Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Tárgyaló

    Share
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Tárgyaló

    on Hétf. Szept. 28 2015, 19:29

    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 121
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Tárgyaló

    on Szer. Szept. 30 2015, 22:33

    //Előzmény//


    Dante & Aida

    Az otthonunk néha az a hely,
    amelyhez sokáig, és messze utazunk.

    Nagy örömömre a ház nincs túl messze. Igen számítok arra, hogy valami palota féleség lesz, de ennek ellenére, mikor megpillantom a birtokot a hatalmas épülettel elkerekednek szemeim. Ez nem semmi! A visszapillantóba rálesek fiamra. A jelek szerint neki nagyon is tetszik a hely. Ennek örülök, mert reményeim szerint nagyon hosszú ideig itt fogunk élni.
    Miután leparkoltam a többi autó mellé kiszállok. Mély levegőt veszek. Sok ismerős illatot érzek. Mintha csak haza jöttem volna. Milyen rég is volt. Ha akkor nem szakítunk egymással, ha akkor nem alakul úgy az életünk biztos vagyok benne, hogy ezt a hetven évet mellettük töltöttem volna el. De a sors kiszámíthatatlan. Lehet, hogy pont az a fordulat kellett ahhoz, hogy ilyenekké váljunk, mert igen én is változtam, ahogyan Dante is, még ha egyelőre ennek jelét nem látom.
    Csendben követjük Őt. Egy pillanatra sem lankad figyelmem, minden alaposan szemügyre veszek, így kiszúrom a kamerákat is… Biztosan a legjobb biztonsági rendszerrel van felszerelkezve a ház. Erre Dante mindig is odafigyelt. Jobb félni, mint megijedni ugyebár.
    Egyelőre ismerős arccal még nem találkozom, de nem is baj. Tényleg túl akarok lenni az egészen, hogy végre fellélegezhessek, megnyugodhassak. Mert tudom, hogy mellettük biztonságban lesz a fiam. Az, hogy engem elkapnak sosem érdekelt. Ha meg kell halnom, hát legyen, de nem fogom magam könnyen hagyni, az is biztos.
    -Nem semmi, amit össze hoztatok. Gyönyörű ez a ház, meg a birtok.-Töröm meg a csendet, majd be is lépek a szobába, ahova beinvitál minket. Egyelőre Nicholast leültetem az egyik székre. Előbb én kezdem, így megmutathatom majd neki, hogy mit is vár el Dante. Most nem lehet ezt elviccelni. Hiába ismerjük egymást olyan jól, hiába bízunk a másikban, ezzel kifejezed az Alfa előtt a tiszteleted. Nem az ember felé, hanem a farkas felé.
    Leveszem dzsekimet majd csak megállok előtte. Amíg nem kapok engedélyt rá nem teszek többet.




    A hozzászólást Rachel Earhart összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 01 2015, 21:22-kor.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Okt. 01 2015, 20:19

    Aida -Dante

    Az úton nem sokat beszélgetünk, elég, ha magyarázom, melyik egérút a legrövidebb, vagyis végigpofázom az egészet, azt a pár percet.
    Kiszállok a kocsiból, kapásból befelé indulok, ne húzzuk az időt, körbevezetni utána is ráérek őket... mert ezt magam teszem meg, nem engedem át másnak.
    Nicholasra pillantok, néha megszeppenten és lopva néz rám, az éttermi reakciómra nem számított, van ez így. Kénytelen lesz megszokni, hogy lehet, az apja vagyok, de egyben Alfa is, és vannak dolgok, amiket akkor is megkövetelek egy nekem még majdnem kölyöktől, akár tetszik, akár nem. A hierarchia nem elhanyagolandó, és sok balhétól kíméli meg magát, ha már most megérti, itt nincs jópofizás akkor, amikor ez kerül előtérbe.
    Belépek az épületbe, a mozduló testőrök az intésemre vissza is lépnek, nincsen gond, ráadásul Aidát felismerik néhányan.
    -Kösz, igyekeztünk megtalálni az ideális otthont.
    A Tárgyalóba lépek, oda invitálom a volt nejemet és a fiamat is, ha tényleg komolyan gondolta, akkor ideje megejteni azt, amit meg kell. Bármennyire ismerjük egymást, bármennyire bízunk egymásban a mai napig, régen találkoztunk, így tisztázom, amit feltétlenül szükséges.
    -A csatlakozás első feltétele a behódolás, ami azt mutatja, elfogadod az Alfát, a szabályainkat megkérdőjelezés nélkül. Kilépés nincs, ez a Falka nem átjáróház, a döntés végleges. Árulás, dezertálás, folyamatos balhé esetén nincs pardon, halál. A Falka jelenti a családot, a prioritása megkérdőjelezhetetlen minden mással szemben, ami ezen felül van, másodlagos tényező. Először, és utoljára kérdezem meg, most még visszaléphettek... valóban elkötelezitek magatokat?
    Aidára emelem a tekintetemet, bár ő pontosan tudja, miről szól ez az egész, de Nicholas miatt mondom el érthetően, hogy mit vállal. Nem érdekel, melyik falkában mi a szokás, vagy mit tapasztalt eddig, itt nincs bocsánat, nincs tévedés, és nincs kitáncolás.
    Bestiám határozottan és méltóságteljesen lép a fehér nőstény elé, a válaszon sok minden múlik. Most még elmehetnek, most még kiléphetnek az ajtón, de utána már nem. Aida nem hozta volna fel a témát, ha nem gondolná komolyan, így oda lépek hozzá, hirtelen mozdulattal ragadom meg a torkát és nyomom le az asztalra. Farkasom ugyanígy tesz az övével, ráfog a nyakára, és kivár.
    Az ellenállás legkisebb jele is végzetes lehet, ezt mindketten tudjuk. Rohadt nehéz egy független erős farkasnak ez a procedúra, elnyomni az ösztönből támadó lényt... ez a próba.




    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 121
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Okt. 01 2015, 21:24



    Dante & Aida

    Az otthonunk néha az a hely,
    amelyhez sokáig, és messze utazunk.

    -És úgy látom meg is találtátok!-Már most érzem, hogy itt jó életünk lesz. Nicho is szeretni fogja, ooh és ha majd megismeri a két idiótát… Remek emberek veszik majd körül… Olyanok, akiktől sokat tanulhat majd. Igaz én sok mindent megtanítottam neki, de van még hová fejlődnie, ahogyan nekem is, hisz sosem tudhatunk mindent.
    A terembe érve szívem kissé hevesebben kezd el kalapálni. Bár egyszer már átmentem ezen mégis félek, mert tudom mi a tét! Ha nem vagyok elég erős az életem itt véget ér, ahogyan Nichoé is. Komoly tekintettel hallgatom végig Dante szavait. Teljesen tisztában vagyok a törvényekkel, szabályokkal. Kemények ez igaz, de csak így lehet egy falka erős. Tekintetem találkozik az övével. Egy kis időt kérek, míg megbeszélem a fiammal a dolgokat. Lassan odasétálok hozzá, megfogom kezeit és mélyen a szemeibe pillantok.
    ~Mind a ketten tudjuk, hogy muszáj lesz találnunk egy otthont, ahol végre letelepedhetünk és hidd el nekem Fiam, hogy ez a legjobb hely a számunkra. Egyedül gyengék vagyunk, de falkában nem. Kérlek, bízz bennem! Nem lesz könnyű ez igaz, de meg kell tennünk. Vissza kell nyomnod a farkasod, mert most nem számít, hogy ki vagy. Nem számít, hogy én egykoron a neje voltam, ahogyan az sem, hogy te a vér szerinti fia vagy. A szabályokat kell követnie, és ha nem tudunk neki behódolni nem kegyelmez, és ez így van jól! Ha nem öl meg minket megkérdőjelezik rangját… Ilyenkor a falka, mint egész előbbre való bárminél. Tudom, hogy menni fog Fiam! Légy erős és nyomd vissza a haragod!~
    Megemelem egyik kezem, amivel megfogom tarkóját, majd homlokomat az övéhez nyomom, végül egy puszit nyomok rá.
    ~Szeretlek!~
    Egy apró mosoly, és már vissza is fordulok Dantéhoz. Ha minden igaz mind ebből semmit sem hallott. Ez most csak is ránk tartozott. Kissé ideges vagyok, de minél előbb túl vagyunk rajta, annál előbb mehetek aludni!
    A tekintetemből kiolvashatja, hogy készen állok és ő már meg is teszi a következő lépést. Megragadja torkom és az asztalhoz nyom. A hirtelen jött mozdulattól hangosan felnyögök, ahogy farkasom is felmorran. Érzem a dühét, ami átjárja egész testemet. Érzem, hogy ki akar törni, vissza akar várni, de nem hagyhatom neki. Az életünk a tét. Minden porcikám arra vágyik, hogy végre legyen egy rendes otthonunk, amit meg is találtunk pont itt.
    Érzem, hallom ahogy Nicho is megugrik kissé és felmorran. Nem tetszik neki az, ahogyan Dante lerendez. Azonnal lenyugtatom, most neki kussban kell maradnia, különben egyikünk sem éli túl ezt a napot.
    A farkasom olyan erősen nyomom le, ahogyan csak tudom. A tekintetében ott a düh, és egyelőre nem mozdul, egész teste megfeszül, majd percek elteltével szép lassan lazulni kezdenek izmai, míg végül teljesen el nem fekszik a földön megadóan.


    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Okt. 01 2015, 21:56

    Aida -Dante

    Van, amiben nem ismerek tréfát, amiben nincs barátság, nincs szerelem, szeretet és semmi, csak és kizárólag a Falka, a lojalitás, az összetartás, szervezettség és fegyelem. Ez pedig most pont az a helyzet, ahol nem érdekel az, hogy a volt nejem áll előttem, sem az, hogy a fiam.
    Mindent figyelmen kívül hagyok, mert így kell tennem, ezt diktálja a Falka érdek. Mit beszél Nicholassal, nem tartozik rám, de tudom, hogy a gyenge pont  a fiú lesz. Most nem csak a saját életével játszik, hanem az anyjáéval is. A feltételeket elmondtam, a döntést meghozták, én pedig annak rendje és módja szerint ragadom torkon Aidát.
    Egyetlen farkas sem szereti ezt a mozdulatot, ha valamit védünk, az pont a torkunk, és ezért mutatja a legjobban, ha a farkas komolyan gondolta az elhatározását.
    Az exem harcot vív a farkasával, logikus, de pillanat alatt regulázza meg, és tolja vissza mélyre. Nicholas mordulására és megugrására ellentmondást nem tűrően rápillantok, megmozdul, mindketten halottak. Farkasom mélyről jövő morgással figyelmezteti a kölyköt, ne tovább.
    Időben áll meg, és nem véletlen, hogy Aidával kezdtem, ha ezt a markomban teszi meg, azonnal és gondolkodás nélkül megölöm. Meg kell értenie, mi a felelősség, és mit jelent az, ha más élete az ő reagálásától is függ.
    Miután a nőstény megadja magát, eleresztem, ahogyan bundásom is a fehéret, én pedig aprót bólintok. A fiamon a sor, rajta áll vagy bukik minden.
    ~Tudd, hogy mit csinálsz.
    Ennyit üzenek neki csupán, nem többet. Volt lehetősége nemet mondani, nem tette, most már nincs visszaút, a választás lehetősége viszont az övé, vagy megteszi, vagy halott. érezheti felőlem, hogy az energiáim még így is nyugtatni akarják, de ezen át kell esnie. A saját vérem nem lehet gyenge, nem lehet határozatlan, meggondolatlan és gyáva.
    Ugyanolyan hirtelen mozdulattal ragadom torkon és nyomom az asztalra, bestiám a farkasával ugyancsak ezt teszi, ahogyan az előbb is.
    Egyetlen rezdülés, és a torka a kezemben marad, nem engedhetem meg, hogy olyan farkast fogadjak be, aki hezitál, vagy ellenáll.
    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 121
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Okt. 01 2015, 22:42



    Dante & Aida

    Az otthonunk néha az a hely,
    amelyhez sokáig, és messze utazunk.

    Tudom, hogy fiam nem ostoba. Lehet, hogy még sokat kell tanulnia, de már ő sem most kezdte a dolgot. Kisgyerek kora óta tanítgattam. Nem mondom azt, hogy könnyű volt, mert nem… Hogy magyarázza el az anya fiának, hogy mi lakozik benne...? Nehéz volt, de sikerült és nagyon is büszke vagyok rá. Tudja jól, hogy vannak pillanatok, mikor bármennyire is akarja, vissza kell fognia magát. Nem egyszer hódoltunk már be Alfának, nem egyszer estünk át hasonló procedúrákon. Lehet, hogy valamiben különböztek, de mindegyiknek ugyan az volt a lényege. Be kell bizonyítanunk, hogy elfogadjuk őt Alfának, elfogadjuk helyünket a falkában.
    A bundásom is teljesen tisztában van vele, hogy most nem a harcnak jött el az ideje, most a megadás van a soron, így meg is teszi a dolgot. Ahogy meglazul Dante szorítása már ki is egyenesedem. Nyakamra teszem kezem és kissé megmozgatom azt. Azért tudom ám fájni az ilyen.
    Most még jobban izgulni kezdek, mint az előbb, mert most a fiam életéről van szó. Láthatta jól, hogy mik az elvárások, hogy mit kell megtennie ahhoz, hogy ő is tagja lehessen ennek a családnak. Félre állok és csak figyelem őket….

    A „kölyök” ismét megmutatja hangját, de csak egy rövid pillanatra. Hangosan fújtatja a levegőt, de nem próbál meg ellenszegülni. Tisztában van a helyzet súlyosságával. Ő is legbelül itt akar maradni, hisz az anya is itt van és ezt választotta. Bár dönthetett volna másképpen is, de nem tette meg. Nem tette meg, mert szereti és becsüli szüleit. Lehet, hogy az apját csak most látta először és elsőre nem a legkedvesebb arcát mutatta meg felé, de mégis az apja… Részben neki is köszönheti az életét, az erejét.
    Hosszú néma percek telnek el. Sokkal hosszabb ideig tart, mint a nőstény esetében. Nehezebben megy neki, nehezebben rángatja vissza ketrecébe bundását, aki legszívesebben azonnal nekiugranak a hímnek. Viszont nem akar meghalni, élni szeretne még jó sokáig, hisz ez a hetven év még semmi, ahhoz képest, amit még megtehet.

    Ahogy Dante elengedi Nicholas nyakát szó nélkül, kissé könnyezve sétálok oda fiamhoz és ölelem magamhoz jó erősen. Oké talán túl nyálas jelenet ez, de nem érdekel. Aki nem bírja, az forduljon el, vonuljon ki, de én most elgyengültem, hisz a fiamról van szó.
    Sokáig ölelem őt, majd szépen elengedem és Dante felé fordulok. Megtörlöm könnyeimet, majd őt is karjaim közé fogom. Nem bírom ki.
    ~Köszönöm!~
    Egy széles mosoly kúszik az arcomra, ahogyan szemeibe pillantok. Végre itthon vagyunk!
    -Valld be őszintén kibaszottul élvezted, hogy végre lenyomhattál!-Szavaim végén egy mélyről jövő, igazán jó ízű nevetés tőr ki belőlem. Azt hiszem ez a jele annak, hogy végre teljesen felszabadultam.


    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Okt. 01 2015, 23:32

    Aida - Dante

    A fiam nem kölyök már, mégis tudom, hogy az ifjonti hév elragadhatja, és hazudnék, ha azt állítanám, nem fordul meg a fejemben, reflexből ellenáll majd. Pont abban a korban van, amikor már bontogatja a szárnyait, bizonyítani akar és megmutatni mindenkinek, nem tart az idősebbtől.
    Ez az, ami miatt én igen, mert nem adhatok kegyelmet, ha megteszi, nem tehetek kivételt senkivel.
    Sokkal hosszabb ideig tartom, mint Aidát, türelmesen, időt adva arra, rendezni tudja az érzelmeit, elnyomni az ösztönt, és megadást tanúsítani. Érzem, ahogyan magával viaskodik, és mindent megtesz azért, hogy a farkast ezer lakat alá zárja. Bundásom masszívan fogja a kölyök torkát, morgással toldva meg az akaratát. A megadás pillanatát nyugtázza velem együtt, pár pillanatig kivárunk, és elengedjük őket.
    Bólintok felé is, átment a teszten.
    -Üdv a Falkában.
    Nem szólok bele az ölelésbe, csak a szemöldökömet emelem meg egy pillanatra. Értem én a kötődést, viszont Aidának is lassan el kell engednie a fiú kezét. Tanácsokkal el lehet látni, segíteni, ami egyértelmű a családjától, de mégis felnőtt hímnek számít.
    Mégsem teszek megjegyzést, mégsem lépek közbe, mert értem Aida megkönnyebbülését. Itt nem ő volt a kérdéses, hanem Nicholas, hiszen kettejük élete múlt a viselkedésén.
    Ahogy engem ölel át, visszaölelem, kijött belőle a feszültség, tudom.
    ~Szívesen. Most már biztonságban vagytok.
    Elmosolyodok a megkönnyebbült arcot látva, és máris üzenek Ryannek, hogy derítsen ki mindent a fiamról, illetve a volt falkájáról. Ő már ide tartozik, és aki bármelyik tagunkat betámadja, az velünk találja szembe magát. Gondom lesz arra, hogy véget vessek az üldözésnek, csak ezt nem kötöm Aida orrára.
    -Mintha első alkalom lett volna. Gyertek, megmutatom a házat, a szobáitokat. Nicho, te pedig este velem jössz egy vadászatra.
    Elnevetem magam, a versengés mindig ott volt kettőnk között, ezzel nincsen semmi baj. A fiamra emelem a tekintetemet, tesztelni szeretném. Tudom, hogy Aida mindenre megtanította eddig, de nekem is akad egy-két dolog a tarsolyomban, amit átadhatok neki.
    Kitessékelem a párost a Tárgyalóból, vér nem folyt, nem kell takarítani, így máris indulok idegenvezetésre.
    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 121
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Okt. 04 2015, 20:09



    Dante & Aida

    Az otthonunk néha az a hely,
    amelyhez sokáig, és messze utazunk.

    „Biztonságban vagytok!” Mióta várom, hogy valaki ezt mondja nekem. Talán még hálásnak is kellene lennem a fiamnak, a sorsnak, hogy így alakította az életünket, mert így ismét találkozhattam vele, ismét megtalálhattam Az Otthonom.
    Az ölelés után vigyorogva pillantok rájuk. Ahogy egymás mellett állnak… Mint két tojás. Eddig nem is vettem észre, hogy mennyire hasonlít az apjára. Talán a tekintetében mindig is láttam egy részt Dantéból, főleg mikor a méreg uralkodott benne, de azon kívül sokkal több a közös vonásuk.
    Azzal meg nagyon is tisztában vagyok, hogy a fiam már felnőtt, egy okos, erős hím, de attól még az én fiam, és igen… Igen, féltem attól, hogy mi lesz, ha nem tudja majd visszafojtani a farkasát, mert az is benne volt a pakliban. Erős farkas, de neki is megvan az akarata úgy, mint az apjának. Biztos vagyok benne, hogy egyszer belőle is egy erős Alfa lesz, de ahhoz még sokat kell tanulnia.
    -Rendben menjünk!-Az biztos, hogy amint lecuccoltunk elmegyek venni egy pezsgőt megünnepelni ezt a napot. A ház hatalmas, de gyönyörű. Pár ismerős arccal a túra során összefutunk, pár szót váltunk, majd Dante türelmetlen tekintetét látva inkább továbbállok. Biztosan ezer dolga van még, meg nem vicceltem mikor azt mondtam, hogy szeretnék egy jó nagy fürdőt venni.
    Nagyon kíváncsi leszek milyen lesz az itteni életünk… Milyen lesz a két hím kapcsolata egymással. Remélem nem lesznek gondok és tényleg egy életen át itt maradhatunk.




    //Nagyon szépen köszönöm! Ölelés //
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Tárgyaló

    on Hétf. Dec. 07 2015, 19:46

    Előzmény

    Malcolm - Dante

    Alapdolog, ha érdeklődöm, élek, nem csak létezek, de a démon ismer annyira, hogy tudja, nem foglalkozom sok dologgal, amivel halandó lélek.
    A válaszára elmosolyodok, mégis mit vártam? Démonról beszélünk, akit nem érdekel olyasmi, mint család és társai, egyedül az, hogy kiket tudhat a seregében.
    -Meg kellene, lepődjek? Téged ez éltet, ha fogalmazhatok így.
    Háborúk démona... sokan gyűlölettel fordulnak felé, pedig a háborút konkrétan nem ő szabadítja az emberiségre, hanem saját maguk. Ja, hogy cseppnyi segítséget nyújt hozzá? Valamiből táplálkoznia kell neki is. Mások rettegése az ő szórakozása, igaza van, kiaknázza az összes lehetőségét.
    -Csodás, akkor induljunk.
    Lehajtom az utolsó kortyot, nem ízlelgetem, ezt tettem végig, most viszont szorít az idő, vagy nem.
    Malcolm megelőz, így a fizetést egy biccentéssel köszönöm meg, és indulok is az autómig. Megjegyzésére széles vigyor költözik a képemre.
    -Az előbbi, de ne játszd meg magad, tudod miért.
    Valóban a nyomomban van néhány farkas, csak a teljesen laikus nem érezné az energiákat, azonban arra jó, hogy egy esetleges támadás esetén az ellen is tudja, nem vagyok egyedül. Igaz, ilyesmitől nem tartok, senki nincs a környéken jelenleg más faj képviselője, csak mi.
    Még a kocsiajtót is kinyitom a démon előtt, mert a sétapálcájával pont úgy néz ki, mint egy megfáradt öregember. A külsejét tekintve nem is járnak messze az igazságtól, és ezen elvigyorodok.

    Hamar megteszem az utat a szállásig, és egyenesen a tárgyalóba invitálom Malcolmot, ahol hellyel kínálom, és borral. Az ajtót bezárom, jelezve, ne zavarjanak. Tartok-e bármiféle atrocitástól? Nem. Ismerjük egymást annyira, hogy sokkal többet profitálhatunk létező-élő alakunkban, mint kimúlva.
    -Nos, hallgatom a kecsegtető üzleti ajánlatodat. Titkolózásod arra enged következtetni, számodra igencsak fontos dologról lehet szó.
    Helyet foglalok vele szemben, koccintásra emelem a poharat, és várakozom, azaz várom a választ. Tiszta üzletről nem lesz szó, na de én sem ma jöttem le a falvédőről, aki nem kockáztat, az nem is nyerhet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Dec. 13 2015, 14:34




    Dante

    és ©

    Malcolm

    Bár a korkülönbség köztünk igen nagy, és valóban kijár nekem az effajta tisztelet, mégis megnevettet, mikor kinyitja előttem a kocsi ajtót.
    - Igazán figyelmes, de kérlek a lánykéréssel várj még. - még meg is szorítom barátságosan a vállát, s utána beülök, még mindig nevetve az utastérbe. Az autó finom morgással indul el, mint mindig, a magam eleganciájával dőlök hátra az ülésen, s elgondolkodva pillantok ki a sötétített ablakon át a város fényeire. Nem félek attól, hogy veszélybe kerülnék. Viszont az, hogy Dante vezető lett. Érdekes fordulatot vett ezek szerint az élete. Alfa? Hmm... Igazán hozzá illő titulus, legalábbis nem lep meg, hogy sikerült idáig eljutnia a hierarchia rendszerben. Talán majd egyszer el is meséli miként és hogy történt, de sajnos ahhoz egyikünk se túl jó mesélő, se túl jó hallgatóság.
    Az épület, ahol megállunk, lenyűgözően pompázatos darab. Számtalan energia érződik ki belőle, ám egyenlőre beburkolom a magam auráját, s szimplán, egy mezei démon hatását keltem. Dantét követem, ugyanakkor figyelmesen szemlélődöm. Valóban kiváló ízlésre vall az épület, belül és kívül is egyaránt. Sok stílusjegyet hord magán, ugyanakkor egységes jegyeket hordoz. Milyen gyönyörűségesek a Falkák vonásai.
    Mosolyogva lépek be az iroda ajtaján, s ahogy hellyel kínál, el is fogadom azt. A boros pohárban kicsit megkavarom a bort, illatát magamba iszom, majd belekortyolok. Igazán stílusos, s igazán kellemes környezet ez arra, hogy felvázoljam Danténak az elgondolásaimat. Vagy legalábbis azt a részét, ami számára érdekes lehet. Megsimítom sétapálcám sárkány fejét, s mosolyogva pillantok barátom szemeibe.
    - Tudod a Háborúk folyamán a régiség és fegyver kereskedelem igen felvirágozott és gyümölcsöző üzleti dologgá vált. Hehe, jó léleknek beszélek erről, hisz tudom, te is ebben utazol. A kereskedelmi portékáim különleges darabjait mindig magammal hozom, bárhová is utazom. Vagy legalábbis gyakran változtatok számukra helyet. Itt New Yorkban is van néhány raktár épületem, vagy épp föld alatti bunkerem, ahol biztonságban tudhatom ezeket a "kincseket". Itt Queens-ben is van raktáram, de ilyenkor a helyi faji csoportok vezetőit, akik legalábbis szóba álltak velem, felkerestem, s tisztáztam a helyzetet, mint ahogy veled is teszem, de veled kölcsönös hasznot is várok.
    Katonákat kérek tőled, akik a raktáramat ügyelik. Önkénteseket, akik vállalják, hogy míg itt vagyok a városban, őrzik ezeket a helyeket. Teljesen mindegy, hány fő vállalja. Természetesen a tieid csak az itteni queens-i raktáraimat ügyelik. Az ár csupán annyi, hogy addig a billogomat kell hordaniuk, s feltétlen engedelmességgel tartoznak felém. Cserébe jutalékot ajánlok, a kereskedésem 40 %-át, atrocitásoktól mentes övezetté válik az otthonotok, ami azt hiszem, pontosan tudod, vagy legalábbis sejted, mit jelent, ha a Háború védelme alatt állsz te és a családod, plusz! Felajánlok egy különleges ereklyét a gyűjteményemből. Egy ereklyét, amit hajlandó vagyok ajándékba adni, s a birtokodba juttatni. Természetesen te választhatsz közülük, melyik legyen az, csupán annyit kell tenned, hogy megszemléled a gyűjteményem, s választasz. Mindazonáltal ha nem üzletelsz, akkor csupán légy tisztában azzal, hogy mi van a földeden. Ha mégis jelentkezik néhány Farkasod, nem kell attól tartanod, hogy bántódásuk esik, csupán őrködniük kell, nem szakítom el őket a Falkától. De ne feledd, első sorban akkor ez lesz a munkájuk, s ha hívom őket, jönniük kell.

    A borba kortyolok, némi szünetet hagyva, hogy emésztgesse a hallottakat.
    - Tudom, hogy nem vagytok pénz hiányában, de azt is tartsd szem előtt, nem hétköznapi tárgyakat árulok csak, s az én aukcióimon olyan lelkek is megfordulnak, akikkel jó, ha szövetségeket köt valaki. Mindazonáltal igazán megtisztelnél, ha most adnál választ arra, áll-e az alku, vagy sem. Tudod, nem szeretem a bizonytalanságot. - mosolygok. Nem véletlenül ajánlottam neki ezt az üzletet, kevés vezető adatik, akivel egyáltalán tárgyalni óhajtok. Várakozóan szemlélem vonásait.

    Zene


    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Tárgyaló

    on Kedd Dec. 15 2015, 18:31

    Malcolm - Dante

    Öreg aggastyánnak tűnik mellettem a démon, de hagyjuk meg, az is, ha azt nézem, én hány évszázadot éltem meg, és ő hányat. A bottal a kezében elesett vénember látszatát kelti, persze, hogy kinyitom az ajtót, a megjegyzésére viszont elvigyorodok.
    -Ne reménykedj, nem váltottam nemet, és különben is, hülyén festenél menyasszonyi ruhában.
    Nevetve szállok be mellé, igen, egy ilyet meg mertem engedni egy démonnal szemben, a miértje viszont a mi titkunk.
    A vezetési stílusom nem sétakocsikázásra való, egyszerűen utálok szötymörgöni az utakon is, így hamar a szállásra érünk, vezetem az irodába Malcolmot, ahol hellyel és borral kínálom.
    Avatatlan, laikus elme botornak gondolna egy ilyen lépés miatt, mert mégis ki az, aki beenged a területére egy aggastyán, nem éppen szelídnek nevezett démont? Én magam.
    Egyrészt azért, mert a barátomnak mondhatom, másrészt azért, mert Dante a nevem, nem hülye.
    Siettetni nem fogom, így nyugodtan ülök le vele szemben, elvégre most tárgyalunk, azaz meghallgatom az ajánlatát, ami nagy szó, ha azt veszem figyelembe, hogy a faja nem szokott alkut kötni, nem szokott üzleti ajánlatokat tenni, hanem elveszi ami kell neki.
    Némán hallgatom végig, nem szakítom félbe, még a hatásszünetnél sem, csak jó pár perccel később szólalok meg, egyenesen a szemeibe pillantva.
    -Ahogy említetted, a pénz nem motivál, Malcolm. Ezen felül, hogy választhatok egy darabot a gyűjteményedből, igen kecsegtető, ám itt az embereimről van szó, azaz a családomról, ezt pedig nem hagyhatom figyelmen kívül, gondolom megérted.
    A borba kortyolok, az természetes, hogy nem fogok kijelölni senkit, de azt is tudom, kik azok, akik alkalomadtán erre alkalmasak is.
    -Az ajánlatodra a válaszom…
    Gondolkodom-e? A frászt, pókerarccal szoktam tárgyalni, mindent rejtve, amit kell. Megszokás, mondhatom, annak ellenére, hogy ha valakivel szemben erre nem is lenne szükség, az pont a démon.
    -Pár feltételem nekem is van Malcolm… bármikor, bárhol szarba kerülünk, jössz és segítesz, továbbá nem azért kéred az enyéimet, mert éppen játszadozni van kedved. A billog… kategorikusan nemet kellene mondanom, mert tudom, mit jelent, de ha nem cseszteted őket feleslegesen, csak és kizárólag az őrzés a lényeg, nem egyéb játszma, legyen.  Cserébe a raktáradat nem éri bántódás, és még azt is megmondom, mi tökéletes hamisítvány, és mi nem. A 40% így 45, és áll az alku. Az, hogy mit választok, természetesen tudatom veled, azaz előtted emelem ki. A védelmet köszönöm.
    Korrekt ajánlat a részemről, nem érhet vád, hogy nem így lenne. Az, hogy átnézem a raktárát, és kiszórom a selejtet, amit maximálisan hozzá nem értőnek tud eladni, vagy olyasvalakinek, akinek oly mindegy, csak villoghasson, nagy dolog. Én ehhez értek, és ezt Malcolm is tudja, hogy ilyesmit felajánlani nem szokásom. A legjobb hamisítók sem tudnak átverni, így már nem is próbálkoznak, pluszban megszerezhetek olyan ereklyét, ami sokat hoz a konyhára, ráadásul simán lepapírozom úgy, hogy abban ne legyen hiba.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Pént. Jan. 22 2016, 23:02




    Dante

    és ©

    Malcolm

    Az ajánlata kedvemre való, s mosolyogva hallgatom, ahogy a kezemben tartott italos pohár tartalmát szórakozottan lötyögtetem körbe-körbe a pohárban. Mikor befejezi az ő részéről való ajánlattételt gondolkodva vizsgálgatom arcéleit. Nem azért, mert elbizonytalanítana, sokkal inkább az idő okozta barázdáit figyelem. A világháborúk oly távlatoknak tűnnek, mintha csak tegnap lett volna. S most íme, így látom őt, Alfaként. Igazán tiszteletre méltó. Vagy legalábbis most úgy tűnik.
    - Rendben van, de ne feledd. A Falkádon belüli viszályokban nem óhajtom kivenni a részem, csak és kizárólag akkor segítek nektek, ha bármelyik másik Falka, vagy más népcsoport megtámad itt a területeteken. Nincs egyenkénti hívogatás, a te szavadat fogadom csupán el, ha te hívsz, csak akkor jövök. Ha ti fogtok hadjáratot indítani bárki ellen, akkor sem segítek, csupán szemlélője leszek a harcotoknak. S csak itt Queens-ben védhetlek meg benneteket. Minden másban védelmemet élvezitek, s ha az önkéntes Farkasaid jól végzik feladatukat, bőkezű leszek velük is, nem csak a Falkáddal. S ha bármelyikünk megszegi a szerződés feltételeit, jogosulttá válik egy kiemelkedően fontos dologra vagy személyre a másik életéből. - felállok a székemből, s kezemet nyújtom kézfogásra.
    - S legyenek áldottak, kik az ördöggel cimborálnak. - mosolygok - Remélem, áll az alku, öreg barátom.
    Amint kezeink összefonódnak, érzem, ahogy a démoni erők felszabadulnak. Fekete füst köti össze karjainkat, fekete vérerek futnak végig bőrünkön, az aurám körbeöleli a hatalmas Farkast, így kötve egybe szerződésünk fontosságát. Mindkettőnk kézfején egy farkasfej rajzolódik ki a vérerekből, melyet keresztez egy kard, s egy puska. Lelkek suttogása hangzik egy pillanatra, majd hirtelen szakad ránk a néma csend, mindketten úgy állunk ott, mint annak előtte, s kézfejeinkről lassacskán bőrünkbe olvad a pecsét. Megköttetett...

    Zene


    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Tárgyaló

    on Szomb. Jan. 23 2016, 16:28

    Malcolm - Dante

    Más, hataloméhes, esztelen egyed gondolkodás nélkül bólintott volna a démon ajánlatára, figyelmen kívül hagyva azokat a buktatókat, amiket belepakolt cselesen.
    Azonban én nem azért voltam Béta, mert seggnyalással értem el, az eszemet is használom, így a saját feltételeimet is felsorolom.
    Hallgatom a válaszát és elmosolyodok, azért ehhez még én is hozzáteszek valamit, mert ott a csavar benne, amit muszáj tisztáznom.
    -Egyetlen kitétel még Malcolm. Te is tudod, én is, hogy az nyer, aki megelőzi az ellenfelét. Tehát ha megtudom, hogy valamelyik faj szervezkedik ellenünk, és ezért megelőző akcióba kezdünk, azt nem sorolod a kedvtelésből indított hadjáratok közé. Vagyis, ebben az esetben is segítesz, nem magyarázod ki mondvacsinált indokokkal. Ha így megfelel, áll az alku.
    Ismerjük egymást, tudja, hogy feleslegesen nem bocsátkozom harcba, kivéve ha informátoraink jelzik, szar van a palacsintában, és lépnünk kell.
    Annyira meg nem vagyok hülye, hogy ezt ne vegyem bele a szerződésünkbe, mert hiába a barátom a démon, tudom, hogy szeretnek játszadozni, és Malcolmot élteti a harc, a káosz.
    A lehető legjobbat hoztam ki, elégedett vagyok, ahogyan a barátom is, hiszen ő is az érdekeit nézi, és én is a sajátomat, a falkámét.
    Kezet nyújtok, a szerződés megköttetik, mi még tudjuk, mit jelent az adott szó, és azt is, hogy ha azt megpecsételtük, akkor az él, és ettől egyikünk sem tér el.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Pént. Jan. 29 2016, 20:45




    Dante

    és ©

    Malcolm

    Szemem démon feketéje az Alfa tekintetébe mélyed, ahogy kézfogásunk körül végbemegy a rítus. Mosolygok. Nincs ebben semmi meglepő, de nem is szokványos szerződés ez. Ritkán kínálok alkut úgy, hogy nem szerepel benne valakinek a lelke. A háborúk folyamán annyi lelket zabálok, amennyi belém fér, annyit küldök pokolra, amennyit nem szégyellek, de katonámnak, vagy még annál is nagyobb, üzletfélnek tekintek valakit. Az oly ritka, mint ahogy maga elé rendelnek az égiek.
    Végül elengedem a kezét, a szoba ugyanúgy fest hirtelen, mint ahogy az energiák felcsapása előtt volt. A maradék italom lehajtom.
    - Igazán örvendetes veled üzletelni. - alakul vissza íriszem normális állapotába.
    A kabátomért nyúlok, s kézbe veszem. Mintha mi sem történt volna, a sétapálcám is kézbe veszem, s biccentek felé.
    - Ideje elegánsan távoznom. Mindenesetre jövő héten egy találkához mit szólsz? Te és az önkénteseid? Bejárhatnátok a helyet, körülnéztek. Megüzentetem a címet majd. Ja és... add át üdvözletem Rachelnek, s annak a bolond keltának is. - mosolygok.
    - Ismerem a járást, kitalálok. Viszlát Dante. Hamarosan újra látjuk egymást. - kacsintok rá, majd lenyomva a kilincset kilépek az irodából. Méltóságteljesen lépek le a lépcsőkön, magamon érzem a mellettem elsétáló farkasok fürkésző tekintetét, ahogy utánam pillantanak. Aurám még mindig rejtve, így csak egy közönséges, egyszerű démonra tippelhetnek csupán. Kiérek a parkolóba, ahonnan visszatekintek az épületre. Már késő éj van. Az éj mindig hűvösséggel tölti el a lelket, s a szívet. Mégis energiák cikáznak belsőmben. Ízlelem a szerződést még. Elmúlik majd, de egyenlőre, mivel a lélek is különleges, kivel köttetett, még bizserget. Mélyet sóhajtok. Igazán érdekes fordulat. Igazán érdekes.
    Kisétálok a parkolóból, s hamarosan alakomat elnyeli a sötétség. S mégis, ha az égből most letekintenek az Istenek, annyit látnak, láthatatlan fonákok indulnak útjukra, keresztül-kasul járják Queens-t, s lassanként felemelkedik az a láthatatlan aura, mely belőlem, s Dante szövetségéből születhetett. Mert legyenek áldottak, kik az ördöggel cimborálnak...

    Köszönöm a játékot! Ölelés Várlak majd a Raktárnál! Very Happy


    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Tárgyaló

    on Szomb. Jan. 30 2016, 18:22

    Malcolm - Dante

    Az, hogy egy démont beengedek a területünkre, más könnyelmű, meggondolatlan lépésnek titulálna, aminek talán lenne létjogosultsága, ha nem egy régi barátról lenne szó.
    Malcolm az a démon, akiről tudom, hogy sosem ver át, bármennyire ritka, ahogyan azt is, hogy már most felmérte, milyen védelemre van szükségünk, amikor eljön az ideje.
    A kis kitételemre hülye lenne nemet mondani, neki fontosabb az üzlet és az, hogy ne lopják meg, nekem pedig az, tuti segítségünk legyen necces helyzetekben.
    Tudtam, hogy így is kezet fog nyújtani, és mivel elfogadta a feltételeimet, én is megtettem.
    -Viszont, Malcolm.
    Az üzlet az üzlet, valamit valamiért alapon működik, és mindketten tudjuk, hogy a másiknak mire van szüksége.
    -Legyen, jobban szeretem, ha látom is, nem csak hallok róla, és mindenképpen. Afelől nem volt kétségem.
    Elvigyorodok, már előre látom Natan képét, amikor átadom neki a démon üdvözletét, boldog lesz. Az pedig nem volt kérdés, hogy nem kell kísérgetnem az öreget, tudja, merre kell kimennie. Ahogy végig jött velem, mindent "megnézett", de ennek így kellett lennie.
    Kik lesznek az önkéntesek, az az én dolgom, nem kell mindenkinek tudnia, csak azoknak, akik alkalmasak a feladatra. Késő éjszaka van, a konyha felé indulok, hogy beszerezzem az életben tartó nedűmet, és nekiálljak annak a melónak, amit a napokban szedtem össze.

    //Én is köszönöm. Alig várom. Ölelés//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Szomb. Okt. 15 2016, 16:27

    Dante & Max


    Milyen ironikus, hogy pont akkor jön valami közbe, amikor az estét mondjuk kellemesebben is eltölthetném, mint mondjuk a rendőrségen kutakodva éjnek évadján. Eseménydús estének néztem elébe, igaz kicsit másképp, tegyük hozzá társaságban. Ehelyett már idő előtt lépnem kellett az alfa kérésére. Igenis, főnök. Vagy valami olyasmi. Egy ügyemre hivatkozva léptem be a portán és egyből az információk után ástam magam a rendszerben, ahogy az irodámba értem. Andrew... ismerős a név, mégis valahogy... remélem meg is éri a kutakodás, vagy legalább lesz valami miértje. Áhh, megvan. Ez a forrófejű kis tacskó, már emlékszek rá. Nagy a szája, a főnökség meg sosem csípte. Amit csak lehetett, összegyűjtöttem róla az iskolás éveitől kezdve sok mindent, Dante had örüljön reggel, ahogy felkel. Mert hogy már jó korán tervezem várni az aktával, amit rendre gondosan összegyűjtöttem.
    Korán reggel már a megszokott időpontban pattannak ki a szemeim még az ébresztő megszólalása előtt. Automatikus mozdulattal nyomom is le, mielőtt még tényleg csilingelni kezdene a maga idegesítő, visító hangján. Fitten nyújtózkodok egyet, amint aztán kikelek az ágyból, már készülődök is. Nem szoktam ezzel sok időt elpazarolni, csak amennyit szükséges. Negyed óra múlva már a tárgyalóban vagyok a reggeli kávét szürcsölve, egy másikkal Dantét várom, amit pedig kért, már az asztalon hever mindennel, fotóval, profilleírással, bűnfeljegyzésekkel, mindennel együtt. Szép listát találtam a kölyökről, meg kell hagyni. Lesz miről beszélgetni, vagy épp csak elég lesz tájékoztatni a papírban foglaltakkal, nem tudom. Mindenesetre kíváncsivá tett a dolog, így csak az asztalnak támaszkodva szuggerálom az ajtót - kezemben a forró kávémmal - hogy Dante mikor fog belépni. Rögvest amint nyílik az ajtó, el is mosolyodok.
    - Jó reggelt.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Tárgyaló

    on Szomb. Okt. 15 2016, 18:04

    Max - Dante

    Hosszú volt az éjszaka, bár megszoktam, hogy hajnal előtt sosem kerülök ágyba, még akkor sem, ha éppen szabad napom van. Most sem volt másként, és nem telt el 2 óra, már rég a konyhában főztem kávét... az összes létező kávéfőzővel.
    Amiatt nem aggódom, hogy Max ne derítene ki mindent, mondhatjuk úgy is, hogy a kettős élet áldozatot kíván... mindenkitől.
    Edzettek vagyunk, nem halunk bele abba sem, ha napokon keresztül virrasztunk, és akkor sem, ha csak pár óra jut pihenésre.
    Néha pedig homokszem kerül a gépezetbe? Igen, a legjobb falkákkal is előfordul, miért lennénk kivételek? Addig pedig nincs gebasz, míg meg lehet oldani, amíg nem okoz olyan problémát, ami kezelhetetlen.
    Mindenre megvan a megfelelő emberünk, a kapcsolataink, és engem csak az érdekel, hogy működjön az egész, ne okozzon törést a falkán belül.
    Fogalmam sincs, hány óra van, annyit tudok, hogy 6 még nincsen, én pedig fogok egy hatalmas bögrét, és indulok a tárgyaló felé. Belököm az ajtót, biccentek Max felé, azaz köszöntem, hogy egyből az aktát vegyem kézbe, hogy átlapozzam.
    -Reggelt! Hallgatom.
    Mosoly az majd később, első a kávé. Max gyors és megbízható, ezt pedig értékelem, és ahogy rápillantok, tudom, van valami más is, amit közölni akar.



    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Nov. 13 2016, 18:30

    //A játék elhúzódása valamint a történtek függvényében a játék tárgytalan.//



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Nov. 27 2016, 16:02



    Dante& Enzo






    Miután Rachelt lepakoltam a beteg szobába megcsörgetem apámat hogy merre van, és el is indulok a tárgyaló felé hogy szembe nézzek vele, és első kézből mesélhessem el neki hogy mi történt hiszen bár nem vagyok rá büszke hogy elvesztettem a fejem egy kicsit, van bennem gerinc és el fogom neki mesélni, nem úgy mint a sok mostani puhap*csú tagba aki csak sunnyog meg szompolyog, úgy ám drágaszág... Fekete szerelésem kicsit megtépett és itt ott vér pettyezi, az enyém és a vámpíroké de még mind élt amikor ott hagytuk őket. Vámpírkarmolás pokolian tud fájni és még fogalmam sincs hogy fogom kiengesztelni Rachelt, hogy megsebesült miattam. Bekopogok és csak azután dugom be a fejem hogy aztán bemenjek teljesen. Elvileg már tudja nagy vonalakban hogy összecsapás volt, de katonaságól berögzült szokás szerint csak tőmondatokban fontosság alapján hadartam el mindent.
    - Szia Apácska - köszönök neki végül is, és közelebb megyek, aztán előtte állok meg, végül is majdnem egyforma magasak vagyunk, egyszerűen csak ő az idősebb és tapasztaltabb kettőnk közül, és nagyon jól tudom hogy nem fog kivételezni velem annak ellenére hogy a fia vagyok és ez így van rendjén, nem is kívánnám.
    - Szóval, éppen járőröztünk Rachellel a Crocheron parkban amikor feltűnt öt vérszívó és sértegetni kezdtek minket, holott nem adtunk rá okot mert csak annyit kérdeztem tőlük hogy miért járnak erre az éjszaka gyermekei, mert elvileg nem lenne dolguk erre, javarészt farkas lakta terület, és amikor beszóltak Rachelnek, elvesztettem kicsit a fejem és belelőttem az egyikben aztán közel harc bontakozott ki és bár legyőztük őket Rach megsebesült az egyik megkarmolta. Mindet életben hagytuk, és elkábulva hevertek ott amikor elindultunk vissza hogy ellássuk a sebesülést - számolok be róla röviden hogy mi történt és nem tagadom hogy én lőttem először de nem tudom mi kattant el bennem akkor. Bár ahogy mondani szokás, viseljem a következményeket is, hát viselni fogom, nem arról van szó.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Tárgyaló

    on Hétf. Nov. 28 2016, 18:32

    Enzo - Dante

    Amikor befut a fiam hívása, hangos röhögésben török ki. Most már csak nekem kellene alkotnom valamit, és teljes lenne a családi idill.
    Komolyan mondom, van valami a levegőben, mert nem akarom elhinni, hogy egyszerre megy el mindenkinek az esze vagy így, vagy úgy.
    A Tárgyalóban várom meg, ez a helyiség még szabad, itt senkinek nincs hasfájása, senki nem alszik, tökéletes arra, hogy itt beszéljük meg amit kell.
    Minek csörget meg, mindegy, azért útba igazítom, és most kivételesen nem ülök le, nem dőlök az asztalnak csak karba font kézzel állok, mikor befut.
    -Szia! Mondd csak, most eldöntöttétek, hogy mindketten megőrültök, te is, a húgod is? Vagy csak irigyelted a büntetését?
    Az egyetlen szerencse, hogy nem hagyott hátra hullát, azaz nem nyírta ki a vámpírt, mert az még szebb lenne jelen pillanatban.
    Hallgatom a beszámolót, értem én, hogy Rachelt akarta védeni, de azt lehet másképp is.
    -Elvesztetted a fejed... aha. Rátok támadtak? Nem. Vett elő bármelyikük is fegyvert, hogy azzal fenyegessen? Nem. Egyáltalán fenyegetőleg léptek fel azon kívül, hogy beszóltak? Nem. Akkor hogy a jó édes úristenben jut eszedbe lövöldözni az éjszaka kellős közepén úgy, hogy még rejtőzni sem rejtőztél? Egyáltalán mi a jó életért lőttél?
    Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy a harcedzett, tapasztalt, rutinos öreg róka fiam képes volt elborulni. Ilyen a mesében nincs. Ettől már csak az lett volna szebb, ha Rachel is megteszi, aki pedig jóval fiatalabb Enzonál.
    -A te posztodon ez nem megengedhető és nem elnézhető Enzo. Ilyen magyarázat, hogy azért lőttél, mert provokáltak, mondván begőzöltél, ez nem elfogadható. Súlyos hiba Fiam.
    Ezek tények. Ilyen fokú labilitást nem tűrök el, nem tűrhetek el nem hogy egy titulust birtoklótól, de egy kölyöktől sem. Veszélybe sodorta a falkát, veszélybe sodort két fajt, akárhonnan nézem.
    -Az, hogy ezt miként rendezem a klán vezérével, az még egy jó kérdés, és ajánlom, hogy mázlid legyen, ne törjön ki egy háború emiatt. Ami viszont biztos, hogy ez nem úszod meg egy ejnyével. Kérem az összes fegyveredet az utolsó késig, és ettől a pillanattól kezdve beköltözöl a biztonsági szobába, ahol felügyeled az összes monitort 2 hónapon keresztül. A helyiséget csak akkor hagyhatod el, ha a fürdőt látogatod, kaját viszel. Ezen felül NEM, és minden nap jelentesz Jordannak. Rachelnek nem lesz baja, a karmolás nem veszélyes, ha nem volt alakváltás semmiféle formában.
    Óriási, ha magamnak nem csinálok programot, megoldják a tagok. Hartmannal ez kemény csata lesz, bár tudom, mit fogok felhozni, de nem lesz könnyű meccs.
    A büntetés találó, tudom, hogy Enzo ebbe félig belehal, egyrészt azért, mert imádja a fegyvereit, másrészt azért, mert gyűlöl egy helyben ülni, akárcsak én.



    Re: Tárgyaló

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:56


    Ajánlott tartalom

    Re: Tárgyaló


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:55