Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Great Kills Park
by Richard Lucius Warren Today at 20:08

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Today at 19:46

» Nappali
by Nathaniel Montgomery Today at 19:33

» Zöld szalon
by Richard Lucius Warren Today at 19:08

» Sheridan Hotel
by Camilla Wander Today at 17:26

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Yesterday at 23:31

» Fort Tyron Park
by Noel Wyard Yesterday at 22:57

» Tárgyaló
by Raul Dessauge Yesterday at 21:12

» Will apartmanja
by Noel Wyard Yesterday at 20:04

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Pént. Júl. 20 2018, 23:20

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Zöld szalon

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Zöld szalon

    on Pént. Szept. 25 2015, 23:20

    First topic message reminder :

    Ahogy Agnieszka kiront a szalonból, és kevés híján ledönt a lábamról, alaposan szemügyre veszem, és észreveszem hogy kezében színes tollakat tart. Komolyan creepy egy kétszáz éves gyermek vámpír, aki ki tudja miért lett vámpírrá akkor régen.
    - Milyen igényeid? Hogy fellógatva magadat kezdtél el rajzolni valami nem is tudom. Mit rajzoltál? - lépek beljebb szalonba és megnézem alaposan. Bár a frász kitör néha ettől a kislánytól, alapvetően mégis aranyosnak találom, nem tudom miért. Talán egy kicsit a testvéremre emlékeztet. Nem tudom.
    - Hm, csak mert mondta hogy keressem meg, de az egész házban sehol sem találom és senki nem tudja hol van, így nekiálltam átkutatni a helyet... - magyarázom neki hiszen ez is egy jó módja annak hogy megkeressem. Eddig azonban nem jártam sikerrel.
    - Na és mit akarsz még rajzolni? - kérdezem hogy némi kommunikációt folytassak vele, amennyire ijesztő néha, máskor nem tudom hová tenni, és imádom hogy olykor képes belecsimpaszkodni Kyle hajába. És ami őt bosszantja, az nekem kedves.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Zöld szalon

    on Szer. Márc. 28 2018, 21:23

    Békén hagyták Noelt, megadták számára a klántagok az egyedül lét lehetőségét. Mégis szemmel tartották, figyelve arra, ha változás áll be hangulatában, akkor tudjanak tenni valamit. Viszont akkor sem nyitottak rá, mikor a lakosztályát szétverte.
    Figyeltem az érzéseit. Még nem engedtem el, hiába már nem Gyermek többé. Osztozni akartam volna vele a kínjában, fájdalmában?
    Az utolsó Gyermekem kis híján áruló lett, s még egy ilyet nem engedhetek meg magamnak, ilyen hosszú évezredek tapasztalatával végképp nem. Elsőként végképp nem.
    Érzéketlen lennék, hogy csak ezt tartom szem előtt?
    Az érzelmek múló hullámok, ám azok képesek naggyá dagadni és beindítani folyamatokat. Bennem ez elveszett jó ideje, ám látom, tapasztalom másoknál.
    A zongoránál ülök, s egy rég elfeledett, s rosszul értelmezett művet játszom. Ahogy eredetiben hallottam. Teljesen más, mint a mostani visszaadása a hangjegyeknek.
    - Gyere be, Noel – nem hagyom abba a játékot, ami még fél perc, addigra Noel is beér. Felé fordulok a széken.
    - Letelt a három nap – bólintok. – Szeretnél valamit mondani?
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Zöld szalon

    on Szer. Márc. 28 2018, 21:44

    Még akkor is gondolkodik, amikor elindul az Atyjához, folyamatosan jár az agya, vannak dolgok, amiket még mindig nem fejtett meg, de talán idővel ez is sikerülni fog. Vagy nem... már azon sem tudna meglepődni.
    Az, hogy a szobát mikorra hozza helyre... minden bizonnyal hamar, és a is lehet, hogy nem ez volt a legjobb megoldás, de akkor is szétverte, ezen nincs mit szépíteni.
    Le kellett vezetnie azt a haragot, csalódottságot valahogy, így sikerült, még ha erre nem is lesz büszke, de vállalja a következményeit.
    A kopogás után türelmesen vár, annyira neki sem sietős, valahogy össze kellene szednie minden gondolatát, hogy egy esetleges kérdésre válaszolni is tudjon majd.
    Amint megérkezik a válasz, benyit, és egészen addig nem szólal meg, míg a zongora el nem csendesedik. Legalább nem gyászinduló volt... remek.
    -Jó estét! Le.
    Megkapta az időt, nem mondhatja, hogy nem, de a legpokolibb 3 napja volt, ez egészen biztos.
    -Igen. Szeretnék bocsánatot kérni azért, hogy ez megtörténhetett. Most már értem, miért ágált mindenki az ellen, hogy egy más fajbelivel alakítson ki kapcsolatot, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szerettem, mert nagyon is.
    Rövid és lényegre törő, semmi értelme ezt hosszan magyarázni vagy kifejteni. Nem néz Kyle szemébe, azért még kavarognak a gondolatai rendesen, legfőképp amiatt, mert végül is ölt, és úgy ölt, hogy a ragadozója egyenesen szárnyalt. Ezt pedig nem tudja hová tenni most.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Zöld szalon

    on Pént. Márc. 30 2018, 21:06

    Az illem. Bólintok a válaszom mellé.
    - Jó estét neked is, Noel.
    Rövid ideig hallgatok.
    - A szerelem egy olyan érzés, amely nem ismer és nem követ olyan dolgokat, amelyeket a gyarló elme állított fel saját maga védelmében. Szerelmes voltál, átélted, s ez keveseknek adatik meg – nekem sem. De nem irigylem érte Noelt. Egyáltalán mit vagyok képes érezni?
    - Előfordul, hogy a saját fajtádbeli árul el igazán – nyugodt a hangom. – Ám jellemzőbb, hogy ha más fajbélivel építünk ki kapcsolatot, hamar gallyra fut – újabb csend.
    - Meg kellett tapasztalnod, saját magadnak, Noel, s most megtörtént. Elfogadom a bocsánatkérést. És még valamit elvárok. Leo halott. Nem hozhatod vissza – tudom, mi akar lenni, s mire képes. Azt is tudom, hogy sajátosan értelmez dolgokat. Márpedig itt kemény szabályok élnek a klánon belül. – Ha megteszed, nincs keresnivalód a klánban.
    Ez pedig tudja, mit jelent. Előbb-utóbb meg kell hoznia a végleges döntést is. Figyelem. Még van valami, ami benne van, és nem jött ki.
    - Még valami, amit szeretnél elmondani? Kérdezni?
    Komoly és érdeklődő a hangom. Most először csendül benne némi igazi figyelem.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Zöld szalon

    on Pént. Márc. 30 2018, 22:17

    Egy szót sem szól, úgy hallgatja végig Kylet. Mindenki borítékolta, hogy kettejük kapcsolata nem lesz hosszú életű... hát ő nem. Ő bízott abban, hogy sokkal több idő adatik nekik, és olyan mindegy, hogy Leo mágus, vagy sem. Szerencsés, hogy átélhette a szerelmet, igen, az, mert olyan erőt kapott tőle, merített belőle, amire talán anélkül nem is lett volna képes.
    Így viszont megint érdekessé válik, mi értelme az öröklétnek, ha úgy élnek, mint az érzéketlen gépek, robotok... ridegen, mindent lezárva, kiölve magukból, csupán a céljaikért.
    Márpedig ez következik, ez a rideg, csak a végeredményért folyó küzdelem, mert így kell lennie. A tiltásra bólint, nem lett volna nehéz dolga, hogy megcsinálja, bár azért akkor is várt volna vele, hogy elég ereje legyen a tökéletesítéshez, ha csak az érzelmeire hallgat. Az esze mást súg.
    -Tudom, bár a képességem megvan hozzá.
    Ez lesz a lehető legnagyobb vívódása, hiszen vissza tudná hozni Leot, ám azt is tudja, hogy akkor mégis elárulná az Atyját. Ezt pedig nem fogja megtenni, bár a kiskapu adott, a kiskapu nyitva áll... egyszer, majd később, a távoli jövőben.
    Ez viszont már egy erkölcsi harc lesz, amit ugyancsak magával vív majd, hiszen ha a terve sikerül és visszaszerzi Manhattant Kylenak, akkor már nem ennek a klánnak a tagja. A kérdés az, hogy még akkor is úgy gondolja-e, mint most... mit mondott Leonak...
    -Valóban lenne. A ragadozóm... miért szárnyalt akkor? Miért tűnt úgy, mint aki csak erre a pillanatra várt? Ez lenne a normális? A kíméletlen, kegyetlen gyilkolás élvezettel párosítva?
    Ez az, ami fölött nem tudott napirendre térni, hiszen ilyet sosem érzett azelőtt, de most... most igen.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Zöld szalon

    on Szomb. Márc. 31 2018, 18:23


    - Minket Lilith teremtett. A démonok kegyetlenségét párosította a csábítás és a szépségnek mondható kisugárzással. A báránybőrbe bújt farkas. Azért teremtett, hogy az emberek és egyben a mennybeliek tudomására hozza, igenis képesek a démonok a földön létezni, még ha más formában is. Eggyel nem számolt. A szabad akaratunk megmaradt.
    Vagyis Lilith nem győzött úgy, ahogy tervezte. Sokáig dolgoztunk az uralás képességén, hogy megfelelően tudja kezelni az összes beöleltünk. Ezt is elég zokon vette a démon, s egyértelműen ki is fejezte ezen véleményét.
    - Röviden, igen, Noel – összegzem szavaim. – Ez lenne a normális. Csakhogy képesek vagyunk uralni.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Zöld szalon

    on Szomb. Márc. 31 2018, 19:43

    Kíváncsi a válaszra, mert ez foglalkoztatja attól a pillanattól kezdve, mióta ezt megtapasztalta. Ezt az érzést nem lehet összehasonlítani azzal, mint amikor azért ölt, mert nem tudta, hol a határ és nem tudott megálljt parancsolni magának. Abban semmiféle élvezet nem volt, az egy egyszerű túlélési ösztön volt, viszont ez… ez egészen más.
    Egy megmagyarázhatatlan mámorító érzés, ami arra sarkalná, hogy ízlelje meg újra és újra, mert ettől teljesedik ki, ettől válik teljes egésszé.
    Lilith… igen olvasott róla a tekercsekben is, erre bólint, bár arról még nincs meggyőződve, hogy a démon nem vette számításba ezt az eshetőséget is, és nem akarná a saját előnyére fordítani azt. Valahogyan.
    -Soha nem éreztem még ezt Atyám. Egyben volt mámor és undorító, mégis olyan volt, mintha erre várt volna a bestiám.
    Ez volt az, ami megrémítette, és volt félelmetes a számára, mégis olyan boldogsággal töltötte el, ami újult erővel ruházta fel.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Zöld szalon

    on Szer. Ápr. 04 2018, 19:38

    Figyelem a válasz közben.
    - Éreztél mást is...
    A válasza után végigtekintek rajta.
    - Sokszor fogod ezt még érezni. Meg kell tanulni uralnod a bestiádat. Ezt lassan elkezdjük, már elég erős vagy, hogy elbírd. A korábbi bestiáddal ezek szerint nem volt ilyen élményed?
    Megnézhetném én is, kutakodhatnék benne. De azt akarom, hogy ő kutasson saját magában. Mert neki van szüksége ezekre a tapasztalatokra. Elsőkézből.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Zöld szalon

    on Szer. Ápr. 04 2018, 21:52

    Bólint, valóban érzett, bár azt gondolta, hogy azon már túl is lépett.
    -Valóban. Undort. Saját magamtól.
    Egyszerűen nem tudta hová tenni, hogy mivé kell lennie ahhoz, hogy érvényesülni tudjon, még akkor sem, ha ez kegyetlen világ.
    Ami viszont tényleg érdekli, az a ragadozó és a viselkedése. Meglepődik azon, hogy ez nem kivételes alkalom, hanem teljesen normális.
    -Sosem. Azt hiszem, inkább külön utakon jártunk, és csak elviseltük egymást, mert muszáj volt.
    Az, hogy ezt gyakorolnia kell, most már mindegy, most már nem zavarja, mert nincs miért, nincs kiért. A régi bestia... egyszer sem volt élvezetes vele semmiféle "munka", az, amit most átélt, azt elsőként érezte.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Zöld szalon

    on Pént. Ápr. 06 2018, 21:44

    Még sokkal tovább nézek rá, ezúttal a szemeibe. De nem folytatja.
    - Hogy érted, külön utakon?
    A válasza után azonban az jön, aminek el kell jönnie.
    - Noel, mivel már nem vagy többé Gyermeki rangban, s ezt tetteddel érted el, már nincs szükség erre sem – hirtelen vágom el a szemmel nem látható, de nagyon is érzékelhető köteléket Nemző és Gyermek között. Egy ideig figyelem, miként reagál, aztán folytatom szavaim.
    - Mivel immár rendes tagja vagy a klánnak, döntsd el, miként szeretnéd a klánt szolgálni, milyen pozícióban gondolod magad. Ha nem döntöttél, mert nem most azonnal kell megtenned, úgy maradsz addig rang nélküli klán tag, míg kialakul, mely terület érdekel igazán, s remekelsz benne. És még valami.
    Ez is jár azzal, ha valaki felnő.
    - Mostantól kezdve Klánvezérnek vagy uramnak szólíthatsz. Mások előtt is. Már nem úgy vagyok Atyád, mint ez előtt.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Zöld szalon

    on Pént. Ápr. 06 2018, 23:27

    -Sosem voltunk egyek, sosem volt harmónia. Gyűlöltem.
    Gerard ragadozója nem illett hozzá, tudta jól, mégis kénytelen volt vele boldogulni, és ha most valaki megkérdezné, hogyan élt túl... nem tudná megmondani.
    Arra viszont ami utána következik, egyáltalán nem volt felkészülve. Érzi a kötelék szakadását, mérhetetlen fájdalommal jár, bár az is lehet, hogy az elmúlt napok miatt reagál így. Nem gyermek többé, tehát nincs szüksége az Atyjára sem... kb. így fordítja le magában ezt az egészet.
    Valahogy az idősebbektől sosem hallott ilyesmiről, hogy ezt tették volna, amikor a gyermekeik felnőttek vagy elmentek.
    -Köszönöm. Nem, nem döntöttem el Atyám, jó nekem ha sima klántag maradok.
    Melyik terület áll hozzá a legközelebb, azt már rég kitűzte maga elé... akkor. Jelenleg nem vágyik semmire, egyébként is kinevetnék a fiatalsága miatt. Elköszönni készül, mikor Kyle még kiegészíti az előző mondandóját, de amit mond... mintha ezer tört vágnának belé egyszerre.
    Ezennel mindent elveszített, mindent, ami az elmúlt évben a boldogságát jelentette. Most éppen támaszra lett volna szüksége még egy kis ideig, de már az sem lehetséges, végleg magára maradt.
    -Úgy lesz... uram. Köszönöm a türelmét.
    Még kimondani is fájó, mégis megteszi. Apró biccentéssel köszön el, ha távozhat, egyedül a koponyájáért és a jegyzeteiért megy vissza, hogy magához vegye őket. Elméletileg előadása is lesz az egyetemen, ez egy jó indok arra, hogy Manhattan felé vegye az irányt, ám az egyetem helyett ahhoz a padhoz megy, ahol egykor Kyleal ültek ketten.
    Pár percig csak nézi, végül a földre telepszik le, ölébe veszi Francist és a papírokat, pár órát ki fog bírni itt... döntött.

    //Köszönöm a játékot.//




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Zöld szalon

    on Szomb. Ápr. 07 2018, 00:17

    Bólintok a szavaira.
    Aztán megteszem azt, amit minden Nemző megtesz, ha a Gyermek már nem Gyermek. Véglegesíti az elszakadást, s egyúttal ki is veszi a Gyermeki létből az ifjú vámpírt, amikor a Nemzőnek már nincs hatalma az utód felett Beölelőként, mellyel segíti, s megelőzi azt a bajt, amelyet, ha egy vámpír újszülött s gyermek tesz, komoly veszélyt tud jelenteni. Csakis vámpírként van már ereje felette. Ez a vámpírlét rendje. Van, akinél fájdalmas, van, akiknél természetes ez a folyamat, s magától megszűnik a kapcsolat. Éppen ezért figyelem Noelt is, ha túl fájdalmas, annyira kegyetlen nem vagyok, hogy ne tartsam majd meg. Nem eltaszítottam ezzel magamtól, hanem feljebb emeltem magamhoz ezzel. Még ha talán most nem is így érzi.
    - Rendben – veszem tudomásul a döntését. Ráér még vele.
    Sokáig gondolkodok a tűzbe meredve, miután Noel távozott. Kétszer már döntöttem rosszul. Vajon milyen lesz a harmadik?


    //Én is köszönöm! Smile //

    Re: Zöld szalon

    on Csüt. Ápr. 12 2018, 20:23

    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Hétf. Júl. 02 2018, 23:26

    Richard - Gabriel

    Nattel tartottam, mert reméltem, meg fogom találni a kiutat a helyzetből. Mestere akarok lenni Thomasnak, nem egy darab fa, akit ide tolhatnak, meg odatolhatnak, mert éppen fogalma sincs, merre van. Nagyon fájt itt hagynom Thomast, de tettem annak reményében, hogy sokkal jobb állapotban fogok visszatérni. Tévedtem, még ha csak némileg.
    Nate a lelkem másik része, s már nem először találkozunk össze az életeink során, s nem tudom, meddig lehetek vele. Jelenléte sokat segített, s ezért bízom abban, hogy nem kell majd megtörténnie annak, amiért felkeresem Richardot. És akinek nagyon vágyom a harapására.
    Első utam visszafelé hozzá vezet, félúton el is válok Nate-től. Talán mégis inkább őt kéne terhelnem ezzel, de még olyan fiatal a mágia világában, látom, hogy nem boldogulna velem, hiába idegsebész.
    Már nem kötöm be a harmadik szemem kendővel. Erősíteni akarom, s ennek eredményeképpen egyre többször és hosszabb ideig kuszálódnak össze a valóságok. De nem fogok megfutamodni. Már csak Thomas, Nate és Richard miatt sem, és a két keresztfiam, Connor, s Caleb miatt sem. Oly sok évszázad után végre van kikhez tartoznom. S szeretnék a támaszuk lenni.
    Az egyik teraszra szállok le, miután jeleztem Richardnak az érkezésem idejét. Nem szeretnék meglepetést.
    - Szép estét, Richard... szia – nem tehetek róla, önkéntelenül ajkaira téved tekintetem.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Kedd Júl. 03 2018, 17:37

    A mai nap a feladatoké. Kyleal hosszú órákon át beszélgettünk, mintha valami fontos stratégiát dolgoznánk ki, ám erről csak részben volt szó, alaposan átrágtuk magunkat mindenen, ami szót érdemelt. Szóba került a fiam is, akiről tudom, hogy nem kedveli Alexandert, sem a túl kötött szabályokat –ezért is maradt Manhattanban-, illetve az ifjú Noel, aki meglepő módon komolyodott meg önmagához képest. A pletykák, amik róluk illetve a kapcsolatukról terjednek, igen szórakoztatóak, de már a fogadásainkat megtettük. Azt persze egyikünk sem hagyja figyelmen kívül, hogy Nero végeredményben megfenyegette a srácot, mert lehet, nem az én gyermekem, de a klánunk tagja.
    Beszéltünk a Marcust ért támadásról is, de az, hogy mit, az nem tartozik senkire sem, ahogyan az sem, mit látunk, mi készülődik a háttérben. Elég, ha mi tudjuk, és felkészülünk arra, amire szükséges. A nap meglepetése Gabriel bejelentkezése volt, miszerint meglátogatna, ám a hangján éreztem, valami nem stimmel, mintha kissé bizonytalan lenne. Miután megadja az érkezése időpontját is, bólintok, Kyleal pedig befejezzük a megbeszélést, a végén már csak amúgy is jó kedélyűen diskuráltunk. Elköszönvén tőle a teraszra sietek, hogy itt várjam be a nephilimet.
    -Gabriel, neked is, szia. Hogy vagy?
    Nem tegnap láttam őt, hanem hetekkel ezelőtt, ahhoz képest most nincs túl jó bőrben, bár érezhetően ennek a lelki tépelődés lehet az oka.



    Nekem: #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Kedd Júl. 03 2018, 20:46

    Közelebb lépek Richardhoz, s a kezemet nyújtom felé.
    - Voltam már jobban is – de azért a szokásom szerint mosolygok. Hozzám tartozik, még a bajban is a derűt keresem, mert azokba lehet kapaszkodni, akár átvészelni, akár kievickélni a bajból.
    - Errefelé mi újság van? – Az érdeklődésem messze túl van a megszokott, semmit mondó kérdésen. Komolyan érdekel.
    - Amiért kereslek – nem vágyom beljebb menni, ám már közben is többször tekintettem Richard ajkaira.
    - Lenne egy kérésem – vagyis azt jelenti, hogy vissza lehet utasítani. Hiszen kérésről van szó.
    - Eléggé látható, hogy a múltkori csata után mi történt velem – mutatok a homlokomra.
    - Az idő múltával a képességem egyre erősödött és kezdek elérkezni egy olyan szakaszhoz, amikor egyre többször nem tudom megkülönböztetni a valóságokat. S hiába lakom az emberek területén kívül, nem tudhatom, mikor támad röpködni egyet. Rejtőzés nélkül. Vagyok gyógyítok meg valakit.
    Sóhajtok egyet, aztán egy nagy levegőt véve folytatom. Az egyenes beszédet szeretem.
    - Azon dolgozom, hogy a képességem uralhassam. Ám egy szakaszában fogalmam sem lesz, ténylegesen, hol vagyok és mit csinálok voltaképpen. Szeretném a titkot megtartani az emberek előtt, ehhez szükségem lenne egy olyan segítségre, mint a tiéd, Richard. Arra az időre menedéket kérnék tőled, nálad. Ha lehetséges.
    Elmondtam, kimondtam. Igaz, egészen lerohanás élményű lehet, de lassan nem halogathatom mindezt, hiszen már az idevezető úton is kétszer kanyarodtam el, azt gondolva, nem ott vagyok, ahol vagyok. Valóságban értve.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Szer. Júl. 04 2018, 19:55

    Kezet nyújtok Gabrielnek, és hiába mosolyog, érzem és tudom, hogy valami baj van. Leszámítva a sérülést a homlokán, mert azt sem azért szerezte, mert nekiment az ablak sarkának.
    -Azt látom, de ezen kívül sem vagy éppen túl jó bőrben.
    Aggódom érte, minél előbb ki kell rángatni ebből a krízisből, nem érdemli meg, hogy rámenjen.
    -Minden rendben, tényleg rendben.
    Mosollyal az arcomon felelek, és bármennyire vágyom a vérét, nem rohanom le, úgy is régen beszélgettünk már.
    A kérését szótlanul hallgatom végig, tudom, hogy ezt mennyire nehéz lehetett megtennie, hiszen nem is olyan régen egy magabiztos nephilim volt, most viszont bizonytalan. Mindenben, magával szemben is.
    -Nemet kellene mondanom, tudod jól. Viszont... lyen állapotban idő kérdése, hogy a saját halálos ítéletedet írd alá, és ezt nem hagyhatom. Kerítünk neked menedéket, emiatt ne aggódj. Igazság szerint már most sem engednélek el, hiszen nem kell nagyító ahhoz, hogy lássam, pocsékul festesz.
    Ritka dolog, ha valakit beengedünk ide, még ha külön részlegbe is, nyomós oka kell, hogy legyen, legalábbis hosszabb itt tartózkodásra. Ám Gabriel állapota pont az, ezen nincs mit szépíteni.



    Nekem: #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Vas. Júl. 08 2018, 21:37

    Figyelem a tekintetét, ahogy követi az ujjamat és rá kell jöjjek, már megint elszámoltam magam. Hiába rejtem, Richard egyből kiszúrta a frissen szerzett sérülésem, amit el akartam rejteni. Ne vérzik, monoklis lett. Richard idősebb mint én. Felsóhajtok és felfedem a sebet.
    - Nem sikerült elrejtenem. Ne haragudj, nem kívántalak átvágni. Csak nem szerettem volna, hogy... – még magam is ledöbbenek, miért is tettem. Mert éppen e miatt jöttem Richardhoz. – aggódj.
    Elmosolyodom.
    - Örülök – bólintok.
    Némán bólintok, mikor kifejti, nemet mondana. A klánhely nem egy szálloda, ahová csak úgy lakosztályt lehet kérni. A folytatásra azonban komolyan figyelem.
    - Köszönöm, Richard – tekintek a szemeibe.
    Nagyon tartok attól, hogy ha eluralkodik rajtam a képességem, nem csak magam sodrom létveszélybe. Lerántom a leplet az évezredek óta fennálló rejtőzésről, ezzel veszélyt hozva minden természetfelettire. S ezt nem engedhetem.
    - Legtovább két hét, míg húzhatom. A dolgok nagy részét már elrendeztem a világ felé, a távollétemet illetően. Az egész nagyjából három hónapot fog felölelni – bízok önmagamban, hogy képes leszek a képességem uralni. – Azalatt azon leszek, hogy a képességet uralni tudjam. Ha nem megy.... akkor nem szeretném elhagyni a helyiséget, s Harold Throndike fog keresni benneteket, átadva minden vagyonom a részetekre – élve sokkal többet érek nekik, mint holtan. De nem tudhatom. Mindenesetre tálcán kínálom magam, hiszen addigra a tudatom felett a képesség irányít és nem tudok mit tenni ellene. Ingyen pedig nem kérem, noha tisztában vagyok vele, mit is jelent egy nephilim a vámpíroknak. Bízok Richardban.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Hétf. Júl. 09 2018, 00:51

    Gabriel mentegetőzése mosolyt csal az arcomra, erre semmi szükség nincs.
    -Tudom, hogy nem előlem akartad rejteni, hanem az avatatlan szemek elől, nincsen semmi baj. Gabriel, mikor nem érzem, hogy ha bajban vagy? Teljesen felesleges, tudod, hogy tudom.
    Soha nem láttam ennyire rossz állapotban a nephilimet, ha most hagynám, hogy ezen az ajtón kisétáljon, azzal megölném. Mondhatnám, hogy önző vagyok és magam miatt nem tenném meg, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy miatta sem. Nem érdemelné meg, hogy így végezze, ahhoz túlságosan jó. Ezért is fogadom a kérését és bólintok rá, mert ennyi jár neki.
    -Addig maradsz, amíg szükséges. Ne siettesd, hagyd, hogy úgy haladj, ahogyan kell. Segítségre van szükséged, megkapod, nem maradsz magadra, menni fog.
    Mint egy rossz kisgyerek, aki sietne csak azért, nehogy a terhére legyen másoknak. Ezt itt és most elfelejtheti, ilyen nincsen. Az, hogy egy képességet uraljon, mindenkinél másképp megy. Valakinek hamar, valakinek később, de kapkodni tilos, és ha ehhez fél év kell, akkor fél év lesz, ha több, akkor több.
    -Lesz egy normális szobád is, és egy külön helyiség, ahol gyakorolhatsz, rendben?
    Ő se gondolta komolyan, hogy hónapokra bezárjuk a pincébe, mert éppen a képességét akarja megfejteni és uralni. Még mit nem. Nem vagyunk állatok.





    Nekem: #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Pént. Júl. 13 2018, 21:53

    Elmosolyodom. Amennyire menekültem Richard elől, s amennyire nem akartam ezt a kapcsolatot, annyira érzem úgy, hogy erre a kapcsolatra nekem is szükségem van, s nem rászorulásból, ami most fordul elő. Richardot a barátomnak tartom. És jó érzés.
    - Köszönöm – tekintek rá hálásan. – Ennyi időnek elégnek szükséges lennie. Azt hiszem.
    Egyre biztosabb vagyok abban, hogy képes leszek uralni a képességemet. Ehhez viszont teljes erőre kell hagynom kapcsolódni, azt meg nem a Central Parkban vágyom megtenni.
    Richard a gondolataimban is olvas, pedig nem feltételezem azt róla, hogy rossz helyet kapnék.
    - Minden esetben gondoskodtál rólam, mikor találkoztunk, s feltételeztem, most sem egy egérlyukat kapok – nevetek fel halkan.
    Odalépek, s átkarolom, ösztönös és jól eső.
    - Köszönöm.
    Kissé érzelgős lettem az utóbbi időben, ez annak is köszönhető, hogy engedtem be embereket az életembe, s azt ápolom is. Jó újra társaságban lenni, s éppen ezért is szeretném ezt megtenni.
    Viszont már régen láttuk egymást. Ezt másként is érzékelem, de most szeretnék egy kicsit tudni Richardról, mik is történtek. Nem szokásom a környezetem jövőjébe, más valóságaiba tekinteni. Tőlük, maguktól szeretném hallani.
    - Mi minden történt veled, míg nem találkoztunk? – Támasztom a derekam a korlátnak. Holott vágyom a harapására is, egyre inkább, s sürgetőbben.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Szomb. Júl. 14 2018, 23:16

    Ezt a kérését a kapcsolatunk elején ejti meg, minden bizonnyal elutasítom, hiszen ahogyan indítottunk... gyűlölt, tudom. Aztán képes volt ezt az érzést hátrahagyni és megismerni, ahogyan én is megismertem, és mára már szoros baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Örülök ennek.
    -Ne kapkodj. Úgy jön, ahogy jön, és mint mondtam, addig maradsz, amíg szükséges.
    Hogy ezt hogyan oldjuk meg, az a mi dolgunk, de nyilvánvaló, hogy nem fogjuk 3 hónapra vagy tovább a pincébe dugni csak azért, mert gyakorolnia kell.
    Szüksége van a normális pihenésre is, így lesz egy erre alkalmas szobája is.
    -Nem, kivéve, ha éppen ez a kérésed.
    Nevetve ölelem meg, barátian, s bár hívogató a nyaka, én sem sietek. A beszélgetéseinket is kedvelem éppúgy, mint a vérét, s bár utána is mindig csevegünk, de akkor sem rohanom le.
    -Kicsit pihentem végre, már amennyire lehetséges volt, azért vagyok ennyire friss. Ezen kívül csak a kapcsolataimat ápoltam.
    Gabrielre emelem a tekintetemet ahogy ellép tőlem és én tőle, de ahogy a korlátnak támaszkodik, és látom az epekedő pillantását... nem, nem várok tovább. Vágyom a vérét, és finoman, de el is veszem, hogy ismét átéljem azt az intenzív mámort, amit ilyenkor mindig is. Egészen addig nem engedem el, míg nem áll biztos lábakon, de akkor is csak annyira, hogy egy kanapéhoz kísérjem és vizet hozzak neki, no meg némi ételt.




    Nekem: #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Hétf. Júl. 16 2018, 00:18

    Bólintok. Bizonyosságom ellenére tartok attól, hogy akár a másik végeredmény is bekövetkezhet. Hiszen sosem tudni. Ezért is bíztam meg egy természetfeletti ügyvédet.
    Elnevetem magam a pincére.
    - Az alagsorban az ágy elég kényelmes volt – emlékszem a vívódásra, a féleszméletlen menekülni akarásra, mert nem akartam függeni, nem akartam ott maradni. Akkor még nem ismertem Richardot, mostanra azonban már mindezen véleményem megváltozott. Keresem Richard társaságát, függésen kívül is.
    - Ó, nem, a szárnyaim nem férnének be, köszönöm! – Mosolyogva hárítok a kezeimmel.
    Jó elveszni az ölelésében, a nevetésében.
    - Mik történtek, Richard? Tudok segíteni... nem tudok segíteni – már nem csukom be a harmadik szemem, de nincs is rá szükségem. Érzékelem, hogy magánügy és nem feszegetem.
    Elindul felém, végre elindul. Belesimulok az ölelésébe, beleremegek a türelmetlen várakozásba, de némán hajtom oldalra a fejem, szabaddá téve a nyakam.
    Sokat vesz, de éppen így szeretem, a mámor és a kéj teljességgel elönt, karjaimmal sem tudom már rendesen karolni, csak mélyeket lélegzek. A mostani a teljes csúcs, kis híján inkább ezért veszítem el eszméletem. Tágra nyílik harmadik szemem.
    - Átok, majdnem gyilkosság... háború... győ.. -vállának döntöm homlokom, mert a karom és lábam sem engedelmeskedik. Mélyeket kortyolok a levegőből, s tovább merülök a harapás okozta víziókban is. Látom a jövőt, ezt a jövőt, s számtalan más dimenzióét, mert ami jön, az hatással van... lesz más világokra is.
    - Kicsoda Will? – Suttogom. – Ő, egy másik vámpír, Marcus, és ...Kyle bajban vannak – lesznek, nem tudom. Szavaim erőtlenek, de boldogságtól és elégedettségtől fűtöttek.
    A lábam nehezen engedelmeskedik, de végül a kanapéra ülök, hátradöntve fejem.
    A vizet remegő kezekkel emelem magamhoz, várva a választ.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Hétf. Júl. 16 2018, 20:43

    -Akkor nem úgy tűnt, hogy annak találtad volna.
    Felnevetek, mert az a harc, amit ott folytattunk, nem volt éppen ideális helyzetnek nevezhető, igaz, hogy Gabrielt nem is nagyon engedtem kikelni az ágyból.
    -Na látod? Viccesen festenél félig kint, félig bent.
    Minden megoldható, ha nagyon akarjuk, de csak belátja, hogy az egérluk nem neki való.
    -Sok minden, Gabriel, sok minden. Nem, de kedves tőled.
    Ezt egy mondatban nem lehetne elmondani, ráadásul vannak olyan dolgok is, amik belső ügynek minősülnek, így nem fejtem ki.
    Nem kínzom magam és őt sem tovább, határozottan lépek hozzá, ölelem át és harapom meg. Hiányzott már a vére, nagyon is hiányzott. Újult erővel tölt fel, amire most szükségem is van.
    -...Zelem. Fejezd be nyugodtan.
    Ez hát a képessége, ami még nem fejlődött ki teljesen, azaz még félúton jár. Látja a jövőt... ez pedig meglep, de örülök is neki. Jól látja, és a megerősítésnek is örülök.
    A terveink pontosan így festettek, és ebben megerősít azzal, hogy ha csak félig is, de eljut a győzelemig. Megtartom, nem hagyom, hogy a földre zuhanjon, bár nem ittam belőle sokat, belőle akkor is kiveszi az energiát.
    -Will a gyermekem. Tudjuk, de nem esik bántódásuk.
    A kanapéra óvatosan eresztem le Gabrielt, láthatja, hogy nyugodt vagyok, és a mosolyom is ezt sugallja. Készülünk mi is, Will átka már nem sokáig lesz rajta, ha minden igaz. A többi pedig szervezés alatt.



    Nekem: #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Kedd Júl. 17 2018, 22:24

    - Nos, igen – nevetek halkan, csatlakozva Richard nevetéséhez.
    - Köszönöm, Richard – nézek a szemeibe hálásan. Tudom, hogy már egyszer megköszöntem. De én ilyen vagyok és előbb-utóbb mindenki megtapasztalja, mennyiszer vagyok képes megköszönni. Mert tudom, milyen az, ha nem kapom meg. Emlékeimben ott vannak az évszázadok, majd évtizedek, amikor semmi sem jutott. Megtanultam értékelni a kapás gesztusát.
    Megértően bólintok. Nem fogom faggatni, ha nem akar erről beszélni, oka van rá.
    Belemarkolok felsejének anyagába a hátán, míg pihentetem homlokom vállán, s késve érnek el hozzám szavaim befejezése tőle. Meglepetten tartom vissza a levegőt. Elárultam, mit tudok. Kimerült lehetek, nagyon, hiszen korábban kínzás sem volt képes mindezt kivenni belőlem. Vagy bízok Richardban. Nyelek egy nagyot, majd felsóhajtok.
    - Mást is szeretnék mondani.
    Jó, ha tudja, mivel kell számolnia. Vagy nem kíváncsi rá. Mindegy, már elkezdtem.
    Két korty után leteszem a poharat. Kell, de most más foglal le. Richard nyugodt, mint mindig. S ettől magam is megnyugszom. Úgy vélem, el akarom mondani, amit eddig csak ketten tudtak, bár ők is angyalok.
    - Asha Vahishta fia vagyok – hagyom, hogy kutasson a nevek után emlékeiben. Nem tudok ránézni.
    - A pár évvel ezelőtti pokolbéli látogatás olyan erőlöketet adott, hogy az addig normális, nephilim szinten lévő képességem átváltott angyali szintre. Az elmém nem képes vezetni önmagát benne, hiszen félig emberi. Sokáig arra készültem, hogy lassan felőröl az, hogy nem tudom eldönteni, melyik síkra, dimenzióra vagy valóságra pillantok éppen, s látom a lehetséges kimeneteleket – sóhajtok egy nagyot. Kimondtam.
    - Ám történt a mágusok világában valami, ami segíteni kezdte az emberi oldalam is, s annak egy képviselője is jelentősen támogat - elmosolyodom halványan, Nathaniel jut eszembe, hiszen az ő támogatása adta, hogy erre a következtetésre jutottam.
    - Lassanként egyre biztosabb lettem, hogy meg tudom őrizni ép elmém. Ehhez viszont gyakorolnom kell.
    Nagy titkot s még nagyobb fegyvert helyeztem Richard kezébe. Nem véletlen hallgattam el eddig mindezt. Előtte azonban képtelen vagyok bármit titkolni.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Csüt. Júl. 19 2018, 22:22

    Emlékek... még nekünk is vannak, és így visszaemlékezve arra, honnan jutottunk el és meddig... hatalmas a változás.
    -Igazán nincs mit.
    Hányszor fogja még megköszönni, azt nem tudom, de ő ilyen, és én így fogadtam el. Sokszor gondolkodtam azon, hogy nem lett végül inkább angyal, mert sok olyan vonása van, ami inkább rájuk emlékeztet.
    Rengeteg minden történt, amit pár percben nem is igazán lehet kifejteni, ehhez egy egész nap, ha elég lenne. Most viszont Gabriel állapota az, amivel foglalkozom, mert rossz bőrben van, és ez nem igazán jellemző rá, tehát az az első, hogy őt rendbe szedjem.
    -Éspedig?
    Kérdőn pillantok rá, mégis mit szeretne még közölni azok mellett, amiket elmondott, amiket látott. Hagyom, hogy összeszedje a gondolatait, hiszen látom rajta, mos igen komoly dologról van szó, amiről még maga sem igazán tudja, megossza velem, vagy sem.
    -Oké. Nincs ezzel semmi gond. Sejtem, hogy nem egyszerű megemészteni azt a változást, ami bekövetkezett, de ha eddig kibírtad, akkor ezután sem lehet gond. Nehéz lehet, a mindenhonnan érkező látomásokat a helyén kezelni, de erős vagy Gabriel.
    Pár másodpercig hallgatok, hiszen nekem is helyre kell tennem a nevet,
    -Gyakorolni fogsz, egészen addig, amíg nem megy magabiztosan, amíg nem tudok kezelni.
    Egyértelmű, hogy nem maradhat magára, és lehet, nem éppen a legjobb hely egy vámpír rezidencia ehhez, az viszont biztos, hogy minden segítséget megkap hozzá, amihez szüksége van.



    Nekem: #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    Yesterday at 23:42

    Richard az első, a volt nejem után, aki nem ütközik meg a többször megköszönésen. Elmosolyodom.
    Amit kifejezetten szeretek még ezen felül Richardban, hogy nem vág közbe, hagyja, hogy végigmondjam. Márpedig nehezen megy, mert ezt eddig mindig titkoltam. Apám magas rangja és képessége miatt. Richardban azonban valahogy bízom.
    - Jó ideig azt láttam, hogy nem – felelem halkan. – Túl sok. Képtelen vagyok ennyit felfogni a mindenségből, még ha előtte is érzékeltem, mekkora is a világ és mennyi valóság van – Sóhajtok.
    - Láttam, hogy újra meg fog jelenni a Forrás, de nem tudtam, képes leszek-e addig kitartani. Utána meg az okozott aggodalmat, hogy újabb változások álltak be nálam a másik oldal erősödése által és kezdtem elveszni.
    - És azóta még inkább elveszettnek éreztem magam. Csak az utóbbi időben érzem azt, hogy talán menni fog.
    Szeretném, nagyon akarom, hogy sikerüljön, nem vágyom arra, hogy megőrüljek. De valahol még mindig ott lappang bennem, hogy akár nem sikerülhet.
    - Igen, nehéz – együtt érzését is kedvelem Richardban. Pedig miket is éreztem felé az elején!
    Elhallgatok. A vérem fogyasztása még ott zubog bennem, s a szavak ott zsonganak a fejemben. Még kell valamit mondanom, de a szavak nem jutnak el teljesen hozzám.
    - Köszönöm. Szükségem is lesz rá.
    A csokiért nyúlok. Készíteni jobban szeretem, mint fogyasztani, de most kell az energia, s nem is feltétlenül a vérveszteség miatt. Történt most valami a látomások alatt, ami leszívott és egyben új dolgokat is érzékeltem.
    - Valami új dolog érlelődik. Ha most jelennének meg a pokolból, most lenne esélyük. Meggyengült egy egység, forrongások vannak.... felborult az egység...
    Ismétlésen kapom magam, ami nem jó jel. Elhallgatok és befelé figyelek, nem szeretnék olyat kimondani, ami esetleg nem is helyes, csak bekavar valami.
    - Valaki hiányzik....
    Megtörlöm a homlokom, s veszek egy nagy levegőt. Nem tudom csak úgy ki és lekapcsolni és kezdek rájönni, hogy nem is szabad. De akkor hogy tudok „normális” lenni?
    Hirtelen rándulok meg, a szavak csak átbuknak rajtam, felettem, más akarata, s szavai jönnek ki belőlem.
    - A régi az új, s csak ezzel nyerhető vissza mindaz, amit most eltűnni vélsz...
    Előre dőlök, az erő túl nagy, s nem bírom magam megtartani. Megtámasztom a fejem, s csak a szerencsén múlik, hogy nem bukok előre.
    Mintha tűzzel égették volna át mindenem, érzékelem, hogy a szárnyiammal felborítottam egy lámpát és levertem az összes párnát, ahogy átpréselődött rajta az energia. Egy pár másodpercig csak aranyló fényt láttam mindenhol, s a tudatom teljesen háttérbe szorult az erőtől, amely...
    - Már tudom... – nem bírok beszélni, nem jön hang a torkomra, csak tátogok.
    Pár percig pihenek, addigra a szárnyaim is megnyugodnak.
    - Óriási szerencse, hogy nem az utcán voltam éppen – sápadok el még jobban, amint megjön a hangom is, hogy kimondjam a szavakat a még mindig égő torkomon.
    - De ezt hogy lehet gyakorolni? – Ha bárhol, bármikor előtörhet így belőlem, hogy leszek képes ezt uralni? És mi lesz a többivel? És még mindig nem érzékelem a rumlit, amit az elmúlt percekben okoztam.

    Ajánlott tartalom

    Re: Zöld szalon


      Pontos idő: Vas. Júl. 22 2018, 20:25