Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Battery Park
by Noel Wyard Yesterday at 23:10

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Kedd Jún. 19 2018, 23:26

» Étkező
by Dorian M. Montgomery Hétf. Jún. 18 2018, 20:41

» Ethan és Marcus lakosztálya - Nappali
by Ethan Keon O'Brien Hétf. Jún. 18 2018, 18:55

» Folyosók
by Connor Shayeh Hétf. Jún. 18 2018, 04:41

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Jún. 17 2018, 23:41

» Hudson Heights
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:07

» Fort Tyron Park
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:06

» Nappali
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:05

» Konyha - Jackson lakás
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:04

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Jody's

    Share

    Jody's

    on Pént. Jan. 16 2015, 12:19



    [You must be registered and logged in to see this image.]


    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 06 2015, 23:36-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jody's

    on Csüt. Feb. 26 2015, 22:39

    Tessa & Kátya



    Egy darabig nem fogom betenni a lábamat a Pandemoniumba, ebben biztos vagyok. A fenének se hiányzik az a sok felesleges szájtépés! Hiába, egyszer akarjak jó arc lenni, s megoldani a problémákat, akkor is rávilágít az élet, hogy tök feleslegesen strapálom magam. Mindegy, nem vagyok letörve, mint a bili füle, az nem az én szokásom, meg különben is. Chris bekaphatja, nem ér annyit, hogy foglalkozzam vele!
    Egy csésze kávéval üldögélek az egyik asztalnál, bőszen úgy téve, mint aki azon gondolkodik, hogy vajon milyen alkoholt is fogyasszon.. Pontosan tudom, hogy mit szeretnék inni, de az most momentán teljesen lényegtelen. Szeretek elrévedezni az élet nagy dolgai helyett ilyen kisstílű vackokon, s addig se gondolok anyámra. Nem tudom, hogy az is minek bukkant fel, de rettenetesen idegesít.
    Belekortyolok a kávéba, csokoládészín – mert most is viselem a kontaktlencsét, mint minden olyan alkalommal, amikor mundanek között múlatom az időm – pillantásomat a pub törzsközönségére vetem. Sosem voltam még itt, de kedvtelve játszom az érzékeikkel, hagyom, hogy végignézzenek rajtam, hogy meggusztálják igen mélyen dekoltált ruhába bújtatott alakomat. Nem, mintha táplálna a dolog nyers valójában az emberek figyelme, de szórakoztat, s ez elég nekem.
    Leintem a pincérnőt, hogy az üres kávéscsészét a kezébe nyomva egy dupla vodkát rendeljek jéggel. Hátradőlve a széken kinyújtóztatom lábaimat, a bejáratra siklik tekintetem. Nem várok senkit, de a bentieket már eléggé megfigyeltem. Jól jönne egy kis izgalom, ám még nem találtam ki, hogy mivel kössem le magam. Enyém a világ összes ideje, ráérek erre is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jody's

    on Pént. Feb. 27 2015, 20:11




     


    Kátya & Tessa
    warlock and warlock
    153 év alatt bele lehet unni a féktelen bulizásba, az ivászatba, főleg ha gyerekeid vannak. Mikor Lucie és James még élt rengeteg gond volt velük ilyen téren. Nem egyszer jött haza részegen James és rengeteg gond volt vele, Lucie- ről ugyanez már nem mondható el. Apja fia és anyja lánya. Sosem értettem miért jó berúgni és szétcsúszva menni haza. Tudom jól, hogy én sem vagyok egy szent, de álszentnek sem mondanám magam. Voltam már részeg a röpke másfél évszázad alatt, amióta ezen a Föld nevű bolygón tartózkodom, de sosem vittem túlzásba ezt az érzést. Én úgy tartom az alkohol jó oldószer, oldja a bankszámlát, a bút, a házasságot és az agysejteket, ám ezekre nekem szükségem van. Igen, a búra is. Hiszen hogyan is lehetnék igazán boldog, ha sosem szomorkodom? Mióta visszakaptam Jem- et rengeteg vidám és szomorú pillanatot megéltünk már együtt és én így vagyok boldog. A korunknak köszönhetően rengeteg dologban egyetértünk, így nem gyakran vannak viták köztünk, csak annyi, amennyi egy egészséges kapcsolathoz kell. Szeretjük és megértjük egymást, ez bőven elég számomra.
    Hiába nem tartom előnyben az alkoholizálást, de otthon sem szeretek ülni egyedül. A Spirális Labirintus rengeteg időmet leköti, míg Jem újra belevetette magát ebbe az árnyvadász „életmódba”, így nem igazán van időnk egymásra, de egy percig sem csüggedek emiatt. Mikor nincs otthon és nekem nem akad egyéb dolgom New Yorkot járom éjszaka, nem tudok aludni, míg biztonságban nem tudom a Szerelmem. Egy démon bármikor végezhet vele, hiszen árnyvadász és akkor újra egyedül maradnék, újra elveszítenem, nem tudom, hogyan élném túl ezt még egyszer.
    Régen rengeteget jártam a Pandemonium klubba, de mostanában nincs sok kedvem odamenni Jem nélkül. Az alvilágiak többsége odajár és most egy kis magányra lenne szükségem, de ennek ellenére egy kis nyüzsgésre is vágyom. Lábaim maguktól vezetnek az úti célom felé. Jonnie’s Pub. Régen jártam itt és nem is hagyott bennem túl mély nyomot, de ennek ellenére érzem, hogy ma itt kell lennem. Egy láthatatlan erő húz a kocsma belseje felé.
    Óvatos léptekkel megyek be és nézek körbe a helységben. Egy személy kivételével senkit sem ismerek itt és az a nő, akin a szemem megállapodik egy boszorkánymester. Lassan közeledem felé, majd leülök mellé.
    - Mi járatban erre, Jekatyenka Mikhajlova? –kérdezem hirtelen, a nevét megpróbálom orosz akcentussal kiejteni több- kevesebb sikerrel.

    (c) fiche:WILD BIRD & gifs:gifs hunt c l o s e d

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jody's

    on Szomb. Feb. 28 2015, 22:41

    Tessa & Kátya


    Gyerekek. Sosem vágytam rájuk, rémes anya lennék, legalább olyan rémes, amilyen nekem jutott, pedig Ninának volt 50 jó éve azért. Az éjszaka az enyém, a féktelenség és nem csak a bulizásban. De a Pandemoniumot soha többé – na jó, ez erős túlzás – látni nem akarom. Elég volt a szájtépésből, egy időre biztosan elég.
    Nem óhajtom letagadni a meglepettségemet a belépő láttán. Tekintve, hogy mifélék vagyunk, előtte nyilván átsejlik a csokoládészín kontaktlencse alatti ametiszt a tekintetemben. Tessának híre van, bár ez ránk, warlockokra igen gyakran igaz. A jó hír is hír, de a rossz is. Nem ítélkezem, hiszen minden relatív.
    Az akcentuson elmosolyodom, anyanyelvem szavait csalja elő belőlem mindez válaszul. Moszkvában nőttem fel, s bár semeddig nem tart bármilyen nyelvet elsajátítani ennyi év alatt, mégis az orosz maradt a kedvencem.
    - Terezilya! – varázsolom orosszá nevének megfelelőjét, s hozzábiggyesztem az orosz „szép estét!”-et is. Lábammal kilököm az asztal alól a velem szemközti széket, ekképpen invitálva a nőt, hogy foglaljon helyet.
    - Semmi különösebb oka nincs az ittlétemnek. Csak okkal járnak szórakozni az emberek?
    Nem véletlenül használom visszakérdezésemben az emberek szót. Mintegy kiemelem így, hogy mi nagyon nem vagyunk azok, de az avatatlan fülek számára ez nem lehetg egyértelmű.
    - Hát téged mi csalt ma ide? – kérdezem én is két korty vodka között. Valamennyire ismerjük egymást, de sosem gondoltam volna, hogy valaha egy pubba keveredünk. Azért mit tagadjam, mások vagyunk. Éppen ezért lep meg a helyszín és a találkozás.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jody's

    on Szomb. Márc. 07 2015, 17:19




     


    Kátya & Tessa
    warlock and warlock
    Azt mondják, ha egy embernek meghalnak a gyermekei onnantól kifordul magából, más ember lesz, mint azelőtt. Nem tudom, hogy ez vonatkozik- e a halhatatlan boszorkánymesterekre, de valamilyen szinten rám is igaz. Magnus Bane azt tanította meg nekem, hogy sosem szabad letörni valakinek a halála miatt, az élet megy tovább a maga medrében és nekünk arra kell figyelnünk, nem ragadhatunk a múltban, hogy aztán mi is összetörjünk. Ám Magnusnak nem voltak gyerekei, felesége, vagy éppenséggel férje. Ő nem nézte végig, hogy meghalnak azok, akik a testéből valók. Ezt csak azok tudhatják, akik átélték. Willnek nem kellett ezt látnia, nem kellett látnia James és Lucie halálát. A gyermekeim öregedtek, ráncosak lettek és én még mindig fiatal voltam, s vagyok. Nem ez az élet rendje, ez egy hatalmas csapás a számomra. Nem tudom, hogyan élném túl még egyszer, ha ezt kell látnom. Viszont ez az utolsó esélyem, Jem újra itt van velem.
    - Á, ezt még nem is hallottam ilyen formában – mosolyodom el a nevem orosz megfelelője hallatán. Mindig is érdekeltek a nyelvek, nem annyira, hogy az anyanyelvemen kívül mást is megtanuljak. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a mai világban az emberek túlnyomó többsége már beszél angolul, így meg tudom értetni magam velük. Mostanra már az is jól megy, hogy elrejtsem az amerikai akcentusom és brit akcentussal beszéljek. Régen ez mindig nagy fejtörést okozott a számomra.
    - Az emberek igen, az alvilágiak viszont többet is szórakoznak a kelleténél – mondom kimérten. Nem vagyok még olyan öreg, mint némely boszorkánymester, sőt elég fiatalnak is mondanám magam köztük, de ez nem jelent semmit. Ettől függetlenül még nem igazán vagyok az esti bulizások híve. Régebben Will rengeteget eljárt, míg Jem soha. Most viszont Jem is elég gyakran eljár, de én nem mindig megyek vele, ez az egész egyszerűen nem az én világom. Nem félek, mint sok mai nő, hogy a párja megcsalja egy ilyen helyen, tudom, hogy Jem ezt nem tenné meg.
    - Az unalom – nevetem el magam halkan. Kényelmetlenül érzem magam ebben a közegben. Kátya társasága az egyetlen indok, amiért még itt vagyok, ha Ő nem lenne már biztosan továbbálltam volna. Inkább megnéznék egy darabot a Broadway- n, vagy beülnék egy moziba, esetleg megvacsoráznék valahol.

    (c) fiche:WILD BIRD & gifs:gifs hunt c l o s e d

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jody's

    on Szer. Márc. 11 2015, 22:38

    Tessa & Kátya


    - Pedig szép.
    Jegyzem meg hanyagul. Hogy a neve vagy az orosz nyelv, vagy a neve oroszul? Nm adok rá magyarázatot. Nem szoktam a világon mindent megmagyarázni, feleslegesnek tartom igazság szerint. Markánsabb horderejű dolgokat illetőn is, nem csak az iménti kérdéskört.
    - Mi az, hogy többet a kelleténél?
    Billentem enyhén oldalra a fejemet. Persze, tudom én, hogy vannak még mindig – nem csak a viktoriánus korban voltak – ópiumbarlangok és egyéb démoni drogokat forgalmazó helyek, ahol nem csak az alvilágiak, de a nephilimek is kedvükre élhetnek mindenféle bűnös szenvedélynek, de szerintem ez nem meríti ki a kelleténél több szórakozást. Nincs olyan, hogy kelleténél több. Vagy szórakozik valaki, vagy nem.
    - Unalom?
    Nevetek én is vele.
    - Nem hallottál még arról, hogy csak az ostobák unatkoznak?
    Cseppnyi sértés sincs a hangomban, egész kedvesen szólok hozzá, bár nem ismerjük egymást túl jól, de van mégis valami, nem tudom mi, ami kimondatlanul is Tessa felé húz, s arra sarkall, hogy kedves legyek vele. Nem merülök mély ömlengésbe, szó sincs róla, de legalább a sértőnek tűnhető szavaim mögött tényleg nem búvik meg sértegetés.
    - És miért pont ide? Elég semmi kis hely, nem fogható a Pandemoniumhoz, vagy bármi patináshoz.
    Jegyzem meg. Jólesik beszélgetnem valakivel, ezt be kell vallanom.
    - Mit iszol?
    Kérdem, s hogyha választott, akkor leintek egy pincért, s kikérem az italát. Meg magamnak egy újabb vodkát.
    - Egyébként visszakanyarodva az unalomhoz, elég kemény síri csend és hullaszag van mostanában. Sehol egy jó lázadás, összeesküvés, semmi sincs.
    Elhúzom a számat, tettetve ezzel, hogy valóban ennyire fáraszt, untat az, hogy nem történik semmi tragédia. A saját életem kusza katyvaszosságát igyekszem így palástolni. Hát na, nem mindenkinek jut az a megtiszteltetés, hogy akit szeret, az nem tűnik el tollán-szálán, ugyebár.

    Re: Jody's

    on Vas. Jan. 15 2017, 23:26

    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Ajánlott tartalom

    Re: Jody's


      Pontos idő: Csüt. Jún. 21 2018, 12:23