian, ő itt Ethan. A nagybátyád. Volt egy nővéretek, Ethan. Dorian az ő fia - magyarázom el kettejüknek, milyen rokonságban is állnak pontosan egymással. - Ethan pedig Theodore bátyja. A vámpír. A Tűz.
    Mást nem tudok bemutatni, mivel Thomas (és párja) kicsivel odébb állnak tőlünk, nem velünk, mást pedig egyelőre nem látok a közelben.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Fangtasia

    on Csüt. 29 Nov. - 0:39

    Úgy szeretném elmondani most Marcusnak, hogy mit érzek, de nem megy, és csak suttogni tudom a válaszomat is. Bármit kérhetnék, és ha most nem hatódtam volna meg ennyire, akkor biztos kitalálnék mindenfélét, na de ez olyan kedves gesztus volt a részéről, hogy tényleg semmi mást nem szeretnék, csak őt.
    -Az a szökés jól hangzik.
    Máris benne lennék, ha nem "zavarnának" meg minket az érkezők, akikkel még fényképezkedek is. Na az megy, pózolásban profi vagyok, még akkor is, ha akkor keltem fel éppen.
    Marcus egyik gyermekének érkezése ugyanolyan meglepetés számomra, de annyira aranyos. El is felejtem, hogy mennyivel idősebb tőlem, olyan közvetlenül viselkedik. Ennek pedig örülök, annyira unom, hogy mindig figyelnem kell rá, mert az idősebbek nem szeretik, ha a fiatalok szeleburdiak. Ezt sosem értettem, hát ők is voltak azok, nem? De.
    Luc viszont nagyon édes, és amilyen gyönyörű, hát most már értem, miért is választotta őt Marcus. Ráadásul Eztli, és én tőle fogok tanulni, tehát nem mehet haza. Emanuel nem bukkan fel, és érzem Marcus csalódottságát, bár sokat nem tehetek, de azért próbálom jobb kedvre deríteni... aztán jön apa.
    Akinek ugyanúgy örülök, mert régen láttam. Tudom, hogy nem kedvelik egymást, de csak eljött, vagyis akkor nem lehet akkora az ellentét. Hiszem én, míg meg nem hallom, hogy mit mondanak egymásnak.

    Boldogan tartok apával, még belé is karolok, bár ezt nem tudom mennyire díjazza. A képek miatt egyből felismerem Doriant, így amint apa bemutat minket egymásnak, bőszen bólogatok. Na de milyen szép már, hát sokkal szebb mint Jazz. Majd mondom is Marcusnak, hogy cserélje el a rendetlent Dorianra, vagy keressen mást, vagy tudom is én.
    -Szia Dorian! Tudom, te vagy a tündér, a közös kapocs, a lélek. Igen, erre is emlékszem.
    Nyújtom is a kezemet Doriannak, és közben bólogatok apának, hiszen mindent megjegyeztem, ami az aktában volt. Azaz nagy részét igen. A medálomhoz nyúlok, az azóta is a nyakamban van, szerencsére Marcus sem akarta levarázsolni rólam, bár apa megvédte nekem akkor.
    -Szia Ethan! Örülök neked, már vártam, mikor ismerhetlek meg. Nagyapa sokat mesélt rólad is. Gratulálok és sok boldog szülinapot még.
    Dorian mosolygásától nekem is jókedvem lesz egyből, hát milyen cuki már. Vajon mindig ilyen vidám? Olyan, olyan mindenkit szeret típusnak tűnik, és mekkora... hát a kép alapján sokkal kisebbnek képzeltem el, bár tudom, volt valami kavarodás ott az idővel, szóval nagyon kicsi, de mégsem.
    Theodore említésére mosolygok, ő a cambion, ezt is tudom ám.
    -Theodore is itt van? Thomas és Nathaniel is? Úgy örülök nektek apa, de tényleg. Tudod, nekem még sosem volt ilyen szülinapom, soha de soha.
    Ragyogok a boldogságtól, ez életem legszebb napja lesz, ez egészen biztos.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Fangtasia

    on Csüt. 29 Nov. - 22:26

    Eléggé elcsodálkozom Ethan kívánságán. Majd kicsit később meggyőzöm róla, hogy azért maradjunk, mert az este tartogat még meglepetéseket számára, egyelőre azonban megpróbálom megkeresni Emanuelt. Odakint az utcán, egy sikátorban cigarettázva meg is találom.
    Kérdés nélkül lépek oda hozzá, a kezeim közé veszem az arcát, hogy egy percet se késlekedjek azzal, amit meg akartam tenni már hónapok óta. Megcsókolom. Elejti a cigit, és egy pillanatig azt hiszem, hogy vissza fog csókolni, és minden rendben lesz köztünk újra...
    De elfordítja a fejét. Eltol magától, és aztán kapok egy olyan pofont, amit egész biztosan bőségesen megérdemeltem.
    - Hogy voltál képes ezt eltitkolni előlem?! - dörren rám. Úgy üvölt, hogy közben suttog. A szeme szikrákat szór, a háta mögött pedig árnyak gyülekeznek, éppen úgy, mint ahogy körülöttem is, mikor mérhetetlenül dühös vagyok valakire, annyira, hogy képes lennék széttépni.
    Az arcomra teszem a kezem. Megütött. A pokolba is, mennyire szeretem!
    - Tudtam, hogy soha többé nem állnál szóba velem - felelem végül, miután a szemem jóllakott a látvánnyal.
    - De ezt mégis hogy képzelted?! Még egy gyermek? És pont egy... Egy ilyen kölyök?! Mégis milyen mélyre vagy még képes süllyedni annak érdekében, hogy foglalkozzam veled?
    Ez a nem várt vád betalál, méghozzá jó mélyen. Az árnyaim megragadják, és a falhoz szegezik, és egy másodperccel később én is megragadom az inggallérját.
    - Talán ha nem hagytál volna el, nem kellene másoknál keresnem vigaszt!
    - Elegem van belőled Marcus, torkig vagyok veled! - szűri összeszorított fogai közt, könnyekkel küszködve. El-elcsukló hangon folytatja: - Soha többé ne merj hozzám érni, vagy azt képzelni, hogy bármi közöd is van hozzám! Mert ettől a perctől fogva nincs. Legyen átkozott az a gyermek, és légy vele annyira boldogtalan, amennyire csak lehetséges! Én megbocsátottam Luc-öt neked, mert elhittem, mennyire magad alatt voltál. Még megbocsátottam a nyamvadt Romeot is, ami már egy igazán vérszegény próbálkozás volt tőled, hogy féltékennyé tegyél. De még egy gyermek?! Mindegy, Marcus, engem ez nem is érdekel, azt csinálsz, amit akarsz, te szánalmas, utolsó hazug féreg! Te nekem többé nem vagy az atyám!
    Olaszos temperamentummal közli velem tömény és lesújtó véleményét rólam. Ott állok, mint akit fejbe vertek, sokadszor. Szinte érzem a karót a szívemben. Újra.
    Képtelen vagyok mit reagálni. Szó nélkül bólintok, majd az árnyaim elengedik és leteszik az elsőszülöttemet a földre. Megigazítják a ruháját, a haját, utoljára végigsimítanak róla, de elhessegeti a cirógatást - elvégre ő is uralja az árnyakat. Én értek ebből is. Zsebre vágom a kezem, majd sarkon fordulok, és visszasétálok az ünneplő tömeghez. Keresek valakit, aki már eléggé be van kokainozva ahhoz, hogy a vérét vegyem. Alaposan kiiszom, majd megyek és megkeresem a fiókámat.
    Az egyetlent, aki azt ígérte, soha de soha nem fog elhagyni. Semmi mást nem teszek, csak odalépek, és a nyakába borulok. Én az övébe. Vigaszért. Még a hülye családja se érdekel.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Fangtasia

    on Pént. 30 Nov. - 17:10

    Izgatottan tartok apával, bár ahogy beszólogatnak egymásnak Marcussal, na az egyáltalán nem tetszik. Nem szabad veszekedni, akkor sem, ha tudom, Marcus nagyon féltékeny rá.
    De most első a családom, mert apa többesszámban beszélt, ami azt jelentheti, hogy nem csak Dorian van jelen.
    Nathanielre is kíváncsi vagyok, hát el kell újságolnom neki, hogy bejött a cetlizése és az is kiderült, ilyen Rztli vagyok. De a kérdés az, hogy egyáltalán elmondta apának, hogy megnősült? Ha nem, akkor apa ki fog akadni, és lehet, jobban, mint én tettem a múltkor. Thomassal sem találkoztam még, Theoval sem, izgatottan várom őket is. Dorian nagyon édes, érződik, hogy nem udvariasságból mondja ezt az egészet, hanem tényleg annyira várta a találkozást, mint én is.
    Mindenféléről elbeszélgetek vele és apával is, úgy elmennék velük kirándulni is akár, vagy valamerre ilyen közös családi programra, de ezt majd később kérdezem meg apától, mit szól hozzá.
    Néha Luc felé lesek, Marcus eltűnt mellőle, és sejtem, hogy Emanuelt keresi.Már most azon gondolkodom, mivel fogom meggyőzni Luc-öt, hogy ne menjen vissza abba a siralmas Londonba, hanem maradjon velünk.
    Jól érzem magam apáékkal egészen addig, míg meg nem jelenik Marcus és a nyakamba nem borul. Azt hiszem, nem sikerült túl jól a beszélgetése Emanuellel, de azt a keserűséget amit érzek felőle, hát az felbosszant. Gyorsan megölelem, hát én itt vagy neki meg itt van Luc is, de most olyan pipa lettem, hogy én bontakozok ki az öleléséből, mert beszédem van Emanuellel, és lehet, nem tudom, hol van, de meg fogom találni.
    Elnézést kérek, miszerint rögtön jövök, és szélvészként rohanok kifelé, ahol a Marcus-féle energiákat érzem. Amint odaérek eltátom a számat. Na nem Emanuel miatt, hanem azért, mert eddig nem is figyeltem arra, hogy ilyesmit is be tudok azonosítani.
    Azonban annyira dühös vagyok, hogy szó szerint nekiesek az első testvéremnek.
    -Szervusz, Emanuel. Ethan vagyok, igen, a legkisebb testvéred. Szégyelld magad, hogy viselkedhetsz így Marcussal? Egyáltalán hogy viselkedhetsz így az Atyáddal? Féltékeny vagy, mert vagyok? Megkérdezted egyáltalán tőle, hogyan lettem én? Nem, ugye? Csak a marha nagy egod dolgozik, és számon mered kérni azt, akinek a létedet köszönheted. Ajándékba kapott engem, tudod? Nem ő választott, nem tervezett új gyermeket, egyszerűen kapott. Gusztustalan vagy Emanuel, egy egoista, önző pojáca, és tudod mit? Menj csak vissza Franciaországba, Marcusnak nincsen szüksége egy ilyen beképzelt majomra, aki azt hiszi, ő viszi a vadászpuskát, holott csak egy ujjgyakorlat lenne az atyádnak, hogy a földdel tegyen egyenlővé. Amit adott, azt elveheti, ezt sose feledd el, nem te leszel az első, akivel ez megtörténik. Megérdemelnéd, hogy megtegye, és abba ezek után szívesen besegítek. Örömmel vártalak én is, örültem, hogy vannak testvéreim, de te... semmi jogod nincs számon kérni Marcust a tettei felől. Ahhoz te kicsi vagy, egy senki, és inkább hálával tartozol neki azért, mert örök létet kaptál tőle. Úgyhogy... lehet, engem is összetörsz fizikailag is, mert nagyobb vagy, de van veled szemben egy előnyöm. Én nem vagyok undorító hálátlan dög, nem vagyok egy önző, sznob, felfuvalkodott hólyag, mint te, és ha annyira szeretnéd őt, akkor nem hagytad volna el sosem.
    Magamat is meglepem azzal, ahogy beolvasok Emanuelnek, nem egészen így akartam, de ha Marcust bántják, akkor engem is bántanak.
    Az is lehet, hogy most meg fog verni, vagy az árnyaival felszegez a falra, aztán ki tudja, ki és mikor szed le onnan, de ez most annyira kikívánkozott belőlem Marcus csalódottságát és keserűségét érezve, hogy csak na. Miután befejezem, még mindig csípőre tett kézzel állok, és dühösen meredek Emanuelre.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Fangtasia

    on Pént. 30 Nov. - 22:43

    Bemutatom a fiatalokat egymásnak. Dorian azonnal elemében van, és Ethan is. Egyikük szociális érzékében sem csalódom. Valójában túl is teljesítik az elvárásaimat, mert azonnal összecsattannak, mint az északi és déli pólusú mágnes, amire azért nem számítottam. Nagyon ellentétes fajok képviselői, és ez olykor akadályt jelent. Theodore is előkerül, még épp időben a botrány előtt. Édesen üdvözli a bátyját, bár Ethannel nagyjából egyidősnek tűnnek. Persze, hiszen Ethan is nagyjából tizenhat volt, amikor az a féleszű beölelte. Bájosan örülnek egymásnak ők hárman, mint a kölyök kutyák, ha összeeresztik őket, bár Theon látom, hogy kissé feszélyezi a tömeg, de máris a közös nyaralást tervezik... Amit azért sajnos jóvá kell hagyatni majd Ethan kettyós beölelőjével is, de azért szép gondolat. Remélem, nem feledkeznek meg Mogyoróról sem.
    Szóval ilyen terveket kezdenek szövögetni, amint azonban a Zephanian ismét előkerül, minden békés hangulatnak lőttek. Én a magam részéről megyek, és kerítek egy kis nassolnivalót a műsorhoz. Igyekszem Theodoret és Doriant is a büféasztal felé terelni, de hát persze muszáj követni a látványosságot...


    Miután atyám faképnél hagy, egyszerűen fogalmam sincs, mihez kezdhetnék. Szétvet és összezúz a düh és a kétségbeesés, és ez a szűnni nem akaró fájdalom a mellkasomban. Sose lesz már semmi se olyan mint rég. Csak azt akarom, hogy legyen vége, hogy szakadjunk el egymástól, hogy elfelejthessük egymást. Szeretem őt, mindig is szeretni fogom, de ez már túl sok. Nem vagyok képes ennél is több megaláztatást elviselni.
    Ha tudnám, hogy hol van Raul, odavitetném magam. Sajnos azonban az itteni címét nem ismerem, de a telefonszáma talán működni fog. Ahogy tanácstalanul körülnézek, kiszúrok egy taxit a túloldalon, szóval megfogalmazódik bennem, hogy majd én is azzal vitetem el magam valami szállodába, utána majd ráérek azon töprengeni, hogyan találjam meg őt ebben a rohadt nagy városban. Ki is megyek a járda szélére, felemelem a karom, mire egy közelben várakozó autó rögtön oda is gurul. Nem érdekel a tömeg, már nem érdekel a buli, csak el akarok tűnni innen.
    Kinyitom a taxi ajtaját, mielőtt azonban beszállhatnék, mellettem terem a kölyök, Marcus legújabb gyermeke. Először meg se akarok állni, de végül megáll a kezem a kilincsen. Hallgatom, de nem akarok ránézni, főleg azért, mert épp bőgök, és nem szeretem, ha ebben zavarnak. Mozdulatlanul hallgatom végig a szidalmait, és csak akkor nézek rá, amikor végre elhallgat. Eddigre persze Luc és Marcus is kiér az utcára, és van még egy pár néző körülöttünk, de mindez már nem számít. Felé fordulok, az arcomon két vastag csíkban folynak a könnyek, de persze nem azért, amit ez a kis pudli a fejemhez vágott.
    - Azt üzenem neki, hogy bármikor megölhet, amikor csak akar - közlöm vele jéghidegen, és nem, nem vagyok hajlandó ránézni Marcusra. Számomra ő már nem létezik. - Boldog születésnapot! - köszöntöm fel, majd alas félmosolyra húzom remegő számat, miközben végigmérem a fiút. - Élvezd, mert hamarosan te is ugyanúgy lekerülsz a tányérról, mint mindenki más előtted.
    Azzal visszafordulok a taxihoz, és beszállok. Becsukom magam mögött az ajtót, és amint csak lehet, elhajtatok innen a fenébe.


    Én meg csak állok Ethan háta mögött, Luc épp lefog, hogy ne ugorjak oda kettejük közé, és nézem, hogyan ugrik egymásnak a legidősebb és legfiatalabb gyermekem miattam.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Fangtasia

    on Szomb. 1 Dec. - 17:39

    Kellemes csalódást okoznak a tesóim, máris szeretem őket, és nem igazán törődök azzal, hogy ki melyik fajba tartozik, mert ez nem érdekes szerintem. Aranyosak és kedvesek, nem orrolnak rám, hanem örülnek nekem, és én is nekik.
    Pillanatok alatt a nyaralást kezdjük megbeszélni, mert evidens, hogy együtt elutazunk valahová majd, ha apa és Marcus beleegyezik. Vidáman ötletelünk, de akkor megjelenik Marcus, és nem tűnik vidámnak. Olyannyira nem, hogy én azonnal berágok, hogy elrohanjak megkeresni ezt az Emanuelt.

    Az utcán találok rá, épp egy taxiba akar beszállni, de ebben megakadályozza a kifakadásom, amit a fejéhez vágok. Annyira dühös vagyok hogy fel sem tűnik, hogy többen is kijöttek megnézni, mi ez a kiabálás, köztük Marcus és Luc is. Egyszerűen illetlennek és bunkónak tartom Emanuel viselkedését, és Marcus ezt egyáltalán nem érdekli meg, de én sem, meg senki sem.
    Az sem hat meg, hogy amikor a tesóm megfordul, sírni látom. Az amit tett, arra nincs bocsánat.
    -Ilyen viselkedéssel már rég megérdemelted volna Emanuel. Bunkó vagy, féltékeny, és semmi jogod nincs ahhoz, hogy beleszólj abba, Marcus mit tesz vagy nem tesz.
    Még azért ezt hozzáteszem és amikor boldog szülinapot kíván, hát úgy meg tudnám ütni, de úúúúgy. Vagy rácsapni a taxi ajtaját, kicsit erősebben, vagy bokán rúgni. És ezt meg is teszem, amikor az utolsó mondatát intézi hozzám. Pofon szeretném vágni, de valószínűleg így már csak nyakon sikerül csapnom.
    -Undorító féreg vagy. Nem kellett volna magára hagynod talán. Így én is lecseréltelek volna, ahogy mindenki.
    Kiabálok még utána, zihálva dohogok még egy sort, ha tényleg elhúzott és nem ütött agyon. Megfordulok, hogy rendbe szedjem magam és visszamenjek a többiekhez, és akkor veszem észre, hogy tulajdonképpen mindenki kint áll, így valószínűleg végignézték ezt az egészet. A szám elé kapom a kezemet, én nem így akartam, csak... csak... Emanuel tuskó, Marcust akartam védeni ezzel, de nem sikerült.
    Ez így most nagyon ciki. A saját, Marcus által rendezett szülinapi partimon botrányt csináltam. Odaszaladok hozzá, hogy átöleljem szorosan, én annyira de annyira sajnálom.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Fangtasia

    on Szomb. 1 Dec. - 19:45

    - Fogd be a szád, te nyomorult kis tacskó! - csattan fel Emanuel, és keze egy intésével pofon vágja Ethant egy árnnyal. - Az égvilágon semmi közöd nincsen hozzá, hogy mi volt köztünk! Ne merészelj így beszélni velem soha többé!
    Látom rajta, hogy menekülni akar, Ethan viszont feleslegesen provokálja. Erre csak úgy tud válaszolni, hogy használja a képességét. Elképesztő, mennyivel erősebb lett, mióta utoljára láttam. Hiába tiporja épp lábbal a szívem, ez mégis atyai büszkeséggel tölt el. Azt viszont nem hagyhatom, hogy az árnyakat Ethan ellen fordítsa, ezért megvédem a fiókámat. A pokolba is, Emanuel, hiszen Ethan még gyermek! Egy dolog fizikailag bántani valakit, de az elme sötétségét felébreszteni egy egészen másik.
    - Elég ebből! - dörrenek rájuk, mindkettejükre. Luc erre hirtelen elenged, hiszen ő is rájön, nem áll szándékomban egyiküket se bántani.
    Emanuel erre fogja magát, vet rám egy megsemmisítő pillantást, majd beszáll a taxiba, és elhajt a fenébe.
    Ethant magamhoz ölelem, és nagyon nagy késztetést érzek, hogy beletúrjak a hajába és összepuszilgassam, de hát nem tehetem tönkre a frizuráját! Úgyhogy csak az álla alá nyúlok, és felemelem a fejét.
    - Hé... Vigyázz a sminkedre! - emlékeztetem halkan, egy halvány és üres mosollyal.
    Képtelen vagyok bármire is reagálni, ami itt történt az imént. Ha nem foglalkozom vele, akkor meg se történt, igaz? Igaz. Na hát akkor nincs más hátra, mint megfordulni, szembe nézni a bámészkodókkal, és fennhangon közölni:
    - Drága vendégeink, a buli odabent van! Mégis mi a fészkes fenét kerestek idekint?! - vigyorgok, majd felemelt kézzel nekilátok mindenkit visszaterelni a bejáratokon át. A bejáratnál a jegyeket ellenőrző srácoknak is szólok, hogy hagyják az egészet a francba, jöjjön be mindenki! És azt is bejelentem, hogy az italt az ünnepelt állja (ez persze csak vicc, hiszen mindent én fizetek). A koncert hamarosan kezdődik, szóval Ethant is beljebb viszem.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Fangtasia

    on Szomb. 1 Dec. - 20:00

    Haragszom Emanulere, elrontott mindent. Idejön és most tök mindegy, ki ment ki után, de nagyon csúnyán viselkedett, holott meghívott vendég.
    Ahogy rám kiabál, sértődött arcot vágok, hát nem vagyok tacskó, jó? Különben is.
    -Te se Marcussal.
    Nem mintha tudnám, hogy beszélt vele, de nem is érdekel. Ahogy arcon csap az árnya, fáj, mégis tartom magam dacosan, és nem, nem fogom elsírni magam akkor sem.
    Marcus vet véget ennek az egésznek, Emanuel elviharzik, én pedig csak átölelni tudom atyámat. Sírni tudnék, ez nekem is fáj, de egy dolog visszatart, pontosan az, amit Marcus is említ.
    -Tudom, elkenődik. Én soha nem hagylak el.
    Halkan súgom, és belefúrom az arcomat a mellkasába. Annyira égő ez a jelenet, most erről fog beszélni mindenki.
    Felsóhajtok, mikor mindenkit bezavar, és remélem, hogy ezzel most nem lett hazavágva minden csak azért, mert... mindegy, már beszélni sem akarok róla. Sejtem, hogy szegény Luc is kiakadt rám.
    Inkább befelé megyek én is, szeretném elfelejteni ezt az egészet, és szórakozni kicsit, ahogy eddig is tettem, tettük.
    -Jaj Marcus, annyira nehéz apának lenni.
    Jelentem ki úgy, mintha annyira tudnám, mégis milyen az. Viszont érezni ezt a veszekedést közte és Emanuel között, hát lehet, én sosem leszek apa. Inkább nem.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Fangtasia

    on Szomb. 1 Dec. - 20:57

    Úgy érzem, zsibbadt vagyok és érzéketlen. Nem akarom meghallani Ethan fogadkozását. Nem akarok ezzel az egésszel foglalkozni.
    Csak azon tudok agyalni, hogy hogyan fogom ezek után Ethant ráhangolni az éjfél utáni meglepetésre. Meg hogy hogyan fogom maradásra bírni. Legjobb lenne, ha elfelejthetnénk ezt az egészet, de mindenki erről beszél.
    Befelé menet Luc csatlakozik hozzánk. Átöleli Ethant a másik oldalról, és megpróbálja felvidítani. Először is, azzal kezdi, hogy harsányan felkacag Ethan kifakadásán.
    - De még mennyire nehéz! De te ne legyél gondterhelt! Mindjárt kezdődik a koncert. Nem vagyok egy nagy fan, de a kedvedért kibírom. Gyere, menjünk előre! Ha mákod van, a színpadra is felhív, és kapsz egy puszit tőle.
    Megfogja Ethan kezét, és elindul, hogy magával vihesse. Én ugyanekkor elengedem őt, és egy rövid pillantást váltok Luckel.
    Muszáj összeszednem magam.
    - Menjetek előre, mindjárt jövök. El kell intéznem egy nagyon titkos dolgot - kamuzom, és bevágódom oldalra. Kell egy cigi. Vagy egy csík. Vagy bármi, ami összerakja a fejemet. Luc közben mindent megtesz majd, hogy megnyugtassa Ethant, tudom jól.
    Mindig is Luc volt a villámhárító. A békéltető. A ragasztó.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Fangtasia

    on Szomb. 1 Dec. - 21:42

    Sajnálom Marcust, érzem én, hogy vérzik a szíve, teljesen összetört, és kezdek kétségbe esni, mert nem tudom, hogy most mit csináljak. Luctól várok segítséget, hátha ő tud valamit, mert az atyám nem maradhat ilyen állapotban, vagy én is kiborulok.
    Úgy kapaszkodok kettejükbe, mintha most attól is félnék, Luc lesz a következő aki kiakad, és akkor a ma este nem szülinapi buli lesz, hanem veszekedések estéje.
    Most kezdem érteni, mit jelent az, amit Marcus csinál. Hát ez nem egyszerű, Emanuel olyan hisztis mint én, kettő pedig ebből... na nem ám elveszi itt a hisztis díva imidzsemet. Az én vagyok és kész.
    -Ugye, Luc? Ugyeeee? Hogy ne lennék gondterhelt, hát Marcus most szomorú, mert Emanuel hisztizett egy sort, és... és... jaj, hát én sem vagyok fan, engem ne puszilgasson, jó? Ha meg akarja tenni, akkor közbelépsz, ugye?
    Aggódva nézek Marcusra, de csak hagyom magam előreterelni, hogy megnézzük a koncertet. Az ötletektől nem vagyok elájulva, ez a Bieber gyerek még csak nem is szép. Simán megfogom a kezét is, de azért vissza-visszanézek Marcusra, mert nem úgy tűnik, mint aki jól lenne.
    -Luc, figyi... Emanuel mindig ilyen izé? Vagy most csak... na mindegy. Fúúú.
    Megcsóválom a fejemet, aztán már a színpadot nézem, és elképzelem, hogy Justin mellett igazi énekesek is megjelennek, no meg szexi táncosok.
    avatar
    Luc Desreumaux

    Tartózkodási hely : London, Nagy-Britannia

    Re: Fangtasia

    on Vas. 2 Dec. - 20:08

    - Nem vagy fan? Az meg hogy lehet? Azt hittem, mind azért bírjuk majd ki Justint, mert halálosan odavagy érte! - csodálkozom el, mert hát Marcus is valami ilyesmit mondott. Engem, Emanuellel ellentétben, sok mindenbe beavatott. De hát, a mi kapcsolatunk nem is olyan bonyolult, mint az övék. - Ó, hát persze, hogy megakadályozom - terül el egy baromi széles vigyor a képemen.
    Hát teljesen biztos lehet benne, hogy nem fogom, sőt, a koncert közben én magam leszek, aki fellebegteti őt a színpadra. Előre dörzsölöm a kezem a gondolatra.
    Előre furakodunk, csak hogy sátáni tervemnek semmi se állhasson az útjába, és miközben körénk gyülekeznek a vendégek (főleg nők), egy kicsit táncolok Ethannel addig is. Persze rengeteg kérdése van, amit nem is csodálok.
    - Dehogy! Emanuel nagyon édes amúgy. De Marcus nagyon megbántotta azzal, hogy eltitkolta előle a létezésedet. Ő a primogén, nekik a vámpírok közt mindig előjogaik vannak, például illik velük megvitatni a következő gyermekek beölelését, meg ilyesmi. - Bátran beszélhetek, hiszen körülöttünk szinte mindenki alvilági, ha más nem, az alvilágiak vacsorája. - De majd kibékültök és megismered! Egyébként nem volt szép így nekitámadnod - jegyzem meg, de cseppet se rosszalló a hangom. - Próbálj meg vele beszélgetni legközelebb - tanácsolom, ám ekkor muszáj elhallgatnom, ugyanis lekeverik a zenét, és elsötétül a színpad.
    Perceken belül kezdődik a koncert. És Ethant se birtokolhatom egyedül sokáig, ugyanis számomra ismeretlen férfiak jönnek, akik mind köszönni akarnak neki. Régi barátok lehetnek innen-onnan. Én hagyom, hogy hadd érezze jól magát, csak vigyázni akarok rá Marcus távollétében, elvégre az öcsém.
    A Bieber-csávó egyébként hatalmas koncertet ad. Nem is tudtam, hogy vannak egész elfogadható számai. Megtáncoltatok egy vérfarkas kislányt ott mellettünk, miközben Ethant megtáncoltatják mások, de aztán a koncert egy bizonyos pontján én tényleg fellebegtetem a színpadra, pont, amikor Justin megkérdezi, hogy na hol a szülinapos.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Fangtasia

    on Vas. 2 Dec. - 21:04

    -Éééén? Neeeem, de el ne áruld Marcusnak, jó? Szegény annyit melózott ezzel, nem szeretném megbántani még én is. De legközelebb, ha kérdezi, akkor Adam Lambertet mondd neki, jó? Az álomszép pasi, aaaaa.
    Vigyorgok, akkor együtt fogjuk végigszenvedni ezt az egészet, ráadásul úgy, mintha jó lenne. Persze tippet is adok azonnal, hogyha esetleg még egyszer ebben az életben nekem lesz ilyen partim... bár ha nem, az sem baj, mert ezt most azért imádom.
    -Luc, kérlek, ne verjél át, mert akkor én abba belehalok. Már abba, ha puszit akar adni Justin.
    Nem tetszik az a nagy vigyor, amit Luc arcán látok. Ugye nem fog megviccelni, ugye nem? Ha mégis, hát akkor majd én is kitalálok valami tréfát, ez biztos.
    Theoékhoz is szeretnék visszamenni, így őket is behúzom a színpad elé, ha már Luc kitalálta, odamenjünk. Apát csak azért nem, mert szerintem igen morcosan nézne.
    -Tényleg? Tényleeeg? Tényleeeeeeeg? Au.
    Emanuel édes... na ez nem jött le, sem át. Marcus bántotta meg őt? De...de hát most meg Marcus tört össze teljesen. Már semmit nem értek. Amikor viszont az is elhangzik, hogy azért, mert ő az elsőszülött, vele meg szokták vitatni a következő gyermeket, na ott már a szám is eltátom. Ez most akkor ciki, ugye? Én meg nekiugrottam. Jó, igazából azért estem neki, mert Marcus nagyon elkeseredetten jött vissza.
    -Én csak... én csak... nem is támadtam neki. Akkor megtépem, komcsi. Na de elrontotta a szülinapomat, meghívott volt, és még csak be sem jött, és haragszik rám, mert Marcus eltitkolt. Ez milyen már? Ez illetlen dolog. Nem is hiszem, hogy akar velem valaha is beszélgetni.
    Hatalmasat sóhajtok, mert ez így most nagyon kényelmetlen ám. Persze Emanuel sem adta meg a tiszteletet Marcusnak, én se adtam meg neki, de az nem igaz, hogy nekitámadtam. Egy karcolás sincs rajta. Azt pedig igenis sérelmezem, hogy be sem jött, mert pufogott.
    Többet viszont nem tudok mondani, mert jön Justin, és azért csak sikerül meglepetést okoznia azzal, hogy nem nyáltengert ad elő, hanem egész normális dalokat. Szerintem megfenyegették, vagy nem tudom.
    Aminek pedig nagyon örülök, hogy rengeteg kuncsaftom van itt, majdnem mindenki a 202-ből, az pedig nagyon komoly dolog. Jól szórakozunk egészen addig, amíg hirtelen fel nem emelkedem és kötök ki a színpadon. Azonnal keresni kezdem a menekülőútvonalat és azt, aki ezt csinálta velem, de a képeken azért is jobban akarok festeni, mint Justin, így simán pózolni kezdek vele, csak ne akarjon puszit adni, Csak azt ne. Húúú Luc, ezért mit fogsz kapni... már ki is találtam az első kis tréfámat.
    avatar
    Luc Desreumaux

    Tartózkodási hely : London, Nagy-Britannia

    Re: Fangtasia

    on Hétf. 3 Dec. - 21:50

    - Adam Lambert? Az meg ki? - kérdezek vissza. Hiába, nem vagyok egy mai srác, nem annyira ismerem a pop zenét, különben is jobb szeretem a latin melódiákat, az jobban is illik hozzám. Édes kisöcsém aggályaira csak nevetek. Hát, nem fogom kímélni csak azért, mert könyörög, felejtse el.
    Látom, sikerül sokkolnom az Emiről szóló információkkal. Pedig szerintem jól kijönnének, mindketten egyformán csajosak. Ezt persze soha nem tenném szóvá, nem vagyok megőrülve. A kicsi tisztára kiakad, na de ezen majd túlteszi magát. Nem tudhat egyből mindent... És tudom, Marcus nem a legjobb tanító. A legtöbb dolgot mi sem tőle tanultuk.
    - Ó, bejött, ne aggódj. Egész addig bent volt, amíg Marcus le nem smárolt - közlöm vigyorogva. Talán kárörvendőnek tűnök, de szerintem ez az egész annyira nevetséges és kicsinyes... Marcus nem fog megváltozni, Emi bármennyire is veri magát, és akárhányszor kap a féltékenységtől idegösszeroppanást. Sajnos teljesen felesleges az a műsor, ami ilyenkor lejátszásra kerül újra és újra. Egy ismerősünk nemrég például küldött neki egy fotót egy kiállításról. Vámpírok szexeltek és voltak intim helyzetekben vámpírokkal meg mindenféle lényekkel. Na, Marcusról több kép is született, mindegyiken tele van az összes keze farkakkal. Emi attól is teljesen megvadult. - Majd megbékél, és jó testvérek lesztek, meglátod.
    Ethan ideinvitálja az egész ovis csoportot, meg még néhány hurka gyurkát is, de én nem bánom. Végigbulizzuk a koncertet, az se érdekel, hogy némelyik szám egy nyálas szar. De a leges legjobb akkor is a saját poénom. A tömeg visít és őrjöng, mikor Ethan emelkedni kezd. Mindenki tapsol és ujjong, hiszen Ethan remekül feltalálja magát a színpadon. Én is nevetek és tapsolok. Justin tánclépéseket akar Ethannek tanítani, de ha a kölyök nem vevő rá, leszedem onnan, egye fene. Puszit, na azt is akar neki adni a szupersztár, azt még megvárom, éscsak utána lebegtetem vissza az öcsikémet magunkhoz. Ezt követően az utolsó szám következik, aztán a koncertnek vége.
    Marcus sehol. Megnézem a telefonomat is, de semmi. Ethant viszont nem tévesztem szem elől, bár nem is tudnám. Állandóan rajongók hada veszi körül.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Fangtasia

    on Hétf. 3 Dec. - 22:11

    -Te nem tudod? A világ egyik legszexisebb pasija és legkristálytisztább hangú énekese. Még a Queen megmaradt tagjai is őt kérték fel frontembernek, mert annyira jó.
    Elhűlve nézek Lucre, hát hogy nem lehet tudni, hogy ki az az Adam Lambert? Mert ha azt mondja, nem tudja ki ez a Bieber gyerek, azt megértem, mert se hangja, meg nem is néz ki szuperül, de Adam. Ááááá. Azonnal mutogatni kezdek néhány képet, hát látnia kell, ez a pasi elsőosztályú, és erős a gyanúm, hogy ő is vámpír. Na ő az, aki megérne egy ajtócsapkodást, de erről hallgatok.
    Amit Luc Emanuelről mesél, az annyira hihetetlennek tűnik, mert én még nyomokban sem tapasztaltam ezt felőle. Simán elképzelhetőbbnek tartom, hogy egy mogyorós csokiban is előbb találok répát.
    -Miiii? Amiatt akadt ki, mert Marcus megcsókolt? Ne mááááár. Hjaaaaj. Féltékeny, igaz? De pont rám? Jóóóó, értem, tuti szerelmes belé, meg mindent, csak... hát ő elment, meg mindenki elment, és tudod, Marcus az első aki igazán kedves velem.
    Ezt nem hiszem el. Emiatt kell jelenetet rendezni, mert sámorultunk Marcussal? Te jó ég, hát nem kölyök már mint én. Először azt hiszem, Luc viccel, de kiderül, hogy nem. Ez durva.
    -Áááá, dehogy, hát hogy beolvastam már neki? Jó, az egyik fele lehet, nem túl jogos, de a többi igen. Akkor is csúnya dolog, hogy egy szülinapon csinál botrányt. Nagyon megbántotta Marcust, és ezt én is érzem, itt bent.
    A mellkasomra teszem a kezem, mutatom, hogy hol érzek mindent, Luc is lássa, mintha nem lenne nyilvánvaló.
    Utána viszont a koncert jön, amire már mindenkit berángatok, ha már eljöttek. A színpaddal nincs bajom, a pózolásokkal sem, egyedül csak azzal, hogy meg akar tanítani táncolni. Nem, azt nem vállalom be, és a puszit sem, hát engem ne csókolgasson itt összevissza. Különben is, Marcust is meg kell még keresni.
    Menő módon érek földet a színpadról is, ez kezd tetszeni, és hiába akarom Marcust megtalálni a tömegben, még tudom is merre van, egyszerűen nem jutok oda, csak Luc közelébe. Akadályba ütköztem, az emberekbe.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Fangtasia

    on Vas. 9 Dec. - 20:59

    Emanuel jelenete pont elég ahhoz, hogy elvegye mindenki kedvét a bulizástól. Ezért próbálom menteni a menthetőt, és kedvet csinálni a vendégeknek a koncerthez. Miközben a Bieber-gyerek felmegy a színpadra, én beszédelgek az irodába, ahol nem sokkal később Jazz bukkan fel. Persze nekiesek, hiszen ő van épp a közelemben. Nem bírom elviselni, ha kiokatnak, vagy ha olyasmivel fárasztanak, amire egyáltalán nem vagyok kíváncsi. Az a legrosszabb, hogy nem is hajlandó leállni velem vitatkozni, csak hallgatagon és bölcselkedve savaz, amitől megőrülök. Végül eljutunk odáig, hogy azt követelem, tüntesse el a fonatot a hajamból, hogy semmi közünk ne legyen egymáshoz... És azt hiszem, meg is tenné, ha nem állítanám meg. Helyette végre magához ölel, és ettől legalább egy stabil pont keletkezik az éjszakában ismét, ha már Emanuel ilyen durván kirántotta a lábam alól a talajt.
    Egészen elképesztő, milyen hangulatingadozásokra vagyok képes. Ez biztos, hogy nem normális. Talán annak tudható be, hogy ma még senkivel se szexeltem, de ezt a pár órát éjfélig már kibírom.
    Jazzel kézenfogva jövünk ki az irodából. Egyenesen Ethan felé tartunk, ugyanis egyrészt a tündérem még nem köszönt neki, másrészt nekem is éppen ideje újra vele foglalkoznom. A koncertnek már vége, és a ceremóniamester épp bejelenti, hogy a következő program 10 perc múlva kezdődik, de meglepetés, a 18 éven aluliak takarják el a szemüket, mindenki más viszont készítsen elő néhány bankjegyet, mert szükség lehet rá. Szélesen elvigyorodom, jajj még mindig annyira szupernek tűnik az összes ötletem a ma éjszakára! Útközben feltűnik, hogy mennyien eljöttek, köszönök néhány klántársnak és más vámpíroknak, na de leginkább csak 1-1 biccentéssel. A szemem sarkából látom, hogy az öreg Montgomery épp félrehívja Richardot, ha jól látom épp egy privát táncos fülke felé tartanak. Nahát-nahát... Zyácska meg ott marad petrezselymet árulni. Vagy mégse? Úgy tűnik, akad máris lovagja.
    Ethan körül csak úgy nyüzsögnek a régi ismerősök, úgyhogy először is Luchoz lépünk oda köszönni. Bemutatom őket egymásnak Jazzel, mire Lucnek rögtön felcsillan a szeme.
    - Óh, ha nem tévedek, tőled van a fonat, igaz? Luc vagyok, és el se tudod képzelni, mennyire örülök, hogy megismerhetlek!
    Kezet is nyújt, és látszik rajta, hogy rögtön a családba fogadta a tündéremet. Na, én viszont meguntam az ácsorgást, elkiáltom magam:
    - Ethan!
    Odahívom magunkhoz a fiókámat, és miután magamhoz húzom egy csókra, hagyom, hogy üdvözöljék egymást Jazzel. Miután ez megtörténik, magamhoz karolom a mellkasát átölelve, diszkréten előveszek húsz darab egydolláros bankjegyet, és Ethan zsebébe csúsztatom a köteget.
    - Tessék, erre hamarosan szükséged lesz. Milyen volt a koncert? Megkaptad a csókodat a hercegtől? - érdeklődöm ártatlannak cseppet se nevezhető fejjel. Aztán a füléhez hajolok, és kedvesen megkérdezem, halkan (már amennyire halkan a dübörgő zene mellett ez lehetséges): - Hogy tetszik a parti?
    Látom, az öccsének meg a szőke tündér gyereknek (mi is ő? unokatestvér?) nagyon is tetszik, épp egymással táncolgatnak, egy kicsit odébb, gyanúsan araszolgatva a legközelebbi sötét sarok felé. Első szerelem szaguk van! Bűbájos.
    avatar
    Jazz Quinn

    Faj : Tündér
    Alfaj : Nimfa
    Rang : Alkotók
    Udvar (Királyság) : Független
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 317
    Foglalkozás : Üvegfúvó

    Re: Fangtasia

    on Szer. 12 Dec. - 16:54

    Nem igazán találom a helyem a bulin. Az elején még elfoglalom magam, beszélgetek a többi vendéggel, de amint Marcus megjön Ethannel, kényelmetlenül kezdem érezni magam. Nem vagyok biztos benne, hogy okos ötlet volt eljönni, de Marcus meghívott, és szeretnék békét kötni az ünnepelttel, szóval itt vagyok. Viszont képtelen vagyok venni a bátorságot, hogy odamenjek hozzájuk, így csak messzebbről tartom rajtuk a szemem. Nem akarom elrontani a hangulatot. Végül erre nincs is szükség, valaki más megteszi helyettem. Csak keveset érzékelek a balhéból, túl sokan vannak itt ahhoz, hogy elég közel tudjak férkőzni, hogy halljak is valamit. Amikor viszont Marcus félrevonul, kihasználom az alkalmat és követem a hátsó szobába. Szeretném megtudni, hogy mi aggasztja, és meg akarom vigasztalni, de nem úgy sül el az első próbálkozásom, ahogy szeretném. Gyorsan összeveszünk, és egészen odáig jutunk, hogy Marcus közli velem, hogy tűnjek el az életéből. Minden porcikám tiltakozik a döntés ellen, de felajánlom, hogy beleegyezek, ha valóban ezt akarja. Ekkor szerencsére elbizonytalanodik, mire átölelem, és már vége is a nagy veszekedésnek. Azt hiszem, mi így működünk. Minden apróság miatt egymásnak ugrunk, de sosem bírjuk sokáig a másik nélkül. És addig boldog vagyok, amíg ez így marad.
    Mire elhagyjuk az irodát, a nyálas kölyök koncertjének szerencsére vége. Legalább erre jó volt a kis veszekedésünk. Tudom, hogy most már tényleg ideje köszönnöm Ethannek, és nem is visszakozok, hiszen azért nem vagyok nyuszi, de még mindig tartok egy kicsit a reakciójától. Ha most el is küld, remélem kicsit megbékél, mikor kibontja az ajándékot, amit neki készítettem. Sokat dolgoztam a színes, tekergőző spirálokból, gömbökből, és más formákból álló asztali lámpán, amit neki szántam. Talán csak a falhoz vágja, ha meglátja, hogy tőlem van, de akkor is megérte a fáradságot ez a bocsánatkérés.
    Először azonban nem Ethan mellett állunk meg, Marcus valaki másnak mutat be. Egy másik gyermekével, Luccal találom szemben magam, aki meglepően lelkesen üdvözöl. Kissé meglepetten, de mosolyogva nyújtok neki kezet.
    - Oh, nem számítottam ilyen meleg fogadtatásra. De igen, hozzám tartozik a tündérfonat. Mennyit hallottál rólam? - érdeklődök, hiszen egyáltalán nem számítottam rá, hogy az én drága vérszívóm bármelyik csemetéje így el lesz ragadtatva tőlem. Azonban nem sokáig beszélgetünk, hiszen végre megjelenik körünkben az ünnepelt, akihez azonnal odafordulok, és rövid habozás után neki is kezet nyújtok, mert arra jutok, hogy az ölelés furcsa lenne.
    - Szia, Ethan! Boldog szülinapot! - köszönök neki, arcomon bizonytalan mosollyal. Miután túlesünk az üdvözlésen, Marcus köti le a kis vámpír figyelmét, így én visszafordulok az idősebb testvérhez, hogy folytassuk a beszélgetést.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Fangtasia

    on Csüt. 13 Dec. - 20:46

    Még mindig nem tudom, hol van Marcus, pedig a koncertnek hála az égnek vége, többet ebből nem tudnék elviselni. Aggódva nézek körbe, legalább Luc itt van mellettem, meg apáék beszélgetnek távolabb Richarddal. Ami jobban aggaszt, hogy az a Zyaizé is itt van, és ha kitalálja, hogy márpedig én mától a szolgája vagyok, akkor meg lesz az este második botránya, az biztos.
    Tiszta szerencse, hogy őt máris lefoglalják, bár azt hiszem ha ezt meg Richard látja meg, na akkor ott is botrány lesz.
    Viszont annyian vannak, hogy még mindig nem akarom elhinni, hogy a szülinapomra jöttek, mindenkivel beszélgetek egy kicsit, de csak akkor nyugszom meg igazán, mikor Marcust végre észreveszem. Jazz oldalán. Még mindig beszélgetek, de le sem veszem róluk a szememet, és amikor Marcus végre hív, már rongyolok is oda.
    -Előkerültél? Jól vagy? Minden rendben?
    Azonnal körbetapogatom, mert az előbb még siralmas állapotban volt, ám a csókja azért már fényévekkel jobb, mint amikor rossz kedve van.
    -Marcus, nekem nem kell pénz, ezt most miért dugdosod? Jaaaaj, hát puszit akart adni, az borzalmas volt, de Luc megmentett. A csókomat meg, most az előbb.
    Képes lennék sopánkodni Bieber miatt, de az ölelésből meg nincs kedvem kibontakozni. No de az a kérdés mi? Hát persze, hogy meg kaptam, még szép, azt kiköveteltem volna, de nem kellett.
    -Szia Jazz! Köszönöm.
    Nem csattanok ki az örömtől, de egy szavam sem lehet, hogy a tündér itt van, mert Marcus mindenki mást meg miattam hívott meg. Eldöntöm, hogy rendes leszek vele, de ha még egy olyan kijelentést tesz, mint a múltkor, akkor az lesz a 3. botrány. Mi a közös bennük? Ebből kettőt én okoztam.
    -Szuper, tetszik, köszönöm neked. Mit tervezel még?
    Fúrja az oldalamat a kíváncsiság, főleg, hogy még pénzt is kaptam, csak tudnám, mire. Ha Marcusra kell licitálni, akkor az én egész klánkastélyt eladom, ha kell.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Fangtasia

    on Csüt. 13 Dec. - 21:39

    Elmosolyodom. Ethan annyira lelkes és imádnivaló! Elhatározom, hogy egyáltalán nem érdekel, mi történt az imént Emanuellel, vagy Jazzel. Ez itt Ethan születésnapja, és nem akarom, hogy bármi is beárnyékolja ezt az éjszakát. Úgy ficereg, mint egy kis hal, miközben én a zsebébe tuszkolom a köteg egydollárost, de végül mégis én járok sikerrel. Felkacagok. Hát milyen édes már?
    - Nem én vagyok a herceg, hanem... na mindegy - engeem el, mert fáraszt, hogy túlkiabáljam a zenét és a tömeget. Ethant ölelgetem, miközben Jazz köszön neki, ki se adom a kezeim közül innentől kezdve.
    - Már nem akarsz megszökni? - faggatom, és remélem nemet mond, mert igazából örülnék, ha nem kellene minden mást lefújni. Bár a tömeg bulizhat nélkülünk is, ha ő ezt akarja, akkor ezt fogja kapni. - Hmm, az titok. De addig is elmesélem, hogy néhány vendég különleges meghívót kapott. Aranykulcsot. Éjfél után kiderül, hogy miért, de addig is hagylak róla ábrándozni.
    Megpuszilgatom az arcát, és közben rápillantok Jazzre és Lucre. Hmm, kicsi gyermekem szeme egyenesen ragyog, ahogy a tündéremre néz. Hát tényleg! Hatalmas kinkje van a tündérekre. Mióta Angliában él, biztos találkozott is néhánnyal.
    A zene megváltozik, és elsötétül a terem. Aztán néhány nagyon apró lézerfény végigpásztázza a közönséget, mielőtt megállapodnának a színpadon, amelyet teljesen átrendeztek.
    Aztán nagyon lassan felülről leereszkedik három ketrec a mennyezetről. Füstgépek indulnak el, de így is látszik, hogy minden ketrecben áll egy-egy férfi fekete öltönyben. A ketrecek leereszkednek, majd beindul a ritmus. Az egyiknek kinyílik az ajtaja, a srác kilép, és táncolni kezd. A másik kettő is a sajátjában. A pasas ledobja a nyakkendőjét. mire visongás tör ki. Először körbetáncolja a másik két ketrecet, amjd kiengedi őket. Nagyon vad és szexi az egész. Közben szép lassan egyesével megszabadulnak a ruháiktól.
    Aztán odatáncolnak elénk. Mivel elég közel vagyunk a színpadhoz, nincs nehéz dolguk. Ethanért jöttek, pontosan tudják, hogy ki a szülinapos... Kuncogok egyet, és noszogatni kezdem a fiókám, ha esetleg nem akarna felmenni.
    - Na gyerünk! Nincs mitől tartanod kicsim!
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Fangtasia

    on Szomb. 15 Dec. - 21:21

    Minek kell nekem pénz, azt nem tudom, de nem is foglalkozom azután ezzel, hogy Marcus átölel. Tiszta szerencse, hogy nincs több féltékeny gyermeke, mert így legalább végre nyugalom van, még akkor is, ha Jazz is megjelent.
    -Mert? Miért nem? Nem kérek fehér lovat mellé, eskü. És nekem akkor is te vagy az.
    Akkora hangzavar van, hogy kiabálnom kell, Marcus halljon is valamit, de persze az utolsó mondatomat az egész terem hallhatja, mivel sikerül úgy időzítenem, hogy a zene éppen akkor hallgasson el.
    Körbenézni nem merek, bár akkor sem érdekel, ki mit gondol erről, ez így van és kész.
    -Háááát, nem tudom. Szívesen megtenném, de annyit szerveztél, hogy... hogy mégsem.
    Jaj, annyira csábító az a felajánlás a szökésre, nem is tudom, mit mondjak hirtelen erre, de a végén csak a nemre szavazok, hiszen annyi vendég van, és hogy nézne már ki, ha elszökünk? Az persze sokkal jobban érdekel, miért kellett nekem egy köteg egy dollárost rejteni a zsebembe.
    -Aranykulcsot? Az mit jelent? Milyen meghívót? Marcus, mit titkolsz még?
    Úgy csüngök rajta, mint aki addig el sem engedi, míg el nem árulja a titkát, és valószínűleg így is maradnék, ha nem történne valami ismét.
    Kíváncsian lesek a színpad felé, a ketrecek láttán felcsillan a szemem, már mindent értek. 3 állati szexi pasi áll bennük, és kezdenek el vetkőzni a zene ritmusára.
    Annyira gyönyörű látvány, és amikor elénk sétálnak, meghatottan nézek Marcusra.
    -Ők mind az enyémek?
    Nem nagyon kell noszogatni, hogy velük menjek, ilyet én is csináltam annak idején, igaz, nem nagyközönség előtt. Most csak azért nem tartok velük a vetkőzésben, mert hát nem illik, na.
    Viszont ami szép az szép, és ezek a fiúk azok, én pedig egyáltalán nem vagyok megilletődve a közeledésektől, sőt. Élvezem minden pillanatát, és ugyan nem akarom elkölteni Marcus minden pénzét, már amit kaptam tőle, de ha megérdemlik, akkor megérdemlik.
    Még vetkőzni is segítek, vétek ilyen testeken bármennyi ruhát is hagyni, de nem?
    avatar
    Luc Desreumaux

    Tartózkodási hely : London, Nagy-Britannia

    Re: Fangtasia

    on Vas. 16 Dec. - 16:41

    Jazznek



    Azt nem tudom, hogy pontosan mi alapján, de egyből ráismerek Marcus fonatának gazdájára. Nekem nem kell bemutatni ezt a cuki szokást, mert élek-halok azért, hogy egyszer egy gyönyörű tündér az én hajamat is befonja, de tudom, hogy sokaknak semmit nem mond az ilyesmi, egyszerűen csak egy befont tincsnek látják, és nem gondolják tovább. A mágikus hatását persze így is érezhetik, mert a tündérek ezzel jelölik meg azt, aki a szeretőjük, ezáltal más számára érinthetetlen. Ezáltal a fonat viselője bár továbbra is kívánatosnak látszik, sőt, nem mernek hozzá közeledni se nők, se férfiak, maximum barátságos szándékkal. Olyasvalakinek, mint az atyám, ez valóságos átok, hiszen neki lételeme a flörtölés. Megszokta, hogy akire ránézett, az már tolta is le a gatyáját, és hogy több fszt fogott egy éjszaka, mint kilincset, így most a kalandjainak száma azonban bizonyára drasztikusan lecsökkent.
    És a tény, hogy mindezek ellenére megtartja a fonatot, sőt a tündért is, akitől kapta... Hát, az szerintem jelent valamit. Tehát teljesen egyértelmű, hogy kitörő örömmel fogadom azt a bizonyos tündért, aki végre-valahára, századok óta először, úgy tűnik megállapodásra készteti az atyámat. Viszont egy kicsit el is kell keserítenem, bármilyen szépen is néz rám a csillagszemeivel.
    - Sajnos nem olyan sokat, mint szerettem volna. De vannak dolgok, amik ezt-azt elárulnak - vigyorgok, mint aki sokat tud. De eddig csak a nevét tudtam, meg azt, hogy Marcus egyik állandó kelyhe. Most, hogy találkoztunk, érzem rajta Marcus jelét. Annyira aranyosak! Vajon tudják, hogy gyakorlatilag elő-eljegyezték egymást?
    Megvárom, míg Jazz felköszönti Ethant, majd remélem, visszafordul hozzám. Rengeteg kérdésem van hozzá, és nagyon sok mindent kell mesélnie, ugyanis a kíváncsiságom kielégíthetetlen, ha a fajtájáról van szó.
    - Na és mondd csak, mióta van ott az a kis fonat? Meg rajtad a jele? - csapok bele a lecsóba rögvest, egy percig sem habozok, amint újra felém fordul. A jelek szerint gyorsan letudták a kötelező udvariassági köröket Ethannel, és én ezt is csak csendesen megfigyelem. És meg is értem, ugyanis a legkisebb vértestvérem nagyon birtokló és féltékeny. El tudom képzelni, mennyi konfliktusa lehetett már Jazzel korábban.
    Elkezdődik a vetkőzős show közben, én pedig zsebre vágott kézzel nézem egy darabig, de az ilyesmi már nem annyira tud meghatni. Valahogy eluntam a vad hedonizmust. Igazi savanyú angol úriember lett belőlem. A szemem sarkából azt lesem, vajon a tündérnek mennyire van ínyére, de úgy látom, neki se fűlik annyira a foga ahhoz, hogy ezt a műsort nézze.
    - Nem iszol valamit? - intek a bár felé a fejemmel, és remélem, Jazz igent mond majd. Ott kicsit talán könnyebben tudunk beszélgetni.

    Ajánlott tartalom

    Re: Fangtasia


      Pontos idő: Kedd 18 Dec. - 18:30