Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Noel Wyard Yesterday at 22:41

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Yesterday at 18:01

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Csüt. Okt. 18 2018, 10:58

» Kórház
by Nathaniel Montgomery Szer. Okt. 17 2018, 21:35

» Folyosók
by Connor Shayeh Szer. Okt. 17 2018, 19:08

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 14:11

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Salvatores of Soho

    Share

    Salvatores of Soho

    on Csüt. Okt. 01 2015, 17:23

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Szer. Szept. 21 2016, 00:20




    Fény

    és ©

    Árnyék



    Mikor voltam kint utoljára? Már egy ideje nem keltem ki kastélyom bugyrainak sötétségéből...Lucius látogatása óta? Azóta sok idő telt el...Kerülöm is a nappal való találkozásomat, és inkább napszemüvegem mögé rejtem kéken rikító hideg íriszeimet. A legutóbbi napok, elég életet elszívtak belőlem, dolgozni akartam, kikapcsolni az agyam és arra koncentrálni amit mindig is szerettem csinálni. Alkotni. Kísérletezni, újabb játékokkal eljátszani az időt. És így is tettem. Halkan szusszantam ahogy lehunytam szemeim a napszemüvegem mögött és éreztem ahogy az enyhe szél, zakóm, széléhez bújik. Egy szürke zakót vettem fel, szürke nadrág párjával, és alá egy világos barna inget. Barna hajamat, a szél már kicsit szét fújta, de nem érzem magam miatta kócosnak, sőt. Sokkal kellemesebbnek találom így magamat, nem pedig olyan elnyalt hajú fiúnak. Persze nem csak a lazaság a kenyerem, hanem ennek kombinációja is, hogy csempészek magammal egy kis eleganciát. Finom borosta nőt arcomra, amíg rejtekemben, pihengettem, és nem is találtam alkalmatlannak ahhoz, hogy ne maradhasson meg. Egészen körbe nőtte az arcom kismértékben, amit elegendőnek találtam magamra. Tökéletes összeállítás, minden összhangban van a másikkal, minden ragyogó és finom.

    Az emberek mint mindig most, is megjegyezném, élnek mint hal a vízben semmit sem sejtve arról mik folynak a hátterekben. Lassan lépkedtem az utcán zsebretett kezekkel. Gondolataimba bele merülve járta végig agyamat a napok eltelt száma és azok történései. Háború szavai a bálon, Lucius olykor idegesítő, vagy elgondolkodtató gondolatai. Pedig csak egy 14 éves warlock, és idegesítőbb mint egy rossz palotapincsi de mégis... Sok mindent eszembe jutatott amit az idő réges régen magába rejtett. Ahogy számolom lépteim, és pörgő lépteimet, finom kávé illat üti meg orromat, mire felnézek az illat irányába és szemeim elé tárul, egy kicsit megbújó,visszahúzódó ám de mégis pont olyan kis elegáns kávézó. Egy tejes kávé valóban jól esne. Kiélvezve a nyár utolsó rúgásait egy kávé társaságában nagyon jól hangzik. Félmosoly csúszik arcomra majd, oda érve egy kinti asztalnál foglalok helyet és lassan végig nézek a finom kis fehér selyem terítőn majd végig simítok rajta eltüntetve a gyűrődéseket. Egy kis itallap pihen az asztal közepén, mire hosszú, hideg ujjaim közé véve emelem meg és olvasni kezdem. Hmm. Nem is hangzik olyan rosszul. Többet kellene erre járnom...



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Szer. Szept. 21 2016, 10:17


    Mikhal & Amanda ©


    Már elég sok idő eltelt ideköltözésem óta, mégsem tudnám megmondani mikor mentem utoljára szórakozni. Minden időmet leköti a galéria irányítása s emellett lankadatlan kitartással tanulok. Élvezem a könyv lapjai nyújtotta új ismereteket. A tudás hatalom, bárki bármit mondhat! A tájékozottság, minden téren kifizetődő. No és persze nincs jobb érzés, amikor a kellő társaságban szószólóként minden pillanat rád szegeződik s csak isszák szavaid. Amikor lenyűgözve állnak tudásod előtt és szomjazva várják a folytatást. Bár most már érzem, kezd megfájdulni a fejem. Hiába nyitottam ablakot, hogy a friss levegő megtöltse szobám, nem elég. Fájó szívvel pakolom vissza a polcra a köteteket s mélyet sóhajtva nézek a tükörbe. Elégedetten mérem végig magam. Ez az a nő, akinek lennem kell, csupán jobb időbeosztással kéne rendelkeznem. Nem szabad elhanyagolnom a társasági életet. Ahogy haladok a szobám felé, érzem  a kinti szél felélénkülését, kissé csípőssé is válik. Ennek megfelelően választom ki öltözékem. Mivel egy egyszerű városi sétára készülök, kerülném a túlzott feltűnést. Felveszek egy fekete sztreccsnadrágot egy laza farmeringgel, s védekezvén a hűvös ellen magamra kapok még egy bőrdzsekit is. A hajamat laza fonatba fűztem, így nem fog tréfát űzni belőlem a szél. Megkeresem a kulcsom, s belebújok egy magassarkú bokacsizmába. Bezárva a lakást indulok meg a belváros felé.
    Határozott léptekkel haladok utamon, ahogy észrevétlenül figyelem az embereket. Megannyi érzelem mindegyikük arcán, a fontoskodó üzletembertől az ártatlan kislányon át. Valóban teljesen más itt minden, mint Londonban. Ott az egyhangú, szinte mélabús hangulat ütötte fel fejét bármerre jártam. Mélyeket lélegzem mikor egy virágárus felé vezet utam, azt hiszem hazafelé meglepem magam egy csokorral. Remekül illene a nappalimba. Kimondott célom nincsen, csak bolyongok az emberek között, agyamba vésem az épületek formáját, elhelyezkedését. Mindig is utáltam térképet használni. Inkább eltévedek és saját bőrömön tapasztalom meg az útvonalat, az ösztöneimre hagyatkozva. Ismerősnek találom ezt a környéket, így inkább jobbra fordulok, amerre még nem jártam. Lenyűgözve állok meg egy-egy régi idők hangulatát idéző étterem előtt. De nem ezt keresem. Most inkább valami kellemes, családias hangulatot idéző kis helyiségre vágyom. Megfelelő társaság hiányában a szórakozást is hanyagolnom kell. Bár ki tudja, talán most fogok összefutni valakivel. Az élet csupa meglepetés. Halvány mosollyal arcomon haladok tovább majd egyszer csak észreveszem egy kis kávézó hangulatos cégérét. Tökéletes, pont amilyenre vágytam. Mikor közelebb érek alaposabban felmérem a terepet, hallom a bentről kiszűrődő zajokat, kacajokat. Családok is előszeretettel járnak ide, ám inkább kint foglalok helyet, még nem vagyok készen a nagy nyüzsgésre. A pincér szinte repül oda hozzám, ezt el is várom. Elégedetten pillantok rá, s kérem a táblán hirdetett cappuccinot. Pillanatokon belül készhez is kapom, kifizetem egy kis borravalót adva neki, amit hálásan fogad. Szeretem ezt az érzés, ez is egyfajta hatalom. Kezemet ráfonom a meleg csészére ahogy pillantásomat végigjáratom a többnyire egyedül ülőkön, majd megakad a szemem egy férfin. Nem azért, mert vonzana, hiszen csak a hátát látom, még is érzek valami furcsa jelenlétet körülötte. Kissé nyugtalan leszek tőle, de inkább elhessegetem gondolataim, hiszen kikapcsolódni jöttem ide.


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Szer. Szept. 21 2016, 22:12




    Fény

    és ©

    Árnyék



    A finom kis zajok, szinte a csendhez tartoznak ami körül vesz. Béke. Ki gondolta volna? Pedig egy warlockról esőre nem a nyugalom jut eszébe azoknak akiknek ismerős játékosoknak nevezhetők. De mindenki egy békés úriembert, esetleg munkából, megtért férfit látnak. Szeretem, hogy mindenki első látásra ítél, és ha megbizonyosodik, akkor még jobban elringatja magát tév hiteibe. Szeretem az ilyet. Könnyű áldozatokat von maga után. A könnyű áldozatot hoz, a könnyű áldozat siket a siker pedig számomra egy hatalmas adomány. A pincér meghozza a kávémat amit rendeltem, 2 cukorral még nem bele téve csak habot nyomott a tetejére. Remek. Megköszönöm majd lassan a habra teszem a cukrokat, hagyva őket, hogy lassan sűlyedjenek el a habba azon belül a kávémba. Szeretem nézni az apró lassú dolgok menetét. Örömet okoznak. Hiába vagyok olykor nagyon is türelmetlenségemről híres vannak dolgok amik engem is megfognak. Az ilyen kis apróságok főleg. Halkan szusszanok ahogy felnézek napszemüvegemmel és végig pásztázom látó körömet. Nem messze egy játszótér, és park amiben az emberek még kiélvezik a nyár még apró gyér melegét. Halkan sóhajtok majd leveszem a napszemüveget. A nap gyér fényében, már sokkal jobb a sok gyertya fény után.

    Fény...Furcsa bele gondolni, hogy soha nem találkoztam vele. Mármint...nem a rendes lámpa fények, emberi kéz alkotta világítások nem... Az a fény ami teljesen más világba vezet. Azt mondják, mindenkit megtalál. Jót, rosszat egyaránt. Furcsa...

    A kávémat megemelve kortyolok bele majd csukom le szemeim. Fény....Hirtelen bizseregni kezd aurám, és valami, vagy valaki más közelségét érzem. Nem is olyan messze. Sőt...egyre közelebb. A hátam közepében...Nem emberi. Ismerős....közel áll az én sötét démoni véremhez mégis távol. Újra a kávémba kortyolok és érzem a cukor szét olvad ajkaimon....Édes..mint ez a finom kis aura. Olyan, kis távolságtartó, mégis hívogatóan érez engem. Igen..tudom, hogy lát. Lassan lerakom a csészémet majd hátra pillantok, és pontosan találkozik a tekintetem a finom kis ég kék íriszek világával amiket körbe fonja a finom, kis kusza szőke tincsek, a kicsit sötétebb bőr, a finom arc vonalak, az apró pisze orr, és a halovány rózsaszínbe pompázó ajkak. Honnan érkezett ez a mérhetetlen tökéletesség. Ki ő? Fekete aurám aprót lüktet testemben majd lassan elveszem szemeim világát, a csodáról, és a kávémba iszok ismét. Elmosolyodom, halványan majd lassan, felállok a kávémmal, egyik kezemet ráérősen rakom zsebre majd lassú kimért léptekkel indulok a hölgy felé. Futólag mérem fel, mi is van rajta. Hmm...kicsit szélesebb lesz a mosolyom majd ahogy az asztalhoz érek, megállok asztalával szembe.-Szép napot kisasszony. Ilyen magányosan egy ilyen kellemes napon....talán nem bánja, ha csatlakozom önhöz.-mondom ahogy ismét találkozik tekintetem, a kék íriszek fogságával, majd síéles relytéjes mosolyt küldök felé, mégis megnyugtató, és bizalom gerjesztő.



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Csüt. Szept. 22 2016, 09:39


    Mikhal & Amanda ©


    Épp hogy elhessegettem a gondolatot, került újabb a helyébe amint a másodperc tört része alatt látom meg arcát. Azt a markáns vonalú, borostás arcot a határozott átható pillantásával. Beleborzongok. Ahogy egybefúródik tekintetünk, mintha a sötétség nyelne el, lesütöm szemeim amint visszafordul asztalához. Felsóhajtok. Aztán felkel. Hozzám jön, ez már biztos. Nyugodt vagyok, miért kéne félnem? Kíváncsi vagyok ennek a tekintélyt parancsoló aurának gazdájára. Ujjamat a csésze fogantyúján pihentetem, halvány barátságos mosollyal nézek fel rá ismét amint megáll asztalom előtt.
    Hangszíne kellemes, határozott és udvarias. Árad belőle a nyugalom, még is mintha valami játékosság csillanna szemeiben Manapság ritka az ilyesfajta tisztelet, s én pont ezt szeretem. Minden esetre óvatos leszek, az első benyomásnak nem kell mindent elhinni.
    Szép napot önnek is! Valóban az s társasággal még inkább annak mondhatnám. -mondom lágyan, majd a szabad székre pillantok, így célozva a beleegyezésre.
    Ellenkezőleg, a társaság mindig kedvemre való, csatlakozzon kérem!-mosolygok rá, megvárom míg helyet foglal. Minden mozdulatában ott a tudatosság. Alaposan megfigyelem bár ő is ezt teszi. Tisztában vagyunk egymás lényével, mégsem biztosak. Tetszik ez a kétely, ez a megfejtésre váró újdonság. Ő is mosolyog. Van valami abban a mosolyban… Vagy csak régóta vagyok egymagam, nem tudom. De azt igen, hogy jó döntés volt ma útra kelnem.


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Csüt. Szept. 22 2016, 17:47




    Fény

    és ©

    Árnyék



    Kedvesen, mégis zárkózott közeledéssel fogad. Milyen aranyos hölgy. Megfigyelem arcának vonalait közelebbről is. Gyönyörű teremtés. Leülve a székre amit nekem kínál, halkan szusszanok ahogy leülök, majd ismét találkozik vele tekintetem mire elmosolyodom és hátra dőlök a székben.-Nem is nézem ki önből, hogy ilyen magányos típus lenne. Persze ha nem zavarja a megjegyzésem.-mondom ahogy figyelem félmosolyommal, majd megemelve a kávém kortyolok bele lassan.-Megkérdezhetem, miért van mégis ilyen egyedül?-döntöm kicsit oldalra a fejem, kíváncsi pillantást küldve felé, majd el is veszem tekintetem róla, és a kávémra tekintek.

    -Ne vegye sértésnek. De az ilyen, hölgyek nem szoktak magányosan leülni a kávézókba.-Mondom. Nem mintha zavart volna, hogy van vele valaki, valószínűleg akkor is ehhez az asztalhoz jövök. Tökéletes teremtés, csak úgy nem lehet akárkié.-Oh milyen modortalan vagyok...-mondom ahogy egy pillanatra lesütöm szemeim, mintha szégyelném magam de, közben csak, szélesebb lesz a mosolyom, majd újra elhalványul kicsit.-Mikhal Zharkov vagyok.-nyújtom felé, kezem, lassan, ne keltsek semmilyen bizalmatlanságot. Várom, nevét, hogy megtudhassam, milyen csodálatos nevet választottak, eme csodálatos, szemekhez, archoz, és tökéletes léleknek. Világos íriszeimet az ő sötétebb tenger szemeibe mélyesztem majd, széles mosolyt engedek el irányába.-Csodálatosak a szemei kisasszony. Kékebb mint az ég bárhol. Szebben csillag mint bármelyik csillag amit valaha láttam az égen.-suttogom halkan.



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Csüt. Szept. 22 2016, 18:34


    Mikhal & Amanda ©


    Jó megfigyelő, alaposan végigméri kivel társalog. Nem mintha ellenezném, tisztában vagyok külsőmmel, de azt hittem őt ez hidegen hagyja majd. Elvigyorodom magamban, nem kihívóan, csak úgy sejtelmesen. Meg kell hagyni nagyon jó képű férfi, örülök is hogy csatlakozott hozzám. Mielőtt válaszolnék, iszom a kávémból, lassan kiélvezve a koffein és a cukor lágy elegyét. Visszahelyezem a csészét az asztalra, igazgatok rajta ráérősen majd szemeibe nézek.  
    Jól látja. -mondom mosolyogva majd oldalra pillantok, visszaemlékezve pár évvel ezelőttre.
    Mostanában sok elfoglaltságom akad, s inkább egymagam vagyok. Ezért is örülök társaságának, hiányzott már a beszélgetés!-mondom őszintén ahogy ismét ránézek, mosolyom lankadatlan, csupán szélesebbre húzom a bókra. Tényleg nem jellemző rám az egyedüllét. Nem mondanám, hogy elegem van a nyüzsgésből, hiszen életem részét képezi. De néha kell egy kis lazítás. Mindig ugyan azok az emberek… Annyira könnyen kiismerem őket, minden lépésüket előre látom, számítok rá. Semmi meglepetés. Én vagyok számukra a kiismerhetetlen nő, ezért keresik a társaságom. De ez rendkívül untat. Gondolatmenetemből kizökkenek, mikor meghallom nevét. Mikhal..Zharkov.
    Amanda Norton vagyok. Ön csak nem orosz?-kérdezem féloldalas mosollyal miközben viszonzom a kézfogást, határozottan ahogy csak ő, majd ujjaimat lágyan végighúzom tenyerén mikor visszateszem a csészémre kezem. Egy újabb bók. Nagyon is jól esik, s igazán tudja hogyan csavarja a szavakat. Ő más mint akikkel eddig összesodort az élet. Bár ez már első pillantásra is érezhető rajta. Megnyerő modora ellenére van valami idegen és sötét jelenlét, amit tökéletesen elnyom. Pusztán a tudatomban van az apró gondolat. De nem is törődöm vele, hiszen csak társaságra vágyik, csak úgy mint jómagam.
    Köszönöm, de talán ha figyelmesen kémleli az égboltot, felfedez egy fényesebb csillagot is. Feltéve ha nem tartja unalmas elfoglaltságnak. -mondom huncut mosolyommal ahogy enyhén oldalra döntöm fejem s úgy nézek mélyen a szemébe. Nem veszem el tőle a lehetőséget, nyugodtan fedezze fel szemeim, nincs mit titkolnom, bármit kiolvashat belőle ha kedve tartja.
    S én is megkérdezhetem, ön miért van egyedül? Maga sem tűnik egy magányos farkasnak, s eszem ágában sincs feltartani, ha érdemesebb dolga akadna, mintsem velem üldögélni. -megjátszott aggodalommal kérdezem, játékosan kíváncsian, természetesen biztos vagyok benne, hogy jelen pillanatban az én társaságom a legérdekesebb számára s szeretném is fenntartani ezt a helyzetet.


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Csüt. Szept. 22 2016, 19:23




    Fény

    és ©

    Árnyék



    Amanda....Édes a név ahogy végig fut gondolataimon, és agyam legmélyebb zugába is elrejtem, hogy mindig észben tartsam, de senki ne találja meg mint a félve örzött kincset. Ahogy beszél hozzám arcai vonalait figyelem, hogyan is változik neki, és ahogy artikulál, elkalandozik olykor beszéd közben, úgy, hogy talán csak én veszem észre tekintetéből. De végig tartja velem a szemkontaktust, én pedig csak figyelem rezdüléseit, minden mozdulatát és lépését. Hirtelen mintha engedne, távolságtartásából, de még mindig túl távol vagyok tőle. Ahogy kezét nyújtja, megszorítja kezemet, de mielőtt elhúzhatná rá csókolok hosszan érintve finom feszes bőrét, ami alatt érzem ujjaiban, futó erek gyors lüktetését. Így verne a szíve? Nagyon jól fedi előlem.

    Lassan elengedem kezét tekintetemet, újra rá emelem kék szemeim ismét az ő íriszeibe fúródnak.-Ezeket a szemeket nem múlja felül semmi, Miss Norton. Higgyen nekem, sok mindenben meglátom a szépet, a jót, a tökéletest. Maga nem csak tökéletes...egyenesen csodákat rejteget magában. És tudom, hogy ezzel maga is teljesen tisztában van.-suttogom ahogy félvigyor csúszik arcomra, és kicsit előrébb dőlök.-De orosz származású vagyok.-Biccentek ahogy figyelem tekintetét.-Nos...tudja sok volt mostanában a munkám, és úgy döntöttem, a mostani kis szabad időmet pihenésbe fogom ölni.-mondom ahogy, lassan vissza hátrálok eredeti pozíciómba.-Tudja, nagyon fárasztó olykor, és a magunk fajtáknak is kijár a szórakozás. Nem igaz?-vigyorgok szélesebben.-És...annyit hozzá fűznék...sajnos nem vagyok társadalmi szokásokkal felruházva Lady...Ebben az egyben téved. Nagyon is kerülöm olykor a társaságokat. De most valahogy szükségem volt arra, hogy kimozduljak. De be vallom találkozót nem terveztem be. De...én sem bántam meg, hogy ide ültem. Ez már most biztosra tudom.-mondom ahogy vigyoromból mosoly lesz majd megiszom a maradék kávémat.-És..ön milyen származású ha meg szabad tudni?-kérdezem ahogy az asztalra támaszkodom és szemeibe nézek.-Ne izguljon, nem mostanában fogom magára hagyni.-vigyorodom el.



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Pént. Szept. 23 2016, 17:49


    Mikhal & Amanda ©


    Rezzenéstelen arccal nézem, ahogy folytatja a bókot, talán most bánom kicsit hogy ennyire hozzájukszoktam, hiszen már igen nehezen lehet engem zavarbahozni. Viszont mikor végére ér, még is mintha egy fokkal feljebb szökne hőm, nem pirultam el de még is megérintett amit mondott. Persze nem alélok el ennyitől, hiszen ki tudja milyen szándékai lehetnek, ezt sem szabad elfelejtenem. Még sem hiszem, hogy ártana olyan módon, ami ellenemre volna.A kérdés már csak az, kíváncsi-e azokra a csodákra? -elvigyorodom, választ nem várva kérdésemre, csak játszom. Kóstolgatom, közben felmérem a határokat. Most még nem tudom meddig mehetek el. Ahogy közelebb hajol, automatikusan utánzom mozdulatát s úgy figyelem amit mond, majd az üres csészémet az asztal szélére tolom. Ujjaimmal az alátéttel játszom majd rápillantok.Mivel foglalkozik? Én mondhatni művész vagyok, festek, rajzolok, álmodozok. -mondom mosolyogva majd rábólintok. Vajon neki is ugyan az a szórakozás mint nekem? Mire átfut e kérdés agyamon szinte választ is kapok. Igen csak szokatlannak vélem. Ilyen modorral s megnyerő külsővel nem él társasági életet. Számomra lenyűgöző, hogy nem használja ki adottságait, s vele az embereket, de biztos tartogat más meglepetést még. Félig svéd és félig angol vagyok. Ennek pedig őszintén örülök, akkor elég sok időnk van társalogni! Ó! Jut eszembe, ha már nem hagy magamra, volna kedve elkísérni a könyvtárba a kávé után? Menet közben pedig folytathatjuk a beszélgetést. -kihasználom a lehetőséget. Tudom a könyvtárba az ember nyugodtságért és sokszor magányért megy, de nekem abból bőven kijutott mostanában. Rendkívül élvezem Mikhal jelenlétét.  


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Vas. Szept. 25 2016, 01:31




    Fény

    és ©

    Árnyék



    Érzem, ahogy egy pillanatra, megfogom de nem úgy mint általában a nők elpirulnak, csak elmosolyodik majd játékosan rákérdez. "Kíváncsi azokra a csodákra?" Mindenedre kíváncsi vagyok...mindenre amit mélyen rejtegetsz magadban, arra mik a rejtett vágyaid...tudni akarom ki vagy igazából...Bele nyalni, forró véredbe és ott is felfedezni ahol, még senki...Közelebb hajol hozzám ahogy én is tettem az előbb. Kék szemeimet az övéibe szegezem, és elvigyorodom, válasz képen bár tudom szavakat nem is vár. Nem is baj...Ha őszintén kellene válaszolnom...nos az maradjon sötét mocskos titkaimba...egyenlőre...

    Kérdésére le pillantok kezére ahogy az finoman félre tolja a kávét majd a szalvétával kezd el játszani. Minden profi álcája ellenére is, valami, felvillanyozta. Ujjai kecsességét figyelem, és elképzelem ahogy az én bőrömön cikáznának, apró kis finom ujjbegyei majd körmei bőrömbe mélyednek mire, újra fel pillantok rá kék szemeimmel és az ő tenger kék íriszeibe tekintek. Mosolyra húzom ajkaim és hallgatom, ő mivel is foglalkozik majd kicsit oldalra döntöm a fejemet.-Nos...tudja...én ügyvéd vagyok.-mondom ahogy nézem varázslatosan gyönyörű szemeit mégis lassan vissza hajolok egyenesbe a széken.-Embereket védek esetleg bűnösöket, vagy ártatlanokat, akinek az esete éppen megtetszik.-mondom ahogy ujjaim az asztalon felsorakoznak a kávém csészéje mellett.-A művészet, lenyűgöző. Főleg, ha álmokból, születik amit lefestenek, lerajzolnak...Vagy megvalósítanak.-mondom ahogy elvigyorodom, és ismét pillantását keresem.-Én zongorázni szoktam. Maga esetleg zenél is valamit?-kérdezem és megigazítom a zakómat és egyenesbe teszem a fejemet, majd elemelve az asztaltól a kezemet lassan végig simítok a ruhám anyagán, lesöpörve a szöszöket.-Számomra, ez nagyon csábító ajánlat Miss.Norton. Le nem mondok róla.-Mondom ahogy elvigyorodom, és végre ahogy újra találkozik tekintetünk, szinte szemeink világa egybe forr, és aurám, finoman körbe öleli az ő világos fényét, mint egy táncos pár mikor a férfi, a nő derekára fonva kezét,erősen fogva a hölgy kezét, szorosan vonja magához nem eresztve el.-Mi dolga a könyvtárban, ha meg szabad tudnom?-kíváncsiskodok finoman.



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Vas. Szept. 25 2016, 19:06


    Mikhal & Amanda ©


    Ó, nos akkor bátran hívom önt, ha szükségem lenne egy jó ügyvédre. -mondom neki ahogy figyelem mozdulatait s mondandóját. Majd a szemébe pillantok, ahogy ő is rám néz. Nem, tőlem messze áll a zene világa. Sajnos ebben nincsen tehetségem, de lenyűgöz minden formájában. Szívesen járok koncertekre, zenés estekre..bár be kell valljam, meg nem tudnám mondani mikor voltam utoljára ilyesmin. -sóhajtok egy aprót ahogy elhúzom kicsit a szám. Ön esetleg fellép olykor,  vagy csak magának játszik? Szívesen meghallgatnám. -újra elmosolyodok. Valóban érdekel milyen stílusban bűvöli a zongora billentyűit. Biztosan nagy odaadással, átszellemülve játszik. Biztosan finom mozdulatai vannak, vajon milyen lenne… Hirtelen megrázom kicsit a fejem, elkalandoztam. Olyan érzésem volt egy pillanatra, mintha hozzámért volna, körbe is nézek, de semmi. Vagy csak a belőle áradó erő az, ami körbeölel? Minden bizonnyal. Igazából rengeteg könyvet kéne visszavinnem, de most üres kézzel jöttem, úgyhogy arra gondoltam körbenézek és talán kiveszek egyet.Még nem döntöttem el, talán maga is tud valamit ajánlani. -mondom kedvesen, majd lassan felkelek a székből amint megbizonyosodom arról, hogy Mikhal is elfogyasztotta a kávéját és nem kér mást. Megvárom míg felkel és aprót igazítok ruhámon és el is indulunk.


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Vas. Szept. 25 2016, 19:42




    Fény

    és ©

    Árnyék



    -Pedig eltudom, képzelni egy hárfa mögött vagy esetleg egy fuvolával.-Mondom ahogy elvigyorodom majd lassan mosollyá alakul vissza arcomon a finom görbe vonalak íve.-Nem. Én csak úgy..játszom semmi másért. Legfeljebb magának...és magamnak...-mondom ahogy, halkan szusszanok majd megiszom az utolsó korty kávémat majd hallgatom szavait.-Ha rajtam múlik kisasszony akkor csak egy szavába kerül, és máris a világ egyik legszebb operájában hallgathat zenét. Minden csak egy apró szó...-mondom majd lerakom az italaink árát az asztalra és kacsintok rá egyet kék szemeimmel.

    -Talán tudok ajánlani önnek párat. Magam is rajongok a könyvekért, szóval nem áll tőlem messze így, szinte az összes műfajban tudok ajánlani önnek ha kell.-És nem azért mondom ezt, hogy felvágjak itt előtte csak, 100 alatt van az a könyv mennyiség hogy fel tudjak sorolni mindegyik műfajból. Lassan felállok, ahogy Amanda is, majd mellé lépek és kezemet nyújtom neki, hogyha akarja karoljon belém.-Figyelmetlenség, Miss. Norton? Ejej.-mondom ahogy pimaszul megdorgálom majd, rá pillantok és elvigyorodom kék szemeim ismét össze találkoznak az ő tenger szemeivel.-Melyik könyvtárba tartunk, egyébként?-kérdezem ahogy vissza tekintek az útra és hagyom, hogy ő vezessen engem.



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Vas. Szept. 25 2016, 20:10


    Mikhal & Amanda ©


    Mindenképpen sort kell kerítenünk rá, nagyon kíváncsivá tett! -őszinte lelkesedéssel mondom, alig várom hogy halljam ahogy játszik. Ó Mikhal maga olyan úriember. Szívesen önnel tartanék egy előadásra, amint ideje s kedve támad hozzá Én szabad vagyok, legalább is esténként garantáltan. -el sem hiszem. Igazi hercegnőnek érzem most magam, mindenféle manipuláció nélkül felajánlotta a lehetőséget. Igazán jó érzés, ha nem nekem kell irányítanom. Szokatlan de hízelgő. Megfelelő társaságnak érzem, hasonló érdeklődésű körrel. Szinte hihetetlen, hogy elindulok otthonról egy kellemes délutáni sétára, és találkozom ezzel a férfival, akivel eddig rendkívül kellemes beszélgetni. Remélem ez nem csak mai napra szól, hanem a későbbiekben is ilyen jó hangulatban fog telni a találka, hiszen ő ajánlkozott. Én pedig élek a lehetőséggel ez biztos. Aztán rám kacsint, én pedig elpirulok. Érzem ahogy elönt a forróság, s ezt nem tudom leplezni, inkább nem foglalkozom vele. Örömmel hallom, hogy ön is szereti a könyveket. Ráadásul igen nyitott mindenre. Én általában orvosi köteteket,enciklopédiákat bújok, másrészt pedig a művészek életrajzi könyveit olvasom előszeretettel. Másra még nemigen volt időm. Elfogadom a felém nyújtott kezét, belé karolok kényelmesen. Néha velem is megesik, de ezért van most itt ön, hogy segítsen összeszedni magam!  -nevetek fel, ahogy kiszabom feladatát, persze csak viccelődve. Megindulok vele északra, ez továbbra is számomra ismeretlen útvonal, nem erre szoktam járni, így fogalmam sincs merre van a közelben könyvtár. Errefelé nem vagyok igazán járatos. Ha ön esetleg tudja merre lehet egy könyvtár, menjünk arra. Ha nem, akkor sétálunk egy kellemeset legfeljebb, hiszen nem olyan fontos most az a könyv. Örülök is, hogy nem egyedül kell felfedeznem az itteni utcákat. -pillantok rá néha majd tekintetem körbevezetem a környéken ahol elhaladunk, így memorizálva újra az üzleteket. Nem hiszem hogy eltévednék, ki lehet könnyen ismerni merre jár az ember s merre visz az út.


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Vas. Szept. 25 2016, 21:28




    Fény

    és ©

    Árnyék



    Belém karol, és lassan a járdára lépve, úgy jön mellettem, mint egy királynő ami megmosolyogtat és számomra is apró büszkeség lapul meg bensőmben, csak azért mert mind ezt, hogy többnek kezelhetem mint más, vagy olyat adhatok neki amit nem minden nő kap meg. És ő ezt kiélvezi amit helyesen is tesz. Élvezze is csak ki. Én is élvezem, hogy élvezheti. Finom keze a karomba kapaszkodik, én pedig finoman, de nem engedve vonom magamhoz karját és szorosan lépkedve megyek mellette. Végig tekintem finom kezén, és kézfején áll meg a tekintetem. Egy pillanatra elképzelem, milyen lenne ha körmeit hátizmaimba mélyesztené, és végig karmolna lapockámon. A gondolattól bizseregni kezd a tarkóm,majd leveszem kezéről tekintetemet és az utcára tekintek kék szemeimmel majd szavait kezdem hallgatni.

    -Ennek nagyon örülök, Miss.Norton. Amint lehetőséget látok rá, ön lesz az első akinek szólni fogok...-sőt az egyetlen akinek szólni fogok. Az apró halvány pír még az arcát árulja el, hogy valamivel mégis csak elértem, hogy kimutassa, hatással vagyok rá. Látom erősen igyekszik leplezni és ez mulattat engem. Elvigyorodom, ahogy lassítok lépteimmel, és nyugodt, minden lépést kiélvezve, eme gyönyörség társaságában, hallgatom ahogy a könyvekről kezd csicseregni. És most nem találom olyannak, mint általában a legtöbb véleményt. Érdekelnek a gondolatai, a tettei, és az, hogy ő ezt miért így tenné.-Talán, ha megengedi...-kicsit halkabbra veszem, hogy csak ő hallja mit mondok, mert itt mindennek füle nőhet egy pillanatra.-Ugyan nem fedtük fel egymásnak, de tudja...tudok ajánlani önnek egy kis mágia könyvet, ami nem csak érdekes, de eléggé szórakoztató lehet maga számára.-suttogom, füléhez hajolva majd finoman fülcimpájába csókolok, és elvigyorodva nézek rá.-Tudja csak akkor...nem a város könyvtárát kell meglátogatnia...Tudja mit...egyezzünk meg annyiban, a mai napot töltsük sétával, beszélgetéssel, és...elhívom egy vacsorára...Holnap este...akkor tudok, hozni magának érdekes olvasmányokat amik biztosan megfogják kegyed érdeklődését. És még tanul is belőle. Persze, ha így önnek megfelel.-mondom ahogy rá fordítom tekintetemet és szélesen mosolygok. Megtalálom újra a tenger szemeit és egybe olvad vele pillantásom.-Így teljesítem a feladatomat is...nem igaz?-kérdezem ahogy fejemet felé fordítom és felvonom egyik szemöldökömet és szélesen rá vigyorgok.



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Kedd Szept. 27 2016, 19:53


    Mikhal & Amanda ©


    Lassítok vele, felveszem a tempóját és úgy haladunk, kellemes kora őszi sétánkon. Amint elkezd bizalmasabb hangot felvenni, közelebb húzódom hozzá, hogy rendben halljam mit mond. Számomra még nem ismert minden szakasza az erőnknek s fajtánknak, úgyhogy igen csak kapóra jön ez az ajánlat. Amúgy is már kicsit elegem lett a sok egykaptafa könyvből, és magamtól nem jöttem rá milyen változatosságot csempésszek be. Aztán megint kezdi, mintha így sem lenne nyilván való, mennyire próbálom leplezni, hogy Mikhal megmozgatja a fantáziám. Meg is torpanok egy pillanatra, majd halk sóhajommal érem be ismét. Ő is élvezi, látszik rajta, hogy előszeretettel bolondít magába nőket ha alkalma adja. Micsoda egybeesés. Kezdem azt hinni, hogy nem is olyan véletlen a mi találkozásunk.  A sok közös érdeklődési kör, viselkedésünkben is vélhető némi azonosság felfedezése, no és az a fekete aura. Mindenképpen utánajárok, ha esetleg nem tudnám meg tőle.Rendben, Mikhal. Elfogadom a meghívását, köszönöm. -mosolygok rá, ahogy szemeibe nézek. Hűha! Eljövök sétálni, belebotlok ebbe a férfiba, most pedig egy vacsorameghívás. Teljesen felvillanyoz, végre lesz alkalmam felvenni az új ruhámat. Hová megyünk vacsorázni? Fel kell mérnem, mennyire van messze a lakásomtól séta szempontjából.  -vigyorgok rá, leplezetlen a kíváncsiságom és az izgalom is kihallható hangomból. Könnyen lehet, hogy túlreagálom, de imádok vacsorázni menni, legyen szó bármilyen étteremről. Akár nívós, akár egy kis családi vállalkozásé. A hétre amúgy is szabadságolom magam, a galériámba ráérek benézni. Így igaz! S ki tudja, talán addig még szerzek új feladatot magának! Lelkiismeretessége igen irigylésre méltó, Mikhal. -viszonzom széles mosolyát ahogy szemem végigfut arcán majd egy erősebb fuvallat kapja szét a fonatom, eltakarva szinte egész arcomat. Meg kell állnom, hogy kisöpörjem a hajszálakat szememből és sóhajtva nyugtázom, hogy menthetetlenül összekócolódott. . Jól megtréfált ez a szél, most nézzen rám! -mondom nevetve ahogy széttárom karom tehetetlenül, és egy madárfészekkel fejemen húzom szám beletörődő mosolyra.


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Kedd Szept. 27 2016, 23:00




    Fény

    és ©

    Árnyék



    Bizalmasabb szavaimra közelebb jön hozzám, mire meg csap finom parfümjének illata ami el bódít egy pillanatra és elképzelem, ahogy finom fehér bőrén, lassan végig simítanak ujjaim majd finoman bőrébe harapok, és vére felserken fogaim alatt, elképzelem halk nyögését, és ahogy nevemet kimondja. Aurám nagyot dobban körülöttem, és át fonja őt is, finoman finom kis fényebe kapaszkodnak fekete kígyó képződményeim mintha megmérgezném. Finom...ártatlan...és csak az enyém. Ha akarja, ha nem akarja de az enyém lesz. Mindene, kívül belül....Elfogadja a vacsora meghívásomat mire, rá pillantok kék szemeimmel, és szélesen elmosolyodom felé. Izgatottságát nem is palástolja előttem, ami vigyort csal az arcomra, és bensőm ugyan olyan izgatott lesz irányába, majd újra az útra pillantok, és lassan lefordulok vele az utcán, könnyed lassú léptekkel haladva előre, ahogy elgondolkodom azon, milyen étterembe is mehetnék vele. Ami valóban jó lesz neki, illik is hozzá.

    Különlegeset érdemel, nem valami sufnit. És én meg adom neki a különlegeset. Az oldalamon egy királynő és az is marad mind végig. Az én királynőm. A gondolatra szélesebb lesz a mosolyom, majd újra rá pillantok.-Nos...sok helyre elmehetünk. Nem kevés nagyon jó éttermet ismerek, de ez most különleges alkalom. Épp olyan különleges mint maga...-suttogom ahogy mélyen szemeibe nézek és szorosabban fogom a kezét, ahogy szemeinek tükrét figyelem, ahogy csillog benne az elevenség, a tökéletesség. Gyönyörű...-Legyen meglepetés hova fogunk menni...de abban biztos lehet csalódni nem fog. Higgye el, lefogom nyűgözni.-suttogom halkan ahogy, közelebb hajolok, és fekete tincseim kicsit megcirógatják homlokát, és szemeim egy pillanatra levándorolnak, pirosan telt ajkaira, amik hívogatnak és szinte arra duzzadnak, hogy beléjük harapjak. Nem Mikhal...nem. Viselkedj. Lassan elhajolok tőle, és ismét az útra szegezem a tekintetemet.-Szeretem a kihívásokat Amanda. Én elviszem a legszebb helyre vacsorázni, maga pedig új feladatot talál ki nekem.-mondom elvigyorodva és ahogy rá nézek a szél hirtelen rohanja le őt, és szőke tincsei felém szálnak, mintha engem akarnának, és haja illata hirtelen csapja meg az orromat, mire megállok mellette és nézem ahogy a fonta szét bomlott és nevetése csodálatosan cseng. Erre elvigyorodom, majd megemelem szabad kezemet és eltűröm kósza tincseit.-Maga így is a leggyönyörűbb kincs a világon..



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Csüt. Szept. 29 2016, 21:22


    Mikhal & Amanda ©


    Miért különleges alkalom? Azért örülök neki, hogy ennyire komolyan veszi a holnapi vacsorát. Igazán hízelgő tőle és egyre izgatottabb leszek ahogy belegondolok. Én sem tudom miért, hiszen ez is csak egy átlagos…Nos, annak mégsem mondanám, de akkor is. Nem szoktam ennyire izgulni, saját magamat is meglepem. Most már ideje viselkednem. Köszönöm, hogy így gondolja.  -szemeibe pillantok ahogy érzem kezének szorítását. Elveszek azokban a kék szemekben, olyan érzés belenézni, mintha mindent tudna rólam, mintha átlátna bőrömön is. Megborzongok tőle, védtelennek érzem magam, minél tovább nézek szemeibe. Lesütöm pilláim és elmosolyodom. Vajon hova vihet, amivel még nagyobb hatást gyakorolhat? Lenyűgözni.. Miért akar lenyűgözni? S én miért akarom, hogy lenyűgözzön? Ahogy elmerülök  gondolataimban, azon kapom magam, hogy centik választják el arcunk egymástól. Ahogy rám néz… Szörnyű, hogy nem tudom mit gondol, még is látom rajta, hogy az ajkaimra vágyakozva nézett. Nem nehéz kitalálni, de Mikhal még is olyan sejtelmes. Úgy érzem, bármelyik pillanatban képes lenne meglepni, bármivel.  Ahogy elfordul szinte megkönnyebbülten sóhajtok fel, s nézek én is a tájra. Lassan haladok vele, talán lassabban mint eddig.   Megegyeztünk, Mikhal! Biztos vagyok benne, hogy találok még feladatot az ön számára. -mosolygok rá, örülök hogy nem zárkózik el. Mikor hozzámér, mintha apró áramütés érne. Ez egyre furcsább lesz, picit megrezdülök, majd lehunyom szemem míg megigazítja hajam s ismét belé karolok. Ugyan Mikhal... Ne mondjon ilyeneket! - legyintem le mosolyogva. Nézem a napot, ahogy alacsonyan jár már az égen, nézem az embereket. Minden olyan kellemes most. Nagyon élvezem, de lopva órámra pillantok és felsóhajtok. Nemsokára sötétedik. Én nem bánnám, szeretek éjszaka is sétálni, bámulni a csillagos eget, a hűvös levegő, ahogy megcsípi arcom. Hamarosan le megy a nap. Vissza kéne indulnunk, biztosan estére már otthon lenne. Pihenne, vagy valami kellemes elfoglaltsággal töltené estéjét.-mondom kicsit halkabban, direkt engedem hogy kihallja belőle kedvtelenségem. Miért leplezném, hogy jól érzem magam a társaságában? Felkészültem, hogy ő nem úgy táncol, ahogy azt én akarom, még is bízom benne hogy hasonlóan érzi magát ő is, s talán még maradna egy kis éjszakai sétára.  


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Pént. Szept. 30 2016, 23:21




    Fény

    és ©

    Árnyék



    -Minden ami magához köthető...az különleges alkalom számomra Amanda.-mondom ahogy magam elé tekintek, és az utcát kémlelem ahogy egyre kevesebb ember jön velünk szembe és a nap már lenyugvóban köszönget tőlünk. Egy csendesebb város részhez érünk egy park bejáratához. A lámpák pislákolva ébrednek fel körülöttünk, én pedig az egyik pislákoló fény alatt megállok,vele szembe fordulva vele.-Nincs ezen mit köszönnie, Miss. Norton. Csak kérnie kell..és én mindig a rendelkezésére állok...-suttogom ahogy sármos mosoly csúszik arcomra, majd zsebeimbe nyúlok, és elő veszek egy doboz cigarettát majd abból egy szálat. Nem kínálom meg mert nem tudhatom, hogy cigarettázik, ha esetleg kérne akkor szól. Ajkaim közé csippentem majd elő veszem az öngyújtómat is és meggyújtom a dohányomat majd kiengedem a füstöt az ajkaim között ami az ég felé indul el.

    Lecsukom a fém tetejű gyújtót majd zsebre teszem és újra a cigarettába szívok ahogy felemelem tekintetemet és Amandára nézek pontosan a kék szemekbe, ahogy kicsit megemelem államat és az ég felé újra kifújom a füstöt. Azok a szemek....Megbabonáznak...Hatással vannak rám, ahogy én is rá. Elképzelem ahogy a finom fekete bársony, ágyneműbe markol, és megfeszülve tolja fel kebleit, nyílnak el ajkai majd halk nyögés hagyja el száját. Mikhal...szól rám bensőm hold alakú szemüvege mögül mire újra a cigibe szívok és kifújom a füstöt. És ez mind azért játszódott le bennem, mert a szemeibe néztem...Ne mondjak ilyeneket? Te az enyém vagy már Amanda, úgy istenítelek ahogy akarlak! És te nem tehetsz ez ellen semmit! Szélesen rá vigyorgok.-Nincs dolgom Amanda...még nem szabadul tőlem.-vigyorodok el szélesen ahogy szemeit figyelem, és újra a cigibe szívok, majd a füst lassan tunyán távozik ajkaim közül. Különben is. Addig élvezem a társaságát ameddig akarom. És mindig akarom! Még ha lesznek pillanatok mikor tényleg nem maradhatok...-Szóval az esti haza kísérője is meg van amint elfáradt és szeretne lepihenni.-mondom ahogy közelebb lépek majd újra a cigibe szívok majd kifújom és ledobva a csikket nézek szemeibe és mosolyodom el.-Mondta, hogy nem ide valósi. Meg kérdezhetem, miért jött ide?-Azon kívül, hogy az enyém legyen.



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Kedd Okt. 04 2016, 17:59


    Mikhal & Amanda ©


    Rágyújt. Neki még ez is jól áll. Én sosem próbáltam, és most sem vonz, meghagyom ezt a szertartást neki.  Nézem, ahogy száll a füst az ég felé, kacskaringós útján majd szertefoszlik. Zsebre teszem kezeim, kezd lehűlni az idő. A csikk pirosan izzik, és a sötétedésben mint egyfajta útmutató világít. Mivel húzzam az időt, hogy ne kelljen hazamennünk? Annyira élvezem ezt az estét, bár a gondolat, hogy holnap ismét találkozunk megnyugtat s egyben izgalomba is hoz. Eltapossa a cigarettáját majd közelebb ér hozzám és úgy beszél. Kellemes dohány illata van, egyáltalán nem zavaró. Figyelem ajkait majd szemeit és elmosolyodom. Ezt örömmel hallom, de még nem vagyok fáradt, maga sem szabadul tőlem. -vigyorgom rá majd kicsit megborzongok.. Azt sajnálom csak, hogy így lehűlt az idő. Pedig milyen gyönyörű tiszta az ég, már pár csillag fel is bukkant.  -mondom ahogy felfelé nézek, hosszú percekig csöndben bámulom az eget. Annak ellenére, hogy még a városban vagyunk, tiszta az ég. Bár lehet ez a parknak köszönhető, a sok fa megtisztítja a levegőt.   Nagyon egyszerű a válasz. Felfedezni jöttem. Erre még nem jártam, és úgy vélem ha már ideköltöztem New Yorkba, illene megismernem a várost. Legalább is a környékemet. Mindig ugyan azon az útvonalon jártam, a jól bejárt rövidítések. vagy csak szimplán az ismerős terület miatt. De ma arra vágytam, hogy valami újat fedezhessek fel. Nem félnék az eltévedéstől de bevallom, most este nem örültem volna ha még is megesik, de ön mellett ismét csak biztonságban tudhatom magam, Mikhal. -mosolygok rá ahogy lágyan mesélem neki mi hozott erre . Ön bizonyára jártasabb errefelé, vagy tévednék? Említette, hogy nem él nagy társasági életet, s most sem az hozta ide. Szereti ön is járni a várost? -kérdezem tőle, majd ismét belé karolok.


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Szer. Okt. 05 2016, 23:06




    Fény

    és ©

    Árnyék



    Csendben hallgatom majd ahogy a hideghez ér lassan leveszem a zakómat, és vállaira terítem, miközben szemeibe nézek, majd végig simítok zakóm karjain, mintha Amanda karjain simítanék végig. Csillagok? Minek ide csillagok mikor itt vagy nekem te? A hideg pedig egyáltalán nem zavar, már egy ideje hozzá vagyok szokva, sőt hidegben nevelkedtem, a hó volt az otthonom. Szeretem a hideget, Oroszországot juttatja eszembe, és az akkori életemet. A gyermeki életet...a hideget...hideg ujjaimat a nadrág zsebeimbe rejtem lassan ahogy figyelmesen hallgatni kezdem a meséjét majd a végén elmosolyodom, majd elvigyorodva nézek le magam elé, majd vissza tengerkék szemeibe. Azokba a tengerkék szemekbe ami átlát a fekete aurámon, és nyitott könyvet olvas bennem. Látja minden mocskos gondolatom, véres múltamat, őrült elmémet. Mintha nem lennék elrejtve előle, mintha csak egy kis kavics lennék a sok közül amit a kezébe vette és a dobásra készül de valami mégis vissza tartja.

    Én pedig...csak rejtélyt látok, titkokat, mégis...varázsol...megbabonáz...fel fal belülről és mind ezt csak a szemeivel teszi...Ez a nő nem tudom melyik szintről lépett a földi világba de innen már nem szabadul. Tőlem nem fog szabadulni...soha! Kérdéseire szélesen elvigyorodom, és íriszeit nézem végig. Nos őszintén megvallom, nem sokkal jöttem előbb mint te. Talán tavasszal érkeztem New Yorkba, hogy dolgozzak, és tanuljak még. Azért nincs is még akkora társadalmi életem..-mondom ahogy elvigyorodom.-Nos...jártam már erre arra, de igazából az ilyen magamtól való kiruccanások ritkák ha komoly ügyről van szó. Általában vagy hozzám jönnek vagy én utazom a komornyikom segítségével.-mondom ahogy meg vallom nem sokkal járok előtte utcák, és útvonalak kialakításában.-Szeretem járni a várost..-mondom ki pár gondolkodási idő után. Főleg akkor ha vadászok...-Csak sajnos, az idő kevés arra, hogy minden nap várost járhassak..-mondom halkan elnevetve magam.



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Vas. Okt. 09 2016, 19:06


    Mikhal & Amanda ©


    Amint rám teríti zakóját meg is köszönöm neki, s egyben megcsap az illata. Különleges fűszeres illat, összetéveszthetetlen mással. Kellemes és így már kevésbé fázom. Rajta látszik, hogy nem zavarja a hűvös idő, még így sem, hogy nekem adta a ruhadarabot. Őszinte érdeklődéssel hallgat, issza a szavaimat, pedig koránt sem izgalmas amiről beszélek neki, őt még is érdekli. Talán túlságosan is. Mintha csak több kéne neki, és úgy érzem ki is fogja szedni belőlem, ha akarom ha nem. Nagyon erős aurája van, és nem bírok szabadulni tőle, beszippant s nem enged el. Úgy érzem néha szorít rajta, máskor pedig mintha teljesen megvonná. Vívódik? De miért? Tudni akar mindent, ez biztos. Nincsenek olyan titkaim amit ne oszthatnék meg vele, hiszen most már nyílt titok a kilétünk egymás előtt. De úgy érzem  a részéről ez nem igaz. Esze ágába sincs beavatni a részletekbe, önszántából mesélni dolgokat és ez így nem fair. Nem ejtettek a fejemre, én is ki fogom szedni belőle a titkait, bármibe is kerül. De mindent szép sorjában. Most élvezem a pillanatot, és még ezt a titokzatosságot is ami körbeöleli lényét. Egyre inkább olyan érzésem van, hogy nagyon jól álcázza igazi énjét és korántsem olyan úriember, mint aminek azt mutatja. Tudni akarom mit rejteget előlem, látni akarom az igazi arcát. Talán az sem érdekelne, ha pszichopata lenne. Korai kijelentés? Úgy érzem tudom kezelni a dolgokat, és amíg nem bánt engem nincs mitől félnem. Természetesen nincs rá garancia, hogy a későbbiekben sem fog, hiszen ki tudja miért állt velem szóba s kísér hazáig, de teljességgel kizártnak tartom, hogy kémkedjen utánam vagy esetleg elraboljon. Szerintem ő ennél sokkal kifinomultabb és megfontoltabb. Magam sem tudom miért kezdtem el ezen gondolkodni, de nagyon belemélyedtem. Csak úgy mint ő a szemeimbe... Nem tudom mit láthat bennük, de teljesen megbabonázza. Erre elvigyorodom. Nem szép dolog valakiről rosszat feltételezni, csupán felkészülök a legrosszabbra, onnan pedig csak kellemeset lehet csalódni, ha tévednék. Akkor most még inkább különös helyzetben érzem magam, hogy összefuthattam magával. Komornyik? A régi szokásokat nehéz levetkőzni, igaz? -elmosolyodom. Elképzelem ahogy kiadja az utasításokat, napi teendőket. Ahogy irányítja, a komornyik pedig behódol neki. Pont ezért tartja, hiszen tipikus irányító. Ezt én is sajnálom, de hát a munka az első. Bár, hogy őszinte legyek legközelebb is, a holnapi találkozót leszámítva, szívesen töltöm önnel a szabadidőm.  -nézek ismét szemeibe, kíváncsian várom reakcióját. Megfigyelem arca rezdüléseit, mindent szép alaposan.


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Kedd Okt. 11 2016, 22:30




    Fény

    és ©

    Árnyék



    -Régi hagyomány? Inkább csak, egy kellemes kis szórakozás. Meg aztán, a komornyikom, apámat is szolgálta, régen.-mondom ahogy vissza gondolok az emlékekre gyermekkoromból. Franko mikor ember volt, sokat mesélt az apámról. Minden tette ellenére, becsülte szolgáját, becsülte azokat akik neki dolgoztak és követték őt. Ahogy én is becsültem Franko szavait, hiszen az apámat soha nem ismerhettem csak a mesékből, az emlékekből, és végül, apám gondolataiból. Lassan újra karomat nyújtom neki, és ahogy elindulunk az éjszakában, magam elé emelem kék szemeim és kicsit elgondolkodom, el mélyedem gondolataimba. Nem is tudja ki vagyok én. De érzem fénye, ismerni akar engem. Meg akar találni a sötétben és rám akar világítani, mint a sebzett vadra a hold óvó fénye, de az csak rettegve menekül a sötétbe ahol nem talál rá senki.Ha tudná kinek a fia vagyok...

    Halvány mosoly csúszik arcomra és fel pillantok az égre és észre veszem a kígyó csillag jegyét. Meg állok a komótos sétában, majd fel fele biccentek fejemmel.- Látja a csillagokat Miss.Norton? Mindentől külön az égen magányosan a hüllő, akire azt mondják, hogy a legravaszabb az állatok között, és ahogy elcsábította Évát az édenkertbe megfosztották lábaitól, és csúszó, gyilkossá tették.-mondom halkan ahogy lassan ujjaimmal mintha a csillagokat össze kötném, és végül rá pillantok kék hideg íriszeimmel.-Fél a kígyótól?-kérdezem halkan ahogy szélesen rá mosolygok és tenger szemeibe nézek.-Be vallom, gyermek koromban, mikor először találkoztam kígyóval, magam is megijedtem tőle...de lenyűgöző lényt láttam a pikkelyes hosszú test mögött.-mondom ahogy kezemet ami az égen járt képzeletben most kézfejére teszem amivel belém van karolva.-Higgye el, én is nagyon várom a holnapi találkozást. Le fogom nyűgözni.-vigyorgok rá, ahogy hirtelen kizökkenek mesémből, és ismét rabul ejtenek szemeinek világa és össze gabalyodik auránknak ágjai, az én kígyóim az ő fehér ködébe csavarodnak, és az ő fehérsége az én kígyóimra világítanak...



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Szer. Okt. 12 2016, 16:34


    Mikhal & Amanda ©


    Akkor nagyon hű a családjához, biztosan ön is jól bánik vele. Remélem lesz alkalmam megismerni, mondjuk amikor meghív magához és megmutatja zongorista tudományát -ismét belé karolok felém nyújtotta karjába és elmosolyodom. Eddig bele sem gondoltam, mennyire hiányzik a családom. Tudom, hogy apám kért arra, hogy eljöjjek a saját életem élni, de még is. Olyan rég volt. Hiányzik az otthoni közeg, nem mintha nem imádnám Amerikát, de attól még honvágyam lett. Anyámra nem is gondolok, mert csak elgyengülnék. Már pedig azt nem engedhetem meg magamnak, muszáj koncentrálnom a feladatomra. Ez a mai kiruccanás is luxusnak mondható, de szükségem volt rá. Talán ha gyakrabban tartanék pihenőt, hatékonyabban tanulhatnék. Nem akarok egy percet sem elvesztegetni, de ez tényleg jó döntés volt. Amint Mikhal felmutat az égre, követem szememmel és megkeresem a szóban forgó csillagképet. Mindig is csodálatosnak találtam a csillagászatot de magam nem ástam bele a kutatásba. Szívesen hallgatom ha mások mesélnek róluk, vagy számomra ismeretlen csillagképet mutatnak be, mint ahogy most Mikhal. Valóban, mintha sokkal fényesebben ragyognának a kígyót alkotó csillagok. Tisztán kivehető. Biztosan nem jelenthetem ki, hogy nem félek sem azt hogy igen. Még nem volt szerencsém kígyóval találkozni. Veszélyes állat, de úgy vélem ha szelíden közeledem hozzá, ő sem támad rám. Bár ez nem csak rá mondható el. Egyfajta bizalmat táplálnék felé. Ha rám támadna vagy megmarna, biztosan az én hibám lenne, s csak ezért félhetnék tőle joggal. Még is mi nyűgözte le annyira a kígyóban, Mikhal?  -lepillantok kezeinkre majd szemébe nézek, mosolygok rá. Kíváncsi leszek mivel készül. Eddig úgy gondoltam engem nehezen fog lenyűgözni. Mostanra kezd meginogni ez az elgondolásom. Elindulok vele visszafelé, most már ideje hazatérni. Így is sétálnunk kell még egy jó darabon. Elbóklásztunk de nem bánom. Jól esett kiszellőztetni a fejem. Ahogy sétálunk vissza, többször felpillantok az égre, ahol még mindig erősen kitűnik a kígyó képe, mellette felfedezem még a Kisgöncölt is. Több ha van, nem ismerem fel őket. Mélyen lélegzem a tiszta levegőből, álmosnak kicsit sem vagyok mondható, inkább izgatott.


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Salvatores of Soho

    on Vas. Okt. 16 2016, 13:25




    Fény

    és ©

    Árnyék



    Franko, a leghűségesebb, kincsem. Ő volt az aki 17 évemben élve kísért, de még azután is hűségesen lábra állt és szolgál. A legszebb teremtményem...Ő az aki mindent megkapott még halála után is, hisz hűséges szolgálata minden nap szükséges számomra. Ahogy apámnak is az volt. Fontos komornyik, és nála jobbat magam is tudok soha nem fogok találni. Ő a legalkalmasabb a feladatra, ő tud róla minden titkot és hibákat. A tökéletes, mégis hibás bábom.-Én is nagyon remélem, hogy hamarosan találkozik vele...-pillantok rá hideg kék szemeimmel, ahogy szélesen elvigyorodom. Ha találkozik Frankoval, az azt jelenti nálam lesz. Az én barlangomba. A kígyó fészkébe lép, és ha át lép az ajtón, onnan már nem lesz menekülésre esélye. Akkor teljesen az enyém lesz, és tudom, hogy ezt ő is sejti, vagy érzi. Mégis még mindig itt lépked mellettem, a csillagokról, a kígyókról, beszélünk. Kerekded ajkai hozzám beszélnek, világos tenger szemei újra és újra rám ragyognak, egy erős váz, benne egy gyenge, törékeny balerina. Az enyém. Csak nekem táncolhat, csak nekem beszélhet, csak nekem adhat abból a gyönyörű pillantásból, a fehér fényéből, lényéből. Mindig az enyém lesz.

    Csak figyelem arca vonalát ahogy beszél és nézi a csillagokat majd rám szegezi tekintetét, és elmosolyodom ahogy találkozik pillantásunk.-Tudja...gyerekkoromban, Oroszországban a nyarak hidegek voltak, de nem olyanok, hogy télhez hasonlóak legyenek. Sokkal inkább hasonlított az ősz és tavasz gyermekére. Egy síró melegség ami hideg szélbe csap át aztán virágoknak ad életet de, a hűvös hajnal elveszi a lelkeket. Nos mégis volt egy kígyó fajta ami nagyon is élvezte ezt a hűvös időjárást és mégis meleg napokat. Fekete pikkelye beszívta a meleg minden cseppjét, zöld szemei át láttak minden áldozaton, és ott támadott ahol a legjobban fáj, és még érzed ahogy egészben kezd lenyelni...-suttogom ahogy magam elé nézek kék szemeimmel.-Sokat tanulmányoztam ezt a hüllő fajtát. Több kígyó fajjal is megismerkedtem utazásaim során. Mindegyik egy külön személyiségű vadász. A legkifinomultabb vadászok, semmi nyomot nem hagynak maguk után. Ravaszak, intelligensek. A vallásokban is sok helyen jelen vannak, és mindig a gonoszt jelképezik. Mindig a sötétség oldalán járnak, és valljuk be őszintén, könnyebben szót is ért vele az akit...a sötétebb mágia vonz. És mind eközben a gyógyítás jelképe is...furcsa nem?-kérdezem elvigyorodva ahogy lassan lépkedem mellette hagyva, hogy vezessen engem otthona felé. Ez mosolyt csal az arcomra. Megtudom, hol él az én kincsem.-Meg...a kígyó megtalálható, családom címerében is, és apámnak is meg volt a gúny beceneve.- Kígyószemű pap...Rá tekintek ismét és széles lesz a mosolyom."Ki a kígyó veremben hajtja álomra fejét, ágyasival kígyókon osztozik...lelke mint az almára csábító csúszómászóé, villás nyelve hazugságokkal, hódít. Szemei mint a ragadozóé, és az éles méreg fogak, mik bűnnel mérgezik a meggyötört lelkeket, kik balgán elé futnak." Emlékszem ezekre a sorokra, hogy írtak a félők apámról. Szórakoztatónak találtam sokszor ezeket a sorokat, de nem kevesen álltak messze az igazságtól, ez tény. Apámat is mindig más emelte ki a végső eséstől...



    avatar
    Amanda Norton

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 58
    Foglalkozás : művész

    Re: Salvatores of Soho

    on Pént. Okt. 21 2016, 18:43


    Mikhal & Amanda ©


    Elképzelem az általa lefestett Oroszországot. Még sosem jártam ott, de ahogy mesél megelevenedik előttem. A hó, a hideg, az utcát járó emberek. Aztán a kígyót ami gyönyörűen, méltósággal halad útján és elfogyasztja áldozatát. Ahogy átéléssel mesél, elkalandozik tekintete, a távolba réved. Fekete pikkely..Fekete aura. Áldozat. Fájdalom. Mintha magáról beszélne. Mikhal, és a kígyó. Sötétség, becserkészés. S a sötét mágia. Én lennék az áldozat? Elmosolyodom. Mindezek ellenére a kígyó valóban egy gyönyörű teremtmény és valóban, a gyógyítás jelképe is. Sok időt töltött a kígyók tanulmányozásával. Bólintok kérdésére, valóban furcsa de annál vonzóbb. Úgy érzem Mikhal is bármikor kész lenne arra, amire egy kígyó. Habozás nélkül reagálni. Bármire és bárhogyan. Ahogy cikáznak gondolataim, úgy villódzik a fényem is körülöttünk, hol erősebben, hol gyengébben. Ki volt az édesapja, hogy gúnynévvel aggatták? -legszívesebben leülnék vele egy asztalhoz, és órákon keresztül hallgatnám a történeteit. Mindent amit csak elmesélhet, meghallgatnám. Semmi kedvem hazamenni és magamra maradni, főleg hogy ilyen jól elbeszélgetünk, így fokozatosan lassítok ahogy közeledünk a lakásom környékére. Már nincs kint a virágárus, majd legközelebb vásárolok tőle. Mikhalra nézek. Amikor mosolyog olyan sebezhetőnek tűnik. Vagy csak ezt akarja láttatni, nem tudom. Lassan lépteink ellenére is megérkezünk, a kapu előtt megállok vele és beharapom ajkaim ahogy ránézek. Nem szólok semmit csak nézem a szemeit. Még mindig olyan érzésem van, hogy félnem kéne tőle. Tele van titkokkal, de én inkább meg akarom őt fejteni, mintsem elmenekülni.



    Ajánlott tartalom

    Re: Salvatores of Soho


      Pontos idő: Szomb. Okt. 20 2018, 14:01