Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Central Park - Harlem Meer
by Noel Wyard Today at 00:55

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Yesterday at 19:30

» Faunok Terme
by Jackson Montgomery Yesterday at 13:05

» Folyosók
by Caleb Shayeh Yesterday at 11:13

» Kórház
by Gabriel Skoglund Szomb. Okt. 20 2018, 21:13

» Long Island villa
by Noel Wyard Pént. Okt. 19 2018, 22:41

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Pént. Okt. 19 2018, 18:01

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Csüt. Okt. 18 2018, 10:58

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Zöld szalon

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Zöld szalon

    on Pént. Szept. 25 2015, 23:20

    First topic message reminder :

    Ahogy Agnieszka kiront a szalonból, és kevés híján ledönt a lábamról, alaposan szemügyre veszem, és észreveszem hogy kezében színes tollakat tart. Komolyan creepy egy kétszáz éves gyermek vámpír, aki ki tudja miért lett vámpírrá akkor régen.
    - Milyen igényeid? Hogy fellógatva magadat kezdtél el rajzolni valami nem is tudom. Mit rajzoltál? - lépek beljebb szalonba és megnézem alaposan. Bár a frász kitör néha ettől a kislánytól, alapvetően mégis aranyosnak találom, nem tudom miért. Talán egy kicsit a testvéremre emlékeztet. Nem tudom.
    - Hm, csak mert mondta hogy keressem meg, de az egész házban sehol sem találom és senki nem tudja hol van, így nekiálltam átkutatni a helyet... - magyarázom neki hiszen ez is egy jó módja annak hogy megkeressem. Eddig azonban nem jártam sikerrel.
    - Na és mit akarsz még rajzolni? - kérdezem hogy némi kommunikációt folytassak vele, amennyire ijesztő néha, máskor nem tudom hová tenni, és imádom hogy olykor képes belecsimpaszkodni Kyle hajába. És ami őt bosszantja, az nekem kedves.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Vas. Júl. 22 2018, 19:08

    -Azért Gabriel, mert egyszerre érkezett minden olyan mennyiségben, amit akkor még nem tudtál hirtelen hová tenni.
    Nincsen ezzel semmi baj, egyszerűen azonnal túlterhelte magát, és mivel nem volt képes még rendszerezni sem a látomásait, azért tűnt úgy, hogy nem fog boldogulni, hanem beleőrül. Megúszta.
    -Meg kell tanulnod kezelni, hogy ha rád tör egy látomás, az ne zökkentsen ki abból, amit éppen csinálsz, azaz meg tudd tartani a koncentrációt. Különben bajba kerülhetsz és megsérülhetsz.
    Még éppen mondanék valamit, és magyaráznék, már amennyit erről az egészről tudok, mikor Gabrielből ismét látomások törnek elő, és a végén éppen csak el tudom kapni, hogy ő maga ne sérüljön meg. A forrongásokról tudunk, azzal nincsen baj, de elhangzik érdekesség is.
    Az, hogy menet közben mit vert le a szárnyaival, pont nem érdekel, az mind pótolható vagy rendbe hozható.
    -Ki hiányzik?
    A hirtelen megjelenő társaknak intek, semmi probléma nincs, csupán le- és feldőlt néhány dolog, nem érdekes, majd elpakolom. Most Gabriel érdekel.
    -Úgy, hogy a külön helyiségben törekedsz is arra az állapotra, amibe most kerültél. Minél inkább erőlteted, annál jobban megy majd, és tanulod meg kontrollálni magad.
    Gabrielre pillantok, ha az megvan, hogy milyen meditatív állapotba került, akkor máris előrébb van egy lépéssel. Ennek ellenére megpróbálok segítség után nézni, és olyasvalakit elérni, aki ebben az egészben tud neki segíteni, ha szükséges.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Vas. Júl. 22 2018, 23:09

    - Nem tudtam feldolgozni és kezelni. Akkor nem is reméltem – bólintok, egyetértve Richarddal.
    Most is csak remélek, semmi több. Fel vagyok készülve a rosszra.
    - Igen, tudom – sóhajtok. – Korábban is voltak képességeim, hasonlóak. Azt tudtam kezelni, kezelhető volt. Ez ... soknak tűnik – elkeseredett nem vagyok, s szomorú sem. Azon aggódom, hogy végleg eltűnik a valóság érzékelése, az igazi itt-lét.
    - Azért aggódom, mert nem akarom, hogy fény derüljön a világunkra. Szabályoktól függetlenül. Az emberek még nem készek rá. Már megsérültem – mutatok a halántékomra mosolyogva. A másik valóságban levegő volt. Itt egy fatörzs.
    A kérdés vezet, bevillan a név.
    - Frank. Ismeritek.
    De aztán jön a másik, és az érzet átalakul üzenetté. Lehet, hogy inkább ezért kellett nekem eljönnöm? Apám nem sokat mesélt a részletekről, mert hisz a saját tapasztalásban. Nekem eléggé mellbevágó.
    - Köszönöm.
    Richardba kapaszkodok, ahogy elkap, becsukom a szemem. Nem fogja bántani semmi Richardot, hiszen ez az erő mindenki számára vagy óvó, vagy semleges.
    Mélyeket lélegzek és még mindig nem veszem észre a rumlit, de még azt sem, hogy bejönnek, majd távoznak. Lehajtott fejjel figyelek a légzésemre, hogy visszatérjek ide. És feldolgozzam a döbbenetet, amit az okoz, tudom, mi a képességem. Nem szabadna ezzel rendelkeznem, ő mégis használt. Tehát elfogadott volna? Öröm és remény költözik a szívembe. S egyben aggodalom is, hiszen tudni kell kezelnem.
    A válaszára nézek körbe.
    - Mindent le fogok verni. Sajnálom – nyúlok az egyik párna után, de inkább pihenek.
    - Nehéz folyamatosan kapcsolatban lenni a Teremtővel – mosolyodom el fáradtan, mégis boldogan. Mert nagyon boldoggá tesz az a tudat, hogy végül elfogadtak, még ha nem is tettek angyallá. Arra nem is vágyom.
    Most csak hagyni akarom, hogy az érzet kimenjen belőlem. Pedig meg kell szoknom, hozzá kell szoknom.
    - Sosem gondoltam volna, hogy egyszer elfogadnak – boldog vagyok, ezt látni rajtam. De ehhez, hogy elfogadjanak, nekem is el kellett fogadnom sok mindent, s nyitottá lenni rá.
    - Nehéz idők várnak rátok. Sajnálom, hogy én is rátok támaszkodom. Ám, ha tudok, segítek. Szeretnék. S azt hiszem, az új képességgel még többe tudok, s egyben gyakorolni is – tekintek Richardra. Nem félem a halált, vagy hogy bajom esik. Ezeken már túl vagyok évszázadok óta. Richard a barátom is lett, s barát mellett különösképpen ott a helyem.
    - Frank egy ideig biztonságban van, nem érzek nagy fenyegetést felé, de nem tud kitörni. Alexander... őt nagyon sötét árnyak veszik körbe, telve rossz szándékkal – csendesen figyelek. – Alexander nagyon erős.... mint ahogy te is....
    Újból bekúszik az érzet és figyelek rá. Miért lehet még meg a régi képességem?
    - Miért vonultatok vissza? – Ha nem akar rá válaszolni, békén hagyom. Pohár vizet keresek ismét.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Hétf. Júl. 23 2018, 21:46

    -Persze, mert sokkal kevesebb volt belőlük és nem jöttek ennyi helyről. Ezt most végül is rendszerezned kell, elkülöníteni, és ehhez kell az idő, no meg ahhoz, hogy ne vegye el ennyi energiádat.
    Látom, hogy mennyire lemeríti egy-egy látomás, azaz azok tömege, amik rázúdulnak. Gyenge még hozzájuk, de napi szinten ha gyakorolja, bele fog jönni, és nem fog összeesni.
    -Az emberek nem is lesznek készen erre, ezt tudjuk. Igen, tudom.
    Jogos a félelme, mert ha tényleg az utcán történik vele ilyesmi, hát azt nehezen magyaráztuk volna ki, és ő sem úszta volna meg. A sebére elmosolyodok, ezt akarta előlem rejteni.
    -Frank? Igen, ő a Brooklyni klán vezére.
    Már értem, hogy Gabriel mire akar kilyukadni azzal, hogy valaki hiányzik. Ami ebből jó hír, hogy így már egészen biztos, hogy egy cella lesz a börtöne.
    A hirtelen szédülés és társai nem idegenek számomra sem, bár ennyire erőteljesen még senkire nem láttam rátörni. A kár nem érdekes, az viszont egyértelmű, hogy a nephilim nem mehet sehová. Amíg nem bírja el ezt az erőt, és nincs elég energiája kezelni, itt fog maradni nálunk.
    -Azzal ne foglalkozz most, nem számít. Lesz akkora helyed, ahol ez nem okoz majd problémát.
    Tudom, hogy a szárnyaira is szüksége van, azt nem kényszeríthetem rá, hogy folyamatosan rejtse, kell neki a szabadság.
    -Ezt kell most megtanulnod, és meg is fogod. Nem hittél magadban, azért, de elfogadtak, és ez a lényeg.
    Nehéz időszak áll előtte, sokkal nehezebb, mint amin eddig átment, de meg fog vele birkózni. Amiben tudom, segíteni fogom, ez nem kérdés, bár nem hiszem, hogy túl sokat tudok.
    -Készülünk rá, és át fogjuk vészelni, együtt. Kedves felajánlás, köszönöm.
    Őszinték a szavai, az pedig, hogy egy szó nélkül támogat minket, ez még az én öreg lelkemnek is jól esik. A látomásai minden bizonnyal sokat segítenek majd.
    -Ha itt lesz az ideje, akkor megoldjuk a helyzetét. Alexander pedig ugyancsak készül, tudja, hogy figyelnie kell.
    Elmosolyodok, hiszen Gabriel folyamatosan megerősít abban, amit nagyjából sejtettünk vagy tudtunk. Nem árt figyelni, és mindent komolyan venni. Az erőre pedig szükség lesz.
    -Ideje volt, hogy a fiatalok kipróbálhassák magukat, elvégre ők a jövő nemzedéke. Nekünk pedig nem ártott a pihenés.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Hétf. Júl. 23 2018, 23:41

    - Inkább intenzív – hasonlítom össze régebbi tapasztalatokkal. – És teljesen új energia, erő.
    Lehet, ezért is szív le.
    - Egy ideje én is úgy látom. Régebben még volt remény. De ma már egyre inkább vakok, mint korábban. Sokára lesznek képesek látni. Vagy talán sosem.
    Vajon tényleg kell nekik látni? A sérülésen meg csak mosolygok. Megérdemeltem, hogy nem figyeltem oda, s hagytam, a keresztül látás vezessen, a racionális elmém helyett.
    - Ó – ismerem fel a nevet bólintva. – Ha ő a vezér, akkor nagy baj van készülőben.
    A párnát végül az ölembe teszem.
    - Inkább a négy csupasz fal, talán az jobb lenne – kár lenne bármit összetörnöm. De már voltak ... látomásaim, mely során csak elvágódtam. – Egy kanapé talán jó lenne...
    Nem rágódom a mi lett volnákon és a lett volna hákon. Azzal főzök, ami van. És hogy elfogadott, s hogy ő nyilvánult meg, a lelkem csordultig van hálával és szolgálatra készséggel. Mert ez éltetett, elég régóta tudom: mások szolgálatában lenni, két visszavonulás között. Mert szükségem van a pihenésre, hiszen minden erőmet kifelé fordítom.
    - Igen – mosolyodom el ismét örömmel. Mert ez a lényeg. Elfogadtak. A teljes uralásig sok mindent végig kell tapasztalnom, s sokkal több lesz benne a kín és szétszakadás. Érthető, hiszen az egonak kell megszűnnie, hogy még tisztábban hallhasson a lélek, s beszélhessen. Nem félek. Felelősséget érzek benne, s beteljesedést.
    - Kérlek. Megkönnyebbültem – aggódós vagyok, ismerem magam.
    - Sejtettem – mosolyodom el. Alexandert eddig csak egyszer láttam, ám olyan kisugárzása van, amely már önmagában képes meg- és összetartani az egész Nagy Alma vámpírközösségét. Ezért lep meg mindaz az érzet, ami átment rajtam az imént.
    - Ó, értem – bólintok. Kétezer, majd háromezer év távlatából tapasztaltam meg hasonlókat.
    - Voltam én is ezzel párszor így. Bár mi nagyon kevesen vagyunk... – nem mondom ki, hogy maradtunk. Szerencsés vagyok, hogy nem a mágusok kísérleti asztalán végeztem, vagy netán egy vámpírén.
    - Most már jobban vagyok – megettem az utolsó kis darabot a csokiból. – Jobb lenne, ha most hazamennék és... összepakolok. Kérhetek még egy valamit? – Megvárom, míg Richard válaszol, s folytatom.
    - Ismered Nathaniel Montgomeryt? – Kis szünet után folytatom, újabb válasz után.
    - Persze, hogy ismered, hiszen mondtam, hogy elkísérem.
    Csendben ízlelgetem azt a szót, amire közösen ébredtünk rá vele.
    - A gyakorlásaim hatással lesznek rá. Tudom, hogy ki fogja bírni – nem merem kimondani a kérést és tisztában vagyok vele, hogy Nate nem örülne ennek.
    - De azt hiszem... – tanácstalan vagyok, ezt érzékelve elhallgatok. Megtanultam ilyenkor lenyugodni kell.
    - Menni fog neki, nem mondtam semmit.
    A méltóság és a mások akaratának tiszteletben tartása számomra fontos. Sértettem meg már mások méltóságát akaratomon kívül, s nagyon nehéz volt lezárnom az ezzel kapcsolatban érzett bűntudatomat. Pedig tisztában voltam azzal, jót akartam neki
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Szer. Júl. 25 2018, 18:54

    -Ehhez kell most hozzáerősödnöd.
    Meg fogja tudni oldani, nem kételkedem, csak higgyen magában, és nem lesz semmiféle gond.
    -Talán nem is baj.
    Amilyen irányba tolódott a világ, nincs szükség olyanokra, akik a csekély tudásukat is embertársaik életének megkeserítésére használják.
    -Készülőben? Úgy gondolom, hogy az már nem készül, folyamatban van.
    Figyelek Gabriel minden szavára, semmit nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert lehet, hogy valami újat mond éppen. Egyelőre éppen összerakjuk a mozaikdarabkákat, bár a lényeg anélkül is kirajzolódik.
    -Hogyne, hogy utána ott törd össze magad. Azt már nem.
    Kipárnázott szobát fog kapni matracokkal az alagsorban is, így legalább védve lesz az egyéb sérülésektől. Jó, hogy nem puritán körülményeket biztosítunk, mert neki az is megfelel.
    Az, hogy elfogadták és befogadták, egyrészről öröm, másrészről hatalmas feladat és tanulási időszak kezdete. Ami viszont jó, hogy végre megtalálta a saját útját, és bármilyen rögösnek is tűnik, végig fog rajta menni.
    Jól esett a felajánlása, nem tagadom, ezt egy apró bólintással nyugtázom, ahogyan azt is, hogy megkönnyebbült kissé. Most már nem lesz gond.
    -Volt szerencséd vele is találkozni, azt hiszem abból sok következtetést levontál.
    Kyle ereje már akkor is érezhető, ha csak megjelenik valahol. Nem hiába tartanak tőle még mindig.
    -Néha nem árt, csak tudni kell, mikor van itt az ideje.
    Az, hogy igen kevés nephilimet számlálnak világszerte, az sok dolognak köszönhető, bár a mi fajunkról legalább elmondható, hogy nem kísérletezni vágyunk velük, mint mások. Gabriel most már védelem alatt áll, és ezt mindenki tudja, hogy ha hozzá találna nyúlni, az én haragommal kell számolnia.
    -Rendben, mire visszatérsz, minden a rendelkezésedre áll, ám örülnék, ha valaki elkísérne. Akár én magam. Éspedig?
    Útnak engedni egyedül ebben az állapotban? Nem, nem tehetem. Ha kell, vele megyek, hogy épségben vissza is érjen. Kíváncsian tekintek rá, mit szeretne kérni, majd a név hallatán bólintok. Az egyetlen amit nem értek, miért visszakozik.
    -Azt szeretnéd, ha figyelnénk rá is? Nincs akadálya, bár ezt Jackson Montgomery is megteszi szerintem. Ennek ellenére nem tévesztjük szem elől, ha neked ez megnyugvást jelent. Ne kockáztass.
    Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan a sarkában leszünk, csupán követjük az eseményeket és azt, hogy az ifjú Montgomery boldogul is.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Pént. Júl. 27 2018, 21:29

    - Kell, és akarok is - a félelem ugyan bennem van, mégis meg akarom tenni. Ha nem próbálom meg, nem tudom, képes lettem volna-e megtenni.
    Egyetértően hümmentek. Egészen más világok is voltak, most azonban nem ez a megszokott. Így én is hallgatok.
    Meglepődve pillantok rá. Ezek szerint nem jövőbeli, hanem mostani eseményről van szó. Fontos mindezt tudnom, hiszen ehhez mérten tudok igazodni én is. Vagy talán nem is szükséges mindebben.
    - És hol tart most?
    Elhallgatva tekintek Richardra.
    - Akkor mit igen? - Elképzelésem sincs, mire gondol, hogy mit lehet, ha nem lehet kanapé. Nem a kanapé izgat, hanem, hogy mit tervez. A kíváncsiság hajt. - Nem szeretném összetörni magam - mosolyodom el.
    Jó érzés, hogy elfogadják a segítségemet. Hogy nem kell rejtenem, ki is vagyok valójában, s hogy minek is vagyok az elején, nem utasítja el Richard.
    - Igen - találkoztam már vele korábban is, s később is. Ugyanolyan erős, mint Richard.
    Hümmentek az időre ismét. Hosszú ideje élek, s ez nem csak a szerencsémnek köszönhető, ám legfőképpen mégis annak. Richard védelme pedig valóban védelem. Járhattam volna nagyon rosszul is. Ám egy nagyon jó barátot ismertem meg benne, s általa.
    Hálásan tekintek rá, s az, hogy ő maga kísérne el, először csendben maradok, annyira meghat. Csak bólintok először, aztán egy elcsukló hang után, ami engem is meglep, hiszen nem szoktam ennyire érzelgős lenni.
    - Szeretném, ha elkísérnél - se Nate, se Thomas nem bír még olyan erővel, hogy velem elbírjon. Pedig szeretném, ha velem, s mellettem lennének. De nem szeretném, ha így látnának.
    - Jackson - akadok meg a neven. Elfelejtem, mindig elfelejtem, hogy az apja egy vadász Család feje volt. Egészen mások, bár az apját nem ismerem, s nem találkoztunk. Mégis ezt érzem.
    - Vigyázzatok vele. Fontos számára Nate, ám vadászként vannak olyan elvei, amely önmagát is bajba sodorhatja. De azt hiszem, ezt nem kell mondanom - találkozhattak már ők maguk is Jacksonhoz hasonló vadászokkal.
    - Ha lehet, de már az is rengeteg segítség, ha itt maradhatok. Úgy vélem, talán ez neki egy újabb tanulás - nincs közöttünk eleven kötelék. - Lélektársként nem szeretném, ha olyan hatás alá kerülne, ami bajba sodorhatja. Erős, de még én sem tudom, milyen folyamatok fognak történni. Köszönöm, sokkal tartozom.
    Nem érdekel, ha leleplez bennünket. Neki ne essen baja. Mint ahogy azt sem titkolom, mik vagyunk egymásnak. Mert bárki lát, az látja a közöttünk lévő viszonyt is. Márpedig Richard képes erre, tudom.
    - Mehetünk? - Fel akarok állni, már megy, de a helyváltoztatás furcsán mozgásba hoz dolgokat a térben, s időben.
    - Pedig csak felálltam.. - mormogom, miközben megtámasztom az ujjaim az asztallapon, hogy aztán ellépjek. Nem kéne repülni.
    - Ha nem érnénk vissza, nálam elpihenhetsz - fogalmam sincs, mennyi az idő. De azt sem szeretném, ha miattam lenne baja Richardnak.
    Észre sem veszem, hogy kezdek összezavarodni, s ez már a szavak használatában is megmutatkozik.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Vas. Júl. 29 2018, 17:08

    -Menni fog, nem kételkedek.
    Gabriel nem fiatal, sok dolgon keresztül ment, és lehet, hogy ez a képessége eddig előle is rejtve maradt, elég erős ahhoz, hogy megbirkózzon vele.
    -Még nem tudjuk, majd kiderül.
    Egyelőre várunk, aztán az alakulásnak megfelelően fogunk lépni, de még ez is a jövő zenéje.
    -Egy vastag és kényelmes matracot, ami nem törik el és nem sebesíthet meg.
    Így elkerüljük azt is, hogy esetleg egy letört darabot állít magába véletlenül. Ez pont nem hiányzik neki.
    Mivel Alexandert ismeri, nem szükséges kifejtenem azt, kiről is van szó. Bár tény, nem volt éppen idilli a találkozásuk akkor, és Gabriel sem éppen arra a döntésre számított, amit kapott, de azóta talán már nem haragszik rá.
    Az, hogy felajánlom, elkísérem, nem is kérdés, jobb, ha van valaki mellette, aki tud reagálni, ha baj lenne.
    -Ne aggódj, rá is vigyázunk, ha kell. Jackson okos.
    Elmosolyodok, ahogy Gabriel aggódik Montgomery miatt... persze valószínű, hogy Nate miatt elsődlegesen, ám ez részünkről nem ez az elsődleges indok.
    -Rendben.
    Bólintok, bár a mágusokra figyelni nem tisztünk és nem tisztem, de azért majd erre is szakítok időt, belefér bőven, nem halok bele. Viszont most már indulnunk kell, így felállok, és felsegítem Gabrielt is.
    -Indulhatunk. Vissza fogunk érni, ne aggódj.
    Még kölyök az idő, messze a hajnal, és nem hiszem, hogy a nephilim az egész lakását át akarja költöztetni majd, csak néhány cuccot, amikre mindenképpen szüksége lesz. Egyébként is sietősre kell vennünk, hiszen Gabrielből annyi energiát vesz ki ez az egész, hogy jobb lenne, ha minél előbb pihenhetne.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Vas. Júl. 29 2018, 20:45

    Hálásan elmosolyodva tekintek Richardra.
    Ismét elgondolkodom, majd bólintok. Elhamarkodott szavaknak van a legnagyobb súlya, s a rossz irányba.
    - Majd kiderül - s hagyom is annyiban a dolgot.
    Feldlerül a tekintetem.
    - Éppen erre van szükségem. Köszönöm.
    Se tárgyat, berendezést, sem önmagam nem szeretném összetörni. A padló éppen elég lesz, ha mégis egyensúlyt vesztek.
    Alexandertől tartok. Nem az ereje miatt, s az ereje miatt. Richard csak hajszálnyival marad el Alexander mögött, így félelmem jogos volt, hogy ne találjon rám. De Alexandert nem ismerem olyan jól, mint Richardot.
    - Igen - bólintok. -Nate számára azóta lett ismét nagyon fontos, hogy rendezték egymás között a helyzetet.
    A vak is tudta, milyen a viszonyuk, s hogy miként alakult nem is olyan régen. Ha valami történne az apjával, elfogadná, de nehezen tenné túl magát rajta.
    - De vadász is, s van múltja. Nem kérhetek rátok olyan terhet, amit nem kéne - tisztában vagyok azzal, hogy ha valamit meg kell tenniük, megteszik. A klán az első, bármi más feláldozható.
    - Rendben. A repülés most rizikós lenne.
    Kocsim meg otthon, éppen ahová tartunk.
    Elfogadom a segítséget, már csak azért is, mert minden mozdulat, s lassan minden gondolat szálat húz maga elé, mutatva a végeredményt. Eddig is hasonló volt a képességem, most azonban AZ eredményt mutatja, annak minden törvényszerűségével.
    - Igen, vissza fogunk érni - magabiztos a hangom, s mosolygok.
    Az út azonban számomra borzalmas. Minden egyes elsuhanó ember, tárgy, épület, jármű, állat, s maga a levegő egyszerre mutatja a kezdetét, útját és végét. Egyre intenzívebben.
    Caendben koncentrálok, hogy ne vesszek el mindebben. Mégis, amikor a házhoz érünk, a falnál akarok bemenni. Ráeszmélve, hogy majdnem száz évvel ezelőtt itt volt a cselédszálláshoz vezető út, sóhajtok egyet.
    - Ez vagy száz éve még egy ajtó volt.
    Egy sporttáska vár bennünket, összepakolva, mondig van egy csomagom, ha menekülni kéne. A szalonban azonban tanácstalanul megállok ismét. Az irattárcám keresem.
    - Nincs, nem találom...
    Az út visszafelé éppen olyan, mint idefele jövet.
    - Jó, hogy máris mehetek hozzátok - törlöm meg homlokom.
    -Egyre erősebb. Csináltam valami szokatlant?
    Mert az idő és a jelen kezd elmosódni, s hogy az idő szövevénye kezdi felfedni, lefejteni illúzióját, most már tisztán érzékelem, hogy az idő és én, kezdünk elválni, s eggyé olvadni.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Vas. Aug. 05 2018, 23:30

    Bólintok, mert lehet, nem vagyok járatos abban ami Gabriel keresztül megy, de azt azért nagyjából sejtem, mik azok a berendezések, amik nem okozhatnak sérülést, bármi történjék is.
    Kyle nem fogja megtiltani, hogy így tegyek, ő is tudja, mennyire értékes egy nephilim, főként hogy maga adott engedélyt arra, hogy csúnya szóval élve, megtartsam.
    -Igen, hallottam, mennyire nem jöttek ki egymással, de normalizálódott a helyzet. Így van jól. Az pedig, hogy Jackson vadász, tudjuk.
    Jackson mintha törlesztene jelenleg, bár ez a magánügye, de nem mondom, hogy nem örülünk neki. Az egy cseppet sem zavar, hogy vadász, valakivel jó viszonyt ápolunk, valakivel nem. Ez egy ilyen játszma.
    -Akkor nyomás. Minél előbb.
    A kocsim lent parkol, a kulcs a zsebemben, így már mehetünk is. Ne húzzuk az időt, ha lehet. Gabrielt levezetem a garázsba, megvárom, míg beszáll és elmondja a címet, majd a gázba taposok.
    Sietős, nem akarom, hogy a nephilimre ismét rátörjenek a látomások, mert még szétveri az autót is, ami nem lenne túl jó egyikünknek sem.
    A házhoz érve kipattanok és kisegítem őt is, bár az meglep, hogy mi a jó édes fenét akar a faltól. Sokat tudok a nephilimekről, de azt nem, hogy a falon keresztül is tudnak közlekedni.
    -Már kezdtem megijedni, még egy képességed lett hirtelen.
    Mosolyogva követem befelé, amikor látom, ezerrel kutat valami után. Megcsóválom a fejemet, mögé lépek, és az egyik komódra mutatok. Azt keresi, ott az irattárcája. A kérdésére meg csak vigyorgok.
    -Annyira nem volt vészes, még, de jobb, ha minél előbb biztonságban leszel.
    A táskáját magam viszem ki és pakolom be, mielőtt itt marad, és a visszafelé utat ugyanolyan gyorsan teszem meg, mint ahogyan idefelé jöttünk.
    Amint leparkolok, máris felfelé indulok bevárva Gabrielt, hogy elvezessem a szobájához, ahol mindentől védve van, nem esik bántódása. Valamelyik ghoul még élelmet is készített be neki, itallal együtt.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Kedd Aug. 07 2018, 19:25


    Értőn tekintek rá, majd bólintok. Nem találkoutam még Nate apjával, s nate is csak annyira nyilatkozott, hogy helyrehozták a kapcsolatukat
    Kapkodni nem megy, azért összekapom magam, sokkal lassabban haladunk, ha engem is istápolni kell. Ez az igyekezet megmarad útközben, csak akkor lesz erősebb, mikor megérkezünk a házhoz. Ott egy kicsit elvesztem a vonalat s fonalat is, ahogy Richard hozzám ér. Érdeklődő kíváncsisággal nézek rá, s némileg bele. Múltja helyett valami másba. Aztán ahogy a ház felé fordítom a figyelmem, másfelé megy fókusz.
    - Milyen? Csináltam valamit? - riadalom helyett éredklődéssel fordulok felé. Majd a fal felé, s megértem.
    - Erős vagyok, de nem ennyire - mosolyodom el.
    Összeráncolom homlokom, ahogy mögém lép, úgy fordulok kicsit felé.
    - Honnan tudtad?
    Elveszem a tárcát, majd forgatom, s végül kinyitom, majd kihúzok beløle egy egy dollárost s Richardnak adom.
    - A fény majd megadja a választ.
    Aztán elteszem a tárcát.
    A papír üzenetet tartalmaz, de csak ha infra alá teszi valaki. S már nem is tudom, hogy néz ki, aki adta.
    Nagyon hasonló mindez ahhoz, amit pár éve éltem át. Intenzív, markáns változád, szűnni nem akaró, minduntalan jelen lévő.
    - Aut hiszem, igen. De inkább mások előlem.
    Biztos vagyok abban, őrültnek tartanának az emberek a szavaim alapján, ám a szárnyaimra nem tudnék magyarázatot adni.
    A kocsiból kiszállva, megtámasztom tenyerem a falon. Aztán inkább elveszem. A hely sokkal régebbi, mint ahogy állítják. Már majdnem megkérdezem, mit őriznek, mikor rám nyílik tudata. Nyelek egyet. Kezdem sejteni, miért jöttek Staten Islandre. S hogy fogunk még kapcsolatba lépni.
    - Azt hittem, lent leszek - mosolygok rá, magam mögé simítva nem csak azt az erőt, ami körbevesz mindig, mikor itt vagyok, s most járult hozzá még egy.
    - Köszönöm, Richard - a helyiség mások számára borzalmas lenne, számonrabmost a legtökéletesebb.
    - Minden tökéletes.
    Átveszem tőle a táskát, meglátom a figyelmességet is, étel s ital tekintetében.
    - Bejössz néha? - Nézek rá kutatón.
    Nattel megegyeztem, megkértem, ne keressen, akármennyire is akar. Érezni, tudni fogja, ha arra kerül sor, s szól Thomasnak is.



    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Zöld szalon

    on Kedd Aug. 07 2018, 20:51

    Megrázom a fejemet, most nem szeretnék másra figyelni, csak a nephilimre, mert legyen bármilyen erős is, most egyszerűen védtelen és gyenge. Egyedül veszélybe kerülhetne, bár ha valaki hozzáér, az velem találja magát szembe. Ettől viszont sokkal veszélyesebb, hogy lebukhat az emberek között.
    -Nem, semmi olyat nem tettél.
    Szédeleg és látszik rajta, hogy néha itt van, néha pedig nem. Ezért is szeretnék sietni, hogy ne legyen probléma. A tárcájára rábökök a komódnál, a kérdésére viszont elvigyorodok.
    -Használom a szememet, ami neked most nem megy, azaz nem a hagyományos.
    Nincs semmi titkom, csupán körülnéztem, míg ő kétségbeesetten kapkodott a zsebe után.
    A dollárt miért nyomja a kezembe, nem tudom, de amit mond, azt megjegyzem. Majd időben megtudom a választ, ha itt lesz az ideje. Elteszem a zsebembe, majd ha nyugton leszünk, átnézem tüzetesen.
    -Téged jobban féltelek, mint másokat.
    Ez nyálasan hangzik, de nem hazudok, több okból is így van. Egyrészt a barátom, másrészt a vére túl értékes ahhoz, hogy hagyjam, baja essen. Ennyi.
    Amint megérkezünk, betámogatom Gabrielt, egyenesen a szobájába, amit gyönyörűen előkészítettek a számára.
    -Ott is van egy helyiséged, amikor gyakorolni akarsz majd. Szívesen.
    Egyelőre pihenjen, mert már a kimerültségtől is alig áll a lábán, utána majd ráér minden mással foglalkozni. Direkt olyan ételválogatást kapott, ami segíti a gyors töltődést, főleg most.
    -Persze. Minden nap benézek hozzád, de most egyél, igyál és pihenj.
    Megvárom, míg elhelyezkedik, eszik is végre valamit, és csak akkor köszönök el tőle, mikor végre elfekszik a matracon. Mielőtt kilépnék, még betakarom, a ghouloknak pedig meghagyom, hogy bármi van, azonnal jelzik.

    //Köszönöm a játékot! wow//




    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Zöld szalon

    on Csüt. Aug. 09 2018, 22:03

    Hümmentve bólintok. Ez a mi a valóság, hol vagyok ebben, néha szétcsúszik és nem tudom, mit teszek. Vagy mit hol teszek, vagy hol mit teszek.
    Halkan elnevetem magam a hasonlatra.
    - Ez mennyire igaz!
    Közben remélem, nem lesz ez tartós állapot, s úrrá tudok lenni majd mindezen.
    A bankót, ahogy eltűnik a látóteremből, már el is felejtem, miről is volt szó. Mintha minden másodpercnyi törtrészek alatt létezne csupán. Nem volt jó ötlet idejönni, eljönni. Szerencse, hogy Richard elkísért, s hogy már most odaköltözhetek. Ki tudja, merre csavarognék el nyilvánosan, szárnyakkal. Vagy ... itt már tudnak rólunk? Vagy az a másikban van?
    - Köszönöm – fókuszálok vissza Richardra hálásan. Fontos vagyok neki, mindegy, hogyan. S ki is fejezi.
    - A szoba nagyon szép, köszönöm – a másik helyiség felé nézek, ahogy Richard vezet.
    - Azt hiszem, most ide ... itt maradnék – a szavak egyre nehezebben jönnek, s egyre többször nem kívánok megszólalni.
    Az étellel nem tudok mit kezdeni, helyette egy jókora adag gyümölcslevet iszok meg, azt is inkább automatikusan. Nem fogom tudni megtartani magam, mintha a testet le akarná dobni a létem, hogy szabadabban mozogjon a mindenségben. Sosem éreztem ezt. Egyszerre rémisztő, s leginkább lélegzetelállítóan csodálatos érzés.
    - Ezt mindenkinek éreznie ... – a testem ekkor hagy el, pedig már éppen eldőlni akartam, s úgy tekintettem Richardra.
    Látom, ahogy elkapja testem, s cserébe halkan nevetve megérintem vállát.
    - Menni fog, Richard, köszönöm.
    Nem hív fény. A mindenségbe szóródok szét, mert feladatom van, amit, ha visszatérek a testembe, ebbe a világba, be kell töltenem. Mennyire szűk ez az anyagi világ innen tekintve. S mennyire tágas, csodálatosan gyönyörű s mulandóságában gyönyörű!

    //Én is köszönöm! * - * //

    Re: Zöld szalon

    on Vas. Aug. 12 2018, 20:37

    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Ajánlott tartalom

    Re: Zöld szalon


      Pontos idő: Hétf. Okt. 22 2018, 06:47