Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Today at 18:01

» Long Island villa
by Raul Dessauge Yesterday at 23:39

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Yesterday at 10:58

» Kórház
by Nathaniel Montgomery Szer. Okt. 17 2018, 21:35

» Folyosók
by Connor Shayeh Szer. Okt. 17 2018, 19:08

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 14:11

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Üvegház

    Share

    Üvegház

    on Szer. Jan. 21 2015, 12:12

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Hétf. Jún. 01 2015, 22:07

    Clary & Dorothea

    Nos, itt vagyok, megérkeztem. Végre eljutottam New Yorkba a hosszú repülőút után, s most felfedezem az épületet magamnak. Szeretem tudni, mi merre van, hogy később ne tévedjek el. Remek a térérzékelésem, tehát már elsőre megjegyzem, merre járok, de nem árt a biztonság. Így, a folyosókon vándorolva keveredtem ebbe a varázslatos üvegházba. Még London hatalmas parkjaival és zöld kertjeivel is hiányzott a természet közelsége, nemhogy itt, a betondzsungel közepén. Itt még gyomot is elvétve találni, fát vagy virágot igazi ritkaság, ezért is örültem meg rögtön, amint megláttam az üvegen megcsillanó napfényt. Szó nélkül nyitok be, körül se nézek, hogy van-e rajtam kívül itt valaki, vagy esetleg tilos a bejárás. Halkan lépdelek a növények túláradó sorai között és úgy gondolom, csak egy módon lehet most jobb: zenével. Előveszem mp-akárhányas lejátszómat, fülhallgatót nyomok a fejembe és elindítok egy számot. Keresek egy lassú dalt, ami kivételesen nem emlékeztet az elveszítés fájdalmára, magasra állítom a hangerőt és folytatom a járkálást. Szinte minden lépés után megállok, hogy közelebbről is megvizsgálhassam az egzotikus burjánzást, elveszhessek a virágok színében és illatában. A második számnál már dudorászom, a harmadiknál már hangosan énekelek és még csak észre sem veszem, annyira magával ragadott a dallam. A negyediknél lett a járkálásból táncikálás, én pedig egyre jobban élvezem, hogy néhány hete először tudok felszabadultan örülni valaminek és az nem új gyertya vagy az öngyújtóm. Egyre beljebb jutok a zöld tengerben, amikor úgy döntök ideje gyorsabb számra váltani és rendesen kiereszteni a hangomat.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Szer. Jún. 03 2015, 21:57



    Dorothea & Clary

    Valami baj van... Ilyenkor az embereknek még sírniuk kellene, és nem pedig megpróbálni mással jól érezni magát. Persze nem tudom, hogy mennyire rossz dolog az, hogy próbálkozom... Próbálkozom a lehetetlennel: elfelejteni, és tovább lépni Jace-n. Ő volt az első igazi szerelmem, és ő vele... Egyik könyvben olvastam, hogy az első igaz szerelmünket soha nem fogjuk elfelejteni, és ez talán igaz is, bár anyu esetében nem tudom... A vér szerinti apámat - akit kicsit sem tekintek annak -  vajon anyu elfelejtette már? Tudom nem jó épp anyuval példázni, hisz az ő helyzetük teljesen más volt...
    De itt sétálva eszembe jut az első csókom Jace-el, és az a csók... Olyan kellemes visszaemlékezni rá, hisz csodálatos meglepetés volt, hogy elhozott ide, és együtt néztük végig a virágok nyílását, ami egyszerűen csodálatos látvány volt. Gondolataimban elmerülve sétálgatok, mikor valami halk és kellemes hangot hallok.. Nem is kell mondanom mennyire jó, hogy meghallottam, hisz így most nem azon kel gondolkodnom, hogy mennyire elrontottam az életem... El is indulok a hangforrás felé, és megpillantok egy lányt, aki énekel, és az igazat megvallva tetszik a hangja. Majd szép lassan és óvatosan elkezdek felé lépkedni, aztán ráköszönök mosolyogva..
    - Szia. Téged még nem láttalak az intézetben, új vagy? - Remélem, hogy nem ijesztettem meg nagyon, mert nem ez volt a szándékom... Majd aranyos mosoly ül ki az arcomra, és meg sem kell várnom a válaszát, hisz ő minden bizonnyal új itt, mert ezelőtt még sosem láttam.
    - Clary... Clary Fray vagyok. - Mutatkozom be, majd még közelebb lépek, és a jobbomat nyújtom, hisz bemutatkozáskor azt szokás, majd ha elfogadta és megrázta, akkor visszarakom magam mellé a kezem, és rámosolygok.
    - Nagyon szép hangod van.

    ▲ music: - ▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: For you *-*

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Pént. Jún. 19 2015, 13:02

    Clary & Dorothea

    Kiskorom, amikor még a szüleimmel éltem, kint laktunk Londonon kívül a buja földeken, ahol minden zöldellt és egyszerre volt állandó és mégis változott. Ezért is örülök annyira, hogy megtaláltam ezt az üvegházat, Úgy érzem, sok időt fogok itt tölteni, amikor éppen nem más dolgom lesz. Mert biztos vagyok benne, lesz itt mit csinálnom, remélem, arra is jó lesz, hogy elterelje a gondolataimat Calebről.
    Meglepetten kapom ki a fülhallgatóimat, nem számítottam senkire itt, pláne nem egy lányra, hanem valami ideges idősebb férfira.
    -Szia. Igen, most érkeztem a londoni Intézetből- válaszolok, miközben próbálom eltenni a vezetéket, több-kevesebb sikerrel. Mikor végre sikerül a szoknyám zsebébe gyömöszölni a kis készüléket, visszafordulok felé. Mielőtt elfogadom a kezét és megrázom, leveszem a kesztyűmet, felfedve az égési sérüléseimet, amit nem tűntetett el az iratze.
    -Dorothea Coldstone, örülök, hogy megismerhetlek –Bemutatkozás közben finoman térdet és fejet hajtok, ahogy annak idején tanultam. Ideje lenne elfelejtenem, amit magammal hoztam Angliából, ez egy teljesen új hely, új szokásokkal. Meg kell ismerkednem a helyi módival.
    -Bocsánat, remélem nem baj, ha megkérdezem, hogy hogy mundane családneved van árnyvadász létedre? Természetesen nem kell válaszolnod, ha sértő a kérdés- Láthatóan árnyvadász, hiszen több helyen is kikandikálnak a rúnái a ruhái alól. Bár azt hiszem hallottam már valahol ezt a nevet.
    -Köszönöm. Hallanod kellene, mindezt zongorával, vagy hárfával. Úgy még jobb- mosolygok rá. Általában azt tanítják az angol gyerekeknek, hogy legyenek szerények, és általában az is vagyok, de ebben az egyben nem tartom ezt a szabályt. A hangom az én kifejezési formám, nem vagyok hajlandó lekicsinyelni az erejét.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Csüt. Nov. 19 2015, 23:25

    Zé és Dé


    A könyvtárból kényszerültem eljönni, mert hiába mondják azt a legcsendesebb és békésebb helynek, mégsem az. Kicsit bosszant is, hogy nem tudnak máshol pletykálni, vagy épp a tombolási vágyaikat máshol elintézni. Feldúltan vágtatok végig a folyosókon, hogy kijussak az épületből és számomra egy eldugott helyet találjak, ahol végre ki tudom olvasni a könyvem. Természetesen a legizgalmasabb résznél tartok, így nagyon is sietek, hogy folytassam az olvasásom. Még az sem érdekel, hogy rám köszönnek, mintha egyik fülemen be a másikon kiment volna. A szabadlevegőn találom magam percekkel később, ahol távol megpillantom az üvegházat. Tökéletes! Gondolom magamban, hiszen kimerészkedne oda. Fülledt és tele van gazokkal, különböző terméssel, de legalább a célnak meg fog felelni. Lépteimet gyorsítom, hogy hamarosan megint beletemetkezhessek az olvasásba. Az ajtót magam után becsukom, és őszintén ki kellett volna valamivel támasztanom, de mégsem tettem. A történet és a folytatása most ennél sokkal fontosabb volt számomra. Beljebb megyek, ahol az egyik bokor tövében meg is találom a helyemet. Leülök és kinyitom a könyvemet, hogy ott folytassam, ahol abbahagytam. Igaz, hogy előtte kell nekem egy kis szusszanásnyi idő, mert elfáradtam ebben a keresgélésben. Biztos vagyok benne, hogy majd később neki állok formába hozni magam, de ez mindig úgy kimarad az életemből. Bár még mindig kísért annak az estének az emléke, ahogy ott halt meg az a másik árnyvadász. De nem tudtam mit tenni, mentettem az életemet és senki sem kereste rajtam a fickót. Biztos nem volt olyan fontos személy. Megrázom egy kicsit a fejemet, hogy mindezt megint száműzzem magamban, majd neki állok az olvasásnak.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Pént. Nov. 20 2015, 00:38


    Zyid & Thea ©

    Hosszú volt a mai nap és igen csak fárasztó. Ma is lenyomtam egy több órás gyakorlatozást először a parabataiommal, aztán az egyik újonc árnyvadásszal, akinek csiszolni kell még a célzásán és célba dobásán. Aludni sem sokat aludtam. Hiába jött vissza Caleb, és olyan az egész, mintha mi sem történt volna, bennem azért mégis mély nyomot hagyott a külön töltött idő. Azóta is szörnyű rémálmaim vannak, talán még rosszabbak is, az önkínzási kényszer pedig nem akar múlni. Rejtegetnem kell előle a nyomait, hogy ne aggódjon miattam. De ez most mindegy, mert Cal elment az őrjárattal, amíg én oktattam, és még nem fognak sokáig hazaérni, szóval van néhány szabad órám egyedül. Ami azt jelenti, singing time. Hiába vagyok tehetséges és képzett, még nekem is kell a gyakorlás, főleg, ha meg akarom tartani az énekesnői állásom. Viszont ezt nem szeretem mások kárára tenni. Mindig van valaki, aki alszik, pihen, vagy gyógyul valahol az épületben, és zavarja, ha énekelek. Nem akarom még jobban megnehezíteni az amúgy is kemény életüket, ezért az üvegházba szoktam feljárni, mert onnan hallatszik el legkevésbé a hangom az Intézet többi részébe. Azt hinné az ember, ez a hely a zene szoba lenne, de a tapasztalat mást mutat.
    Fülemen a fejhallgatóval masírozok az üvegház felé, máris hangosan hallgatva a metált, néhol elszórva köztük a saját dalaimat. Amint belépek és becsukódik mögöttem az ajtó rögtön kieresztem a hangom. Mindig epekedve várom az ilyen perceket, mert ilyenkor szabadnak érzem magam, szabadabbnak, mint egész életemben bármikor. Ezt senki sem veheti el tőlem, míg mindent mást igen, és ez érdekes módon megnyugtat. Először csak halkan dúdolva, majd egyre hangosabban öntöm hangjegyekbe az érzéseimet és elindulok a buja vegetáció sűrűje felé.


    Tell me who are you, and maybe I won't hurt you

    Going Under

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Pént. Nov. 20 2015, 00:50

    Zé és Dé


    Pedig már azt hittem, hogy végre találtam egy nyugodt helyet. Egészen addig így gondoltam, míg meg nem hallottam, hogy valaki egyre hangosabban kezd kornyikálni. A könyvbe annyira elmerültem, hogy még az ajtócsukódásra sem eszméltem fel, pedig ha így lett volna, már nem itt énekelne, ha ezt annak lehet nevezni. Idegesít, és kezd a halántékomon is kidudorodni az ér. Ezért döntök úgy, hogy innen remek rálátásom van a megzavarómra, fogok egy követ és felé dobom, hátha elhallgat. Felállok és közelebb sétálok hozzá, remélhetőleg az előbbi figyelem felkeltésem hatásos volt.
    - Muszáj neked itt lenned? - Karomat a mellkasom előtt fonom össze, egyáltalán nem vagyok barátságos, mert az egyik kedvenc hobbimat szakította meg, puszta semmiségért. Én voltam itt előbb, szóval nekem jogom van itt tartózkodni. Amúgy is mindjárt befejezem a könyvet, szóval még tudna várni ezzel. Addig is nagyon remélem, hogy már itt sem lesz pár perc múlva. Tudtam, hogy ki kellett volna barikádoznom az ajtót.
    - Zavarod az olvasásom! - Ha végre figyel rám, akkor még az okát is elárulom, bár szerintem észrevehette a kezemben lévő könyvet. Jó volt ez a hely, addig amíg ide nem kotnyeleskedte magát ez a tündi-bündi.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Pént. Nov. 20 2015, 18:59


    Zyid & Thea ©

    Véééégre egy nyugodt hely, ahol egyedül lehetek egy kicsit a gondolataimmal. Lehet, hogy ez nem a legjobb ötlet, de távol vagyok a szobámtól és a gyertyáimtól, szóval nem lehet akkora gond. Ilyenkor szinte már normálisnak érzem magam, amikor felszabadultan énekelhetek és senki sem mondja meg, mit csináljak, hogyan csináljam. Amint belépek, megvárom míg az ajtó a hátamnak ütődik, jelezve, hogy becsukódott és rögtön énekelni kezdem azt, ami éppen a fülemben szól. Hagyom elkalandozni a figyelmem, de nem annyira, hogy ne vegyem észre a felém repülő követ. Mégis mi ez? Nincsen olyan gyerek most az Intézetben, akinek eszébe jutna kövekkel dobálózni, de akkor ki annyira éretlen, hogy így akarjon bántani? Természetesen nem talál el, még a fejem közelébe sem kerül. Elég ügyetlenül céloz, akárki is ez, ki se kell kerülnöm a felém repülő "fegyvert". Haladok tovább, de a támadóm is előkerül és elállja az utamat. Abbahagyom az éneklést és félrehúzom az egyik
    -Igen, muszáj -teszem csípőre a kezem. Nem egyszerű az együtt élés, az igaz, de nem kell így nekem támadni, csak mert megzavartam. Ha így viselkedik velem, én se fogok szebben bánni őkegyelmével.
    -Zavarod az éneklésem! Pontosan annyi jogom van itt lenni, mint neked. És amúgyis, mégis ki vagy te, hogy így pattogsz nekem? -közelebb lépek hozzá, hogy belemásszak az aurájába. Egy pasit általában ez az őrületbe szokta kergetni, de nem érdekel a komfort érzése, ha ilyen az attitűdje velem szemben. Még arra sem méltatom, hogy a fejest teljesen levegyem, így hallhatja, éppen mit hallgatok. -Elég bénán dobsz, éppen mint egy lány. Ja, nem bocs, én jobban dobok nálad -nézek rajta végig megvetően, még a számat is elhúzom, hogy mutassam az undorom.


    Tell me who are you, and maybe I won't hurt you

    Going Under

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Vas. Nov. 22 2015, 22:24

    Zé és Dé


    Annyira örültem, hogy végre van egy hely, ahol órákig csak én és a könyvem lehetünk és megszállottként a hobbimnak örvendezhetek. Egészen addig, amíg a belemélyült olvasásomat egy énekhang meg nem zavarja. Nagyon is bosszant a dolog, így utána járok a dolgoknak. Tudtam, hogy valami kis csaj az, aki beképzelt.
    - Látom neked nem szokásod körbe nézni, hogy ki van bent és kit zavarsz! - Sóhajtom kimérten, egyszerűen bosszant a jelenléte, már csak azért mert érdekel a könyv vége és csak húzza az időm. Igazából nem lett volna gond, ha elsőnek körbe néz és megkérdez zavarna-e. De úgy tűnik nem jutott el hozzá ez az illem, csak berobban mindenhova és kellemetlenkedik.
    - Ja és ki vagyok? Valószínűleg az egyik rémálmod! - Közelebb lépek hozzá én is, hogy mélyen a szemeibe nézzek, orraink szinte súrolják egymást. Engem nem érdekel, hogy mennyire áll bele az aurámba, állom a tekintetét.
    - Büdös a szád, kérsz egy tic-tac-ot? Tudod mit, inkább kettő! - Húzom elő a zsebemből a dobozkát és megkocogtatom előtte, ha kér akkor vegyen. Nem fog ki rajtam, már nem kenyerem az ilyen, de akkor is én előbb voltam itt, nekem több jogom van. Legalább annyira, hogy elolvassam a könyvem, aztán megyek a dolgomra, hogy mindketten azt csináljuk, amit szeretünk. A gúnyolása egyáltalán semmit nem vált ki belőlem, szimplán megforgatom a szemeimet.
    - És ki mondta, hogy elakartalak találni, agyas? Figyelem felkeltés volt a cél, és mint látod sikerült! - Rántom meg a vállaimat, hangom hűvös, látszik rajtam, hogy egyáltalán nem érdekel. Most viszont akkor keresnék megint egy helyet, ahol végre ezt a nyamvadt 3 oldalt el tudom olvasni. Így ha engedi, akkor elsétálok mellette.
    - Soha viszont nem látásra! - Intek neki és elmegyek az üvegházból. Ha valami oknál fogva az utamba állna, akkor szimplán csak sóhajtok és megvárom, hogy mit akar.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Csüt. Nov. 26 2015, 22:28


    Zyid & Thea ©

    Akkor rosszul hittem, hogy énekelhetek végre, de hogy így zavarjak meg valakit, nem gondoltam volna. De akkor sem áll neki följebb, mert ő volt itt előbb. Ha egy kicsit is kedvesebben kér meg, vagy szól rám, akkor elmentem volna, de így felhúzta az agyamat, már csak azért sem fogok távozni.
    -Nos, ha kis figyelmet szentelnél a környezetednek, akkor észre vennéd, hogy az ajtóból a bokor alatt nem látszol. Itt nem szokott lenni senki, és amúgyis olvasni nem itt kell. -utalok arra, hogy ilyenkor az Intézet nagy része üres, még ha a könyvtárban vannak is. Ilyenkor a legtöbben edzenek vagy járőröznek.
    -A nappali álmodozásom is rosszabb nálad -nyögöm oda neki gúnyosan. Ezzel a csini pofival, amilyen neki van, biztos vagyok benne, hogy nem látott túl sűrűn bajtársat a csatamezőn meghalni. Azok alapján amiket láttam, nem éppen az árnyvadászok élboyába tartozik a gyerek, nem éppen a harcos típus, de még csak nem is próbálkozik. Pedig, ha tudná milyen állandó háborúban élni… És tény, hogy sehol sincs a fejfájás, amit képes lenne okozni, az álmaimhoz képest. Egy normális ember már régen beleőrült volna, nekem is csak az a szerencsém, hogy van egy támaszom, aki visszatért hozzám.
    -Igen, kérek. Köszönöm -veszek pofátlanul a dobozból, ha már felkínálta. Ha nem gondolja komolyan, inkább ne tegyen nagylelkű ajánlatokat. -Te viszont nem fürödtél tegnap, az biztos -legyezgetek az orrom előtt, jelezve, hogy nem kellemes a levegő minősége. A családom miatt nagyon jó az igazság érzetem, nem is szoktam hazudni, de azt se tudom elviselni, ha valaki bunkó a semmire. Olyankor simán visszasértegetek bárkinek, még mások helyett is, ha kell.
    -Ha nem ilyen bénán dobod, fel se tűnik. Akiket eddig láttam árnyvadászok, mind képesek voltak legalább a fejem mellett eldobni, de neked sikerült alul múlnod minden várakozásomat. Amúgy is milyen nephilim az, aki direkt megtámadja a bajtársát a csatamezőn kívül? -Nem válaszolok a saját kérdésemre, hadd használja azt az okos kis buksiját, találja ki ő. Ohó, nem ennyivel még nem eresztem el, tanuljon előbb egy kicsit a saját hibáján. Lépek kettőt hátra, amivel a hátam neki is ütközik az ajtónak, elállva az utat, szélesen, gonoszan vigyorgok rá. Sok sikert, hogy kimozdíts, kelleni fog.  Kérdőn felvonom a szemöldököm, hogy most mit fog csinálni. Ha nem lép hamarosan valamit, akkor folytatom az éneklést ott, ahol abbahagytam. Hangom felszárnyal a magasságokba, csilingelve, mint az angyalok játéka.


    Tell me who are you, and maybe I won't hurt you

    Going Under

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Pént. Nov. 27 2015, 21:33

    Zé és Dé


    Felb@ssza az agyamat ez a stílus, de azt hiszem emberemre akadtam. Igazából nem tudom mit foglalkozok vele, egyszerűen csendben el kellett volna mennem, de most már mindegy. Szerintem ez a legalkalmasabb hely olvasni, hiszen kicsit visszaadja a természet nyugtató csendjét, amit imádok.
    - Ahogy énekelni sem! Ha már itt tartunk, akár beljebb is jöhettél volna körbe nézni! És nem a bokor alatt voltam, hanem ott. - Mutatok szembe, ahol az imént ültem. Egyáltalán nincs ott bokor, ha nem szemellenzővel jött volna be, simán kiszúr. Ha meg még beljebb is sétál, akkor biztos, hogy észrevesz. De még nem találkoztam ekkora nagyképű csajjal, aki azt hiszi, ő az atyaúristen, majd megmondja, hogy mi lesz. Nem kérek az ilyenekből, épp ezért szeretnék minél hamarabb távozni, hogyha nem szólna be állandóan.
    - Akkor elég sz@rok lehetnek az álmaid. - Döntöm félre a fejemet, kaján mosollyal az arcomon. Nem hittem volna, hogy nincsenek álmai, de hogy ilyen nyíltan be is vallja. Viszont egy kicsit sem izgat, hogy miket álmodozik, én jelenleg csak befejezni szeretném ezt a könyvet. A tic-tac-os doboz is előkerül, majd adok neki, ha már ennyire kéri. Zsebre dugom, majd újra megszólalok.
    - Az már sz@r ügy, ha a saját szagodat érzed. - Elhúzom a számat és kicsit fintorodok, majd a feje felé mutatok. - Nézd még legyek is köröznek körülötted. - Csak a hecc kedvéért, hátha észreveszi őket. Bár igazából hidegen hagynak a szavai, szóval nem is tudom, hogy miért vagyok még mindig itt. Ja igen, útban van.
    - Elértem a célját, akkor meg teljesen mindegy, hogy milyen volt a dobás. És nem támadtalak meg! Ha megteszem, állítom már verekednénk. - Rántom meg a vállaimat, mert szerintem felhívtam a figyelmét akármennyire is béna volt a dobás. És ez volt a célom, tehát sikerrel jártam. Viszont mikor az ajtót már nyitnám, becsukja előttem én pedig szemöldök felhúzva nézek a szemébe, miközben leengedem a kezemet, ami a kilincset fogta.
    - Most mi bajod van? Engedj ki! - Hangom már máshogy hangzik, egyáltalán nem vagyok szívbajos. Szerintem mindketten azzal járnánk a legjobban, hogyha hagyna elmenni, hogy átadhassam neki a terepet. Úgy legalább nem zavarnánk egymást, és én is végre be tudnám fejezni a könyvem. De még mindig nem tudom, hogy mit akar még tőlem. Talán annyira tetszik neki a stílusom, hogy még kínoznánk egymást egy kicsit.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Pént. Dec. 11 2015, 19:38


    Zyid & Thea ©

    -Szerintem az eléggé egy bokor, de nem nekem van baj a látásommal. Tudtad amúgy, hogy ilyenkor mindenki vagy eddz, járőrözik vagy alszik? És hogy a zeneszobából felhallatszik a szobákba a hang, de innen nem? Ezért énekeltem itt és nem máshol. Próbálom megkönnyíteni az együtt élést, veled ellentétben. -Tudom mennyire kioktatom, de nagyon nem tud érdekelni. Tényleg csak egy kicsit kellene visszavennie az arcából és máris szívesebben húznám el a csíkot.
    -Kataton nyáladzó roncs lennél tőlük, nem ajánlom neked őket, én már csak tudom -mosolygok rá szélesen. Általában teszek az ellen, hogy látszódjanak a nyugtalan éjszakáim nyomai, és általában nem is beszélek róluk, de tény, hogy egy gyengébb idegzetű embert simán tönkre tudna tenni hosszú távon. Engem is csak a káros szenvedélyem és Caleb tart életben, nélküle már régen halott lennék. Többször közel jártam nélküle az öngyilkossághoz, persze sohasem szándékosan csináltam, mindig véletlen volt. De most ezt hagyjuk is, nem most kéne a saját nyomorúságomon rágódnom.
    -Én most zuhanyoztam edzés után, szóval azok a te legyeid -Nem nézek oda, nem adom meg neki ezt a szívességet. -Még mindig vizes egy kicsit a hajam, látod? -húzom előre a lófarkamat és mutatom a végét, ahol tényleg nedves még a sörényem.
    -Én meg állítom, hogy már elvertelek volna. Satnya vagy gyerekem -nézek rajta végig és szemlélem meg az izmait közben. Hát, azok nincsenek neki, sem a közelharcosokra jellemző zömök testalkat, sem a távolharcosok szálkás felépítését nem látom rajta. Méltatlankodását hallva szélesen elmosolyodom.
    -Kis toleranciára foglak tanítani. Itt maradsz, amíg én úgy ítélem, és addig is hallgathatod, ahogy gyakorlok -Azzal beszámolok magamnak, beütöm talppal a ritmust és neki is állok hangosan énekelni a soron következő most induló számot.


    Tell me who are you, and maybe I won't hurt you

    Going Under

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Üvegház

    on Vas. Dec. 13 2015, 16:34

    Zé és Dé


    - Hát már pedig baj van a látásoddal, mert az távol áll egy bokortól. Ez a bokor! Az egy fa! - Mutatok a kettő különbségére, hátha még nem tanulta meg, hogy melyik a bokor. A többire nem válaszolok semmit, szét kéne néznie az akadémián, vagy el kéne innen mennie be a városba, ahol egy elhagyatott épületrészben kedvére tudna énekelni.
    - Még jó, hogy nem vagyok te! - A legkevésbé sem érdekel, hogy miket szokott álmodni. Szerencsére az én álmaim rendesek és békések. Az, hogy milyen állapotban szokott lenni, még nem láttam, de akkor sem kérdezném meg tőle, hogy mi baja van. Ezek után biztos, hogy olyan helyre fogok járkálni, ahova be nem tenné a lábát büszkeségből.
    - Kár hazudnod, nem megy! Még a hajadra is beleszállt egy. Kiszedném, de tudod bottal sem érnék hozzád. - Döntöm oldalra a fejemet, a hazugsága nem győz meg és az sem, amit mond rólam. Had tegye, ha bosszankodik ezzel, az nekem csak jó. Az, hogy elverne a legkülönösebben sem izgat, valószínűleg így van, inkább hagynám magam, aztán majd számolhat a következményekkel.
    - Érdekel is. - Rántom meg a vállaimat, engem ezzel nem tud felbosszantani, mert őszintén szólva lesz@rom. Nem is akarok olyan lenni, mint ez a csaj, távol álljon tőlem, viszont az zavar, hogy nem enged ki. Túlságosan is beképzelt, így csak megvillantom a mosolyomat.
    - Azt neked kéne gyakorolnod, te hülye liba! - Forgatom meg a szemeimet, majd sarkon fordulva elindulok befelé abba az irányba, amerről jöttem.
    - Csak nyugodtan, kínozd szegény növényeket, az ocsmány hangoddal! - Hátra se nézek, ahogy beszélek teszek pár lépést, majd leülök vele szembe törökülésben, majd a zsebemből előhúzok egy kis zacskót, amivel elkezdek csörömpölni, hogy kinyissam. Ha ez megvan, kiveszek belőle két kúpszerű zöld tömör anyagot, majd bedugom ráérősen mindkettőt a fülembe. A füldugó csodákra képes. Kornyikálhat amennyire csak akar ez nem enged át semmilyen zajt, tapasztalat. Elgémberedett nyakamat megmozgatom, majd könyvemet az ölembe rakom, kezeimmel pedig megtámasztom a fejemet úgy, hogy az ujjaimat a füleimen tartom, hogy még véletlenül se essenek ki és újból olvasni kezdek.

    Re: Üvegház

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:36


    Ajánlott tartalom

    Re: Üvegház


      Pontos idő: Pént. Okt. 19 2018, 18:53