Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Today at 18:01

» Long Island villa
by Raul Dessauge Yesterday at 23:39

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Yesterday at 10:58

» Kórház
by Nathaniel Montgomery Szer. Okt. 17 2018, 21:35

» Folyosók
by Connor Shayeh Szer. Okt. 17 2018, 19:08

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 14:11

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Könyvtár

    Share

    Könyvtár

    on Szer. Jan. 21 2015, 12:14

    First topic message reminder :

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Szomb. Júl. 04 2015, 19:00


    To Clary

    - Akkor hagyd abba, ezt a hülyeséget! – ezt még ordítva mondom, aztán mérgesen szusszantva egyet, a hajamba túrok. Akart a fene üvölteni, de ezzel ki tud hozni a sodromból.
    - Nincs más választásom.  – vonok vállat, majd karva fonom a kezem és nekidőlök, ami a hátam mögött van.
    Dühösen folytatnám, de csak egy nagy levegőt vesz, ezért képet vágva, tovább hallgatom.
    Fel tudnék robbanni, újból izzani kezd a bőröm, s a fény is előtör. Most értettem meg igazán, mi is az, amivel rendelkezem, visszaveszek.
    - Nagyon furcsa neked ez a szerelmi vallomásod. Ezt nyolc évvel ezelőtt is tudtam, most is tudom. És mi van a köztes idővel? Azt gondolod, hogy ezek után most csettintesz és minden olyan lesz, mint régen volt? És mi van, ha úgy döntök a nyolc év alatt, hogy mással akarok élni? – húzom résnyire a szemeimet. Ki vagyok, mint a fene, de tűrtőztetem magam. Szeret. És túl sokáig taszított el magától, nem fog egyhamar menni az, hogy ismét együtt legyünk.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Kedd Júl. 14 2015, 00:36

    Rendben! - most már én is megemelem a hangom… Majd miután remélhetőleg már kiordibáltak magát, a hajába túr, és utálom ha ordibál velem, mindig csak ideges és nem értem, hogy miért…
    - Hát de most… - nem értek semmit sem, hogy miért ilyen, azt sem hogy miért csinálja ezt, de elég volt…
    - Hát tudod mit? Sorold csak nyugodtan a hibáimat, rodd fel az összeset, de… Mindegy. - idegesen fújtatok, leülök a kanapéra éz duzzogok, még hogy szeret… ha mással akar összeköltözni, hát legyen, menjen! Én megtettem mindent, amit tudtam, ha ő már nem akar engem, akkor… nem sírhatok életem végéig… egyszer össze kell szednem magam és rendbe tenni az életem, ha vele nem lehetek, akkor… - Akkor most én kérdezem… Mi legyen Jace? - teszem fel a kérdést, és próbálok nem sírni és elmosolyodni, most mosolyognom kéne, de nem megy.
    -Tudod mit? Ez nekünk nem megy… nincs mit erőltetni, jobb lesz nekünk külön… - mondom majd sírva kiszaladok a könyvtárból… megváltozott valami, valami kettőnk közt, aminek akkoriban nem kellett volna, de már… nem tehetünk ellene semmit sem. És igen… ennek köze van Jack-hez, mert a csókjai… hiába csináltam azt a rúnát, hiába írtam a mellkasomra, nem nyomta el az érzéseimet, még mindig… szeretném lázni, és… Inkább csak futok, és menekülök!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Kedd Júl. 14 2015, 10:48


    To Clary

    Még mindig nem érti. Szeretem. De nyolc évig ellökött magától, nehéz lesz elhinnem, bíznom egyáltalán abban, hogy valóban úgy szeret még most is, hogy együtt éljünk. Nem vagyunk már kamaszos szerelemben lázongók és sosem nyitottam senki felé ilyen téren, csakis felé és éppen ezért tartottam ki nyolc évig mellette. Mert reméltem. Vártam. Miközben rettegtem attól, hogy nem akar. Nyitnám a számat, hogy elmondjam neki mindezt, nyúlnék a keze után...
    A kezem magatehetetlenül hullik az ölembe, ahogy látom becsukódni utána a könyvtár ajtót. Egy ideig csak a bénultságot érzem, hogy aztán érezzem, amint lassan sorra megpattan valami a mellkasomban és egy folyam induljon az útjára. Nem vér az, hanem a lelkem folyama.

    Nem tudom, hogy kerültem a szobámba, igazából azt sem tudom, hogy ott vagyok. A fotelben sötétedett rám, de sem szóra, sem érintésre nem reagáltam. A könnyek, mely kilenc éves korom óta nem voltak az arcomon, eltűntek, felszáradtak, mintha soha ott sem lettek volna. Megszűnt számomra a külvilág, mint ahogy gondolatok, érzetek sem keringtek bennem, érdektelen tekintettel néztem a semmibe. Igaza volt Alecnek. Az összetört szív meggyógyítására valóban nem létezik rúna.

    // Köszönöm a játékot, és  Szívek  //



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Szomb. Aug. 22 2015, 19:50


    Nevra & Alexandrine ©

    Szeretem a könyvtárat, kellemes. Nem csak a tanulmányok miatt járok ide, hanem azért is, hogy figyeljek. Az Akadémia könyvtárában persze sokkal több a tanítvány, akinek viselkedésmintáit tanulmányozhatom, de itt is találni érdekes dolgokat. Mondjuk most Maryse hívott, miatta jöttem. Katalogizálni kell a könyveket, mert elég nagy a káosz. Nem firtatom, hogy ki miatt illetve mi miatt. A lényeg, hogy itt vagyok.
    Egy halom könyv között cipő nélkül, beporosodott, fekete hosszúnadrágban és laza fazonú, eléggé mundaneszerű felsőben ülök, listát készítek a könyvtár állományáról. Nem ez a szakmám, semmi közöm a könyvtárossághoz, de szeretek itt és Maryse a barátnőm. Nem akartam nemet mondani neki.
    Háttal vagyok a bejáratnak, nagy eséllyel nem fogom látnik akárki is jöjjön be. De remélem ő látja majd a széthagyott könyveket és kódexeket, mert ha óvatlan, akár el is zuhanhat valamelyikben. Ha nem néz a lába elé.
    Ma voltam bent a katonai bázison is, alibiből leadtam ott is a dolgaimat. Nem sokat vagyok bent az utóbbi időben, hivatalosan eltávon és diplomácia kiruccanáson tartózkodom, s ez így most pont kellemes. Valamiért úgy éreztem, Georgenak jobb, hogyha non-stop a közelében vagyok, már ami Idrist illeti, így nem akartam ingázni. Egyébként is kell néha a változás és a vérfrissítés. Most nekem ez munkaügyi történést jelent, bár ki tudja meddig fog tartani.


    A legjobb tanárok azok, akik inspirálni tudják a tanítványaikat.

    November august rain

    Szemüveg nélkül

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Könyvtár

    on Hétf. Nov. 16 2015, 20:02


    Alexandrine & Nevra
    안 올 사랑인걸 알면서 왜 못 놔


    Az utolsó hely ahova járni szoktam, az a könyvtár. Magam se tudom miért írtózok ennyire tőle, de hát ahogy mondani szokták, kinek a pap, kinek a papné. Ha az én helyzetemet nézzük, akkor az esetemben a pap lehetne akár a könyvtár is, hiszen sose fogott meg benne semmi, az illaton kívül ami uralkodott. Szeretem a régi könyvekkel teli szobákat, ha csinálnának belőle kölnit, akkor biztosan megvenném magamnak. Közelebb hozzák hozzánk az évszázadokat, azok értékeit, hibáit. Jó olyan környezetben zenélni, ahol ilyen dolgok vannak. Sokszor még ihletet is kapok magától a hangulattól, ilyenkor jönnek a sajátos gondolataim kifejezései zenében, aminél kevesebb felemelő érzés van. Talán ahhoz fogható, amikor árnyvadászként megölök egy démont, elkapok egy elvadult Alvilágit és végzek vele. Persze ilyet már nehezebb csinálni, mint régen, mert a béke nem teszi lehetővé, pedig szerettem az alvilági vadászatot. Mivel nem szívlelem kifejezetten azt a fajtát, sőt ha úgy vesszük engem akár rasszistának is lehet nevezni. Az árnyvadászokon kívül szinte senkit se tűrök meg a környezetemben, ott is vannak egyének akiket csak ímmel-ámmal tudok, mert épp olyanom van.
    Most is ilyenem van, pontosan ezért indulok a könyvtárba. A legtöbben nincsenek bent az Intézetben, aki meg netán mégis, és keresni próbál majd, akkor az tuti, hogy nem ott fog. Először biztosan a zongorához menne, aztán a fegyverszobába, hátha kaptam megbízást, ő meg velem akarna jönni. Nos, mind a kettőt elbukta már. Egyrészt nem vinnék magammal senkit, másrészt semmi kedvem bevetésekre rohangálni most. Általában mindig izgatott leszek és mindent elvállalok amit csak mondanak, de most valahogy semmi kedvem ehhez. Már egy hete olyan vagyok akár a felhős ég. Sose tudni mikor csapok le a villámaimmal, de már nagyon érik a dolog.
    A folyosón nem találkoztam össze senkivel. Hirtelen nem tudtam, hogy örülnöm kéne-e a dolognak, vagy érezzem tőle magányosnak magam, ezért inkább csak kizártam magamból az összes érzelmem és úgy sétáltam tovább a folyóson mintha nem számítana semmi. Ha sokat mondogatom magamnak akkor talán el is hiszem és később így is fogok érezni.
    Elég erőteljes volt a belépőm a könyvtárba ami azt illeti. Szeretem a hatásos bevonulásokat, de ez már túl ment minden határon azt hiszem. Mivel nem szokáso a földet pásztázni és a szemmagasság az én esetemben nem éppen alacsonyan van, szinte elkerülhetetlen volt, hogy a széthagyott könyvekbe ne essek hasra. De komolyan hihetetlenül nagyot estem, ha valaki levideózta volna, simán elmehetne ilyen fail videóba, mert ez elég nagy fail volt… Failek failje… Kitárt karokkal és lábakkal értem földet, még a hegedűmet is elejtettem. Szerecse, hogy lecseréltem a tokját és most műanyagban van, így nem lehet semmi baja.
    - Ki a picsa pakolta szét a könyvtárat? – morogtam csak úgy magamnak, aztán megpillantottam Alexandrine-t, az egyik idősebb árnyvadásznőt. Majdhogynem anyám lehetne, ezért a tiszteletet megadom neki, de ennél többet még sose értekeztem vele.
    - Öhm Alexandrine, mi folyik itt? – kérdeztem meg tőle a fejemet vakargatva miután felpattantam és a hegedűmet is összeszedtem a földről. Ha jól láttam rámolta a könyvtárat, de az okot nem értettem. eddig is mindent tökéletesen meg lehetett ott találni, miért most… Bár ki tudja, nem jártam ide sokat, a képzésem már rég befejeződött, de annak idején mindig mindent megtaláltam…
    Kissé fellélegeztem, amikor megpillantottam a ruhákat amibe öltözött. Már-már mondénosnak nézett ki, ezért nem éreztem magam hülyén a saját stílusom miatt. Valamiért sose volt kenyerem az „árnyvadász divat”, mindig kitűntem a tömegből. Általában vagy nagyon elegáns voltam, vagy nagyon laza. Most a másodikat választottam, mert ilyen sznoboskodó kedvem van, amúgy se szokásom titkolni ha éppen felsőbbrendű módon szeretek viselkedni, szóval ezzel is a tudtára adom legalább a dolgot. Szótlanul bontottam ki a hegedűt, ezzel is jelezve, hogy nem azért vagyok itt, hogy csevegjek. Nem tehetek róla, egyszerűen nem vagyok valami társasági lény…
    ? music ? note: ne haragudj a csúszás miatt. Sad ? 610 ? clothes
    ©️

    Re: Könyvtár

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:35


    Ajánlott tartalom

    Re: Könyvtár


      Pontos idő: Pént. Okt. 19 2018, 18:53