Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Battery Park
by Noel Wyard Yesterday at 23:10

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Kedd Jún. 19 2018, 23:26

» Étkező
by Dorian M. Montgomery Hétf. Jún. 18 2018, 20:41

» Ethan és Marcus lakosztálya - Nappali
by Ethan Keon O'Brien Hétf. Jún. 18 2018, 18:55

» Folyosók
by Connor Shayeh Hétf. Jún. 18 2018, 04:41

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Jún. 17 2018, 23:41

» Hudson Heights
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:07

» Fort Tyron Park
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:06

» Nappali
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:05

» Konyha - Jackson lakás
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:04

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Marie's Tavern

    Share

    Marie's Tavern

    on Pént. Jan. 16 2015, 12:20


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Jack & Riley

    on Kedd Ápr. 14 2015, 00:36

    Jack & Riley


    Nem a legbarátságosabb hely a Maries Tavern alvilági részlege, de ha információra vagy bármi másra van szüksége a nephilimnek itt biztos megtalálhatja. Még azt is, ami teljes mértékben illegális vagy csak szimplán ritka és nehéz megszerezni. Ha az emberek világából részben szeretnénk kiszabadulni ide érdemes ellátogatni, valami hasonló vezetett ma erre, de pontosan nehéz lenne meghatározni azért. Egy asztalnál ücsörgök egy sörrel magam előtt, amiből még alig fogyott. Inkább nézelődni van kedvem és fél információkat elkapni a beszélgetésekből. Sok érdekes dolog akad, ami még hasznos is. Bár lehet, csak a balhét keresem itt, most is, mint oly sokszor, vagy egy ivópartnert, nálam aztán minden előfordul főleg az utóbbi időben. A sört közelebb húzom magamhoz és nagyot kortyolok, végül némi habot törlök le a szám széléről egy határozott hosszú mozdulattal és egy elégedett sóhajjal.
    Rajtam a szokásos és már-már elmaradhatatlan barna bőrkabát alatta fekete póló, egy ezüst nyaklánc és
    egy fekete koptatott farmer bakanccsal.
    Kezdek kicsit eltompulni a nagy hallgatózásban, és nem is nagyon akar az asztalomhoz társulni ma senki. Fura, bár nem vagyok a legmegkapóbb látvány az ittenieknek. Inkább tartanak tőle, sokat verekedtem már itt, és sosem én húztam a rövidebbet, még akkor is többen voltak.
    Egy nőt hamar kiszúrok a tömegben, aki láthatóan csak úgy ácsorog, mintha semmi dolga nem lenne. Egyszer sem láttam még itt, de nem bírom levenni róla a szemem, mintha odaszegezték volna. Többször is végigmérem, formás alakját. Nem a kocsmák edzették az már bizonyos elég feszes és ruganyos. Nem titkolom érdeklődésem, legalábbis ha rám vetődne, tekintete én nem fogom azt elkapni, maximum engedek egy hülye vigyort, mint szoktam.
    Egészen addig, amíg három alak nem magasodik felém egészen vészjóslóan, bár meg sem rezzenek egészen addig, amíg valamelyik nem próbálja meg lesöpörni az asztalról a söröm.
    - Rossz helyen ülsz pajtás!
    Hangzik el a felszólítás, Erre már odakapok, és még időben megállítom a kezét, egy határozott mozdulattal, jól rászorítva. Lassan a fejem is felemelem, hogy végigmérjem a kötekedőket. Ők még úgy néz ki nem tanultál meg a leckét. Három vámpír az, gondolhattam volna, pont a kedvenceim.
    - Nem volt rajta a nevetek! Jobb lesz, ha elhúztok, mielőtt megjárnátok.
    Amolyan vihar előtti csend lesz úrrá rajtam, ha tovább állnak talán nem rendezek jelenetet. Pedig egy kis söröm bizony a faasztalra ömlött.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Kedd Ápr. 14 2015, 21:55

    Jack Nordonnak

    Minek túlöltözni a dolgokat? Egy igen falatnyi, rövidnadrágban végződő aljú, fűzős ruhában vagyok, fekete, mint a lelkem, szokták mondani. Egyébként inkább felső ez, semmint ruci, de ezen nem szoktam halálba frusztrálni magam. A törzsközönségemnek tökéletesen megfelel így is a csomagolás, s aki amúgy nem venne démondrogot, arra is könnyebb szerrel tudok rásózni némik jin-fent, hogyha esetleg kivillantok előtte ezt-azt. Fő a figyelemfelkeltés.
    Mivel az alvilági éjszakában vagyunk, s mundanek szeme elől rejtetten, így nem törődöm azzal, hogy ne mutogassam a hátamat. Hajam fel van fogva - szeretem a copfot és rettentően idegesít, hogy szinte sosem viselhetek, ám mostg mégis kontyot választottam, amolyan lazát, mint azé, aki most mászott ki az ágyból - így világosan láthatja az engem gusztáló alak, amikor megfordulok, hogy a vállam fölött hátranézve kacsintsak rá, hogy miféle pikkelyek futnak gerincoszlopom mentén. A fajom nem lehetg előtte kérdés, már ha tudja mi fán teremnek a warlockok.
    A csetepaték nem szoktak érdekelni, de ma unatkozom. Tíz centi magas sarkakon toppanok az egyik vámpír mögé, hogy ujjaimmal hajába túrjak hátulról. Mintha csak fel akarnám szedni, ám az az igazság, hogy ennél mélyebbek a szándékaim. Keresem a bajt? Meglehetős mértékben igen.
    - Buli van és nekem nem is szóltok?
    Duruzsolom a füléhez hajolva a tarkótapogatottnak. Ha az inzultált nephilim felnéz rám, akkor láthatja cinkostársi kacsintásomat. Aztán a vámpír feje koppan az asztallapon, ugyanis termetemhez képestg legalább jó erőben vagyok. Bele tudom hát gyógyítani a homlokát a fába.
    Direkt bőszítem őket, kíváncsiság. Mosolyom kedélyes, mintha ennél jobb szórakozásom nem is lehetne sehol.

    Viseletem: link
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Jack & Riley

    on Szer. Ápr. 15 2015, 13:27

    Jack & Riley


    Nem hiába akadtam meg rajta a tekintetem, ebben az öltözetben több mint vonzza a tekintet, legalábbis számomra elkerülhetetlen. De nem csak a ruha, a kisugárzása is egyszerűen döglesztő, talán szó szerint is tud az lenni, ilyen izomzattal biztosan. A hova tartozása nem marad előttem sokáig titok, hála ennek az öltözéknek könnyen láthatóak a pikkelyek a hátán, semmi apróság nem szokta elkerülni a figyelmemet, ez meg itt nem is az jelenleg. Itt nem szokta rejtegetni senki az igazi valóját. Kátyával is jól kijöttem, sőt nagyon jól, ez még nem rettenthet el egy kis beszélgetéstől, vagy bármi mástól. Nincsenek előítéleteim. Még egy kacsintást is elkapok részéről futólag, ami azért bíztató. Tehát észlelte jelenlétem és nem is zavarja gusztálásom, ahogy feltételeztem.
    Vártam, hogy az asztalomhoz fáradjon, de nem ebben a helyzetben. Csúnyán próbálnak belerondítani az estémbe és ezt nehezen viselem. Végül így is történik, de mintha a vámpírokkal kezdene ki, első ránézésre, de ez inkább csak elterelés mielőtt jól beledöngöli a fejét a dögnek az asztalba, aki szinte rögtön jobb belátásra tér. A társai még nem. A maradék kettő már éppen mozdulna is rá a támadó nőre, amit már én sem hagyhatok szó nélkül. Pláne, hogy egyikük kezét még mindig tartom, és nem is engedem. Sőt felpattanok és átforgatva, erővel szinte hátratöröm a kezét, ott bizony ropog pár dolog, majd a bakanccsal jól hátba rúgom, hogy arrébb keressen menedéket, szerencsétlenségére találkozik egy fallal és ott rogy össze. A másik kezemben a korsó és még egy vámpír áll, hát gyorsan rápróbálom a fejére a méretes darabot, ami össze is törik annak rendje és módja szerint. Talán neki sem lesz kedve kötekedni ezek után. A mozdulataim gyorsak és erősek, láthatóan nem először kerülök összetűzésbe, de mit is várhattak egy árnyvadásztól, hogy majd szépen feláll és meghívja őket valamire. Ostobák.
    A lényeg, hogy megkapták, ami jár nekik. Fel lett velük törölve a padló. A vendégek is felfigyelnek azért, meg a pult mögött álló tulaj is és már érzem tekintetét a tarkómon. Meg hallom a lépteit közeledni is.
    - Jack a franc essen beléd, hogy ma sem bírsz nyugodtan a seggeden ülni, hát mire volt ez jó?
    Megfordulok majd megadóan emelem meg a kezeimet. Tényleg nem ez az első eset, itt mindig ez történik velem.
    - Nem én kezdtem.
    Azzal inkább nagyot nyelek. A zsebembe nyúlok és egy köteg pénzt dugok a köpenye mögé. Itt többnyire így mennek a dolgok.
    - Inkább hozz nekem egy üveg whiskeyt nem látod, hogy vendégem van.
    Kacsintok most én is hátra, azzal, mint jó felszolgáló kihúzóm a köpenyből a törlő rongyot és egyszer áthúzom az asztalon, némi sör azért odaveszett.
    - Már ha megfelel?
    Azzal visszateszem a törlőt és kérdőn nézek az ismeretlen még is eszméleten vonzó nőre. Harcias és dögös, kell ennél több. Közben próbálom elhessegetni a kocsmárost végre pár lökéssel, de ért is a szóból. A vendégek pedig tovább beszélgetnek mintha mi sem történt volna, ez gyakran előfordul itt.
    Nem ülök még, csak rendbe szedem az öltözékem. Nem lihegek mint egy kutya, ennyi verekedés meg sem kottyan.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Szer. Ápr. 15 2015, 18:25

    Jack Nordonnak

    Kecsesen libbenek arrébb a repülni és csúszni-kúszni tanuló vámpírok útjából, játszi könnyedséggel lavírozva közöttük. Ajkaimon pimasz és lesajnáló mosollyal pillantok utánuk, szórakoztat a műsor, különben nem szálltam volna be.
    A csapos megjegyzése viszont némiképp lohasztóan hat a kedvemre, amint hátat fordít, ki is szalad számon egy rá irányzott sziporka. Mondjuk hálás is lehetnék, mert megtudtam egy nevet anélkül, hogy kérdeznem kellett volna, ám a hála és én nem vagyunk sem édes- sem mostohatestvérek.
    - Karót nyelt egy darab!
    Élvezettel várom, hogy megforduljon és lám, nem kell csalódjak benne. Nemcsak Jacket ismeri, hanem engem is, s bár már évtizedek óta nem jártam erre, hanem másutt árultam a portékámat, azért megjegyzett az utolsó névváltoztatásom idejéből.
    - Tudtam Seashell, hogy nem hagyod ki ezt a megjegyzést ma sem. Örülök, hogy visszatértél, komolyan!
    Nekem címzett szavaiban a vezetéknevem szinte kellemesetesen hangzik. Legalább olyan hosszú az ürge életfonala, mint az enyém, s valamivel el kell üsse az idejét, hát ő abban hisz, hogy a változatosság gyönyörködtet és a Riley amúgy is ocsmány egy név. Ebben mélyen egyet tudok érteni vele, de nem hízlalom azzal a máját, hogy meg is mondom neki. Elég az hozzá, hogy mindig az aktuálisan viselt vezetékneveimet szereti emlegetni. A Sanchez volt a kedvence, akkor tartotta azt a vámpír szeretőt.. valami spanyol bige volt.
    - Már a whisky, vagy az, hogy megigyam veled?
    Támaszkodom előre az asztallapra, így hajolva Jackhez a bútordarabon át kissé közelebb. Kidomborítom ám az előnyeimet ebben a testhelyzetben.
    - Amúgy elég nagy hülyékkel akadtál össze, ezeken már vagy ötven éve rajta van a hullamereség, de nem tanultak meg verekedni. Ha izgalomra vágysz, javaslom keress más partnert hozzá.
    Mintha kacsintanék. Vagy csak a fények járnak táncot arcomon?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Jack & Riley

    on Szer. Ápr. 15 2015, 18:51

    Jack & Riley

    Nem óhajtottam erő fitogtatni az új nő előtt, az olyan fellengzős dolog lett volna. Nem is az én stílusom. Egyszerűen útban volt ez a pár pojáca, hát eltakarítottam őket a lehető leggyorsabban, még arra sem nagyon kellett figyelnem, hogy ilyen közel áll hozzájuk, elég kecsesen libbent arrébb, ahogy vártam. Nephilim vagyok, ízig-vérig, megközelítőleg mindenki tudja, hogy ez mivel jár, hát most kaptak ízelítőt belőle, áh de ez még ízelítőnek is nagyon kevés volt.
    Az újdonság erejével hat, hogy drága öreg csaposunk nem csak engem ismer már itt, mint a rossz pénzt, hanem a nőt is láthatóan. Meglep, hiszen én még egyszer sem láttam, talán régebbi vendég, mint gondoltam. A nevet persze nem engedem el a fülem mellett, mármint csak egy vezetéknévvel leszek gazdagabb, de ez is több mint a semmi, és még kérdezni sem kellett.
    - Hmm, megkönnyítem a helyzetet Nordon, ha már mindkettőnknek vagy egy fél neve.
    Nem kerülte el a figyelmem ez a tény, gondoltam megpörgetem kicsit a fölösleges köröket és megelőlegezem neki ezt is. Nekem talán fontosabb, hiszen a vezetéknevén mégis fura lenne szólítani, ha már beszélgetésbe elegyedünk, már pedig remélem, hogy fogunk.
    - Amolyan is-is, a kettő most együtt jár, csak neked.
    Vigyorgok rá, és ismét elhelyezkedem a méltán kiérdemelt asztalomnál. Nem kevés belátást nyerve Riley elvehetetlen érdemeiben. Tekintetem legalább annyiszor van a tekintetébe fúrva, mint másfele.
    - Nem is szorultam segítségre, de azért kösz. Elég bárgyúak voltak az már bizonyos. Az izgalmat sokféleképpen meglelheti, aki akarja.
    Jegyzem meg sejtelmesen és el is vigyorom ezen. Verekedés vagy bármi más adrenalin löket nekem aztán jöhet. Felkínálom közben a velem szemben lévő helyet, hátha, rögtön magam mellett talán túl közvetlen lenne, nem kell semmit elsietni. Nem egy agyatlan csinibabával akadt dolgom ezt már látom, hasonló fel sem keltette volna bennem a vadász ösztönt. Viszont Riley csak egyre jobban érdekel és izgatja fantáziámat.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Szer. Ápr. 15 2015, 19:11

    Jack Nordonnak

    Elismerően füttyentek. Eszem a zúzáját, de bírom a fifikás személyeket.
    - Szép név!
    Húzom az agyát, tettetve, hogy nem értettem mire is céloz, majd végül csak kibököm.
    - Riley.
    Nem szokásom hazudni, bár utálom a nevemet, ám ha hazudni kell, akkor inkább másról nem mondok igazat. Mondjuk a varázstudományom hiányát tagadom le, mert azt a mai napig nem sikerült megszeressem, hogy ifrit vagyok. Szánalmas.
    - Csak, hogy tudd, én nem szeretem a könnyű utakat, de ahogy hallom, te igen. Kár.
    Elhúzom a számat, csúfondáros fintorba torzítom vonásaimat, hogy a végén elnevessem magam. A whiskyt illetőn már a kérdés-válasz előtt leültem volna, de jobb ez így, játékosan.
    Leteszem hátsómat a székre, kissé távolabb húzom azt az asztaltól, hogy két lábára hátrabillenthessem, ahogy leülök, így téve fel magas sarú cipőbe bújtatott lábaimat az asztallapra, bokában keresztezve azokat.
    - Ha rászorultál volna, nem is segítek. Látsz rajtam fityulát? Nem vagyok Teréz anya!
    Látszólag unottan piszkálgatom körmeimet, de közben le nem veszem pillantásom – jó is a perifériás látás – a férfiről.
    - Ahogy hallom, gyakran jársz ide.
    Hogy ez dicséret-e vagy felhívás keringőre? Döntse el.
    - S mégis hogyan gondolod ezt?
    Kérdezek vissza utolsó megjegyzésére.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Jack & Riley

    on Szer. Ápr. 15 2015, 19:37

    Jack & Riley

    Viszont én nem mindig igazodok ki könnyen az utalgatásokon, pedig azt hittem egyértelmű, vagy csak rögtön húzzák a fejem. Igen nagyon úgy néz ki miután azért csak megkapom azt a nevet. Elmosolyodom egyben meg is nyugszom. Nem beszélünk el egymás mellett csak meg lesz az a közös hullámhossz. Dolgozunk rajta.
    - Örvendek Riley. Talán majd meg kellene köszönnöm az uraknak a társaságod,dee… szerintem rövid időn belül amúgy is ide tévedtél volna.
    Magabviztosságból most sincsen hiány, hiszen már a szemkontaktus megvolt előtte, nem lehet tagadni. Mindenképpen úgy formáltam volna a szituációt, hogy ez megtörténjen, de most nem is kellett, mondhatni önként jött az oroszlán elé.
    - A nehéz utakból kijár nekem bőven amúgy is, néha léphetek könnyen.
    Nem kell félteni, megvédem magam, ha kell. Most csak szavakkal, de látom, hogy ez sem volt véresen komoly, hiszen elneveti magát, én meg csak mosolygok. Láthatóan élvezi a találkozás elejét, ez csak jó, nem tagadom én is.
    Az ülési módszert, legalábbis ahogy elő készül hozzá aprólékosan figyelem végig. Ebben a ruhában talán nem a legtanácsosabb, ez a kényelmi pozíció bár nézőpont kérdése, bizonyosan úgy csinálja  hogy ne táruljon fel rögtön minden.
    - Bátor vagy csak kényelmes nehéz eldönteni. Vagy rögtön le akarsz venni a lábamról, még nem tudom eldönteni.
    Futtatom le a gondolatsoromat hangosan. Közben végig tartom vele a szemkontaktust, ez fontos. A whiskey is hamarosan megérkezik, mellé két pohár és külön egy jéggel teli tál. Töltök mindkettőnk poharába egy adagot, a magaméba pedig két jeget is dobok.
    - Nem határozottan nem úgy nézel ki. Akkor csak a balhé hozott ide nem is én magam, milyen szomorú.
    Színészkedve kicsit lebiggyesztem az ajkam, de nem marad sokáig, valahogy a vigyorgás rám ragadt. Biztos a szituáció.
    - Nem olyan gyakran, mert mindig ez történik. Na jó, nem mindig.
    Vagy ez vagy valami nőt vizek haza, többnyire tényleg ez szokott történni.
    - Még nem tudom, nem szoktam hosszan előre tervezni. Az sokkal jobban érdekelne, hogy te hogyan gondolod?
    Dobom vissza inkább a labdát, szerintem úgy is tudja, hogy mi rejlett még a szavaim mögött, nem szoktam zsákba macskát árulni.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Szer. Ápr. 15 2015, 19:58

    Jack Nordonnak

    Felvonom szemöldököm, megrángatva ezzel annak szépségesre formált ívét. Hála a modern kozmetikának, nincsen ezzel sem bajom. Mondjuk én is ki tudnám szedni, nem is arról van szó, de azon nők közé tartozom, aki szereti, hogyha kényeztetik, s a kozmetikus is ilyen dili. Mondjuk a „mikrodermáim”-tól nem mind van elájulva, de az meg pont nem érdekel.
    - Nem gondolsz egy kicsit sokat magadról?
    Kérdezek rá kis pimasz éllel, de végül nem nagyon sokat időzöm ezen a témán, hagyom, hogy lapozzunk. Kedvemre való, ha valakinek van önbizalma, s ennek a férfinek igazán kívánatos csomagolása van.
    - Egyébként pedig lehet, hogy igazad van, lehet, hogy nem. Ez már nem nagyon fog kiderülni, hiszen itt vagyok, s a fickóknak hála, szóval örök rejtélybe burkolózhatom.
    Rákacsintok. Tegye a választ oda, ahová akarja.
    - Miféle nehéz utaid vannak, te szegény pára?
    Biggyesztem le ajkaimat, s gügyögök neki, mintha csak valami kisgyerek lenne. Tekintetemben továbbra is ott van a pimasz csillogás.
    Lévén nem szoknyában végződik a ruhám, hanem az ilyen fűzős holmikkal ellentétben falatnyi rövidnadrágban, abszolút nem tárul fel semmi, legfeljebb a hosszú lábaimat csodálhatja meg, aki felém tekint.
    - Eszemben sincs. Miért kepesztenék? Le vagy véve az én akaratomon kívül is.
    Lám, nálam sem bántak szűk marokkal magabiztosságból.
    - Adjak zsebkendőt?
    Kérdezek rá, s imitálom, ahogy benyúlok dekoltázsomba és stílusosan kirántok onnan egy rongyzsebkendőt, legyen mibe zokognia.
    - Pusztakézzel szeretek verekedni, abban van élvezet.
    Direkt nem veszem a lapot, úgy teszek, mintha az izgalmat csak és kizárólag egymás csépelése okozhatná.
    - Egyébként, Nordon, mi dolga egy árnyvadásznak errefelé?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Jack & Riley

    on Szer. Ápr. 15 2015, 21:32

    Jack & Riley

    Riley szépségéről azt hiszem, órákig tudnék regélni, de nem vagyok az a herceg fehér lovon típus, nem szoktam halálra bókolni magam. Nem is erre van szüksége egy olyan nőnek, aki így bánik testével. Mindig tudja minek hol a helye, veszélyes kombináció, tényleg nem árt óvatosnak lennem, mert a végén még felfal szőröstül-bőröstül.
    - Egy picivel sem többet, mint amire tudom, hogy képes vagyok.
    Jelentem ki határozottan és ki is húzom magam. Lehetne nagyképűnek nevezni, de nem vagyok. Én is tudom használni, amim van és büszke is vagyok rá. Megdolgoztam érte.
    - Erre már sosem derül fény, az biztos, hogy egyiknek sem fogok köszönetet mormolni.
    Húzom el a számat, majd én pont a vámpíroknak, majd ha fagy, de akkor sem.
    - Nem azért mondtam drága, hogy sajnálj, csak pusztán megjegeztem és első alkalommal különben sem szoktam kiteregetni a szennyest. Ha jobban a felszín alá akarsz látni, meg fogod tudni.
    Nem szeretnék a múltamról beszélni megint. Nem azért tettem ezt szóvá, csak úgy jött. Nem vágyom senki sajnálatára, szánalmára meg pláne. Vagyok olyan erős és kitartó, hogy megküzdjek a problémáimmal, eddig is nagyon jól ment.
    - Jó válasz. Bár azért még meg kell dolgoznod egy kicsit, nem szoktam könnyen adni magam.
    Hogy ez mekkora baromság. El is nevetem magam. Olykor nagyon is könnyen megyek bele, bármi egyszerű beszélgetésbe vagy kapcsolatba. Viszont ha van kihívás az engem is sokkal jobban feltüzel.
    A könnyű préda csak ideiglenes csillapítja a vágyaimat.
    - Nem szoktam pityeregni, nem szükséges. De elő tudsz onnan varázsolni mást is?
    Kérdezem pimaszul, ha már arra fele vitte a finom keze, vigyorgok is természetesen.
    - Puszta kézzel? Ez lett volna az első tippem. De most tényleg verekedni akarunk?
    Nézek rá kérdőn. Nem mintha nem szeretném a hasonló edzéseket, vagy kihívásokat, vegyük, aminek akarjuk, de most na.
    - Nincs éppen sok dolgom, vagy mindig kell, hogy legyen valami ok?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Szer. Ápr. 15 2015, 21:46

    Jack Nordonnak

    - És ezt minden nő beveszi?
    Vonom el a szemöldökömet ismét. Úgy tűnik, hogy ez egy ilyen este, ilyen szemöldökfelvonogatós. Festetlen, ám dús ajkaimon játszi könnyedséggel trónol a mosoly, ahogy eddig is.
    - Ne is tedd, nem érdemlik meg. Szerintem egyik sem ismeri a köszönöm szót.
    Nem kedvelem a vámpírokat, én nem erősítem az elfogadó sztereotípiát. Túl sok lett a mai világban – és alvilágban – az, aki nagyon toleráns, nagyon nem érdekli és nem zavarja semmi, hát én nem vagyok erre a vonalra rátehető. Homlokegyenest mást gondolok az életről, mint a legtöbben, s még csak azt sem mondhatom, hogy azért van, ami vagyok. Mert nem. Csak úgy kialakult.
    - Ne is teregesd, mert én ugyan a századik alkalommal sem mosom ki!
    Vallom meg nézeteimet a háztartásvezetésről és arról is, hogy nem vagyok egy kimondottan lelki szemetesláda alkat. Persze ez nem azt jelenti, hogy senkit nem tudok sajnálni, vagy senkivel nem érzek egyet soha, de általában azért nagyon meg kell dolgozni azért, hogy kedveskedős és lélekápoló legyek. Elhallgatom a sztorikat, de legtöbbször totálisan szárazan, minden beleérzés nélkül.
    - Nem-e?
    Csodálkozom el. Tettetem a csalódottat, majd felnevetek a megjegyzésére.
    - Hát hogyne, van itt még más is, ahonnan a zsepi jött volna.
    Veszem poénra, mert tetszik a humora. Bírom, ha valaki nem veszi magát teljesen komolyan, így legalább nem savanyú uborka ábrázattal jár-kel egész nap.
    - Miért ne?
    Zökkenek előre a székkel, levéve lábaimat az asztalról így. Az asztallapra támasztom alkalrjaimat, Jacke kacsintok.
    - A szópárbaj is párbaj, s nem kell hozzá fegyver.
    Célzok ezzel arra, hogy beszélgetni akarok, de nem irtózom a verekedés gondolatától sem. Valakit megvernék, ha nem is Jack lenne az. De a balhét szeretem.
    - Nem kell, de szokott lenni. Ide bizonyos konkrét dolgokért jön a te fajtád maximum.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Jack & Riley

    on Szer. Ápr. 15 2015, 22:15

    Jack & Riley

    Kemény dió lesz ez, ahogy sejtettem előre, fel kell kötnöm azt a bizonyos nadrágot, ha itt el szeretnék érni valamit. Mostanság túl könnyű dolgom is volt, kell végre a kihívás.
    - Nem mindenki, ezt a példa is csak bizonyítja.
    Elnevetem magam, hát ez most nem úgy sült el, de nem bánom. Nem vagyok tökéletes közel sem, engem is meg lehet fogni, nem csak szóban máshol is.
    - Meg kell hagyni én is csak jó okkal szoktam használni, nem mintha szégyellném vagy bármi ilyesmi.
    A magányos farkasok élete már csak ilyen, ritkán rebegtek ajkaim köszönömöt bárkinek is. Megbirkózom a dolgokkal egyedül is, ha kell. Nem kell fölösleges oldalborda.
    - Azt még senkitől sem vártam el, hogy utánam mosson, most sem lesz rá példa. Találunk jobb témát is biztos vagyok benne.
    Hála istennek nem kell belemenni ebbe a lelkizős vonalba, abszolút nem volt most hozzá hangulatom. Annyiszor átestem ezen az utóbbi időben. Most egészen másra vágyom.
    - Nem-nem maximum, ha elfogyna a whiskey elejtek egy könnycseppet, de ennyi.
    Azzal, ha már ki vannak töltve az italok, koccintanék és lehúznám vele végre az első adagot. A koccintásnál jól a szemébe nézve, ahogy szokás. A finom ital után pedig elégedetten szisszentek és lecsapom a poharat, de azért nem törik el.
    - És mit rejtegetsz még arra? Nem tudom elképzelni.
    Tettetem a naivságot, mintha ez kérdés is lett volna egy percig is. Néha jó csak úgy színészkedni és megjátszani az ártatlant. Holott bármit felfedeznék a ruhája alatt.
    - Jobban szeretem, ha tettek beszélnek, bár a szavakat is csavarom, ha szükséges. Nem volt elég a vámpír még engem is megkóstolnál?
    Nevetek szórakozottan és úgy döntök, töltök még, ha már itt egy egész üveg. Különben sem kell rögtön lehúzni, csak jó néha lögybölni valamit a kezemben.
    - Ha azt mondanám érted jöttem elhinnéd?
    Nem igazán lehet komolyan venni ezt a kérdést sem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Szer. Ápr. 15 2015, 22:51

    Jack Nordonnak


    - Hát akkor?
    Kérdezek vissza. Azért valamilyen szinten mégis érdekel mások szennyese, de csak olyan Grimm mese típusban, az ok-okozati összefüggések meg az információ hatalmat biztosító dolgai miatt. Meg amúgy is, így az érdekes, kíváncsi vagyok, hogy elmeséli-e annak ellenére, hogy igen határozottan ágál ellene. Legalább van valami kihívás ebben a beszélgetésben, s az ilyesmit szeretem Kihívások nélkül az élet igen unalmas.
    - Annyit szerintem nem tudunk inni, van itt a raktárban bőven. És egyébként tudom, hogy hol tartja a kulcsokat..
    Bökök fejemmel a csapos felé, cinkos kacsintást megengedve magamnak. Semmiképpen sem lenne ellenemre kilopni a Marie’s szemét, nem vagyok szemérme ilyen téren sem. Aki drogot terjeszt, az ne is legyen, ugyebár.
    - Elég csekély képzelőerővel áldott meg a sors akkor.
    Hagyom ennyiben, nem magyarázva, hogy mit is rejtegetek a dekoltázsomban. Nem mondom neki ezzel azt se, hogy ne akarjon nyomozni utána, ki tudja milyen finomságok sülnének ki abból, de szóbelileg nem adom ennyire könnyedén és egyértelműen alá a lovat.
    - Megrögzött agglegény.
    Utalok vissza a mosás témakörére, némileg elismerő éllel hangomban. Végre egy férfi, aki nem várja el, hogy kiszolgálják és házicseléd legyen mellette a nő.
    - Ő volt az előétel.
    Kacsintok, majd elnevetem magam a félreismerhetelen morgás hallatán. Az egyik hátsó asztalnál felröhögnek az ott ülő vérfarkasok. Bírom őket, elég jó arc mindkettő és közös „barátaink” velük is a vámpírok, akiket Jack segítségével leszereltünk, csak a móka kedvéért. Hiába, a két faj nem csipázza egymást igazán.
    - Ha itt állna a Marie’s előtt egy fehér ló, előrántanád a királyi öltözékedet és rittyentenél nekem egy csinos üvegcipellőt, akkor esetleg.
    Nem vagyok én műveletlen, szeretem a meséket. Szórakoztatóak.
    - Miben lehetek a szolgálatodra?
    Játszom tovább a szerepet. Elvileg jöhetett – ha nem is értem, de – hozzám. Ha kell neki anyag, beszélhetünk róla. De lebuktatni nem fogom magam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Jack & Riley

    on Szer. Ápr. 15 2015, 23:22

    Jack & Riley

    Láthatóan elkedvetlenedem, hogy mégis újra rákérdez a dologra. Kezdtem azt hinni könnyen túllendülünk ezen hát mégsem.
    - Ahhoz jobban meg kell hámoznod.
    Jelentem ki határozottan, nem engedve annak, hogy elkezdjek a múltamról regélni. Nem ment el a kedvem semmitől, sőt ha megfelelő képen noszogatnak, talán még pár információ is felszínre kerülhet, de nem így, és nem könnyedén.
    - Hát én arra nem vennék mérget, elég sokat el tudok belőle tüntetni, de ma talán nem kéne vállalhatatlanra inni magam. Szeretnék két lábon távozni.
    Más buja gondolatok is vannak a fejemben, nem kérdés, amihez bizony nem tesz jót, ha az ember kokira issza magát. A potenciának sem, meg nem ártana emlékezni sem, bármi is van. A tűréshatárom persze nagy, fér belém így is, még átlépnénk a kritikus pontot.
    - Elképzelni sem rossz, de megtapasztalni annál élvezetesebb tud lenni.
    Most tipikusan az a kaján vigyor ül ki az arcomra, bátorságom gerjesztőjeként meg lehúzom a következő adag whiskeyt de most nem töltök újra rögtön. Nem kell sietni.
    - Ennyire látszik?
    Nézek végig magamon látványos színészi teljesítménnyel ismét, még az ingemet is végigsimítom.
    - És én lennék a főétel? Már csak az a kérdés egészben vagy darabonként nyelnél le.
    Nevetem el magam. Nehezen tudom elképzelni ezt az egészet.
    - A Marie’s előtt, egy fekete doromboló Dodge áll, sok lóerővel, én meg éppen így ahogy, a cipellő helyet meg whiskey jutott sajnálom hercegnő.
    Tárom szét a karjaimat, velem is lehet játszani.
    - Hát ööö, biztos, hogy itt mindenki előtt?
    Közelebb hajolok, mintha bizalmas információ lenne, majd elnevetem magam, de el nem hajolok. Most tényleg nem nagyon volt komoly célom, szabadon játszhatok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Szer. Ápr. 15 2015, 23:46

    Jack Nordonnak


    - Kést hoztál hozzá?
    Veszem én a lapot, de nem adom olyan könnyen magam. Hadd kapjon egy újabb szemtelenséget mellé, s legyen benne biztos, hogy nálam mindig enyém az utolsó szó, ha a fene fenét zabál, akkor is. Szerintem ha egyszer meghalnék – nem nagyon fogok – akkor a nyelvemet külön kéne lelőni és külön koporsóba tenni, annyira önálló életet él.
    - Miért is ne? Pedig szép tereptárgy lennél, meg biztos nagyon szépen kúszol.
    Ingerkedem vele. Ha még piáról beszélünk, én is iszom, felhajtom a whiskyt, amit töltött nekem, majd az üres poharat egyelőre nem teszem vissza az asztalra, hanem szórakozottan forgatom kezeim között.
    - Ennyire, s még ennél is jobban. De szerintem tudod, s előszeretettel játszol is rá.
    Közlöm vele a véleményemet arról, hogy agglegény lenne-e. Nem dicsérgetem és nem is vonom kérdőre, akarja a máját hizlalni a fene. Egyszerűen csak elmondom, amit gondolok, mert eddig is azt tettem, s eztán is ezt fogom. Mi történhet? Alvilági vagyok, nem lehet habcsókos a jellemem.
    - Darabonként, természetesen. Úgy tovább tart az élvezet.
    Ajándékozom meg megint egy kacsintással. Hogy melyik darabjaival kezdeném azt nem részletezem, maradjon az én titkom, de szerintem el tudja képzelni, vagy legalábbis hiszi, hogy jól képzeli. Esélyesen nem, mert nem vagyok teljesen az, aminek látszom,d e játszom, s ez így a jó nekem.
    - Macskák szorultak a motorházteteje alá?
    Adom az idiótát, azt a nőt, akit nem érdekelnek a kocsik. Valójában nem is, én a száguldást szeretem, s ha már így felajánlotta, akkor kapok is az alkalmon.
    - Esetleg elvisszük egy körre azt a lóerő-macskát?
    Nem azt kérem, hogy vigyen el egy körre, nem véletlenül. Hogy ittunk? Kit érdekel! Mondjuk gáz, mert nem tudom elrejteni a kocsit varázslattal a mundanek szemei elől, de mindegy, a rendőr maximum megbüntet valakit, akiről azt hiszi, hogy befizeti a csekkeket.
    - Biztos!
    Bólintok. Megvillan tekintetem.
    - Szeretem a nyilvánosságot.
    Nem lehet tudni, hogy mekkora ebben a szájméret, s mekkora az igazság. A pikantériáért nem megyek a szomszédba én sem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Jack & Riley

    on Csüt. Ápr. 16 2015, 01:08

    Jack & Riley

    Most már bizton állíthatom, hogy hetek, sőt hónapok óta nem szórakoztam ilyen jól, mint most, és még csak alig kezdtünk bele. Erről az egészről egyetlen személy tehet, illetve nő, aki itt ül velem szemben. Jobban megmozgat, mint bárki előtte. Fura, nem számítottam rá. Meglepő húzásként előkapok egy vadászkést, amit az asztalba döfök pont középre, egy gyors mozdulattal. Szép darab és elég éles is.
    - Parancsolj, de nem finomkodj velem, ha kérhetem.
    Láthatóan picit sem aggódom amiatt, hogy esetleg bajom eshet. Bátorság vagy botorság igazából nagyon nehéz volna eldönteni. Vakmerő az kétségtelen látványos.
    - Mindig újra tanulok járni, de hidd el, több hasznomat veszed így.
    Kacsintok rá szemtelenül. A túlzott alkoholizálás továbbra sem játszik. Nem mondom, hogy sosem fordult elő, de már egyre ritkábban kerül le a sárga földig, tudom, hol van a határ.
    - Nem szükséges rájátszanom, ez a helyzet évek óta.
    Váll rándítok, mintha kicsit sem lenne nagydolog. Hiszen nem is az, csak nem túl átlagos. Nem vagyok ragaszkodó fajta, így nem kötötték még be a fejem hosszú időre. Élem az agglegények szabad és boldog életét, kötöttségek nélkül.
    - Szóval szereted, ha az élvezet tovább tart, megjegyzem.
    Többször járnak a fejemben buja dolgok is, mint kéne, azért nem minden esetben. Ha mégis azért képes vagyok ezek mögé látni, nem homályosítják el az elmémet teljesen. Nem jó húzás, ha csak odalent gondolkozik a férfi.
    - Ugyan nem macskák azok, inkább 485 paci.
    Javítom ki magam, persze a dorombolás számomra teljesen egyértelmű. Az a hang összetéveszthetetlen és mesés.
    - Ha szépen kéred, elvihetlek vele egy körre.
    Én meg szándékosan ezt hangsúlyozom ki, nem szoktam bárki kezébe odaadni az én kicsikémet, de bizonyosan erről is meggyőzhető lennék idővel. Egy kis ital nem dob meg annyira hogy ne tudjak vezetni, a rendőröket meg el lehet kerülni.
    - Azt mondod, szereted a nyilvánosságot, most mégis a kocsimba rángatnál? Hogy is van ez?
    Nézek rá kérdőn, közben kiteszem az asztalra a slusszkulcsot.
    - Nem mintha bánnám, mert tetszik az ötlet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Vas. Ápr. 19 2015, 23:16

    Jack Nordonnak

    Elkerekednek a szemeim, elismerően füttyentek. Wow, ez nem semmi, bírom én ha van vér valakinek a pucájában.
    Kikapom a kést az asztallapból, majd utánanyúlok az asztalon áthajolva Jack kezének, s ha sikerül megcselekednem, akkor tenyérrel az asztallapra tapasztom a kézfejét.
    - Tárd szét az ujjaid, s ne mocorogj!
    Adom parancsba, s ha megteszi, akkor minden ujjközbe belevágok a késsel, gyors egymásutánban pattogtatva az asztalon a penge hegyét, egyszer sem érve hozzá Jack kezéhez. Elég jól bánok a késekkel, nem fogom megvágni őt. Hacsak – ismétlem hacsak – nem urgál.
    - Nos, ilyesmire gondoltál?
    Kérdezem. Nem volt szó arról, hogy bármire is gondolnia kellett volna, ezért a kérdésben több az elismeréshajhászat, mint bármi más. Ki ne szeretné, ha elismernék, nem igaz?
    A kést az asztallapba vágom én is, majd a rosszalló ciccegésre csak intek a pultosnak. Nem érdekel, hogy tönkretettem a bútort, szerintem kampec dolóresz lett volna neki hamarosan amúgy is, amilyen fazonok járnak ide.
    - Én ugyan nem támogatnálak egy métert sem.
    Vonom meg a vállamat. Vagy együtt borulnánk be részegen egy árokba, vagy a sorsára hagynám, mert ilyen vagyok. Az agglegénységét továbbá nem firtatom, látszik rajta, s eléggé savanyúnak is tűnik a témától, márpedig én az édességet jobban szeretem. Ezért evezek más vizekre inkább.
    - Miért te nem szereted? Gyorstüzelő..
    A második, egyszavas mondat inkább kérdés, mint kijelentés, piszkálódás színtisztán.
    - Esetleg nem vezethetem?
    Pillogok szépen Jackre. Tekintetemben ott van a „jutalmazás” ígérete. Ha enged, én is engedek bizonyos dolgokat. Mit nekem egy kis kaland? Úgyis utálom az unalmat.
    - Szeretem a nyilvánosságot és a kocsikat is. Valahogy össze tudjuk hozni ezt a kettőt, közös nevezőre?
    Kérdem pimaszul. Feltelepszem az asztallapra, úgy ülök, hogy Jack felé lógassam lábaim. Felmarom a slusszkulcsot, megpörgetem mutatóujjamon.
    - Nos?
    Most rajtam a kérdezgetés sora.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Jack & Riley

    on Hétf. Ápr. 20 2015, 13:19

    Jack & Riley

    Pillanatra sem kerüli el a figyelmemet, hogy a reakció az pont olyan, mint amilyet vártam. Nem árulja el magát teljesen, de azért sikerült meglepnem, vagy legalábbis némi elismerést kicsikarnom tökösségemmel kapcsolatban. Nem túl feltűnően mégis határozottan. Átnyúl az asztalon, hogy kezemet, konkrétan tenyeremet az asztallapra tapaszthassa és mint jó partner én ezt most hagyom is neki.
    Nem válaszolok a felszólításra és nem is ellenkezem, csak bólintok és széttárom az ujjaimat. Ismerem a mutatványt, és a kezem meg sem moccan, így ha Riley tényleg olyan ügyes, mint gondolja, egyszer sem vág meg. Minden ujjam a helyén marad, arcomra pedig mosoly kúszik.
    - Őszintén? Semmire nem gondoltam, de azért szép mutatvány.
    Biccentek rá elismerően és újra magam mellé veszem a kezem, na meg a kést is elrakom, mielőtt jobban felpaprikázná az itteni hangulatot. Feszes az mindig magától is. Az előbbi kis borravalóm meg biztos, hogy elég a bútor pótlására, úgy hogy ez a dolog most a legkevésbé sem érdekel.
    - Milyen kegyetlen. Én biztos szívesen tartanám a hajad, sőt egészen hazáig kísérnélek, hogy betakargassalak.
    A végén a gondolatsornak azért már hangosan elnevetem magam. Nem vagyok az a gondoskodó típus, elég volt mindig magamról. Viszont cserben sem hagytam soha senkit, az nem az én stílusom.
    - Attól függ, meddig bírod.
    Rákacsintok, sokatmondóan. Ha voltak kétségei bármivel kapcsolatban, ezzel mind a két részét megválaszoltam a gondolatsornak. Hogy mennyire hiszi el az már más kérdés. Ha eléggé érdekli, kénytelen lesz megtapasztalni. A piszkálódás ilyen formában sosem érintett rosszul.
    - Esetleg?
    Emelem fel a szemöldökömet, az egyértelműen látszik, hogy nem rajongok az ötletért. Nem szoktam kedvenc járgányom volánját csak úgy átpasszolni valakinek.
    - Engem az sem zavarna, ha csak ketten leszünk meg a kocsi, tehát biztosan.
    Váll rándítok egyszerűen, és ha már úgy néz ki, vezetni nem én fogok, beverem még a maradék whiskeyt a poharam aljáról. Látom, hogy nagyon szeretné, a helyezkedése előttem is szinte kérlelő, ahogy a nézése, és azok a combok.
    - Mire várunk még?
    Felállok, magamra kanyarintom a bőrkabátot és kifele venném az irányt. Itt parkoltam a környéken. Kicsit meglep, hogy ilyen könnyen átadtam a kulcsot, de ha így tudunk előrébb lépni, hát legyen. Ha olyan ügyesen vezet, mint ahogyan a kést forgatja, semmi baj nem lehet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Szer. Ápr. 29 2015, 22:21

    Jack Nordonnak

    -Mindenkivel ilyen illúzióromboló vagy, vagy csak engem tüntetsz ki vele?
    Kérdezek vissza, cseppet sem kedvem szegetten. Felőlem arra gondol, amire akar, vagyis arra nem gondol, amire nem akar, nincsen ezzel semmi gond. A lényeg, hogy már rég élhettem ki mutatványos üzemmódomat így, szóval mindenképpen hasznos volt számomra ez az est. Igaz, hogy nem éppen jövedelmező, de ami késik, nem múlik. Rám igazán nem lehet mondani, hogy ne adnék a PR-ra.
    - Hát ez ritka undorító volt, nem javaslom, hogy bevesd egy randin, mert a nő sikítva fog elmenekülni előled nephilim.
    Célzom nevetve a hajfogásra. Belecuppantok a levegőbe, mintha neki szánnám a puszimat. Aztán persze teheti, ahová akarja, veheti, aminek akarja. Ha eközben sem gondol semmire, nekem úgy is jó.
    - Igazán sokáig, majd egyszerf talán kiérdemled, hogy megtapasztald.
    Kacsintok rá. Értem én a csíziót, ennek az értésnek az ízével reagálok.
    - Mi kárt tudnék tenni benne?
    Kérdezek rá, mert nem igazán értettem ezt a férfiakban soha. Amíg van pénz, addig mindent meg lehet csináltatni. Mondjuk autókázó árnyvadásszal sem gyakran szoktam találkozni.
    - Kényelmes?
    Vonom fel, most én a szemöldökét. Hogy a kocsi mely részére és milyen felhasználására gondolok, azt nem teszem hozzá, teljesen felesleges lenne, azt szeretném, ha a maga szájíze szerint értené.
    Rámarok a kulcsra, füttyögve pörgetem meg mutatóujjam körül a kulcskarika segítségével.
    - Nem nehéz téged meggyőzni.
    Szemtelenkedem vele, hogy odakint megnyomjam a riasztógombot, hogy halljam is, merre van a paci.
    - Szép darab.
    Simogatom meg a kasznit, miközben a vezetőoldali ajtó felé orientálom magam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Szer. Ápr. 29 2015, 23:03



    -Nem mondhatnám. Te sem szorulsz mindig dicséretre, azt hiszem, van ott elég önbizalom. Nem adom könnyen.
    Jegyzem meg egyszerűen és kicsit szemtelenül, de kétlem, hogy ebből baj lenne. Ennyi még bőven belefér a beszélgetés hangulatát elnézve. Ide-oda húzogatjuk egymás fejét, ez pont jó így, szinte kerülgetve a forró kását, de ebbe van igazán az izgalom, azért is élvezem ennyire.
    - Még egyszer sem volt rá szükség, ne aggódj. Nem hiszem, hogy ez az eset elő fog fordulni.
    Egyszerűen nem nagyon találkoztam még olyannal, aki tudta volna velem tartani a tempót, nem hogy akarta is volna ezt, és hogy együtt tántorogjunk haza. A levegőbe dobott puszira, azért úgy döntök, reagálok, játékosan elkapom, majd a belső zsebembe rejtem, mint féltve őrzött kincset. Meg is ütögetem milyen jó helyet találtam neki, ínségesebb időkre. Ha persze minden jól alakul, nem lesz rá szükség.
    - Majd? Egyszer? Talán? Ha annyira sokáig, én se fogok tudni rá ilyen hosszú időt várni.
    Tudtam én, hogy érteni fogja, hát azt sem nagyon takargattam eddig mennyire lenne kedvemre való, hát hangot adtam neki. Meg annak is mennyire nem szeretem a bizonytalanságot.
    - Ha nem lennél jó sofőr? Meglehetősen sokat.
    Mint jól végzett autószerelő, ezt hamar meg is tudom állapítani egy kasznin. Nem szoktam ilyesmire pénzt költeni, ha tehetem, megbütykölöm magam. És mindent meg tudok bütykölni. Kár lenne azzal tölteni a holnap délelőttöt, hogy horpadásokat próbálok kiegyengetni meg festést javítani. Viszont annyira nem aggódom emiatt most, mint ahogy más téren is, ebben is tapasztaltnak tűnik.
    - Minden igényt kielégítően.
    Kacsintok most én rá, és több felhasználási mód is fejembe ötlött. Talán lesz alkalmunk párat kipróbálni, nem rajtam múlik. Mindent igény szerint.
    - Vagy csak neked nem, még nem tudtam eldönteni hirtelen.
    Nem valószínű, hogy minden ilyen első találkozásra odaadtam volna bárkinek így az autót, sőt biztos, hogy nem. Így alakult, mindennek oka van persze.
    - Szóval ő is tetszik?
    Vigyorogva kissé kétértelműen és az egyik ajtónak támaszkodom. Elégedett vagyok a kis paripámmal, jóindulatúan meg is veregetem az oldalát. Ha becsücsül, akkor én is bevágom magam mellé, kivételesen
    az anyósülésre.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Vas. Május 17 2015, 21:54


    Jack & Riley




    - Tudod, szokták mondani, hogy ne használjunk valamit túl sokszor, mert a végén elkopik. Így van ez a dicsérettel, meg annak fényével is. – kacsintok rá.
    Igen, való igaz, hogy van ám önbizalmam, legalább azon legyen, ha már varázserőm nincs. Ezt viszont nem közlöm vele, totálisan feleslegesnek tartom ugyanis. Meg egyébként még égő is. De mindegy, ezen lendüljünk túl, van ilyen.
    - Nincs is annyi időd Cicám, mint nekem. – nevetem el magam.
    Tisztában lehet azzal, hogy az én fajtám örökké él, míg az övé nem. Viszont ha már fajtáról van szó, nem átallok előállni valami olyasmivel, ami azóta izgatja a fantáziámat – egyebek között – hogy belépett a krimóba.
    - Hol vannak a rúnáid? Érzem a véredet, átitat az angyali lét, de nem látom rajtad, hogy az lennél, akinek érződsz.
    Ifrit vagyok, de egy álcán még képes lennék átlátni, az nem mágia, az alap dolog. Jack esetében viszont semmit nem látok. Egy árva rúnát sem. A kérdésfeltevés kapcsán pedig nem érdekel egyáltalán, hogy van-e közöm hozzá, vagy sem. Meg fogja szokni az est folyamán, hogy én mindig, mindenre rákérdezek, ami érdekel és pont nem izgat, hogy illik-e vagy senem.
    - Sosem tudod meg, hogy jó vagyok-e, ha nem próbálsz ki. – kacsintok rá. Nem úgy értem, ahogy hangzik, de érthetném akár úgy is. Veszi, aminek akarja, főképp azért, mert én sem teljesne pikantériamentesnek szánom.
    - Kitüntetett lennék? – nézek rá érdeklődőn. Ebben a kérdésben benne van a „nem mintha bánnám” színezete is.
    - Is? Miért, ki mondta, hogy te tetszel? – pimaszkodom vele kis nevetéssel. Bevetem magam a volán mögé, végigsimítok rajta, mintha valami ritka kincset leltem volna.
    - Úti cél van, vagy engedjem el magam? – adok gyújtást közben, s kedvtelve hallgatom, ahogy felbőg a motor. Hiába, egy nő is szeretheti a járgányokat.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Hétf. Május 18 2015, 10:15


    Jack & Riley


    -Viszont mindenki szereti, ha kényeztetik, így vagy úgy, testileg vagy lelkileg. Ez alól te sem képzel kivételt, gondolom.
    Sokat sejtető vigyorgás ismét, hát igen utalásokból akad mára elég, de szerencsére mindent a jókedv és az izgalom fűszerez meg. Nem bánom, hogy összefutottunk, sőt nagyon nem. Az önbizalom meg egy fontos tényező, hála jutott belőle mindkettőnknek bőven.
    - Nem tudtam, hogy már a becézgetésnél járunk, de tény nekem nincs annyi időm. De pont elég jut ahhoz, hogy jól éljem, meg amit kell.
    Egy kicsit azért odaszúrok, hiszen most cicáztak le, amit nem nagyon bánok igazából, bár hogy pont egy cica. Akkor már inkább egy tigris vagy oroszlán. A halandóságom nem zavar, kicsit sem. A jóból is megárt a sok szokták mondani. Nem is tudom, mit kezdenék vele, ha jóformán végtelen idő állna előttem, néha így is ellustulok.
    - Azt hittem a pólót csak később akarod lebeszélni rólam vagy épp magad levenni.
    Nyilván az alatt megtalálná, amit keres, mert vannak rúnáim. Nem a legátlagosabb sors árnyvadászok között az enyém, de ezeket a jeleket én sem tudtam megúszni. Kicsit lejjebb húzva a nyakamnál az inget azért láthatóságot is adok szavaimnak némileg. A kérdése egészen más irányt vett, de nem lepett meg különösebben. Nyilván érdekli hovatartozásom.
    - A puding próbája az evés szokták mondani. Hát akkor csak annyit tudok mondani, hagyd, hogy megtegyem.
    Kacsintok rá, mielőtt behuppannék a járgányba. Értheti, ahogy akarja. A labda most nem az én térfelemen pattog.
    - Valamilyen szinten érezd csak annak magad, de ne túlságosan.
    Enged is kicsit meg nem is. Ez amolyan megszokott módszer nálam. Nem lőhetem el az összes kártyámat az elején, bár elég nyílt lapokkal szórakozunk eddig, és kimondjuk, amire gondolunk mindketten. Ez még így is izgalmas persze és megmozgatja a fantáziám.
    - Azt hittem ezeket a köröket már lefutottuk.
    Nevetek egy jót kicsit sem véve fel a pimaszság ártalmas hatásait. Kényelembe helyezem magam az ülésben, az övet persze eszembe sincsen becsatolni.
    - Engedd csak el magad, amíg út van előttünk, nekem aztán mindegy hol kötünk ki.
    Engedve szabadjára a dolgokat hátra dőlök, de egy pillanatra sem veszem le a tekintetem Rileyról. Örömmel látom, ahogy élvezettel simogatja a kormány és hallgatja az összetéveszthetetlen motorbúgást. Úgy érzem, egyre több közös van bennünk.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Marie's Tavern

    on Kedd Május 19 2015, 21:07


    Jack & Riley


    - Jól gondolod. – kacsintok rá.
    Bolond lennék erre azt mondani, hogy de, márpedig én kivétel vagyok. Cseppet sem vagyok az, és különben is nagyon bírom, ha el vagyok kényeztetve. Persze nem adom könnyen a bőrömet, sosem volt kenyerem, de ettől még a kérdésre adandó – vagyis nem is kérdés volt – válaszom úgy volt jogos, ahogyan elhangzott.
    - Mindig ott tartunk, ahol tartani akarunk.
    Vonom meg a vállamat, mosolyom nem lohad ajkaimról.
    A megjegyzésén nevetnem kell. És őszintén meglep, hogy vannak rúnái. Nem éreztem belőle őket.
    Mérges leszek, de nem rá. Magamra orrolok, mert megint azt bizonyítja ez a blama, hogy a sjaát világomhoz is hülye vagyok. Semmi gond, ezt nem fogom megosztani vele, de azért elraktározom az információt.
    - Hagyom, ha rászolgálsz. – vetem fel, s ennyiben maradunk. Ő is érti, én is értem és senkit nem sért a dolog, szóval jó nekünk.
    - Rendben, akkor hadd szóljon.
    Eresztem el a fülem mellett mindazt, hogy túl vagyunk-e bármin, vagy sem, majd felbőgetem a motort, s igen sportosan és cseppet sem szabályosan beleindulunk a járgánnyal az éjszakába.
    - Van rádió is ebben a csodaketyerében?
    Foglalkozom a kérdezősködéssel is a vezetés mellett. Egyébként nem nagyon van célom a közlekedési iránnyal, külváros felé hajtunk. Nem vezetek rosszul, ami talán meglepő lehet, de hiába, szeretek meglepetéseket okozni.

    //Szerintem mehet valami más topicba már a következő reagod, nézz valami szimpi autóval repesztőset. ^^//

    Re: Marie's Tavern

    on Vas. Jan. 15 2017, 23:26

    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Ajánlott tartalom

    Re: Marie's Tavern


      Pontos idő: Csüt. Jún. 21 2018, 12:20