Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» LaGuardia Reptér
by Noah L. Harwey Today at 23:32

» Utopia Parkway
by Ryan Elvestaad Today at 21:55

» Terasz
by Dante di Canio Today at 21:13

» Pince
by Ryan Elvestaad Today at 00:27

» Étkező
by Theodore Miles Hudson Today at 00:07

» Szentpétervár
by Vitaly Rayt Yesterday at 23:50

» Vitaly lakása
by Admin Yesterday at 18:19

» Forest Hills
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:24

» Kinti medence
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:21

» Kapu
by Lucius Evans Kedd Aug. 14 2018, 18:59

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Edzőterem

    Share
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Edzőterem

    on Hétf. Szept. 28 2015, 20:51

    First topic message reminder :

    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Edzőterem

    on Szomb. Aug. 12 2017, 22:43

    Dante és Nicho


    Mélyeket fújok, és a fülemben dobol a vérem, ahogy egyre csak verem azt a zsákot, és az ujjaimat már egyáltalán nem érzem. Lüktetnek az izmaim érzek valamit de annyira elhangosodik a fejemben a zene, és a sok befutó gondolat, emlékek, Candy és még sok egyéb más is. Egyre gyorsabban és többet veszek a levegőből, ahogy érzem, hogy folynak le rajtam az izzadság cseppek majd ahogy felém lendül a zsák megfogom és neki támasztom a fejemet. Hozzá tapadok a homlokommal. Ez nem én voltam. Ez a dög a testemben. Ez nem harag volt, ez vadság. Néha úgy érzem túl sok az elnyomás magam felé, de néha azt is, hogy nem tartom magam eléggé kordában. A fenébe pedig már mióta csinálom ezt! Felnőtt vagyok, és elvileg a kölyköknek van ilyen problémáik. A megszólításra hirtelen nézek fel. A számon keresztül veszem a levegőt és nem tagadom meglepett, apa. Ő volt az az energia, csak én megint figyelmetlen voltam és rá se bagóztam. A helyettes nagyfőnöke közölte, hogy elmegy valamerre de ezt persze nem kötötték az orrunkra miért is. De nem is foglalkoztunk vele. Ő a főnök, tudja mit csinál és miért...Lenyugszom és normálisan kezdem venni a levegőt, majd megtörlöm a homlokomat.-Szia...-mondom de már oda lép és megölel engem én pedig félmosolyra húzva a szám viszonzom ezt majd figyelem ahogy ledobja a táskáját majd a szavain gondolkodom.-Hát...nem éppen farkasokra edzem magam.-mondom halkan ahogy szélesebb lesz a mosolyom és lenézek a karomra majd leengedem magam mellé, majd ahogy elhallgat a zene kinyomom inkább.-Hát ez igaz.-Nem tagadom, nem tartom a legmegbízhatóbbnak a szörnyemet.-Kicsit nehéz vele megtalálni az összhangot, és a megfelelő egyességet...-vallom meg ahogy oda lépek a padhoz és a törülközőt amit lehoztam magammal felvéve törlöm meg az arcomat.-De próbálok minél több megoldást találni erre...Hátha az egyik végre jó lesz.-pillantok rá ahogy a törülközőt vissza dobom a padra.-Milyen volt az út?-kérdezem, hogy ne csak rólam legyen szó. Tényleg érdekel mi volt vele. Lehet nem csak valami unalmas utazás hanem valami izgalmas is történhetett vele.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Edzőterem

    on Hétf. Aug. 14 2017, 00:02

    Nicho - Dante

    Magamban mosolygok azon, hogy a fiam úgy belemerült az edzésbe, nem tűnt fel neki, belépek a helyiségbe, csak akkor figyel fel rám teljes mértékben, mikor már szinte mellette állok.
    -Néha nem árt arra is felkészülni. Kaphatsz olyan ellenfelet.
    Közben mutatom, hol volt a hiba, mikor ütés után visszahúzta a karját, az a pár centi bőven elég ahhoz, hogy betaláljanak. Az, amit a bestiáról mond, nem lep meg, tapasztaltam magam is. Pedig érdekes, mert születése óta vele van, születése óta egymásra kellene támaszkodniuk.
    -Ez azért van, mert elnyomod magadban az ösztönösséget, és mindenáron te akarod kontrollálni. Addig amíg nem hagyod, hogy megmutassa, mire vagy vele képes, amíg nem hagyod, hogy ne csak és kizárólag a vadászatokra összpontosíthassa az erejét, nem fog menni. Nyomd le az egót, hidd el, jobb harcos nálad. Az önuralmat össze tudtátok hozni, az is kompromisszum... akkor mi a baj?
    Őszintén érdekel, miért nem találják az egyensúlyt, hol lehet a hiba, és azon vagyok, hogy ezt megoldjuk. Együtt. Olyan előnyökkel indul akár hozzám képest is, hiszen születetten az ami mi, és mégis küzd. Ellene küzd, pedig pici kora óta harmóniában kellene, legyenek. Valahol kisiklott, és az biztos, hogy nem kiskorában, mert a gyermek tiszta, ártatlan, tehát ott még meg kellett lennie ennek.
    -Nem. Nem egyedül kell megoldanod, egy kívülálló jobban látja, hol tértek ki egymás mellől, viszont azt csak te tudod, miért félsz tőle?
    Azért vagyunk itt, azért vagyunk Falka, hogy megfejtsük, mi a probléma, és segítsük, hogy összecsiszolódjanak.Bemelegítek, bár nem lenne rá szükség, ám a megszokás nagy úr, a bestia sem szereti, ha csak úgy hajszolni kezdjük.
    -Hosszú, igazából vártam, hogy visszatérjek végre. Sok volt.




    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Edzőterem

    on Hétf. Aug. 14 2017, 19:31

    Figyelem ahogy megmutatja a hibámat. Imádok új dolgokat tanulni és kicsit izgatott vagyok, mert most apától tanulok. Persze anya is izgalmassá tette a dolgokat nem erről van szó. Egyszerűen a tény, hogy most apától tanulhatok. Tanulhattam volna tőle ha megkeresem, és talán nem küszködnék most ezzel a gonddal, de mindig amikor elhatároztam magam mardosott a lelkiismeret. Soha nem tudtam volna anyát magára hagyni. Szeretem őt, és nagyon fontos személy az életemben, és a vele való kapcsolatom nagyobb volt mint az, hogy megkeresem apát. Hallgatom amiket mond. Félek tőle? Valóban ez látszik? Talán e a bajom, hogy magamnak se vallom be, hogy tartok tőle. Mélyet szusszanok és emésztem a szavait ahogy nézem, hogy melegít. Tudom mi az indokom...-Amikor anya Irakban volt, és halottnak hitték, kétségbeestem. Nem jutott eszembe, hogy megkeresselek, vagy ilyesmi...Megijedtem attól, hogy teljesen egyedül maradtam. Ott volt az a falka, de mégis anya volt egy biztos dolog az életemben. Amikor elmentem onnan...nem tudom hirtelen mindketten dühösek voltunk a másikra. És amikor bekerültem abba fiatalokkal teli falkába...Ott minden volt...Nem voltak szabályok, olyan dolgokat csináltam velük amiket nem tehetne meg egy falka. Folyton vadak voltunk, és tomboltunk. Olyan dolgokat tettünk amiket nagyon szégyellek és ott...annyira magam alatt voltam, hogy minden döntést a bestiámra hagytam. Hagytam, hogy engem is ő irányítson, mindenbe. Is iszonyat dühös volt...Úgy éreztem magam mintha bezártak volna egy börtönbe aminek nem voltak rácsai csak falak mindenhol és a tetején a kék ég, de hiába próbálok nem jutok ki.-mondok el mindent amit érzek igazán és tudom ezt cipelem már a legrégebb óta magammal.-Attól félek, hogy megint ide kerülök és elvesztem vele a kapcsolatomat. Félek, hogy a meccseken olyat teszek az ellenfelemmel amivel lebuktatom magunkat, vagy megint igazságtalanul cselekszek mint ahogy akkor tettem mikor egyedül voltam.-mondom ahogy le pillantok a kézfejemre majd vissza apára.-Anyának...meg valamiért soha nem hozta meg az alkalom, hogy segítséget kérjek tőle. Csak jött, észhez térített, újabb falkába dobott majd megint kocsiba és ismét egy falkába. Mintha nem is telt el volna annyi év és mindig itt lohol utánam az többi másik fiatal...-szusszanok egyet majd leengedem a kezemet magam mellé és leveszem apáról a tekintetem.-Úgy érzem ezért félek tőle...-mondom ahogy félmosoly csúszik az arcomra és megvakarom a tarkómat mert egy kicsit bizonytalannak érzem magam, és nem tudom, helyes-e, hogy ezt most így mind kimondtam.-Sok volt?-kérdezek vissza ahogy rá nézve újra pislogok párat.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Edzőterem

    on Kedd Aug. 15 2017, 20:14

    Nicho - Dante

    Apróság ugyan amire felhívom a figyelmét, de nem árt, ha rögzül benne, mert tényleg bajban lehet később, ha nem javít rajta, nem figyel oda.
    Próbálok rájönni ara, miért viszolyog a bestiától, miért fordít neki hátat, miért nincs meg az a harmónia aminek lennie kellene. Ugyan nem ismerjük egymást túl régóta, valóban nem voltam része az életének különböző okok miatt, de amit megfigyeltem, az pont az, amit felsoroltam az előbb.
    Tudom, hogy mélyen gyökerező okot kell keresni, csak az a kérdés, hol?
    -Az nem ő volt. A saját féktelenségedet kivetítetted rá, a saját vadságoddal tápláltad, ő csak reagált. Te irányítottad, nem fordítva. Azért tombolt, mert te akartál tombolni, menni és zúzni. Valószínűleg magadat is meglepted azzal, hogy együtt mekkora erőt vagytok képesek kifejteni.
    A bestia a részünk, ha ilyen szinten elszabadul ahogy Nichoé, az azt jelenti, vele nincs minden rendben, valami valahol egy törést okozott, és ha minden igaz meg is van ez a pont.
    -Ezért félsz tőle, ami tulajdonképpen nem más, mint a magadtól való félelem. Ő nem tehet róla. Tudod, annak idején mikor elhagytam a mai Chicago területét, egy fiatal hím és egy szinte újszülött nősténnyel tettem. Enzoval és Lioval. Hosszú évtizedeken át egymásért voltunk, vérfürdőt hagytunk magunk mögött, bármerre jártunk. Nashville-ben ugyanezt tettük, csak szervezett keretek között.
    Egy elnyomott farkas, és a frusztráció amit magában hordoz ide vezet. Röviden elmesélem neki, nálunk ez miért nem alakult ki, de ha többeket megkérdez, egy azonosságot mindannyiunkban felfedezhet. Megjártunk nem egy háborút és csatát ami segített ebben.
    - Ne tarts tőle, ha figyelsz a jelzéseire, akkor nincs gond. Az egyetlen ami ebben akadályozhat, az az egód. Bízz benne. Ha energiát akarsz levezetni, akkor gyere velem vadászni, vagy néha Nashville-be, ott aztán kiadhatod.
    Nincs akkora baj szerencsére, a saját bizonytalanságát kell félretennie, és helyre fog állni a béke. Meg fogom neki mutatni, hogy adott helyzetben hogyan tudja levezetni azt a felgyülemlett feszültséget ami katasztrófához vezethet, vagy éppen ahhoz, hogy eltávolodik a bestiától, megfojtja mindkettejüket.



    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Edzőterem

    on Kedd Aug. 15 2017, 22:17

    Dante és Nicho


    Csak hallgatok és a beszéd után be áll felőlem pár perc csöng. Igazából logikusan követem amiket mond. Helyre rakja a gondomat. Valóban a félelem, a fájdalom és a düh vezetett amit rá sugároztam erre a szerencsétlenre ő pedig követte. Pedig akkor olyan ellentétek tomboltak bennem....Igazából az elmém mélyén azt akartam, hogy romboljak, és örjőngjek. Ő pedig azt követte, nem pedig a hazugságaimat magam felé. Ez azért kicsit lesújt, hogy mindent amit akkor tettem igazából én is akartam, közben meg azzal hitegettem magam, hogy a bestiám csinálja az egészet. Néha úgy érzem magam mintha nem is állna mögöttem 72 év...Ne tartsak tőle. Most még ezt így nehéz elfogadni, de úgy is ez volt a tervem. Meg kérni apát, hogy vigyen el vadászni vagy a most felajánlott helyekre. Talán ha gyakorlatban is megpróbálom könnyebb lesz elhatározni, és kapok megerősítést magamtól. Mert a farkasom én vagyok. A boksz zsákra nézek majd vissza apára.-Akkor valamikor elvihetnél. Vadászni vagy arra a helyre...Meg vihetnénk anyát is.-mondom ahogy elvigyorodom. Már ha van kedve. Még úgy se voltunk 3-an össze zárva. A gondolatra halkan elnevetem magamat. Valszeg nem csak külsőségben hasonlítok apára, mert nem egyszer megkaptam kamaszként, hogy "olyan vagy mint apád!". Olyankor megjegyeztem mit is csináltam amivel anya hajat tépet. Abból tudtam ezek apa vonásai. Pedig esküszöm én jó gyerek voltam. Nagyjából.-És most mit fogsz nekem tanítani?-kérdezem és nem rejtem el izgatott leszek egy kicsit. Érdekel mit tud nekem mutatni és milyen menő dolgokat tanulhatok. Így miközben tanít az eddigi kérdéseim amiket gondosan elástam az agyamba-persze most egy se ugrik be, miért is?-fel tehetem neki.

    Ajánlott tartalom

    Re: Edzőterem


      Pontos idő: Pént. Aug. 17 2018, 23:35