Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Park Avenue

    Share

    Park Avenue

    on Vas. Szept. 27 2015, 18:54


    avatar
    Natan Vreth

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 259
    Foglalkozás : Kovács, tetoválóművész, katona

    Re: Park Avenue

    on Hétf. Szept. 28 2015, 21:01


    Dorothea & Natan ©

    A terület felfedezését már úgy vártam, mint a kisgyerekek, mikor a játszóházba betérnek, s szülők végre elengedik a kezüket. Testőrként bár nem illő ott hagyni a "Hadiszállást", de ismernek annyira a társaim, hogy az Erdő szülötte vagyok, a szerelmem a Szabadság, s ha menni akarok, akkor megyek. Ennyi nekem is kijár. Másrészt úgyis tőlem tudják meg helyből, hogy mi, hol, s merre akad? Tapasztalt vagyok, nem úgy, mint a legtöbb zöldfülű, még azt is beleírják néha a jelentésbe, hogy melyik utcasarkon hány konténeres kuka van. Egész nap a várost járom, és a szmog, a kipufogók, zsírtól csöpögő standok, a város mocska és üvöltése beleissza magát a szagló, s hallójárataimba. Míg végül, délután felé végül eljutok a Grand Central Parkba. Hatalmas, gyönyörű, s itt végre nyugalom fogad. Na nem mintha nem élveztem volna a város pörgését, de ez az, amit kerestem. Egy csipetnyi Gaia öleléséből, itt a betondzsungel mélyében. Bakancsom alatt a fű halkan roppan, leguggolok, s végigsimítok a földön. A növények, fák suttogása elnyomja a fülemben csengő városi zajokat. Csak az Istenek suttognak, előmerészkednek a fák szellemei, érzik, hogy barát érkezett e civilizációba zárt zöld szívbe. Lehunyom a szemem, Farkasom energiái nyugodtan lüktetnek. Ki kell majd ide hoznom a kölyköket. Tovább sétálok a fák alatt, párok sétálnak, családok töltik hétvégi piknikjüket a szabadban. Egy nő épp a kutyáját oktatja, de a kutyus rá se hederít, rendetlenkedik tovább, körbe-körbe szaladgál. A nő elkeseredetten próbálja a figyelmet magára terelni, de hiába. Elmosolyodok, alkarvédős kezemet felemelem, intek a kutyának, mire az hirtelen figyelni kezd. Hegyezi a füleit, s csettintek, mire a lábamhoz szalad. Figyel, majd a Benső Farkas parancsára ül, majd elfekszik, s a hasát mutatja felém. A nő hozzám szalad, s magyarázkodni kezd ámulatában, hogy ő ilyet még nem látott.
    - Csak tudtára kell adni, ki a főnök. - kacsintok a nőre, bár minden farkas, vagy kutya féle tudja ezt velem szemben. Tovább indulok, vár a park további sarka, hívnak a csicsergő madár dalok.  


    Nem mindegy... Vadászott, vagy vadász

    The Other Side

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Park Avenue

    on Kedd Szept. 29 2015, 13:32




     

    Járőrözni indultam. Komolyan. Na jó nem, de tényleg ezt mondtam, amikor kiléptem az Intézet kapuján. Nem szóltam, mikor érek vissza így adok  magamnak egy kis szabadságot. Nagyjából hat hónapja érkeztem New Yorkba, azóta pedig annyi volt a dolog, hogy még mindig nem ismerem kellően a város kiosztását. Úgy gondoltam, kicsit járkálok, felfedezem a város rejtett szépségeit, keresek magamnak helyeket, ahová elbújhatok a világ elől.
    New York annyival másabb, mint London. Hiányzik a szülővárosom színkavalkádja és változatossága, apró kertjei és régi épületei. Egyszerre van honvágyam és hányingerem Londontól. Rengeteg boldog emlék, amit a parabatai-ommal éltem át, mind visszatart az otthonomtól. Nem vagyok elég erős szembenézni a tettemmel és az önvádammal, még nem. A démonaim elkergetnek az emberek közeléből egy kicsit elhagyatottabb parkba. Az itteni parkok hasonlítanak az otthoniakra, de épp csak annyira, hogy ne emlékeztessenek közvetlenül.
    Szép az idő, ezért csak egy fekete rojtos nagymamakendőt kanyarítottam a vállamra és kevés fegyvert hoztam magammal. Úgy döntők itt talán nem kell állandó készültségben lennem, így előveszem a fejhallgatómat és elindítok valami zúzósabb rockot. Széttárt karokkal élvezem a gyengülő napsugarakat, amiket fekete ruháim még inkább összeszednek, néha még körbe is forgok a zene ritmusára. Ahogy sétálok föl-alá és figyelem az embereket, feltűnik egy férfi, aki hasonlóan van öltözve, mint én. Látszik rajta, hogy az érdeklődési körünk is fedi egymást, hiszen nem lenne itt és nem adná meg magát olyan gyorsan az a kölyökkutya. Ezek szerint vérfarkas. Kíváncsi vagyok, mit csinál itt, tehát követem a sűrű fák közé. Bár bőven le vagyok tőle maradva, biztos vagyok benne, hamarosan észre fog venni. Nincsen támadó szándékom, de nem ajánlom, hogy megtámadjon, mert megvédem magam és nem adom olcsón az életem.

    Zene: Through wolf's eyes | ©| Ruházat: Ezt viselem ma




    A hozzászólást Dorothea Coldstone összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 16 2015, 21:46-kor.
    avatar
    Natan Vreth

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 259
    Foglalkozás : Kovács, tetoválóművész, katona

    Re: Park Avenue

    on Szer. Szept. 30 2015, 01:22


    Dorothea & Natan ©

    Annyira magával ragad a park nyújtotta nyugodalom, hogy mikor tovább indulok, csak futó pillantást vetek a metalos csinos kis hölgyre, s még a Bestiám se jelez, hogy figyelj oda! Nem, csak tovább sétálok. Ám egy idő után, bár igaz, igen csak lemarad, s halkan közlekedik, az illata elárulja. Hiába, azért feltűnik, ha egy és ugyanaz illat követ. Nem pillantok hátra egyenlőre, sétálok tovább, mintha nem vettem volna észre. Megállok végül egy fűzfa liget alatt, a park tavának partján. Nem igen közlekedik itt senki. Még érzem, hogy nem ért be, s egy gonosz kis mosoly ül ki szám sarkába. Könnyed, gyors mozdulatokkal mászok fel az ágak közé, s onnan figyelek. A Bestiám halkan megmorran bennem, egy kis játék sosem árt. Mikor látom, hogy beér a fák közé, s elhalad a rejtekhelyem alatt, gyors ugrással mögötte landolok, kinyújtom a kezem, s a pisztolyt formáló kezem finoman, de határozottan nyomom a hátának.
    - Szóval, miért is követ engem, kisasszony?


    Nem mindegy... Vadászott, vagy vadász

    King

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Park Avenue

    on Szer. Szept. 30 2015, 18:03




     

    Ahogy a fűzfa liget felé indul, én is arra irányítom lépteimet, hogy a nyomába szegődjek. Lassan és halkan lépdelek, mögötte jól lemaradva, de tudom, máris észrevett. Sejtek valami trükköt a részéről, tehát leveszem a fejest, de még nem kapcsolom ki a zenét, ami közben Nightwishra váltott. A fák között nem látom rendesen, így el tud tűnni előlem, de mivel nem változhatott kámforrá, megyek tovább. Normális esetben nem sétálnék az ennyire egyértelmű csapdába, de legyen neki gyereknap, vicceljen meg. Hallom, ahogy földet és mögöttem és a tárgyat is megérzem a hátamban. Egy ütemet ki is hagy a szívem, amit talán meg is hall, de aztán bekapcsol a gondolatmenet, amit belém neveltek. A pisztoly fémből van, vagyis éreznem kellene a hidegét a kendőn, a pólón és a fűzőn keresztül is. Szívem visszaáll nyugodt, de a erős ritmusába és halkan felkuncogok. -Egy botot vagy az ujját nyomja éppen a hátamnak? -kérdezem mosolyogva. Karjaimat széttárom tenyérrel felfelé, fejemet oldalra fordítom, de csak annyira, hogy tengerzöld szemeimmel egy pillantást vethessek rá.
    -Kíváncsi vagyok. Még nem láttam itt, nem tudok róla, hogy valamelyik falkához tartozna- Ezzel el is árultam magam, most már tudja, hogy közöm van az árnyvilághoz. Még nem mondom el egyelőre, melyik fajhoz tartozom, segítséget sem adok. A jobb kézfejemen lévő rúnát most is a szokásos ujjatlan kesztyűm takarja el, a többit pedig a ruháim.
    -Kisasszony? Nem a mai kor szülötte, igaz?- mosolyodom el ismét, miközben még mindig őt nézem. Nem tűnik sokkal idősebbnek nálam, márpedig ha így lenne nem magázna és nem hívna kisasszonynak. Én is csak azért magázódom, mert a szüleim belém nevelték még nagyon fiatal koromban.

    Zene: ScareTale | ©| Ruházat: Ezt viselem ma




    A hozzászólást Dorothea Coldstone összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 01 2015, 20:55-kor.
    avatar
    Natan Vreth

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 259
    Foglalkozás : Kovács, tetoválóművész, katona

    Re: Park Avenue

    on Csüt. Okt. 01 2015, 16:25


    Dorothea & Natan ©

    Néha azon gondolkodom, miért én fogom ki az ilyen csinos hölgyeket? Nem, nem panaszképp mondom. Csak mikor egy-egy ilyen gyönyörű nővel találkozom, az általában veszélyes is. Vagy csak egy metal rajongó kislány követ, egy randevú reményében? Nem kizárt, bár ebből a hölgyikéből nem ezt nézem ki. Pláne, hogy egész ügyesen követ. Tudom, átlátszó egy kis csapda, de rögtönzött, másrészt nem medvecsapda építésébe kell kezdenem egy park közepén. Meg hát, ez csak egy aprócska játék, s megmosolyogtat, hogy bele is megy. Nem várok semmi megijedést, hisz nem az a célom, hogy halálra rémítsem, hanem csak szórakozom. Ahogy bakancsra érkezem, s hátának nyomom a kezem, jobban megvizsgálom. Nem rossz felépítésű, azt meg kell hagyni. Edzett, és igen csinos, formás fenék. De nem sokáig időzöm el testének látványán, mosolyogva pillantok tekintetébe, mellyel hátrapillant rám a válla felett.
    - Jobban örülne, ha egy valódi magnumot nyomnék a csigolyáinak? - kérdezek vissza. Sok sérülés fajtát láttam már, és nem kellemes, mikor szétlövik a gerincet. Hát még abból felgyógyulni... Az se kellemes dolog.
    - Attól függ, ki vagyok, hogy ki kérdezi, tény, a mai ifjúság nem igen tanul illemet, de mondjuk úgy a koromra... megértem már néhány történelmi eseményt. De tudja nem szívesen adom ki az információkat magamról, még akkor sem, ha ilyen csinos popsi is társul az informátorhoz. Talán először illendő bemutatkozni, a nevem Natan. Önben kit tisztelhetek?
    Vigyorgok, mint a vadalma, Farkasom nyugodt hullámaival ölel körbe. Végül elemelem kezem a hátától, s le nem véve róla pillantásom körbejárom. Tényleg csinos, de első sorban most nem ezt figyelem rajta. Végül megállok előtte, szemeit fürkészve tekintek rá.
    - Tudja, a két leggyakoribb teremtmény, mely oly bátor, hogy engem kezdjen követni, az vagy vámpír, vagy egy árnyvadász. Mivel kellemes délutáni napsütésben van részünk, az utóbbira fogadok.


    Nem mindegy... Vadászott, vagy vadász

    Satellite

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Park Avenue

    on Csüt. Okt. 01 2015, 23:47




     

    Lassan sétálok a férfi után, hogy belesétáljak a csapdájába. Messziről érződik a trükk, szóval számítok is rá. Gondolom viccnek is szánja valamilyen szinten a dolgot, de csak akkor leszek biztos benne, amikor meghallom a vigyort a hangjában.
    -Talán. Kihívást jelentene- húzódik még szélesebb mosolyra a szám. Egyszerű fegyverekkel és kézzel való harcban már olyan jártas vagyok, hogy néha még az edzést is unom. De egy pisztoly. Egy pisztoly újfajta képességeket igényelne, amiket még nem sajátítottam el. És érdekelne, mégis mennyivel gyorsabb nálam ez a farkas. A fenekem említésére csak egy féloldalas mosolyra húzódnak az ajkaim, ami talán nem is látszik félprofilból. Nos, igen, tudom, hogy jó az alakom és kívánatos a sok edzésnek hála, de általában nem szoktak dicsérgetni. Az árnyvadászok ilyesmivel nem foglalkoznak, és ismerkedni sincs időm, az meg csak ráadás, hogy nem is járok ilyen helyekre.
    -A nevem Dorothea Coldstone, szolgálatára- pukedlizek és fejet hajtok illendően, ahogy az etikett kívánja, de már csak akkor mikor elém kerül a körbejárás során. Bár közel sem néz ki olyan jól shortban, mint hosszú abroncsos szoknyában, de a szándék a lényeg.  Látom, hogy ezzel az emberrel végre társra akadtam a régimódiságban. Én is megnézem közben őt és tetszik, amit látok. A hosszú haj, a csinos arc és az az ördöginek mondható mosoly, mind elbűvöl. Látom a feszes bandapólója alatt feszülő kemény izmokat, ami azt jelzi, nem lenne könnyű legyőznöm éles harcban.
    Válasz helyett csak egy kesernyésre sikerült mosoly kíséretében leveszem jobb kezemről a kesztyűmet, hogy jól lássa a tisztánlátó rúnát a kézfejemen. Ezzel persze megmutatom az égési sérüléseimet is, ezért gyorsan visszahúzom a fekete szövetet a helyére. –Jól tippelt. Akkor most elárulja, én jól tippeltem-e? –teszem fel, immár újra vigyorogva a kérdést.

    Zene: Wings of Madness | ©| Ruházat: Ezt viselem ma


    avatar
    Natan Vreth

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 259
    Foglalkozás : Kovács, tetoválóművész, katona

    Re: Park Avenue

    on Pént. Okt. 02 2015, 23:28


    Dorothea & Natan ©

    Egy kissé meglep, ugyanakkor elégedett mosolyt eresztek a kapott válaszra. Kihívásra vágyik a kis hölgy. Ami két dologra enged következtetni. Vagy vér profi, vagy alábecsül. Egyenlőre még egyik opciót se vetem el. Elé lépve mosolyra fakaszt bemutatkozása, s a pukedli. Igazi úri hölgy. Enyhén meghajolok, s kezét kezembe véve finom csókot lehelek kézfejére.
    - Örülök, hogy megismerhetem, Miss Coldstone.
    Kiegyenesedek, s látom tekintetét, ahogy végigmér, s igen, sejtem, mi járhat a fejecskéjében. Már régről ismerem ezt a pillantást a nők szemében, és ez mindig kedvemre való. Gyönyörű, bájos hölgy. Vajon az a kihívás is tetszene, ami én vagyok? Amit én hordozok magamban?
    A tippemre azonban nem szóban, hanem tettben válaszol. Kezéről lehúzva a kesztyűt láttatni engedi bélyegét, vele együtt a sebeit is. Nekem sincs kevés, de úgy látom, nem szívesen mutatja a világ számára, hamar vissza is bújtatja kezét a kesztyűbe. Kérdésére hát én is hasonlóképp válaszolok, ahogy ő tette.
    Szemem sötét barna íriszét a Bestia ezüstje veszi át, karmaimat láttatni engedem. Közelebb lépek Theához, szemem végig tekintetét figyeli.
    - Nos, azt hiszem, mindketten sejtjük, miféle kihívást hordozhat a másik. - hangomba a Fenevad morgása vegyül, tincseim kissé előre esnek, ahogy fölé magasodva tekintek le rá.
    Illata kellemesen kúszik fel orromba, szemei tükrében megpillantom saját tükörképem. Arcának vonalait magamba égetem, ajkai csábítóan csillannak a nap fényében, tincsei finoman, mégis rakoncátlanul esnek vállára. Nőiségének vonala magával ragadó, s hagyom is, hogy e báj egy pillanatra most a rabjává tegyen. A "gyengébbik" nem gyönyörűsége csodálatra méltó. És ugyanakkor életveszélyes, tudom jól.
    Enyhén közelebb hajolok hozzá, hogy hajának illatát is magamba igyam.
    - Mit kíván tőlem egy Árnyvadász, azon kívül, hogy kíváncsi? - nézek végül ismét szemeibe.


    Nem mindegy... Vadászott, vagy vadász

    Break me down

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Park Avenue

    on Vas. Okt. 04 2015, 20:15




     

    Ahogy fogadja az üdvözlésemet egy kicsit meglep, de nem ezért kapom félre a pillantásomat. Csak a mód, ahogyan a kezemhez ér… Nem ért hozzám ilyen gyengédséggel senki már nagyon régóta. Ha pontos akarok lenni, Caleb óta, ezért is nem nézek a szemébe. Hirtelen önvád hullám akar maga alá gyűrni, de nem hagyom magam, újra az előttem levőre koncentrálok és mosolyt erőltetek az arcomra.
    -Én is örvendek a találkozásnak-folytatom az udvariassági formulát, de nem kételkedem, ezúttal mindketten komolyan gondoljuk. Tetőtől talpig végig futtatom rajta a pillantásom, a bakancsától egészen az igézően barna szemeiig. Márványba faragni valóan esztétikus. Lehetne több eszem is, mint hogy a sebeimet teszem közszemlére, egyszerűen válaszolhattam volna is, így viszont ismét saját magamat emlékeztetem szörnyű tettemre. Fog ez vajon valaha változni? Hogy mindenről az a szörnyű nap jut eszembe? Nem érek rá ezzel foglalkozni, hiszen közelebb lép és ezzel a mozdulatával megfagyasztja ereimben a vért. Általában nem szoktam magam ilyen kicsinek érezni egy férfi puszta közelségétől, hiába magasabb az illető. Vastag platformos cipőim pont annyit dobnak a magasságomon és az önbizalmamon, amennyi ahhoz kell, hogy ne érezzem alacsonynak magam. De vele teljesen máshogy van. Basszus. Utálok ilyen kiszolgáltatott lenni. Szemei ezüstbe fordulnak, mire az enyémek elkerekednek a csodálattól. Ha figyelembe vesszük, hogy a vérfarkasok állati kinézete a vadon élő társaik előfordulási rátájával alakul, akkor az ezüst tekintet pontosan olyan ritka, mint a fehér holló. És én mégsem megijedek a csúnya gonosz farkastól vagy bekapcsolna az önvédelmi ösztön; nem, én a szemszínét csodálom. Na, szép, árnyvadászok büszkesége.
    Ahogy közelebb hajol, szeretnék távolodni tőle, de mégsem teszem. Szívem őrült ritmusra vált, amint várom, mit fog tenni, de ismét csak nem félelemből.  Valamiért nem akarom, hogy ijedtnek vagy gyengének lásson. Nagy általánosságban sem akarom, hogy ilyennek tartsanak, de nála különösképpen. Végül eltávolodik tőlem, én pedig fellélegzem. Észre se vettem, hogy eddig visszatartottam a levegőt.
    -Csak kíváncsiság. Egyelőre- mosolyodom el ismételten és úgy döntök, most itt az ideje, hogy én járkáljak egy kicsit. Ellépek mellette és a közelben csillogó tótükörhöz indulok.

    Zene: Wolfblood | ©| Ruházat: Ezt viselem ma




    A hozzászólást Dorothea Coldstone összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 02 2015, 22:39-kor.
    avatar
    Natan Vreth

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 259
    Foglalkozás : Kovács, tetoválóművész, katona

    Re: Park Avenue

    on Szomb. Okt. 24 2015, 15:11


    Dorothea & Natan ©

    Azt a rosszfiús mosolyt le nem lehet törölni a képemről. Élvezem a zavarát, élvezem mindig a friss generációk reakcióit, azt, ahogy viseltetnek egy magamfajta iránt. Akadt már a horgomra sajnos bőven olyan nő, aki azt hitte meleg vagyok, mert illedelmesen viselkedtem vele. Miután bebizonyítottam jó pár ágybeli trükkel, hogy nem vagyok meleg, utána meg nem bírtam levakarni magamról... igaz, az ilyen nők általában vagy vacsora eledelként, vagy rosszabb formátumban végzik. De az előttem álló Árnyvadász teljesen más tészta. Ő meg is érdemli, hogy úriemberként tisztelegjek előtte, másrészt nem idegen tőle sem az etikett, amit manapság sajnos ritkán találni csupán. Én viszont azok közé tartozom, aki értékeli az ilyesmit, ha rálel. Farkasként pedig amúgy is megvan a magam "szabály könyve" illemtanból.
    Tekintete megigéz, megcsodálom testének vonalát, bár amit az ő arcára látok kiülni, az viszi a pálmát. Megfogtam, bizonyos értelemben. És el kell ismernem, ez a vonzalom kölcsönös. Fenevadam energiái körbeölelik a lányt, ahogy közelebb húzódik testem testéhez. Érzem, mennyire vibrál a levegő, de figyelmen kívül hagyom, Thea íriszienek óceánjában keresek valamit, még magam sem tudom pontosan, mit. Talán sebezhetőséget, talán azt, mit akar valójában, vagy a legnagyobb titkot, amit rejthet magában egy nő. De rádöbbenek, valójában csak játszadozom, csupán élvezem a sodrást, hogy egy ilyen különleges hölgy táncolt bele az utamba. Szíve ritmusát önkéntelenül is meghallom, és ez kissé meglep. Lám, lám. Lassan hajolok hozzá, lehunyva szemem mély levegőt véve iszom magamba illatát. Borostás képem finoman érinti a bársonyos arcbőrt, érzem, hogy megfeszül a teste. Átvillan az agyamon, hogy a bőr alatt, az izmok, hús, vér és csont édes ízétől terhes kavalkád vár rám, élettől lüktetve hívogat, s kívánja, könyörgi, hogy megkóstoljam. A Fenevad felmordul a lelkem láncai alatt, ahogy eme kísértést kuncogva zárom magamba. Már nem vagyok frissen Beharapott bolhás, akinek ösztöne csak a zabáláson forog. De attól még persze a gondolat ott bont szikrát bennem is. Aprócska csókot adok a puha orcára, így pecsételve meg a kísértés utolsó maradékát is. Kiegyenesedek, s a megkönnyebbülés fut végig Theán, amitől megint kuncoghatnékom támad.
    Követem mozdulatait tekintetemmel, majd ahogy elindul, lassan mellé lépek, s sétálva tartom vele a tempót. Mire kiérünk a fák takarásából, tekintetem ismét csak a barna íriszek tükrét mutatja, karmaim, mintha soha nem is léteztek volna.
    A tavon hattyúk és kacsák sziluettjei szemet gyönyörködtetve bontakoznak ki az őszi napfényben. Még hozzá kell szoknom az új otthonhoz, de már most tudom, ha kacsasültre vágyom, akkor ide kell eljönni vadászni.


    Nem mindegy... Vadászott, vagy vadász

    The Nexus

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Park Avenue

    on Csüt. Nov. 12 2015, 22:13




     

    Ohó, ismerem ezt az arckifejezést. Sokszor volt alkalmam megfigyelni, miközben a mondénok között jártam az álca takarásában. Az utcán való járást és a figyelem elkerülését az árnyvadászok számára nagyban megkönnyíti az álca. Egy egyszerű kis rúna és máris nem látnak a vaksi halandók, csak az alvilágiak, de előlük általában hiába is akarnánk elbújni, mert vagy nem kell, vagy amúgyis megtalálnának és annak harc a vége. De így viszont rengeteg lehetőségünk van az embereket megfigyelni és kiismerni őket ezáltal. Kismilliószor láttam azt a mosolyt mások arcán és tudom, hogy azt jelenti tetszem a férfinak. Vagy így, vagy úgy, de én is felkeltettem az érdeklődését, mint ahogyan ő is az enyémet. Nem éppen ezt akartam, de tény, hogy érdekes a farkas, és a lehetőségek, amik vele együtt járnak.
    Végig futtatja rajtam a tekintetét és sejtem mit lát rajtam vagy esetleg bennem. Látja a formás testemet a nőiességemet és esetleg még olyat is, amit gyengédségnek hihet, de nem veszi észre azt, amit én látok magamból. A keménységet, ami az egész életemet jellemzi, a belső és külső harcot, amit nap mint nap vívok magammal és a világgal, a sok hibát, amiket próbálok jóvá tenni, de van, amit nem lehet. Rengeteg minden vagyok, de ő még csak a felszínnel ismerkedett meg. Óh, ha tudná, mennyi minden van még bennem mélyen eltemetve. Úgy túráztatja szegény amúgy nyugodt ketyegőmet, mintha direkt szeretne nekem szívrohamot okozni, bár csak azért hibáztathatom, hogy ilyen nagy hatást tesz rám. Meg hogy nem ismeri a személyes szféra fogalmát, mint Tarzan. Ezt a csókkal tetőzi be az arcomra. Feltett szándéka lehet engem ma még megölni. Ahogy végre eltávolodik én is fellélegzem és elengedem a görcsbe rándult izmaimat.
    Mellém lép séta közben, tartja a tempómat én pedig szinte ösztönösen karolok belé, el is felejtve, mennyire rám hozta a frászt az imént. Kiérünk a fák közül a tópartra, én pedig lehajolok a földön heverő kavicsok közt turkálni, közben eleresztem a farkas karját. Egy perc múlva találok elegendő megfelelően lapos követ a tervemhez. Rákészülök és elhajítom, legalább hetet pattan a vízfelszínen, mire elsüllyed. Kitartom a tenyerem a férfi felé, amin a többi kavics hever, hogy ő is dobálhasson, ha akar. Nem túl rejtett szándékom ezzel felmérni a fizikai erejét. Még egy egyszerű halandó is képes megtanulni a kacsázást technikáját, szóval ő is tudja, ebben biztos vagyok.

    Zene: Wolfblood | ©| Ruházat: Ezt viselem ma


    avatar
    Natan Vreth

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 259
    Foglalkozás : Kovács, tetoválóművész, katona

    Re: Park Avenue

    on Kedd Nov. 17 2015, 12:23


    Dorothea & Natan ©

    A pillanat lassan ölel körbe minket. Halk duruzsolással túr bele tincseinkbe a szél, de tekintetéből nem szakadok még ki. Elgondolkodtat. Nagyon is elgondolkodtat. Halk dallam csendül a szívem mélyén, s ezt igen ritkán éri el egy-egy lélek nálam, de ha eléri, abból vagy nagyon jó, vagy mérhetetlen szenvedés származik. Elhessegetem a gondolatot. Bestiám felmorran, én erre csak szusszanok egy hangosat, s a lány mellé lépve indulok a sétának. Érintése kissé meglep, de ösztönösen mozdulok, mintha teljesen természetes volna, hogy belém karol. Ilyen érzéseket utoljára Írországban, s az az előtti fiatal, magányos farkas éveimben éreztem. Tündérek bolondítottak fiatal druida tanítványként oly asszonyok kerültek karjaimba, kik szívembe igyekeztek lopni magukat, ám mégis közülük alig sikerült egy-kettőnek, s igazán senkinek sem. Elnézve Dorothea arcát emlékeztetett a tűz körüli szenvedélyes tekintetekre, kik alig várták, hogy táncba kezdjenek a Bestiával. Mert csak harc közben ismerszik meg igazán a lélek. Nem titkolom, hogy szemlélem őt. Sok emlék felszínre tör látványától. Elmosolyodok hirtelen, majd halkan dúdolni kezdek. Egy régi, ír népdal. Már nagyon rég hallottam, mégis ott él a lelkem mélyén. Fájón, édesen lüktet, mint ahogy minden, ami Írországról él bennem. Gondolataimból a halk csobbanások zökkentenek ki. Ekkor veszem csak észre, mit ügyködik mellettem a hölgy. Teljesen elmerülhettem emlékeim forgatagában, hisz még mindig tartja felém a kis kavicsokat. Szórakozottan veszek el egyet. A nap felé fordítom, s megcsillan rajta az idő lenyomata. Még mindig dudolászva simítok rajta egyet, ajkamhoz emelem, s halkan suttogok anyanyelvemen pár szót. Majd elhajítom. Pattan, pattan, pattan, majd csak annyit látni, hogy a tó túlpartjához közel riadtan röppen fel egy nagy kacsa csapat. Hangos hápogásuk töri meg a nyugodt csendet. Mosolyogva tekintek a lányra.
    - Máshogy is felmérhető egy magamfajta erőnléte. A küzdelem sokkal izgalmasabb, s szórakoztatóbb. Miért nem azzal próbálkozunk? - összefonom mellkasom előtt a kezeimet.


    Nem mindegy... Vadászott, vagy vadász

    Rocky Road To Dublin

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Park Avenue

    on Pént. Nov. 20 2015, 17:55




     

    Már szinte megfagy az idő kettőnk között, tényleg azt hiszem, így maradunk örökre, mire végre megmozdul és megtöri a pillanatot. Megjegyzem, a legnagyobb örömömre, nem tudom, meddig bírtam volna a közelsége miatti feszültséget. Nem szokásom csak azért ennyire izgulni, mert valaki ilyen közel van hozzám. Furcsa, nagyon furcsa, amit kivált belőlem. De ezt most hagyjuk, hiszen elindulunk a fák lombja alól a csillogó vízhez tartunk. Érzem az ösztönös mozdulatából, hogy igazat beszél a korával kapcsolatban, csak annak jut eszébe a kezemhez mozdulni, aki az ilyesmit tanulta. Márpedig ezt legalább ötven éve nem tanítják a gyerekeknek, ha nem több. Amint meghallom a halk dallamokat az irányából, szemem sarkából odakapom a pillantásom, de nem fordítom felé a fejem. Hallani szeretném, mit is dúdol, mi áll olyan közel hozzá, hogy eszébe jut ilyenkor énekelni. A pattogós ritmusból arra következtetek, valami ír népdal. Akkor Írországból származik. Talán még a végén kiderül, nem is különbözünk annyira egymástól. Mindketten a buja zöld mezőkhöz és végtelen legelőhöz szoktunk, és most mégis itt vagyunk Amerika egyik legnagyobb betondzsungelében. Mily érdekes játéka ez az univerzumnak. A parton érdekes játékba fogok és őt is igyekszem belevonni, de eléggé úgy tűnik, valahova elkalandozott a figyelme, mert már legalább hármat dobok, mire ráeszmél, az orra elé tartom a tenyerem. Elvesz végül egyet és érdeklődve figyelem mit művel.
    -Héééj, nem ér megbűvölni, az csalás -mosolygok rá szélesen, bár tudom, hogy az a kis ráolvasás nem dobhat akkorát az erején, hogy igazi csalásnak bizonyuljon. Felvonom az egyik szemöldököm a teljesítményét látva, szép, nagyon is. Kérdésére felpillantok rá és pillanatra megcsillan a szemem.
    -Nagyon is kedvem lenne hozzá, csak a park tele van mondénokkal és nem szeretnék Némavárosba kerülni hetekre. Igazán szívesen kipróbálnám, mit tud, de nem kívánok a Klávé elé állni, mert olyan vérfarkassal verekedtem, aki nem tett semmit. De ha tud olyan helyet, ahol nyugodtan megmérkőzhetünk, állok elébe -felé fordulok immár teljes testemmel és kiejtem kezemből a maradék köveket.

    Zene: Wolfblood | ©| Ruházat: Ezt viselem ma


    avatar
    Natan Vreth

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 259
    Foglalkozás : Kovács, tetoválóművész, katona

    Re: Park Avenue

    on Hétf. Nov. 23 2015, 21:05


    Dorothea & Natan ©

    Felnevetek, ahogy a "csalást" leleplezi. Ugyan semmi olyat nem mondtad az apró kőnek, csupán a finnek nyelvén druida áldást súgtam számára, hogy madárként hasítsa a levegőt. S lám, az eredmény magáért beszél. A következő magyarázatra gúnyos mosoly telepedik arcomra.
    - Nos, ami azt illeti, tudok egy helyet. Elzárva minden olyan kíváncsi szemtől és fültől, ami esetleg megrovást vonna maga után. Egy edző hely. Ám ahhoz, hogy oda elvezessem, szigorú szabályokat kell követni, mert ha bármelyiket is megszegi, vagy azon kapom, hogy mágiát használ... Szó nélkül megölöm, felkoncolom. Amit ajánlok, bizalmi játék is egyben.
    Bár tónusom vidáman cseng, az utolsó két mondat hűvösen, tárgyilagosan hangzik mégis el. Nem kockáztatok, tudom mit teszek. A kérdés az, ő belemegy-e ebbe a játékba, s vajon megéri számára mindaz, ami végül talán bimbozó eredménnyel kecsegtethet. Nem vagyok ez a fajta én se, hogy ennyit kockáztassak. De valami azt súgja, ez az Árnyvadász nem csak nekem, a közösségem számára is hasznos lehet. Meglátjuk.
    - Nos, kíváncsi a szabályokra? Vagy hagyjuk inkább az egészet? - mosolygok gonoszan.


    Nem mindegy... Vadászott, vagy vadász

    Rocky Road To Dublin

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Park Avenue

    on Vas. Dec. 06 2015, 00:45




     

    A kavicsos mutatványra elismerően pillantok fel rá. Még ha meg is bűvölte a kövecskét, még így is szép teljesítmény. Én most nem kaphatom elő az irónomat, hogy az emberek szeme láttára egy erő rúnát rajzoljak magamra, szóval amit használtam, az az én saját puszta fizikai erőm volt. Akár büszke is lehetnék magamra, de ez nagyjából az átlag árnyvadász szint, szóval ezt teljesítenem is kell. Amióta eljöttem Londonból, még romlott is a kondícióm, bár nem látványosan, de pont eléggé, hogy én érezzem. Az itteniek nem olyan szinten vannak, mint én, és a parabataiom nélkül igazán kedvem sincs edzeni, csak muszájból csinálom, hogy eltereljem a gondolataimat. Néha még így sem sikerül.
    Figyelmeztetésére, ami egyben felfogható fenyegetésnek is, csak bólintok egyet értésem jeléül. Az igazság a családom védjegye, magam is kivételes igazság érzettel vagyok megáldva, sosem szegném meg az adott szavam, csakis, ha így érzem helyesnek vagy nem áll módomban betartani. Kivételt képez az az egy, amit Calebnek tettem. Azt az egyet folyamatosan megszegem és minden nap meg is fogom, de… az egy különleges helyzet. Tehetnék ellene, de nem vagyok elég erős nélküle, legalábbis még nem.
    -Ki vele! Most már tudni akarom -szinte már csillogó tekintettel nézek a szemeibe. Felkeltette az érdeklődésem, nem csak azért, mert kipróbálhatom, mit tud és mennyivel erősebb nálam, hanem mi az, amit ennyire védeni kell tőlem. Hiszen engem a Klávé törvénye köt, nem tehetek semmi olyat, amivel árthatok neki, megtorlás nélkül

    Zene: Wolfblood | ©| Ruházat: Ezt viselem ma


    avatar
    Natan Vreth

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 259
    Foglalkozás : Kovács, tetoválóművész, katona

    Re: Park Avenue

    on Hétf. Dec. 07 2015, 18:56


    Dorothea & Natan ©

    Figyelem, mik a reakciói. Nem ijed meg, ami valahol elismerést von maga után. Végigfuttatom rajta tekintetem. Talán megér egy próbát. Még túl újak vagyunk, meg kell ismernünk a város adta lehetőségeket.
    - Rendben. Gyere. - nyújtom felé kezem, s kezét karomra fonom, hogy karoljon át. Szép lassan vezetem a tó partján, keresztül a parkon. Nyugodt vagyok, energiáim azonban most már szorosabban ölelik át a lányt is. Bestiám fürkészőn tekint körbe.
    miután kiérünk a parkból, a város szövevényes kis utcácskái között indulok tovább. Kanyargós, rejtett, és nem túl gyakori gyalogos helyeken vezetem végig. Nem beszélek egyenlőre, Bestiám ösztönei vezetnek. Gondolkodom, agyalok azon, vajon mit fog szólni a lányhoz Dante? Tudom, hogy ő is lehetőséget lát majd benne, s nem veti meg egy újabb bimbózó kapcsolat reményét, ráadásul az Árnyvadászokkal. Végül egy parkolóház tövénél lyukadunk ki. Az épületen átvágunk, s a tömérdek kocsi közt egy hatalmas terepjáróhoz vezetem a lányt. Feloldom a zárat, majd kinyitva az ajtót, kicsit kutakodok a műszerfalnál, majd egy fekete kendőt, s egy apró tasakot veszek ki. Theához lépek.
    - Ezt a szemedre fogom kötni. - emelem fel a kendőt. - Ezt pedig, míg úton leszünk, emeld az orrodhoz. Nem kell aggódnod, semmi rosszindulatú dolog nincs benne, narancsvirág és menta. Az óvintézkedés része.
    Azt már nem kötöm az orrára, hogy magától az illattól kissé elálmosodik majd, nem fog elaludni, de az érzékei tompulnak annyira, hogy ne tudjon figyelni még az útvonalra se, hogy merre megyünk. A koncentrálás kissé nehezére esik majd, csupán ennyi. A kendővel mögé lépek, majd ha engedi, bekötöm a szemét. a kezébe nyomom a tasakot. Ezután besegítem az autóba.
    - Ha bármi trükkel próbálkozol, érezni fogom. Ne feledd, ez próba. Ha elértünk a helyhez, utána megmutathatod, mit tudsz. - bekapcsolom a rádiót, majd beindítom a kocsit, s elindulunk. Közben a telefonomat elővéve írok egy sms-t Alfámnak. Ezután dudolászva vezetek, de érzékeim, s Bestiám figyelme csak a lányt fogják közre.


    Nem mindegy... Vadászott, vagy vadász

    Equilibrium

    Ruha


    Thea, kérlek ide írd a folytatást Wink

    Re: Park Avenue

    on Vas. Feb. 26 2017, 18:27


    Sponsored content

    Re: Park Avenue


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:35