Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 23:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 22:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 21:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. Dec. 16 2018, 23:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 22:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. Dec. 16 2018, 21:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 21:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 20:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. Dec. 16 2018, 20:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 19:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Claude Műhelye

    Share

    Claude Műhelye

    on Szer. Aug. 19 2015, 21:37

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Claude Műhelye

    on Szer. Aug. 19 2015, 22:16

    Claude - Norie

    Még szinte le sem pakolt, máris elrohan a városba, mert tudnia kell, mit hol talál majd, főleg ha számára fontos. Első az édességbolt, második a ruhabolt, harmadik az edzőcuccok beszerzése, negyedik egy hangszerkészítő... és így tovább.
    Sok dolga lesz még, de annyi baj legyen, az idejébe belefér.
    Bundása minden ingerre figyel, új a környezet, mindent fel akar fedezni, mindent érezni és látni, azaz menne a vakvilágba élvezve a szabadságot, és nem is fogja vissza, tegye csak.
    Zsebre vágja a papírját, nézelődik ő is, és kifelé tart a forgatagból, ahol már kerteket is talál. Szép környék, tényleg hazajött ide, nem mintha nagy baja lett volna Osloval, de itt sokkal több a lehetőség.
    Hirtelen eszébe jut valami, ismét előszedi a papírt, hogy rangsorolja a felírtakat, és ehhez le is ül. Amikor felpillant, egy nyitott bejárót lát, ami azt jelenti, ha nyitva van, akkor oda be is lehet menni. Nem tiltják, tehát akkor szabad, vagyis elindul egyenesen befelé, míg el nem éri a hátsó kertet.
    Amit itt lát... egy gyönyörű faragás, ami laikus szemnek az is maradna, de neki sokkal többet jelent.
    Olvasott erről, Bali azaz az indonéz kultúrához kötődő szimbólumról van szó, és az, aki alkotta, túl aprólékosan tette, olyan mélységekig ment, amit csak és kizárólag hozzáértő tud.
    Ez felkelti az érdeklődését, mégis ki az, aki nem csak farag, hanem tudja is, mit csinál? Úúúúgy.
    Muszáj bekopognia, nem tudja megállni, így meg is teszi, majd ha válasz érkezik, be is nyit rögvest. Tudni szeretné, ki az, aki világot járt, és eljutott az Indonéz szigetre is? Fiatal nem lehet, de vajon ki? Egy marék cukrot töm a szájába tökéletes lesz köszönni így, de sebaj.
    -Üüüdv!
    Ennyit nyög ki, legalább ennyit, mert annyira tele van az arca, hogy előbb le kell nyelnie, hogy mást is mondhasson. Ragyogó pofival áll az ajtóban, kíváncsi, mi mindent talál még.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Claude Műhelye

    on Pént. Aug. 21 2015, 22:16







    - A fa görcsét is bele tudod foglalni a munkába, érdemes külön kezelni előtte, mert teljesen más tulajdonságokkal bír, mint a fa többi része. Ha lakkozod, a megfelelő kezeléssel tudod megőrizni az egységét a többi részével. Pácolással, megfelelő fa kiválasztásával tudod ezt elérni, és az is megoldás, ha úgy választod a fát, hogy nincs benne.
    Az elrontott remekmű és az egyik lelkes tanonc mellett ülök.
    - Nézd meg a fa tömörségét. A fa fajtája alapján is meg tudod határozni, mennyire lesz alkalmas további megmunkálásra, ha van benne görcs.
    Előveszek egy mókus szobrot, még csak félig van kész.
    - Nézd, így is meg tudod oldani. – hagyom, hogy megvizsgálja az anyagot, a mókus szeme a görcs, rafináltan megoldva, hogy mindkét oldalán felhasználható legyen, mint szem.
    Még a hang előtt megfordulok az ajtó felé. Nem mindennapi látványban lesz részem, el is nevetem magam.
    - Előbb a cukorral végezz, mielőtt az végez veled. Gyere beljebb. – visszafordulok Markhoz. – Mára nincs több, ha be szeretnéd fejezni... – nyitva hagyom a kérdést és felállok mellőle, Norie felé indulok.
    A műhely belseje magas légterű, szobrok különböző méretben, dobok, mindenféle stílusban és fent két csónak is felfüggesztésre került, inuit és polinéz kultúrából. A doboknak, amit szertartáshoz használok, nem találtam még megfelelő helyet, addig itt tartom őket.
    - Tudok segíteni valamiben? – mutatok helyet a sarokban kialakított társalgó rész felé, de ha szét szeretne nézni, hagyom, ez esetben csak a pultnak dőlök.
    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Claude Műhelye

    on Vas. Aug. 23 2015, 16:00

    Minél előbb próbálja eltüntetni a felhalmozott gumicukor mennyiséget, bár a nevetésből ítélve ez nem igazán jött össze, így mosolyogva, hatalmasat nyelve fejezi be az akciót.
    -Én nyertem.
    Elneveti magát, és közelebb sétál a fadarabbal küzdőhöz, hogy megnézze, min dolgozik, aztán a dobok előtt áll meg, és a csónakokat is szemügyre veszi a szobrokkal együtt.
    -Ó, csak nyitva volt az ajtó, meg megláttam kint azt a szobrot, és gondoltam megnézem, ki az, aki azt alkotta. Ezt ismerem, meg ezeket is, meeeeg. Mindegy.
    Először kifelé mutat az ajtón kívülre, utána a csónakokra, végül a dobokra, és így fordul a férfi felé, majd rohamozza meg a társalgó részt.
    Még véletlenül sem kell megismételni az invitálást, mire a hím odaér, ő már rég ül.
    -Ahaaaa. Nori vagyok. Szóvaaaal, tök szépen farag, éééés mivel tetszik a munkája... tudna nekem készíteni egy picike viking hajót, aminek gyönyörűséges sárkányfej van a két végén, és mahagóniból van? Ami kicsit nehezítené az egészet, az aaaaz, hogy szeretnék rá, mintha a fedélzeten állna meg az elején, az orrnál... ilyesmit.
    Turkálni kezd a táskájában, és végül előkerül belőle egy rajzmappa, abból is egy farkasrajz, egy holló és még a hajó terve is.
    -Tud dobolni? Már úúúgy? Látszik rajtuk, hogy nem tömeggyártásúak. Ugye járt már Alaszkában?
    Ismét a csónakokra pillant, legfőképp az inuitra. Azon kívül, hogy lenyelte a cukrokat, megrohamozta a hímet a kérdéseivel rendesen, csak győzzön rájuk válaszolni, már ha akar.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Claude Műhelye

    on Csüt. Aug. 27 2015, 19:42






    Szélesebb mosoly kerül az arcomra a nyelvöltésre, majd hagyom, hogy feltérképezze a helyet, mindegyik énje. Akivel az előbb beszéltem, megmutatja, min dolgozik, nálam félősség és irigység nincs, féltékenység sem, ezek mind hiábavaló dolgok. Figyelem, ahogy nézegeti a tárgyakat, mintha tudná, mi micsoda és így is érzem.
    - Egyáltalán nem mindegy. Én készítettem őket.
    Norie energiája elsöprő, mint egy tavaszi vihar: mindent tudni, látni, érezni és tapintani. Aki is érdeklődőn figyel, és tudom, hogy nem véletlenül.
    - Örülök, ha tetszik, ami itt elkészül. – nem vagyok szerény, a munkák pedig nem csak az én kezem érdemei. Elvégre azt faragom ki belőlük, mondhatni szabadítom meg a feleslegről, amik valójában.
    Leülök mellé, a mappát átveszem és megfigyelem a rajzot, rajzokat. Magával ragad a vonalak íve, szuggesztíven beszélnek hozzám.
    - Ezeket te rajzoltad? – értő szemekkel nézek a rajzokra. – Élőben is láttál már ilyeneket? – nem véletlenül kérdezem így, oka van minden kérdésemnek.
    - Igen, tudok. – kapom a tekintetem a dobokra. Régi emlékek fűznek hozzá, de nem ezért vannak. A külső erők gyűjtésében sosem hittem, a doboknak azonban már erejük van, saját energiájuk a lényükön kívül, ami a sokszori használat eredménye. Vezetők, iránymutatók, pálcák az úton, amelyet nagyon kevesen, egyre kevesebben követnek ma már.
    – Saját készítésűek. Igen, éltem ott egy ideig. Te is jártál már arra? – elég hamar távoztam onnan, mondhatni, rakétasebességgel, kóborként a hiányom azonban senkinek nem keltett feltűnést. Ez a csavargók sorsa, egy idő után mindenhonnan eltűnnek nyom nélkül. – Miből gondolod, hogy nem tömeggyártásúak, amiket itt látsz?
    A kérdések sosem zavartak, a nyitottságot jelenti a számomra és Norie energiabomba kérdésekkel rohamoz le, ami sokkal többet jelent, mint bárki gondolná. Mint egy farkas, ha szimatot fog.
    - A holló a barátod? – a gondos megformálás és kialakítás erre utal.
    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Claude Műhelye

    on Pént. Aug. 28 2015, 14:34

    Lelkesen figyeli az ügyködést, annyi mindent tudna tanácsolni, na de nem azért, mert tud faragni -sosem próbálta-, hanem azért, mert ötletei vannak.
    -Jó, de akkor is. Igen? Oké, akkor már értem.
    Nem egy hétköznapi hímbe futott bele, és nem csak azért, mert nem titkolja a korát és egyebet sem, de egészen más energiák jönnek felőle, mint a hétköznapi átlagemberből, farkasból.
    -Azért vannak különbségek, deeeee tudom, hogy miért.
    Sejtelemesen mosolyog, egészen más az, amit az az alak csinál, mint amiknek a többsége ki van rakva, és most nem arra gondol, hogy az illető kezdő a faragás terén.
    Lecsüccsen és átadja a saját alkotásait, hogy érthető legyen, mit is szeretne igazából.
    -Igen, én. Van, ami jön, van amit akkor sem tudok lerajzolni, ha akarok. Ezeket igen. Persze, hogy láttam, kivéve a hajót, mármint nem pont ilyet, vagyis nem úgy.
    Találkozott már viking hajóval, járt a múzeumban is, de nem ilyen volt a sárkányfej, mint amit ő rajzolt, hanem kicsit más. A másik kettőről pedig nem is kérdés, hogy látta.
    -Szuper. Én most tanulom, de van egy dobom.
    Autodidakta, főleg itt, pláne, hogy szinte ma érkezett. Ki kell ismernie magát a városban, és megfejtenie, mit hol talál. Tuti van olyan terület, ami elszigetelt, és az sem véletlenül. Rá fog jönni.
    -Aha, de csak rövid ideig. A csónak miatt kérdezem, az egyik inuit, alaszkai őslakosok használtak ilyeneket.
    A másik az hasonlít az indián kultúrára, de ha azt veszi alapul, akkor végül is egy tőről fakadnak. Egymás mellett a kettő ki is emeli ezt, de érdekes, hogy itt több kultúra található meg egyszerre.
    -Onnan, hogy tudom. Ilyeneket nem csinál senki csak úgy, kedvtelésből. Ezeknek mind-mind jelentőségük van.
    Már a kinti szobor is erről árulkodott, ezért jött be, mert hajtotta a kíváncsisága. Ahogy a bundásáé és, mert ő azóta is körbejár, szaglászik, és felfedez. Szinte már-már pofátlanul, és még figyel is valamit, vagy valakit, így ő is abba a irányba tekint.
    -Igen. Okos és szép madár.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Claude Műhelye

    on Hétf. Aug. 31 2015, 18:32







    Felnevetek és a fejemet csóválom a válaszra, majd bólintok a másik felére. A dobra nézek, majd vissza Noriere.
    - Valóban? – nézek rá. – Akkor mutass be... neki. – mutatok a közepes méretű dobra. Minden tárgynak lelke van, a középső dobot használom a legtöbbet, és nem éppen hétvégi esküvőkre. Legalábbis, nem kifejezetten arra.
    - Ez így van rendjén. Bár néha a kakas példája az igazi. – belemerülök a rajzba, Norie biztos hallott a kínai császár és a felkért festő esetéről, szerintem csodálatos példa.
    - Amit te készítettél. – megállapítom, s nem kérdezem. Oka van, hogy így teszek, maga a dob készítése is tanulási folyamat és főként a megismerésé, megszemélyesítésé. Mint amikor a fából előbukkan annak lelke, megmutatva, ki is ő.
    - Valóban inuit, nem eszkimó. – mosolyodom el. -  Tsimshian csónak, az aleut még nem érkezett meg.
    Magabiztos mosoly jelenik meg az arcomon. Senki sem érkezik véletlenül a műhelybe, és hiszek abban is, hogy senkivel sem véletlenül bukkanok össze. Aki is felbukkan, farkasom mellém kucorodik, miután alaposan megnézte magának Noriet.
    - Mint ahogy annak is, hogy eljöttél ide. És nem a rajz az oka. A fához és a színekhez milyen igényeid vannak? – ehhez igazodom, ha szabad kezet kapok, mindig a legmegfelelőbb fa, pác és lakkot használom hozzá.  
    - A társad? Büszke teremtés.
    Észreveszem az egy irányba figyelést, egyenlőre ennyi elég volt finom tapogatózásnak részemről, mert látom, amit látok, megerősítésre nincs szükségem, és tudom, hogy Norie sem vak minderre. Csupán a nyitást tettük meg egymás felé, mint a darvak.
    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Claude Műhelye

    on Kedd Szept. 01 2015, 18:17

    Tekintetével követi, hová mutat a hím, és elmosolyodik. Sokkal erősebb, mint a többi, megrázza a fejét.
    -Nem kell bemutatnom, mert ismerik egymást. Ő ott egy beavatott, felszentelt dob, melyet nem érinthet senki, csak ön. Kivételes alkalmakkor használja, rendkívül erős az energiája, szó szerint él, és lélegzik, hiszen az állat szelleme, aki a bőrét adta, benne lakik. Az, hogy életre kelt, az azt jelenti, hogy valóban társak, és nincs szüksége arra, hogy tovább keresgéljen.
    Kitérőnek is tűnhet a válasza, de egyáltalán nem az. Mégis hogyan mutasson be valakit a saját dobjának, amikor nincs hozzá joga? Az a dob él, lüktet és kitűnik a többiek közül, akkor is, ha nem ő a legnagyobb.
    -Igaz.
    Ismeri a történetet, és tényleg így van. Sokszor rajzolt már, és érdekes volt, amit tapasztalt akkor, amikor hagyta, hogy úgy "vezessék" a kezét, amikből ezek a képek születtek. Más volt a hatás, más volt a képre nézni, mint akkor, amikor erőltette.
    A megállapításra felpillant.
    -Honnan tudja?
    Azt egy szóval sem említette, hogy saját készítésű dobról van szó, ráadásul az ő korában nem is nagyon szoktak ilyesmivel foglalkozni. Tény, nem két napig készült, gondos választások előzték meg, de a belsője diktált. Azzal is sokat tanult, magáról, az útjáról, mindenről.
    -Az egészen más, ééés... ön nem készítene olyat. Az inuitok nagyon szoros kapcsolatot ápolnak a szellemvilággal, az eszkimók kevésbé. Ide nem illett volna, viszont az indiánra hasonlító csónakkal szimbiózisban vannak.
    Ezt nehéz megmagyarázni, de nem is kell, a hím érti tökéletesen, mire gondolt. Más a két kultúra, az inuitok mindenbe "beletették" a hitüket.
    -Tudom, és nincs. Önre bízom.
    Valóban nem véletlen, hogy bejött ide, pedig az utcáról nem is látszott a szobor, csak amikor már beért. A hímre hagyja, mit választ, kíváncsi rá, hogy találkozik-e a gondolkodásuk, vagy sem?
    -Igen, kis fiókaként találtunk egymásra. Ő kiesett egy fészekből, én összeszedtem, és azóta együtt vagyunk. Rettenetesen de nem bánom.
    A bundása jelzett, és amit megtanult, az az, hogy figyelni kell rá, így arrafelé néz, és egyszer csak elmosolyodik. Egy alak sziluettje rajzolódik ki, azaz lesz látható kis ideig, majd el is vész. Tehát ő a hím a társa, és megmutatta magát előtte. Nincsenek véletlenek. Ez a férfi sokkal többet tud a spirituális világról, mint a munkáiból gondolta.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Claude Műhelye

    on Szer. Szept. 02 2015, 21:21







    Ahogy hallgatom a választ, a farkasa szemeibe nézek. Semmi erőfitogtatás, csupán érdeklődés és néma nyitás felé.
    - Valóban így van. – bólintok végül és Norie-re vándorol vissza a tekintetem. – Mióta tudod ezeket? Tudtál valakivel beszélni erről eddig? – a választ tudom, elvégre mindenki ott hagyja keze nyomát mesterként vagy tanítványként a másikon.
    - Azon csodálkoztam volna, ha nincs meg a dobod. Akik elérnek odáig útjukon, megalkotják a sajátjukat, ami a lelkük része, és mégsem az. Te pedig már jártál ezen az úton.
    - Majdnem. – biccentek az eszkimókkal kapcsolatban. – Minden nép járatos a szellemek világának ápolásában, vannak, akik már jobban elfelejtették. Az inuitok vagy eskimok, nevezzük akárhogyan őket, ápolják ezt a hagyományt.
    A farkas felé pillantok egy rövid időre ismét, sajátom nyugodtan heverészik, figyelve, miként fedezi fel a kölyök a helyet.
    - Rendben. A vázlatok maradhatnak nálam? – emelem fel a tömböt. Ha a lapokat adja csak oda, akkor azokból dolgozom.
    - Ide jöhet ő is, szívesen látom, jól fogja magát itt érezni. Van határidő az elkészülésekhez? Legkorábban – nézek újra a rajzokra. – két hét múlva értük jöhetsz. Közben is szívesen látlak, ha szeretnél szétnézni.
    Az asztalra teszem a tömböt, s érzékelem, ahogy Aki Norie farkasával szemez.
    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Claude Műhelye

    on Csüt. Szept. 03 2015, 21:08

    Bundása érdeklődve járkál körbe, szemügyre veszi a hímet, a farkasát, és mindent, amit csak lehet. Lelkes csóválásba kezd, amikor a hím figyeli őt. Barátkozik. A kérdésre felsóhajt, behatárolni sem tudja.
    -Úgy kb. egy éve, addig csak éreztem, hogy más vagyok, mint a többiek, de akkor értettem meg, miért. Volt valaki, igen, de már nincs köztünk, szóval másképpen oldom meg.
    Kimerítő dolog egy már elhunyt lelket visszahívni tanácsért, és nem is lehet sűrűn. Amikor viszont teljesen elakad, akkor megteszi, mert az egy-egy ködös mondat is értelmet nyer szinte azonnal.
    -Igen? Ebben van valami.
    A dob... hogyan is jött, készítenie kell? Jó kérdés, egyszerűen csak jött az érzés, hogy most. Megcsinálta, persze segítséggel, hiszen a jelenben nem igazán tudta, hogyan fogjon hozzá, de amikor mindent a kezében volt, adta magát.
    -Ezzel nem teljesen értek egyet. Egyek és mégsem. Voltak, akik elfelejtették, kicsodák, és szó szerint úgy élnek csak, mint eszkimók. Azonban van egy réteg, akik követik ugyanazt, amit annak idején, még ha a generációk sokasága miatt meg is kopott a tudásuk
    Azonnal rázni kezdi a fejét, tényleg másképp gondolja, bár lehet, hibásan, mégis ez a meggyőződése.
    -Persze. Azért adtam oda.
    A váztlattömbje nem titok, van belőle még néhány, és ebbe többnyie ilyesmiket alkot, mint amiket mutatott. Kivéve egy rajzot, ahol valakit alkotott meg.
    -Tényleg? Akkor legközelebb elhozom, édes, nagyon édes. Dehooogy. Most jöttem, szóval nem rohanok el. Két hét? Az gyors. Köszönöm szépen.
    A hím mellett ülő alakra pillant, mosolyogva hajt fejet, majd pillant vissza a férfire. Érdekes munkákat lát, köztük olyanokat, amik úgy emelnek ki egyes részleteket, hogy látszik rajtuk, "hozzáértő" készítette. Egyszerűen mások, kitűnnek a többi közül.
    Bundása még mindig a hím melletti alakot figyeli, amikor ő már nem látja, a kis bolyhos még mindig, és kíváncsian dönti félre a fejét. A félrelógó nyelve... igazán komoly.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Claude Műhelye

    on Kedd Szept. 08 2015, 22:00







    - Hogyan oldod meg? – komolyan érdekel, mert ez nem olyan, mint a járás vagy a festés. Ha ott nincs csiszolva, még nincsgond. Ám ez a tudás az elmére hat, a lélekre és kellő foglalkozás nélkül hamar megbolondul az illető.
    Egészen másfelé, pontosabban kétfelé beszélünk, lévén az inuit és az eskimo nem egy és ugyanaz, amiről ő nyilatkozott az előbb, az pedig teljesen más jelenség. Majd megérti, nem most lesz ez, ezért csak ennyi a válaszom.
    - Bölcs meglátás és térjünk erre a kérdésre vissza hét év múlva.
    Félrebiccentem a fejem arra, hogy ez gyors.
    - Hozd, szívesen látjuk. Kérlek.
    Továbbra is a rajzokat nézem.
    - Skandináv területről érkeztél? – a rajzok arra utalnak, nem csak a lány megjelenése és kisugárzása. Érthető lenne, miért ezeket kéri. Ez esetben ott használatos fákat fogok felhasználni.
    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Claude Műhelye

    on Szer. Szept. 09 2015, 20:22

    -Megbeszélem vele, de csak akkor, ha nem tudok más megoldást. Úgy.
    A földre mutat egy apró kört rajzolva, és nem részletezi tovább, ebből tudja, hogy a hím érti, hogyan is érti az egészet. Más lehetősége nincs, csak így tudja elérni őt, és még nem is megy addig, amíg szeretné, hamar elfárad.
    Eddig csak hozzá tudott fordulni, bár ha nem így lett volna, akkor sem felejti el időnként "felkeresni", mert azt nem lehet.
    -Oké.
    Jól hangzik, ez azt jelenti, a hím sem akar távozni előbb, ahogyan ő sem.  Mit fog másként gondolni, az majd elválik... akkor, bár az is lehet, félreértette őt, és nem ugyanarról beszélnek.
    -Oksaaaa. Nem olyan izgága, hogy... szóval nyugodt típus.
    Neki pont az ellentettje, de annyi baj legyen, ilyen habitus is kell a csapatba. Körbe fog repülni, ebben biztos, hiszen kíváncsi madár, őt is érdekli minden, megnézi, amit csak lehet.
    Itt jól fogja magát érezni, hiszen tele van a műhely fával, rá lehet szállni, és társai.
    -Igen, Oslóból. Ott éltem eddig, csak most eljöttem, ide. Sokat utazott?
    Nem is tervezi, hogy hazamegy, ha minden jól alakul, és ezért bármit meg fog tenni.
    A kérdése célzott, hiszen a munkák sokszínűsége ezt mutatja, de azért kíváncsi is, mit felel a férfi. A bundása ismét tesz egy kört, mintha mindig újabb és újabb részleteket lelne, és még Claude mellett is szimatok, pontosan ott, ahová eddig nézett.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Claude Műhelye

    on Kedd Szept. 15 2015, 22:22








    - Értem. – biccentek egy aprót. Jó látni, hogy még van remény, vannak olyanok, mint én.
    A jellemre egy rövid mosollyal válaszolok. Itt mindenkinek helye van, az életunt lendületet kap, a habókosok egyensúlyt éreznek magukban. Elindulnak az útjukon.
    - Azt eddig is hallottam, hogy nagyon fontos náluk a nyelvoktatás. Nekem még mindig befigyel néha az akcentus. – nevetek fel halkan.
    - Nem mondhatnám. Ha voltam, akkor sokáig voltam egy helyen. Az utóbbi időkben utaztam inkább többet, de most már szeretnék ismét megállapodni.
    Kezdem érezni az időt lassan, de legfőképpen az a régi érzés hiányzik, amit Aki országában éreztem, még ha csak nagyon lassan alakult ki bennem.
    - Van olyan hely, ahová szeretnél majd eljutni? – érzem, hogy komolyan érdekli ez is, nem veszem félvállról.
    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Claude Műhelye

    on Pént. Szept. 18 2015, 20:40

    Lelkesen bólint, tudta, hogy nem kell magyaráznia, a hím érteni fogja. Igen, ő így tud kommunikálni sajnos, de mindennek oka van, szóval nincs letörve.
    Körbenéz, a kis hollója tényleg imádni fogja ezt a műhelyt, kíváncsi lesz rá, mi lesz a legelső, ami felkelti majd az érdeklődését.
    -Így van, tudják, hogy sokan utazgatnak, illetve jönnek is oda, így odafigyelnek arra, hogy megértsük egymást. Jaj, akcentusom nekem is van.
    Nevetni kezd, vannak nyelvek, amikkel bajlódik, de sebaj, majd egyszer elmúlik.
    -Tényleg? A munkák miatt kérdeztem, bár jó, nem velem egyidős, így akkor belefér. Sokat látott. Én szeretnék itt maradni, legalábbis egyelőre biztosan.
    Hirtelen leesik neki, hogí a férfi sokkal de sokkal idősebb nála, persze úgy simán maradhatott hosszabb ideig egy országban. Ő még nem akar költözni, főleg, hogy most jött.
    -Igen. Szeretnék eljutni egyszer Egyiptomba, Izlandra, Indiába és Kínába, illetve beutazni az Államokat, mert itt annyi de annyi olyan törzs él még mindig... no meg Bolíviába. ott van egy indián törzs, őket szívesen megismerném.
    Olyan lelkesedéssel kezd bele, hogy csak na, és hirtelen abba is hagyja. Erről órákig tudna beszélni.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Claude Műhelye

    on Kedd Szept. 22 2015, 18:12







    - Kevésbé észrevehető, mint nálam. És még beazonosítani sem tudják. – nevetek most már tényleg fel. Két ország akcentusa olvad fel ebben a nyelvben és bár csiszolom, azért néha előjön.
    - A munkák? – pillantok szét. – Igen, ezek a lenyomatuk egyike. Jó látni, hogy mindenhol megbecsülik a faművességet. Elég szilárdan tartja magát, holott más anyagok is eléggé mindennapi használatúvá váltak.
    Ha nem rég érkezett is, ismernem kéne.
    - Ezek szerint nem Queenst gondoltad célpontnak. És nem olyan régen érkeztél. – kijelentek, kérdezés nélkül.
    - Mindegyik elég nagy ország. Vegyük Egyiptomot először, aztán, amikor jössz, elmondod sorban a többit. – ezzel is jelzem, hogy ha elkészültem a munkával, utána is szívesen látom, többször.
    – Cserébe te is kérdezhetsz tőlem. Mit szólsz hozzá? – kezemet nyújtva felé, teszem fel az utolsó kérdést.
    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Claude Műhelye

    on Csüt. Szept. 24 2015, 15:10

    -Jó, azt nem tudom miért van, de higgye el, nekem is akad.
    Nevetve konstatálja, tényleg így van, de azért megértik egymást, és ez a lényeg.
    -Ahaaa. Látszik, hogy nem szokványosak, azaz nem csak egy-egy kiragadott motívumot tartalmaznak, hanem sokkal mélyebb értelmük van. Azt nem csodálom. Ma nem az a fontos sajnos, hogy valami tartós legyen.
    Elég csak körbenézni, nem csak amolyan faragott munkák ezek, sokkal többek. Persze a fa sok esetben tartósabb lehet mindennél, nem véletlenül becsülik meg. Látott megkövesedett példányokat is, amik előkerültek, és nem porladtak szét, mint mások.
    -Nem, Manhattant. Pontosan ma, és máris nyakamba vettem a várost.
    Az apja ezt hagyta meg, hát oda érkezett. Végül is mindegy volt, csak eljöhessen, és ahogy Garretet megismerte, nem is olyan rossz, sőt. Az persze más kérdés, mi lesz később, de az nincs tiltva, hogy nem ismerkedhet másokkal.
    -Azt nem mondtam, hogy kicsik.
    Elvigyorodik, az nem volt kikötés, hogy pici nemzeteket, országokat kell mondani, bár azért Izland a többihez képest még kicsinek is mondható.
    -Oké. Akkor köszönöm, és majd két hét múlva jövök. Viszlát... mindenkinek.
    Kezet fog a hímmel, aztán felugrik és jelentőségteljes kijelentést tesz. Nem rohan ki szeleburdi módon, hagyja, hogy bundása lelkes farokcsóválással elbúcsúzzon mindenkitől, csak utána lép ki az ajtón, hogy amíg még lehet, feltérképezze az összes fontos pontot. Már ami számára az.

    //Köszönöm a játékot! Ölelés//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Claude Műhelye

    on Kedd Szept. 29 2015, 22:31


    ClaudeMo Li


    Norie említette nekem Claudeot és a műhelyét, s bár eszemben sincs a lányt ellenőrizgetni, mégis kedvem szottyant elruccanni ide. Tisztelem a hímet, mert jóval idősebb, mint én, s olyasmikhez ért, amihez nekem közöm nem volt soha. Bár a faragás egy módját művelem, testeket alakítok át, de nem úgy, ahogy ő a fát. A bőr alá ültetett testtorzító "ékszerek" nem a világaim, tudom a módját hogy kell készíteni őket, de nem szívesen vállalok ilyen munkát. A tetoválás az persze más. S tulajdonképpen ezért is vagyok itt. Meg valami egész más okból kifolyólag is, amit rögvest nem részleteznék, s a gondolataim közül is kiűzöm, ne rezegje teli energiáimat.
    Először kopogásra emelem öklömet, majd hogyha bebocsátó szép üzenetet kapok - vagy nem szépet, nem vagyok válogatós - akkor belépek a műhelybe is.
    - Szép napot!
    Szól a köszönésem szinte tökéletes angolsággal, de ma valahogy nem akarom belőle eltüntetni a kínai dallamvilágot, amit az anyanyelvem ültet minden olyan nyelven való megszólalásomba, amit ismerek.
    Egyelőre nem, mint farkas, hanem mint érdeklődő megrendelő vagyok jelen, de azért a fekete ordas kíváncsian fordul bennem Claude hímje felé. Rég találkozott szemtől-szemben olyannal, aki nem kölyök, pláne ennyire nem az. Mindig újszerű élmény neki, s élvezi amellett is, hogy előtörnek belőle a bizonyítási felhangok is.
    - Van egy kis idő.. - kicsit elnyújtom a végét. Max óta belezavarodom néha a megszólításokba, de végül úgy döntök, hogy nem hazudtolom meg önmagam, s a szokott módon fejezem be a mondatot.
    - ..d most?
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Claude Műhelye

    on Pént. Okt. 09 2015, 21:55






    - Ebben az esetben nem vagyok egyedül ezzel a kérdéssel. – kacsintok rá. Nehéz volt megtanulnom az angol nyelvet, a két anyanyelvem után. Aki anyanyelvét is már a sajátomnak tartom.
    - Jó szemed van hozzá. – jegyzem meg. És ezzel a gondolattal is kevesen vannak már, mint Norie. Éppen ezért tartom minél fontosabbnak, hogy amivel foglalkozom, legyen az fa, vagy a szellemek világa, műveljem és adjam át azoknak, akik valóban arra születtek.
    - Az igen! Nem ülsz a sült kenyeret várva. Igazi felfedező vagy. Garret jó választás, még ha nem is gondolná róla senki, hogy egy falkát vezet. A külsőség sokakat megtéveszt.
    Elmosolyodom a válaszra, hogy aztán a válaszát, hogy máris megy, tudomásul vegyem. Majd mesél máskor, ha kedve lesz és eljön ismét.
    - Várlak.
    A kölyök farkasra is ránézek, intek neki, farkasom mormog felé egy elbúcsúzást.
    ~ Hihetetlen, hogy csak nekem kellett olyan fafejűbe botlanom, mint te. ~ Aki hangja vidám élcelődéssel csendül lelki füleimbe, amikor Norie és farkasa már távol van.
    - Akkor nem lett volna számodra kihívás. – somolyodok el.

    //Szintén köszönöm! Ölelés //
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Claude Műhelye

    on Pént. Okt. 09 2015, 21:56







    Ritkán használok elektromos meghajtású gépeket, a régi, kézi készítésű tárgyak híve vagyok. A legfinomabb csiszolást is kézzel végzem. És még kevesebb zajjal is jár, kifejezetten élvezem. Mára talán készen is lesz a csiszolás, ha nem, akkor sem fogok elkeseredni. Jó munkához idő kell és jó munkát sosem adok ki a kezemből. Csakis kiválót. A tökéletes fogalmáról más a fogalmam, hiszen minden pillanat és tett tökéletes. Még ha éppen a lehető legjobban elrontunk valamit.
    A műhelybe szabad a bejárás, az ajtó fölé függesztett japán csengettyű jelzi, ha éppen használatban van. A hangra le is teszem, az érkező energiái is elérnek, farkasom érdeklődéssel fordul az ajtó felé, velem együtt.
    - Üdvözletem! – leteszem az eszközt és megtörlöm a kezem, és az arcom is, nedves kendővel.
    Farkasom megelőz, s kellő távolságban áll meg a fekete farkastól. Nyugodt szemlélődés rezeg benne, a megszokott várakozása.
    - Megfelelő az időzítés, éppen befejeztem a csiszolást. Foglaljon helyet. Teát, frissítőt adhatok? Miben segíthetek? – ez a kérdés, ha valaki tudja, hogy nem csak fával és lakkokkal foglalkozom, sokkal többet rejt, mint egy megrendelő számára.
    Bármit is kér, a kis dohányzó asztalra teszem, s helyet foglalok magam is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Claude Műhelye

    on Vas. Okt. 11 2015, 22:21


    ClaudeMo Li


    Élvezettel falom fel az egyfalatnyi Ázsiát ebben a csilingelésben, mosollyal nyitok Claude felé, ez is megalapozta a kellemes érzésemet a hím irányába. Meg miért is legyen kellemetlen bármi? Nem úgy álltam hozzá, hogy valami rosszízű kötelesség hajtana ide és egyébként is: szeretem a művészeteket. Meg az ismerkedést, beszédet. Nem mindig, de ma igen. Amíg meg nem gondolom magam.
    A farkas érdeklődéssel fordul a hím felé, fekete fejét enyhén oldalra döntve vizslatja a nála sokkal idősebbet. Tisztelet csillan meg okos szemében, de meg nem hajlik, ez nem az a helyzet, amikor bárkinek a megadására lenne szükség. elég az, hogy nem támad, ennyit tud adni, ebben kell a másiknak bíznia, ha képes rá.
    - Sok jót hallottam rólad, gondoltam eljövök, s bizonyítékot keresek a történetek igazságtartalmára.
    Kezdek bele könnyeden, mosolygósan.
    - Teát kérek, köszönöm!
    Bár nem vagyok szomjas, de nem szeretem elutasítani a kívánalmakat. Olyan kedves volt, annak ellenére is, hogy csípőből magát. Illem, tudom. Biztos én vagyok a barbár, nemis tagadom.
    - Hogy vagy mostanában?
    Hall ezt-azt a praetor lánya, nem véletlen kérdezem, miközben kényelembe helyezem nála magam.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Claude Műhelye

    on Szer. Okt. 14 2015, 21:06








    Nyugodt mosoly telepszik meg az arcomon, miközben a kezem törülgetem. Farkasom továbbra is figyel, oka nincs támadni vagy közelebb menni.
    - Melyikkel szeretné kezdeni a sok jó közül? – sem álszerény, sem szerény, sem egoista nem vagyok. Már nem vagyok, régebben olyan természetes volt számomra, mint a lélegzetvétel. Aki kitűnően értett ahhoz, hogy lefaragjon belőle, s kihozza belőlem azt, aki most vagyok.
    Ízesítés nélküli teát teszek a tálcára, külön rakva ízesítőt, ebből egy sem répa vagy gyümölcs cukor tartalmú és még csak nem is mesterséges. Zöld tea, frissítő, kifejezetten beszélgetésekhez való.
    Nem megrendelés ügyében érkezett, valami más hajtja. Mivel nincs más a műhelyben és nem is várható, az alapvetően van időm rá részből, még inkább az lesz.
    - Megvagyok, köszönöm, kezdem megszokni az itteni életet. Ezt a kérdést szintén feltehetném. – tekintek Mo-ra, majd kortyolok egyet a csészémből.
    A tiszteletköröket lefutva, most már valóban érdekel, miért érkezett, mivel már feltettem a kérdést, nem fogom feltenni újra. Majd elérkezik annak az ideje is a beszédben. .
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Claude Műhelye

    on Pént. Okt. 23 2015, 20:53


    ClaudeMo Li


    - Egyelőre egyikkel sem,már hogyha elárulást jelent a kezdés. Ha viszont kinyomozást, akkor egyszerre többet is tudok mondani. Mondjuk a munkáid megszemlélését vagy a beszélgetés közbeni jellemed. Ja, és a hangod sem utolsó. - rákacsintok, nem zavartatva magam amiatt, hogy efféle, könnyed hangot ütök meg. Igazság szerint nem voltam soha képes arra, hogy túl hivatalos legyek, bár a farkasnak elég jól megy, hogyha tömörségről van szó. Felénk az udvariasság más módozatokban merül ki, de valakinek, aki olyan helyről jött, mint amelyről tudomásom szerint Claude, pont nem kell magyaráznom, gondolom.
    A teába sem cukrot, sem citromot nem teszek, tejet meg akkor sem öntenék bele, hogyha puskával fenyegetnének. Egyszerűen nem az én világom, meghagyom az angoloknak. Én a natúrt szeretem, még fekete teában is. Pláne, hogy ez zöld.
    - Sosem unalmas az élet. Sem itt, sem máshol, de itt pláne nem.
    Célzok ezzel arra, hogy a Praetor Lupust vezetni nem kis feladat, szívesen teszem, de nincs mellette sok szabadidőm. Viszont kellemesen elvagyok vele.
    - Norina mondta, hogy járt itt. Megjegyzést tett egynémely szobrunkra, gondoltam vicces lenne, ha meglepném egy reprodukcióval. azért jöttem, egyebek között, hogy megkérdezzem, tudnál-e faragni nekünk olyat.
    Egyelőre nem ragozom, hogy milyen az az olyan. Nem hoztam el, szóval ha kép nem elég róla, akkor szeretettel várom a Praetor Házban is, de nem szaladnék ennyire előre.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Claude Műhelye

    on Kedd Okt. 27 2015, 21:37







    - Mmm.. – biccentek elismerően. – Kedves bókok. Jó megfigyelő. – mosolygok, és elismerően tekintek rá. A faragást kevesen értékelik, múlt időnek veszik, holott a mindennapi életünkben szép tárgyak használata, azzal körbevenni magunkat, fontos, számomra mindenképpen.
    Észreveszem, hogy nem tesz a teába semmit, mint ahogy én sem. Hümmentek magamban egyet.
    - Egy idő után a folytonos rohanásba is bel lehet fáradni.
    Egy időben nem bírtam megmaradni egy ültő helyemben, mára ez már lényegesen változott, de valahogy hosszabb ideig sehol sem tudtam eddig megmaradni. De nem tartok attól, hogy ha nem tudok már máshová menni, akkor kétségbe esnék.
    - Norie? – a név ismerős, s a hozzá kapcsolódó arc is. – Figyelemre méltó kölyök. Sok minden van benne. – remélem, hogy van, aki figyeljen rá, bár nem érzem elveszettnek, megtalálja a maga útját és módját annak, hogy a dolgok az ízlése szerint alakuljanak.
    - Attól függ, milyen reprodukcióról van szó, és miként szeretnék felhasználni. – tény, hogy hamisítás itt fel sem merült, szeretem ezeket tisztázni. És nem mindenről tudok reprodukciót készíteni, anyag és formafüggő is.
    - És mi lenne a mások között? – érdeklődéssel pillantok rá, farkasom továbbra is csak kíváncsian figyel, kellő távolságból.

    Re: Claude Műhelye

    on Hétf. Jan. 16 2017, 00:08


    Ajánlott tartalom

    Re: Claude Műhelye


      Pontos idő: Kedd Dec. 18 2018, 19:29