Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Sunswick 35/35

    Share

    Sunswick 35/35

    on Pént. Jan. 16 2015, 12:22




    A hozzászólást Admin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 06 2015, 00:21-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Pént. Márc. 13 2015, 22:12

    Jack & Kátya

    Kivételesen most nem kedvenc járgányával érkezett a helyszínre, ennek egyetlen oka, hogy egy kocsmába, nem volna túl tanácsos azzal érkezni, már ha valami finomat is szeretne fogyasztani az ember. Alkoholos állapotban pedig csak okkal ülne volán mögé, most viszont remélhetőleg erre nem kerül sor. Még nem járt ebben a pubban viszont egyszer mindent ki kell próbálni. Az ír sörök különben is legendásan finomak. A hely szerencsére őrzi is a régi hasonló stílusú kocsmák hangulatát az egészen hosszúra nyúló pulttal és legalább 12 sörcsapot számlál meg befelé haladva, ez már valami, és biztosan mindegyik egészen különleges finomság.
    Öltözéke egy egyszerű farmer kabát alatta sötétvörös inggel, alul pedig fekete enyhén koptatott farmer és bakancs. Talán így nem fog kilógni a helyi arcok közül bár sosem lehet tudni. Rögtön rendel is két sört egy testesebb barna sört, valamint egy egészen sötét színű Portert, csokira emlékeztet és nem csak a színe, hanem az íze is. Két sör pedig egyedül érkezett. Vagy nagyon mohó és nem éri be eggyel, ami valljuk be, nem lenne nála meglepő, de kivételes tényleg vár valakit. Persze nem jelentette be, mégis ha egy angyalnál bejött.
    Nem foglal helyet rögtön a pult mellett, jóval beljebb sétál egy nyugodtabb részhez, egy két személyes asztalhoz ül le. Óvatosan maga elé helyezi a barna sört majd vele szembe közvetlenül a Portert, vigyázva egy csepp se vesszen kárba, és a hab is szépen megmaradjon a tetején.
    - Most jön az érdekesebb rész, azt mondtad megtalálsz, hát várlak.
    Magában beszél, de talán még nem gágyult meg teljesen.Azért most Kátyához nem fog imádkozni, mégis próbál valami koncentrálás félét produkálni, bizony szüksége van rá. A feladatok teljesítése nagyon nem úgy halad, ahogy eltervezte. Mintha az egész világ a bolondját járatna vele. Így jól is esik egy kis ital, nagyot kortyol a sörből és vár türelmesen. Elégedetten felszisszentve és kényelembe helyezve magát.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Kedd Márc. 17 2015, 22:55

    Jack & Kátya again


    Szemforgatok. Rühellem a sört, semmit sem utálok jobban, hogyha alkoholról van szó. Fitymáló szájhúzogatással lépek hát elő az árnyakból, s teszem le csinos, püspöklila szoknyába bújtatott hátsómat a Jack-kel szemközti helyre.
    - Elég gyors voltam az ízlésednek?
    Kérdezem a tőlem már megszokható hanghordozással. Nem kell velem ahhoz állati gyakran találkozni, hogy valaki megszokja a hangomban folyamatosan ott leledző szemtelenséget.
    - Mit szeretnél, mondd?
    Kérdezem, s közben leintem a pincért, s kérek magamnak egy dupla vodkát. Jéggel, természetesen.
    Előredőlök ültemben, alkarjaimat az asztallapra fektetve kíváncsian meredek Jackre. Tekintetemben nincs rosszallás és az elmúlt időszak mérge sem üli meg. Magánügy, senkinek nincs hozzá amúgy sem köze.
    - Ilyen hamar sikerült mindent összegyűjtened?
    Kérdezem. Tudom, hogy nem, de ettől még ezt meg kellett játszanom. Így esett jól egyszerűen.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Szer. Márc. 18 2015, 11:54

    Jack & Kátya

    A jó szerencse, úgy néz ki, nem hagyja magára ma sem. Alig kell várakoznia pár percet és meg is jelenik előtte Kátya teljes valójában és ismét teljes szépségében, elragadó öltözetben, bár első ránézésre nem tűnik valami boldognak. Nehéz, de próbálkozik vele, hogy ne időzzön túl sokat tekintete.
    - Nagyon is. Bármikor és bárhol így megjelensz, ha rád gondolok?
    Nem tellett túl sok időbe, hogy a huncutsága elő bújjon belőle. Rögtön egy ilyen kérdéssel nyitni, még el is szégyellné magát, ha az alap természete nem volna ilyen. Elégedetten széles mosolyra húzódnak ajkai és így kortyol egy kellemeset a sörből. Örömködik kicsit, amíg lehet, mert a mondanivalója nem lesz örömteljes.
    A sörrel láthatóan nem talált be az ízlésnek. Már talán fel is róná Kátyának, hogy csalódott az ízlésében, ekkor kap a fejéhez pont a név hallatán. Nem figyeltél még fel az orosz hangzásra? A vodka, hát persze, mekkora baromság volt sört rendelni. Lassan teljesen feltűnésmentesen próbálja középre tolni az árván maradt sört.
    - Csak írja a többihez.
    Mondja a pincérnek, ha már így elszúrta, ezt a kört is állja természetesen, ez számára nem lehet kérdés. Aztán bele is kezd egy nagyobb sóhaj után mondókájába.
    - Attól tartok, hogy nem igazán fog működni ez a dolog. Nem tudom neked megszerezni a kért összetevőket. Amióta belevágtam, mindenki legfőképpen postásnak és végrehajtónak titulál. Senki sem csinálhat belőlem bohócot Kátya. Az árak pedig túl magasra szöktek, ez az én ügyem, nem akarom, hogy más élete is veszélybe kerüljön emiatt. Úgyhogy azt kell mondjam, ez a valami ott marad ahol eddig volt.
    Fanyalodik el keserűen és szinte egy ültő helyében küldi le a korsó sört. A mondóka érezhetően nem mentes az indulatoktól, ezek egyáltalán nem Kátya irányába feszülnek, csak egyszerűen kibuknak. Pedig a mancsnyom és az aláírás már megvan, a többi viszont szinte kilátástalan, hacsak nem szeg szabályokat és ami még fontosabb nem hágja át saját értékrendjét.Mikor észhez kap, leszegi a tekintetét.
    - Ne haragudj, kicsit befeszültem. Nem te tehetsz róla.
    Szabadkozik miután újra képes tiszta fejjel gondolkozni.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Csüt. Márc. 19 2015, 21:50

    Jack & Kátya again


    - Hogyne! Eszményi tulajdonság, ugye?
    Veszem fel én is a huncutság fonalát. Nincsen ellenemre a könnyed csevegés, ideje lenne, hogy valami könnyen menjen, s úgy vagyok vele, hogy amíg nyerget érzek a seggem alatt, addig nincs egy rossz szavam se. Jack legalább nem unalmas.
    Felszalad a szemöldököm a szavainak hallatán. Majdnem csípőből vágom rá, hogy „mi van?”, de még idejében moderálom magam és hallgatom őt végig. Lemondón csóválom meg a fejemet.
    - Ne szaladjunk ennyire előre. Esetleg elmesélnéd, hogy mi az a túl magas? Ki küldött és hová?
    Kicsit sem fogok berágni – áh! – hogyha kiderül, hogy kik köptek bele a levesembe. Nem szeretem, hogyha tönkreteszik a játékomat. Nem véletlenül nem kértem pénzt. Tudtam, hogy nem lesz a feladat egyszerű, de azért ilyen bonyodalmasnak sem gondoltam volna, mint amilyen leírást most kaptam róla. Érdeklődéssel várom hát, hogy Jack megossza velem, mi is itt a csízió. Hátha képbe kerülök.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Pént. Márc. 20 2015, 02:30

    Jack & Kátya

    Nem kell csalódnom benne, hiszen a beszélgetés könnyed fonalát legalább olyan jól felveszi, mint legutóbb. A mosolyom egyből szélesebbre húzódik az átlagosnál, ezt már szeretem, és nem félek attól, hogy tovább folytassam. Könnyedséggel tölt el, és aggályaimat eltereli ideiglenes a komolyabb dolgokról.
    - Tehát ha mondjuk zuhanyzom és nem érem el a hátam egy pontját, rád gondolok, megjelensz és segítesz?
    Na, ezt az utalást már nem is lehet részemről teljesen komolyan venni. Párosul hozzá egy mozdulat is mellyel vizualizálom a helyzetet, egyik kézzel a hátam felé nyúlva. A határok fontosak és szeretem azokat kellően belőni, nem félve a túllépés okozta fenyegetéstől. Ezek után azért rátérek a lényegre, és mindent őszintén előadok, hiszen bízom benne.
    - Az aláírás és a mancsnyom pipa. Ezzel meglepően hamar végeztem. Hihetetlen, de egy angyallal is sikerült beszélnem. A kérése a tollért cserébe már viszont nem volt olyan mennybéli.  Azt kérte vigyem el neki 3 nap múlva Sasupius tündérgyűrűit, Halamon üvegmadarát és a mechanikus angyalt. Ebből, ha jól számoltam maradt még két napom, és az Intézet okkal nem szívesen válna meg még az üvegmadártól sem, a többi apróságról nem is beszélve. A vámpírokat könnyű volt megtalálni, de a kérésük számomra elfogadhatatlan, ez akasztott ki a legjobban, de ha picit ismersz, tudod miért. Egy üvegcse vér Clariss Freytől valamint egy tartozás részemről, amit bármikor beválthatnak, hogy harcoljam értük. Ez sok nekem. Ez az én ügyem, nem akarom, hogy másra is hatással legyen, pláne negatívval. Mindenkinek megvan az indítéka a kérésekkel, és ha ezzel másnak is ártok, hát elég. Nem számít tovább nekem.
    Fej csóválok kiábrándultan és hirtelen a másik korsó sör fele is eltűnik. Nem bírom ezeket a kétségeket. A mesém őszinte és szóról szóra így történt. A megoldásban sem reménykedem. Az hogy mindenki okkal kér, nem képez kivételt.
    - Gondolom, neked sem azért kellenek, hogy a gátat megszüntesd.
    Nem vagyok hülye, vagy csak az üldözési mániám lőtt túl a célon a történések okán, mégis kimondom, amit gondolok. Ez mindig is így volt, ami a szívemen az a számon.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Hétf. Márc. 23 2015, 21:07

    Jack & Kátya again



    Felnevetek a válaszát hallva. Vagyis ez nem is annyira válasz, semmint inkább visszakérdezés, melyre nemes egyszerűséggel egy vízióval ajándékozom meg, hadd legyen mire unalmasabb óráiban a nyálát csorgatnia. Én, a zuhany alatt. Semmi szégyenérzet nincsen bennem, külső szemlélőként láthat a jelenetben, mintha ott lett volna akkor, s végigélte volna az egészet. Arra nem nagyon fog bizonyítékot találni, hogy tényleg történt-e ilyen vagy csak valami jól megkomponált boszorkánymesteri trükk-e, mindenesetre kéjes örömmel osztom meg vele mindazt, amit sose kaphat meg. A testemet.
    - Természetesen, ez a legjobb szórakozásom. Nephilimek hátának mosogatása. Tudtad, hogy Peruban tengerimalaccal szokták bedörzsölni a betegeket? Kipróbálhatnánk egyszer, hogy vajon hátmosásra is alkalmasak-e.
    Dobok be egy poént. Tisztában vagyok azzal, hogy nem, nem alkalmasak és azzal is, hogy Jack is csak viccelt, ám ettől még nincsen kevésbé finom íze ennek az ingerkedésnek.
    Mondjuk ezt azzal sikerül rögvest megölnie, hogy elkezdi részletezni a küldetésének folyományait.
    - Fényképezd le azt a madarat és úgy vidd el az angyalnak. Vagy kérd kölcsön, hogy megmutathasd, esetleg hívd az angyalt az intézetbe. Egyébként ez az angyal megosztotta veled a nevét? Le tudnád írni, hogyan is nézett ki?
    Gyanakvás éled keblemben. Nem olyan nagy az általam ismert angyalkoncentráció, de az összes közül csak egyet kedvelek, szóval hogyha olyas valakivel sikerült összeakadjon, akivel ha bajszom lenne, akkor az is összeakadna, akkor majd annak fényében módosítom, amit mondtam az imént.
    - A mechanikus angyal egy boszorkánymesternél van, Tessa Gray a neve. Ismer engem, szóval ha elmondod neki, hogy az én beteg szórakoztatásomra kérte tőled ezt egy angyal, akkor biztos odaadja mutatóba, vagy legalább elmegy veled az angyalhoz, hogy megmutathasd Tessával együtt azt a medált.
    Kedvelem Tessát, de ezt nem hangoztatom, eléggé elpuhultnak tűnnék attól, ha a legszebb szerelmi történettel rendelkező fajtársam kedvelését fejezném ki. Bár Jack aligha tudhat valamit a Will-Tessa-Jem háromszögről. Most nem is lényeges.
    - A vámpírok fifikásak és nem is túl kedvesek, ám nem is mind túl intelligensek. Mondok neked egy nagyon egyszerű példát, az egyik hülyéjük ivott egy vérfarkasból, akinek szenteltvíz volt a vérébe fecskendezve. Na most vihetsz nekünk Clary véréből, ha megfejeled egy kis szentelt vízzel, akkor garantáltan nem fogják tudni semmire használni. A helyi kórházban, ahol Claryt gyerekkorában biztosan milliószor kezelték, dolgozik egy Catarina Loss nevű nő. Esetleg lehet, hogy érdemes lenne felkeresned, hátha bejárása van a vérbankba.
    Nem akarok én mindent Jack szájába rágni, de ami eszembe jut, azt elmondom neki. Nem azt akartam, hogy a fejét törje a feladataimon, hanem azt, hogy megismerkedjen a világunkkal. Ezért küldöm folyamatosan különböző fajú egyedekhez. Ám ezt nem fogom elárulni neki. Nem itt és nem most, nem így.
    - Közvetve ahhoz kellenek. Ezen felesleges vitáznunk. Oka van annak, hogy mit kérek és miért, ezt jó, hogyha tudod.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Hétf. Márc. 23 2015, 21:51

    Jack & Kátya

    A megközelítésem igazán nem lepi meg, és nem is veszi véresen komolyan láthatóan. Mondhatni furcsa képek keletkeznek bennem arról, amint Kátya egy ilyen emlegetett zuhany alatt éppen tisztálkodik. Kissé zavarodottan csóválom meg a buksimat, nem leskelődtem én utána egyszer sem. Nem is szorulok rá ilyesmire. Próbálom elhessegetni a gondolatokat, bármennyire is tűnnek valósnak, nehéz ugyan, de lassan csak sikeredik. Nem próbálok meg különösebb magyarázatott találni az esetre, talán az élénk fantáziám szüleménye, talán nem, trükköt nem sejtek.
    - Mindig is sejtettem. Mégiscsak jobb, mint egy mundane hátának nem?  Tengerimalaccal? Nem tűnik a legjobb ötletnek, talán valaki mást kell keresned erre a feladatra.
    Játszom tovább a szerepet és ezt a malacos dolgot még csak elképzelni is nehéz. Nem hogy kipróbálni. Mekkora baromság.
    - Nem hiszem, hogy olyan fontos vagyok nekik, hogy kölcsön adnának egy ilyen értéket. Rá is kérdeztem. Azt mondta 3 nap múlva legyek a találkozási helyen, és ezek legyenek ott. Tényleg megelégedne három fényképpel? Meglepne. Bár biztos van benne valami trükk vagy teszt.
    Értetlenkedek egy sort, bevallom a fényképes trükk tényleg nem jutott eszembe, ellenben a kölcsönös dologra azért rákérdeztem. Talán mégsem vagyok olyan elveszett.
    - Nem kötötte az orromra a nevét és nem is kérdeztem. Hogyan nézett volna ki? Szent tűz, angyali kisugárzás meg szárnyak.
    Mintha teljesen egyértelmű lenne számomra, úgy adom elő. Pedig hasonlót is most láttam először.
    - A vámpír hölgy, akivel erről beszéltem, nem tűnt butácskának. Feltételezhetően hamar rájönne a turpisságra. A tartozás pedig nem ennek a függvénye nyilván.
    A végén az egyértelmű mondanivaló láthatóan nincs ínyemre, megint úgy érzem, hogy valaki csak irányítani akar és felhasználni, ez most már kezd sok lenni.
    - Mindennek oka van lassan, amit csak én nem érthetek meg és fogalmam sincs, hogy miért. Senki sem tette tisztává a dolgokat, csak még jobban kezdenek összekavarodni. Felejtsük el az egészet.
    Így néz ki, amikor betelik a pohár. Talán túlzásba esem, talán nem, nem igazán érdekel mások véleménye jelenleg. Aki majd átmegy hasonlókon és könnyedén veszi az akadályokat, az előtt le a kalappal. Se emlékek se semmi. Felállok az asztaltól és nemes egyszerűséggel otthagynám Kátyát ha csak nem állít meg valamilyen módon. Se puszi, se csoki. Egy köszönésre azért még futja.
    - Minden jót!
    Nem igazán rá vagyok dühös. Talán inkább magamra, vagy a tehetetlenségemre az egésszel kapcsolatban.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Csüt. Márc. 26 2015, 23:04

    Jack & Kátya again



    Elfintorítom az orromat a mundanek hátának hallatán. Azért olyan mélyre én sem mennék, bár nem azt mondom, volt dolgom egy-kettővel, de ha én most itt nekilátnék számolni, hogy ki mással volt még dolgom, hát nem a mundane faj vezetné a listát.
    - Kérdezd Magnus Banet, ő biztos tudna mesélni. Bár tény, hogy abban a történetben állítólag izmosan részeg volt, szóval lehet, hogy nem emlékszik. Én egy másik boszorkánymestertől hallottam.
    Emlegetem Catarinát, ekkor még nem tudva, hogy a beszélgetésünk folyamán megint elő fog keveredni a neve.
    - Nem sok angyalt ismerek személyesen, de azt gondolom, hogy amelyik a Földön cirkál, az nem annyira nagyigényű, meg nem is olyan erős. Ha erős lenne, szóba se állt volna veled, ha meg nem olyan erős, akkor nem is finnyás. Fénykép, egyéb kreatív megoldás.. – megvonom a vállamat. - Szerintem bármi belefér.
    Eztán már csak a szemforgatás marad hátra. Nagyszerű. Miért nem lehetett annak a szaros angyalnak emberi formában manifesztálódnia? Hát ha még tudnám, hogy ki volt az. Letenném az arcomat, majd felfújnám, az is száz százalék.
    - Hölgy? Óh. – nem tudom miért, de ez megmosolyogtat. Megint csak vállat vonok. Kifogás az mindig van, nem is kevés. Kezdem úgy érezni, hogy felesleges lenne a számat koptatni, márpedig én olyasmit nem teszek. Idejét érzem annak, hogy Jack a képébe kapja az igazat, de nem, még hallgatok. Hátha van még egyéb rinyálnivalója is.
    - Igazán stílusos a részedről az, hogy feledésről beszélsz. – jegyzem meg epésen. Felállna, ez a helyes kifejezés. De valamiért úgy érezheti, hogy nagyon ragaszkodik hozzá az a szék. Némi lila szikra pattog ujjaim között, ebből sejtheti, hogy a kényszeres marasztalásának a mágiámmal én vagyok az oka.
    - Álljunk meg egy szóra barátom! – kezdem el igen higgadtan, de a hangom fenyegető éle semmi jót nem sugall. Némi lekicsinylés, lesajnálás tulajdonképpen lakik benne, de az másodlagos mellékzönge csak.
    - Honnan is tudhatnád befogadni az emlékeidet, hogyha nem vagy képben azzal, mit rejteget számodra ez a világ? Kurt kitanított, de nem eléggé. Az engedelmességet és a logikát eszerint nem nevelte beléd. Meg akartalak védeni attól, hogy sokkot kapj, mert mégis csak szentimentálisan felfogva rokonok vagyunk, de rendben van, akkor maradjunk ennyiben. Nem védelek, nem vagy rá érdemes!
    Puff. Nem finomkodok, úgy tolom az arcába az igazságot, ahogy csak nem szégyellem.
    - Most rajtad a sor, hogy megkeress engem, van polgári foglalkozásom és nevem is, lakcímem, minden. Gyere el hozzám, s ha megtaláltál, akkor tudni fogom, hogy készem állsz az emlékeid visszakapására. Nem érdekel a mancsnyom, a hajfonat, a toll. De ha esetleg mégis megjönne a jobbik eszed és felfognád végre, hogy a saját érdekedben túráztatlak, s akarlak megismertetni minden mocskos és kevésbé mocskos fajával a világnak, akkor elhozhatod azokat is, amiket kértem.
    Megvonom a vállamat, eleresztem a köteléket, mehet amerre lát. A köszönést már úgyis letudta, nem vagyok telhetetlen, nem kell újráznia, ha nem akar.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Pént. Márc. 27 2015, 10:49

    Jack & Kátya

    Igen, határozottan csak indulnék, mert ez nem úgy sikerül, ahogyan elképzeltem. Mintha a székhez ragadtam volna. Ebben biztos Kátya keze van, kissé szúrósan nézek rá a kényszerített helyhez tartás miatt. Az idegességem mondhatni csak nő, de nem kezdek el rángatózni, vagy akaratosan szabadulni, mégis csak egy pub. Próbálok inkább valamilyen szinten lehiggadni, amennyire a helyzetem engedi, és végighallgatom Kátya szavait. Elsőre nehezen meny a koncentrálás, mégis idővel kezdenek eljutni azok a fontos mondatok az agyamig, és teljesen lehiggadok. Ekkor látom csak be, hogy kicsit magas lovon ülök, és még a gyógyszerem is elgurult az imént. Hiába a halandóság vele járója ez. Nem képezem kivételt. Először kissé leszegem a fejem, mint a gyermek, aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre. Némely szavak szinte izzó billogként égnek rám. Minden világos, hiszen őszintén elmondta, teljes keretében, az okokat. Meg is értem. A problémáimat nem tudtam levetkőzni, ezen az első vizsgán, csúnyán elbuktam. Nem szeretek veszíteni, de ahogy szokták mondani azért esünk el, hogy felálljunk, és én most határozottan fel fogok állni. A szó szoros értelmében is ezt teszem, de két kezemmel még az asztalon támaszkodok és egy apróbb sóhaj hagyja el ajkaimat.
    - Kezdem érteni.  Elszúrtam.
    Ismerem be könnyedén, a szégyenérzet kissé mardos, de hamar levetkőzöm és egy olyan magabiztos mosoly ül ki arcomra, mint az első találkozáskor, amikör mögé léptem a könyvtárba.
    - Minden meglesz, amit kértél, és nálad találkozunk. Hűts be egy italt és készítsd a bugyit.
    Vigyorgok újból. Majd lassan tényleg távozok. Hogy mennyire volt szükségem erre a pofonra? Mint egy falat kenyérre, nagyon is. Tanulni kell az esetből. Eddig csak szédelegtem, de most már nagyobb elánnal dobom bele magam a feladatokba, határozott céllal egy határozott árnyvadászként. Szeretnék büszke lenni magamra, és az sem esne rosszul, ha Kátya részéről is érkezne majd pár elismerő szó.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Szomb. Márc. 28 2015, 21:41

    Jack & Kátya again


    A lila szikrák egyértelműen bizonyíthatják számára, hogy igen, varázslattal van dolga. A mundanek úgyis süketek és hülyék erre, nem kell azzal foglalkozzam, hogy esetleg el kell bánjak annak az emlékeivel, aki meglátja a manőveremet. Elvégre nem a plafonra ragasztottam Jack hátsóját, hanem a székre, az meg csak nem olyan különleges egy ilyen helyen, hogy ülnek a személyek.
    Gunyoros mosolyba fordulnak ajkaim, ezzel a görbülettel fejezve ki azt, hogy mélységesen egyetértek azzal, amit a nem is annyira zsenge korú, ám annál zsengébb emlékmennyiséggel rendelkező nephilim állít. El bizony, orbitálisan!
    - Nem kicsit.
    Jegyzem epésen, hadd rúgjak még egyet a mentálisan földön fekvőbe. Örülök, hogy sikerült végre felfognia, hogy mindennek ára van, de nem csak ára, hanem valós oka is. És attól, mert úgy vagyok elhíresülve az alvilágban, mint perverz, számító kis ribanc, még nem vagyok idióta. S Jack egyébként sem lehet tisztában az alvilági pletykákkal, amiket sosem fogok tudni - és nem is akarok, mert a negatív reklám is reklám - lemosni magamról.
    - Kimosom belőle a naftalint.
    Kacsintok rá, visszautalva ezzel arra, amit legutóbb mondott. Hogy kíméljem meg a dédi bugyijától. Felnevetek, eleresztem a varázsfonalat, hagyom, hogy felkeljen. Bírom a humorát meg őt magát is, kár lett volna, hogyha nagy cirkuszolásában nem jutunk egyről a kettőre. Azt gondolom, hogy érdemes az emlékeire, bár nem mind lesz számára kellemes, ebben biztos vagyok.
    - Várni foglak, Jack!
    Küldön felé mosolyom, s intésemet. Rajta áll, hogy mikor érkezik. Az enyém a világ összes ideje, nem siettetem.

    //Armanaugh-ház, ha esetleg kezdőzni szeretnél angyal Köszönöm a játékot, ismét élmény volt! Ölelés //
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Sunswick 35/35

    on Csüt. Május 07 2015, 20:02

    A boszorkához

    Ritkán mozdulok ki. Lola utolsó és emlékezetes látogatása után azonban egy hétig a kis lakban maradtam, jóval messzebb, mint azt a törvény engedné. Nagyon elegem volt és nagyon felzaklatott az ott történtek. Smootie sejthetett valamit, mert nem szakadt le rólam, még a kanapéra és felfeküdt mellém, amit alapvetően nem szoktam megengedni neki.
    Azóta lenyugodtam és újfent nyomozni kezdtem anyám múltja iránt. Minél inkább belemélyedtem, annál nagyobb homállyal találtam szembe magam.
    Nem vágyom most a négy falam közé, az elsőnek megtetsző Pubba akarom bevágni magam. Ez időbe telt, lévén előtte egy sem tetszett. Ez a hely azonban tele van fával… fém helyett. Az ujjaimra nézek. Nincs heg rajta, de a fájdalom még két nappal utána is érződött, ahova előzetesen hozzáértem Lola gyűrűihez. Furcsa. Ennek már korábban is fel kellett volna tűnnie, de csak most jöttem rá.
    Egy boxot keresek, ahová egyedül ülhetek be, egy csésze kávé és egy pofa sör erejéig. Pár darabéig biztosan. A laptopot az asztalra teszem, nem tudok a nélkül elmozdulni sehova sem. Hackelek, de most kivételesen önös érdekből. Ismét nyomozni kezdtem Lola után is és a kapott információkat akarom egybevetni anyám és apám hátterével. Itt valami bűzlik.






    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Hétf. Jún. 08 2015, 19:13

    " Ha kardot mártanak a szívedbe, a fő, hogy ezzel nyugodtan szembenézz, vért ne veszíts, kőkeményen fogadd a vas hidegét. Hogy a döfés után, a döfés által sebezhetetlenné válj."

    Liam és Lola



    A kért ital pohárüvege hangsúlyosan koppan előtte az asztalon. Ha csak a kézre néz, ami elétette a rendelést, már tudhatja, hogy a nyugodt estéjének annyi lett. Ujjaimon nem hiszem, hogy a szépre manikűrözött, lazacszín körmök ragadják meg szemeit. Nyilvánvalóan fel fog tűnni neki a sok gyűrű, különlegesebbnél különlegesebb jelentéstartalommal – már számomra – bíró szimbólum, melyek mindegyike égetné, hogyha hozzáérnék vele.
    - Egészségére, kedves Uram!
    Mosolygok rá szőke, kiengedve hagyott fürtjeim keretéből, mintha tényleg csak egy vendég lenne a sok közül. S mintha nekem komolyan ez lenne a dolgom, amivel épp foglalatoskodom itt. Persze szó sincs róla, nem véletlenül vagyok itt. Fizettem ezért a rohadt italért, a lehetséges jatt hússzorosát, szóval a pincérnő gyilkos pillantásait nem kell magamon érezni, miközben lehuppanok Liammel szemben a boxba. Nem hívott, naná. De ez engem hol szokott érdekelni?
    - Említettem már, hogy hiányoztál?
    Kérdezem pimaszul, s ha kellően sikerült lesokkoljam, akkor rányúlok a laptopra, s magam felé fordítom a képernyőjénél fogva. Van annyi varázserőm annak ellenére is, hogy nem vagyok épp nagy warlock, hogy le tudom merevíteni Liam izmait így meggátolva egy kis időre, hogy kapkodjon bármit és eltüntethesse a nézett képernyőt vagy a cselekvésének nyomait.
    - Mivel is ütöd el mostanában az időd?
    Csacsogok közben, mintegy mellékesen visszatolva elé a gépét. Nem annyira érdekelt, hogy mi van rajta, inkább csak idegesíteni akartam egy kicsit. Mint mindig, természetesen.
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Sunswick 35/35

    on Szer. Jún. 10 2015, 19:38

    Loliam

    A koppanásra a hang felé pillantok, s nem kell egy tizedmásodperc sem, hogy tudjam, ki az. Nem csapom le a laptop tetejét, de máris beírom a kilépő kódot. Beírnám, mert nem bírok mozdulni. Még morogni se tudok, a képernyőn továbbra is ott virít a hackelés, még akkor is, amikor megfordítja a gépet, maga felé. Márpedig másodpercek alatt le lehet bukni, ha nem dolgozok tovább. Csak a tekintetemen látni, hogy nem örömteli a pillantásom.
    Ahogy tudok mozdulni, magam elé húzom a gépet és eltakarítom a nyomot, s kilépek, lecsapom a laptop tetejét.
    - Elmész te a büdös francba. Akadna a torkodon a pia.
    Hátradőlök, veszek egy mély levegőt.
    - Nem, nem hiányoztál. Cseppet sem. Miért jöttél utánam? Csak nem hiányzom? – gunyorossá válik a hangom.
    - Mondjuuuk… azzal, hogy jobb nélküled az életemet játszom? – markolom fel a laptopot és felállok, hogy távozzak. Nyilvános hely. Nem hinném, hogy bepróbálkozna a dilijeivel. Ami… még mindig kiráz a hideg attól az érintéstől, a kérdéseitől. Nem szeretem, ha valaki többet tud nálam. Ja, és hackeltem. Miért kelt fel a mai nap is?!
    Megállok egy pillantra, majd hanyag mozdulattal ledobom magam mellé az ülésre a gépet és visszaülök. Karba fonom a kezem.
    - Miért jöttél utánam? – nem kedvelem, vágyom utána, azért az a kapcsolatunk mennyei volt, amíg tartott, de sokkal erősebb, mint gondoltam, és őszintén? Ő az egyetlen, akitől félek. Hát akkor most szembenézek vele.






    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Szer. Jún. 10 2015, 20:34

    " Ha kardot mártanak a szívedbe, a fő, hogy ezzel nyugodtan szembenézz, vért ne veszíts, kőkeményen fogadd a vas hidegét. Hogy a döfés után, a döfés által sebezhetetlenné válj."

    Liam és Lola


    Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem fáj a sértegetése. Rosszul esik, amikor a pokolba és egyéb helyekre kíván ugyanezzel a kezdőbetűvel, de mit tudok tenni vele? Nem fogom kimutatni neki, mert egyszerűen nem ér annyit az egész és nem is olyan komoly. Akkor is mondja, ha tudja hogy zavar és akkor is, ha nem tudja, szóval kínálja meg a nyavalya a bizonyossággal. Csak a mosolyomat kapja és az egyértelműt mögötte: tudom, hogy mit csinálsz és ezért még csúnyán megütöd a bokád, hogyha velem szarakodsz!
    - Tudod, hogy nem megyek.
    Kacsintásom mérgező, ezzel tisztában vagyok. A felpattogást nyugodt pimaszsággal szemlélem, várom, hogy mikor duzzogja ki magát. Mint azok az anyák, akik a magukat földhöz verve ordító, hisztis gyermekük mellett állnak és csendesen várakoznak, hogy a kölykök mikor veszik észre magukat. Mindig az nyer, aki az erősebb. Itt én dominálok, ezt nagyon is jól tudjuk mindketten.
    A kérdése nem ér váratlanul, ahogy a kívánalma sem ért az előbb. Vállat vonok, s miközben leintek egy pincért, hogy hozzon nekem egy korsó málnaszörpös sört, válaszolok is.
    - Passzióból.
    ~ És mert szeretlek, hiába nem érdemled meg és hiába nem mutatom ki. ~ teszem hozzá gondolatban. Már csak azért sem mondanám ki, mert nem vagyok benne tökéletesen biztos, hogy tudom mi az a szeretet. Inkább csak birtoklási vágy az, amit Liam iránt érzek, de szeretetnek pecsételni mégis sokkal drámaibban hangzik. Ha vele vagyok, egészen rám ragad ez a drámakirálynőség. Tőle tanulom.
    - Miért maradtál?
    A visszadobott labdára adandó válaszát a sörbe kortyolva várom meg. Nyilván nem fog feltűnni neki, de álca kerül körénk, s innentől kezdve a mundanek szeme vak ránk, füle pedig süket. A szárnyaimat egyelőre nem láthatja, azt az álcában álca rejti. Erőfeszítésembe kerül, de nem most azonnal akarom sokkolni. Előbb a rávezetés.
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Sunswick 35/35

    on Szomb. Jún. 13 2015, 09:00

    A pillantására és a mosolyára egyértelműen felmegy bennem a pumpa. Annyira tudtam, hogy ezt is ki fogja használni! De hogyhogy nem visz be máris, azt nem kérdezem. Amilyen, tudom, hogy simán zsarolásra fogja felhasználni. Csak a tekintetem villan vissza, míg nem tudok mozogni, de azzal nagyjából ezer évre előre felnyársaltam. Utálom, hogy ennyire tud felettem uralkodni. Mindenféle téren.
    - Passzióból. Szórakozz mással. – előredőlök. – És még mit szeretnél csinálni passzióból?
    A kérdésére némán meredek rá. Addig nem kap választ, míg nem kapok az enyémre.
    Nem veszem észre a bűbájt, csupán a tarkómon áll fel némi pihe. Amit a gyűrűinek tudok be inkább, valahogy mindig is éreztem, ha a közelemben volt, van.
    - Mondd ki, mit akarsz. – mély levegőt veszek, karba fonott kezemhez a bokámat is felcsapom a térdemre.
    - Miért vagy folyton a nyomomban? Ha nem szeretsz, akkor mi az, ami miatt nem tudlak levakarni? – igazából mondhatnám, hogy belefáradtam, de nem.
    - És miért maradtam... mi volt ez, amikor ideültél? – értem arra, hogy nem bírtam megmozdulni. Ha ezt ő csinálta, akkor olyan könnyen már nem fogok tudni megpattanni előle. Ez még rosszabbá teszi a helyzetemet.





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Pént. Jún. 26 2015, 22:37

    " Ha kardot mártanak a szívedbe, a fő, hogy ezzel nyugodtan szembenézz, vért ne veszíts, kőkeményen fogadd a vas hidegét. Hogy a döfés után, a döfés által sebezhetetlenné válj."

    Liam és Lola


    Tudom, hogy utál, lassan körülbelül mindent gyűlöl rajtam, amit csak lehet. Nem probléma, ettül még nem fogom felvágni az ereimet, egészségére, ha neki ez jó, akkor nekem is. A pillantását hát mosollyal viszonzom, ellenben az én tekintetemben nincsen szemernyi szikrája sem a gyűlöletnek. Egészen mást láthat. Pimaszságot, felhívást keringőre. Mert miért is ne néznék így? Megtehetem. S játszani amúgy is szeretek. Hozzám van kötve és ez bosszantja, de azt nem veszi észre, hogy én is hozzá vagyok láncolva őhozzá. Én mégsem hisztizek rajta, csak megpróbálom kihozni a legjobbat ebből is.
    - Sok mindent, melynek a legnagyobb része nem tartozik a krimó törzsközönsége elé. Bár én itt is simán képes vagyok kiélni magam, ha esetleg vevő lennél rá. Nem mondhatod, hogy prűd lennék.
    Válaszolok szemtelenséggel hangomban. Még rá is kacsintok, mert így esik jól. És mert tudom, hogy neki nem. Hiszen régen olyan jól működtünk együtt. Reményeim szerint zavarja, hogy már nem így van, vagy legalább az emlékek zavarják. Az, hogy fájdalmat okoztam neki. Nem kell tudnia, hogy bánom, hogy így alakult. Rossz látni, hogy örökre elvesztettem őt, de sajnos én nem változom. Illetve nem sajnos. Egyszerűen csak nem változom és kész.
    - Már megmondtam, Jamie, hogy szeretlek.
    Jelentem ki az elmúlt hetekben sokadjára mindezt igen kategorikusan. Nem akarom, hogy elfelejtse. Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem vagyok hajlandó lenyelni, hogy már nem szeretem. Ez a vád a legigaztalanabb mind közül. Én mindig is szerettem, ez sosem múlt el. Akkor is szerettem, amikor felnyomtam, amikor kihasználtam. Nálam ezek a dolgok nem merítik ki a "nemszeretem" fogalmát.
    - Az örökséged, melyről ideje lenne, hogy tudomást szerezz. Mondjam, vagy mutassam?
    Kérdem kihívó éllel hangomban. Közben - bár ő valószínűleg nem fogja észlelni - álcát vonok magunk köré, hogy mindent ne lásson a mundane törzsközönség. Ha azt kéri, hogy mutassam, akkor arra nem ez a legmegfelelőbb hely, de mivel olyan makacs, mint az öszvér, tartok tőle, hogy nem lesz esélyünk helyet változtatni. Lévén sose jön velem sehová, maximum ha rabszállítóban és bilincsbe verve viszem.
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Sunswick 35/35

    on Kedd Jún. 30 2015, 15:27

    Lola és Liam


    - El tudom képzelni. – jegyzem meg keserűen. – Az biztos nem vagy, ezen nem aggódnék. – én sem, de azért nem itt fogok nekiállni chipanddalenél is komolyabb játékra. Vele pedig végképp nem. Vagyis de. Néha kell alku és el kell játszanom a kiskutyát. Utálom.
    Összecsukom a szám a vallomásra. Tíz évvel ezelőtt még el is hittem volna és teljes szívemből. Nem vagyok egy érzelmes ember, és tudtam, tudom, hogy ő…
    - Igen? – fojtott dühvel válaszolok. – És ezért nyomtál fel, ezért zsarolsz és használsz ki ma is? Neked ez a szerelem? – lökök bele tenyérrel az asztal élébe, megindítva Lola felé az asztalt. Végül sóhajtva beletúrok a hajamba. – Tök mindegy. Ugyanott kötünk ki megint.
    A nagy kérdésre tágra nyílik a szemem, majd felnevetek. Annyira abszurd a helyzet, hogy inkább felnevetek.
    - Etess mást a baromságaiddal. – elkezd felállni a hátamon a szőr, ahogy az álca megszületik és felvonja a falát. – Semmilyen örökségem nincs. Szórakozz mással.
    Tudom, hogy ez a kedvenc szavajárásom, de tényleg ki tud borítani. Felmarkolom a gépet, az ölembe veszem, a kezemmel tartom. Kíváncsi vagyok, mit talált ki, de ha megint szórakozik, felállok és kimegyek.
    - Mutasd és mondd is. – nem fogok a játékszabályai szerint játszani, nincs vagy-vagy.





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Szomb. Júl. 11 2015, 17:59

    " Ha kardot mártanak a szívedbe, a fő, hogy ezzel nyugodtan szembenézz, vért ne veszíts, kőkeményen fogadd a vas hidegét. Hogy a döfés után, a döfés által sebezhetetlenné válj."

    Liam és Lola


    - És te? - kérdezek vissza szemtelenül. Szerettem benne, hogy nem prűd, hogy változatosabbnál változatosabb módokon bizonyította ezt nekem. És helyeken is, ami azt illeti.
    - Lerágott csont. Szeretlek és kész. Ettől még nem vagyok maga a rózsaszín szemüveges bűbáj. Ha jól emlékszem, akkor régen az önfejűségem és a karakán kockaságom is bejött neked. Rokonlelkek voltunk. - trillázom szenvtelenül. Már túl vagyok azon, hogy rosszul essen az, hogy nem hiszi: szeretem. Azzal sem törődöm, hogy ő nem szeret. Hazugság, hülyeség. Ha közömbös lennék neki, akkor nem szívná fel magát ennyire minden olyan alkalommal, amikor találkozunk.
    - Hacsak nem a fajod az. - közlöm vele nemes egyszerűséggel. Hadd röhögjön, az nevet, aki utoljára nevet.
    - Ahogy óhajtod. - vonom meg a vállamat. Nehéz lesz és fárasztó, ebben biztos vagyok. Nincs annyi varázserőm, mint egy átlagos warlocknak, de azért messze nem vagyok ifrit sem. Az álca hát az első, ami körénk kerül, aztán jöhet a többi is.
    Kiterjesztem a szárnyaimat, hadd lássa a hattyút bennem. Szemszínem is megváltozik egy kicsit, mélyebb lesz, sötétebb. Feneketlen kút, melybe belefúl, aki túl mélyre néz.
    Nem fog tudni elmenni, az álca foglya lett, s ez így kényelmes nekem.
    - Tudod mik azok a hegek a hátadon? - egyszerű kérdés, de a válasz biztos nem fog kielégíteni. Nem tudja, vagyis amit tud, az nem valós. Viszont inkább mondja el, semmint előre hőzöngjön azon, amit hallani fog.
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Sunswick 35/35

    on Vas. Júl. 12 2015, 12:37

    Lola és Liam

    - Ezt pont te kérdezed? – nézek rá jelentőségteljesen. Pont vele volt mindenhol, mindenhogyan.
    Elhallgatok. Nem fogom neki megmondani, hogy azért vagyok ilyen dühös, mert még szeretem és mélyen érint, hogy játékszernek tart, s képes volt rács mögé dugni, s nem adott egérutat. Sőt, egyenesen élvezte. Akkor éreztem először villanni a szemében azt, ami azt sugallta, birtokolható tárgynak tekint. Akkor komolyan félni kezdtem tőle és ezért akartam elmarni magamtól. Nem zavarta, sokkal inkább ragadt rám.
    Nagyra nyílik a szemem a fajra, majd felnevetek.
    - Talán inkább a fajtám. – utalok arra, hogy hackerként nem mindig a puszipajti jó gyerek dolgokat tolom, mint ahogy most sem éppen azt tettem a gépen.
    Ahogy meglátom a szárnyait, ledöbbenek, majd egy határozott mozdulattal ráöntöm az innivalót.
    - Idd meg te a szarodat. – felállok, hogy távozzak, de nem megy, valami megakadályoz. Erőlködöm, akkor még rosszabb, végül mérgesen ledobom a gépet, majd magamat is vissza, az ülőhelyre, karba fonom a kezem.
    - Megmondanád, ez – mutatok arra, hogy nem tudok kimenni. – mi a szar? – tuti volt valami az italban. A kérdésére azonban kezd felmenni bennem a pumpa.
    - Te most szórakozol? Ha százszor nem olvastad az aktámban, egyszer sem. És én is elmondtam neked. – apám rendszeresen vert, a nyomai. Valójában a szárnyaim helye, lett volna helyem a tündérek birodalmában idővel, ha anyám elvitt volna, de miután a nevelőapám, akit apámnak hiszek a mai napig, háromszor is levágta gyerekkoromban, és utána már nem volt annyi erőm, hogy ismét kinőjön, lévén félig vagyok csak tündér.






    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Csüt. Júl. 16 2015, 18:52

    " Ha kardot mártanak a szívedbe, a fő, hogy ezzel nyugodtan szembenézz, vért ne veszíts, kőkeményen fogadd a vas hidegét. Hogy a döfés után, a döfés által sebezhetetlenné válj."

    Liam és Lola


    Nem érzem szükségét annak, hogy feleljek a kérdésére. Igen, pont én kérdezem, ki más tenné? Én vagyok itt vele, velem beszélget és rám dühös, megint. Engem szórakoztat a viselkedése, mint mindig. Hol itt a gond?
    - Nevezd, aminek akarod. Nem egyről beszélünk. - hagyom rá.
    Biztos vagyok abban, hogy a fajtát nem úgy érti, ahogy én. Hogy is érthetné úgy? Nem tud semmi valósat a múltjáról és már a kezdetektől fogva azon voltam, hogy felvilágosítsam róla. Épp csak sosem vitt rá a lélek, vagy közbejött egyéb. Ahogy ő mondaná: egyéb szívatása. Igaz, a rombolás a lételemem és őt is porrá zúztam. De miért? Hogy romjaiból újjáépülhessen és erősebb legyen, mint valaha. Hogy elbírja az igazságot. Persze nem tartunk még ott, hogy a művem tökéletes legyen, de már nincs kedvem várni. Kihúzta a gyufát.
    - Imádom, amikor mocskos a szád. - kacsintok rá.
    Húzom, feszítem a húrt, régen is ezt tettem. Ilyenkor volt a legkielégítőbb a viszonyunk, nevezzük békülős vagy feszültséglevezetős szexnek. Mindegy, aligha számíthatok rá jelenleg. De a beivódott dolgokat nehéz levetkőzni - vagyis szinte lehetetlen.
    - Varázslat. - közlöm vele az igazat.
    Úgyse hiszi majd el.
    - Látod a szárnyakat? - mozgatom meg a hófehér, gyönyörű hattyúszárnyaimat.
    Tudom, hogy látja őket, a vérét nem tagadhatja meg, átlát az álcán, ahogy mindig. Át kell látnia.
    - Nem bizsereg a hátad? Nem szoktak égni, viszketni a sérüléseid?
    Tudom, hogy miről beszélek, egyszer már én is elvesztettem a szárnyaimat. Akkor loptam magamnak egy hattyúéit, legalábbis anyám így fogalmazott. A régi, fekete szárnyaim talán jobban illettek a rangomhoz, de valamiért fehér tollakkal nőtt vissza a csonk helyére az új. Azóta ezt viselem, büszkébben, mint valaha.
    - Megmondom a titkát, Jamie, csak ne legyél ilyen makacs..
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Sunswick 35/35

    on Kedd Júl. 21 2015, 12:54


    Lola és Liam


    - Király. Még hülyének is kezelsz. – tárom szét dühösen a kezem.
    Miért kell folyton piszkálnia? Egészen jól elhackelgetnék, élhetném boldogan az életem. Nélküle. Taposott már meg elégszer.
    - Én meg azt imádom, amikor nem vagy a közelemben. – vágok vissza.
    A varázslatra felnevetek. Ez már tényleg több a soknál. Beleütök a láthatatlan falba és érzem, ahogy az öklömön végigreng a kemény rezgés. Elakad a lélegzetem, de inkább a fájdalomtól, hogy aztán csak meredjek a falra, amit ... pislogok. Furcsa az egész. Az öklömet fogva, ülök vissza, nem hagyva magára a laptomom sem.
    - Szórakozz a jó édes anyáddal. – kezdek dühös lenni. Teljesen hülyének néz és még lelépni sem tudok. Hát akkor hallgatok, majd csak megunja. Nem szólok semmit, de a tekintetem követi a szárnyainak a mozgást, vagyis hiába tagadnám, úgyis lebuktam, hogy látom. De mit is?
    - Te most azt találtad ki, hogy így szivatsz? Mi a szart tettél az italba? Amúgy elég nevetségesen nézel ki vele.
    A kérdésre elnémulok, de a szememen látni a döbbenetet. Honnan tudja? Sosem mondtam el senkinek, milyen érzés, ő is csak látta és megérintette a hátam, de sosem mondtam el neki, hogy égni is szokott. Az ritka ilyen sérülésnél.
    - Semmi közöd hozzá. –  szorítom össze a szám, félrenézek.
    - Makacs? Én? – most már kifakadok, felugrok és a hangom is megemelem.
    - Teljesen hülyének nézel?! Tettél valamit az italba, csak hogy jót szórakozz rajtam. És engedj ki innen! – mutatok a láthatatlan falra. Teljesen hülyének érzem magam... vagyis... pislogok párat. Ilyen szárnyat már láttam. Nem... madár viselte és ...nem is jelmezbálon láttam.
    - Halljam. Mit találtál most ki? – állva maradok, de résnyire szűkítem a szemeim. Esküszöm, mindjárt felrobbanok.





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Pént. Júl. 24 2015, 18:50

    " Ha kardot mártanak a szívedbe, a fő, hogy ezzel nyugodtan szembenézz, vért ne veszíts, kőkeményen fogadd a vas hidegét. Hogy a döfés után, a döfés által sebezhetetlenné válj."

    Liam és Lola


    - Nem kezellek, legfeljebb nézlek. - helyesbítek finom kedvességbe burkolva a pimasz szemtelenségemet.
    - Most sem vagyok olyan közel, mint amennyire szeretnék. - nyalom meg a szám szegélyét, s villantok rá kacér mosolyt.
    Legszívesebben a tenyerembe temetném az arcomat, s addig pofoznám Liamet gondolatban, amíg mozog. Én nem tudom mi a fenét ilyen nehéz megérteni azon, ami kinyomja a szemét.
    - Nem tehetem, már halott, de ezt te is tudod. Az Árnyvadászok nem élnek olyan sokáig, mint a boszorkánymesterek. - kínálom meg egy kis fajmeghatározással is, majd felnézve rá kis mosollyal hozzáteszem.
    - Vagy a tündérek, mint te és anyád. Az a jó, édes. Tudod.
    Nem ragasztom a székhez a képességemmel, elég nekem az álcát fenntartani. Úgysem tud kitörni belőle, nem aggódom hát ezen. Pattoghat, amennyit akar.
    - Nem engedlek, amíg meg nem nyugszol és el nem hiszed, amit mondok. Akarod látni a világotokat? Nagyon szívesen megmutatom. Anyádnak kellett volna, de persze ez a meló is rám kell maradjon..
    A "hülye tündérek" véget azért lenyelem. Erős lenne jelen helyzetben. Elég egy szemforgatás.
    - Mi tart vissza attól, hogy higgy nekem? Gondolj a gyerekkorodra, gondolj a fájdalomra, ami a hátadba hasított. Láttad valaha azt a korbácsot?
    Sok egyebet kérdezhetnék, de hagyom, hogy maga jöjjön rá. Van ereje neki is, s ha kellően felbosszantom, talán használni fogja. És maga is meglepődik. Vagy nem.. sose kellett még ilyet csinálnom, ez nekem is új terep.
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Sunswick 35/35

    on Hétf. Júl. 27 2015, 12:02


    Lola és Liam


    - Az a lényegen nem változtat. – vetem vissza. – De, kit érdekel a véleményed... – undok vagyok, visszaadom a labdát.
    Az, hogy nem vagyok elég közel hozzá, elég beszédes képet vágok rá, miközben rámeredek a szememmel.
    - Nem is leszel közelebb, azt lesheted. – taktikát váltok, igyekszek visszaütni ott, ahol neki a legfájóbb.
    - A mik? –  előbb ledöbbenek, majd felnevetek. – Te tényleg nagyon hülye vagy.
    Az, hogy én tündér lennék és anyám is az, felnevetek, beletúrok a hajamba.
    - Az anyámról így nem beszélsz! – sziszegek rá.
    Továbbra is karba fonom a kezem. Nonszensz hülyeség az egész. Forog az agyam, hülye nem vagyok, és az a lehetetlenség, amit most látok és hogy csak úgy szimplán nem tudok kimenni... egyre inkább fehéredik az arcom. De az anyám említése újból feldühít.
    - Megmondtam, hogy ne hozd szóba!
    Nagyon dühösen meredek rá, már csak azért is, mert az agyam most kezd megbírkózni még csak a hallottakkal. És még nem akarom elhinni.
    - Élvezed, mi? –  arra értem, hogy nem akar kiengedni. Ezt a játékot mindig is szerette, de most egészen furcsán teszi. Megint leülök, és veszek egy nagy levegőt. Fel kell ébrednem, most már biztosan álmodom. Beletúrok a hajamba, de úgyis visszahull fél perc múlva.
    - Elég! – arról pedig végképp nem vagyok hajlandó beszélni.
    - Miért kell folyton szórakoznod velem? És mi ez az egész? – legszívesebben az asztalra borulnék, ha már nem húzhatok innen el. Valami tömény kéne, nem érdekel, ha kiüt. Ott vannak azok a szárnyak, ott van a fal. A szárnyak!
    Hirtelen nyúlik át a kezem az asztalon, és lerántom az asztalra Lolát, majd a felsőt addig húzom a hátán, nem érdekel, ha tépni is kell, amíg meg nem látom a szárnya tövét. Meg kell érintenem, meg kell tapintanom, fognom! Biztos valami hülyeség van rajta. Ha meg sikerült tennem, döbbentem engedem el és szinte zuhanok vissza a helyemre. Jó pár percig csak nézek rá meredten. A sebem éppen ott van, ahol az ő szárnyai nőttek.
    - Mondj el mindent.  – rekedt és halk a hangom. – Ki vagy te?
    Végül is úgy érzem magam, mint egy letaglózott tinó, mert bár nem hiszem el teljes egészében, amit eddig mondott, de már nem tagadom. Az a szárny ott nagyon is valós.





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sunswick 35/35

    on Kedd Aug. 18 2015, 19:54

    " Ha kardot mártanak a szívedbe, a fő, hogy ezzel nyugodtan szembenézz, vért ne veszíts, kőkeményen fogadd a vas hidegét. Hogy a döfés után, a döfés által sebezhetetlenné válj."

    Liam és Lola


    - Na látod ez igaz. Ha érdekelt volna a véleményem, akkor sose jutunk oda, ahová jutottunk. A te hibád, Jamie, nem az enyém. - vonok vállat, s közlöm vele ezt milliomodszor. Amiért fúj rám, hogy lecsuktam, nos az nem történt volna meg, hogyha nem oylan balga, hogy nem hallgat rám. De persze én és a véleményem csak rossz kombináció lehetünk, igez? Hát persze Liam édesem, akkor így jártál.
    - Mondod te. Én tudok várni, miénk az öröklét, nem is tudod mennyire. - kacsintok rá. Nem veszem fel. Fáj, de nem kell tudnia, hogy igen. Amúgy sem tudok különbséget tenni szeretet és birtoklás között.
    - Az anyád hazudott neked és az egész világot hülyének nézte. Szerintem úgy beszélek róla, ahogyan akarok. És te is így beszélnél, ha tudnád mitől fosztott meg. - vonom meg a vállamat. A felháborodása nem különösebben tud földhöz vágni, pontosan azért nem, mert nincs mögötte erő. Hiszi, hogy van, hiszen ő a férfi, miért is ne hinné? Épp csak ez nem így működik, kicsit sem, egyáltalán.
    - Nem kifejezetten, ha akarod tudni. Ez épp annyira nem kellemes feladat, mint a szexuális felvilágosítás a kicsiknek. Mivel nem az én dolgom, de rajtam kívül senki se teszi meg, szóval legyen, megkapod a saját igazadat. Úgyse fogod elhinni, de le is szarom őszintén. Majd rájössz.
    Megmozgatom szárnyaimat. Pár pillanat és megszűnnek a falak, s már nem itt vagyunk, hanem egy egészen más helyen. Hacsak Liam nem járt a fjordoknál, akkor a helyet nem ismerheti.
    Meg tud tépni, asztalostól helyeztem át a székhelyünket egy fennsíkra. Nevetnem kell a próbálkozásán, minimális ellenállást fejtek ki a hecc kedvéért, de igazán nem akarom megakadályozni azt, hogy megpiszkálja a szárnyaimat. Nem tud bennük kárt tenni, így nem. Ő nem. És amúgy is, volt már aki megtegye.
    - Warlock vagyok, édesanyád pedig tündér. - a van, volt, lesz kérdésköre lényegtelen. Mindent kért, ez a két szó jelent mindent. A többi csak töltelék.
    - Tudod mit jelentenek ezek a szavak?

    Sponsored content

    Re: Sunswick 35/35


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:29