Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Freshkills Park
by Marcus Van Beest Yesterday at 22:49

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Long Island villa
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 18:53

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 22:42

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Szomb. Nov. 10 2018, 19:40

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

» Reinald Raoul Carlmichael
by Admin Szomb. Nov. 03 2018, 23:39

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Előtér

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Előtér

    on Kedd Jan. 20 2015, 17:13

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előtér

    on Kedd Jan. 20 2015, 20:06

    [Aki kapja, marha.. khm.. marja]

    Kopp, hopp, kopp, hopp. Minden hoppnál szoknyasuhogás, minden koppnál gyermek lakkcipők sarkának összeverődése a padlómozaik anyagával. Tökéletes a fekete-fehér kő ahhoz, hogy ugróiskolát játszanak rajta, s bár a vastag, vörös alkoholos filccel rótt feliratok a fekete köveken annyira nem látszanak, ez nem ront az élményen.
    Azt mondják, hogy meg kellene komolyodni idővel mindenkinek, de vannak olyanok, közöttük Jagna is, akik úgy vannak ezzel, hogy totálisan felesleges az egész. Komolynak lenni unalmas, megszokott, döbbenetesen átlagos, s ő nem szeret az lenni. A meglepőség villanyozza fel, az, hogy úgy húzgálhatja mindenki idegszálait, mintha csak marionett babát mozgatna, s miközben pofátlan módon rájátszik arra, amilyen testet Papóca az öröklétben hagyott neki, rettenetesen jól szórakozik.
    Nem tudni, hogy honnan szerezte a jelölőkét, amit dobál az egyes kockákba, de udvari kő helyett tökéletesen megteszi. Szépen csillog is, feltehetőleg valami rubintköves gyűrű lehet, de ugyan ki foglalkozik ilyesmivel? Véleménye szerint senki szobája nem magánterület az övén kívül, így apró lábain úgy osonkodik jobbra-balra a házban, mint akinek semmi szégyenérzete nincs. Amúgy nincs is. Mire lenne? Sose serdülte ki a gyerekkort, így a teste körülbelül annyira rejtegetnivaló, mint egy pucér porcelánbabáé. Meg annyira kívánatos is.
    Nem csúnya kislány ő, s nem is olyan kicsi, ha azt nézzük, hogy elmúlt tizenkettő, amikor Papóca megölelte, hogy ezzel megölje. Viszont családi örökségként kaszvány, túl fiatalos fizimiskával megáldott népek hagyták rá a küllemét, így arca inkább egy tízévesé, mint egy tizenkettesé. Viselkedése pedig mindig olyan, amilyenhez éppen kedve van.
    Néha eljátssza a hölgyet, de ma nem így keltette az éj. Most csíkos harisnyájában, fodros-pörgős kisszoknyájában, buggyos ujjú blúzában és kétfelé fonott hajával éppen úgy fest, mint egy goth játékbaba.

    -Egy, megérett a meggy! – kezdi elölről a játékot, s egyre hangosabban szaval hozzá. Nem céloz ő semmire, de ha nem jön elő valaki állati sebesen, akkor félő, hogy az alkoholos filccel - ami szoknyájának kötényruhaként blúza elé csavarodó részének zsebéből kandikál elő – nem csak a padló kövezetének esik majd neki.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előtér

    on Kedd Jan. 20 2015, 21:51

    //Éljen a szövetség//

    *Nyílik az ajtó, s az utcai forgatag bűzétől terhes esti levegő áramlik be rajta, no meg persze Lily, aki előtt egyik vámpírja tartja a kilincset. Egy vezér ugyebár sosem mozog, pláne nem érkezik egyedül - nem mintha nem tudna vigyázni magára, de adni kell az illemre, no. Kecsesen lépdel, egyenesen tartja magát, fejét a magasba emeli, tekintetét mereven előre szegezi, miközben belibben, de az ajkára halvány mosoly kúszik, s nem tud elnyomni egy sóhajt. Hát itt lenne, Alex fellegvárában. Bár mostani látogatása inkább udvariassági, azért nem tagadhatja, hogy ideges, hiába készült fel alaposan. Alexander hozzá képest ősöreg, s a közelében mindig elogja a bizonytalanság, hogy eléggé felnőtt-e már ehhez a feladathoz. Nem mintha nem tudná, hogy a rendelkezésre álló jelöltek közül ő a legalkalmasabb, de sosem tévesztheti szem elől, hogy ha Staten Island ura úgy döntene, le tudná söpörni a manhattani közösséget a föld színéről. S egy ilyen gondolat a szövetségessel kapcsolatban nem éppen megnyugtató. Persze, még mindig jobb, mint ha egy ellenségről lenne szó.*
    *Ilyesmiken morfondírozik mozdulatlan arccal, a gondtalan magabiztosság álcája mögött, amikor megpillantja a kislányt, s megdermed a mozdulat közepén, bordó, uszályos estélyi ruhájának suhogása is elhallgat. Egy gyerekvámpír? Alexander vagy az övéi mióta ölelnek be ilyen fiatalon valakit?! Mielőtt azonban eluralkodhatna rajta a rosszallás, jobban odafigyel a kicsikére, s némileg megkönnyebbül. Nem újonc az éjszakában. Akkor Staten Island csak befogadta, nem teremtette őt. Helyes. Csak tartsa is féken! A gyerekvámpírok megrekedtek a fejlődésnek azon a fokán, ahol az öleléskor álltak, ráadásul az öröklét ezt a mentális állapotot csak tovább roncsolja - teljesen kiszámíthatatlanok. Alexander kockázatot vállalt ezzel az aprósággal. Liliana nem tette volna meg a helyében, legalábbis jó indok nélkül semmiképpen... Nem kell intenie a vámpírjának, hogy jelezze, tartsa szemmel a kislányt. Ő nem foglalkozhat vele - illetlenség lenne a másik területén annap népével előbb szóba állnia, mint az úrral, így tervei szerint egyszerűen átvág majd az előcsarnokon, egészen a fogadóteremig úgy, hogy közben nem néz semmire, senkire. Bámészkodni, vagy bármi egyebet csinálni ráér azután is, hogy a kötelező köröket letudta Alexanderrel... bár tart tőle, hogy ezt a tervet a kicsike nem fogja annyiban hagyni. Most különösen örül a kíséretének.*
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Előtér

    on Csüt. Aug. 13 2015, 18:58

    Ismét saját utakon jár, ami azt jelenti, olyan vígan pattant meg az atyjától, hogy azt öröm nézni. Természetes dolog, hogy erről elfelejtett szólni, csak pakolt, és jött.
    A helyszínt már jó előre megnézte, utánaolvasott, és bökött. Staten Island, ami nem túl zsúfolt, nincs a város szívében, mégis tökéletes terület, legalábbis jobb, mint Párizs.
    Az tele van nekromantákkal, mégis mit kezdjen ott egy magafajta kölyök, amikor olyan hírességekkel kellene felvennie a versenyt, mint a saját apja? Nem őrült meg, inkább lelépett, és keresett olyan helyet, ahol nem hemzsegnek.
    Miért jött ide egy ilyen fiatal nyikhaj... már előre készül a kérdésre, hogy ne szarkasztikus választ adjon, és jegyezze meg komoly képpel, hogy sírásónak érkezett. A rabló sokkal jobban hangzik, nemde?
    Gondolatmenete közben elvigyorodik, és így kopog be az ajtón, majd keveredik az előtérbe, nem éppen úri léptekkel, de annál lazábban és hangtalanabbul.
    Letáborozik, azaz levágja a "táskáját" a földre, és vár. Elzsibbadt a válla, van ilyen.
    Az illemet ismeri, első útja a klánvezérhez vezet, még túl fiatal ahhoz, hogy csak úgy belógjon más területére, ráadásul akkor Gerard csak azért rakná össze, hogy ízekre téphesse másodszorra is... a vezér után.
    Az atyjára nem hoz szégyent, azaz a protokollt betartja, és amíg várakozik, inkább körbenéz, a köpönyegét pedig a vállára veti, felfedve féltett kincsét, a koponyát.
    -Beszarás, micsoda kastély... van ízlése a nagy öregnek, csúcs. Eskü, összebeszéltek Raullal, ez tuti, vagy egy és ugyanaz a személy a lakberendezőjük.
    A könyveket figyeli a polcon, vajon milyen kincset rejt, a többi nem érdekli, azok viszont annál inkább. Nem kellene várakoznia, már ott lenne előttük... szóval a következő pillanatban már a polc előtt vágja magát török ülésbe.
    Időpontja nincs, azaz ő jött, mert megérkezett, és nem akarja húzni azt, ami mindenkinek drága, főként ha előtte az éjszaka, nyugodtan olvassa a címeket félredöntött fejjel, maximum majd jön valaki, hogy jelezze, mehet Kyle-hoz.
    Ezt is tudja... a nevet is tudja, hiszen nem vacsorának érkezett, hanem egészen másért, persze nála mindig benne van a pakliban, hogy egy mondatával is kicsapja a biztosítékot.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előtér

    on Csüt. Aug. 13 2015, 19:29

    No – Ky

    Már majdnem teljesen kikapcsolt állapotban létezem. Végre egyedül, a saját ágyamban, éjjel. Mintha ember lennék. Senkit sem kell kerülgetnem, átölelnem. Szigorítani fogom a szobámban (ágyamban) tartózkodást és azok számát. Teljesen jó érzés ez is: egy tizenhetedik századi művet forgattam a kezemben előtte, már régen olvastam és elfelejtettem már lassan, mennyire is szórakoztató.
    Kipattannak a szemeim, amikor megérzem a bejárat felé közeledőt. A drága jó öreg komornyik, aki már háromszáz éve az és csodálatos (borzalmas) módon nem unja abbahagyni, még az előtt kopog rám, hogy felülnék az ágyban. Kiváló radar.
    - Uram, beengedjem az érkezőt?
    Felülök az ágyon, figyelek. Majd alig észrevehetően biccentek. Az ajtó csukódik mögöttem, és rövidesen nyílik az ajtó Noel előtt.
    Nem mond semmit, csupán hátrébb áll.
    - Kit jelenthetek be?
    A levágott holmira nem rezzen még a szempillája sem, csupán eltűnik a homályban, hogy már álltamban nyisson be hozzám újra.
    - Maradjon az előtérben. A társalgóba kérek majd frissítőt. – akár egyedül, akár társaságban, de ma már ebből ágyba visszakerülés nem lesz. Bosszús is vagyok ezért. Nem elég, hogy a Tanács előtt igenis elhallgatok dolgokat, mert van egy érzésem, hogy imádják keverni a dolgokat, de lassan minden klánvezér hibbantnak tekint. Márpedig őrült meg a nyavalya. Meguntam a játékaikat és az a kis nyitási próba kudarca is elég volt, hogy most már végleg ne érdekeljenek. Elvagyok a kis szigetemen, a többiekkel. Néha ugyancsak emlegetem Lilithet, az ajándékáért. Nem is tudom hányszor tettem volna már meg.
    Így meg csak hagyom, hogy a háziköntös, amely cseppet sem hasonlít rá, rám kerüljön, nadrág, cipő azért van, hiú vagyok és konzervatív maradi. Nesztelen közeledek a polcok előtt kuporgó háta mögé. Akár áruló, kém is lehet a kiskölök, és talán több száz éves.
    - Miért jöttél? – dőlök karba font kézzel a mahagóni ajtófélfának, vizslatva tekintetemmel és minden érzékelésemmel.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Előtér

    on Csüt. Aug. 13 2015, 19:49

    Kyle -Noel

    Belemerül a könyvek nézegetésébe, van néhány példány, amit szívesen kölcsönkérne, na de mégsem illik így kezdeni a belépőt.
    Egy komornyik jelenik meg, felállna, de lekési, így ülő helyzetben jelenti be a nevét, nem mintha ez bármit is mondana a klánvezérnek, hiszed idegen a szigetén. Még... vagy az is marad, ki tudja?
    A fickó eltűnik, ő vállat von, csak a cuccát húzza közelebb, nem szeretné, ha lába kélne féltett kincsének, a koponyának, inkább elő is veszi, és az ölébe teszi, hogy szeretettel simítson végig rajta.
    A polc sokkal értékesebb darabokat rejt, mint gondolta, szisztematikusan "jegyzetel", sorrendet felállítva, hogy ha alkalmasint eljut odáig, mégis csak elkunyerálja olvasásra őket.
    Halkan, a koponyának kezd magyarázni, tökéletes hallgatóság, és ezzel olyan szinten leköti magát, hogy csupán a hangra rezzen össze, pattan fel és pördül meg a tengelye körül úgy, hogy alig tud megállni a lábán. Milyen gyönyörű lenne, ha hason landolna a vezér előtt... sosem mosná le magáról, hogy felnyalta a padlót, de simán kivédené, hogy csak wixolja.
    Szóra nyitja a száját, de a látványon annyira megrökönyödik, hogy az tátva marad, és hang nem jön ki rajta. Köntösben lévő vezér? Kizárt, tuti valami második komornyik, vagy testőr-féle, aki leellenőrzi, hogy kicsoda. Túlbiztosított kastély, de ha itt ez a szokás, akkor hajrá, nem baj, túl fogja élni.
    -Csodás köntös... nekem is lesz egy ilyenem. Kényelmes?
    Még mindig sokkban van, mindenre számított, csak majdhogynem pizsamás alakra nem. Óriási, már most elnyerte a tetszését ez a hely, ha ilyen őrült fazonok rohangálnak, akkor hazaérkezett. Végül félig felocsúdik, és értelmes szavak egymás utáni rendezése folytán kész mondatokat nyög ki.
    -Monsieur! Bejelentkezni jöttem a... klánvezérhez, személy szerint... Alexander Kyle Chairmenhez, hogy engedélyt kérjek tőle a területén való letelepedéshez... és egyébhez. Bár... ha zavarom, akkor visszajövök holnap éjjel.
    Biccent köszönésképpen, illendő dolog, hát megteszi. Király kezdés... még jó, hogy a döbbenettől nem szedte elő a cetlit, mégis kit keres, más se kellett volna, ha felolvassa. Az már hab a tortán, hogy még mindig a köntöst bámulja, és sikerül még jobb időpontot mondania, mint a mostani. Gerard ha ezt hallaná, már úgy tarkón vágta volna, hogy menetet vágott volna a nyakába.
    Ez mekkora gáz... pár másodperc eltelik a mondandója után, mire képes a köntösről a fickóra pillantani. Valami gyanús... adja az ég, hogy ne ő legyen a vezér, és valóban csak testőrként funkcionáljon, mert különben neki már most reszeltek. Mielőtt elfeledkezne egy fontos momentumról, megemeli a koponyát, és bemutatja.
    -Francis.
    Azonnal el is rejti, mert ha még lehet fokozni a szar indítást, hát abban is tehetséges.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előtér

    on Csüt. Aug. 13 2015, 20:17

    No – Ky

    Ezer szerencse, hogy előbb engedélyeztem a belépését, a védelem elég erős, nem szeretem az idegen és hívatlan betérőket. Bizalmatlan vagyok, de ezt senkinek sem kötöm az orrára.
    Hallom, ahogy magyaráz valakinek? Mobilon? Vagy magában? Ahogy azonban megfordul, már értem a beszélgetés okát és fonalát. Még egy érdekes szülötte az éjszakának, nagyjából olyan, mint púp a hátamra. Rezzenéstelen arccal nézem a felállás, bár inkább felbukást és a szájtátást. A koponyára tekintek, majd fel a fiú arcába. Vagy nem fiúba. Agnieszka megtanította nekem, hogy a kinézet nem számít.
    - Ki is adsz hangot, vagy inkább becsukod a szád? – érdeklődöm nyugodtan, hogy kirángassam a helyzetből.
    A köntös kérdésre felvonom az egyik szemöldököm.
    - Hordanám, ha nem lenne az? – utálom, ha ilyen megjegyzést tesznek a megjelenésemre, de még várakozom. Miért jöhetett? Hamarosan meg is kapom a választ.
    Hogy a ragya esne bele minden szentbe és Lilithbe! Minden nem épelméjű hozzám fordul? Lassan kiírhatom, hogy Alysium.
    - A vezér elfoglalt. És sok kérdésre kell választ adnod, hogy ha csatlakozni szeretnél. – nem fogom elárulni, hogy én vagyok az, ha nem tudja, akkor nem is fogja tudni, ha nem érdemes rá. Majd kiderül.
    A koponya bemutatására néma maradok. Lilith, ha egyszer a kezem közé kerülsz...
    - A barátod? – sok dolgot láttam már életemben, ezt ugyan nem, viszont a furcsa ragaszkodásokhoz és érzelmi kinyílvánotosokhoz nem szoktam hozzá. Inkább láttam eleget. Legszívesebben most kidobnám, a fülénél fogva. De hallgatok még, mert ha kincset tartok a markomban, még ha teljesen őrült is, hasznos dolog.
    - Kövess.
    Elrugaszkodom az ajtófélfától és a lépcső mellett nyíló, hosszú folyosón át vezetem, a társalgóba. Az ízlésemnek megfelelő, felmenőimtől örökül kapott páncélok, fegyverek és pajzsok, köztük a sajátjaim is, amelyeket az évszázadok alatt birtokoltam. Ez a végénél egy csarnokba torkollik, de nem oda megyünk be, hanem benyitok az egyik oldalajtón és a tágas társalgóba veztem a fiút.
    - Ülj le. Fogyassz. – nem kérés, parancs. Éhesen nem vagyok hajlandó vele beszélni.
    - Teljes neved? Honnan jöttél? És miért éppen ide akarsz csatlakozni?
    Leülök az egyik kényelmes fotelbe, átvetem rajta a lábam, és a cigaretta felé nyúlok.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Előtér

    on Csüt. Aug. 13 2015, 20:53

    Kyle - Noel

    Létezik ettől kínosabb bemutatkozás? Létezik, hogy valaki még ettől is szerencsétlenebb módon nyilvánuljon meg ott, ahová csatlakozni szeretne? A saját kérdéseire is nemet mondana, hát akkor mégis mit mondjon az álmából felvert testőr-féle, aki támasztja az ajtófélfát, amikor tátogni kezd, mint ponty a retikülben?
    Csak tud szájról olvasni... vagy nem, de ezt inkább nem kérdezi meg, bőven elég, hogy a komornyiktestőr2 kizökkenti ebből az abszurd helyzetből. Bólint, és hogy megerősítse ezt a mozdulatot, becsukja a száját. Majdnem így képzelte el, csak a hangképzés nem jött össze.
    -Azt nem tudhatom, monsieur, láttam én már mazochista alakokat, akik előszeretettel jártak például latexben, mert... csak. Bár el kell ismernem, a viselete ápol és eltakar... mindent.
    Csodás, még két mondat, és nem hogy nem telepedhet le, de darabokban fog lógni valamerre, vagy üvegcsékben küldik haza Gerardnak. Nagyot sóhajt és összeszedi magát, legalább azt el tudja mondani, ami a lényeg. A válaszra bólint, végül is mit tehetne? Majd pont a vezér áll ide, akkor tényleg valamiféle "előkóstoló" a tag.
    -Oui, tökéletesen megértem. Már nem az elfoglaltságát... illetve azt is... a kérdéseket.
    És igen... így kell tovább rontani a helyzetét, gondolatban gratulál magának, ilyen őrült módon még sosem mutatkozott be sehol. Nem baj, innen szép előrelépni, szóval Francis bemutatása után erőt vesz magán, nem akar hazamenni. Több sokk már csak nem érheti, a köntös volt a jéghegy csúcsa.
    -Igen és nem. Inkább a kabalám. 2 évesen kaptam, ő elmúlt 200.
    Hallelujah, az első értelmes és összeszedett mondat, ami elhagyta a száját. Magához tért... egyelőre.
    Szótlanul bólint, felkapja a cuccát, és követi a komornyiktestőr2-t, egy már éppen kedvelni készült sötét folyosóra. Tényleg éppen, mert amikor szembesül azzal, mik vannak itt... ismét tátogni kezd, mint a hal. Páncélok.
    Az ősi ellenségek, egy meg akarta ölni annak idején, tudja, ádáz gyilkosok, akik ártatlan folyosón kódorgó kölykökre csapnak le, hogy rájuk vetődve teljesen betakarva agyon nyomják, és kiszorítsák belőle a szuszt.
    Az ugyan már nem szükséges a létéhez, de... ez kínzás.
    Úgy forgolódik és lesi mindegyiket, mintha azt várná, hogy valamelyik azonnal megiramodik és hatalmas ugrással kinyírja. Támadó pozícióba vágja magát, úgy követi a fickót, hogy szinte rátapad, nehogy bántódás érje, legalább még pár percig ne, és suttogva drukkol, hogy legyen már vége a rémálomnak.
    -Nyugi, testőr az ipse, megvéd, tuti megvéd. De mi van, ha velük van? Most már tuti, hogy ugyanaz ad lakberendezési tanácsokat a vezérnek, mint Raulnak.  
    Túlél, most tényleg túlél, és ahhoz képest, hogy kezdte összeszedni magát, hogy bebizonyítsa, érdemes engedni a csatlakozását, hát most visszatér oda, ahonnan indult. Szuper.

    Az ajtón úgy surran be, mintha kötelező lenne, és a falhoz tapad, hogy kivárja, követi valamelyik dög, vagy sem.
    A parancsra bólint, helyet foglal, de úgy, hogy az ajtókat stíröli. Zárva vannak, nem jönnek be, nem jöhetnek be... megnyugszik, szinte magához öleli a koponyát, mint egy védelmi eszközt. Nagyon nem kell biztatni, bár azért kínosan ügyel arra, hogy ne azonnal lehajtson egy kupa vért, mert még az is rajta köt ki, inkább illedelmesen elkortyolgatja.
    -Noel Wyard. Párizsból érkeztem, Gerard Benoit az atyám, illetve Raul Dessau a nekromanta a biológiai. Az oka egyszerű, monsieur,  a hazám kicsi a sok nekromantának és fajtársamnak. Jómagam karriert építenék, ha a vezér engedi. Felmenőim mellett nem nagyon rúghatok labdába, ez a sziget pedig pont olyan, amit otthonomnak elképzelnék.
    Gondolatbeli tapsvihar, megérkezett... kicsit sokáig tartott, de csak összehozta, és végre értelmesen kommunikál. Talán az eddig mutatott képen javít valamelyest, bár azt nehéz lesz megmagyarázni, miért kommandózott a köntösös alak hátán végig a folyosón.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előtér

    on Szomb. Aug. 15 2015, 18:37

    No – Ky


    Legalább reagál, már ez is haladás és a száját becsukja. D ekár volt ismét kinyitia, legalább hagyta volna inkább tátva. Latex.
    - Még nem hordtam... latexet. A köntösömről tudom, hogy kényelmes. A köpenyed is kényelmes?
    Ha hülyének akarja tettetni magát, egészen hatásosan teszi. Egy biztos, ezért máshol már régen kitekerték volna a nyakát. Akiknek eszük kevés, és tapasztalatuk, minden bizonnyal így tettek volna.
    - Egy jótanács. Előbb gondold végig, mit akarsz mondani. Esetleg gyakorolhatnád... ettől a perctől kezdve. – ugyanolyan jégnyugalommal mondom ki, mintha csak másról beszélnék. Valójában figyelmeztetés volt. Enyhe.
    - Amikor kaptad, akkor múlt 200? Te hány telet éltél meg? – a pontos megfogalmazás sosem hátrány. Pláne a klánomban. Ahol zömmel vének vannak, és csak az öregisten igazodik ki cirkalmas szavaikon. Hobbim a korral haladás a világ felé tekintve, ezért megy olyan könnyedén felvenni a beszélgetések fonalát.
    Ahogy közeledik felém, abban a pillanatban az egyik árnyék megmozdul a legnagyobb páncél mögött és kettőnk közé áll. A testőröm.
    - Valóban a testőröm. És ajánlom, hogy csak akkor közelíts meg ennyire, ha megengedem. – most már jéghideg a hangom, de cseppet sem ellenszenves. Csupán hiányzik belőle minden, ami élővé, emberivé tesz egy hangot.
    A testőr nem a hűséges kísérőm: a kétajtó széles, két méter magasságával kevés helyen tudna zavartalanul elférni. Védelenek viszont kitűnő, a reflexei és képességei az évszázadok alatt bizonyosságot nyertek. Nekem háttal, Noelnek szemben van és kezével tolja hátrébb, hacsak nem tette meg előbb Noel.
    Nem nézek semerre, ahogy belépek, helyet foglalok. A testőr ismét az árnyékba olvad vissza, megadva a magánszférát kettőnknek. Látszatra.
    A bemutatkozásra az ujjamat a szám elé teszem. Egy gyakorló nekromanta. Méghozzá Dessau vére. Villámgyors mozdulattal nyúlok a csuklója után, hogy a körmömmel felsértsem egy helyen és vételezzek a véréből, ha sikerül elkapnom, majd visszaülök, mintha mindig is ott ültem volna.
    - Valóban te vagy az egyik leszármazottja. – ízlelgetem a vért,  mintegy analizálva.
    - És miért pont ide? Merre voltál azelőtt?
    Kezem a karfára helyezem. Figyelem. Jeges nyugalommal várom a válaszait.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Előtér

    on Szomb. Aug. 15 2015, 19:41

    Kyle - Noel

    A hangképzés jó dolog, bár az már kevésbé, hogy amikor megteszi, akkor marhaságot beszél, azaz éppen nem ide illő dolgot feszeget. Pont most, pont itt, és pont egy testőr előtt. Csodás.
    Jobb híján megpróbálja kihozni a legjobbat az egészből, és előadni a spéci hülyét, ahogyan szokta néha, amikor nagyon muszáj... márpedig most nagyon is az, mert a végén tényleg felnégyelik, nyolcadolják.
    -Ne is próbálja ki, rémesen néz ki és rémesen áll mindenkin. Ennek örülök, lelkiismeret furdalásom lenne, ha miattam felkelt, és még kényelmetlen az öltözéke is. Tényleg. A köpönyegem tökéletes szabású, minden évszaknak megfelel. Óhajtja felpróbálni?
    Leveszi, nehogy ez legyen a gond, szívesen átadja, tényleg szuper öltözék, nagyon kedveli. Ártatlan képpel mered a testőrfélére, halálosan komolyan gondolta, hogy ha szeretné, akkor csak tessék.
    -Köszönöm, monsiuer. Rajta vagyok az ügyön... tudja, amikor ilyen volumenű ügyben keresek egy vezért, akkor izgulok, rettenetesen izgulok, hogy ne szúrjam el, és... és akkor tuti elszúrom. Óriási szerencse, hogy ön jött elém, és nem ő, így addig gyakorlok. Lenne a mentorom? Kérem...
    A hogyan tetessük magunkat teljesen őrültnek iskolában éltanuló lehetne, Gerard is falnak megy az ilyen húzásaitól. Akkor szokott jönni a fogócska, vagyis ő rohan elől, és kis előnyt élvezve próbál menedéket találni az atyja haragjától.
    Szereti feszegetni a határokat, tesztelni, meddig mehet el, és ezt mindig megteszi, mindenkinél. Most is.
    -Igen. Ha számolom azt is, ami közvetlenül a születésem után volt, bár még öntudat nélkül, akkor eddig 21-et, és éppen a 22. telet készülök.
    Mocskosul fiatal, szemtelenül, minden tekintetben, akárhonnan nézi, bezzeg az apja... ő már túl van az 1800-on is. Jól bírja, ezért van kiképzett és harcedzett idegrendszere. Igaz, Gerard sem panaszkodhat, ő sem mai kakas.
    Annyira a páncélokra figyel, hogy nem figyel fel az árnyékra, csak amikor már elé ugrott, és úgy lép hátra, hogy még véletlenül se érjen hozzá. Addig sem jut el, hogy egyáltalán megijedjen, rezzenéstelen arccal nézi az alakot. A "testőröm" kifejezésre viszont kiegyenesedik. Valami nem stimmel. A testőrnek testőre van? Mi a fene folyik itt? Hová jött? Itt mindenki védelemmel rohangál?
    Az fel sem ötlik benne, hogy valóban a klánvezér jött elé, mert annyira szürreális a látvány a köntössel, hogy az kizárt. Akiket ő ismer, soha nem jelennek meg így mások előtt, inkább várakoztatják őket.
    Az ajtón besurranva még vér egy kicsit, bér ha kint testőr van, akkor meg fogja akadályozni, hogy egy páncél az életére törjön. Megnyugodva foglal helyet, és nyög ki végre valami értelmeset.
    Érzékeli a mozdulatot, de nem elég gyors, így mire odáig jut, hogy reflexből lökje el magát, hogy kitépje a fogásból, gyönyörű hátast dob a fotellel.
    Úgy áll fel, mintha mi sem történt volna, A koponyát védte, így annak nem esett baja, szerencsére. Felállítja az ülőalkamatosságot, leporolja, majd magát is, végül visszaül.
    -Jó a rugózása, megfelelően vastag, hogy esetleges borulásnál se sérüljön senki.
    Tényleg előkóstoló az ipse, ez most már nem kérdés. Már a nyelve hegyén van, hogy megkérdezze, milyen az íze, de helyette inkább maga is végignyal a csuklóján, és ízlelgetni kezdi a vérét.
    -Miért mondanék mást? Monsieur, lehet, őrültnek látszok, hiszen amit eddig érzékelt belőlem, az egyértelműen ezt mutatja, de... tényleg ő az apám. Oké, nem mai darab, talán elnézhető neki egy kisebb... hiba.
    Finom és diplomatikus megfogalmazás, nem akarta azt mondani, hogy selejt, mert nem az, vagyis a látszat csal.
    -Angliában voltam 3 éve, Londonban, de az atyám értem jött és hazavitt, mondván túl kölyök vagyok még ahhoz, hogy egyedül flangáljak, védtelenül. Ezen kívül csak Franciaországban, jobbára Párizsban. Azért ezt a szigetet választottam, mert nincs zsúfoltság, nincs túl sok nekromanta, és kisebb nyugalomra vágytam.
    Nagyon fiatal, az új létet is 5 éve gyakorolja kisebb-nagyobb sikerrel, bár eddig mindig megúszta, szóval ez jelenthet valamit. Viszont nem hagyja nyugodni a dolog, hogy a testőrnek testőre van.
    -Megenged két kérdést? Azt mondta, hogy az az alak a testőre. Mivel nem feltételezem, hogy ön lenne a klánvezér... gondolom testőr, azaz valami vezetőféle, ugye? Illetve... melót keresek, bár sírásást is vállalok, de... nincs felvétel ilyen testőr testőrének a testőre szerepre? Beolvadok a környezetbe, simán láthatatlan, észrevehetetlen módon követek bárkit, ha kell.
    Természetesen megvárja a választ, és ha megkapta az engedélyt, akkor teszi csak fel ezeket, de a kíváncsisága most győz, mert érzi, hogy valamit nagyon benézett, csak nem tudja, mit.
    Egy levelet vesz elő a zsebéből, és nyújtja át a fickónak. Cikornyás betűkkel annyi van ráírva: "Végrendelet."
    Ha esetleg nem a tűz martalékává válik, akkor csak annyit kért, hogy az apjához kerüljön haza Francissal együtt, valamint egy sírfelirat szöveg:
    "Aminek vége, vége. Mondtam, hogy őrült vagyok, de a halál csak a kezdet, legközelebb jobb leszek."  



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előtér

    on Vas. Aug. 16 2015, 21:02

    No – Ky

    Párat pislogok a válaszra és a köpönyegre.
    - Nem. – zárom le a próbálás kérdést.
    - Milyen volumenű ügyben?
    Vissza fogom nyomoztatni az információit, alaposan, mert nem szeretnék kémet engedni hozzám.
    - Azt majd meglátjuk, érdemes leszel-e rá. – homályosan egyértelmű a fogalmazásom, úgy értelmezi, ahogy szeretné. Viszont nem hátrál meg, tehát valami mégis van benne, és válaszokat is kapok. Mivel még nem rendelkezem elég ismerettel vele kapcsolatban, ezért sem szimpátiát, sem unszimpátiát nem mutatok ki felé.
    Az életkorra hümmentek. Belül azonban egyrészt gyanússá válik, másrészt sok kérdést felvet. Vagy érdemtelen a vámpírlétre, vagy kém, vagy... egy zseni.
    A jelenet a folyosón mindenképpen elgondolkodtat azt illetően, hogy milyen hevesen reagál az egészre. Figyelem, ahogy megnyugszik és azt is, hogy merre figyel először. És azt is, hogy mennyire hamar nyugszik meg.
    Megvan a marás, több nem kell, viszont a művelet, ahogy hátast dob, megakaszta a nyalás mozdulatában. Ezt végig akarom nézni. Főként azért is, hogy tudjam, nem fog megtámadni. Érzem a testőr figyelmét és ugrásra való hajlamát, de intek neki, még ha az csak egy pillarezdülés is.
    - Ezt... – mutatásom az iménti jelenetre utal – máshol is bemutattad már?
    Ismerős a vér. Rossz szokásnak tartják, hogy mindenkit bekóstolok, ha lehetőségem adódik rá, mert ezzel nagyon sok álságos dolgot meg tudok előzni, kikerülni.
    Elégedett lenne a pillantásom, ha lennének érzéseim, amit kimutatok.
    - Hiba? – tudom, mit értett alatta. De hallani akarom tőle.
    Jegyzem, amit mond, minden egyes szavát, rezdülését és nem rezdülését. Továbbítani fogom az informátoromnak. Egy biztos. Innen ki nem fog lépni, ha én nem akarom. Túl fiatal felügyelet nélkül. Ha pedig érdemtelen rá, akkor vesznie kell.
    - Kérdezni lehet. – bólintok. Válasz nem mindig lesz.
    - Hogy érted, hogy észrevétlen módon követed? Mint a folyosón? – ragadozó vigyor jelenik meg az arcomon.
    - Vezető vagyok. – bólintok, nyitva hagyva azt a részt, hogy a klánvezér vagyok-e.
    Elcsippentem a borítékot, megfordítom a címzést.
    - Ezt miért nekem adod? – teszem le az asztalra, pontosan kettőnk közé. – És miért van végrendeleted?
    A szemeibe nézek.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Előtér

    on Vas. Aug. 16 2015, 21:52

    Kyle _ Noel

    -Tiszta, kimostam. Komolyan.
    Szívesen kínálta a köpönyegét, de ha nem, hát nem, visszakanyarintja a vállára, jó helyen van akkor ott. A vállvonást még időben leplezi a művelettel, így nem tetézi tovább a bajt. Talán. Micsoda elutasítás... mintha bolhás lenne, de érthető, emiatt nem fog megbotránkozni.
    -Csatlakozás, terület használata, ilyesmi. Azért erről egy magam korabeli nem nyilatkozik olyan könnyedén, mint idősebb, rutinos fajtársai, lévén nem lehet belőle túl sok. Ha 400 év múlva kérdezi, akkor már sokkal tapasztaltabb leszek
    A magabiztossága az megvan, még a 100 évet sem érte el, és már előre tervez. Mint mindig, mint minden egyes helyzetben, ahogyan tanulta, tanították neki. Sokszor ment életet, így ez az első, még ha ez most nevetségesen hangzik a szájából, akkor is.
    Rémálmai netovábbja a páncélokkal teli folyosó, Raulnak is akadt néhány, na de nem ennyi. Ott legalább ki tudta kerülni, más útvonalat választva, na de itt nem mondhatja, hogy ha lehet, ablakon közlekedne.
    A testőr felbukkanása a másik fele, de ott legalább viszonylag hamar reagál, és távolodik el annyira, hogy az még véletlenül se érje el. Egy tiszta köpönyegen tenyérlenyomat? Maximum az övé.
    Nem bizalmatlan annyira, de reflexből ugrik fel, amikor a karját fogják meg, még ha későn is, és egy gyönyörű tornagyakorlattal zárja.
    -Á, dehogy. Máshol még nem akartak megkóstolni, ez volt az első. Premier előadás. Majd gyakorlom, hogy szebben boruljak.
    Alig van itt pár perce, talán 1/4 órája, és az összes létező, lehetetlennek tűnő dologról bebizonyította, igenis lehetséges, és ha valaki képes ennyi idő alatt mindegyiket műsorra tűzni, az ő maga. Nem itt lenne, még vállon is veregetné magát, tényleg. Ez egyszerűen zseniális. Nem elég, hogy lelép Gerardtól, ismét kijátszva az atyja figyelmét, erre katasztrofálisan mutatkozik be egy testőr előtt... de legalább van végrendelete, és ízletes vére.
    -Miként definiálna az eddigi teljesítményem alapján? Hiba, selejt, komplett őrült. Tudom, mondania sem kell, elhiheti monsieur, nem igazán így terveztem. Gondoltam, idejövök, határozott magabiztos fellépéssel, és tessék. Belefutok egy köntösös testőrbe, ezen annyira ledöbbenek, hogy baromságokat beszélek, aztán belerohanok egy páncélokkal teli folyosóba... és végül letesztelem a fotelt... ettől lejjebb már nincs. Viszont a könyvei figyelemre méltóak.
    Saját magát kellene elemeznie, és eldöntenie, beengedi-e a klánjába... erőteljesen a nem felé billenne a mérleg. Ez nem kérdés, ezt minden kicsit gyengébb képességű is így gondolná. Azonban egy valamit már tud. Ennek a fickónak nagy a türelme.
    Egy biccentéssel köszöni meg, hogy kérdezhet, és akkor meg is teszi.
    -Az extrém sport a számomra. Nem kedvelem a páncélokat... egy ideje.
    Nem fedi fel a miértjét, de elvigyorodik. Mókás látvány lehet, ha valaki azzal van elfoglalva séta közben, hogy a mozdulatlan vasakat felügyelje, nehogy ráugorjanak. A vezetőre felkapja a fejét és a fickóra pillant.
    -Aha, vezető... és akkor ha jól sejtem... mégis létezik, nem testőr, aminek néztem, hanem ön a klánvezér, Alexander Kyle Chairman, akit kerestem. Na ez a blama. A fene gondolta, hogy köntösben flangál... simán azt hittem, hogy valamiféle előellenőr. Nem vagyok kém, ha ettől tartana, és valóban 21 telet láttam eddig, nem többet.
    Jól tippelt, hogy valami hibádzik, valami nem kerek, de amikor végigpörgeti az eseményeket, csettint egyet a nyelvével. Lehet ettől jobban leszerepelni úgy kapásból? Az atyja és az apja ezt megtudják, akkor már nem fog télen császkálni... vagy már tovább se ettől a szobától. Furcsa volt az a válasz, hogy a fickónak testőre van, mert akárhány klánról hallott eddig, olyan sehol nem volt, amire először gondolt.
    -Azért, monsieur, mert éreztem, hogy valami nem oké. Mindig van nálam, felkészült vagyok ilyen téren. Mivel nem szerepeltem valami fényesen, és az atyám nem igazán tudja, hogy megléptem -azaz már tudja, mert kámforrá váltam, csak még nem ért ide, vagy ön öl meg, vagy ő. Nem tudom megmagyarázni neki, hogy ahány nekromanta csoport van Franciaországban, ott nekem esélyem sincs semmire. Eleget láttam Párizst, valami másra vágynék, de költözésről hallani sem akar, így kénytelen vagyok lelécelni, hogy legalább tapasztalatot gyűjtsek. Ideig-óráig azért sikerrel járok.
    Nem olyan hülye, mint amilyennek gondolják, pontosan tudja, hogy minden aprósága le lesz informálva, mennyire felel meg a valóságnak. Nem szokása hazudni, maximum nem mond el mindent.
    -Türelmes típus. Én már széttéptem volna magam.
    Kisfiús mosolyt nyom el az arcán, tény, hogy az elején teljes volt a döbbenete, viszont azt is megtudta, amit akart. Megnézte, meddig mehet el, mennyire játszhat őrültet, és azt meddig viselik el. Igen sokáig, amiből egyértelmű, a fickó tényleg türelmes, és kötélből vannak az idegei. Őrültet játszani... nem áll olyan távol tőle, ezzel bosszantotta Pierre-t is leginkább, de ő nem bírta eddig általában.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előtér

    on Hétf. Aug. 17 2015, 21:20

    No – Ky

    Némán nézek vissza rá. A nem, az nem.
    - Tisztában vagy azzal, mivel jár, ha hozzánk csatlakozol? – kérdezem nyugodt hangon. Ha nem tudja, nem fogom ezért lefejezni, elvégre csatlakozásnál szükséges tudnia, azt pedig elmondom.
    - Ne gyakorolj. Ülj meg nyugalommal a helyeden és nem teszed nevetségessé magad. – velős válasz.
    Végre kapok egy kimerítőbb, szélesebb körű választ.
    - De. Van lejjebb. – kezdem ezzel, aztán megállok, hogy még hatásosabb legyen ez a két mondat.
    - A köntös bambuszselyemből készült házi köntös. Régebben megszokott volt, ezt nem tudhattad, nem éltél akkor. – nézek rá komolyan.
    - Mely könyvek keltették fel az érdeklődésed? – így talán még most meg tudok valami... többet róla.
    Láthatóan szándékosan kerül a miértet, a páncélokra értve. Vesztett, rá fogok csapni a kérdésre, egyészt megjátszásból. Van, hogy direkt nem veszem észre az adódó lehetőséget.
    - Miért nem kedveled a páncélokat?
    A kifejtésre rezzenéstelen marad továbbra is az arcom. Furcsa kombináció a kölyök, eszes és egyben ... hülye. Nem ostoba, azok mások.
    - Az majd elválik, hogy kém vagy-e, ha már így rátértél. Honnan veszed, hogy én vagyok a klánvezér? – igen, ifjú még a vére megmutatta nekem és sok más egyebet is. Pechére, hogy a birtokomban van a vére. Szó szerint. Így már nehéz lesz kicsúszni, eltűnnie előlem.
    - Miből gondolod, hogy nem szerepeltél fényesen? Tudod, mi történik azzal, aki nem?
    Tehát meglépett. Ezt sejtettem. Nem zavar. A kis szöszi emberemet is én hoztam el, nem érdekelt más klánok rosszallása. Az már az enyém.
    Nyugodtan nézek rá, miközben kijelenti, hogy türelmes vagyok. Sokat dolgozok azon, hogy annak tűnjön. És még nem is tudja, hogy ő innen már nem fog elmenni. Ha akarna se tudna elmenni. Mert már nem fogom engedni.
    - Mik a feltételeid a csatlakozáshoz? – nem véletlenül kérdezem én először. Hogy aztán erre a megjegyzésére is választ adjak. Majd. Kellő hangsúlyozottsággal.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Előtér

    on Hétf. Aug. 17 2015, 22:24

    Kyle - Noel

    Most már megvonja a vállát, a köpönyege marad, nem adja... senkinek sem. Az is nagy dolog, ha felkínál egy ilyen lehetőséget, valaki értékeli, valaki nem. Az elutasítás után nincs miről beszélni.
    -Őszintén? Fogalmam sincs, hiszen minden klán más és más berendezkedésű, még ha a hierarchia rendszere azonos is. Az angliai tapasztalataimból kiindulva onnantól kezdve a vezér rendelkezett velem, nem az atyám. Azt viszont nem tudtam, hogy világi haverok, így... visszaszolgáltattak neki. Félreértés ne essék, kedvelem őt, nagy tudása van, csak nem szereti a változásokat, én pedig nem szeretem a korlátokat.
    Nem igazán foglalkozik azzal, hogy mi mivel jár, tanulni akar és fejlődni, ha pedig ez azt vonja maga után, hogy ki kell lépnie a komfortzónájából és idegen területen próbálni szerencsét, akkor azt teszi. Merész és kockáztató típus, szerinte csak így lehet előrébb jutni. A megjegyzésre felpillant, áttetsző kék szemei hamiskásan csillannak.
    -Néha előnyt kovácsolok belőle.
    Pimasz mosoly jelenik meg a szája szegletében, melyet el is nyom, hiszen valóban így van, de azért nem illik máris cinikusan és pofátlanul vigyorogni. Az esetek többségében pont a fiatalsága és az őrültsége az, ami miatt túlél, illetve nem is figyelnek rá annyira, hiszen csak egy lökött kölyök.
    -Számomra már nincs, ásni pedig tudok.
    Szó sincs arról, hogy a büszkesége sérült volna, csupán jobbat várt magától, és nem mondhatja azt, hogy tökéletes. Gerard sem lesz boldog, Raul még kevésbé. A köntös évjáratára bólint.
    -Hócsalán rostjából készült ruhadarabokról hallottam, az a 4. századig volt használatos, a selyem vagyis a kagylóselyem a 2. és 3. században vált divatossá, Rómában is kedvelték. Az igazi selymet azonban sokkal régebben kezdték használni, majdnem 4600 éve Kína élen járt ebben, de azt a hernyóból, tévesen viszont 2000 évvel későbbre teszik. Viszont tény és való, rájöttek, kifizetődő, ha bambuszt alkalmaznak, a fényes szálakat tökéletesen helyettesíti, tehát részleges volt a "beépítése". Teljes ruhadarabot csal a 14. században kezdtek el, például kalapokat, de köntöst... azt tényleg későbbre tenném, úgy a 16-17. századra. Szép darab.
    Mi mindenre jó egy ilyen megjegyzés... tudja, hogy aki vele szemben ül, kb. Gerard-korabeli lehet, és már azon sem lepődne meg, ha ismernék egymást. Más már tényleg nem hiányzik más, mára már nem.
    Az lenne a hab a tortán, ha még az ajtó is kinyílna, és besétálna rajta az atyja. Akkor lehet, borulna még egyet a fotellel, önszántából.
    -Például a Grimoire, és társai. Ereklyéket őriz, nem vitás. Előbbi a polc legtetején van, nem véletlenül, hangtalanul levenni nem lehet, de az amolyan csali, ami arra is szolgál, hogy a "gyanútlan" nézelődő képes ellenállni egy ilyen darabnak, vagy sem? Máris egy teszt.
    A lényeg viszont néhány darabot leszámítva biztos, hogy nincs a kíváncsiskodó tekintetek elé kitéve, mint a klánokról szóló legendák, történetek és hasonlók. Vagy éppen azok a rúnák, amik ősibbek a ma használatosaktól. Általában figyel is, nem csak néz ki a fejéből, de erről nem nyilatkozik, többnyire megtartja magának. A páncélok... a kérdésre felnevet, tudta, hogy nem ússza meg, na de ha annyira titkolná, meg sem említette volna. Milyen viccesen nézne ki, ha azt mondja, fél a sötétben.
    -Valóban tudni akarja? Legyen, úgy is kideríti. Annak idején én is kipróbáltam mindent, amit lehet, azt is, amit talán nem kellett volna. Nem hallgattam Raulra, és egy ilyen éjszaka megtámadott egy páncél a folyosón. Rám vetette magát, és meg akart ölni, én pedig nem tudtam lerúgni magamról. Persze... simán nekimentem és feldöntöttem, azaz mivel nem álltam biztos lábakon, magamra rántottam egészen pontosan, ezt mondják, de túl valóságosnak tűnt, így azóta... nem vagyunk baráti kapcsolatban egyikőjükkel sem. Ádáz gyilkosok. Ne drogozzon.
    Tessék, ez az oka annak, amit a fickó látott tőle a folyosón. Úgy is kiderítené, akkor minek hazudjon. Nem volt olyan jó gyerek, mint amilyennek kinéz, már ha kinéz.
    -Csak tessék. Már nyilvánvaló. Kit védenek testőrök akár láthatatlanná válva, ha nem egy vezért? Most is figyel engem, tisztában vagyok vele, és ezt egy testőr, vagy más nem nagyon mondhatja el magáról. Az első a vezér védelme, de ugrani csak akkor ugranak, ha ő biztonságban van, akkor jöhetnek a többiek. Ráadásul ide kellett jönnöm, a vezért keresnem. Az kizárt, hogy a helyettese is itt lakik. Innen tudom.
    Az ami tényleg bezavarta, az a köntös volt, hiszen látott már néhány vezért, de egy sem jelent meg ilyen öltözékben, úgymond lazán. Ha megfelel, és átmegy a "vizsgán", jó helyre jött, nem kedveli a túl kötött dolgokat.
    -Jobbat kellett volna alakítanom. Igaz, ha ténylegesen őrült lettem volna, akkor már a polc előtt kinyír. Viszont azt nem tudhatom, miként ítéli meg azt, hogy kölyökként nem éppen engedéllyel léptem a területére, bár lehet, hogy ez a merészség még előnyömre fordíthatja a végső döntését.
    Nem elégedett magával, annyi szent, ez van, így sikerült, a folyosót meg hagyjuk. Inkább elfelejtené, bár az út is arrafelé vezet kifelé, hacsak nincs titkos járat, ahol elkerülheti... már ha épségben hagyja el a kastélyt.
    -Használhassam a könyvtárát... nem csak a polcra gondolok. Ennyi, semmi több.
    Ez másnak csekélység lehet, neki nem az. Tudja, hogy milyen kincsekre bukkanhat, és mit építhet be a tudásába, illetve mit tanulhat meg. Vannak olyan példányok, melyek nem fellelhetőek, csak ezer lakat alatt.
    Az, hogy kölyökként szemrebbenés nélkül kijelent egy ilyen feltételt, az tényleg azt mutatja, hogy vagy komplett őrült, vagy nagyon is tisztában van azzal, mit nyerhet egy ilyen üzlettel. Minden esetre igen bátor, más örülne, ha életben maradhatna, vagy ezt kérné, hogy szabadon távozhasson. Ő nem, neki a könyvtár a fontos.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előtér

    on Kedd Aug. 18 2015, 18:55

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Előtér

    on Csüt. Ápr. 07 2016, 20:09


    New Beginning




    A motor halk zümmögésének megállása után a kapucnit hajtom fel a fejemre. Nem emberek közé megyek, minek játszadozzam a külcsínnel. De megmutatni sem akarom mindenkinek, semmi közük hozzá. Tündérhon rajtam kárörvend így is, az elleneimmel és rosszakaróimmal együtt. Kirekesztett lettem, lenézésböl és félelemböl is. A Mennyei Tüz kimart belölem minden olyat, ami a tündéreket szeszélyessé teszi, s bennem hagyta mindazt, ami jó. A mágiával is akadozik a kapcsolatom, még ha tudom, idövel vissza fog térni. A kettö együtt kérdésessé tette tündér létemet, de mivel életben maradtam, és Vadász-esküm is köt, maradtam, még ha a ranglétra legaljára is csúsztam vissza. Ugyan kinek kell egy lágyszívü tündér, aki ráadásul Vadász is? Mindennek ára van, az eddigi rossz tetteimnek árát most hajtja be a sors.
    Nem ezért állok a sötétben a klánház kapuja elött. Engedélyt kértem a vezértöl, hogy betérhessek, gyógyító nem vagyok, de szeretném tudni mi van azzal a vámpírfiúval, aki akkor hajnalban megmentett, valamint beszélni vele.
    Közönnyel fogadom a nem túl kedves fogadtatást, de a kapucnit nem veszem le. Csendben várakozom, hová irányítanak, addig töszavakkal felelek, halkan. Csak ha Noelhez értem, veszem le a kapucnit, tudom, hogy az arcom többet fog elárulni, mint a nevem. Ahová kísérnek, vagy maradnom kell, maradok, lényegtelen számomra.
    A heg durván terül el a fél arcomon, s ugyanígy a fél testemen, s az egyik kezemen, így kesztyüt húztam, de most azt is leveszem.
    - Azért jöttem, hogy megköszönjem, amit tettél, s hogy elmondjam: jövök neked eggyel.
    A kesztyüt a kezembe fogom. Ha Noel nincs magánál, akkor addig várakozom, míg magához nem tér.


    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Előtér

    on Vas. Ápr. 10 2016, 19:03

    Lábadozás, azaz DJ látogatása

    Amióta Kyle hazahozta, senkivel nem beszélt a történtekről, nem is akar, még nem, hagyják őt békén ezzel az egésszel, mert amit ott elkövetett, az szembement minden fajspecifikációval, szembe ment a logikával és realitással, és valami olyasfajta szürreális, lehetetlen folyamatot sikerült előadnia, amit ha most kérnének tőle, soha többet nem tudná megismételni.
    Egyszerűen felvonultatott egy olyan lehetetlen és képtelen repertoárt, hogy azon csak röhögni lehet, de mást nem. Vígjátékba illő volt az egész.
    Ennek örömére úgy fekszik az ágyban mint egy darab fa, egyedül Francist öleli magához, a koponyáját. Szép látványt nyújthat.
    A harc vége után pár perccel realizálódott benne, hogy az a monstrum tényleg darabokra törte, kezdve a gerincétől a bordáin át... azt se tudja, hogy a fenébe volt képes felállni.
    Persze mi lett volna a legégőbb ha nem az, hogy üzenni akar a saját mesterének, majd kiderül, ott van tőle pár méterre... még ezt is összehozta. Naná, hogy senkit nem akar látni, senki, még magát sem, mert most ezt az egészet meg kell emésztenie.
    Mégis látogatója van, ám annak kiléte jobban meglepi, mint az, hogy egyáltalán látogatója van. Az a tündér, aki ott volt azon az éjszakán, akit sikerült megmentenie és angyali segítséggel, de hazaszállítani az övéihez.
    -Igazán nincs mit. Örülök, hogy élsz.
    Ahhoz képest mennyire megégett, jól fest, még ha végül is tiszta heg a fél arca és a keze is, akkor is. Ott tragikusan nézett ki, nem volt benne biztos, hogy megmarad, lényegében gyönyörűen felépült. Nem tudja, hogy ez mennyire maradandó vagy sem, de nem is érdekes, az élete fontosabb mint a többi.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Előtér

    on Vas. Ápr. 17 2016, 20:34


    New Beginning



    Mikor eldöntöttem, tudtam, hogy nem csak Noelhez fog vezetni ezzel kapcsolatban utam. Nem sajnáltatom magam, és nem is görcsölök azon, hogy mindent helyrehozzak. Ugyan minek? Nem vagyok angyal, sosem leszek az. És pont nem arról voltam híres, hogy görcsöljek bármin is. Most meg már olyan mindegy.
    - Csak félig. – fáradt a mosolyom, közben azonban végignézek rajta. Amíg nincs por állapotban a vámpír, addig baj nem lehet. A szobában úgy állok meg, hogy körbe tudjak nézni.
    - Miért sátorban laksz?
    De aztán nem is hagyok válaszra idöt neki, máris folytatom.
    - Therene mondta, hogy te is ott voltál a küzdelemben és hogy úgy vittek el. Gondoltam, megnézlek. – még nem voltam akkor olyan állapotban, hogy jelen legyek, ha meg igen, akkor a bizalom hadiállapota következtében nem tehettem volna meg.
    Egy kis várakozással a válasza után azonban felteszem a kérdésem. Hogy miként vagy, azt látom. Hogy miként vagyok én, arról még a mai napig kevés fogalmam van.
    - Miért mentettél meg?
    Ha igaz a közben felmerülö gyanúm, akkor talán fiatal vámpír lehet. Ha mindezt az elött teszi meg, ami történt velem, akkor bizonyára visszaélnék ezzel az információval, mostanra azonban mindez érdektelenné vált számomra. Most Noel a fontos és az, hogy itt vagyok. Ha a régi énemmel lennék itt, azt mondanám erre, hogy rohadt pocsék egy dolog ez.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Előtér

    on Vas. Ápr. 17 2016, 21:28

    Lábadozás, azaz DJ látogatása.

    Sok dolog van amire már csak legyint, vagy olyan fapofával tud fogadni, hogy mások azt mondják rá, lehetetlen, de a jelenlegi pillanat nem az. Sosem gondolta volna, hogy a tündér felbukkan, azaz felkeresi egyszer, és tessék.
    Azt nem tudja, náluk meddig tart egy regenerálódási időszak, és az is tény, hogy összességében nézve DJ nem úgy fest, mint aki tökéletesen érzi magát, na de olyan sérülések után ez is csoda.
    -Gondolom... még időbe telik, míg teljesen helyrejössz.
    Az a tűz neki sem tetszett, voltak sérülései ott is, ahol a köpönyege a tündér és a kezei között feküdtek. A kérdésre elmosolyodik, de mire válaszolna, máris érkezik egy újabb megjegyzés, amire elhúzza a száját.
    -Azért sátorban, mert megszoktam, így magammal hoztam az otthonomat is részben. Szuper... mindenki tudja? Így volt. Köszi, megmaradok.
    Még jó, hogy figyelmen kívül akarta hagyni a történteket egy kis ideig, hát nem megy, mert DJ természetesen felhozza. Úgy vitték el, ja ja, mert képtelen volt lábra állni a töréseivel, más baja nem volt.
    -Nem tudom, úgy jött, adta magát. Az az ő harcuk volt, nem a tiéd, és ha ott hagylak, akkor ma már nem beszélünk.
    Shamsiel is kérte, hogy húzza el onnan, ő addig mással volt elfoglalva. DJ nagyon szarul festett, szó szerint a végét járta. Kihagyja, hogy mit alkotott, az maradjon az ő titka, ezt nem kell tudnia senkinek sem, elég, ha Kyle tisztában van vele. Az már csak hab volt a tortán, hogy az angyal végül elszállította őket, így gyorsabban értek oda, a büntetését pedig letudta érte, még ha egy ghoul életébe került is.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Előtér

    on Vas. Május 15 2016, 00:31


    New Beginning



    - Jobb már nem nagyon lesz. – közben öt figyelem, látom, hogy javulgat, de még nem ö sem teljesen kerek. – Ahogy látom, neked is szükséged van még épülésre. Igen, híred van.
    Sokkal dölyfösebb voltam régebben és csakazértis belementem brahikba. Most már pusztán kötelességböl tettem volna meg. Mindenki másból tanul, de a totális vereség az egyik legjobb tanító. Legalábbis számomra. Ha jól számolom, akkor ez már a második totális bukásom. Harmadik húzásom nem lesz.
    - Sátorban laktál? Még sosem éltem sátorban. Milyen? – nem akadok ki, hogy sátoros létmódot folytat. Érdekel.
    - Hogy mi? – nyílna a szemem, aztán rájövök, hogy nem volt ott az események elején. Felkacagok. – Azt hiszem, elmondhatom, hogy az egyetlen tündér vagyok, aki miatt bukott egy angyal. – megrántom a vállam. – Szerinte nem adtam meg számára a tiszteletet és bepöccent. Móresre akart tanítani. Aztán filmszakadás.
    Felsóhajtok.
    - Valóban nem léteznék. A másik felének értelmében sem. – nem ülök le, de egy tollpihét az egyik bútorra teszek. A szárnyamból való.
    - Ha beváltanád a tartozást, pörgesd meg elöször jobbra háromszor, majd balra kétszer.
    Utálok tartozni. Sokat sakkozok a királynö maceráival, hogy ne essek bele. Most már nem sakkozok, senki lettem, és ezáltal elvesztette az érdeklödést irántam. Az én szerencsémre.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Előtér

    on Vas. Május 15 2016, 23:51

    DJ - Noel

    -Ebben nem lennék olyan biztos.
    Ugyan meglepi a válasz, ám megoldás mindig létezik, a kérdés az, hogy ez a tündér melyik utat választja? Talán lenne ötlete a segítségre, és lehet, nem 100%-os eredményt produkálna, de lehetne javítani rajta.
    -Valóban, sajnos az a bika nem volt pille könnyű. Hírem?
    Elneveti magát, még mindig irtózatosan cikinek érzi azt a helyzetet. Mint egy szerencsétlen két ballábas vámpír, úgy sikerült minden, egyszerűen abszurd volt az egész, mint egy rossz álomban. Az, hogy híre van... lehet jó és lehet rossz, de ha ügyesen taktikázik, talán előnyt kovácsol belőle, márpedig ezen lesz.
    -Igen, és kedveltem. No nem állandóan, de többnyire abban. Egészen más érzés a természetben, mint egy épített, fedett helyen, mondhatni... izgalmas.
    Nekromanta, aki már-már a temetőket tekintette otthonának és nem a valódi otthont.
    -Á, akkor lekéstem az elejét. Engem már a villanás és a hatalmas energiaáramlás vonzott oda, de akkor már te a földön feküdtél, és ment a vita két angyal között. Tudod, mint a jó és rossz harcában. Kár, hogy nem láthattad a bukást.
    Azt eddig is tudta, hogy nem a véletlen műve volt, hogy DJ a földre került, de tényleg nem tudta, mi okozta. Maga a látvány viszont mindent kárpótolt, hiszen azt látni, hogy egy angyalt megfosztanak a szárnyaitól, nos ezt nem lehet filmen visszaadni.
    -Szerencsére volt rá idő, az pedig nem volt kérdés, hogy megteszem, ami tőlem telik. Ami hatalmas segítség volt még, az az, hogy Shamsiel felajánlotta a szállítást, illetve megtette azonnal, így még hamarabb értél biztonságba, a tieidhez.
    Nem érzi úgy, hogy ez akkora tett lett volna, szerinte épeszű lény ezt mind meglépte volna, bár lehet, téved. Shamsielnek megköszönte a fuvart, és ez volt a minimum.
    -Köszönöm, de igazán nem szükséges, nem ezért tettem.
    Meglepi, hogy DJ letesz egy tollat, egyáltalán nem számított rá, és tényleg nem ez motiválta akkor, tulajdonképpen nem is gondolkodott azon, hogy esetleg ezért elvárhat valamit cserébe.
    Az, hogy ez később megfordult a fejében, tiszta sor, hiszen más faj képviselőjéről van szó, de nem elvárásról van szó.
    Inkább épít kapcsolatokat, hogy a jövőben legyen kiindul pontja, mint úgy számoljon csupán, hogy ki tartozik, még ha az érdek ezt is kívánná.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Előtér

    on Vas. Május 29 2016, 18:59


    New Beginning



    Sokat sejtetöen húzom félre a számat. A vérszívók nem tudnak számomra semmi újat felmutatni, ifjú faj, és még gyerekcipöben jár.
    - Hogyne. Egy ifjú vámpír botorsága egy fajsúlyos démonnal. Azért nem mindennapi. –  többféle értelemben válaszolok, tündéri rutin és kedvtelés. A lehetö legkönnyebb félreérteni.
    - Természetben? – nézek fel a sátor legteteje felé elgondolkodva, megpróbálva elképzelni. Vannak sátrak nálunk is, és a közelükbe sem akartam kerülni.
    Nem jó érzés erröl dumálgatni, de ha már egyszer megtörtént, akkor nincs mit tenni.
    - Azt én nyeltem be, az terített ki. Nem láttam, de éreztem. – azt hittem, hogy menten megszünök létezni, még a semmi közepén is. Ennyire erösen még sosem kapaszkodtam angyali felmenöim hagyatékaiba, hogy egyáltalán létezzek.  
    - Shamsiel. – elhúzom a szám, egyáltalán nem szeretek jönni senkinek sem, a tartozásokat gyüjteni szeretem másoktól, nem pedig másoknak. – Nos, igen, még hozzá is el akarok látogatni.
    A köszönömre majdnem kiesnek a szemeim, helyette inkább mérlegelve tekintek rá. Furcsa egy szerzet, annyi bizonyos. Még fajtájának a véneitöl is várhatnám ítéletidöig, hogy bármit is megköszönjenek.
    - Éppen ezért adom.
    Voltaképpen ezzel nincs is több keresnivalóm itt, mégis, egy névjegykártyát veszek elö és leteszem az ágya melletti helyre, ha nem tudja elvenni.
    - Az edzöterem jelenleg átalakítás alatt, a tetötérben lakom, oda bármikor betérhetsz.
    Ha nem klán területen lennék, már hült helyem lenne, ám innen egykönnyen még én sem jutok ki, most meg végképp nem, eröm eröteljesen megfogyatkozott, vagyis voltaképpen átalakulóban.
    - Nincs is több keresnivalóm jelenleg itt, ne fáradj, kitalálok. Kísérnek. – pillantok az ajtó felé, ahonnan érzem az egyik vérszívót. – Még biztosan találkozunk.
    Ha nem tart vissza Noel, úgy távozóra veszem, ennyi eröre még futja tölem, hogy aztán Manhattan felé vegyem az irányt.

    //A játékot köszönöm, jó volt (így is) találkozni Noellel hümm //


    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Előtér

    on Kedd Május 31 2016, 20:48

    DJ - Noel

    -Akkor gondolom én vagyok az őrült ifjú vámpír.
    Ez is egyfajta karrier kezdete, az más kérdés, hogy meddig jut vele vagy éppen mire. Nevetni tudna, ha nem lennének fájdalmai, de így is vigyorog. Híre van... aztán majd elválik, hogy a jövőben ezt miként tudja kamatoztatni.
    -Igen, ott. Fák alatt, tisztáson... a lehető legcsodálatosabb dolog.
    Nehéz ezt elmagyarázni, átélni kell, persze ha valaki viszolyog tőle mint Damien, akkor nem fogja meggyőzni az ellenkezőjéről, ki tudja, mi az oka.
    -Azt úgy mind? Au, nem lehetett kellemes. Kár, felejthetetlen.
    Jobban belegondol, az már úgy távolról hallva sem volt éppen kispályás, de akkor mekkora ereje lehet a tündérnek, ha azt mind bekapta és mégis életben maradt? Jó kérdés. Azt viszont sajnálja, hogy nem látta a bukást élőben, elmondva egészen más.
    -Teljesen normális, szerintem megtalálod.
    Nem tudja, mit várt a találkozástól, de ami biztos, az angyalban nem voltak jelei a sztárallűrnek, sem annak, hogy akkor most ő a valaki. Sok olyannal találkozott már aki megrészegült egy pillanatnyi tettől vagy a saját képességétől, nos, ez Shamsielről nem mondható el.
    -Valami rosszat mondtam?
    DJ vonásainak változása nem kerüli el a figyelmét. Megköszönte a felajánlást, ebben mi a rossz? Ő nem adósságként tekint az ilyesmire mint egyes fajtársai, ott volt, ennyit tudott segíteni, és nem került neki semmibe sem.
    -Köszönöm még egyszer. Ha nem bánod, akkor néha meglátogatnálak. Jól esik beszélgetni másokkal. Viszont kérlek, nyúlj be a fiókba, találsz ott egy üvegcsét... azt gyengéden dörzsöld be a bőrödbe.
    A tollra pillant, azt majd szépen elteszi, és lehet, emlékként őrzi meg, nem másként, de van valamije, ami a másiknak jól jöhet. A kitalálásra bólint, ha akarná sem tudná kikísérni a tündért, sajnos még az nem megy.
    -Sok sikert Damien, és ha gondolod, ha tudok segíteni, akkor szólj. Viszlát!
    Még mindig hiszi, hogy a tündér sérüléseit tudja enyhíteni, azaz nem hiszi, tudja. Ahogy az az üveg amit odaadott neki, az is ezt szolgálja, van rá ötlete, hogyan oldható meg.
    Nem tartja fel őt, látja, hogy sietne, annak is örül, hogy egyáltalán meglátogatta. Az, hogy látni fogják még egymást, ebben biztos, de annak nem most van itt az ideje.

    //Én is köszönöm. lesz még másként is.^^//



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.

    Re: Előtér

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:16

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Előtér

    on Kedd Jan. 02 2018, 18:29

    Kyle - Noel

    Roppant dühös, egész úton motyogott magának, néha jutott el odáig, hogy a kísérőjéhez is szóljon. Egy dolognak örül, egyetlen egynek... érezte, mikor kell távoznia, mert ha nem így lett volna, félő, hogy annak verekedés a vége minimálisan.
    -Tudja mire jöttem rá? Sose, sose igyak egy részegből... berúgtam. A szerelem meg szar.
    Ezt roppant fontos volt megosztania, hogyne, mintha nem lenne egyértelmű, hogy az ötlete nem vált be. Csatak részeg, pedig csak segíteni akart, és mi lett a vége? Veszekedés.
    Kylet szidta Leo, ezt nem hagyhatta, még akkor sem, ha érti, hogy félti őt, de akkor is. Az Atyjáról beszélt, akihez kötődik, akit szeret, reflexből is védi, ezt miért nem értette meg?
    Zúg a feje, aludni szeretne, vagy nevezzék ahogy akarják, csak egy ágyat szeretne, semmi mást, bár már a föld is megfelel.
    Az, hogy az arca tiszta vér, arra csak akkor ébred rá, mikor az idős vámpír megpróbálja letörölni róla. Hálás érte, különben az életben nem magyarázná ki, hogy semmiféle vérengzést nem rendezett, csak betörte Leo orrát véletlenül, ő meg rákente. Ez pont hihető, nem?
    Amikor meglátja az épületet, fellélegzik, már nincs sok hátra, azonban a kísérője az előtérben megáll. Igen, sejtette, hogy ez nem lesz olyan egyszerű most. Pedig... pedig semmit nem csinált, tényleg nem, csak... elrohant azért, akit szeret, aztán berúgott... kicsit.
    -Most... most bajban vagyok?
    Költői kérdés, nem is vár rá választ, inkább magával beszéli meg.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.

    Ajánlott tartalom

    Re: Előtér


      Pontos idő: Hétf. Nov. 19 2018, 07:12