Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» LaGuardia Reptér
by Noah L. Harwey Today at 23:32

» Utopia Parkway
by Ryan Elvestaad Today at 21:55

» Terasz
by Dante di Canio Today at 21:13

» Pince
by Ryan Elvestaad Today at 00:27

» Étkező
by Theodore Miles Hudson Today at 00:07

» Szentpétervár
by Vitaly Rayt Yesterday at 23:50

» Vitaly lakása
by Admin Yesterday at 18:19

» Forest Hills
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:24

» Kinti medence
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:21

» Kapu
by Lucius Evans Kedd Aug. 14 2018, 18:59

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Uszoda

    Share
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Uszoda

    on Hétf. Szept. 28 2015, 20:39

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Uszoda

    on Hétf. Jan. 04 2016, 16:44




    Kikézbesítettem az utolsó csokor virágot is, én kötöttem, csudi liliomokkal, meg csokibonbonokkal. Az utóbbiból párat levámoltam, kóstolás címén. Nem zavar, hogy az egyenruhások megállíthatnak, majd elbájolom őket. Visszamenni azonban nincs kedvem, helyet keresek magamnak, mert egy kis önállóságra vágyom. Az emberek jó murik, nekem azonban nem csak az számít, hanem hogy senkit se zavarjak a saját dolgaimmal, mert ugyebár lebukni senki sem szeretne, ahogy éppen visítozva huppanok bele a virágok közé. Kolibri formában. Mint ahogy teszem most is, mert úgy gyorsabb körbereppenni a városon.
    Az egyik épületnél hirtelen állok meg, majd hátratolatok és egy ideig a fejem forgatva lesek az ablakba befelé. Orchideaaa! Iszonyat ritka szépsééégg!! Meg kell nézzem! Azonnal fordulok is, és az ablak felé reppenek, viszont nem csak az ablakkal nem számolok, hanem a légcsatornával sem. Nagyot koppan a búrám az üvegen én meg le a teraszra, egy pillanatra elszédülve.
    ~A rohadt! ~
    Muszáj leszek emberi formát felvenni, mert nem fogok tudni kirepülni, eeez egy nagyon komoly beérkezés volt. Majd kidu...
    Már a fejem búbja és a homlokom közötti részt tapogatom, külsőben emberi, öltözékben pedig vagány motoros cuccban, bakanccsal. Vasalt példányban. Amikor elér hozzám az érzet, hogy ez bizony nem emberlakta terület. És nem is a régi haverokat érzem csak. Azonnal felpattanok, mert féltem ám a sejhajom a négylábúak elől. Csakhogy nem olyan egyszerű kijutni. Két okból: egyrészt egynek semmit sem látok és szédülök. A második ok: naná, hogy már itt vannak előttem.
    - Bocs, itt sem vagyok, király az orchideátok! – nem megy visszaváltozni, így még a hóba vagy vízbe is simán belebucskáznék. De azért megpróbálok elslisszanni. Egy próbát megér, nem?
    ©

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Uszoda

    on Hétf. Jan. 04 2016, 19:51

    Sam - Dante (és a csapat)

    Meg kellene lepődnöm, hogy hívatlan vendégünk van, hiszen amióta ideértünk, azóta még nem akartak betörni, felgyújtani semmit, és ez okot adhatna arra, elkényelmesedjünk.
    Nashville-ből jöttünk, nem holmi tündérmeséből, tehát a riasztások minden naposak voltak, és több száz évnyi rutint nem lehet csak úgy elfeledni.
    Automatikusan mozdul mindenki, mire kiérek, a srácok már meg is előztek. Lassulok, edzésbe kell lendülnöm, bár nem olyan rossz részidővel landolok a betolakodó előtt.
    A szökési manőverét karba tett kézzel nézem végig, esélytelen. Tündért fogtunk, csodás. ha nem vérszívó jár erre, akkor egy tündér, aki orchideát dicsér. Lehidalok.
    -Gyere csak... látod azt a kaput ott és mellette a csengőt? No, azt ha megnyomod, akkor jelez, és nagy valószínűséggel valaki reagál rá, és ha rendes kislány vagy, akkor még orchideát is kapsz. Nem úgy, mint most, mert nem szeretjük, ha valaki betörést követ el.
    Nem vagyok hülye, a kamera nem vak, így pontosan tudom, hogy nem is olyan régen még madár formában csattant az üvegen, most pedig emberként próbált meglépni.
    -Két lehetőség közül választhatsz... hívom a helyi yardot, vagy mi rendezzük el... utóbbi esetben ha úgy alakul, nem vállalok felelősséget.
    azt nem ecsetelem, hogy nálam a helyi yard a mi végrehajtóinkat és esetleg egy démont jelent, de a döntést rá hagyom az ifjú(ra) "hölgyre".
    Egy nyomorult virágért kötött ki nálunk... eddig azt mondtam volna, a farkasok között akad a legtöbb nem normális, de most már kezdek benne kételkedni.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Uszoda

    on Pént. Jan. 08 2016, 22:35






    A kör bezárul előttem, ahogy slisszannék, így megállok és visszalépek, onnan pedig nem vezet semerre semmi, mert a fal van. Ablaküveg nélkül. Talán mégis át kéne változnom, hátha ki tudok röpcsizni innen. Még egy kis duma és talán leszek annyira jól, hogy menjen.
    A hangra ugyan megrettennék, ha nem tudnám, hogy majd csak kivágom magam, és kíváncsian nézek a kapu irányába is. Már nyitnám a szám, hogy, amikor céklapiros lesz a fejem a szóra.
    - Kislány aki mondja! Nem almáim vannak bundáskám, hanem mogyoróim! Megmondanád, hogy jelezzek csőrrel?! – méltatlankodó a hangom. Arról nem is beszélve, hogy akar a hóhér a vaskapu közelében lenni, a só után az a másik ellenfelünk, szerencse, hogy télen már nem sózzák az utakat.
    A yardra fújok egyet rosszallóan, a másodikra, főleg a végére, egy másodpercre elgondolkodom. Már csak azért is, mert az előbb is kettőt láttam a kapuból és bundásokkal nincs kedvem verekedni.
    - És ha egyiket sem választom? – azzal máris alakulok a vállrántásból, vissza, kolibrivé.
    A változásba azonban beleszédülök és felfelé helyett süllyedni kezdek, elveszítve a meglepetés erejét.
    ~Ó-ó...~
    Gyorsan kell cselekednem, és mivel elvesztem az irányt is, inkább az előrét választom, ahol látok egy kis rést. Csak az ébreszt fel, hogy a duplán látásom okán a rés helyett teljes erőmből nekimentem Danténak, amikor koppan fejem a vállán.
    ©

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Uszoda

    on Vas. Jan. 10 2016, 11:13

    Sam - Dante (és a csapat)

    Sajnálni tudnám, ezt benézte rendesen. Fogalmam sincs, hogy Queensben mi a szokás, vagy mi volt, de itt nem kezdőkkel áll szemben, hanem olyan farkasokkal, akik tudják, mi a dörgés. Lekislányozom, és nem véletlenül, kezdem azt hinni, hogy a hímneműek kihalófélben vannak, mert ez a generáció egyszerűen tragédia.
    A rákvörös fejre elvigyorodok, gyenge pontra tapintottam, van ilyen.
    -Annak talán jelét kellene adni... valahogyan. Egy férfi nem rendelkezik ennyi feminim vonással... és akkor most nagyon finom voltam, de kösz a tippet, legközelebb úgy kezdek, hogy megnézem, van golyó, nincs golyó. Ugyanúgy nekirepülhettél volna, mint az üvegnek, amire felkenődtél.
    Golyói vannak... jól eldugta, mert a fene se mondaná meg róla első blikkre, hogy nem nőnemű, és a hosszú haj nála még ront is a dolgon, pláne ezzel a... a törékeny, nádszál vékony testalkattal. Bár lehet, transzvesztita, és most mélyen megsértettem a női lelkét. Az opciókat ismertettem, nem mondhatja, hogy nem, bár tudom, hogy egyik sem fogja elnyerni a tetszését.
    -Abban az esetben vagy meg tudsz lépni, vagy nem. Az előnyt megkaptad.
    Korrekt ajánlat a részemről, nem is mozdulok, továbbra is úgy állok, ahogyan eddig, azaz karba tett kézzel. Az enyémek sem mozdulnak, várnak.
    Az, amit előad, az viszont mindennek nevezhető, csak épkézláb menekülésnek sem, mert lehet, több száz évet megéltem, de ilyet még nem basztam. Nem elég, hogy az átalakulása után mint egy hajtóműhibás repülő hirtelen süllyedni kezd, nem, de utána konkrétan beleáll a vállamba a szívókájával együtt. Kilyukasztotta a bőrkabátom, és ezért morcos vagyok.
    Az égre pillantok... azt csodálom, hogy ez a faj még létezik és nem halt ki teljes mértékben. Most vagy ő egy szerencsétlen képviselője, vagy tényleg ennyire életképtelenek.
    Rohadjak meg, ettől nagyobb fórt nem tudok adni egy ellenfelemnek sem, mint amit ő kapott. Mégis mit kellett volna tennem? Elugranom, hogy kitaláljon?
    -Téged sem a tehetségedért szeretnek.
    Felsóhajtok, ennyit erről. Befelé indulok a kolibritündérrel a vállamban, egyedül annyit teszek, hogy megemelem, mielőtt belém törik a szívókája, és azzal halálra ítélem. Annyi esze csak van, hogy nem most akar vissza alakulni, legalábbis remélem, bár akkor is magával szúr ki, nem velem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Uszoda

    on Szomb. Jan. 16 2016, 17:49



    Dante, Sam& Enzo






    Azt a kiherélt teringettét! Felkeltenek félig meddig alvó állapotomból, és olyan tempóban rongyolok ki az erkélyre, mintha minimum égne az egész kecó érted és minek? Egy kibeba...tündérfajzat miatt, aki kolibrinek hiszi magát, és ráerjedt az ablak álló orchideákra. Amik Masa vagy Lió virágai, a fszom se tudja, de nem is érdekel, szépek, és kész. Erre ez a kis madárféle rá akarja vetni magát azzal a kis szívókás izéjével. Hát még mit nem!
    Körbeálljuk a törékeny kislányt, aki közli hogy nem is az, és hogy mogyorókat rejteget, hát komolyan megkérdezném hogy mégis hol a jóéletbe rejtegeti, mert hát látni nem látni, de apám megelőz így én csak jót nevetek a helyzeten, és aztán a tenyerembe csapom a fejem, ahogy az a lökött tollgolyó nekirepül apának és a vállába áll! Nem ám az, hogy nekirepül, és leesik, nem öcsém, ez kajak beleállt mint a darts tű! Még ilyet! Elkap a röhögés, de félreállok Dante útjából, és befelé menet keresek egy kosarat amibe beletehetjük majd a kis kéretlen orchidea molesztálót. Mintha valahol lenne a lomtárban egy kalitka is, valakinek voltak madarai. Talán újrahasznosíthatnánk.
    - Hallod, felhozzam az egyik kalitkát? - kérdezem vigyorogva, ahol trappolok mellette.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Uszoda

    on Hétf. Jan. 18 2016, 12:34






    Továbbra is céklavörös fejjel rántok vállat.
    - Arról én nem tehetek, hogy te csak a külsőségekre adsz. De persze, meséljél csak, hosszúhajúkám, mitől is maszkulin valaki. Nem csak a felfújt test számít annak. – dobom vissza a labdát. – ha kolibri lennék, most nyújtanám ki a nagyon hosszú nyelvemet, de mivel emberi formában vagyok, labdázgatok.
    Az izomagyaktól tudok kiakadni, mint az iránytű a Bermudák felett. Az viszont nem tetszik, hogy falként áll továbbra is körbe mindenki. Reppentyű lesz ebből, máshogy nem jutok ki.
    Vagyis még így sem. Jobban beletoltam a fejem az üvegbe, mint számítottam és erre ennek a szőrmókusnak a vállában kötök ki. Fantasztikus! Még valami, úgy mára?
    ~ Bekaphatod.
    Verdesni kezdek jobban a szárnyammal, hogy szinten tartsam magam, és valahogy a vállára, mellkasára, felkarjára, akárhová meg tudjam támasztani a lábam, megfelelő szögben, hogy ki tudjam húzni a csőröm. Szerencse, hogy nem tövig mentem bele, mert már megfulladnék.
    ~ Nem akarok bemenni!
    Érzem a tenyerét a talpam alatt, megkapaszkodom benne és megpróbálom kirántani a csőröm. Amivel vigyázni kell, mert a csini emberorrommal ellentétben, a csőröm kicsit görbe.
    ~ A te agyadnak kell a kalitka, hogy el ne szálljon a légüres térbe!
    Hallottam ám az erőlködés közepette is, amit mond. Ha vasból van, végem. Vagyis nincs, tudom, csak piszokul legyengít. És abba halok bele.
    A második próbálkozás után, ha megy, akkor pihenek, de érzem, hogy menni fog, már csak egy kicsi kell. De nem késlekedhetek.
    Ha nem tartanak fel a mozdulatban, harmadikra kiszabadul a csőröm a vállából, és talán neki jobban fájhat, mint nekem, engem azonban kimerít, de csak mert korábban slunggal koccoltam le az üveget.
    Ha tudok, teszek pár lépést a kezén, azután letottyanok, nem megy tovább.
    ~ Pi... pihenni kéne. Csak egy kicsit, és aztán itt sem vagyok.
    A dupla látásból arra nézek, amerre pont nincs Dante.
    ©

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Uszoda

    on Hétf. Jan. 18 2016, 13:34

    Sam - Dante (és a csapat) - Enzo

    -Nem árt, ha ránézésre is tudod, csaj áll előtted, vagy sem. Mesélj, mi az, ami olyan marha férfias benned, mert még a mozdulataid és a hisztid is inkább kislányra hajaz. Irigykedsz, mi?
    Vigyorognom kell. Felfújt test, az, ha nem lenne ennyire szerencsétlen, megmutatnám, mi rejlik a felfújt testben, de mellé ütök, attól is meghal.
    Az, hogy a vállamba áll, hab a tortán, de tényleg, mára még úgy hiányzott, mert nem volt teljes a palettám, neeeem. Kellett oda még egy kolibri is.
    -A szívókádat ami bennem landolt?
    Ezen már röhögök. Kisminkelnék, rákattanna az összes meleg aki él és mozog New Yorkban. Mit akar és mit nem, nem foglalkoztat, betört a területünkre, ezt pedig nem hagyom szó nélkül.
    -Hozzad, legalább addig nyugton lesz, amíg elmúlik az agyrázkódása.Te meg ne verdess, mert letöröm azt a szart és beléd is állítom.
    Bólintok Enzonak, addig megtámasztom ezt a szerencsétlent, és figyelmeztetem... amolyan barátilag. Egy mozdulatomba telne, hogy kinyírjam, és még ezt sem képes értékelni.
    Hagyom, erőlködjön csak, míg kihúzza belőlem a csőrét. Meg sem rezzenek, de amint végzett, megfogom, hogy ne tudjon elrepülni... azaz még egy hasonlóan nyomorult próbát véghezvinni, mint az előbb. Még kinyírom vele, aztán temethetem is.
    Enzo ha visszaért, bepakolom a kalitkába a tündért, és rácsapom az ajtót. Vagyok olyan rendes, hogy letépek egy orchideát, és még azt is odateszem, legyen neki gyereknap.
    -Na ide figyelj tündérbogyó. Nem vagyok köcsög, így ha magadhoz tértél, akkor leléphetsz, bár a csattanásodat látva az nem most lesz.
    Beszállítom az irodába, ott teszem le a kalitkát, és nem nézek a fiamra, mert tudom, hogy annak csúnya röhögés lenne a vége... így is.
    -Sok dologra gondoltam, mikor Queensbe jöttünk, de arra nem, hogy lassan menhelyet fogunk üzemeltetni.
    A többiekre pillantok, hát ezt nem vettük számításba, tény. Előbb vártuk a harcok folytatódását, mint azt, hogy mauglit, tündért és egyéb fajokat látunk vendégül.
    Menet közben vizet is készítek, igyon a srác, arra szüksége lesz. Leülök a fotelbe, a lábamat az asztalra csapom. Amíg regenerálódik, a többiek kiderítik ki ez a jómadár.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Uszoda

    on Csüt. Jan. 21 2016, 15:51





    - A tiéd meg ökörére! – fújom fel magam. Ne merjen kritizálni a nélkül hogy ismerne, mit képzel!
    Verdesek a szárnyammal, az egy helyben levésért. Legszívesebben beljebb tolnám a vállába mérgemben, ha tudnám, hogy ezzel visszafelé sülne el a dolog, levegő hiányában.
    ~ Még meg is csikiznélek a nyelvemmel, marha!
    A válaszára, hogy mit tenne a csőrömmel, a félelmem dühvé változik és már egyáltalán nem finomkodok a kihúzással.
    ~ Szemét.
    Levegő után kapkodva és energiát gyűjtve lépdelnék, mire érzem a súlyos tenyereket magam körül.
    ~ Naaa, hagyjál! El akarok menni!
    A kalitka látványára azonban szabadulni igyekszek, még meg is csípem a kezét a bundásnak. Ne játszadozzon velem, mert megcsípem!
    Egy hatalmas madársípolás jön ki a csőrömön, ahogy bevág a ketrecbe és el is hal, ahogy reszketve, szédülve összekuporodok a közepén, mintha azzal távolabb lennék az acéltól. Kezdek gyengülni és taszít a fém.
    ~ Engedj kiiiiii!!!!! – reszketek. Hevesen dobog a szívem, de tudom, hogy nem sokáig fog így tartani a dolog. Le is tottyanok az orchideára, csőrömet nekidöntöm és keserves zokogásba kezdek belülről. Nem szoktam bántani senkit, a virágokat szeretem!
    Ha nem történik semmi, akkor pár percen belül a zokogásom is abbamarad. Nagyon rosszul érzem magam a fémtől.
    ©

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Uszoda

    on Hétf. Feb. 22 2016, 19:17

    Sam - Dante (csapat)

    Figyelmen kívül hagyom a megjegyzését, sajnos ha jobban belegondolok a tündér srácok többségéről tényleg nem leget megmondani, melyik nemet képviselik.
    Állatvédő vagyok, nem kicsavarom a szívókáját, hanem még meg is emelem, nehogy kárt tegyen most már saját magában. Nem csodálatos?
    -Te vagy veszélyben, nem én.
    nem rántom meg, maga végezze a kiszedést, még véletlenül tényleg ketté töröm és máris szerzünk egy csapat ellenséget a tündérek személyében. Holott ha azt nézem, joggal tenném, magánlaksértésért, birtokháborításért, betörésért.
    -Én is sok mindent akarok, de nem vagyok barom, hogy sérülten játsszam a hőst.
    Megfogom és beteszem a kalitkába, az, hogy csíp, nem érdekel, így szállítom az irodába a rohadt orchideájával együtt. Agyrázkódással majd biztos elengedem, még besétál egy autó alá, vagy elkapja egy macska vagy valamilyen dög, ha kolibriként flangálna.
    Néha rápillantok, és hamar levágom, ez a tündér szarul van a fém közelségétől. Oltári, már tudom mivel lehet sakkban tartani ha arról van szó.
    Felsóhajtok, és az asztalra pakolt pokrócra emelem ki virágostól, előtte bezárva az iroda ajtót, nehogy lestukkolja a szemközti falat.
    -Szedd össze magad, pihend ki, és ha elmúlt az agyrázkódásod, akkor meglátjuk a továbbiakat.
    Nem zavar, ha ebben az alakban marad, gondolván ők is sokkal gyorsabban regenerálódnak így, mint emberként. Ránézésre a szívókája is rendben, és csak remélni merem, hogy a sípoláson kívül más hangot nem ad ki.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Uszoda

    on Kedd Feb. 23 2016, 22:52



    Dante, Kolibri& Enzo






    Elkap a röhöghetnék azon hogy a kis kolibri reklamál hogy nézzünk már oda, neki vannak mogyorói. Hát majd valaki szépen megtöri őket, de én biztos nem akarom látni, vlahogy nincs gusztusom az ennyire feminin pasikhoz, akkor már legalább legyen egy olyan, aki felveszi a kesztyűt velem szemben, de ilyen kis anyámasszonykatonája. Ehh, na mindegy, láthatóan apa is ilyen gondokkal küszköd, azon túl hogy ne röhögje telibe a kis betolakodót, aki szabályszerűen beleállt a vállába. Ezen persze kiröhögöm a vakbelem.
    - Hogyne, máris... - indulok el, és lemegyek a kamrába, tuti láttam itt valahol kalitkákat. Ahaaa meg is vagy. Kettőt is találok egy fémet meg egy fontat, mintha valami kosár lenne átalakítva. Felviszem mindkettőt végül is, tudom hogy a tündérek allergiásak a fémre, de hát ez van, szopacs kolibri! Mindenesetre viszem a szobába a másikat is, hogy akár abba át tehesse.
    - Hé, a fémtől van pocsékul, de van egy fonott is, ez elvileg nem káros arra a szőke kis fejére - vigyorgok, ahogy nézem a kismadarat, mennyire cuki így, igazán megtarthatnánk ha nem nyúlna ki a fémketrecben. Micsoda kár, lenne házi tündérkénk. Mint csingiling. Csak pasiba.
    - Jah pihenj egy kicsit, ha meg akartunk volna ölni, már megtettük volna! És ne hisztizz már pasi létedre az isten baszonemg! - mordulok fel. Egy nő nem picsog ennyit.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Uszoda

    on Szer. Márc. 09 2016, 13:35





    A kiszabadulásra figyelek és hogy ne érjek a csőrömmel a fószer csontjához, ha már volt kedves és megtartott. Biztos fájhat neki, kellett beleállnia.
    Felvihognék, ha tudnék arra, hogy sérülten nem hősködik. Nem ismerek annyi bundás-karmos négylábút, de hogy egyik sem a nyugisan marad típus, azt már volt alkalmam tapasztalni.
    Zúg minden körülöttem, azt sem érzem, ahogy kivesz a kalitkából, csak azt, hogy könnyebb lesz.
    Eljutnak hozzám a másik bundás szavai, mégis kicsit később nyitom ki felé a szemem és mivel nem tudom úgy fordítani a fejem még, ezért bandzsítok, még ha egy madár szeme erre voltaképpen képtelen is. De nem megy most máshogy.
    Észreveszem, hogy az ajtó csukva, semmi több, most a másik fazonra fókuszálok. Majd kitágulnak a szemeim és később kezdek el madárhangon picsogni, miközben a gondolataim még szakadoznak.
    ~ Megölni? ~ elkap ugyan a félsz, melyik tinikorú ne rottyintana a gatyájába, most azonban erőm sincs, hogy féljek, így csak újból becsukom a szemem.
    ~Bekaphatod.~
    Szerencse, hogy hamar helyrejönnek a tündérek, a vas már messze van, és nem telik el tíz perc sem, felkapom a fejem és kinyitom a szemem, addig hol kábán pislogtam és turkáltam az orchideát, hol aludtam. Hirtelen nem tudom, hol vagyok, csupán annyit érzek, hogy nem emberek között vagyok, ezért szinte azonnal átváltozom ember alakba. Fordítva működöm. Fél perc csönd után megtapogatom az asztalt, és felhúzom a lelógó lábam is. A virágot elszontyolodva veszem a tenyerembe, óvatos dédelgetéssel. A térdemre teszem a virágot, megdörzsölöm az arcom, még nem kerek a világ, de ... hol is vagyok?
    Megállok a mozdulatban és kinézek a tenyereim mögül. Pedig már azt hittem, elmentek közben valahová. Felsóhajtok, az ölembe engedem a kezem.
    - Hol vettétek a virágot? Hazamehetek? – nézek hol egyikre, hol másikra. Nem tettem semmi rosszat. Szép az orchideájuk, meg akartam nézni.  

    ©

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Uszoda

    on Kedd Márc. 15 2016, 20:53

    Sam - Enzo - Dante (csapat)

    Röhögni tudnék, már ha lenne kedvem azon, hogy bajlódjak egy kolibritündérrel, aki még reklamál is. Örüljön annak, hogy nem nyírtam ki azonnal, hanem még viszonylag barátságosabb vagyok vele.
    A kalitka jó ötletnek tűnik ideiglenesen, Enzonak egy biccentéssel köszönöm meg, erre nem kiderül, hogy ez a szerencsétlen még ettől is szarul van?
    -Hátrébb a szívókával, jól mondja. Ha akartuk volna, kint kitekerem a nyakadat és kész.
    Madarat még sosem likvidáltam, de ha így halad és tovább szájal, esküszöm, megteszem.
    Némán figyelem a tündér kölyköt míg magához tér, csak a lábamat dobtam az asztalra, mondván az sem két perc lesz.
    -Persze, aztán ő lesz az ébresztő óra éjszaka is, mert éppen sztrájkol a kalitkában. Enzo, ne őrjíts meg könyörgöm. Másra sem vágyom mint egy tündérre házi kedvencként.
    Elnevetem magam, mert a fiamból kinézem, megtartja csak úgy kedvtelésből, és mindent megtanul, ami a kolibrikről tudni kell. Szerencse, hogy nem kezdett el horkolni, akkor biztos betekertem volna egy rongyba, hogy ne halljam.
    Ahogy a srác kezd tisztulni és felfogja, emberek között ücsörög az asztalon, azonnal átváltozik, én pedig a plafonra pillantok. Van isten, nem kell itt éjszakáznom.
    Az más kérdés, hogy ahogy a virágot dédelgeti... komolyan mondom, kiások neki egy egész bokrot, ha ennyire oda van érte.
    -Rendeltük. Az itteni talajt kedveli, azért. Felőlem... ha nem mész neki az első ajtófélfának vagy az üvegnek... biztos, hogy jól vagy? Nem szédelegsz?
    Addig nem fogom elengedni, mg besétál egy autó alá, aztán temethetem is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Uszoda

    on Hétf. Ápr. 18 2016, 22:52





    A válaszára vissza kinyitom a szemem és ránézek. Eddig sem szívleltem a farkasokat, a kölyköket igen. Vagy szeretem őket? Azt tudom, hogy olyan acsargást képesek levágni a porszemen is, csak mert virtuskodni támad kedvük, hogy elfelejtik, nincs jobb a vakargatásnál. És látom a szemén, hogy megtette volna. Egy kis hegynyit kinyújtom a nyelvem rá, kimerült vagyok még gondolkodni is. Az egész tündérbagázs a nyakukon teremne. Vagy nem.
    Ahogy meghallom a két szót, felkapom a fejem.
    ~ Kalitka? Házi kedvenc? ~ hebegek. Azt már nem! Verdesni kezdek a szárnyaimmal, hogy elröppenjek, de a világ forogni kezd körülöttem, leorrolom a takarót és inkább ott pihegek. Észreveszem, hogy az ajtó is csukva. Nagyon nem jó ez így.
    De aztán csend lesz, békén hagynak, én pedig megnyugszom és kezdem összeszedni magam.
    Felragyognak a szemeim, előtte azonban még a bundás felé tekintek, aki lenőcizett. Tökös gyerek vagyok, aki tündér lett, az ritka kivétel ám! Vagy, annyira nem?
    - Jól vagyok, minden rendben! – fordulok vissza Dante felé.
    Nem kellett volna annyira heveskednem, máris kapom a szám elé a kezem rémülten. Duplalátás kontra búvárkund, jelenleg az utóbbi az erősebb. Kétségbeesetten nézek ajtó felé. A fal másik felébe, mert azért az egyenes látásnak még híján vagyok. Tapogatom a falat a vélt ajtókilincsnek, itt a rókabőrt nem dobnám ki azért. Ha kijutok a folyosóra, vagy akár igen, akár nem, muszáj vagyok megkönnyebbülni. Az egyenes éppen annyira egyenes, mint a spicceseké, de akkor is el kell találnom valahová.
    Szédelegve rogyok a földre, miután jobb lett. Egy fokkal. Pihennem kell, még a házból sem fogok kijutni, legfeljebb előtte szétcsalinkázom a falat. Felkapaszkodom a mosdókagylóra, hideg vízzel felfrissítem magam és a kagyló fölé lógatom a fejem, a tenyerembe.
    - Még... maradnék. – a lábaim remegnek. Végül megnyitom a csapot és jéghidegen folyatom a fejemre a vizet. Az viszont előhozza az évekkel ezelőtti emlékeimet, ezért a legközelebbi, akármire ugrok rémülten.
    - Ööööö.... – tapogatom meg, akárki is az, azután filmszakadás.

    Jó néhány óra alvás után nyitom ki megint a szemem.
    - Hol vagyok? – csúszik ki a számon, ahogy rájövök, nem otthon vagyok. Aztán megdörgölöm az arcom és közben eszembe jut minden, megáll a kezem a dörgölés közben, onnan szólok ki.
    - Ha kárt okoztam, megfizetem. Az orchideád szép. – kihangsúlyozom a virág nevét, mert a többi is eszembe jut és lévén, hogy jobban vagyok, a bosszantó jellemvonásaim is előtérbe kerülnek.

    ©

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Uszoda

    on Csüt. Nov. 03 2016, 00:29

    Zane & Lio
    Anya és fia

    Pár nap már eltelt azóta, hogy megtörtént a beharapás és az a borzalmas éjszaka a betegszobában. Apámtól már bocsánatot kértem és büntetésemet is megkaptam, és még azt töltöm, de egyelőre nem haladtam vele. Észrevettem, hogy kapom hozzá a segítséget, amiért imádom a családom, de még volt lehetőségem jóvá tenni a hibám, hiába igyekszem. Persze sikerülni fog, de nehéz lesz és egy ideig el fog tartani. Az sem segít, hogy nem kommunikálhatnak velem, ami igazából éltet és Zander sem hajlandó együttműködő lenni. Persze megértem, hogy Apám a frászt hozta rá és egy pillanat alatt szakítottam ki a régi életéből, hoztam teljesen új környezetbe és még csak meg sem kérdeztem, de… Legalább próbálhatna úgy tenni, mintha nem lenne ez a helyzet teljesen rossz. Végülis megmentettem a biztos haláltól, új otthont adtam neki, nem kell halálra dolgoznia magát és még csak suliba sem kell járnia. Próbálok vele türelmes lenni, hiszen emlékszem, magam is ilyen voltam az elején, de egy kis megértés jól jönne. A Bátyámmal sem tudok beszélni, ő a biztonsági szobába van bezárva a saját baklövése miatt, így az egyetlen, akivel kommunikálni tudok, az Zane. De ő nem akar. És én meg félek, ha nem mutatok fel vele valamilyen fejlődést, akkor komoly bajba kerülünk mindketten. Na, jó, ebből elég, a siránkozással még semmire nem ment senki és te nem ilyen vagy Lio. Megrázom a fejem és  folytatom az átöltözést. Úgy döntöttem, valahogy le kell vezetnem a feszültséget és le kell magam fárasszam, hogy tudjak aludni éjszaka, mert így nem lesz jó. Mivel nem hagyhatom egyedül a fiamat, muszáj volt valamit házon belül találnom, így végül az úszás mellett döntöttem. Kiskorom óta imádom a vizet és a hajózást, így kézenfekvő, hogy ez valamelyest meg tud nyugtatni. Amint átöltöztem bikinibe, máris fejest ugrok a vízbe. Persze nem ér le a lábam, de ez nem újdonság, csak a gyerekmedencében szokott leérni. Felbukkanok és kisöpröm a hajat az arcomból.
    -Biztos nem akarsz bejönni? Nagyon jó a víz…  -szólok ki a parton heverésző kölykömnek. Ide is magammal kellett rángatnom jobb híján, de bejönni nem akart. Mivel nemleges választ várok, megvonom a vállam és lemerül megint és ezúttal lent is maradok, ameddig csak tudok. Szeretem ezt csinálni, olyan békés minden a víz alatt, és mivel nincs annyira szükségem levegőre, mint a halandóknak, simán tudok ücsörögni legalább húsz percet a medence alján minden gond nélkül.

    Outfit: Link » @ «Music: Link
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Uszoda

    on Pént. Nov. 11 2016, 19:21



    Kiss my eyes and lay me too sleep



    Már egy pár napja itt vagyok, ezen a furcsa helyen, az egész hely akkora, mint egy kisebb kastély a hozzá tartozó birtokkal. Magyarán elég nagy. Nehezen szokom meg a helyet és az állandó mozgást, hogy valaki, valamit mindig csinál, és ez nekem annyira új hogy nem tudom elfogadni még. Megijeszt és meg is nyugtat, a bennem élő farkas is hol nyugodtabb hol sokkal ingerültebb amikor valami új inger éri. Nem is értem hogyan lehet hogy belém költözött, nyilván Liónak hála, mert miatta nem haltam meg, de... nem tudom mit érzek felé. Amennyire tudom kerülöm őt, mert valamennyire hálás is vagyok mert élhetek, mégha más életet is, másfelől pedig nem akarom kedvelni mert elvette a döntésjogom. Igaz, nem kell dolgoznom, és reggel szinte pánikszerűen ébredek fel, hogy elkések valahonnan, még belém van idegződve hogy nincs szabadidőm, és nem érek rá semmire. És ma is aludhattam kilencig, és lustán keltem fel, most hogy megtehetem, kialszom magam, és a közérzetem is javult egy kicsit. A sebemnek nyoma sincs már, egyiknek sem. Jól esnek a tétlen napok, és annak ellenére hogy nem igen vagyok aktív figyelek, mindenre és mindenkire. Vannak itt érdekes arcok, bár most viszonylagos csend van és igyekszem kihasználni hogy magam vagyok. Kimegyek a kertbe, szokásos fekete ruhámban, még meleg idő van így csak rövidnadrágban és semmit nem viszek magammal. Atlétám is fekete, és így megyek ki az uszoda részre, mert hát mondtak valami olyasmit hogy nem nagyon mehetek szabadon ki. Amiben csak az a legjobb hogy össze kéne szoknom Lióval így hát... ketten vagyunk itt, de nem igazán szólok hozzá, nem tudom mit mondhatnék neki. Elheverek a medence szélétől tisztességes távolságban és figyelem ahogy ő bikinire vetkőzve csobban bele a vízbe. Azért néha odakémlelek hogy még mindig nem jött fel.
    - Muszáj nekem is víz mellett lennem? Nem szeretek úszni... - sóhajtok fel ahogy közelebb lépek de nem túl közel, nem akarok a medencében landolni.



    "Gonosz vagyok ez ugyebár nem hit dolga."
    ©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Uszoda

    on Pént. Dec. 02 2016, 20:00

    Zane & Lio
    Anya és fia

    Kell egy kis kikapcsolódás, nem volt egyszerű az elmúlt néhány nap és még nincs vége a megpróbáltatásaimnak. A büntetés még hagyján, bár nem tudom, hogyan fogom kibírni, hogy senkivel nem beszélhetek falkaügyekről, semmit nem tudok meg időben és még csak azt sem tudom, mivel fogom újra kiérdemelni a falka és az Alfa bizalmát. De hogy a kölykömmel nem alakul jól a kapcsolatom… Az egyenesen kétségbe ejt. A történtek után úgy érzem, bizonyítanom kell vele kapcsolatban, hogy jól fog tanulni és teljesít majd, hallgat rám. Ehhez képest alig szól hozzám és még csak hallani sem akar a történeteimről. Persze megértettem, hogy még új neki minden, én meg kiszakítottam a környezetéből és elvettem a döntési lehetőségét, de örülnék, ha valami szikrát látnék. Egy apró gesztust, vagy valamit. Nem várok sokat, hiszen emlékszem, mennyire nem tetszett az elején nekem sem, de csak egy kis együttműködés jó lenne. Tényleg, nem várok sokat, igaz?
    Megnyugtató kicsit a víz alatt csak kifelé figyelni, nem foglalkozni a kételyeimmel és a gondjaimmal. Mintha feloldódtam volna a vízben és már nem is én lennék, csak körülöttem a medence. De sajnos fel kell jönnöm levegőért, hiába ücsörögnék ott még pár órát. Felbukkanok a felszínen és mély levegőt veszek. Éppen a fiam előtt nem sokkal emelkedek fel valószínűleg nem fröcsköltem le, de ki tudja, még erre is képes lenne morogni.
    -Igen, kénytelen vagy, mert veled kell lennem. De nem kellett a medencébe jönnöd -emlékeztetem, hiszen nem rángattam be magammal. Igyekszem megkedveltetni magam vele, de ha mindenért engem okol, nem olyan egyszerű.
    -Ott van a gépem a cuccaim alatt, ha akarsz netezhetsz rajta, csak a fájljaimhoz ne nyúlj és ne állíts el semmit -mutatok a ruhakupacomra, alatta van a táskám, benne megtalálja a laptopom. Nem zavar, ha a cuccaim között turkálnak, de a többiek tudják, hogy az üzlethez kapcsolódó dolgokat ne piszkálják, mert akkor nem csak az én napomat teszik tönkre, de még sokakét. Ezután a hátamra fordulok és elkezdek hosszokat úszni egymás után.

    Outfit: Link » @ «Music: Link

    Re: Uszoda

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:58


    Ajánlott tartalom

    Re: Uszoda


      Pontos idő: Pént. Aug. 17 2018, 23:35