Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Freshkills Park
by Marcus Van Beest Yesterday at 22:49

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Long Island villa
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 18:53

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 22:42

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Szomb. Nov. 10 2018, 19:40

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

» Reinald Raoul Carlmichael
by Admin Szomb. Nov. 03 2018, 23:39

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Társalgó

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Társalgó

    on Kedd Jan. 20 2015, 17:11

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Kedd Márc. 31 2015, 23:21

    Kölcsönösség Kulcsai

    A napsütötte társalgóban várakozom, amit részben áltársalgóként tartok fenn azoknak, akiket nappal fogadok, másrészt nagyon élvezem, ahogy a növényeken, textíliákon végigvonul az idő haladásával a nap fénye. Keithre várakozom, egy csésze tea társaságában, amit kitöltöttek, de nem fogom elfogyasztani. Mégis otthonos érzés nézni a gőzölgő nedűt. Hanoi gyönyörű tájai jutnak erről mindig eszembe.
    Az egyik fotelban ülök, a belső udvar felé fordítottan, s a nap éppen rám süt. Még nincs ereje annyira, hogy bizonyos órákban ne menjek ki, de ha nem fogyasztottam volna vért és nem kentem volna az arcomra némi színes maszkot, gésafiúnak néznének. Az asztalon jegy és egy doboz hever még, kíváncsi vagyok, Keith melyiket választja.
    Mióta elhoztam magammal, azon vagyok, hogy megismerjem. A türelem segítségemre volt, kellett és kell is, lévén nem egy könnyű helyzetből hoztam el, amire természetes módon reagált. Betonfalak közötte és a világ között. Gyerekcsősz sosem voltam, mégis vallom, hogy ezek a tettek mentenek meg attól, hogy ennyi idősen vámpírként begolyózzak. Keith egy olyan kincs, amit fényesíteni kell, csiszolni, hogy ragyogjon. Az én ékkövem, szó se róla, mint ahogy minden tettem, bár kedvesnek tűnik, szándékolt. Eszem ágában sincs elengedni, ha nemet mondott volna, valóban elengedtem volna, de már akkor tudtam, hogy visszajönne hozzám. Ami viszont akkor meglepett, hogy valóban képes lettem volna elengedni, hogy boldog legyen és éppen úgy meglepett az öröm érzése is, amikor azt választotta, marad. És ezzel véglegesen eldöntötte Keith a saját sorsát maga felett.
    - Emlékeim szerint tíz órát beszéltünk meg. – nézek rá, ahogy belép. Szigorú, engedékeny, és mindenek előtt törődő a hangom.
    - Hadd nézzelek. – a megfelelő kinézet fontos. Még akkor is, ha borotvapengével lyuggatott farmerről és batikolt pólóról van szó. Én már csak öltönyben létezem és nagyon minimális esetben ingig vagyok hajlandó leadni a stílusból.
    - Ez a nadrág egy számmal kisebb. Nőttél? – nézek végig rajta. – Javaslom, hogy vegyél fel kényelmesebbet. – a kérést nyitva hagyom, ő dönt.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Szer. Ápr. 01 2015, 17:15

    To: Kyle

    Nagyon nehezen ébredek fel, az álom még fogva tart és nem is tudatosul bennem először hogy miért kellene felkelnem, csak a napsütésre leszek figyelmes és elfintorodom ahogy nagyot nyögve kimászok Kyle ágyából. Nem tudom meddig voltam fent, de most fél tíz van és azt jelenti hogy fél órám van még hogy elkészülődjek. Szaggatott, kopott halvány farmert húzok fel, és egy vilgoskék pólót, ami illik a szemem színéhez és végül elindulok a fürdőbe, elintézni egyéb dolgaimat és megállok a tükör előtt. Elnyomok egy ásítást és megborzolom a hajam, aztán megfésülöm. Nem hosszú, de így is mindig összegubancolódik. Ahogy leteszem a hajkefét, kissé elmosolyodom, ahogy a fekete szálak közé az én szőke szálaim vegyülnek ha épp ellopom az övét.
    Végül egy bögre kávéval sétálok t a nappaliba ahol már várnak rám, és pillantásom elidőzik Kylen, ahogy a karosszékben terpeszkedik és kifelé bámul. Először nem értettem mi van vele, vámpír és napozik, de aztán elmagyarázta hogy vannak különlegesek, akik tudnak a napon is létezni és ő ilyen. Mivel nem akartam visszamenni az emberek közé, megengedte hogy maradjak, és azóta csak úgy... vagyok mellette. Ahogy megszólal, szertefoszlanak az álomképeim, na igen, vámpírok...
    - Kyle, 10:01 perc van.... - nézek rá jelentősségteljesen ahogy közelebb sétálok, nehogy már az az egy perc legyen az oka hogy össze dől a világ. Szinte modelleket megszégyenítően fordulok körbe előtte, mindig lecsekkolja a kinézetem, és hogy bántott-e valaki.
    - Hm? Kisebb lenne? Nekem kényelmes... Nem hiszem hogy nőttem volna, elvileg már nem növök, nem? - pillantok rá, én még néha azt sem tudom mi vagyok mellette. Ghoul. Azt hiszem.
    - Kényelmesebbet? Miért mit tervezel? - kérdezem, hiszen amúgy nem igen szokott megkérni átöltözére.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Pént. Ápr. 03 2015, 21:20

    Kölcsönösség Kulcsai

    Hagyom, hogy mellettem aludjon, bár ilyenkor éberen pihenek. A régi megszokások még bennem vannak. És ha tudnám, hogy a személyes holmijaimat is használja… ki fog derülni és megint szedhetem elő, hogy a sajátját használja. Azért vannak. Ám nem tudok rá haragudni. Tény, hogy érzelmeim sem igazán vannak már, ahhoz már eltelt jó pár évszázad, hogy erős érzelmekkel bírjak.
    Az arcom nem mutatja, de ugyanazt érzem, mint amikor legelőször feleselt vissza. Kinyílt.
    - Nem azt kérdeztem, mennyi az idő. Ha te is tudod, akkor legközelebb legyél is pontos. – szinte átettsző üvegként vetülnek íriszeim rá, ahogy a nap éri őket.
    Alaposan végignézek rajta. Tiszta és rendezett a ruházata, ám mintha tényleg szűk lenne rajta az a nadrág.
    - Valószínű, hogy fogsz, még ha nem is sokat. – bólintok. Még ez esetben sem fog utól érni, igaz, ma már sokan magasak, de kevés magas van, mint én, és bár vékony termetű, de elég széles vállú.
    - Hogy késtél, most már csak egyet választhatsz. – a körmeim némileg ragadozókéra emlékeztet és már nem zavar jó ideje. Megkocogtatom vele az asztalon lévő két tárgyat.
    - Nem nézheted meg mindkettőt, csak ha kiválasztottad, azt. – szólok előre. Elég büntetés lesz neki, ha éppen nem azt választja, amelyikre vágyott.
    Akármelyiket is választja, tudni fogom, hogy a jegy, ami borítékban van, estére szóló koncertjegy, a másik pedig nem más, mint egy kocsikulcs. Ideje tovább engednem a láthatatlan pórázt, még ha nem is esik jól. Mert tudom, minél inkább magamhoz kötném, annál inkább menekülne. Én ezzel vonom még inkább magamhoz.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Hétf. Ápr. 06 2015, 16:09

    To: Kyle

    Néha nem is tudom miért nem megyek át másik szobába, inkább Kyle ágyában alszom, mellette. Valószínűleg nem bánja, mert ha bánná már rég kiebrudalt volna hogy keressek más helyet az alvásra. De valamiért elviseli ahogy azt is hogy néha behúzzam a hajkeféjét vagy egyéb személyes tárgyait. Nem mintha nekem nem lenne, nem szenvedek hiányt semmiben. Éles váltás az ez előtti életemmel, és egyre inkább megnyitom magam. Már ismer, és már nem zárkózom el előle. Mások elől még igen.
    Semmit nem mutat az arca, de nem ideges, azt már észrevenném, elég feltűnően szokott ideges lenni. Inkább olyan semmilyen. Bár el kell ismernem, nagyon jól fest a karosszékben a napfényben. Ch... ki hitte volna. Még a régi vámpírmesék és a fejükre álltak.
    - Jól van jól van, legközelebb már 58kor a nyakadon leszek.. - morgolódok, de nem cseszi el a kedvem. Kialudtam magam és már a kávén is túl vagyok, kifejezetten jó napnak lehetne nevezni ezt a mait eddig.
    - Hm, hát jó, majd veszek egyel nagyobb méretűt - hagyom annyiban, engem még nem szorít, de valamiért tetszeni akarok neki és ha ehhez egy mérettel nagyobb farmer kell, akkor az kell. Nem jelent nagy problémát.
    - Hm? De Kyleeeeee - nyüsszenek fel, hiszen csak egyetlen perc volt az, mégis közelebb lépek az asztalhoz hogy szemügyre vegyem mit választhatok. A borítékot vagy a dobozt. Mit szokás borítékban adni? Meghívót, jegyet... Dobozban meg... végtelen lehetőség van mit lehetne dobozva rakni, és kinyúlok az asztal fölé de nem tudom eldönteni melyiket válasszam. Végül azonban valami hirtelen ötlettől vezérelve a boríték után nyúlok, és miután Kyle is biccent kinyitom mi van benne és egy pillanatra elkerekednek a szemeim. Ez ma estére a....
    - Úristen honnan szereztél erre jegyet? - pillantok rá kissé hitetlenül és ledöbbenve. Ez az a zenekar, amit az elmúlt pár évben kezdtem el hallgatni hogy valahogy túllépjek a múltamon. És sosem voltam még koncertjükön. És erre most... Most...
    Magasról téve minden etikára és szabályokra szabályosan rávetem magam a vámpírra hogy megöleljem, és az ölébe zuhanjak, és a nyakába boruljak. Fülig ér a vigyorom.
    - Köszönöm... én... jajj nem is tudom mit mondjak... - örömködök, régen nem örültem már semminek ennyire.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Pént. Ápr. 10 2015, 21:42

    Keith - Kyle

    Kölcsönösség Kulcsai

    A válaszra féloldalasan elmosolyodom.
    - Helyes. – ezzel le is zárta magamban a kérdést.
    A válaszra ismét végignézek rajta, majd bólintok egyet.
    - Rendben. Köszönöm, Keith.
    A nyüsszentést figyelmen kívül hagyom, hagyom, hogy rosszul essen neki. Majd legközelebb pontos lesz. Mondhatnám, hogy szinte mohón nézem az arcát, a tekintetét, ahogy dönt, ahogy forognak a fejében a gondolatok.
    Ahogy rám néz, a kezemmel jelzem, hogy csak tessék. Magamban elmosolyodom, ahogy nagyra tágulnak a szemei az örömtől. Az Úristenen már meg sem lepődöm, már régóta képes vagyok kiejteni a nevét. Felállok, hogy a kabátom után nyúljon a kezem, a nyakba ugrása meglep.
    Elszoktam ezektől az emberi dolgoktól, Agnieszka mások számára inkább ijesztő és ő egészen másképp viselkedik Keith. Keith emberi, az érzései. Talán ezért nem örültem volna, ha elmegy. Nem ölelem vissza, viszont az, hogy nem fejtem le a karjait magamról, jelzi, hogy elfogadom az ölelést és engedem. Ez az öröm jele nálam.
    - A köszönömöt kimondtad, nekem ennyi elég. És hogy elmész a koncertre, s jól érzed magad. – azt már nem mondom, hogy úgyis lesz árnyéka. Kapós Keith más vámpírok szemében, éppen ezért vigyáztatom, észrevétlenül.
    Mint ahogy észrevétlenül tünteti el kezem a dobozt a kabátzsebembe is.
    - Ennek örömére egy kicsit elmegyünk.
    A garázs felé veszem az irányt, a magángarázs csak a klántagok részére beléphető, speciális védelemmel, kéretlen és hívatlan vendégek ellen, a bejáratnál is.
    Lent az egyik kocsi előtt megállok, eddig még nem volt itt. Mivel hóbortom a kocsipark időnkénti cserélése, frissítése. Megvárom, míg rájön, nincs nyitva és hogy nem a sofőr oldalon álltam meg. Van sofőröm, de szeretek magam is vezetni.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Szomb. Ápr. 11 2015, 23:46

    Kyle

    Furcsa dolgai vannak, de viszonzom a kis mosolyát ahogy nyugtázza hoyg legközelebb már 58kor a nyakán fogok ugrálni hogy mi van. Komolyan mondom, vámpír és nem ér rá egy perccel tovébb, hát eszem megáll, mintha egy óramű pontossága lenne Kyle-ba programozva. Ch...
    - Hm, nincs mit, majd holnap elmegyek vásárolni - teszem hozzá, hiszen a legtöbb ruhám egyszerű, nem márkás csak olyan mutatós. És ezek szerint kicsi, bár furcsak hogy ő látja én meg nem érzem, de vele kapcsolatban inkább nem keresek már semmi logikát, mivel eléggé követhetetlen nekem az ő észjárása. Így is sikerült kicsit jobban megismernem, és tudom hogy vannak még érzései, nem csak egy kagylóhéj. Nekem ennyi bőven elég, és az hogy vigyáz rám, nem kényszerít vissza az emberek közé.
    Látom hogy nem hatja meg a nyüsszögésem, nem is akartam, mármint nem számítottam rá de azért persze jó lett volna ha, és ahogy próbálok dönteni koncentrálok és nem érzem meg a tekintetét magamon csak amikor visszanézek rá és nagyvonalúan int hogy válasszak végül valamit. Nehézkesen ugyan de a boríték maradt, és ahogy meglátom mi az, a nyakába is vetem magam ahogy vagyok. Kezemben a jeggyel, és ott lógok rajta mint valami denevér.
    - Jó de ez... én... nem is hittem hogy... - próbálom megtalálni a szavakat, amiket félúton elvesztettem és végül elengedem. Tudom hogy nincs annyira oda ezekért az emberi gesztusokért de nem tolt el magától, és hagyta magát megérinteni, ez jó kedve jele.
    - Igyekszem, majd elmesélem milyen volt ha szeretnéd - mosolygok rá félénken kissé hiszen ki tudja mit akar ezzel. Eddig sosem engedett el sehová és pár alkalom után feladtam az erőlködést is ezen. Bíztam benne hogy tudja mit csinál.
    - Elmegyünk? Hová megyünk? - persze jövetem, mert vele akarok menni de nem mondott semmit hogy ma készülnénk valamerre, és ahogy a kocsik közé menjünk megállok egy pillanatra. Kylenak mániája hogy cserélgeti a jobbnál jobb kocsikat, és olyan darabokat pillantok meg időnként, amikről gyerekkoromban is csak álmodtam hogy majd láthatok olyat kívülről belülről. És most itt sétálok a kocsi csodák között.
    - Öhm.... ki vezet? - kérdezem meg ahogy Kyle besorol az anyós ülés felére és nem kissé zavarodottan nézek rá hogy mit szeretne most. Nálam biztosan nincs kulcs.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Pént. Ápr. 17 2015, 23:45

    Kölcsönösség Kulcsai

    Még hogy holnap. Egy újabb félmosoly. Még nem sejti, miket tervezek, majd időközben megtudja. Bár szerintem lassan kezdi megszokni szeszélyeimet, ahogy mások mondják. Volt rá időm, hogy kialakítsam ezeket. A neveléssel is elégedett vagyok, már nem olyan begubózó, mint volt. Ami viszont bennem kettős, és vív egymással, az az, hogy egyszerre látom Keitht független lénynek, aki bármikor szabadon távozhat, ha úgy dönt, természetesen az üres emlékeivel együtt, és egyben olyasvalakinek, akitől alaptermészetben elvárom, engedelmeskedjen. Mint egy házi kedvenc. A bennem lakozó elégedetten játszadozik ujjaival láthatatlan zongorajátékot, ahogy arra gondolok, vagy meglátom Keitht: a ghoulom, a tulajdonom és függ tőlem. Mert én így döntöttem.
    - Kész vagy rá Keith. – és mert szerettem a vele való ellenkezést, a duzzogását, a beletörődését vagy éppen a nemtörődömségét. És egyben tudtam, hogy ha kiengedem, akkor baja esik. És ha bekövetkezett volna, New York nem marad meg a talpán. Öreg vagyok, de nem vén, fogatlan őskövület.
    - Minden percéről beszámolsz. – az alig látható mosoly jelzi, hogy csak ugratom. És úgyis elmeséli helyette a láthatatlan árnyéka, mit csinált, mi történt vele.
    - Ha meg akartam volna mondani, akkor már tudnád. – szinte szigorúan villannak rá íriszeim. Részemről ez játék, ez számára a valóság.
    - Én biztos nem. Akié a kocsi, az vezet. – jegyzem meg.
    Ha még az után sem esik le neki, akkor is, ha rájön, akkor is felé dobom a dobozkát, benne a kulcsokkal.
    - Az irány, Brooklyn. – a kabátomat leveszem, a sálam marad, kell a látszat, de kabátban sosem vagyok hajlandó beülni járműbe. A napszemüveget azért felteszem, az erős napfényt, főleg, hogy most nappal szembe megyünk majd, lévén Brooklyn csak egy átutazó városrész lesz, hagyom, hogy kiélvezze Keith a kocsi adottságait az úton.
    Éppen ezért csak sejtelmes mosollyal hallgatok, ahogy Brooklyn túlsó határához közeledünk, nem jelzem, hogy álljunk meg, vagy forduljunk vissza.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Pént. Ápr. 24 2015, 23:51



    Nem tudom hová tenni az újabb mosolyát ahogy kijelentem hogy majd holnap vásárolok, az olyan nem is tudom, mintha valami mást tervezne amiről én még nem tudok. De az is lehet hogy csak túldimenzionálom, az a baj hogy Kylenál ezt sosem lehet tudni hogy az a bizonyos félmosoly most éppen mit akar jelenteni. Lehet hogy egy mosoly, de lehet hogy a halálodat. Akkor is képes mosolyogni. Bár már megszoktam, néha még mindig meg tud lepni a szeszélyeivel és azzal a blazírt nyugalommal amivel a kirohanásaimat viselni szokta. Mert néha vannak, bár legtöbbször marad a beletörődés, ritkán érek el sikereket vele szemben. Túlságosan kiszámíthatatlan. És néha azt sem tudom eldönteni hogyan tekint rám, mi vagyok én neki. Egy szép tulajdon, szolga, társ, szerető? Ki tudja? Az ajándéka meglep, mégis nagyon örülök neki hiszen nem igen engedett eddig ki a világba, érthető okok miatt, de mégis vágyom rá hogy szabadabb lehessek, de eddig azt hittem mellette ezt sosem kaphatom meg. Erre ez a koncertjegy... Még mindig ezen vigyorgok ahogy a kocsik felé sétálunk és egy eddig ismeretlen darab mellett állunk meg.
    - Persze, elmesélek mindent - ígérem meg, hiszen akkor is hallgatnia kéne ezt holnap ha nem kérné mert nem tudnám magam tartani az élményeket. És rajta kívül nekem senkim sincsen, legyen ő akármilyen is.
    - Jól van nah - vonok vállat, nem szeretem amikor ilyenekkel dobálózik, és értetlenül nézek rá. Ez meg mégis miféle kijelentés? Kié lenne másé a kocsi? Szerintem látja is a fejem körül a kérdőjeleket mert egy kis dobozt hajít felém azt amit a társalgóban is láttam, és még a szám is tátva marad. A kocsikulcs! Én... ez...
    - Kyle, ez most... - kezdek bele de látom rajta hogy igen, így ma másodszor kapnak el a rég elnyomott érzelmek, és a kocsit megkerülve ugrom rá megint a kocsi oldalának döntve és szinte ragyognak a szemeim az örömtől.
    - Köszönööööm - engedem el az ölelésből hogy visszatérjek a vezető üléshez és beszálljak. Megismerkedek a kocsival, vezetni tudok már, csak ugye a mi hol van dolgok... Aztán indítok és ezer wattos vigyorral lépek a gázra hogy elinduljunk Brooklyn felé. Csendben vezetek de annál boldogabban és ahol lehet rá is eresztem a lábam a gázra de lassan közeledünk Brooklyn végéhez.
    - És most merre? - kérdezem hiszen ismerem a környéken viszonylag de nem mondott konkrét utírányt.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Kedd Május 05 2015, 21:42

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Kedd Aug. 18 2015, 18:54


    No – Ky

    Figyelemmel jegyzem magamban minden szavát.
    - Tán úgy gondolod, itt kevesebb korlátaid lesznek? – csendes sötétség honol szavaim mélyén. Nem érdekel, kihez mi fűzi, amíg az az én érdekeimet nem sérti majd a jövőben. Az egész veztősdi egy nagy játszma és ha valaki olyannak lépsz a tyúkszemére, akinek nem tanácsos, hamar senki sem leszek. Ilyen kevés van, de a sok lúd disznót győzben nagyon is hiszek.
    Előny. A pillanatnyi előny a későbbi sok hátrány ellenében, az az igazi kihívás, vagyis annak elkerülése. Nem őrült, csak ... azt hiszem mostanában a szociopaták jelzők kapják meg. És kiválóan kezeli a kudarc helyzeteket.
    - Ásót magadnak kell szerezni. – sandítok rá.
    A selyemre kapott reflektálást meredt tekintettel fogadom. Megérzem, hogy bizonyítani akar és ezért minden lehetséges választ előhúz a bugyrából.
    - Ebben az esetben nem értem, mit akadsz ki olyan dolgon, ami egyáltalán nem a szakadtak jelzője. – sőt, mindennapi viselet volt régebben, amiben megengedett volt nem rangos vendéget fogadni. Vagyis ez is jelzés értékű volt a betérő felé. Elnézem neki, hogy mindezt nem értékeli, a mai kor szülötte, fogalma sincs az ízlésről.
    - Grimoire. – régi emlékek halmaza, mint ahogy az összes többi. Mind az elmémbe ivódtak, mintha az évszázadok karcolták volna agyamba minden egyes sorukat. Vannak ott még más kincsek, és még elzártabban még ritkább és értékesebb kincsek, ez csupán felmérés arra, hogy a betérőt mi ragadja meg. Fogalmazzunk úgy: megtudom, mely irányultságú a természete.
    Megvilágosodom a páncéllal kapcsolatban. Nem mondanám, hogy felnevetek, de derű csillan a szemeimben. Egy páncél nehéz, nem csodálom, hogy nem bírt kimászni alóla. És drogozott. Most már másképp tudná megtenni, az meg eléggé... nehézkes.
    - Logikus levezetés. – biccentek. – A helyettes? – vonom fel a szemöldököm. – Ez a klán területe, minden New yorki tudja.
    - Színház az egész világ. Az őszinteség is alakítás. – és még jobban érdekel ez esetben, hogy mit nem mondott el.
    - Tudomásul vettem. És mit ajánlasz cserébe? – valamit valamiért.
    Végighallgatom, teljes nyugalommal. Ahogy befejezi, máris mozdulok és fejét a kezeim közé kapom. Elég egy rántás és valóban élettelen lesz, megkapva a Második Halált. A szemeibe nézek, ami elől nincs kibúvó, erősebb lévén. Annyira túlzásba nem viszem, hiszen kölyök még, de mivel nagyon is tudom, mire képes a fajtánk, ezért annyira nem adom le. Erőt azonban nem fitogtatok.
    - Akkor halld a feltételeket. Ha elfogadod, s betartod, a klán tagja vagy. Ha csak egy hajszálnyi kétséget látok ebben, innen több darabban, vagy hamuként távozol. – erősen tartom, némileg fel is emelem, hogy ne kapjon támasztékot, löketre lehetőséget.
    - Követed a feljebbvalóid utasítását és tiszteletet mutatsz feléjük. A klán dolgait kívülállók részére semmilyen módon adod tudtukra, utalást sem teszel rá, és még csak rá sem vezeted őket. Nyelved, gondolatod, mozdulataid megbénulnak, ha ez felmerül. A klán törvényeit és szokásait betartod, rossz hírben és színben nem tünteted fel. A klánból nem lehet kilépni, ha megteszed, véged. Az árulóknak ugyanez a jussuk. Megértetted, követed és betartod?
    Figyelem a rezdüléseit. Rövid és velős szavak, ám annál fontosabbak. Lehetne ragozni, bő lére ereszteni. Nem teszem. Most már csak rajta múlik, miként dönt.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Társalgó

    on Kedd Aug. 18 2015, 19:55

    Kyle -  Noel

    -Atyám nélkül? Mindenképp.
    Ez nem kérdés, ez tény. Valamilyen szinten a  maga ura, olyan melót vállal, amihez kedve van, vagy éppen az érdeke kívánja, és nem vágják azt a fejéhez, hogy alantas. Ez bizonyos szinten szabadság, pláne az ő korában.
    Milyen helyzetet hogyan kezel, és mennyire építi bele a saját módszereibe, az megint más tészta, bár eddig nem vallott kudarcot, akármiről is volt szó. Reményt jelenhet az életben maradására, és talán így még eléri azt a kort is, amikor már nem kölyökként kezelik.
    -Az mindig van nálam.
    A batyujára mutat, és ha nem akar senki ráugrani, akkor előhalássza az összecsukható, acél ásóját. Nekromanta, anélkül el sem indul.
    -Monsieur... ennek ellenére nem erre számítottam, hanem valami másra. Pláne a... színösszeállítás tekintetében, főleg, mert nem Japánban vagy Kínában vagyunk.
    Lehet, az apja is már 1800-on túl van, sosem látta köntösben. Gerardot sem, az angliai klánvezért sem, mégis miért furcsa az, hogy meglepődött? Ha Ázsiába ment volna, akkor minden bizonnyal
    szemrebbenés nélkül elfogadja a helyzetet, de így?
    -Többek között. Elég széles a paletta, elindulnék úgy a bal fölső sarokból, és addig nem fejezném be az olvasást, míg nem érek a jobb alsó sarok végére.
    Sorrendet azt felállítana, szó se róla, de azért nem elhanyagolható amit ott látott. Milyen lehet a könyvtár? Fenomenális, olyan antikvitásokkal, amikhez ritkán fér hozzá egy olyan kölyök, mint ő.
    A páncélokkal pedig ezért áll hadilábon, ez van, józan ésszel tudja, hogy a többieknek van igazuk, de azért szétcsúszva amit átélt... na azt nem tudja elfelejteni. Azóta nem nyúlt a drogokhoz, igaz, ma már nehezen tenné meg.
    -Mindenkinek van bizalmasa, még ha nem is vallja be.
    A hatalmi harcok mindenhol jelen vannak, jobb, ha résen van az éppen hatalmon lévő. A belülről induló bomlást csak úgy lehet megakadályozni, ha akad néhány teljes bizalmat élvező, és valóban lojális tag.
    -Az. A játék viszont sokkal izgalmasabbá teszi az egészet.
    Kisfiús vigyorral pillant fel, őszinteség... milyen mértékig, vagy hogyan? Egyáltalán nem mindegy. Lehet úgy is játszani, hogy valaki nem hazudik, csak egyes részleteket nem fed fel, és nem csak azért, mert esetleg titkolni akarná, hanem azért, mert így válik kiismerhetetlenné. Mindig lesz benne valami, amivel meglepetést okozhat, ennyire egyszerű. Ezt már kicsiként megtanulta Raultól, és azóta tartja is magát ehhez.
    -A tudásomat, amit megszereztem, magamat.
    Fair ajánlat szerinte, bár tény, arról nyilatkozik, amit eddig tanult, és nem arról, amit ezután fog. Nem hülye, használja a fejét, nem csak azért van a nyakán, mert így alkotta meg a genetika.
    Majd ha esetleg más kérést kell felterjesztenie, akkor majd ajánl többet is, de addig nem. Kezdetnek ez teljes mértékben korrekt, senki nem mondhatja azt, hogy nem.
    Tudja mi következik, így nem tiltakozik, teljes nyugalommal hallgatja végig az egészet, nem mintha lenne esélye bármiféle ellenállásra is, lévén a vezér sokkal erősebb nála. Mondjuk ezzel a mindenkit tisztelni résszel már Angliában sem értett teljesen egyet, hiszen találkozott köztük sötét hülyével is, ami valljuk be, igencsak degradálóan hatott.
    -Abban az esetben a hamut választom. Szeretem a tüzet.
    Veszélyesen élt eddig is, ez már nem lehet akadály, persze azt nem tudja, hogy van-e még rajta kívül olyan marha itt, aki simán reflektált erre a részre. Ő megtette. Nem törődik a felemeléssel sem, inkább sürgetné a dolgot, essenek már át rajta, legyen vége, és csókolom. Persze a feljebbvalók említésére majdnem elvigyorodik.
    ~Hamarosan köztük leszek.
    Karrierista, hülye lenne, ha nem szerepelne ilyesmi a tervei között. Végighallgatja a maradékot is, meg is jegyzi, tiszta sor, mindenhol így megy.  Angliában maradt volna, ha Gerard nem viszi haza. Itt is maximálisan ezt a verziót tudja elképzelni, vagy így, vagy úgy.
    -Igen.
    Őrült lenne mást mondani, és nem csak azért, mert ezt várják, hiszen ha nem úgy gondolja, szemrebbenés nélkül mond ellent, de azért jött ide, hogy legálisan építhessen karriert. Minden lépése szisztematikusan megtervezett volt, más országot is választhatott volna, mégsem tette. Ezt a szigetet nézte ki magának, ennyi.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Hétf. Aug. 24 2015, 20:47

    No – Ky

    Nem túl bíztató az, ha valaki éppen a teremtőjétől akarna minél messzebb lenni, de csak hallgassak, Lilith a teremtőm és nem tartottam sosem vonzó családi kapcsolatnak, azért végképp nem, hogy duplán megbosszulta ottlétemet.
    - Ne vedd elő, elhiszem. – teljesen bolond ez is. Lilith még ezzel is ver, ennyi évszázad múltán?
    Nem tudom, akarom-e jobban megismerni ezt a gyermeket.
    Vitatkozik, nem tartja be az illemet. Felesel. Hova tart az ifjúság, hogy ilyen nagy szájjal bír?
    Mondhatnám neki, hogy hallgasson, sok beszédnek sok az alja módon, ám kíváncsi vagyok, mi az amit fecserészik.
    Ennyire tudja, milyen fontos művek vannak a polcon, elrejtve, a többi közé? Valóban kitaníthatták, avagy blöfföl.
    - Igen, és mi az, ami még felkeltette az érdeklődésed közöttük? Mi van benne, ami megfogott? – ártatlannak tűnő kérdések, érdeklődésbe csomagolva, valójában... tesztelem.
    Kicsit túlságosan is bölcs ez a gyerek a korához képest. Nem zavar, viszont az is felmerül kérdésnek, hogy mi lesz később vele? Nem válaszolok rá, se nem megerősítve, se nem megingatva feleletében.
    - Szeretsz játszani? Az őszinteség mennyire kap főszerepet benne? – ha azt kapom válasznak, hogy a rendezőé az, máris dobom ki.
    - És mi az a tudás, mert ezek alapján még hasznavehetetlen vagy.
    A túlzott nyugalom kétségeket ébreszt bennem. A fenyítések várhatóak egy csatlakozásnál, de öltem már meg csatlakozni akarót, mert megbukott a kezdet kezdetén, csak rá akartam jönni, ki van a háttérben.
    - Figyelembe veszem a kérést. – nyugodt hangon válaszolok. Tisztelet mindenkinek jár és ezt nyugodtan lehet az utolsó kívánságok közé sorolni. Mármint, hogy ki hogyan akar meghalni. Véglegesen.
    - Szemernyi kétség esetén is végleges lesz a halálod.
    Hirtelen engedem el, tárom szét az ujjaim, hagyva, hogy akár darab rongyként zuhanjon vissza a fotelbe, mire leérne a hátsója, addigra már megint nyugodtan ülök a helyemen.
    - Megegyeztünk. Eltaláltad, a nevem Kyle Alexander Chairman, Staten Island klánvezére vagyok. – rendületlen nyugalommal folytatom tovább.
    - Kísérőt kapsz, amennyiben kilépsz ebből a házból, aki megvéd ugyan, de szabályszegés esetén ő lesz a hóhérod. A szigeten kívülre egy hétig nem mehetsz ki. – addigra meglesznek az információk a hátteréről és az esetleges kémek is napra terítve várják majd végüket.
    - Kapsz mestert, ő fog téged kiválasztani, nem te őt. Köteles leszel követni a szavait, útmutatását, a te érdekedben. Van kérdés?
    Azt ne kérje, hogy fonhassa a hajam. Könnyedén belementem Agnieszkánál és mára már keservesen megbántam, de legalább addig is nyugton van.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Társalgó

    on Hétf. Aug. 24 2015, 21:59

    Kyle - Noel

    Magyarázkodni nem fog, nincsen rá szükség, ha a férfi nem felejtette el, milyen fiatalnak lenni, akkor emlékezhet arra, mennyire távol akart kerülni esetleg pont a teremtőjétől, hogy megmutassa neki, igenis egyedül is megáll a lábán, és csak akkor kerülni a szeme elé, amikor már büszke lehet rá. Ha nem, az már nem az ő problémája, de nagy valószínűséggel nem is élt együtt egy majdnem 2000 éves nekromantával sem. Ő ki akar lépni mindkét atyja árnyékából.
    -Ahogy óhajtja.
    Neki a kilenc is páros, de valóban van nála ásó, hiszen ki tudja, mikor esik be a temetőbe és van rá szüksége.
    Mivel nem hülye, azt is érzi, hogy a másik bizonytalan vele szemben, mint aki nem tudja eldönteni, akarja-e tehernek a nyakába, vagy sem? lehet, nem felel meg a kívánalmaknak, ez van, de emiatt nem fogja másnak mutatni magát, az távol áll tőle.
    -Ha úgy érzi, hogy feleslegesen rabolom az idejét, mondja meg nyugodtan. Most halok meg vagy később, nem számít, maximum hoztam egy rossz döntést.
    Legalább nem úgy távozik, hogy nem próbálta meg, maximum rossz klánt nézett ki magának. Nem tudják hová tenni, a napnál is világosabb, bár megszokta, hogy mindig kilóg a sorból, így ez neki nem újdonság.
    -A rúnás könyvei, a Nekromonicon, a démonos könyvei... például.
    Semmivel nem mond többet, mint amit eddig is elárult magáról. Viszont tény és való, hogy van olyan a polcon is, amihez sosem férhetett hozzá, mert nem engedték. Akkor még nem, de azóta eltelt kis idő. Persze sorolhatta volna tovább, volt ideje megfigyelni, mik vannak még ott, de ennyi is elég lesz.
    A válasza felett elsiklanak, tudja, hogy beletrafált, nem mintha annyira nehéz lett volna. Ez mindenhol így van.
    -Ki nem, monsieur? Aki nem játszik, az halott. Sosem hazudok, ha erre kíváncsi.
    Az élet és a lét játék, egy színdarab, amit vagy okosan űz és ad elő valaki, vagy elveszett. Az, hogy bujtatott a kérdés komolysága, az megint más tészta, azt is vágja, hogy ha mellényúl, halott. Végleg. Nem hazudik, tényles távol áll tőle, sosem teszi, hiszen értelmetlennek tartja, de ezt persze aki nem ismeri, nem tudhatja.
    -Így véli? Kölyök vagyok, igen, aki még nem élt sokat sem így, sem úgy. Valaki szemében hasznavehetetlen senki, valakinek csiszolatlan gyémánt, valakinek más. Konyítom a nekromanciát, a rúnák világát, és valamelyest a démonokét, az árnyvadászokét, angyalokét. Utóbbiak használják a rúnákat is... szeretnék bizonyítani, hogy nem kolonc vagyok, nem csak egy... megtűrt gyerek.
    Továbbra is nyugodt, és nem azért, mert takargatni valója van, de ha emberként tengeti az életét sem infarktusban halt volna meg. Egyszerűen ilyen típus.
    -Köszönöm.
    Utolsó kívánság... a végrendelet mellett ezt sem árt tisztázni, már ha lehet. A tűz a természet egyik ereje, ami nem elhanyagolható, de hogy miért éppen erre esne a választása azon kívül, hogy tényleg szereti, arról hallgat.
    Amint elengedik, megigazítja az ingét és a köpönyegét, a többivel most nem foglalkozik.
    -Megtisztelő.
    Ez nem stimmelt, hát persze, annyira nyilvánvaló volt, amikor felbukkant a testőr... igaz, csak akkor fogott gyanút, addig halál lazán azt gondolta, tényleg előtesztelik, mielőtt fárasztják a vezért. Majdnem.
    -Megértettem. Nincsen... illetve egy mégis lenne. Amennyiben minden információt begyűjtött rólam, és úgy ítéli meg, maradhatok... szeretnék tanulni, és most nem a mesterre gondolok.
    Itt milyen lehetőség van az ilyesmire, azt nem tudja, ezért kérdez. Viszont eszébe jut valami, amit kimond... bár lehet, nem lesznek vevők az ötletére.
    -Illetve ha megenged egy megjegyzést... egy bőr, szegecsekkel kivert, illetve fogatott nadrág emelné a megjelenését. Olyan... tekintélyt parancsoló lenne... szerintem, bár gondolom, jobb ha befogom.
    Ettől még a véleménye megmarad, Kyle-nak jól állna, és ezt kevesen mondhatják el magukról. Sem kritikai szándék, sem más nem áll a megjegyzése mögött, csupán elmondta, amit gondol.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Szer. Aug. 26 2015, 20:36

    No – Ky

    Megint blöfföl, hagyom, hogy felmerüljön benne ez a kétség, éppen ezért nem válaszolok neki, meghagyom ebben a gondolatmenetében.
    - Tehát érdekel a nekromancia? Tanított valaki, volt mestered? – elég baj, ha mester nélkül marad egy tanítvány, bár néha a sors éppen ezzel helyezi vissza a megfelelő útra a tanoncot és a mestert is. Egyik sem szégyen, pusztán tanító jellegű, semmi több.
    A ki nemmel éppen az ellenkezőjét éri el nálam, elég kezdő, s ifjú, ezért elnézem neki. Tehát hallgat is, ha érdekei úgy kívánják, ezt az eszembe fogom vésni.
    - Mi már halottak vagyunk. – teszem meg az apró észrevételt.
    - Végre kaptam használható választ is, a válaszod kielégítő. – felelem nyugodtan. Válaszokat akartam és meg is kaptam. Hogy mit gondol a kérdésemről, nem zavar, ha elmondása szerint őszinte volt, akkor rendben. Ha nem volt, akkor is rendben. Mindkettőnek van következménye.
    Szorult illem a kölyökbe, még ha nem is egészen kerek neki ott belül a világ. Az ilyenekkel érdemes óvatosnak lenni, ám az évszázadok alatt megtanultam, hogy minden épeszű ember bármikor be tud kattanni.
    - Ha nem mesterre gondolsz, akkor milyen tanulásra érted? – szeretem pontosítani a dolgokat.
    Értelmes ez a kölyök, de még nagyon ifjú. Minden esetre meg fogom tudni, milyen élete volt, mielőtt idekerült.
    Komolyan nézek rá a ruházkodást illetően. Hát senkinek nincs ízlése öltözködés terén?!
    - Egy feltétellel megcsináltathatod a ruhát nekem. Ha neked is készül ruha és hordod is. – ezzel ez a rész is meg van oldva.
    - Ha más kérdés nincs, a lakosztályodba vezetnek. A testőröd már az ajtóban fog várni. A feladata a védelmed lesz, nem a kiszolgálásod. A szolgálót te választod ki. – aki szintén akcióba léphet, ha szabályt szeg, de ezt úgyis tudja.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Társalgó

    on Szer. Aug. 26 2015, 21:15

    Kyle - Noel

    Nem kell szuper emberismerőnek lenni, vagy másnak, hogy érezze, ez a fazon folyamatosan azon van, hogy hazugságon kapja. Nem megmondta, hogy nem hazudik? De. Mindegy... össze kellene ereszteni Gerarddal, ő is kb. ilyen szinten szenved üldözési mániában, de ez sem az ő problémája, be tudja annak, korral jár. Szar lehet így élni, létezni.
    -Érdekel? Monsieur, ebbe születtem, ebben nőttem fel. Raul Dessau világhírű nekromanta, ő a mesterem, az apám, amit tanultam, tőle tudom és a csoportjától. Bár arra még nem jöttem rá, hogy sikerült túlélnie, amikor mindenki a bőrét akarja.
    1800 év... még kimondani is sok, és az öreg még mindig húzza, még mindig csinálja. Tudja, hogy halhatatlan, de most már van esélye arra, hogy túlszárnyalja egyszer. Remélhetőleg.
    -Ezt még szoknom kell, elnézést.
    Mivel létezik, a mai napig képes úgy tekint magára, mint élőre, holott nem él, azaz nem úgy.
    -Sajnálom, ha nem adhatok többet, de minek fényezzem magam olyasvalamivel, ami nincs a birtokomban?
    Szokott gondolkodni is, és sosem mond többet, mint ami szükséges. Azt ajánlotta, amit erővel esetleg elvehetnek tőle, de többet nem. Azt ajánlotta, amit jelenleg tud, nem azt, amit ezután fog, és nem keverte veszélybe sem az apját, sem az atyját.
    -Egyetemre. Szívesen tanulnék antropológiát vagy valami ilyesmit, csak azt nem tudom, hogy ez itt mennyire megoldható. A felvételitől nem tartok.
    Őt kérdezi valaki, nem a papír a lényeg, a tudás számít, de persze mielőtt sikerült összefutnia Gerarddal, Raullal épp megegyezett abban, hogy ideje valami iskola után néznie. Beváltja az ígéretét, ha akad rá lehetőség.
    -Rendben. Bár a 18. században a nekromanták így öltöztek, ahogy én most, illetve Párizsban még sokan ezt az irányzatot képviselik. Egyfajta jel a titkok tudóinak, hogy kikkel hozta őket össze a sors.
    Ismét Kyle öltözékére siklik a tekintete, és nagyon de nagyon reméli, hogy ilyen köntös nem szerepel a darabok között.
    -Nincs, monsieur. A hová? Van sátram. Mármint... itt lakosztály? Vagyis ebben a... itt? Testőr, nekem? Ja, aki velem jön mindenhová. Értem, de lakosztály? Bent azért felállíthatom a sátramat?
    Ehhez nincs hozzászokva, nincsenek nagy igényei. A lakosztályon annyira ledöbben, hogy eltelik pár pillanat, mire leesik neki, hogy a testőr az a kísérője lesz. Na de nem mehet el innen? Megint csoportban fog élni?
    -Szolgáló? Tudom, hogy kölyök vagyok, de el tudom látni magamat, köszönöm.
    Hová csöppent? Ilyesmiről nem szólt a fáma, azaz senki és semmi. Oké, főzni nem tud, egyetlen francia sütit tud elkészíteni, azt is csak azért, mert kicsinek folyamatosan azt kérte, de már ennie se kell, sőt...
    Arról sem volt szó, hogy akkor itt fog lakni, konkrétan arra számított, hogy ha végez, mehet szabadon, legalább a temetőbe, de jelek szerint nem. A folyosó pedig... kész rémálom.
    -Akkor köszönöm, hogy fogadott monsieur, viszlát! Van esetleg más kijárat, ahol nincs ennyi... páncél?
    Maximum rátapad a testőrre, ha már védenie kell, csak ne értse félre, ha lehet. Felkapja a cuccát, hogy kifelé induljon, és megmutassák neki... a lakosztályát.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Vas. Aug. 30 2015, 18:47

    No – Ky


    Dessau. Ha ember lennék, gyűlölném, de már az is elégtétellel tölt el, hogy az egyik ivadéka a kezemben van, szó szerint és átvitt értelemben. Keresett, üldözött voltam és vagyok, mára már az erőm miatt nem kekeckednek velem, s mondhatnám, nem bocsátom meg senkinek az üldözéssel, meneküléssel, bújkálással, túléléssel töltött évszázadokat, köszönettel tartozom nekik, elvégre akkor nem válhattam volna ilyen erőssé.  
    Az elnézéstre csak a szememben villan pillanatnyi derű. Becsülöm, ha valakiben megvan az a tulajdonság, amit most Noel mutatott fel. Kifejezetten emberi és gyűjtöm az ilyet.
    - Ha megdícsérnek, köszönd meg az illetőnek, nem pedig képen törölni szokás. – felelem nyugodtan. Éppen megdicsértem, erre olyan riposzt ad, amire mások kitépnék a nyelvét. Az éretlenebbek és a hirtelenebbek igen.
    - Ez megoldható. – tartom össze szétnyitott ujjaimat egymásnak. Engedélyek, alkuk és kedvezmények kérdése az egész. Azzal a klánnal, ahol az egyetem van.
    - A klán területén öltözködhetsz így. Az egyik elvünk a beolvadás és alkalmazkodás. Ha kilépsz innen, normális ruhát hordasz. – hogy alatta páncélt húz, az már nem érdekel. Az emberek a felszínre adnak.
    Ahogy tátog, előre dőlök és az ujjammal becsukom az állát, majd visszadőlök.
    - Mindenkinek jár lakosztály. A sátradat ott is felállíthatod. – legalább nem látom.
    - Nem mondassz ellent. – fagyossá válik a hangom. – A szolgálódat úgy nevezed, ahogy ő kéri, ennyi tisztesség legyen bennünk. Ha durván bánsz vele... – nyitva hagyom a kérdést, vannak, akik rajtuk élik ki a perverziójukat én pedig  hagyom, ameddig megfelelőnek tartom. A sok száz évig való másképp élés legtöbbünket megváltoztat.
    - Nincs. – intek felé, hogy távozhat. A testőre máris a nyomába ered, ahogy kilép a folyosóra Noel, tudja a dolgát, mint ahogy a fogadó komornyik is, aki bemutatkozása után a lakosztálya felé vezeti Noelt.
    Kitöltetek magamnak egy negyed pohár brandyt. Van egy olyan érzésem, hogy Noel lesz a végzetem. Ez esetben alaposan ki kell képeznem, méltó kéztől akarok véglegesen távozni.

    //Köszönöm a játékot! Szívek //
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Társalgó

    on Vas. Aug. 30 2015, 19:24

    Kyle - Noel

    Kérdőn pillant Kyle-ra, tudja, hogy ismeri az öregét, annyira biztos benne, mint ahogy itt ül. Végül is kockáztatott, idejött, nem titkolván, kicsoda, elhagyta az atyját is, csak azért, hogy saját lábra álljon.
    Mi az előnye? Minél távolabb van Raultól, annál inkább biztonságban tudja, ennyi, nem több. Fiatal, de dörzsölt játékos, így is lehetne fogalmazni.
    Mielőtt lelépett, azért alaposan körbejárta a viszonyokat is, és lehet, csak úgy rábökött a térképre, de tudta, mit vállal. Elnézést kér, hát tényleg úgy hangzott az egész, mintha éppen feddés lenne, mert eddig váratta a vezért egy normális válasszal.
    -Á, félreértettem... pontosabban nem ismerem, nem tudtam, hogy ez dicséretnek számít.
    Megjegyzi, és elraktározza, aztán ha nem hal idejekorán, akkor megszokja ezt a stílust is. Egyelőre kiismerhetetlen a fickó, bár mit várhatna, hiszen közel a 600-hoz a maradék emberség is kiveszett belőle. Ahogy Gerardból is, ez egy ilyen játék.
    -Köszönöm.
    Ki akar aknázni minden lehetőséget, pallérozni az elméjét, hiszen arra szüksége van és szüksége is lesz. Legalább tanulhat, és olyan helyen, ahol csakugyan rengeteg információra bukkanhat. Mit keres? Az az ő titka.
    -Beolvadás... jobb mint valami főzőműsor. Rendben. Mi a normális? Ez a szaggatott farmer, póló, baseball sapka, napszemüveg, rágó és tornacipő kombináció?
    Valamennyit látott ebből, már ami a korosztályát illeti, de mivel nem igazán érintkezik velük, nagyon nem is kötötték le a figyelmét. Az idősebbek öltözékét ismeri. A lakosztály említésétől tényleg elakad a szava, mondana valamit, csak nehezen megy. A megoldás érkezik, becsukják a száját.
    -Vicces lesz. Szobában a sátor.
    Kell valami megszokott, anélkül nem bírná ki, de hogy majd hogyan rendez át... bőven elég, hogy azt mondták, felállíthatja, vagyis akkor a tárgyak is elmozdíthatóak... hacsak nincsenek leszögezve.
    -Oké, akkor lesz egy bébicsőszöm, rendben, ezen ne múljék. Durván? Ki kéne hajítanom az ablakon? Nem, monsieur, én olyat nem teszek, és még a falba sem építem be.
    Nem tudja, kik a szolgálók, azt a komornyikot leszámítva, de ezek után sejti, hogyan lépnek fel velük szemben.
    -Jó, akkor túlélem. Köszönöm.
    Feláll a fotelből, simán, a helyén hagyja, nem dönti fel, fogja a cuccát és kifelé indul. Innentől kezdve a nyomában lesznek, ez nem kérdés, de akkor is szüksége van arra a tudásra, amit csak az öregek ismernek, mert kell a céljai eléréséhez.
    Ki lesz a mestere, inkább nem foglalkozik ezzel, lesz elég dolga az átrendezéssel, és ha majd bejelentkezik, hogy kiválasztotta, akkor majd megtudja.

    //Én is köszönöm! Szívek//



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Társalgó

    on Szer. Aug. 17 2016, 22:56

    Kyle - Noel

    Vizsgaidőszak vége, és túlélte, és mindent leadhatott még hatalmas mázlijára, igaz, elektronikusan is továbbította. Most viszont be kell számolnia az eredményéről, mit alkotott, hogyan, valamint még egy feladata is van.
    Az indexét cipeli a hóna alatt, mert az olyan nehéz, hogy feltétlenül szükséges. Index... ezt a marha elnevezést, mindegy, ha így hívják, akkor azt viszi, neki olyan mindegy, még a kilenc is páros.
    Ráadásul ez a vízválasztó dátum, hiszen egy éve van itt pontosan, és ennél tovább még sehol nem húzta, csak Párizsban a csoportban. Egyszerűen nem bírja a kötöttségeket, azokat nem neki találták ki, de ami csodaszámba megy az két dolog.
    Az egyik, hogy leszámítva a "vitáit" azért jól érzi magát, igaz, ehhez Lash is nagyban hozzájárul. A másik, Kyle még nem használt hajfestéket, szóval jól bírja a kiképzést... ha lehet így fogalmazni.
    A Kancellár folyamatos szövegelése sem szegi kedvét, aki szerint még mindig feleslegesen tölti az idejét az egyetemi tanulmányokkal, amikor sokkal fontosabb dolgokkal is foglalkozhatna. Egy vigyorral a képén jelzi, érti ő amit a vámpír mond, csak nem érdekli, így kopog be a társalgó ajtaján is, hogy Kylenak mondja el amit szükséges.
    Dühítő lehet, roppant dühítő, amit a Kancellár egyre emelkedő hangja is jelez, ennek ellenére nem törli le a vigyorát, nem, az neki most jár.
    Mégis hogy magyarázná meg egy öreg vámpírnak, hogy mit és miért tesz, vagy szeretne? Sehogy. Ez az öreg érti a dolgát, de olyan konzervatív nézeteket vall, amikkel nem tud és nem is akar azonosulni. Inkább a válaszra figyel, és amint mehet, be is lép az ajtón.
    -Monsieur, az indexem.
    A kezdeti nehézségekkel sem untatja a Vezért, miszerint mindent megír csak nem ad le, mert minek? A végeredmény a lényeg, nem a többi.

    //Gratulálok Kylenak, hogy kibírta az elmúlt egy évet. Ölelés//



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Kedd Szept. 27 2016, 22:33


    Noel – Kyle



    Már régóta nem papíralapon olvasok újságokat, most is az egyik fotelban ücsörögve nézem a tabletet, olvasva az egyik tudományos magazint. Korántsem a felfedezések érdekelnek, hanem az a lehetőség, hova fektethetek be. Mert más az, ami az újságba kerül és más az, ami közvetlen az én fülembe. A kettő kivonata hozza számomra a profitot. Most azonban már órák óta csak bámulom azt az egy sort, az agyam máshol jár. Nem tetszenek a változások, amik a városban zajlanak. Túl sok, túl hirtelen és túl nagy kanyarral. Ennyi a tömény véleményem, amit eddig csak a Kancellárral osztottam meg.
    - Fáradj beljebb – fel sem nézek a tabletről, de komolyságot sem tettetek, és meg sem rezzenek.
    A felém nyújtott papírkötegre tekintek, mielőtt átvenném. A kezem utána az ölemben landol, az index a tableten pihen.
    - Személyes beszámolót kérek – csak azután folytatom, ha Noel abbahagyta a beszámolót.
    - Mr. Greymark elmondása szerint voltak elmaradásaid. Nem adtál le időben anyagokat, és érdekesen kezelted a féléveket is. Márpedig ő ritkán ejt ki ilyet a száján. Egyébként... – nyúlok az egyik fiók felé, kihúzva belőle egy levelet, amit átnyújtok Noelnek. Vastag boríték, nagy méretű. – Mr. Greymark visszavonul és mivel tudja, hogy nem vagy híve a modern dolgoknak, ezért így küldte el neked a búcsúajándékát.
    A borítékban, kézzel írt levél helyett egy anatómiakönyv, vaskos méretű és egy minikoponya lapul, kulcstartóként funkcionálva, a szemei helyén pedig piros lámpa világít, ha benyomják a feje tetejét.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Társalgó

    on Szer. Szept. 28 2016, 18:49

    Kyle - Noel

    A Kancellárral való "veszekedést" a belépése zárja le. Isten igazából élvezi, hogy ez a kis "harc" mindig kettejük között marad, sosem viszik ki, de azért abba nem hagynák az élcelődést. Azaz voltaképpen saját maga, mert akkor unalmas lenne a léte, ha nem túráztatná az idős vámpír idegrendszerét. Amikor ezt a szemére hányta, persze azonnal meg kellett jegyeznie, hogy ha ez nem így lenne, az öreg sem fejlődne.
    Miután bemehet, azonnal feltűnik neki, hogy Kyle nem olyan morcos és ridegen komor mint szokott lenni. Most vagy vicceket olvas, vagy már önmagában az is vicces, hogy az indexét hozta. Miket mondott Robert, inkább nem akarja tudni.
    "Fáradj beljebb"... na ez az, amit Kyle eddig egyszer sem mondott, tehát vagy szar van a palacsintában, vagy szar van a palacsintában, vagy pedig a Vezér szintet lépett, és a jéghegy kezd olvadni.
    Egyelőre nem tippel, arra majd ráér később is, a felszólításra viszont egy mosoly suhan át az arcán.
    -Időben odaértem, kipakoltam, tételt húztam, elmondtam, levizsgáztam. Bár... így utólag rájöttem, hogy konkrétan az egész tantárgyat elmeséltem, és nem kellett volna. A professzor világított rá, ahogy arra is, hogy a fenét bajlódok kézirattal... de mégis hogy mondaná meg, hogy azért, mert ez megmarad, a technika meg bármikor elszállhat? Annak van értéke, a kéziratnak, nem a leütött karakternek. Aztán pótoltam, időpontot egyeztettem, azaz jelentkeztem vizsgára és levizsgáztam mindenből.
    Tömören és lényegre törően mondja el a történteket, már amennyire ez lehetséges. Tény, nem volt zökkenőmentes a dolog, de végül is sikerrel vette az akadályt, majd akadályokat.
    -Nos... ez nézőpont kérdése. Készen volt mind, megcsináltam már az első hónapban az összeset, de nem értek egyet a rendszerrel, mert a leadott iromány nem a tudást tükrözi, azt megírhatja bárki, pláne gépen. No de kézzel, az már egészen más műfaj. Amögött valóban munka van, de nem baj, jól jönnek majd jegyzetnek. Véleményem szerint a vizsga a lényeg, nem ezek a heti vagy havi szinten beadandó házi munkák. Fogadni mernék, hogy két hónap múlva én leszek az egyetlen aki tudja, mit írt a saját témaköreiről. Egyébként a póthatáridőben benne voltam, szóval miután végeztem, elrohantam, és leadogattam mindent, azaz elküldtem... mert most ez a menő. Tehát ha így nézem, akkor nem csúsztam... nagyon. A kérdés az, mi marad meg a hallgatóban, ha veri a billentyűzetet, elmenti szépen a munkáját amit évekkel később kitöröl? Vagy már menet közben elveszít, mert olyan zseniálisan jó képességű, hogy képes azt is kitörölni, amiről ezer biztonsági másolata van.
    A vizsgát azért nem nagyon részletezi, még egyszer el nem meséli, hogy mi mindent mondott Robertnek, egyrészt azért, mert mint sejthető, Kyle már régen tudja, másrészt nincs annyi vér, hogy ezt a Vezér végigülje, harmadrészt még mindig cikinek tartja, hogy nem találkozott a tételsorral vagy mivel, így fogalma nem volt arról, hogy melyikhez hány sort kell mondania. Ő elmondta amit tudott, ennyi.
    -Ez az egész rendszer egy baromság. A kikerülők többsége ugatja a Holdat, de gyakorlatban... hozzá sem szagolnak semmihez. Ki találta ezt ki? Ez... ez olyan, mintha most azt mondanám, beszélgessünk az asztalról, és az első tétel annyi lenne, hogy végigsimítom a tetejét és azt mondom, de szép... sima, lakkozott. Aztán vége, mert ez már nem a tétel része, vagyis nem mehetek bele abba, hogy de banyek, esetleg mahagóni, milyen faragású, mert neeem, az már másik tétel, meg nincs benne a könyvben. És ez minden egyes tantárgynál így van... őrület. Volt már olyan egyed aki egyetemi tudás alapján jutott el valameddig? Tuti nem. Monsieur, nekem nincsenek iskoláim, de ez valami borzalmas. Tudja mire jó? Kapcsolatépítésre. Ha megfelelő jegyeket szerez, akkor felfigyelnek önre, esetleg bekerülhet bizonyos körökbe... na, hát ennyi értelme van ennek az egésznek.
    Tulajdonképpen ez a véleménye az oktatási rendszerről, de igen, sajnos muszáj a papír, és reméli, hogy Robert mutat olyat, amit nem leírva talál meg vagy tanul meg.
    Ezért vágja mellbe, amikor Kyle bejelenti, hogy Robert visszavonul. Ne már. Akkor kitől fog tanulni? Az öreg sokkal többet tud mint amennyit tanít, és erre visszavonul?
    -Nem az a baj, hogy nem kedvelem, elismerem, hogy sokkal gyorsabb és a technika szükséges, csak... a valódi tudás nem onnan jön. Merci.
    Az anatómiakönyvre pillant és elmosolyodik, tudja, miért kapta, tökéletes testet kell visszaépítenie, és annak a legutolsó izomrostig stimmelnie kell. A kulcstartót azonnal kipróbálja, és vigyorogva teszi zsebre.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Vas. Okt. 02 2016, 13:48


    Noel – Kyle



    Némán hallgatom végig, rezzenéstelen arccal, a beszámolót.
    - A leckét megtanultad. Nem számít, mit gondolsz a technikáról. Ha nem haladsz a korral, akkor menthetetlenül véged. Saját magadnak írkálhatsz kézzel, lehetsz régimódi, a világban azonban ez hátráltat. És mivel egyetemre jársz, emberi világba, az ő világuk szerint kell abban létezned – ha nem akar abban létezni, akkor nem jár egyetemre, emberi világban lévők közé, hanem beül a kódexei közé s pennával körmöl. Nekem mindegy, az emberi világ viszont kizárja és/vagy sárgaházba viszi. Az utóbbi esetén pedig kiderül, hogy ő ki is. Hacsak ki nem hozom onnan.
    - Ha nem értesz egyet a rendszerrel, akkor miért vagy még ott? Valamit valamiért, a nézőpont kérdése pedig egy ócska válasz, semmit sem ér. Ha maradni akarsz ott, akkor ne siránkozz, ha nem akarsz ott maradni, akkor lépj ki. És most hirtelen érdekelni kezdett téged a hallgató? – szenvtelen, nyugodt hangszínben adom elő a mondatokat. Kedvelem Noelt, sok mindent látok benne, a jellemét azonban nem kedvelem. A magyarázkodást és a mindenre magyarázatot tudok adni jellem, gyengeségre vall. Ha kinövi, megfelelő vezető alany lesz. Ha nem, akkor ... viszont igyekszik, ami szintén pozitívum.
    - Tanulni akartál odamenni. Miért foglalkoztat téged az, más miként foglalkozik a tudással? Örülj neki, hogy helyzetelőnyöd van, ez verseny, nem mesedélután. Biztos vagy abban, hogy ötösödért fognak veled szóba állni? Nem azért, mert a közösségben közösségi életet élsz? – kicsit félre van tájékozódva ezen a téren, de majd terelve lesz. – Hallottál te már olyat, hogy valakire azért figyelt fel valaki, mert az indexe tele volt ötössel? Nem azért, mert aktívan pályázgatott, járt versenyekre és közösségi rendezvényekre? Ha kapcsolatot akarsz, el kell tudni adnod magad. Ahhoz pedig az ötös édeskevés. Szóval akkor mire is jó mindez?
    Magamban mosolygok a válaszán, majd felnő.
    - Garrett Seabrooke lett a dékán helyette, feltételezem, mára már ismerősen cseng a neve – a legelső ismeretórák egyike a helyi és környező klánok ismerete és persze a falkáké, főwarlockoké.
    - Mi is lesz a feladatod ezzel kapcsolatban, mint a Staten Island-i klán egyik tagja? – a kezem a karfára teszem, úgy pihentetem és tekintetem teljes egészében Noel tekintetébe fúródik. Ajánlom, hogy megfelelő választ adjon.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Társalgó

    on Vas. Okt. 02 2016, 14:33

    Kyle - Noel

    -Jó.
    Ritka pillanatok egyike, egyszerűen ennyit reagál, mert most mégis mit mondjon? Majd megtanul marha gyorsan gépelni és kész.Az emberek világa neki idegen, hiába élte élete nagy részét úgymond emberként, de akkor is. Nem nagyon érintkezett velük, azt hozza, amit otthon tanult.
    -Mert kell az a nyomorult papír. Ezért. Naná, mert elméletben én is az vagyok, vagy mi.
    Miért van még ott? Ez egy roppant jó kérdés. Persze ha Raul nem verte volna bele, hogy mindenképpen szerezzen legalább egy végzettséget, akkor esze ágában sem lett volna beiratkoznia. Arról persze mélyen hallgat, hogy azonnal két szakra tette meg, ez ráér később is, bár az indexet meg sem nézte tulajdonképpen, a lényeg az volt, hogy folytathassa a tanulmányait.
    -Monsieur, engem nem a jegy érdekel, a kapcsolat, meg egy olyan munka, amire felfigyelnek. Ha azt ki tudom építeni, ezt meg megírni, publikálni, akkor minden bizonnyal előrébb jutok, és végre nem azért, mert az apámat ismerik. Na, ezt akarom kiküszöbölni. A professzor ezt elmondta, hogy nem ártana ilyesmikkel is foglalkozni.
    Az irományok mellett nekilátott egy kutatómunkának is, azaz kettőnek, Roberttől tudja, hogy publikálni kell, beadni és csak úgy működik a dolog.
    -Azért az sem árt, ha nem kettesekkel bukdácsol végig. Asszem.
    Ezen elgondolkodik, mert végül is ez sem egy utolsó szempont. Rendezvényekre járjon? Mégis hogyan? A fele nappal van, szóval az nála kilőve. Már ha addig nem sikerül megoldania azt a védelmet, hogy nappal is megjelenhessen lazán. Sajnos nem fényben járó, és ilyenkor ez hátrány.
    -Én olyat még nem csináltam, nem vagyok eladó. Fogalmam sincs, ezt hogyan kell.
    Amit nem tud, azt bevallja, és mivel sosem foglalkoztatta ez a kérdés eddig, így meg van lőve rendesen. Mégis hogyan adja el magát? Menjen el rendezvényre, halál lazán sétáljon oda azokhoz, akikhez szükséges? Kérdőn tekint Kylera.
    -Igen, ismerős. Akkor... akkor most ott nem szükséges ez az utáljuk a vérfarkasokat, ugye? Egyébként én nem utálom őket, akkor most defektes vagyok?
    Végül is egy egy fontos kérdés, mert azért a bálon látta amit látott, de az a Jordan oltári fazon volt, vele egész jól elbeszélgetett, míg nem volt távozás.
    -Mosolyogva, jó kedélyűen viselkedve a roppant előnyös és jó oldalamat mutatva, diplomáciai érzékemet bevetve a lehető legjobb benyomást keltem. Ápolom a nem létező vagy létező jó viszonyt. Deeee... tippem szerint ha ismerik egymást, akkor csak van viszony. Továbbá... megmutatom, hogy a klán tagjai nem hülyék, hanem van eszük is, valamint még véletlenül sem hozom kényelmetlen helyzetbe a klánt. Ezen felül pedig kussolok magunkról.
    Mégis mi lenne a feladata? Tulajdonképpen másra nem tud gondolni csak azokra amiket felsorolt. A megfogalmazást hagyja, azt még mindig gyakorolnia kell, bár a Kancellárral erre is ráfeküdtek már.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Társalgó

    on Hétf. Okt. 17 2016, 21:59


    Noel – Kyle



    Legalább az agyáig eljutottak a szavaim, majd megemészti. Ha meg nem, akkor az emberi világ úgyis képen törli és akkor megtanulja, rájön, hogy miként kell működnie az emberek világában. Választhat mást is, de annak más lesz a végkimenetele. Részemről is.
    - Akkor meg minek siránkozol? Azt energiát, amit most beleöltél a siránkozásban, négy kódexet is kiolvasol. Feleslegesen semmit sincs kedvem meghallgatni. Miért kell a papír? Azt meg is lehet venni – még mindig nem érti ezt a világot. Majd fogja. Azt meg el nem mondom, hogy mindent tudok, a szakokról, a felvett tárgyakról. Kérdeztem akkor, nem válaszolt rendesen, meg is lesz a böjtje, hogy nem mondta el a teljes igazat.
    - Te most hülyének nézel – semmi ordítás, semmi önmagamból kikelés. – Idézlek: „Ha megfelelő jegyeket szerez, akkor felfigyelnek önre,” – megállok egy pillanatra, és ha meg akar szólalni, feltartom a mutatóujjam. – Két dolgot utálok. Egy, ha valaki mindent megmagyaráz, vagy legalábbis azt hiszi, hogy amit mond, az magyarázat. Másodszor, ha ellentmond önmagának. Ha ennek a beszélgetésnek vége, a szobádba takarodsz és a Kancellár majd megtanít arra, hogy a felesleges szájtépést és a magyarázkodást abbahagyd. Addig hallani és hallgatni sem akarlak – nem kérdezem, hogy érthető voltam-e.
    A válaszából, hogy nem eladó, kezd elegem lenni, újfent. Nem érti, nem akarja érteni a válaszaim, olyan makacs, ami nekem már a nem érdekel kategória, és a korára sem fogható, sokkal inkább az akarnokságára, bajlódjon vele más. Közömbösen nézek rá.
    - Nem vagy defektes és eltaláltad, nem szükséges utálnod őket, még ha belső indíttatásod is van ezt tenned. Ez az egyik jelzője a felelősségteljességnek – bólintok. – Ez neked egyben gyakorlóterep is, hogy miként fékezd a bestiádat, ha vérfarkas közelében vagy – még nem tudja, de nem véletlen történnek a dolgok és hogy bizony továbbra is van a közelében valaki. Nem bízok az olyanokban, akik ifjan olyan kijelentéseket tesznek, mint Noel. Már nem Gyermek, saját magáért, a tetteiért felelős, de nem fogom hagyni, hogy lerántsa a leplet a világunkról.
    - Minek mosolyognál, ha nem akarsz? Légy önmagad és tartsd meg az álcát, gyakorold a diplomata képességeket. A klánszabályzatot pedig betartod kifelé is. Jó válasz – bólintok ismét.
    - Van még valami? – az ajándékomat, hogy kibírt ennyi időt az emberek világában és a miénkben is, márpedig itt most egyáltalán nem könnyű világ kezd lenni, a szobájába tettettem, mégpedig egy tunéziai sátrat, amit úgy állít és válogat össze magának, ahogy jólesik. Pihenő alkalmatosságokkal együtt.  
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Társalgó

    on Hétf. Okt. 17 2016, 23:14

    Noel - Kyle

    -Nem őrültem meg. Annyira mazochista nem vagyok, az túl sok egy helyben ülés. Megvenni? Lehet, ez a csalók világa, én nem válok azzá.Tudja, hogy ismerik az apámat, mi lenne az első amit megtennének? Lenyomoznának.
    Kiolvasni 4 kódexet ennyi idő alatt lehetetlen, és nem akkora állat, hogy ezzel üsse az idejét.
    -Á, á. Ha így lenne, akkor kimondanám, és nem léteznék. Mondta annak idején, hogy az a bajom, túl őszinte vagyok.
    Tiszteli ő Kylet, tényleg tiszteli, nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy képtelen vele dűlőre jutni. Egyszerűen túl merev, vagy mi baja, még nem jött rá. Ő meg túl makacs és önálló, ami persze örökös problémákba ütközik. Egyszerűen nincs arany középút, azaz ő nem találja.
    -Szerintem sehol nem mondtam ellent, monsieur. Az, hogy engem nem érdekelnek a jegyek, az egy dolog. És egy másik dolog, hogy márpedig ezt szemmel követik és figyelik. Ezt mondom.
    Ezzel megint nem ért egyet, tényleg nem mondott ellent, van egy elvárás, és van az ő nézete. De most nem? Mindenki azt figyeli, hol szerepel, milyen jegyei vannak, és amikor kikerül az iskolából, hülyébb mint a sok évi átlag.
    -Most tényleg ennyire zavarom a köreit? Tudja, hogy sosem illettem ebbe a világba, nem kértem, és nem akartam, de ez már nem érdekel. Miért probléma, hogy egy ifjú azzal is tanul, ha hangosan gondolkodik?
    Tényleg nem érti, hogy ha ennyire zavaró a lénye? Egyre inkább ez az érzése. A jelek szerint a klánnak sokkal jobb lenne, ő meg nem az a típus, aki betörik. Nem magyarázkodni akart, elmondta a véleményét, ami szokás szerint nem egyezik máséval. Ő gondolkodik beszélgetés közben is, és sokszor előrébb járnak a gondolatai, nem azért csinálja, hogy másokat bosszantson.
    -Jó, takarodok, de vele sem tudok kommunikálni, mert a mandzsetta hajtogatási szokásaiba belefáradtam.
    Bólint, értette a célzást, de sok fiatalabbal ellentétben neki még van tartása. Az, hogy más nézeteket vall, így van, ezt sosem tagadta. Az sem mondható el róla, hogy nem próbál beilleszkedni, de egészen más világ szülötte, hogy meg tudja tenni, szóval harcot vívnak. Ő és a beilleszkedés.
    Maximum majd Lash lesz az akivel beszélget és bezárkózik szépen a maga világába, amivel meg az a baj, hogy akkor semmiben nem vesz részt.
    -Szabály, szabály, szabály, és akkor csodálkozik mindenki, hogy áll egy fal előtt, amit csak ki kéne kerülni.
    Legszívesebben megfejelné az ajtót, jobb híján a koponyát kezdi nyomogatni, az is egy jó szórakozás. Magában dohog, jobbat úgy sem tehet.
    -De, monsieur, egyre inkább az az érzésem, hogy nekem nincs ki a 4 kerekem. Halál normális az a Béta, Jordan, ha jól emlékszem a nevére. Majd gyakorlok, kettőt már ismerek közülük.
    Lemondóan sóhajt, parttalan vitát vívnak, és ki lehet a vesztes? Csak ő, mert ő az ifjú, aki neveletlen, tiszteletlen és egyéb. Az egyetlen pozitívum, hogy Kyle legalább az utolsó részével egyetért. Ennek is tud örülni.
    -Nincs, monsieur, ha most mondok valamit, azzal is csak a bajt tetézem. Cella?
    Érdeklődve pillant Kylera, ezek után van értelme bármit is mondania? Nincsen. Tudja, hogy nem ússza meg büntetés nélkül, lassan megszokja.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.

    Ajánlott tartalom

    Re: Társalgó


      Pontos idő: Hétf. Nov. 19 2018, 07:12