Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Étterem az Úszó Homárhoz

    Share

    Étterem az Úszó Homárhoz

    on Pént. Jan. 16 2015, 12:27

    Folyamatban
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Vas. Márc. 29 2015, 11:58

    ~ Jack & Lana ~

    Teljesen átlagos napnak indul ez a mai is. Semmi érdekes nem történik, maximum csak az, hogy új fent lusta vagyok főzni. Igazából ez nem lustaság, csak éjjel-nappal "dolgozom", hogy megmentsem a munden-eket és semmi hála vagy hírnév. Persze tudom, hogy előttük nincs felfedezve ez a világ, de... Hagyjuk. Na jöjjön a lényeg, valami igazán csinos, vagyis dögös testre simulós dresszt kaptam fel magamra. Nincs különösebb indok, hogy miért. Ma ehhez van kedvem. Nem vittem el a ruhákat a tisztítóba, teljesen el vagyok havazva...
    Na de elindultam egy étterembe. Már farkas éhes vagyok... Jajj ez valami béna poén lenne az egyik vérfarkas szájából... Mikor beérek már rögtön érzem mindenki pillantását magamon, hát igen már megszoktam és felettébb jólesik. Szép lassan odasétálok egy szabad asztalhoz és leülök. Két pincér srác "verekedik", hogy melyik vegye fel a rendelésem. Ezen csak nevetni tudok, néha milyen szánalmasak a férfiak... Rendeltem magamnak egy steak-et és egy pohár bort.
    Míg nem érkezik meg a kaja körbe néztem az étteremben... És megpillantottam a parkos srácot. Na hol hagyta a kis barátnőjét? Különösebben nem is érdekelt, mert a szemem a szexi pultos srácon akadt meg és kis idő múlva már szemeztünk is. Aztán arra leszek figyelmes, hogy valaki lehuppan a velem szemközti helyre. Kénytelen vagyok hanyagolni azokat a szexi kék szemeket és a jövevényre kell figyelnem...
    Segíthetek valamiben?...
    Mondom unott hangon, mikor felé fordulok, de mikor megpillantom a srácot csak felhúzom a szemöldököm. Megint a parkos... Vajon mit akarhat? Bár, mikor leült ha mondott is valamit, azt nem hallottam... Épp el voltam foglalva.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Vas. Márc. 29 2015, 12:55

    ~ Jack & Lana ~

    Mai nap reggelén kicsit nehezen kászálódtam ki az ágyból, lett volna kedvem még durmolni, de így is már majd 11:00 óra. Nem fekhetek egész nap az ágyban. Az nem is lenne túl izgalmas. Egy gyors reggeli edzés csak úgy a lakásban, nem árthat. Pár fekvő támasz, egy kis felülés, egy kis súlyzózás és máris edzettnek érzem magam. Karban kell tartanom izmaim, mindenre fel kell készülni. A jó kondi elengedhetetlen. A frissítő zuhany a kis testmozgás után szinte üdítően hat, ki is pattannak a szemeim a reggeli kóma után. Törölközés közben a tükör előtt azonban nagyobbat kordul a gyomrom. Tény még nem ettem ma semmit. A konyhában inkább nem is próbálok meg ügyködni, abból csak baj lenne, és még jól sem laknék. Hamar felöltözöm és inkább útra kelek. A mai választásom egyszerű fekete póló felé egy kockás ing rá, fekete koptatott farmer, és az elengedhetetlen bőrkabát, csak amolyan amerikai stílusban.
    Bedobom magam a kocsiba és elindulok egy kiszemelt étkezde felé. Legutóbb ajánlották nekem az Úszó Homár nevezetű helyet, hogy isteni dolgokat lehet ott fogyasztani, így arra veszem az irányt. Szeretek minden ilyet kipróbálni, legalább egyszer, de inkább többször. Imádok enni, ezt le sem tagadhatom, és most farkas éhes vagyok. Az első étkezés a legfontosabb, ennek mindig eleget is teszek.
    Az út nagy részén természetesen az előttem álló ügyek felgöngyölítésén járnak a gondolataim. Legutóbb megkaptam a kioktatást Kátyától, és ez kellett is. Nem fogok csalódást okozni, minden megoldható, csak rá kell szánni az időt. A kocsiban azért bömböltetek egy kis reggeli rock zenét, a nélkül nem utazom. Ha nem lát senki, olykor még dúdolok és énekelek is, de köztudottan pocsék hangom van, mégsem bírom ki.
    A GPS hamar elvezet az étteremhez, nem tévedek el és a forgalom sem túl vészes. A közelben leparkolok, ahol akad hely, szerencsére nem túl messze.
    Egy kis séta és már be is lököm magam előtt az étterem bejáratát. Elsőre igen tetszetős hely, megvan a hangulata, csak az étel is jó legyen.
    A pultnál foglalok helyet egy magas bárszéken. Innen legalább mindent belátok, szeretek nézelődni, mindig éber vagyok. Jól is szoktam szórakozni az elkapott élethelyzeteken.
    Lassan átfutom az étlapot és rendelek is egy nagy steaket némi krumplival. Elsőnek ezt szeretném kipróbálni, vajon itt mennyire jól csinálják.
    Nem telik túl sok időbe, és hamar meg is kapom az étket, ezt már szeretem. Elsőre ránézésre elég guszta, na de az izé. Az első falatokat kissé mohón tömöm az arcomba és rögtön becsukom a szemem. Mennyei íz orgia. Elégedetten hümmögök is és kiélvezek minden falatot.
    Az étkezésemet csak egy dolog tudja fenekestől felborítani, az pedig az a nő, aki éppen most libben be az étkezdébe. Rögtön megakad rajta a szemem, mit megakad, szinte kiesek a falat a számból, pedig ez aztán nem szokott elő fordulni. Eszméletlen dögös jelenség és mintha éreznék felőle valami ismerőset is. Hmm, talán ő sem egy egyszerű mundane, de még ha az lenne, akkor is nehezen tudnám levenni róla szemem, mint most.
    Egy idő után szúrom csak ki, hogy az ő érdeklődését elsőre nem éppen én keltettem fel. Micsoda hiba, pont az a csenevész pultos srác? Semmi megnyerő nincs benne. Nem igazán hagy nyugodni ez a dolog legbelül, ideje magam bedobni. Lehet apukám, hogy te szemezel a csajjal, de nem vagy annyira tökös, mint én. Azzal fogom a kis tányérom és nemes egyszerűséggel áthuppanok elé. Kérdés nélkül.
    - Szép napot!
    Azért egy köszönésre futja. Nem is foglalkozom most az étellel, csak rá koncentrálok. A figyelme középpontjába is kerülök, bár a kérdése így elsőre nem túl, kedves, de mit is várhattam. Ez a normális reakció. Majd javítunk rajta.
    - Azt még pontosan nem tudom. Csak úgy láttam neked is jól esne egy kis társaság, olyan magányosan ücsörögtél itt.
    Villantok egy ragadozó mosolyt. Meglátjuk mi sül ki ebből. Tagadhatatlan, hogy a bátorságomra nem lehet panasz ezzel a lépésemmel.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Vas. Márc. 29 2015, 13:51

    ~ Jack & Lana ~

    Szemezésemet egy tányér és minden bizonnyal a hozzá tartozó pasi szakítja meg. Néha egészen rossz ilyen dögösnek lenni... De nincs mit tenni nekem sincs kőből a szívem, meg kitudja lehet, hogy üdítőbb látvány, mint a pultos srác... Szóval nagy meglepetésemre egy ismerős arc az... A múltkori szexi srác a parkból. Érdekes történet, de röviden legyen elég annyi, hogy egyedül üldögélt az egyik fa tövében és sörözgetett. Mielőtt oda tudtam volna menni, egy kis csaj beelőzött, szó szerint a csávó karjaiba esett. Sőt még ha jól láttam, akkor volt egy rövidke csók. Minden bizonnyal a srác le lett koptatva, mert ha nem lett volna, akkor nem ülne itt. Csak az a kérdés, hogy miért lett... Ohh és még egy fontos dolog, minden bizonnyal árnyvadász. Már a megjelenéséből is meg tudom állapítani. Meg persze a bőrkabát is sokat elárul. Helyes arc, jó test... Hmmm sokkal jobb látvány, mint az előző, de ezt nem fogom tudtára adni, hisz a nő legjobb fegyvere a kezdeti elérhetetlenség... Szóval ehhez méltón unott hangon szólok hozzá.
    - Jajj elnézést... Szia Lana vagyok.
    NA jó ezért nekem is tanítottak jó modort és minden bizonnyal ős is üdvözölt engem, csak a nagy szemezésben nem vettem észre. Még be is mutatkozom neki és jobbomat nyújtom, majd mikor elfogadja elveszem és magam mellé dobom. Lábaimat keresztbe rakom, de véletlen megrúgom a lábát és elmosolyodom. ~ Ajjaj Lana, ez a szívdöglesztő mosolyod! ~ Hát nem tagadom, pont az esetem a srác, de tudom, hogy foglalt... Bár ez nem szokott megállítani. Aztán kérdésemre kapok választ is... "Azt még pontosan nem tudom. Csak úgy láttam neked is jól esne egy kis társaság, olyan magányosan ücsörögtél itt." Magányosan én? Erre csak felnevetek.
    - Hidd el én sosem vagyok magányos, valaki mindig rásegít, hogy legyen társaságom.
    Mosolyodom el és lenézek a tányérjára... Ő is steak-et rendelt. Micsoda véletlen, én is... De már egy ideje várok rá. Ideje lenne csipkednie magát a szakácsnak, mert éhen veszek. Leveszem a kabátom, jobban mondva a színes bőrkabátom és a szék támlájára terítem. Hát igen, még nagyobb élményt nyújtok a férfiaknak. Most már láthatják a Lana-s nyakláncom és az én elhanyagolhatatlan korbácsom, bár a munden-nek semmit sem mond ez a karkötő...
    - Jó étvágyat.
    Mondom neki udvariasságból... És végre megérkezik a rendelésem. Mikor lerakják elém a borom rögtön bele is kóstolok és finom... Aztán jöhet a steak. Egy kis falatot kapok be először és mennyei. A borral különleges az ízvilága, egyszerűen csodálatos. Megérte rá ennyit várni, de mikor felpillantok, akkor pincér srácot pillantom meg és fülembe súg: "- Add meg a számod és este meglátogatlak!" Aztán ad egy lapot és egy tollat.
    - Nem bírom az ilyen pasikat... Jobban megnézve nem is vagy az esetem... Ne haragudj és még zárásképp, csak a nők szokták festeni a hajukat... A festet szőke pasik unalmasak... Mielőtt kérdeznéd, hogy honnan tudom... Három centis lenövésed van.
    Veszem le róla a pillantásom a csúnya lekoptatás után, hát ha a szexi idegen srác megijed ez van... Szabad szájú fruska vagyok. Mielőtt még hallótávolságon kívülre került volna rendeltem tőle...
    - Légyszíves hozz két pohár whisky-t. - Mondom neki és újra a friss húsi felé fordulok.
    - Remélem szereted a whisky-t.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Vas. Márc. 29 2015, 14:38

    ~ Jack & Lana ~

    Ahogy leülök, vele szemben egyszerűen nem tudom nem jobban végig nem mérni, szinte vonzza a tekintetem, annyira tökéletes. Hiába próbálom jól leplezni, biztos, hogy nem fog sikerülni. Arról persze fogalmam sincs, hogy ő már látott engem legutóbb a parkban. Pedig ha tudtam volna, hogy még oda is akart jönni hozzám, biztos, hogy nagyon bánnám, hogy nem így történt, de erről fogalmam sincs, mással voltam akkor elfoglalva. Most viszont itt van előttem.
    Leülök vele szemben, kényelmesen elhelyezkedem, de az étkezést most hanyagolom. Nem lettem elküldve melegebb éghajlatra cselekedetem okán, és még csak itt sem hagy rögvest, inkább bemutatkozik és beszélgetésbe elegyedünk. Ez már jó jel, nem messzemenően előre mutató, de pozitív. Talán én is szimpatikus vagyok neki valamennyire, bár egy ilyen nő igényeit kielégíteni minden téren, biztos nem könnyű feladat, de én meg szeretem a kihívásokat. Az utóbbi időben benne látom a legtöbb kihívást, és ez csak fokozza a vadászösztönöm.
    Abban is biztos vagyok már itt vele szemben, hogy árnyvadász ő is, ez külön jó dolog. Így nem lesz túl nehéz megtalálni, a további közös hangokat és még titkolózni sem kell.
    - Jack, örülök. Milyen szép neved van, olyan jól csengő.
    Lassan megkezdem a hadjáratot egy kissé gyenge dicsérettel, de ebből most többet nem tudtam kihozni. Lesz még időm javítani, majd csak ráérzek. Lassan átnyúlok az asztal felett és kezet rázok vele. Nem túl erősen, de azért határozottan, úgy ahogy a nőkkel szokás, bár benne is biztos jó erő van, hiszen árnyvadász. A nagy bámulásban hirtelen kapok a térdemhez, ahogy véletlen megrúg.
    Nem súlyos, alig érezhető.
    - Hoppá, így akartad jelezni, hogy jobb, ha tovább állok, vagy így fejezed ki a szimpátiád?
    Nevetek egy jót, miközben kicsit megdörzsölöm a térdem farmeren keresztül, de aztán vissza is helyezkedem. Erre a megjegyzésemre már újra kiül arcomra a huncut mosoly, kezdek beindulni.
    - Mit szólnál hozzá, hogyha ma én lennék az a valaki?
    Oh, igen, most már határozottan kezdem magam nyeregben érezni, és a magabiztosságom kezd átjárni. Remélem nem fog emiatt nagyképűnek titulálni, az különben sem lenne igaz.
    - Neked is.
    Mondom kedvesen és én is bekapok pár falatot. Kicsit kezd kihűlni, de még mindig isteni az íze.
    Lehet, hogy mégis tévedtem, az a félkegyelmű pincér srác mégis ide tolja az arcát. Csak ne kelljen letörölnöm az arcáról azt a bárgyú vigyorát, de közbe sem kell avatkoznom, hamar megkapja a magáét Lanatól.
    Rögtön elnevetem magam ezen, alig tudom vissza fojtani. Nagyon jól szórakozom. Hiába néha tényleg szép dolog ez a káröröm. Így pedig szabad a pálya nekem. Hogy nem lesz egyszerű az viszont már bizonyos, nem szeretnék belefutni egy hasonlóba, így jobb, ha felveszem a legjobb modoromat. De ahogy ezt halottam, csak egyre vonzóbb nekem. Kellően dögös és még a száját is ki meri nyitni.
    - Mindig ilyen tüzes vagy?
    Kérdezek rá vigyorogva miután vesztesen elkullogott a pincér srác. Azt azért nincs pofám megkérdezni, hogy minden hol, de így is érthető.
    - A whiskey a kedvencem és már pont jó lett volna legurítani valamit. Jó ízlésed van.
    Magától rendelt egy kör whiskeyt, a kedvenc italom. Alig akarom elhinni. Remélem, nem tud olvasni a gondolataimban, mert lassan kezdem úgy érezni.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Pént. Május 01 2015, 20:10


    Catarina és Liliana


    In the middle of the night...



    *Pár másodpercre kiegyenesíti a derekát, fáradtan megdörzsöli a homlokát, és kiürült csészéjébe néz. Kávé sehol, eszerint megitta. Türelmetlenül inti a személyzetet, és a csészére bökve még egy italt kér, aztán oda sem néz, miközben az ember majdnem lábát töri, annyira sietve igyekszik teljesíteni a kedves vendég kívánságát. Hozzászokott már, hogy hatást vált ki a férfiakból, nem most fog elkezdeni csodálkozni azon, hogy szerencsétlen mundane teljesen eldobta az eszét a puszta jelenlététől... azért végigfut a fejében, mi lenne, ha még akarná is, hogy odalegyen érte a fickó. Szerencsétlen. A tetőről is simán leugrana, ha Lily nagyon szeretné. Inkább le is állítja a gondolatot, nincs most rá ideje, de azért megszokásból a pincérre mosolyog, amikor kihozza az italt. A férfi úgy dermed meg mozdulat közben, mintha villám vágott volna belé, s ez azért már Lilyt is kihozza a béketűréséből. Ennyire azért nem szép! Fejcsóválva ismét magához inti a pincért, puszta óvatosságból körülnéz, és kezébe fogja a kezét, felgyűri az ingujját. Ahogy sejtette, két pöttyöt pillant meg a csuklóján. Aha, szóval valaki már vacsorázott belőle, azért ilyen elvarázsolt. Sóhajtva néz a férfi szemébe, hogy kicsit helyrerázza.*
    *Másfél perc múlva a férfi úgy távozik az asztalától, mintha mi sem történt volna, Lily pedig legszívesebben belefejelne a maga elé terített papírkupacba. ~Többet kellene pihennem...~ tűnődik, miközben lopva a kávéhoz csorgatja a magával hozott vért, hogy élvezhesse a kijáró koffeinadagot, és nagy körülményeskedve még egy spanglira is rágyújt. Fél kézzel azt tartja, a másikkal pedig egy újabb kimutatásért nyúl. Jobb lenne, ha a saját dolgozószobájában lehetne, de Andersen éppen szétverte, ilyen rövid időre nem volt kedve egy másikat berendezni, így ideiglenesen kitelepült a város vendéglátóipari egységeibe, hogy ott intézze a papírmunkát. Mint ma éjjel is. Az étterem egyik fal melletti, négyszemélyes asztalát foglalja el - egymaga és a kábé harminc kiló irat, amit magával hurcolt. A műintézményben további három vámpír tartózkodik, egy-egy pedig a kijáratoknál, hogy biztosítsák úrnőjük nyugalmát, bár Lily értelemszerűen csak a mundane-ek okvetlenkedését szeretné megakadályozni. Ha egy alvilági tévedne erre, semmi akadálya, hogy elterelje a nő figyelmét - ami azt illeti, talán másra sem vágyik... ma éjjel különösen unalmasnak találja ezt az egész cécót. Alig várja, hogy találjanak egy alkalmas, vámpírrá ölelhető könyvelőt. Bár, lehet, hogy azzal még több baj lenne... a decentralizálás mindig érdekes dilemmákat vet fel. Sóhajtva megcsóválja a fejét, pislog kettőt, hogy kitisztítsa a zavaró gondolatokat, elnyomja a cigijét, rágyújt a következőre, és ismét az egyik szerződésvázlattal kezd foglalkozni. Most már tényleg... azt hinné a vámpír, hogy a tanácsüléseknél nincs értelmetlenebb tevékenység. Aztán jön a következő éjszaka, és visszasírja a kötekedő nephilimeket is. Fura a világ, valóban.*

    to: Catarina;; words: 427 szó
    with love from hell Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Kedd Május 05 2015, 00:31




    To Mark
    Love is sweet  dearest ned but it cannot change a man's nature

    Teljesen átlagos napnak indul ez a mai is. Semmi érdekes nem történik, maximum csak az, hogy új fent lusta vagyok főzni. Igazából ez nem lustaság, csak éjjel-nappal "dolgozom", hogy megmentsem a munden-eket és semmi hála vagy hírnév. Persze tudom, hogy előttük nincs felfedezve ez a világ, de... Hagyjuk. Na jöjjön a lényeg, valami igazán csinos, vagyis dögös testre simulós dresszt kaptam fel magamra. Nincs különösebb indok, hogy miért. Ma ehhez van kedvem. Nem vittem el a ruhákat a tisztítóba, teljesen el vagyok havazva...
    Utálom a férfiakat... Na jó, hazudtam. Azt utálom, ha pont engem nem akarnak észrevenni. Mindegyik romantikus, hűséges típus tévedésben él... Még hogy nem belém esnek egyből, ahogy meglátnak? Ugyan már... Nincs értelme tagadni, hogy csodálatos és gyönyörű vagyok. Na de mesélek a mai terveimről: shoppingolás és shoppingolás. Igaz nem ér fel a kínálat azzal, ami Párizsban van,de abból kell élnünk, ami rendelkezésünkre áll. Szóval elmentem vásárolgatni, és találtam egy ruhát, ami istenien áll rajtam, bár melyik nem? De egy üzletnél nem álltam meg, hisz ezen kívül, még tízet bejártam. Egy dologhoz nem vagyok fáradt: a shoppingoláshoz, hisz sose lehet tudni, hogy mikor veszik meg az álom ruhádat.... Egyszer volt olyan, hogy egy ruháért piszkos módszerekhez kellett folyamodnom, de végül is az enyém lett... Szóval miután megvettem a ruhákat, amiket akartam fogtam egy taxit és hazamentem. Az ablakon kinézve az ég tiszta volt és hét ágra sütött a nap... Jó idő volt és egész napos shopppingolás csak tizenegyig bírta. Nem volt mit tenni, így felvettem az egyik új szerzeményemet, ami hát.. Sokkal jobban állt rajtam, mint az előbi... Rendbe szedtem a hajam és feldobtam magamra egy gyors sminket, ami elengedtethetetlen volt. Indulásra készen álltam, bár nem tudtam, hogy mit csináljak... Talán elmegyek ebédelni valahova és... Keresek egy jó pasit, aki arról fog áradozni nekem, hogy milyen jól nézek ki... Igen, ezt fogom tenni!
    Laza és egyszerre szexi csipőrázással léptem be az "Étterem az Úszó Homárhoz" nevezetű épületbe... Nem volt különösebb célja, hogy idejöttem, hanem csak egyszerűen itt még nem néztem körül, bár rosszul tettem. Az épület tele volt helyesebbnél, helyesebb férfiakkal. Persze az én kiszemeltem épp egy csajt próbálhatott felszedni, majd megakadt rajtam a tekintete és én rákacsintottam. A srác elmosolyodott, de nem küldte el a lányt... Ez nem ér! El kell küldeni, így nem izgi a játék... Kell szereznem valakit, akivel sikerül "féltékennyé" tennem, vagy hogyan is mondják... Ujjaimmal az asztalon dobolok és valakit meglátok a járdán, hát ha nincs más... Felkelek és pont elcsípem az ajtóban...
    - Szia! Szükségem lenne a segítségedre, annyit kell tenned, hogy eljátszod a pasimat... Nem bonyesz, szóval gyerünk. - Mondom majd belé karolok és elindulok vele az előbbi asztalomhoz... A srác szemöldöke egyből felfut a homlokán és már engem bámul... Utálom az ilyen módszereket, de néha muszáj... Leülök a helyemre és velem szembe a "segédem" foglal helyet. Jobb kezemmel elhúzom a hajamat a vállamra, hogy mások is láthassuk a bal lapockámat, amin egy érdekes anyajegy foglal helyet. Majd a pincér meghozza a nemrég rendelt két pohár vörösbort... Miért rendelek előre, mert mindig akad társaságom.
    - Odett vagyok, és te?... - Egy ragadozó mosolyt vetek rá, majd mikor végre jobban megtudom magamnak nézni az "állpasimat"... Mondjuk úgy, hogy sokkal jobban felkeltette az érdeklődésem, mint az eddigi... Mekkora szerencsém van, hogy pont őt csíptem el az utcán...


    Zene:- || Megjegyzés: Béndzsa, de kész *-* || ©





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Csüt. Május 21 2015, 21:49

    Mostanában egyre kevesebbet foglalkozom azzal, hogy a mondénok között kevésbé tűnjek ki a tündér és nephilim származásom, valamint Vadűzéshez való tartozásom jegyeivel. Lehet, hogy kezdek hanyaggá válni, de a mindenféle álca felaggatása helyett jóval egyszerűbb hazugságokkal előállni, mint például a rúnákra ráfogni, hogy azok nonfiguratív tetoválások, a felemás szemeimre pedig hogy ízlésficamom van és az egyik arany kontaktlencsémet elhagytam, ahelyett hogy ténylegesen hordanék az emberibb árnyalatú kékeszöld szemem párjaként. A hajam pedig már elég hosszú ahhoz, hogy a füleim hegyes végét eltakarják, így annak körülményesebb rejtegetéséről is nyugodt szívvel mondtam le, mikor pár órája kiléptem New York utcáira. Ha mással nem is, az egyszerű, fekete póló - kopott farmer párossal egész emberiek tűnhetek, vagy legalább kevésbé feltűnőnek. Még egy napszemüveget is magamra kaptam – igaz, hogy a napsütés ellen, de vele legalább ráfoghatom, hogy tényleg tettem némi erőfeszítést álcázás terén. Igazából semmi különösebb célom nem volt csupán kiélvezni az egyre kellemesebbé váló időjárást, dühöngni a zsúfolt metrón egy nemtörődöm ismeretlenhez tartozó, oldalamba fúródó könyök miatt, valamint szétnézni egy-két könyvesbolt felhozatalát, hátha találok egy-két új szerzeményt, mellyel aztán később kellemesen elüthetem az időt, melyből túl sokkal rendelkezem.
    Végül Manhattanben kötöttem ki, ahol is gyanútlanul sétálgatva egy általam ismert üzlet felé, váratlanul „orvtámadás” áldozatául esek, s már csak azt veszem észre, hogy egy alacsony hölgyemény a mellettünk lévő étterem belseje felé terel.
    - Ööö... szia? - nyögöm végül meglepetten, felvont szemöldökkel köszöntése viszonzásaként, mialatt próbálom feldolgozni az általa mondottakat. Szóval játsszam el a pasiját... Talán bosszantana is a dolog, ha lenne érdemleges elfoglaltságom a nap hátralévő részére, a könyvbeszerzésen kívül, ami azonban ráér, így bármiféle ellenkezés nélkül követem az asztalához, az oda tartó rövid utunk alatt pedig jobban szemügyre veszem. Be kell vallani, egész dögös, viszont némi kétely ötlik bennem, hisz viseletünket tekintve némileg elütünk egymástól... bár, ha nem néznek tahónak, amiért vele ellentétben nem öltöztem ki különösebben, akkor talán még fényez is engem ezzel. Mikor azonban lopva, nem túl úrias módon hátulról is megnézem magamnak, tekintetem megakad a lapockáján lévő anyajegyet. Tetszetős darab, ugyanakkor semmiképp sem emberi, démoni jegy lehet... ő pedig ez alapján warlock. Ha ő is az a tipikus fajta, akiről lehetetlen eldönteni, hogy az évei vagy a milliói a számláján (már ha nem aranyrögökben tartja értékeit) mutat magasabb értéket, legalább amiatt sem kell aggódnom, ha esetleg ezt a helyet nem az én pénztárcámhoz szabták.
    Az asztalhoz ülve lekerül rólam a napszemüveg, felfedve felemás szemeim, de mikor megérkezik a pincér a borokkal, lesütöm tekintetem, nehogy felkeltsem a figyelmét. Nem is igazán amiatt aggódok, hogy esetleg kérdezősködne, hanem attól, hogy a látszólagos koromon akadna fenn. Hiába számítana árnyvadász körökben már felnőttnek, a mondénok ragaszkodnak a 21 év alatti alkoholtilalommal, s hiába bizonygatnám, hogy idén töltöm a 24-et, papírok nélkül nem hinne nekem.
    - Mark, örvendek – nyújtom felé kezem mosollyal arcomon. Ha viszonozza kézfogási szándékomat, s hagyja, nem szakítom meg, tovább tartom markomban a boldog pár látszatának kedvéért. A kézcsókot azért kihagyom, nincs kedvem megmászni az asztalt csak ezért...
    - Gyakran vadászod le az ártatlan járókelőket úgy, ahogyan velem tetted? - érdeklődöm, miközben az asztalra könyökölve kitámasztom állam, majd tovább folytatom könnyed hangulatban faggatását - Na és mégis minek köszönhetem, hogy ilyen feladatot bíztál rám? Túlságosan megalázó egyedül enni, vagy valakit féltékennyé akarsz tenni? - Ha netalán az utóbbi eshetőség áll fönn, remélem nem kell küzdelembe bonyolódnom miatta. Nem mintha nem tudnám megvédeni magam, azonban jobb kerülni az ezzel járó feltűnést.

    Odett | 560~ | Végre megszületett, bár mondhatni halva, mert nagyon ergya lett, bocsi ^^"


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Szomb. Május 23 2015, 02:58




    To Mark
    Love is sweet  dearest ned but it cannot change a man's nature

    Igazából nem terveztem semmi konkrét programot mára, hisz a tervben csak egy egyszerű shoppingolás volt... Áhh imádok shopingolni, de sajnos sokkal kisebb itt a választék, mint például Párizsban. Kezdem bánni, hogy elköltöztem onnan, pedig én voltam a város fő boszorkánymestere, és otthagytam mindent csak azért, hogy világot lássak, és éljem az életem, ami eddig jól megy, csak kezd kicsit unalmas lenni, hisz nincs kivel megosztani ezt a sok mindent, jobban mondva nincs egyetlen férfi, akivel szórakozni tudnék, és ez olyan elszomorító, szóval elhatározom magam, hogy: szerzek valakit magamnak szórakozni, hisz így halálra unom magam...
    Vásárlás után magamra kaptam az egyik új csinos, és egyben dögös szerzeményt, majd készen álltam az indulásra, bár még nem tudtam pontosan, hogy hova is fogok menni, de a szándék a fontos, vagy ezt nem ilyenkor mondják? Teljesen mindegy... A lényeg az az, hogy elmentem egy étterembe, és rendeltem magamnak két pohár bort. Hogy miért kettővel? Mert maximálisan biztos vagyok benne, hogy lesz társaságom ma estére, de a kiszemelt srác épp mással foglalkozik, és bármit is próbálok ki, nem használ, és ez idegesít. Senki sem állhat nekem ellen, főleg nem egy pasi, akit kinéztem magamnak. Valahogy jobban fel kell keltenem az érdeklődését, talán ha egyik másik sráccal próbálnám ezt elérni, akkor... És mintha végszóra érkezett volna az a asrác, akit megpillantottam az utcán. Nem is pazarlom az időmet, és elkezdem magammal rángatni. Köszönésére, csak elnevetem magam...
    - Igen, szia. Bár ha a szerephez akarod magad tartani, akkor szia édesem. Szóval tessék megerőltetni magad. - Mondom neki mosolyogva, mikor az asztalunkhoz rángatom, és várt eredményt hozza a dolog... A srác érdeklődését jobban felkeltettem, mint a vele szemben ülő lány. Azonban érzem magamon a tekintetét, és van egy olyan érzésem, ha szabad a férfiak szavait használni: "Bevizsgálta a hátsó lökhárítómat, ami minden bizonnyal tetszetős látvány lehet számára, bár minden bizonnyal a démoni jegyemen is megakad a szeme, aminek kevésbé örülök. Honnan tudom, ez csak egy megérzés, de ez a kettő dolog rajtam eléggé szembetűnő, mondhatni a tapasztalat és az évek... Aztán leülünk az asztalhoz, de előtte nyílt alkalmam arra, hogy bevizsgáljam a srácot, és nem mondhatom, hogy nem tetszett a látvány, hisz akkor hazudnék. Fekete póló, és koptatott farmer volt rajta, ami nagyon vonzó egy pasin, és ahw... Most nem is tudom, hogy melyikkel is akarom közelebbről megismerkedni, és ez a helyzet nagyon is tetszik, hisz két legyet egy csapásra...
    - Szóval Mark? Tetszik a neved olyan szexi és titokzatos. - Rákacsintok és kacér nevetést hallatok, ami lehet, hogy kicsit túl sok, de nem igazán érdekel... Egy dolog számít, hogy jól érezzem magam. Aztán felém nyújtja a kezét, és egy darabig időzik nála, egy kívülállónak, most olyanok lehetünk, mint egy igazi szerelmes pár...
    - Nem, mondhatni hogy ez egy különleges alkalom, hisz még sose volt ilyenre szükségem. - Jelentem ki egyszerűen, hisz tényleg nem kellett ilyen eszközökhöz folyamodnom, és nem is szeretnék még egyszer hasonló esetet... Majd rámosolygok, és belenézek felemás színű szemeibe, majd kortyolok egyet az italomból, és kérdése majdnem félrenyeltem a bort... Még hogy megalázó, nem inkább számára megtisztelő, hogy egy olyan nő hívta meg ebédelni, mint én? Mindegy, leteszem a poharamat, hátra dobom a hajam és szemeit fürkészem...
    - Válogasd meg a szavaidat életem, és igen féltékennyé tenni valakit, és mikor sikerült már mehetsz is... - Mosolyodom el és azt az érdekes ragadozó pillantást vetem Mark-ra, hogy miért? Még én magam sem tudom, de biztos lehet valami indoka... Majd az eredeti kiszemeltre pillantok... Most mi legyen? Melyiket is szeretném végül? Bár lehet, hogy egy csók sikerülne eldönteni a helyzetet, és... itt a lehetőség.
    - Ne ellenkezz, csak csókolj meg. - Mágiát használva felemelem a testét, és ajkaink összeérnek... Nyelvem automatikusan életre kell, és egy kényeztető táncot jár Mark nyelvének kényetetésére... A csók addig tart, ameddig engedi, ha percekig, akkor percekig, ha rövid ideig, akkor rövid ideg, bár e csók miatt a démonjegyem el kezdett világítani, és nem értettem, hogy miért. Ilyen még soha nem történt meg ezelőtt...


    Zene:- || Megjegyzés: Béndzsa, de kész *-* || ©





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Pént. Júl. 24 2015, 13:13


    Claire & Martin

    ♫ Reflection ♫


    Amilyen érzelmi hullámvasút a nemlétező kapcsolatunk, úgy vélem, talán érdemes egy kicsit kiengesztelni a kislányt, hiszen annyira lelkes, mintha minimum a világot akarná megmenteni azzal, hogy az ikerhugával ittak abból a bizonyos kupából, amelyből nekem nem kellett, hogy árnyvadász legyek. Tudatos volt vajon? Olyan pöttöm lehetett, ilyen életreszóló döntést vajon ő hozott meg, vagy a szülei? Sosem beszéltünk erről, nem firtattam, hiszen azóta is igen elhivatott, s nem érti, miért vagyok olyan pokróc vele, vagy éppen magammal. Ő ellenben folyamatosan kérdezget, próbál megismerni, nem csupán a felszínt kapargatva, mélyebb vizekbe is alábukna, ha nem fognám állandóan a grabancát. Engem nem kell megmenteni. A lányregények csak a mesékben léteznek. A rideg valóságot minél gyorsabban felfogja, annál jobb. De ma... nincs mindehhez lelkierőm, ma szóljon arról hogy fecseg, jól érzi magát, s én is jó képet vágok ösztönös boldogságvágyához. Telefonon nem tudtam elérni, biztosan tanul, végül smst küldtem, hogy elvinném ebédelni, s a címet is meghagytam. Rövid válasz volt csak, az annál lelkesebb, hogy szalad. Akkor mégis ráér, csak olyan helyen volt, ahol nem telefonálhatott. Megvonom a vállamat, és végigmérem magamat a tükörben, macskamosdással végigmegyek magamon, amolyan éppenhogy, az előző napi póló és fehérnemű túlzás, így eszközölök egy gyors átöltözést, tusra most nem szánok időt. Egy belvárosi éttermet néztem, ahol a mi fajtank nem igazán szokott megfordulni, most valahogy a mennyei élettől mentes kajálásra vágyom. A Harleyt letámasztom a hátsó kisutcában, majd előresétálok, úgy írtam, hogy a bejáratnál fogom várni. Virágot nem hoztam, miért is tettem volna, ez nem randi. Egyátalán nem randi.

    ©


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Kedd Júl. 28 2015, 15:14

    Martin and Claire

    Szaladok. Nos, igen. Csak előtte még kiidegelem a családomat röpke negyedórában.
    Nem randi. Naná, hogy nem randi. De ettől nem volt könnyebb az elkészülés. Nem akartam túlöltözni az ebédet, nehogy Martin azt higgye, hogy félreértettem és azt hittem, hogy a múltkori zuhanyzós érdekesség után ez most a következő randiszinte emeli a kapcsolatunkat, de nem is akartam alulöltözni, mert akkor ha túl lazára veszem, akkor a végén azt hiszi, hogy nem érdekel, pedig de. Mondjuk ezt nem kell mindenkinek tudni. Anyáék előtt is makacsul tagadom, bár Caseynek azért elárultam az igazat. Ha nem tettem volna, ikrem akkor is megérezte volna, így ebben a formában esélytelen előtte bármit is letagadni. Meg minek? Olyanok vagyunk, mint egy lélek két testben, s az a világvégénél is förtelmesebb lenne, hogyha már eljutnánk oda, hogy rejtegetjük az igazat egymás elől.
    - Az nem jó, mert túl csicsás. Mintha valami iskolai ünnepségre mennék!
    Hajigálom félre a legszebb, fehér blúzomat. Odáig már eljutottam, hogy egy csőszárú farmer mindig jó választás, már csak a felsőt kell kitaláljam. Végül egy szürke, ujjatlan blúzra esik a választás, ami elegáns is, de a színéből adódóan beleolvas a környezetbe is, szóval majdnem tökéletes. Van hozzá anyának egy balerinafazonú, szürke cipője - nekem szürkéből csak edzőcipőm van, azért az meg mégse passzolna - aminek nincsen magas sarka, sőt, semmilyen sarka sincs, így azt kérem el. Hajammal nem kezdek semmit, csak kifésülöm, s meg kell hagyni, magamhoz képest egész elégedett vagyok az öltözékkel, ahogy utoljára belepillantok indulás előtt az előszobai tükörbe.
    Nem, nem magammal, hanem a ruházatommal vagyok elégedett. Magammal kapcsolatosan sem elégedettségre, sem elégedetlenségre nem pazaroltam soha az időm. Amim van, az van, az is marad, nem foglalkozom vele.
    Elköszönök Hanstól, aki persze eléggé nehezményezi, hogy nem jöhet velem, majd nyakamba veszem a várost, hogy természetesen időre megérkezzem a megbeszélt helyre.
    - Szia!
    Integetek már messziről oda Martinnak, de a köszönésemet nem fogom üvölteni, azt csak akkor szólom el, ha már közel vagyok. Még sosem voltam itt, érdekes helyválasztásnak tűnik. Nincs ellenemre egy cseppet sem.
    Álca nincs, mundaneként jöttem, s kivételesen egyáltalán nem érdekel, hogy tetoválásnak látszanak-e a rúnáim, vagy sem.
    - Nem késtem. - ezt tudom, de.. - Régóta vársz? - indítom emígy a beszélgetést.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Kedd Aug. 11 2015, 18:07


    Claire & Martin

      ♫ Eternal Flame ♫

    Ráérősen nézelődök, kivételesen nem nézek percenként az órámra. Tudom, hogy mennyire nem szereti a cigifüstöt, így jobb hjján rágót nyammogok, a kezeimet viszont így nem tudom lekötni. Hüvelykujjaimat a farmerem hátsó zsebeibe süllyesztem, s észre sem veszem, hogy kűröket kezdek el róni, mintha egy bezárt szobában keresném a kijáratot. Olykor felpillantok, hogy megpillantom-e csöppnyi alkatát. Érdekes, hogy az ikertestvérével soha nem volt kötődésem, ebből is látszik, hogy a külső nem minden, barátságunkhoz kellett a lányka életvidám jellege, amivel az őrületbe kerget, máskor a felszín tart. Mintha nem tudnám eldönteni, hogy szeressem, vagy kitekerjem a nyakát. Zavaró kettősség, amit az elejétől kiválóan kezel. Bár tudnám hogyan csinálja. Igaz, hogy nem lehetnék az apja, ellenben a korkülönbség számottevő, nem is tudom, hogy miért az én társaságomat keresi. Mondhatnánk hogy tanul a bölcs öregtől, ám már szinte felnőtt nő, lassan megtalálja önmagát, nincsen szüksége rám. Főleg, hogy állandóan bántom, nem éreztetem vele, hogy összetartoznánk. A mai azonban más lesz. Két félidő között pihenhetünk, és megkaphatja azt a kicsiny jókedvet tőlem, amit amúgy már régen kiérdemelt, döntésem nyomán ma jó képet erőltetek magamra, hogy ő is el tudja engedni a bút, és felhőtlenül el tudjunk beszélgetni, szórakozni. Azt a csókot nem is tudom, hogy miért adtam, valahogy csak a pillanatnak szólt, a családja biztosan kimiskárolna, ha hírét vennék. A legegyszerűbb bezárni eg dobozba, és többé nem kiengedni, remélhetőleg Claire sem forszírozza a dolgot, velem egyébként is rosszul járna, ahogyan felhívtam rá a figyelmét. Csak ne lenne olyan átkozottul ösztönös... Tenyeremet függőleges állásba mozdítom, ahogyan közelebb ér a kis csitri, még egy halvány félmosolyt is kap tőlem, elvégre ki akarok tenni magamért.
    - Nem vészesen régóta. Egy lánytól már szinte alap, hogy késik. Ezzel szemben te öt perccel korábban jöttél. – Kinyújtom a karomat, hátha ölelésre vágyik, vagy mittudomén. Fene tudja nála, ha a nyakamba akar ugrani, ezúttal miért is ne?


    ©

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Kedd Aug. 18 2015, 21:30

    Martin & Claire
    Music: Yeah I think you're cute but really you should know
    I just came to say hello



    Ahhoz nekem is lenne egy két szavam, hogy ki miskárol ki és kit. Meg amúgy nem hiszem, hogy apám a géppisztollyal az udvarlók ellen típus lenne, neki van rendes, bejegyzett szolgálati fegyvere, nem használná ilyen buta dolgokra. Az ő módszerei egészen mások és az élethez való hozzáállása sem átlagos. Nem olyan racionális, mint anya, de azért ő is elég merev. És nálunk amúgy is az "amilyen pofont szánt az élet, azt meg fogod kapni, nem védhetlek meg tőle" elv dívik a családban. Ezt amennyire utáltam régen, mostanában annyira tudom élvezni. Mert már értem. Sose telepszenek ránk, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnek, vagy nem féltenek.
    - Nem szeretek késni. Tiszteletlenségnek tartom.
    Válaszolok mosolyogva. Nem tudom, valahogy nem jön ez az ölelősdi, inkább csak kedvesen közelebb lépek hozzá, tartásommal is jelzem, hogy nyitott vagyok a beszélgetésre, de sosem ugrottunk egymás nyakába, szóval nem szeretném, ha most azt hinné, hogy amiatt a puszi miatt..
    - Mondják ugyan, hogy egy nőnek szinte kötelező késni, de szerintem ez butaság.
    A szerinted visszakérdezés csak tekintetemben van benne, nem kérdezem meg.
    Ahogy kinyújtja a karját, mégis csak úgy döntök, hogy nem érdekel mi a félreérthető, vagy mi nem. Könnyedén, szinte magától értetődőn ölelem meg, de nem tartom ki hosszan a mozdulatot. Eleresztem, hagyom szabadulni. Minden csak felfogás kérdése.
    - Örülök, hogy elhívtál.
    Jegyzem meg, mert az ölelés után csendben ácsorogni olyan kínosan béna lenne, azt hiszem. Biztosan nem tudom, sosem voltam efféle helyzet közelében sem, nem hogy benne teljesen.

    @
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Pént. Szept. 04 2015, 00:30

    Wielding an incomplete love so tightly

    Visszagondolva elég idiótán hangozhatott a meglepettségemben kérdő hangsúllyal kiejtett üdvözlésem, de legalább úgy tűnik nem zavarja annyira, mint most már engem, hisz nem hagy el félúton, az utasítása pedig végül eltereli a figyelmem erről.
    - És beérnéd egy szófogadó papuccsal? - Persze nem attól lesz valaki papucs, hogy becézget, viszont ha parancsra teszi az már minden bizonnyal beleesik ebbe a kategóriába - bár az is, hogy hűségesen követem az asztalhoz. Ezt később még fel kell dolgoznom magamban.
    A bemutatkozásom által kiváltott reakciójával újfent sikerül meghökkentenie, hitetlenkedve pislogok rá, arról is megfeledkezve, hogy értékeljem.
    - Komolyan? - kérdem kételkedve a nevemet illető jelzőire reagálva, s ha nem ismételte volna meg, azt is elhinném, hogy csupán félreértette, hisz a Mark minden, csak az nem, amiket említett. Míg árnyvadásznak mondhattam magam, még ennél is rosszabb volt a helyzet, legalábbis ha a saját öcséd kezdi kritizálni -teszem hozzá, még ha bosszantott is vele, volt szavaiban némi igazság- átfut a fejeden, hogy talán valóban rosszul hangzik. Annyi remek klasszikus alakról nevezhetett volna el apám, hogy kiélje hóbortját, (számos más tulajdonsága mellett) azonban mégiscsak egy öngyilkos szeretőre esett a választása... ebből a szempontból akár még előnyösnek is mondható a „Jel” jelentés.
    - A te neved viszont valóban elragadó... bár van egy olyan érzésem, mégsem a fehér hattyúhoz van szerencsém – utalok Csajkovszkij művére, immár könnyed mosollyal arcomon.
    Annak ellenére, hogy nincs sok közöm ahhoz, miben leli örömét, és felőlem akár hobbiként is űzhetné a dolgot, némileg nyugtató a tény, hogy nem szokása így kivetni hálóját másokra. Egy szolid „értem”-mel nyugtázom a dolgot, miközben állam még mindig az asztalon könyöklő kezemen pihentetem, a következő szavaira viszont némileg ráncolni kezdem szemöldököm.
    - Mégis miért válogatnám meg őket, semmi sértőt nem mondtam - Leszámítva, ha annyira imád egyedül étterembe járni, és reménytelenül élvezi ahogy a felszolgálók többi vendég rá veti sajnálkozó tekintetét azt gondolva, hogy biztos felültették és nem jött el, akivel randevút beszélt meg. De ez most nem sokat számít, hisz itt ülök vele szemben, így ha efféle perverziója lenne se élvezhetné ki a dolgot, s tisztázza is a helyzetet. Tehát valóban féltékennyé kell tenni valakit... Hátha nem lesz annyira vészes, mint amilyennek hangzik.
    A tekintetét figyelve feltűnik, hogy egy bizonyos pontot figyel, mely arra enged következtetni, hogy ott leledzik az a bizonyos harmadik fél, de mielőtt még rászánhatnám magam, hogy megnézzem magamnak, ellenkezést nem tűrve, erejével rásegítve csókra invitál. Elég lett volna csupán egy „kérlek” is felszólítása végére, de úgy tűnik, ha warlockkal vagy, efféle varázsszavak helyett nyers mágiára számíthatsz. És még az asztal megmászásának elkerüléséről való terveimnek is lőttek... Nem mintha bármiféle különösebb ellenvetésem lenne egymás társaságának efféle kiélvezésének, könnyed módon, játszadozva kezdem viszonozni, majd egyre jobban mélyítem el.
    Kezdve belemerülni a nyelvcsata élvezetébe szabad kezem ösztönösen indulna el felé, de egész rövid út megtétele után gyenge ellenállásba ütközik a borospoharam képében. Reflexszerűen kapok utána kénytelen megszakítva a csókot, azonban ezen áldozat megtételével még épp sikerült néhány csepp kivételével a bort, valamint társaságom ruháját egy kevésbé divatos vörös folttól. Leplezett kétségbeeséssel kapom tekintetem hol Odettre, hol pedig az étterem többi vendégére remélve, hogy egyikük szemében sem tükröződik a gondolat, hogy úgy próbáltam menteni a poharat, mint egy alkoholista az utolsó centjein vásárolt italát, de szerencsére (?) csupán egyetlen alak bámult látványosan.
    - Bocs – szólalok meg felocsúdva a riadalmamból próbálva a kínos szájhúzást kevésbé zavart mosollyá erőszakolni, mintha csak szerelemtől elvakult ügyetlenség lett volna a baleset oka, majd mellé állva próbáltam eljátszani az aggódó hősszerelmest, aki bűnbánón ellenőrzi, biztos nem ártott e reménybeli párja ellen, de közben néhány kéretlen érintést is eloroz magának.
    - A srác az? - intézem hozzá halkan kérdésem, s bökök állammal alig észrevehetően a pár irányába, amely hímnemű tagja azóta se vette le szemét rólunk. Fogalmam sincs, hogy az előbbi magánakcióm keltette e fel a figyelmét, vagy közvetlen előtte a csókunk, viszont ha az utóbbi, legalább már tudom, ki előtt kell játszanom a rivális csábítót.
    - Ha esetleg nem válik be a terved, bepróbálkozhatok a csajnál is  – ajánlom fel extra szolgáltatásként -úgy tűnik, ma igencsak nagylelkű vagyok-, majd ismét helyet foglalok székemen, s tanulva hibámból beleiszom a boromba, hogy egy újabb esetleges baklövés esetén kevesebb mehessen belőle kárba.
    Odett
    687
    rettentően sajnálom, hogy eddig tartott Sad

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz

    on Vas. Jan. 15 2017, 20:41


    Sponsored content

    Re: Étterem az Úszó Homárhoz


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:42