Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Central Park - Harlem Meer
by Noel Wyard Today at 00:55

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Yesterday at 19:30

» Faunok Terme
by Jackson Montgomery Yesterday at 13:05

» Folyosók
by Caleb Shayeh Yesterday at 11:13

» Kórház
by Gabriel Skoglund Szomb. Okt. 20 2018, 21:13

» Long Island villa
by Noel Wyard Pént. Okt. 19 2018, 22:41

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Pént. Okt. 19 2018, 18:01

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Csüt. Okt. 18 2018, 10:58

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Terasz

    Share
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Terasz

    on Hétf. Szept. 28 2015, 20:59

    First topic message reminder :

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Terasz

    on Pént. Aug. 10 2018, 23:33

    -Kell, persze, mert a káosz után jön a rend, de azért nem irigylem az embereket olyankor, és nem a felelőtlenekről beszélek.
    Láttam már lerombolt épületeket, mindenüket elvesztő embereket, akárcsak egy háborúban. Sajnáltam őket? Egy cseppet, volt aki semmiről nem tehetett, és mégis megkapta.
    -Nem, nem mindenki. Igen, erről beszélek. Azért nem hallod a többit, mert az egészre koncentrálsz, hanem egy kisebb területre. Nem, azt nem tudtam. Úgy, hogy a lombkoronák rezegnek, ez a rezgés átjön, a víz pedig nem elnyeli, mint gondolnánk, hanem közvetíti.
    Erick majd rájön, hogyan vegye a többi élőlény üzenetét, engem egyáltalán nem zavar, hogy kommunikál a természettel.
    -Ne vedd át tőle, nem lesz baja, meg fogja szokni. Azért vicces látvány.
    A kicsi kevésbé fél mint Erick, ebben ez a legszebb, de a bestiám óvón öleli magához a csöppet, így talán a kölyköm is elfelejti ezt.
    -Igen, motorok. Nem, versenymotor. Van egy RC213V hondám és egy YZR-M1-es yamahám. A 211V-t azt már utakra is használom, ha úgy van kedvem.
    Gyorsasági motorjaim vannak, a többségét csak versenyeken veszem elő, illetve a pályákra, de a régebbieket már kedvtelésre is.
    -Kénytelen leszel, mert ha nem teszed, és ösztönből megy, akkor bajba kerülsz. Csiszolódj vele össze.
    A játékos tanulás a lehető legjobb, a kölykök figyelmét azzal lehet felkelten és fenntartani, másképp nem.



    avatar
    Erick Lamothe

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Terepi mentő, túravezető

    Re: Terasz

    on Vas. Aug. 12 2018, 18:57

    Hirtelen rohannak meg az emlékek, ahogy erről beszélek, s Dante válaszol. Ott voltam, mikor apát megölték, s nem tudtam megvédeni. Kis híján én is ott maradtam, s anya a kórházban halt meg. Megrándul a szám széle.
    - Amiket tudtak, azok odalesznek. Nem tudják tovább mondani a történeteiket, hogy az újak tanuljanak belőle.
    A figyelmemet szerencsére elvonja az új dolog, amit azóta fedeztem fel, hogy ilyen bundássá is tudok alakulni. Bizarr, sokszorosan is, s egyben élvezem is. Az elején nem annyira.
    Elcsodálkozom. Nem mindenki tudja?
    - De miért nem? Igen? – a fűre nézek, de helyette a fák beszélnek, felnézek az egyiknek a lombkoronájára. – Azt mondja, hogy a füvek csak csacsognak, perc tudatúak – vonom fel érdeklődéssel a szemöldököm, majd újra a füvekre figyelek és elnevetem magam.
    - Igen? – Legszívesebben azonnal a tengerparthoz rohannék, s figyelném, ahogy ez megtörténik, izgatottá válok, ám a dörgés észhez térít.
    - Nem? – A kisfarkasra figyelek, ő meg rám, apja mancsai közül, sóhajtok egyet, s beletúrok a hajamba, ami most a széltől ugyan még kócosabb lett, de a nedvességtől meg elkezdett lelapulni. – Jó.
    A Yamahára felcsillan a szemem, olyanon már ültem.
    - Az nagyon jó! A Yamaha. Az off-roadot jobban szeretem – a terepimádat miatt nem is csoda.
    Megállok a falatozásban a válaszra, elgondolkodom. Hátrasimítom a hajam, s ez most már a feszültség jele. Nem akarok uralni senkit.
    Felkelek, s ahogy válaszolok, úgy kezdek el sétálgatni. Nem számít a mezítlábasságom, ha jó idő volt, s nem veszélyes terepen jártunk, mezítláb volt a legjobb.
    - De miért kéne? Az összecsiszolódás az nem uralás, ugye? Mit jelent, ösztönből? Mi megy ösztönből?
    A farkasom csak figyel, s a feje követi csak a mozgolódásom. Nyugtalan vagyok. Nem tudom, miért lettem az. A kezeim is dörzsölgetni kezdem.
    - Valamiért nyugtalan lettem - jövök rá, de csak egy pillanatra állok meg, hogy aztán ismét mászkáljak.

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Terasz

    on Vas. Aug. 12 2018, 20:34

    -Mindig marad, aki továbbvigye, erre a természet odafigyel.
    Ez így volt és így is lesz mindig. Ha emberi kéz akart irtást rendezni sem tudta úgy megoldani, hogy legalább egyvalaki ne legyen, aki tovább adja a tudást.
    -Azt senki nem tudja. Nem mindig, csak akkor ha nincs a közelben fa. Egy réten például egészen másként társalognak. Majd figyeld meg.
    Mitől függ, hogy ki érti őket és ki nem, a világ legjobb kérdése. Tudnám a választ, nem itt ülnék.
    -Igen.
    Mosolygok a lelkesedésén, látom rajta, hogy máris menne, megtapasztalja, de annyira nem fontos, a víz nem szalad el. Nemet intek a fejemmel, tényleg nincs miért aggódnia.
    -Nem rossz gép, de van amikor a honda jobban megy. Azt nem csodálom, hogy kedveled.
    Erick képes lenne azért borulni, hogy nyakig legyen sáros, vagy még tovább. Ez az élete.
    -Azért, mert ha az elején ezt nem tanulod meg, akkor ő ösztönösen ugrani fog mindenre, ahol vért érez. Az számára táplálék. Ha most így kimész emberek közé, és ott valaki tegyük fel vérzik, te éhes vagy, automatikusan és reflexből támadod meg úgy, hogy át is alakulsz. Ezért kell az önuralmat gyakorolnod, hogy ez ne történjen meg. Az összecsiszolódás az, amikor kölcsönösen figyeltek egymásra, te az ő jelzéseire, és ő is rád. A végén lesztek egységgé.
    Türelmesen magyarázom el, hogy megértse, hiszen ha az alapok kimaradnak, akkor baj van, nagyon nagy baj. Mocsárra nem lehet építkezni, stabil alap kell.
    -Mit érzel?
    Mitől lett nyugtalan, azt meg nem mondom most, egyelőre nem érzékelek semmi olyat, ami miatt kellene.



    avatar
    Erick Lamothe

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Terepi mentő, túravezető

    Re: Terasz

    on Szer. Aug. 15 2018, 22:22

    Töprengve nézek rá, majd bólintok. Ez igaz.
    - Igen? – Meglepetten tekintek Dantéra, majd fűre. – Akkor ők itt el vannak nyomva?
    Az nem jó. Sosem szerettem, ha el van bárki is nyomva. Sosem tud kibontakozni, önmaga lenni. Hogy mások is megismerhessék.
    Szeretnék már nagyon kint lenni a szabadban, s hogy rohangálhassak. És hogy végre láthassam, ahogy a fák és a víz beszélgetnek.
    - Mm, akkor neked az jobban fekszik. Nálam sokszor elfarolt – értek egyet vele. Mindenkinek más gép való, a Yamahát jobban tudom kezelni. Azt is szeretnék már vezetni....
    Komolyan hallgatom végig, s figyelek Dantére. Közben néha a farkasra. Mind a kettőre. Az enyémről még nem tudom elképzelni, hogy vadászna. Ám Dante farkasáról nagyon is. Megértem, mit akar mindezzel mondani.
    - Azt szeretném, ha csak akkor támadna, amikor szükséges. Mennyi idő, mire megy? Tényleg ilyen érzékenyek a vérre? Miért? S mi van akkor, ha ő is mást akar, és én nagyon nem akarom, amit ő? Vagy fordítva? – Kérdezem kíváncsian.
    Az eget, majd a fákat figyelem, lassan engedem a súlypontot hol az egyik, hol a másik lábamra. A fülem mögé simítom a hajam, majd leguggolok a teraszon, átvetem a karom a térdemen.
    - Rossz készülődik. Sokan lesznek, s nagy lesz a zűrzavar – azt hiszem, mások, a fák feszültsége jött át belém. Billegni kezdek a lábamon, előre-hátra, így jobb. Nyugtató.
    - Az éjszaka gyerekei kik? – Kihallom a kifejezést, legalábbis többszöri, szakadozott érzések alapján. – Jönnek páran, Európából és... keletről. Az öreghez, így nevezik. Ő ki?
    Simítom nem létező, elől lévő hajamat a másik oldalon is a fülem mögé, úgy nézek Dantéra.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Terasz

    on Pént. Aug. 17 2018, 21:13

    -Erick, senki nincs elnyomva, sem a fűszálak, sem más növények általunk.
    Elvarázsolt kölyköm van, tudom azt, és idő, mire visszakeveredik a civilizációba, de türelem az van.
    -Más technikát igényel, azért farolt el.
    Majd megmutatom neki, és nem lesz ilyen problémája. A honda trükkös motor, tény, hogy nem kezdőknek való.
    A farkasáról érdeklődik, egyelőre még külön kezeli őt, de majd idővel összeszoknak annyira, hogy már a saját énjeként tekintsen rá.
    -Helyes. Ez tőled függ, attól, hogyan fejlődsz, ezért kell a gyakorlás. Nagyon, mert alapból ragadozók, ami azt jelenti, hogy a vér zsákmányt jelent. Az elején sok ilyen ütközésetek lesz, főleg az önuralomnál. Többnyire azonban érdemes rá figyelned, mert pontosan tudja, mit tesz és miért. Ha az ugrásaidat figyeled, sosem véted el, mert ő helyetted is felméri, mekkora erő és elrugaszkodás kell hozzá.
    A kérdéseire elmosolyodok, és elmagyarázom ismét. Sok információ van amit meg kell jegyeznie, és lesz még olyan, amikor ismétlem önmagam, de ezzel semmi baj nincsen. Így könnyebben tanul.
    Figyelem, ahogy gubbasztani kezd a teraszon, az első megjegyzésére pedig bólintok. Ezt már mi is sejtjük.
    -Ők a vámpírok, őket nevezik így. Az öreg pedig Alexander, a staten islandi klán feje.
    Jól sejtettük Joshsal, hogy ez az egész nem csak a vámpírokat érinti és a mágusokat, globális lesz, ahol majd döntést kell hoznia mindenkinek, kit támogat, vagy kit nem.



    avatar
    Erick Lamothe

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Terepi mentő, túravezető

    Re: Terasz

    on Hétf. Aug. 20 2018, 22:07

    - Nem-nem-nem – még integetek is a kezemmel. – Nem mi... ti, hanem ők – mutatok a fákra.
    Ú, az jó lenne! Akkor lennénk kint, a szabadban... itt is szabad van, de kint kint! Lassan térnek vissza az emlékeim, és a motorozás az éltetett.
    - Mutasd meg! – Tudom, nem most.
    Mintha az elmúlt évtizedek nem is léteztek volna. Farkasom átvette felettem az uralmat, ami kiejtette az éveket, de hogy életben vagyok még, azt jelenti, volt annyi esze, hogy tudja, mit tesz. A városba érve ébredt fel némileg emberi oldalam, mégpedig abban, hogy maradjak a farkas formámban. Azután már csak arra emlékszem, ahogy rányitom a szemem Dantéra. Aztán egy nagy farkasra, aki egy kicsivel van elfoglalva.
    Elgondolkodva nézek a távolba. A volt farkasom emlékei eltűntek, vagy nagyon mélyre mentek, s én csak ritkán voltam úgy tudatomnál, hogy... becsukom a szemem, egy emlék beugrik. A vadászat, a tépés öröme, vagyis az, hogy étel kerül a hasba. Életben maradásról szólt, nem mások kínzásáról, mégis...
    Sóhajtok egyet, majd felnevetek.
    - Volt is akkor miért eltörni a lábaim – valójában a félelemről szólt, sok oldalról. Féltem, hogy a farkasom átveszi az irányítást, úgy, hogy többé nem kapom vissza. Nem bíztam benne, de rá kellett jönnöm, ő valóban más. Törődik velem, odafigyel. Én voltam az, aki nem figyelt rá, aki inkább el akarta nyomni. Ezért szégyellem magam, azóta jobban odafigyelek rá. Volt rá időm, az ágyat nyomva.
    És egyáltalán semmit nem tudok erről a világról. Mintha most lennék először kölyök. Arról kezdek letenni, hogy összehasonlítom a régi farkasommal, akire nem is emlékszem, a mostani tudásomat. Éppen ezért inkább többször kérdezek. Tudom, hogy nagyon szerencsém van, Dante talált meg.
    Azt a veszélyt viszont nem szeretem, amire nem tudok felkészülni, mert nem ismerem. Ezért kérdezek.
    - Vámpírok? - Döbbenten nézek Dantére. – Alexander – szép neve van. Klánfő.
    - Ők is csoportban élnek? Nem egyedül? – Aztán ismét ingok, figyelem a fákat.
    - Köszönik a gondozást – ásítok egyet, de nem vagyok álmos. Mire körbenéznék, addigra félig eldőlök. Közel van az oszlop nekidőlök oldalt, mosolyogva nézem, ahogy a kis farkas, odafurakodva apjához, szuszogni kezd. Nagyokat pislogok én is.
    - Megrettent az időtől. De már megnyugodott. Hála nektek – felhúzott lábakkal alszom el, még nem megy ilyenkor különválni tudatban. Ha én alszok, ő is, és fordítva.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Terasz

    on Szomb. Aug. 25 2018, 13:34

    -Nem.
    A mutogatáson mosolygok, halál aranyos tőle, mint egy kisgyerek, aki ismerkedik a világgal.
    -Ha itt lesz az ideje, akkor megmutatom.
    Van olyan motor, ami nekem sem fekszik, az elején estem-keltem rendesen, mie rájöttem, hogy hiába úgymond egy típus az összes, mégis más-más fajta, és egészen más motorozást igényel.
    A lábeltörésre bólintok, mert az igazat megvallva Erick a szerencséjének köszönheti, hogy addig túlélt és a rejtőzködésének. Amit ott láttam, bőven elég volt ahhoz, hogy tudjam, még mindig az emberi énje van előtérben, és nem bízik a bestiában.
    -Volt. Ha bíztál volna a farkasban, akkor ez nem történik meg. Eleve nem azt az utat választotta volna, mert legyen bármilyen ügyes is, nem vagyunk hegyi kecskék. Tudom, kicsit zavarosan hangzik az, amikor azt mondom, önuralmat kell tanulnod, de közben mégis azt, hogy bízd magad a farkasra. Ez most még lehet, nem megkülönböztethető a számodra, de majd meg fogod érteni, miről beszélek. Ez egy közös tanulási folyamat lesz közted és közte, hogy olyan szimbiózisban élhessetek, ahogyan kell.
    Türelmesen magyarázok, Erick még hosszú út előtt áll, de majd bele fog jönni. Azt nem mondom, hogy könnyű lesz, de képes rá, nem lesz vele probléma.
    Meg kell értenie, hogy nem neki kell irányítania a farkast, nem helyette kell döntést hoznia, hanem majd együtt.
    -Igen, vámpírok. Csoportban, azaz klánban, ahogyan mi falkában.
    Bólintok, hasonló a rendszerük mint a miénk, a hierarchia ott is döntő jelentőséggel bír.
    A fák köszönetére ugyancsak bólintok, nem vagyunk botanikusok, de szeretjük a természetet mi is.
    Azon már csak vigyorgok, hogy Erick el is alszik a kis bundásával egyetemben. Felébreszteni nem fogom, csak betakarom, aztán majd elhelyezkedik úgy, ahogyan neki kényelmes.
    Néha majd ránézek, bár úgy is tudni fogom, ha gondban van, ezért egyelőre csak befelé indulok, hogy befejezzem a papírmunkát.

    //Köszönöm a játékot. :-)//



    Re: Terasz

    on Vas. Aug. 26 2018, 19:49



    Ajánlott tartalom

    Re: Terasz


      Pontos idő: Hétf. Okt. 22 2018, 06:45