Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Orvosi Szoba

    Share

    Orvosi Szoba

    on Szer. Jan. 21 2015, 12:46

    később.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Csüt. Feb. 12 2015, 18:15

    Clary & Izzy

    Ha lenne arra szó, hogy mennyire rühellem az ilyesfajta rabszolgamunkát, akkor már rég azt harsognám, úgy körülbelül az ötödik perc és a tizedik helyére rakott kötszerguriga óta. Nem süthető rám, hogy büdös lenne nekem a munka, a démonokkal való harcból is vastagon kiveszem a részemet és nem is vagyok rossz benne, szóval csinálom én azt, amit kell, de miért pont eztg kell? Amióta Hodge nélkül vagyunk, illetve az anyámra rájött a hoppáré, azóta kissé a fejük tetejére álltak a dolgok, s néha nem tudok menekülni az ilyen nemszeretem munkák elől.
    - Bezzeg Alec Magnusnál szórakoztatja magát, ki tudja, hogy megint milyen földi jókkal halmozzák el..
    Morgok az orrom alatt, mint valami kéretlen bolhás kutya.
    Attól, mert nem elmenetelre készültem, a küllemem még makulátlan. Nem a szokásos edzős illetve harci öltözetemet viselem, elvégre egyikkel sem foglalatoskodom momentán. Farmert húztam a nagyon szűk fajtából, valamint egy vonalaimat tökéletesen kiadó pulóvert, mely holmikhoz csak azért nem dukál térdig érő csizma, csak egy egyszerűbb, tűsarkú cipő, mert mégis bent vagyunk, s nem odakint a minuszokban.
    - Hová való ez?
    Forgatok a kezemben egy kis tégelyt némileg tanácstalanul. Nem vagyok egy analfabéta, ha főzetekről és gyógykészítményekről van szó, de ez most megfogott. Főleg mivel cimke az nincs rajta, rossz helyre meg nem akarom tenni a tinktúrát.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Csüt. Feb. 12 2015, 18:40

    Clary & Izzy

    Hiányzik a régi házam, a régi szobám, a régi képeim... talán egy kicsit a régi életem is. De... de igyekszem nem erre gondolni, nem gondolni a felhőtlen napokkal, amikor Simonnal csak hülyültünk, a kávézóba jártunk, és haza is értünk úgy, hogy egy démon se akarta a fejünket venni. Ezek az alkalmak nagyon ritkák manapság. Akárhányszor elhagyom az intézet ódon falait, képen töröl a veszély, de úgy, hogy ha akarnám se tudnám elfelejteni, már nem tartozom ahhoz a világhoz, amit a sajátoménak hittem egy jól megtervezett hazugság jóvoltából.
    Már-már pezsdítő segíteni Izzynek rendet tenni itt, nyugodt és.. és veszélymentes. Sose hittem volna, hogy egyszer majd értékelni fogok egy ilyen lagymatag napot, és lám mégis.
    - Ha kesudióval... akkor ő lehet jelenleg a világ legboldogabb embere - mosolygok a lányra, megpróbálva nem mást gondolni a szavai mögé. A zavar ígyis az arcomra ül, ha csak a párizsi kitérőnkre gondolok, na meg arra, ami akkor olyan természetesnek tűnt. Inkább megrázom a fejem, és még egy üvegcsét felvéve, teszem azt a helyére.
    Izzy mellé lépek, és összevont szemöldökkel vizslatom a kérdéses valamit, amit az az üveg rejt.
    - Passzolom, szerintem, rakjuk a "fogalmam sincs, mi ez kupacba" - bökök fejemmel az asztal felé, hol már sarakozik fel pár ugyanilyen címzést kapott üveg.
    - Figyelj... neked nincs ilyen vihar előtti csend érzésed? - kérdem halkan, hisz engem ez nyomaszt, mióta visszatértünk, bár az is lehet, hogy csak agyamra ment a sok harc, hisz jócskán kijutott belőle... mindenkinek.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Csüt. Feb. 12 2015, 19:02

    Clary & Izzy

    - Brr, ne is emlegess kesudiót!
    Intem le talán kissé mogorvábban Claryt annál, ahogy szerettem volna elsőre. Nem kérek ugyan bocsánatot tőle a megjegyzés milyenségéért, de benne van a szájhúzádomban némi helyesbítés, ami talán átlendít minket azon, hogy meg akartam sérteni, mert nem, nem akartam.
    - Semmi bajom azzal, hogy boldog, épp csak azért ami gyomorforgató az gyomorforgató. Te hogy bírtad ki anyukádat meg Lukeot, amikor rájuk jött a hoppáré?
    Emlegetem fel ilyen módon az esküvő előtt történteket. Simon azt mesélte, hogy Clary is pont a gyomorforgatóan szerelmesek kifejezést használta, szóval ha innen nézzük, akkor a kérdésem nagyon alapnak és ideillőnek tűnik.
    - Az tuti, hogy ezeknek nem én fogom kinyomozni a milyenségét. Valamit csináljanak a többiek is.
    Teszem oda a kupacba a tégelyt, majd lustán elnyúlok az egyik betegágyon. Részemről egy kis szünet belefér.
    - Mindig az van.
    Vallom be őszintén.
    - Sose lehet nyugtunk. Amúgy valami konkrét miatt kérdezed, esetleg láttál valamit, vagy csak egy megérzés?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Csüt. Feb. 12 2015, 19:43

    Clary & Izzy

    Elhúzom a szám, mikor Izzy rám förmed, és megint csak az a kérdés villódzik a fejemben, vajon ennek a csajnak jó napja is van? Félre ne értsetek, kedvelem őt - jobban, mint a testvérét -, csak.. mindig olyan, mint aki citromba harapott, amit talán majd meg is fogok szokni... idővel.
    - Hát... nehezen, mert igazad van... ők meg olykor túlzásokba estek, de... a nagy része mégis csak irigység volt. Tudod, amikor még nem azzal kellett foglalkoznom, hogy ne ölessem meg magam, én is valami olyasmire vágytam. Kicsit irigyeltem anyát, amiért neki ez megadatott - vonok vállat, a polcokat nézegetve, mára már nem tartom akkora dolognak, és az akkori önmagam is fejbe kólintanám, hisz már tudom, az a bizonyos szerelem, rengeteg szenvedéssel és fájdalommal is jár. Ahogy anyuáknál is.
    - Te sose akartál szerelmes lenni? - szegezem neki a kérdést, ha már így felvetődött a téma, hisz mégis csak nő... Minden nő vágyik arra, még azok is, akik mellékágon démonokat öldösnek, nem?
    - Szerintem, inkább örüljünk annak, hogy nem akonyhába száműztek - kuncogok halkan, mert az a sztereotípia nálam is kiveri a biztosítékot.
    - Hát... szerintem csak agyamra mentek a történtek - sóhajtok fel, és jó magam is leülök egy másik ágyra.
    - Neked sikerült megemészteni őket? Minden olyan gyors volt, nem? És részemről most már az utcán se tudok úgy végigmenni, hogy ne gondolnék arra, valaki mindjárt fegyvert fog rám - húzom el a szám, és nem kicsit irigykedek ezért rájuk. Ők már biztos megszokták ezt, hisz mióta az eszüket tudják, ebben a világban élnek. Ellentétben velem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Csüt. Feb. 12 2015, 21:06

    Clary & Izzy

    Nem tehetek róla, egyszerűen ilyen vagyok. Anyám a hibás, s ha ezt mondom, akkor nem csak üres, kamaszos frázisban beszél belőlem a lázadás. Maryse és Robert Ligthwood a két legnagyobb bélyegei az életemnek, s bár szeretem őket, mert ők a családom, ettől függetlenül szívbaj nélkül fogom rájuk lelki csökevényességemet.
    - Irigység?
    Meghökkenek azon, amit mond, nem tudok nem visszakérdezni megütközötten.
    - Akkoriban kaptalak titeket minden edzéseteknek csúfolt módi okán csőrözésen Jaceszel. Mire voltál irigy, ha neked is volt valakid?
    Nem számonkérő a hangom, de ettől még van benne némi él, amit nem tudok elkendőzni. Nem, ez nem irigység, hanem értetlenség, s nevezze a világ szerelmi analfabetizmusnak, akár az is lehet. Vagy csak azt akarom kifejezni, hogy vak nem vagyok.
    - A szerelem meggyengít.
    Vonom meg a vállamat. Nem nagyon fejtem ki sem igen sem nem irányba a dolgot, tehát hacsak nem teljesen vak, akkor lecsaphat a kérdéskörre, mint bárki, akinek van radarja a női finomságokra. Nem vagyok fából és nem véletlenül orroltam meg Simonra sem, amikor Maiával is eljárogatott. Rendben, nem csináltam ordas nagy balhét - ahhoz képest - de azért rosszul esett, nem is kicsit.
    - Most miért? Már te is kezded?
    Fortyanok fel, jelentősen félreértelmezve a szavait. Elegem van abból, hogy mindenki nem létezőnek nevezi a főzőtudományomat. Pedig én nagyon szeretek a konyhában tevékenykedni!
    - A mútkor is szerintem egész jó lett az a hülye piros leves, amit Simon úgy szeret, de Alecnek volt pofája beborítani a lefolyóba.
    Megforgatom a szememet, s nagyvonalúan hallgatok arról, hogy aztg a borscsnak csúfolt valamit én se piszkáltam volna még bottal se meg.
    - Ezt el kell engedd, Clary. Nem mehetsz úgy végig az utcán, hogy ne számíts ilyesmire. Mindig számítanod kell, különben elpuhulnak az érzékeid. Viszont a tragédiáknak nem szabad meghatározzák a mindennapjaid. Anyukád mit mond erről?
    Kérdezem. Jocelyn is árnyvadász volt, nyilván van véleménye neki is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Kedd Feb. 17 2015, 20:32

    Clary & Izzy

    - Az még azelőtt volt, hogy láttam volna Jacet - mosolyogk rá halványan, kissé el is pirulok a megjegyzést hallva, mert nekem ez az egész még új.
    Igen, vágytam valami ilyesmire, igen, nem egyszer álmodoztam a szőke hercegről, és igen, irigyeltem anyut, de azt nekem senki nem mondta, hogy a szerelem ennyire nehéz dolog tud lenni. Nem mintha változtatnék bármin is, ha megtehetném, nekem Jace mellett a helyem, ebben teljesen biztos vagyok, ahogy abban is, ő is így gondolja, hiába nem szajkózza nekem naponta. Elég csak egy érintés, elég csak egy pillantás ahhoz, hogy tudjam, ő is legalább annyira szeret, mint én őt, a szavak meg csak szavak, olykor nem is valósak.
    - Ebben tévedsz... - rázom meg a fejem, bár bizonygatni nem fogom, ha nem kéri. Jace se lett gyengébb, és ha az ő életéről van szó, én is tudok olyan dolgokat művelni, amik még engem is meglepnek, tehát... a szerelem inkább tesz erősebbé. Teljesen más számomra küzdeni, mint valakiért küzdeni, olyas valakiért, aki mindent jelent neked.
    - Mi? De nem.. én csak a sztereotípiára gondoltam, hogy a nőknek a konyhában a helyük.. nem állt szándékomban a főztöd fikázni - kerekedik el a szemem, és igyekszem még idejében leszögezni, mielőtt Izzy robbanna, mert azt már tudom, hogy az semmi jót nem jelent.
    - Tudom, tudom, hogy ezt kell tennem, oké? - sóhajtok fel, a szemem is behunyom, mert még most is úgy tartom, mondani könnyű.
    - De nehéz... még csak a világot is alig értem, nem hogy élni tudjak benne, időm se volt feldolgozni a tényt, hogy nem vagyok ember, az apám egy pszichopata, a szerelmem a testvérem, aztán mégse az, hanem egy másik szemét alak. A legjobb barátomból vámpír lett, majd megint ember, aztán most ugyanolyan értetlenül pislog árnyvadászként... Nektek könnyű Isabelle, ti ebben nőttetek fel, de mi... mi csak belecsöppetünk, mint két kéretlen kolonc, csak hogy Alec szavaival éljek - forgatom meg a szemem, mert hiába fájt, hogy ezt mondta, a tényen nem változtat, igaza van.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Kedd Feb. 17 2015, 21:03

    Clary & Izzy

    Majdnem kiül arcomra egy fintor és egy szájhúzás, s ha nem Jaceről lenne szó, akkor nehezen is fognám vissza magam. Viszont mivel szeretem őt, így szeretem azt is, aki boldoggá teszi, hát nem fogok egykönnyen hányingert kapni a nagy romantikájuktól.
    - Neked legyen mondva!
    Legyintek inkább, megmaradni igyekezvén a kedélyes, kellemes vonalon. Nem akarom én mindennap, mindenkinek leharapni a fejét, a bizalmi problémáim azért nem tettek szörnyeteggé, bár erről lehet, hogy másoknak egész eltérő lenne a véleménye.
    Felvonom a szemöldököm, s nagy önfegyelmet tanúsítva nem forrasztom ajkaira a szót azzal, hogy én nem szoktam tévedni. Kíváncsi vagyok, hogy mivel áll elő.
    - Tévednék? Hm. És Jace?
    Kérdezek vissza kissé fanyarul, s úgy teszek, mintha az ujjamon számolnám mindazon alkalmakat, amikor Jace gyengeként viselkedett a szememben. Nem szó szerint, fizikálisan gyengeként, de a szerelem nevében esztelenül. Nem mondom fel hangosan a listát, de azért ott lebegnek elemei közöttünk.
    Lustán nyújtózkodom az ágyon, cseppet sem zavartan abból kifolyólag, hogy összegyűröm a steril ágyneműt. Nekem kell majd újrahúzni, szóval nem más munkájába köpködök bele, így a lelkiismeretem is kellemesen szunnyad odabent.
    - Na azért!
    Vonom össze szemöldökömet. A konyhaművészetem inkább vész, mint mű, de erre más nem tehet megjegyzést, csak én magam.
    - Árnyvadászok között nem él ez a sztereotípia, így nem fogtam az adást, hogy mire is gondolsz.
    Magyarázom inkább csak kedvtelésből, mint őszinte magyarázkodási-kényszerből.
    - Most akkor ki harapja le kinek a fejét?
    Kérdezek vissza a "tudom-tudom"-jára, ami nekem azt a mesét juttatja eszembe a vadgalambbal meg a másik madárral. Nem szerettem jobban, mint a részegen hallgatott Star Warsot, de mégsem maradt meg bennem kevésbé.
    - Alecnek igaza volt és nem megsérteni akart.
    Veszem pártfogásomba csendesen a bátyámat. A nyerssége semmi az enyémhez képest, s kifejezetten furcsa és egyáltalán nem üdítő színfolt az, hogy éppen az ő szavai martak mélyebbre Claryben, s nem az esetleges enyémek.
    - Arról, hogy kolonc vagy-e vagy sem, Jacet kellene megkérdezni, s biztos kitépné a nyelvét annak, aki teljes komolysággal ezt állítja rólad.
    Nem véletlenül nem akarok belemenni a Simon témakörbe. Nőies finomsággal kerülöm.
    - Amúgy meg nem, nem könnyű. Zsigerből jön, ez igaz, de ettől még nem könnyű.
    Elgondolkodom egy pillanatra, mint aki nem tudja eldönteni, hogy kibökje-e azt, amit akar. Végül mivel nem vagyok olyan fajta, aki totojázok, mégis megteszem.
    - Jobb lenne, ha nem derült volna ki, hogy ez a te világod? Jobb lenne Jace nélkül? A történtek nélkül? Tudatlan emberként? Nem nagyon hiszem, de javíts ki, ha tévednék.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Pént. Márc. 20 2015, 21:07

    Clary & Izzy

    Igaz, hát Izzy azt hiszi, hogy Jace és én egy pár vagyunk, de ez nincs így. Az biztos, hogy szerelmes vagyok Jace-be, de nem járunk, sőt inkább kerülöm. Nem tudom megmondani, hogy miért... Talán jobbat érdemel nálam,bár nem telik el egyetlen nap sem úgy, hogy ne járjon a fejemben. Persze lépni nem merek, helyette mint mondtam, kerülöm. Lassan ideje lenne tisztázni a dolgokat, de félő, hogy Jace már nem érez úgy, mint nyolc évvel ezelőtt. De most inkább nem ezen agyalok...
    Aztán jön az a részt, amit nem vártam... Meg kell indokolnom, hogy miért nem tesz minket gyengévéa szerelem, bár mivel nem vagyunk egy pár és szimpla barátok vagyunk... Ami késik, nem múlik... Én is sok mindent megtennék érte, hisz ő a legfontosabb ember számomra, de szerintem hiába papolnék neki, ő nem igazán hisz a szerelemben, pedig Simon és Izzy közt is van valami... Ismerem Simont és tudom, hogy oda-vissza van Izzy-től. Hasonló cipőben járunk, de nem kalandozok el a gondolataim tengerében...
    - Tévedsz igen... Mi van Jace-el? Én is megtenném ugyanazt érte, amit ő értem! De amúgy is csak barátok vagyunk és semmi több... - Mondom ki és nem haragosan hanem kedves hangom mondom és elmosolyodom. Tényleg bármit megtennék érte, még egy csapatnyi éhes vámpírral teli szobán is átrohannék érte, de mivel nem töltünk el sok időt együtt, ezért keveset tudok róla...
    Aztán elkezd pimasz módon az ujjain számolgatja az eseteket, erre csak kérdőn felhúzom a szemöldököm. Azért ennyire sok eset nem volt, vagy még is?! Hmm... Annyi minden történt olyan rövid idő alatt és a történteket nehéz feldolgozni...
    Utána elterül az ágyon és legszívesebben én is ledobnám magamat a puba ágyra. De én lelkiismeretes lány vsgyok, szóval helyette csinálom a feladatot... Mikor elfogadta a "bocsánat" kérésemet. Persze megértem, hogy nem szereti ha beszólnak neki a főztje miatt ami tényleg katasztrófális... én sem szeretem, ha leszólják a piritosomat. Igen az az egyetlen étel, amit el tudok készíteni, de talán jobb nspokon még egy rántottát is összedobok.
    - Tényleg... Teljesen eltérőek a mondénok és az árnyvadászok szokásai... Várj most azt mondtam, hogy mondén?! - Furcsa a számból hallani ezt a szót... De igaza van, teljesen más e két világ, és hát én a mondénok világában nőttem fel...
    - Én nem harapom le senki fejét. - Mondom neki mosolyogva... Inkább mosolygok és próbálom elnézni beszólásait, minthogy egy olyan ellenséget szerezzek, mint Izzy. Meg kedvelem is, nincs vele semmi bajom, csak néha rossz kedvében találom meg. De úgy általában jól kijövünk és elbeszélgetünk, mint most...
    - Az lehet, hogy nem akart megsérteni, de akkor is bánt... - Sóhajtok fel és újabb adag dobozt visezk a kupachoz, de megbotlok a szőnyegben és ledöntök mindent a helyéről... Igen Clary Fray újra alkot. Kire másra vallna e szerencsétlenség, mint rám... Ahelyett, hogy felszedném, inkább odamegyek Izzy mellé és ledölök az ágyra...
    - Mindjárt felszedem és rendbe hozom, csak kell egy kis pihi nekem is... - Mondom neki, de gondolom már megszokta, hogy ha segíteni akarok, akkor általában csak rontok a helyzeten. Nem is kell ránéznem, hisz én is mérges lennék magamra, ha mindent előről kéne kezdenem... Megint szóba hozza Jace-t... Hát akkor mégegyszer elmondom neki.
    - Izzy... Mi már nem vagyunk egy pár Jace-el... Szerintem nem vagyok neki fontos... Mindent elrontottam. Túl sok ideje várakoztatom és már nem merek elé állni. - Mondom ki végül az igazat... Szeretem és mindig is szerettem, de nyolc  éven keresztül nem adtam nki választ és nem léotem semmit, sőt az ellenkezőjét tettem és későn vettem észre... Bárcsak vissza lehetne menni a múltba. Mindent máshogy csinálnék. Persze ő ismeri Jace-t és az érzéseit, de én már nem tudom, hogy mit gondoljak...
    Szerencsére megszakítja a gondolat menetem, mert megint csak azon elmélkednék, hogy elvesztettem életem szerelmét... De már késő és nem tudok mit tenni... Aztán következő mondandójára  csak egy hangos "ühüm" a válasz. Igazából tényleg így van... Nehéz árnyvadásznak lenni. Sose volt könnyű senkinek sem.
    - Tudod ezen én is gondolkodtam már... A válaszom: tévedsz. Talán mindenkinek jobb lett volna, ha maradok egy egyszerű buta mondén. Szerinted sem vagyok idevaló... Szólj, ha tévedek. - Mondom neki, de tényleg komolyan gondolom azt, amit mondok... Jace-nek is jobb lett volna, ha nem ismer meg... Sőt mindenkinek jobb lett volna. De már ennek a világnak vagyok a része, szóval nem tudok ellene tenni semmit.
    - Na de mi van közted és Simon közt? A semmi az nem válasz, mert valami biztos van... - Érdeklődöm mosolyogva és reménykedem benne, hogy nem harapja le a fejem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Szomb. Márc. 21 2015, 00:26

    Clary & Izzy


    Nem vagyok szerelemguru. Semmit se tudok a kérdésről, hogy finoman fogalmazzak, s csak a vért szívom, amikor Claryről és Jaceről nyilatkozom. Hogy kinek? Ne menjünk bele! Jobb addig, amíg nem kalandozom olyan téjba, amikor egy csinos kis nyak keveredne a karmaim közé. Fű, de utálom azt a nőszemélyt! Már a nevétől is kiver a víz, főleg mivel anyáméra hasonlít. Anyám meg a kapcsolatok pedig elég messze állnak egymástól normalitás szintjén. Szeretem anyut, nem arról van szó. De a vélemény az vélemény.
    - És ez zavar téged? Már úgy értem az, hogy csak barátok vagytok.
    Nem vagyok szívbajos, ha kérdezni kell. Cseppet se érzem tapintatlannak magam. Jace a testvérem, simaliba beleütni az orrom a magánéletébe. Legalább ilyen szinten az. Persze az ő dolguk, a véleményem meg az enyém. Megtartom magamnak. Egyelőre.
    - Ez csak egy szó, Clary. Mundane, ember, árnyvadász, nephilim. Szinonimák.
    Vállat vonok.
    - Sose voltál mundane.
    Ennyit azért nem árt, ha tud. Kedvesen reagálok rá, tőlem ez kedvesség. A szememben ő árnyvadász még akkor is, hogyha kissé alulképzett is, bár tény, segítettek rajta az eltelő évek valamicskét. Nem sokat, de a bika képességével azért tarol.-
    - A bicskanyitogató stílus az nálunk családi vonás.
    Tárom szét megadón karjaimat. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy Alec megjegyzése bántja-e vagy sem. Alec az Alec. Néha engem is bánt, olyankor szoktam edzésen kívül is pofán törölni. Az legalább vicces!
    - Hagyd csak, már mindegy nekik.
    Legyintek. Hodge kitérne a hitéből, ha még itt lenne, de mivel nincs, így engem nem fog elvinni az idegbaj az üvegcsék miatt. Amíg iratze van, a mundane orvoslás cseppet sem érdekel. Bár azért van az a.. ne menjünk bele!
    - Nem tudom, hogy mi a helyzet veletek.
    Megint a hárításon a sor. Ennyire mélyen nem szeretnék belemászni a dolgaikba. Túl komolyan nem. Ám azért néhány dolgot nem árt tisztázni.
    - Fontos vagy neki. Hogy szerelemből-e vagy más miatt, az nem tartozik rám, de fontos vagy.
    Szeretném, ha ezt tudná. Szerintem ez nem csak egy vélemény. Ez tény. A többire majd nekik kell fényt deríteni.
    Nem szoktam tévedni, de ráhagyom, hadd higgye így. Ha neki könnyebb engem feltüntetni rossz fényben, ostobának, tévedőnek, ma kivételesen hagyom neki. Nem számít. Érdeklődéssel hallgatom.
    - Kedvesebb lenne az Árnyvadászvilág nélküled. Megmentettél minket nem egyszer, nem kétszer. Gondolj csak a szövetségre, a rúnákra, Káin jelére.
    Sorolok fel csak párat azon dolgok közül, amiket a képességének hála elértünk. Káin jelénél azonban elakadok. Ez, s a kérdése így együtt ütős.
    - Együtt voltunk, tudod jól. Aztán Magnus apja elvette tőle az emlékeit. Azóta semmi sem működik ugyanúgy.
    Megint vállat vonok. Igyekszem könnyen beszélni erről, de érezni, hogy bánt a dolog.
    - Tán mondott neked valamit?
    Kelek fel a kérdés közben az ágyról, hogy összeszedjem a levert holmikat.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Szomb. Márc. 21 2015, 19:19

    ~ Clary & Izzy ~

    Igazából ideje lenne elgondolkodnom azon, hogy egy érzelemmentesítő rúnát is kéne alkotnom. Jobban bele gondolva már lassan nyolc éve vágyok Jace-re, de nem tudok tenni semmit az ügy érdekében. Hiába szeretem félek, hogy elutasít, hisz nyolc éve kerülöm... Szeretem, de félek és nem kicsit. Talán ez a rúna alkotás nem is lenne rossz ötlet. Ez az egy amire képes vagyok, hisz "apámnak" köszönhetően bennem sokkal több az angyalvér, mint másban. Csináltam már rúnákat és ment is... Csak valami kulcsszó kéne... Vajon képes lennék menteni? Képes lennék kitörölni az érzelmeimet Jace iránt? A válasz természetesen: NEM! Megfutamodás helyett inkább elé kélne állnom.
    Aztán a következő kérdésére még magam sem tudom a választ, bár ha jobban átgondolom... Akkor a válaszom egy határozott IGEN lenne... Szeretem és szükségem van rá, de ezt már annyiszor gonsoltam. Elképzeltem, hogy milyen volt régen csókolni. A csókjai mámora egyszerűen... Tökéletes volt, de Valentine mindenbe bekavart... Elrontott mindent! Miattam van az egész, és ezért gyűlölöm! Még szerencse, hogy halott, mert biztos mégegyszer kicsinálnám. De ideje választ adnom neki...
    - Az igazat mondom, mert nincs értelme neked hazudni... Igen zavar. Szeretem és mindig is szerettem, de már elkéstem... Biztos talált valakit helyettem... -
    Mondom ki, aztán felsóhajtok... Biztos van más téma, mint az én elcseszett szerelmi életem Jace-el. Aztán szinónimákat sorol fel egy-két példára. Már teljesen megszokta a fülem ezeet a szavakat. Az elején talán még értelmetlen fejet vágtam, de mára ez megváltozott. Most már kezdem egyre jobban megérteni azt a világot, amit anyám elvett tőlem.
    - Igaz nem voltam munden, de abban a világban nőttem fel... Egyszerűen minden olyan nehéz... Nekem sose jön össze semmi! -
    Leállok mielőtt lelki csalódottságomról beszélnék neki, hisz ismerem és tudom jól, hogy nem érdekelné. Szóval visszaszívom a szavamaimat és ezt látványosan teszem, remélem érti a célzást, hogy vegyük úgy, mintha nem mondtam volna semmit.
    Mikor kitér a családja vonásaira... Nem tudtam rá reagálni semmit sem. Széttárja a karjait és tudom, hogy nem tud ellene tenni semmit és ezzel tisztában vagyok... Én sem tudtam mit kezdeni Valentine-nel... Szerencsére már halott és nem igazán kell szégyenkeznem miatta... Örülök, hogy ennek ellenére befogadnak árnyvadászként. Tényleg fontosak nekem.
    - Minden családnak megvannak az érdekes vonásai... -
    Aztán mikor elronrom a jelenlegi munkánkat nem ordibálja le a fejem, ami kicsit fura... Én biztos mérges lennék valakire, ha ezt csinálná. Milyen jó, hogy most nincs így. Jól esik lehuppani az ágyra. Aztán tovább beszélünk és megint Jace-nél akadunk ki. Bárcsak itt lenne az intézetben. Hiányzik... Vajon mit csinálhat most? Harcol a démonok ellen? De szeretnék mellette lenni... Tudom most jön a kérdés, hogy mi akadályoz meg ebben... Sok minden.
    Aztán kijelenti, hogy nem tudjay mi a helyzet köztem és Jace között... De tudnia kell valamjt, hisz testvérek... Biztos tudja, hogy hogyan érez valójában. De szerintem jobb, ha nem nyaggatom ezzel, de nem tudom megállni.
    - Testvérek vagytok... Szóval bocsi, hogy ezzel zargatlak, de... Sose beszélt rólam nektek? Sose monsta, hogy érez valamit? Azt sem, hogy az érzései semmit sem változtak?
    Bombázom meg a kérdéseimmel, bár szerintem teljesen értelmetlen... Biztos nem beszél rólam nekik. Aztán közli velem, hogy fontos vagyok Jace-nek... Ő is nagyon fontos nekem. Egyszerűen megint csak arra tudok gondolni, hogy veszélybe sodorja magát. Lassan ideje lesz elé állni és elmondani, hogy szeretem még mindig. Igen... Most már itt lesz az ideje.
    Mikor nem közli velem, hogy tévedek... A hirtelen mosoly lefagy az arcomról. Azt hittem, hogy ő legalább kedvel. Lényeggelen, megleszek a szeretetük nélkül is. Legalább is Simon ott van nekem. Ő mindig és minden körülmények közt szeret azért, aki vagyok...
    - Szívesen tettem és megtenném ezeket mégegyszer. Meg akartam menteni anyámat és megvédeni Jace-t és titeket. -
    Tényleg csak a számomra fontos embereket akartam megvédeni és véletlenül kiemeltem Jace-t a mondandómból. Aztán elkezdünk beszélni Simonról. Persze hiába próbálja tagadni, látszik rajta, hogy szereti és hiányzik neki...
    - Szeretnéd, ha minden úgy működne, mint régen? Ha gondolod megpróbálhatok egy rúnát alkotni, hogy emlékezzen... De nem ígérek semmit.
    Gondolkodom el a lehetőségen, amit felajánlottam. Megpróbálhatom, de csak ha szeretné ezt az egészet. Aztán felkelt az ágyról és feltett egy kérdést. Igazából nem mondott semmit, mert nem beszéltünk róluk. Elkezdni felszedegetni az általam levert dolgokat és én is felkelek az ágyról és segítek neki, hisz én vertem le azokat a dolgokat.
    - Nem mondott semmit, de ha szeretnéd, akkor megkérdezhetem búrkoltan... Elmondhatom, hogy mit gondolok?
    Teszem fel neki a kérdést, bár inkább szántam költői kérdésnek.
    - Szerintem te szereted őt... Nem is kicsit. Szóval miért nem beszélsz vele?
    Mondom ki, bár lehet, hogy most már tényleg leordíbálja a fejem... De ha úgy nézzük, akkor van közöm a dologhoz, hisz Simon a legjobb barátom...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Szer. Márc. 25 2015, 22:02

    Clary & Izzy

    Dühösen forgatok szemet. Fújok egyet, ezzel kívánok a nyelvemre harapni. Nem akarok azonnal olyat mondani, amit megbánhatna Clary. Nem, nem én, én nem bánok semmit a felszínen. De nem akarom sértegetni őt, semmi esetre sem.
    - Szerinted olyan típus, aki csak úgy talál valakinek mást?
    Jace és a nők mindig két külön világ voltak. Akárkit megkaphatott volna, Idrisben odasorvadtak érte, de neki nem kellett egyik sem. Persze, ezen-azon szalonképtelen dolgokra igen, de az más. Az nem szerelem. Claryre viszont mindig másként nézett, s a fényt csak akkor láttam ragyogni benne, hogyha erről az azóta kiderülten nem mundane lányról volt szó.
    - Rég volt már, de nem, nem talált senkit. És te, találtál mást?
    Nem hiszem, de kérdezek. Mert Clary se kereste Jacet, ahogy hallom, s ezzel sikerült kiakasszon mindannyiunkat. Jace elviselhetetlen, ha szerelmi bánata van. Elviselhetetlenebb, mint amúgy. Nem bírtam vele bizonyos napokon egy légtérben megmaradni, s a démonvadászatok alkalmával is leggyakrabban egymás haját ordítottuk le, Alec legnagyobb „örömére”.
    - Mi lenne, ha abbahagynád a picsogást?
    Elvesztem a türelmemet. Fel nem pofozhatom, az csak Jacenek járt, de azért ami sok az sok.
    - Jó csaj vagy, erős árnyvadász olyan képességgel, amilyen senkinek sincs. Megmentettél minket nem egyszer és nem kétszer. Mi az, hogy neked semmi se sikerül?
    Nem értem a nőket én komolyan mondom. Oké, hogy is érthetném? Fiúk között nőttem fel és anyám az egyetlen női kép előttem. Ő meg. Hagyjuk is, mennyire nőies a vezetésmániájával.
    - Testvérek vagyunk, ez igaz.
    Vállat vonok hanyagul.
    - Alec is a testvérem, mégsem kérdezem Magnusról.
    Elhúzom a számat. Ez így elég suta magyarázat. Nem akarom ennyiben hagyni, így sokkal lágyabban hozzáteszem a következőket:
    - Ha a szerelmi életükről értekeznénk, akkor mindig ott lebegne a levegőben, hogy visszakérdeznek az enyémre. Ahhoz meg semmi közük. Így kerülöm a témát, ez a nagy és csupasz igazság.
    Témánál vagyunk. Simon és az emlékei. Heves fejrázásomtól szanaszét reppennek fekete fürtjeim.
    - Eszedbe ne jusson Clary Fray, ha mondom, mert nagyon meg talállak korbácsolni!
    Közlöm vele nagyon határozottnak szánva, de inkább riadalom ül a hangomban. Pedig ez tőlem nem gyakori. Már bánom, hogy eleveztem a Jace érzései vízről. Jobb volt a műsor, mint ez a Simonos.
    - Úgy értem, hogy nem kell, köszönöm. Az se biztos, hogyha emlékezne rendesen, akkor bármi változna. Jól elvan az Akadémián, dugig van mindenféle libákkal, aligha hiszem, hogy éppen egy olyan kéne neki, mint én. Van egy csomó kenyérre kenhető edzőtársa, nem fanyalodnak a pasik a határozott nőkre.
    Vállvonás. Mintha nem érdekelne. Pedig érdekel, de én nem kesergő fajta vagyok, legalábbis nem nyilvánosan.
    Legszívesebben felpattannék és kicsörtetnék az orvosiból. Mégis maradok, a takarítással foglalom le magam. Clary szavai elevenembe vágtak.
    - Szerettem.
    Nyomom meg a múlt időt. Csak egy t-vel áll távolabb a valóságtól, ez nem akkora nagy hazugság.
    - Szoktunk beszélgetni, de nem változik semmi. Simon az Simon én pedig én vagyok.
    Húzom el a szám, s engedek meg magamnak egy lemondó sóhajt.
    - Van kedved elmenni a Taki’s-ba?
    Váltok témát hirdeteln.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Szomb. Márc. 28 2015, 16:43

    ~ Clary & Izzy ~

    Talán korai volt ezt kimondani neki, mert láthatólag ki van akadva. Én is hülye vagyok, hogy hagytam... hagytam, hogy egyedül legyen. Bárcsak vissza lehetne fordítani az idő kerekét és mindent helyre hoznék. Megkeresném Jace-t és soha nem engedném, hogy ekkora legyen a távolság köztünk... De még is sikerült... Egyszerűen ha jót akarok, akkor csak rontok a helyzeten. Bármibe kezdek bele, az szinte kudarcba fullad... Aztán szavait meghallva szemöldököm felfut a homlokom közepére. Ezek szerinte nem keresett senkit?! Annyi éven át várt rám? Van remény... Van egy kis halvány remény, hogy Jace újra az enyém lehessen... Bár Izzy reakciója... Talán sikerült felhúznom valamivel?
    - Nem szerintem nem olyan típus, de miért várna nyolc évig egy olyan lányra, mint én?! Áhh.. hagyjuk nem akarlak felhúzni a szerelmi problémáimmal...
    Mondom, majd el fordulok tőle. Miért várt volna rám?! Jobbat érdemel... Nyolc éve csak kerülöm és alig látom. Aztán... Én meg  pasizás.... Senkim sem volt Jace előtt és Jace után sem... Teljesen értelmetlenül próbálkozott az anyám is... Az összes randi, amit szervezett elég gázul ért véget. Mindegyiknek Jace-ről meséltem. Milyen tökéletes volt és a kis hibái miatt csak jobban lehetett szeretni. Mikor kimondja, hogy Jace nem talált, vagyis jobban mondva nem keresett senkit... felcsillant a fény a szememben. Még korai álmodozni, mert lehet, hogy utál, de még is jó a tudat, hogy nincs senkije.
    - Biztos vagy benne? Biztos vagy benne, hogy nem talált senkit? Én?! Én meg a pasik... Jace volt az első és az utolsó... Nem kell rajta kívül senki sem. Ő az egyetlen, aki számít.
    Mondom ki egyszerűen minden szavat komolyan gondolva. EL sem hiszem, hogy nincs senkije, de vajon miért? Talán , mert engem szeret még mindig vagy valamilyen teljesen másik okból? Annyi kérdés merül fel a dologgal kapcsolatban, de ideje... Szavait meghallva... Hagyom, hogy a hajam elcsússzon a fülem mögül és elfordulok tőle, mert egy ártatlan könnycsepp legördül az arcomon.
    - Sajnálom...
    Csak ennyit mondok és nyelek egyet. Nem fogok megtörni és elkezdeni sírni... Legalább is nagyon remélem. Tudhattam volna, hogy nem Izzy az a személy, akinek meg kéne nyílnom. De következő szavaira elmosolyodom. Felemel fejem és szemeibe nézek, majd eltűröm a hajam. Majd mosolygás közben legördül egy újabb könnycsepp.
    -Köszönöm. Na jó, akkor pontosítok... A szerelmi életemet elrontottam...
    Mondom ki, de a mosoly el is tűnik az arcomról. Na jó ezt a témát jó lenne hanyagolni egy darabig, mondjuk úgy örökre. De ezzel nem vagyok egyedül. Biztosra veszem, hogy ő neki sem megy minden jól Simonnal, bár nem mondjuk ki, de látjuk... Izzy szereti Simon-t. Gondolhattam volna, hogy nem beszél velük a szerelmi életükről... Egyértelmű lenne, hogy Jace visszakérdezne, hogy mi van vele és Simonnal.
    - Értem, azért köszi
    Mondom neki mosolyogva. Aztán rátérünk a témára, amit nem nagyon fog kedvelni... Simon és ő... És pont ilyen reakciót vártam...
    - Bármit, csak azt ne... Főleg, hogy te kíméletlen vagy...
    Vajon miért nem engedi? Miért nem akarja, hogy Simon emlékei rendese visszatérjenek? Talán fél, hogy semmi sem lenne újra a régi? Bár szerintem mindketten szeretik a másikat, de még is... Annyira hasonlít az esetük a miénkhez. Aztán elkezd magyarázkodni, hogy hogyan is értette pontosan. De szavaira meglepődöm:  "Az se biztos, hogyha emlékezne rendesen, akkor bármi változna. Jól elvan az Akadémián, dugig van mindenféle libákkal, aligha hiszem, hogy éppen egy olyan kéne neki, mint én. Van egy csomó kenyérre kenhető edzőtársa, nem fanyalodnak a pasik a határozott nőkre." Hát ez pontosan egy féltékeny nő szavai...
    - Simon meg a csajozás? - Hangosan felnevetek, ami kicsit gonoszan hangozhat, de ismerem. - Szerintem nem foglalkozik egyikkel sem, és kifejezetten egy határozott nő illik hozzá, mint te.
    Mondom ki minden szavamat határozottan gondolva. Szerintem Simon-nak ő az ideális barátnő. Aztán mikor csak múlt időben jelenti ki érzéseit Simon felé, kérdőn felhúzom a szemöldököm. Aztán a következő kijelentésére csak a szememet forgatom. Még a vak is látja, hogy szerelmesek egymásba, de nem teszek semmilyen megjegyzést, majd kicsit később.
    - Aha van, de téma zárásként egy utolsó gondolat... Szerintem titeket az ég is egymásnak teremtett.
    Mondom ki és abbahagyom a pakolást. Rámosolygok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Orvosi Szoba

    on Vas. Márc. 29 2015, 01:54

    Clary & Izzy

    Szemforgatás. Ez az, amit kivált belőlem mások szerelmi élete. Nem véletlenül nincsenek barátnőim. Elég suta lennék a társaságukban, mert nekem ezek a témák nem jönnek annyira zsigerből. Mondjuk másoké még mindig inkább, mint a sajátom.
    - Ne haragudj, ha indiszkrét leszek, de mit csináltál az elmúlt nyolc évben? Eddig is szeretted, vagy csak most tudatosult benned, hogy még mindig szereted?
    Nem undokul kérdezek vissza. Kedves vagyok és érdeklődő. Ami már csak azért is meglepő számomra, mert nem gondoltam volna magamról, hogy ez a helyzet tényleg érdekel. De szeretem Jacet és megkedveltem Claryt is. Jár nekik a boldogság, s tudom, hogy szeretik egymást.
    - Clary!
    Kezdem higgadtan.
    - Soha nem nézett lányra úgy, mint rád. Nem talált senki mást, a mogorva külseje alatt téged szeret. Ebben biztos vagyok.
    Muszáj volt azt is idetennem, hogy a mogorva külső. Nem tudom ugyanis, hogy mit reagálna Jace, ha Clary majd a képébe vágná, hogy még szereti. Próbálom elképzelni, de lehet, hogy rossz irányban készítem fel Claryt arra, ami várhat rá. Sötétben tapogatózom az érzelmi életeket illetően.
    - Nem hiszem, hogy elrontottad, maximum szüneteltetted.
    Mosolygok rá. Nem ölelem meg, mert nem öleltem szerintem még senkit a testvéreimen kívül, de a mosolyomban ott a vigasztalás.
    - Akárhogy is, hidd el, hogy szeret, láss a felszín mögé és hagyd, hogy ő legyen a férfi. Szerintem ez fontos neki. Hogy miután megtudja, hogy még mindig szereted, ő nyithasson feléd.
    Nem azt mondom, hogy ne kérje meg Jace kezét. Azt nyilván nem tenné. De biztos vagyok benne, hogy érteni fogja mire is gondolok. A férfiak nem szeretik, hogyha nyomás alatt vannak. Minél inkább ki akarják belőlük erőszakolni a szerelemvallás szájbarágós módját, annál kevésbé fogják megtenni. Hagyni kell a saját medrükben folyni az érzelmi folyójukat. Vagy oylat találni, aki helyett lehet nadrágot hordani. Jace nem olyan.
    Megvonom a vállamat. Nem tudom kiverni a fejemből Simon párbajtársát. Sajnos csinos, bár én rondának látom. És igen, féltékeny vagyok. Kifutnék viszont a világból, ha kiderülne, hogy ezt Clary is tudja.
    - Az a hajó már elment. És nagyon kevés idő jutott nekünk.
    Mindketten bugyuták voltunk abban a kapcsolatban. Simon kuka én meg makacs. Csodálatos nyaffanopera volt közöttünk. De nem haladtunk előre egészen a végéig. Nem vallottuk be, hogy mit jelent számunkra a másik. Amikor pedig mégis megtettük, hát már nem volt sok időnk élvezni azt, ami adatott.
    - Nem vagyok kíméletlen. Sebezhetetlen sem vagyok.
    Vallom be őszintén. Nem akarok sérülni, márpedig Simont szeretni fáj. Gyakran álmodom a démonkeltette álommal. A szülinapom ünneplésével. Az örök-kilenc Maxszal. És azzal, hogy Simon és én egy pár vagyunk. Ahhoz, hogy nem csak Max miatt ébredek könnymaszattal arcomon senkinek semmi köze.
    - Szerezd vissza Jacet és hagyd, hogy a maga érdes módján szeressen. Utána visszatérünk erre is.
    Mosolygok vissza rá. Köszönömöt olvashat ki tekintetemből. Ha benne van, akkor elindulunk a Taki's felé.

    Re: Orvosi Szoba

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:36


    Sponsored content

    Re: Orvosi Szoba


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:37