A fák sűrűjében túlságosan jó. Sötétség csak a csillagok fénye ragyog lefele. Most már nagyon is hozzá szoktam a sötéthez. Jó eddig is mozogtam éjszaka de...mostanában olyan vagyok mint egy bagoly. Mondjuk megéri. Nagyon is jól érzem magam. Annyira boldogan tudnék ugrálni egyes pillanatokban amikor eszembe jutnak a történtek, mint egy kisgyerek mikor tologatós kocsit kap....A egyik fán ülve hátamat a hatalmas törzsnek döntve, tarkóra tett kezekkel, ütemre lóbálom lassan a lábam ahogy a fülembe szól a hetceten keresztül, [You must be registered and logged in to see this link.] című száma. Lassan kinyitom a szemeimet és fel pillantok az ég felé és mélyet szusszanok. Nagyon sok jó dolog....Noellel a legutóbbi találkozás...ha újra találkozok vele feltétlen meg kell kérdeznem, hogy most mi lesz köztünk. Hiszen mindketten tudjuk ez már...komoly lehetne...nem csak egy egyszerű játék. Csend van és nyugalom, sehol egy halandó mégis az agyam jelezni kezd, és finom energiák jutnak el hozzám. Az egyik a jól ismert, számomra, nagyon is kedves, és tiszta...Noel. Felülök a fa ágán és várok egy kicsit. Valami viszont nagyon furcsa...valaki van még vele...aki olyan mint ő csak...erősebb. Sokkal... Leengedem magam a fáról, és leérkezve egyenesedek fel, majd nyomom ki a zenét és teszem el a fülhallgatót, és mikor felnézek az ismerős energia irányába fordulok, majd zsebre tett kezekkel indulok el. Tudta, hogy itt leszek? Egyre közelebb jutok, és be is lépek a rejtettség körébe mikor észre is veszem őket. Ezt a "kísérőt" még nem is láttam....Pislogok párat de lassan oda lépkedek remélve, hogy nem zavarok meg semmit. Illedelmes, tisztelettudó fejemet szedem elő és valószínűleg, sőt biztos, hogy tudják már jövök egy mosolyt szedek magamra.-Szép estét.-köszönök jó gyerek módjára.