Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Terasz

    Share
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Terasz

    on Hétf. Szept. 28 2015, 20:59

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Kedd Szept. 29 2015, 01:09


    Enzo & Natan ©

    Esti fények világítják be a teraszt. Még emlékszem, pár napja én is itt kopácsoltam a srácokkal, meg a mesteremberekkel, de legalább ez a szárnya már kész a háznak. Még pár szoba várat magára, de a közös helyiségekkel legalább megvagyunk. Dante kiakart kelni az ágyból, hogy segítsen nekünk, de csak röhögtünk rajta, s Masa szó nélkül vissza is nyomta az ágyra a beteget. Bár nem minden nap, de azért igyekszem látogatni az öreget, másrészt meg Masanak is kell a váltás, s erről néha a nőstények megfeledkeznek, mert épp nekünk segédkeznek a munkában. Kicsit még kavarcos minden, de azért mi, a kemény mag helyben tartjuk a dolgokat, s mindenki teszi a dolgát. Jó kis hely ez. Tetszik itt... Egyenlőre. Mély levegőt veszek a hűvös, közeli erdő illatát magamba szívom, s lehuppanok a kanapék egyikére. Elfekszem rajta, s úgy gyújtok rá a cigimre. Sercegve ég a dohány. Békésen pöfékelek, Farkasom nyugodtan leng körbe. A csillagok ragyogását figyelem, mikor ismerős energiák kapcsolódnak az enyémbe. Az érkező felé se pillantok, csak ennyit kérdezek:
    - Kérsz egy szálat?


    A hülyeség és a faszagyerek... Nem feltétlenül rossz párosítás egy lélekben.

    Frgt 10

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Vas. Okt. 04 2015, 20:18



    Natan & Enzo





    Hm, egészen pofás lesz lassan ez a ház, vagy inkább már nem is tudom minek nevezzem, hiszen háznak túlzás lenne amennyien együtt élünk itt, inkább egy kisebb villa szerűségnek már hamarabb beillik. Miután túlestünk a falkaharcon, és Dante lenyomta az ellenséges nőstényt, az inkább megadta magát, és ő megkímélte az életét, a többiek behódoltak. Nincs most olyan, aki megállna apácskával szemben, és ettől az én májam is hízik kicsit, hiszen mégis csak az én öregem. Most viszont az én kedves drága, megfáradt öregem lábadozik, és engem lassan megöl az unalom, már nem dolgozunk a házon, nyugi van. Ahogy vagyok, szakadozott nadrágban tornacipőben és egy atlétában vonszolom ki magam a teraszra, hogy onnan a kertbe menjek de megakadok az ismerős energiák miatt.
    - Natan bácsi - vigyorodom el, ahogy észreveszem az alakját az egyik kinti kanapén terpeszkedik, és már magamban felkészülök a minden alkalommal kitörő monológjára, hogy ő nem bácsi és azt a teremburáját ne merjem bácsizni. Kifejezetten jól esik ezzel szétszivatni, noha gyakorlatilag én vagyok az öregebb. Öt teljes évvel. Hehe. Lehuppanok mellé a kényelmes bútordarabra és elfogadom a kínálást.
    - Kérek hát - szólalok meg ahogy kényelembe helyezem magam én is, és kinyújtom hosszú lábaim.
    - Olyan fura nem? Hogy ez a ház legyen az otthonunk... - merengek el ezen, szinte sosem volt otthonunk még. Vagyis hát Nashville de az már mikor volt na. A mehetnék meg mehetnék, és nem is maradtunk sokat ott azt hiszem. Legalábbis nekem nem számított soknak, hiszen mi örökké élhetünk ha elég ügyesek vagyunk és nem murdálunk el idő előtt.
    Zene©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Kedd Okt. 06 2015, 15:34


    Enzo & Natan ©

    - Bácsi ám az öregapád térdekalácsos...! - szólalok meg a köszöntésére, de úgy vigyorgok, mint akinek kötelező. Amióta csak ismerem, folyton ezzel szívja a vérem. Néha az jut eszembe, hogy megint össze kéne verekedni a gyerekkel, mint Nashville-ben annyiszor már volt erre eset. Persze, nem mentünk vérig sose, max, ha tényleg annyira ellentétesek voltak a nézeteink, de olyankor meg Dante rakott köztünk rendet. Meg az ilyenek még nagyon a friss belépésem idején voltak, akkor még én se bírtam annyira magammal, most viszont ha szabad ilyet, megkomolyodtunk... Na jó, ez kurva nagy hazugság volna, inkább megfontoltak... Ez sem. Maradjunk annyiba, tudjuk, mikor, minek van itt az ideje, s tudjuk, mi a kötelességünk. Figyelem, ahogy leül, majd kinyújtóztatja tagjait.
    jból beleszívok a cigarettába, finoman ég, majd kifújom a füstöt. A csend hangjai lassan körénk telepednek. Újak még, új a hely, újak az illatok. Egy ügyesen röppenő Farkas alakját formálom a cigaretta füstből, ahogy újból kifújok egy adagot.
    - Egy időben azt gondoltam, nekünk, Farkasoknak az egész világ az otthonunk. Ma már tudom, hogy az otthon teljesen mást jelent. - mosolygok. A Falka a családom, ezt jól tudom. Nem számít, hová vezetnek, a lényeg csupán az, hogy ők a családom. Ők jelentik számomra az otthont.
    - New York tele van lehetőségekkel. Kicsit azért körülnéztem a környéken, s apád se véletlenül választotta ezt a helyet. Üzleti szempontból is elsőrangú. Ja, amúgy láttad? Van Harley műhely benn a központ környékén, egyik felfedező utam során találtam rá. Majd következő őrjáraton megmutatom. - tudom mekkora motor rajongó, él hal a vasparipákért. Bár tudom, ő az idősebb, valahogy Dante kölykeit sose tudtam idősebbként kezelni. Nem azért, mert lenézném őket, szó sincs róla. Talán azért, mert ők is valahogy kicsit mindig idősebbként kezeltek. Sokat jártam a világot, sok tapasztalattal rendelkeztem, s mikor megismertek, én voltam az "új" hús, mégis ahelyett, hogy szívattak volna egyfolytában, tanultak tőlem. Meg valamiért a kölykök kedvelik a búrámat... Biztos a hosszú haj teszi.  


    A hülyeség és a faszagyerek... Nem feltétlenül rossz párosítás egy lélekben.

    Frgt 10

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Csüt. Okt. 08 2015, 11:18



    Natan & Enzo





    Felnevetek a méltatlankodásán, szerintem már réges rég hozzá szokott hogy amíg világ a világ, és mi együtt leszünk, addig ő Natan bácsi lesz, és kész. Már nem tudom miért kezdtem el ezzel szivatni, de tény és való hogy többen is követték a rossz példámat és elkezdték ezen a néven hívni, amit annyira nem szeret és naná hogy engem okol érte, pedig nem én mondtam a többieknek hogy nevezzék így. Én nem is értem. És nem egyszer verekedtünk össze csak mert az poén volt, bár többnyire nem komolyan és ritkán alakult úgy hogy Danténak kellett minket szétszednie, mert annyira nem bírtunk magunkkal. Komolyabb vérre menő vitánk ritkán volt, és szerencsére azok is hamar rendeződtek, de ez is akkor volt, amikor még Natan papa új husi volt a falkában és le kellett meccselnünk pár dolgot egymással.
    - Bácsi vagy Natan, igazán megszokhatnád már - vigyorgok, ahogy elnyújtózom és hallgatom mit mond. Mondjuk neki igaza lehet, de csak mert a kiemelkedő képessége miatt a világ bármely falkája kapkodna utána hogy hozzájuk csatlakozzon, de tudom jól hogy semmiért nem hagyna itt minket, mert neki is ez a családja, csakúgy mint nekem.
    - Na igen, neked aztán pláne, de végül is mi alapvetően egy vándorló népek vagyunk, de azért Nashville után jól esik kicsit letelepedni és nem rohanni tovább, ha már apácska kivívta az alfaságot, azért nem volt rossz harc, de lássuk be annak a nőnek nem sok esélye volt igazából - mosolyodom el hiszen jól harcolt és nem is akarom kritizálni de azért Dante ráhúz vagy 180 évet ami azért nem kevés erő és tapasztalat nálunk. Rágyújtok magam is, és kifújom a füstöt ahogy Natan is, és ejtőzöm, kinyújtott lábakkal.
    - Igen láttam már a várost, múltkor körbejártam a kicsikémmel, és igazán impozáns. Az üzleti résszel Apácska és Liona foglalkozik, engem annyira hidegen hagy - válaszolom, de felcsillan a szemem a következőre. Harley. Hm...
    - Hm, máris sokkal vonzóbb ez a város, de még nem láttam és jó lenne ha elvinnél oda, hiszen imááááádom ezeket a gyönyörűségeket, elképesztő találmányok de huh... - lelkendezek máris, és egészen lázba jövök, de hát pont ő ne értené meg, hiszen ő is mániákus csak lehet nem annyira mint én. Na meg évszázadok óta jó haverok vagyunk és szerintem sosem fogom megunni hogy szívjam a vérét.
    Zene©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Vas. Okt. 25 2015, 15:27


    Enzo & Natan ©

    Felnevetek a válaszára. Hozzászoktam én, de hát ha nem ellenkeznék, akkor valóban azt jelenti, hogy olyan vén szarzsák vagyok már. Persze nem félek attól, sőt igen büszke lennék magamra, ha elérném mondjuk a 400 évet. De ismerve magam, ennek az esélye igen kevés. Pláne az Enzo típusú kölykök mellett. Még Danténak is akad ősz hajszála, amit meg is jegyeztem, hogy biztos a kölykei miatt szerzett, csak a szőke herceg loknikban alig lehet észrevenni. Persze rögtön letagadta, de a vigyora sejtette, hogy egyet ért velem. A harcról alkotott véleményére újabb adag cigaretta füstöt eregetek.
    - Igazad lehet. De őszintén szólva, én igen bátor dolognak tartom, hogy ez a nőstény, annak ellenére, hogy tisztában volt az esélyeivel, mégis vállalta a harcot. Nem hiszem, hogy csak a kötelesség miatt tette, meghalt volna a Falkájáért. Ez bátor dolog. Mondjuk ismer a gyerek, tudja, hogy értékelem, ha valakinek a jellemében ott a bátorság.
    - Mondjuk neked az üzlethez különösebben érzéked sincs. - vigyorgok rá csipkelődve, de hát igaz. Ő inkább szerel, míg a többiek számláznak. Nashville-ben, poénból egyszer összekutyulta a kovácsműhely bevételének papírjait, az adóbevallásokat, mert Ryan bemesélte neki, hogy azok közt tartom a pornóújságokat... Hát volt is nagy gebasz belőle, és majd fél hónapot késtem azokkal a rohadt számlákkal, meg mindennel. Persze erre Dante megkérdezte, miért nem egy széfben tartom a papírokat, erre a válaszom az volt, abban tartottam, csak a fia feltörte. Pornóújság reményében. "Dante, ő a te fiad!"
    Megmosolyogtat a lelkesedése, aztán némi hallgatás után szólalok meg:
    - Hmm... Amúgy is venni akartam most a kocsi mellé egy vasparipát, könnyebb vele városon belül furikázni. Elkísérhetnél az üzletbe, mindketten jól járunk, te csorgatod a nyálad, én meg elhozok egy motort. - rá nézek, mit szól az ajánlatomhoz.


    A hülyeség és a faszagyerek... Nem feltétlenül rossz párosítás egy lélekben.

    Frgt 10

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Kedd Okt. 27 2015, 22:45



    Natan& Enzo





    Jó hallani a nevetését, olyan kellemesen karcos, de nagyon ismerős hang, komolyan minden érzelgősség nélkül, még hiányozna is ha nem lenne. Ő amolyan önjelölt nagybácsi nekem, vagyis inkább én jelöltem őt erre az ő tudta nélkül, ezért mindig a bácsi, és érdekes módon még mindig beszól érte. Na persze, sosem fogja szó nélkül hagyni szerintem, de ez benne a móka, hogy minél tovább lehet ezzel szekálni. Ledobom magam mellé, nem messze tőle legalábbis, és magam is rágyújtok, ahogy beszélgetésbe elegyedünk egymással, mint oly sokszor máskor is megtettük már.
    - Igen, tényleg bátor. Mondjuk azért jah, volt a csajban spiritusz, hiszen jelentős túlerővel állt szemben, és szerintem nem volt szégyen hogy kikapott, úgy értem... érted hogy értem - legyintek, hiszen már olyan összeszokott kis társaság vagyunk hogy érti miről vakerálok. A becsületet és tisztességet még mindig, ennyi idő után is mind nagyra tartjuk ahogy a bátorságot is. Mi is azok vagyunk ha annak kell lennünk, és szeretjük ha mások is azok, mert minket csak egyszer lehet átbaszni. És ott a vége. Egyikünk szétkapja az illetőt, porrá.
    - Hm, igen én inkább meghagyom nekik, és maradok annál amiben jó vagyok - vigyorodom el, hiszen emlékszem micsoda felzúdulás volt legutóbb, maikor a hivatalos iratok között keresgéltem egy újságot, és sikerült jól összekevernem mindent, de az istennek nem akartak azok a lapok időrendbe állni na. Azóta Liona drága a közelébe se enged az ilyesminek. Szerencsére, bár hogy az övére vagy az enyémre azt már nem tudom. Mindegy is.
    - Jah ez nagyon jó terep a motorokhoz. Én jelenleg nem cserélem le a gyönyörűségem, de elvihetlek motor háton, és majd a sajátodon jöhetsz haza na? Elképesztően nagy amúgy a kínálat ott, mármint a kirakatot láttam de nem mentem be mert dolgom volt, de jó lesz belülről is látni... - kerepelek máris ezerrel, hiszen imádom ezeket a kétkerekű csodákat, az emberiség egyik legjobb találmánya, úgy bizony. Egyszerűen mindig izgalomba jövök ha erről van szó, vagy ha látok egy egy kifejezetten gyönyörűséges példányt, képes vagyok csorgatni a nyálam ilyesmire.
    Zene©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Szer. Nov. 25 2015, 17:56


    Enzo & Natan ©

    -Értelek, én is megdugtam volna. - vigyorgok rá. Nem kell túlmagyarázni, már jó ideje bajtársak, Falka testvérek vagyunk. Persze így is lehetnek titkaink egymás előtt, de a Bestiák össze vannak szokva. Megmosolyogtat az önbizalma, mindig megmosolyogtat az ilyesmi. Fene mód kedvelem ezt a sültbolond gyereket, mindig magával tudtuk rántani egymást a szarba. És mindig együtt evickéltünk ki belőle. Ugyanolyan elismert harcos társ a szememben, mint Ryan. Az ajánlatára mosolyogva biccentek.
    - Nem látom akadályát, hogy miért ne üljek fel mögéd a motorra, szóval nekem tökéletes. Majd segíthetsz kiválasztani a vasparipát is. - mosolygok. Ki tudja, még meg is bűvöljük, mikor haza hozzuk, a garázsba.
    - Az új tagokról mi a benyomásod? Kivették részüket a munkából, az tény. - kíváncsi vagyok a véleményére. Felkelek a helyemről, majd a kis teraszi minibárhoz lépek. Még nincs túl sok pia benne, de sör az legalább van. Kiveszek két üveget, majd az egyikkel odalépek Enzohoz, s ha átvette kinyitom a magamét, majd visszadőlök a magam eddigi helyére.


    A hülyeség és a faszagyerek... Nem feltétlenül rossz párosítás egy lélekben.

    Frgt 10

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Csüt. Dec. 03 2015, 22:51



    Natan& Enzo





    Elnevetem magam, végül is Nat bácsival mindig is jól kijöttünk egymással, hiszen hasonló temperamentummal rendelkezünk és az ilyen témákban majdnem mindig egyet értünk.
    - Hát én is, elég szemrevaló bige na, csak kár hogy ilyen tragikusan látja ezt a terület foglalásosdit - hiszen elég depis lett, miután apácska matricát csinált belőle, és elfoglaltuk a minket illető területet, mert minden minden minket illet, amit mi kitalálunk hogy így van. Ezt is megszereztük, bár még mindig hasam fogom apám beszólásán, hiszen lássuk be ennél taplóbb módon megérkezni sem lehetett volna. De hát ezek vagyunk mi, akiknek nem tetszik, el lehet menni vagy fel lehet fordulni, ami szimpatikus, nem igazán érdekel az ellentábor. Lustán heverészek, félig meddig a fotelben Nattól nem messze és eregetem a füstöt szép, szabályos karikákat gyártva olykor. Aztán máris kedvesebb témákra evezünk, és vrumm vrummmm imádom a motorokat, meg mindenféle járművet, főleg a régimódi harckocsikat vagy tankokat. Vezettem is tankot, eszméletlen király élmény volt, szívesen venném ha lenne egy sajátom, mondjuk egy tigriske. Az tetszene. Nagyon is, ami azt illeti.
    - Hm, remek. Akkor majd szólj mikor akarsz vásárolni, aztán már suhanunk is a szalon felé, és szívesen segítek, tudod, imádom ezeket a vasparipákat - nevetek, fel hiszen ez így igaz, és elég ügyesek kapom szét, és rakom össze őket, legyen bármi baja is, nekem nem kell szervíz. Ott úgyis csak értetlen puhapöcsűek dolgoznak akik még izzót se tudnak cserélni. Szerencsétlenek. Cöh.
    - Hm, nem is tudom. Alapvetően egyikkel sincs semmi bajom, és még nem törtem be egy orrot sem, szal asszem kedvelem őket. Bár nem a mi életvitelünkhöz vannak szokva, de nem rossz arcok. Többekkel megismerkedtem már jobban is, és inkább le vannak sokkolva de nem rossz indulatúak szerintem. Te mit gondolsz, Öreg? Danke! - kapom el a sört, amit nekem hoz, és már nyitom is ki. Hiszen mindennel lehet sört nyitni, egy igazi férfi tudja is ezt. Bele is iszom a csodálatos, hideg nedűbe, és elnyújtózom. Ejj, ez jól esik. Egy kis lazsálás, ha már amúgy nem szoktam annyira lusta lenni.
    Zene©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Szer. Feb. 17 2016, 16:36


    Enzo & Natan ©

    - Őszintén? Kell még idő úgy gondolom mindkét félnek. Nekik azért, hogy elfogadjanak, nekünk meg azért... - vigyorgok - hogy kicsit lehiggadjunk. - beleiszok a sörbe.
    Ismerve a társaságunkat az itteni "városi" Farkasok nincsenek úgy hozzászokva a mi stílusunkhoz. Mint valami rossz arcú motoros társaság, olyanok lehetünk számukra. Túl békés itt minden, ám mi, akik állandó ellentétben álltunk Nashville-ben a Vámpírokkal, mi meg túlságosan a küzdelmekhez vagyunk szokva. Talán itt kicsit mi is lehiggadhatunk. Vagy az utánunk érkező generációk. Bár... hosszú időbe fog az telni, az is bizonyos. Ismét a sörbe iszok, a pia kellemes hűvössége végigsiklik belső érzékeimen. Simán eltudnék most itt szundítani este.
    Új otthon, kibővült család. Ennél jobban ritkán alakul egy területfoglalási küzdelem. Az Alfák elrendezték ezt maguk között, s ez így helyes. Legalábbis több esetben. Bár hosszú az éveim, bűneim, jó tetteim listája, sok eseményt megértem már, Falkák közt ritkán adatik az ilyen fajta konfliktus kezelés. Az Alfák általában mindenkit harcra buzdítanak, s olykor véres mészárlás az eredmény. S olyankor még egy Aditsan szava sem ér sokat. Néha eszembe jut, mielőtt a Falka sorai közt végre ráleltem lelkem gyógyírjára, mennyi oly kép vésődött emlékeim közé, amikbe halandó szimplán csak beleőrülne. Járni a világot jó dolog, de minden életútnak más és más a kimenetele. És megélni az életutakat... Néha ebből kifolyólag érzem magam több ezer évesnek is. Persze erről sosem beszéltem, múltam történeteinek inkább a jobbik oldalát hallhatták a többiek, s Lio ebből néha még ihletet is merít a meséihez.
    De nem sejtik az áldozatokat, az őrületet, hogy egykoron Bessadia, a Zabálók véres, félelmetes, mocskos útját tapodtam. Dante az egyetlen, aki mindezzel tisztában van, s pontosan ebből fakadóan van az, hogy marha nagy őrültségekbe vágok bele néha. De azt is tudom, hogy a Falkának hálás lehetek azért, akivé lehiggadtam. Újból a sörbe kortyolok. Őrült finn...
    A múlt árnyait sosem fogom feledni, de remélhetőleg soha többé nem fordulok a Káosz felé. Félő, onnan többé nem tudnék visszatalálni azokhoz, akik fontosak nekem.
    - Azt hiszem, rátaláltunk a magunk paradicsomára. - nézek Enzora.
     


    A hülyeség és a faszagyerek... Nem feltétlenül rossz párosítás egy lélekben.

    Frgt 10

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Pént. Júl. 22 2016, 21:41

    A Dante - Erick


    Rövid sortnadrág, semmi más, ami rajtam van. Nem tudom megszokni a ruhát, visszaszokni bele, mindenhol szorít, zavar, viszketek és feleslegesnek tartom. Főleg, hogy ilyen meleg van. Az egyik kanapén guggolok, ülni nincs kedvem, több, egy évtizede nem ültem ember módjára, csakis farkasként. Térdeimre támaszkodva majszolok egy tálból, az evőeszköz használatot feladtam egy időre.
    Már nem lázadok, a kerítésig jutottam azonban csak el, tovább nem. Van mit bepótolnom és nem csak bepótolnom. A beszéd már megy, noha a tőmondatnál még alig jutottam tovább, a szavak, újak, vagy rég használtak, egyre jobban kúsznak vissza hozzám. Egy magazin van előttem, és igyekszem olvasni, egyelőre türelmetlenül, és inkább a kert nézegetése mellett döntök.
    - Géfsz? – tartom a nyers húst az érkező felé. Megkívántam, nem vágyom főtt ételre, ebből néha van vitám, de olyankor csak magamhoz markolom az ételt és elbújva gyorsan befalom. Most azonban nem foglalkozom ezzel.
    - Megtaláltam magam. – törlöm a kezem a nadrág anyagába, majd a zsebéből előhúzok egy újságcikk kivágást és a másik elé teszem. A síbalesetről szól a cikk és a családomról, valmint rólam is írnak.– De nem akarok elmenni innen. Jó itt.
    Nem akarom, hogy abba a városba küldjön vissza, ahonnan érkeztem, emberként.
    - Meg keresni akarom Rőtbundást. – nyúlok újra az étel után és majszolni kezdem. – Nem fogják senki őt megtalálni, mert nagyon innen messze halt meg. – a nyelv tréfás dolog, és még vissza kell szoknom, hogy szavakkal ki is tudom fejezni magamat.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Terasz

    on Pént. Júl. 22 2016, 23:52

    Erick - Dante

    Az, hogy kurva meleg van, az enyhe kifejezés, így lévén az sem igazán botránkoztat meg, hogy a fél falka igen hiányos öltözetben rohangál a házban, vagy azon kívül, vagy éppen ül a medencében.
    Itthon vagyunk, akinek nem tetszik, az tovább áll, bár ahhoz most már nekem is lesz egy-két szavam.
    A frissen érkezettek -már ha fogalmazhatunk így mindenki esetében- többé-kevésbé beilleszkedtek, még a Maugli is, akiben nem sokan hittek. Tudom, még ha előttem nem is merték mondani, mondván megkérdőjelezné a döntésemet, és helyesen tették, mert pontosan tudtam, mit és miért vállalok a nyakamba a kölyökkel.
    Egy elvadult farkast, aki halálra volt ítélve ha nem hozom el, aki évek óta nem volt emberalakban, aki elszokott az ilyen falkáktól. Igen, tudtam, hogy nehéz eset lesz, és azt is, hogy türelemmel célt fogok érni, ahogyan azt is, sokkal több van benne annál, ami elsőre látszik.
    El kellett érnem, hogy legalább egyvalakiben megbízzon, megértse, itt segíteni akarunk neki, családot és biztonságot kínálunk, nem az életére törünk, és senkit nem zavar, ha a saját tempójában szokik vissza az emberi közelséghez.
    A teraszra tartok, tudom, hogy Erick ott van, azt is, éppen nyers húst rágcsál, de egészségére.
    -Kösz, nem, egyél, rád fér.
    Néhány újságot teszek le elé, amiket annyira átszerkesztettünk, hogy egyszerűsítse az olvasást. Képek, tőmondatokkal, alattuk bővebb kifejtéssel, de nem túlzással.
    A cikkre pillantok, átveszem és átfutom, majd bólintok.
    -Igen, rólad írnak, és a családodról.
    Eddig mi is eljutottunk, ezért tudjuk, hogyan hívják, nem másért. Az, hogy mi történt, a múlt, majd ha itt lesz az ideje, vagy emlékszik rá és akarja, beszélünk róla, de feleslegesen nem erőltetem. Van elég feladat előtte, többek között az, hogy egyszer emberek között mutatkozzon majd.
    -Nem is kell elmenned, közénk tartozol. Ezért hoztalak ki onnan, hogy otthonod legyen.
    Eszem ágában sincs elküldeni, nem is tudom, honnan veszi, hogy megtenném. Egyáltalán miért fordul meg a fejében? Szó sincs ilyesmiről.
    Ugyan kényszerítem rá, hogy egyre hosszabb mondatokat értelmezzen, de nem viszem túlzásba ezt sem. Szépen halad. Az, hogy beszél és próbálkozik, nagy dolog, pár hónap alatt eljutott odáig, hogy ő maga is akarja.
    -Meg fogjuk keresni. A lényeg, te tudod, hol van.
    Sejtem, hogy előző farkas falkájának egy tagjáról beszél, de hogy csak meglátogatni akarja a helyet, ahol életét vesztette, vagy esetleg elhozni a maradványokat, na azt még én sem tudom.
    Leülök az egyik fotelba, azért az mégis kényelmesebb, és én sem vittem túlzásba az öltözködést, lévén egy sima rövid nadrág van rajtam is, a pólót azt bent hagytam. Tulajdonképpen pont leszarom, ki mit gondol erről, bár sosem volt ilyesmiből probléma. Csak nézem a falatozó kölyköt, amivel az a baj, hogy étvágygerjesztően csinálja.





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Csüt. Júl. 28 2016, 19:45

    A Dante - Erick



    Azt is meg kellett tanulnom, hogy az ételt meg lehet osztani. Emberként tudtam, farkasként azonban valóban farkastörvények uralkodtak: még a saját falkatársaimat is elmartam magam mellől, ha odapofátlankodott a részemhez. És most ment, minden gond nélkül képes voltam elengedni a falatot, megosztani a másikkal. Szokatlanul új és egyben régi érzés.
    Nem mindenkit tűrök meg magam mellett, nem azért, mert finnyás lennék, a bizalom. Azt ki kell vívni, meg kell érdemelni és farkasként a puszipajtiság a túlélésért ment. Habozás nélkül szétmartam a másik nyakát, ha veszélyeztetve éreztem magam. Itt ez a technika nem mindig megy feltétlenül, volt néha ebből perpatvar.
    Olyan messze van az életemnek azon része, hogy úgy érzem, nem is rólam van szó. Látom a képemen a saját arcom, a fürdőszobában fel is ugrottam a mosdókagylóra és onnan toltam a képem a tükörhöz, az újságban szereplő képemmel hasonlítva össze. Én voltam rajta.
    Elgondolkodva tépdesem a falatot, az asztalra meredve.
    - Miért teszed? – a falkában érdekek uralkodtak. Ha hasznára volt a tag, akkor maradhatott csak.
    Egy belegyezőt és igenlőt mormogok, miközben újabb falat kerül a számba.
    - Egyedül menni akarok. – már így is sok idő telt el, és már elbúcsúztattam a társaim, mégis, valahogy egyedül mennék. El akarom kaparni belőle azt, ami maradt, ez az emberi szokás megmaradt bennem.
    Rápillantok, majd amikor újra, akkor megállok a falat tépésében és némán felé nyújtok egy nagyobb szeletet a hústömegből.
    - Vadászni mikor megyünk? Szoktatok? – ez egy olyan kérdésem, amit minden héten felteszek. A részemmé vált az üldözés, a préda megszerzése, és nagyon hiányzik. Számomra az adja a falka érzetet és most csak azt érzem, hogy dagadt farkas leszek, aki csak szuszogni tud a teraszon, ha így folytatódik a semmittevésem. Az edzőterem és a rohangászás édeskevés számomra. Nincs játékosság a hangomban, komoly hangszínnel kérdezem.
    - A baleset helyszínét meg akarom nézni. – visszaveszem magam elé a magazint és lapozgatom, majd hirtelen csapom be.
    - Más a szagotok falkán belül. Honnan jöttél? Vagy mások jönnek máshonnan? – még érzek más illatot is belőle és még pár, más tagból, őket sokat szimatolom farkas formámban, nem érdekelve, kit zavarok vele és kit nem. Sokszor még emberként is megteszem.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Terasz

    on Szer. Aug. 17 2016, 17:54

    Erick - Dante

    Figyelem a srácot, ahogy bátran falatozik és még engem is megkínál vele. Nem fogadom el, neki jobban kell, még van mit pótolnia, bár már egész jól fest.
    Visszaszoknia emberi falkára nem könnyű, elismerem, a berögzült szokások... volt belőle probléma az elején, főleg amikor félelemből ugrott neki másoknak.
    Meg kellett értenie, hogy itt nem kell harcot vívnia sem az élelemért, sem azért, hogy védje magát, mert nem fogják bántani ok nélkül.
    -Hagytalak volna ott kimúlni? Hagytam volna, hogy rájöjjenek, ember vagy? Hajtóvadászat és kutatás indult volna a fajunkért.
    Valóban, volt mögötte érdek is, senkinek nem hiányzott volna az a macera amit maga után vont volna az esetleges kivégzése, boncolása és hasonlók.
    Emellett van benne valami és fiatal még ahhoz, hogy halálra legyen ítélve, ennyi az egész.
    -Azt kellene mondanom, hogy menj, mert megkapod a bizalmat, és tudom, visszatérsz. Az egyetlen egy dolog ami miatt mégis nemet mondok az az, hogy össze fogsz omlani, és kell valaki, akire abban a pillanatban támaszkodhatsz.
    Nem mondom, hogy ott fogok állni mellette, tisztelem a magánszféráját, de a közelében maradva tudok csak segíteni neki, másképpen nem.
    Az ismét kínált falatot most elfogadom, másodszorra elutasítani sértés lenne, így megteszem. Valaki be tudna nézi a teraszra kívülállóként, döbbenten figyelné, ahogy két ember ül és nyers húst eszik.
    -Szoktunk, hogyne. Csapatosan is, egyénileg is. Gondolod, éjszaka kimehetünk.
    Erick eddig nem nagyon jött velünk, de itt az ideje, hogy részese legyen, és ha van kedve hozzá, márpedig sejtem, hogy van, alig várja, ma éjjel kimegyünk.
    Menjen, üldözzön, szerezzen prédát és zsákmányt, nem börtön vagyunk. A baleset helyszínére tett kérésre bólintok, annak is eljön az ideje, látom, hogy össze akarja rakni a kis puzzle darabokat, nem fogom akadályozni benne.
    -Nashville-ből. Azért más.
    Két falka egyesülése egy esetleges Alfa váltáskor sosem könnyű, aki akart, elment, persze ez nem azt jelenti, hogy ne tudnám a mai napig, merre járnak és mit csinálnak.
    Azzal pedig nem igazán foglalkozom, kinek mi a véleménye arról, ahogyan az egész történt.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Csüt. Szept. 29 2016, 18:53

    Dante - Erick



    Nem ütközök meg az étel visszautasításán, habozás nélkül befalom, már az enyém, elvenni senki sem fogja elölem. A hajtóvadászatra egy pillanatra megállok a rágásban, majd folytatom és félig teliszájjal válaszolok.
    - Még nem tudnak mindig rólunk – bólintok, megerösítve magamat a szavaimban. Halványan sem emlékszem, hogy volt azelött, tudtak-e a vérfarkasokról, vagy sem, azt tudom, hogyan bántak velem, amikor befogtak. Az pedig azt jelentette, hogy nem tudnak rólunk, ezért sem változtam át. Féltem.
    Csendben rágogatom a falatot, magam elé meredve. Voltaképpen ez is jó megoldás, mert a legfontosabb az, hogy elkaparjam valódi farkas társam. És mellettem lenne. Egy ideig a homloka közepét nézegetem, majd bólintok ismét. Nem vagyok érzelgös, de hogy eljönne velem és ott lenne, az sokat elmond róla. Jókat.
    Elégedett mosolyt vágok, ahogy elveszi a falatot tölem, kis híján csámcsogok is, de visszafogom magam. Ezt is tanulnom kellett, mint ahogy azt is, hogy ne fél másodperc alatt pusztítsak el egy fél borjút.
    - Ezazzz! – tartom fel a kezem, amely éppen üres és némileg halvány rózsaszínesebb a maradék vértöl, ami a húsról ráragadt. – Mikor megyünk? Hová? – egyböl izgatott leszek, a vadászat az egyik éltetö mozzanat volt eddigi évtizedeimben. Megyek vadászni! Megyünk vadászni!
    Szabad kezet kapok arra is, hogy elmehetek oda, ahol minden kezdödött. Újabb mosoly jelenik meg az arcomon, ismét elégedett. Ez valahogy így mégis jobb, mint a farkas falka. Ott volt egy akarat és ennyi.
    - Nashville – elgondolkodva vakarom meg a pajeszom, majd a hajam a fülem mögé türöm. A kaja elfogyott, az újság sem érdekel. Más érdekel.
    - Milyen Nashville? Miért mentetek el? Jöttetek... – helyesbítek. Felguggolva, a térdemet körbeölelem a karjaimmal, és a kezeimet, nem törödve, hogy maszatos foltot hagynak, akárhová érnek, ráteszem az állam és úgy nézek az Alfára.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Terasz

    on Csüt. Szept. 29 2016, 20:38

    Erick - Dante

    -Szerencsénk volt. Ha nem tudlak elhozni, rájöttek volna igen hamar.
    Kész tényekről van szó, nem egyébről és kár lenne tagadni, hogy ez következett volna be, az pedig végeláthatatlan következményekkel járhatott volna. Nem így lett, ez pedig bőven elég, még időben odaértem, de hallottam, hogy gyanakodnak, nem értenek valamit.
    Pedig kívülről nézve nem volt olyan feltűnő a dolog, ám szakavatott szemeknek ez bizony nem titok.
    Figyelem Ericket, ám nem nagyon tiltakozik a felvetésem ellen, és ez jó jel. Ő is érzi, nem a bizalommal van a baj, de jobbnak látom, ha ott van valaki, amikor szükséges.
    A második falatot elfogadom és jó ízűen kezdem falatozni. Végül is szeretem, csak nem ember formában fogyasztom, de a lényegen nem változtat.
    Ahogy fogadja a vadászatos felajánlásomat azon elnevetem magam, nesze neked lelkes kölyök, de jó látni, hogy végre nyit, végre nem magába fordul, hanem hajlandó arra, társaságban vadásszon.
    -Ide a közeli erdőbe, ott akad vad, amit lehet űzni anélkül, hogy feltűnést keltenénk. Ma éjjel?
    Minek húznám tovább, essünk túl rajta, így az is kiderül majd menet közben, mennyire tud csapatban játszani, ha arra kerül a sor. Nem utolsó szempont az sem, hogy ez lételemünk, így ideje visszatérnie hozzá Ericknek is.
    -Nem rossz, mondhatni az ott volt az otthonunk, hosszú-hosszú évtizedeken keresztül. Volt amiben nem értettünk egyet, és jobbnak láttuk, hogy útra keljünk, mint azt, hogy falkán belül felüsse a fejét a széthúzás, ami vérengzésbe torkollt volna.
    Végeredményben békében távoztunk, nem mentünk ölre, nem volt köpködés, megoldottuk normális keretek között. Azért majdnem 200 év az majdnem 200 év.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Terasz

    on Szomb. Okt. 01 2016, 19:21

    Dante - Erick



    Elhúzom a szám, amiben inkább a keserűség és a tudat van, hogy voltaképpen hibáztam, hogy betettem a lábam egy ilyen városba, vagyis a mancsom. Nem akartam én gondot, és elég közel álltam már ahhoz, hogy végleg eltűnjön belőlem az emberi én, amitől csak az tartott vissza, hogy minden Holdtölte emlékeztetett arra, ki is vagyok.
    - Igen! Igen, ma éjjel! – még előre-hátra is elkezdek ringani a kanapén izgalmamban, a mezítlábas ujjaim belekapaszkodnak az alatta lévő párnába.
    A válasz rövidsége nem lep meg, és meglep, hogy mégis kapok választ. A maszatos kezeim a gatyámba törlöm, miután a számat is megtöröltem a kézfejemmel, ha már nincs emberként akkora nyelvem, hogy körbenyaljam a ...z arcom.
    - De itt jó, itt már maradtok – mintegy pontot teszek a válasza végére és felállok, majd maszatos kézzel összemarkolom, majdnem gyűrve az újságot, aztán meggondolom magam.
    - Jó itt – a teraszról lelépek és a gatyát ledobva, farkassá alakulok, most már megy, gond nélkül. Legfőképpen farkassá alakulni megy villámgyorsan, emberré nehezebben, attól még idegenkedem. Egy bokor felé veszem az utam, hogy oda behasalva kipihenjem a kajálást. Ehettem volna farkasként is, de szoktatni akarom magam és rájöttem, hogy emberfogakkal nyers húst marcangolni, nem feltétlenül jó. Van még mihez szoknom. És ma éjjel vadászunk!

    //Köszönöm a játékot! Nagyon élveztemm wow //



    Re: Terasz

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:57

    avatar
    Erick Lamothe

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Terepi mentő, túravezető

    Re: Terasz

    on Csüt. Aug. 02 2018, 21:47

    Dante – Erick

    Egész jól elvoltam a zöldben, élveztem a rohangálást a fák között, néhány lepkét jól megkergettem, a rohangálás és űzés kedvéért. Élvezettel szimatoltam bele időnként a levegőbe. Egészen más illatok vannak itt, mint a vadonban, vágyom már arra, hogy a valódi természetben legyek és élvezhessem, ahogy a bundámat simogatja a szél, miközben rohanok. Hiányoznak a túrák, az útvonalak, s a folytonosan változó természet. És az akrobatika is, hiába találtam rá az edzőteremben a gyűrűre és a felemás korlátra. A mentés kihívásai is, ahogy a folytonosan változó feltételek között kell helyt állni.
    Mint ahogy bundásan is jó lenne, ha egyszer beleugorhatnék a medencébe. De annyi szőrt sosem fognak tudnni kitakarítani.
    Pár órával később bosszúsan szimatolok a levegőbe. Esni fog, és az ázott bundát nem szeretem, a hajamat sem szeretem, ha vizes, nedves.
    Visszavedlek és farmert-pólót húzok, egyelőre mezítláb gubbasztok fel az egyik fotelbe. Szeretek így a fán is lenni, vagy az egyik ágán ülve a lábam lógatni. A fák sokat tudnak mesélni. Ha terepen voltam, mindegyikkel szóba elegyedtem gondolatban, s figyeltem őket. Sokat láthattak már. És nagyon megnyugtat a nyugalmuk, türelmük.
    Kaptam ajándékba pár könyvet, s éppen az egyikkel ismerkedem. A sört nem szeretem, cidert markoltam fel, egy rekesszel, s ki is bontottam már egyet.
    Valahogy nem zavar a villámlás és morajlás. Meg a szél sem. Eső ide nem ér be.
    A következő pillanatban eldobom a könyvet a levegőbe és a cideres üveget is. Elég közel csapott be és mielőtt még az összes szőr felállt volna a hátamon, a robaj is megérkezett. Morgásszerű nyűszítés hagyja el a torkomat ijedtemben. Aztán elnevetem magam.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Terasz

    on Pént. Aug. 03 2018, 00:13

    Azt már kezdem megszokni, hogy ha Ericket kell keresnem, akkor jobbára a kertben vagy a teraszon találom meg, néha pedig a fa tetején. Ennek ellenére szákot nem viszek magammal, nem fogom levadászni, majd lejön, ha akar.
    A beilleszkedése egész jól halad, bár még mindig időbe telik, míg megszokja teljesen, már nem az erdőben rohangál magányosan, hanem egy falka tagjaként.
    Némi kajával felszerelkezve lépek ki a teraszra, és meglep, hogy Erick kivételesen egy fotelben csücsül, és éppen akkorát ugrik ijedtében, hogy képtelenség nevetés nélkül kibírni.
    -Nem fog megtámadni, ne aggódj.
    A cidert megmentem, a könyvnek semmi baja nem lesz, egyébként is tele van a másik kezem, amit azzal szabadítok fel, hogy az asztalra pakolom az ételt.
    -Inkább egyél.
    Az, hogy vizes, cseppet sem zavar, meleg van, miért ne hűthetné le magát a medencében. Ami jó jel, hogy már nem akar szökni, mert az elején még ezzel is volt gondunk, nem is kevés.
    Elgondolkodva figyelem, nekem is volt harcom vele, míg elfogadta, hogy már van egy apja is, aki odafigyel rá. Talán jó úton haladok, de ez még mindig a jövő zenéje.



    avatar
    Erick Lamothe

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Terepi mentő, túravezető

    Re: Terasz

    on Szomb. Aug. 04 2018, 16:38

    Az időjárási viszontagságok kevéssé zavartak túravezetés közben, még mentés közben sem, eléggé hozzáedződtem. Amit nem tudok még megszokni, az az érzékenység, ami azóta van, hogy... hát hogy is mondjam, még ma is nehéz elfogadnom, elhinnem, hogy van valaki még bennem. Igazi cukifalat, bírhatatlan egy helyben, mindent fel akar fedezni. És nagyon érzékeny a hangokra, szagokra, fényekre. A várost most kifejezetten utálom, ezt akkor is felismertem, amikor nem akartam elfogadni a helyzetet, amibe kerültem és menekülni akartam. Nem éreztem viccnek, hogy van bennem még valaki, még akkor is, ha ennivaló kis gömbölyűség, a maga hosszú orrával.
    Nem hiszek a természetfelettiben, a természet varázslatos erejében hittem eddig. És erre jön ez. A farkasom és a másfajta látásom káoszt okozott bennem, menni akartam. Bánta is a lábam, és én is, mert sosem jutottam kijjebb a kerítésen kívül, talán csak az első alkalommal, vagy a másodiknál.
    Hátrarántom a fejem a nevetés közben, ahogy éppen kinevetem magam a saját ijedtségemen. Eléggé bosszantó, hogy egy ilyen vihartól megijedek, míg máskor csak nézegettem.
    - Túl hangos volt a dörgés .... és az elektromosság – még most is áll a hajam kicsit, ha már bundám nincs, a hajamon jön ki a töltöttség mérőfoka. Az üstököm az új életem óta kicsit mindig kócos, hiába kezelem.
    A kis pelyhes máris bújik az apjához, védelmet keresve, s nyalogatni kezdi. Nem reszket, csak bújik. Elképedve nézek rá, majd... Dantéra. Még mindig nem tudom, hogyan szólítsam. Az egész dolog kettészakít.
    - Köszönöm a mentést – nézek a sörre, majd hátsóval felfelé áthajolok a fotel karfáján, hogy a könyvet elhalásszam az eső elől, de szárazak a lapok. Az asztalra teszem.
    - Ez nekem? – Nézek Dantéra. Mindig farkaséhes vagyok. Amikor a lábam gyógyult, egy egész csordát meg tudtam volna enni ültömben. Csorda, te jó ég, miken jár az eszem!
    - Egyél te is – tolom úgy a tányért, hogy mind a ketten odaférjünk, a gyomrom meg nagyot korog. - Köszönöm.
    Így ha Dante nem kér, akkor nekiülök és enni kezdek. Már nem habzsolok, az evőeszközt is használom, de azért tudok falni. Hihetetlen éhes tudok lenni. A felénél járok, mikor pihenésképpen megtörlöm a szám és rájövök, hogy balga mód nem kínáltam meg ciderrel.
    Elé teszek egyet, s ha kér, akkor koccintok vele. Persze most kell dörögnie megint, meg is dermedek, befogom az egyik fülem. A pehely meg vakkant egyet. Ki is jön a torkomon, így meglepetten a szám elé teszem a kezem, s egy ideig hallgatok, aztán pár falat után újra leteszem a villát.
    - Kérdezhetek?
    Dante is tanított már az elejétől fogva, s a türelme sokat segített. Átváltozni se fájdalmas, se lassú sem volt, elmondásuk szerint ez természetes, mint másnak a ruházkodás. Hiszek nekik, hiszen valóban nem volt fájdalmas. Inkább furcsa, hogy átvedlek kis méretű barna gombóccá. Talán ezzel fogadtam el legjobban, hogy mi is vagyok.
    Elfogadni. Nevetséges. Vérfarkasok nem is léteznek.
    - Tudtad, hogy a fák beszélnek?
    Előtte is sok mindent gondoltam róluk, figyeltem a jelzéseiket. Amióta idekerültem, azért ülök sokat a fákon, mert rengeteget mesélnek, messzi tájakról is. Innen képes vagyok megkérdezni egy Dél-Amerikai fát is, milyen ott az idő. Tök szuper!
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Terasz

    on Szomb. Aug. 04 2018, 23:39

    Erick haját elnézve lehet, egy fésűt is eszközölnöm kellett volna, vagy egy hajgumit. Ami érdekes, hogy csak itt nem boldogul vele, előtte nem volt baja. Tuti az éghajlat teszi.
    Az, hogy megijedt a villámlástól, nem mondom, hogy nem volt aranyos, de ha figyelné a bolyhosát, annak semmi problémája ezzel, csak rá is átragad amit ő érez.
    -Előfordul. Addig örülj, míg hurrikán nincs.
    A kis kölyök már az enyém mellett tobzódik, aki olyan nyugodtan öleli körbe, ahogyan kell. Nem kell félni, senki nem fogja bántani, legalábbis addig biztosan nem, míg én vagyok.
    -Nincs mit. Minden cseppjéért kár.
    A kezébe nyomom a sört, bár van még mellette rengeteg, de így mégis jobb.
    -Igen, neked. Egyél.
    Udvariasan hárítom el a kínálást, nem kérek, ettem már, de a cider az jöhet.
    Amit nem értek, hogy miért retten meg egy dörgéstől? Valami oka van ennek, de majd kiderül, egyszer rá fogok kérdezni.
    Nocsak, végre eljutunk odáig, hogy ő is kérdez, de még mindig mereven teszi. Erről le fogom szoktatni, még ha időbe is telik. Bólintok és kíváncsian pillantok rá.
    -Minden beszél ami élő, csak kevesen értik néhányukat. Én speciel nem értem őket, de te ezek szerint igen.
    Valami szöget üt a fejembe... lehet, ezért trónol a fa tetején örökösen, mert élvezi ezt az újonnan felfedezett képességét? Érdekes lenne.



    avatar
    Erick Lamothe

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Terepi mentő, túravezető

    Re: Terasz

    on Vas. Aug. 05 2018, 22:30

    - Azt szeretem – mosolyodom el. – Ahogy a fák meghajlanak, hogy ne törjenek meg. Némelyik fa úgy nő, hogy meg tudjon csavarodni. Tudtad?
    Túravezetőként sok mindent tudok a természetről, korántsem annyit, mint egy biológus, de nem is ez foglalkoztatott.
    Figyelem, ahogy a gombolyag bevackolja magát az ölelésbe. Megnyugszom, ő meg nyalogatja a nagyobbik farkas lábát. Megvakarom a tarkóm.
    - Ez a fajta finom is. Van egy zöld címkés, az nem finom. Köszönöm az ételt.
    Aztán lefoglal a kaja, elvéve a figyelmet egy pillanatra arról, amit kellett volna tennem. De végül eszembe jut, s megkínálom ciderrel.
    A válasz közben inkább a tányért, majd a szőrgombócot figyelem, ő meg engem. Mintha ő mondaná. Hm, néha még nem értem, amit mondani akar. Vagyis ... inkább sokszor. De nagyon cuki.
    - Nem mindenki érti? Minden, ami élő? A fű? De azok sokan vannak. Meg a gombák is.
    Kilesek a fűre és figyelem, hátha hallok valamit.
    - Se... – ráznám a fejem, hogy semmit nem hallok, de búcsúként még egyet csap be a közelbe.
    Felugrok félig és a lábaim átkarolom, de folytatom. A gombóc az orrát fúrja a nagyobbik lába közé, hogy még ne is lásson semmit, s szusszan egyet.
    - mmit nem hallok – csak a dörgést!
    - Te mihez értesz? – Nem, még nem kezdek újra enni, inkább Dantét figyelem. A szőr kezd a hátamon visszaengedni, jelezve, hogy vége a viharnak. Amitől megkönnyebbülök, de még nem engedtem ki.
    - Hiányzik a túrázás – teszem az állam a térdemre.
    - Olyannak érzem magam, mint egy óvódás – néha az értelmi képességeimet is annak érzem, mióta itt vagyok, vagyis lett egy pelyhesem. Életemben nem viháncoltam ennyit, de nem is tudom, s nem is akarom visszafogni. Be kellett vallanom, élvezem. Talán a szabad mozgás öröme adta az atlétikát és a túrázást is.
    - Mit kell még csinálnom, hogy ... – keresem a kifejezést, mert nem vagyok biztos benne, jót használok-e. – ismét mehessek? – A csavargás hiányzik.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Terasz

    on Csüt. Aug. 09 2018, 17:30

    -Az jó... gyönyörű látvány, míg nem végez teljes pusztítást. Igen? Ezt nem tudtam.
    Szeretem a vihart, a körforgás része, amikor eljön a takarítás. Még az sem zavar, hogy a hurrikán és a tornádó pusztít, de abban már nem tudok gyönyörködni, maximum a természet erejében. Bestiámat nem zavarja a kicsi, hagyja, hogy nyalogassa, cserébe ő is tisztogatni kezdi a bundáját.
    -Az sem rossz, csak inkább ínyenceknek való, nem rendes fogyasztásra.
    Felnevetek azon, ahogy az ételnek esik, és azon is, ahogyan rácsodálkozik arra, a farkasa sokkal közvetlenebb, mint ő. Egyszer majd megérti, és tökéletesen eggyé válnak, ahogyan kell.
    -Nem. Többek között én sem mindig, de valaki teljesen süket rá. Bizony. Egységben nézd, ne szálanként akard hallani.
    Az újabb megugrásra már nevetek. Félős farkas, ez óriási, pláne úgy, hogy túravezető volt.
    -Az antik tárgyakhoz, régiségekhez, motorokhoz.
    Mihez értek... aranyos kérdés. Ennyi év alatt sok dolgot csináltam, kipróbáltam,inkább azt mondom, amivel foglalkozom, az az egyszerűbb. Amikor kijelenti, hogy úgy érzi magát mint egy óvodás, bólintok.
    -Végül is, igen. Ezt ne szégyelld, mindannyian így kezdtük. Majd akkor mehetsz, ha már tudod uralni őt teljes biztonsággal.




    avatar
    Erick Lamothe

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Terepi mentő, túravezető

    Re: Terasz

    on Pént. Aug. 10 2018, 22:41

    Elgondolkodom.
    - Néha az is kell. Némelyik fa makacs. És nem akarja átadni a helyét a fiatal hajtásoknak. A vihar tudja csak rávenni, hogy megtegye – nem tesz szomorúvá, a természet részeként kezelem ezt.
    Belefeledkezem a két farkas látványába, még enni is elfelejtek, hogy aztán ismét az ételre fókuszáljak, s zavartan nézek Dantéra, a nevetésére, majd le a pólómra. Talán leettem magam. De nem.
    - Azt hittem, mindenki tudja ... hallja – csodálkozom el, aztán értőn bólintok. – Mint a fák, igen. Csak itt kis helyen van sok. Bár ha nagyobban nézem, akkor a fák is kis helyen nagyon sok – értve a bolygóra, tágabb szemszögből. – Tudtad, hogy sokkal gyorsabban beszélnek... ér ide a fák beszéde egymással a bolygó túlvégéből, mint a fény? Gondol és már itt is van. De az hogy lehet, hogy ha nagy víz választja el őket, mégis tudnak beszélni?
    Ennyit a csendességről. Ha beérnek a kérdések, akkor dől belőlem.
    Kicsit értetlenül és megsértődve nézek Dantéra.
    - Ne nevess - kérlelem, duzzogva, félősen és mosolyogva némileg, hiszen tartok attól, hogy rosszul veszi, hogy erre kérem. - Fél a dörgéstől. És inkább átveszem tőle, hogy ne féljen.
    A motorokra felcsillan a szemem.
    - Motorok? Milyen? Chopper, kvad?
    Szeretem a motorokat, száguldani velük. De mostanában nagyon hangosnak hallom őket.
    - Uralni? – Csodálkozva nézünk egymásra a farkasommal. – Nem akarom uralni. Ő sem akar engem. Vagyis de. Nem tudom. Nem értem.... – vakarom meg a pajeszom zavartan. Mert amikor játszhatnékja van, azonnal átvedlek szőrpamaccsá. Mekkorákat estem így! De nem zavarta, nyargalt tovább, hogy aztán menjen Dantéhoz, mutogatva az aktuális bibis lábat. Haláli édes!

    Ajánlott tartalom

    Re: Terasz


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:57