Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Vámpír vendégház

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Vámpír vendégház

    on Pént. Jún. 26 2015, 01:08

    Kívülről:


    Bejárati lépcső:


    1. emelet:




    2. emelet:




    A hozzászólást Liliana Lideo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 01 2015, 20:02-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    A jó, a vámpír és a vicces srác -folytatás-

    on Pént. Jún. 26 2015, 01:11

    A jó, a vámpír és a vicces srác -folytatás-

    Amint megérkezünk, szépen meghallgatom az instrukciókat, amikkel ellátnak, és mint jó vendég meg is fogadom az összeset. Tanácsos, mert nem szeretnék ezen a helyen véletlenül mellékágra futni, nem lenne jó dolog, ki tudja, mit rejt itt magában néhány szoba. Nem mintha félnék vagy ilyesmi, megállok a lábamon, a jég hátán is, de jobb a békesség.  Üzleti ügyben vagyok itt, amit nem is lett volna kötelező elfogadnia Lilinek, de megtette így én meg élek vele. Szükségem van a tollra, megéri várni rá.
    Mikor magamra hagynak, csak elvonulok a vendégszobába és bezárom magam mögött az ajtót. Nem kulcsra, csak úgy simán. Hosszú órák telnek el, és nem tudok magammal mit kezdeni. Maga a hely is frusztrál kicsit, de meglepő ez? Egyáltalán nem szerintem. Csak elfekszem az ágyon két kezemet a tarkóm alá dugva és a plafont bámulva. Még egy ilyen unalmas várakozást, de nem szórakozni jöttem. A cél lebeg csak a szemem előtt és ugye türelem rózsát terem, szokták mondani. Bár nincs lezsírozva semmi, minden elém gördülő lehetőséget meg kell ragadni.
    Eljön, az idő mikor már nem vagyok képes tovább várni. Szinte kipattanok az ágyból és útra kelek. Senki nem jött, hogy most már készen állunk vagy ilyesmi. Kénytelen vagyok így a magam módján előkeríteni Lilit és a kis angyalkát. Ha bolond gondolat itt egyedül tevékenykednem, ha nem. Lassan kinyitom az ajtót, majd zárom is magam mögött. A nappali minden bizonnyal még mindig kong az ürességtől így az emeletek és szobák felé veszem az irányt. Az első folyosó, amit találok, pont meg is felel arra, hogy lassú kimért léptekkel végig sétáljak rajta. Valami szimpatikus ajtót keresve és minden apró neszre figyelve. Ha minden igaz, nem túl sok vendég van jelenleg, talán meg tudom találni őket.
    Az ajtókat is mind alaposan végigmérem, hátha akad valami, ami jelzést ad arra, hogy ez bizony a vezér szobája, vagy ilyesmi. Az cseppet sem érdekel mennyire zavarok meg bármit is, maximum majd kopogok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Pént. Jún. 26 2015, 11:29

    A jó, a vámpír és a vicces srác - folytatás


    Először csak azt éreztem, hogy a szárnyamat nyomja valami, aztán pedig az arcomat. Aztán rájöttem, hogy ami a szárnyamat nyomja, az az arcom, és ami az arcomat, az pedig a szárnyam. Még mindig nyomja a fejem valami, de már sokkal jobb, mint amit éreztem. Hirtelen pattannak ki a szemeim a sötétben. Elszerencsétlenkedek, mire fel tudok kelni a szárnyamról, amit magam köré tekertek öntudatlanul is, ennek eredményeként nagyot puffanva érkezek a földre. Az addig nagyon halványan derengő Szent Tűz erősebbre vált, és gyorsan körbenézek, amennyire látok.
    Nem ismerős és nem is tetszik. Akaratlanul félni kezdek. Az ajtó! Felállok és megpróbálom kinyitni. Felderül az arcom, amit érzem, enged az ajtó. Villámgyorsan kinyitom és kisurranok rajta, hogy a lendületben teljes erővel nekimenjek valakinek. Azonnal lökök rajta még egyet, nem nézem, ki az, a menekülési ösztön beindul és fiatal angyal ide, meg oda, erőm van, és most ki is akarom használni. Viszont rendesnek is neveltek és futtamban még odakiáltok.
    - Bocsánat!
    A kijárat érdekel, és hogy inkább hazamenjek, vagy legalábbis el innen.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Pént. Jún. 26 2015, 12:13


    Kei, Jack és Lily

    A jó, a vámpír és az árnyvadász - folytatás



    *Elmélyülni, azt tud. Kicsit aggasztja az apróság, hogy esetleg felkel a nap, mielőtt Kei tenné, azt meg azért nem akarja, hogy egész napra egyedül hagyja ezt a gyámolatlan szárnyast, de a természet törvényszerűsgein nem tud változtatni, így félresöpri ezeket a gondolatokat. Lesz, ahogy lesz, ő meg majd kihozza a helyzetekből a legtöbbet, amennyire tőle telik. Hogy bezárja az angyalkát, az eszébe jut ugyan, de el is veti az ötletet. Nem barbár ő, s pláne nem barom, hogy fogva akarjon tartani egy angyalkát, még ha ilyen nyikhaj is és az ő érdekében történne is, abból sose sülne ki semmi jó. Így aztán megelégszik annyival, hogy becuccol abba a szobába, ahová a lököttet is elszállásolta (úgyis mindig ezt a szobát preferálja, így önkényesen sajátjának nevezi), persze egy halom munkával. Jó kis este volt, kiszabadulni kicsit a mókuskerékből (és belecsöppenni egy másikba, tulajdonképpen, de az is jobb, mint a semmi), de az élet nem áll meg. A sötét neki ideális, így nem használ világítást - már csak azért sem, mert a boszorkányfények még mindig bántják a szemét, a tűz nem a vámpírok barátja, villany meg nincsen -, így kissé hunyorogva görnyed a papírok fölé, egyik cigit szívja a másik után, talán el is bóbiskol felettük... vagy csak a gondolataiba merül el ennyire, nem tudni, mindenesetre épp eléggé elmélyed, hogy ne figyeljen fel a neszekre, mozdulatlansága és a látást gátló füst miatt meg vagy nem veszik észre, vagy szobornak nézik angyali részről, mindenesetre csak arra eszmél, hogy Kei már húzná is fel a nyúlcipőt. Villámgyorsan talpra pattan, és ugrik.*
    - Meg ne öljétek egymást az én házamban! *rivall rájuk, s a lépcsőkorláton átvetődve Kei előtt terem, mielőtt a bejárati ajtóhoz érhetne, tenyérrel előre feltartott kézzel, hogy jó szándékát jelezze.* - Nyugi, Kei, biztonságban vagy, nem ég a ház! *~Kivéve, ha felgyújtod a belső tüzeddel, de akkor esküszöm, kitekerem a nyakad...~ Még jó, hogy nincsenek ablakok, amiken kivethette volna magát.* - Nyugi. Hogy van a szárnyad? * Ha úgy látja, hogy megteheti halálra rémítés nélkül, tesz egy lépést Kei felé.* - Te meg mit ólálkodtál itt?! Ha jól emlékszem, megmutattam, hol a helyed *néz Jackre is összevont szemöldökkel, erősen feddő stílusban. Mintha óvodában lenne, komolyan!*

    to: Jack & Kei;; words: 361 szó
    This house can't regenerate itself! Behave! Wink
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Pént. Jún. 26 2015, 20:38

    A jó, a vámpír és a vicces srác - folytatás

    Ami igazából engem is meglep, hogy nem kell túl sokáig bolyonganom a folyosón ahhoz, hogy az angyalba szó szerint belefussak. Illetve ha helyesebben fejezem ki magam, akkor ő fut belém, nagy sebességgel és erővel, annyira hogy a váratlan akciótól és lendülettől, seggre ülök. Micsoda fordulat, persze sokáig nem maradok ott nézelődni, menten felpattanok és követem.
    - Hé, haver, hová ez a nagy sietség!
    Még csak fegyver sem volt nálam, amitől megijedhetett volna. Ennyire meg alapjáraton nem nyújthatok szörnyű látványt. Bár ha már eleve futott valahonnan, biztos nem én hoztam rá a frászt jobban belegondolva.
    Annyira sokáig nem kell üldöznöm őt, meg találgatnom sem kell, hiszen Lili is feltűnik mentem, pont, ahogy vártam. Bár ahogy ledobja magát a lépcsőkorlátról az nem semmi. Megtorpanok, nem feszítve tovább a helyzetet. Mindenkire ráfér egy kis nyugalom.
    - Hogy én? Hát nekem nagyon úgy néz ki inkább, hogy te hoztad halálosan félelmetes helyzetbe, hogy így akar innen menekülni.
    Nézek rá nem túl kedvesen. Vajon mit művelhettek vele, vagy mit akarhattak? Nem tudom, talán majd kiderül. Az én kezeim tiszták, semmi közöm ehhez.
    Csak csendesen figyelem, ahogy próbálja nyugtatni az angyalt. Engem sehogy sem lenne képes megnyugtatni pont egy vámpír ilyen helyzetben, de hátha sikerül. Nem avatkozom közbe, sőt teret hagyok az angyalnak, nehogy úgy érezze, sarokba van szorítva. Az csak feszélyezné.
    - Ólálkodtam? Csak megpróbáltam rátok találni, ennyi az egész.  Ja és a kutyának esetleg megmondhatod hol a helye, de nem nekem.
    Húzom fel az orrom-keményem. Nem mondhatja meg senki nem, hogy csüccs, véreb a sarokba, aztán játsszál egy csonttal. Mindig is fontos volt nekem a szabadságom, ebből nem adok lejjebb most se. Viszont abban bízom, hogy a káosz jelenet lassan rendeződik. Így  esélyem sem lenne meggyőzni arról, hogy kapjak egy tollalt.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Vas. Jún. 28 2015, 11:16

    A vámpír, az árnyvadász és az angyal


    Nemjó-nemjó, utánam jönnek! Már a fejemben dobog a szívem, annyira félek, de menekülési ösztön nagyon bennem van, ezért szaladok tovább, keresve, hol tudok kijutni, hogy minél előbb előbb a levegőbe vágódhassak. Csak úgy elpárologni, nem megy.
    Hangtalan kiáltással lépek hátra, a kezemet előre téve, ahogy elém vág Lily. A pánik nem kifejezés, ami az arcomra van írva. Idegesen villan a tekintetem Jack és Lily között. Felismerem őket, de nem tudok megfelelően reagálni.
    - Ti… ti ismeritek egymást?
    Mivel elém állt, feltételezem nem akar elengedni és a férfi is biztos vele van. A tudatalatti félelmeim előtörnek. Nem is tudom, hogyan kerültem ide. Hirtelen mozdulok, Lily felé, el akarok menni, nem is válaszolok a kérdésére, de kihasználom a kettejük közötti perlekedést és egyenesen Lily felé megyek. Erőből, gyorsan, hogy át tudjak rajta törni és lefutva a lépcsőn, a bejárat felé menjek, de egy hirtelen ötlettől vezérelve egy helység felé tartok. Kell lennie terasznak, nagy ablaknak, amin ki tudok törni. Félek, de nagyon. Ez a félelem a múltból táplálkozik, éppen ezért még figyelmen kívül hagytam azt, a pánikban, hogy a szavaik törődőek voltak felém. Félek és menekülni akarok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Vas. Jún. 28 2015, 14:18


    Kei, Jack és Lily

    A jó, a vámpír és az árnyvadász - folytatás



    *Ó, a francba ezzel az egésszel... meg azzal, hogy egyszerűen nem érti a helyzetet. Halovány elképzelése sincs, mi akasztotta ki az angyalfiút, azt leszámítva, hogy a totál csendes és nyugodt ház nem lehetett. Igaz, hogy Lily hajlamos elmélyedni a dolgaiban, ha épp biztonságos közegben tartózkodik, de nem annyira, hogy egy nyilvánvaló veszélyfaktor teljes mértékben elkerülje a figyelmét - főleg most, hogy kihegyezett érzékekkel áll Kei útjában, és még mindig nem tapasztal szokatlant. Leszámítva a tényt, hogy egy pánikoló angyal és egy nagypofájú nephilim birtokolja a vámpír vendégházat. Na igen, belegondolva, ez eléggé kimeríti a szokatlan fogalmát. Viszont nem lehet a kétségbeesett menekülésvágy kiindulópontja! Pusztán logikusan szemlélve a dolgot valószínűleg időben és térben is távol esik az a fránya kiindulópont. Csakhogy nem tud annyit Kei múltjáról, hogy akár csak megtippelje a tutit, mindössze annyit tehet, hogy gondolatban egy határozott vonallal összeköti a mostani pánikot az utcán tapasztalt "lekapcsolással", és bekarikázza azzal a kevéske információval, amit ki tudott szedni a másikból. Nyugodabb perceiben majd elmeditál rajta, de nem most van ennek az ideje.*
    *Kei elnyökögött kérdésére nem akar reagálni - Jack valószínűleg úgyis megteszi, amekkora a szája. Ő inkább a fiút figyeli a legáthatóbb tekintetével, mintha pusztán a látvány választ adhatna a fejében cikázó kérdésekre, na meg próbálja kitalálni, mi legyen a következő lépés. Jó lenne az egyszerűség kedvéért lecsapni a fiút egy kalapáccsal, mielőtt nagyobb kárt tesz magában, vagy bedobni egy kád hideg vízbe, hogy lehűtse magát. A dolognak van azonban némi szépséghibája, egy, hogy nincs nála kalapács, kettő, nincs kéznél se kád se hideg víz, három, egy belső tűztől izzó angyalka közelébe Lily nem szívesen merészkedne. Annyit nem ér neki a dolog, hogy szimplán felgyulladjon valami önkéntelen kitörés következtében. Ez utóbbi az indoka annak, hogy félrevetődik Kei útjából. Látható és puszta érzékszervekkel felfogható kijáratot egyet találhat a fiú, más kérdés, ha valami spéci angyaltrükkel a rejtett utakat is kiszúrja, mert azokból van egy pár. De hát a vámpírok paranoiás népség, akiknek a legnagyobb ellensége a puszta napfény, érthető, hogy nem üvegházban akarnak tartózkodni, az ajtó is igen gondosan és alaposan, többszörösen van bereteszelve. Lily, miután elugrott, talpra érkezik, már lehunyt szemmel, és ahelyett, hogy fizikailag követné Keit, elé vetíti magát. Úgy legalább nem tud kárt tenni benne a másik, még ha neki is ront. A képmás, akárcsak Lily, guggolásból kiegyenesedik, és feltartja a kezét - ezúttal azonban erélyesen megálljt mutatva.* - Kabshiel! *dörren rá hangosan, egyszerre mindkét helyről hangzik a szava, felidézve az angyalnevet, amit mondott. Nem szívesen használ valódit olyanokkal szemben, akik először az álnéven mutatkoztak be, mert marha udvariatlan, erre mindig ügyelni szokott, de szükség törvényt bont.* - Állj meg, mielőtt kárt teszel magadban! *üt meg még mindig szigorú és parancsoló hangot, ha a kedvesség nem használt, hát nem kötelező úgy viszonyulnia. Mégiscsak klánvezér, vagy mi... Egy elszabadult vámpírhoz képest mi lehetne a gond egy pánikoló angyallal? Hm? Na jó, vegye úgy, hogy ezt a kérdést még gondolatban sem tette fel. Az ilyesmire csak pocsék válasz érkezhet. Ha van rá ideje, megpróbálkozik még egy mondattal.* - Én hoztalak ide, hogy biztonságban légy, és ha lehiggadtál, elmehetsz *teszi hozzá a végét már csendesebben, nyugodtabban, hangjával is mutatva, mit vár el a másiktól. Nem kezd női hisztibe, vagy arról kérdezgetni, hogy egyáltalán mire emlékszik a fiú, vagy... nem akarja még jobban összezavarni, és valami biztosan nincs rendben a srác fejében, csak épp nem tudja a rendelkezésére álló információkból leszűrni, hogy mi és mennyire. Valahogy az emlékekhez van köze, de nem ért az angyalok mágiájához, s különben sem tud eleget, hogy találgatásokba bocsátkozzon.*
    *Jack csak akkor kerülhet figyelme fókuszába, ha egyrészt túl közel jött - a direkt fizikai fenyegetettség mindig megér egy misét, még egy elmebajos angyalka mellett is -, másrészt ha lecsillapodtak a kedélyek. Nem felejtette ám el, mit replikázott a férfi, csak nem volt érkezése válaszolni. Akkor. Azonban amint lehetősége nyílik rá, természetesen nem hagyja ki.* - Bármily hihetetlen, Nordon, semmi közöm hozzá. És ha nem akarod, hogy kutyába vegyelek, akkor ne ugass nekem *csattannak a szavai nem kevés gúnnyal, valószínűleg inkább a helyzet feszültségének szól ez, semmint a nephilimnek. Rajta bízvást levezetheti, úgysem lesznek puszipajtások soha, és hogy Jack az árnyvadászok között sem fog hatalmi pozícióba kerülni, az is tuti. Vagy ha mégis, hát megszívja a srác, jobban jár, ha hamarabb kinyíratja magát valamelyik démonvadászaton, semhogy majd kinyírja magát a neki abszolút nem való szerep miatt. Mindegy is. Hirtelenjében nem biztos benne, hogy illik-e tudnia a másik vezetéknevét, elárulta-e ő maga, vagy csak a háttérinformációja róla, de mindegy is most már.*

    to: Jack & Kei words: 743 szó
    Enough of this madness! Behave! Wink
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Hétf. Jún. 29 2015, 03:14



    A jó a vámpír és

    az árnyvadász





    Bármi is történt engem nem lep meg az angyal viselkedése. Eleve halott ötlet volt egy vámpírtanyára hozni szerintem. Ami inkább meglepő, hogy nem így képzeltem el egy angyal fellépését még egy ilyen helyen is. Legalább, mint egy félénk őz menekül, sem mint valami veszélyes életforma mutatkozik meg. Különös, talán fiatal még, annyira nem vagyok, jártas ezekben a dolgokban csak tippelgetek magamban. Egyszer futottam eddig össze egy angyallal, illetve hívtam, na, jó, nem mert akkor már régen súlyos következményeket vontam volna a saját fejemre csak imádkoztam ennyi volt az egész. Ez a második alkalom, hogy angyalt látok, az első sokkal erőteljesebb volt.
    Az újabb kitörési akción már meg sem lepődöm, nem hiába álltam el az útjából inkább már jó előre. Így meg sem kell moccannom, mert nem vagyok leküzdendő akadály. Csak meredten nézem a szinte mérgezett patkányként menekülő angyalt. Meg Lili újabb látványos elvetődését. Erre is csak fej csóválni tudok.
    - Az erős túlzás.
    Válaszolok is a felmerülő, illetve szó szerint elviharzó kérdésre. Mert miért ne. A dolog pedig, hogy ismerném, hát nem. Kicsit sem. Némi üzleti kapcsolatnak nevezném. Ha tehetném, már régen kivágtam volna a nyelvét ennek a fennkölt vámpírfajzatnak, de nem ezeket az időket éljük és a szükség nagyúr. Kompromisszumokat kell kötni az életben és ezzel ugyan nehezen, de meg tudtam birkózni. Minden este nyugodtan alszom.
    Csak csendesen figyelem a falat támasztva, az újabb hókuszpókuszt és nyugtatási akciót. Nem folyamodok a saját módszeremhez több okból sem. Egy: az erőszakosnak volna mondható és ő mégis egy angyal, akit tisztelünk és szeretünk meg még sok apróság. Kettő: A belső elemi tűz testre gyakorolt hatása egészen halálosnak érződik még ilyen távolságból is, én meg nem óhajtok éppen elpatkolni, porrá égve. Három: igazából kedvem sincs közbeavatkozni, amíg nem látom létfontosságú és elvitathatatlan szükségét ennek. Beleszólni az már más kérdés. Az egészen az én műfajom, hogy belekotnyeleskedjek a dolgokba. Ha van véleményem vagy megállapításom miért is ne.
    - Én pedig összefoltoztalak, ha már itt tartunk. Tehát semmi aljas szándék és nem vagy fogoly sem.
    Csak a mihez tartás végett. Azt hogy pontosan milyen hatást érnek el, egészen nyugodtan közlött szavaim már más kérdés. Bármit el tudok képzelni.
    A tekintetem, visszavándorol, Lilire mikor úgy dönt, újra rajtam óhajtja köszörülni a nyelvét, de ez nem az a falat, ami könnyen lecsúszik a vámpír torkán. Csak sóhajtok, mint aki kezd ebbe belefáradni, de nyilván nem fogok riposzt nélkül maradni.
    - Ez nem az a fajta kutya, aki csak ugat, és nem harap, ha kell. Jobban belegondolva te pedig hallottad már azt, hogy nehéz pórázt tenni arra a kutyára, akinek koronát tettek a fejére?
    Egyértelműen nem magamra célozgatok most a kutyás hasonlattal, sőt még látványosan Lili feje felé mutatok, mintha ott díszelegne ennek az uralkodásnak a jelképe, pedig nincs ott semmi. Nem azért vagyok ott, már rég másra kéne koncentrálni, de ez van, a folyamatos szapulás. Ebben egészen jó partnerek vagyunk, nem úgy másban.






    ▲ music: zene▲ ▲Words: 476▲ ▲Note: xx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Kedd Jún. 30 2015, 14:35

    A vámpír, az árnyvadász és az angyal


    Jackre pillantok riadtan a válaszra. Nem értem az egészet. A menekülést választom és kétségbeesetten látom, hogy nem fogok találni, csakis a bejáratot. Megfordulok és arra venném az irányt, de megint felbukkan Lily. A névre torpanok meg inkább. Kár volt elmondani a nevem!
    Ismét zavartan nézek ide-oda közöttük. Idehoztak, hogy biztonságban legyek? És meggyógyítottak? Miben? Eszembe jut a szárnyam, magam elé vonom a sérültet és megnézem, megtapogatom, majd kinyújtom és verdesni kezdek vele. Csak egy kis húzódást érzek, de azzal már bírni fogom a repülést. Visszacsukom a szárnyamat, majd a másikat is mellé illesztem.
    - Bocsánatot kérek. – a Szent Tűz alábbhagy, majd halvány derengéssé változik.
    Elfog a szégyen, megint rosszat cselekedtem és megbántottam őket. Pedig nem akartam. Sok mindent nem értek, annyit igen, hogy most teljesen elbénáztam mindent.
    Köszönöm szépen, amit tettetek. Mivel tudom viszonozni? És … ha nem vagyok fogoly, akkor miért nem akarjátok, hogy elmenjek? – nézek rájuk kíváncsian, teljesen ellentéteként viselkedve, mint ahogy a korábban voltam.
    - És hol vagyunk? – érzem, hogy ez nem az a hely, ahol voltam, voltunk, és mégis érzem, hogy valami nem stimmel. Az energiák erősek és ami még mellette van, az halványan, de érezhetően a vámpíroké.
    - De hiszen Jack nem kutya. És te sem. – értetlenné válik a tekintetem. – Ó!!! Ohóóó!! – mutatok rájuk mosolyogva.
    Ti együtt vagytok? – az izgalmas lenne!


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Kedd Jún. 30 2015, 16:33


    Kei, Jack és Lily

    A jó, a vámpír és az árnyvadász - folytatás


    *Nagy nehezen rendeződni látszik a helyzet. Úgy tűnik, nem volt halott ötlet az angyalnév használata, legalábbis Kei végre hallgat valamire, megáll egy pillanatra. Épp ennyi az, amire szükségük van: csak hogy meghallgassa a tényeket a fiú, s ezáltal (is) ráébredjen, nem kell eszeveszetten menekülnie valami isten se tudja, milyen helyzetből. Lily figyeli, ahogy a zaklatott, zavarodott tekintet fokozatosan feltisztul, nem teljesen, de ennyi elég is.*
    - Amiért megpróbáltál kinyírni? Semmi gond, mindennapos *rántja meg a vállát a bocsánatkérésre, bár a hangja kissé szarkasztikus. Mindenesetre nem haragszik az angyalfiúra, s ha egy kicsi van benne abból a beleérző képességből, amit a fajtájának tulajdonítanak, akkor ezt érezheti is. A vámpírnő inkább megkönnyebbül, amiért úgy érezheti, kézben tudja tartani a helyzetet. Még a szemét is lehunyja ennek örömére, úgyis majd kimarta a srác ragyogása. Hiába, ezt nem neki találták ki. Még jó, hogy Raphael neveltjeként hozzá lett szoktatva a szakrális jelenlétekhez, egy gyengébb vámpír bizonyára vinnyogva kuporgott volna a sarokban a szent tűztől, nemhogy elé álljon. Hogy ez hülyeség vagy más, még nem döntötte el. Különben korábban nem is foglalkoztatta a kérdés: hozzá tartozott.*
    - Kezdetnek, ha teljesen lecsavarnád a villanyodat, azt megköszönném... még rosszabb, mint a boszorkányfények. És valaki adjon egy cigit! *nyújtja ki a kezét, szinte elfelejtve, hogy most egyetlen vámpírja sincs itt, hogy szavára ugorva már teljesítsék is kérését. Nem gondolná, hogy mindenféle agyalásai eredményét rá kellene zúdítania az angyalkára, amikor még épp csak lenyugodott, azt se teljesen. Lily nem siet sehová. Így csupán e két apró kérésével hozakodik elő.* - Ami pedig az elmeneteledet illeti... *Elengedi a kivetítést, visszazökken saját testébe, amit egy sóhajjal nyugtáz.* - Tessék, szabad az út, de nagyon szívesen vendégül látlak, legalább amíg tökéletesen fel nem épülsz, ha neked sincs ellenedre *nyitja ki a szemét és mosolyog az angyalra. Megnyugtató, kellemes mosoly ez, csupán minimális vámpír-bűbáj fűszerezi, de ennyi Lily szinte minden gesztusában ott szokott lenni.* - Csak nem akartam, hogy a kezdeti lendülettel felkenődj az első szembejövő házfalra, és megint cipelhessünk be lábadozni *vág egy grimaszt, egyszersmind elfedve a tényt, hogy Lily maga hozta ide, saját akaratából és teljesen egyedül. Nem kell tudnia.*
    - Idrisben vagy, a vámpír vendégházban, amit jelenleg csupán édes hármasban foglaltunk be. Más szóval: tökéletes biztonságban. Semmi sem indokolja, hogy úgy menekülj el, mintha éppen a pokol hordái üldöznének... *vált megint enyhén megrovóvá a hangja. Ezzel, véleménye szerint, a legtöbb felmerülő kérdést meg is válaszolta, például az ablakok hiányát, vagy a megváltozott energiakörnyezetet.*
    - Nem? Pedig éppen úgy csahol *néz a fiúra rezzenéstelen arccal, szándékosan csak ezután fordulva a férfi felé.* - Óóó, tényleg? Gyere csak, nephilim, hadd lássam azt a harapást *biggyeszti ajkait lenézően, cseppet sem tartva a másiktól. Miért is tenné? S valóban, Lily történetesen nagyon is élvezi, hogy köszörülheti a nyelvét valakin. Ha meg egyszer tényleg nekiesik az árnyvadász? Abból a helyzetből is mindenképpen ki tudná hozni a legjobbat... Kei magas hangú felismerése hallatán viszont előbb csak értetlenül fordul vissza felé.* - Hogy mi? *kell neki jó pár másodperc, hogy mit takar az együtt, és akkor összerezzen.* - Nem, dehogy! *tiltakozik rögtön, fejét hevesen rázva. Micsoda nevetséges elképzelés!*

    to: Jack & Kei words: 511 szó
    Finally... Wink


    A hozzászólást Liliana Lideo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 01 2015, 15:13-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Kedd Jún. 30 2015, 22:21



    A jó a vámpír és

    az árnyvadász





    Nem kerüli, el figyelmem a riadt arca amint rám tekint. Viszonzásként csak teljes nyugalom tükröződik vissza rá. A nyugodtságom pedig végül igazolást nyer, hiszen lassan le is csillapodnak a kedélyek, már ami az angyalkát illeti, mert Lilivel továbbra is úgy fújunk egymásra, mint két veszett vad, de gondolom ez normális. Nem tudom, hogy pontosan mivel is érte el ezt a hatást, csak sejtésem van róla. Végül is jól tettem, hogy nem pattogtam fölöslegesen és hagytam, hogy a dolgok menjenek a maguk útján. A türelem erénye, nehéz ezt bevallani magamnak, pedig már többször is bizonyságot nyer. Ettől még mindig az előbb cselekszem, aztán kérdezek, fajta maradok, azt hiszem.
    - Részemről a bocsánat elfogadva, bár nem tettél semmit igazából.
    Baj is lehetett volna, de nem lett. Innen tisztes távolságból meg a fény sem volt olyan rossz hatással rám tehát nem panaszkodom. Lilinek lehet esetleg oka rá, az akrobatikai mutatványok okán, amikor elvetődött a dühöngő útjából. Ez viszont meg engem nem érint és nem is érdekel igazán.
    - Nagyon szívesen. Igazából nálam lenne itt egy apróság, amivel ki tudnál segíteni. Nagy szükségem lenne rá igazából.
    Hozakodok elő óvatosan a céllal, ami nagyban hozzásegítene ahhoz, amit elvesztettem. Nem tudom, mennyire fogja jól fogadni, ha ténylegesen meg tudja mit is szeretnék tőle, de ez majd kiderül. Csak nem a legnagyobb sértést követem el egy angyalnál. Meg a motivációm is, mélyebben kutatva egészen érthető és nem holmi megalomániából ered.
    A hely leírását meghagyom Lilinek, aki természetesen készségesen adja elő a számomra még mindig hátborzongató vámpírtanya körvonalait.
    Az egyetlen dolog, ami új reakciót csikar ki belőlem, az ismét Lili csípős megjegyzése, amire fel is húzom szemöldököm, hogy aztán felé fordulva és egyet felé is lépve majdnem eleget teszek a kihívásnak. A megmaradt önuralmam, csupán ami nem küzdi le a maradék távolságot.
    - Jól látod, nem vagyok kutya, de lehet, mentem széttépem ezt a nőszemélyt!
    Ha szemmel ölni tudnék, Lili már biztos többszörösen megbánta volna, de ilyen képességekre még nem tettem szert az évek folyamán. Az egyetlen dolog, ami igazából hideg zuhanyként omlik rám a teljesen váratlan megjegyzés az angyalka részéről. Először csak értetlenül fordulok felé, így elvéve a harag ízért a számból, majd szinte elnevetem maga.
    - Hogy ő meg én? Háh, még akkor, sem ha csak ketten maradnánk ezen a kerek kékségen.
    Fel is húzom az orrom, majd újra nekitámaszkodok a falnak. Még egy ilyen ostobaságot.









    ▲ music: zene▲ ▲Words: 390▲ ▲Note: xx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Csüt. Júl. 02 2015, 11:03

    A vámpír, az árnyvadász és az angyal


    - Kinyírni? Én? – döbbenek le, majd még a kezem is feltartom és hevesen ingatni kezdem a fejem. – Nem, ilyet nem tennék! – megijedek, minek néznek engem?
    Jack felé már megilletődve nézek, a válasza megnyugtat némileg.
    - Te gyógyítottad meg a szárnyam? – nézek rá. – Köszönöm.
    Lilyre meredek. Mi az a villany? Körbenézek, mit kéne lecsavarni.
    - Nem tudok adni… cigit. – azt viszont tudom mi, sokat láttam az embereknél. Szerintem büdös és sokaknak fekete a testük tőle, csak ők nem látják.
    A jelenetre kimerednek a szemeim, majd fellelkesedek.
    - Ezt megmutatod még egyszer? – Lily el és feltűnése nagyon tetszik, el is feledkezem egy nagyon rövid időre a kétségbeesésemről.
    - De már nincs baja, ezzel tudok repülni már. – hogy mutassam, elkezdek a szárnyaimmal verdesni, felemelkedek, de is verek egy idő után valamit, ami széttörő hangot ad ki.
    Gyorsan csukom össze a szárnyaim, s ereszkedek vissza.
    - Nem akartam. – vörösödök el.
    Idrisre felragyognak a szemeim. Nagyon szeretek itt lenni. A vámpírház már kevésbé tetszik, az a hely, ahol voltunk, szintén nem. De láthatóan nem bántanak, így hát nem aggódom tovább.
    - Hirtelen ébredtem. – Jackre nézek. – Meggyógyítottad a szárnyamat, ha tudok segíteni, akkor segítek… viszonzom. – biccentek felé.
    A párbeszéd közöttük most már végképp felkelti bennem azt, amit hiszek. Hogy ők ketten együtt vannak. Azt mondják, hogy a harag és a szerelem gyakran ugyanaz az érzés, nem igaz? Akkor ők biztos kedvelik egymást. Vagyis szeretik. Egy pár. Egy angyal meg egy démon keverék. Érdekes, bár nem szokatlan. Szerintem.
    A tagadásukra szélesen elmosolyodom. Lehet, hogy fiatal vagyok, de annyira nem vak. Az arcomra van írva, hogy nem hiszek nekik.
    - Megyek. Észre fogják venni, hogy eltűntem. – Lilyhez fordulok. – Jó volt veled, bár a delfinekre jobban vágytam. Majd megnézem őket legközelebb. – ismét a naív csacsogásra térek át. Főleg, mert nem akarom őket zavarni. Éppen ezért nem is kérdezek Jackre, elvigyem-e valahová.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Csüt. Júl. 02 2015, 15:15


    Kei, Jack és Lily

    A jó, a vámpír és az árnyvadász - folytatás


    *A másik döbbent tiltakozását hallva kiszélesedik mosolya, és csak a fejét csóválja. Milyen fiatal, szertelen teremtés! Mennyi kiaknázatlan lehetőség! Ki tudja, mi lesz még belőle... Lily alig várja, hogy lássa, mi lesz belőle pár évtized múlva. De lehet, hogy annyi sem kell. Nem tudja, milyen ütemben fejlődnek az angyalok, mire hogyan reagálnak... érdekes lenne, ha nyomon tudná követni Kei sorsát. Az újabb értetlnkedésre viszont már megcsóválja a fejét, és a fiú ragyogó szárnyai felé int.* - A fényed, angyalfiú. Démonszármazék vagyok, könnyen megölhetsz vele *világosítja fel a másikat, és ha hajlandó eltüntetni a ragyogást, akkor végre Lily is abbahagyhatja a hunyorgást. Árt a bőrnek, ugyebár. És ki látott már ráncos vámpírt? Nem is fog senki, lévén halálba dermedt, hideg bőre nem tud öregedni... de akkor is jól hangzott volna. Kérésére Jack nem mozdul, Kei viszont legalább reagál, így Lily leereszti a kezét, és felsóhajt.* - Valóban... *A fene. Legközelebb még Emért is hazaugrik. Így most várnia kell a nikotinadagjával, míg teljesen nem rendeződik a helyzet. Nem függő, legalábbis nem fizikai értelemben, hiszen bármire rászokni csak akkor tudna, ha vérrel kerülne szervezetébe. Még oxigénre sincs szüksége, nemhogy a dohányfüstre. De megszokta, hogy kezében legyen a tüdőropi, rákban elpatkolni meg úgyse tud. Az angyalka lelkesedése azért tetszik neki, visszavarázsolja a mosolyt arcára, ami jobban megnézve elég nyúzottnak tűnik. Hosszú éjszakája volt, s neki már aludnia illenék, hiszen odakint felkelt a nap.* - Ha legközelebb eljössz, akárhányszor megmutatom *ígéri meg a fiúnak könnyedén. Aljas módszer, nyilván, de szeretné még látni Keit, s ha ezért szavát kell adnia erre-arra, azt bizonyos keretek között bevállalja.* - Ezt inkább nem itt ke... *figyelmeztetné a fiút, aztán már csak lehunyja a szemét, amikor csörömpöl a levert Ming-korabeli antik váza. Eredeti darab. Fájdalmas fintorba húzódik arckifejezése, aztán vesz egy mély lélegzetet, és legyint.* - ...llene. *fejezi be a szót s a mondatot.* - Semmi gond. *Az egy dolog, hogy egy vagyonba került, de még pótolhatatlan darab is. Na mindegy. Majd keres valami mást. A kölyök magyarázatát elraktározza, és már éppen állna neki faggatózni - igen, hirtelen ébredt, de ez a többségnél nem ok arra, hogy eszehagyott ámokfutós menekülést rendezzenek, és különben is, mit hitt, meg egyébként is -, aztán leállítja magát. Nagy valószínűséggel nem tud neki válaszolni a srác, ahogy az utcán sem tudott. Akkor meg minek erőltesse? Így aztán visszanyel minden megjegyzést.* - Nincs semmi gond, Kei. Legközelebb, remélem, megismersz majd *intézi el ennyivel, csipetnyi él sincs a hangjában. Az, hogy magában mit gondol, persze egészen más kérdés.*
    *A páros közötti alkudozás közben pedig szépen háttérbe húzódik, ez nem az ő biznisze, s amennyire ő utálná, ha kívülről beleszólnának az üzleti ügyeibe, úgy tartja magát ahhoz, hogy ő se tegye másokkal. Ez persze mindig csak addig megy, míg Jack hagyja... bár hogy melyikük kezdte igazából ezt a szivatósdit? Jó kérdés. Ki fogja abbahagyni? Feltehetően senki. Lily legalábbis túl jól mulat hozzá. Jack néha valóban úgy tud viselkedni, mint egy láncát rázó kutya. Ahelyett, hogy hálás lenne, amiért itt lehet, Idrisben, Kei mellett, és esélyt kapott a tollszerzésre... Lilynek egyáltalán nem lett volna kötelező megadni neki a lehetőséget erre. S mit kap cserébe a nephilimtől? Becsmérlő (vagy annak szánt) szavakat. Tipikus... Hűvösen néz a férfire.* - Próbáld csak meg, nephilim, és garantálom, hogy megint szükséged lesz a gyógyító rúnáidra *közli szenvtelenül, precízen kimért, semmilyen hangsúllyal. Még csak fenyegetés sincs benne. Tényt közöl.*
    *Kei távozására számított, s immár nem is akarja megakadályozni. Hozzá szívélyes mosollyal fordul, úgy váltva arcán az érzelmeket, mintha számára ez gombnyomásra működne. Talán így is van.* - Menj csak, nem akarom, hogy bajba keveredj miattam. Jack kienged *a nephilim kap egy figyelmeztető pillantást, nehogy tiltakozni merészeljen. Lily meg biztos ami biztos be fog zárkózni a szobába, nehogy a vicces kedvű árnyvadász napfény által akarja kinyírni.* - Bár, fogalmam sincs, nyílik-e egyáltalán az ajtó nappal... *teszi hozzá halkan morfondírozva. Ő maga sosem próbálkozott vele értelemszerűen.* - Mikor jössz legközelebb? Vagy hol keresselek? *érdeklődik a fiútól. Naná, hogy tesz még egy utolsó kísérletet, hogy többet tudjon meg! Nem is ő lenne, ha kihagyná...*

    to: Jack & Kei words: 664 szó
    Hagylak titeket alkudozni, nyugodtan hagyjatok ki egy-két körből, ha szükséges Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Csüt. Júl. 02 2015, 20:06



    A jó a vámpír és

    az árnyvadász





    Csak figyelmesen hallgatom a társalgásukat Lilivel. Engem nem érintett olyan érzékenyül ez a kis jelenet és aránylag hamar meg is oldódott. Illetve mondjuk úgy, hogy az angyalkánk lassan eldobta a heves félelemrohamát és megnyugodott, visszatérve eredeti énjéhez, legalábbis gondolom ez az igazi. Az ismeretlen és a félelem mindenkiből előhozza a túlélési ösztönt, ez alól úgy néz ki az angyalok sem kivételek.
    - Igen én lettem volna. Szívesen, nem volt nagy ügy.
    Bólintok, mikor ismét képbe kerülök. Tényleg nem volt valami nagydolog. Igazából örülök, hogy én segíthettem és Lily nem máshoz fordult. Az már más kérdés, hogy pont kapóra is jön nekem ez a dolog.
    Örömmel konstatálom, hogy már tényleg jól van. Semmi baja a szárnyainak, használni is tudja ez már nem kétséges. A vázatörés nem dob meg annyira, nem tudom értékelni az ilyen fölösleges túlértékelt műtárgyakat. Inkább csak elmosolyodom rajta.
    Liliy is intézi a saját érdekeit, bár nem tudom milyen indíttatások és okozatok vezetik arra, hogy ismét találkozzon az angyallal, de ez már igazából nem is az én ügyem. Csak fura ez az egész. Megjegyzem magamnak.
    A kakaskodás lassan csúcspontjára szökik, ahogy szinte egymásnak feszülünk, bár nem a szó szoros értelmében, de tényleg. Lassan kezdek csak kiengedni. Nem ezért jöttem.
    - Az lehetséges, de rajtad már azok sem segítenének.
    Vetem még oda. Már ha működnének rajta, persze azt is tudom, hogy ez nem lehetséges. Lehiggadok, lassan kiengedem a gőzt és rátérek a lényegre, mármint a számomra fontos tényezőre mielőtt angyalkák elviharzana.
    - Mielőtt elmész, igazából nem tolakodásként, de itt helyben tudnál segíteni a bajomon. Nem akarok pofátlannak tűnni, nem sok angyallal volt eddig dolgom, de nem köntörfalazok tovább, igazából egy tollra lenne szükségem a szárnyadból. Nem tudom, hogy mennyire nagy kérés és megoldható e. Nagyon sokan segítenél vele.
    Hozakodok elő vele és tényleg nem tudom, milyen reakcióra számíthatok.  Bízom benne, hogy egyszerűen csak kapok egyet és mindenki mehet végre a dolgára. Én pedig visszakaphatom az emlékeimet.
    Nem húzom fel azon az orrom, hogy nekem kell őt kikísérni. Kivételesen. Én is szeretném már elhagyni ezt a helyet minél hamarabb.




    ▲ music: zene▲ ▲Words: 338▲ ▲Note: xx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Szomb. Júl. 04 2015, 11:13



    A vámpír,

    az árnyvadász

    és az angyal




    - Csak, ha hozzád érek vele. – ennyit tudok. Az, hogy éppen nem kellemes a közelében lenni, nem is megyek közel hozzá senkihez, ha lehet.
    Némán veszem tudomásul, hogy majd legközelebb, el is múlik valamennyire a lelkesedésem. Nem lesz legközelebb.
    Az összetört vázához megyek és leguggolok mellé. Bár őrzés és védelem a mi feladatunk, a teremtés egy csipete is a rendelkezésünkre áll, ami több is, mint kevés. Néhány pislogás után már egyben van a váza, sehol egy repedés, törésnyom rajta. Megfogom és visszarakom, ahol volt.
    - Már semmi baja. – mosolygok örömteli arccal.
    Érdeklődve hallgatom Jack válaszát. Talán fogalma sincs, milyen sokat követel. Szárnyunk az, ami mivoltunkat igazolja erőnk mellett. Egy ideig nézem, majd széttárom szárnyaim, s a bal oldalit, amelyet gyógyította, magam elé veszem, s a tenyeremet tartom felfelé nyitottan. Az önként adás más, mint az elvétel. Az egyik nagyobb toll önként hullik a kezembe, s csak egy rövid időre fintorodok el, ahogy érzem a fájdalmat és az elválás szomorúságát.
    - Köszönöm a gyógyítást és a segítséget. – nyújtom át felé a tollat.
    A megismerésre ismét csak zavartan mosolygok, már nem válaszolok.
    Az, hogy nyílik-e a bejárat, megakaszt egy kicsit ugyan, de nem fogom feladni. Valamiért úgy hiszem, hogy csak viccelődik, ezért csak vidáman tekintek rá, hiszen éppen ő ne tudná?
    A kérdése azonban, hogy hol tud megtalálni, szomorú mosoly jelenik meg az arcomon.
    - A Mennyekben… - nem fogom megígérni, hogy jövök, mert nem fogok jönni. Nem fognak engedni. Kicsit hosszabban is tekintek Lilyre, mint illene, éppen ebből kifolyólag.
    - Jó volt találkozni veled.
    Jackre pillantok kint még, mielőtt távozóra fognám.
    - El tudlak vinni valamerre? – bár a városuk egészen közel van, de azért megkérdezem, akárhogy is lesz, még egy köszönömöt szeretnék neki mondani, de addigra már érzem, hogy a móka után a szomorúság jön nekem.
    - Még egyszer köszönöm, hogy segítettél.
    Csak ez után tárom szét a szárnyaim és lövöm felfelé magam, hogy ott tűnjek el.

    //A játékot köszönöm!  I love you //

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Szomb. Júl. 04 2015, 12:10


    Kei, Jack és Lily

    A jó, a vámpír és az árnyvadász - folytatás


    *Rámosolyog a fiúra, és inkább nem emlékezteti rá, milyen közel kerültek ahhoz az imént, hogy "hozzáérjen vele" a nőhöz. Ami azt illeti, Lily nem tudja eldönteni egyelőre, hogy tetszik-e neki a fiúnak ez az oldala. Igen, irracionális volt, de legalább egy pillanatig sem dermedezett vagy tétozávott, habozás nélkül cselekedett. A pánik leküzdhető idővel. Ha valaki képtelen reagálni stresszhelyzetben, az nem. Szóval ez bíztató kezdet szerinte.*
    *Amikor viszont a vázát "meggyógyítja" az angyal... na, erre már megrebben a szeme, némi zavart örömmel, s nem tudja, nem is akarja elrejteni, ahogy valódi és színtiszta öröm süt az arcából. Odamegy Kei mellé, csak azért nem ugrál örömében, mert Jack is jelen van. Talán az angyalfiú tényleg kihozza belőle gyerekesebbik énjét. Tiszta skizónak fogja érezni magát tőle, de annyi baj legyen.* - Azta! *még egy elismerő füttyentésnek is nekifut, aztán - csupán egy pillanatnyi tétovázás után - a másik kezére teszi a magáét.* - Köszönöm, Kei. Látod, ezért meg én jövök neked eggyel! *kacsint a fiúra. Igaz, hogy a váza el se tört volna, ha nincs itt az angyalka, de Lily éles szemének nagyon is feltűnik, hogy az antik tárgy sokkal jobb állapotba kerül az angyali beavatkozástól, mint volt a balesete előtt. Kész restaurálás. Néha tényleg nagyon tudja irigyelni azokat, akiknek aktív erők adattak meg, szemben a vámpírok passzív képességeivel...*
    - Magától értetődik *röhögi ki nyíltan Jack fenyegetését. Igen, tudja, mit akart ezzel mondani, de a puszta elképzelés - egy vámpír az angyal rúnáival - is röhejes.*
    *A szomorú válaszra Lily nem akad meg, csak kissé elkomolyodik.* - Hát, oda nem tudok menni *vonja meg egy kicsit a vállát.* - Ha számít valamit, nyugodtan mondd meg otthon, hogy várlak vissza és vigyáznék rád... *kacsint a fiúra. Csak tippel, mármint a szomorúság okára, de a logikai és dedukciós képességei sosem voltak éppen rosszak. Keit úgy ismerte meg, hogy szó szerint szökni próbált, holott erre aligha van ok, ha valakinek a mennyek az otthona. Szóval ez afféle kamaszos lázadás lehet tőle, sokallta a rövid pórázát. Angyalnak lenni sem feltétlen egyszerű meló... legalábbis Lily erre a következtetésre jut.* - Igen, jó volt. Én várni foglak, angyalfiú *mivel úgy véli, hogy a nagyra nőtt gyerek ennek örülne, ismét végigsimít a karján, e mozdulattal el is búcsúzva tőle. Hátat fordít, vet Jackre egy figyelmeztető pillantást.* - Neked is viszlát, nephilim. Sok sikert az emlékeidhez!*búcsúzi tőle is, aztán bezárkózik a szobába, ahonnan Kei nem sokkal ezelőtt előrobbant. Úgyse dolgozott eleget, meg aludnia sem ártana egy kicsit...*

    to: Jack & Kei words: 405 szó
    Én is nagyon köszönöm a játékot! Smile Mindig élmény veletek! Wink
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Szomb. Júl. 04 2015, 14:24



    A jó a vámpír és

    az árnyvadász



    Tényleg nem tudom pontosan felmérni kérésem nagyságát. Nincs ezen a téren olyan sok tapasztalatom, az angyalok terén. Némi tétovázást is észlelek a részéről, de lassan úgy néz ki, hozzá jutok a hőn áhított tollpihéhez. Rögtön mosoly szökik az arcomra, le sem tagadhatnám, mennyire örülök ennek. Végre az összes apró darab összeáll ahhoz, hogy végre meg tudjak szabadulni az elmémbe épített korláttól. A rengeteg vesződés és kompromisszum, amit ezekért tettem, most egészen háttérbe szorul. Szinte fájó mód adja végül át nekem a tollat, látom rajta, így eszerint is fogom értékelni ezt a cselekedetet. Tényleg nagy kérés volt.
    - Igazán köszönöm és lekötelezel. Bár nem tudom, mennyire hangozhat furán, meg egyáltalán miben tudnék én, segítségére lenni egy angyalnak, bár úgy látszik, előfordul, hogy igen. Keress meg nyugodtan és még egyszer köszönöm.
    Azzal, nagy óvatossággal veszem el a féltett tollpihét és elrejtem az egyik mélyebb belső zsebembe, pont a szívem felett. Kellően biztos hely egy kellően értékes ajándéknak. Csodás, ha időm engedi fel is kereshetem Kátyát az összes összetevővel együtt. Büszke vagyok magamra, nem volt egyszerű feladat összeszedni ezeket.
    A Lilyvel való szócséplésünk és kis konfliktusunk is a végéhez ért távozásunkkal együtt úgy néz ki, amit nem is bánok. Nem kenyerem nekem ez a fajta civódás, de sosem szoktam hagyni magam. Megerőltetem lényem és a jobbik modorommal óhajtok elbúcsúzni tőle is.
    - Köszönöm a lehetőséget. A tartózásom még időben lerovom. Minden jót vagy rosszat, akárhogy is Viszlát!
    Intek egyet óvatosan és a kijárat felé venném az irányt. Végre elhagyhatom ezt a hátborzongató helyet. Az üzlet maradék rám eső részét pedig természetesen nem felejtettem el. Megoldom azt is. Ezek után bármit, úgy érzem.
    A kijáratnál annak rendje és módja szerint búcsút veszek az angyalkától is. Szórakoztató jelenség a maga gyermeki felfogásvilágával együtt. Nem tudom, igazából látom e még, de majd kiderül idővel.
    - Nem szükséges, haza találok, nagyfiú vagyok már. Vigyázz magadra angyalka és Légy jó! Bár gondolom nálad ez elkerülhetetlen.
    Szórakozok még egy jót saját kis megjegyzésemen és széles mosollyal arcomon intek utána, ahogy már az egeket szaggatja ismét. Nehéz lenne megszokni az ilyesmit. Sűrű nap volt, de eredményes. Hazafele indulok és azt hiszem pihenek egy jó nagyot és holnap irány a kedvenc warlockom háza, csak még ki kell derítenem merre is lakik pontosan, de ez már csak részlet kérdés.






    ▲ music: zene▲ ▲Words: 377▲ ▲Note: xx



    //Nagyon köszönöm a játékot nektek, rendkívül jól szórakoztam Smile//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Vas. Dec. 13 2015, 23:47


    Clary és Lily

    Nocsak, kit fújnak erre a szelek?



    *Nem egyszerű az élete (mármint halála) ebben az átokverte "házi őrizetben". Bár megtehetné, hogy kijátssza, eléggé biztos benne, hogy ha kimenne a tetőre és repkedne egy kicsit, a kutya se venné észre a hiányát, néhány óráig legalábbis biztosan nem. S nem a félelem vagy az aggodalom tartja vissza e cselekedettől, ha így lenne, már csak azért is megtenné. Hiszen ha a félelemnek egyszer behódolunk, utána ezerszer nehezebb, talán lehetetlen leráznunk magunkról a béklyóját. Ezt is tudja, tapasztalta, sosem felejti el a leckét. A maradása oka a tisztelet azok iránt, akikkel Tanácstagként évekig együtt dolgozott, és az, hogy ha eltűnik, talán Jace-t keveri bajba. Amit nem akar, nyilván nem emberbaráti szeretetből vagy szívjóságból, hanem azért, mert az angyalfivért inkább szövetségesei, semmint ellenségei sorában akarja tudni.*
    *Szerencsére így sem kell tétlenkednie, a helyzete elég speciális ahhoz, hogy némi engedményeket kapjon. Például egy kijelölt nephilim minden éjjel elhozza neki a szükséges munkát, legalábbis azt a részét, amit így távolról el lehet intézni. Az internet nyilván gyorsabb és egyszerűbb lenne, de ezek a fránya és maradi árnyvadászok minden győzködés ellenére is ragaszkodnak hozzá, hogy elektromosságtól mentes övezet maradjon az úgymond hazájuk. Hát jó, legyen nekik. Marad a papír alapú hurcolás. Így is rengeteg dolog van, amivel Emeline-nek egyedül kell megbirkóznia, például az összes találkozó és "ügyfélfogadás", amin Lily jelenleg nem tud személyesen megjelenni. Már most sejti, hogy micsoda sértődések és diplomáciai bonyodalmak vannak és lesznek ebből, de ez legyen akkor probléma, ha többet is tud tenni az ügyben, mint bocsánatkérő levelek megfogalmazása. Amit egyébként végtelenül utál, de hát a szükség nagy úr.*
    *Ma éjjel is efféle tevékenységgel múlatja idejét. Tulajdonképpen akár hálás is lehetne az árnyvadászoknak, hiszen ezzel a kutyakomédiával egyben lehetőséget adtak, hogy utolérje magát, amire szüksége is volt, hisz az elmúlt időszakban többet mozdult ki és foglalkozott a kapcsolatokkal, mint a papírokkal. Most itt az idő az egyensúly visszaállítására. Sokáig már amúgy sem tarthat a bezártság, az Inkvizítornak hamarosan döntenie kell majd. Addig pedig türelem. Megáll a kezében a toll, lefelé figyel, s hallani véli az ajtó előtti eszmecserét. Körülnéz: mára nem várt több papírt. Akkor ez látogató lesz. Hm, újdonság. Vámpírt nem engednek be, más alvilági minek akarna jönni... nephilim lesz tehát. Nem számított vendégre, így nem is akként van öltözve, de ezen most már aligha segíthet, így meg se próbálja lecserélni a fekete trikó fölött magára öltött királykék selyemköntöst, ahogy haját sem tűzi fel, hagyja tincseit szabadon és szögegyenesen lógni arca körül. Feláll, kinyitja a megfelelő, szobájába vezető ajtókat s bezárja az összes többit, aztán visszaül az asztalhoz, és folytatja a körmölést. Akkor sem néz fel, amikor hallja az érkezőt, kivárja, amíg az megjelenik a szobában, másfelé amúgy se tud menni. Pontot tesz a mondat végére, leteszi a tollat, felpillant. Aztán hátradől.*
    - Clarissa, késtél *jegyzi meg könnyed mosollyal.* - Üdv a vámpírok házában. Kitaláljam, miért vagy itt? *pislog a másikra ártatlanul, miközben alaposan felméri az állapotát. Feldúltabb, mint amire számított. Ahogy gondolta, a lány még mindig nem közömbös Jace iránt. Már csak az a kérdés, bele tudja-e ezt verni annak a nephilimnek a kemény fejébe egyedül, vagy rá kell segíteni egy kicsit... persze, a Klávé szándékán kívül elég sokat tett az ügy érdekében. Mindenesetre az az egy biztos, hogy a lány Jace miatt jött, más dolga aligha lenne Lilyvel. Vagy, hoppá. Lehet, hogy a Jacknek adott feladat jutott el a fülébe? Az talán még érdekesebb lenne, de tekintve, hogy Nordont lefoglalja a maga baja, és alig látni manapság, kevés esélyét látja.*

    to: Clarissa Fray words: 572 szó
    Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből! Wink
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Kedd Dec. 15 2015, 01:10



    to: Lily

    Nem igen volt időm Jace-el beszélgetni a cellába. Konkrétan csak tömören, röviden és a lényeget. Arra pedig egyáltalán nem figyeltem, hogy mi is történt pontosan Lily és közte. Eleve mit keresett ott Jace-nél? Oké a féltékenység köde közrejátszik, de természetesen nem ezért érkeztem meg hozzá.
    Miközben ide jöttem folyton lejátszottam a fejembe mit is kéne mondanom, vagy kérdeznem. Nem akarom letámadni, még is mivel támadhatnám le ? Az a baj, hogy annyira fel vagyok pörögve, félek, hogy elveszítem az önuralmamat. Lilyvel nem beszéltem még sokat, sok mindent nem is tudok róla, valahogy eddig nem izgatott. Viszont mellettünk áll. Mikor megérkezek a szobájához az őrökkel beszélgetek, csupán beszélgetni akarok vele, nem kamuzok, és nem is cifrázom a dolgokat. Nem hinném, hogy ebben nagyon kötekednének. Mikor belépek Lily természetesen üdvözöl. A szemem körbepásztázza a szobát, majd füttyentek egyet.- Ez igen, megéri a szabályszegést. - komolyan a vámpírok még a háziőrizetnek is megadnák a módját. Simonnal több csínyt követtünk volna el, ha ilyen szobába száműztek volna anyuék. Majd magamhoz térek, és elmosolyodom. - Csak nem vártál? Igazán készíthettél volna elő valami itókát is, így várod a vendégeket? - kicsit felvágták a nyelvem tudom, de egyszerűen ha ideges vagyok, és dühös nem tudok kontrollálni azt, amit kiakarok mondani.
    - Tudod te, nem kell találgatni. Szóval.. Jace ügy miatt kell itt lenned? Oh, ha már így szóba került, mi is történt pontosan?   - igen a lényegre tapintok rögtön. Egyszerűen nincs kedvem a bájcsevejhez, csak tudni akarom mi történt köztük... - Voltam bent Jace-nél, és mondanom se kell, nem önmaga. Látom még élsz, így nem értem miért ilyen szigorúak.   - kicsit ideges vagyok, így még leülni sincs kedvem, pedig nagyon puhának tűnik aza  fotel. Viszont nem tudok egy helyben lenni, vagyis egy helyben állok, de nagyon sok önuralom kell hozzá.
     

     


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Szer. Dec. 16 2015, 21:57


    Clary és Lily

    Nocsak, kit fújnak erre a szelek?



    *Nem mondhatni, hogy Lily meglepettnek tűnne. Ami azt illeti, inkább egy elégedett maccska benyomását kelti a mosolyával, de hát miért is ne lenne elégedett? Imádja, amikor a dolgok úgy történnek, ahogy arra számítani lehetett, márpedig ez esetben Clary viselkedése tökéletesen kiszámítható volt. Csak az időzítésben tévedett egy hangyányit, de hát ennyi hibahatár még belefér. Viszont pont olyan izgatott, ahogy azt sejtette, és pont olyan lényegretörő is. A kezdeti megjegyzésre a vámpírnő előbb csak vállat von, aztán mégis a verbális felelet mellett voksol.* - Ha majd időszerű lesz, látogass meg a Dumortban. Csodálkozni fogsz *nyilván Clary is a régi lepukkant, romos-poros helyre emlékszik, amilyen legutóbbi látogatásakor volt. Nincs rajta semmi csodálkoznivaló, hogy Lilynek első dolgai közé tartozott felújíttatni a háború után. Igaz, így is éveket kellett várni a kiitelezésre, de megérte. És hát minden a jó terveknél kezdődik, azt nem lehetett elsietni.* - Bár Simon barátod is tudna mesélni... *teszi hozzá, inkább csak magának dünnyögve. Látszólag persze, a gyakorlatban célzatos a megjegyzés, hadd beszélgessenek a fiatalok erről! Jobban mondva: erről is, hiszen nyilván amúgy is szoktak csevegni. Inkább ezzel foglalkozzon a kislány, mintsem észrevehesse, hogy külcsín ide vagy oda, Lilynek már igencsak mehetnékje volna a vendégházból, ezer meg egy dolgot intézne, csak nem teheti. Na majd ha Robert végre hajlandó foglalkozni a dolgokkal. Alig várja.* - Igazán sajnálom, de mint látod, korlátozottak a lehetőségeim, így nem sok mindennel tudok szolgálni halandóknak *tárja szét kezét ártatlanul. Egyik indok, amiért nem tud itt találkozókat szervezni, még akkor sem, ha a nephilimek esetleg beengednék a vendégeket. A megfelelő diplomáciai ellátmányt már biztosan nem hagynák behozni, túl kockázatosnak ítélnék. Az árnyvadászok meg a paranoiájuk, ugyebár... de hát mindegy is, hiszen úgyse engednek be csak úgy senkit. Azt, hogy Lily nem hazudik, tulajdon sápadtsága is bizonyítja: magához képest sincs túl jó színben, hiszen nem jut annyi vérhez, amennyire szüksége lenne. A vendégház készleteihez a biztonság kedvéért nem nyúlt, s addig nem is tervez, amíg az őrzésére rendelt vadászok gondoskodnak némi ellátmányról.* - Persze, ha újabban nem veted meg a véres diétát, B negatívval tudok szolgálni *mosolyog a lányra angyali ártatlansággal. Máskülönben biztosan elröhögné magát.*
    *Ó, igen, végre tárgynál vannak. Ahogy gondolta, Clary nem cicózik sokat, és semmi diplomáciai érzékenységgel nem közelít a kényes témához, inkább rögtön a közepébe vág.* - Sok mindent sejtek és vélek, de nagyon kevés dolgot tudok *válik a hangja kellemesebbé, ugyanakkor a tekintete élesebbé, erős ellentétet alkotva, mintegy figyelmeztetésként. A másiknak óvatosabbnak kellene lennie, ha vámpírral beszél, lényegében ezt óhajtja finoman a lány tudtára adni, anélkül, hogy verbálisan is meg kellene feddnie. Kettejük közül nála van az információhiány, ezt még feltételezésekkel is tetézni szarvas hiba. Ha lenne ellenőrző füzet, most kerülne bele egy fekete pont, Lily pedig elkönyveli, hogy komolyabban kell majd kardoskodnia a diplomáciai képzés megerősítésén a nephilimek akadémiáján. Nem járja, hogy ennyire modortalanok legyenek, a halhatatlanok ezt nem vagy nehezen viselik. Lily kivétel, talán a fiatalsága miatt: ő jól szórakozik rajta.* - Egy kis túlreagálás, annyi történt. Miért, te mit hallottál? *szemléli a másikat érdeklődve, még mindig hátradőlve, ujjait összekulcsolva a hasán nyugtatva az asztal takarásában. A következő mondat már inkább felkelti az érdeklődését. Abban van információ, nem is kevés, és Lilyt ez érdekli. Enyhén előrebillen a széken, szeme villan.* - Voltál bent nála? Nocsak. Eszerint vége a mosolyszünetnek köztetek? És hogy érted azt, hogy nem önmaga?*pillanatnyi komolyságot erőltet magára, ne látszódjon, mennyire örülne ennek a felvetésnek, arckifejezése is semleges, mintha mintegy mellékesen tenné fel a kérdést, csak a végén mutat ki valamennyit az aggodalmából. Neki Jace-re épen van szüksége, nem készíthetik ki a Néma Testvérek, mielőtt betöltené a szerepét! S ha kap választ, hajlandó adni ő is.* - Azért szigorúak, mert maguk sem tudják, mi történt. Erre van a vizsgálat. És azért szigorúak, mert rólam és Jace-ről van szó. Nem ez lenne az első eset, hogy szembe ment az akaratukkal, amit persze nem hagyhatnak. De ami a nagyobbik gond, hogy ha valóban megtámadott volna, az akár egy vámpír-árnyvadász háború kirobbanásához is vezethetett volna, persze csak a legszélsőségesebb esetben. Naná, hogy ettől - a mai fiatalok szava járásával élve - beparáztak a vezetőitek *oktatja a másikat, mintha csak egy elméleti problémát tárgyalnának az akadémia egyik történelemóráján. Claryvel szintén nagy tervei vannak, ahhoz pedig elengedhetetlen, hogy kicsit kikupálódjon, most meg még idejük is akad - miért ne?! Felvont szemöldökkel várja a következő kérdést tehát, itt a lehetőség, hogy Clary tovább érdeklődjön, hiszen Lily láthatóan nyílt és engedékeny hangulatában van. Mondjuk, a helyzetéhez képest gyanúsan jó kedélyű...*

    to: Clarissa Fray words: 735 szó
    Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből! Wink
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Csüt. Dec. 17 2015, 23:09



    to: Lily

    Kissé tudom túl heves, és nyers vagyok. De ez vagyok, én nem tudok köntörfalazni. Különösebb gondom, és bajom nincs Lily-vel, de azért a távolságot megpróbálom tartani vele. Tudom, hogy már nem a "modén" világban vagyok, ahol csak úgy beszélhetek akár tiszteletlenül a másikkal. Viszont hevességemet övezi a tudatlanság és a kíváncsiság. Csak felemelt szemöldökkel nézek rá az ajánlata miatt.
    Őszintén szólva a Dumort hotel szerepel a démon világ után a listámon, ahova legkevésbé akarok elmenni. Ahogy eszembe jut Simon esete Lily is kimondja a nevét. Épp hogy nem kezd el tikkelni a szemem. Mély levegőt veszek, és továbbra is mosolygok. - Van egy sejtésem, hogy a csicsa ott se maradt ki. Ti vámpírok ezzel kompenzáltok valamit? - épp akartam volna kérdezni tőle, hogy a csillogás és a vámpír dolog... de úgy gondolom fogalma sem lenne arról, miről beszélek. Csak Simon értené a poénomat. Nehéz ilyenkor az árnyvilágban. Természetesen csak viccnek szántom az üdvözlő itókát, de Lily azonnal frappánsan vissza is vág. - Köszönöm az ajánlatodat, de mostanában szoktam le róla, és amúgy is 0-ás volt a kedvencem. - majd nem bírom tovább, és elkezdek fészkelődni, vagyis járkálni, ezzel egyre közelebb kerülni Lilyhez. Nem akarok leülni, hosszú ideig nem tervezek itt maradni. Aztán tömören röviden rátérek a lényegre. Igazán piszkálja a csőröm, hogy eleve Lily mit keresett ott Jace-nél miért ment el hozzá, és miért voltak kettesbe... Természetesen ködös választ kapok, és őszintén szólva az elején nem is vártam mást. Viszont ezzel is csak az én időmet húzza, ezért kissé türelmetlenné válok. Hogy miket hallottam? Hát az árnyvadászok fantáziája nincs elkopva annyi szent. Olyan szép pletykák keringenek, de úgy döntök, hogy a kedvencemet osztom meg a vámpírlánnyal. - Finoman szólva? Kissé túlzásba estetek a randitokon...   - itt kicsit elmosolyodom. Őszintén szólva ezt a pletykát azonnal elvetettem, hisz Jace biztos nem kezdene ki egy vámpírral. Hogy miért... oh sok oka van. - Mit reagáltak túl? Kicsit megsütött, Jace ennyit árult el. De miért mentél hozzá, és ez a baleset, hogy alakult ki pontosan? Ugyan már Lily, ahogy megismertelek tudom, hogy szeretsz csiripelni.  - aztán kicsit felhúzom magam. Oké, hogy Jace-el nem vagyunk együtt, voltunk együtt...mert most fogalmam sincs hogy állunk, ha úgy vesszük az új menyasszonya lennék, már amennyiben az egy leánykérésnek számított. Csak mély levegőt veszek a következő válaszhoz. - Tudod Jace cseppet sem ilyen körülmények között van. - ezzel színpadiasan körbe mutatok. - Egy sötét cellában van, ami hideg, és eléggé barátságtalan, ahol állítólag éjszaka hangokat hallani, arról nem is beszélve, hogy oda van láncolva. Szerinted miért nem lehet önmaga? Mintha mindent ami Jace-t Jace-é teszi kiszívták volna belőle... - és itt próbálok még jobban lenyugodni. Egy szusszra tört ki belőlem minden, mert ez az állapot igenis zavar, és rosszul érzem magam... hányingerem lesz, ahogy belegondolok hogy Jace mindig ott van, és ... becsukom a szemem, és ismét mély levegő.
    Majd kissé összezavarodok, gondolom ez az arckifejezésemen is látszódik. Próbálom már otthonosan érezni magam az árnyvadász világban, és próbálok minden szabályt megjegyezni, de ezt most....
    - ... nem értem. Várj, nekem ez most... Ezt magyarázd meg kérlek. Ha nem esett bajod, és te mint tanú elárultad a Klávénak, hogy csak baleset volt.. Akkor miért ez a nagy felhajtás?   - lehet most tényleg tudatlannak, butának tűnök, de ez tényleg nem tiszta. Nem bántotta Jace Lily-t, és ha Lily is tanúskodik, hogy baleset történt miért ilyen szigorúak? Az hogy Jace-ben benne van a mennyei tűz, amiről pontosan tud a Klávé, és azt is tudják Jacenek ezt nagyon nehéz mindig kordában tartania, akkor miért kínozzák ezzel?
     

     


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Hétf. Dec. 21 2015, 17:41


    Clary és Lily

    Nocsak, kit fújnak erre a szelek?



    *Kicsit se kopik a mosolya, lepereg róla a csipkelődés. Magukban  vannak, megengedheti magának ezt a nagyvonalúságot: társaságban nyilván kevésbé lenne elnéző, még akkor is, ha nagy tervei vannak a lánnyal. A saját renoméja pillanatnyilag még a terveknél is fontosabb lenne, de szerencsére ezen nincs oka aggodalmaskodni. Ami a vendégházban történik, az kettejük között fog maradni... az ilyen apró részletek legalábbis. Clary a beszámolóiban nyilván nem ezt fogja megemlíteni.*- A vámpírok olyanok az alvilágban, mint a nemesség az emberekében. Az udvari báj, a kellem és a kifinomultság lényei vagyunk. Nem készültél a leckével, Clarissa? *somolyog a nemlétező bajusza alatt, ezzel is leplezve, hogy szégyen ide vagy oda, fogalma sincs, mit jelent a "csicsa" szó. Szereti a nyelvtanulást, igen, de a mai fiatalok szlengjével lépést tartani... hát nem egyszerű feladat lenne. Nem is fárasztja magát vele túlzottan - neki amúgy is inkább az öregséggel van dolga, végtére halhatatlanok és hosszúéltűek között mozog. A frappáns feleletre elégedetten csettint a nyelvével.* - Jó ízlésre vall. Persze, egy művészlélektől nem is számítottam másra *majd' levigyorogja a fejét, de szerencsére a kivillanó fogak teljességgel emberinek tűnnek. Nincs oka a szemfogait mutogatni, hát nem teszi.*
    *Hellyel nem kínálta a másikat, úgy tűnik felesleges is lett volna, hiszen máris úgy köröz, mint egy felhúzott kakukkos óra. Micsoda feszültség, bizonyosan finomra fűszerezik a stresszhormonok a vérét... Lily nyel egyet, hogy visszaparancsolja éhségét oda, ahova való: az önkontroll vaskeze alá. A randi szóra elhúzza a száját, látható nemtetszéssel. Eleve Jace csak egy kisfiú, mind életkorát, mind viselkedését tekintve, és hát eszementnek kellene lennie annak, aki holmi szerelmetes hangsúllyal környékezi meg... bah.* - Fantáziátlanabbak, mint hittem *foglalja szavakba is csalódott elégedetlenségét. Kész politikai öngyilkosság lenne kikezdeni Jace-szel, mégis mit gondolnak ezek?! Szánalmas, hogy ennyi érzékük sincs az intrikához! A csiripelést már nem is kommentálja. Ó, igen, szereti elhinteni azokat a pletykákat, miket érdekében áll terjeszteni, de ezek a legritkább esetben felelnek meg a teljes valóságnak... persze, többnyire nem is echte hazugságok. Hiszen annyi árnyalata van az igazság szőttesének! Most sem áll szándékában többet elárulni, mint amennyi szükséges.* - Igen, egy kicsit megsütött, ám csakis magamnak köszönhetem, hiszen én bőszítettem fel. Feltételezhetem, hogy te is hallottál erről a nevetségesen erőltetett érdekházasságról? *emeli vörös tekintetét a lányra, és várakozásteljesen elhallgat. Ahogy jó pár részletet is: hagyja, hogy Clary rakja össze az eseményeket. Ami logikusan úgy fog kinézni, hogy Jace felhúzta magát a Klávé döntésén, illetve azon, hogy Lily ezen akar témázni. Arról a nőnek már nem áll szándékában mesélni, hogy gyakorlatilag megparancsolta a fiúnak, hogy támadja meg. Erről legfeljebb a tárgyaláson óhajt szót ejteni, s ott is csak a legszükségesebb esetben, de mindenképpen kár lenne a drámai hatást elrontani az idő előtti kikotyogásával.*
    *A "körülmények" emlegetésére szeme sem rebben. Ha a jó szívére akart volna hatni a lány, akkor ezt csúnyán benézte. Lilynek, legjobb tudomása szerint, nincsen olyanja. Vagy ha volt is, bizonyára régen eladta valami hasznosért cserébe.* - Hát igen, hogy is szoktátok mondani? A Törvény szigorú, de a Törvény az Törvény, ha jól emlékszem. Nem én határoztam meg, mit tegyenek vele, és nincs is beleszólásom, ha meggondolod *a végére azért észbe kap, és sajnálkozóra állítja a hangsúlyát, szokása szerint tökéletesen imitálva azt, amit nem érez valójában. Semmi köze Jace körülményeihez, minek izgatná magát miatta?* - Legjobb tudomásom szerint nem ez az első eset, hogy a Néma Testvérek vendégszeretetét élvezi, és legutóbb sem lett tőle semmi baja: most is ki fogja heverni *zárja le bíztatóan, és teljesen komolyan gondolja a szavait.* - És ne tévesszenek meg a külsőségek, Clarissa: a kalitka, akármiből készülnek is a rácsok, attól még kalitka marad *mered ő is a falra űzött tekintettel, s hagyja, hogy éhsége meglátszódjon rajta, néhány pillanatig ijesztően beesett arccal, sápadtan, karikás szemmel bámul, mintha észre sem venné a környezetét, kezeit az ölébe ejtve, hogy aztán megrezzenve forduljon ismét a lány felé, ajkait rajtakapottan összeszorítva. Cserébe viszont türelmesen magyarázni kezd a következő kérdésre.*
    - Mert Jace már többször ellenszegült a Klávé törvényeinek, és ki kell vizsgálniuk, hogy most is ez történt-e. Hogy kijött-e rajta a Morgenstern-nevelés hatása... *csendül némi undor a hangjában. Na, nem jace-nek szól, hanem az árnyvadászok szűklátókörűségének. Hogy ennyire ne ismerjék a saját katonájukat... rémes.* - Mert ha így volna, és Jace szándékosan támadott volna meg, ők pedig nem vonnák megfelelően felelősségre, akkor a Tanács tagja elleni merénylet egy nyílt és szenzációs hadüzenet lenne a vámpíroknak vagy akár a teljes alvilágnak, és a frissen ácsolt szövetség úgy omlana össze, mint a kártyavár a szélviharban. Másrészrők persze ha én támadtam meg a fiút, az utolsó Herondale-t, akivel éppen nemesíteni akarják a dicső árnyvadász vérvonalat, az se éppen apró skandalum... *ismerteti a helyzetet mosolyogva, mintha nem is önnön sorsáról és tárgyalásáról lenne szó, majd a végén kényelmesen hátradől. Immár egészen összeszedte magát, alig látszik rajta a kényszerű diéta.* - Ám árulj el nekem valamit, Clarissa. Miért érdekel téged ez ennyire? Hiszen legutóbb, amikor odakint jártam, nem sok közöd volt Jace-hez... vagy hozzám, ami azt illeti. Mi okból ébredt szívedben ez a heves aggodalom? *veszi a végét kifejezetten pátoszosra, hangsúlya is ehhez illő, még ha valójában gúnyolódik is, ezt nem hagyja érződni. A gúny oka pedig mindössze annyi, hogy pontosan tudja a választ, már csak annyi lehet kérdéses, hogy őszintén felel-e neki Clary... nagy csalódás lesz Lily számára, ha nem, ám egy nagyon fontos visszajelzés is, ami kijelölheti viselkedése további irányát.*

    to: Clarissa Fray words: 876 szó
    Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből! Wink
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Kedd Dec. 22 2015, 22:36



    to: Lily

    Nem nagyon gondolkodtam mikor ide jöttem. Csak az volt bennem, hogy minél több mindent megtudjak a történtekről. Mivel Jace-hez nem igazán lehetett bemennem, és azt se szeretném ha pletyka forrásai lennénk, nem akartam már másnap vissza menni hozzá, és tovább kérdezgetni. Mikor kérdezősködtem megtudtam, hogy Lily is házi őrizetben van, így még jobban felkeltette a figyelmemet a dolog. Így egyszerűbbnek láttam Lilyhez eljönni. És látom furcsállja is a dolgot. Nekem megvan a magam stílusa és ezt ő is tudja. Arra, hogy a vámpírok nemesek.. majdnem felnevetek. Lily és Simonon (régebben) kívül nem éppen szimpatikusak számomra a vámpírok...  
    - Igaz ami igaz nem készült el minden leckém... Liliana. De azért a jó ízlésnek is vannak határai. - húzom el a számat, mert valóban nekem ez a "csicsa" igencsak túlzás. A többire már nem is reagálok felesleges. Aztán muszáj vagyok rátérni a lényegre, nem szándékozom huzamos ideig itt lenni. Na igen cifrábbnál cifrább pletykák keringenek, de természetesen ez ütötte meg legjobban a fülemet: Lily átruccant Jacehez éjszakára és a nagy hévben hatott a mennyeitűz. Kis féltékenység persze mindig van az emberbe, hisz Lilyt amúgy se ismerem annyira, hogy mire lehet képes, így figyelem a reakcióját. De nyugtázom a dolgot, hogy valóban nem erről volt szó. - Igen eléggé érdekes dolgokat tudnak kitalálni. A többit már nem is mondom, semmi értelme. - mély levegőt veszek, majd végre kapok választ is a kérdésemre. Szóval tényleg megsütötte Jace, és azért meg felbőszítette. Az érdekházasság téma, ahogy kimondja... felért egy gyomrossal. - Jace elmondta. Ezzel kapcsolatban húztad fel ennyire?   - nézek rá kíváncsian. Jace nem az a nyugodt fajta, de azóta gyakorolja az önuralmat mióta a mennyeitűz benne lobog. Ez is vert éket közünk, egyszerűen nehéz ezzel élnie, és nekem is vele élnie... tudom lehettem volna türelmesebb is , de gondoltam hátha külön leszünk kicsit mindenki lehiggad. - Miért csináltad? Tisztában vagy az állapotával, és azzal hogy labilis. Ezzel egyáltalán nem segítesz neki!   - kicsit megemeltem a hangom, és mikor észre veszem magam lehiggadok. Nem tudom mi a fene a célja ezzel, de ezzel Jace élete a tét. Nem értem ha Lily hibája az egész, és nem is esett komoly baja, és ha az egész egy hülye baleset volt, miért kell Jace-nek tömlöcben lennie.
    Aztán még idegesebb leszek a válaszán.
    - Egy két éjszakát volt eddig bent, és nem heteket! Az anygalra megkérdezte milyen idő van kint, milyen évszak van! Te meg itt vagy kényelembe, bár azért látom vérben nem fürdesz...   - természetesen látom, hogy sápadtabb és gyengébb a szokásosnál. Örömmel látom, hogy azért ő is szenved valamelyest, csak mert Jace borzasztóan szenved.
    Majd udvariasan végig hallgatom a válaszát a feltett kérdésemre. Nem nagyon értem még hogy a Klávé mit miért tesz, Luke-tól tudom, hogy nagyon sok döntést kell meghozni, és nem mindig könnyűeket. De Jace megmentette a világot, rengeteg dolgot tett az árnyvilágért, és tisztában vannak az állapotába. Komolyan nem tudom megérteni. Lily elmagyarázta, és értem az okfejtésüket, és a gondolkodásmodukat. Mindenki fél. Most béke van, és persze mindenki fél attól, hogy ez megszakad, és újabb háború fog kitörni. De ez akkor is túlzás.
    - Ebben igazad van, és már értem. Köszönöm. De akkor is túlzás amit művelnek. Jace nem ezt érdemli, szerintem tett már eleget a Klávénak ... - mély levegőt veszek, majd Lily következő kérdése meglep. Annyit tudtam, hogy kíváncsi és ami szívén az a száján, de hogy ennyire.
    - Megvoltak az okai a szakításnak. Bár én inkább szünetnek mondanám, aztán még jobban eltávolodtunk...  de lehet megpróbáljuk helyre hozni... - mi? Miért mondom el ezt mind neki? Oké ő is őszinte velem, de ezt még én se tudom biztosan. - De semmi közöd hozzá, még is  miért érdekel ez téged? - szögezem neki a kérdést, mert valóban érdekel, miért érdekli a szerelmi ügyem ennyire, na meg Jaceé. Valami nem itt nem stimmel. Miért volt ott Jace-nél és most miért érdeklődik rólunk?

     

     


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Kedd Dec. 22 2015, 23:45


    Clary és Lily

    Nocsak, kit fújnak erre a szelek?



    *Furcsállni éppen nem furcsállja a lány jelenlétét, sőt, úgy érzi, ezzel tökéletesen a kezére játszottak az események. Ha a hegy nem jött volna Mohamedhez, neki kellett volna indulnia, ami jelen körülmények között kissé lehetetlenség lett volna, szóval ez így éppen ideális.* - Természetesen! Szerencsére az egyhangú vélemény szerint én remekül eltalálom a határokat *kacsint a másikra kedélyesen. Persze nyilván egészen más körökben mozognak, s így teljesen más mércékhez vannak szokva...*
    - Érdekes, hogy éppen ez keltette fel a figyelmed... *jegyzi meg ártatlanul, még pislog is hozzá, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Kicsit túl is játssza, hogy a másik is biztosan értse: Lily nagyon is tisztában van ennek miértjével.* - Képzelem, milyen unalmas lehetett a többi, ha tényleg ez volt a legszenzációsabb közülük... *Nyíltan persze ki nem mondaná, hogy nagyon érdeklik a pletykák, pedig legszívesebben megrázná a lányt, hogy el ne hallgasson. De hát méltóság is van a világon, s nem is elhanyagolható helyen a fontossági sorrendben.*
    - Jace meglehetősen nebántsvirág ezzel a témával kapcsolatban, nem gondolod? *kérdez vissza, hazudhatna is, simán mondhatna egyszerűen igent. Ha nem derül ki az igazság, jó, ha pedig mégis, viszonylag őszintén védekezhetne azzal, hogy a hazugságra Jace érdekében volt szükség. Hiszen a következő tárgyaláson elsősorban nem Lilynek kell aggódnia bármiféle felelősségre vonás miatt. Ám a hazugság kisstílű megoldás akkor, ha némi szófacsarással és tereléssel is célt lehet érni, jelen esetben azt, hogy Clary leszálljon a témáról. Viszont ha van valami, amit Lily nem visel el, az a kioktatás. Főleg nem egy ilyen taknyos kis csitritől... feláll az asztal mögött, kimért mozdulattal, úgy néz farkasszemet a másikkal.* - A helyedben vigyáznék a hangomra, Clarissa! *figyelmezteti a másikat halkan, szinte barátságosan.* - Ha szerinted nem segítettem neki, akkor állj meg, higgadj le, és gondold végig még egyszer, mi történt *teszi hozzá, és továbbra is állhatatosan bámulja a lányt. Nem áll szándékában holmi bűvölet alkalmazása, különben sem pazarolná az erejét most ilyesmire, de a puszta fellépése is elég, hogy súlyt adjon a szavainak. Mi történt? Minimum annyi, hogy sikerült felidegesítenie a fiút, ami kizökkentette az engedelmes apátiából, amiben addig tobzódott. Hogy pedig Clary is ismét képbe került... a fiataloknak bokájukat összecsapva kellene hálálkodniuk, de nyilván túl korlátoltak ehhez. Még...*
    - Hát igen, milyen egyszerűen megúsztam *ül vissza, s húzódik keserű mosolyra a szája.* - Persze ha nem én vagyok abban a házban, hanem bármelyik vámpírom, akkor nem házi őrizet a történet vége, hanem egy szeráfpenge a szívbe, hiszen egy alvilágit félreérthető helyzetben még mindig kérdés nélkül megöltök *csendül fáradtság a hangjában, s megállja, hogy fellesve ellenőrizze a szavai hatását. Nem vét ilyen amatőr hibákat.*
    *A lány szavaira felkacag, rekedtes nevetése betölti a szobát.* - Ó, Clary! Humorodnál vagy, látom *néz fel ismét derűsen, s kezd ismét magyarázatba. Muszáj kicsit kikupálnia ezt a lányt, hiába az elmúlt évek tanulása, nem ebben a világban nőtt fel, s néha még most is olyan, mint elefánt a porcelánboltban.* - Hogyne, Jace a nap hőse, a nephilimek megmentője. Akár még ez is lehet. De milyen áron? Többször szegtétek meg a törvényeteket, mint más egy élet alatt képes lenne rá. És nem büntethetik meg, mert végső soron az eredmény őt igazolta, tegyük hozzá, nagy százalékban a puszta szerencsének köszönhetően. Miért lennének ezért hálásak? Gondolkodj! *tart egy kis szünetet, hogy a lány közbeszólhasson, ha akar, de ha nem mutat rá hajlandóságot, kifejti ő maga.* - Jace, és a ti akcióitok, arra bíztatnak majd másokat is, hogy kritikus helyzetben ne a protokollt és a szabályokat kövessék, hanem a saját fejük után menjenek. Ami nyilvánvalóan elég veszélyes a próbálkozóra nézve is, de még inkább a vezető hatalmakra. Az árnyvadászok egész rendszerét megrendítené még egy ilyen akció, ha ugyan meg nem rendült már eddig is eléggé... A Szövetség kiterjesztése jó ötlet volt arra, hogy elterelje erről a figyelmet, tulajdonképpen zseniális húzás, de most, hogy a sokk lecsengett, ennek is előtérbe kerülnek az árnyoldalai. A Klávé vagy erőt mutat, és példát statuál most, vagy szembenéz egy újabb felkeléssel. Az ifjúság már csak olyan, hogy nincs türelme a lassú reformokhoz, és nem látja be, hogy az jóval tartósabb lenne... na meg végtére nephilimekről van szó, akik vérben és erőszakban tocsognak onnantól, hogy járni megtanultak, szóval miért is riadnának vissza egy kis palotaforradalomtól? *vonja meg a vállát a végére, jelezve, hogy a kérdés erősen költői.* - Még így is elnézőek velünk. Nem, Clarissa, ha a Klávé nem venné komolyan ezt az ügyet, akkor minden alvilági vezető megkérdőjelezné a szövetséget. Ezt pedig senki sem akarja, nem igaz? *fejezi be, s felvont szemöldökkel szemléli a másikat, figyeli a reakció, várja a megértést s kifejezetten örülne neki, ha a lány magától továbbfűzné ezt a gondolatmenetet, bár az előzmények ismeretében nem tudja, hogy ez a várakozás mennyire reális. De pillanatokon belül kiderül majd.*
    - Hát persze, hogy megvoltak. Mennyei Tűz, árnyvadász kiképzés... a nagy szerelmespárok nem rebbennek szét csak úgy maguktól *bólogat megértően, s nagyon igyekszik, hogy csipetnyi irónia se hallatszódjon a hangján.* -  Az egész árnyvilág Jace kikényszerített eljegyzésétől harsog, én magamra szabadítottam a mennyei tüzet az ügy érdekében, és még kérded, miért érdekel? Szerinted ha azt akarnám, hogy a fiúdat oltárhoz kényszerítsék egy jöttment, jól csengő nevű leányzóval, akkor itt lenne most bármelyikünk? *mutat körbe türelmetlenül. És most ő figyeli árgus szemmel a reakciót. Nem mintha az ittlét és a feldúltság nem lenne elég bizonyíték Clary gyengéd érzelmeire, de az ilyesmiben nem árt biztosra menni - már amennyiben az ingatag halandó szívvel ez lehetséges.*

    to: Clarissa Fray words: 892 szó
    Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből! Wink
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Vámpír vendégház

    on Szer. Dec. 23 2015, 15:09



    to: Lily

    Természetesen kinézném a vámpírokból, hogy összegyűlnek megmutogatni a giccses műveiket, és ezzel is erőtfitogtatnak egymás között ezzel is. Nem hittem volna, hogy a való életbe ennyire sznobok lehetnek a vámpírok.  - Akár el is mehetnél lakberendezőnek, szép kis jövő állna előtted vámpírkörökben, ha megunnád a ... politikát. - csak elmosolyodom, semmi gúny vagy támadás nincs a szavaim mögött, inkább csak viccelődni próbálok vele.
    Nézek rá a megjegyzésére, hogy ez ragadta meg a figyelmemet. Oké hogy nem vagyunk együtt Jace-el, de sose értettem ez miért egyenlő azzal a többi embernél, hogy akkor már ne is érdekeljen. 
    Igen, sok minden történt velünk és külön utakon próbáltuk ki magunkat. De sosem szűntem meg szeretni, és sosem éreztem azt hogy teljesen elengedtem. Persze Jace elhidegült, ami rosszul esett, teljesen abban voltam, hogy ő máris túllépett. Hisz egy olyan srácnak mint neki mindenhol akad valaki más... Csak megvonom a vállamat. - Unalmas, és hülyeség. Még csak meg se jegyeztem őket. Bár az mindig érdekel miért voltál nála. Ezt a részt ügyesen elkerülted eddig.   - a másikra pedig nem tudok válaszolni, még mindig nem tiszta számomra a kép. Csak annyit tudok, hogy Jace börtönben van, és ki kell onnan hozni. Aztán csak úgy... kijön belőlem. Jace témától amúgy is feszültté válok, de hogy Lily kiprovokálta belőle, hogy égesse meg, kicsit sok lesz számomra. Nemis gondolkodok, és jobban felemelem a hangom, mint szeretném. Ez láthatólag Lilynek se tetszik, és olyan hévvel áll fel, hogy én is a pengém felé kapom a kezem. Megragadom a nyelét, de mikor látom csak felindulás volt, esze ágában sincs engem megtámadni, elengedem és karba fonom a karomat.
    - Már ne haragudj, de az én szemembe egyenrangúak vagyunk. - nézek rá harciasan, ha haragszom igenis megengedem magamnak azt a hangnemet. Nem fogok érte bocsánatot kérni, és egyáltalán nem áll felettem, hogy tiszteletlenség lenne. A többin valóban elgondolkodom. - Ennek köze van az esküvőhöz? Lily én nem hülye vagyok, hanem egyszerűen semmit nem tudok az egészről. Tudom fura lehet, de nem kérdezősködtem Jace felől, megkértem mindenkit, hogy ne beszéljen róla. Én pedig végig dolgoztam. Szóval semmiről nemtudok semmit. Ha lehet ne harapó fogóval kelljen belőled kihúzni mindent ha kérhetem. Jacenek is annyira volt ideje, hogy a Klávé akarja ezt az egészet valami angol lánnyal. - itt már kicsit lenyugszom és mély levegőt veszek. Azzal pedig egyetértek vele, hogy ha más vámpír lett volna ott, annak már rég vége lenne. Sajnos ilyen a rendszer, mármint nem sajnos, mert ugye vámpírok véren élnek, szóval szigorúan kell őket vennünk.
    - Tisztában vagyok vele, hogy ők ezt nem így veszik, mármint hogy Jace a "megmentő" Én csupán arra akartam kilyukadni, hogy ezt azért tisztelhetnék.   - felsóhajtok, egyetértek mindenben Lilyvel és tudom a helyzetet, csak egyszerűen nem értek vele egyet, ennyi a helyzet. Továbbá is végig hallgatom Lily-t kicsit meg is elődöm, hogy ennyire bőbeszédű velem. Csöppet furcsállom is az egészet.  Csak magatehetetlenül végül széttárom a karomat. - Én tudom, és értem, de... nem fair! Nem tehet róla, és nem lehet, hogy ezért komoly büntetést kapjon! Valamit ki kell találnunk, össze kell fognunk! Kérlek!  - úristen nem hittem volna, hogy idáig fogok elmenni. Nem könyörgök, de azért eléggé kétségbe esett segítséget kértem egy vámpírtól.
    Majd a kapcsolatunk lesz a téma, hogy engem vajon miért érdekelhet. Vajon? - Szeretem Jace-t. Ez sosem múlt el, csak kis tér kellett.   - mély levegőt veszek, nem is értem miért mondom ezt el neki. Lehet azt akarom, hogy ezzel is "megsajnáljon" és segítsen? Meddig fogok elmenni ? Meglepetten nézek rá a továbbiakba, erre nem számítottam, de még mindig nem értem a dolgot, lehet én vagyok túl hülye ehhez a helyzethez..
    - Mindig nem értem, és ismét arra kérlek ezt magyarázd el. Miért segítene ez pontosan Jace-en, és neked miért érdeked, hogy kit vesz el?   - ismét olyat mondtam volna el, ami magánügy, és erről még senkivel nem beszéltem. Vagyis arról, hogy a Klávének elvileg mindegy kit vesz el Jace, csak esküvőt akarnak. És hogy inkább engem venne el... De ezt nem tisztáztunk, eléggé zavarodottnak tűnt amúgy is a cellában. - Valóban mindegy a Klávénak hogy kit vesz el, csak esküvőt akarnak Herondale-nek?    - nézek rá végül nyugodtan, észre se vettem, hogy közben leültem... azt hiszem kezdek mind fizikailag, mind szellemileg elfáradni. Csak a tenyerembe temetem az arcom, és próbálok továbbá is lehiggadni. Mióta megláttam Jace-t a szívem folyamatosan olyan hevesen ver, hogy már levegőt is alig kapok. Pörögnek az események, én pedig nem tudom követni őket. Úgy érzem magam, mint mikor normális tinilányként belekerültem egyik pillanatban a másikra az árnyvilágban. Nem szégyenlem, de segítségre és útmutatásra van szükségem.
     

     



    Ajánlott tartalom

    Re: Vámpír vendégház


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:56