Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Noel Wyard Today at 01:07

» Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:53

» Könyvtár
by Noel Wyard Yesterday at 21:37

» Nappali
by Nathaniel Montgomery Yesterday at 21:01

» Fegyverek terme
by Gabriel Skoglund Yesterday at 20:58

» Konyha - Jackson lakás
by Damien James McCormack Yesterday at 20:54

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Yesterday at 20:05

» Central Park - North Woods
by Noel Wyard Yesterday at 17:12

» Hudson Heights
by Armand Assante Szomb. Május 26 2018, 21:06

» Agron Raim Tarrhin
by Agron Raim Tarrhin Szomb. Május 26 2018, 20:51

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Előcsarnok

    Share

    Előcsarnok

    on Szer. Jan. 21 2015, 12:13

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Vas. Márc. 08 2015, 17:07

    [Első látogatás]

    Miután elváltak útjai egykori mesterével Kurtel, szinte biztos volt benne, hogy ez a nap is eljön majd, a méltán híres Intézet meglátogatása. Normális körülmények között bizonyosan ő is itt lett volna hű diák, de az élet egészen másképp alakult. A magányos farkas életmód, pedig nem mindig kifizetődő, ebben a veszélyekkel teli világban.
    A fekete Dodge morgása lassan elhal, ahogy a motor leáll pont az Intézettel szemben. Jack lassan kiszáll majd egy apróbb sóhaj kíséretében a bejárat felé közelít. Tele van kétségekkel és kérdésekkel, amikkel egyedül már nem igazán tud megbirkózni. Hatalmas elánnal vetette bele magát elméjének felszabadításába, illetve az ehhez szükség dolgok megszerzésébe, de az árak magasakra szöktek, és a kétségek ezzel kapcsolatban már mélyen kezdték marni odabent. Mindennek megvan a maga rendszere, és a válaszokat itt biztosan megtalálhatja.
    A bejárathoz érve, kopogtatni vagy csengetni próbál, épp mit talál ehhez, aztán zsebre vágott kezekkel várakozik. Egyszerű barna bőrkabát, alatta sima fekete póló alul pedig egy koptatott farmer, szokásos egyszerű öltözködése. Türelmesen várakozik, míg valaki ajtót nem nyit, azt sem sejti hogy egyáltalán itt tudnak e létezéséről. Hamarosan kiderül.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Vas. Márc. 08 2015, 23:21

    Jace és Jack


    Úgy döntöttem, hogy ma csak informálódom, mielőtt nagyon melóba kezdenék alvilági ügyben. A Pandemoniumot unom, Idrisben meg nem szívesen vagyok. Ennyi év után sem csippantanak túlzottan, én meg őket, így kvittek vagyunk. Csalódás a Tanács, és az évek alatt nem győztek meg az igazukról. Tény, hogy a Seelie királynővel soha többet nem szeretnék találkozni, de ezért egy egész fajjal kicseszni, a legnagyobb öngyilkosság. Ölbarátként azonban nem tartanék egyet sem.
    ~ ’a francot csinál ez ott…~ megállok és nézem egy ideig az ipsét, mert úgy alapban nem tetszik, amit csinál. ~Ha árnyvadász, már régen elmondta volna a szezám táruljt…~
    A mozgásom gyors és nesztelen, hogy aztán megfogjam az egyik kezét miközben az ajtónak nyomom, és egy tőrt nyomjak a hátának a szíve fölé. Rejtőzünk, így nem látja, akinek nem kell.
    - Ha most nem tudsz minket beengedni, akkor a fegyverem egy kicsit behatóbban megismerkedik a szíved mélyebb bugyraival. Eltévesztetted a házszámot?
    A tulok és a bika módjával reagálás jellemző rám, még ha eszem van is valamennyi, azt a heves vérmérsékletem nullára csökkenti. Szokásom szerint most is előbb üt, aztán kérdez technikához folyamodom, ha csak ki nem tud siklani a kezemből, ha nálam tapasztaltabb, erősebb, vagy gyorsabb.

    //dobás:

    1-3-ig Jack
    4-6 Jace
    Cool //
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Márc. 09 2015, 00:25

    Jace és Jack

    Nyugodtan várakozik az ajtó előtt, mondhatni teljesen gyanútlanul, hiszen így is van. Ennek a helynek elvileg nem kellenek veszélyeket hordoznia rá nézve, ez mégsem egészen így történik. A közeledőre nem lesz figyelmes, jól rejtve marad Jace egészen addig, amíg el nem kapják az egyik karját. Ilyen támadásra itt nem igazán számított mégis a tanultak és az éles reflexek előtörnek belőle, vagy szerencséje van nem tudni. A lendületet kihasználva rántana egyet rajta majd, ha érzi, hogy elég közel van, egyszerűen hátra fejel, ezzel talán végképp megzavarva az érzékeit és tisztánlátását, addig még két kézzel markolna most már a kézre, ami hozzáért, hogy egy vállon átdobással fékezze le a rátörőt. A kés talán nem sérti meg eközben sehol, arról nem szerzett tudomást, csak az ösztönök dolgoznak.
    - Már itt sem látják az árnyvadász szívesen, mi a fene?
    Értetlenkedik és a hirtelen gyűlt adrenalin miatt kissé zihál az izmai is pattanásig feszülnek, próbálja felmérni kivel akadt dolga. Talán elkerülhető a további harc, nem ezért jött, de megvédi magát, ha szükséges.
    - Biztos, hogy jó helyen járok, csak nem tudtom valaki miért akar ledöfni hátulról? Üldözési mániád van vagy mi a fene?

    //3//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Márc. 09 2015, 19:50

    Jace és Jack

    Szinte elnyílik a csodálkozástól a szemem, ahogy éppen áthusanok az ipse vállán, elejtve a tőrt is. Ilyen már … régen volt. Ennyit arról, hogy kiváló harcos lennék. És az vagyok mert a reflex dolgozik, a kiképzéssel együtt. Bár nekicsapódok az ajtónak, ám a térdem azonnal indul a másik felé, hogy egy kiadós gyomrossal honoráljam a repülésem. A harc a mindenem, és ezt látni is a szememben. A szóra azonban, még ha gyanúsan összehúzva is, meredten tekintek rá. Elengedem, de a gyanakvó tekintet megmarad.
    - Akkor mi a francért nem mentél be? – dühödten rántom helyére a felcsúszott kabátom ujját a mozdulattal, hogy bármikor támadhassak, ha netalántán mégsem árnyvadász.
    - Bocs, de te ki vagy? Majd akkor hiszem, hogy árnyvadász vagy, ha kinyitod az ajtót. – vagy sztélével, vagy a megfelelő helyre helyezettel kézzel, de én be nem engedem. – Csak utánad. – mutatok az ajtó fel egy legyintéssel, nem eltéve a tőrt. Jól jön az még, ha nem jutna be. Az már más kérdés, hogy a vállam istenesen összetalálkozott ajtóval, tehát nem fogom tudni használni a jobb kezemet egy ideig.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Márc. 09 2015, 20:34

    Jace és Jack

    Jól képzettek mindketten ezek az első ütésváltásból is simán elkönyvelhetőek. A gyomros még érzékenyen érinti, kicsit meggörnyed az ütés hatására, valamennyire azért sikerült ráfeszíteni, így sokáig nem tarthatja vissza, ez a kissé nyomasztó hasi fájdalom. A szigorú szemek akkor bizony ismét összetalálkoznak, harcra kész ő is, ha úgy akarják.
    - Most vagyok itt először.
    Jegyzi meg egyszerűen, és megpróbálja minden könyvben olvasott tudását felidézni. Kutakodni kezd nem csak elméjében, hanem az ajtónál is, de meglepő módon, vagy, mert Kurt ezt is biztos említette csak kiment a fejéből, megtalálja a megfelelő helyet, ahova kezét teszi, az ajtó pedig így nyílik, ha minden igaz.
    - Jack Nordon.
    A nevét sem titkolja tovább, bár kevés az esély rá hogy ismeri itt bárki. Az ajtó kinyitásával, talán lenyugszanak a kedélyek, és nincs szükség több harcra. Figyeli a reakciót és vár, újra kiegyenesedve közben.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Márc. 09 2015, 20:58

    Jace és Jack

    Képet vágok arra, ami inkább faarc, mint grimasz, hogy most jár itt először.
    - Igen, észrevettem.
    Csak azt nem értem, hogy itt ácsorog, mint Bálám szamara, a helyett, hogy bemenne. A tőr még a kezemben van, harcra készen, ha blöffölne a vendégünk. Az, hogy keresgél, meglep, éppen ezért egész végig nem teszem el a tőröm. Az ajtó kinyílik. Mégis csak árnyvadász. A támadás óta még jobban megerősítettük a védelmet. A helyére csúsztatom a tőröm. A gyanúm nagyon nem lohadt, de mégsem rohangálhatok tőrrel a kezemben. A vállam sajog, elégtétel számomra, hogy a másiknak meg máshol. Lejjebb is vihette volna a rúgást, de ennyire nagy veszély nem volt.
    - Jace Herondale. – nem nyújtok pacsit, rossz szokásom. – Utánad. – engedem előre.
    Nincsenek itthon Marycéék, Alec a szokásos helyen, így maradok én. Az ajtó azonnal zárul mögöttünk, ahogy belépünk.
    - Mi járatban vagy errefelé? Még nem láttalak erre. – mondhatom cikinek is, hogy alig ismerek valakiket, de engem bezzeg annál inkább, és az, hogy még ennyi év után is kettős érzelmekkel foglalkoznak velem. Nem is nagyon van kedvem berakni a csülkömet a Tanácsba vagy a Konklávéba.
    - Szállás van, ha az kell, de senki sem mondta, hogy jönnél. – nézek rá.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Márc. 09 2015, 21:18

    Jace és Jack

    Szerencsére tényleg nem kell tovább harcolnia, bár egyszer már csak próbaképpen is elmenne a végsőkig melyikük a jobb, elég jó kihívásnak ígérkezne a mutatottak alapján. Talán majd egyszer, most nem ezért jött.
    - Bocs, nem akartalak ilyen durván az ajtóhoz kenni. Kicsit rosszul indítottunk azt hiszem, talán az én hibám.
    Mégis csak egy árnyvadász, nem ütlegelhetik egymást csak így, mint az eszeveszett bikák, akiket kiengednek a csűrből. Van elég alvilági, akire jobban ráférne egy hasonló verés.
    - Üdv!
    A nagy kézfogás is elmarad, bár ezek után talán ez nem is annyira meglepő. A lényeg hogy, bejutott. Lassan átlépve a küszöböt végre, bár nem tervezte ennyire nehézkesre ezt. Körbenéz, de nem túl nagy a nyüzsgés, sehol senki.
    - Ennek egyszerű az oka, mint mondtam egyszer sem jártam még itt. Az én utam másfele vitt.
    Fogja egyszerűen rövidre saját élettörténetével kapcsolatos kérdéseket. Talán idővel úgy is ki kell azokat teregetnie, ha válaszokat akar majd kicsikarni.
    - Magamtól jöttem, legfőképpen tanácsért. Egyenlőre, megvan a saját lakom. Nem kell aggódnod amiatt, hogy kiütlek az itteni macsó nyergedből.
    Nevet kissé gúnyosan. Kezd előjönni, a szemtelen énje.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Márc. 09 2015, 21:44

    Jace és Jack

    A bocsánatkérésre majd hogy nem robbanok, de lenyelem. Nem szeretek gyengének mutatkozni. Alulmaradni meg végképp nem.
    - Te, indítottál rosszul. – nézek rá, megnyomva a te szót, és remélem, hogy lezárja, nehéz a mérgemen túlleni.
    - Melyik Intézetben vagy? – Idrisnél nem emlékszem rá, és nem minden intézetet ismerek. És faggatni is fogom, mert jó tudni, hogy kit is engedtem be.
    A macsóra egy balhorgot nyomok le neki.
    - Első tanács. A szemétkedést csináld mással.
    A könyvtári rész helyett az egyik olvasószobába vezetem, egyszerűen megfogva a bent ülő kisdiákot és kirakom az ajtón kívülre, majd ledobom magam az ablakpárkányon kialakított ülőhelyre.
    - És mi lenne a többi tanács többi része, amiért jöttél? – felhúzom az egyik lábam és a térdemre teszem az alkarom, miközben körbemtutatok, hogy keressen helyet.

    //Akkor most én dobok Very Happy
    1-3: pech, de nem talállak el
    4-6: pech, de eltalállak.//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Márc. 09 2015, 22:01

    Jace és Jack

    Nem igazán zavarja Jace hektikus hangulata, már teljesen megnyugodott a kezdeti verekedés óta.
    A véleményét pedig bárhol, bármikor kimondja, itt sem lesz ez másképpen.
    - Vagy az, aki hátulról akart kést döfni belém, nehéz eldönteni. Inkább hagyjuk.
    Legyint rá az ügyre, már úgyis mindegy, megtörtént. Ilyen, amikor két elszánt harcos találkozik, bár talán nem kellene, hogy ilyen legyen.
    - Egyik intézetben sem. Későn érő típus vagyok. Kurt volt az én mesterem és ő tanított ki.
    Nem biztos, hogy az ő neve ismerős lesz, régen nem járt az Intézetben, de az ő feladata más volt.
    A balhorgot most bekapja, itt bent már nem számított rá. Ez azért nem esett jól neki, mégse húzza fel magát. Kicsit igazgatja állát, letörli az elő serkenő vért, de láthatóan mosolyog.
    - Inkább tartogasd magad az igazi ellenségnek, a falakon kívül. Ne idebent érvényesülj.
    Nem fog visszavágni úgy néz ki. Az állóképessége a helyén van és jelenleg a türelme is.
    - Bonyolult ügyek, talán nem tőled kéne megkérdeznem. Úgy nézem, csak egy dologhoz értesz és más nyelvet nem ismersz.
    Szúrja oda. Számára ez már csak fölösleges erőfitogtatásnak látszik.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Márc. 09 2015, 22:35

    Jace és Jack

    Csak egyet villan a sárga tekintetem. Mindenki aranynak látja, csak én mondom sárgának. Mint a démonoké.
    Amit utána hallok, arra viszont felvonom egyik szemöldököm. Mondjuk ez még mindig jobb, mint nem tudni, hogy valaki árnyvadász és így él.
    - Javaslom, hogy azért időként csekkolj be valamelyiknél. – Kurt neve nem ismerős, ha igen, sok másikkal összekeverhetem, elvégre sok Kurt rohangál árnyvadászként.
    - Szerencséd van, hogy valaki felkarolt. Bár jobban tette volna, ha Intézethez vagy Idrisbe visz. Voltál már Idrisben? – nézek rá.
    Ahogy a saller megérkezett, lépek tovább, mintha csak természetes lenne. Nem akarok vitát, de az ingerküszöböm világéletemben alacsony volt.
    - Tanácsért jöttél és nem osztogatni. – rántok vállat, ami azért némileg megakad.
    Unottan nézek rá.
    - Azt kapsz, amit adsz. Eléggé a látszatra adsz. – alma kell. Azzal legalább lefoglalom a kezem. Az asztalon lévő gyümöcstál felfrissítve, így felállok és lenyúlok két almát, majd enni kezdem.
    - Rettentesen sajnálom, de be kell érned velem. Nem nagyon foglalkoznak külsősök nyűgeivel a hatalmasságok. Szóval…? – harapok egy újabb falatot.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Márc. 09 2015, 23:15

    Jace és Jack

    Végül enged magán egy kicsit és elfoglal egy széket pont az asztalnál, kényelmesen elhelyezkedve. Ha már beszélgetni kezdenek végre, így biztosan egyszerűbb.
    - A javaslatot megfontolom, de nem vagyok igazi csapatjátékos. Ennek ellenére megteszem, amit szükséges.
    Zárja le ennyivel a témát. Nehezen fér a buksijába, hogy itt tengesse az életét más árnyvadászokkal együtt. Parancsokat kövessen, megfeleljen más árnyvadászoknak, csak egynek tudott és az Kurt. Mindig is szabadelvű volt, ebből nehezen enged.
    - Szerencsés vagyok, hogy megtalált ez tény. Nem, még egyszer sem jártam. Csak olvastam róla.
    Az olvasás és a tanulás. Kurt legfőbb igényeihez tartoztak, amiket nehéz volt beleverni a csapongó fiatal életébe, de valahogy csak sikerült.
    - Jogos, de véleményem akkor is mindenről van, ha tetszik neked, ha nem.
    Ez a kis civódás egyenlőre nehezen múlik kettejük között. Talán ez lehet a két dudás egy csárdában esete…talán.
    - Még nem tudlak máshogy megítélni, majd idővel esetleg.
    Bár így órákat is nehéz lenne egymás társaságában tölteni, nem hogy jól megismerjék egymást. Ahhoz még több idő kellene. Lehetetlenség. A jövő persze bármit tartogathat.
    - Oh, igen. Bizonyosan nagyon elfoglaltak.
    Szem forgat egy sort. Mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen, ez az egyik meglátása.
    - A lényegre térve nem akarlak hosszú maszlaggal terhelni, valamint kellően sanyarú élettörténetemmel sem. A múltam egyik ajándéka egy gát, idebent. Amit elhatároztam, hogy ideje volna megszüntetni végleg. Egy warlock segítséget is nyújtott cserébe, ha szerzek neki pár dolgot. Pontosan egy vámpír három hajszálát fonatban, egy vérfarkas mancsnyomát, egy mundane aláírását és egy angyal szárnyából egy tollpihét. Nagy ár, de mire kellhet ez neki?
    Erre még nem tudtam rájönni. Azt kétlem, hogy szoros összefüggésben lennének a gát feloldásával. A történet persze még bonyolódott, de azt majd csak később, mindent szépen sorjában.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Kedd Márc. 10 2015, 21:14

    Jace és Jack

    A hárításnak is tűnhető szavakra hümmentek egyet. A kapu nyitva áll. A többi nem az én dolgom.
    - Nem ártana. – felelek arra, hogy volt-e Idrisben. – Olvastál? – vetek egy érdeklődő pillantást rá, de tulajdonképpen nem foglalkozom vele. A gyakolati tapasztalás híve vagyok.
    - Neked véleményed van, nekem meg tetszésem vagy nem tetszésem. – labdadobálgatásban nagyszerű vagyok.
    Az almákat kikapom, és csak utána egy gesztussal jelzem, hogy vegyen a tálról, amihez kedve van. Máshogy vagyok bunkó.
    - Nem fogok kapálózni az elfogadásodért. – helyeztelőnyben vagyok, de főként: megszoktam, hogy nem kedvelnek, tegyek bármit.
    Az elfoglaltságra csak ismét ránézek. Nem jelezte, hogy jön, velem kell megelégednie. Eze szerint azonban nem igazán csippantja a szitut.
    A következőkre azonban abbahagyom az alma csócsálását és figyelek. Az elmeblokk ismerősen cseng a számomra és nem éppen kellemes. Nem csípem ezeket a dolgokat, még akkor is, ha tudom, Clary anyja Clary érdekében tette. A mundanek emléktörlései nem érdekelnek, ők, mundanek, jobb, ha nem tudnak arról, mi van a függöny mögött. Aztán felnevetek.
    - Te bedőltélt ennek a dajkamesének? Még hogy ö.. vámpír három hajszála, egy fonatban és egy angyal tollpihéje. – aztán hirtelen komolyodok el. – Szórakozz mással, haver.
    Felsóhajtok, beletúrok a hajamba, majd két harapással elpusztítom az almát.
    - A warlockok már csak ilyenek. De miért ide jöttél? Ide legfeljebb csak angyal jöhet, az meg úgyis cseszik jönni.
    De a leglényegesebb kérdés: miért jött segítséget kérni és miért jött éppen ide? Dánia messze van.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Kedd Márc. 10 2015, 22:20

    Jace és Jack

    A folyamatos kioktatásnak tűnő nyelvhasználat, azért idővel nincs ínyére, nem feljebbvaló a vele szemben ülő, csak egy árnyvadász. Legalábbis így hiszi. Lehet, hogy nagyon megütötte magát, mikor az ajtónak repült, vagy talán pont ezért ilyen morcos. Mivel segítségért jött ide, kénytelen ez a békát egyenlőre lenyelni.
    - Kurt naplójában főleg. Igen tudok olvasni is bármennyire meglepő, ha ez lett volna a hecc a kérdésben. Miért lenne fontos, hogy oda menjek szerinted? Megvilágosodom? Kétlem.
    Nem látja értelmét, eddig is megvolt ezután is jól megleszek nélkülük. Bár az hogy most mégis ide jött, talán mégsem ennek a szilárd bizonyítékát képezi.
    - Azt látom. Nem is kell, nem azért vagyunk, hogy mind puszi pajtások legyünk. Az csak elveszi a figyelmed a feladatról.
    Nem volt a szoros kapcsolatok híve sosem, ezt továbbra is így vallja.
    - Abszolút nem, de mit tehettem volna? Ha szükségem van az emlékeimre, meg kell tennem.
    Így látta eleinte, de hogy teljesebben legyen a kép, tovább kel mesélnie, hiszen van még tovább is.
    Egy apróbbat sóhajt és belefog.
    - Nem voltam tétlen eddig, az nem az én stílusom. A vámpírokat könnyű volt megtalálni, egy angyalt már nehezebb, de fura mód ez is sikerült, bár magam sem gondoltam volna. Viszont az árak, kezdtek magasra szökni, itt bizonytalanodtam el abban, ér e ez a dolog ennyit nekem. A vámpír egy üvegcsét szeretne Clarissa Fray vérével, valamint hogy tartozzam neki egy szívességgel, bármit is kér, harc mellettük akármi. Az angyal sem volt rest az árakban, el kell vinnem neki pár dolgot pontosan: Sasupius tündérgyűrűit, Halamon üvegmadarát és a mechanikus angyalt. Valahol itt éreztem úgy, hogy kezd az ügy túl nagy lenni, és nem hiszem, hogy pár emlék, megérné. Ez már nem csak rólam szól.
    Összegzi kételyeit, és teljesen őszintén elmondott minden.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Kedd Márc. 10 2015, 23:31

    Jace és Jack

    El kell gondolkodjam, hogy Jack miféle fán termett. Egy szóval sem mondhatom azt, hogy mivel rossz fát nem tett eddig a tűzre és nem buktatta le a rejtett világot, ezért bízok benne. Sokszor felrúgtam a Tanács szerint is, vagy talán inkább egyes személyek szerint a szabályokat és a mai napig nem bánom jelentős részét, mert akkor már rég nem lennénk. Az viszont érdekel, hogy ebből mi fog kisülni.
    - Majd, ha megjártad, inkább utána alkoss véleményt. – annak ellenére, hogy Idrist a hátam közepére kívánom, az árnyvadászok létének értelmét jelenti számomra. Másnak mást.
    A puszipajtásra egy kételkedő és mégis somolygó képet vágok.
    - A te döntésed. – senki sem vagyok, aki beleszólhatna a dolgába, így aztán hallgatom tovább. csak ki fogja bökni, mi a helyzet további része. A warlockok pedig …
    Mit ne mondjak, majd félrenyelem azt az újabb falat almát, mikor meghallom a többit.
    - Mi a franc vagy te, vagy mit csináltál, hogy így szivatnak? Harc a vámpírok mellett? – húzom össze a szemem. De mivel őszinte volt, és elmondta, nem tartotta vissza… sokkal előrébb sem vagyunk.
    Elgondolkodva nézek ki az ablakon, miközben az állam dörzsölöm. Az üvegmadár nálunk van, ez kétségtelen.
    - Clary véréből nem iszik, akárhogy is feni rá a fogát. – vagy ha igen, olyan átkot kap vele együtt, hogy meggebed. Aztán hirtelen csusszan a kezem a tőr markolatára. – Ha megidéztél egy angyalt, akkor… - válik sötétebbé a tekintetem, aztán inkább az almát kezdem szelni vele és úgy enni.
    - A démonok nem jó alkuszok. Rohadt mázlid, hogy a tündérekkel nem lesz dolgod. Most azonban muszáj vagyok megtenni a következőt: mi az isten haragját csináltál te, hogy ilyen dolgokat kérjenek tőled?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Kedd Márc. 10 2015, 23:57

    Jace és Jack

    A bizalom hiánya részéről is kölcsönös ez látszik. Persze ettől még teljesen őszinte volt, egyfajta kezdésnek talán ez is megteszi részéről. Talán mindent a fölösleges összetűzés árnyékol be ennyire.
    - Bizonyosan a normál körülmények között így lett volna, de nálam nem. Ettől még adhatok egy esélyt neki.
    Nocsak, talán az első fogadott szó részéről, amit pozitívan könyvel el Jacetől. Haladás. A barátkozós részt meg nem bolygatja egyenlőre, semmi jónak nem az elrontója, és nem is az a teljesen bezárkózó magányos farkas igazából, mint azt mutatja.
    - Valahogy én is így reagáltam erre, hogy mindenki postásnak és végrehajtónak néz egyszerre. Fogalmam sincs, ha bármi is volt, nem rémlik… tudod.
    Utal rá, hogy van pár dolog, ami el van zárva benne. Gyermeki idők főleg, de ettől még rejthetnek sötét dolgokat.
    - Úgy látom, ismered… elég jól. Nem akarom, bajba keverni ne aggódj, magamat bármikor, de hogy egy másik árnyvadász emiatt, soha.
    Szögezi le határozottan. Mindenki csak ki akarná forgatni, kényszerűségébe, ennek nem fog engedni. Legalábbis így érez.
    - Ugyan kérlek, ne nézz madárnak. Ismerem a játékszabályokat. Csak imádkoztam.
    Talán ő sem hinné el, ha így hallaná, de megtörtént, ott volt, kézzel fogható volt. Egyrészt mert nem jellemző hogy így jelennének meg bárkinek is, másrészt Jack meg pont nem a nagy imádkozós fajta. Az angyal, amit először látott életében, mégis eljött.
    - Nem túlzottan, de legalább őket nem védi semmilyen törvény. Na igen, az lett volna még egy rémálom, bár ezeken után nehéz elhinni, hogy lehetne rosszabb, pedig biztos.
    Játszik el a gondolatokkal. Pont elég nagy szívás ez így is.
    - Mondtam már, halványlila fogalmam sincs, ha van egyáltalán bármi köze is ennek az egésznek ahhoz, amire nem emlékszem.
    Így is van. Amik megvannak, azok az emlékek között semmi olyat nem tud felidézni, amivel bármi hasonlót is kiérdemelt volna.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Szer. Márc. 11 2015, 22:14

    Jack és Jace

    - Hajrá. – megy majd, amikor megfelelőnek látja, vagy muszáj mennie. De legalább nem pöccint le.
    - Ott a pont. – intek felé az almás kezemmel. Szar dolog lehet nem tudni, hogy mit nem tudsz. Clarynél tapasztaltam ezt, főleg, amikor kezdett emlékezni dolgokra. Pocsék érzés lehet, ahogy a telinek tűnt gyerekkor még zsúfoltabb lett emlékekkel, amit ráadásul be sem tud illeszteni a megszokott sztoriba: jé, egy polipfejű! Neked is van tetkód? És hasonló élmények lehettek nála, legalábbis ebben a hitben vagyok.
    - Nem aggódom. Tudom, kit vegyek elő, ha baja esik. – vonok vállat nemes egyszerűséggel. – De az őszinteséget díjazom.
    Mázlija, hogy nem idézgetett angyalt unalmában. Nem mondom, ennek köszönhetem az életem és az idézést pont Clary tette meg, de akkor is. Ez olyan ősi tilalom, ami a vérünkben csordogál az angyalvérrel együtt.
    Csak képzeletben vágom hozzá a tőrt. Oké, hogy a tüncikirálynő egy démon, mégis vannak közöttük is jók és nagyszerű támogatók. Azt a vadászt kifejezetten csípem, mióta Meliornt tentéztette.
    Sokáig gondolkodom, kinézve az ablakon, közben pusztítva az almát.
    - Ha azt mondom, hogy az üvegmadár itt van az Intézetben, mit tennél? Hogyan tennéd és miként győznél meg, hogy a kérést teljesítsd?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Szer. Márc. 11 2015, 22:32

    Jack és Jace

    A hangulat mintha már nem is hatna olyan feszültnek, az idő előrehaladtával. Barátságosnak azért túlzás volna nevezni. Tárgyilagos, inkább.
    - Mindennek megvan a maga ideje, előbb legyek túl ezen.
    Zárja ezzel ezt a témát, nem ez a legsürgetőbb dolga jelenleg. A felsoroltak után, láthatóan akad problémája elég, ami lefoglalja szabad idejét. Az a napokban egyáltalán nem is volt neki.
    - Nem minden esetben én leszek az oka, tudod ez egy veszélyes világ. De mint mondtam, nem igazán visz rá a lélek, hogy ezt a kérést teljesítsem a vámpírnak, a személyes tartozásomról még nem is beszélve.
    Az még mélyebben érintené rosszul. Egy ilyen adósság, óriási teher lenne a jövőre nézve.
    Az angyalidézésről való vádaskodás gyanúja is hamar elillan, talán itt megszokott az ilyesmi, neki ez volt az első találkozása, és a határokat sem lépte át.
    A tündérek meg nincs kialakult véleménye igazán, szintén. csak amit hallott. Személyes tapasztalata nincs is.
    - Tudom, hogy az üvegmadár itt van az Intézetben. Nehéz kérdés. Ha még valahogy ezt el is érném, maradna még olyan dolog bőven, aminek megszerzése gondot okozhat. Nem csak nekem. Talán nem ér ennyit az egész.
    Láthatóan elbizonytalanodott. Főleg a vámpírral való találkozása óta.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Szer. Márc. 11 2015, 23:57

    Jack és Jace

    A veszélyes világra eléggé egyértelmű tekintettel nézek rá: ne nézzen gyereknek, mert rosszul jár.
    - Személyes tartozás? – ha már kibökte, rá is csapok. Ugyanakkor érezhetően normálisabb vagyok, elvégre magától dalol.
    Az, hogy bármi kikerüljön innen az Intézetből, nos… volt már rá példa, így aztán jogom nincs hozzá, jönni a nagy vakerral.
    - Nem leszel megdicsérve, ha … - majd eszembe jut valami. – Miként is szólt pontosan a kérés? – nagyon figyelve nézek Jackre. Az angyalok is tudnak szójátékozni, nem csak a vámpírok. Hülye felfogásaik, komolyan!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Csüt. Márc. 12 2015, 00:17

    Jack és Jace

    Egy újabb igencsak személyes kérdés, ami a múltjával kapcsolatos, de ha már belekezdetett. Nem olyan nagy titok, és végbemenően nem is fog belemenni.
    - Mondjuk úgy, arra még emlékszem, miért nem szeretem őket túlzottan. A nevelő családommal ők végeztek.
    Ennyi pont elég is lesz részéről, ez is elég információ ahhoz, hogy megértsék, miért lenne különösen nehéz számára ez a tartozás.
    - Megkapom a segítségét abban az esetben, ha a felsoroltakat elviszem neki. Három napot adott rá. A végén pedig azt fűzte hozzá, hogy sok megoldás létezik.
    Próbálja felidézni a mondottakat pontosan, hátha bármi a segítségükre lehet ennek felgöngyölítésében. Ha Jace már sejtene valamit, legalábbis próbál a dolgok mögé látni.
    - De miért is nem leszek megdicsérve?
    Nem csúszik át a mondat felett, inkább visszakérdez szemöldök ráncolva. Ez az utalás nem jött neki át, és nem is ért véget.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Csüt. Márc. 12 2015, 20:36

    Jack és Jace

    - Így már értem. – fordítva gondoltam, így már másképpen fest a dolog. Nem vagyok ellenük, de nagyon bratyizni sem fogok velük. Simon más eset volt, bár őt sem csípem igazából még mindig. Ha történne valami a nevelőszüleimmel, szintén nem gondolkodnék kétszer sem.
    Felugrik a szemöldököm a határidőre. Elég szép, nem elég, hogy idejönnek, de még szórakoznak is. Beletúrok a hajamba, ciccentek egyet.
    - Sok megoldás? – eltöprengek. Sok megoldás létezik, valóban. Ebből az egyik a nem. A második is a nem, a harmadik is. A következő kör már szürkül.
    - Ha eltulajdonítod a madarat. Relikvia. – felelem tömören. – És nem elég meggyöző az érved sem. Nem arról van szó, hogy hiszek-e neked. Egyszerűen nem elég fontos, hogy ezért a madarat adjuk. – a testbeszédem azonban nem egyértelműen elutasító. Érthető, gondolkodom, hogy lehetne megoldani… azt a sokféle megoldást, ami létezik.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Csüt. Márc. 12 2015, 20:52

    Jack és Jace

    Nem mondhatni, hogy ezen eset óta dühödten kergetné és ölné a vámpírokat. Az csak fölösleges bosszú volna, amiből több baja is származna, és bizonyosan hamar elpatkolna. Megbékélt a helyzettel, ennek ellenére akadnak fenntartásai, főleg ilyesmi tartozás lehetősége miatt.
    - Eszembe sem jutott ellopni, akkor nem kopogtam volna.
    Bár az a kopogás így sem volt a legjobb ötlet, már mindegy. Az elutasítás számára teljesen érthető, nem is óhajt ezzel vitatkozni. Az agytekervényei azért forognak, megoldás még ettől lehet. És igazából fel is ötlik benne egy apróság.
    - Az alku arról szól, hogy vigyem el neki ezeket egy helyre 3 nap múlva. Arról nincs kikötés, hogy ott is kéne őket hagynom. Talán elég volna a tárgyakat kölcsön venni.
    Ez így első kimondásra nem is hangzik butaságnak, végiggondolva. Meglátjuk Jacenek mennyire nyeri el a tetszését.
    - Ettől még persze a vámpíros problémát nem kezeltük.
    Félsiker, mondhatni.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Csüt. Márc. 12 2015, 23:04


    Jack és Jace

    - Ezt becsülöm is. – kis szünet után folytatom. – És el is várjuk egy árnyvadásszal szemben.
    Várom a megoldását és láthatóan az egyik szürkébe bele is lépett. Gondolkodom, de meg kell ráznom a fejem.
    - Nem azért, mert nem bíznék meg egy angyalban. Az is lehetséges, hogy nincs szüksége rá, mégsem adhatjuk oda. Az épületet csak nagy szükség esetén hagyhatja el.
    Felé kapom a fejem a mondatra, összeráncolom a homlokom.
    - Vámpírkérdés. Erről Claryt kérdezd. Személy szerint ellenzem, de nem az én vérem és nem az én döntésem. – vonok aztán vállat.
    - Van más ötleted, vagy feladod, vagy… - nyitva hagyom a kérdést. Nem egyszerű a helyzet. Mégsem arrogánsan teszem. Annyira.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Csüt. Márc. 12 2015, 23:22

    Jack és Jace

    Legalább valamit már becsülnek benne, és nem akarják két percenként orcán verni egymást.
    - Nem azért mert árnyvadász vagyok, egyszerűen, mert nem vagyok egy aljas tolvaj. Gerinctelen dolog lenne.
    A helyzet megoldásához viszont nem jutnak közelebb. Az ötlet, amit jónak vélt, mégsem tökéletes, ez tény. Legalább próbálkozott, más egyenlőre nem ugrik be, legalábbis semmi olyan, ami most hasznos lehetne.
    - Ez pedig nem a nagy szükség órája. Fogalmam sincs, mire kellhetnének neki, valószínűleg inkább ez csak valami teszt, amit még nem sikerült átlátnom.
    Próbál következtetéseket levonni, de ez is pusztán találgatás a vak világba.
    - Ha az egyik ügyben nem jutok előrébb, fölösleges lenne ilyet kérnem egy ismeretlentől.
    Egyszerű következtetés, és így még saját fejét sem kell igába hajtania egy alkalomra a vámpíroknak.
    - Egyenlőre nincs semmi más, de nem szokásom csak úgy feladni.
    A gondterheltsége most mégis kézzel fogható. Sokkal előrébb nem jutott azzal, hogy ide jött. A bizonyosság inkább abba az irányba ment el, amitől tartott is, hogy hagyni kéne az egészet fenébe. Rossz játékba keveredett.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Pént. Márc. 13 2015, 21:33

    Jack és Jace

    - Nem is feltételeztem rólad. Az ajtót tokostul, már inkább. – vigyorgok, mert tulajdonképpen némely (sok) esetben magamra is értettem.
    Józanul gondolkodik, vagy legalábbis úgy mutatja. Viszont, ha olyan, mint én, vagy csak hasonló, nem fogja annyiban hagyni.
    - Szar teszt. Sosem értettem őket. – vonok vállat.
    Elgondolkodva nézek rá, majd ismét ki az ablakon. Nem látok megoldást a helyzetre.
    - Nem is gondoltam, hogy feladod. Ha rájöttél, miként lehetne megoldani, akkor segítek. A válaszom most még a nem. Egyet javaslok: szó szerint idézd vissza, amit mondott. A csavaros szavak nem csak a tündérek jussa. – sóhajtok egyet, majd felállok, amennyiben nem jön elő újabb, használható ötlettel.
    - Ha ennyi lett volna, akkor kikísérlek. Ha megvan a megoldás, keress fel. És gyere be, ne ácsorogj az ajtó előtt legközelebb. – vigyorgok rá.

    Ajánlott tartalom

    Re: Előcsarnok


      Pontos idő: Hétf. Május 28 2018, 03:32