Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Battery Park
by Noel Wyard Today at 21:20

» Étkező
by Dorian M. Montgomery Yesterday at 20:41

» Ethan és Marcus lakosztálya - Nappali
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 18:55

» Folyosók
by Connor Shayeh Yesterday at 04:41

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Jún. 17 2018, 23:41

» Hudson Heights
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:07

» Fort Tyron Park
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:06

» Nappali
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:05

» Konyha - Jackson lakás
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:04

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:03

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Kyle

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Kyle

    on Kedd Jan. 20 2015, 17:20

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Kedd Jan. 20 2015, 23:01

    A(gnieszka). K(ylet). C(ukkolja).

    A kopogás az előtérből egy idő után a folyosókra távozott, hogy ott haladjon végig a lakkcipős lábak tulajdonosa egészen egy bizonyos szobáig. Mindenféle személyes tér és egyéb intelem kisiklik séta közben a fejéből, s ha volt is benne halványan kisangyal, mely lebeszélte volna arról, hogy bekilincseljen a lakrészbe, az valahol a folyosóköveken elhalálozott.
    Vékony ujjacskák fonódnak a kilincsre, sápatag árnyékot vetve rá mielőtt lenyomná a kéz a nyitót, s be nem tolná a nyílászárót.
    Lelkesen csapkodja össze tenyereit azt tapasztalván, hogy az ajtó enged az erőszakmentességnek, s kitárul szép csendesen.

    -Csodálatos! – kúszik vértelen ajkaira a lelkendezés szóbeli kifejeződése is. Lábujjhegyen oson be, nem felejtve el becsukni az ajtót maga után. Így illik, nem igaz? Tárva-nyitva nem hagyjuk a klánvezér szobáját, mert a végén még megorrolhat ránk.
    Első útja Alex bácsi ágyához vezet, s bár semmi pikáns nem hajtja a kétszáz éves elmúlt, tizenegyes testű kis rémületet, mégis az ágyra mászik – levetve cipőcskéit természetesen előtte -, hogy annak egyik rúdjába kapaszkodva először óvatosan kipróbálja a matrac rugózását, majd végül tapsikolva rugaszkodik el onnan, hogy az ágy közepét használja ugrálásra. Mit sem törődik azzal, hogy illik-e ilyet vagy sem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Szer. Jan. 21 2015, 21:01

    Kiengedem a hajam a folyosón útközben. Azaz megtenném, ám adok az illemre és a folyosón elhaladókra köszönve, inkább nem teszem meg. Végül bekanyarodok a saját részlegemhez. Van még tennivaló, és ha keveset is, de pihenni szeretnék. Sosem mindig ugyanazon időben alszom, jobb ezt észben tartatni a társasággal. A laptopot időközben átadták számomra, de nem csapom a hónom alá. Az közönséges. Közben megtudom, hogy az előtér fehér-fekete köveire furcsa rajzok kerültek, de már letakarították. Nem kellett mondaniuk, tudom, ki volt. ~Kis boszorka.~
    Megállok sokkal az ajtóm előtt. Nem kértem lakosztályt, egy háloszóba és egy magánfürdő éppen elég számomra. A többire ott van egy egész épület felszín felett, felszín alatt. Valaki van benn. Nincs már mellettem a kísérőm, aki inkább dísz vagy társ, nem tudom, mindenesetre nincs szükségem rá.
    Az ajtó, emberi és vámpíri szemnek észrevétlenséggel nyílik is zárul, még a levegőnek sincs ideje megmoccanni. Támadásra készülök, így én sem sokat teketóriázok, ha így történik. Bárki, aki engedély nélkül tartózkodik a szobámban, tudják, milyen következményekkel jár.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Szer. Jan. 21 2015, 22:41

    A(gnieszka). K(ylet). C(ukkolja).

    Este van. Este van. Ki-ki nyugalomba’. A copfos kis vérszívónak a klánvezér ágyán való ugrálás jelenti éppen a nyugalom pillanatait. Még akkor sem ugrik meg gyomra, amikor érzékei veszélyt illetve érkezőt jeleznek, kedélyesen hoppog tovább, s élvezi, ahogy szoknyája minden emelkedésnél és süllyedésnél újabb és újabb módokon libegi körbe harisnyába bújtatott, pipaszár lábait.

    -Alex bácsi! – trillázza édes, negédes hangján, oda sem fordulva az érkező felé. Nem érdekli egy cseppet sem, hogy itt ő a betolakodó, s a bokáit sem félti. Papóca pofonjai sem érték már egy idő után váratlanul, s amióta nincs az öreg, azóta egy kicsit tán betegesebb mértékben szomjazza a büntetést amúgy is. Szereti, ha fegyelmezik. Főképpen azért, mert akkor van csak igazán miért ellenkeznie.

    Az utolsó ugrásnál nem talpra érkezik, hanem felhúzza lábait és popsival igyekszik ágyat fogni, fintorogva véve így tudomásul, hogy a rugók beleharaptak fokhagymageredzjeibe.

    -A hajad! – csillannak fel szemei, s mér nyújtja is kezecskéit, hogy megpaskolja maga mellett a tökéletesen ágyneműtlenre és gyűröttlepedőjűre ugrált matracot. Ujjai fonás ritmusára járnak, ha ugyan van lehetősége rá, s nem kapták még el a nyakát magánlaksértését. Oh ugyan! Mi az neki?

    -Akarom, akarom, akarom! - vágja maga alatt erőszakosságával előszeretettel a fát, s ha a vezér a szemébe néz, láthatja a lélektükrök mélyén örvényleni az ártatlan látszat ellenére gomolygó feketeséget. Nem fenyegetőn, csak mindennaposan. Mert Jagna méltán rászolgált a névre, amit még Malinowski asszony ráaggatott.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Pént. Jan. 23 2015, 10:57

    A(gnieszka). K(ylet). C(ukkolja).


    Nincs szükségem a támadásra. már egyből megérzem, hogy ki is randalírozik bent. Nem könnyebbülök meg ettől, a külső sosem tévesztett meg.
    Visszaveszem a rendes alakom, s az egyik fotelben jelenek meg, őt figyelve. Direkt nem szólalok meg, bár magamban részben mosolygok, amikor látom, hogy az ágy is megbosszulja a szertelenkedést, másrészt pedig bosszankodom, mert már megint nem tartotta tiszteletben a kérésemet. A hajamat most engedem ki, szeretem szabadon.
    Továbbra is csendben maradok, és figyelem. Hagyom, hogy észrevegye magát, avagy ne.
    - Mit akarsz? – nyugodt a hangom, talán túlzottan is. Ha csak úgy beengedik valakit, puhánynak minősülök. Ha pedig minden kis fenyegetettséget a legnagyobb büntetéssel torlok meg, akkor irracionális és szintén nem jó vezető. A helyén kell kezelni a dolgokat.
    - Mit mondtam a szobámmal kapcsolatban? – „Csak, ha bent vagyok és csak, ha megengedem, hogy begyere.”
    - És mit, ha mégis megteszed? – nézek rá érdeklődő mosollyal.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Vas. Jan. 25 2015, 11:15

    A(gnieszka). K(ylet). C(ukkolja).

    Tisztelet? Nem ismeri. Csak kikacagná Alexet, hogyha ilyesmiről prédikálna neki. Vállalva minden büntetést. Nem érdeklik az ilyen dolgok, számára a tisztelet Papócával együtt meghalt, s nem maradt más utána, csak álságosság a tündéri kedvességű angyalarc mögé bújtatva.

    - Játszani! – közli magától értetődő természetességgel, rávillantva hegyesfogú mosolyát a klánvezérre, kinek rangja szintén semmit nem jelent neki. Nem azért választotta Alexet és Staten Islandet, mert benne bízott meg a legjobban, hanem azért, mert nem látott még az életben soha ilyen szép hajat.
    Ujjai még mindig a hajfonás ritmusára járnak, mintha csak egy láthatatlan baba haját fonogatná, miközben egyik pillanatban még az ágyon ül, a másikban pedig Kyle előtt áll, s kis kacsóival nyúl az egyik vaskos hajtincse felé.

    - Sok zagyvaságot! – cicceg a szoba szabályait illetőn, mindkét kérdésre ez a válasza. Elmélyíti hangját, hogy valamelyest hasonlítson Kyle hangszínére az övé, amit felvesz, s heves gesztikuláció közepette idézi fel az unalomig ismételt szavakat.

    - Nem jöhetsz be, csak akkor, hogyha én is bent vagyok és hogyha előtte kopogsz én meg beengedlek. Ha mégis megszeged a szabályaimat, akkor megnézheted magad. – saját hangjára vált, megforgatja szemeit, ásítást imitál.

    - Uncsi! – közli pimaszul, s mozdul újabbat, hogy sutba dobva minden óvatosságát, Kyle háta mögé keveredhessen, rányújva ezzel az összes kiengedett hajra, hátrahúzva, fonásra előkészítve a tincseket. Persze eddig is csak akkor jut el, hogyha a klánvezér nem veti be ellen az erőfölényt. Jagna nem ostoba, tisztában van azzal, hogy hol vannak a határok. Épp csak ívesen tesz rájuk.

    - Mivel töltötted ma az időd? – vesz fel csevegő hangnemet, ha ugyan van rá lehetősége még.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Vas. Jan. 25 2015, 15:45

    A(lex). K(icsi). C(icája).


    Agnieska már egy ideje élvezi a klántagságot (egyesek szerint piócaként létezik, én viszont élvezem). Feldobja a napjaimat. És egyúttal remélhetőleg kiismertem már annyira, hogy kezelni tudjam. Ha nem így lenne, már nem élne, mert a klánomból csak kevés esetben van kilépés. Por alakban a legvalószínűbb. Egyszerű és hatásos módja annak, miként adjak elegendő érveket, habár a megfélemlítés eszközéhez ritkán nyúlok, ha vezetésről van szó. Agnieskával sem fogok kivételt tenni, akármennyire is fájna. Már ha lennének ilyen téren érzelmeim. Vannak, meg nincsenek.
    - Feltételezem: játszani velem.
    Belenézek a szemeibe, ahogy elém áll.
    - Ha be szeretnéd fonni a hajam, akkor kérj meg, hogy megtehesd. – különben eltöröm a kezét, ennyire egyszerű. Kérj, s megadatik.
    Félrebiccentem a fejem. Nekieshetnék, ám Agneskának más a gyenge pontja.
    - Egyvalamit kifelejtettél az uncsi részből. – macskakörmözök a két kezemmel. – Mégpedig azt, hogy nem fogom engedni, befond a hajam, vagy csak hozzáérj.
    - Szóval. Hacsak nem kérsz elnézést és ígéred meg, hogy legközelebb úgy teszel, ahogy megkértelek, vagy legalább szólnál valamelyik ghoulnak, hogy itt vagy…. – hatásszünet. – Akkor ma nem érintheted meg a hajam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Hétf. Feb. 02 2015, 23:19

    A(gnieszka). K(ylet). C(ukkolja).

    Bármennyire is rajonghatna korából – látszólagosból – kifolyólag az italporokért, nem szeretne velük egy halmazállapotra jutni, így azért úgy-ahogy moderálja magát, s igyekszik Kyle szabályai szerint élni. Élni? Jó vicc! Épp annyira jó, mint amennyire igyekszik. Nem szakad bele a dolgokba, az is igaz.

    - Igen! – lelkesen bólogat, fekete kígyókként reppenik körbe arcát hajtincsei. Kyle orrának közelébe helyezi magát, kihasználva létéből fakadó gyorsaságát. Angyali szempillarebegtetéssel néz a klánvezérre, Razilet gyalázó tökéletességgel utánozva a tollas-szárnyad förtelmeket.

    - Na! – nyaffan, dühös toppantása messze visszhangzik a szoba egyik sarkából a másikba. Utál kérni, nagyon.

    - Már egyszer megkértelek, az nem volt elég? – nyűglődi, mint egy igazi, nyávogós kislány. Részéről tökéletesen elég volt az a pár évtizeddel ezelőtti kérés, nem akar megint belebonyolódni akár egy felesleges körbe sem.
    Nyelvet ölt, hüvelykujjait halántékaihoz támasztva kifeszített többi ujjak még nyenyerészik is első döbbenetét leplezendő, majd megjönnek a hiszti vérvörös cseppjei is. Könnyezve dobja le magát Kyle fotelja előtt törökülésbe, mellkasa előtt keresztbe fonja karjait, s hagyja, hogy a véres cseppek elcsúfítsák, gonosszá tegyék szép kis arcát.

    - Nadon, nadon, nadon cúnya és undok báci vagy! Besavanyodott, öreg pókhálós dög! Papócát akarom! – fakad lelkettépő – azért ez ezen a „szent” helyen igen érdekesen hangzik – selypítős zokogásra, hogy aztán végül a műsort elunva letörölje a vért arcáról, elmaszatolt bélyegét hagyva a meghunyászkodásnak.

    - Bocánat! – süti le szemeit, s pillant fel sandán szemhéjai alól Kylera. Dobbanatlan szíve a következőt üzeni: „Ugye ennyivel beéred s fonhatok?”. Ujjai a fonás ritmusára járnak, megint. Nem kicsit célzatosan.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Csüt. Feb. 05 2015, 10:15

    A(lex). K(icsi). C(icája).

    Meg se rezdülök, ahogy szinte súrolja az orromat, s úgy néz rám. Édes, ahogy a szempilláját is latba veti a meggyőző erők tárházában. Gyemeki és egyben nagyon számító. Gonosz kombináció, bájos külsőbe csomagolva.
    - Ó, értem. – teszek csak ennyit hozzá.
    Végigtekintek rajta, a toppantása nem hat meg, de nem is ingerel.
    - A kérés csak egy alkalomra szól, már mondtam. Tehát, ha szeretnéd, akkor kérj. Nem a csincsillád vagyok.
    A nyelvöltésért azonban pillanatok törtrésze alatt elindul a kezem, s egy atyai pofon éri Agnieszka arcát. Az atyai pofonok márpedig nem a selymességükről híresek.
    - Nem viselkedtél rendesen, ez a jussa. – nyugodtan ülök tovább. Örüljön, hogy csak ennyit kapott ezért.
    Megvárom a hisztiroham végét, a tekintetem se rezdül. ~Besavanyodott, öreg pókhálos dög..~
    - A dög kivételével egyikben sem talált. – mert bár dög nem vagyok, de döglött igen.
    A bocsánatkérése a szemeibe tekintek, s megsimítom feje búbját. Ha mindenáron kislányosra akarja venni, akkor én is így járulok a színjátékhoz.
    - Megbocsátok.
    Ha mozdulna a hajam után, csak akkor szólalok meg.
    - Nem hallottam, hogy megkértél. – vagyis addig nincs hajfonás.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Szomb. Feb. 14 2015, 08:20

    A(gnieszka). K(ylet). C(ukkolja).

    Sajnos Jagna nagyon jól tudja, hogy Kyle ismeri őt. Hiába rejtegetné előle magát selyempapírba csomagolva, az eltelt hosszú évek alatt a Klánvezér már minden eszköztárával találkozott, így titkai nincsenek előtte. Ám ez nem kedvetleníti el, nagyon szívesen játssza az ártatlant, hogy ki ne essen a szerepéből. Mások még nem ismerik úgyse annyira.

    - Nem lehetne kérés-bérletet váltani? - ajánlja teljes átéléssel, s el is hiszi, amit kér. Megint jön a szempillarebegtetés, az angyali glória felbúbra helyezése és minden, ami csak ebbe a tárgykörbe belefér.

    - A csin.. - kezdene bele, de ekkor éri a pofon, melynek csípősségét sokáig érzi még, ha nem is annyira arcán, de lelkében biztosan. Hálás, földön túli mosolyra fakad, s immáron arra használja vámpírgyorsaságát, hogy Kyle nyakába vesse magát és megölelje őt.

    - Köszönöm! Papóca is mindig így csinálta. - hálálkodik rebegő hangon, majd amilyen hirtelen jött öröme, olyan hirtelen lohad is le minden ölelgetős kedve, s dobja le magát a földre, hogy vérkönnyízű cirkuszt csináljon. Utána jön a "ne haragudj" és társai, a mű tökéletesre komponált lezárásaképp.

    - Kérleeeeeek! - nyújtja el az utolsó magánhangzós szótagot, térdre emelkedik törökülésből, s vérmasztaos arcán mennybéli mosollyal, valamint velejéig romlott tekintetcsillanással kulcsolja hamis mozdulatra kezeit. Imára. Az pedig már az ő titka, hogy életében sem imádkozott soha, így nem zavarja most se, hogy torkára forrna az "isten" szó maga.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Szomb. Feb. 14 2015, 12:38

    A(lex). K(icsi). C(icája).

    Kedvemet lelem a hízelgéseiben és a játékaiban. Feldobja a szürke napjaim. Valamint azt sem árulom el, hogy igazi ennivaló is boszorkatündér ilyenkor. Éppen ezért csak akkor váltok keményebbre, ha átlépi a határt. Felállítottam következetesen, s tudja, ha átlépi, mi következik utána.
    - Bérletet kedvességre és udvariasságra nem lehet váltani. – ingatom meg a fejem. Miket ki nem talál. Eszes, de nem úgy, mint egy valóban olyan éves gyermek, mit amibe ő rekedt benn. Őszintén csodálom, hogy csak ennyi stiklije lett az évszázadok alatt és nem bolondult bele.
    A mosolyra, majd a mozdulatra, ahogy a nyakamba veti magát, nem mozdulok. Lelkemnek azonban mégis jól esik. Talán ezért is hagyom még, hogy a vérem szívja, átvitt értelemben.
    - Meg is kapod, ha megérdemled. – felelem a köszönetére, amely elég kétértelmű.
    Nézem, ahogy újra a cirkuszi színjáték következik, államra támasztott kézfejjel.
    - Nem haragszom. – simítom meg arcát. Kell a jó is, nem csak a rossz.
    Majd intek a kezemmel, hogy tegye.
    - Megkértél, megteheted. – futó mosoly, melyből a ragadozó él sosem kopik már ki.
    Hagyom, hogy belefeledkezzen a haj birizgálásába, ami engem inkább idegesít, mégis úgy teszem, hogy hidegen hagyjon. Elégg bizarr, ahogy a levegőben utánozza a hajfonást.
    - Mondd csak, az utóbbi időben volt valaki, akivel jókat játszottál? – puhatolózás, hogy beigazolódjon, amit sejtek, vagyis annál jóval több.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Pént. Feb. 27 2015, 21:53

    A(gnieszka). K(ylet). C(ukkolja).

    Szerinte mindenki szereti feszegetni a határokat, s ez alól természetesen ő sem kivétel. Kedvtelve játszik bárki idegein, olyan csodálatosan bosszantó hárfajátékot produkálva, amit bármilyen zeneszerző megirigyelhetne. Alex határait kifejezett élvezettel tiporja meg, mert ahogy az kiderült, imádja azt, hogyha meg van fenyítve. A pofonok számára a szellemi eledelek különleges formái, nem tud és nem is akar lemondani róluk. Bár tény az is, hogy nem csak emiatt játszadozik a klánvezérrel. Vagy bárki mással.

    - Miért nem? – veszi elő a háromévesek kedvenc kérdését. Már rég kinőtte azt a kort, de a kérdést imádja. Csillogó szemmel teszi fel, sápadt bőre ha képes lenne pirulásba, a válaszvárás izgalmától vörösödne ki orcácskája.

    - Tudom, hogy nem haragszol! – költözik diadalmas mosoly az ajkaira.

    - Sosem haragszol rám. – fejezi be a mondatot önteltséggel csordultig telve. Még mindig mosolyog, szeretettel néz Alexra, de ebben a szeretetben van valami, amire a köznyelv azt mondja, hogy ölni lehet vele. Halottat nem. Nekik már mindegy, övék az öröklét.

    - Itt mindenki olyan unalmas! – biggyeszti le ajkait csalódottan.

    - Hiányzik Maureen! – vallja be az utálatos tényt. Az említett lány legalább nagyjából korabeli volt, bár őrült, de ez Jagnát nem zavarta. Haragszik, amiért így elbántak vele.

    - Megbüntetted már Maiát és Lilyt? – kérdi, miközben ujjai fürgén szaladnak a tincsek között, különleges, halszálkás fonásba rendezve a klánvezér haját. Van, amit sosem fog elfelejteni, s van, akiknek soha nem fog megbocsátani.

    - Hozol nekem másik Maureent? - ötlik fel benne. Reménnyel telik csilingelő, negédes hangja is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Szomb. Feb. 28 2015, 22:48

    A(lex). K(icsi). C(icája).


    A beteges vágyakat csakis bizonyos mértékig vagyok hajlandó kielégíteni. Néha ugyan nem, ám annak is megvannak az okai.
    - Mert nem. – a miértre szokásos válasz. Ha valóban gyerek lenne, megindokolnám, egy kétszáz évesnél azonban nem hinném, hogy erre nagy szükség lenne, elévgre bosszantásból teszi, tudom.
    - Így van. Hiszen a haragudnék rád, a csini pofid már test nélkül heverne a porban. – nem nagyon hagyok második lehetőséget dolgoknak és valóban nem haragszom. Ölök. Ennyire egyszerű. Még ha eléggé… egysíkú is.
    - A mindenkibe te is beletartozol és saját unalmad ellen csak te tehetsz, Agnieszka.
    Lecsapom a burkolt zsarolást, de mielőtt azt hinné szabad kezet adok neki, amelyben a szabályok áthágása is beletartozik, folytatom.
    - Csakis a szabályokon belül és a törvény megtartásával, természetesen.
    Maureen valahogy mindig felmerül témaként. Nincs min meglepődnöm. Agnieszka legalább betartja a határlátszatot. Maureen szimplán elmebeteg őrült volt.
    - Miért hiányzik Maureen? – érdeklődöm, és komolyan érdeklődöm.
    Nekem nem hiányzik. Nem vagyok annyira sznob, de van egy szint, ami alatt nem engedném, hogy bárkit vámpírrá lehessen tenni. Ebbe a kategóriába Agnieszka is beletartozna, ha csak egy hajszállal is túllépi azt, amit nem szabad. Annak ellenére, hogy megszoktam közelségét.
    - Mondd meg, mely törvény engedi és mondd meg, kérlek, hogy miként is lesz valaki klánvezér? – felelek kérdésre kérdéssel.
    - Hát én kevés vagyok neked, Agnieszka? – tettetett fájdalommal reagálok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Szomb. Márc. 21 2015, 21:56

    A(gnieszka). K(ylet). C(ukkolja).

    Nincsenek beteges vágyai, teljesen normális vágyakkal rendelkezik, így nagyon nagy hisztit tud verni, hogyha valaki nem elégíti ki mindazt, amit akar.

    - Nem vagyok hároméves, akit ezzel le lehet rázni. Ha azt kérdezem, hogy miért, akkor arra normális választ szeretnék kapni, s a mert nem az nem normális. Nem illő egy klánvezérhez. – válaszol neki kedvesen odavágós hangon, előszedve magából a mini felnőttet is. Ilyenkor a legbizarrabb, mert egyszerre látszik rajta a gyermek és a felnőtt is, az elmúlt évek őrület szélén táncoló színjátéka.

    - És nem unatkoznál nélkülem? – kérdez rá. Szereti ezt a kérdést, van benne valami szeretetteljesen szemtelen. Véleménynyilvánítása annak kapcsán, hogy szerinte igen szórakozásmentes lenne Alex bácsi élete őnélküle. Meg mindenkinek az élete. Hiszen miatta nem savanyodott még be a vámpírvénség-generáció, ebben teljesen biztos. Ezen hitében megingatni szinte lehetetlen.

    Elhúzza a száját, duzzogva fintorog.

    - Magamat nem szórakoztathatom örökké. Társaságra vágyom! Olyanokéra, amilyen én vagyok. – közli. Nem a felntt testben rekedt vámpírokra gondol, hiszen azoknak megannyi olyan dolga van, amilyenről ő nem akar fogalmat alkotni. Ebben a tekintetben gyerek. Az érdekli, ami egy gyereket. És a felnőtt vámpír nem kuriózum. Ezért is gondol szeretettel Maureen-ra is, még akkor is, hogyha az ő ízlésének is őrültebb volt a kelleténél. De az idő megszépíti az emlékeket.

    - Mert lehetett vele játszani és vicces volt, amikor megbüntették. – szalad mosoly ajkaira. Az őrület finom szikrája csillan tekintetében. Ő nem elmebeteg, nagyon is intelligens. Csak másmilyen, mint az átlag. Ahogy Mo is más volt.

    - Hogy jön ez ide? – kérdez vissza kissé értetlenül. Ujjai egy pillanatra sem állnak le, addig fonja-bontja-fonja-bontja Alex bácsi haját, amíg csak le nem intik. Órákat elvan így, sőt, napokat is, kicsi a teste, kevés táplálékot kíván, ritkábban lesz éhes, mint a nagyobbak.

    - Ha megölöd az előző klánvezért, akkor vezér leszel. Ha megöleted, akkor is. Így lett Lili néni vezér, mert egy büdös farkassal cimborált és megölték Maureent. Nem volt szép tőle. Gyáva dolog valakit így intézni el! Te hogy is lettél vezér? – kérdezi. Szereti ezt a mesét, megannyiszor hallotta már, de nem tud betelni vele. A kérdésre elmosolyodik, kicsit abbahagyja a finást és jeges ajkaival puszit illeszt Alex bácsi hideg arcára.

    - Nem ismerem azt a fogalmat, hogy elég. – vall színt leplezetlen pimasz merészséggel. Felnevet, s fon tovább.

    - Neked elég vagyok én?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Kedd Márc. 31 2015, 22:18

    A(gnieszka). K(ylet). C(ukkolja).
    A(lex). K(icsi). C(icája).

    Ránézek jelentőségteljesen, gesztikulálással támogatom válaszom, rámutatva, tenyérrel felfelé.
    - Mégis úgy viselkedsz és úgy kérdezel, mint egy hároméves. – hagyok neki egy kis időt. – Mégis úgy válaszoltam neked, mint ahogy egy felnőtt beszél a felnőttel. Magyarázd el kérlek, szerinted miért igen? – dobom vissza a labdát. Valami oka van, a hisztin kívül, ha így hisztizik. Az pedig, hogy mi illik és mi nem… nem egy tag fogja nekem megmondani.
    - Nem unatkoznék. Hiányolnálak. – a szemtelenséget komoly őszinteséggel lehet leszerelni egyik oldalról.
    Érdeklődéssel tekintek rá, ám ez nagyjából olyan, mint egy döglött béka kémlelése az égre.
    - Ezek szerint te velem unatkozol. – szúrok oda. – Csak nem egy gyerek vámpírra gondolsz?
    Egyenes kérdés. Erre egyenes válasszal tud csak reagálni. Ha hantázik, akkor azt úgyis igennek veszem. Ha nemet mond, akkor is.
    - És hisztis volt. Szeszélyes. És azt te nem szereted. – állapítom meg. – Vagy igen? Elvégre sok mindenben akadályozott volna. Mit csinált, amikor megbüntették? – kérdezem kíváncsian, terelve, összekuszálva. Kedvenc foglalatosságom.
    A kérdésére nem válaszolok, hagyom, hogy elmondja a törvényeket. A büdös farkasra kis híján elmosolyodom, az őszinte kifakadás mulattat.
    - Szerinted hogy nem gyáva dolog elintézni valakit? Miért nem volt szép tőle? – még nem adom meg a választ a hogy ez idére. Más talán bevágódna a kisgyerek testnek, ám egy ideje élek vele és a kétszáz év kétszáz év. Embernek a húsz is sok, hogy tapasztaljon. Ennek a tízszerese pedig rendesen sok.
    - Kiszívtam a klánvezér vérét, letéptem a fejét és kidobtam a napra. Ugyanezt tettem az alvezérrel is. – azt már kihagyom, mennyi ideig kínoztam őket. Pechükre éppen azon korszakombak próbáltak szórakozni velem és másokkal, amikor kifejezetten érdekeltek a különböző fajok tűréshatárai. Mára már szelídültem ebben az őrületben, a módszereim azonban cseppet sem lettek kíméletesebbek. Éppen a tapasztalatom miatt.
    Abbahagyja a fonást, megkönnyebbülök, ám sejtem, hogy ez csak átmeneti állapot. A puszi tudom, hogy álságos is lehet, mégis megsimítom a haját viszonzásul.
    - Miért kéne csak veled beérnem? – nézek rá kérdőn, sokat sejtetőn. És fonja tovább a hajam, ahogy sejtettem.
    - Szeretnél valamit, menjünk valahova? – az egyik leggonoszabb dolog véleményem szerint, hogy a gyerekvámpírok nem mozoghatnak annyira szabadon egy felnőtt központú világban. Éppen ezért folyton szem előtt tartom, hogy mit akar Agnieszka. Haszon is van belőle, nem is kevés, és nem is titkolom. Attól nem tartok, hogy végeznének vele, csak azért, mert gyerekként vámpírrá tette egy őrült.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Csüt. Május 07 2015, 23:12

    A(gnieszka). K(ylet). C(ukkolja).

    Sértődötten húzza fel az orrát, nyelvet ölt Alex bácsira.

    - Mert így esik jól. – ad teljesen kézenfekvő választ, s részéről ezzel le van tudva az egész mizéria. Úgy viselkedik, ahogy akar, nem fog senki kedvéért megváltozni. Még a klánvezéréért sem. Mert hiszen Alex bácsi is így szereti, akkor meg minek? Mindent megcsúfolna vele, ami eddig jó volt az élet utáni halálában, arra meg semmi szüksége senkinek.
    Őszintén? Már azt sem tudja, hogy mit kérdezett, így nyilván nem is volt fontos. De legalább volt valami, amin összeszólalkozhattak, s így egyikük sem unatkozott. Ezt jónak könyveli el.

    - Jaj, hogy te milyen nagyon édes vagy! – ugrik lelkendezve, vámpírgyorsaságát kihasználva a vezér nyakába, hogy megnyünyörgesse egy kicsit, abbahagyva a hajfonást. Szereti ő a vámpírt, akkor is, hogyha egymás idegeire mennek.

    - Te is hiányoznál nekem, ha már nem lennél. – duruzsolja, s ebben csak egy leheletnyi jövőrajz van. Hiszen Jagna a fiatalabb, s ez nem mindig hátrány. Sőt, bizonyos esetekben kifejezetten előnyös is tud lenni. Mondjuk az öröklétben annyira nem gyümölcsöző, de ő ebben is gyermeki – meg nem is – s látja a jó oldalát.

    - Nem unatkozom veled, csak neked nagyon sok a dolgod és nem mindig érsz rám számomra pedig nem viccesek a többiek. Unalmas fráterek mind. És más klánokban pedig rettegnek tőlem. Undorodnak. Bezzeg Maureentól nem tették.. – húzza el a száját. Lelkes bólogatásba kezd, de ez nem nagyon látszik, hiszen megint hajfonásba merült.

    - Csak de. – zárja rövidre ezt is. Alex bácsi jelen esetben majdnem hogy gondolatolvasó volt.

    - De szórakoztató. Nem szerettem őt magát, de szerettem a társaságát. Pláne, amikor bőrnadrágot vadásztunk meg zsabós inget. – emleget fel egyet a kellemes emlékei közül. Nem volt olyan sok, Maureen alig létezhetett az öröklétben.

    - Ki kell hívni. Párbajra, mint régen a lovagok. – adja meg a magától értetődő választ. Az előző kérdésre nem reagál, Alex bácsi nyilván tudja, nála jobban, hogy mi történt.

    - Egyébként meg ez a szenteltvíz rangon aluli volt. Szerintem Lily néninek ennél több esze van, bár meg kell hagyni, lehet hogy csak az arca nagy. – ítélkezik, mert az mindig nagyon könnyen ment neki.

    - Na, ez már valami! – füttyent elismerően, majd hajfonásból puszilkodásba menekül.

    - Nem kell. Én szívesen venném, ha olyannal is beérnéd mellettem, aki számomra is üdítő társaság. – igazítok a tincseken, hogy rendesen omoljanak ujjaim akarata alá.

    - Vidámpark! – adja meg a választ elsőre. A kínzókamrákban már voltak eleget, azt unja. De az éjszakai mundaneszórakozás mulattatja. Főleg, mert talán vadászhatnak is.. csak egy picukát.

    - A kutyádat is hozod? - kérdi kissé szemtelenül, de őszinte lelkesedéssel. A ghoulra gondol, természetesen. Talán neki is be kéne egyet újítania, ez lehetne az új dilije a gyerekvámpír után. Még nem döntötte el.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Pént. Május 08 2015, 23:04

    A(lex). K(icsi). C(icája).

    Újból arcon vágom, érzelemmentesen, de erősebben mint az előbb.
    - A szóbeli válaszodat elfogadom. A pofon a tiszteletlen viselkedésért és a kioktató hangnemért járt.
    Tiszta határokat fektettem le még az elején, és következetesen megtartom ezt.
    Hagyom, hogy a nyakamba ugorjon és nyünnyörgessen. Megmaradt a gyermeki léleknél, ezért ezt is követem. Másrészt… elszórakoztat.
    Arra, hogy ha nem lennék, hiányoznék, halvány félmosoly jelenik meg arcomon. Nem sokáig hiányolna, mert hamar utánam küldenék. A védfal vagyok előtte, már rég hamuvá égették volna, ha hagyom. Másrészt lehet, hogy még én sem vagyok elég erős védfal, és tesznek arról, hogy Agnieszka megszűnjön létezni. Ez esetben… ő is hiányozni fog nekem.
    - Unalmasak? – valójában mintha hájjal kenegetnék nem dobogó szívemet, ha lenne ilyen érzésem. Akár gyermeki naivitásba csomagolt szándékosságot is láthatnék benne, de akkor is úgy döntök, hogy tetszik a válasza. De nem véletlenül nincs gyermek játszótársa. Az már szövetségre adna okot és Agnieszka nagyszerűen ért a manipuláláshoz. – Szerintem azért félnek tőled, mert nagyon okos vagy. De ebben ne zavartasd magad.
    A rövid válaszra bólintok.
    - Nagyon érdekes jellem volt, annyi bizonyos. – sokan elítélik az őrületet. Kevesen jönnek rá, hogy bizonyos szintig szükséges is, sokkal tágabb lehetőséget ad. És … a hosszú évszázad alatt bárki bekattanhat.
    Nem válaszol az összes kérdésemre. Nem fogok most visszatérni rá. Majd, egyszer.
    - Párbajra? – nem mondom, hogy elgondolkodom. – Az esélyt megadod ezzel. De valóban megadod? Hiszen elég, ha olyasvalaki áll fel vele szemben, aki idősebb vagy erősebb, ügyesebb.
    Várható volt, hogy miként gondolkodik Lily felől. Talán éppen azért, mert bár nem veszik észre, de eléggé hasonlóképpen használják ki környezetüket.
    - Találkoztál már vele? Beszélgettél vele hosszabb ideig? Miért volt rangon aluli? – éppen a mai nap adott nekem ismét bővebb alkalmat megismerni. És nem csak azt a részt, amit mutatni szeretett volna.
    Agnieszka jelleme szintén kegyetlen, mint az enyém. Vámpírok között nem is lehet másképp létezni.
    - Micsoda engedékenység. – intek a kezemmel. Nem ő fogja megszabni, kit kivel és hogyan, éppen ezért ezt nem is fejtegetem tovább.
    - Vidámpark. – bólintok. – Holnap este? Egy feltétellel. Nincs vadászat. – tudja, ha megteszi, reggelre már hamu lesz.
    - Kutya? – nem tartok vérfarkasokat a házamban. Már. – Ha Keitht nevezed annak, akkor tévedsz. Nem láttam még bundás formában, agyarakkal. Még nem tudom, hogy akarom-e, jöjjön. – voltaképpen megkérdezem. De erről csak Keith és én fogok tudni.
    - Elég volt a fonásból, pihenni akarok. – állok fel és az ajtó felé megyek, hogy kinyissam Agnieszka részére, még érthetőbbé téve, távozzon.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Hétf. Május 25 2015, 18:56

    A(gnieszka). K(ylet). C(ukkolja).

    Felfújja az arcát, nyelvet ölt a pofon után Kylera, de ezt követően kellemes, elégedett mosolyra fakad. Nincs ellenére a testi fenyítés, de a Papus még mindig überelhetetlen számára ebben, tehát ha innen nézi, akkor Kyle bácsi pofonjai semmit sem jelentenek neki.

    - Szeretem, szóval nem érted el vele a kellő hatást, mindazonáltal hát persze bácsi, legközelebb rendesebb leszek. – hajlong színpadiasan, tökéletesen tisztában léve azzal, hogy megint szemtelen volt és pofont érdekel. Színtiszta provokálás mindaz, amit provokál és nem szégyelli magát miatta.

    - Azok. – vonja meg a vállát. A hízelgésre doromboló macskává válik, törleszkedik Kylehoz, mint aki simogatást akar. Ha farkasok lennének, akkor a bűzölgésen túl még meg is nyalná az őt dicsérgető kézfejét, vagy a füle tövét. Minden csak alak kérdése lenne.

    - Okosabb, mint ők. – teszi hozzá megfellebbezhetetlenül bízva abban, hogy igaza van.

    - Ezt most úgy érted, mintha egy ronda nőre mondtad volna, hogy érdekes az arca? – kérdez vissza enyhén oldalra döntött fejjel. Még  fonás mozdulatában is megáll, hogy felmászhasson a támlára és ott egyensúlyozva előre hajoljon, így mászva bele Kyle arcába, mint valami kis csüngő denevér.

    - Tök mindegy. – vált testhelyzetet és fon tovább.

    - A párbaj elegáns és nemes, így kell legyen. A szenteltvizes csel nem volt guszta és túl fehérgallérosnak minősítem. Mondjuk akkor se tisztelném Lily nénit, hogyha párbajozott volna. Egyszerűen nem szeretem. – húzza fel az orrát dacosan.

    - Találkoztam vele és nem kedvelem, de ezt te is tudod. – hagyja ennyiben. Ahogy Kyle bácsinak megvan a joga ahhoz, hogy legyenek dolgok, amiket figyelmen kívül hagy, úgy neki is.

    - Ünneprontó! – ölt nyelvet, majd megenyhülve első mérgéből engedelmesen bólint, jelezve ezzel, hogy nincs vadászat. Egye kánya, ennyit igazán megtehet.

    - Keith, kutya. Alliterál. – helyesbít. bár tudja, hogy Kyle bácsi nagyon is tisztában volt azzal kiket emleget.

    - Nekem pedig van izgalmasabb dolgom is annál, semmint zavarjalak a pihenésben. – szegi fel fejét és távozik büszkén, hogy aztán odakint toporzékoljon egy tíz percet afeletti rossz érzésében, hogy kihajították. Ideje mára más szórakozás után nézzen.

    //Köszönöm a játékot! Denevér//
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Kyle

    on Szer. Nov. 25 2015, 23:42

    Kyle - Noel

    Vitába szállt azzal a valamivel, mégis barátságos választ kapott. Marasztalták volna, még mit nem, most nem ér rá ilyesmire, dolga van, és lehet, semmiféle diplomáciai érzéke nincsen, azért mindent bevetett, ami tőle telt. Kyle majd büszke lehet rá.
    Amint megérzi a szabadságot, azonnal elrongyol a bál helyszínéről, ezerrel, vissza a szállásra, ahol az sem érdekli, hogy mi van a folyosón és mi nincs, ki áll elé, vagy ki nem.
    A nagy rohanásban még arról is elfeledkezett, hogy van egy kísérője, és arról is, hogy Venust tulajdonképpen ott hagyta, de mea culpa... majd megkeresi, bár ha jól emlékszik, azért elköszönt, és sürgős teendőkre való hivatkozással el is tűnt.
    Tulajdonképpen tényleg sürgős, vagyis villámgyorsan száguld a Vezér szobája felé, messziről ordítva a nevét.
    -Kyle, Klye, Kyle, Kylekylekylekyleeeeeeee!
    Semmiféle idővel nem foglalkozik, egyszer már kifejtette a véleményét erről, de most sokkal fontosabb, hogy azonnal de máris elérje az öreg vámpírt. Egyszerre ordít, kopog, és nyit be, hogy utána tök mindegy milyen testhelyzetben találja a Vezért, konkrétan a nyakába csimpaszkodva, ráfonódva úgy szorítsa, mint egy kis gyerek a Teddy maciját.
    -Ne engedjen el innen, soha, de soha ne engedjen el egyedül. Mindegy ki mit mond, mindegy milyen bál, mindegy mi van, de ne engedjen el. Megígéri? Ígérje meg, jó?
    Két keze közé fogja a Vezér arcát, és tűnhet őrültnek, úgy, mint aki most kattant be, de érezhetően megviselte valami, egyenesen mintha rettegne valamitől, és kisfiúként keres oltalmat egy erősebb karjaiban.
    -Mindenki saját maga épít korlátot, nem, nem más teszi meg velünk, mi magunk, mert amit más nyújt, az lehetőség. Érti? Nem érti? Én nem állok ki a nyilvánosság elé, és nem azért, mert ők a fal, az más, hanem azért nem, mert nem. Érti? Üldöznek, és őt is üldözik, ez nem lehet másként, nekem is ez a véleményem, féltékenyek a tudásra, de tudom, mi az "Ében", azaz ki. Ön az. És ezt meg én értem. Deeeee... borzalmas volt. Démon. Az nem volt borzalmas, de repedt minden, és akkor a templom ajtó, kántálás, meg kérdezz-felelek, mersz vagy harcolsz, végül éles jégpenge lánggal ötvözve, megsértett, és... és a köpönyegem... tönkretette a köpönyegemet. Ezt itt, meg meghívott, és elengedett végül, de a köpönyegem... vége.
    Egyszerre zúdít mindent Kyle-ra, hacsak ki nem hajította azonnal, de az is mindegy, az ajtóra tapadva is elmondja. Igaz, hogy ebben van a könyvtárban lezajlott beszélgetésre való reflektálása, a bálon történtek, de hogy ebből a Vezér mit hámoz ki... na az egy igen jó kérdés. Olyan kétségbeesetten mutogat a ruházatára és a szerzett sérüléseire, hogy öröm nézni.
    Végül Kyle-ra pillant nagy komolyan, és hozzáteszi:
    -Ezért... ezért csinálom meg a kombinációmat. Ezért kell. És... és kicsi vagyok.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Szomb. Nov. 28 2015, 20:24


    Noel – Kyle


    Ezen az éjjelen nem szoktam dolgozni, találkozókra járni. Nekromanta énem tobzódik a mélyben, a klán területének rejtett zugában, ahová senki sem léphet be rajtam kívül, ha tudna róla, akkor sem. Démoni részem issza a feltörekvő erőket, s ad magából is hozzá. Ez a magamfajta éjszakája, mint ahogy sok más leszármazottaimé. Élvezem az átalakulásokat, a változást, az energiája teljesen átjár. Nem kell ehhez számomra vér, sem azzal nem szükséges táplálkoznom. Énemet, lényemet táplálom most, amit vér nem csillapíthat.
    Vörös íriszeim ezüstössé válnak, szinte fehérré, mire vége a szeánsznak. Feltöltődtem, legalábbis egy időre, s ismét formát, alakot öltök.
    Egy ideje mindenkit kitiltottam a lakosztályomból. Túlságosan elszemtelenedtek, még veszekedni is volt képük a jelenlétemben, mintha valami főnyeremény lennék. Kidobtam őket, egy napi pincelakással.
    Az energia előbb elér, mint ahogy a hangot hallanám. A testőröket várakozásra szólítom, s hagyom Noelt eljutni a lakosztályomig. Most azonban még negyed annyira sem vagyok engedékeny, mint szoktam lenni. Benyit, s eljut ugyan hozzám, ám addigra a kezem már a nyakán van, s istenesen a falhoz vágom, hogy aztán ismét a nyakára fonódjanak karomszerű ujjaim s ezüstszínű íriszeim hidegen fúródjanak a tekintetébe, s vámpírfogaim is kipattanva jelezzék: nem jól cselekedett, a démoni énem ösztönösen előtérbe került az önvédelme érdekében, még ha az egy ifjú vámpír is.
    - Viselkedj! – sziszegem jéghideg nyugalommal.
    Akár támadónak is vehetném és mostanra már halott lenne. Elengedem, s hagyom, tegyen, amit jónak lát. Kivéve pár dolgot.
    Végighallgatom, hideg tekintettel, nyugodtan állva. A fogaim már ismét emberfogak, egyedül a kezeim vannak még karomszerű végződésben.
    Magáz. Kérdezve kéri a beleegyezést. És választ kapok az összes kérdésemre. A démonnál hidegen villan a tekintetem, ami jelen esetben arra utal, hogy nagyon is tudom, kiről beszél. A Bálra meghívót eddig nem kaptam, s nem is fogok, s minden alkalommal részt veszek benne mégis.
    A köpönyegére nem pillantok, csak a szemeibe. Nem vagyok ölelkezős típus, a kezem helyezem a feje tetejére, mint megnyugtatás.
    - Mindenki annyira kicsi, amennyire ezt el is hiszi. A köpönyeg pótolható, kapsz másikat. – nyugodt a hangom, noha szenvtelenségnek most nyoma sincs benne. Másfajta nyugalom ez. Jóllakott, ereje tudatában lévő nyugalom, amikor a ragadozó jól lakott.
    - Nem váltál hamuvá, minden végtagod megvan. A nyelved és a hangod is. Az egész klán halotta. Az Éjek Bálján voltál. Miből gondolod, hogy én vagyok az Ében? Mindig is irigyek lesznek azokra, akik előrébb tartanak, mint ők, s ezért keresztbe akarnak nekik tenni. Ami halad, azt nem lehet megállítani. Az azért mert nem, nem válasz. Viszont elég határozott. – nem mondom, hogy el is fogadom.
    - A korlátok azok korlátok. Mindegy, ki állítja fel. A kérdés az, hogy elfogadod-e, hiszel-e benne. Ez a te tapasztalásod volt, s amíg a klán érdekeit nem sérted, azt teszel, amit megfelelőnek tartasz.
    Eltávolodom tőle, s a kényelmes karos fotelbe ülök, kezeimet a karfán nyugtatom.
    - Mi az, amit megtanultál ma éjjel? Egy mondatban válaszolj. – nézek rá komoran. Tudom, hogy elérkezett az ideje a tanítás kezdetének. Előbb azonban meg kell nyugtatnom. Teljességében olyan, mint Keith volt akkor, még ha ez kifelé másképp is jelentkezik. Amikor az ifjúság ráébred  az igazi valóságra, annak erejére és hogy nem tudja elkerülni se hadakozni ellene, gyökerestül megváltozik a szemlélete. Csak előbb összezuhan, hogy újra fel tudja építeni magát. Addig, mint rémült gyermek, kapaszkodik a biztonságba.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Kyle

    on Hétf. Nov. 30 2015, 20:57

    Kyle - Noel

    Milyen következménye van annak, hogy felordítja az egész épületet, most az a legcsekélyebb dolog, az első, hogy biztonságban érezze magát, és azt mégis hol találná meg, ha nem a vezérnél? Persze, hogy ott.
    Ebben még az sem akadályozza meg, hogy kapásból a falhoz csapják. Nyöszörögve, de adrenalintól fűtötten kaparja össze magát, és utána lógjon a falhoz szögezve. Most ez sem számít, a fenyegetés sem, Kyle miért nem érti, hogy ő most védelemért jött?
    Amint elengedik, máris folytatja a szövegelést, mert muszáj elmagyaráznia mindent, most jött el az ideje, arról meg nem tehet, hogy félig fel is gyújtották.
    -Viselkedek. És igen, és nem, mert akárhonnan nézem, gyerek vagyok, éreztem, mert nem volt az az erő, ami kellett volna, mert még nem. De majd lesz, és akkor... akkor már nagy leszek.
    Teljesen egyértelmű, nem? Szerinte maximálisan értelmes amit mond, csak a fele mondanivalót hagyja le, mert annyira előre gondolkodik, hogy az úgy eltűnik valahol félúton, ami a másik számára is érthetővé varázsolná a magyarázatát.
    -De... de ha nincs rajtam a köpönyeg, akkor tuti meggyulladok, mert éreztem, égetett, és sebes vagyok itt, meg itt, meg itt. És lyukas... mármint a köpönyegem, az pedig baj, mert soha nem történt semmi baja, most meg hazavágtam, érti?
    Majd bocsánatot kérek az ébresztőért, de nem voltam biztos benne, így egészben kijutok onnan. Nem tudom, hol voltam, igazból nem is érdekel, de ez kész káosz. Ott akartak tartani, választhattam, és nem maradtam, de kaptam valamit. Valamit itt a zsebemben. Ja, azt azért tudom, mert körbejártam a kérdést, szikla és kő nincs, a többi sincs, egyedül ében haj van, mármint itt a klánban, és az csak egyvalakire illett... de hosszú, a lényeg, hogy tudom, ön az. Aaaaaz, annyira határozott, hogy nagyon határozott, ahogy ideértem, olyan határozott, ahogy bevágott a falba, olyan határozott.

    Egyetértően bólint, úgy mindenre, és csak most kezd megnyugodni. A kéz a fején, már az is elég, legalább nem akar rácsavarodni Kyle-ra, pedig ha tehetné, befészkelné magát az ölébe, és nem mozdulna el onnan, most tutira nem.
    -Neeeem. Mert felőlem bárki állíthat kerítést, ha az nekem nem az. Az egyedüli, igazi falat magamnak tudom felépíteni, és azt magamnak is kell lerombolnom.
    Szerinte a korlátokat a környezet erőlteti az egyénre, egyébként egy éppen világra jött lény, teremtmény nem érzékelne ilyesmit, hagyná, hogy az ösztönei, az intuíciói irányítsák. A környezet csak kiöli ezeket.
    -Minél előbb meg kell csinálnom a kombinációmat.
    nagy valószínűséggel Kyle nem ezt a választ várja, de ez az első, amit ma eldöntött, miután majdnem felgyújtották. Ezt is olyan komolyan és határozottan mondja, mellé kisfiús ábrázattal, mint aki éppen egy csokigyárat képzel maga elé. Letelepszik a földre törökülésbe, Kyle-ra pillant, és végre tényleg megnyugszik.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Csüt. Dec. 03 2015, 21:34


    Noel – Kyle



    Nevelni és a közösségbe beilleszteni valakit, nem mindig a legkönnyebb és a legkedvesebb út. Velem szemben is vannak elvárások és puhánynak nevezni, azt éppen nem lehet. Legfőképpen ezen az éjszakán nem.
    - Tehát akkor megtanultad azt a leckét, hogy amíg valóban el nem éred azt az erőt, és jogot, ami egy vámpírnak szükséges, addig a hátsódon maradsz, ha úgy szükséges? – nyugodtan kérdezem.
    - A ruhák cserélhetők. – majd megtanulja, hogy ne kötődjön érzelmekkel dolgokhoz, emberekhez. Az idő majd megtanítja neki. – Te pedig helyrejössz. – sikoltva rontott be hozzám, majd vetette rám magát, ami azt jelenti, hogy akkora nagy baj nem lehet. Fizikailag. A többi már más kérdés.
    Komoly és értő tekintettel figyelem, amíg válaszol.
    - A belépőd más esetben a halálos ítéleted lett volna, úgy állj hozzá. – nyugodt a hangom. – Elengedtek, eljöttél, tehát nincs nagy baj.
    Elmosolyodom, a végére már inkább felnevetek, ahogy a falba vágását ecseteli, és hogy én volnék ében.
    - A bál volt a nyitód. Ha túléled, és rájössz, akkor elfogadlak tanítványomnak. – ezzel megköttetett részemről a fogadalom.  Egy cseppnyi melegség bujkál a hangomban, éppen csak kihalható, a végére eltűnik a mosollyal együtt.
    A falra nem reagálok, s nem azért, mert egyetértek vagy nem értek egyet. Ez az ő döntése. Kulcsra zárom az ajtót, mielőtt letelepednék a fotelbe.
    - Ahhoz sokat kell tanulnod és tapasztalnod. Előbb mássz, aztán járj, s utána tudsz csak futni. Kellő alappal tudsz biztos falakat építeni, hogy végül egy erős tető kerüljön rá.
    Mielőtt leülne, megfogom a csuklóját, előre dőlnöm sem kell, s magamhoz vonom, az ölembe. Még nagyon fiatal, több benne az ember, mint a vámpír, a Bestia még nem erős benne, emberi lelke is sebzett. Mindkettő támaszra vár, s az a ridegség, ami a mi világunkat uralja, a kegyetlenségével együtt, a törékeny lelkének még túl sok, s a felfedezés túl erős volt. Átkarolom és újra megsimítom a fejét.
    - Pihenj, itt biztonságban vagy. – ha beszélni akar, hagyom még, hadd öntse ki, ami benne van, ebből is megismerem, gyenge, sebezhető pontokat keresve, s erős, szilárd pontokat vizsgálva. Nem gyenge vagyok, számító, aki mindenben a potenciális veszélyt lesi, s hogy akit magamhoz tudok kötni, habozás nélkül megtegyem, ha kell az ereje.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Kyle

    on Pént. Dec. 04 2015, 21:09

    Kyle - Noel

    Erről nem volt szó, amikor ideérkezett, azt senki sem mondta neki, hogy egy bálnak álcázott helyen akarják felgyújtani, mert valakinek éppen találós kérdést van kedve feltenni.
    A kérdésre Kyle-ra pillant, és ez lenne az a pont, amikor jobb lenne, ha csendben maradna, és bólogatna bőszen... de nem ő. Értetlen arccal mered a Vezérre, mégis hogy kérdezhet ilyet? Nyughatatlan kölyök, aki fel akar fedezni mindent, látni, tapasztalni, és akkor maradjon a seggén nyugodtan?
    -Ezt nem merném így... úgy... határozottan megígérni.
    Őszinte válasz, kíméletlenül az, de most miért mondja azt, hogy persze, amikor mindketten tudják, ez nagyon nem így lesz. megszokta, hogy megy, ha olyanja van, ha éppen a temetőbe, akkor oda, hiába fiatal, hiába értette meg ma azt, hogy a jelenlegi létében még nagyon gyenge.
    -Neeeem, ez a köpönyeg majdnem olyan, mint a köntöse. Ő a részem, nem egy ruha. Majd... majd használom kispárna helyett. Francisnak tetszeni fog.
    Úgy ölelgeti a köpönyeget, mintha valami törékeny darab lenne, de számára az is.
    -Mikor?
    Ez a leglogikusabb kérdés, mégis mi más érdekelné, ha nem ez. A következő kijelentésre ismét értetlenül néz, és nem azért, mert hülye, hanem azért, mert ez így nem éppen fair.
    -Szóltam, előre szóltam, úgy rohantam végig a folyosón, hogy egy páncéllal sem keveredtem verekedésbe, és végig a nevét kiáltottam, vagyis ez nem lehet váratlan berontás. Azt mondta, mindenki hallotta, szóval ez így nem ér. Egyébként is, au, most már érzem a falat. Kemény, és fájt.
    Értetlen arcban ma zseniális, de tényleg nem érti, hiszen úgy ordított, mint a fába szorult féreg, na de hogy szorul be a fába a féreg... ez egy igen jó kérdés, egy pillanatra el is időzik ennél a gondolatnál. Fázis késve reagálja le a falhoz vágást, az igazat megvallva sokkal kedvesebb fogadtatásra számított, szerencse, hogy abban a pillanatban nem ezzel volt elfoglalva.
    Ki érti ezt? idejött, kérni jött, védelemért jött, és erre beépítik erősítésnek a téglák közé, pedig tényleg jelezte az érkezését, nem némán osont.
    -A mi? Ez a modern vagy a vámpír Taigetosz? Mondhatta volna, egyszerűbben is le lehetett volna tesztelni. A baj az, hogy előbb jöttem rá, és utána éltem túl. Ez így már kizáró ok vagy újra tábla? Akkor... akkor mivel megfejtettem, ön a nyeremény, azaz akkor... nemáááár. Izé...
    Most már végképp nem érti, hiszen minden fajból voltak ott. Vagy teljesen mindegy volt, az egész arra ment ki, hogy melyiküket hozza ki a sodrából, hogy esetleg kárt tegyenek benne? Megfejtette az "Ébent", Kyle az, igen... és most zavarodik össze.
    Akkor ez azt jelenti, hogy a Vezér kiválasztotta, de tudni akarta, mennyire alkalmas? Örülnie kellene, és örül is, mert ez azt jelenti, van benne lehetőség, de annyira ledöbben, hogy a kacsa hozzá képest ipari tanuló, úgy tátog és hápog.
    -Ezt ismerem. Jó, akkor én mászok, most szó szerint, mert mindenem fáj. Haláli. Éééés az baj, ha most jobban foglalkoztatnak az égési sérüléseim, az, hogy majdnem felgyulladtam és a köpönyegem hősi halála, illetve a zúzódásaim, amit a fal okozott? Lenyomatot hagytam. Egész művészi, csak kicsit... kicsit absztrakt.
    Ahogy kezd lehiggadni, minden előjön, amit eddig elnyomott az adrenalin. Fájnak a sérülések, mindegyik. Félredöntött fejjel szemléli a falat, ahová becsapódott. Végül is nem rossz, csak ide nem illik.
    Leülne a földre, de odáig nem jut el, azaz leül, de Kyle ölébe, mivel odahúzza. Érezhetően feszült és enyhén remeg, pedig már azt hitte, tényleg elmúlt minden veszély, na de az adrenalin is kiürülni készül, így most jön elő minden, amit eddig nem is érzett.
    Úgy bújik a férfihez, mint egy kiskölyök, akinek most tényleg erre van szüksége, kimerülten, fáradtan, sérülten. Tényleg kicsinek érzi magát, gyengének, és megnyugtatja az, hogy erős, idős vámpír öleli át. Most már elhiszi, hogy nem eshet bántódása.
    Elgondolkodva kezdi csavargatni a hosszú hajat, amolyan önkéntelen mozdulat ez a részéről.
    -Ha sikerül összeraknom a kombinációt, akkor majd kipróbálja? Majdnem készen van, tudom, hogy működik. Ja, és a hűtőt azt én fogyasztottam le, de nem akartam bajt azzal, hogy az utcáról hozok mindenféle vért a helyére. Az a démon meg nem is tetszett, de pszt, el ne árulja neki, erős volt, de nem akartam megsérteni azzal, hogy nem érdekel. Már ha... mindegy. A templomajtót meg a kántálást utáltam.
    Folyamatosan duruzsol, mintha kötelező lenne, mindent, ami éppen az eszébe jut, és még véletlenül sem mozdul meg, így legalább nem tutira nem gyullad fel.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kyle

    on Szer. Dec. 09 2015, 22:36


    Noel – Kyle


    A szemeibe tekintek.
    - Ha igent mondtál volna, tudom, hogy hazudsz. A kíséreted mindig legyen veled. –  kis hatásszünet után mondom a másodikat. Megdönthetetlen parancsnak mondom. Nem szeretném, ha baja esne, viszont ehhez szükséges volt ez az éjszaka.
    - A köntösöm az cserélhető. Olyan ruhanemű, mint bármi más. A köntösöddel azt csinálsz, amihez kedved van. Ha új kell, azt majd eldöntöd te.
    Tovább hallgatom, mert a szavak ömlenek belőle, de még mindig érezni, hogy ez csak a jéghegy csúcsa.
    - Ez rajtad áll. –  csak ő tudja megoldani ezt a kérdést, és azt is, hogy kitől kér segítséget és hogy kér-e ahhoz, hogy helyrejöjjön.
    - Csendet! – felemelt hangon mondom, a szemébe tekintve, parancsolóan. Nincs benne dühödt, ideges, vagy bármilyen hasonló érzelem. Hideg, metsző és nyugodt, mint a jég.
    - Befejezted? –  ismét kérdőn fojtom belé a szót, ezúttal azonban hagyom végigmondani. Szükséges, hogy kiengedje az idegességet, a félelmet magából. Viszont tudnia is kell a megfelelő viselkedést, nagyon lazán nem foghatom és kezelhetem. Úgy az életben nem fog tudni létezni.
    Látom a zavarodottságot rajta, és hogy megakadtak a gondolatai.
    - Ezt a csendet már jobban szeretem. –  mosolyodom el féloldalasan.
    Újabb kifakadás és most már legalább el is mondja, milyen sérülései vannak. Hagyom, s közben vizslatom és vizsgálom a tekintetemmel. Egy táplálkozás elég lesz, hogy helyre jöjjön, esetleg kettő. Nem vészes, lesz még nagyobb bajban. Amin nem is csodálkozom, és még csak bele sem kell gondolnom.
    Még mindig remeg, vagy most kezdet remegni, olyan mindegy. Fizikai közelségre van szüksége emberi lelkének, nem, mintha egy vámpír ezt meg tudná adni, mégis, jobb, mint a semmi. Hagyom elhelyezkedni az ölemben, ahogy neki jó, viszont ahogy megtalálja a hajam, becsukom egy pillanatra a szemem. Ha nem kedvelném a hosszú hajat, s szoktam volna meg évszázadok alatt, akkor most döntenék úgy, hogy leborotválom a fejem.
    - Attól függ, mit eredményez a vége. Ha majdnem készen van, honnan tudod, hogy működik?
    Nem kezdem simítani a hátát, csupán a karom és vállam egy része helyezkedik a hátához. Annyira gyengéd jellem nem vagyok, sokkal inkább számító.
    Elképesztő, hogy a fiatalok mennyire egy szuszra akarnak mindent elmondani. Nehéz néha követni őket.
    - Helyesen tetted. Azóta már pótlásra kerültek és fogyassz most is belőle. Szükséges a gyógyulásodhoz. Ez parancs. – nem szigorúan mondom, csupán közlöm. Érdemes betartania.
    És rátér az eseményekre. Becsukom a szemem. Az Ő szemein keresztül nyitom ki, gondolatban. Látom Noelt a jégkirálynő szemein keresztül, a hangomat az ő torkán keresztül. Levegőt veszek, de nem beszélek.
    - Valóban? – a hangom színében változás áll be, távolabbról és mélyebbről érkezik. – És miért nem tetszett? Mit éreztél? Templomajtó? Nem érintetted meg? –  lököm tovább az információ áradaton. Azt akarom, hogy megossza velem a legbelsőbb félelmeit. Hogy aztán annál inkább a kezemben tarthassam.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Kyle

    on Hétf. Dec. 14 2015, 19:27

    Kyle - Noel

    -Akkor minek kérdezte meg, monsieur? Felesleges volt, úgysem mondtam volna igent, mert nem, tudja jól. Ki az az állat aki megígéri, hogy leül a szoba sarkába mint egy szobanövény és ott marad? Na... hát az nem én vagyok. Ja, az velem van, meg az erő is valahol a sarkon, meg nem tudom hol, de majd utolér. Mint egy elbaszott menetrend, nem? Lekéste a csatlakozást, vagy én voltam túl gyors? Na? Naaaaa? Most melyik?
    Ezt már a beölelőjénél is utálta. Kijelentett valamit, vagy parancsolt úgy, hogy tudta, akkor is meg fogja csinálni, mert nyughatatlan lélek. Felesleges kör. A kísérőre bólint, már madzagot is készített, el ne hagyja, jobb, mint az Ariadné fonala, így tuti mindig megtalálja. Legalább őt, ha még gyenge.
    -Nekem nincs köntösöm. Eltemetem. Beteszem egy ládába, viszek ásót... vagy nem is. Betolom az ágy alá, mert akkor mindig elővehetem, és nézegethetem, mint egy szentimentális barom. Ez jóóóó. Akkor eltemetem úgy, hogy nem temetem el, hanem eldugom.
    Sosem volt, és nem is lesz, ráadásul majdhogynem felháborodik azon, hogy a köpönyegét leköntösözik... a nevében. Hirtelen felragyog az arca, meglelte a megoldást, bár másikat találni... mintha valaki azt mondaná, cserélje le Francist.
    -Rajtam állna, már nem lennék sebesült. Sehol. Sem itt, sem itt, sem ott, sem ő, sem senki, sem sehol. Miért nem regenerálódok gyorsan? Miért? Majd keresek rá valamit, mert nem lehet csak a vér a gyógyír.
    A legjobb az lenne, ha már nem lenne sebe, de tényleg. Ebből a szempontból irigyli az idősebbeket, nekik minden gyorsabban megy. Igazságtalan az élet, a lét, mert ki van nagyobb veszélyben? Ők, a fiatalok. Ez nem kérdés.
    -Őszintén? Nem, de ha csendet akar, akkor majd mondom később.
    Úgy figyeli Kyle-t, mint egy nyamvadt stopperórát, hogy mikor ér ahhoz a ponthoz, amikor ismét beszélhet. Pár percet ki fog bírni, most ezalatt a kis idő alatt többet beszélt, mint ideérkezése óta összesen.
    -A csend egy helyen jó, a temetőben, de ott sincs ám csend, ha jól figyel hallja, hogy nincsen. Mert nincs ám. Sokkal zajosabbak, mint a halandók a diszkóban, én tudom.
    Ez valami korral járó dolog lehet, pedig Kyle nem is öreg szerinte, Raul a háromszorosa, és még mindig nem akar csendet. Igaz, ő kivétel, de Gerard is mindig mire vágyott? Csendre. Érthetetlenek az idősebbek.
    -Azt, hogy ha meggyújtják, nem fog lángra lobbanni. Vagyis nem fog elporladni a tűzben egy pillanat alatt, hanem úgy ég el, mint egy normális ember. Szóval nem teljesen véd, mert nem azbeszt, de legalább nem bukik le azonnal. Igaz, akkor már olyan mindegy, viszont van esély arra, hogy kimeneküljön valahonnan, ha magára gyújtják az épületet. Érti?
    Onnan, hogy tudom, működik. Van egy patkányom, létezik és virul. No, neki még bundája is van, tehát különösen veszélyeztetett, és túlélte. Tehát működik a kombinációm, csaaaak... erősíteni akarom, hogy kicsit kitoljam a lángra kapás idejét is.

    A többit most mellékesen kihagyja, mert az Kyle számára nem fontos, csak neki. A nap... ezt akarja még megoldani, hogy legalább egy picit ott tartózkodhasson, mert eddig sem volt túl barna, viszont most... rosszabb, mint egy porcelánbaba.
    Tovább csavargatja Kyle haját, és azon gondolkodik, hogy ezt hogyan nem tépi ki, amikor ráfekszik? Vagy miért nem kócolódik össze? Az ő haja mindig úgy áll, ahogy ő akar, mocsok dolog ez.
    -Jó, de nem tudok, mert itt ülök, és ha megbocsát, én most innen el nem mozdulok.
    Még bólint is mellé. Majd fogyaszt, ha kifelé megy, azaz sprintel, de még nem akar, mert itt megvédik, mert itt nem bántják, és ezt kihasználja.
    Azt nem mondja, hogy nem élvezte néhány pillanatát az estének, de azt sem, hogy át szeretné élni újra, és mégis kénytelen. "Végigjárja" úgy, ahogy akkor is, azzal a különbséggel, hogy most egyáltalán nem fél az ajtónál sem.
    -Ahaaa. Nem az esetem, asszem. Az, hogy démon, az nem érdekel, de nem jött be, és nem tudom. Furcsa volt, valami furcsa volt. Jajajaja, az is volt, kántáltak, hamisan, sokan. Dehogy érintettem, nem őrültem meg. Ki fogdosna ajtót? Szálkásak, templomosak, undorítóak, ráadásul a plafonon? Ja, hát nem is volt esély megfogni, mert aztán átkerültünk a nem tudom hová. Utálom a templomokat.
    Venust "látva" ismét az az érzés tör elő belőle, hogy érdektelen a számára, mint nő. Azaz mindenhogy. Értelmes volt, de nem nyerte el a tetszését külsőleg. Egyéb iránt semmi baja nem volt a fajával, ő tud valamit, amit esetleg szeretne megtanulni.
    A templomajtó ahogy "megjelenik" a szemei előtt, ösztönösen összerezdül, érezhető, hogy tart tőle, vagy azoktól, akik mögötte vannak. Tulajdonképpen gyűlöli a papokat, erre is ráébred.




    A halál csupán a kezdet.

    Ajánlott tartalom

    Re: Kyle


      Pontos idő: Kedd Jún. 19 2018, 22:15