Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Noel Wyard Today at 01:07

» Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:53

» Könyvtár
by Noel Wyard Yesterday at 21:37

» Nappali
by Nathaniel Montgomery Yesterday at 21:01

» Fegyverek terme
by Gabriel Skoglund Yesterday at 20:58

» Konyha - Jackson lakás
by Damien James McCormack Yesterday at 20:54

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Yesterday at 20:05

» Central Park - North Woods
by Noel Wyard Yesterday at 17:12

» Hudson Heights
by Armand Assante Szomb. Május 26 2018, 21:06

» Agron Raim Tarrhin
by Agron Raim Tarrhin Szomb. Május 26 2018, 20:51

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Előcsarnok

    Share

    Előcsarnok

    on Szer. Jan. 21 2015, 12:13

    First topic message reminder :

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Pént. Márc. 13 2015, 21:45

    Jack és Jace

    A következő megjegyzésre már egészen felszabadultan elneveti magát. Az rá vallana, főleg ha valami kiakasztja, és elő szokott fordulni, de ott még nem tartanak.
    - Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt kellene mondanom egy helyen tanultuk.
    Vág rá vissza, na igen, ez az első perctől lejött neki. Talán több közös is akad bennük, mint elsőre gondolnák. Lehet ezért volt minden feszültég.
    - Nekem mondod. Fene se gondolta, hogy ez ilyen kacifántos történet lesz, de így jártam.
    Fogalma sincs még, hogy miért kell pont ilyeneket kiállnia, talán tényleg elkövetett valami égtelen rosszaságot gyermekként, vagy rossz helyre született rossz időben. Vagy egyik sem, és a sors a bolondját járatja vele, ki tudja.
    - Meglesz.
    Azzal felpattanok a székről és kifele indulok. Itt már többet tényleg nem tehetek.
    - Azt biztos nem fogok, hacsak nem jön meg a kedvem egy kis reggeli bunyóhoz. Kitalálok.
    Azzal még Jacehez lépne egy igazán férfias kézfogás erejéig.
    - Köszönöm. További minden jót! Még látjuk egymást.
    Nézek a szemébe, majd kifelé veszem az irányt. Nem fogok eltévedni, legalábbis addig, amíg azon az úton maradok amerről jöttünk. Egészen a járgányig.

    //Köszi a játékot!  cheers  //
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Márc. 16 2015, 21:45

    Jack és Jace

    - Legalább tudom, hogy nem csak minket szivat ilyen kegyesen az élet. – ciccentek egyet.
    Annyi bizonyos, hogy nem feltétlenül fogja megkapni puszi-pacsira a dolgokat. A feladatokat, főleg az ilyeneket mindig is utáltam, nem vágyom rá.
    - Egy jó bunyóra mindig vevő vagyok. – kacsintok egyet. Hamar felmegy bennem a pumpa, amit megtanultam kontrollálni. És utálom ezt a kettősséget.
    A kézfogást viszonzom, harcos kéz harcos kezet fog, ropogtatás nélkül.
    - Ebben nem kételkedem. – fogunk találkozni. – Sok szerencsétlenséget. – szerencsét kívánni ilyenhez esztelenség.
    Nagy ívben csukom be mögötte az ajtót, majd belemászok s zsebembe.
    - A jó édeseteket, hogy szórakoztok velünk. – morgok az orrom alatt hangosan. – Simon! – üvöltök egy nagyot az épületbe menet. Jó lenne minél többet tudni erről a madárról.


    //Szintén köszönöm a játékot! Smile //
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Vas. Ápr. 05 2015, 01:27


    Eleanor and Denise




    Mellékes, hogy min vagyok túl a privát életben, a munka nem áll meg. Amíg tudom, addig végzem a dolgomat, a műtét után egy időre úgyis kivonnak majd a forgalomból, s akkor ez az egész őrület Reinaldra marad. Másra nem bízhatom a hivatalból, s nem adhatjuk ki a kezünkből sem, mert akár lehetnek embereik - meg nem embereik - az FBI-nál is, mintha tudnék egy farkast és egy warlockot is hasonló körökben, de azért, mert emberek az érintettek főleg, jobbnak látom, ha mi intézkedünk.
    Az aktát a táskámba rejtettem már az irodában, az NNAC-től idáig a lányaimmal jöttem. Beavatott vagyok, de nem Látó, így számomra csak akkor jelenik meg az intézet, hogyha úgy rendezik az árnyvadászok. A lányaim miatt sem jöhettem ide még soha, de most muszáj voltam megtenni. Egyikükre sem bízhattam a kényes természetű ügyet.
    Kint várok, ha tudnék sem mennék be. Jobb nekem, ha hagyom az ikreket keríteni egy kompetens személyt. Nekem mindegy, hogy ki jön, de kell a segítségük s egyben figyelmeztetni is szeretném őket. Mert a lányok csak gyerekek, hiába töltötték be a 19-et, számomra azok. S nem is születtek annak, amik most. Jobb lenne tehát valaki olyasvalakit fogni magamnak, aki egy fokkal szélesebb képpel bír. Persze ezt nem mondtam se Caseynek, se Clairenek. Nem akartam őket elszomorítani, vagy felmérgelni. Nem az ő kompetensségükben kételkedem, egyszerűen anyai féltésből nem akarom bevonni egyikőjüket sem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Ápr. 06 2015, 01:31

    Denise & Eleanor

     
    Need some help? Ask the Shadows...




    Különös ez a vers... Két gyermek szerelme, amelynek kozmikus erejét még az angyalok és démonok is irigylik. De a lány meghal. Meghal, és a fiú nem láthatja többé, "Tengerpart bús mezején". Bosszút állt a Természetfeletti.. S a költő ezt a halála előtt írta... Kire gondolhatott, miközben papírra vetette? Ms Roysterre? Vagy Virginiára? Melyik kedvese lehetett az, aki ihlette ezt a költeményt? Kicsoda...?
    -Hmm? Ó, máris megyek!
    Úgy tűnik túlságosan is elmerültem abban a verses kötetben, amit a nap folyamán szereztem. Vajon mióta kopoghatnak és mióta csaholhat Amadeus is? Túl sok a kérdés, de nincs válasz... Eh, na jó, össze kell szednem magam. Nagy nehezen sikerül is felkelnem a helyemről és az ajtóhoz botorkálnom, mivel teljes a sötétség a szobámban, egyedül az asztalom fölött ég egy kis lámpaféle, hogy olvasni tudhassak.
    A Carlmichael ikrek. Olyan szép ez a délután (vagy lehet már este van?), miért pont most...?
    Meghallva miért keresnek, azonnal bólintok, és megüzenem velük az édesanyjuknak, hogy pár perc, és ott vagyok. Magamra öltöm a feketét, pár fegyvert is a biztonság kedvéért, nagyjából belövöm fekete-fehér hajam, majd indulok is kifelé. Találkozok pár társammal, néma biccentéssel köszöntöm őket, majd az Intézetet elhagyva szemeim azonnal cikázni kezdenek a NNAC emberét keresve.
    -Üdv, Mrs. Carlmichael!
    Meg is állok előtte pár lépéssel. Barátságos mosoly tükröződik arcomon, tekintetem érdeklődést mutatva csillog.
    -A lányai azt mondták, hogy fontos ügyben keres...
    Rögtön bele is kezdek a konzultálásba, minden egyes nem idevaló gondolatomat eldugva az elmém egy zugába addig. Ha megszólal, úgy minden egyes szavára koncentrálok, s nem a ruházatát kezdem el magamban elemezni, vagy éppen hangjának tónusát. Sajnos mái napig hajlamos vagyok erre.
    Eh, megint elkalandoztam...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Csüt. Ápr. 09 2015, 21:14


    Eleanor and Denise




    - Üdvözlöm.. – elhallgatok, kis kérdő hangsúllyal nézek a nőre, de végül szavakba is öntöm a kérdésemet.
    - Ne haragudjon, de a lányaim nem említették, hogy kit fognak kiküldeni, így nem vagyok tisztában a nevével.. – nem keresek rajta gyűrűt, tudom én, hogy árnyvadászéknál ez máshogy működik, de mivel megsérteni nem akarom, így kimarad az is, hogy kisasszonynak vagy akár asszonynak nevezzem őt.
    Mosolyát viszonzom, mert nem vagyok ellene, de azért érezhető a tartásomon és a kiállásomon, hogy nem igazán ez a kedvenc gesztusszakterületem. Pláne akkor nem, ha munka van. Ha ismeri valaki a lányaimat, akkor csodálkozhat rajta nagyon jelen pillanatban, hogy kire üthettek. Pláne, ha még az apjukat is ismernék. Akkor eloszlana az az illúzió, hogy tőle örökölték kedélyességüket, ha már én ilyen vagyok.
    - Így igaz. Elég kényes, ami azt illeti. Egy nyomozásba belekeveredett a nephilimek neve is, s bár a szemtanú nem tudja, hogy mi is az, amit látott, a leírás alapján mint beavatott arra kell gondoljak, hogy árnyvadászról lehet szó. Éppen ezért kerestem fel önöket.
    Egyelőre magyarázok, s nem állok elő a levéllel. Természetesen elhoztam meg midnent, ami a nyomozás során előkerült, szóval nálam van az akta, de nem itt az utcán áll szándékomban prezentálni, ez gondolom nyilvánvaló. Arról meg fogalmam sincs, hogy beeresztenek-e az intézetbe, bár hogyha a vérfarkasok és a vámpírok is beléphetnek egy pontig, akkor egy mundanenel csak nem lesz gond. (Hát még ha ismerném Simon Lewis esetét, vagy a Látó takarítójukét.)
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Pént. Május 01 2015, 19:52

    Denise & Eleanor

     
    Need some help? Ask the Shadows...




    -Ó, milyen faragatlan vagyok! Bocsásson meg... Miss Eleanor Egnater.
    Kezet nyújtok felé, miközben láthatóan elszégyellem magam, de pár másodperc után arcom ismét felölti előző vonásait. A "miss" jelzőt nem szoktam mindig nevem elé biggyeszteni bemutatkozáskor, de úgy hiszem most mégis csak illendő volna, elvégre teljesen idegen vagyok a számára. S ha úgy vesszük, akkor ő is nekem, elvégre a lányait is csak látásból ismerem, s talán egyszer-kétszer mutattam nekik pár fogást valamely gyakorlóóra keretein belül, de körülbelül ennyi a mi kapcsolatunk. Hm, mindegy is; nem hiszem, hogy személyes hangvételű dolgok miatt keresett volna fel Mrs. Carlmichael, szóval nem számít.
    Viszont úgy érzem rendkívüli lehet az ügy, ami okán kereshet engem. Megjelenése és kisugárzása legalább is ezt árulja el, így hát mosolyomból picit visszább veszek, és komoly tekintettel hallgatom végig. A munka az munka, szokták mondani, főleg azok, akik nagyon is komolyan veszik hivatásukat. Persze magam sem veszem félvállról, hogy miféle "szakma" felé sodort a Sors, de...
    Nefilimek? Ajjaj, ez nem hangzik túl jól.
    -Értem. Gondolom elhozta a nyomozás során előkerült információkat is.
    A táskájára pillantok, miközben a hangerőből is lejjebb veszek beszéd közben, majd sóhajtok egy mélyet.
    -Talán jobb volna, ha beljebb mennénk kicsit... Kövessen, kérem!
    Azzal a bejárati ajtó felé intve invitálom az Intézetbe, s magam meg is indulok befelé. Egy bizonyos pontig úgy is bejöhet, akár csak a többi fajból származó vendégünk, így nem hiszem, hogy probléma lesz ebből. Oldalra tekintek, miközben eltűnődök kicsit, s egy kiscicát pillantok meg. Milyen bájos! Haloványan rá is mosolyodom az állatra, majd hirtelen észhez térve folytatom az utam, mivel majdnem hogy megálltam. Ej, Eleanor, szedd össze magad! Most nem kalandozhatsz el!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Vas. Május 17 2015, 21:34


    Eleanor and Denise




    Hárító mozdulattal legyintek, mintha csak az önmagáról szőtt negatív véleményét akarnám elhessegetni.
    - Dehogy faragatlan, kérem ne mondjon ilyet! – mosolygok rá, mert hiába tűnök karót nyelt nőnek, azért erre még én is képes vagyok. És különben is, őszintén mondom mindazt, amit. Nem volt egy cseppet se faragatlan, a nevét tudhattam volna, hogyha többet kérdezek a lányoktól, hiszen Eleanor külseje eléggé jellegzetes, s bizonyosan nem felejtettem volna el egy leírást alapul véve.
    - Örvendek a szerencsének, Miss Egnater. Még akkor is, ha kissé kényelmetlen körülmények vezettek oda, hogy találkozzam önnel.
    Biccentek felé udvariasan.
    - Mindent, írásban. – és fejben is, de ezt nem teszem hozzá. Természetes, hogy emlékszem mindenre, amit leírtam. Amióta Reinalddal szabadságot vettünk ki, semmi előrelépés nem volt az ügyben, s ez számomra csak egyet jelenthet. Túlnyúlik minden a mi világunk határain. A kollégáim jó szakemberek, kinyomoztak volna mindent rendesen, hogyha lenne hozzá elég ismeretük az árnyvilágban is. Nem bánom, hogy nincs, de őszintén szólva mégis jobban örülnék, ha mindenki maradna a saját valóságában. Nem kell, hogy emberek is belekeveredjenek abba, amibe akaratomon kívül lettem beavatott.
    - Én is úgy gondolom, hogy jobb volna. – jegyzem meg, s indulok el mögötte, hogy beléphessek az Intézetbe. Patinás épület és csodálatra méltó, nem csodálkozom azon, hogy a lányok szeretnek itt. Bár kicsit rideg az ő ízlésüknek, ha engem kérdeznek, de nekem pont megfelel.
    Amennyiben eljutunk egy helyiségig, ahol letelepedhetünk egy asztalhoz, úgy Eleanor felé nyújtom a táskámból elővett aktát. Amíg nézegeti, addig el is mondom mindazt, amit tudok.
    - Úgy egy héttel ezelőtt lövöldözés történt Mr. Montgomery házában. Tudni kell róla, hogy egy bizonyos Miss Mahoneyt vetteh a húgával magukhoz, de Miss Mahoney neve sehol nem szerepel az adatbázisokban. Az orvosai szerint amnéziás, iratai nem voltak, egy autóbaleset után kerül kórházba, azóta deréktól lefelé le van bénulva. Mr. Montgomery szerint régi barátok. Mr. Montgomery és Miss Mahoney a reggeli órákban a konyhában tartózkodtak, amikor valaki belőtt az ablakon. A szemtanúk szerint egy férfi volt, akinek mindenféle fekete tetoválások tarkították a bőrét. Egyet le is rajzolt közülük a szemtanúnk, itt is van. – veszem át a gyeplőt, s lapozok az aktában a képhez. Egy rúna, az első olyan, amit meg szoktak kapni az árnyvadászok a beavatásukkor.
    - A szemtanú semmit nem tud az önök világáról, de Látó. Nem homályosítottam fel arról, hogy ezek nem csak egyszerű tetoválások voltak.
    Egyelőre nem beszélek tovább, hagyom Eleanort kibontakozni. Kíváncsi vagyok rá, hogy mit tud hozzátenni ahhoz, amit elmondtam az imént.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Kedd Május 26 2015, 09:50


    Jack & Rachel


    Mert neked tök jó lesz New Yorkban. Meg a francokat. Csak tudnám, Sara miért erőlteti még mindig, mikor nyilvánvaló, hogy nincs szükségem egy cserkészcsapatra a hátam mögé, hogy elvégezzem a dolgom. Egyedül is tökéletesen megy, sőt, jobban, mint pár kéretlen kolonccal.
    Na de nagynéném szava szent és sérthetetlen, így magam mögött hagyva Idrist, lépek a nagy világba, hogy jelenlétemmel szennyezzem tovább New Yorkot. Nem, nincs szükségem arra, hogy a fejemhez vágják, mérhetetlen szar alak vagyok, tökéletesen tisztában vagyok vele, de azzal is, hogy nem fogok ezen változtatni. Gennyládának azért jó lenni, mert egy idő után mindenki megtudja, bizony a három lépés távolságot nem hiába találták ki.
    Az intézet előtt parkolunk le, s még mielőtt nagynéném bármit is mondhatna, kipattanok az autóból, és teljesen egyedül, a saját két lábamon vonulok be, megmutatva, hogy nekem már igazán nem kell a kezemet fogni.
    - Pazar, mondtam, hogy nincs szükségem fogadóbizottságra – morranok fel, mikor kinyitva a nagy ajtót, máris meglátok egy srácot. Van elég önbizalmam ahhoz, hogy egyből azt feltételezzem, ma itt minden az én megjelenésemről szólt, bár tudom, hogy nincs ez így. Mégse barátkozni jöttem, hiába tudom, Sara ezzel a hátsószándékkal küldött ide Egyiptom helyett, na de mindegy is.
    - Ha már itt vagy – sétálok elé, és átadom neki a gurulós bőröndöm fogantyúját, majd haladok is fel a lépcsőn a szobák irányába.
    - Komolyan, kezdhetnének már valamit ezzel, röhej, hogy az összes intézet ugyanolyan – sóhajtok fel unottan, ahogy hátra sem nézve, szelem a lépcsőfokokat, abban bízva, hogy az illető magától is követ, nincs szükség ösztönzésre.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Kedd Május 26 2015, 14:39



    Jack & Rachel

    Továbbra sem az Intézet a kedvenc helyem, de már többet fordulok itt elő némi szocializálódás szempontjából. Az öntörvényűségem persze picit sem adtam le ezzel. Meg az edzőterem is elég jól felszerelt, így reggelente gyakran kezdek ott. Persze oktatni eszemben sincs vagy valami hasonló, az nem az én terepem, nagyon nem. Ma reggel is edzeni jöttem csak be. Egy reggeli jó edzés és egész nap fitt vagyok. Le is zuhanyoztam, mert az oroszlánszag nem mindenkinek jön be, aztán hátamra csaptam a sport táskámat és kifele vettem az irányt. Épp az ajtó felé haladok, mikor az kinyílik, kis híján pont nekem jön, valaki pedig elég paprikásan viharzik be rajta. Rosszalló a tekintetem, de nem vészesen. És nem is tart sokáig, hiszen az első mondatát meghallva rögtön nevetni támad kedvem. Úgy látszik, nagyon összetéveszt valakivel.
    - Hát, ha bárki is küldött eléd fogadóbizottságot, az nem én lennék.
    Jegyzem meg egyszerűen. Nem láttam még errefelé a hölgyeményt így azért szemügyre veszem. Úgy néz ki most érkezett, bár ha mindig is itt élt volna, még akkor is előfordulhat, hogy nem találkoztunk, nem olyan hosszú ideje járok ide és nem is ismerek mindenkit. Rajtam egy egyszerű kopott farmer van csak, és egy fekete ujjatlan, edzés után szabadon.
    - A hordárod meg pláne nem én vagyok kisasszony, vigye csak fel a bőröndöt magának, úgy látom, jó kondiban van ehhez. Nem okozhat gondot.
    Na, én sem hagytam otthon a szemtelenkedős énemet. Persze vigyorgok is mellé egy sort, ha kiborul a bili hát vállalom, mert amilyen lenézően kezel itt mindent még az is előfordulhat. Szeretem a kihívásokat, ennek is vígan fogok elébe nézni. Hozzá sem nyúlok a bőröndhöz, csak karba teszem magam előtt a kezeim és várom, hogy na, most mi lesz. Ennyire nem kell haza sietnem, ez még érdekes is lehet vagy szórakoztató.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Kedd Május 26 2015, 22:36


    Oké, sejtettem én, hogy nincs semmiféle fogadóbizottság, akkora celeb mégse vagyok. Egyedül otthonomban ismerik el mindazt, mait letettem az asztalra, mégha csak annyiban is merül ki minden, hogy lelkiismeretesen és nem mellesleg kiválóan gördültem át az elém tóduló akadályokon.
    Mégis... csupán az elégedettség érzése az, amit magaménak tudhatok, sőt.. önbizalmam sincs akkora, amekkorát mutatok, elvégre még midnig van hová fejlődnöm, tudom magamtól is. Azt persze elvárom - jogosan -, ha mást nem is, azt ismerjék el, hogy mennyi energiát ölök bele ebbe az egész cécóba, ami voltaképp az életem.
    Persze, hogy morgok, Egyiptomba akartam menni, oda, ahol némi kihívással is szembenézhetek, hisz Saranak hála nem egy intézetet megjártam már, nem is értem, ő maga miért nem bútorozott be velem.
    Félre ne tessék érteni, még ha jelen esetben a pokolba is kívánom, azért szeretem, már amennyire én képes vagyok olyasmire.
    A nevetésre felvonom a szemöldököm, mert semmi vicces megszólalás nem hagyta el a szám, de hát... ezek itt ilyen vidám teremtések lehetnek, hurrá...
    - Nem is tudom, ez melyikünknek nagyobb szerencséje - sóhajtok fel, aztán azért csak odanyújtom neki a bőröndöm. Azon meg se lepődök, hogy a segítőkészség is kiveszett belőle, de hát... ez már csak egy ilyen kegyetlen világ, megszoktam már, hogy mindent magamnak kell csinálnom, és voltaképp másra nem is számíthatok, nem mintha annyira ácsingóznék mások segítségére.
    - Oké, még nincsenek ráncaim, nem kell magázni - ráncolom a homlokom, fura tekintettel vizslatva a srácot, aki nem lehet sokkal idősebb nálam, így nem is tudom mire vélni ezt a fajta modorosságot.
    - És valóban... egy orrot is könnyedén be tudok törni... - pislogok rá, csevegő hangvételre váltva, de tekintetemben látszik, hogy nem teljesen komolytalan ez a megjegyzés. Igazából nem hat meg a szemtelensége, elvégre, én sem vagyok épp kedélyes típus, csak míg én ilyen vagyok huszonnégy per hét, ő vélhetően így reagál az én kedvességemre, de semmi baj, talán idővel majd megszokja, már ha lesz rá alkalma, és nem fogja menekülőre már öt perc után.
    Azért elindulok mégis fel a lépcsőn, megkeresve a szobát, ami nem sokára az otthonom lesz.
    - Egyébként Rachel vagyok. Jártál Idrisben? Nem rémlik, hogy láttalak volna akár az akadémián is... kirúgtak tán? - mert mi másra asszociálhatnék, azt a hülyeséget mindenkinek ki kell járnia állítólag.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Szer. Május 27 2015, 00:12



    Jack & Rachel

    Azt tényleg meg kell vallani, hogy nagyon keveseket ismerek még itt. Nincs nagy helyzeti előnyöm sem, hiszen sem ezt az intézetet, sem Idrist nem látogattam gyakran, sőt csak most volt pár alkalom hogy lehetőségem nyílt ilyesmire. Egyáltalán, hogy végre rászántam magam. Ettől még egyáltalán nem fogok megalázkodni, semmilyen különleges érkező előtt sem. Ha sejtésem beigazolódik, ő sem az igazából, nem volt nagy fogadóbizottság én is csak véletlen kerültem épp az ajtó útjába mikor érkezett. Ez a folytonos elégedetlenkedés és pufogás pedig nem tudom, minek szól, inkább csak valami hisztinek tudom be az egészet. Itt mindenkinek megvan a saját keresztje, amit visel, és hordoz az útja során, senki sem különbözik lényegesen a másiktól. Ő sem képezhet ez alól kivételt, csak esetleg próbálja magát úgy beállítani, hát majd kiderül.
    - Neked bizonyosan nagyobb, nem vagyok igazán járatos még a falak között. Nem lennék jó idegenvezetőd.
    Jegyzem meg egyszerűen, kedvem sem nagyon lenne hozzá, de ha nagyon akadékoskodik a bőrönddel kapcsolatban, hát jó ne én legyek itt, rögtön aki csak a tüskéket mutatja. Megfogom, ezzel megelőlegezve, hogy elviszem neki a szobájáig. Nem olyan megalázó dolog ez, csak tudjuk a megfelelő szemszögből nézni. Nem kenyerem rosszban lenni valakivel itt.
    - Elnézést, csak olyan nagy volt a mellényed mikor beléptél, nem tudtam hirtelen, hogy szólítsalak, de legyen.
    Ez sem olyan nagy kérés. Különben sem kenyerem a magázódás, az olyan régi módi és távolságtartó tud lenni. Bár pont ezért is használtam elsőnek, jelzés értékű volt, és el is érte a kellő hatást.
    - Micsoda erények. Bár ha jól sejtem, erre itt többen is képesek.
    Ezen is csak vigyorogni tudok, kicsit sem érezve, fenyegetve magam. Még akkor is, ha képes lenne, engem sem faragtak könnyű fából. A veszély viszont nem valós, így fel sem készülök egy esetleges, mármint tényleges ökölcsapásra. Ha elindul, én követem, ha már nálam van az a bőrönd, egy apró sóhaj után.
    - Jack vagyok. Nem csoda, hogy nem rémlik, nem gyakran jártam arra. Ha kirúgtak volna, bizonyosan nem itt futunk össze. Az én utam másfele vezetett.
    Tudom le ennyivel a dolgot. Tényleg nem akarom mindenki orrára kötni, pláne nem rögtön göröngyös élettörténetem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Szer. Május 27 2015, 18:52


    Igazából attól kezdve, hogy bevágtam a kocsi ajtaját, az égadta világon senkivel nem akartam találkozni, ezért is a „fura” megnyilvánulás. Na, nem mintha alapjáraton száznyolcvan fokos fordulatot venne a viselkedésem, modorom, netán az egész jellemem. Nem, én ilyen vagyok, már megszoktam, és már-már dacból várom el, hogy más is megszokja ezt. Sara nem. Sara próbált rajtam változtatni, Sara még máig elhiszi, hogy lehet belőlem egyszer normális nefilim is, szerencsétlen naiv lélek még csak fel sem fogja, hogy én konkrétan mindent feladtam már.
    A harcon kívül semmi nem éltet, anyám, ha élne, tuti csak úgy düllesztené a mellkasát a büszkeségtől, nem törődve azzal, mennyire pocsék lény is lettem valójában. Senkit nem érdekelt sose, így én is belefáradtam abba, hogy megpróbáljak megfelelni bárkinek is, nem az én szememben még nincs olyan lény, aki érne annyit, hogy fáradozzak miatta. Ez a helyzet.
    - Tapló vagyok, mintha csak tükör előtt gyakorolnám, tök ismeretlenül vonok le rólad következtetéseket, amik arra ösztökélnek, hogy ne is akarjak veled tovább törődni a kelleténél. Hisztizek, mert nem kaptam meg, amire vágytam, hirtelen elpattanhat az agyam, és konkrétan leszarok mindent, ami veled, körülötted, vagy ebben az átkozott porfészekben történik… Akadnak gondok velem is – vonok vállat tök lazán, holott ilyen hosszan, és ennyire őszintén meg nem tudom mondani, mikor beszéltem utoljára.
    De most nincs kedvem zsákbamacskát árulni, jobb, ha tudja a srác, mire számítson, így talán elkerüljük a jövőbeni találkozásokat. Hála égnek, rengetegen vannak, akik csak egyszer töltenek velem némi időt… csak egyszer.
    - Azt hittem, levágtad, hogy nem gondoltam komolyan – vonom fel a szemöldököm, mikor látom, megragadja a fogantyút, de aztán mégis vállat vonok. Legtöbbször egyedül ölök démonokat, gyógyítom meg magam rúnákkal, és főzök, mosok magamra, nem nehéz egy szimpla bőrönddel elbánnom.
    - A nagynéném és az én elképzeléseim sokszor nem egyeznek, általában az ő akarata érvényesül, én meg duzzogok – legyintek, de még csak nem is magyarázkodásnak szántam, mert bocsánatot kérni ugyan nem fogok, holott szerencsétlen nem tehet arról, hogy az utamba került, mellesleg nem a legjobbkor.
    - Ha nem lennének, nem lennének itt – biccentek, de sejtem, a többiek között már kialakult egy kapocs, mai meggátolja őket abban, hogy ártsanak egymásnak, na ez a potenciális tényező hiányzik belőlem.
    - Elhiheted, hogy én se ide vágytam, de hát ez van, az élet már csak ilyen szar és a többi, és a többi – sóhajtok fel teátrálisan, mert meg se fordul a fejembe, hogy bárki jönne ide önként és dalolva.
    Ahogy beérünk a szobába, leparkolom a bőröndöt, még csak körül se nézek, hisz semmi újat nem látnék, helyette Jackhez fordulok.
    - Oké, hol lehet itt bulizni, inni, vagy bármi hasonlót? – abban azért bízok, hogy az ilyen helyekkel képben van, mert ha nem… nos akkor megszívtam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Szer. Május 27 2015, 21:07



    Jack & Rachel

    Ha nem is túl feltűnően, de mintha egészen más fordulatot venne a beszélgetés fonala. Nem túl feltűnően, de számomra ez már érzékelhető, különbség. Mintha egyszerűen eldobtuk volna azt a fölösleges dacot és kissé emberibbé vált volna az egész beszélgetés. Ezt persze picit sem bánom. Mostanság már rám sem lehet mondani, hogy az a kifejezetten zárkózott típus vagyok, talán már a magányos farkas szerepét sem érdemlem meg lassan, mert gyakran elegyedek beszélgetésbe, és teszek szert új kapcsolatokra. Úgy néz ki így lesz ez most is, hogy pontosan milyenre, azt még nem tudhatom. Ez még a jövő zenéje, de nyitott vagyok. Emellett picit sem bánom, hogy nem vagyok már egyedül a sötétség ellen.
    - Azt érzékelem, de semmi komoly nem lehet, ha már ilyen nyíltan vállalod. Mindig ez az első lépés, ha szeretnénk valamin változtatni magunkban. Bár erre az elhatározásra még nem jutottál szerintem, csak őszinte vagy velem, mire számíthatok. Hát köszönöm, engem sem kell félteni.
    A rögtönzött kis vallomás saját hozzáállásáról a dolgokhoz, kicsit meglep, főleg ilyen hamar. Minek is áruljunk szákba macskát, abból sem szokott olykor semmi jó kisülni. Én szeretem a kihívásokat, talán ezzel is meg fogok tudni küzdeni. Több gátlás van benne, mint az elsőre gondoltam, kemény élete lehetett, de nem akarok ebben vájkálni, azt én sem szoktam szeretni.
    - Most már igazán mindegy nem? De ha ennyire nem hiányzok, a társaságom még letehetem.
    Persze nem teszem meg, ha nem gondolta komolyan, ha igen, már elcipelem neki az ajtóig, kicsit sem fáradtságos feladat. Az izmaim az edzés után, úgy is elég jól be vannak durranva.
    - Biztos nem akar rosszat neked, talán barátkozz meg a gondolattal, hogy itt esz a fene majd egy darabon. Ha megbarátkozol vele, talán még élvezheted is.
    Tanácsolom. Bár az én életemet ilyen formán nem irányította senki. Kivéve a mesteremet, Kurtot, de ő sem tudott rám nagy mértékig befolyással lenni. Ahhoz túl szabadelvű voltam és vagyok is még.
    - Ez biztosan így van. Bár nem mindenki pont a harc mestere itt.
    Ezt már azért tapasztaltam, már ha csak Simon jut eszembe. Az összetartást pedig csak tapasztaltam én is, nem lettem szerves része még az itteni vérvonalnak, talán soha nem is leszek igazán.
    - A vágyaink útja gyakran nem keresztezi azt az utat, ahol valóban lennünk kell. De kiskapuk mindig vannak.
    Kacsintok rá jókedvűen. Ha valaki szeretne kikapcsolódni vagy csak megtalálni szórakozásának forrását, az csak rajta múlik. Ezt vallom. Olyan légkörben élünk, amit megteremtünk magunknak.
    - Ez aztán a bele a közepébe mi? Hát itt az Intézetben nem nagyon tudom, de egész New York előttünk áll, és ott már igen ismerek pár jó helyet.
    Nevetek őszintén,Csak kibújt a szög a zsákból. Nem készültem ma bulizni, de miért is ne. Talán még jól is érezhetem magam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Vas. Jún. 28 2015, 20:47


    Ezarel Mo Li

    Az életben sok nemszeretem dolog van, pláne akkor, hogyha olyan pozícióban van valaki, mint én. De mostanában kezd tele lenni a padlás a mindenféle fajokkal. A farkasokkal még csak megküzdök és az eltévelyedett alvilágiakat is elgardírozom, de az emberek nem tartoznak a hatáskörömbe. Igazság szerint akkor sem tartoznak, ha a rokonaik árnyvadászok és van közöttük vérfarkas is. Viszont az ügy kényes, éppen ezért döntöttem úgy, hogy meglátogatom a New York Intézetet. Hogy is hívják a két lányt? Fel kéne hívjam Weit, ő biztos emlékszik rá. De még mielőtt tárcsáznék eszembe jut, hogy titokban járok el, így ebben a formában nem kellene a bátyám figyelmét felhívni a turpisságra.
    Elnyomok egy káromkodást. Mondják, hogy kínaiul nem lehet, de igen, lehet. Tulajdonképpen még könnyebb is, mint bárhogy máshogy. Épp azért, mert ez az anyanyelvem, akármennyire is ne tűnjön úgy.
    Kikászálódom a kocsiból, megköszönöm a fuvart Praetor Williamsnek, s útjára engedem. Nem tartok attól, hogy Soraya elárulná, hogy itt vagyok és az sem zavar, hogy nem erősködött azügyben, hogy szóljak másoknak is. Nem félt, mert nincs is mitől. Meg igazság szerint tesz is arra magasról, hogy mit csinálok a szabadidőmben. Mostanában morcos napjait éli, majd ha esetleg úgy adódik, meginretjúvolom, hogy mégis miért.
    Tudom, hogy nem mehetek be az Intézetbe, így az udvarán várakozom. Előre szóltam, hogy érkezem, így remélem, hogy Maryse leküld elém valakit. Mégis csak én vagyok a Praetor Lupus vezetője, jó lenne, ha nem kellene könyörögnöm ilyenekért és a hatalmi pozíciómat az orra alá dörgölni se.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Hétf. Jún. 29 2015, 17:03

    Ezarel Mo Li
    *Fogalma sincs, hogy miért, ahogy arról sincs, hogy kicsoda, csak annyit tud, hogy egy elég fontos valaki érkezik az Intézetbe. Ugyan miért is mondták volna el? Ugyan már, hiszen eddig csupán csak harcolt, illetve megpróbálta távol tartani a gonosz erőket maguktól, na meg persze a mundénoktól. Vagyis csak azt tette, ami a dolga, ebben semmi kivetnivaló nincs. Legalábbis ő egészen biztosan nem talál benne kivetnivalót. Morcos arckifejezéssel söpri félre homlokába lógó kócos, vörös hajfürtjeit, majd felölti a lehető leghivatalosabb és komolyabb arckifejezését és elindul, hogy fogadja az érkezőt. Ő valami-még számára is az érthetetlenség holmályában leledző-okból kifolyólag úgy gondolja, hogy valami idős férfi jön hozzájuk látogatóba, és nagy hírtelen majdnem mond valami nem túl szép kifejezést, amit aztán az utolsó pillanatban sikerül visszaszívnia. Nem valószínű, hogy bárki is örülne, ha így fogadnák, ahogy Ezarel is majdnem a számára ismeretlen nőt.* -Üdvözlöm! Mi járatban nálunk? Ha a vezetővel akar beszélni, akkor szívesen odavezetem hozzá! Mellesleg Ezarel Zhang vagyok.*mutatkoziik be végül, bár nem igazán tudja, hogy mégis miért, hiszen ő sem tudja az ismeretlen nő nevét...talán azért, hogy ne nézze udvariatlannak, majd ha végül választ kap a kérdésre, miszerint az Intézet vezetőjével kíván-e beszélni, akkor természetesen odavezeti hozzá, ha nem, akkor megvárja, hogy mi célból van itt.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Kedd Júl. 28 2015, 21:03


    Ezarel Mo Li


    Határozottan nem vagyok se idős, se férfi, de ahogy mondani szokták, kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít. Bár ha onnan nézzük, ahonnan nem néztük eddig, akkor az elém küldött árnyvadásznál idősebb vagyok.
    - Üdvözlöm!
    Hajtok fejet az ismeretlen nephilim előtt, majd a nevét meghallva megrepedezik némiképp a komolyságom, s elmosolyodom.
    - Ha szabad megkérdeznem, beszél kínaiul, vagy ez nem a kínai Zhang, hanem a koreai ág?
    Szívesen venném, hogyha válthatnék nyelvet, szeretem az anyanyelvemet, bármennyire is nem tűnök kínainak.
    - Xiong Mo Li!
    Viszonozom egy főhajtással a bemutatkozását. A nevemből tökéletesne kihallhatja, hogy minden megerőltetés nélkül beszélem a kínait, úgy is ejtem, nem angolosan és nem véletlenül nem teszem hozzá, hogyha gondot jelent a kiejtés, akkor szólíthat Mollynak is.
    - Nem szükséges, köszönöm, szerintem te is tudsz válaszolni a kérdéseimre.
    Hárítom el a vezetőhöz kísérés intézményét. Nekem mindegy melyik nephilimmel beszélek, csak göngyölítsük már fel az ügyet. És különben sem szeretem azt érezni odabent, hogy megköpködnek a szobrok is a megszentelt terület és a "mocskos" lényem miatt. A tegezés meg? Tudom, árnyvadászok között nem okoz gondot, hát úgy véltem, én is megengedhetem magamnak ezt a luxust.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Szer. Okt. 14 2015, 21:19

    to Alec & Thea
    Itt az ideje a búcsúnak, már anyu és Luke lerendezve... igaz nem a legjobb megoldás levelet hagyni nekik, de valahogy meg kell oldani a helyzetet és így volt a legkönnyebb tőlük elbúcsúzni, mert anyu nem engedett el volna, nem engedte meg volna, hogy elhagyjam a várost... összepakoltam egy bőröndbe és egy utazó táskába, és elindultam az intézetbe... Tudom, hogy ott engem mindenki utál, hogy senki sem lát szívesen, de úgy érzem, hogy el kell tőlük is búcsúznom... Annyi mindent megéltünk már együtt, hogy szavakba sem lehetne foglalni... ott van Alec és Izzy, mindig is szerettem őket, de ők engem már kevésbé... sose fogadtak el igazán és most sem fogadnak el... Főleg, hogy tönkretettem mindent sikeresen és helyrehozni már nem tudom, szóval a rám jellemző módon menekülök, mert sokkal egyszerűbb, mint minden nap szembesülni vele, hogy mit vesztettem el, és hogy a klávé elvette tőlem az egyetlen embert, aki mindennél többet jelentet számomra...
    Lassan elérem az intézet épületét, azonban az ajtóban megállok és veszek egy mély levegőt... félek belépni, félek attól, hogy mi fog ott bent várni rám és talán fel kellett volna készülnöm arra, hogy soha többet nem jövök ide vissza, elmegyek és megerősödöm és erős árnyvadász leszek, eldöntöttem. Ideje lesz valamit kezdenem az életemmel, és most elhatároztam magam... Kinyitom az ajtót és egyből Alec-kel találom szembe magam, rám jellemzően megbotlok és taknyolok egyet a földön... Majd gyorsan feltápászkodom.
    – Elhagyom a várost, elmegyek innen örökre... Nem jövök vissza, elszeretnék búcsúzni és tudd, hogy sose utáltalak... – Hiába képzeltem el az egész jelenetet könnyek nélkül, nem bírom ki, kicsordulnak és végig gördülnek az arcomon... Nem tudom, hogy mire kell számítanom tőle, de talán nem fog megverni, bár gondolom, hogy azt fogja ordibálni: "Jobb is, takaródj innen és vissza se gyere!" Hiába beszéltünk akkor parkban és hiába kerültünk közelebb egymáshoz, most már mindegy.. én el fogok menni innen és nem jövök többet vissza. – Te is követtél el régen hibákat és neked Magnus megbocsájtott, de nekem Jace sose fog, és könnyebb les elmenni és menekülni, mint szembesülni azzal, hogy mit veszítettem el... Elhatároztam magam. – letörlöm a könnyeimet és nem is tudom, hogy mit csináljak... megfordulok és talán el kéne indulnom kifelé, mielőtt robbanna a bomba és kidobna ő, de... talán megfog állítani, talán ő elbúcsúzik tőlem és azt kívánja, hogy legyek boldog... agy nem tudom, már senkim sincs... senkitől sem tudok elbúcsúzni, csakis tőle, de a könnyeim csak patakzanak és nem is tudom, hogy miért... eldöntöttem, el fogok menni...

     ♦️♦️ music  ♦️♦️ words  ♦️♦️ kezdés Szívek  ♦️♦️  ℂredit


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Csüt. Okt. 29 2015, 08:56




    To Clary & Thea

    Nehezen keltem ma reggel. Legszívesebben a fejembe húztam volna a takarót és aludtam volna még pár órát, de muszáj volt felkelnem, mert anya jóformán rám parancsolt, hogy menjek el elintézni ezt meg azt. Könyörgöm, ezt miért nekem kell? Izzy miért nem tudja megcsinálni? Gondolom megint Simonnál leledzik. Nagy nehezen felöltöztem, majd kivonszoltam magam a konyhára reggelizni. Általában gyorsan elkészülök, de most még egy csiga is gyorsabb lenne nálam. Mikor végzek, robotpilótára kapcsolom magam, ám a kapuban igencsak „kellemes” meglepetés ér, ugyanis majdnem orra esek Claryben. Bárkire előbb számítottam volna, mint rá. Nincs időm megkérdezni, hogy miért jött, mert már mondja is.
    -Csak úgy fogod magad és elmész? Fogadok, hogy Jocelyn és Luke nem tud róla, hm? - jegyzem meg némi gúnnyal a hangomban. Sírni kezd, én pedig csak állok lefagyva. Ilyen könnyen feladja? Pedig ott a parkban… én ezt nem értem. Mi tehette őt ennyire tönkre?
    -Igazad van, most nem rólam van szó, hanem rólad. Miből gondolod, hogy nem bocsájtana meg? Nem te látod nap, mint nap, hanem én, és te nem látod, hogy mennyire szenved nélküled! És mi az, hogy könnyebb lesz elmenekülni?! - Észre sem veszem, hogy szinte már ordítok, de nekem ez egyszerűen már magas…
    -Sőt, tudod mit? Nem mész te innen sehova, mert szükségünk van rád. Van egy kisebb probléma a Klávé háza táján, és kellesz nekünk a megoldásához. - Megfogom a karját, és finoman viszzahúzom, hogy még véletlenül se menjen ki az ajtón. Pár pillanat múlva lépések hangját hallom a lépcső felé. Odanézek, és egy ismerős arcot pillantok meg.

    १I’m so sorry… Sad १Clothes १ Zene
    ©️

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Csüt. Okt. 29 2015, 19:49

    Clary, Alec & Thea
    We won't let you leave


    Amint felkel a nap, kipattanok az ágyból, mintha órarugó lenne e gerincem helyén, amit törésig húztak és elengedtek. Így is érzem magam, hiszen napokig kellett ágyban feküdnöm a Simon-féle démon támadás után, de a gyógyítók végre rábólintottak, hogy végre mehetek edzeni, csak ne hajtsam túl maga. Na persze. Az lesz az első dolgom, hogy legalább izomlázig gyakorlatozom magam. Az izmaim szinte már sikoltanak a mozgásért, én pedig ordítani tudtam volna a semmittevéstől, nem volt, ami lekötötte volna a figyelmemet. De végre itt az ideje, hogy rendesen odategyem a képességeimet.  Felkapom az edző ruhámat, a szokásos fekete strapabíró nadrágot, a fekete inget és gyakorló fűzőt, amik mellé elengedhetetlen a bőr ujjatlan kesztyűm. A falra szerelt balta gyűjteményemből kiválasztok egy egyszerűbb acél darabot hosszabb nyéllel, hogy könnyebb legyen vele a közelharcot gyakorolni. Így felszerelkezve indulok az edzőterem felé, de előbb még elszaladok a konyhába egy üveg vízért. Utamban az előcsarnokból felszűrődő sírós női és ideges férfi hangok állítanak meg. Szokatlan ez a párosítás, pláne ilyen reggel, így megyek megnézni mi az. A lépcső tetejéről szemem elé táruló látvány rögtön mindent megmagyaráz.
    -Clary? Te mégis mit csinálsz azokkal a bőröndökkel? -teszem fel az első eszembe jutó kérdést, ahogy legaloppozom a lépcső aljára és melléjük érek. Közben összerakom a helyzetet a pletykák és fél beszélgetések alapján, amiket az Intézetben hallottam.  -Nem mész te sehova, a menekülés nem megoldás. Ezt én tudom a legjobban -utalok a saját menekülésemre Londonból az emlékeim és az érzéseim elől. Nem túl erős jellemre vall, amit tettem, de ezt éreztem helyesnek akkor. Azután pedig már nem tudtam visszamenni, ugyanezen okokból. Nincsen türelmem végig várni, amíg siránkozik, a lányhoz masírozom, kissé erőszakosan letörlöm a könnyeit és kiveszem a kezéből a bőröndöt.  

    Zene: Sweet Sacrifice | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Előcsarnok

    on Szer. Feb. 10 2016, 20:51

    Előzmény

    Thea - Magnus - Lucius

    Ha most érteném, hová jövünk meg kihez, akkor boldog lennék, de nem tudom, csak azt, hogy ez a nő ismer valakit, és azt is tudja, mi történik velem. De jóóóó, és én miért nem tudom? Miért annyira magától értetődő ez az egész másnak, csak nekem nem?
    A hatalmas épületet látva izgatott leszek, akkora kapuja van, de akkora, és állati jól néz ki azzal a cirádás kovácsoltvas mintával, meg azzal a furcsa a jellel a tetején, ott középen. Olyat már láttam, csak nem tudom mi az, de ismerős.
    Ámulva állok meg az ajtó előtt, ez egy óriási kastély, mintha kicsit a középkorban lennék, és ez nagyon tetszik.
    Annyira izgulok, hogy a szemem ismét borostyán sárgává válik, de észre sem veszem, lelkesen lépek be az előcsarnokba, hogy ott folytassam a nézelődést.
    -Ez de jóóó, itt lakik valaki? Mekkora ajtó, ebben aztán anyag rendesen, nem spórolták ki. Hű, egyszer egy ilyen kastélyom lesz, páncélokkal, kardokkal és minden ilyesmivel. Ez tök király.
    Azonnal megpördülök a tengelyem körül, és megkocogtatom a fa kaput, végig is simítok rajta, mert mesés. Hűvös van bent, de ez nem csoda, mert normális kastélyban sosincs gatyarohasztó meleg, igaz az én futófelszerelésem sem ide illő öltözet, főleg, hogy a pólómat elégettem az oltási kísérletben.
    -Kihez jövünk? Ő tudja, mit kezdjek ezzel a gyújtogatással? És akkor ez tök normális, hogy ilyeneket csinálok, csak meg kell tanulnom figyelni erre? Tényleg és a... aaaaa... ezzel is tud valamit kezdeni?
    Először mutatom meg idegennek a füleimet, a farkincámat nem, azt örülök ha el tudom rejteni. Rengeteg kérdésem van, érdekel, ki lakik itt, mit tud, és én mit keresek itt, vagy mi ez az egész? Az is izgat, hogy ezt a nevelő szüleimnek hogyan magyarázom meg, bár szerintem ők örülnek annak, ha nem nekik kell visszavinni az intézetbe, hanem önként teszem meg.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Pént. Feb. 19 2016, 23:56


    "Egy warlock, két warlock és egy árnyvadász - Az élet kihívásai"
    Lucius & Magnus ©
    Túlságosan is hosszú ez a nap már most, hogy már megint az ányvadászok dolgaival kell törődnöm, hiszen most, hogy visszakaptam a helyem a tanácsban, ismét sok olyasmi került a napirendemre, amitől eddig megszabadultam, de Catarinától nem kérhetem hogy ezt csinálja, amikor ő ember életeket ment nap mint nap, én pedig hát nem azt csinálom, és jó pénzekért eladom a szolgálataimat. Pofátlanul sokat tudnak fizetni egyesek.
    Vissza a problémához, még mindig nem vagyok a diplomácia mintaembere, de tény hogy próbálom, és próbálok valamiféle egyezségre jutni mindig, mindenkivel és a tanácsból azt hiszem jelenleg én vagyok az, akivel a tündérek népe is szóba ál, azóta a csúfos fegyverletétel miatt. Bár ez nem biztos, de tény és való hogy nem szívlelik az árnyvadászokat azóta, és sokkal kevésbé türelmesek a felek.
    Magamban gondolkodva vágok át a fél intézeten, hogy végre hazaérjek. Csizmám sarka kopog a márványon, és fekete bőrnadrágom az egyetlen visszafogott darab rajtam a mai nap folyamán. Mert a flitteres ezüst ingem, ami csak úgy szikrázik, nem épp megszokott, és hosszú fekete hajam sem éppen szokványos, bár most csak szabadon kiengedve libben, és egy két hófehér csík díszti. A legújabb heppem.
    Az előcsarnokban hangokat hallok meg, és meg is állok fülelni, egy ifjú hang, és egy női hang. Hm, arra felé megyek, mert ott akarok kimenni, és a lépcső tetején megállok.
    - Ami azt illeti igen, itt laknak. Ez a New Yorki intézet, az árnyvadászok bázisa, és vádvára, nem csoda hogy elég impozáns, és egy kicsit túlságosan is giccses... - sóhajtok, ahogy lefelé indulok, a nőre nézek, aki a fiú mellett áll, megbiccentem felé a fejem.
    - Dorothea - hiszen a nő elég ismert vadász, csak úgy mint a bájos Isabelle, és elismerésnek örvend az árnyvadászok között. Én is ismerem a nevét, és pillantásom a fiúra tér. Sárga macskaszemeimmel mérem végig, és válaszolok is.
    - Aligha nem hozzám jössz. Magnus vagyok, boszorkánymester mint te. Normális ha varázsolsz csak igen, ezt meg kell tanulni kezelni. Dorothea azt szeretné, gondolom, ha foglalkoznék veled és segítenék elsajátítani a dolgokat. Igen normlis, és ezzel te fogsz kezdeni majd valamit. Megtanulod kontrollálni magad, és akkor eltűnnek, de erről majd később... - mosolyodok el.
    - Van valami extra amit tudnom kell rólad, vagy jössz velem? - kérdezem, és hol a fiúra, hol a nőre nézek, mert én ilyen irgalmas nővér leszek lassan. Előbb felnevelek egy vámpírt, aztán egy macskát, aztán sok macskát, most meg egy warlockot....
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Vas. Feb. 21 2016, 00:49


    Lucius & Magnus & Thea ©

    Viszonylag gyorsan visszaérünk az Intézetbe annak ellenére, hogy minden két méterre jutott legalább három kérdés és nyolc ember, akit ki kellett kerülnöm, mert az álca még mindig rajtam van. Egyenesen ide hozom, mert reménykedem, hogy itt találom, de ha mégsem, akkor küldök csak üzenetet a főboszorkánymesternek, ha már épületen belül leszünk. Ezzel nem az utcán akarok leállni, minél előbb szeretném ellenőrzött körülmények között tudni a fiút. Kinyitom előtte a nagykaput a kis versikével, mert hát kulcs is van hozzá, de azt nem adnak csak úgy, viszont a vers mindig működik. Beeresztem magam előtt és behúzom magunk után, a zárak szépen visszakattannak a helyükre. Hallgatom a folyamatos locsogást, ami idegenül hangzik az amúgy túl csendes Intézethez képest. Nem kifejezetten zavar, a türelmemet aztán próbára lehet tenni, csak olyan fura. Az már viszont nem, hogy Magnus házon belül van.
    -Pontosan -helyeslek karba tett kézzel, ahogy felpillantok a warlockra. Azt már nem teszem hozzá, hogy a giccsest az mondja, aki flitteres ingben és festett hajjal flangál befolyásos ember létére. Mondhatni érdekes a stílusa, de legalább ízléses. Az Intézet is ízléses, csak nem a 21. századé, hanem egy kicsit korábbié. Inkább sokkal, de na, régi az épület.
    -Magnus Bane -lassan fejet hajtok az irányába, megadom a tiszteletet, csak nem a teljeset, amit a régi etikett megkívánna. Ennyire amerikanizálódtam volna?
    Megnézem a fülét és nem lepődök meg rajta, láttam már ennél rosszabb, csúnyább, szembeötlőbb boszorkánymester jegyet is. -Hozzá jöttünk- mutatok a férfira, aki közben mellénk ért -Ő majd megtanít mindenre. És igen, szeretném, ha foglalkozna vele. Majd beszélek én is a Praetor Lupussal, de jobb lenne, ha ön is megejtene egy beszélgetést a fiúról -Sajnos nem hagyhatom ki a politikát, ezt a szüleimtől tudom a legjobban.
    -Felgyújtotta a Washington park aljnövényzetét, szóval én a maga helyében tűzállóvá tenném a lakását -jelentem ki, és a részemről ennyi volt, mert ennél többet nem tudok a srácról, a maradékot meg majd el tudja maga is mondani, vagy idővel rájön a főboszorkánymester.

    Little present you won't like

    Sweet sacrifice

    Outfit

    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Előcsarnok

    on Vas. Feb. 21 2016, 18:17

    Thea - Magnus - Lucius

    Egész úton kérdezek, miután kiderül, ez a nő pontosan tudja, hogy mi a fene történik velem, és miért csinálok furcsaságokat. Na de honnan tudja? Mindegy, már annak is örülök, hogy kapok egy felsőt, mert egyrészt hülyén érzem magam félmeztelenül, másrészt nincs olyan meleg, hogy így flangáljak az utcán.
    A hatalmas kastély lenyűgöz, bár néhány dolgot én kidobálnék annyira sok, azaz túlcsicsázott, mégis simán elfogadnám, ha valaki hozzám vágna egy hasonlót.
    Hirtelen olyan jellege van az egésznek, mintha egy múzeumba lépnék, ahol kussban kellene maradni, na de az nekem nem megy, még mindig ezernyi kérdésem van, a felét el is hadarom azonnal.
    A válasz mégsem a nőtől érkezik, hanem egy férfi hang tulajdonosától. Ahogy felnézek a lépcső tetejére, még a pofám is eltátom.
    -Öcsééééém.
    Lehet, rajta bőrnadrág van, rajtam meg testhez álló futónadrág, de így összességében nem ütök el tőle, ha az extrém jelzőt ki lehet maxolni. Annyi flittert még a nevelő anyám swarowksi kristállyal kirakott ruháján sem láttam, mint ennek a férfinek az ingén. Úgy esik rá a fény, még megvakulok.
    -Az buli, bár a giccs nekem most így nem az épületről jutott eszembe.
    Jól sikerült javítás, és még mindig nem tudom, miért ide jöttünk, de pillanatokon belül kiderül. Most már mindenkinek a nevét tudom, csak még én nem mondtam az enyémet.
    -Lucius, üdv. Tényleg? Mi vagyok? Komoly. És én erről eddig miért nem tudtam? Akkor tutira halál normális, hogy ilyeneket csinálok, meg vannak füleim és minden? El lehet tüntetni? Azzal fogok kezdeni, aztán levágatom a hajamat, bezselézem, és saját stílust építek ki öltözködésben.
    Boszorkánymester... ezt azért így nem merném kijelenteni, bár ha valamit fel kell gyújtani, abban az élen állok. Azt nagyon tudok, és mint megtudtam, mindegyiknek én voltam az okozója, tehát a mostoháimnak marhára igazuk volt.
    -Nem nagyon gyújtottam fel, csak körben, nem is voltak hatalmas lángok... csak... kisebbek. Asszem.
    Mutatom én a karjaimmal, hogy nem is volt akkora tűz, de lehet, ez most olyan mindegy. A kérdésen elgondolkodom, itt mi számít említésre méltónak? Futok... a kastély elég nagy, szóval nincs semmi.
    Annak a felét nem értem amit Dorothea mond, mi az a praetoros farkas, vagy ki az, de ahogy hallom, nem is az én dolgom.
    -Tutira megtanulok varázsolni? Ez de király. Extrám az nincs, néha felgyullad valami mellettem, de csak akkor, ha izgulok meg ideges vagyok, de az nem nagy kunszt, a tűzoltók már ismernek. A nevelő szüleim meg örülnek, ha megszabadulnak tőlem, szóvaaaal, akkor megyek önnel. De akkor kik az igazi szüleim?
    Felvillanyozódok, nem is lógok ki a sorból nagyon, Magnusék pedig tudják, mit lehet ezzel kezdeni. Már értem, hogy eddig sem volt baj, csak rossz helyen tanyáztam.
    -Köszönöm a kimentést Dorothea. Mire visszajön egy csomót fogok tanulni, majd megmutatom.
    Itt fogok lakni? Mégis ki a fene akarna elmenni innen? Ezt az épületet egy hét is kevés lenne körbejárni. Amiben biztos vagyok, nekem volt igazam, amikor azt mondtam, hogy egy csomó minden létezik, ami a többiek szerint mese.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Pént. Ápr. 08 2016, 23:56


    "Warlock varázslat"
    Lucius & Magnus ©
    Mivel már elintéztem itt a dolgomat, mennék is elfelé, de az előcsarnokban megakadok, mivel egy igen furcsa esemény tárul gyönyörű macskaszemeim elé, miszerint egy árnyvadász kísérget egy vélhetően ifjú warlockot, ahogy a jelenet kiveszem, és nagyjából ekkor szólok bele a beszélgetésbe is. Elvigyorodom a reakcióján, igen általában ezt váltom ki az emberekből, meg azokból akik először találkoznak velem, nem vagyok éppen hétköznapi még warlocknak sem.
    - Meg fogod szokni, bár ami azt illeti voltam már rosszabb formában is a giccs és flitterek terén - vigyorodom el, ahogy lesétálok a lépcsőn, nem vagyok épp egy apró termetű lény, a magam fajához képest magas vagyok és vékonyka. Nem épp izomban mérem az erőmet.
    - Warlock, boszorkánymester. Olyan vagy mint én, csak mások a személyiség jegyeid amiket apádtól örököltél. Igen, el lehet tüntetni és meg fogod tanulni hogyan uralkodj magadon hogy ne jöjjön elő mindig. Hehe, nézd már egy divatdiktátor fióka, sajnálom, de be kell állnod a sorba, nem megyek nyugdíjba - nevetek fel ahogy rávillantom sárga szemeim, hiszen a divat terén jelenleg én vagyok az amit a katasztrófának neveznek. Engem mondjuk nem zavar, és szerencsére Alexandert sem. Akkor már nem lenne velem.
    - Meg fogod tanulni azt is, hogyan uralkodj a hajlamaid felett, mert ezek szerint akkor a tűz az elsődleges hajlam - pillantok hunyorogva a nőre, amit mond. A lakásom így is tüzálló, elég démon fordult meg ott hogy azok se tegyenek kárt benne, meg hát... most már elég paranoid vagyok, és még mindig máshogy rendezem be a belsejét. Mert szeretek újítani.
    - Rendben majd beszélek velük magam is, úgyis van velük ügyem - sóhajtok fel, mert nem szeretem őket, de mégis együtt kell dolgoznom a szervezettel. Újra a kölyök felé fordulok.
    - Ahha, de meg ám. Ez adottság, amit veszélyes elhanyagolni, foglalkozni kell vele, és tanulni. Az önuralmat is többnyire, a fülek miatt. Nos, azt nem tudom megmondani, de egy dolog biztos hogy ha warlock vagy akkor az egyik szülőd nagy eséllyel apád, démon, anyukád meg egy ember. De hogy melyik démon... azt nem tudom megmondani - csóválom meg a fejem, én örülök ha nem kell foglalkoznom a sajátommal. Az utóbbi hétszáz évben ez a két találkozás is bőven sok volt.
    - Remélem is hogy sokat fogsz, mert nem leszek kedves és engedékeny azt most mondom ha tanulásról van szó - mosolygok a fiún, mert neveltem én már fel mindenfélét, de kölyök warlockom még nem volt. Micsoda változatosság.
    - Akkor átmenetileg velem és Alexanderrel fogsz lakni, ő a párom és gyakran tartózkodik a lakásomban - jelentem ki a fiúnak hiszen egy időre hozzám bútorozik hogy tudjam szemmel tartani és tanítani arra, amit egy warlocknak tudnia kell. Talán előbb utóbb azt is ki fogjuk tudni deríteni kik a szülei.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Előcsarnok

    on Szer. Ápr. 13 2016, 00:54


    Lucius & Magnus & Thea ©

    Idehoztam a fiút, most már csak azon reménykedem, Magnus is itt lesz, mert ha tovább kell egyhelyben tartanom, mint öt perc, nem tudom, mit fogok vele kezdeni. Az Intézet nem éppen tinédzsereknek való, pláne nem egy azt-se-tudja-hogy-warlock tinédzsernek, aki bármikor felgyújthat bármit, ha éppen ideges lesz. Nem éppen a legjobb ötlet egy több száz éves félig fából készült épületben, amiben kicsit túl sokan laknak és túl sok a tárgyi érték. De most már mindegy, máshol nem tudom felügyelni, az a szerencsénk, hogy Magnus éppen itt van. Hagyom is neki, hogy mindent magyarázzon el helyettem, ő amúgy is alkalmasabb erre, mint én, jobban is hallgatna rá Lucius.
    -Az volt a te szerencséd, különben esélyem sem lett volna eloltani -mosolygok halványan a fiúra. Így is a kabátom bánta az akciót, ami nekem nem baj, mert tudok újat venni, de szerettem azt a kabátot. Legalább lesz lehetőségem másikat szerezni. A többire szépen bólogatok, mást nem is tudok tenni.
    -Nagyon szívesen. El is várom, hogy megmutasd -mosolygok rá és kesztyűs kezemmel összeborzolom a haját. Általában nem vagyok túl emberbarát, de az csak a látszat, igazából szívesen beszélek másokkal, csak meg akarom őket kímélni magamtól. Nem tartom magam egy túl jó embernek.
    -Nos, az én részem ennyi volt, mennem kell jelenteni. Magnus Bane. Lucius -hajtok finoman térdet mindkettejük irányába és már ott sem vagyok, ahogy eltűnök Maryse Lightwood irodája irányába.

    Little present you won't like

    Sweet sacrifice

    Outfit


    Köszönöm a játékot hümm

    Ajánlott tartalom

    Re: Előcsarnok


      Pontos idő: Hétf. Május 28 2018, 03:33