Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Egyetemek
by Noel Wyard Yesterday at 21:43

» Daryl's Loft
by Caleb Shayeh Yesterday at 21:27

» Iroda
by Marcus Van Beest Vas. Ápr. 22 2018, 23:57

» Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Vas. Ápr. 22 2018, 22:41

» Central Park - Bow Bridge
by Admin Vas. Ápr. 22 2018, 22:30

» Kyle
by Admin Vas. Ápr. 22 2018, 22:28

» Konyha - Jackson lakás
by Damien James McCormack Vas. Ápr. 22 2018, 21:58

» Fegyverek terme
by Gabriel Skoglund Vas. Ápr. 22 2018, 21:04

» Könyvtár
by Noel Wyard Szomb. Ápr. 21 2018, 23:00

» Jackson Heights
by Admin Vas. Ápr. 15 2018, 19:07

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Könyvtár

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Könyvtár

    on Kedd Jan. 20 2015, 17:04

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Kedd Jan. 20 2015, 21:47

    Upon Agreement


    A társalgóban ülök, laptoppal az ölemben, figyelem a tőzsdét. A szekció ma megint viharosan mozgott és csendesedni látszik, de az ördös sohasem alszik, így még várok, míg úgy döntenék, lecsukom és mára abbahagyom.
    Bár ódivatúnak is tűnhetek, a korral jelentősen haladok, ezt az épület külseje is mutatja. Ám amennyire modern és irodával teli az előtér, annyira megbújva, majd a föld alatt folytatódva, az én birodalmam terjeszkedik. Így, ha nappal szükséges találkoznom valakivel, nem gond. Kétszeresen is megtehetem. A Nap fénye nincs rám hatással, sem pedig ahhoz hasonló. A tűztől ugyan a bennem élő démon miatt ösztönösen írtózom, de hatással sincs rám annyira. A kandallótüzet kifejezetten kedvelem, nincs kis központi fűtés, ahol úgy tartom jónak.
    Végül mégis becsukom a laptopot, az asztalra teszem. Brandyvel tele pohárral sétálok át kényelmesen a holdfényben a könyvtár felé, hogy a zongorához ülve, dallamba kezdjek. Nem vagyok démon, hogy a zenével gondom legyen.
    Bach. Egyik kedvencem, olyan komplex zenei világgal, amit kevesen tudnak visszaadni. A mai modern zenéket is meghallgatom, de ha igazi zenére vágyom, ezt hallgatom, vagy zongorázom.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Kedd Jan. 20 2015, 21:56

    //Éljen a szövetség - folyt.//

    *Arra számít, hogy a fogadóterembe vezeti a helyi vámpír, aki elé sietett, ehelyett a könyvtár és a muzsikaszó felé terelik. Belesajdul a szíve, amikor a zongoraszót hallja, és sokaszorra elhatározza, hogy ma éjjel már igazán szakít rá időt, hogy játsszon ő is... Van ideje ezt végiggondolni, miközben türelmesen megvárja, amíg bejelentik, beengedik, et cetera. Alaposan utánanézett a közép- és újkori illemszokásoknak, hogy megfelelően tudjon alkalmazkodni Staten Island urához... ez a legkevesebb, amit megtehet, ha már vendégségben van. Különben sem tartja valószínűnek, hogy itt New Yorkban bárki túlzottan értékelné az ázsiai szokásokat. Odabent aztán pukedlizik, amolyan régimódian. Bár éppen emberi származásából fakadóan ez hathatna komikusan, de olyan kecsesen és magától értetődően adja elő, mintha mi sem lenne természetesebb. Feltehetően sokat gyakorolta.*
    - Örülök, hogy fogad, Sir *néz fel Alexanderre, miután az fogadta. Mint házigazdát s mint férfit, őt illeti meg az első megszólítás.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Kedd Jan. 20 2015, 22:15

    A kikapcsolódás nem tart sokáig, az egyik öleb meg is érkezik azzal az üzenettel, hogy Manhattan klánvezérét látja közeledni. Biccentek, hogy beléphet egészen nyugodtan, egészen idáig. Nem hagyom abba a zenét, végig akarom vezetni, kell a sötét lelkemnek.
    Lilyana előtt a kapu akkor tárul, mikor éppen odalép, sem előbb, sem később. Jerome, francia, normann ősökkel, elég régóta szolgál, hogy főtestőrként néha eljátsza a főkomornyikot is, mintegy álruha, kettő az egybent. Mint például ezen esetben. Más szem és fültanút nem akarok.
    A zenei ritmus érzékében Manhattan vámpír vezetője is leledzik, mikoron akkor ütöm le az utolsó akkordot, mikor becsukódik mögöttük az ajtó. Jerom sötét árnyékként kúszik el valahol a helységben, láthatatlan szemként.

    Lilyana még túl ifjú nekem ahhoz, hogy megérdemelje a rangot, ám eszessége éppen elég ahhoz, hogy ne vonjam kétségbe a vezetői képességét. Ma már más idők járnak, mint mikor én voltam ember és alkalmazkodnom kell, ha túl akarom élni. Valaha Manhattant is magaménak tudhattam, ám már nem vágyom hatalomra. Akkorára. Érzem, hogy félnek tőlem és a félelem agressziót, pusztítást szül. És ismert a mondás: sok lúd disznót győz. Taktikázok inkább.

    Felállok, ám kezemet csak akkor emelem keze felé, hogy kezet csókoljak neki, mikor már odaért és Jerome is elsusogta érthető, mégis halk hangon, mielőtt sötét köddé vált volna, Lilyana nevét és érkeztét.
    - Örvendek, hogy eljött, kedves Lilyana. – európai szokás szerint üdvözlöm, majd hellyel kínálom, s csak utána ülök le.
    Egy ajtó nyílik és tálcákon érkezik a fajtánknak ízletes kínálat, megfelelő csomagolásban. Valójában szeretek étkezni is, így az egyik tálca éppen erről szól: teáról, csemegéről.
    - Kérem, fogyasszon kedvére. Minek köszönhetem kellemes társaságát? – meg nem sértem azzal, hogy segítségért jött-e. Fontos a diplomácia és a kényes odafigyelés.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Kedd Jan. 20 2015, 22:57

    *Mikor belép, s elhal a zene nem tud megállni egy vágyakozó pillantást a zongora felé - egyetlen egyet, mielőtt teljes figyelmével kitüntetné a vendéglátót. Majd ráér otthon keseregni azon, hogy miről kell lemondania azért, hogy kézben tarthassa az övéit. Megregulázza vonásait éppúgy, mint érzelmeit, arcára udvariasan semmitmondó mosolyt varázsol, s a továbbiakban kizárólag Alexander felé irányul minden figyelme. Kísérője természetesen kint maradt, hiszen nem kell fenyegetéstől tartania egy szövetségese otthonában... ugye? Ha pedig mégis, az már rég rossz. A felkínált helyet elfogadja, elegánsan, sok rétegű szoknyáját egy mozdulattal tökéletesen elrendezve ül le. Megszemléli a felkínált étkeket, s úgy dönt, marad a vérnél. Mivel fiatal, talán bölcsebb a vámpír mivoltát hangsúlyoznia, semmint az emberit, ami számára jóval közelebbi emlék, mint a vele szemben ülőnek.* - Köszönettel veszem, Alexander *ültében is kissé meghajtja magát, szándékosan hangsúlyozza a nevet - ha nem érdemes más megszólításra, akkor ő sem használ mást a férfi esetében. Adok-kapok, igazságosan. Aztán - protokolláris esetekben illik először a vendégnek köszöntőt mondania, legalábbis a kódex szerint, amit felhajtott a témában - megemeli a poharát. Persze, kétséges, hogy a könyvnek mennyiben hihet - a házigazda hosszú és cirkalmas üdvözlő beszéde is elmaradt, ami régen elvileg kötelező elem volt...* - Staten Island urára!
    *S csak miután lenyelt egy kortyot, ezzel is mutatva bizalmát, pillant fel a másikra ismét. Rögtön a tárgyra tér, érdekes. Az ő korában azt várná az ember (és vámpír), hogy több tiszteletkört kell leírni, de Lilianának mindegy. Az udvarias mosoly persze marad, arca vonásai nem moccannak, ámbár nem zárhatja ki, hogy egyéb érzékeivel Alexander pontosan detektálni tudja minden egyes rezdülését, akár a gondolatait is. Az öreg vámpírok sok mindenre képesek, s sajnos nem lehet előre tudni, mi minden fér ebbe bele. Viszont ha a másik rögtön a tárgyra tért, akkor Lily sem tehet másképp.* - Úgy véltem, illő lenne egy kis ajándékkal kedveskednem, a szövetségünk örömére *mosolyog a másikra derűsen.* - Természetesen csak akkor, ha hasznosnak találod a felajánlást... *Nem erőszak a disznótor, ugye. Ha jól emlékszik, van egy ilyen mondás Európában.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Szer. Jan. 21 2015, 20:39

    Upon Agreement


    Sosem tudom, melyik pillanatban vetnek véget életemnek, támadnak rám vagy árulnak el. Azonban … őszintén? Éltem már annyit, hogy a bennem, velem lakozó démon diktálja az ösztönök ezen részét. Ha érez is valamit, csendben marad egyelőre. Bár… ő és én ár egyek vagyunk.
    - Kérem. – a mai korszak már nem annyira sznob és úri. Igazából magam sem voltam az emberként. Harcosként a fegyvert, nem pedig a szavakat forgattam megfelelően. Az évek alatt a koszon kívűl etikett is ragadt rám, ám ténylegesen az erőmnek és az eszemnek köszönhettem és köszönhetem uralmamat, nem feltétlenül a simanyelvűségnek. Kellő szint felett ólmos fáradtság tör rám, unva az egészet. Egyszerű lettem, mint egy csepp víz.
    - Megtisztel. – emelem fel a brandys poharam. – Manhattan csodálatos királynőjére. – hajolok meg felé. Szavaim őszinték. Amit eddig láttam belőle, s munkásságából, előremutató.
    Belekortyolok az italba. Elfogadta az italt, ez örömmel tölt el, s fogyaszt is belőle. Nincs benne semmi ártalmas ránézve. Tápláló, gazdag és ízletes, ennyi mindről elmondható a tálcákon.
    Érdeklődve tekintek rá. Ha ilyen rejtélyesen adja elő, ebben az esetben valami fontos dologról lehet szó. Vagy csapdáról.
    - Érdeklődve várom. – kinevetem magamban azokat, akik többes számban beszélnek. Hiába lakozik bennem démonkór, nem mi vagyunk. Én.
    - És miért is szükséges ezt megünnepelni így? – biztosan nem esett ki a fejemből évforduló, de ha mégis, az komoly protokolláris hiba.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Szer. Jan. 21 2015, 21:07

    //Éljen a szövetség//

    *Nem tudja, nem tudhatja, hiszen nem ismeri Alexandert, így hát mindenre felkészült, amire lehetett. Szeret tervezi, forgatókönyveket gyártani, noha jók a spotán reakciói is. Ez elengedhetetlen - hiába képzel el száz lehetséges kimenetelt, bizonyos, hogy a százegyedik fog bekövetkeztetni. Ennek ellenére a számítgatás nem kárba veszett idő, hiszen ezáltal is fejlődnek a problémamegoldó és egyéb képességek... S ha nem lenne az elméje olyan pallérozott (nem feltétlenül tanultság értelmében, bár az sem volt hátrány), amilyen, most nem itt ülne.*
    - Bókod éppoly édes, mint a vér, amivel kínálsz *szélesedik ki egy pillanatra a mosolya a köszöntés viszonzására. Magában meg átkozódik. Alsőre véletlenül letegezte a másikat, így maradnia kell ennél. Persze, lehet, hogy a nyelvbotlása utólag hasznosnak fog bizonyulni - mégiscsak nagyobb rá az esély, hogy kötetlenebbé váljon a légkör... de a Tanácsban azt megtanulta, hogy a tiszteletet ki kell mutatni, ha békességet akar másokkal. Még akkor is, ha egyébként utálják egymást a felek. Itt meg még erről sincs szó - legalábbis nem tud róla, hogy Alexander negatív érzelmekkel viseltetne iránta. Leszámítva persze azt, hogy le kellett mondania Manhattanről... de az nem Liliana hibája.*
    - Úgy hírlik, akadnak néhányan a tieid közül, akik hiányolják a régi időket, és még mindig nehezen fogadják el az Akkordokat *kezd bele, óvatosan építve fel a mondandóját.* - Nyilvánvalóan nem okoz neked nehézséget az, hogy féken tartsd őket, mindazonáltal nem árt, ha van hol levezetni az efféle feszültségeket... vagy éppen kin. Volna is egy jelöltem erre a célra. Ha úgy véled, hasznát vennéd, szívesen neked adom. *Ha akarja, Alexander veheti úgy, mint egy ajándékot a szomszéd klán úrnőjétől, de úgy is, mint egy gesztus egy tanácstagtól. Liliana ebből nehezen jöhet ki rosszul - persze nem elképzelhetetlen, hiszen egy ötszáz éves vámpír már gyakorlatilag azt vesz sértésnek, amit akar, de ennyi kockázatot mindig bele kell majd kalkulálnia, valahányszor Alexanderrel kerül kapcsolatba. A kérdésre finom mozdulattal vállat von, fejét félrebiccenti, és tőle telhetően ártatlan benyomást kelt. Tekintve, hogy egy törékeny, aprócska nő csupán, ez nem nehéz feladat.*
    - Tisztában vagyok vele, milyen unikális egy olyan szövetség, mint ami Staten Island és Manhattan között áll fenn. Bármelyik éj alkalmas rá, hogy ennek a gyümölcsöző és előremutató kapcsolatnak örvendjünk, nem gondolod?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Pént. Jan. 23 2015, 10:36


    Éljen a Szövetség! - Upon Agreement



    Nem javítja ki a bakiját, sőt ismételten letegez. Fiatalok, a mai kor már nem tiszteli az időseket. Nem véletlen vonultam vissza ide, s hagyom a világ őrjöngjön, ahogy neki jólesik.
    Mindenkit magázok, kivéve a gyerekeket.
    - Örömmel veszem, hogy kedvére való az ízlésem. – mosolygok vissza. – Fogyasszon, érezze magát otthon.
    Ha ifjabb lennék és gőgösebb, valószínű, hogy most dobnám ki. Sértegetni valakit a saját házában azzal, hogy szemet huny az Akkordok be nem tartása felett, módfelett sértő. Ám, ha kidobom, ezzel több gyenge pontot is felfednék. Elsősorban azt, hogy nem követem a törvényt, nem vagyok jó vezető, másodsorban hagyom, hogy tégla épüljön a közösségembe. Nem olyan könnyű nálam a nyulat a bokorból ki, még ha úgy is van, ahogy azt kedves Lily előadja nekem.
    - Valóban … vannak a klánban, kik még az Akkordok elfogadása előtt is jelentős éveket számoltak, mint az Éj Gyermekei. De ez köztudott. Pontosan melyik rész el nem fogadására gondol? – kérdőn tekintek rá, újabb korty brandy után.
    Lily tanácstagságát elfogadtam, mint ahogy nagyjából száz éve mindig. Nem vágyom Idrisbe, de néha meglátogatom az idősebb vámpírokat, akik inkább úgy döntöttek, Idrist választják otthonuknak. Akkor is jelen voltam, mikor a Sötét Háború volt, mert mérhetetlenül felháborított az, hogy egy korcs Árnyvadász szégyent hozott régi közösségem nevére. Fiatalság, bolondság, de ez már a gonoszsággal volt egyenértékű.
    Megkapóan bájos teremtés. Ám elfelejti, hogy mennyire tisztában vagyok azzal, a gyönyörű külső romlott lelket takarhat. Elég a kis boszorkára gondolnom. Csupa báj, csupa ártatlanság, csupa gyerek. A maga több, mint kétszáz évével. Etessen mást ezzel. Mégis úgy teszek, mint akinek kedve van a látványban. Bár miért ne lenne? Lily gyönyörű, okos és ravasz csábító.
    - Szövetség nélkül is szívesen látom azokat, kik társaságra vágynak. – nálam némileg más szokások uralkodnak, nem véletlen a ház többosztatúsága is. Veszély és pihenés esetén, valamint az idő nagy részében a védett, mások által hozzá nem férhető házrészen vagyunk, a Fészek, a többiek csak így kezdték el nevezni. Ez a terület nyitott viszont azon vámpírok és más alvilágiak (s egyben ányvadászok) számára is, kik szeretnének eljönni.
    - De ha már ennyire kedvesen jelezte, hogy kellemes társalgás céljából is érkezett, úgy – állok fel, letéve a poharat, az egyik kisszekrényhez lépek, majd fel és végül oldalra, lefelé húzva a kallangyút, egy régi gramofon emelkedik ki.
    - Milyen zenét részesít előnyben? – a megfelelő zene kiválasztása után halkan csendülnek fel a dallamok.
    - Van egy ajánlatom. Jó látni, hogy Manhattan megfelelő kezekbe került. Szeretek minél nagyobb szabad mozgást adni, éppen ezért, amennyiben már ismerjük az adott tagot a klánjából, szabad bejárása van Staten Islandre. – nem véletlen fogalmazok egy, vagy legfeljebb pár főre bontva. Hordákat nem szeretnék látni, ám régebben is működött az, hogy ha bejelentkezett legelső alkalommal egy „újnak” számító vámpír, akkor utána már szabad bejárása volt a területre. – Terméseztesen addig, míg zűrt nem csinál.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Pént. Jan. 23 2015, 19:30

    //Éljen a szövetség//

    *Szívja a fogát, s mérlegel. Melyik a rosszabb opció: váltson át magázásba, s ezzel ismerje el hibáját - ámde korrigálja is, avagy következetesen ragaszkodjon már a tegezéshez, függetlenül attól, hogy Alexandrnek ez észrevehetően nem tetszik? Előbbi esetben a bölcs belátását mutathatja meg, utóbbi esetben kitartását - kérdés, Alex vajh melyik tulajdonságot értékelné nagyobbra? Bárcsak jobban ismerné! Igaz, per pillanat ez a kisebb gondja, hiszen szándéka ellenére Alex - természetesen... - megsértődik... pedig ő direkte azt hangsúlyozta, hogy a férfi képes rendet tartani az övéi között. Tessék figyeéni! - szólna legszívesebben, de ennél azért több esze van.*
    - Nem állítom, hogy átérzem, ámde megértem, hogy néhányaknak nehéz alkalmazkodniuk a változáshoz *folytatja az építkezést nyájasan.* - S igyekszünk is méltányosak lenni, amennyiben ez nem sodor veszélybe senkit... ám a Törvény az Törvény. A Klávé és az Árnyvadászok érzékenyek az emberek háborítatlanságára. Ezért is bátorkodom előállni ezzel a szerény ajándékkal, hogy a tieidnek ne kelljen a törékeny halandókra fanyalodnia, ha szórakozni óhajtanak *fogalmaz gondosan, letörölhetetlen mosollyal. S úgy dönt, nyakas lesz és kitart a tegezésnél. Önmaga megjátszása pedig már zsigerből jön, akár elhiszik alakítását, akár nem - e játék az évtizedek alatt részévé vált, megkerülhetetlenül.*
    - Népem nevében is köszönöm nagylelkűségedet *habozik, mielőtt folytatná.* - Mindazonáltal, ha nem bántalak meg, egy darabig még szívesebben tartanám rajtuk a szemem személyesen... *hagyja a levegőben lógni a mondatot, bármerre lehetne folytatni. arra is, hogy elfogadja, arra is, hogy nem... de nem hazudik: irtózik a gondolattól, hogy kiengedje a kezéből az irányítást ilyen röviddel azután, hogy az hozzá került. Arról nem is mesélve, hogy ha bármi probléma adódik - s miért ne adódna, hiszen vámpírokról van szó -, az őt is minősíti. Katasztrofális következményekhez is vezethetne a dolog...*
    - Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor azt részesítem előnyben, amelyet én játszom... ezen kívül pedig régi hazám tradicionálisan puritán dallamait. De félek, ezen a kontinensen egyikből sem áll rendelkezésre felvétel.. így inkább lemondok a választásról.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Vas. Jan. 25 2015, 15:22

    Éljen a Szövetség! - Upon Agreement

    Újabb sértéseket dob felém, s még jobban vágja maga alatt a fát. Komoly érdeklődéssel tekintek rá, a piszkálódások már régen átfolynak rajtam és a klánon egy ideje, ám a rossz hírek terjesztését nem tűröm. Pláne, ha azok nem igazak.
    - Talán esetleg kapott olyan jelentést a saját területemen belülről avagy netalán az Ön területéről, hogy a klánom bármelyik tagja megszegte, az Ön által még mindig meg nem nevezett törvényrészt? – ha nem mondja meg, nem tudok segíteni a kérdése megoldásában.
    Újabb érdeklődő arcot vágok.
    - Az ön klántagjaival azt tesz, amit jónak talál. Még a saját véremből származókkal is. – nyomom meg a klán szót, utalva arra, hogy egy klán vezetője, s nem egy egész fajé. - Az én házam, az én váram, tartja a bölcs mondás. Baráti kezet nyújtottam, mellyel garantálom, hogy azok, akik a klánjába tartoznak és a területemre érkeznek, s már bemutatkoztunk egymásnak, a területem vendégei, míg meg nem szegik a szabályokat. Rendet tartani a saját területünkön a mi felelősségünk, s az nem is kevés. – a hangom együtt érző.
    Elmosolyodom, bár fenséges szépnek lehetne mondani, sokkal inkább nyugodt. Nem tudom, mire akar pontosan a látogatással kilyukadni Lily, ám időm rengeteg, mint ahogy a türelmem is.
    - Ebben az esetben… - kiválasztok egy bakelit lemezt, s a tűt a barázdába illesztem. Kayagum hangja csendül fel, a kevésbé ceremóniális ám nem is annyira a mindennapok akkordjaival. Halk, mégis otthonossá tévő hangerővel.
    - Becsülöm az őszinteségét az amerikai kultúrával kapcsolatban. – mosolyogva ülök le vissza. És az is más kérdés, hogy vendéglátóját alábecsülni, mint házigazda, szintén sértés.
    Csendben nézek rá egy ideig, kortyolva a brandyből.
    - Remélem, hogy a jól induló szövetség nem fog kudarcba fulladni. Igazán kár lenne érte. – nagy levegőt veszek, ámbár teljesen felesleges. Az emberek közötti létezésem hozzászoktatott, hogy úgy cselekedjek néha vámpírként is, mint az emberek között, pedig általában jól tudok alkalmazkodni.
    - Ön egy csiszolatlan gyémánt, van önben tehetség. – teszem az ölembe a poharam. Szavaim burkoltan jelzik, hogy szüksége van még segítségre és fejlődésre. – Jó vezetőkkel élvezt tárgyalni és beszélgetni is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Vas. Jan. 25 2015, 19:12

    //Éljen a szövetség! - Már ha kibírja...//

    - Nem. Mind tudjuk, hogy a végeredmény kifogástalan *szögezi le gyorsan, mert az hiányzik neki a legkevésbé, hogy alaptalan vádaskodással bőszítse fel a másikat.* - Azonban úgy hírlik, hogy néhány gyermek esetében rendszerint az utolsó pillanatban kell valakinek közbelépnie, hogy ne ragadjon el nyilvánosan mundénokat *teszi hozzá a hír negatívabbik felét kifejezéstelen arccal, közömbösre igazított hangon, sőt, közben a körmeit szemlézi, hogy jelezze elhatárolódását. Nem szól bele Alexander dolgába, valóban pusztán úgy gondolta, hogy ez az ajándék nem csak üres gesztus lehetne, hanem valóban hasznos is. Ettől függetlenül őt ez igazán nem érinti, amíg nem késnek el a közbelépéssel, addig semmi köze az egészhez, sőt, igazából utána sem. Hiszen erre tartják az Árnyvadászokat. Az információ forrását természetesen nem nevezi meg - nem lenne éppen szép vagy bölcs dolog tőle, ha kiadná.*
    - A baráti kezet nagyra értékelem, köszönettel elfogadom, és természetesen ugyanez az ajánlat érvényes a tieidre is. Mindig szívesen látjuk őket Manhattanben *a végére ismét mosolyog. Valószínűsíti, hogy Alexander népe sem fog sűrűn élni ezzel a lehetőséggel. Ha meg mégis, nos, Lily nyitott a kihívásokra.* - Biztos vagyok benne, hogy senki nincs a tieid között, aki ne lenne tisztában a szabályokkal, így nyugodt szívvel látom őket vendégül *jelzi még egyszer, hogy Alexander vezetői vagy rendszabályozói képességeiben egy cseppet sem kételkedik. Iszik is egy korty vért az alkura, ahogy azt emberként tette volna.*
    *Kényelmesen hátradől, kíváncsian várja, Alexander mivel örvendezteti meg, aztán...* - Ó! *döbben meg, amikor ismerős hangszer dallamát hallja. Lehunyt szemmel élvezkedik néhány pillanatot.* - Kérlek, bocsáss meg, amiért kételkedtem a gyűjteményedben *természetesen abban, s nem magában Alexanderben, ez nyilvánvaló, nem igaz?* - Rikta az öröm, hogy egy nem hazámbéli foglalkozik az ottani művészettel... *mélázik el egy pillanatra. A szövetség kudarcba fulladásának aggodalmára legszívesebben felkapná a fejét, de mozdulatlan marad, csak némi spéttel fordul ismét Alexander felé, lassan, higgadtan.* - Vérezne érte a szívem, ez nem kérdés *ért egyet, nyitva hagyva, hogy ha ez nem, akkor vajh mi a kérdés. Hideg, üres tekintettel, közönyös arccal figyel.* - Köszönöm a bókot *emeli fel ismét a poharát.* - Feltételezem, a hasonlatot továbbgondolva, egy valódi ötvösmester ül velem szemben. *alig hallhatóan igazítja kérdőre a hangsúlyát, érezhető kijelentésnek is, ha valaki úgy kívánja érteni. Tudja, hogy Alexander egyszerre dicséri és kritizálja, ajánlja fel segítségét és fenyegeti meg. Egyetlen mondaton belül. Ha ez nem zseniális szóforgatás, akkor semmi.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Kedd Jan. 27 2015, 14:06

    Éljen a Szövetség! - Upon Agreement

    - Az információi tévesek, kedves Lily. Valaki szeretne bennünket összeugrasztani. – tudja, mi a gyenge pontom, tehát a kör a téglához, szűkült. – Az ajándékot csupán azért fogadom el, hogy meghiúsítsuk a próbálkozást és kérem, járjon nyitott szemmel. Rendelkezem saját tartalékkal, gondatlan klánvezér és nemző lennék, ha ezt nem tenném meg. Jó helye lesz nálunk, erről biztosíthatom.
    Azt már nem mondom el, hogy előtte alapos átvizsgáláson fog átesni. Biztosra megyek.
    - Köszönöm, kedves Lily. – emelem a poharam és kortyolok belőle.
    Halvány mosollyal nyugtázom meglepődését.
    - Kihasználom, hogy egyes időszakokban fellendül az érdeklődés kultúrák iránt. Ez a hatvanas évek gyűjtéséből van. Örülök, hogy tetszik.
    - Ezzel hasonlóan vélekedem magam is. Nem célom azonban a már meglévő, jó kapcsolatok megszüntetése.
    A fricskára félig mosolyodom el. Ez azonban nem olyan kellemes hangulatú, mint ahogy bárki gondolná.
    - Aki itt ül ön mellett, az egy zárvány, a múlt szeletét őrizgetve. – nem fogom befolyásolni, nem áll szándékomban, még akkor is, ha ezzel így könnyebb dolgom lenne. Már rég nem foglalkozom ilyenekkel.
    Egyben meg is nyugtat az, hogy nem viharzott el, mint a legtöbb fiatal. Kitartó.
    - És mit kér az ajándékért cserébe? – igen, előbb fogadtam el az ajándékot, mint a viszonzás módjáról tudnék. Vén róka vagyok én már ahhoz, ne találjam meg a módját, miként kössek üzletet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Kedd Jan. 27 2015, 17:06

    //Éljen a szövetség//

    - Értem. *biccent elfogadón, üres arccal, érzelemmentes hangon. S nem teszi hozzá, hogy továbbra is a becézetlen nevét preferálná (nem egy törékeny virágszál ő most már), ennyit megengedhet Alexandernek. Persze, ha esetleg a másik nehezményez valamilyen gesztust vagy állítólagos tiszteletlenséget a nőnél, akkor még mindig előveheti a témát, mint riposztot. Legfeljebb gyerekesnek nézi a másik... ami korrekt is, Alexander korához képest, s a lány szívesen játszik rá akár erre is, ha hasznot remél belőle.* - Ez esetben természetesen utánajárok a madárkáknak, miért csiripelnek rosszindulatú és hamis pletykákat *erre már elmosolyodik, fogait kivillantva, már előre élvezve a dolgot. Legalábbis ez látszik rajta. A valóságot, hogy legszívesebben puffogna és utálkozna, amiért ez is plusz munka, amit természetesen neki kell majd elvégeznie... nos, ezt mélyen magába zárja.*
    - Remek, örömmel hallom *vidámkodik, amikor a másik elfogadja a felajánlást. Nagyvonalúan az utca felé int.* - Az ajándék a küszöbön várakozik. Nem lesz vele semmi gond, ha pedig mégis... *elegánsan megvonja a vállát.* - Belátásod szerint bánj vele.
    *De hülye lenne ugrálni a delikvens, ha szégyent hoz Lilyre, akkor otthon bizony ugrik a feje a nyakáról, s ezzel ő is tisztában van. Az átvizsgálás meg nem probléma, nincs az a szűrő, amin fennakadna, hiszen Manhattan úrnőjének nincsenek vele hátsó szándékai. Kivételesen. Vagy ha vannak, nem ilyenek.*
    - Igazán nincs mit, Alexander *dobja vissza a labdát azonnal. Mint gyerekként a játékban: akinél marad a kavics a mondóka végére, az kiesik... nagyon nem más ez sem, csak a kavics helyét szavak (nagy ritkán tettek), a kiesést pedig véresen komoly tétek váltották fel.*
    - Nos, a hosszú élet tagadhatatlanul számos előnyt rejt magában. Egy gyűjtő számára páratlan lehetőségek adódhatnak, nem igaz? *cseveg, akárha letűnt évszázadok szalonjaiban ülnének egy kellemes vacsora után. Közben pedig hagyja, hogy andalítsa a zene. Az, hogy semmilyen kellemetlenséget nem okoz neki a zene, akár az erejéből, akár a státuszából is fakadhat, mindenesetre a korából aligha. Nem egy matuzsálem, főleg halhatatlan mércével.*
    - Sosem állnék egy gyümölcsöző kapcsolat útjába. Hisz ismersz *biccenti félre a fejét mosolyogva. Nem mintha bárki a szó szoros értelmében ismerhetné őt, talán Raphaelt leszámítva... de ahhoz legalábbis eléggé ismerte, hogy elfogadja tanácstagnak a nőt, s ahhoz is, hogy tudja, megvannak a maga haladó eszméi. Persze, emberek között Lily is csupán egy maradi őskövület lehetne, de kicsit más a viszonyítási rendszer.*
    - A magunk módján mind azok vagyunk, hisz beledermedtünk abba az időbe, amikor befogadott minket az éjszaka. *Nem hagy fel a mosolygással.* - De ha nem lennénk ennél messze többek, akkor most nem ülnénk itt. *Egy egyszerű vámpír talán megengedheti magának, hogy minden további nélkül ekként tekintsen magára, de két klánvezér? Ugyan! Bár, hogy el kellett volna viharzania bármiért, az meg sem fordul a fejében. A kérdésre pedig egyszerűen felnevet.*
    - Ajándék, kedves Alexander, nem cserealap, nem üzlet. Egy ajándékért nem várok viszonzást.
    *Bőven elég az, hogy a másik tudja, hogy Lily megtette ezt a gesztust, s szükség esetén befolyásolhatja a döntéseit, vagy a javára billenthet egy mérleget. De ez sem elvárás - pusztán pszichológia.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Szomb. Jan. 31 2015, 12:00

    Éljen a Szövetség! - Upon Agreement

    - Ahogy jónak látja. – biccentek felé. – Mindenesetre, ha megtudok valamit, tájékoztatom. – jelezve, hogy a bizalom továbbra is megvan. Nem nagyon bízok senkiben, de ezt senkinek sem kötöm az orrára. Az külön mulattat, hogy élvezi.
    Biccentek a felajánlásra, több szót nem is érdemel.
    - Valóban. Ám aki csak gyűjt, az a múltban ragad és nem élvezi a jelent. A kellő egyensúly adja meg az idő élvezhetőségét. – életet nem véletlenül nem mondok. Azzal mi már nem rendelkezünk.
    - Nem, nem ismerem. – kortyolok az italba. – Ahhoz még sok időnek kell eltelnie. Amit eddig az asztalra tett, az alapján mérlegeltem. Kiérdemelte. – kiveszem a hízelgés lehetséges vonalát a szélből. Játszadozom csupán, semmi több.
    - Ezzel egyet értek. – bólintok, lassan. Nem tudom, mennyi időt ad a vámpírlét, sokunkat láttam már megőrülni a kor előre haladtával, mert nem bírta mindezt elviselni.
    Elmosolyodom a válaszára. Öreg vagyok, de nem hülye. Az ajándékot pedig a javamra is fordíthatom, mint gesztust és mint tárgyat is. Éltem már eleget ahhoz, hogy ez ne okozzon gondot.
    - A Praetor Lupus felé érdemes lesz némi gesztust tennünk. – farkasok ide vagy oda, komoly segítséget jelentenek és a savanyú szőlőt néha érdemes lenyelni. Az Intézetet már meg sem említem, oda is kéne mennem, mióta a háború volt, be sem tettem a lábam.
    - Találkozott már velük? – érdeklődöm finoman.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Hétf. Feb. 02 2015, 23:39

    //Éljen a szövetség//

    - Sajnos nem ígérhetem ugyanezt. *biccenti félre a fejét elgondolkodva.*- De ha megtudok valami olyat, ami téged vagy a kapcsolatunkat illeti, mindenképpen jelezni fogom *teszi aztán hozzá elmosolyodva. Fő a pontos fogalmazás... Lily nagyon sok mindent tud meg, ami senki másra nem tartozik, ugybár. S noha tudja, hogy Alexander is pontosan így értette a mondandóját, a nő élvezi a precízkedést. Az egyik újonca még a "nyelvtannáci" kifejezéssel is illette... Egyszer. Lily nem találta humorosnak - pillanatokkal később már a delikvens sem.*
    - Nem igazán tudok nyilatkozni a kérdésben... amennyire tudom, soha nem gyűjtöttem semmit *von vállat ismét, és a poharát nézi merengve. Tényleg, miért is nem tette soha? Nos, egyszerűen... nem jutott eszébe. Sosem hozta lázba a tárgyak felhalmozása... Bizonyára származása s emberi tapasztalatai tették. Az ő kultúrájukban sosem volt olyan divat a kézzelfogható javakhoz ragaszkodni, mint itt nyugaton.*
    - Ismersz annyira, amennyire szükséges *szögzi le higgadtan. Legalábbis: amennyire Lily szerint szükséges. A másik fél feltehetően némileg más álláspontot képvisel az ügyben.* - És köszönöm. Mindig öröm, ha mások elismerik az ember... vagy alvilági erényeit. *Csak egy pillanatra torpant meg a mondat közben, mintha csupán levegőt vett volna, s már korrigálta is a nyelvbotlást. Hát igen, ezeket a szófordulatokat még mindig nehezére esik levetkőzni. Mentségére legyen mondva, hogy a nyelv bizony szab korlátokat a pontos kifejezéseknek elég rendesen. Miért nincsen például "holéj" a "holnap" helyett? Nyelvújítás kell ide, kérem. Ami pedig az ajándékot illeti... Lily már elmondta, hogy ezért van itt: hogy mindketten a javukra fordítsák. Win-win szituáció, Lily kedvence.*
    - A Preator felé? *ismétli kissé lassabban, mint kellene, miközben lázasan jár az agya, és elemzi a helyzetet. ~Miért pont a farkasokat emeli ki mind közül? Csupán a determinált ellenségeskedés miatt, avagy lehet más oka is? Vagy ennek az elsődleges figyelemnek személyi oka van? Mi a helyzet a tündérekkel, árnyvadászokkal?~  pörgeti le magában a kérdéseket, s veti össze a lehetséges válaszokat ismereteivel. Nem mondhatni, hogy mindenre tud felelni - viszont sok mindent ki tud zárni eképpen, s már az is több, mint a semmi.* - Egy konkrét gesztusra gondolsz, vagy inkább ötleteket vársz? *A hangja semleges. Ez most már tárgyalás, nem csevegés.* - Hivatalosan? Nem, még nem. *Nem lenne értelme hazudnia, túl könnyű kideríteni az igazat.* - Az időpontegyeztetés meglehetősen körülményes.
    *Aztán, ha ezt a témát kivesézték, a halántékához emeli a kezét, mintha csak most jutna eszébe valami.* - Apropó, még mindig részvényekkel finanszírozzátok a... körülményeket Staten Islanden? *Majdnem kimondta, hogy a "mindennapi betevőt", de arra jutott, hogy Alexander talán nem értékelné a humorát.* - Nem volt a közelmúltban manhattani befektetésetek véletlenül? *Persze. Véletlenül...*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Csüt. Feb. 05 2015, 10:16

    Éljen a Szövetség! - Upon Agreement

    - Az ígéretem csak erre az esetre vonatkozott, értelemszerűen. – tekintek rá határozottan, majd biccentek. – Köszönöm.
    Halad Liliana a megfelelő irányba, ám egy kicsit túllőt a célon. Nem zavar, finoman is vissza lehet tenni a helyére a dolgokat. És… élvezem.
    - Majd eljön az is. Néha egy kis hóbort nem árt. – mosolygok rá. Aztán persze abból is kiábrándul majd, de addig is jó. Engem lefoglalt. Aztán múzeum és zenei könyvtár lett a vége.
    - Valóban? – csak ennyit fűzök hozzá kérdésként. Nem vagyok egy janigyerek. Ma már az sem zavar, ha teljesen ellentétes dolgokat hallok vissza magamról, míg az az érdekeimet szolgálja. – És … kérlek.
    A kérdésre csak bólintok, a második kérdésre azonban érzékelem, hogy ez a figyelméből kikerült.
    - Értem. Gesztus.. – halkan nevetek, rövid ideig. – Arra úgyis az a válaszuk, hogy kenjük a hajunkra, ám nem ártana. Ön mire gondol? De – intek a kezemmel. – Ráér.
    Nem fogok tanácsokat adni senkinek, főleg, ha valaki klánvezér. És valóban, gyorsan túlsiklik rajta, hát akkor én is.
    - Miért érdekli? – konkrétan a semmi köze hozzá, udvarias formában. A tőzsde az életem egyik mozgatórugója, a befektetésekkel együtt.
    Úgy néz ki, hogy lassan nekem lesz mit tanulnom tőle, már a második új hírt fogom ma hallani. Más talán leplezné az érdeklődését, amit jelen esetben kimutatok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Csüt. Feb. 05 2015, 21:53

    //Éljen a szövetség//

    - Természetesen tisztában vagyok vele *szórakozik egy kicsit.*
    - Talán *hagyja rá a másikra engedékenyen.* - Azt hiszem, egyelőre bőven elég hóbortot jelent nekem a zongora. *Legalábbis ez a publikus. Az ázsiai kiruccanásokról szívesebben hallgat.*
    - Meggyőződésem *biccent határozottan. S nem is hazudik. Alexander éppen elég idős ahhoz, hogy töménytelen mennyiségű emberismeretet "halmozzon fel", épp úgy, ahogy a könyveket vagy a műtárgyakat. Vámpírként eleve is jó megfigyelő lehet, s ha ehhez Lily az elemzőképességeket és a rendelkezésre álló kalkulációs időt is beleszámítja... nos, az eredmény félelmetes lenne, ha nem lenne maga is vérszívó.*
    - Remek meglátás. Talán hagyni kellene, hogy én beszéljek a fő Praetorral. Tudod, lányok csacsognak egymás között   *kuncog valóban kislányosan, száját egyik kezével eltakarva, s édesen pislog is hozzá. Nem mintha annyira vonzaná, hogy a büdös dögökkel kvaterkázzon... de hát az Idrisben töltött idő se szól másról, szóval már kezd igazán hozzászokni. Xiong Mo Li pedig, nos... viszonylag felvilágosult alvilági hírében áll. Szóval talán nem küldené el kapásból a bús halálba. Talán... és mire olyan öreg lesz, mint Alexander, addigra talán még a korrekt együttműködésig is eljuthatnak az Éjszaka és a Hold Gyermekei. Talán.*
    - Semmi különös, csak kaptam egy üzleti ajánlatot. Ha te fontolgattad volna a komolyabb üzleti kapcsolatot, meggondoltam volna. Így persze lényegtelen a dolog. *Inkább tisztázza a helyzetet, semhogy azt a benyomást keltse, hogy üzleti titkok után szaglászik vagy valami. Egyrészt, nem érdekli, másrészt, nincs rá szüksége, harmadrészt pedig fölös konfliktusforrás az ilyen.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Szer. Feb. 11 2015, 17:19

    .::Éljen a Szövetség! - Upon Agreement::.

    Nyugodtan nézek rá biccentés közben. Csak halottnak kifejezéstelen a szeme, ami bár itt viccesen hallatszik, lelkem azért nekem is van.
    Folyton leppattint és az ide oda dobálózó hangulattól és így az egésztől nem igazán érzem azt, hogy Liliana egyáltalán nyitni akart. Akár azt is mondhatnám, hogy csak az erejét jött fitogtatni, hozott nagylelkűen egy ajándékot, mintegy lekezelő gesztusként, bejött, szétnéz és hamarosan távozik is. A nagy kérdés az, hogy akkor lesz neki rossz, ha rájön, hogy ez rajtunk már átfolyik mint homok az ujjaink között.
    - Még egy zongora pártoló.
    Az ajánlkozásra biccentek. Ez is egy lehetséges útja a diplomácia tanulásának. Saját klánom nevében úgyis fel fogom keresni a Praetor Lupus vezetőjét, további támogatást biztosítva. Hasznosak és ezt keserűen vallottam be az elején.
    - Kérem. Ahogy jónak látja. A beszélgetés eredményét remélni tudom, hogy Öntől fogom hallani. – ezzel finoman céloztam arra, hogy bármikor szívesen látom vendégül, vagy legalábbis nem vagyok ellenére az újabb találkozásnak. Érdekes személyiség, csiszolatlan, nyers, mégis érezhetően ott van benne az az érték, ami idővel meg fog jelenni benne, ebből már most is megvillantott jó párat.
    Komolyan tekintek rá. Nem fogom azt a kártyát felfedni, hogy mindig tudok a lehetséges partnerekről, felkeresettekről, akkor elég komoly hátrányban lennék, ha nem tenném meg.
    - A figyelmességét köszönöm. Mint ahogyan a látogatását is. – nem tudom, mennyire behízelgésnek tette ezt, mindenestre megjegyzendők közé tettem, hogy megfelelő mennyiségű információt előszeretettel mond el.
    Még várok egy keveset, mégis úgy vélem, hogy ami szükségszerű volt, azt megbeszéltük.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Pént. Feb. 13 2015, 20:39

    //Éljen a szövetség!//

    *Tény, ami való: Lily kedélye valóban gyakran játszik hullámvasutat, főleg, amióta egyedül van s ennyi felelősség is van a nyakában. Általában az önuralom vastag fala mögé rejti őket, de valamiért Alexander előtt kevésbé játssza meg magát, mint szokása mostanság. Az oka egyszerűen az a nyilvánvaló tény, hogy bár a nő remek színész, a másik vámpír feltételezhetően még nála jobb "emberismerő". Így aztán nincs különösebb oka feszengeni, vagy tettetni. Akár még a bizalom jelének is lehetne venni, pedig egyszerűen csak hideg számítás. Spórol az erejével, a figyelmével, a fegyelmezettségével azokra az éjszakákra, amikor jobb hasznát veszi.*
    - Állítólag nem is játszom rosszul *von vállat egy kissé. Tény, hogy az esküvőn sikert aratott, de hát a főleg várfarkasokból álló násznépet nem tekintené kifejezetten műértő közönségnek... annál többet ad viszont Raphael szavára, aki az "elbűvölő" jelzővel illette a Brahms-adaptációját anno.*
    - Természetesen tájékoztatlak majd *biccent magától értetődően. A köszöngetésre aztán feláll: úgy értelmezi, ideje távoznia.* - Köszönöm a beszélgetést és a vendégszereted *mosolyog Alexanderre, ezútttal teljesen őszintén. Bizonyos szempontból jobban lelazította az ittlét, mint halandót a jógaóra. Más szempontból meg felpörgött. Jó kombináció.* - Ajánlom magamat. Hamarosan találkozunk! *búcsúzik meghajlással, és hagyja magát kikísérni. Az utcán nem száll be a rá várakozó kocsiba, egy intéssel elküldi a sofőrt, és inkább gyalogszerrel indul neki az éjszakának, látszólag gondtalanul. Csak amikor biztos lehet benne, hogy kikerült a vámpírok látóköréből, áll meg, és dől neki egy házfalnak, hogy sóhajtson egy hatalmasat.* ~Raphael, annyival jobban menne ez neked! Bár itt lennél!~ *hunyja le a szemét néhány pillanatra. Fél percnyi gyengeséget enged meg magának, aztán ismét felölti mosolyát, és elhessegeti a negatív gondolatokat. Az éjszaka hosszú, s neki sok dolga van.*

    //Köszönöm a játékot! Smile//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Szomb. Feb. 14 2015, 11:48

    Éljen a Szövetség! - Upon Agreement

    Felvonom a szemöldököm, elismerésem jeléül.
    - Volt alkalmam hallgatni, gratulálok hozzá.
    Ahogy feláll, leteszem a poharam az asztalra és felállok.
    - Kérem. Jelenléte üdítő számomra. Remélhetőleg találkozunk mielőbb. – bár van egy fanyar, hideg magatartásom, ha valakinek élvezem a társaságát, sosem feledem el megemlíteni.
    Ha engedi, kezet csókolok.
    Az árny a szobámban Liliana mellé szegődik, míg kikésri, majd egy főhajtás után megvárja, míg valóban távozik a másik klánvezér, megadva a tisztességet a számára. A hír elér hozzám, amint visszatér testőröm.
    Mire Liliana visszatér szállására, hét szál hófehér liliom és egy igazán stílusos aranyékszer szett, köszönő levéllel mellékelve.
    Nem fogom hagyni, hogy hírek szivárogjanak ki a házam tájáról, nyugodtan sétálok végig az épületben. Pókerarcot nem lehet előttem tartani. Mégsem számolok le a téglával. Még nem. Tervem van vele.
    Aztán utam a vendéghez indul, még annak tartom, s csak miután jó pár cseppet fogyasztott véremből, nyugtatom meg merev tartással, s kap egy szobát a ghoulok szállásán.
    A szobám csendjére vágyom, hogy átgondoljam a mai találkozót.

    //Köszönöm a játékot! I love you //
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Könyvtár

    on Szomb. Szept. 05 2015, 20:28

    Kyle -Noel

    Lassan egy hónapja, hogy itt van, és rendben van, hogy eljátssza itt a jófiút -lévén akkora galibát még nem okozott, mint gondolta volna-, de a kérdés az, meddig kell a testőrrel kéz a kézben járnia? Igaz, ez a legkevesebb, viszont az már sokkal jobban érdekli, hogy egy-egy mesternek hány évbe telik, mire dönt arról, hogy kiválaszt valakit?
    Ráér, na de szeret néhány dolgot előre tervezni, szóval nem ártana tudni, mikor óhajt az illető betoppanni, hogy közölje, jött. Ahogyan ő is ide. Még kiderül, hogy pont akkor, amikor a várost járja, és egy ilyen találkozást elkerülni nem illene.
    Lehet, nyakon fogják vágni, de kideríti, már ha választ kap rá egyáltalán, és nem elhajtják, mint a magzatvizet. A könyvtár felé tart, egyrészt neki is szüksége van néhány példányra, másrészt visszafelé hozza azokat, amikkel végzett, harmadrészt ha jól hallotta, a vezér is éppen itt tartózkodik.
    Kellemeset a hasznossal, így mondják, és pofátlanul ki is használja a lehetőséget, nesze neked érdek. Majd korzózik 8 kört mindenki után, hát nem, és így még a testőr lába sem fárad el. Hát nem rendes gyerek? Erre is figyel.
    Halkan nyitja ki az ajtót, már ha lehet annak nevezni azt, hogy alig tudja megállítani, ne vágódjon a falnak, belép, és be is húzza. Célirányosan tart a lépcső felé, oda kell vinnie mindent, tehát akkor elsőként azt választja, begyűjti a neki kellő példányokat, aztán elvágtat vissza a zongora környékére, hogy a  vezérrel beszéljen.
    Sosem értette Gerardot, ő is kedvelte a hangszert, amivel nincs semmi baj, de nem akarja elhinni, hogy valakit egy idő után ne idegesítsen a komolyzene. Őt felettébb ingerültté teszi, egy darab még hagyján, na de egy teljes koncert?
    Ha szabad a pálya, akkor viszont megragadja az alkalmat, és meg is szólal.
    -Üdv, monsieur. Három apró kérdéssel zargatnám, hárommal, nem többel... most így hirtelen.
    Még mutatja is, hányat szeretne feltenni, legalábbis indításnak, nehogy azt higgyék, hogy órás társalgásért jött, elvégre egy vezér marha elfoglalt, már tudja a megérkezése óta.
    -Az első... hogy magázzam, vagy tegezhetem? Utóbbi könnyebbséget jelentene.
    Megszokta. Raulékat is tegezte, Gerardot is, a magázódás része ha egy csoportban él, necces. A testőrt is letegezte egy kómás ébredés után, bár nem szólt rá semmit, fogalma sincs, hogy miként érintette.
    -A második. Tudom, a mester talál meg engem, azaz ő dönt, hogy kiválasztott, de ez mekkora időintervallumra értendő? Évek kérdése, vagy hónapok?
    Pontosan 3 kérdés volt, ennyit említett, ennyit tett fel. Nem többet, nem kevesebbet. Az más tészta, hogy türelmetlennek tűnhet, de melyik ifjonc ne lenne az, ha haladni szeretne? Annak tartják, bevállalja, igen, fejlődne, menne tovább, de egyedül erre esélye sincs.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Vas. Szept. 13 2015, 16:19

    Noel – Kyle

    Néha fellángol még bennem, hogy elevenebb, felszabadultabb lehessek, hogy aztán pár órával később már a múlté legyen. Még nephilimként sem voltam egy túlzottan ugrálgatós típus. Ismételten a bezárkózás mellett döntöttem. A világ már valóban nem nekem, nekünk való, hagyom, had tépjék szét egymást, borítsák vérbe a világot. Fiatalok, az öregek tanácsaira sosem fognak hallgatni. Én sem tettem. És ezért olyan a világ, amilyen. Az emberek világában meg-megmozdultam, tárgyalások, kikapcsolódás formájában, és ennyi.
    A tabletet tartva a kezemben, figyelem az indexet, a brókereim azonban értik a munkájukat. Az ajtó becsapódására, pontosabban kicsapódására, egy időre behunyom a szemeim. Sok fiatal érkezett a klánba az elmúlt időkben és az öregek nyugalma, türelme is véges, még ha meg is értik, a fiataloké a jövő. Tudom, hogy máshová úgysem mennének, sehol sem kapnának ennyi nyugalmat és csendet, a matuzsálemi korúak minden klánban veszélyforrásként léteznek, mint aki a vezér pozícióra tör. Magam inkább azon kezdek aggódni, van-e még olyan vámpír, rajtam kívül, akit Lilith változtatott át.
    Csak a kérdés befejezése után kapcsolom ki és teszem az asztalra a tabletet és figyelek Noelre.
    - Jó estét, Noel. Hallgatom.
    Jogos a kérdés és a kérés is.
    - Magázz. Én tegezni foglak. – a tegezésnek is el fog jönni az ideje a részéről, régi hagyományok szerint nőttem fel, ahol ez volt a szokás. Jó szokás.
    A kérdésre hátradőlök, a karfára helyezem az egyik kezemet.
    - Minél inkább sietteted, annál később fog hozzád érkezni. Ismered a mondást, azt hiszem a mesterről és a tanítványról.
    Várok, amíg megérleli magában a választ. Kihúzom után az egyik fiókot, majd egy mappát csúsztatok elé, pontosabban egy katalógust.
    - Elég ideje vagy itt ahhoz, hogy ha ragaszkodsz hozzá, akkor hagyom, tehesd is kényelmesebbé. – sátrak katalógusa, egyáltalán nem vadvizi evezéshez vagy hegymászáshoz kialakítva.
    - El is olvastad a könyveket? Mit szűrtél le belőlük? Irányítottak valami felé? - tekintek a könyvek irányába. Hallottam a surranásait.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Könyvtár

    on Vas. Szept. 13 2015, 18:38

    Kyle - Noel

    Olyan pozitúrát vesz fel, amiből akár a türelem szobrát is meg lehetne alkotni, és sosem lehet tudni, mikor fanyalodik valaki erre a lehetőségre, tehát megadja neki. Hátha.
    Biztos fontos az a cucc, amit Kyle nézeget, bár sosem értette, hogy mi kötheti le az embert ennyire egy ilyen kütyün. Ő személy szerint nagyon jól szórakozik azon, amikor azt látja, hogy a tömeg egy ilyen szart bámul és nyomkod, húzogat, tologat meg ami tetszik. Halál viccesek, tényleg, és könnyű prédák.
    Meg merne esküdni rá, hogy Kyle is csak azért lenne előnyben, mert gyorsabb, úgy belemerül az egészbe, hogy ezen elvigyorodik, és pimaszul, széles vigyorral a képén dől neki az oszlopnak vagy akárminek, miközben várakozik. Tiszta dedó. A vérforraló arcmimikát is akkor tünteti el a képéről, amikor Kyle rápillant, és kezd bele a kérdéseibe is, hogy utána megkapja a válaszokat.
    -Csúcs, imádni fogom. Már nem magát, hanem a szituációkat. Mármint úgy értem, hogy nem utálom, csak... na jó, ebből már jól nem jövök ki, hagyjuk.
    Elhallgat, sikerült úgy belebonyolódnia, hogy inkább nem magyarázkodik, értelmetlen, maximum majd néha belezavarodik, más nem történhet.
    -Én ismerem, monsieur, a kérdés az, hogy a mester ismeri-e a mai rohanó világot? Míg régebben elszeparált helyeken volt idő a kivárásra, ma már minden egyes nap élet-halál harc. Szóval véleményem szerint a mesterek figyelembe vehetnék a világ változását és kicsit igyekezhetnének, már ha nem sértem meg őket. Tudja, mint a nyulak... és most nem a szaporodási szokásaikra gondolok.
    Érti ő, hogy türelem, kivárás, hiszen a jó tanítvány tudja, hogy akkor jön el a mester, amikor az idő is, na de mégis. Ma kimegy vadászni, és holnap nem él. Nem egy erdőben csücsülnek elkülönülve minden civilizációtól a természet lágy ölén, hanem majdhogynem egy nagyvárosban. Életveszély nap mint nap egy olyan kölöknek, mint ő maga.
    -Valóban? Köszönöm, bár nekem így is megfelel, de tényleg köszönöm, majd átlapozom.
    Szemmel láthatólag örül a katalógusnak, sosem nyálazott ilyesmit, nem tervezett, jó volt neki az, ami éppen akadt.
    -Mivel igen kevés képet tartalmaztak, így kénytelen voltam. Többnyire a lényeget hámoztam ki belőlük a sok rizsa mellett, és a következő példány felé, miután kategorizáltam az összeset.
    Lényegre törően felel a kérdésekre, bár ha jól sejti, Kyle nem pont erre volt kíváncsi. Jegyzeteket készített, vagy éppen rajzolt és alkotott, éppen mire volt szükség.
    Egy csomag is van nála, felkészült, megígérte a bőrnadrágot, hát el is készítette. Oldalt szegecses, könnyed, kényelmes, hozzáillő övvel, a csatja koponyás. Még egy hozzáillő csizmát is rittyentett, inggel együtt, ami nem zsabós, kellően laza, és tökéletesen illik a szereléshez.
    -Ezekkel pedig elkészültem, monsieur, ahogy ígértem.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Csüt. Szept. 17 2015, 22:18

    Noel – Kyle

    Mert nem nézek rá, attól még látom a vigyort a képén. Majd kinövi. Kénytelen lesz.
    - Nem hagyjuk. Ha ezt nyilvánosan mondtad volna ki, már a végső halálban léteznél. Meg kell tanulnod a helyes beszédet. – nyugodt a hangom. – Fuss neki még egyszer. – kulcsolom össze a kezeim az asztalon, felé fordulva figyelem. Stresszelem ezzel a mozdulattal, benne lapul rejtetten a fenyegetés és a nyugalom keveréke.
    - A technológia fejlődésével sem fog gyorsabban nyugodni és kelni a Nap. Vannak örök érvényű dolgok, amelyekre a technika nincs hatással. A technika múlandó. Más dolgok nem. Mire gondolsz a nyulakkal kapcsolatban?
    Fiatalság, rohanás, tettvágy. Valaha én is ilyen voltam. De hogy jönnek ide a nyulak?
    A köszönetet elfogadom egy biccentéssel, még ismeri a jó modort. Ez kedvemre való.
    - Van még valami. – ugyanabba a fiókba nyúlok, kiveszek pár lapot és elé teszem.
    - Az egyetemi szakok. A rektor tündér, bennfentes, tudni fogja, miként simítsa el az órákat, egyéni tanrenddel. A jelentkezés a te feladatod. – teszek elé egy notebookot is. – Mint ahogy a többi is. Azt mondtad, hogy haladni kell a korral. Tedd meg te is. Technológia használata nélkül nem tudsz az egyetemre menni. Ha le tudod adni a jelentkezésedet, akkor elengedlek az egyetemre.
    A válaszára mentális csapást mérek felé.
    - Próbáld meg még egyszer a választ. – nyugodtan ülök tovább a székben, elvégre, csak egy helyreigazítás történt. Új eséllyel.
    A csomagra némán tekintek, majd Noelre. A körmömmel bontom ki a csomagot, hajtom szét a papírt, s teszem szét a ruhákat az asztalon. Némán nézem a holmikat.
    - Méltányolom. Magadnak készíttettél ruhát, ahogy látom. És van alkalom, amire fel is tudnám venni?  - kérdezek vissza. Ilyen korban, ilyen ruhában már nem mászkálnak csak úgy az emberek, az közmegbotránkoztatással lenne egyenlő.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Könyvtár

    on Pént. Szept. 18 2015, 12:19

    Kyle - Noel

    Sikerült belebonyolódnia a saját válaszába, annyi baj legyen, majd legközelebb másként felel.
    -Helyes beszéd, monsieur... valakinek az a baja, hogy koravén vagyok, valakinek az a baja, hogy nem matuzsálem, mint Raul vagy Gerard... de kinek mi a helyes beszéd? Legyek az, aki nem vagyok, és válasszam a szépirodalmi megfogalmazást, mert ez kívánja az etikett, ügyelve minden egyes szavamra, vagy pedig maradjak önmagam, és maximum hamarabb elhalálozok?
    Csettint egyet a nyelvével, tényleg érdekes. A saját korosztályával sosem jött ki, az övéi között más volt, Angliában is más volt, itt meg megint csak. Lassan nem győzi követni. Persze ha őt kérdezik, az utóbbira szavaz, a bájolgás nem kenyere, sosem ment. Van, hogy saját magát keveri bele a mondatokba, de majd felnő… egyszer.
    -Mennyi időm van rá?
    Ahogy Kyle-ra pillant... kár volt kérdeznie, ennyi, azaz máris újra táblát kap.
    -Oké. Szóval arra akartam utalni, hogy ez a magázós-tegezős viszony új távlatokat nyit meg, mert lehet játszani. Ez az igazság.
    Ő szeret, ezt nem is tagadta, és nem is tagadja, már az érkezésekor is egyértelművé válhatott, egy kisfiús mosollyal a szája szélén fejezi be a válaszát. Fiatal, szemtelenül ifjonc, ám a mások számára unalmasnak tartott élete nem volt olyan mocsaras, mint azt gondolnák. Mesterien feszegette a határokat és lőtte be, kinél mi az a pont, amit még elvisel, és mi az, amit nem. Egyedül Pierre követelte meg, hogy magázza, de az egy egészen érdekes kapcsolat volt kettejük között.
    -Már megbocsásson monsieur, én ezt megértem, ám a technológia fejlődése akaratlanul is rákényszeríti a létezőket a gyorsulásra, az alkalmazkodásra. Ebből következik, hogy hiába vagyok én a megtestesült nyugalom, ha előbb nyiffanok ki végleg, mint azt terveztem volna. Azt is értem, hogy legalább le van a gond, és kevesebb ifjúval kell foglalkozni, de a végén kihalunk.
    Persze ha nem mozdul ki innen, akkor nincsen gond, na de arra ki képes, hogy üljön egy helyben, és ne akarjon mindent látni? A nyulas megjegyzése, hát az jutott eszébe, na.
    -A nyulak bioritmusa gyorsabb, gondoltam… a mesterek is kicsit alkalmazkodnak. Egy picit… icipicit, nem sokat, csak egy ennyire kicsit. Tévedtem.
    Kb. egy centis rést mutat az ujjaival, ennyit azért lehetne, nem? Gerard is maradi volt, az apja is, de mégis valahogy mások.
    -Ú, köszönöm. Még sosem volt ilyenem, csak láttam, hogy mit csinálnak mások. A feltételeknél elég a felvételi, ugye? Nekem nincsenek papírjaim.
    Elmosolyodik, nem hülye, csupán sosem élt a technika vívmányaival, de hamar rá fog jönni, mi hogyan működik, meg mit hol vagy hogyan talál meg, vagy kérdez. Ami érdekesebb lehet, hogy mit kérnek a jelentkezéshez, azon kívül, hogy a kitöltött lapot. Neki nincs papírja, sosem járt iskolába, de szeretne tanulni. Amit tud, azt tudja, és semmiféle felvételitől nem tart, csupán aláírt papírhalmazokat nem tud felmutatni hozzá.
    -De ha magaslabda volt… oké.
    Ez nem esett jól neki, nagyon nem, ám mégis ki az, aki kihagy egy ilyen lehetőséget? Ő sosem, a következményeit érzi is, mégis vigyorog.
    -Igen, elolvastam. Trükkös az elrendezés, mert a többség épül egymásra, és ha nem jó sorrendben veszi le őket valaki, akkor egy szót sem ért az egészből… viszont össze lehet legózni. Van pár jegyzetem már, és kísérletezek.
    A kaotikusnak tűnő könyvtár egyáltalán nem fullad káoszba, sőt… csak tudni kell, hová nyúl az ember, és olvasni apró betűt, ott van minden infó. Dolgozik is, azaz próbál valamit összehozni, aztán majd elválik, mi sül ki belőle.
    -Magamnak? Én sosem venném fel, de önnek jól állna. Bármikor, ha olyanja van, vagy esetleg ha motorozna, akkor is. Simán elvegyülhet a tömegben, nekem fel se tűnne speciel, ha így jelenne meg, maximum megállapítanám, hogy egy laza fickó.
    Most nem érti, mi a probléma, neki más a stílusa, de sebaj. Szerinte Kyle igenis jól festene.




    A halál csupán a kezdet.

    Ajánlott tartalom

    Re: Könyvtár


      Pontos idő: Kedd Ápr. 24 2018, 02:38