Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Central Park - Harlem Meer
by Noel Wyard Today at 00:55

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Yesterday at 19:30

» Faunok Terme
by Jackson Montgomery Yesterday at 13:05

» Folyosók
by Caleb Shayeh Yesterday at 11:13

» Kórház
by Gabriel Skoglund Szomb. Okt. 20 2018, 21:13

» Long Island villa
by Noel Wyard Pént. Okt. 19 2018, 22:41

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Pént. Okt. 19 2018, 18:01

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Csüt. Okt. 18 2018, 10:58

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Iroda

    Share
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Iroda

    on Hétf. Szept. 28 2015, 19:26

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Kedd Okt. 06 2015, 21:12

    Falka

    Gyűlölöm a szentbeszédeket, gyűlölöm a felesleges beszédet, és most mégis ide hívatok mindenkit, aki a falkából él és mozog, ráadásul az sem érdekel, ha ágyastól tolják be a betegszobából.
    A mondandóm nem lesz túl hosszú, sem túl rövid, pont annyit tervezek, amennyi megfelel. A terület a miénk, akár tetszik, akár nem, és ebből egy fabatkát sem fogok engedni, nem azért jöttünk ide, hogy eltűnjünk.
    Az időpont adott, kapásból fel tudom mérni, ki az, aki annyival sem tiszteli meg a társait, hogy pontosan jelenik meg, vagy inkább előbb.
    Nem ülök le a fotelbe, megállok az asztal előtt, és számolom a másodperceket. Jó szórakozás ez, kiváltképp, ha el akarjuk ütni az időt. Milyen ironikus.
    Az utolsó érkezőig nem nyitom szóra a pofámat, a köszönésem is csak biccentésből áll, ám ahogy csukódik az ajtó a leglassabb mögött, bele is vágok.
    -Nem árulok el nagy titkot, miért hívattam ide az egész falkát, a régen itt lévőket és az újakat is. Nem érdekel, ki miként ítéli meg a harcot, nem érdekel, ki mondaná azt, hogy mehettünk volna olyan területre, ami üres, tárgytalan.
    A volt Alfát kihívtam, legyőztem, tisztességes harcban, innentől kezdve pedig nincs miről beszélni.

    Tisztázzuk a legelején, hogy leszarom az esetleges szóbeszédeket, spekulációkat és minden egyebet -bár eddig nem volt ilyen, lehet, a döbbenet még mindig uralkodik, majd kiderül.
    A lényegen nem változtat, a területet elfoglaltam, zsebkendő nincs nálam, sírásnak amúgy sincs helye, ez nem apácanevelde.
    -Aki kegyetlennek tart, teheti, az vagyok, mindenért megküzdök, ahogy akkor is, vagyis ezért a területért. Nálam nincs olyan, hogy kiugrok a falkából csak azért, mert a kedvencem kikapott. Nálam nincs olyan, hogy átjáróháznak nézi valaki a falkát, mert éppen úgy tetszik. Egy Falka van, ez itt. Akikkel jöttem, pontosan tudják, mit várok el, mit követelek, és mit adok cserébe.
    Az enyémek profik, valószínűleg Amabel emberei is, a szokásaik a múlté, újak lépnek a helyükbe. Össze fogom kovácsolni a bandát, nem akarok bizalmatlanságról hallani, vagy egyébről, számomra nem létezik ilyesmi, vagy ha igen... inkább nem folytatom.
    -Elvárom, hogy mindenki a tudása legjavát adja, ahogyan eddig is, elvárom, hogy Amabelt úgy kezelje mindenki, mint kiváló harcost, mert ha nem így lett volna, megölöm. Soha senkit nem hagytam még életben, vele kivételt tettem. Ebből nyilvánvaló, hogy nem engedem elmenni sem őt, sem másokat, hiszen ez az otthonotok. Lehet, hogy az Alfa személye változott, de ez nem azt jelenti, hogy ne tekintenék mindenkit a társamnak, a családtagomnak, ami az igazi Falkát jellemzi. Aki árulást követ el, vagy a legcsekélyebb jelét adja annak, hogy elfelejtette, mi a lojalitás, az halott. Aki bajba kerül, amellett mindenki egy emberként áll ki, legyen szó kölyökről, idősebbről, gyengébbről, vagy másról.
    Tekintettel arra, hogy a fél falka még nem ismer, felsorolom, mi az alap, mit tekinthetnek kőbe vésett szabálynak, amiből szemernyit sem engedek.
    Bétaként sem voltam engedékeny, a hierarchiát betartattam, mert aki oda eljutott, az nem véletlenül volt ott, ahol. A szankciókra nem térek ki, gondolom azzal mindenki tisztában van, hogy létezik, és nem félek használni, kurvára nem, sőt.
    -Holnap estére jelentéseket kérek az asztalomra mindenről, amit tudnom kell az itt lévő falkákról, fajokról, kapcsolatokról és viszonyokról. Akiről több információval rendelkeztek, azokról pontos aktát képpel ellátva. Most pedig... először és utoljára teszem meg, illetve fel: van kérdés?
    Az első feladatokat is kiosztom, a posztokról majd később, még nem jött el az ideje, az enyémek amúgy is tudják a dolgukat, és nem tervezek lefejezéseket a szó legszorosabb értelmében.
    Befejeztem, ennyit akartam mondani, nem többet, a szolgálati beosztást átadom Enzonak, majd kitűzi szépen.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Iroda

    on Szer. Okt. 07 2015, 18:27



    Falka & Enzo





    Hjajj de utálom én ezt az össznépi banzájt, hogy a mi kis szép otthonunkba ennyi idegen ordas teszi be azt a szőrös hobbit mancsát, de el kell viselnem, hiszen egy igen csak fontos dolog miatt gyűltünk ma itt össze. Hehe. Szóval mindenki tudja az időpontot és a helyet, a hatalmas irodahelyiségbe kell megjelenni. Felöltözöm szépen rendesen, feketét a feketével veszek fel és a bakancsom, hiszen szeretem, másrészt meg ki tudja, nem merészkedik-e oly vakmerő kalandra hogy ártani akar Apácskának vagy valamelyik társunknak. Soha nem lehet tudni, és nekem mint egyik legközelibb testőrének készen kell állnom megvédeni őt. Ha már egyszer ez a dolgom. Szóval, kiegészítőkkel felszerelkezve útnak indulok, és másodikként érek az irodába, Dante után, de nem beszélgetünk olyan sokat, csak a közelében állok meg, és a falnak támaszkodom mellette, ezzel is szemléltetve, hogy nincs védelem nélkül, másrészt meg mellette a helyem, ha már egyszer befogadott és a kölykévé tett. Szóval, figyelem, ahogy mindenki bejön és mikor az utolsó tag mögött is becsapódik az ajtó, apuci belekezd a szövegelésbe, és arcomon kis mosollyal hallgatom. Számomra már egyik szava sem újdonság, de jogos, hogy az újaknak meg kell ismerniük az új vezért és annak elvárásait, és mindenféle hóbortját, és nyűgjét. Egészen sokat beszél, és amíg beszélem, figyelem az ismerős, és ismeretlen arcokat a mieink már nem figyelnek annyira, Natan bácsi is csak fél füllel figyel ahogy elnézem. Ahogy végez a beszéddel, és felém fordul, elveszem tőle a szolgálati naplót, és majd megcsinálom ha mindenki elment, vagy lesz rá alkalmam és időm. Mert azért komolyan veszem ám magam, még ha nem is mindig látszik.
    - Szép monológ volt apácska, sokat gyakoroltad a tükör előtt? - vigyorgok rá, hiszen tudom hogy idegesíti ha ezt a szót használom hogy apácska, de szerintem már rég letett róla hogy leszoktasson róla.
    Zene©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Iroda

    on Csüt. Okt. 08 2015, 22:46




     

    Nem is kéne meghallgatnom, miről is lesz szó ezen az összejövetelen, mégis megtisztelem Apámat azzal, hogy elmegyek a kupaktanácsára. Na meg, pont az irodában van az a pár papír, ami éppen kell, hogy befejezzem a tennivalómat. Tudom, mikorra kell odamennem, mégis megkértem Bátyámat, hogy szóljon, ha megy. Természetesen nem szólt, de szerencsére hallottam, amikor elment az ajtóm előtt, tehát csatlakoztam hozzá. Többször majdnem rá is léptem a sarkára, mert addig se teszem le az írótáblámat a papírjaimmal, amíg járok. Szeretném ezt az ügyet befejezni minél előbb, hogy utána lehessen egy kis szabadidőm és foglalkozhassak a saját dolgaimmal. A területfoglalás gyorsan és viszonylag tisztán ment, persze azért féltettem az Apámat, hiába tudtam, nem lesz baja. Közvetlenül utána neki is vágtam a dolgomnak: felmérni a környék üzleti potenciálját, felkeresni a régi kapcsolataimat, újakat keresni az ismerősökön keresztül… Szóval beindítani a szekeret. Aktákat körmöltem, kimutatásokat állítottam össze, embereket kérdeztem, táblázatokat és diagramokat szerkesztettem, mikor nem a fiúknak segítettem az ácsmunkákban. Hinnétek vagy sem, abban én vagyok az illetékes és egészen jól csinálom, bár főleg a kisebb feladarokat végzem, tetőgerendákhoz nemvagyok elég erős. Nem tétlenkedtem egy percig sem, mióta megérkeztünk.
    Amint belép a hármasunk, rögtön Apám elé állok, és a szemébe nézek. –Apám, szükségem van az egyik papírodra a fiókodból, egyeztetnem kell néhány dolgot. Kivehetem? –Tudom a választ, mégis megkérdezem az illendőség kedvéért, és hogy tudjon róla. Miért is ne engedné meg, ha már én intézem az ügyei nagyját és nem szoktam olyanba beleártani magam, ami nem az én dolgom? Ellépek mellette és lehuppanok a kényelmes karosszékbe. Csak néha nézek fel a kutakodásból, ahogy érkeznek sorjában a régiek és az újak, fél füllel hallgatom Apám monológját, közben szépen lassan végzek a papírmunkával és én is odaállok a falhoz a testvérem mellé, de sokkal kevésbé fenyegető állásban. Az nem az én dolgom, arra vannak elegen a falkában így is. Ahogy a Bátyám megkapja a naplót én is belepillantok a válla felett és átnyúlva a karja alatt ceruzával bejelölöm, nekem milyen idők lennének jók. Hadd vegyem én is ki a részem a falka megvédéséből, még úgy is, hogy én inkább a mindennapi élet fenyegetéseitől óvom őket. Apám befejezi a monológját, én pedig azzal a lendülettel át is adom neki az említett jelentést, ami közben elkészült. Nem azért, hogy felvágjak, vagy példát mutassak, hanem csak előre tudtam, hogy kelleni fog neki minél előbb, és nekem is sok segítséget jelent, ha van miből elindulnom egy-egy üzlet alapozásánál.

    Zene: Wolfblood | ©| Ruházat: Ezt viselem ma




    A hozzászólást Liona Bianca di Canio összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 10 2015, 18:17-kor.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Iroda

    on Pént. Okt. 09 2015, 22:00



    A gyógyításhoz nem értek, a testéhez, legalábbis. A léleknek tudok könnyebbséget adni és a feszültségeket enyhíteni. Megszokta így a régi falka és valóban megküzdöttek azért, hogy ez a hely az övéké legyen. A Nagy Háborúban sokat vesztettek és azóta azon vannak, hogy ismét nyugodtan élhessenek.
    Az mindenképpen megnyugtatta őket, hogy volt Alfájukat életben hagyta Dante. Amabel határozottságának és előrelátó jellemének köszönhetően valóban helyreállt a rend a falkán belül is és elfogadták vezetőnek. A szabály az szabály, ők is tudják, ezért sem történt nagy ellenkezés. Tisztességes győzelem volt és ezt várják el egy Alfától, többek között.
    Az utolsó én vagyok, hogy mindenki beérkezzen, majd, ahol hely van, elhelyezkedem.
    - Senki sem kételkedik a győzelmed tisztességében. Elfogadtuk. – friss tagként és hivatásomnak megfelelően jogosnak tartom, hogy én szólaljak meg. Akárhogy is reagálja le, a megerősítés fontos, még ha úgy is tűnhet, éppen belepofázok.
    Nem kérdezek rá, hogy mit vár el, sejtem, hogy folytatni fogja. Azon viszont meghökkenek, hogy senkit sem enged távozni. Nem szólalok meg, de a feszültséget érzem azoknál, akikről tudom, elgondolkodtak erről.
    - Az asztalodon lesz. – a volt Béta határozott hangja csendül fel a régi falkából.
    A kérdésre néma csend borul a régi falkára.
    - Vannak páran, akik elgondolkodtak a távozáson. – szólalok meg ismét, felvéve a közvetítő szerepét. – Erről szerettem volna beszélni veled az összehívás után. Békét akar mindenki, és vannak, akik már korábban eltervezték a falkából kiválást.
    Akármi is a reakció felém, ki kellett mondanom, szavaim hangsúlya és a testtartásom is tiszteletről tanúskodik. Nem ronthatom egy Alfa renoméját, egy újonnan fellépőét végképp nem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Iroda

    on Pént. Nov. 06 2015, 02:39


    Falka ©

    Testőrként Dante hívását parancsként veszem, s az elsőként érkezőkkel lépek a helyiségbe. Köszönésem után egy távolabbi pontján a szobának, egyenes testtartással, az ablakokhoz közel, helyezkedem el. Különösebben nem várok semmi nagy monológos előadást, ennek ellenére sejtem, miről lesz szó. Mindenki tudja, miről lesz szó. De kell, egyrészt így tisztázódhat minden, másrészt nem marad lappangó feszültség esetleg a "behódoltak" szíve mélyén. Bestiám energiái szabadon áramlanak az érkezők felé, intéssel, biccentéssel köszönök, szemeim az arcokra kiülő érzelmeket vizsgálja. Ám mindenki nyugodt, nem érzek senkiben ellenségeskedést, s ez örömmel tölt el. Bár tudom, egy Farkasban munkálkodik a tisztesség, márpedig a mi fellépésünk tiszta és becsületes volt, de sosem lehet tudni, egy-egy dominánsabb Bestiánál, mert igen, akadhat úgy, hogy azért se fogadja el az éppen hódító Alfát. De sehol, még csak futó érzelmi kivetülést se érzek, sőt energiáimba teljes bizonyossággal, nyugalommal kapcsolódnak a Farkasok. Az ajtó csukódására pillantok fel, ez zökkent ki elmélkedésemből, s Dante szavai folyóként morajlanak végig a Falkán. Meg kell hagyni, nem vagyunk kevesen. Ahhoz képest, hogy indultunk neki a világnak, tessék. Tegnap még összecuccoltam, s idegen Farkasok karmai közül mentettünk ki egy kölyköt, most meg ráleltünk egy új otthonra, s bővült a család. Jó pár lélekkel. Csendben figyelek, a hullámokba keveredő enyhe feszültség csupán akkor érződik, mikor Dante arról beszél, nem engedi el a Farkasait. Ezek szerint van, aki távozna. Nem meglepő, s érthető is. Claude, mint szószóló, veszi át a szót, s figyelmesen hallgatom őt is. Nem idegen a viselkedés, melyet mutat, tökéletesen megértem, miért mondja ő is azt, amit. A magam részéről, én se örülök annak, hogy ez megfordul a Farkasok fejében, a távozás lehetősége, hiszen ahogy Dante is mondta, egy család vagyunk. S itt nem arról van szó, hogy ők, mint "meghódított" Falka, most követniük kell mindet, amit mond az Alfa nekik, hanem nyitniuk kell afelé, hogy igen, mi egy család vagyunk, egy Falka vagyunk. Ezt nem csak bennünk, hanem mindenkiben ott kell legyen. Tennünk kell ezért mindannyiunknak, legyen akár egy-egy közös vacsora, buli, netán edzés, vagy dominancia harc, de ezt mindannyiunknak vállalnunk kell, s Dante ezért nem akar elengedni senkit. Falka vagyunk, egy szív, egy lélek, s mindannyiunknak ki kell ebből vennünk a részünket.

    A Farkasok társadalmában a hierarchia rendszer egyszerű. Mindenki olyan helyet foglal el, amiért tett, hogy ott legyen.



    Ruha



    A hozzászólást Natan Vreth összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 06 2015, 12:00-kor.
    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 29
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Iroda

    on Pént. Nov. 06 2015, 11:52


    Family
    ©
    Az embernek előbb maga mögött kell hagynia a múltat, csak akkor mehet tovább.


    Megérkeztünk. Egy új város, egy új otthon, egy új élet. Dante összehívta a falkát a régiekkel együtt. Sejtem, hogy miről lesz szó. Sosem volt az a nagy prédikáló, sosem kerülgette a dolgokat, aminek megvan a pozitív és természetesen negatív oldala, de mi így szerettük meg és fogadtuk el, mint az új alfánkat. Kérdés, hogy vajon a régiek el tudják majd őt fogadni. Nem könnyű a természete ez tény, de sosem a rosszat akarja, még ha néha nem is érzi úgy az ember.
    Csendben sétálok be én is az irodába Natan után. Végig pillantok a jelenlévőkön. Mindenki nyugodt, bár a régiek között érezhető egy kisebb feszültség, ami nem meglepő. Nekik is új még ez, meg kell szokniuk, hogy most már nem az a nőstény a vezetőjük, hanem egy idegen farkas, hím. Nem lehet nekik sem könnyű, de biztos vagyok benne, hogy megkapják a kellő időt és egyikünk sem fogja őket lekezelni. Ugyanolyan tagjai a falkának, már ők is a család részei, akikre vigyázni kell.
    Natan mellett állva hallgatom végig Dantét. Már előre letisztázza a szabályokat, tiszta lapokkal játszik, de ez nem is meglepő tőle.
    Nagyon is kíváncsi leszek arra, hogy milyen lesz az új életünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek, mert félek. Idegen még ez a város, ez az egész környezet. Tudom számíthatok a többiekre, annak ellenére is, hogy most bennem van egy kis tüske. Sok minden változott az elmúlt egy hétben, amiből tanulhattam, amitől fejlődhettem valamilyen szinten. Más lettem, máshogy állok már a dolgokhoz és tudom, hogy sosem leszek már teljesen a régi.
    A monológ végén csak állok és figyelek, hallgatom a véleményeket, kérdéseket. Mindaddig, míg nem kapunk rá engedélyt nem mozdulok meg. Néma maradok, hiszen mégis mit mondhatnék? Így inkább csak figyelek.

    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 121
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Iroda

    on Pént. Nov. 06 2015, 14:16



    Az otthonunk néha az a hely,
    amelyhez sokáig, és messze utazunk.

    Mikor eldöntöttem, hogy New Yorkba jövünk álmodni sem mertem volna arról, hogy az exemmel találkozom majd és, hogy az ő falkájához csatlakozunk majd. Amiket mondtam neki, teljesen őszintén gondoltam. Ennél biztonságosabb falkát nem találhatnék. Mellettük éreztem magam a legjobban. Nehéz is volt őket ott hagyni anno, de nagyon örülök annak, hogy ha még ennyi év elteltével is, de végül ismét mellettük kötöttem ki.
    A fiam nélkül érkezem. Dantéval úgy határoztuk jobb, ha most még nem ismeri meg a falka. Szeretne előbb beszélni a többi kölykével, amit tiszteletben is tartok.
    Megállok valahol a többiek mögött. Az ismerősöknek természetesen odaköszönök, Natan és Ryan még egy-egy mosolyt is kap. Remélem lesz alkalmam velük beszélgetni. Kíváncsi vagyok, hogy mi van ezzel a két idiótával. Hiányoztak, de nagyon.
    Dante stílusán nem lepődöm meg, inkább megmosolyogtat. Mondjuk azért sajnálom azt, hogy Nicho nem hallhatja mind ezt, mert fontos dolgokról van szó. Ismét bekerültünk egy falkába, ahol picit mások a szabályok, amiket meg kell tanulni, be kell tartani, különben… Én sem tudnám megvédeni őt, mert hiába a fiúnk, olyan esetben mindegy ki vagy, ha hibáztál ugyanolyan büntetést kapsz, mint bárki más. De tudom, hogy oda fog figyelni, mert ő sem keresi a bajt. Az más kérdés, hogy egy felnőtt hím, és nos két igen érdekes jellem DNSét örökölte, azért helyén van az esze.
    Nincs túl sok hozzáfűzni valóm a hallottakra. Amit meg akarok vele beszélni azt úgy is csak négyszemközt lehet. Nem tartozik másokra. Egyszer talán majd felkeresem munka után. Bár lehet, hogy már rég történt mégis úgy érzem, hogy meg kellene beszélni ezt az egész dolgot, főleg Nicho miatt. Nah meg szeretném kivenni a részem a munkából. Örömmel csatlakozom a testőrökhöz, de ezt az Alfának kell eldönteni. Lehet, hogy még várnom kell ahhoz, hogy magasabb pozícióba kerülhessek, hiszen a falkában új tagnak számítok.




    Do not judge a
    woman on her
    knees. You never
    know how tall she
    is when she stands!
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Hétf. Nov. 09 2015, 16:52

    Falka, azaz Claude - Dante

    Lio kérdésére bólintok, a meló sem állhat le, annak is mennie kell, hát csinálja, nem akadályozom meg benne.
    A mondandóm lehet, egy cseppet hosszúnak tűnik, de igyekeztem a lényegre szorítkozni, és megadtam annak a lehetőségét is, hogy kérdezzenek.
    A Bétának bólintok, remélem, így is lesz, és az asztalomra teszik, amit kértem. Claude az egyetlen, aki megszólal, rápillantok hát, aztán vissza a többiekre.
    -Érdekes dolog. Még az ideérkezésünk előtt többen távozni készültek? Az számomra azt jelenti, hogy valami nem működött megfelelően. Nyomós indokot kérek, más esetben a válaszom nem, mert a távozás a megfutamodás jele.
    Ezzel zárom rövidre, mégis intek neki, maradjon, míg a többieket útjukra engedem, egyedül Enzohoz van néhány szavam, mielőtt kilép.
    -Persze, de örülnék neki, ha beszereznél egy újat, mert azt hiszem az utolsót is földhöz vágtam, azzal nem tudsz gyakorolni.
    Vigyorogva súgom oda neki a szavakat, végül már csak Claude-ra figyelek, és akkor szólalok meg, mikor már mindenki elhagyta a helyiséget, és bezárták az ajtót.
    -Gondolom te magad vagy az egyik... Figyelő. A te indokaidat megértem, viszont a tanácsaidra ezek tükrében is igényt tartok. Bár jobban örültem volna annak, ha nem azonnal meglépsz.
    A többiek indokai is érdekelnek, de amit már most tudok, Figyelőnk nem sok van, sőt... vagyis a többi mondvacsinált indok, és tényleg azt mutatja, valami nem stimmelt a falka berkein belül.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Iroda

    on Szer. Nov. 18 2015, 21:21


    Dante - Claude

    Derűs mosolyra váltok hirtelen, majd komolyabb lesz az arcom.
    - James haldoklik és az utolsó éveit szeretné leszármazottai körében tölteni, Ohioban. Mivel a párja is a falka tagja, és nem szeretné elhagyni, ezért együtt kérték a távozásukat. Melinda pedig Utahba megy, mivel a párját, akit megtalált, abba a falkába való és inkább ő megy hozzájuk, sok ismerőse él ott. – nem ülök le, csak ha hellyel kínál, de nem azért, hogy kéressem magam. Ez a tiszteletem jele felé.
    Egy kis szünetet tartok, miután beszél. A burkolt üzenetet veszem, jogosságát nem kérdőjelezem meg. Bólintok arra, Figyelő volnék-e.
    - Praetorok kerestek fel. Elgondolkodtam az ajánlaton és arra jutottunk, hogy ha csatlakozom, az később lesz. – onnan kilépés nem nagyon történik. – Tanácsadóként néha eltűnök hozzájuk. – néha más miatt szoktam eltűnni napokra, a Figyelőknél megszokott jelenség.
    - Jelenleg itt többet tudok tenni, hogy összecsiszolódjon a falka, újból egységes egész legyen. Megtisztelő az ajánlatod, nem fogok azonnal lelépni. – somolyodom el.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Szomb. Nov. 21 2015, 17:56

    Claude - Dante

    Érdeklődve pillantok az előttem álló hímre, ismerem, és tudom, hogy csak úgy nem jelentene ki ilyesmit, és szó sincs arról, hogy a beállt változás miatt mennének többen, ez régebbi döntés következménye mindenkinek az esetében. Az egyik fotelre mutatok, üljön már le, nem jelentést teszünk, könyörgöm.
    -Mindenkit elér a végzete, vagy így, vagy úgy. Mindig azt mondtam, harcban elhullani jobb, mint megvárni, míg a halál talál rám és adja a kezembe a meghívót. Nos, James... sajnálom, és bár nem értek egyet a döntésével, hiszen szerettei itt is vannak, ám legyen. Ha eljön a vég, azt kikötöm, hogy itt legyen eltemetve, ahol élt.
    Szerelem, bolondság... tudom mit jelent megtalálni, rátalálni. A döntésével nem értek egyet, és lehet, most azt kellene mondanom, nem. A párja jöjjön ide, ha valóban komoly a dolog, mert a nősténynek itt is van baráti köre, feladata és hasonlók, mégis legyen számára gyereknap a mai. Áldásomat adom rá.

    Bármennyire is megállná a helyét a kegyetlen és kíméletlen jelző -mert az vagyok, nem tagadom és nem titkolom, de csak azokkal szemben, akik megérdemlik-, bólintok, 3 tag kiválik, érthető okokból, és erre nem fogok nemet mondani. Claude egészen más kérdés.
    -A te eseted speciális, Figyelő. A Praetorok feladata kiemelkedő fontosságú, megértem, hogy felkerestek. Bár jobban örültem volna annak, ha azt mondod, hogy itt maradsz, és akkor mész, amikor szükségük van rád, az az igazság. Ennek ellenére menj, ha eljön az ideje, de... azt elvárom, hogy amikor kell, a "megérzéseidet" itt is megoszd.
    Sok árván maradt kölyökről hallottam, akik elméletileg egyik falkában sem lennének otthon igazán, vagy egyáltalán azt sem tudják, milyen világba csöppentek, és jobb, ha a Praetor házban maradnak. Olyan farkasokra mint Claude, ott hatalmas szükség van, nem vitás. Elmosolyodok, nemes feladatra vált majd, bár nem vagyok felhőtlenül boldog, annyi szent.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Iroda

    on Szomb. Nov. 28 2015, 11:38




    A hellyel kínálásra leülök az egyik fotelbe, kellő távolságba, mégis elég közel, koránt sem azért, mert szemtelen lennék.
    - Megértem a szemléletedet. – bólintok. – Szólok Jamesnek, hogy utazhat és hogy mik a szavaid. Köszönöm.
    Melindára hirtelen azt hiszem, nemet mond. Mégis, hallgatva a sejtéseimre, hallgatok és várok a kifejtés végére. Meleg mosoly költözik az arcomra.
    - Melindának is jelzem. – azt pedig majd Melinda fogja megtenni, hogy személyre szóló meghívókat kap mindenki.
    Komolyan figyelem a rám vonatkozó részt.
    - Szerencsére nem Kaliforniai falka hívott hozzájuk vagy az ottani Praetorok. Megtisztel, hogy ennyire bízol bennem. – véleményem szerint ez sosem a pozíciótól függ, hanem a személytől.
    - Erre számíthatsz. És nem azért, mert Figyelő vagyok. Jó újra látni, Dante. – nyújtom a kezem felé, a barát kezét, aki újra találkozik egy régi ismerőssel.
    - Érdemes tudnom még valamiről? – nem akarom sokáig feltartani, rengeteg dolga van és pihennie sem ártana.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Hétf. Nov. 30 2015, 19:39



    Hibás következtetést vonna le bárki, aki azt hinné, hogy azért engedek a kéréseknek, mert puha pöcs vagyok, vagy be akarok vágódni, szó sincs erről. Mérlegelek, illetve azon a véleményen vagyok, hogy ezek a tagok már az előző vezetésnél is menni akartak, vagyis már Amabell falkájából is ki óhajtottak szállni, kivételt képez Claude.
    Nekem olyan tagok kellenek, akik megbízhatóak, nem olyanok, akik kifelé kacsintgatnak, ilyen-olyan okokból kifolyólag. Sajnálatos tény, amikor valaki számára eljön a vég, de ha a csapat érdekeit tartom szem előtt, igen, gyengít minket. Kegyetlenül hangzik, és a még megmaradt emberi oldalam azt mondatja velem, maradnia kellene, a farkasösztön egyértelműen azt diktálja, vonuljon el a falkától, és ne sodorja veszélybe azt.
    A szerelmes farkas ugyancsak veszélyes, s bár könnyű szerrel tilthatnám meg neki, hogy elmenjen, mégis bólintok. Menjen.
    Tudnom kell, hogy aki marad, teljes erőbedobással végzi a feladatát, nem másként.
    -Rendben.
    Claude az, akit egészen másként kezelek, és nem véletlenül. Ő egy olyan vonalat képvisel, amit, azaz akit nem lehet, és nem is szabad megkötni.
    -Tudod, miért. Ismerjük egymást, nem mai kakas vagy te sem, te még tudod, mit jelent az adott szó.
    Kezet nyújtok felé, barátilag, mert annak tartom, ahogyan annak idején is. Azzal mindketten tisztában vagyunk, hogy a mi világunkban lehet hazudni, de nem érdemes... hosszú távon nem, különben a gazdája igen hamar az örök vadászmezőkön folytatja a pályafutását.
    -Örülök, hogy épségben vagy. Nincs, egyelőre nincs, majd kiderül a jelentésekből, ha valami nem stimmel. Pár nap...se.
    Mindenki ráállt az ügyre az enyéim közül, és biztosra veszem, hogy szerepelni fog olyan "üzenet", amelyben valamelyik fajra kiemelt figyelmet kell szentelni. Ez már csak így működik.
    -Hogy keveredtél ide?
    Őszintén érdekel, tényleg, mert azon kívül, hogy tudtam, járja a világot, azért nem gondoltam, hogy pont az itteni falkában látom viszont. Éreztem a feszültséget az irányába, nem bíztak benne, mintha nem tudták volna, mit jelent az, amit ő képvisel. Erre azt mondtam volna, hogy Amabell nagyon rosszul tette, így kezelte, de ez már nem az én problémám.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Iroda

    on Szer. Dec. 02 2015, 12:15



    - Ezzel magam is így vagyok irányodba. –  biccentek felé.
    Nem csak a régi ismeretség mondatja velem. Idővel mindenki érik, felnő, másképpen úgysem tudná túlélni a hosszú évszázadokat.
    - Még megvagyok. –  vigyorodom el. Jó pár száz évvel ezelőtt nem így gondoltam volna. – Rendben. – mindenkinek meg lesz a feladata, ebben biztos vagyok.
    - Hogy hogyan? –  dőlök hátra, megdörzsölve az állam. – Éreztem, hogy ide kell jönnöm, és ma már azt is tudom, miért. Ismersz, nem vagyok egy nagy városban élő. – nevetek fel.
    - Most inkább nem tartanálak fel, hagylak intézkedni. Bármire szükséged van, és tudok benne tenni, megtalálsz. – persze, csak akkor fogok távozni, ha elenged, viszont azt is tudom hogy van még mit tennie, szerveznie és a velem való diskurálás most a leglényegtelenebb tényező.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Szomb. Dec. 05 2015, 23:25

    Claude - Dante

    Bólintok a kijelentésére, a hím sem két éves, tudja, mi a hosszabb élet titka.
    -Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy mi szükséges hozzá, még ha néha harcokba is bonyolódunk. Oké, nem néha, de ez apróság, amolyan elenyésző tényező, mert addig el is kell jutni.
    -Anno nem mertem volna azt mondani, hogy még látjuk egymást.
    Claude-nak több esélye volt a túlélésre, bár az, hogy hol itt bukkan fel, hol ott, azért ugyancsak veszélyessé teszi az életét.
    -Előbb számítottam volna rád a kontinens másik felén, mint itt. Meg is lepett az ismerős energia, mikor közeledtetek. Az igazat megvallva... még mindig szokatlan látvány.
    Nevetve pillantok rá, valahogy nem tudom összeegyeztetni a tömeget, a zajt, a zsúfoltságot és a hímet.
    -Rendben. Amikor eljön az idő, akkor is tudni fogom, hol keresselek. Köszönöm.
    Felállok, jelezve ezzel is, befejeztem a társalgást egyelőre. Ezernyi dolog van még, ami nem tűr halasztást. Minél előbb le akarom tudni azokat, amik elengedhetetlenek a végleges letelepedéshez.

    //Köszönöm. Ölelés//
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 465

    Re: Iroda

    on Csüt. Dec. 10 2015, 08:57



    - Harcok. – félig nosztalgikus csupán a hangom, harc nélkül nehéz bármit megtartani. Legyen az fizikai vagy szellemi. Régebben azonban csak a csaták tudtak lenyűgözni, mára már más helyzet.
    - Semmi sem elképzelhetetlen.
    Sok mindent láttunk mindketten életünkben, szkeptikusak pedig nagyon is lehetünk, éppen ebből kifolyólag.
    - Kellett egy kis levegőváltozás. – valójában vágyom vissza a szigetországba. Évszázadokig az otthonom volt, sokkal tovább valójában, mint szülőhazám.
    - Kérlek. – állok fel máris, ahogy feláll a székből. Nem akarom feltartani. Kézfogásra nyújtom a kezem, hogy aztán rövid időn belül távozzak. Amabelhez tartok, hogy mellette legyek egy kis ideig.

    //Szintén nagyon köszönöm! Ölelés //
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Hétf. Okt. 10 2016, 22:30

    Erick - Dante

    Láthatóan igen morcosan jövök felfelé a pincéből, és ez az a pillanat, amikor jobb, ha senki nem kérdez semmit és nem is akar semmiféle baromsággal zavarni. Tudják, nem is teszik, zavartalanul érem el az irodát és szinte betöröm az ajtót, olyan hévvel nyitom ki.
    Whiskyt töltök, úgy várom Ericket, közben az órát nézem. Most ne késs kölyök, most kurvára nem ajánlom, hogy akár csak egy másodperccel is később érkezz.
    Hatalmas mázlija van a fickónak, hogy az ami, különben egy hullának keresnénk helyet, nem Jordan istápolná.
    Szeretném érteni, hogy lehetett ennyire hülye a srác, hogy gondolta ezt az egészet farkasként. Egyáltalán gondolkodott? Nem hiszem.
    Végül is kicsinált egy embert úgy, hogy ennek nem lett volna szabad bekövetkeznie.
    Ami még rosszabb, hogy én hoztam ide Ericket, vagyis az én felelősségem, és ez igencsak ront a kölyök helyzetén. Nem hunyhatok szemet felette, ahogy senkinek a tette felett sem, legyen az bárki. Ahogyan azoknak is, ennek is következménye van... és nem, most nem arra gondolok, hogy kaptunk egy szőrpamacsot.
    Andrew iratait pörgetem az ujjaim között, végül az asztalomnak támaszkodok nagyot kortyolva a pohárból.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Iroda

    on Szer. Okt. 12 2016, 21:55

    Az egész ábécé & Erick



    Bár eléggé belemerültem a mappa tanulmányozásába, a kocsi hangja felriaszt a merülésből. Mire az ablaknál odakapom a tekintetem, addigra Jordan már kifarolt a kocsival. Hirtelen csapom be a mappát, és kapom fel, ölelem magamhoz.
    - Várj, itt hagytál! – mintha hallaná is, tudom, hogy nem, de ösztönös. Pár lap kiszabadul alulról, visszafordulok értük és gyorsan betűröm a mappa elejére, hogy aztán kirohanjak az utcára, az esőbe. Várok, hátha észrevesz, de addigra már nem is látom a kocsit. Felfelé hunyorítok, majd a kabátom alá dugva a mappát, a cipőmet lekapva, már most csuromvizesre ázottan, futni kezdek a házunk felé, a falka felé.
    Éppen csaknem átugorva az egyik induló autót, a fejembe érkezik az üzenet. A halántékomat megfogom az egyik kezemmel, még most sem igazán szeretem. Az Alfa. Megállok a ház sarkánál és értetlenül nézek, hogy az irodába kell mennem, most azonnal. Mi lehet ilyen sürgős? Még nagyobb tempóra kapcsolva, újfent futni kezdek, még jobban lerövidítve az utat a házig.
    A háznál azonban megtorpanok. Az eső ugyan elmosta a szagok egy részét kint, ám a házban már nem esik, így ismerős és egyben furcsa illat csapja meg az orromat. Ösztönösen a levegőbe szagolok, hagyom, hogy a víz lecsurogjon rólam, a cipőt a földre ejtem, a másikkal a kabátomat fogom, hogy ne essen ki a mappa. Andrew? Itt? Ó, te jó ég! Bajt csináltam!
    Ahogy azonban az iroda felé futok, Andrew illata eltűnik. Megállok és száznyolcvan fokos fordulatot teszek, szinte majdnem Dante ajtaja előtt, figyelek. Baj van, valami nem tetszik.
    - Andrew? – feszülten várakozom, hirtelenjében Dante parancsáról is elfeledkezem, a bőrömön a szőrszálak, hiába vizesek és vizes ruha tapad rájuk, az égnek merednek.

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Szer. Okt. 12 2016, 23:59

    Erick - Dante

    Mégis mi a fenét kezdjek most vele? Egyrészről kölyök még, de kísérő nélkül ment ki. Próbál beilleszkedni, próbál fejlődni és tanulni, és most mégis olyan bajt csinált, aminek majdnem végzetes következménye lett, és ebben az egészben egyedül az az oltári nagy mázli, hogy Jordan időben lépett, ami kicsit pozitív irányba billentette a mérleg nyelvét.
    Elgondolkodva lötykölöm az italt a pohárban, felsóhajtok, mert ez nem lesz egyszerű menet, és nem nekem, hanem neki.
    A fekete noteszt pörgetem át, és nem azért, hogy titkokat sértsek, vagy nyomozási anyagokkal foglalkozzak, csupán az érdekel, mi szerepel benne rólunk, a fajtánkról vagy bármelyik falkáról, illetve akad-e ráutaló jel, hogy gyanakszik bármire is. Ha találok, azt kiszedem... Andrew majd visszakapja egyszer.
    Érzem, hogy Erick megérkezik, óhatatlanul is az órára pillantok, leteszem a whiskyt és egy törölközőért nyúlok. Annyira komolyan vette a hívást, hogy nem késlekedett, de szarrá is ázott.
    Tudom, hogy megtorpan, és máris sejti a baj okát, máris sejti, miért hívattam azonnal... jól sejti.
    -Gyere be! Most!
    Komor tekintettel pillantok a srácra és dobom oda neki a törölközőt, hogy utána ismét a poharat vegyem a szabad kezembe.
    -Gondolom ezt már nem kell megmutatnom, ugye?
    Az igazolványt tartom a fiú orra elé, Andrew igazolványát, majd levágom az asztalra, miközben megadom a választ a még kint felvetődött "kérdésére" egy bólintással. Igen, a nyomozó itt van. Az aktáért nyúlok, azért, amit magával hozott.
    -Megkaptad a bizalmat. Elmehettél, kimehettél. Vajon miért mondhattam azt, hogy majd mindent kiderítünk, és miért nem rohantam el egy magánnyomozóhoz? Hát pont ezért, Erick.
    Ami történt, felelőtlenség volt a részéről, belevont egy idegen halandót, akinek tulajdonképpen semmi köze nem lett volna az egészhez. Elfelejtette, hogy olyan lyukak vannak a múltjában, amihez teljesen hülyének kell lenni, ne keltsen gyanút.
    -Tudod mit tettél? Bajba sodortál egy embert, tulajdonképpen megölted, és csak az isteni szerencséjének köszönheti, hogy olyan képességek birtokában van, ami miatt túlélhette a kis kalandodat. Cserébe viszont a családja fogja keresni. Mit mondunk nekik?
    Nem finomítom, ez a helyzet. Ha Andrea nem magánnyomozó, akkor most halott, szó szerint, mert nem hagyhattuk volna, hogy tovább kutakodjon valami olyan után, ami rejtve van már jó ideje az emberek előtt. Kortyolok a poharamból, utána folytatom ugyanúgy az asztalnak támaszkodva.
    -Továbbá veszélybe sodortad a falkát, a családodat és a fajtánkat, mert bizony Andrew gyanakodott, sok kérdés felvetődött benne veled kapcsolatban. "Űzött vad", túl erős kézfogás, időkiesések, valahogy nem stimmel a jelentés és a valós helyszín. Szerinted meddig tartott volna még, hogy rá ne jöjjön, hol a hiba?  Szereztél egy frissen beharapott kölyköt a falkának, egészen pontosan Jordannak. Óriási köszönettel tartozol neki azért, mert bevállalta, és ezzel bevédte a seggedet is.
    Ezzel van a legnagyobb bajom. Kéretlen kölyök érkezett, hát bevallom hősiesen, úgy hiányzott mint hátunkra a púp. Jordan kölyköt nevel... nem csak keményen hangzik, de az is, ami viszont biztos, jó farkas lesz a nyomozónkból.
    -Gondolom érthető, hogy nem hagyhattuk futni, ahogyan az is, hogy nem mehetek el a hibád mellett szó nélkül. Hogyan bízzak benned, Erick? Az első adandó alkalommal elszúrtad.
    A döntés és a mérlegelés sosem könnyű, mert rengeteg dolgot kell szem előtt tartanom. Egyrészről azt, hogy nem volt szándékosság a tette mögött, de meggondolatlanság igen. Méltányolom, hogy ennyire szeretné tudni, ki ő, és méltányolom, hogy össze akarja rakni a mozaik darabokat, mert le akarja zárni a múltat.
    Figyelembe kell vennem a korát is, ezáltal érthető, hogy türelmetlen még, pluszban azt is néznem kell, hogy végül is nem buktatott le minket, bár nem sok híja volt, de ennek ellenére a tudatlanságából eredő hibákat is mellé kell tennem. Egy emberéletről döntött úgy, ahogyan nem kellett volna. Egy embert kényszerített a farkaslétre az elhamarkodottságával. Egy embert szakított el a családjától, akiknek valami marha hihető fedősztorit kell előadni, ne is gyanakodjanak semmire.
    Viszont valahol eljátszotta a bizalmat is, hiszen ígéretet kapott arra, kiderítünk mindent, de képtelen volt várni.
    -Nos, mindent figyelembe véve és mérlegelve a döntésem a következő. Innentől kezdve egyedül sehová nem mehetsz, csak kísérővel. Továbbá minden nap összeírod a tagok igényeit, és segédkezel a bevásárlásoknál, valamint ha valakinek éppen nyűgje van szolgálatban, a kérését teljesíted. Legyen az akár kávé vagy kaja, teljesen mindegy. Legvégül pedig segítesz Jordannak Andrew-nál. Elvárom, hogy felnőj a feladathoz, és te legyél az, aki megmutatja neki, hogyan is kell beilleszkednie egy kölyöknek.
    Nem volt egyszerű a helyzetem, ha ezt egy idősebb tagom adja elő, annak más kimenetele lenne. Bármennyire kedvelem a srácot, mégis tárgyilagosan kell hozzáállnom, nem simogathatom meg a fejét, hogy semmi baj nincsen, mert van.
    Olyan büntetést kellett kitalálnom a számára, amiből tanul is, segít neki ismerkedni a többiekkel, és mégis megérti, felfogja annak a súlyát, hogy mit tett. Lássa, hogyan szenved egy frissen beharapott farkas, aki nem érti, miért nem láthatja az övéit, és lássa, hogyan tanul meg ezzel együtt élni.
    Neki is jót fog tenni, s talán egy komoly, érett farkast kapok vissza a személyében. Az enyéimben bízom, tudom, hogy nem fogják feleslegesen szívatni, és részletekben küldeni mindenért, nem ilyenek, még ha szeretnek is szórakozni.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Iroda

    on Pént. Okt. 14 2016, 21:34

    Az egész ábécé & Erick


    Összerezzenek a hangra és sarkon fordulva, Dante irodájának ajtaja felé indulok, és nagy sebbel-lobbal nyitok be. Elvégre sürgetett. Az Alfa.
    Elkapom a törülközőt, amit sosem szoktam használni, ezért a kezemben fogom továbbra is. Majd a földre ejtem és ráállok, hogy a padló száraz maradjon. Mert még most is csurog belőlem a víz, a hajam tiszta csatakos, némi falevéllel fűszerezve. Rövidre vettem az utat.
    Ahogy felnézek, kikerekedik a szemem.
    - Andrew-é. – kihagy a szívem. – Hol van? – megijedek, a rossz érzés visszatér, a lélegzetem visszafojtom.
    Nem értem, miért nyúl, csak hogy folytatja. Lehúzom a kabát cipzárját és kiveszem a mappát, amely csontszáraz, patyolattiszta, csak az pár lap gyűrött, amit sietve dobáltam vissza, miután fizetni is majdnem elfelejtettem, ezért egy tizest hagytam az asztalon inkább.
    - Miért? – nem oktondiságból kérdezek vissza, nem értem, mire akar kilyukadni, de aztán inkább befogom a szám és várom, hogy az Alfa adjon engedélyt, ha megszólalhatok. Most nekem csend a nevem. A következők után azonban már, ha akarnék, se tudnék megszólalni.
    Arra, hogy megöltem, összeomlok, és az sem segít, hogy utána megtudom, Andrew él. Csakhogy komoly bajban van. Amikor azt mondja, keresni fogja a családja, megértem, mért éreztem másnak Andrew illatát.
    ~Az nem lehet! ~
    Lehajtom a fejem, mintegy megadásként, de állva maradok. Andrew nagyon rendes és alapos. Nem akartam bajba sodorni. Azt tettem vele, amit a beharapóm tett velem: elhallgattatott. Semmivel sem lettem így különb tőle. Összeszorul a torkom és a szívem, gombóccá gyűrődik bennem.
    Beszippantom az ajkaim. Az, hogy elszúrtam, az nagyon enyhe kifejezés. Olyanná lettem, mint a beharapóm.
    Pislogva nézek fel a büntetésre. Azt hittem, hogy végezni fog velem. Némán meredek Dantéra, majd megint lehajtom a fejem.
    - Értettem és úgy lesz. – a csavargást, hogy elvették tőlem, fáj ugyan, de annyira éget a tudat, hogy mit tettem Andrew-val, hogy most kevéssé ráz meg. Mozdulni sem tudok és voltaképpen beszélni sem. Teljesen összeomlottam.
    - Miért hagysz életben? – a falkában a farkasok között nagyon kemény világ uralkodott. Már nem élnék, ha közöttük lennék. Én most ember vagyok, vagy állat?

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Szomb. Okt. 15 2016, 15:31

    Erick - Dante

    Tudom, hogy nem lesz egyszerű menet, Erick megértse mit tett és annak milyen következményei vannak. Tudom, hogy ösztönösen cselekedett, ahogy azt is, nem akart ő ártani ezzel senkinek sem, csupán még nem tart ott, hogy racionálisan végig tudjon gondolni mindent.
    Hibáztatom érte? Valahol igen, hiszen ha ezt egy normál falkában adja elő, halott. Akkor is az, ha nem itt vagyunk, mások a körülmények, bár abban az esetben már a kiszabadítása utáni éjjel sem lett volna gondunk.
    Kemény világ a miénk, még ha ez nem is úgy tűnik, mert lehet hibázni, lehet rossz döntés hozni, ám nem mindegy az, hogy milyen megítélést kap.
    Ahogy beparancsolom és lóhalálában, csurom vizesen megérkezik, röhögni tudnék, az ázott veréb hozzá képest sehol nincs. Elnyomom a mosolyt is, amit az vált ki, ahogyan rááll a törölközőre. Nem vagyok finnyás, mi is szoktunk beesni nyakig sárosan.
    Ahogy elveszem tőle az aktát előre lépek és a falevelet kiszedem a hajából, és vázolom Ericknek a helyzetet. a kérdéseire és megjegyzésére csak a legvégén válaszolok.
    -Andrew Jordannal van már. A miértet megmagyaráztam, és remélem is, hogy úgy lesz.
    Érzem, hogy mellbe vágta az egész, érzem a benne dúló vihart amit kiváltott, és látom, hogy teljesen összeomlik. Mondanám, hogy helyes, érezze a súlyát a meggondolatlanságának, ő mégis más kategória, amit bizony figyelembe vettem a büntetés kiszabásánál.
    -Nem szokásom kifejteni, mit és miért döntök, maximum a miértjét, de most kivételt teszek. Azért hagylak életben Erick, mert mérlegeltem, hogy évtizedeken keresztül egy mezei falkában éltél, köztünk kölyök vagy. Mivel a teremtődet nem tudom elővenni, akinek felelnie kellene érted, sok mindent szem előtt kellett tartanom.
    Felsóhajtok, és próbálom érthetően elmondani neki mindent. Rengeteget fejlődött, de még vannak hiányosságai, így törekednem kell arra, olyan szavakat használjak, hogy ténylegesen felfogja.
    -Többek között azt, hogy nem szándékosan okoztál bonyodalmat, időben sikerült közbelépni, valamint azt, hogy lehet, Andrew most már közénk tartozik a hibádból kifolyólag, de valahol jót tettél vele. Az ő képességei amik egy magánnyomozónak szükségesek hasznára lehetnek a falkának, és ő is hatékonyabban tud majd dolgozni azáltal, amit kapott.
    Türelmesen és részletesen mondom el neki, miért úgy döntöttem, ahogy, és miért nem azonnal a fejét vettem a hibáért. Ebben a srácban sokkal több van mint amit eddig kihoztunk belőle, csak meg kell szoknia ismét, hogy emberi falkában él, nem állatok között.
    -Legvégül pedig lehet, képes vagyok kíméletlenül ölni, de nem célom, hogy minden esetben ez történjen, ha nem szükséges, és van más megoldás is. Azért hagylak életben Erick, hogy ebből is tanulj, ahogyan a büntetésedből is.
    Ez a magyarázata annak, hogy nem azonnal végeztem vele, hanem megfelelő szankciót kerestem a számára. A mi világunkban nem minden az ölésről szól, ez különböztet meg minket az állatoktól még akkor is, ha azért 300 felett már hajlamos kihalni az emberi vonal egyesekből.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Iroda

    on Kedd Okt. 18 2016, 21:00

    Az egész ábécé & Erick



    Ahogy közelebb lép hozzám, lehajtom a fejem, a vállaim összehúzom, mégis úgy, hogy szabaddá teszem a nyakam, ha valamit akarna tenni. Nem azért, hogy ne támadjon meg, hanem jelzem, hogy megadom magam, elvégre ő az Alfa, tudja, mit miért tesz. És ha most végez velem, az jogos.
    Aztán meg azért állok mozdulatlan, mert meglep, hogy még élek. A torkomban dobogó szívemtől egy ideig alig hallok.
    Farkasom értetlen toporgása is abbamarad, ahogy várakozom, ő szinte egyből hanyatt vágja magát, lábai az égnek állva. Nem egy megadó típus, de az emberek és vérfarkasok világában elveszett. Mint ahogy én is.
    - Igen – suttogom, tudom, hogy Dante hallja.
    Jordan harapta be. Nyelek egyet. Ketten szívnak miattam, és Andrew hozzátartozói is.
    A pulóverem ujját kezdem moncsolgatni. Tépelődök. A farkasok között ember voltam, itt meg farkas, vagyis állat. Hosszú ideig voltam farkasformában és a vadonban, és voltaképpen, ha nem jövünk Manhattanbe, akkor végleg elfelejtem, hogy ember vagyok, már átváltozások sem zavartak ebbe bele. Felszínesen és sűrűn lélegzek.
    Vágyom vissza a vadonba. De itt csináltam galibát, helyre kell hoznom. Ha megszökök, az Alfa veszít a tekintélyéből, elvégre ő hozott el. És mégis úgy döntött, hogy életben hagy. Keményebb ez, mint meghalni, hiszen azzal még a probléma, amit okoztam, nem oldódik meg. Sokáig hallgatok némán. Legszívesebben meghalnék, de az ellentmondana az Alfa döntésének. Az életben maradás súlyos teherként nehezedik a vállamra, s még hozzáadódik, hogy nem lettem különb a beharapómnál.
    - Nagyon... sajnálom. Én... én nem akartam. – nem mentegetőzésként mondom. Szavaim őszinték, benne mindazzal a teherrel, amit a saját forrófejűségem okozott, a meggondolatlanságommal együtt.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Csüt. Okt. 20 2016, 20:48

    Erick - Dante

    Érzem, hogy benne van a félsz amikor megközelítem, de ha akartam volna valamit tenni, igazság szerint ahogy belépett, már megtettem volna azonnal mindenféle magyarázat nélkül.
    Az, hogy megadja magát a farkasával együtt semmiféle elégedettséggel nem tölt el, tudomást sem veszek róla.
    A kérdésére válaszoltam, a feleletét csak egy bólintással nyugtázom, hogy utána kivételt tegyek és kicsit hosszabban, de mégis kifejtsem, miért hoztam azt a döntést amit.
    Mégis mi az istent érnék el azzal, ha megölném vagy kihajítanám a falkából, miután tudom, hogy súlyos hibát vétett ugyan, de végül is egy remek taggal bővülünk. Már ha felnő és Jordan nem küldi ideje korán a másvilágra.
    Erickkel pedig muszáj megértetnem, hogy nem térhet vissza a mezei farkasok világába, mert halálra van ítélve abban a pillanatban. Kivételes eset volt az is, hogy ennyi ideig megtűrték ott, nem szokásuk.
    Az, hogy bajt csinált, helyre hozni nem tudja, csak azzal, ha tanul, fejlődik és besegít Jordannak. Hasznára lesz, ebben biztos vagyok. Látom, hogy összetört, jobban mintha fizikai fenyítést kapott volna, és nekem pont ez volt a célom, mert csak így érti meg, hogy a tetteinek következményei vannak.
    -Tudom. Ezért vagy életben. Menj, keresd meg Jordant, és egyeztess vele. Holnap bevásárló nap van, tehát máris nekifoghatsz a körmenethez. Egy hét múlva találkozunk.
    Mára befejeztem, elég volt, amúgy is beszélni akarok még a Bétámmal és megnézni a kölyköt, hogy még egyben van, vagy már éppen regenerálódik.
    Az ajtó felé intek, mutatva Ericknek, hogy elmehet, mást nem fűzök hozzá, még nem, majd ha itt lesz az ideje. Amint távozott, még átfutom az aktát, még egyszer a fekete könyvet, lehajtom a maradék whiskyt és magam is távozom a helyiségből.

    //Köszönöm szépen! :-) Sok sikert a büntetéshez! Cool //



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Iroda

    on Vas. Okt. 23 2016, 19:14

    Az egész ábécé & Erick


    Legszívesebben felnyüszítenék, annyira rossz. De ezzel csak a gyengeségemet mutatnám ki, nem mintha a teljes megadás nem jelentené ezt. Annak itt van a helye, mert rosszat tettem. Másnak nincs.
    Felpillantok ismét rá. Már régen kaptam megértő szavakat és Dante szavai azok voltak.
    - Igen – az intésre az ajtó felé megyek, majd megállok és visszakanyarodok a vizes törülközőért, s úgy indulok útnak, körbekérdezni mindenkit. Írni még nehéz, a fejem pedig kitűnően megjegyzi az igényeket.
    Jordant veszem utoljára, hogy azért is bejelentkezzek, ami vele kapcsolatban a külön feladatom. Aztán pedig Andrewhoz akarok menni, tőle is bocsánatot kérni, mint ahogy Jordannél is el fogom ezt mondani. Pedig legszívesebben farkasalakban bebújnék az egyik bokor alá és elő sem jönnék többet szégyenemben.

    //Köszönöm a büntit, főni! Very Happy //
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Kedd Nov. 01 2016, 01:14

    Andrew - Dante

    Eltelt pár nap, majdhogynem hét, s Jordannal ugyan egyeztettem folyamatosan, mégis berendeltem a kölyköt... az egyiket, Andrewt.
    Maxtől mindent tudok amit kell, ahogy a Bétámtól is. Kemény fejű fickó, de esze is van, azaz tudja, hogy ha sokáig feszíti a húrt, neki reszeltek.
    Megváltoztak a játékszabályok, amiről tudom, hogy nem könnyű elfogadni és alkalmazkodni hozzájuk, de kénytelen lesz, már ha élni akar.
    Jelenleg úgy érzem magam, mint aki elkezdte a családlátogatást. Andrew, Zan, Josh, Erick... és ez csak a rövidtávú program.
    Mivel pár percre láttam csak a srácot, majd rábíztam Jordanra, itt az ideje, hogy elejét vegyük minden félreértésnek, tisztázzuk amit szükséges még.
    Tudnia kell, hogy lehetek a legádázabb ellensége, azaz hóhéra, vagy éppen az egyik segítője és támasza. A döntés az övé, már ha eljut idáig és Jordan nem vágja haza mielőtt megmukkanhatna.
    Jelenleg viszont a falkám tagja, akiről ugyanúgy tudni akarom, éppen mi a hasfájása, már ha van neki egyáltalán.
    Az asztalnál ülök, csak laza olvasásban vagyok, minden el lett sikálva, intézve, a srác iratai rendezve, ahogy a szabadságolása is, tehát senki nem keresi sehonnan.
    A szülei úgy tudják, nagyon fontos munkát kapott, így határozatlan időre távozott, még levelet is küldtünk a nevében, megnyugtatva őket, tényleg nincsen semmi probléma.
    Ja, hogy van tökéletes hamisítónk is? Rutinosak vagyunk, nem kezdők.
    Tudni fogom, ha megérkezik, de adok a látszatra, hagyom, hogy kopogjon, és csak utána tessékelem be, hellyel kínálva. Nem vagyok én akkora állat, csak amikor szükséges.




    Ajánlott tartalom

    Re: Iroda


      Pontos idő: Hétf. Okt. 22 2018, 06:47