Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:39

» East Harlem
by Admin Szomb. Feb. 17 2018, 17:44

» Brian lakás - Brooklyn
by Thomas Montgomery Pént. Feb. 16 2018, 21:17

» Voronin lakás
by Mikhal Zharkov Vas. Feb. 11 2018, 14:18

» Fegyverek terme
by Thomas Montgomery Szomb. Feb. 10 2018, 22:09

» Álmok palettája
by Damien. James McCormack Szomb. Feb. 10 2018, 19:03

» Theo szobája
by Nathaniel. Montgomery Szomb. Feb. 10 2018, 11:49

» Ebédlő
by Admin Szomb. Feb. 10 2018, 11:42

» Appalache-hegység
by Matt Holey Csüt. Feb. 08 2018, 20:40

» Társalgó
by Gabriel. Skoglund Kedd Feb. 06 2018, 21:31

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Folyosók

    Share

    Folyosók

    on Szer. Jan. 21 2015, 12:15

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Vas. Feb. 15 2015, 19:43

    Simon & Izzy

    Isabelle. Szerettem, amikor így nevezett, volt benne valami olyan plusz tartalom, aminek a végére nem sikerült járjak. Akkor és ott nem, itt és most pedig pláne lényegtelen. Mégis, ahogy egy köteg papír fölött ülök a szobámban, s a nyitott ajtón keresztül bámulok ki a folyosóra, egyszerre azt veszem észre, hogy a ceruza magától indult meg kezemben és mint egy igazi öntelt majomnak, úgy írogatja a saját nevemet kezem a papírra. Isabelle. Isabelle. Isabelle.
    Összegyűröm a lapot, s a kukába dobom, majd a papírokat is arrébb taszajtom magam elől. Úgyse emlékszem már, hogy milyen tevékenységnek ültem neki, felesleges hát úgy csinálnom, mintha lenne értelme az egésznek. Felkelek, az ágyhoz lépve felkapom a telefonomat és ellenőrzöm a kijelzőt.
    Üres.
    Szerencsére. Legalább senkinek a nyavalyáival nem kell foglalkozzam, s van időm arra, hogy eddzek egy kicsit. Végre egyedül, minden tanonc nélkül, csak a magam szórakozására és nem kötelességből. Bár nálam ezt a kettőt nagyon nehéz elválasztani egymástól.
    Megállok az ajtónak háttal, kibújok szoknyámból és lerángatom lábamról a tűsarkú csizmákat is, hogy aztán belebújjak a fekete göncbe, mely az árnyvadászok sajátos harci ruhája, s melyet emlékszem, hogy Clary is mennyire irigyelt az elején, amikor neki még talpig előnytelen tréningben kellett edzeni. Nem, mintha edzettek volna! Ahányszor rájuk találtam nyitni, mindig egymás szájában lógtak.
    Beakasztom a szekrényembe a szoknyát, hogy össze ne gyűrődjön, a felsőmet pedig a szennyesbe hajítom. Felkapom a legújabb szerzeményemet az ajtófélfa mellől, s lendületesen pattanok ki a folyosóra. Jaj annak, aki esetleg szembe jön, olyan vagyok, mint három tornádó együttesen.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Hétf. Feb. 16 2015, 20:36

    Izzy & Simon

    Mivel letettem arról, hogy valaha is bandám legyen ezek után, rengeteg szabad időm lett. Gitározok ugyan rendszeresen, de mivel már nem vagyok a bandában, és csak egy kevés részét teszi ki a felszabadult időnek az edzés és a „vadászat”, ezért az intézet könyvtárát szinte kibéreltem. Most azonban a zongora kötött le, ahhoz annyira nem értettem sosem, és nem is leszek olyan jó, mint Jace, de attól még klimpírozok rendesen.
    Jó pár óra el is múlik, mire észreveszem  magam, hogy enni és inni is kéne valamit. Befejezem még, amit elkezdtem, utána téblábolok a konyha felé.
    Izzy szobája közelébe érve lelassulnak a lépteim. Emlékszem amikor csak engedett be. Na, azóta az olyan dolgok, hogy bekopogjak hozzá vagy bemenjek, nincs.
    Megindulok hát, és abban a pillanatban nyílik Izzy ajtaja és úgy fellök, hogy a szemközti falnak meg kell támaszkodom. Kicsit sem úgy nézek ki, mint aki esetleg kukkolt.
    - Szia, Isabelle. Baj van? – észreveszem a ruháját és hogy fúriaként rontott, azt éreztem is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Kedd Feb. 17 2015, 20:26

    Simon & Izzy

    Úgy adnék neki pofont a fúriás gondolatért, hogy a fal adja a másikat, de meg se kell lengessem az öklömet, máris támaszkodik. Jó vagyok, ez nem vitás, de a gondolattal való pofozkodást még tudtommal nem fejlesztettem ki, szóval ideje lassítanom, mert valószínűleg a befordulási, illetve kifordulási sebességemmel volt a gond.
    - Miért lenne baj?
    Meghökkenésem szinte tapintható, még egy szia sem hullik ki belőlem megelőzve ezt.
    - Mit álltál az ajtóm előtt? Lested, ahogy vetkőztem?
    Vonok le egyenes következtetést. Nem vagyok ostoba, tudom azt, hogy nyitva volt az ajtóm, mint ahogy arra is emlékszem, hogy a szoba mely pontján vetettem le a pólómat. Zavarban kéne lennem, talán minden velem egykorú hölgy zavarban lenne és én is abban lennék, hogyha nem volnék messze a hölgytől és nem lenne a nevem Isabelle Lightwood.
    - Velem jössz!
    Kapom el Simon kezét, hogy már rántsam is magammal, s ha esetleg ellenkezne, akkor meg is magyarázom, hogy mire kell nekem. Nyers vagyok megint, pedig tudok ám kedves is lenni vele. Éppen csak akkor nem sikerül, amikor amúgy is kitöltötte minden gondolatomat, s nincs kéznél egy üveggel szegény Jordan olcsó tequilájából.
    - Kell egy bokszzsák!
    Megengedek magamnak egy mosolyt.
    - Ellenvetés?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Szer. Feb. 18 2015, 22:05

    Izzy & Simon

    Egy „ordít rólad, azért” mozdulattal és arccal jelezek vissza előbb, s utána szólalok meg.
    - Úgy vonulsz, mint a nehéztüzérség. – azt gyorsan lenyelem, hogy ha jókedve van, még mosolyog is. Kedvesen.
    - Mit, hogy? Nem, a konyha felé tartott…. – de már kapja is el a kezem, s von maga után.
    - Hé, a konyha nem arra van! Mi ütött beléd? – kiszabadítom a kezem az övéből.
    - Hogy mi? – döbbenek le, még a vállam is lejjebb csúszik egy mérettel.
    - Igen, van, abban az esetben, ha engem tekintesz bokszzsáknak. Éhes és szomjas vagyok, ezért is tartottam a konyhába. – mutatok két kézzel tessékelő irányt a konyha felé.
    Nincs kedvem edzeni, úgysem vagyok benne jó, és nem is érdekel. Vámpírként erős voltam, ki is használtam, kellett, ha küzdelemről volt szó.
    - És közben meg mondd el, mi történt. – fordulok vissza a konyha irányába.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Szer. Feb. 18 2015, 22:30

    Simon & Izzy

    - Azt ugye tudod, hogyha ezt úgy mondtad volna, hogy "mint egy nehézbombázó", akkor még meg is kellene sértődjek? - kérdezek vissza. Idézőjelet formázok mutató- és középsőujjaimmal a megfelelő helyeken és macskakaparok a levegőbe. Nehéz. Az nem. Csak a bombázó lehetne igaz. Elnyomok egy fintort.
    - Remek meglátás!
    Kacsintásom semmi jót nem ígér, ahogyan az sem, ahogy meglengetem a Simont nem fogó, baseball ütőt markoló kezemet. Pontosabban az abban markolt ütőt.
    - Edzeni fogsz velem, utána ha jó leszel, akkor meghívhatsz a Takiba. - közlöm vele.
    Minden ellenállását csírájában igyekszem elfojtani, nem eresztem el.
    A felszólítására egy morgás a válaszom. Majd pedig az, hogy a folyosó falának szegezem, torkára merőlegesen illesztem az ütőt. Nem nyomom rá, csak jelzem, hogy ne mocorogjon. Gyakorlatlan harcos, esélye sincs. Meg tud lepni persze, ha nagyon összeszedi magát.
    - Megkérdezem megint. Miből gondolod, hogy baj lenne?
    Villámként csapnak le rá szavaim.
    - Azon kívül, hogy hi - lenyelem azt, ami kikívánkozik ezzel a kezdőszótaggal, s köze lenne bármi szentimentelista hiányérzethez. - deg van, semmi bajom.
    Leeresztem az ütőt, rámarok Simon kezére. Ujjaimat eleven, akaratlan kígyókként fonom övéibe. Fel se tűnik. - Megyünk.
    S ezzel hátra arcot vezényelek. Jogos lehet az esetleges felszólalása, hogy az edzőterem nem arra van.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Csüt. Feb. 19 2015, 23:41

    Izzy & Simon

    - Most már igen. – tényleg nem tudom, mi a baja. Szokott néha Clary is ilyen lenni, de akkor nyúlcipőt felveszem, mondván asztalizunk vagy gyakorlunk, de most már ilyennel sem tudok takarózni.
    Felvonom az egyik szemöldököm a baseball ütőre.
    - De éhes vagyok, nem fogom kibírni addig. Engedd ár el a kezem, eltöröd. – rántom meg még egyszer próbaképpen, mire a falhoz szegez.
    Először csak tágra nyílik a szemem, a szokásos reakcióm: semmi duma, csak nézek a szemeimmel. Jobb, mint jajveszékelni, vagy könyörögni.
    A szabad kezemet fellendítem, majd miután feltettem ominózus kérdésemet, leejtem.
    - De mi történt, mondd már el, így nem tudok segíteni. Hogy miből? Nézz magadra, nem szoktál i…. – szabad kezemmel megint felfelé nyitott tenyérrel mutatok felé. A félbehagyott mondat, csak később esik le. Jó nagyot kordul a gyomrom is, míg csöndben meredek rá, nem látom értelmét tovább szóban vitatkozni vele.
    - Áu, ez fájt! – kicsit megroppantja a kezem megmarkolásával az ízületeimet is, de inkább vele tartok. Hunyorogva pislogok megint, mostanában kezd romlani a látásom, és lassan a bevallás szintjére kezdek jutni.
    Az edzőteremben megállok és egy nagyon kelletlen arcot vágok.
    - Miért nem Jace-t kéred meg? Én kitartok fél percig. Na jó, többig. Vagy mentek el Claryvel vásárolni? – és kidumálni a gondot. – Vagy … - folytatom csendesebben. – meghallgatlak én. Szeretném, ha elmondanád.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Pént. Feb. 20 2015, 21:41

    Simon & Izzy

    - Hogyne bírnád? Már nem vagy vámpír, aki nem tudja türtőztetni magát.
    Megforgatom a szememet. Nem tudom, hogy jöhet ezzel a béna kifogással. Az éhség nem mentség. Semmire sem az.
    Haragosan villan tekintetem az ütő fölött, ahogy a torkának nyomom.
    - Nem vagy cukorból, s nem is szorítalak olyan nagyon!
    Morgok rá. Hogy törném már el a kezét? Persze, tudom a fizikai módját, képes is lennék rá, de nem akarom. Ahogyan vissza se akarok szólni, hogy megérdemelné. Cserébe a szívemért. Nem lenne jogos és tudom, hogy csak kivetíteném rá a dühömet. Az meg nem tud semmi jót okozni, főleg azért nem, mert sosem szoktam kimutatni semmit abból, amit érzek, s meggondolatlanul sem nyilatkozom.
    - Miért akarsz segíteni? Nem vagyok Clary, nem szorulok rá.
    Koppannak súlyos kövekként szavaim. Főleg a név sorjázik elő belőlem mázsás súlyként. Clary. A legutóbbi beszélgetésünk a szerelemről. A szerelemről? Velem. Röhejes még rágondolni is.
    Tényleg nem tudom, hogy honnan veszi, hogy bajom lenne. Egyáltalán semmi szokatlan nincs abban, hogy edzeni megyek. Mindennap szoktam.
    Megvonom a vállamat.
    - Nincs semmi baj!
    Zárom le, s rángatom be az edzőterembe, hogy aztán ott két marokra fogjam a baseballütőt. Szemben állok Simonnal. Az önzetlen segítőkészsége simán lebontja a falaimat. Miközben felé suhintok az ütővel kiszalad a számon egy rejteni próbált mondat.
    - Maxről álmodtam.
    Simon feje mellett száll el az ütő, elhajítom, mint egy dárdát. Van kardom is, nevetséges, hogy ezzel akarok küzdeni. Pedig viccesnek tűnt, amikor először eszembe jutott, hogy mundane-szerű akarok lenni. Hogy miért? Mert egyszer azt mondta nekem valaki, hogy rugalmasabbak, mint mi vagyunk. Érzelmileg. Kötődésileg.
    - Úgy unom már!
    Az orrom alatt morgok. Utat mutatok Simonnak a kijárat felé, hátat fordítok. Csillog a szemem.
    - Menj, a gyomorkorgásod úgyis idegesít. Így nem lehet edzeni!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Kedd Feb. 24 2015, 12:50

    Izzy & Simon

    - Jó, ez igaz, de most legfeljebb felfalok egy egész fazék vacsorát, nem egy embert szívok szárazra. – most, hogy így mondom, eléggé elfog a hányinger, utólag még jobban undorítónak tartom. – Így nem kell visszatartanom magam, hogy falni akarjak.
    Ahogy jobban nekem nyomja az ütőt, elnémulok és csak elhűlve tekintek rá.
    - Ahha. Mondd ezt a torkomnak, amit éppen most akartál dühödben ütővel szétnyomni. Egy nyugodt árnyvadász mindennapjai közé tartozik.
    Én szorultam Claryre. Régen volt, a barátság fonala viszont megmaradt és nem vallom be, az érzelmeim is. Nehéz több, mint tíz évet csak úgy kitörölni.
    - Ja. Látom.
    Látom a kezét is, ahogy mozdul ütni, a reflex pedig nálam, de a döbbenettől ott maradok és úgy, ahogy jelenleg állok. Nem tudom, mit mondjak. Csak elképzelni tudom, mit érezhet. Ha Rebeccával történne valami..És ha Izzy is ott van akkor, sem tudta volna megmenteni.
    Ahogy hátat fordít, elindulok de közben a fényeket leveszem, majd Izzyt átölelem, nem szólok semmit. Akárhogy is van, hagyok időt, ha kidob, akkor is visszajövök.
    - Akárhogy is legyen, szeretett. Rajongással nézett rád. – bezzeg rám. A „vámpír”. Ő így látott engem és bevallom, némi félelemmel vegyes gyülölet is csillant a szemeiben. – És te is szereted őt.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Kedd Feb. 24 2015, 22:36

    Simon & Izzy

    - Sose bántanálak!
    Jegyzem meg sértődötten.
    - Legfeljebb, hogyha tökéletesen rászolgálnál. De nem tartalak címeres ökörnek, hogy ezt megtedd. A torkod biztonságban van, ahogy te is. Különben sem szeretnék Claryvel megvívni miattad.
    Már nem akarom azt mondani, hogy érted. A miattad is tökéletesen elég, hiszen évek óta tudom, hogy ők ketten úgy nincsenek együtt és nem kötődnek egymáshoz. A felszínen tisztában vagyok vele. Néha mondjuk hajlamos vagyok elfelejteni. S Simonnal kapcsolatosan a felejtés kifejezés eléggé bosszantó, mégpedig azért, mert fáj.
    Eleresztem, majd elrángatom. Faltól, terembe. Ott végül majdnem fejen találom a baseball ütővel, de végül mégsem. A padlón koppan jócskán Simon mögött az eszköz, nem ablak felé küldtem, így semmi üveget nem török.
    Hallom a lépteit, megfeszített izmokkal várom, hogy mikor hal el a hangjuk, s megy ki végül. Nem engedhetek ki, csak még jobban megfeszülök, ahogy hozzám ér, átölel.
    - Nem csinálhatod ezt!
    Dörgöm suttogva. Legszívesebben azt mondanám, hogy nagyon is ezt kell csinálnia, hogy emlékeznie kell a csókomra, ahogy mondta, hogy emlékeznie kell arra, amikor tisztáztuk a kapcsolatunkat. Vagy egy fél élettel ezelőtt. Annak tűnik.
    Sokáig tart, míg elernyednek izmaim, lenyelem büszkeségemet és hagyom, hogy az érzelmek elragadjanak. Megfordulok, bele az ölelésébe. Nagy sóhaj szakad fel tüdőmből.
    - Mindig tudom, hogy csak álom. Amióta az a démon megmutatta, hogy mire vágynánk. Max azt mondta, hogy mindig kilenc éves marad. Álmomban is mindig kilenc. De--
    Nem folytatom, mert érzem, hogy szavaim elkezdenek kemény szilárdságúból lággyá és remegőssé formálódni. Küzdenem kell azzal, hogy ne sírjak. Nem szoktam. Nem akarok.
    Ellépek inkább Simontól, picit el is lököm.
    - Hagyjuk, nem érdekes!
    Menekülök tagadásba. Megrázom fejemet.
    - Főzzek neked?
    Kérdezem sokkal lelkesebb hangon. Nem tudok főzni, de szeretek. Mások meg nem szeretik. Viszont ez a kérdés még mindig helyénvalóbb, mint az, hogyha megint elkezdeném tisztázni azt, amiről nem tudom, hogy van-e vagy nincs. A bizonyosságot az évek ellopták tőlem, s azóta csak a tipródás maradt. Már unom, fáradok bele. De egy árnyvadász erős, én is az vagyok. Ebben is. Mások szerint rideg, ami anya hibája. És apáé. Inkább, mint az enyém.
    Ahogy ellépek Simon mellett, a kezét keresem kezemmel. Ha hagyja, akkor elvezetem a konyha felé. Ha nem is én fogok főzni, de enni akart. Gondolom ennyi idő alatt nem múlt el az éhsége.
    - Valami új a nap alatt?
    Teszek fel egy kérdést utunk közben, ha elindultunk ugyan.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Csüt. Feb. 26 2015, 23:12


    Izzy & Simon


    - De attól még a frászt hozod rám! – és sokkal inkább aggodalom, mintsem düh van bennem. Aggódom érte. Aztán egy meghökkenés ül ki az arcomra. – Csak Clary miatt nem?!
    Nem pedig miattam. Megsértődöm, a szemem villanása mutatja, de nem akarom kimutatni. Elég jól meg lehet szokni, hgoy a saját fájdalmadat ne mutasd ki.
    Válasz nélkül hagyom a kifakadását és akkor is átölelem, el nem engedem. Mondhatják hideg boszorkának, tudom, hogy nem az. Akkor nem gyászolná még most is Maxot. Sosem fogom elfeledni, ahogy rám nézett: „a vámpír!”.
    - Szereted őt. És ez számít. Semmi más. – jelen időben beszélek róla. – Ő mindig is veled lesz. A szívedben. – sosem vagyok egy érzelmi nyálgombóc, sokkal inkább mindenki helyett aggódom és hiába lógok ki, futok hozzájuk, mert… fontosak nekem.
    Az ellökésre arrébb lépek.
    - De, érdekes Izzy. Fontos vagy nekem.
    Majdnem átsuhan az arcomon a jajne kifejezés, de tudom, hogy a főzés az egyik kedvenc elfoglaltsága, még ha nem is éppen ehető étel kerül ki a keze közül. Amikor először hallottam Jace-t és Alecet viccelődni Izzy főztjén, kiakadt a mutató, hogy aztán a könnyeket visszafojtva egyem meg Izzy zöldségkreációját. Megkordul a gyomrom ismételten, ezúttal már mennydörgés szerűen.
    Összekulcsolom a kezünket, ahogy hozzámér a kézfeje.
    - Miféle újra gondolsz? – kérdezek vissza, hogy aztán gondolkodás nélkül folytassam. – Találtam két érdekes kódexet, az egyiket azt se tudom, eszik vagy isszák, de a másikban nagyszerű történetek vannak. És végre megy már Chopin …. – nem tudom milye. – kacifántos sora is. És nálad?
    A konyhában aztán a hűtőt támadom meg, kinyitva bámulom, mit is tudok enni. A húsnak már a szagától is írtózom, újbóli halandóként pedig már sem a tej, sem a tojás és még a hal sem csúszik le a torkomon.
    - Kérsz szójajoghurtos müzlit vaaagy – kiveszem az ételt. - dhal és chatni is van, meg valami zöldséges izé. – nem merném bevállalni, hogy megeszem, amit készít, de leginkább azt nem, hogy kivárom.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Csüt. Feb. 26 2015, 23:48

    Simon & Izzy

    - Nem elég ok?
    Felvonom a szemöldökömet meglepetten. Hangom majdnem undokul cseng. Palástolok vele, de erre aligha jöhet rá. Fontosabb nekem annál, mint amennyire emlékszik rá, vagy amennyire emlékezhet. Sosem voltam teljesen őszinte vele. Az érzelmeimet jórészt megtartottam magamnak. Szirupos lettem volna. Nem akartam.
    - Jaj!
    Nyögök fel keservesen. Radíroznám hangomból a remegést, de nem megy.
    - Fogd már be!
    Simon mellkasának döntöm homlokomat, megereszkednek vállaim. Ha nem lököm el, akkor sírni fogok. Nem vagyok hajlandó rá. Megint rajta csattan az ostor. Ennyit arról, hogy jó-e a lelkem vagy könnyed eset vagyok-e.
    Nem javít a helyzeten a távolság sem. Legszívesebben most én ölelném meg. Ajkaimra születik egy „sz” hang, de nem folytatom. Csak sziszegve fújom ki a levegőt, a szeretleket lökve ki így rejtetten magamból. Ez a válaszom arra, hogy fontos vagyok neki. Ő is nekem. Ha kell, ha nem.
    - A gyomrod válaszolt!
    Ragaszkodom inkább ehhez. Felvidámodni igyekszem, konyhát illető lelkesedésbe ölöm gyengeségemet. Megsimítom hüvelykujjammal a kézfejét, ahogy megfogom a kezét.
    A bátyám hangja fintort csal arcomra. Simonhoz szól. - Van életbiztosításod?
    - Fogd be, Alec!
    Közlöm vele a véleményemet, s részemről ezzel hagyjuk magára az edzőteremben. Szeretem őt, de nem bírom elviselni, ha megjegyzést tesz a főztömre. Se.
    - Nem tudom. Új emlékre, mondjuk.
    Vonom meg a vállamat már a folyosón. Érdeklődéssel hallgatom, amit Simon mond.
    - Olvassák.
    Kacsintok rá a kódexek kapcsán. Chopint nem szeretem, a muzsika Jace asztala. Persze lelombozni nem akarom Simont, de aminek nem kellene kicsúszni, az mégis kicsúszik.
    - Jobban állt neked, amíg nem a klasszikusok között kotorásztál.
    Célzok ezzel a bandájára.
    Félretessékelem a hűtő elől, esélyét sem adva neki arra, hogy elővegyen mindenféle szemetet. Izzy néni majd megeteti!
    - A dhalt szerintem legfeljebb éneklik. Van cékla. Csináljak neked olyan barscsot? Van egy új receptkönyvem, abban azt írták, hogy hagyatkozzak az érzékeimre. Tesztelném egy levesen.
    Akármit is válaszol én már nekilátok az előkészületeknek. Legalább annyira szakavatottan, mint ahogyan egy patkány műtene meg egy embert. Nem hiába mondják, hogy a lelkesedés nem egyenlő a tehetséggel.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Vas. Márc. 01 2015, 14:16

    Izzy & Simon

    A kérdésre megingatnám a fejem, hogy nem, nem elég ok, de inkább a kezemet lendítem megint fel, azt legalább tudom mozgatni.
    Ahogy nekidönti fejét a mellkasomnak, elindul a kezem, hogy megsimítsam a haját, de ellök. Megint meglepve nézek rá, egyszerűen nem tudom, mit tegyek vagy mondjak, hogy jobb legyen neki.
    A „sz”-re tanácstalanul leutánzom.
    - De én nem svindlizek, Izzy, tényleg fontos vagy nekem. – félreértem a sziszegést.
    A kézsimításra rámosolygok, hogy aztán a hang irányába kapjam a fejem. Alectől valahogy mindig is tartottam és valahol tartok még most is. Sok mindent nem árul el magából.
    - Szia, Alec! V.. – intek felé, de már ránt is tovább Izzy.
    A javításra csak egy pillanatra tekintek rá.
    - Jó, olvassák. Hogy? – nem igazán dicsérte eddig a bandát senki és sokáig úgy tartottam, hogy a magam kedvéért játszok és a banda kedvéért. – Az mondod? Nem nagyon mondta eddig senki. – morfondírozom az orrom alatt.
    - Na! – visszalököm, de inkább csak meglegyintem, sosem leszek olyan erős árnyvadászként, mint vámpírként. Edzés ide vagy oda.
    - Mit? Nem, nem tudom, ki írta azokat, de ez nem így megy. Barscs? A céklát tegyük be a sütőbe inkább, izesítsük valamivel. De addigra éhen halok. És akkor ki kóstolja meg a levesed?– kordul megint egy vészharangosat a gyomrom.
    A kenyétartóhoz lépek és kinyitva, egyedi őrlésű zsemléket keresek, kirakom az asztalra.
    - Te kérsz? – ha nem állít le, akkor ismét a hűtöhöz lépek. – És inni? - belehunyorgok a hűtő tartalmába, furcsán pislogva.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Hétf. Márc. 09 2015, 22:51

    Simon & Izzy

    Érzem, hogy a hátamon glédába állnak az apró szőrpihék. Beleborzongnék az érintésébe, hogyha nem fegyelmezném magam. Nagyot sóhajtok, egy pillanatra elhiszem, hogy messze van a múlt, de végül ellököm Simont. Nem kell. Nem szabad. Főleg azért nem, mert ennyire jólesik az, ha törődik velem. Ez luxus, olyan, amilyet nem engedhetek meg magamnak.
    - De nem annyira, mint te nekem.
    Szólalok meg halkan, mély keserűséggel. Leköpném magam, kár volt kimondani. Alec röhög a markában, vagyis röhögne. Ha hallotta volna ezt. Vagy szánna. Ami még inkább dühítene.
    - Ne válaszolj, adod alá a lovat!
    Közlöm durván Simonnal. Lám, a gondolatban emlegetett szürke állat előkerült. Alec egy fintort érdemel, meg valami mást is. Őszinte, tekintetemből sütő kétségbeesést. Hiába, a testvérem, előtte nem sok minden marad rejtve. Kivéve, hogyha nem találkozunk, ahogy szokásom bezárkózni a szobámba.
    - Akkor már mondta valaki.
    Vállvonás következik. Szerintem jó volt a bandájuk, de ha ő nem játszott volna benne, akkor valószínűleg nem így vélekednék. Előbb ennék meg viszont egy vámpírt, semmint ezt közöljem vele.
    - Nem jól mondom?
    Reagálok a visszakérdezésére. Emlékszem, hogy barscs volt, de lehet, hogy mégsem. Az fel sem merül, hogy fél a levesemtől, ezért ajánlgatja jóhiszeműen, hogy süssek céklát inkább.
    - Nekem jó.
    Jegyzem megadón. Lekapom a polcról a koszos szakácskönyve, céklaízesítéssel kapcsolatos oldalak után kutatok.
    - Ráncolod a homlokod.
    Reagálok a hunyorgására. Észre sem veszi, de nem csak a hűtő felé produkálja. Vagy már hallucinálok is. Az észrevételem ettől még áll.
    - Nem vagyok éhes.
    Vallok színt a szakácskönyv lapjai fölül.
    - Szerintem cukrozzuk meg és szórjunk rá fahéjat. Valakitől azt hallottam, hogy hagyatkozzam az érzékeimre, hogyha főzök. Az érzékeim szerecsendiót is súgnak.
    Dobálom lelkesen egymás után a hozzávalókat egy mondatban. Nem gondolom át, milyen gusztustalan étel is lenne ebből.
    - Szerinted idén lesz esküvő?
    Hogy kikére gondolok? Alapból az nyomja a csőrömet, hogy vajon Jace megkéri-e Claryt, de azon valójában jobban röhögnék, hogyha Alec állna elő ilyesmivel Magnusnak. Vagy fordítva. Nem, mintha ellene lennék a kapcsolatuknak, egyszerűen komikus a bátyám ebben a szituációban, már ahogy elképzelem. S hát a házasságból a családunk amúgy sem vizsgázott jól. Kösz anya, kösz apa!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Szer. Márc. 11 2015, 20:30

    Izzy & Simon

    Egészen nyíltan rácsodálkozom, a szemeimet nagyra nyitom és meglepődöm, de nagyon.
    - Akkor… ne lökj el... – felelem értetlenül, miközben a szívemet melegség járja át. Fontos vagyok neki…
    Újabb rácsodálkozás a részemről és a továbbiakban néma maradok, csak egy vállvonással nézek Alec felé.
    Tényleg nem tudok mit tegyek vagy mondjak Izzy viselkedésére. Szokott tűpárna lenni, és sündisznó is, most azonban ettől sokkal keményebb.
    - De… jól mondod. Abba mást is szoktak t…. – hirtelen harapom le a nyelvem, Alec és Jace figyelmeztetése lebeg a szemem előtt: ne adjak se tanácsot, se lovat alá főzést illetően. És hogy rajtuk kívül senki sem cukkolhatja a főzési eredményéért. – enni, amit nem szeretek. Süssük meg.
    Meglepve nézek rá, majd vissza a hűtőbe és becsukom az ajtaját. Nem igazán rejtegethetem sokáig.
    - Ennyire látni? – aztán inkább kibököm.
    - Egy ideje… romlik a látásom. Megint szemüveg kell majd. – fintorodom el.
    A kérdés másik felére nem válaszolt, így megismétlem azt a részt.
    - Addig készítek inni valamit. – különben megeszem az asztalt. – Mit készítsek neked?
    A poharak felé nyúlok, de eléggé alaposan összekoccannak a javaslatokra. Meg nem eszem, ha ezeket teszi rá!
    - Kardamomot és mézt tennék rá.
    A kérdésre ránézek és a logikus kérdés azonnal fel is bukkan bennem.
    - Alec? – keresek közben citromot. – Kesztyűt vegyél, mert fog a cékla. – feledkezem el a jótanácsról.
    - Nekem inkább az feszegeti a kérdést, hogy mi készülődik. Túl nagy a csend és nyugalom Idrisben is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Szer. Márc. 18 2015, 23:22

    - Egyszer már megpróbáltam, s mi lett a vége?
    Válaszolok keserű kétségbeeséssel. Ne lökjem el? Nem tudja, hogy mit kér. Nem tudja, hogy milyen nehéz őt nap, mint nap ellökni, elmarni magam mellől. Családi átkunkat, a lélek bezártságát nekem siekrül kiéljem ebben az életben, s még csak nem is tudok senkire jobban haragudni magamnál. Mérges vagyok, mert Simon feláldozta magát. Ellököm, mert engem akart boldoggá tenni azzal, hogy Alecet megmentette a szerelmi bánattól, melyet Magnus elvesztése okozott volna neki. Utálom, hogy nem tudom utálni. Éppen ezért mondom, fogalma sincs, hogy mit kér. Ha nem lököm el, akkor megint sérülök. És nem akarok. Így is fáj. Ő fáj.
    - Szoktak?
    Felszalad szemöldököm. Vércseként csapok le a témára.
    -Kik szoktak és mit szoktak már megint jobban csinálni, mint én?
    A figyelmeztetés helytálló volt. erre harapok. Erre is harapok.
    - Szerettem a szemüveged.
    Mosolygok rá. Önkéntelen, nem tervezem, ahogy azt sem, hogy ezt kimondom. Ahogy régen se terveztem el vele kapcsolatban semmit. Vagy amit mégis, az rettenetesen balul sült el. Mint Lord Montgomery és a bőrnadrágja. Abból se lett semmi igazán.
    - Mindegy, csak üssön.
    Lapozok a szakácskönyvben.
    - Vicceltem!
    Szólalok meg, mielőtt tényleg komolyan venne.
    - Akármi jó lesz, aminek nincsen csapvíz íze. Az itteni víz undorító. Mintha patkánypisit iszogatnánk.
    Nyilatkoztatom ki véleményemet. Diadalittas felkiáltással csapom le az asztalra a szakácskönyvet. Megvan, amit kerestem. Épp csak ahogy lecsapom, el is lapozódik. Cifra szitkok sorába burkolózva állok neki keresni megint.
    - Az Angyalra, dehogy!
    Reagálok a visszakérdezésére.
    - Jacere és Claryre gondoltam.
    A megjegyzését hallva megáll kezem a mozgásban, mindjárt értelmét és érdekességét veszti a szakácskönyv. Fürkészőn fordulok Simonhoz.
    - Mindig készülődik valami, s mindig mi szívjuk meg vele. Mit gondolsz, miért van csend?
    Közelebb lépek hozzá. Szívesen simítanék el egy ráncot a homlokán, de nem érek hozzá. Most azok a szívtaposó tűsarkak nem az én lábamon vannak.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Pént. Márc. 20 2015, 23:45

    Izzy & Simon

    Értetlenül nézek rá.
    - Nem tudom. – fogalmam sincs, melyikre gondol, vagy mire. A sok pofára esést már korán megtanultam nem számolni vagy számon tartani, mert akkor sosem lettem volna képes felállni a földről, ahová folyton kerültem. Ezért sem kérdezek rá, hogy mikor is tette, vagy melyikre érti. Egyre nehezebben szembesülök a kudarcaimmal. Mindenhonnan kilógok.
    - Interneten olvastam. – szeretek a neten lógni. Sok mindenre rákeresek, kerestem, főként, mert az otthoni főzés volt, hogy rámmaradt. Éhen halni meg nem szerettem volna. A kényes témát pedig egyből érzékelem és remélem, ezzel élét tudom venni a helyzetnek.
    Hirtelen meredek rá, majd zavartan lesütöm a szemem és csak tátogok, mint a partra vetett hal és inkább becsukom a szám.
    - Ezentúl láthatod, jövő héten megyek megnézetni. – vidulok fel. Nem hiányzott a szemüveg, de a mozdulatok a mai napig megmaradtak bennem, önkéntelenül. – A szemem. – egészítem ki gyorsan, rá is mutatva.
    Visszafordulok az italválasztására. Valami nem stimmel. Még most sem.
    - Patkány? – nevetek fel. – Még ezt sem hallottam.
    Szűrt paradicsomlét veszek elő, és gyömbér gyökerét, lime-ot. Mindenből csak a levét teszem bele, megfelelő arányban, két pohárba, az egyiket elé tolom, majd kapom el a kezem.
    - Mi van? – nézek rá nagyra düllesztett szemekkel.
    A bosszúságára a körmömet a szakácskönyv éppen még csak behajló oldala alá rakom és visszahajtom neki, némán és inkább inni kezdek.
    - Nem tudom. Szerintem Clary előbb kéri meg Jace kezét, mint fordítva.
    A szakácskönyvbe pislogok, hogy ellessem, mit akar készíteni.
    - Lássuk csak. – gondolkodom. – Láttak egy repülő izét, aztán mégsem. Volt két furcsa leszámolás a másik negyedben. Bronxban. Aztán meg. Feltűnően nincsenek démoni erők nyomai a városban.
    - Miért, rosszul tudok valamit? – nézek rá fel érdeklődve, ekkor látom, hogy közelebb került hozzám. Jó így, bár mindig furcsa érzés fog el, ha közel van hozzám.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Szomb. Márc. 21 2015, 00:46

    Simon & Izzy

    Felmegy bennem igen magasra a pumpa a viszontválaszától.
    - Mi az, hogy nem tudod?
    Kérdezem jól tagoltan. Hangomat megremegteti a feszültség.
    - Elfelejtettél, az lett a vége. Pedig szerettelek.
    Lesütöm a szememet a végén. Nem akartam ezt így kimondani, de sikerült. A múlt idő ugyan nem biztos, hogy helytálló, de most nem ásnám mélyebbre magam. Ne lökjem el? De ellököm. Azért, amit mondtam. S ha azt hiszi, hogy neki nehéz, nem ismeri az én helyzetem. Amellett, hogy ez dühít, még bánt is. Csodás kilátások, mondhatom!
    - A net hasznos dolog. Be kéne ide is köttetni!
    Állok elő egy kis habkönnyű ökörséggel. Anya biztosan szálanként rángatná ki a drótokat. A telefont se szereti. Tipikus idrisi, ahol aztán elektronika nulla.
    - Értettem!
    Kacsintok rá. Tudom, hogy a szeméről beszélünk, nyilván nem a szemüvegét akarja megnézetni. Mosolyom őszinte, ahogy az is az volt, amit mondtam. Szerettem szemüvegesen. Itt helytálló a múlt idő. Már nem szemüveges. Vagyis már, még. Bonyolult ez is, mint vele kapcsolatban bármi más.
    - Köszönöm.
    Nyúlok a pohár után. Belekortyolok egyet, majd félreteszem. Zavarja a köreimet úgy, hogy közelebb akarok óvakodni hozzá.
    - Az határozottan mulatságos lenne.
    Heherészek egyet a felvázolt jeleneten. Nem ragozom, pedig hozzá tudnám tenni néhány ízes mondattal, hogy vajon le is térdel-e. Szeretem Jacet húzni az érzelemmentes hidegsége miatt. Jó kis álca, de ismerős. A mestertől tanulta, s nem, nem a felmenőire, hanem magamra gondolok.
    Figyelek arra, amit mond, de inkább ajkainak mozgása jut el hozzám, nem annyira a szavai.
    - Repülő mizét?
    A megfogalmazás pontatlan. Nincs kedvem találgatni.
    - A démonok nem tűnnek el, bizonyára felütik a fejüket. Ennyi paranoiát hol szedtél össze? Marisol tömi a fejedet?
    Elhúzom a szám, némi upsz villog tekintetemben. Nem kellett volna a csajt szóba hozni. De nyomja a csőrömet.
    - Nem mondod rosszul. Jól mondod.
    Megint közelebb lépek. Leheletem az arcát simogatja szinte.
    - Folytasd csak, szívesen hallgatom!
    Huncutul villan tekintetem. Lezárt agyam kulcsát eldobom.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Csüt. Márc. 26 2015, 18:06

    Izzy & Simon

    Mondanám, hogy akkor nem jól, de a hang, ami Izzyből érkezett, belémfojtja. Majd döbbenten nézek rá, végül megbántottan. Mindig ide lyukadok ki: kívül rekedek vagy múlt idő vagyok.
    - Akkor… már nem szeretsz? – már ketten tanulmányozzuk a földet. – Elfelejtettelek, de a kupa elég sok emléket visszahozott, még ha nem is rögtön. A zavar még sokáig bennem volt, az évek alatt lassan, de tisztult már a múlt, ha nem is teljesen.
    Folyton nyaggatom, hol Magnust, hol más warlockot, hogy szedje elő belőlem. Magnustól nagyon nehezen kérem, ha úgy veszem egyenesen még sosem kértem meg rá. Csak kerülgettem a témát.
    A net bekötésére felnevetek.
    - Még áram sincs rendesen, nem hogy net. – majd gyorsan becsukom a szám.
    A mosolyán ott marad a tekintetem, hogy aztán zavartan másfelé nézzek.
    - Egészségedre.
    Jó nagyot kortyolok az italból, majd lekönyökölök az asztalra. Arcmimikával válaszolok, némileg ingatva a fejem. Mindketten makacsok, Izzy pedig a legnyakasabb közülük. Ahogy közelebb jön hozzám, néma érdeklődéssel nézek rá, enyhe mosollyal.
    - Nem tudták pontosan megmondani, mit láttak. Túl nagy volt madárnak, túl kicsi repülőnek. – vonok vállat. – Nem tudsz róla? – nézek rá érdeklődve, elfoglalva magam a segítéssel.
    - Paranoia? – felemelem a kezem, szétnyitott tenyérrel. – Nem vagyok paranoiás, pusztán megjegyeztem, hogy nem tetszik mindaz, amit hallok. Meg nem hallok. Mi köze ennek Marisolhoz?
    Ahogy közelebb lép, szinte teljesen hozzám, felegyenesedek, megállok abban, amit éppen teszek, leengedem a karom.
    - Igen? – az arcom és a szavaim is habogni kezdenek. A szemeibe tekintek, majd lesütöm, lesütném a szemem, de megakad a vonulás Izza ajkain. Talán itt lenne az ideje félredobni azt, amit Calrynél alkalmaztam. Közel hajolok Izzyhez, és megcsókolom.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Csüt. Márc. 26 2015, 23:29

    Simon & Izzy

    A visszakérdezése pofon vág. Elhúzom a szám. Nyelvem hegyén van a válasz, de nem mondok semmit. Konok hallgatásom sok mindent jelenthet, de koránt sem hiszem, hogy meg fogja érteni.
    - Emlékeket igen.
    ~Érzéseket nem.~ vonom le magamban a konzekvenciát. Szavakba nem öntöm, szerintem felesleges.
    - Hogyhogy nem rendes? Szerintem itt minden rendes, semmi sem rendetlen. Főleg, hogy olyan pedáns szolgálót fogott ki magának anyám takarító címén, hogy csak ihaj.
    Régen sem volt divat mindent a szolgálókra hagyni, s a kifejezés a számból most is csak átvitt értelmű. Valóban van egy Látó, aki takarítani jár az intézetbe, de nem csak ezért van itt. Anyámnak sokféle indoka szokott lenni dolgokra, de vele kapcsolatosan hallgat, ami számomra egyenlő azzal, hogy valami nem gömbölyű, egyáltalán.
    Hallgatom az „élmény”beszámolóját, a kérdésre elnevetem magam. Némi gonosz fény villan tekintetemben.
    - De, tudok. Csak nem szeretem a slendrián fogalmazást. Árnyvadász vagy, beszélj is precízen.
    Felszólítás érik hangomban meg valami más is az árnyvadász szó kiejtésekor. Büszkeség? Nem magam miatt. Miatta. Mert úgy érzem, hogy talán megérdemelt helye lehet a társadalmunkban. Önzés? Igen is meg nem is. Semmi köze ennek ahhoz, hogy egy árnyvadász és egy mundane együtt soha.
    A nőstényördög nevét meghallva kinyílik a zsebemben a gondolati szeráfpenge.
    - Mert csak ostobaság fröcsög belőle, úgy.
    Az, hogy nem kedvelem, köztudomású tény. De az oka? Én dolgom. Mondjuk bánnám is meg nem is, ha Simon rájönne mi is az.
    - Egyébként meg szerintem utánanézhetnénk a dolognak, ha annyira érdekel.
    Nem kalandra invitálom, csak arra, hogy velem töltse az idejét. De ha még közben szaglászhatunk is Idrisben, hát kellemeset a hasznossal.
    - Ümhüm.
    Állok meg előtte olyan közel, hogy orrom szinte az övéhez ér. Mélyen a szemébe nézek és mondanék valamit, de nem jutok el odáig. A csókja egyszerre édes és epesztően fájdalmas is. Elveszek benne, magamba fojtom, karjaimat összefonom Simon körül, így simulva teljes testemmel hozzá. Nem érdekel, hogy a konyhában vagyunk. Tarkóján felszaladó cirógatásom mintegy vasmarokként tartja ajkaimon az övéit. De, még szeretem. Nagyon szeretem. És el kéne löknöm, de nem tudom. Csak csókolom kifulladásig, észre sem véve, hogy mikor vettem át a gyeplőt ebben. Hogy átvettem-e egyáltalán. Mindegy, hogy ki kezdett bele. A lényeg egész más.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Szomb. Ápr. 04 2015, 18:56

    Izzy & Simon

    A válaszára megint tehetetlenül felemelem a kezem.
    - Most megmondanád, mi a bajod? Egy mukkot sem értek a duzzogásodból, ha nem mondod el, mi van. – engdem le hirtelen a kezem, feladom stílusban.
    - Hogyan? – nézek rá értetlenül. – Nem arra gondoltam, hogy kupi van. – elismerően ingatom a fejem, beismerő képpel. – az inkább nálam van. Arról beszéltem, hogy itt nincs elektromos áram, csak boszorkányfény. Ha nincs elektromosság, nincs számítógép, ha nincs számítógép, mobil, akármi, akkor net sincs, mert nem tudom használni.
    Az árnyvadászra fanyar mosoly ül ki a fejemre. Az életbe nem leszek az, sose fognak befogadni.
    - Ja, mint ahogy mindenki nagyon komázott, amikor vámpír voltam. - húzom a szám. – Nem hinném, hogy valaha is árnyvadász tag lehetnék. Csak kolonc vagyok, mint ahogy mindig is az voltam. – bukik ki belőlem, meglepetten be is csukom a szám.
    Meglepetten nyitom ki a szám, majd csukom be egy idő után. Nem tudok mit mondani Marisollal kapcsolatban. Együtt edzünk, semmi több.
    - Ha annyira érdekel? – nem értem ezt a részét, megjegyeztem. Láthatóan nem izgatja a kérdés, így lapozok.
    Kezem a derekára csúszik, hogy még jobban magamhoz vonjam, és teljesen eltűnök a csókban. Még… sosem csókoltam így… senkit. Végigfut a tűz rajtam, a lábaim is meggyengülnek, de tartanak. Én bizony abba nem hagyom, amíg tart a csók és a láng és a lendület, hogy aztán zihálva váljak el tőle és nézzek rá némán.
    - Azt… azt hiszem… tartom a rekordokat… vallomások terén… - Clarynél tíz év, Izzynél nyolc. Remek! Aztán ráébredek, hogy ezt nem kellett volna mondanom. Csípőre tolom az egyik kezem. Majd a levegőbe szimatolok, rámeredek Izzyre.
    - Te is érzed? – a gázon maradt fűszerek égni kezdtek.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Vas. Ápr. 05 2015, 15:01

    Simon & Izzy

    - Nem!
    Morgok rá. Ennyivel lezárom. Mit mondjak neki? Szogy emlékeket kapott, de érzéseket nem? Hogy arra vágyom, hogy szeressen? Nem fogok ilyesmit mondani. Nem lenne hű hozzám. Inkább kieresztem a tüskéimet és makacsul hallgatok.
    Vállat vonok. - Hát ez a hely már csak ilyen.
    Úgy látszik, hogy nehezebb visszavennem, mint gondoltam. Már a net hiányán is meg tudok sértődni. Szegény, ha nem lennék ilyen állapotban, akkor még sajnálnám is. De Maxszal meg vele álmodom az utóbbi időben folyamatosan, mindig ugyanazt és ez kikészít. Nem tudok mással védekezni az összezuhanás ellen, mint azzal, hogy másokba harapok bele.
    - Ha így állsz hozzá, akkor biztos nem. És emlékeim szerint én komáztalak vámpírként is, csak vak voltál észrevenni.
    Bumm. Megint. Lassan elmehetnék verőlegénynek ezzel a stílussal. Már magamnak is kezdek sok lenni, de nem bírok leállni. Meglendül a kezem, arcán csattan. Ijedten húzom vissza, úgy nézek saját kezemre, mellyel pofon vágtam, mintha nem is az enyém lenne. Ritka vendég arcomon a pír, de most megszületik.
    - Ne haragudj.
    Suttogom megsemmisülten.
    - Nem bírom, ha becsmérled magad. Én csak, csak, csak nem tudom. Mindegy, ne haragudj.
    Elsüllyednék legszívesebben. Miért mindig azokat bántom, akiket a világon a legjobban szeretek?
    Ajkaira csókolom a bocsánatkérésemet is, a lelkemet, mindent. Szeretem őt és én mindenre emlékszem, ellentétben vele. De mire megyek vele? Kifulladásom és levegőkapkodásomat nem csak a csók hossza szüli, hanem a helyzet lehetetlensége is.
    - Hülye mulya vagy, Simon Lewis, azért tartod! De ha ez megnyugtat, én meg hülye gyáva vagyok. Ez azért egy Lightwoodtól szerintem gázosabb, mint tőled bármi. Sze--
    Mondanám tovább, de anyám a helyzetgyilkos. Belép a konyhába, én meg elhallgatok. Nem lépek el Simontól, beharapott alsó ajakkal bámulok rá, s ha tekintettel falni lehetne, akkor most lenne elfogyasztva.
    - Isabelle?
    Anyám hangjára megforgatom a fejem. Odafordulok. Lenyelem az udvariatlan mi van?-t.
    - Valami ég.
    Ő is felfedezi, Simon is kérdezte. Én nem éreztem. Megvonom a vállamat.
    - Én így szoktam főzni. Tán gond?
    Lekapom a tűzről amit ottfelejtettünk. Olyan hirtelen a mozdulat, hogy nem figyelek, s megégetem a kezem. Káromkodva csörtetek ki a konyhából, mit sem magyarázva a távozás okait. Ez a nő miért kell mindig belegyalogoljon mindenbe? Szeretem, de megölte a pillanatot.

    // Köszönöm a játékot! Smile //
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Hétf. Ápr. 13 2015, 00:09

    Izzy & Simon


    Áhc, ez nem igaz… tehetetlenül emelem fel, majd ejtem le a karom megint. A szokásos képvágással.
    A következő válaszon meg megütközöm. Most már tényleg nem tudok rajta elmenni. A nővérem szokott ilyen lenni, meg anyám, bizonyos napokon, így ezt felismerve inkább rá kéne hagynom a dolgokat.
    - Mi az, hogy vak voltam?! – fakadok ki. – Tudod mit? Gondolj amit akarsz.
    Nem rágok be. Csak azért sem. De hogy ha én innen kirakom a lábam, annyi bizonyos, hogy többet sosem be.
    A pofon nagyon hirtelen jön, de nem is az lep meg, hanem hogy ad. Nagyra tágulnak a szemeim és döbbenten hallgatok. Majd hátrébb lépek, kezem ökölbe szorul, de nem a tehetetlen dühtől. Csalódtam.
    - Soha többet ne emeld rám a kezed. – suttogom.
    A csók átforrósít, átjár, megzsibongtat. Mint ahogy hirtelen ugrok el, amint belép Izzy anyja. Zavart pírban ég az arcom.
    - Jó napot, Mrs. Lightwood….
    Oda sem tudok kapni sem az edény után sem Izzy keze után. Tehetetlenül nézem, ahogy kivágtat.
    Zavartan fordulok az étel felé és kínomban nekiállok inkább főzni. Holnap összepakolok és elmegyek…

    //Köszönöm! I love you I love you //
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Hétf. Május 25 2015, 19:23



    Rachel és Lexie



    Ahogy már a férjemnek is említettem, berendeltek az Akadémiára, ahol aztán betérve azt a feladatot kaptam, hogy töltsek el egy kis időt New Yorkban. Nem nagyon szokták bő lére ereszteni, hogy mégis mit és miért, én pedig nem kérdezősködöm. Maryse felé amúgy is szimpátiát táplálok így nincs ellenemre, hogy tölthetek egy kis időt az Intézetében. Majd elválik, hogy mennyi lesz az a kevés. Egy-két hét, így mondták, de aztán persze a démonaktivitástól és attól függ az egész, hogy mennyire és mire kellek.
    A szokásos árnyvadász harci öltözetet viselem, dolgunk van, épp ezért nem egyszerű ruhákat vettem fel. A folyosón várok a mellém kirendelt társra, akiről annyit tudok, hogy Rachel a neve és mintha tartottam volna már neki is képzést árnyvadász-történelemből valamikor. Sokaknak tartottam, s bár számon szoktam tartani a neveket és az arcokat is, ezt nem mindig közlöm. Van a megismerkedésnek valami bája, néha ahhoz van kedvem, hogy ezt ne vegyem el.
    Amint meglátom a folyosón közeledni - vagyis meglátok valakit közeledni - meghajtom magam üdvötlésképpen.

    - Alexandrine Lovelace!

    Mutatkozom be neki, majd hogyha már nem-kiabálási távolságba ért, akkor folytatom a hozzá intézett szavak sorát.

    - Rachel Cavanaugh-hoz van szerencsém?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Folyosók

    on Kedd Május 26 2015, 19:30



    Nem.
    Továbbra is hol a plafont, hol nagynéném üzenett bámlom. Nem, egyszerűen nem értem, mit élvez annyira abban hogy összeboronál itt fűvel fával. Neki kéne a lejobban tudnia, hogy egyedül vagyok a leghatékonyabb, erre meg már most a nyakamba akar varrni valakit? Ez kedves tőle, de tényleg, viszont én nem kérek belőle.
    Nem.
    Továbbra se mutatok hajlandóságot afelől, hogy felemelném a hátsóm a közeljövőben, inkább beveszek egy rágót, hogy azzal szórakoztassam magam. Arra is teszek nagy ívbe, hogy az óra jelez, most lenne jelenésem.
    Nem.
    Vagy tíz percig bámulom a plafont, sztoikus nyugalommal, aztán egy mély sóhaj közepette állok fel, vedlek át árnyvadász szerkóba, kócolok kicsit a hajamon, húzom ki a szemem feketére, és lassan lépkedve megyek a tett színhelyére.
    Ahogy végignézem, mait levág a nő, megtorpanok, és pislogás nélkül meredek rá, még rágni is elfelejtek, mert azon filózok, mennyi időbe tartana hátraarcot vágni, és visszaszambázni a szobámba.
    Gyűlöllek.
    Mégis megindulok a hölgy felé, arcom kifejezéstelen, már-már unott mivoltával karöltve, még csak nem is érzem rosszul magam attól, hogy rám van írva, mennyi kedvem van ehhez az egészhez.
    - Ja az… szerencse – biccentek egy aprót, majd lassan fújok egy hatalmas lufit a rágóval, amit aztán fogaimmal lyukasztok is ki, hangos csattanást hallatva ezzel.
    - Kitalálom, a helyi cserkészszövetség vezetője, ugye? – nézek rajta végig, majd ellépve mellette, megyek az ajtó felé, amit aztán ki is tárok neki, nehogy azt mondja, nem vagyok illemtudó, vagy ilyesmi. Azt a szívemre venném.

    Sponsored content

    Re: Folyosók


      Pontos idő: Kedd Feb. 20 2018, 03:03