Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Central Park - Harlem Meer
by Noel Wyard Today at 00:55

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Yesterday at 19:30

» Faunok Terme
by Jackson Montgomery Yesterday at 13:05

» Folyosók
by Caleb Shayeh Yesterday at 11:13

» Kórház
by Gabriel Skoglund Szomb. Okt. 20 2018, 21:13

» Long Island villa
by Noel Wyard Pént. Okt. 19 2018, 22:41

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Pént. Okt. 19 2018, 18:01

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Csüt. Okt. 18 2018, 10:58

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Iroda

    Share
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Iroda

    on Hétf. Szept. 28 2015, 19:26

    First topic message reminder :

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Iroda

    on Kedd Nov. 01 2016, 02:09

    Andrew - Dante

    Na kijutottam a pincéből. Ez azért már valami, egész hamar meglett, tökre kezdek hozzászokni ehhez az átalakulósdihoz, legalábbis kevésbé érzem azt, hogy meg akarok halni amikor változom. A végén még összejön a hülye öltözős-átalakulós ötletem is amit még Masának említettem, fú na az biztos ütne. Na de, erre most sem idő, se kapacitás, éppen, hogy meglett saját szobám, már hívat is Manöken bácsi. Az igen, végülis pár na elég volt, hogy eszébe jussak, de persze értem én; van dolga elég. Szar a vezetők élete.
    Végre rendes ruhákban, jelenleg frissen szerzet garbós fekete pulóveremben és farmeromban közelítek a rémisztő alakot tartalmazó iroda felé. Van bennem félsz, még gondolkozom rajta, hogy mit adjak elő neki, azt azért nem játsszuk, hogy Andy bólogat, Andy alázkodik, Andy mindenhez jópofát vág, viszont talán a nagyvezír előtt lehet kevésbé kellene hülyéskedni. Vaaaagy felvezetem a komoly figurát hülyéskedéssel. Na ez nem rossz ötlet még lehet meg is lepődne, hogy mindenkitől valszín azt hallotta tiszta bolond vagyok erre beállítok atom kultúráltan és mindenre kimért, udvarias bólintásokkal válaszolok. Na majd kiderül, a kedvenc sportágam a rögtönözés, lehet most, hogy a szobámat elfoglaltam és kedvem szerinti kupit csináltam benne, ki is nyíratom magam brahiból.
    Na itt is van az a teliberakott ajtó, idegesít, hogy szagokat érzek mindenfelől, meg kell mondjam irritáló a maga nemében, mert ez viszont nem volt jellemző annak idején. Azt hiszem még azt is érzem, hogy Manöken bácsi odabent várakozik. Öklöm koppan az ajtón, egyszer-kétszer, oké Andy na fossál, oké van. Ha megkapom a kopogással kiérdemelt beinvitálást, minden további nélkül nyitok be és teszem jelenlétem a törzsfőnöknél.
    - Üdvözlet, üdvözlet! Hívatva voltam. Vagy mi. - üdvözlöm félszeg vigyorral.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Kedd Nov. 01 2016, 07:32

    Andrew - Dante

    Aki ismer, tudja, marha türelmes vagyok így 320 felett, már amikor, és ritka azon pillanatok egyike, amikor esetleg meggondolatlanul cselekszem. Olyan ritka, hogy sosem fordul elő. Aki ismer, azt is tudja, hogy a szavaimnak súlya van, amit mondok és ahogyan mondom, érdemes megjegyezni... azonnal.
    És aki ismer, azt is tudja, simán átmegyek kíméletlen és kegyetlen állatba, ha annak érzem itt az idejét.
    Kedvelem a kölyköket, legyenek akár tinédzserek, idősebbek, vagy emberi mértékkel felnőttek, oly mindegy, de amit nem viselek el, az a tiszteletlenség.
    Bestiám is érzi, szar van a palacsintában mert azonnal feláll, hogy a szőrpamacs fölé tornyosuljon amint és ahogyan belép az ajtón, illetve megszólal. Figyelmeztető morgása jelzi a farkas felé, nem volt jó az indítás, bár az a szőrcsomó ösztönösen tudja ezt, míg a gazdája még nem.
    Felemelkedek a fotelemből, megkerülhetném az asztalt, de macerás, így csak átlendülök rajta egy villámgyors mozdulattal, hogy Andrew előtt álljak meg pontosan karba tett kézzel, és nézek farkasszemet vele. Ez sosem jó jel, de ezt még nem tudja. Lehet, hogy csak 180 magas vagyok, de izomzatom az akad bőven, és nem félek használni. Túl gyors volt a mozdulat? Igen. Meglepően ruganyos és pontos az érkezés? Igen. Ez a Farkas.
    -Oké, akkor most kisétálsz azon az ajtón, becsukod magad mögött, normálisan kopogsz, lépsz be, és szólalsz meg. Vagy mi és társai hanyagolva.
    Kifelé intek a kezemmel, jöhet a csapó kettő, meglátjuk, értett-e a szép szóból, vagy sem. Kizártnak tartom, hogy Jordan nem említette neki, mit hogyan kéne, illetve azt, hogy van, akinél nem nyerő feszegetni a határokat.
    Ez a kölyök nekem senkim, kapott egy esélyt amivel vagy él, vagy visszaél, vagy beillik a falkába és felveszi a ritmust, vagy ki sem megy már innen élve.
    Az emberek között lehet, menő srác volt, itt nem az, itt egy kölyök, aki nap mint nap a túlélésért küzd, hogy méltó legyen arra, társként tekintsenek rá. Ha nem megy, akkor elbúcsúzunk egymástól, ennyire egyszerű.
    Ahogy körbenézek... azért az irodát sajnálnám egybe nyitni a tárgyalóval, elég volt a két betegszobát is. Más az olyan félszegség, amit Erick produkált, és más az, amikor valahol szándékos.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Iroda

    on Kedd Nov. 01 2016, 13:44

    Andrew - Dante

    Te szentséges leeresztett pöttyös labda! Amikor a fickó szabályosan elém robban még akaratlanul össze is rezzenek, ez pedig hogy még ezen az új módon is fölém magasodik na ez betesz. Na akkor most Andy, jegyzetelj; Manöken bácsi megnevezés-töröl. Aztán mi van még... úgy fest neki mégis meg kéne adni amit meg kéne adni, mert a végén még tényleg lerombol, nem úgy mint Szimatszörény aki csak fenyegetőzött eddig. Hát jó. Akkor újratervezés. Vigyorom mosollyá szelídül és aprót biccentek. Hát ez van, ezt a fajta világot nem ismerem újdonságnak számít, olyan főnököm még nem volt aki kedve szerint kinyírhatott volna. Sebaj Andy, ezt is ki kell egyszer próbálni.
    - Pardon.
    Azzal hátat fordítás nélkül kilépek az irodából és becsukom az ajtót. Na próbáljuk újra, hátha ez már jobb lesz. Komolyan veszem én a helyzetet, de hogy őszinte legyek még túl nagy bennem a düh életem megváltoztatói iránt, mintsem hogy ne akarjak minimális bosszút állni. Ezúttal viszont most úgy fest tényleg állásinterjúra jöttem. Kopogok ismét az ajtón, ezúttal némileg formálisabban, türelmesen kivárom, hogy bebocsátást nyerjek. Hülyén érzem magam, de hát ki kellett próbálni az előző verziót is.
    Amikor megkapom a bejutási engedélyt, ezúttal merevebb tartásban, komikum és humor nélkül, teljes komolysággal lépek be. Amíg hozzá beszélek nézek csak a szemeibe, utána az irodát "tapogatom le".
    - Kellemes napot, Dante - üdvözlöm. - Hívattál.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Kedd Nov. 01 2016, 18:28

    Dante - Andrew

    Amint Andrew kilép a plafonra pillantok. Kell ez nekem? Most komolyan? Nincs elég problémánk, dehogy, még ez is. Felsóhajtok, esküszöm ennek a srácnak most az a szerencséje, hogy van önuralmam, és Jordan vállalta magára.
    Amit becsülök, hogy azonnal felismeri, mellélőtt, és nem is kicsit... hát lássuk a második kört.
    Ahogy visszajön, még mindig ugyanúgy talál, nem mozdultam el onnan, a mondandójára bólintok.
    -Megy ez.
    Alakul, ha észnél van, és felfogja, nem a játszópajtásával áll szemben.
    -Gondolom Jordan elmondta mi változott, bár a belépőd alapján nem igazán vetted komolyan. Akkor tisztázzuk.
    Ez nem az emberi világ Andrew, azt magad mögött hagytad abban a pillanatban, amikor Jordan lett a teremtőd. Nem érdekel, hogy akartad vagy sem, közülünk senkinek nem volt választása, ugyanúgy kaptuk, ahogyan te is. A kérdés az, hogy megtanulsz ezzel élni, akarsz-e, vagy sem? Jobb az elején dönteni, ne raboljuk egymás idejét, azaz ne rabold a Falkám idejét.

    Gyűlölöm a litániát, bár tény, néha mégis megengedem magamnak, de csak egyszer mondok el mindent, többször nem.
    -Mint láthatod, kívülálló szemével ez egy csoportnak tűnik, vagy nagy családnak ilyen-olyan figurákkal. Azonban sokkal többről van szó, ez itt egy Falka. A hierarchia alap, egy olyan poszton lévő Farkasom sincs, aki ne tett volna le az asztalra azért, hogy kiérdemelje. Nem véletlenül vannak ott, ahol és nem véletlenül tisztelik őket a többiek. Ezt vagy úgy fogod fel, mint kihívást, és eldöntöd már most, mire készülsz, vagy értelmetlen a beszélgetésünk.
    Kezdjük az elején, kiemelem ugyan a titulust viselőket, de ez nem azt jelenti, hogy a Tagokat ne becsülném meg. Aki túlélte a kölyöklétet, annál esélyes, hogy van benne valami, ami miatt érdemes. Aki elhagyja a 100-at, jó eséllyel pályázhat arra, nem nyírják ki időnek előtte.
    -Te jelenleg nem vagy több, mint egy kölyök, és pont leszarom, mekkora csávó voltál emberként, itt gyenge vagy, a rangsor végén, akinek a szava semmit nem ér. Minden kölyök megmérettetik, alkalmas erre a létre vagy sem. Aki nem fejlődik megfelelően, nem hajlandó tudomásul venni a szabályokat, attól elbúcsúzunk, azaz halott, mert mind mentálisan, mind fizikálisan alkalmatlan és érdemtelen arra, Farkasként éljen. A túlélésért fogsz küzdeni minden egyes nap Andrew, és a saját érdeked, hogy akard, nem az enyém.
    Arról is felvilágosítom, mennyire nem érdekel, ki volt nem is olyan régen, és burkoltan jelzem, nem fogok könnyeket hullatni érte, ha éppen kitépem a torkát.
    -Magánnyomozó vagy, rengeteg hasznát veheted a kapott képességeknek, mint erő, rejtőzés, lopakodás, szaglás gyorsaság... és sorolhatnám. Gondolom azt mondanom sem kell, hogy nem kürtöljük világgá, mik vagyunk... bár ezt megtapasztaltad, mikor fekete lyukakat találtál Ericknél. Pont ezért.
    Mielőtt nekiállna siránkozni azon, hogy ő mint szegény szerencsétlen, akitől elvették a családját... és a szokásos szöveg, megelőzőm az egészet.
    -A kölyöklét 5 évig tart, ezalatt tanulsz, megismered a képességeidet, elsajátítod a regenerálódást, megtudod milyen egyes testrészeket visszanöveszteni, és ha esetleg kiderül, majd egyszer, úgy 200 év múlva alkalmas lennél valamilyen posztra, arra már most készülni kezdesz. Olyan teremtőt kaptál, aki mindent tud a fajtánkról, a világunkról, becsüld meg Andrew. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy Béta találta érdemesnek arra, átadja az örökségét.
    Egyelőre hirtelenjében ennyi, és ha csak egy fikarcnyi pofavágást látok rajta, vagy megtudom, hogy továbbra is gúnynevekkel illeti Jordant, magam ölöm meg. Az iratait egyelőre nem veszem elő, sok minden függ a válaszaitól.




    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Iroda

    on Kedd Nov. 01 2016, 20:34

    Dante - Andrew

    - Legalább te már nem azzal áltatsz, hogy milyen csodálatos nekem. Leszámítva a bétás részét a mondandódnak - mondom miután türelmesen végighallgattam. - Ami történt megtörtént, halni nem terveztem egyelőre, a helyemet pedig tudom, még ha nem is látszik elsőre. Ha már így alakultak a dolgaim eredményes falkatag kívánok lenni noha az eddig felvázoltak alapján kissé kilátástalannak tűnik a jövőm, de bizonyára csak további információk és tapasztalatok hiányában érzem így.
    Hát nincs mit tenni, Dante megkapja a komoly és értelmes Andyt, nincs jele flegmaságnak, vagy tiszteletlenségnek, de valahol igyekszem mégis némi tartást belecsempészni, kölyök vagyok, de had ne legyen muszáj nyüszítve kuporognom, a tiszteletet anélkül is meg tudom adni.
    - Bizonyára a későbbiekben jobban érezni fogom annak a súlyát, hogy Jordan harapott meg, ezzel alapvetően nincsen semmi baj, nincs okom azt feltételezni, hogy ne lenne valóban kiváltság, de ha amolyan gyalog vagyok a sakktáblán és a képességeim melyek az emberlétből vannak értelmetlenek, mi hasznotok lenne abból, hogy megtartotok? A munkámat amikor nem éppen leleményességből, akkor éppen ismeretségeken át végeztem, szerves része volt a kapcsolatok rész. Jordan azt mondta innentől meghaltam, nem létezem, minden... khm halandó ismerősöm számára. Tehát miért érzitek azt, hogy hasznotokra lehetnék? Tisztában vagyok benne, hogy nem én vagyok itt az akinek joga van kérdéseket feltenni, de ha már tudom, hogy "A" pontban vagyok, - magam elé mutatok mintha előttem lebegne az a bizonyos pont - merre induljak "B" pontba, mivel foglalkozzak, mit csináljak. Tehát azon kívül hogy tanulok élni azzal amim lett mi mással foglalkozzak? Nem sok hasznomat veszitek ha egész nap tévézek... - kissé elfintorodok, valóban, a semmittevés szinte méregként hat rám.
    - Szóval a lényeg, te vagy a vezető, hát kérlek, mondd, miképp legyek hasznos tag?
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Kedd Nov. 01 2016, 21:29

    Andrew - Dante

    -Senkit nem áltatok Andrew. A kezdet nehéz, kurva nehéz, de nézz rám, szerinted elcserélném valamiért ezt a létet, vagy sem? Sosem tenném. Az, amit ezzel kaptam, megtanultam értékelni és használni. Emberként soha a büdös életben nem lett volna rá módom.
    Mint mondtam, a kölykök túlélésért küzdenek, 5 évük van arra, bizonyítsanak, megérte a velük való bajlódás és nem futottunk lyukra, mikor kiválasztattak. Mindannyian átmentünk ezen, hogy a régi életünkön mennyit kellett változtatnunk, az egy dolog, de voltak céljaink, mert magunk tűztük ki.
    -A baj az, hogy egyáltalán nem úgy fest, mint aki tudja, hol a helye. Bepróbálkozol olyan szöveggel, amiért kapásból ki kellett volna tépnem a torkodat. Kemény világ a miénk kölyök, ez itt nem óvoda, nincs pardon. Lehet hibázni, de mindegyiknek megvan a következménye, és nem éppen egy ejnye.
    Az érzésem vele kapcsolatban igencsak kettős. Félvállról veszi, azt hiszi, ha előadja a kemény srácot, akkor azt majd el is hiszem. Láttam én már megtörni kőkemény farkasokat, akikről álmomban nem gondoltam volna, odáig jutnak. Láttam megőrülni farkasokat és a vesztükbe rohanni.
    Az utolsó mondata az amire mozdulok, akkorát keverek le neki visszakézből, hogy a szoba másik felében áll meg a falnál. Igen visszafogott voltam, nincs kedvem kőművest hívni. Egy pillanat alatt termek fölötte és rántom talpra az ingénél fogva.
    -A saját jövőd kilátástalan, ha azzá teszed. Kishitű, beszari, önbizalom hiányos, kételyekkel teli farkasokra semmi szükségem sem nekem, sem a Falkámnak. Nem vagy nyeretlen kétéves emberként sem, hogy ne érezd, igen vagy nem.
    Tényleg marha türelmes vagyok. Paolo... ha ilyen kérdéseket tettem volna fel neki elásott volna egy fa alá nemes egyszerűséggel. Szerencséje a srácnak, hogy más világot élünk.
    -Kurvára mindegy, ki harap be, A Családom minden tagja megfontolt döntést hoz. Az, hogy a Bétám megmentette a szaros seggedet a biztos haláltól, mert van benned annyi potenciál, hogy megérdemelj egy esélyt, az a minimum, hogy komolyan veszed.
    Sosem tettem különbséget kölykök között, a sajátjaimat sem kíméltem és kímélem a mai napig, ha arról van szó. Tudom, hogy ha valaki beharap valakit, az nyomós indok alapján teszi, nem másért. Innentől kezdve, hogy ő súlynak érzi vagy éppen másnak, az már az ő dolga.
    -Mi olyan rohadt nehéz ezen Andrew? Sakktábla. Mi az erős? Az egység, vagy egy kibaszott király? Ki mondta, hogy halott vagy minden halandó előtt? A szüleid úgy tudják, halaszthatatlan dolgod akadt, határozatlan időre. Szerinted milyen kapcsolatokkal rendelkezünk, ha kb. 2 perc volt rólad mindent kideríteni?
    Ha már az egyik kezemet megmozdítottam, most jön a másik, és kapja testvérét annak a pofonnak, ami az előbb landolt a végén. Ja, hogy ezzel visszasétálhatok az asztalhoz? Nem számít. Ismét felszedem a földről, majd szépen letörlöm a vért a kezeimről egy törölközőbe, és félredobom.
    -Mindennek oka van. A válaszokat saját magad fogod megtalálni, ha eljött az ideje. Egyelőre foglalkozz azzal, hogy ne perceket vegyen igénybe az átváltozásod, hogy ne ordíts, és tanulj, válj eggyé a farkasoddal. Figyeld a jelzéseit, sosem hagy cserben. Hidd el, nem tévézéssel fogod tölteni az idődet, sőt, a végén azért fogsz könyörögni, hogy egyáltalán tévét láss.
    Vicces srác, tényleg azt hiszi, hogy itt majd heverészni fog napközben? Nem poénkodtam, amikor azt mondtam, az eleje kurva nehéz, de majd rájön. Mit kell tennie. Helyes, érdeklődjön, de mindent sorjában. Még az átváltozás sem zökkenőmentes, hova akar rohanni? Ambiciózus, ami jó jel, csak legyen helyén az esze is.
    -Maradéktalanul tartsd be Jordan utasításait, mert az egyik legjobbtól tanulhatsz, és hidd el, annak a kibaszott nagy jóindulatának köszönheted, hogy nem nyírt ki a pincében. Tanulj meg felállni, járni, csak utána akarj rohanni. Azt hiszed, ez börtön? Nem, kispajtás. Ha eléred, kimehetsz, kísérettel ugyan, de kimehetsz, mert a várszomjadat kontrollálni nem lehet nagy pofával, oda több kell. Legyen ez a célod elsőre, juss ki innen. De ha már itt tartunk, hogy értsd, mit kell csinálnod, és mit is jelent az igazi regeneráció... csapjunk a közepébe, ne szarozzunk. Fejlődni akarsz minél hamarabb? Hát tessék. Akkor kezdd el!
    Villámgyors mozdulattal kapom el a bal karját, csavarom meg úgy, hogy hallom a csontok reccsenését az inak és izmok szakadását... egyszerűen letépem a karját. Nem hal bele.
    -Menj Jordanhoz, szeretettel küldöm neki... és remélem, hogy minden világossá vált.
    Az ép kezébe nyomom a karját, igaz, hogy nem lesz rá szüksége, de annyi baj legyen. A törölközőt a sebére nyomom, s bár máris elkezdődött a regenerálódás, de még ember alakban rohangál, és el is kell jutnia a Medvéhez. Sajnálom, én nem szarral gurigázom, ha ebből nem értette meg, mi az ábra, akkor nincs miről beszélnünk, a sorsát eldöntötte.

    //És köszönöm a gyors játékot! :-)))) //



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Iroda

    on Szer. Nov. 02 2016, 16:08

    Andrew - Dante

    Miközben beszél, végig figyelem őt, hasonló megfigyelésben részesül mint Masa korábban. Kíváncsi vagyok olyan főnök-e akit tényleg érdemes tisztelni és nem-e csak a szája jár. Csak azért merek ilyen fesztelenül állni mert állítólag erősebb és szívósabb lettem, nomeg jobban gyógyulok, így aztán talán csak kibírom ha netán olyan történne, nem mintha magamra akarnám haragítani.... ami úgy fest sikerült is. A falnak vágódom, hát ne szépítsünk ekkora pofont még nem kaptam, meg is mozgatom alsó állkapcsomat ami nyekk eléggé rohadtul fáj. Még a szám is kicsattant... meg ami még mögötte volt az is, vér serken belőle, de nem sok időm van letörölni, ismét jelenésem van a főnöknél.
    - Hát...
    Repülök vissza a kezdőpontba, végülis Dante megmutatta, hogyan juthatok itt el "A"ból "B"be, még ha kissé erőszakosan is. Nem a legkielégítőbb ami információval ellát, de sok dolgot megtudtam neki hála amit tudni szerettem volna, és elégedett vagyok. Ha most paraszt is vagyok, lehetek még fekete futó. // ;D // A földről lassan feltápászkodva gondolkozom megmaradt agyféltekémmel a világ problémáin amikor Dante ismét beszélni kezd.
    - Nem szépítek... - mondom megtörölve a számat. - Most, hogy tudom van értelme az egésznek, odateszem majd magam.
    Persze, elsőként a karomat Jordan asztalára. Amikor Dante fogja magát és egy újabb monológ után szeret-nem szeret-et játszik a kacsómmal, na itt következik a besza-behu, engedelmesen üvöltök, ahogy valszín el is várja tőlem, amikor pedig rászorítja a törölközőt, még egyszer, hátha az első adagot nem hallotta. De aztán nagylelkűségéről adva tanúbizonyságot vissza adja a karomat, lehet kitetetem a szobám falára. Ha nem tudnám, hogy nagy eséllyel vissza fog nőni akkor most állatira pánikban lennék, ahhoz már túl hiú vagyok, hogy nyomorékként éljek. Ettől függetlenül... bakker letépték a karomat mintha egy bogár ízelt lábacskája lenne!
    - Oké... szép napot.
    Nyögöm miután elmúlt a hányingerem, aztán kezemet a hónom alá csapva, felszabadult kezemet a csonkra szorítva elindulok kifelé. Kurvára fáj de hát valszín ez is volt a lényeg. De ha tényleg ez segít, akkor hát legyen. Még az ajtóban megfordulok, hogy visszanézzek rá.
    - Hét, főnök... kössz. Ha ez tényleg segít.
    Aztán biccentek neki, majd végig csöpögtetem magam a folyosón Jordanig. Úgyis velem fogja felsikáltatni. Remélem akkor ha már két karom lesz. Minden esetre imádni fogok Dante-hoz járni, igazán kedves és megértő.

    //Én is köszöntem Very Happy//
    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 29
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Iroda

    on Vas. Nov. 13 2016, 19:54


    Dante & Masako
    ©



    Már több hete agyalok a dolgon. Az internetet is órákon át böngésztem, hogy megtudjam milyen lehetőségeim vannak és mik a követelmények ahhoz, hogy jelentkezhessek a képzésekre. Be kell vallanom, ha belevágok nem lesz egy könny menet. Rengeteget kell majd tanulnom és közben a munkát sem szívesen fejezném be főleg, hogy a tandíjat ki is kell valahogy fizetnem.
    Ennyi idő után végre arra is rávettem magam, hogy elinduljak Dante irodája felé. Ki szeretném kérdezni az ő véleményét is, nah meg szükségem lesz egy kis kezdeti támogatásra is és mivel a nagybácsikám már nincs közöttünk, így ezeket vele tudom csak megbeszélni.
    Minden információt kigyűjtöttem a füzetembe, hogy ha bármit is kérdezne tudjak rá válaszolni, tudjak érvelni az egyes képzések mellett. Valamiért van bennem egy kis félsz, egy kis izgalom, de fogalmam sincs, hogy miért. Tudom, hogy nem fog ketté tépni, vagy egyben lenyelni. Ez végül is a hasznomra válna, nah meg a falka is jobban járna, ha kicsit jobban értenék a gyógyításhoz.
    Az ajtójához érve megigazítom magamon a ruhát, majd kopogtatok és megvárom a választ. Ha beinvitál óvatosan nyitom ki az ajtót és kukucskálok be rajta.
    -Szia Dante! Zavarhatlak pár percig?-Csak akkor nyitom ki teljesen az ajtót, ha igenlő választ kapok. Ellenkező esetben bocsánatot kérek tőle, hogy megzavartam és már el is tűnök a helyszínről.






    My family

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Hétf. Nov. 14 2016, 22:33

    Masako - Dante

    Végre nyugalom van, már ha annak lehet nevezni azt, ami körbe vesz minket.
    Kisebb üzletet bonyolítok videokonferencia keretében, az utolsó liciteknél tartunk, és tudom, hogy mit veszek, mit adok el, ahogyan azt is, hogy ellenfeleim hogyan állnak.
    A játék gyönyöre miatt kihúzzuk a végsőkig, még akkor is, ha tudjuk, már rég eldőlt minden, de adjuk meg a módját, nem illik elkapkodni.
    Nyertem, nyugodtan ki merem jelenteni, már csak a bólintást kell megvárnom és a végszót, ami hamar be is következik.
    Mivel ellenfelekről van szó és nem ellenségekről, kölcsönösen gratulálunk, rendezzük az anyagiakat, végül kinyomom a beszélgetést, hogy telefonon folytassam olaszul.
    A kopogásra kiszólok, és amikor meglátom Masakot, intek neki, jöjjön be, üljön le, én ezt még befejezem. Hamar letudom, és a kis nőstény felé fordulok.
    -Miért vágsz ilyen gondterhelt arcot?
    Nem szokott ilyen lenni, kivéve ha nagyon gondolkodik valamin és képtelen döntésre jutni.
    Kíváncsi vagyok, éppen mi nyomasztja, ha tudok segíteni, úgy is megteszem, és olyan még nem volt, hogy ne találjunk megoldást mindenre.



    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 29
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Iroda

    on Szomb. Nov. 19 2016, 16:46


    Dante & Masako
    ©



    A legnagyobb csendben sétálok be az irodába, hogy ne zavarjam meg a beszélgetését. Szépen lecsücsülök a vele szemben lévő székre. Miközben várakozom megfigyelem a szobát. Igazából semmi extra. Egy teljesen visszafogott iroda. Nincsen benne semmi felesleges holmi. Ez rá vall.
    Mikor végül leteszi a készüléket egy aprócska mosolyt ejtek meg felé, majd a kérdésen kissé elgondolkozom, hogy hogyan is kezdjek neki a dolgoknak. A csend nem tart sokáig. Ciki is lenne, ha most hosszú percekig csak bámulnánk egymást miközben azon agyalnék, hogy most mit is mondjak. Akkor biztosan kiküldene engem azzal, hogy készüljek fel jobban. De én rendesen felkészültem, így nem hagyhatom, hogy az utolsó pillanatban blokkoljak le.
    -Öhm…Szóval azért jöttem, hogy a véleményedet, segítségedet kérjem. Már régóta gondolkozom a dolgon és kissé bajban is vagyok vele. Szeretném a falkán belül is jól végezni a munkámat, jelenleg ugye, mint gyógyító. Mikor még gimis voltam nem igen szívleltem a biológiát, anatómiát, de ugye azóta sok minden változott és most itt ülök előtted, mint kezdő gyógyító. Sok könyvet kiolvastam, de mégis úgy érzem, hogy ez kevés…-A füzetből kiveszek két kinyomtatott reklámlapot az egyik képzésről és az egyetemről, és leteszem elé az asztalra, majd már folytatom is.
    -Ezért gondoltam arra, hogy esetleg jó lenne, ha elvégeznék egy tanfolyamot, vagy esetleg megpróbálnám kijárni az orvosit. Mind a kettőnek alaposan utánanéztem. Az orvosira egyértelműen nem túl egyszerű bekerülni és nem is egy olcsó mulatság. A másik az egy három éves képzés, ápoló, nővérképzés. Ugye az nem adna olyan részletes ismereteket, de úgy gondolom azzal is sokat tanulhatnék.-Egyelőre csak ennyit mondok. Hagyom, hadd tanulmányozza a leírásokat. Mindvégig az arcát figyelem, mert nagyon is érdekel a véleménye a dologról.






    My family

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Csüt. Nov. 24 2016, 19:25

    Masa - Dante

    Még befejezem a telefont, Masát beinvitálom, pár percet tud várni, és nem is olyan dologról van szó, amit ne hallhatna. Már ha értene olaszul, mert tudtommal nem ért.
    Amint végeztem, felé fordulok, és várom, mivel rukkol elő.
    -Miben segíthetek? Aha. Miért érzed, hogy kevés? A papír miatt? Én mindig azt mondtam, hogy gyakorlatban sokkal többet tanulsz, mint elméletben. Hidd el Masa, nem mondom ki addig, hogy valaki érdemes egy pozícióra, amíg nincs így. Az, amit jelenleg egy iskolában tanulhatsz, az a kettős világunkhoz vajmi kevés, hacsak nem gondolkodsz abban, hogy egy orvosi és egy állatorvosi rész.
    Nagy volumenű dologról lehet szó, ha ilyen a bevezetés, így nem is viccelem el, hanem figyelek rá. érzem, hogy kavarognak a gondolatai, az érzelmei, és tényleg tanácstalan, nem tudja, mihez kezdjen.
    -Ha éveket akarsz szórakozni, akkor hajrá, bár szerintem felesleges. Az, ami nagyon de nagyon szükséges lehet neked, az maximum 2 év mindenhol, de ismétlem, nem ott fogod megtanulni, ide pedig nem kell papír.
    Egyetem vagy Főiskola, tanfolyam... valamelyik hosszú éveket vesz el úgy, hogy szinte értelme sincs, és ugyanúgy egy általános tudást kap, mintha elolvassa a könyveit.
    Itt 5 éve tanul, 5 év alatt eljutott addig, hogy bármely sérültet rá merem bízni, mert tudom, megoldja.
    -Ahogy te tévedsz. A nővérek majdhogynem többet tudnak, mint az orvosok. Nekik is szakosodniuk kell a végén, akárcsak az orvosoknak. Én inkább azt kérdezem, melyikhez van kedved? Mindkét elképzelésedet támogatom, ha ez megnyugvást okoz, és nem a kényszer visz rá, mert úgy érzed, hogy kevés a tudásod.
    Nekem erről ez a véleményem, a döntés Masáé. Mindenképpen úgy kell gondolkodnia, hogy nem ez a fő hivatása amit civilben végez. A kérdés, hogy tényleg ezt szeretné, vagy már megint megfelelési kényszere van.



    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 29
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Iroda

    on Vas. Nov. 27 2016, 19:45


    Dante & Masako
    ©



    Igen az elmúlt öt év alatt sokat tanultam, sokat tapasztaltam, mint tanuló gyógyító, de mégis úgy érzem, hogy valami hiányzik. Talán ezt a hiányt szeretném a tanulással kipótolni. Lehet, hogy hülyeség, de rosszabb tőle nem lesz a tudásom.
    -Nem, nem a papírról van szó. Az cseppet sem izgat. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért, de valahogy úgy érzem, hogy kicsit tágítanom kéne a fejem. Persze tudom, hogy a mi életünk ennél sokkal bonyolultabb…-Kicsit lesütöm tekintetem. Ismét kavarogni kezdenek a gondolataim, hogy valóban szükségem van e erre, vagy egyszerűen csak nem bízom magamban?
    -Nagyon is örültem annak, hogy kineveztél gyógyítónak. Jól esik és ez nekem egy visszajelzés arra, hogy jól csinálom, amit csinálok. Nagyon hálás vagyok nektek, hogy mind azok ellenére befogadtatok engem és hittetek bennem. Ez sokat segített nekem.-Itt már ismét a szemeibe nézek és még egy mosolyt is elővarázsolok. Valóban sokat segítettek nekem abban, hogy felkeljek és továbblépjek a történteken.
    Ismét sikerült teljesen elbizonytalanodnom, de pont azért jöttem ide, hogy meghallgassam az ő véleményét is erről, hisz neki sokkal több a tapasztalata. Egy gondterhelt sóhaj szökik ki számból. Megnyugvás, bizonyítási vágy… Igen utóbbi azt hiszem mindig bennem lesz, de talán egészséges körülmények között még jó is, ha van.
    -Bevallom őszintén mind a kettő. Nem kételkedem a többi gyógyítóban, hogy nem tudták átadni mind azt, amit tudnak… De mégis úgy érzem, hogy még hiányzik valami. Abban reménykedem, hogy a tanfolyamok alatt többször gyakorolhatok majd, hogy ha éles helyzetbe kerülök tényleg bennem legyenek a mozdulatok, hogy ne blokkoljak le.-






    My family

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Hétf. Nov. 28 2016, 21:22

    Masako - Dante

    Figyelem a kis nőstényt, még mindig nem egy önbizalommal teli farkas áll előttem, hanem egy kislány. Pedig felnőtt nő, mégis képes ponttá zsugorodni, ahelyett, hogy kihúzná magát. Felnőtt lett, teljes jogú taggá vált, kell ennél több?
    -Mi hiányzik? Én tudod mit érzek Masako? Azt, hogy saját magadban nem bízol, kishitű vagy, és folyamatosan azt hiszed, bizonyítanod kell. Hát nem.
    Ez az igazság. Tudom, hogy min ment keresztül, azt is, hogy Biran mennyire semmibe nézte, ahogy mások is, és nem akarták elhinni, hogy sokkal de sokkal több van benne mint sok másik kölyökben. Pedig így van.
    Az, hogy miért hazudik magának, miért nem néz szembe a félelmeivel, ezt nem tudom megmondani. Márpedig az önbizalomhiány ezt jelenti, hazug életet él, saját magát nem látja reálisan.
    -Nem tudtuk volna mi rejlik benned, ma nem beszélgetünk itt.
    Elmosolyodok, nincs mit szépíteni, ez így van, még akkor is, ha elegem lett abból, hogy az összes kölykünkre Brian rálegyint. Azok a kölykök akik nem voltak elég életképesek, az egy évüket sem töltötték be, előbb végeztünk velük... muszáj volt.
    -Tudod mi az igazi gyakorlás? Nem az, amit tanfolyamon kapsz. Akkor menj el egy kórházba, légy ott, figyelj és tanulj. Továbbá sétálj le a pincébe, jelenleg találsz sérült farkast, aki nem lesz egyszerű eset. Az ilyenekből tudsz tanulni és fejlődni, sajnos nem egy tanfolyamon, ahol szimuláció van. Gyakorlat, gyakorlat, gyakorlat.
    El fogom küldeni a kórházba, ahol a végén még papírt is kap róla, de kívülről fogja fújni az anatómiát is. Mindkettőt.



    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 29
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Iroda

    on Hétf. Jan. 09 2017, 22:11


    Dante & Masako
    ©



    Nem állok le vitázni vele, mert igaza van. Tényleg még mindig bennem van a bizonyítási vágy. Pedig régebben nem voltam ilyen. Az egyetemen magam miatt tanultam, dolgoztam annyit. Nem akartam bizonyítani senkinek sem. Igaz ezt is magamért csinálom, de itt bizonyítanom is kellett ahhoz, hogy elhiggyék, nem vagyok kukába való.
    Rendben már teljes jogú tagja vagyok a falkának, már nem kell úgy bizonyítanom, mint a többi kölyöknek, de lankadnom sem szabad. Valahogy meg kell találnom az arany középutat. Amivel továbbra is megmutatom, hogy folyamatosan fejlődöm, de már nem vagyok az a kölyök, aki voltam.
    Megkaptam ezt a feladatot, munkát… Dantétól. Ez nagy szó. Ő tényleg nem szokta ingyen osztogatni ezeket. Talán még kell egy kis idő, hogy ezt az egész változást felfogjam. Viszont nem hagyhatok magamnak sok időt a megszokáshoz, mert akkor mindent elveszíthetek.
    -Azt hiszem ez a bizonyítási vágy még nagybátyám elvesztéséből fakad. Tudod mindig az volt bennem, hogy nincs teremtőm, hogy én ilyen szempontból már csak egy kolonc vagyok. Tudom, ha az lettem volna, akkor értem se jöttök… De érted mire gondolok?-Pillantok a szemeibe kérdőn.
    -Ezért is akartam annyira bizonyítani. Nah persze az elején meg azért, hogy ne okozzak csalódást Hauronak, ahogyan a falkának sem. Persze tudom, hogy azóta átléptem azt a bizonyos kort és most már olyan szempontból nem vagyok kölyök… De nem akarok mentegetőzni. Tudom, hogy mi a feladatom.-Nem szeretném, hogy azt higgye csak a kifogásokat keresem. Tudom, hogy változtatnom kell ezen a gondolkodásomon, hozzáállásomon. Talán ebben is segíteni fog az, ha megint belevetem magam a tanulásba, elfoglalom magam.
    -Értem! Rendben, lemegyek majd hozzá. Azt hiszem majd a többiekben is tudatosítani kell azt, hogy most már engem is kereshetnek ilyen gondokkal.-Mosolyodom el, majd el is rakom a prospektusokat. Ezekre már nem lesz szükségem.






    My family

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Szer. Jan. 18 2017, 16:22

    Masako - Dante

    Nem tudok és nem is akarok finomabban fogalmazni, mert annak most semmi értelme. Voltak és vannak olyan helyzetek mikor a diplomácia sokat segít vagy lendít, de ez most nem az.
    Muszáj megértetnem Masával, hogy ez az ingadozása és a vissza-visszatérése a bizonytalanságba zsákutcába vezet.
    Vagy leül és átértékeli magát, vagy bele fog fulladni, és akkor nincs kiút. Ha nem képes megérteni, hogy a kölyöklét vége, a felnőtt korba lépés mekkora szó egy falkában, főleg ha a falka teljes jogú tagjává fogadja, nincs miről beszélnünk.
    -Meddig akarsz még a múlton rágódni? Meddig akarsz a múltból élni? Az a farkas, aki nem képes elfogadni a változást és nem képes átlépni a történteken, elveszett. A döntés a tiéd, melyik utat választod.
    Nyers vagyok, mert annak kell lennem anélkül, hogy kimondanám, mivel jár, ha megint visszatér a kölyökbeli, kezdeti énjéhez, és nem nő fel a feladathoz.
    Lehet, hogy fiatal felnőtt, de nincs tovább, nem fogadhatom el azt, hogy minden egyes percben meg kelljen erősíteni a hitében. ha nekem kell megtennem, baj van, mégpedig vele, és akkor az a kérdés, miben hazudik saját magának.
    -Most menj le! A többiek pedig pontosan tudják, hogy kihez fordulhatnak.
    Nem dobálózunk posztokkal, ha a tag nem érdemelte ki, semmi szükség arra, hogy beharangozzuk vagy naponta közöljük. A pakolásra bólintok. Nem tiltom, ha tanulni akar, szó sincs erről, viszont ne azért tegye, mert semminek, senkinek érzi magát.
    -Van még valami?



    Re: Iroda

    on Pént. Jún. 02 2017, 19:02


    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Iroda

    on Hétf. Jan. 01 2018, 23:48

    Carol, Dante, Nicho


    2 napot mondtam és két nap is lett. Addig beszéltem apával és nem látta okát, hogy ne hozzam ide Carolinet. Persze felvilágosítottam, hogy a viselkedése alapján eléggé megviselt teremtés, és könnyen változtat éppen magán de ezt még ő is meg fogja látni. Elmentem érte a megadott címre a kocsival és most megérkezve a falkához vissza parkolok le és szállok ki majd várom be a lányt. Vezetem szépen a házban, az iroda felé ahol az ajtó előtt megállva kopogok és ha engedélyt kapunk a belépésre akkor bent vagyunk. Egyenlőre nem tudom, hogy apa akarja, hogy maradjak vagy ne szóval én megállok a becsukódott ajtó mellett és megvárom, a megfelelő jelzést, hogy maradjak köztük vagy menjek a dolgomra. Tudom azt mondtam Carolnak ha tehetem itt leszek, de ez az ő dolguk szóval nekik kell dűlőre jutniuk. Bár amint Carol amint bent van azonnal kiszúrhatja, hogy az alfám egyenlő az apámmal. Hiába le sem tagadhatnám. Meg se próbálhatnám. Ezen a gondolaton mindig mosolygok egyet.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Kedd Jan. 02 2018, 00:26

    Carol, Nicho, Dante

    Nicho amikor beállított hozzám, és beszélt a fiatal nőstényről, végül is semmi akadályát nem láttam annak, hogy elutasítsam és nemet mondjak arra, esetlegesen csatlakozhasson közénk. Legfőképpen azért, mert egy kölyökről beszélünk, aki a jelek szerint nem igazán tudja kezelni a saját Bestiáját.
    Ez pedig baj, nagyon nagy baj, mert ha mellényúl, minimálisan kinyírják, ha bemerészkedik más területre és elkapják, rosszabbul is járhat.
    A fiam viszont találkozott vele, és azonnal felismerte, ennek a nősténynek segítségre van szüksége. A dolgát nem könnyítettem meg, nem azonnal bólintottam rá, igenis megvártam, míg nyomós érveket hoz fel annak érdekében, hogy fogadjam a nőstényt.
    Azért tettem volna, mert paraszt vagyok? Nem. azért, mert megtehetem? Nem. Csupán ezzel is tanítani akartam Nichot arra, tanuljon meg érvelni, tárgyalni, és álljon ki a véleménye mellett.
    Az irodában beszéltük meg a találkozót, és én egészen addig nem fordulok meg, míg meg nem érkeznek, az pedig nyilvánvalóvá válhat Carolnak azonnal, hogy az, aki idekísérte, nem más, mint a fiam.



    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 27
    Foglalkozás : pultos

    Re: Iroda

    on Kedd Jan. 02 2018, 12:58

    D. N. C.

    Letelt a két nap és Nicho ma értem jön. Le se tagadhatnám, hogy nagyon ideges vagyok. Fogalmam sincs, hogy mire számítsak, vagy hogyan viselkedjek, de nekem ne mondja senki, hogy természetesen... Még egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben. Sötétkék lenge inget és szürke farmert vettem fel. Egy icipicit ki is sminkeltem, csak hogy ne legyek nagyon sápadt, és ekkor meghallom, hogy megállt előttünk egy autó és felkapva a dzsekimet, már rohanok is.
    Nem beszélünk túl sokat a kocsiban, csak az ujjaimmal babrálok és nézek ki az ablakon. Most minden megváltozhat... Végre megérkezünk és szépen megyek Nicho után, de nem igazán figyelem, hogy merre vagy ilyesmi. Végül megállunk egy ajtó előtt és egyből be is léphetünk. Az első dolog, amit felmérek, hogy mekkora a helyiség és hol lehet elmenekülni, ha kell. Nem azért mert azt hiszem muszáj lesz majd, egyszerűen ez az ösztön belém égett. De elég tágas ahhoz, hogy ne jöjjön elő a klausztrofóbiám. Csak ezután nézek az alfára és már köszönnék vagy valami, de összeszaladnak a homlokomon a ráncok és Nichora pillantok, majd vissza az alfára és az állam elhagyja a helyét. Teljesen ugyanolyanok, csak fiatalabb és idősebb verzióban. Lehet, hogy az apja? Nem, biztos, hogy az apja! Ezt mér nem mondta? Carol! Gyorsan becsukom a szám, megköszörülöm a torkom és más felé pillantok, hogy ne bámuljak továbbra is idióta módon.
    - Jó napot! - köszönök végül, az alfa szemébe nézve és továbbra is egy helyben ácsorgok. Nagyon nehéz megállnom, hogy ne fonjam össze magam előtt a karom.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Kedd Jan. 02 2018, 13:47

    Carol, Nicho, Dante

    Szinte a kopogást sem várom meg, máris kiszólok, és meg is fordulok, mégsem illik háttal fogadni a vendéget. Az arcát látva egy dolog azonnal világossá válik, Nicho nem untatta azzal, hogy esetleg köztünk rokoni kapcsolat áll fenn. Nem is baj, ez ilyen esetekben mind nem számít.
    -Üdvözlöm, és mielőtt megkérdezné, jól látja a hasonlóságot. Nicho a fiam.
    Tisztázom is a helyzetet, a fiatal nőstény ne érezze magát annyira kellemetlenül. Mivel az idejét sem óhajtom rabolni, és nem szeretem a felesleges köröket sem, így rögtön a lényegre térek.
    -Dante di Canio, ennek a Falkának a vezetője. Úgy értesültem, hogy bajban van, segítségre szorul, és ahogy a fiatalságát nézem, ebben nem kételkedem.
    Azt nem tudom, honnan jött, merről és melyik falkából, de nem a városból, ez egyértelmű, ahogyan az is, hogy kockáztat, hiszen egyedül jár-kel idegen területeken. A szerencséjének köszönheti, hogy eddig senki nem vadászta le.
    -Hallgatom. Győzzön meg arról, hogy megéri önnek adnom egy esélyt.
    Az, hogy mit beszéltem Nichoval, az kettőnk magánügye, viszont aki ismer, pontosan tudja, nem árulok zsákbamacskát, és ezt visszafelé is elvárom. Az pedig megint más kérdés, hogy mi mit derítettünk ki a nőstényről, ami biztos, most neki kell kiállnia saját magáért.




    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 27
    Foglalkozás : pultos

    Re: Iroda

    on Kedd Jan. 02 2018, 14:39

    D. N. C.

    Szóval a fia. Le sem tagadhatnák egymást. Bólintok és igyekszem összeszedni a gondolataimat, és szerencsére hamar a lényegre tér.
    - Igen, így van - fogalmam sincs, hogy Nicho mit mondott rólam, vagy mennyit tudhat és ez elég frusztráló érzés, hogy talán semmi újat nem tudok mondani, ha arról van szó. A nevemet biztosan tudja, ezért nem mondom ki és miközben ezen vacilálok, ő újra megszólal. Győzzem meg? Felszalad a szemöldököm, majd lesütöm a szemem. Gondoltam, hogy lesznek olyan kérdések, hogy miért ide jöttem, stb. De hogy nekem kell meggyőzni? Mégis mivel győzhetném meg? Pont én győzzem meg, hogy fogadjon be? Jajj... Pedig muszáj lesz. Hosszú időnek tűnő hallgatás után végül felnézek és nyelek egyet, mielőtt megszólalnék.
    - Segítségre van szükségem, mert teljesen egyedül maradtam a farkasommal és... szóval nem igazán tudom kezelni a helyzetet - mondom halkan, de egészen határozott a hangom - De szeretnék változtatni, ami viszont egyedül nem fog menni és szerintem nem ártanék senkinek, és meghalni sem szeretnék még, igazából...- folytatom és egy pillanatra elfordítom a tekintetemet, majd visszanézek Dante szemébe.
    - Szükségem van egy családra - tessék kimondtam. Beismertem önmagam előtt is végre, és ez megkönnyebbülést ad egy kicsit. Nem tudom mit mondhatnék még, így elhallgatok és várok. Az ujjaimmal kezdek babrálni, de nem hajtom le a fejem, pedig legszívesebben ezt tenném, és összehúznám magam nagyon kicsire, vagy elszaladnék.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Kedd Jan. 02 2018, 16:37

    Carol, Nicho, Dante

    Érdeklődve pillantok Carolra, várom a válaszát. a nevét tudom, ahogyan sok minden mást is, de ezt nem kötöm az orrára.
    Mi elől menekül, pontosan tudom, a múltját is, már utána jártunk, viszont érdekel, ő mit mond.
    Az egyetértésre bólintok, ez egyértelmű volt, egyéb esetben ennyire fiatal farkas nem bolyong egyedül, pláne nem mások területén, tehát nyomós oka kell, hogy legyen.
    Lehet, megleptem azzal, hogy nem rögtön a közepébe csapok, de mégis mi értelme a körítésnek? Semmi. Falkára van szüksége, biztonságra, ezt nem kell barokk körmondatokban megmagyarázni.
    Türelmesen várok, semmi jelét nem adom annak, hogy sürgetni akarnám, nem is ez a célom, még bólintok is biztatásképp, igen, győzzön meg.
    -Értem.
    Elégedett vagyok-e a válaszával? Igen, figyelembe véve, hogy fiatal, és ebből adódóan kicsit határozatlan is volt, de igen.
    Mi érdekelt tulajdonképpen? Az, hogy ki mer és ki tud-e állni magáért, vagy sem. Ki meri mondani, hogy miért keres falkát, vagy sem. Megtette, még ha látom rajta, hogy ez kicsit kellemetlen a számára, de akkor is. Majd hozzászokik.
    -Nos, egy dolgot jegyezzen meg. Soha, de soha ne legyen bizonytalan, ha ilyen kérdéssel találkozik. Érthető, hogy tudni akarom, mi vitte rá arra, hogy idejöjjön. Ha elbizonytalanodik, vagy zavarba jön attól, mert színt kell vallania, akkor elbukott.
    Elindulok felé, de nem fenyegetően, közvetlenül előtte állok meg, úgy pillantok rá.
    -Amit már most mondok, ez a Falka nem átjáróház. A segítséget megkapja és a családot is abban az esetben, ha tudja, mit vállal azzal, hogy csatlakozik. Nincsenek magánakciók, nincsenek titkok, és nem miattam, önmaga miatt. A társai ha nem bíznak önben, vagy nem tud és nem akar beilleszkedni, halott. Lehet hibázni, de mindennek következménye van, ezt jobb, ha tudja.
    Röviden ismertetem a felállást, a döntés innentől kezdve az övé. Vállalja, hogy ilyen feltételek mellett közénk akar tartozni, vagy sem. Nagyon fiatal még, kemény éveknek néz elébe, ezt sem titkolom előtte, de ha együtt akar élni a Bestiával, akkor küzdenie kell. Más esetben életképtelen, és a Falka kiveti magából.



    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 27
    Foglalkozás : pultos

    Re: Iroda

    on Kedd Jan. 02 2018, 19:10

    D. N. C.

    Meglep a bíztatása és enged egy kicsit a feszültségem, ahogy lassan kifújom a levegőt. Érti. Gondolom nem volt nehéz, hiszen biztosan Nicho is elmondta már mindezt, és elég ha rám néz, hogy tudja miért jöttem. Talán csak azt akarta látni, hogy merem-e mondani. Kimertem, nem is volt olyan nehéz. Kimondtam az igazságot és kész. Ha jól látom ő is elégedett a válaszommal és gondolatban megveregetem a vállam. Csendben figyelek és összehúzom a szemem. Ne bizonytalanodjak el? Hiszen abban sem voltam biztos, hogy ma eljövök ide. Sokáig bennem, volt, hogy meglóghatnék Nicho elől. Hogyan ne legyek bizonytalan? Lehunyom a szemem és amennyire tudom összeszedem magam és amikor újra kinyitom a szemem egészen biztosnak tűnhetek magamban.
    - Rendben - mondom és egy pillanat erejéig megengedem magamnak, hogy örüljek az önmagam felett aratott győzelmemnek. De elindul felém és nehezen összekapart magabiztosságom szertefoszlik, ahogy egyre közelebb ér. Túl közel jön. Nekem ez túl közel van. Nem bírom és hátra lépek kettőt és lehajtom a fejem. Meg kell nyugodnom. Nem akar bántani. Segítségért jöttem ide. Nyugi. Beszélni kezd és erre azonnal felemelem a tekintetemet, hogy ne tűnjek bunkónak. Segít, ha... sejtettem, hogy feltételek lesznek, de hogy ennyire nehezek. Nincsenek titkok... Bizalom... Beilleszkedés... Azt tudom, hogy mindennek van következménye, megtapasztaltam, de hogy beilleszkedni. Egyből egy csomó ismeretség. Nekem ez iszonyatosan sok. Csupa olyan dolgot vár el, amiből az életben már megbuktam. Az hogy bízzak, az hosszú évek kérdése, ha egyáltalán sikerül megbíznom bárkiben. Nem hiszem, hogy ez mind menne. Beilleszkedni, mindenhonnan kilógtam. De válaszolnom kell valamit és meg kell ragadnom az alkalmat.
    - Rendben. Megértettem - mondom ki halkan és nem tudom állni tovább a tekintetét. Úgy érzem hazudtam. Félek, túl magas a léc, és nem tudom, majd megugrani. De ezt akartam, változást. Hát itt a lehetőség. Meg kell próbálnom. Muszáj, különben elvesztem. Összefonom magam előtt a karom és a cipőmet nézem. Már rajta áll a döntés és tényleg nem tudom, mit mond majd, csak reménykedhetek
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Iroda

    on Hétf. Jan. 08 2018, 18:55

    Carol, Nicho, Dante

    Türelmes vagyok és várok, sőt még biztatom is? Igen. Figyelembe kell vennem, hogy kölyök, mert szinte az, és ha a jelenlegi állapotát nézem, az is, illetve azt is mérlegelnem kell, hogy más hozta ide, tehát nem igazán van tisztában azzal, hogy miként működünk, miként működik egy normális falka.
    Kifejlett nőstény lenne, valószínűleg kihajítom és életképtelennek titulálom, mert egy idő után megengedhetetlen az, hogy ennyire összehúzza magát, és próbáljon jelentéktelenné válni, mikor egy Alfa elé áll.
    Helyes.
    Retteg, és ezt bármennyire igyekszik leplezni, nem tudja, ez is a fiatalságát mutatja, senki nem tanította meg neki, hogy adott helyzetben milyen viselkedésformula az, ami elvárt, ha falkát akar találni magának.
    Röviden hívom fel a figyelmét a hibáira, ezzel is "tanítva", mi az, amit nem követhet el. Elindulok felé, ahogy Bestiám is, és való igaz, hogy nem fenyegető a fellépésem, mégis tolatni kezd.
    Nichora pillantok aztán vissza Carolra. Nehéz eset lesz, ha úgy döntök, engedem a csatlakozását, és egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy fel fog tudni zárkózni. Bár a mentoraink tapasztaltak, mégis kételyeim vannak, a farkasa magabiztosabbnak tűnik nála, ösztönösen tudja, mi történik.
    Ahogy bezár teljesen és félelemmel néz lefelé, halkan morranok egyet, kockázatot vállalnék vele, hatalmas kockázatot.
    -Egészen biztos? Határozatlannak tűnik a válasza, itt kellett volna beleállni és úgymond eladnia magát. Amennyiben a Falkám tagja lesz, onnan nincs visszaút. Nem győzött meg. Egy bátortalan, félénk, önbizalomhiányos farkast látok magam előtt, aki még maga sem tudja, mit akar, maga sem tudja, hogy egyáltalán kéri azt a segítséget, vagy sem. Tudja mi a vicces? Ő sokkal inkább jelét adja annak, mit akar, mint ön.
    A farkasára mutatok, aki azonnal levágta, mi készül, tudja, miért van itt, és a barátságos csóválásból, közeledésből amit Bestiám felé tett, egészen más viselkedést mutatott be, mint Carol. Olyannyira, hogy Farkasom közeledésére még hanyatt is vágta magát, megadva magát az enyémnek.
    -Az a szerencséje, hogy kölyök. Az a szerencséje, hogy a farkasa viszont akarja ezt az egészet, és én szeretek kockáztatni. Mivel ő már megtette amit meg kellett, eltekintek minden mástól.
    Mérlegelek, és mindent összevetve ha nagyon picit is, a de a mérleg nyelve az igen felé billen, még ha tényleg egy hajszállal is. -Adok egy esélyt, Carol, üdvözöllek a falkában. Kemény hónapoknak és éveknek nézel elébe, kemény edzéssel, gyakorlással és egyebekkel.A farkasoddal pedig ideje összehangolódnod. Tanulj tőle, és figyelj rá. Emellett pedig kérem, mi elől menekülsz, mire számítsak. Nicho, mindenben segíted és keressétek meg Natant valamint Ryant. Nincs kivételezés, minél előbb be kell hoznia a lemaradását.
    Felsóhajtok és kezet nyújtok a nősténynek, nem dobom ki. Az, hogy él az esélyével vagy sem, már rajta múlik, de tudom, hogy az enyéim mindent kihoznak belőle, amit kell.
    Caroltól viszont hallani akarom, mire kell készülnöm, hányan akarnak majd a torkunknak jönni miatta. Szeretettel várjuk őket.




    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 27
    Foglalkozás : pultos

    Re: Iroda

    on Kedd Jan. 09 2018, 18:38

    D. N. C.

    Idegörlő a csend, ami beáll a közénk és mintha csak kívülről látnám magam, teljesen el tudom képzelni, hogy festhetek. Tényleg szeretném ezt a dolgot, mégha nem is látszik rajtam a szándék, de szeretném. Tudom, nehéz lesz, valószínűleg nehezebb, mint amit el tudok képzelni, de muszáj kitörnöm, a saját magam alkotta börtönből. Érzem, hogy néz. Mérlegel, és kezd elfogyni bennem a cérna. Tiszteletlennek tűnhetek, mert nem nézek rá, de nem ez az oka, egyszerűen tudom, hogyha felnéznék, akkor besokalnék a közelségétől, a lehetőségtől, hogy hozzám érjen. Így ugyan nem látom a menekülési utakat, de jobb így, mintha kitörne rajtam a pánik. Hallom a morranását, és összeszorítom a szemem, de nekem szögez egy kérdést, amire azonnal felkapom a fejemet.
    - Igen. Biztos. - kétségbeesetten nézek rá. Ha kidob nekem annyi. Nem akarok meghalni, így nem. Annyi minden kimaradna az életemből és az a kevés ismerős is csak egy megfakult kis senkire emlékezhetne, pedig én szeretnék bizonyítani. "Nem győzött meg." Hirtelen elsápadok, de a rémületet hamar felváltja az érzés, hogy tudtam. Én sem fogadnám be magam... és ahogy felsorolja a jellemhibáimat, újra lenézek és már nem tud zavarni, hogy így lát. Hát ennyi... Miért is kellettem volna? Csak púp lennék a hátukon. Tisztában vagyok vele, mégis elhittem 3 napra, hogy talán, talán lehet egy esélyem. Az, hogy a farkasom szerinte jobban tudja, az nem lep meg, de már nem is érdekel.
    - Értem - suttogom felnézve egy pillanatra, de továbbra sem mozdulok, amíg nem kapok rá engedélyt, vagy mit. Ez a szőrös izé bennem meg, ami állítólag én vagyok, vagy ő én? Na az meg egyáltalán nem tudom mit tesz és miért. De most már úgyis mindegy. A csendet ismét megtöri az Alfa és összefutnak homlokomon a ráncok. Tessék? Most akkor... ez azt jelenti, hogy..? Akaratlanul is felnézek és idegesen figyelek. Eltekint minden mástól, oké, csak mondja már ki, hogy igen vagy nem! "Adok egy esélyt..." ennyi, ami eljut az agyamig és a szám elé kapom a kezem, hogy ne sikítsak fel. Mégis? Mégis! Úristen, ezt nem hiszem el! Életemben nem örültem még ennyire ennek a három szónak, és a határozott kék szempárnak meg főleg nem. Szóval befogad. lelkesen bólogatok és az ajkamba harapok, hogy ne vigyorogjak, mint egy idióta. Mire végre szóhoz tudok jutni a meglepettségtől, megszólalok:
    - Köszönöm, nagyon köszönöm! Úgy lesz, mindent megteszek, ígérem - fogadkozok és egész lényemből süt a hála. - Csak önmagam elől - vallom be, a menekülős kérdésre, mint egy kisgyerek, ha elcsente a csokit, és úgy is nézek rá, majd elfogadom a kezet és talán túl erősen is fogom meg és türtőztetnem kell magam, hogy ne most éljem ki kislányos örömkitöréseimet. Nichora vetek egy pajkos pillantást és egyben bocsánatkérően meg is vonom a vállam, hogy szerencsétlen ki lett nevezve "gyámomnak". Ha Dante még mondana valamit, azt boldogan meghallgatom és türelmesen megvárom azt is, ha egymással beszélnének. Majd csak akkor távozok Nichoval, amikor arra engedélyt kapunk és az irodából kiérve nagyot sóhajtok.
    - Ezt nem hiszem el! Már azt hittem kidob - nevetek - Jajj annyira örülök! Köszönöm, hogy elhoztál, és bocs, hogy rád lettem testálva. Jujj tök jó! Tudom, hogy nehéz lesz meg minden... Amúgy ki az a Natan és Ryan? - fecsegek összevissza, amíg kiérünk az épületből, majd visszapillantok. - Apám ez egy palota - csak most veszem igazán szemügyre az épületet, majd Nichora nézek. - Beugorhatnál egy italra.

    //Részemről ez egy záró volt, köszönöm a játékot és a falkába fogadást!! Very Happy //

    Ajánlott tartalom

    Re: Iroda


      Pontos idő: Hétf. Okt. 22 2018, 06:45