Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» LaGuardia Reptér
by Noah L. Harwey Today at 23:32

» Utopia Parkway
by Ryan Elvestaad Today at 21:55

» Terasz
by Dante di Canio Today at 21:13

» Pince
by Ryan Elvestaad Today at 00:27

» Étkező
by Theodore Miles Hudson Today at 00:07

» Szentpétervár
by Vitaly Rayt Yesterday at 23:50

» Vitaly lakása
by Admin Yesterday at 18:19

» Forest Hills
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:24

» Kinti medence
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:21

» Kapu
by Lucius Evans Kedd Aug. 14 2018, 18:59

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Olvasó szoba

    Share
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Olvasó szoba

    on Hétf. Szept. 28 2015, 20:27

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Olvasó szoba

    on Hétf. Jan. 04 2016, 13:00


    Egy kis ez, egy kis az


    Behuppanhatnék a szobámban is a kandalló előtti fotelbe, de nem egyedül létre vágyom, pusztán az aktuális újságokat akarom böngészni, végül kikötök az asztalon hagyott könyvnél. Nem tudom, ki hagyta itt, de mivel itt van, és jelenleg senki nem olvassa, akkor majd olvasom én.
    Ráérősen megtömködöm a pipám, ez mindig kiegészítője az olvasásaimnak. Nashville sem egy kisváros, azért az Almához viszonyítva egészen más volt ott az élet. Számomra túl nyüzsgő, megszoktam a komótos nyugalmat, ami messzemenőkig nem a puhányság jele. Az erőmet akkor és arra tartalékolom, amikorra és ahogy szükséges.
    Az sem zavart, hogy olvasás közben kétszer jött be a fiatalság randalírozni, hogy aztán megint csönd legyen. Nem törtek, nem zúztak, éppen itt volt kedvük tevékenykedni és mivel közös helység, én sem azért jöttem, hogy elvonuljak, még jól is esett. Igényem van a társaságra.
    Viszont bármilyen érdekes is a könyv, belebóbiskoltam, és nem hogy kialudt a parázs a pipában, de még le is hamuztam magam.
    Morgás nélkül, inkább sóhajtással verem ki a pipából a dohányt és újra tömöm.
    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Olvasó szoba

    on Vas. Jan. 10 2016, 01:33


    Jordan & Masa
    ©
    A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.



    Már órák óta a földön ülve rajzolgatok, tervezgetek, de semmi nem jut az eszembe. Mellettem halomban állnak az összegyűrt papírgalacsinok. Muszáj lesz valamit alkotnom, de egyszerűen semmi ötletem. Próbáltam zenét betenni, megittam egy kis bort… De semmi.
    Elterülve a földön kezdem el bambulni a plafont. Sok mindenen jár az agyam. Talán sétálnom kellene, kicsit kiüríteni a fejem. Nehezen tápászkodom fel, majd hónom alá csapva a rajzmappám kilépek a szobámból és elindulok. Mélyen a gondolataimba merülök, és a farkasomra hagyom az irányítást. Oda megyünk, ahova akarja. Talán az majd segít nekem.
    Belépek az ajtón és meglepetten pillantok az éppen pipájával játszadozó Bétát. Egy mosoly kúszik az arcomra. Úgy köszöntöm őt.
    -Szia Jordan. Öhm zavarok?-Pillantok rá kérdőn az ajtóból. A válaszától függően vagy beljebb sétálok és leülök valahol a közelében, vagy elköszönök tőle és folytatom az utam.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Olvasó szoba

    on Csüt. Jan. 14 2016, 22:08


    Egy kis ez, egy kis az


    Fel sem pillantok, a mozgás hangja, az illata és az energiái mutatják, hogy Masako az.
    - Gyere csak gyere. –  intek a kezemmel. – Ha zavarna bárki is, akkor nem ide ültem volna be. Bár egy kis rohangászás jobban felfrissítene. –  hirtelen felkapok egy könyvet és kifelé vágom az ajtón.
    - Nem rohangál! – akár eltalál valakit, akár nem, folytatom. – Edzőterembe, vagy máshová menni, levezetni a felesleges energiát!
    Látom a kezében lévő dolgokról, hogy éppen dolgozik. Vagy dolgozna. Az olyan dolgokhoz, melyekhez ez a leány ért, soha nem éreztem affinitást. Finom, törékeny, női kezekbe való ez, az én durva kezem és időtől megkarcosodott jellememhez nem illik, s nem is venném a fáradtságot hozzá.
    - Alkotói válság, vagy pusztán társasághiány? – kezdem tömködni a pipát. – Utóbbian tudok csak némileg segíteni.
    Viszont bárki, aki azt hinné, hogy gyenge lenne Masako, az téved. Amilyen állapotban kibírta az idevezető utat, bármely harcos számára figyelemre méltó teljesítmény.
    - Aztán... – nézek rá, hogy már illatozik a dohány. – voltál-e már a városban? A város a hírek szerint a divat fővárosa is. –  mintha értenék hozzá, nem is ezért mondom. Bátorítani akarom, hogy merjen saját lábra állni és keresni.
    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Olvasó szoba

    on Vas. Jan. 17 2016, 12:15


    Jordan & Masa
    ©
    A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.



    Szavaira egy mosoly kúszik arcomra, és éppen beljebb sétálnék, mikor hirtelen eldob egy könyvet. Az utolsó pillanatban lépek el az útjából, így valakit kint sikeresen el is talál. Morogva ejt el pár káromkodást, majd szépen el is sétál. A jelenetre csak mosolyogni tudok. Mondjuk igaza van. Nem idebent kellene rohangászni. Ott a hatalmas birtok, vagy az edzőterem. A felesleges energiájukat ott vezessék le.
    Mindenesetre én szépen helyet foglalok és lepakolom az asztalra a cuccaimat. A kérdésére a ceruzámra pillantok, majd válaszolok is rá egy mosoly kíséretében.
    -Sajnos alkotói válság. Gondoltam eljövök kicsit sétálni, csacsogni azzal, aki éppen vevő rá, hátha az majd segíteni fog nekem. Szóval örülök annak, hogy itt vagy.-Teljesen őszinték a szavaim. Mindig is szerettem vele beszélgetni. Mondjuk nem nagyon mesél a múltjáról, pedig hallottam egy két pletykát, csicseregtek a madarak, és nagyon is kíváncsi lennék a történeteire, mert biztosan van milliónyi, izgalmas kis meséje. De megtanultam nem faggatni, erőltetni őt. Talán majd egyszer elmeséli nekem az egyiket, de ha nem, hát akkor így jártam.
    -Igen ezt én is hallottam, és igen voltam már, bár még nem néztem körül alaposan. Leginkább csak a tánc miatt megyek be, akkor is Ryan cipel el. De tervezem kicsit kirángatni a csapatot. Elmenni kicsit turistát játszani. Jó lenne eltölteni egy közös napot a régi bandával.-Hiányoznak a régi közös programjaink. Amióta itt vagyunk nem igen adódott alkalom ilyesmire, külön-külön talán igen, de az mégsem ugyanaz.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Olvasó szoba

    on Csüt. Jan. 21 2016, 21:27


    Egy kis ez, egy kis az


    Szép szavakra morrantok egyet, de legalább a csordadübörgés abbamarad. Kisétálok a könyvért, addigra Masako már elhelyezkedett. Megkeresem a könyv helyét a polcon, ha már volt valaki olyan trehány és nem tette vissza olvasás után.
    - Az alkotói válsághoz ugyan nem értek, Masako, beszélgetni pedig a legjobb egy kupa sör mellett.
    Szoktam néha verseket farigcsálni, meg danolászáshoz dalt faragni, a novellákhoz és regényekhez végképp nem értek, művésznek sosem tartottam magam, viszont eszesebb vagyok az átlagnál jóval, ezt észrevettem az idők folyamán.
    - Régi bandával? – vonom össze a szemöldököm, megszippantva a parazsló dohányt. – Kiket értesz alatta? – értem a nosztalgiázást, én is sírok a tengeri medvék után, a folyón is sóhajtoztam a nagy hullámokért és a hideg sós vízért. De azért megvárom a válaszát, mielőtt kirukkolnék bármivel is.
    - No, és találtál már magadnak a bandában helyes fiúcskát? – kuncogva dörmögök. – Egy olyan csinos és helyes leány, mint te, a hímeket biztosan az orruknál fogva tudnád vezetni. – kéne valaki mellé, aki támogatja, és ha jól látnak szemeim, talán van is. Most még csak puhatolózom.
    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Olvasó szoba

    on Vas. Jan. 24 2016, 22:29


    Jordan & Masa
    ©
    A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.



    -Ha szeretnék hozod be sört, vagy akár el is mehetünk valahová!-Bár nem a kedvencem a sör, de szívesen megiszok egy-egy alkalommal pár korsóval. Mellesleg meg tényleg jó egy jó hideg sör mellett eldumálgatni az időt, így ha kér természetesen hozok magunknak, ha nem akkor meg sem mozdulok a helyemről.
    -Amúgy meg nem először van alkotói válságom. Ilyenkor csak az kell, hogy kicsit kikapcsolódjak, kiürítsem a fejem, ne gondoljak a ruhákra, a munkára… Aztán egyszer csak megjön az ihlet… Persze általában olyan, mikor nincs nálam se ceruza se papír.-Vigyorgok rá teli mosollyal. A kérdésére kicsit kuncogni kezdek. Pedig azt hittem, hogy ez elég egyértelmű.
    -A régi bandába nekem azok tartoznak bele, akik eljöttek Nashvilleből és követték Dantét…. Mint például Te, Ryan, Natan… Enzo, Lio és a többiek.-Kíváncsi vagyok a reakciójára. Bár gondolom azért sejtette, hogy kikre is gondolok, hisz tudja, hogy kiket kedvelek a legjobban.
    Az újabb kérdésére jóízűen felnevetek. Ez igazán aranyos tőle, de tényleg! Előbb csak megrázom a fejem, majd válaszolok is neki.
    -Nem, nincs senki… Meg nem is hiszem, hogy készen állnék rá… Persze nem mondom azt, hogy nem rossz „egyedül”…-Mutatom a macskakörmöket, hisz igazából nem vagyok egyedül, mivel itt vannak ők nekem, de olyan értelemben viszont igen. Nincs kihez odabújnom esténként… Na j most már ez is hazugság, mert ott van nekem Lobo, aki elviseli, hogy esténként őt ölelgetve alszom el. Persze ez nem ugyanaz, mintha egy barát lenne, de no imádom őt. Meg ott van Fred! A mai napig nem tudom kiheverni azt a képet a fejemből…De nem is akarom.
    -…Különben sem hiszem, hogy bárkinek is bejönnék úgy. De köszönöm a bókot, igazán kedves tőled.-Az elején nehezen tudtam elviselni azt, hogy leánynak hív, de mára már megszoktam a dolgot és rájöttem, hogy nagyon is cuki ez a vén medve!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Olvasó szoba

    on Csüt. Jan. 28 2016, 20:44


    Egy kis ez, egy kis az


    Hümmentek egyet, megsimítom a szakállam.
    - Ha a kimozdulás jobban segít, akkor uccu neki! – nem fogom a dohányt kiverni a pipából, mire bárhová is elérünk, addigra elszívom.
    [color=#6699ff]- Láttam itt egy görkoris diszkót, de korcsolyázhatunk is. Utána sörözhetünk is.
    Öreg farkas nem vén farkas, haladok a korral és korcsolyázni már pár száz évvel ezelőtt is mulatság volt.
    - Ne zárd ki az újakat, az sok jóra nem vezet. Azt kell velük éreztetni, hogy ők is éppúgy közénk tartoznak. – dörmögöm. – Később el lehet menni a régi bandával, velem is – kacsintok – amikor összébb kovácsolódott a falka.
    Csak akkor vagyok elégedetlen, ha egy új tag vagy tagok nem értékelik, nem becsülik meg magukat a csapatban vagy ha a régiek nem emelik be az újakat, lehetőséget adva nekik, morcos tudok lenni. Könnyen széthúzáshoz vezet.
    - Ja, a szőrpamacs. – biccentek, aztán megállok a mozdulatban. – Jófajta férfira gondoltam leány, nem egy szőrös ebre. De majd megtalálod a megfelelőt. – szívok a pipából.
    - Ha így sajnáltatod Masako magadat, akkor egy egész veteményeskertet nevelhetsz lassan. – dörmögök elégedetlenül. – A kishitűség ne a fajtánk jelzője, verd ki magadból ezt sajnálkozást, nem mész vele semmire.
    Felállok közben, marokra fogom a pipát.
    - Amíg felöltözöl, beindítom a kocsit. – pöccre indul, gond nem lesz vele, de bemelegítem indulás előtt.
    A kabátot felveszem, és egy bakancsot is, alkalmazkodom ahhoz, hogy az emberek ilyenkor fáznak. Puhányok is lettek a mellett, hogy nem olyan melegvérűek, mint mi. Ceh, fene a civilizációba, puhánynevelde lett.
    - Végállomás? – úriember sosem voltam, a volán mögött várakozom rá, úgy kérdezem meg tőle, ha már beszállt. A pipát elraktam, jól jön az.
    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Olvasó szoba

    on Szomb. Jan. 30 2016, 20:18


    Jordan & Masa
    ©
    A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.



    Felcsillannak szemeim az ötleteire. Erre aztán nem igen számítottam, főleg tőle nem, de csak vigyorgok rá, mint egy bolond.
    -Legyen inkább a korcsolya. A görkori sosem ment nekem, bár igaz korcsolyázni is elég ég korcsolyáztam, de talán még megy valamennyire.-Mosolygok tovább, de aztán szép lassan eltűnik ez a mosoly.
    -Nem akartam őket kizárni… Én csak… Mindegy.-Rázom meg a fejem. Azt hiszem csak rontanék a helyzeten, ha elkezdeném kimagyarázni a dolgot. Egyszerűen csak hiányoznak a közös programok, és ez nem jelenti azt, hogy az új tagok nem érdekelnek. Persze őket is meg kell ismerni, ez csak természetes és bízom benne, hogy a legtöbbjükkel jól kijövök majd.
    -Tudom, hogy nem rá gondoltál.-A mosolyom megint csak egy rövid ideig látható. Úgy tűnik jobb, ha ma már meg sem szólalok, mert valamivel mindig elrontom a beszélgetésünket. Cseppet sem örülök annak, hogy ezt feltételezi rólam. Igen talán az önbizalmam már nem olyan, mint régebben, de ennek is biztosan megvan az oka, csak sajnos még magam sem tudom, hogy mi. Nem tudom hogyan tudnék javítani a dolgon. A többiektől mindig kapom a kritizálást, hogy ne legyek már ennyire kishitű, de ez nem igazán segít rajtam.
    -Cseppet sem akartam sajnáltatni magam. Én most így jól vagyok. Igen szeretnék egyszer egy barátot, de őszintén mondom, hogy nem érzem most még készen rá magam és lehet, hogy kishitű vagyok, de ostoba nem. Tudom nagyon jól, hogy a legtöbbeteknek nem ilyen nő kell, mint amilyen én vagyok… Mindegy is, bármit mondok, csak magam alatt vágom a fát.-Rosszul esik, de próbálom túltenni magam rajta. Különben sem én hoztam fel ezt a témát… No de mosolyt fel és menjünk korcsolyázni. Nem akarok vele összeveszni és tudom, hogy ő is csak kedvességből érdeklődött és segíteni akar, de néha pont ezzel rontanak a helyzeten.
    -Rendben, sietek!-Azzal össze is szedem a holmijaimat és már vissza is rohanok a szobámba, hogy felvegyek valami vastagabb harisnyát és kabátot. Csak öt percet kell rám várnia. Be is huppanok mellé a kocsiba.
    -Oh rád bízom!-Vigyorgok rá megint. Érezheti rajtam, hogy már sehol sincs az előbbi letörtségem. Őszintén örülök ennek a kis kiruccanásnak vele.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Olvasó szoba

    on Szomb. Feb. 13 2016, 15:07


    Egy kis ez, egy kis az


    - Akkor jégkorcsolya. – hümmentek beleegyezően. Az még tán jobb is, víz-víz, még ha fagyott is. Inkább így, mint a bárka körül.
    - Természetes, hogy megválogatod, kik a barátaid és kikkel érzed jól magad. De ahogy mostan fogalmaztál, azt inkább a gondolataidban hagyd meg, magadnak. – simítom meg a szakállam, megszokás és megszokás.
    - Nagyon bátor. Elég hamar megszokta magát nálunk. – dörmögök. – Majd megtalálod. – veregetem vállon, mert bár finom hölgyhöz az én durva kezem nem való, farkas farkashoz beszél így. – Tegyél ellene és nem szurkálnak. Érted teszik, nem ellened, ami azt jelenti, hogy fontos vagy nekik. – dörmögöm tovább. Én és a hegyi beszéd, az sose ment. Küzdj, vagy fordulj fel, mert egy falka annyira erős, amennyire a leggyengébb tagja. Azt már megtanultam, hogy forgassam úgy, hogy ne úgy tűnjön, a pincéből beszélek.
    - Hohó, kislány, nem így van. Ez a te napod. Szóval merre is?
    A cél megjelölése után máris kanyarodok a megfelelő irányba.
    Persze, hogy jó pár percig dörmögnöm szükségeltetik, mert ilyen méretű korcsolya nincs. Bérelni, legalábbis. Venni már igen! Így aztán pár dörmögés után az igen felé hümmentek. Meghívom Masakot is, ez így szokás.
    Tömeg, morajlás, zaj, készenlétbe állít, és egyben megnyugtat. A vihar nagyon is tud megnyugtató lenni. Így a tömeg is.
    - Megy egyedül, vagy együtt lépjünk a jégre? – fordulok felé, majd pedig ha kéri, akkor egy szál nadrág-ing öltözetben, kicsúszunk a jégre. Nem vagyok fázós és az összes ruha csak szakadni tud rajtam, ha erősebben mozdulok meg.
    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Olvasó szoba

    on Pént. Feb. 26 2016, 23:38


    Jordan & Masa
    ©
    A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.



    Továbbra sem akarom kizárni az életemből az új tagokat. Sőt nagyon is szeretném őket megismerni, hisz ahogyan Jordan is mondta ők is a falka, a család részei. Fontosak, mint bárki más. Ennyire ostoba nem vagyok ám.
    Lobo valóban hamar megtalálta a helyét. Ő is ugyanolyan bolond, mint a többiek. Imádom nagyon. Sosem fogom tudni eléggé megköszönni Danténak. Sokat foglalkozom vele, mert tudom, hogy ha nem nevelem meg kellően akkor akár ki is dobhatják. Én vagyok a felelős érte, így komolyan kell vennem a nevelését.
    Kissé megrezzenek a vállba veregetésért, de tartom magam. Meg kell hagyni igen erős keze van. Tudom, hogy majd egyszer én is megtalálom. Lehet, hogy nem a közel jövőben, lehet, hogy majd éveket kell rá várnom, de megtalálom majd… Vagy ő talál meg engem. Sosem lehet tudni. Mindenesetre, most élvezem, hogy Loboval foglalkozhatok. Leköt engem.
    -Tudom én azt, csak néha bérmennyire nem is akarják bántó tud lenni, de imádlak titeket. És tudom, hogy csak segíteni akartok ennek a hülye kölyöknek itten.-Mosolyodom el, miközben magamra mutogatok.
    -Az én napom? De miért? Nincs is szülinapom, vagy hasonló…-Lepődöm meg, bár jól esik nekem. Miután kigondoltam az úti célt meg is osztom vele. Még annyira nem ismerem a várost, de egyik nap láttam egy kis jégpályát, ahol nem is voltak olyan sokan. Talán most is szerencsénk lesz. Én csak neveted a jó öreg Medvén. Imádom mikor dörmög magában. Olyan igazi nagypapis. Cuki tud lenni, de persze ezt nem mondom neki, mert a végén még besértődik.
    Miután mind a ketten belebújtunk a korcsolyákba kicsit nehézkesen állok fel a padról. Milyen rég is volt rajtam ilyen „cipellő”. Nagyon fura.
    -Örülnék neki, ha együtt mennénk, amíg nem leszek magabiztosabb.-Régen nem korcsolyáztam, így az elején biztosan bénázok majd egy sort. Ha engedi megfogom a kezét és úgy lépek rá a jégre, majd szép lassan elindulok a tömeget követve.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Olvasó szoba

    on Pént. Márc. 11 2016, 14:37


    Egy kis ez, egy kis az


    - A hülye kölyök kifejezést hagyd meg az ostobáknak és az ellenségnek. – dörmögök bosszúsan. A kishitűséget nem tűröm. Gyengíti a falkát.
    Dobolni kezdek az ujjaimmal a kormányon, amikor szabódva meglepődik, majd felé fordulok. Szerencsére abbahagyja a meglepődést és kattogni kezd belül, merre az arra.
    Látom a libegő felállást, mint a gyengén megkötött vászon az árbócon, kisebb szélre is ide-oda inog.
    Felállok, megfogom a kezét, úgy megyek vele tovább, egészen a jég széléig, ahol lekapom a védőket az élről.
    - Azt ugye nem felejtetted, taknyolsz, ujjak be, különben ciki lesz. – azzal nem jöhetek, hogy nem fognak visszanőni, mert visszanőnek. Az a ciki, hogy látványosan gyógyulunk.
    Kilököm magunkat a jégre, hagyva, hogy Masako ráérezzen az egyensúlyra.
    - Szemben az árral, vagy közép, vagy haladjunk az árral? – sokan még nincsenek, annyian azért vannak, hogy simán grasszálni ne lehessen. A kis rést megtalálni viszont kedvenc időtöltésem, ahhoz viszont tényleg kevesen vannak.
    - Jégtáncon.... – hogy a fenébe is hívják már. – Műjégkorcsolyán még nem gondolkodtál? – a tánchoz a régiekhez értek, ezek a modernek, ha kiverik a szemem sem látom meg bennük, mi a jó. Bezzeg régen! Átkarolhattad, vezethetted a kis virágszálat. Ma meg kikérik maguknak. Lassan úgy forgok, hogy táncféle kerekedjen ki belőle.
    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Olvasó szoba

    on Pént. Márc. 25 2016, 19:11


    Jordan & Masa
    ©
    A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.



    Csak még jobban kiszélesedik mosolyom a dörmögésére. Nem kishitűségből mondtam magamra a hülye kölyköt. Nem tartom magamat Olyan értelemben hülyének, de azért valljuk be őszintén én sem vagyok százas, ahogyan ebben a falkában senki sem az. De nem állok le vele vitatkozni. Inkább aranyos tőle, hogy ez őt ennyire zavarja.
    Rég nem korcsolyáztam már, de bízom benne, hogy a lábamon azért meg tudok állni. Talán ez is olyasmi, mint a biciklizés, bár az sem ma volt… Mintha én is olyan vén lennék, de no tényleg rég bicikliztem, pedig azt is szeretem.
    -Azért ezt tudom!-Én sem szeretném, ha levágnák az ujjaimat, nehezen bírnám ki a felépülést. A kezem a mindenem, hisz ezzel rajzolok, varrok és a tánchoz is szükségem van. Erősen kapaszkodom benne, ahogy elindulunk. A kérdésre megint csak meglepetten pislogok rá. Miért kell mindent nekem eldönteni? Ketten vagyunk, ne csak én válasszak!
    -Nekem teljesen mindegy.Gondolom a többiek nem nagyon örülnének neki, ha szembe fordulnánk. Szóval az kilőve. Szerintem amíg nem jövök bele legyen inkább közép, ott senkit sem zavarunk. Te hogy gondolod?-Teszem fel a kérdésem őszinte érdeklődéssel.
    -Nem igazán. Nekem az is nagy csoda, hogy táncolni kezdtem, az meg pláne, hogy még megy is nekem. Féltem, hogy felesleges próbálkozás lesz. Sosem voltam jó az ilyenekben, de a kis szőrcsomó is élvezi.-Érzékelem ám a váltást ami azt eredményezi, hogy erősebben kapaszkodom benne és a lábunkat is figyelem nehogy összegabalyodjon itt nekem.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Olvasó szoba

    on Hétf. Ápr. 04 2016, 17:46


    Egy kis ez, egy kis az


    - Biztos? – sandítok rá. – No, majd a gyakorlat bemutatja.
    Ahogy megérzem az erős kapaszkodást, nem vagyok rest rágyorsítani és szlalomozásba fogok. Közben azért a fele képem nevetésbe rándul, hangtalanba. Egy kis tréfáért, ijesztegetésért nekem sem kell a szomszéd pallóra lépnem.
    - Én így gondolom! – mégpedig szemben az árral. Egy kétajtós szekrény méretű, vörös hajú egyénnel szembejönni felér egy kamion élménnyel, így aztán ékként vonulunk a tömegbe, rosszalló kifejezésekre fittyet hányok. – Ez elég közép? – állok be pont középre és felé fordulok félig, előtte egy nagy körívet vonva magunk után.
    - Mm. – biccentek dörmögve. – Majd alakul minden. – türelmesen türelmetlen vagy türelmetlenül türelmes vagyok. Majd eldönti, mit akar és hogyan, addig is és utána is élvezi a falka támogatását. – Táncos lábú szőrcsomó, azt már látom. – vigyorodok el megint. Nyoma sincs a mackós járásnak, a jégen való csúszás, csúszkálás olyanná vált számomra, mintha szilárd talajon közlekednék. A zene ritmusára forgatni kezdem. A kutya farkas sem mondaná meg, hogy jó táncos vagyok. Ja, kérem, a külsőre ítélés nagy betyár!
    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Olvasó szoba

    on Szomb. Ápr. 23 2016, 20:39


    Jordan & Masa
    ©
    A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.



    Eléggé bizonytalan vagyok még a korcsolyázásban. Régebben sokat jártam szüleimmel, de már egy ideje nem került korcsolya a lábamra, így kissé elszoktam a dologtól. Kapaszkodom is rendesen Jordanben, aki úgy tűnik azt gondolta, hogy ezzel bele is húzhat a dologba. Ijedtemben még jobban szorítani kezdem őt. Tudom, hogy ez neki nem okoz fájdalmat. Jóval erősebb nálam. Viszont a széles mosolya, a halk nevetése engem is mosolyra kényszerít. Tudom, hogy vigyázz rám és nem fog elengedni.
    Engem sem izgat túlságosan a morgolódó tömeg. Miért kellene birkák módjára követni őket? Ha nekünk ehhez van kedvünk, akkor mi így megyünk. Nincs megtiltva… De mondjuk ez sem zavarna minket. Ahogy megállunk csak vigyorogva bólintok neki. Nekem tökéletes.
    -Bolond egy jószág, de imádom. Igaz voltak nehéz időszakaink, de túl vagyunk azon is. Most már megint összhangban vagyok vele.-És sokban Ryan segített, hogy visszataláljak hozzá. Az edzései lehet, hogy néha kemények és kegyetlenek, de hatásosak és valóban sokat segítenek. Szerintem megint fejlődtem valamicskét, de ezt leginkább ő, ők tudják megmondani.
    Bevallom őszintén mikor először megláttam őt egy magának való fickónak hittem. Mondjuk a haja már akkor is nagyon bejött nekem. Ez a szín… Sokan utálják a vöröset, de szerintem gyönyörű. Ahogyan másokról is róla is azt gondoltam, hogy egy komoly, idősebb farkas, de aztán lehullott róla is a lepel. És igen ott van az a komoly farkas, de közben meg ahogyan a többiek is ott van benne a gyermeki lélek is, aki imád szórakozni. Remélem én is ilyen maradok ilyen korban.
    -Igazán jól táncolsz. Ha én ezt előbb tudtam volna!-Székesedik ki mosolyom. Egy percre sem engedem el őt, mert akkor félő, hogy seggre is esnék.
    -Bevallom őszintén megleptél. Nem hittem volna, hogy ilyen jól tudsz korcsolyázni. Hol tanultad?-Róla sem tudok mindent és nem is fogok, hisz nekik is megvannak a maguk titkaik.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Olvasó szoba

    on Pént. Május 06 2016, 13:31


    Egy kis ez, egy kis az


    Felvonom ugyan egy pillanatra a szemöldököm, végighallgatom.
    - Mindenki próbálgatja a saját határait. – dörmögöm, hogy aztán derékon kapva megpörgessem. – És ez tesz minket erősebbé. Csak meg ne állj a határnál, kicsi leány. – kuncogok.
    Olyan világban éltem, nőttem fel, ahol az erőt tisztelték, és az észt. Kellett az élethez. A szépség kincs, amit óvni kell. Masa apró gyöngyszem, azok közül a legcsillogóbb. Csupán rá kell jönnie, mi a titka a szépségének.
    - Ejj, hát hogyan tudtam volna a derék leánykáknak udvarolni, ha folyton széttaposom cipellőiket és lábaikat? – nem egy közülük toronyméretű és lapátkezű volt, ámde szívük arany. Avagy ha kérges is, megbújik benne a szende leány, úgy bizony. Csöppnyi szépségek. – Mert nem táncoltunk. Most már tudod. – kacsintok rá és újból dobok egyet rajta.
    - Arktisz jegén. Hónapokig bennragadt a hajó a jégben, és muszáj volt vadászatból élni és melegedő helyet teremteni.
    Sokszor siklottam akkor az életemért. Ifjú voltam még, minden tekintetben és kemény próba volt. Azóta nem hiszek abban, hogy a jég és a hideg csak az ellenségünk lehet.
    - És te hol tanultál? – kuncogok dörmögve. Elvégre elég érezhetően kapaszkodott belém, még nem is olyan régen. – Mondd, Ryan mennyire gondolja komolyan, hogy eddz veled? Még egy kicsit dolgozhatnátok lábra. – kacsintok rá ismét, mosolyogva. – Egy szép vádli a férfinépnek igazán csábító tud lenni. – Ryannek meg ideje lenne már fruska után néznie, hogy ... ugyan minek megkomolyodni? A romlott bor ecetes, meg az uborka, amit a kamrából veszek ki. Jó őket látni. Aztán persze, nekem csak csönd.
    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Olvasó szoba

    on Vas. Május 08 2016, 22:22


    Jordan & Masa
    ©
    A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.



    A pörgetésnél egy apró sikoly szökik ki torkomból, majd csak erősen kapaszkodom belé, majd nevetni kezdek. Ezért is szeretek néha kettesben lenni egy-egy falka társsal, mert akkor a másik oldalát is jobban megismerhetem. Eddig is tudtam, hogy Jordan sem százas, de kevesebbet beszélgettem vele, mint mondjuk Ryannel.
    -Jordan hányszor kell még mondanom, hogy ne hívj így? Értem én, hogy számotokra kicsi, fiatal vagyok, nagyon fiatal… Meg fizikailag is alacsony vagyok, de nem szeretem ezt a fajta megnevezést. Eleget piszkáltak már ezzel.-Kacsintok rá. Nem sértődtem meg vagy hasonló. Tudom, hogy nem bántásként hív így, ahogyan azt is, hogy ez az én hülyeségem. De én nem érzem magam kicsi leánynak. Oké, hogy hozzájuk képes még csak egy gyerek vagyok, de akkor sem érzem magam annak, hanem nőnek!
    -De megígérem nem fogok megállni, hanem tágítom majd a határaimat és bízom benne, hogy ebben ti is a segítségemre lesztek!-Sok mindent köszönhetek nekik. Sokat segítettek már a legelejétől fogva. Mondjuk igaz régen a nagybácsikám tanított leginkább, de akkor sem hanyagoltak engem, ahogyan most sem és ez nagyon is jól esik nekem. Máshogy nagy eséllyel már kidobtak volna teremtő nélkül…
    -Igazán megnéztem volna, hogy hogyan udvaroltál azoknak a leányoknak. Biztosan nagy sikere volt egy ilyen derék tengeri medvének!-Szélesedik ki mosolyom. Kíváncsi lennék az életére, de tudom, hogy ő sem szívesen mesél el mindent. Az újabb pörgetésnél már nem sikoltok fel, de továbbra is erősen kapaszkodom belé. Én nagyon is élvezem ezt a kis táncunkat. Remélem sűrűbben lesz ilyesmikre alkalmunk.
    -A kényszer nagyúr! És pont az ilyen helyzetek tanítják meg az embert arra, hogy hogyan éljen túl… Bevallom őszintén amíg nem kaptam meg a kis bundásom én is egyike voltam azoknak az ellustult embereknek, akik a mai társadalom felnevelt. Akkor még a vér látványát is alig bírtam elviselni és igazi nagyvárosi lány voltam, de mára már nagyon is tudom értékelni a természetet…Nah meg már a nyers hússal sincsenek gondjaim.-Nevetek fel. A kérdésére egy pillanatra eltűnik mosolyom, majd végül válaszolok a kérdésére.
    -Még nagyon régen édesapám tanított meg. Még gyerek voltam, lehettem vagy hét éves. Ő nagyon ügyes volt benne. Anyumnak is ment, de ezt inkább apámra hagyta… Viszont nagyon rég volt mikor jégre léptem. Talán hat-hét éve. Télen mindig is közös program volt apámmal… Amióta meg elveszítettem őket valahogy nem volt kedvem hozzá…-De mára már ezen is túl tudtam lépni és bevallom örülök annak, hogy ide jöttünk.
    -Szóval azt mondod, hogy nem szép a vádlim? Ez most igen nagyon megbántott Jordan!-Játszom el a megbántott leányzót. Az ajkaim legörbülnek és még egy könnycseppet is kierőszakolok magamból.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Olvasó szoba

    on Vas. Május 15 2016, 22:54


    Egy kis ez, egy kis az


    A sikkantást széles mosollyal válaszolom és már mozdulunk is tovább. Tudnia kell haladni abban szemernyi kétségem sincs.
    - Sokszor. Tetszik és illik reád. – kacsintok vissza. – Ámde egy hölgy kérését ugyancsak illik betartani. Rendben Masako, ezentúl így hívlak. – bólintok.
    A válaszra elkapom a derekánál és megforgatom egy másfél fordulatot.
    - Ez a helyes beszéd, Masako! –jelentőségteljesen nézek rá. – Most már valóban kezded kiérdemelni, hogy ne hívjanak kis leánynak. – szemeimben komolyság is van és öröm is, úgy tekintek rá.
    - Hohohóó! – dörmögve nevetek. – Azok voltak ám a szép idők! Tanulhatnának tőlem a mai fiatalok! – dörzsölgetem kezem, és közben tudom, hogy ma már más idők járnak.
    Elégedetten vágom hátba, kedélyesen, nem úgy, hogy elessen, ám azért annyira igen, hogy kissé arrébb csússzon tőle.
    - A mai fiatalság veszte a saját tunyasága és élethajszolása. – erőtlenek és nyüzügék. Ezt nem bírja, arra allergiás vagy éppen finnyás. Túl sokan lettek az emberek.
    - No hát akkor szép emlékek kötődnek a jégen csúszáshoz. – dörmögök. Az jó, a jó emlékekből legyen több. Vagy olyan mindegy. Mindegyik erősít. Masako mosolya és öröme azonban azt is jelzi, mennyire szereti a szüleit. Számára mindig is a szívében lesznek. Jó is az, sok erőt tud adni.
    - Nocsak-nocsak! Az önérzet jó építő. Ha erős a vádlid, akkor túlélsz. Ha nem... – felkapom és a levegőben megpörgetem. Még éppen időben kapom el, hogy érezze, ha esik, a lába csúnyán megsérülhet, és mivel elkaptam, ez nem történhet meg.
    - A szépség jó dolog. Szeretem a finom dolgokat. Főleg borban és szép leányzókban. A falkatagom viszont legyen erős. Azzal éljük túl.
    Lágyabb a hangom a végére és feltételezem, hogy most valóban megbánthattam, ám megmutattam, mire ment volna, ha erősebb a vádlija.
    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Olvasó szoba

    on Vas. Május 22 2016, 22:18


    Jordan & Masa
    ©
    A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.



    -Köszönöm szépen és remélem megértesz!-Mosolyodom el. Nem akarom, hogy hisztis p*csának tartsanak engem, amiért ilyen apróságért ennyit „hisztizek”.
    Jól érzem magam a társaságában. Ma már csak jüt nevetek magamon, hogy az elején mennyire is tartottam tőle és a többiektől is. Olyan komoly farkasoknak tűntek a szemeimben…. De aztán hamar lehullt róluk a lepel. Azóta meg már sokkal erősebb kapcsolat fűződik hozzájuk, főleg mióta elvesztettem nagybácsikámat is. Most már csak ők a családom és nagyon is hiszek abban, hogy a jövőben is ugyanígy segítenek majd nekem. Csak én ne okozzak nekik csalódást.
    -Ezt örömmel hallom. Nem viselném el, ha csalódnotok kellene bennem.-Nézek rá én is komolyan. Tudom nagyon jól, hogy Dante nekem sem kegyelmezne, ha arról lenne szó és nem is akarnám, hogy megtegye, hisz ha nem vagyok elég erős, elég jó akkor nincs más lehetőség. Mondjuk azért volt bennem egy kis félsz, hogy most már teremtőm sincs talán minden máshogy lesz, jobban kell teljesítenem bárkinél, többet kell az asztalra tennem, hisz miért is tartanának meg… Csak egy kölyök vagyok… Bár az is igaz már nem sokáig. Októberben betöltöm az öt évet…. Nem mintha ez bármit is számítana majd nekik. De én akkor is örülni fogok annak. Mikor beharapott bácsikám még nem igen hittem, hogy ilyen hamar eljön ez is.
    -Nagyon sokat tanulhatnának! Néha komolyan azt érzem, hogy ma már egy igazi férfi sincsen… Tudod az utcákon… Meglesem a mai pasikat és valahogy undorom lesz… Persze ti kivételek vagytok, bár az is igaz, hogy nem maiak vagytok!-Nevetek fel. Oh igen milyen vénségek ők már, csak jól rejtegetik.
    -Igen nagyon szépek.-Csak sajnos már többé velük már nem csúszhatok. De miért is bánkódom, hisz most is egy remek fickó társaságában vagyok itta jégen.
    Hirtelen jön a dobás, aminek köszönhetően ismét felsikítok. Elkap, nem is gondoltam volna, hogy nem, de ennek ellenére a szívem hevesen kalapál. Persze a kis bundás élvezte a dolgot és még kérne, de egyelőre ennyi volt ebből. Értetlenül pillantok rá. Cseppet sem gondoltam komolyan a szavaimat, csak játszottam, viccelődtem, ahogyan eddig is tettük.
    -Ez mégis mire kellett? Tudod jól, hogy csak poénból mondtam. Nem gondoltam komolya és nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy miért mondtad. Nem vagyok ostoba. Tudom nagyon jól, hogy még erősödnöm, edzenem kell…. De ennek sosem lesz vége. Ti is állandóan edzetek, mert ebben nincs megállás.-Nézek rá komolyan, miközben továbbra is kapaszkodom belé. Nem nem bántott meg, csak kissé feldühített, de nem akarom elrontani ezt a szép estét, így inkább nem is foglalkozom vele tovább. Közelebb csúszva hozzá fejem a mellkasához hajtom, miközben gyengéden átölelem a derekánál. Kezdek kissé elfáradni, nah meg most jó ez a kis csönd. Nem kell semmit sem félreérteni. Egyszerűen csak jó hozzábújni valakihez, nah meg így nem látja a könnyeimet sem, amit a szüleim emléke csalogatott elő.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Olvasó szoba

    on Szomb. Jún. 04 2016, 20:36


    Egy kis ez, egy kis az


    Csak hümmentek a válaszára, hiszen már jeleztem a válaszommal, mit is tartok erről. Masako kezd magára találni. Ideje is lassan, nem sokára már egyáltalán nem hivatkozhat arra, hogy ő még kölyök.
    - Hát tégy azért, hogy ne legyen így és akkor minden rendben. – elvégre a csalódás is csupán egy állomás. Tény, hogy utána többszörösen kell tekerni a biciklit, hogy ismét menjen a szekér, de hát így van ez. Egy ideig mindenképpen.
    - Hát nem is! Puhány csigák lettek a férfiúi erők. – ez viszont bosszantani szokott, mégis mosolyogok Masakora. Hová lesz a világ ficsúrokkal és nyegle jellemű emberekkel? No, én ezért nem haraptam már be hosszú ideje egyet sem. Nem érdemlik meg. Masako egy gyöngy leány, és egyben farkas is. Gyenge farkas, halott farkas.
    - Na, ez a beszéd! – csapok a vállára. A szép emlék jó, érzékenynek is jó lenni. Egy szintig.
    Jót vigyorgok, ahogy a kis szőrgombolyag veszett vidámkodással reagál a dobásra. És már annyira nem is kis szőrgombolyag, nagyon rövid idő múlva már érett, felnőtt farkas lesz.
    Elhúzom magamban a szám, ahogy átölel a válasza után. Ej, sose voltam én a szavak farkasa, a tetteké annál inkább. Jobb is, ha csendben maradok. Megtanított az élet arra, hogy a falka olyan erős, mint a leggyengébb tagja. És Masakon nagy nyomás van, hogy lassan már felnőtt korba lép a farkasa. A mai világ viszont valóban nem olyan erős, mint régen volt. Én meg lettem morgós medve, mert nem tetszik, amit látok.
    - Ideje enni is, és inni is. – fogom meg a kezét újra és a kijárat felé indulunk, újfent törve az utat.

    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Olvasó szoba

    on Hétf. Jún. 13 2016, 22:26


    Jordan & Masa
    ©
    A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.



    -Azon vagyok!-Mosolyodom el halványan. Tényleg azon vagyok, hogy büszkék legyenek rám, hogy ne bánják meg, hogy befogadtak engem.
    -Ugye? És így hogyan keressem meg a párom?... Mert azért még nem adtam fel a reményt, hogy egyszer talán… Csak ezek a mai fiúk…-Tudom, hogy a falkában már vannak, akik nem vágynak kapcsolatokra, akik ezt már kinőtték, vagy egyszerűen belefáradtak? Nem is tudom. Lehet, hogy csak az én naivitásom ez. Nah de tudom ezt nem pont vele kellene kitárgyalnom. Inkább Lioval kellene leülnöm erről cseverészni, csak ő meg igen elfoglalt általában. Túlságosan is belemerül a munkába.
    Elég hülyén érzem magam, amiért ő nem viszonozza ölelésem. Persze nem számítottam nagy érzelgésre, nem is akartam azt, csak egy ölelést, ami rohadt sokat tud segíteni. Sokan lebecsülik ezt a gesztust, pedig néha életeket menthet. Hamar el is engedem őt és letörlöm könnyeimet.
    -Ne haragudj!-Mondom alig hallhatóan, miközben egy gyors pillantást vetek rá, majd el is fordulok tőle. Igazán megtanulhatnám már, hogy itt nem fogok társra találni ilyenekben. Akikben igazán megbízom mind sokkal idősebbek nálam. Nekik ezek már túl érzelgős pillanatok.
    -Rendben!-Többet nem is mondok, csak elindulok utána. Most kissé úgy érzem magam, mint egy kislány, akit az apja vezet.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Olvasó szoba

    on Szomb. Júl. 16 2016, 00:00


    Egy kis ez, egy kis az


    Csak hümmögök az ugyére. Komolyan nem értem a világot, ennyire nem lehetnek puhányok. De hát én már csak egy morgós tengeri medve vagyok.
    Nőt és asszonyt akkor ölelek, ha éppen gyűrjük egymást, az érzelgősség sosem volt semmilyen oldalam. És a puhány csigássághoz az ilyesfajta ölelések vezetnek, ezért is bólintok magamban, amikor hamar elenged a leányzó. Egy büszke farkas nem érzeleg tömegben. Ott mást kell csinálni.
    A ne haragudjra ismét csak mormogok. Majd megtanulja, mit mikor és hogyan lehet csinálni, és hát én pont nem a vállamon kisírja magát mindenki farkas vagyok. Ha ütni kell? Na, ott találsz az első sorban!
    Ejj, de elrontottam ám én. Nem vagyok az tejfeles képű, mindenkit türelemmel meghallgató és vigasztaló farkas. Majd elirányítom ahhoz az örökké csavargásban lévő franciához. Csak ne kelljen végighallgatnom őket. Azért jó tudni, hogy vannak, akik értenek a lélek nyelvén.

    //Nagyon köszönöm a játékot, élveztem! wow wow //

    Re: Olvasó szoba

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:55


    Ajánlott tartalom

    Re: Olvasó szoba


      Pontos idő: Pént. Aug. 17 2018, 23:35